SZ-3/2010.
(SZ-3/2010-2014.)
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottság
Szőlészeti és borászati albizottságának
2010. november 11-én, csütörtökön, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
A 2010. évi szürettel kapcsolatos észrevételek, tapasztalatok*
A magyar borászat kitörési pontjai, lehetőségei*
A magyar bormarketing korábbi és jelenlegi helyzete*
Egyebek*
Az albizottság részéről
Megjelent
Elnököl:Tiffán Zsolt (Fidesz), az albizottság elnöke
Ficsor Ádám (MSZP)
Helyettesítési megbízást adott:
Horváth István (Fidesz) Tiffán Zsoltnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Horváth Csaba (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa)
Dr. Feldman Zsolt agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium)
Jásdi István (Vindependent)
Müller István (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége)
Szepsy István (Pannon Bormíves Céh)
Zilahi Zoltán (MSZB Nonprofit Kft.)
Dr. Kállay Miklós (Covinus Egyetem)
Szőke Sándor (Duna Borrégió)
Tornai Tamás (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége)
Demeter Ervin képviselő (Fidesz)
Tarjáni Balázs
Molnár Péter (Vindependent)
Rókusfalvy Pál (Roxer Produkció)
Borbás Mária (Hír TV)
Riegler Zsolt (Soproni Borút Egyesület)
Csathó Pál grafikus
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
TIFFÁN ZSOLT (Fidesz), az albizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntök mindenkit. Szeretettel köszöntem a bizottság tagjait, de úgy látom, hogy egyedül vagyok a bizottságból, úgyhogy így megfogyatkozva, ámbár nem megtörve vagyunk jelen. Szeretettel köszöntöm a kormány képviselőit, a minisztérium képviselőit, és nagyon nagy szeretettel köszöntöm a szakma képviselőit, vendégeinket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a Szőlészeti albizottság munkáját.
Megalakulásunk óta ez a harmadik ülésünk, amely sokkal több témával foglalkozik, mint eddig. Előzetesen a napirendeket kiküldtük, ebben mindenki láthatta azt, hogy milyen témákkal fogunk foglalkozni. Sajnos nem volt gördülékeny a meghívásos rendszerünk, ezért a jelenléti íveken kérjük önöket, hogy tüntessék fel telefonszámukat és email-címüket, hogy a jövőben ne történhessen olyan, hogy nagyobb szervezetek képviselői ne kaphassanak meghívót, hogy minél intenzívebb és minél szélesebb körű legyen az albizottság munkája a szakmaközi szervezetek bevonásával, ugyanis lehet bizottságosdit rendezni úgy, hogy az emberek, így a bizottság tagjai beszélgetnek az adott ágazatról, de úgy gondoljuk, hogy a Szőlészeti és borászati albizottság munkája a szakmaközi szervezetek képviselői nélkül nem elképzelhető.
Véleményünk szerint a magyar borászat sokkal több, mint egy pusztán élelmiszeripari cikk vagy egy mezőgazdasági termék, ennek nemzeti presztízsnövelő hatása van, nemzetgazdaságra kiható hatása van, és úgy gondoljuk, hogy ezért nagyon fontos, hogy a szakma teljes bevonásával történjen minden egyes albizottsági ülés. Szeretném most jelezni, hogy a jövőben, január végéig biztosan kéthetes feszített munkamenetben fogunk ülésezni különböző témákkal kapcsolatban, így gondolok a jövedéki törvény módosításával kapcsolatban, a számlázatlan borforgalommal kapcsolatban, az álexporttal kapcsolatban vagy pedig az importborok ellenőrizetlenségével kapcsolatban lévő témákra. Ezek lesznek a következő üléseink témái. Az egyebek napirendi pontban ezeket majd szeretném önökkel ismertetni. Közben megérkezett a minisztérium képviseletében Feldman Zsolt helyettes államtitkár úr is, köszöntöm önt.
Megnyitnám az első napirendi pontot, a 2010. évi szürettel kapcsolatos észrevételek és tapasztalatok napirendi pontját. Ebben a pontban előterjesztőnek felkértem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsától Horváth Csaba urat. Horváth úr, öné a szó.
A 2010. évi szürettel kapcsolatos észrevételek, tapasztalatok
HORVÁTH CSABA (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Kollégák! A házi feladatom az volt, hogy szüreti jelentést készítsem elő a ma tudható állapot szerint, és ezzel kapcsolatban elnézést kérek, de későn küldtem át az elektronikus anyagot, úgyhogy lehet, hogy nem mindenki kapta meg a vázlatot, ezért nagyon röviden ismertetném a tartalmát. Nem merülnék el a részletekben.
A 2010-es szüret kapcsán sajnos a természet nem fogadta kegyeibe a szőlészeket és a borászokat. Sajnos az egész év során, tehát nemcsak a vegetációs időben, hanem egész évben voltak olyan események, amelyek jelentősen csökkentették a terméskilátásokat: fagykárral is kellett számolnunk. Gyakorlatilag bizonyos fajták esetében komoly rügykárral is kellett számolni, és bizonyos termőhelyeken, főleg a kunsági borvidéken ez olyan mértékű volt, amit már a metszéssel nem lehetett teljes mértékben kompenzálni.
Az idén az átlagost is meghaladta a viharkárok hatása, ami korábban általában jégverés formájában helyi kártételként jelentkezett, ez most megváltozott, és nagyon sok esetben erős szélkár volt, amikor a friss hajtások kitöredezése révén egy elég jelentős termésválogatás zajlott le.
A másik pedig, hogy a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék okozott problémát. Tehát nálunk nem annyira az árvíz volt a komoly tényező, hanem az, hogy ez a lökésszerűen érkezett csapadék sok esetben lehordta a talajt, elvitte azokat a feltáró utakat, amelyek révén meg lehetett volna közelíteni az ültetvényeket, és akadályozta a növényvédelmi munkákat. Csak a tokaji borvidéken több, mint százmilliós kár érte az utakat, amiket azonnal helyre kellett állítani, hiszen mese nem volt.
Ugyanakkor a növény-egészségügyi problémák is felerősödtek. Részben a peronoszpóra veszély nagyon erős volt, különösen azokon a területeken, ahol a pangó vizek miatt egyszerűen nem lehetett rámenni az ültetvényre, egyik-másik ültetvény úgy nézett ki, mint egy rizstábla, hiszen hetekig nem folyt le róla a víz, és nem volt olyan eszköz, amivel meg lehetett volna közelíteni, és - különösen földi gépekkel - a növényvédelmet alig lehetett elvégezni. Aztán utána a lisztharmat, és végül a szüreti időszak kezdetén sajnálatos módon a botritisz is megérkezett, hiszen szeptemberben volt egy olyan esős periódus, ami komoly gondot okozott. Ezek voltak azok a hatások, amelyek elég komolyan csökkentették a terméskilátásokat, gyakorlatilag, ha megnézzük, már az augusztusi termésbecslés alkalmával is legfeljebb hárommillió hektolitert alulról közelítő termésről ábrándozhattunk, de mint kiderült, ez a termésbecslés még így is túl optimista volt. A szüreti eredmények inkább azt fogják igazolni, hogy a 2-2,5 millió hektoliter között fog megállni a bortermés, ezt majd a végleges szüreti jelentésekből tudjuk összesíteni. Ez jelentősen eltér még az egyébként alacsonyabb évek terméseredményétől is. Ha a tavalyit vesszük, az 3,3 millió hektoliter volt, tehát ez még ahhoz képest is igen alacsony.
A másik probléma, ami jelentkezett, hogy a borús napok, a fényhiány miatt, illetve a hőösszegnek az alacsony volta miatt az érés nagyon későre húzódott, eleve már a virágzáskor volt egyfajta kellemetlen időszak, ami a termékenyülést is rontotta, és ennek következtében mi augusztus végén azzal a kéréssel fordultunk a kormányhoz, hogy Magyarország számára ezt a plusz térfogatszázalék alkoholtartalom emelést, amit az európai uniós jogrend a rendkívüli években lehetővé tesz, ezt megadni lehetőség legyen. A kormányzati intézkedések megtörténtek Brüsszel felé ebbe az irányba, de sajnálatos módon az irányító bizottság - ha jól tudom - október második felében hozta meg a döntését, és gyakorlatilag a mai napig még nincs a kezünkben a hiteles szöveg, amely lehetővé teszi számunkra ennek a javításnak az igénybevételét, és a szüret meg gyakorlatilag a héten befejeződött. Egy-két szüretelő még van, itt látok olyan arcot, akinek még a héten lesz dolga, de nem ez a jellemző, már Hegyalján is a szüret fő dandárja lezajlott. Egy-két helyen még néhány vörös fajta feldolgozása zajlik, de a szüret Magyarországon november 10-re fő tevékenységként befejeződött.
Ez nagyon kellemetlen, mert iszonyatos bizonytalanságban tartottuk a termék-előállítók jelentős részét, hogy most javíthat, nem javíthat. Különösen nem a borkülönlegességek esetében fontos szempont, hanem ott, ahol beérési problémák voltak vagy ott, ahol a botritisz miatt nem volt miért megvárni a további szüretet, hanem kényszerszüretet kellett végrehajtani. Ezeknél a termékeknél fél térfogatszázalék alkoholtartalom kiegészítés nagyon fontos lépés.
Összességében azt mondhatjuk, hogy az idén nagyon változékony minőség lesz a fogyasztók asztalán, igen jelentősen lesznek az eltérések attól függően, hogy kinek milyen volt a hozzáértése, akár a növényvédelem vonatkozásában, mert azért voltak olyan ültetvények, amelyek szeptemberben még különösebb károsodás nélkül viselték ezt az egészen nehéz évet, és nyilvánvaló, hogy ott eszköz, pénz és műszaki eszköz is rendelkezésre állt. Nagyon sok függ attól, hogy kinek milyen volt a technikai felkészültsége, hiszen ebben a szüretben gyakorlatilag egy nagyon komoly technológiai és szakmai felkészültségre is szükség volt, hiszen azok, akik a musttisztítást nem végezték el időben vagy az irányított erjesztésnek a feltételei nem állnak rendelkezésre, hát azok nem fognak büszkélkedni ennek az évnek a termésével, de azt majd Márton napján - ma Márton nap, nem akarok előre gágogni - meg lehet kóstolni. És döntsön a fogyasztó erről.
Viszont nyilvánvaló, hogy az évjáratnak vannak tanulságai, az egyik tanulság az, hogy mi már kezdeményeztük ezt a termékpálya bizottsági ülésen, hogy ezeknek a feltáró utaknak a károsodásához valami támogatási lehetőséget kéne az önkormányzatoknak biztosítani, mert ez komoly probléma. Tavaly volt egy intézkedéskezdemény, de az nem működött. Tehát ebben mindenképpen lépni kéne, erre igény van.
A másik, hogy ennek a szüretnek a gondjait tovább növelte az, hogy a szüreti időszakban megjelentek szlovák, cseh és román szőlőfelvásárlók, illetve mustfelvásárlók, akik elég jelentős mennyiségű termést kivittek az országból. Tekintettel arra, hogy az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását korlátozni 2004 óta nem lehet, tehát ezt a folyamatot adminisztratív eszközökkel nem lehetett megakadályozni, más kérdés, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy itt minden esetben mondjuk a borkísérő okmányok kiállítása is követte ezeknek a szállítmányoknak az útját. Tehát a hegyközségektől ezek a kiszállítások igen jelentős árualapot vittek el, ami után nekünk járulékbevételünk sajnos nem fog képződni ebben az évben. Tehát nem elég, hogy kevesebb a termés, még ez is csökkenti a jövő évi mozgásterünket. És a felvásárlásra alapozott vállalkozások életét meg jelentősen megkeserítette ez a dolog, hiszen ők gyakorlatilag a tavalyi ár másfélszereséért vagy kétszereséért sem tudtak árualaphoz jutni bizonyos fajták esetében. Ez, azt gondolnánk, hogy a szőlőtermelőnek milyen jó helyzet, hát kénytelen vagyok elmondani, hogy ez az áremelkedés sem a művelési költségek növekedését, sem pedig a termésmennyiség csökkenését nem kompenzálja. Tehát ők sem jártak jól ezzel a dologgal, viszont kialakult egy olyan helyzet, és emiatt az elnök úr felvetése nagyon fontos, mert itt a külföldi borok beáramlásával és ennek a kézben tartásával valószínűleg számolni kell, hiszen 2007-ben erre volt egy negatív példa, amikor plusz-mínusz 300 ezek hektoliterre saccoltuk, hogy mennyi a külföldről behozott bor mennyisége, ebbe a folyóba nem lenne jó még egyszer belelépni.
Úgyhogy én körülbelül ezekben foglaltam volna össze az ez évi szüret tapasztalatait, és aki nem jutott hozzá az írásos anyaghoz, annak vállalom, hogy elektronikus úton ezt a szöveget és hozzá való kísérő táblázatokat is elküldöm, hiszen annak idején, amikor az uniós döntéshozatalhoz Magyarországnak meg kellett alapoznia az igényét, akkor érésdinamikai vizsgálatoktól kezdve nagyon sok mindennel alátámasztottuk az igényünket, tehát ezeket is elektronikus úton szívesen megküldöm.
Ehelyett szeretnék köszönetet mondani a Pannon Agrártudományi Egyetemhez tartozó Badacsonyi Kutatóintézetnek, aki számunkra az ehhez kapcsolódó szőlészeti adatokat rendelkezésre bocsátotta, illetve köszönöm minden munkatársnak és minden szakmabelinek, aki minket ebben a tevékenységben támogatott. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ahogy minden napirendi pontban, itt is van mód hozzászólásra. Kérdezem, a kormány részéről van-e valakinek véleménye.
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Albizottság! Úgy gondolom, hogy az a helyzetértékelés, amit itt főtitkár úr elmondott, nagyjából tényszerűen kimeríti mindazokat a jelenségeket, amelyeket tapasztaltunk az ágazatban. Ehhez most nem kívánok szóban hozzátenni semmit, de kíváncsian várom, hogy még a szakma részéről milyen további hozzászólás van. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jásdi István!
JÁSDI ISTVÁN (Vindependent): Én inkább a piaci oldalát elemezném a kialakult helyzetnek. Nyilvánvaló, hogy rossz termések, évek, évjáratok mindig voltak és lesznek, erre mondta az öreg Bakonyi, hogy ezek a szőlőnevelő évek. Tehát tulajdonképpen ez önmagában nem katasztrófa és nem is lenne jó, hogyha katasztrófaként kommunikálnánk.
A másik az, hogy ebben az országban jelentős borkészleteket halmoztak fel termelők az elmúlt években. Nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a vörösbortermelők gondjait oldhatja meg, akik a piacon nem száradnak ki, hanem az elmúlt évek készleteivel nagyon szépen be tudják tömni azokat a réseket, amik keletkeztek. Ugyanez a fehérboroknál - készletek ott is vannak, de - sokkal kevésbé megoldott, hiszen nem lehet elővenni 2006-os, 2007-es készleteket azért, mert 2011-ben kiszáradunk.
Következésképpen a fehérbortermelők jelentős része azzal a problémával fog szembenézni, hogy eddig mondjuk évjáratot váltott egy-egy terméknél júniusban, most ez az évjáratváltás, ha jó volt a termése akkor is előre fog jönni, mondjuk az előző év decemberére. Abban az időszakban, abban a fél évben azonban, ami ezt követi, most imádkozunk persze a 2011-es termésért, de kiszáradhatnak a piacok. Na most, itt van hihetetlen szerepe, felelőssége az államnak, az MGSZH-nak, most nem lehet engedni a hamisítókat. Ilyenkor nyilvánvalóan mindenki beindul: az olasz, a mindenféle hamisítvány. Ha most nem a mi oldalunkon állnak az állami szervek, az MGSZH, volt már rá példa, akkor a pillanatnyi probléma, ami azt jelenti, hogy előrejön az évjáratváltás, ez piacvesztéshez vezethet, és az igazi katasztrófa tényleg bekövetkezik, ma még nincs katasztrófa. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Müller István úr!
MÜLLER ISTVÁN (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném visszaigazolni a Horváth úr beszámolóját, azzal alapvetően tartamilag egyetértek, és egyetértek azzal is, amit a Jásdi úr mondott, hogy nincsen katasztrófa, viszont nekünk, mint szakmai érdekképviseleti szervnek feladatunk van ebből az évjáratból levonni a tanulságot. Alapvetően két dolgot említek meg, amiben a szakmai szervezetek a közeljövőben egyeztetett módon szeretnének lépni.
Az egyik az, hogy Horváth úr által is említett, bizonyos must természetes cukortartalmának javítására vonatkozó európai uniós szabály ügyében szeretnénk változást elérni. Azt, hogy ez a másfélről két százalékra történő javítás nemzeti hatáskörbe kerüljön. Láttuk ebben az évben, hogy ez a bizottsági szinten Brüsszelben nem működött.
Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy nem egy gumiparagrafus feloldása lenne ez, hiszen ilyen helyzet, mint ami ebben az évben volt, azért 15-20 évben egyszer fordul elő. Ettől függetlenül szeretnénk javasolni, hogy ez kerüljön nemzeti hatáskörbe.
A másik ügy, amelyik a nemzeti borítékon belül lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy az agrárbiztosítások, termésbiztosítások, terméskár-biztosítások ügyében változás történjen. Ezt a lehetséges fejezetet nem nyitottuk meg az elmúlt időszakban, hiszen voltak fontosabb területek, amire a pénzt megpróbáltuk koncentrálni, elsősorban a szőlőültetvények szerkezetátalakításával, de tekintettel a 2010-es év súlyos agrárkáraira, meg kéne fontolnunk, hogy ennek az agrárbiztosítási rendszernek a támogatását hogyan indítsuk el. Erre van időnk, és ezt a termékpálya bizottságon belül 2011. augusztus 1-jéig meg tudjuk oldani. Tehát erre a két témára készülünk érdekvédelmi szempontból az évjárat tapasztalatai alapján. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szepsy István úr!
SZEPSY ISTVÁN (Pannon Bormíves Céh): Csak egy rövid hozzászólást a jövő év lehetőségeihez. Látni kell, hogy az évben a termékenyülés időszakában rossz idő volt, tehát a rügytermékenység nem éri el, nem érheti el azt a szintet, ami egy nagy terméshez kell, még az egészséges, kishozamú szőlőkben is vannak éretlen vesszők, ami a téli fagytűrést kétségessé teszi, hogy mennyit bírnak el, és a legfontosabb az, hogy a területek jelentős részén már júliusban nem vagy alig volt lomb, ami előrevetít egy nagyon sötét dolgot a télre vonatkozóan. Bocsánat, ezzel most nem az ördögöt festem tovább, itt van az, de azért az igazsághoz ezt is figyelembe kell venni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot lezárom.
A magyar borászat kitörési pontjai, lehetőségei
Megnyitom a következő napirendi pontunkat, amely a magyar borászat kitörési pontjai, lehetőségei címmel lett meghirdetve. Meghívott előadóként, mintegy gondolatébresztőként megkérem Szepsy István urat, hogy tartsa meg előadását.
SZEPSY ISTVÁN (Pannon Bormíves Céh): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Először is köszönöm a megtiszteltetést, hogy megtehetem, másodsorban egy nagyon nehéz dolog ez, hiszen jóllehet a magyar borászat megmaradó része, ami megmaradt az elmúlt húsz évben, sikerágazatként van elkönyvelve, azonban a különböző termelői csoportoknak eltérőek a célkitűzéseik és az eszközrendszerük is. Tehát nem olyan könnyű egy összehangolt javaslatot adni.
Ez az anyag elsősorban a helyben lakó és főfoglalkozású bortermelők oldaláról készült, de gyakorlatilag nem ellentétes más termelői csoportok érdekeivel sem.
A jelenlegi állapot még a legjobb csoport esetében sem elfogadható. A helyzet folyamatosan romlik, csökken a produktum és a jövedelem, aminek a legfőbb oka a szőlőterületek csökkenése, az őstermelők mind nagyobb arányának a kiesése a termelésből. A borászati vállalatok anyagi helyzete az elmúlt pár évben megromlott a válság hatására, és a költségek emelkedése miatt. Az ültetvények leromlott állapota az ország nagy részében kritikán aluli. Szakmailag nincs felmérve, hogy mennyi az, ami nem kritikán aluli, de nagyon kevés. És hát komoly bormarketing nincs, gyakorlatilag nincsenek külkereskedőink, akik a piaci egyensúlyt beállíthatták volna vagy beállíthatnák az országba.
A krónikus tőkeszegénység minden termelői csoportban jelen van, ami gátolja a technológiai fejlesztést, a legjobb megoldások létrejöttét. Európai költségek és magyar jövedelmi színvonalú fogyasztók, ez gyakorlatilag az egyik legnagyobb probléma, hiszen a költségeink régóta nemzetköziek.
A kutatóintézetek működésének a hiánya, ezt feltétlenül ide vesszük, az állapotértékelésbe. Kevesen vannak, akik emlékeznek rá, hogy a kutatóintézetek a '70-es évektől mindegy hogy megvoltak vagy nem jogilag, de folyamatosan lefelé mentek. Nincsenek szakmai műhelyek, nincs fajtafenntartó kutatás és sok egyéb. Nem akarok mindennel részletesen foglalkozni, az egyes pontokat mind a három fejezetben, amit érintek, majd külön-külön alkalmakkor, remélem, hogy meg lehet majd vitatni, ki lehet fejteni. A magyar földpolitika. Ez a kérdés jó ideje neuralgikus, ugyanis az a probléma, hogy azok a vállalatok, akik szeretnének növekedni vagy egyszerűen csak tartalékot képezni, nagyon nehezen tudnak földet vásárolni, mert csak magánszemély vásárolhat, amihez minden adón át kell esni. Ez azt jelenti például, összehasonlítva egy traktor- vagy földvásárlást, hogy ugyanabból a pénzforrásból ugyanolyan értékű gép mellett csak fele vagy pedig 40 százalék értékű földet lehet vásárolni. Ez nagyon-nagyon hátrányos, mert nem lehet a vállalati eszközt földvásárlásra fordítani.
Az, hogy a magyar termelőt védi ez a földpolitika, ez már régóta nem igaz. De most ebben nem kívánok megint csak továbbmenni. A magyar borpiramis alja minőségben rendkívül alacsonyan van, a csúcsa viszont nem elég magas ahhoz, hogy nemzetközileg is jelentős márkák jöhessenek létre. Erre majd még kitérek.
Tehát alulról nem képes építkezni az ágazat, felülről pedig nincs elég húzás ahhoz, hogy elmozduljon a helyéről. Hogy miért nem, az nagyon sokrétegű. A diktatúra alatt parlaggá vált kitűnő fekvések, ez alatt azt kell érteni, hogy olyan száz hektárszámra jobbak a körülményeikben, mint egy Romani Conti vagy Satou Marco. Ezek kihasználatlanul vannak. Annak idején maradtak ott, mert gépesítésre nem voltak alkalmasak, ez csak Tokajban több, mint 1500 hektár. Nem azt mondom, hogy mind abban a kategóriában, nyilván ehhez egy pontosabb felmérés kell, de más borvidékeken is jelentős részben vannak. Ráadásul még természetvédett területté is nyilvánították őket, ilyen luxust - és még büszkék is rá a kollégák, hogy ezt megtehették -, agyament dolgot egy gazdag ország sem bír ki.
Eredetvédelem hiánya, illetve működésképtelensége. Igaz, hogy csak most születnek az eredetvédelmi termékleírások, sajnos a borvidékek többsége a tömegtermelés mellett döntött általában, azonban átfedések vannak mindenképpen, és nagyon nehéz márkákat pozícionálni úgy, hogy közben ugyanaz a márka tömegtermékként is megjelenik. Ezért van az, hogy több borvidékünkön, elsősorban Egerben és Tokajban a vezető megnevezések helyett más neveken hozzák forgalomba, mint az Egri Bikavér vagy a Tokaji Aszú. Ennek beláthatatlan következményei vannak, ezért is nem lehet a piramis csúcsát feljebb húzni már, pedig nagyságrendekkel kéne feljebb húzni.
A regisztráció nélküli csökkenő nemzeti szőlővagyon, amit nem mér fel senki, és ezeknek a figyelmen kívül hagyása a telepítési jog megállapításánál teljesen abszurd, mert lélektanilag nagyon rossz hatású. Például van egy MVH-felügyelő, végigmegyünk a hegyen, és nem veszi észre, hogy egymás után 10-20-25-40 parcella maradt műveletlenül vagy annak a közelében van. Elmentünk egy ezer négyzetméteres betelepített parcella mellett, 40-et nem vett észre, azt mondja: "hát ez meg kié? Hát ennek utána kell nézni, hogy mi az, hogy itt valaki telepíteni mer, és nincs engedélye!" Tehát a szemlélet rossz, erre hívom fel a figyelmet. Fordítva ül nagyon sok ember a lovon ebben az országban, és egyszer ezt helyre kell tenni, hogy arra van előre. Valakinek meg kell mondani, ha magától nem tudja.
Import borok gyorsuló térnyerése. Ez az egész világon probléma. Elsősorban nem a csúcsborokat veszélyezteti, de sajnos azokat is. Minden kategóriában. Nagy probléma, hogy olyan területeken termelnek, amelyeknek a természeti adottságai lényegesen jobbak, mint a mieink, vagy olcsóbbak bizonyos költségtényezők.
A bürokrácia fojtó hatásával nem akarok foglalkozni, mert akkor elvinné az egészet. Erre készült anyag az akadémián, ez egy másik téma, nem is értek hozzá, nem is az én asztalom, de az képtelenség, hogy manapság nem tudok kiállítani egy számlát, mert négyoldalas bizonylatot kell három üveg bornak kiállítani. Nem beszélve már a nemzetközi kísérő okmányokról. Teljes abszurditás! Ez, gondolom, az EU-ban is van, de ilyen mértékig sehol, mint Magyarországon.
A fejlődés előfeltételei. A teljesség igénye nélkül, mert lehetetlenség mindenről szólni. Ezek még nem a kitörési pontok, hanem, amiknek teljesülniük kell addig, hogy lehessen beszélni egy programról egyszer. Azzal kezdem, amivel befejeztem az előzőt, hogy az ágazat gazdasági, pénzügyi szabályozásának a teljes átalakítása, lásd a borakadémiai anyagot is, 2010. június 30-i. Az értékteremtő termelőmunka becsületének a helyreállítása. Ez nemcsak ágazati, hanem országos feladat is. Munkahelyteremtő támogatásokkal is, de olyan módon is, hogy a megélhetéshez szükséges bruttó bérszínvonal megemeléséhez is kap bizonyos ideig támogatást a vállalkozás. Ezt most nem fejtjük ki részletesen, csak elviekben. Ez lehetőség lenne a munkaigényes ágazatok helyzetének javításán túl a leszakadó társadalmi rétegek értelmes tevékenységbe vagy pedig munkába való bekapcsolódására akár a közmunka helyett is. Teljes járulék- és adómentesség az induló egyéni vállalkozásoknak. Itt van egy szám, hogy tíz évig is kamatmentes. Én három vegyesvállalatot irányítottam, mindenütt volt adómentesség, a mi vállalatainkban soha nem volt, és ráadásul nekünk volt is nyereségünk, a vegyesvállalatoknak meg húsz éve nincsen, és viszik ki a pénzt. Ez megint csak nem politikai kérdés, de akár az is lehet.
A lényeg az lenne, hogy azzal szemben, amikor tömegesen hagyták ott a mezőgazdaságot az emberek, még második gazdaságként is, vissza kell, hogy térjenek. Nem lehet vidékképet csinálni a lakosság bevonása nélkül. Ez nem pénzkiesés, hiszen innen eddig sem volt bevétel, sőt kiadás volt, mert kaptak segélyt vagy valamilyen formában közmunka-támogatást.
Csak a nyereséges vállalkozások, akik exportálnak is, kaphassanak valamilyen kapacitást és minőségfejlesztő támogatást. Növekvő export nélkül gazdaságot élénkíteni nem lehet. Márpedig azt szeretnénk, az egész ország azt szeretné.
Ahol még vannak állami cégek, az állami cégeket olyan integrátorrá kell fejleszteni, ami minőségorientált, és mind nagyobb mértékben képes integrálni a kistermelőket. Ez gyakorlatilag azért szükséges, mert a borvidékek képe fontos, vagy ahol nincsen, ott érdekeltté kell tenni a nagyvállalatokat abban, hogy integrálják a kistermelőket egy olyan minőségi árrendszer alkalmazásával, aminek a hiánya a '60-as évektől végül is tönkre tette a kistermelést, mert mindenütt egy ár volt. Ott is, ahol a hegytetőn 15 mázsát lehetett termelni csúcsminőségben, meg ott is, az alsó fekvésekben, trágyázva, öntözve, ahol annak idején még 40 tonnát is termeltünk. Én akkor is csináltam már ezt, nem vagyok rá túl büszke, de az élet sok mindent produkál.
Nagyon nagy összefogás kell az ágazati szereplők között, ezt mindannyiunknak mondom. Bizonyos területeken megkezdődött ez. Ide azt írtam, hogy különösen az eredetvédelem és az országimázs-építés frontján, de nemcsak itt, mindenütt. Van néhány pozitív példa, ezeket tovább kell hogy fejlesszük.
Kutatóintézetek beindítása a térségi szereplők irányításával és részvételével. A fentiek megvalósításával mozgósítani lehet és kell az embereket. Azt, hogy érezzék, hogy szükség van rájuk ebben az országban. Nem lehet másképp semmilyen területen eredményt elérni. Sokan fogalmazták meg vagy többen fogalmazták meg, hogy a magyarságnak küldetése van, olvasni lehet itt, ott, sok minden helyen, de mit jelenthet ez a mai értelmezésben, környezetben. Azt, hogy van magyar út, amely a pénzalapú fogyasztási rendszerekkel szemben a minden emberben meglévő, csak felébresztésre váró fényre alapoz. Az, hogy egy méltó társadalom és életforma jöjjön létre azáltal, hogy az emberek másként akarnak élni. Más megfogalmazásban. Mi az anyagi rendszerekben nem tudunk versenyképesek lenni, képtelenség. Tehát olyan erőforrásokat kell megmozdítanunk, amelyek teljes mértékben az emberből jönnek, illetőleg a természeti erőforrásainkat, de az emberi tényező mindent megelőz.
A magyar borászat kitörési pontjai, harmadik része. Sokan írták, ahogy többek Tom Stevenson írja, a Sotheby's enciklopédia 4. kiadásában, hogyha kihasználná természeti adottságait, Magyarország a legnagyszerűbb bortermelő ország lehetne a világon. Azt a szót használja, hogy graters, ez náluk nem legnagyobbat, hanem nagyszerűbbet jelent. Az, hogy honnan tudja, jórészt tőlem egyébként, de (Élénk derültség.) van egy csomó negatív jelenség a megítélésünkben, mert nincs Magyarország-kép továbbra sem. Húsz év eltelt, és jelenleg is keleti blokk vagyunk. Ha a másik angol kiadványt nézzük, az első számú borkalauzt a világon, amit szintén Tom Stevenson, meg mások szerkesztenek, abban úgy szerepelünk, hogy Kelet- és Délkelet-Európa. Ezen belül a térségi szereplők közt a magyar termelők a vezető pozíciójukat természetesen, tokajiak, vörösbortermelők, de mások is, ennek ellenére azt írja mondjuk Jansis Robinson, a Financial Times-ban - de legalább írt, ez is nagyszerű dolog, azt írja - egy 40 eurós vezető száraz fehér borra, hogy drága. Igaz, hozzáteszi, hogy megéri. Azóta beszéltünk már róla, hogy miért nem írja ezt oda a burgundi fehérekhez, ami több száz eurónál kezdődik, és több ezernél végződik, és ha melléteszi, akkor a miénk valószínűleg vagy a mi legtöbbünk le fogja nyomni őket. Ahhoz nem írja oda. Tehát ezt a képet egyszer s mindenkorra meg kell változtatni. De hogy ez megváltozzon, úgy látszik, hogy még hosszú menetelés van előttünk. A természeti adottságaink, a pannonkori vulkanizmus, aztán a hidrotermális ásványosodás, a mészkőhegységek, az agyag- és a löszképződés egyedülállóan gazdag talajokat adnak, plusz kiegészülve a klímával olyan komplex harmonikus borokat képesek produkálni, ráadásul ősi fajtáink termesztésével, amire más borvidékek, és ezt ki merem jelenteni, nem képesek a világon. Ennek ellenére ott állunk, hogy még be sincsenek telepítve vagy ahol be vannak, ott pedig nem az termelődik, ami ezt tovább igazolná. Ez nagyrészt a szegénységnek, sok mindennek betudható.
Ezeket a helyeket feltétlenül fel kell mérni, és elindítani egy programot, ez el is indult egyébként például Tokajban, csak nagyon kis mértékben. A kérdés az, hogy milyen mértékben indul meg más borvidékeken és hogyan indul minden borvidéken. Meg kell tesztelni a legjobb területeket, hogy mi jöhet belőle ki. Legfeljebb nem kell azt termelni, ha nem éri meg vagy nem gazdaságos, de pontosan tudni kell, hogy mire képesek, mint maximum minőség, kapacitás.
Vannak fajtáink, amelyek minden másnál jobban képesek visszaadni a magyar föld tájízeit, struktúráját, mert ebből a földből és mentalitásból születtek. A Furmint egyszer s mindenkorra magyar fajta. Nem behozták, hanem itt született, meg a többi magyar fajta is. Egyszer merjük már elfogadni azt, hogy nekünk is lehetnek fajtáink, és nem minden jött ebbe az országba. Jött, ami rossz! Mint a filoxéra, meg a peronoszpóra, meg sok egyéb más.
És ilyen mint a Kéknyelű, az Olaszrizling, a Juhfark, a Hárslevelű, a Kadarka, a Kékfrankos és még bármi más is lehet, most nem akarok a hungarikumokkal jönni, nem ez a lényeg, hanem mindazok a fajták, amelyek autentikusak, autotómok, ahogy most mondják, és képesek arra, hogy a leginkább hordozzák a termőhely jellegét és ízeit. Nyilvánvalóan a világfajták, amelyek mindenütt magas minőségben termeszthetőek máris csodaminőségeket produkálnak, és szerintem ezen a területen is lehet kitörési pontot találni, mert megbízhatóságot, állandóságot jelentenek gazdaságilag is, és ha ráadásul kialakul a legelegánsabb helystílus ezeknél a fajtáknál, bőven lehet őket a magyar bormarketingben felhasználni. Nagy biztonsággal lehet.
Itt nagyon fontos a házasított borok kérdése is, mert sok helyen valószínűleg nem a fajtajelleg megmutatása a fontos, hanem a termőhelyé, és ráadásul, hogy ilyen sokfajtájúak vagyunk - Tokaj kivételével, de már ott is megkezdődött bizonyos mértékig -, emiatt egy tisztább, világosabb üzenetet tudjunk adni a cuvée-kre, úgy nagyon nagy szükség van. Ugyanilyen cuvée egyébként a Bikavér vagy a vörös cuvéek, fehér cuvéek mellett, mert a Szamorodni és az Aszú is cuvée egyébként, csak ott sokallta előbb ismerték fel, hogy nem kell fajtánként feldolgozni őket.
Legfontosabb maradt utoljára, mint az előfeltételeknél is, az ember szerepe. Mindenfajta korlát, hogyha az bürokratikus vagy előítélet vagy bármi más, azon kell lennünk, hogy feloldódjon. Meg kell tennünk mindent, hogy felszínre lehessen hozni a szépség keresésének az igényét és a vágyát. A borvidékek a világon mindenütt is a legszebb vidékek, és ott az emberek másképp gondolkodnak, éreznek, még a látogatók is mássá lesznek, akik odamennek. Egyszerűen azért, mert van a borvidékeknek légköre, szellemisége.
Itt mondom el azt, amire az előbb utaltam, hogy a vezető bortermelőket bátorítani kell, hogy merjük kitűzni a még sokkal magasabb célokat, a legmagasabbakat is, hogy komoly világmárkákká fejlődhessenek, hogy ne csak tolni, hanem húzni is tudja majd a magyar borpiramist felfelé.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (A bizottság tagjai az asztalon kopogtatással jelzik tetszésüket.) Köszönöm szépen Szepsy István előadását. Kérdezem, a kormány részéről kíván-e valaki hozzászólni.
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Néhány gondolatot csak, nem mint szakmabeli, mint borász, csak általában. Alapvetően, ha jövőképről gondolkodunk, valóban nagyon fontos az, hogy a problémákat számba vegyük és a lehetséges megoldásokat ugyanígy. Alapvetően valóban az első és legfontosabb lépés, hogy a célokat itt meg tudjuk határozni, és ebben sikerüljön szakmai konszenzust elérni. Kétségtelen, hogy különböző borvidékeknek, különböző méretű vállalkozásoknak, adott esetben különböző céljai lehetnek. A mi feladatunk, hogy ezeket valamiféleképpen próbáljuk ötvözni a következő időszakban. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy amikor a mi kis 93 ezer négyzetkilométeres hazai gondjainkról gondolkodunk, akkor kitekintve, valóban nemzetközi összefüggésekben gondoljuk át a dolgainkat. Nem tehetjük meg azt, hogy azoktól az időközben bekövetkezett nemzetközi kereskedelmi trendváltozásoktól függetlenítsük magunkat, ami bennünket körülvesz és alapvetően meghatároz.
Nem tekinthetünk el attól, hogy hogyan változtak meg a fogyasztói szokások vagy hogyan változnak folyamatosan a fogyasztói szokások, nemcsak Európában, hanem nálunk is. Tehát ezeket a keretrendszereket mindenféleképpen figyelembe kell venni. És ebben a magyar kormányzat egyfajta katalizátort szeretne játszani a közeljövőben azért, mert nemcsak a termelőknek, hanem az állnak is megvan a maga feladata ezeknél a kérdéseknél. Itt is több ponton elhangzott Szepsy István előadásában, hogy megvannak azok a gócpontok, ahol az államnak van módja és lehetősége azokat a körülményeket jobbá tenni, amely a vállalkozásokat körülöleli. És természetes, hogy itt vannak olyan problémák, amelyek alapvetően makrogazdasági kérdések, általában a hazai gazdaságpolitika összefüggésrendszerében értelmezhetőek. Ezek az adó- és járulékterhek és ehhez kapcsolódó kérdések, és megvannak azok a speciális ágazati problémáink, amelyekben tulajdonképpen - ha most itt a Vidékfejlesztési Minisztérium nevében beszélek - nekünk vannak meg a kompetenciáink, illetve ezek azok a kérdések, amelyekben nekünk kell katalizátorszerepet játszanunk, a jövőben majd meg kell próbálnunk legalábbis.
Számos ilyen kérdés elhangzott, hiszen alapvetően azt látom, és a borágazat egy olyan szektor, ahol alapvetően nem a támogatásokon múlik az ágazat helyzete. Ez nem az a típusú ágazat, ahol azon múlik leginkább a jövedelmezőség, hogy éppen az Európai Unió vagy Magyarország milyen támogatási rendszert tud mögé tenni. Alapvetően a piaci viszonyok döntenek és alapvetően ez határozza meg az ágazat éppen aktuális helyzetét. Ahol az állam, illetve mi magunk közre tudunk játszani, az valóban az, hogy abban legyünk katalizátorok, hogy azok a bürokratikus akadályok, legyen szó a jövedéki szabályozásról, legyen szó a foglalkoztatást érintő, akár most az alkalmi munkavállalás kérdését is tudom említeni, ilyen típusú kérdésekről, ebben a magunk részéről mindent megtegyünk, hogy a szakmának megfelelő válaszok szülessenek. Tehát ilyen értelemben szeretném arról biztosítani az itt jelen lévőket, hogy ha alakul és formálódik az a közösnek mondható jövőkép és közösnek nevezhető célrendszer, amelyet a szakma magáénak tudhat, ennek azokat a lépcsőit, lépéseit, amelyeket nekünk kell megtenni, azokat a magunk részéről meg fogjuk tenni. (Ficsor Ádám érkezik az ülésterembe.)
Kiegészítésképpen akár vitaanyagként vagy gondolatébresztőként én ennyit szerettem volna hozzátenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen helyettes államtitkár úrnak. Közben köszöntöm Ficsor Ádám képviselőtársamat, mivel nem volt itt Szepsy úr előadása alatt, a tisztesség kedvéért megkérdezem, hogy a kormány véleményéhez kíván-e hozzászólni. (Nem kíván.) Nem. Köszönöm szépen. Zilahi Zoltán!
ZILAHI ZOLTÁN (MSZB Nonprofit Kft.): Köszönöm szépen. Nyilván nagyon sok kiegészítés lehet, és érdemes az elhangzott előadáshoz fűzni, hiszen nagyon sok gondja, baja, teendője van az ágazatunknak. Egy dolgot mindenképpen szeretnék kiemelni: azok a feladatok, amelyek most is megfogalmazódtak, amelyhez szemléletváltás, technikai, technológiai, műszaki fejlesztés szükséges, marketingszemlélet szükséges, ezek maguktól nem teremtődnek meg a termelői körben. A képzésről, oktatásról, felnőttképzésről mindenképpen szólni kell. Azt gondolom, egy olyan terület, amiről ritkán beszélünk és e nélkül nem fogunk tudni megújulni. Tehát nem az iskolai képzésről, hanem a felnőttképzésről beszélek. A termelők körében kiadványok, szabadegyetem, parasztegyetem. Számtalan módja, lehetősége lenne, azt gondolom, ez kormányzati feladat is, szakmai, ágazati feladat is, ebben össze kéne fogni, és mindenképpen fontosnak tartom ezzel kiegészíteni az elhangzottakat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kállay Miklós!
DR. KÁLLAY MIKLÓS (Covinus Egyetem): Köszönöm szépen. Nagyon röviden. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság!
Először is nagyon nagy örömmel hallgattam Szepsy István szakmaszeretetről és valójában megújító szándékról tanúbizonyságot tett előadását. Két ponthoz szeretnék hozzászólni. Az egyiket inkább csak árnyalnám, ez a bevezetőnek a hatodik pontja.
Nem látom olyan rendkívül alacsony minőségűnek a borpiramis alját. Tehát a magyar tömegborok csak olyan technológiával készülhetnek, amelyek fejlett technológiák, és én úgy érzem, hogy ezek semmivel sem rosszabbak, mint a külföldi országokban nagy bortermelő országokban a nekik megfelelő kategória. Legalábbis én, ha külföldön járok, ahol általában megkínálnak, és nem ezzel a kategóriával, de ha bemegyek oda, direkt azért veszem meg, hogy kóstoljam meg, tehát én nem látom sokkal rosszabbnak az idevonatkozó magyar borokat. Legfeljebb, ha már forgalomba került, akkor esetleg az ellenőrzésnek a hatékonyságán kellene változtatni, hogy az legyen másodszor is forgalomba, mint amit odaengedett a minősítés. Ez az egyik. A másikkal nem vitatkozom, a piramis felső csúcs nem elég magas, de ennek is, véleményem szerint megvannak a gazdasági, gazdaságpolitikai okai. Mindenesetre én nem féltem a magyar tömegbort.
A másik, amit szeretnék megerősíteni és nagyon köszönöm, hogy belevette az anyagba, a kutatóintézeti hálózat sorsa. Erről beszéltünk, azt hiszem, az alakuló ülésen is, mondtuk, hogy esetleg visszatérünk rá. Egyértelműen szükség van rá. Csak azt erősíteném meg, hogy azok az egyetemek, amelyek ma működtetik, nem képesek egyértelmű forráshiány miatt úgy működtetni ezeket, ahogy valójában a szakma megkívánná. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb észrevétel?
SZŐKE SÁNDOR (Duna Borrégió): Köszönöm. Én is úgy gondolom, hogy ez az anyag egy nagyon széles áttekintést mutat a hazai piacról és a gazdaságról. És én úgy gondolom, hogy itt meg kellene határozni a fontossági sorrendeket. Való igaz, hogy itt sok probléma nem vetődik fel az anyagban. De először a problémákat kellene felvetni, bár az első pont rögtön a legnagyobb problémára utal, és innen kellene kezdeni. Az anyagi dolgokban: amíg nem tudjuk elérni, hogy egy szőlészet vagy egy borászat úgy legyen rentábilis, hogy tudjon fejleszteni, összességében természetesen nem egyedi dolgokról beszélek, addig sok mindent lehet erre az ágazatra mondani, de azt, hogy sikerágazat, addig nem lehet. Mire is gondolok? Arra gondolok, hogy az idén viszonylag magas szőlőár alakult ki, nem tudunk olyan összefogást hozni, hogy ezt a szőlőárat stabilizáljuk, a jövőben megint nagyon nagy gondjaink lesznek a borárral.
Az idei ár sem egy jó ár, hiszen összességében mit kapott a szőlőtermelő. Azt mondom, 5-600 ezer forintot. Talán még annyit sem, talán a legmagasabb árakban sem. Itt 100 forint/kiló fölött kevés borvidék volt, aki tudott fizetni borért. Ezt önmagunkban nagyon nehéz, hogy meg tudjuk oldani. Tehát akármilyen összefogást is akarunk, egyet lehet vele érteni, és teljesen egyetértek avval, hogy ezt a kormány beavatkozása, segítsége nélkül nem tudjuk megoldani. Attól függetlenül, hogy piacgazdaságban élünk, ez tarthatatlan. Hogyha megnézzük a szomszédos országokban a polcon lévő borokat, két euró alatt szinte nincs, nálunk pedig meg kell nézni, hogy milyen árak vannak. Mindennek a mozgatója tulajdonképpen a rentábilisság. Ilyen szőlőárak mellett már nem lehet olyan alacsony borárakkal számolni, ami most van. Nagyon egyetértek a Pistával abban, hogy az alsó szegmens magával húzza a fölsőt. Ez egyértelmű. Azért lenne szerintem szükség összefogásra, hogy ezt az alsó szegmenst egy olyan szinten tudjuk piaci kategóriává tenni, hogy a jövőben ne lehessen ilyen, már majdnem bűntényként megfogalmazott szőlő- és borárral foglalkozni. Ez nagyon fontos, mert így hiába akarunk mi fejlesztéseket, itt ma már 60 ezer hektár vagy az alatti szőlőkről beszélgetünk, ami már súrolja azt a határt, hogy Magyarország egyáltalán számításba jöhet-e az európai szőlő- és borpiacon.
Szóba került az ellenőrzés. Itt való igaz, ezt is jól látjátok, meg az anyag is látja. Lépéseket kellene tenni abban, hogy ezek az EU-szabványnormák valahogy más normák legyenek. Most is tarthatatlan, hogy 15 mustfokkal 9 alkohol fölötti borokat lehessen forgalmazni. A bejövő olasz borok, én tudom, mert elég sokat eljártam ez ügyben, tartalmazzák azokat a minimális követelményeket, amelyeket most az EU-normák tartalmaznak. Ezt kellene megszüntetni, hogy 9 alkoholfokos, meg olyan, a nép nyelvén "gagyi" borokat ne lehessen behozni és forgalomba hozni, mint most. Ehhez kell az összefogás, természetesen kell a kormány is. Lehet bízni ebben, mert itt az idő, ez a kormány nemcsak szimpatizál, hanem ért is a kormánytagokon keresztül a borhoz, és ha ezt most nem tudjuk rövid időn belül elérni, akkor biztos, hogy gondjaink lesznek.
Nagyon helyesen mondta a Pista, hogy export nélkül a gazdasági növekedés szinte nem megy. De sajnos, most én úgy látom, hogy először azt kellene konzerválni, hogy megfelelő szőlőnagyságú kultúrával rendelkezzünk, hiszen most ott vagyunk, hogy a belföldet nem tudjuk megfelelően ellátni, és elsődleges dolog lenne, hogy a belföldet úgy lássuk el, hogy ne kelljen és ne lehessen behozatalra szorulni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
TORNAI TAMÁS (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége): Köszönöm Szepsy István vitaindító előadását, hiszen nagyon kemény racionális dolgokat fogalmazott meg, emocionális környezetben. Azt gondolom, hogy a bornál mindkettő rendkívül fontos.
Ahhoz, hogy a borágazat létezni tudjon és fenn tudjon maradni, elsődlegesen arra van szükség, hogy a gazdasági hatékonyságát meg tudjuk teremteni. Minden emberi közösség, amikor valami nagy teher éri, kétféleképpen reagál, vagy első ellenséget keres és egymással szemben próbálja meg a saját parciális érdekeit érvényesítve kikeveredni ebből a problémából, vagy megpróbál összefogva előrehaladni. A termékpiramisról a hozzászólók is említést tettek.
Nem igaz az, hogy a termékpiramis különböző pontján működő szőlőtermelők egymásnak ellenségei lennének, ők kiegészítik egymást. Ha a termékpiramisnak valamely szegmense nem kerül kielégítésre a magyar borpiac termelői által, akkor ez majd kielégítést nyer importból származó borokból. Ez egy rendkívüli veszély, ezt tudnunk kell, és azzal a józan megfontolással kell egymással szembe vagy egymással kezet rázva, egymás szemébe nézve, egymással szóba állva együttműködnünk, hogy ezt tudjuk, hogy amit nem mi termelünk meg, arra a fogyasztói igényre majd máshonnét fognak a borok ideérkezni.
A gazdasági hatékonyságot két fő tényező határozza meg: a fajlagos költségek és a piac. A fajlagos költségeket valóban elsődlegesen a termelők, a termelők közösségei határozzák meg, hiszen ha felesleges kapacitások épülnek ki, akkor azok nyomják a költségeket, ha a termelési szerkezetben problémák vannak, akkor ezek szintén fokozzák a költségeket, és a támogatásokban lényeges eltérések vannak a versenytársakéhoz képest, ha a piacszervezésben lényeges eltérések vannak a versenytársakhoz képest, ezek megint csak nyomják az ágazat egyes szereplőit, amit az egyes termelők akként élnek meg, hogy különböző extraköltségeik keletkeznek, és ezeket nem tudják a piacon érvényesíteni.
A piac építésében, szervezésében, ha mondjuk egy wachaui példát vennék, ahol három jelentős borászat fedi le azt az 1100 hektárnyi területet, és integrálnak ezer feletti termelőt, és ebben a rendszerben mindenki meg tudja találni a helyét, akkor kérdés számomra az, hogy mi ezt miért nem tudjuk megtenni. Mert azt látom, hogy az egyes termelők a saját szűk piacaikat próbálják meg széles termékskálával ellátni, mert közöttük az integráció nem alakult ki.
A piac másik fontos tényezője a marketing. Ugye erről a marketingről sokat beszéltünk, sokan próbáltak tenni ennek érdekében valamit. Nem alakult ki az a vita, amelyben ez igazán éretté válhatott volna. A megoldást is megpróbálták a szakmai szervezetek megtalálni, hiszen közel egy esztendeje lesz annak, hogy egy közös összejövetelen, ahol a legfontosabb szakmai szervezetek elnökségei vettek részt, megalakítottunk egy együttműködést, amelyik a szakmaközi szervezet létrehozására irányult. Én azt szeretném kérni a kormányzat képviselőitől, a parlamenti képviselőktől, a szakma szereplőitől, hogy támogassák ezt a munkát, mert ezen keresztül alakulhat ki valamilyen tényleges megoldás. Mert egyébként, hogyha a tényleges megoldásokat nem találjuk meg, akkor a problémákat fogjuk még nagyon sokszor egymásnak elismételni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném felhívni a figyelmüket, véleményem szerint mindegyik pont nagyon fontos, és én is szeretném elismerésemet kifejezni Szepsy István úrnak, a második fejezet 6. pontja, nagyobb összefogás. Az elmúlt hónapokban, években azt láttuk, hogy a sajtón keresztül a szakmai szervezetek egymásnak üzengettek, félreértések adódtak, és nem volt semmiféle olyan nyoma egy konszenzuson alapuló együttműködésnek, amely egyébként segítségére lehet a kormányzatnak. Én úgy gondolom, hogy itt nem ellenfelei vagyunk egymásnak, itt egyes egyedül a problémák az ellenfeleink, amelyeket megoldani csak úgy tudunk, hogyha megfelelő összefogással dolgozunk.
Úgy gondolom, hogy a parlament szőlészeti albizottsága az első olyan grémium vagy alkalom, amely intenzív munkával a szakmai szervezeteket le tudja ültetni. Kérem önöket, hogy azért, hogy a minisztériummal, a kormánnyal, az Országgyűléssel megfelelő hatékonysággal tudjunk együtt dolgozni, tegyenek félre mindenféle sérelmet, és kezdjék kialakítani azt a fajta együttműködést - minden országos szakmai szervezet -, amelynek segítségével el tudjuk indítani azokat a munkákat, amelyek fontosak az ágazat előremozdítása érdekében. Én az albizottság részéről mondom, és ebben, gondolom, Ficsor Ádám képviselőtársam is egyetért, az albizottság minden lehetőséget meg fog adni arra, hogy a szakhatóságokkal, a minisztériummal való egyeztetés előtt a szakmai szervezetek az albizottság ülésein egyeztessék álláspontjaikat. Ezzel kapcsolatos technikai információk az egyebek napirendi pontban lesznek, de kérem önöket, hogy legyenek partnereink ebben, mert így sokkal hatékonyabban, intenzívebben, gyorsabban tudjuk megoldani mindazokat a problémákat, amelyek előttünk tornyosulnak, nem pedig partizánakciókkal és a sajtón keresztüli üzengetéssel, mert ez az albizottság pontosan ezért jött létre, és nem akarja kihagyni a szakma képviselőit, hanem pont bele akarja vonni minél intenzívebben a munkába. Köszönöm. Demeter Ervin képviselő úr!
DEMETER ERVIN országgyűlési képviselő, nem albizottsági tag (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégek! Ugye itt mindannyian olyan emberek ülnek, akik szívéhez egész közel van, sőt a mindennapjait is a magyar borászat teszi, és szereti és érzelmileg is kötődik hozzá, de azért, hogyha az objektivitásunkat megtartjuk, akkor azt kell mondani, hogy ha értékeljük az ágazatot, a borászat is ugyanolyan helyzetben van, mint az ország. Semmivel sem jobba, rosszabba, ez a normális is.
Az, hogy milyen helyzetben van az ország, azt nyilván mindenki tudja, látja, a bőrén érzi, ezt nem akarom részletesebben ecsetelni, de ebből következnek dolgok. Következik az, és ez a borászat területére is kell hogy működjön, hogy óriási igény van azon energiák integrálására, ami ezen változtatni akar. Ott tartunk most, hogy a legvisszafogottabban mondjam, hogy mindenki úgy látja, hogy ez a helyzet tarthatatlan, ezen a dolgon változtatni kell. Ez egy viszonylag kedvező kiindulási lehetőség, nyilván a nehézségei ezután fognak következni.
Én ehhez a munkához szeretnék helyzetemből adódóan részben, hogy úgy mondjam, technológiai javaslatokat tenni, tehát, hogy ezt az erő-összecsoportosítást hogy fogjuk megcsinálni, mert ez nem könnyű feladat. Néhány gondolatot is felvetnék ehhez. Az első tennivaló, amit itt Szepsy Pista el is kezdett, ezt hangsúlyozni kívánom, hogy próbáljuk meg a problémákat egy ilyen ötletbörze szintjén felvetni, és én ezért éppen arra buzdítanék mindenkit, hogy akár most szóban vagy a későbbiekben írásban is juttassa el az albizottsághoz a hasonló gondolatait. Rakjuk össze, hogy mik a problémák vagy mit érzünk problémának, a következő lépésben nyilván a nehezebb rész, amikor ezeket rendszerezni és majd súlyozni kell, és ehhez talán ki is kellene tűznünk egy határidőt. Tehát, hogy mi az az időpont - javaslom, elnök úr - amíg egy ilyen problémafelvetést el lehet juttatni az albizottsághoz. Én úgy gondolom, hogy az év vége, mondjuk a december 31-e egy optimális időpontnak tűnhet, de erről beszéljünk. Ezután jönne egy érdemi munka, szintén szélesebb kör bevonásával, amikor ezt rendszereznénk, súlyoznánk, mert ebből fogjuk tudni meghatározni a tennivalókat. A tennivalókban az nagyon fontos, hogy mindenki tudja és érezze, de hál istennek itt az asztalnál olyan emberek vannak, akik tudják és érzik, de fontos, hogy ezt továbbadjuk, hogy ez egy sokszereplős játék. Tehát, hogyha azt gondoljuk, hogy mi majd kitaláljuk a tuti, a kormánynak meg az a dolga, hogy megcsináljuk, és akkor el van rendezve, így nyilván nem fog működni. Tehát abban kell segíteni, hogy itt a helyi közösségeknek is óriási feladata van. Amikor eredetvédelemről beszélünk, amikor a hegyközségek működéséről beszélünk, ott helyben kell rendet tenni, ami nem könnyű feladat.
Lehet azt mondani, és várunk minden olyan javaslatot, hogy kérünk segítséget, hogy a hegyközségi törvényben akadályozzuk meg ezt a hülye helyettesítési rendszert, mert elképesztő - nem is azt mondom, hogy balkáni -, iszonyú állapotok tudnak létrejönni. Lehet azt mondani, de az érdemi munkát ott helyben kell elvégezni többek között nekünk is, úgy gondolom, Pista, ehhez már hozzákezdtünk, de ez nagyon nehéz. Tehát mindenkinek megvan ebben a szerepe, és azt kérném majd, hogy ebben segítsenek. És hogy amikor megvannak a mi elképzeléseink, gondolataink, akkor megint van még egy nehéz lépés, ezt a dolgot azért be kell illeszteni egy egész rendszerbe az országban. Tehát itt most van egy-két olyan kérdés, amiről Pistával szoktunk beszélni, és van néhány kérdés, amiben úgy más véleményem vagyunk. Tehát, mikor a magyar földpolitikáról beszélünk, akkor oké, végiggondoljuk azt, hogy a borászat szempontjából milyen fontos, és ez egy komoly érv, hogy feleannyi pénzért lehet a földet megvenni, (Közbeszólás: Dupláért.). Jó, abban a megoldásban, amit te javasolsz, hogy ezt a magánszemélyeket oldjuk fel, feleannyiért tudnád megvásárolni a cégbe, de ehhez azért ezt be kell illeszteni az egész rendszerbe. Tehát nemcsak a borászat szempontjából kell ezt a kérdést megvizsgálni, hanem más szempontokból is.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy sok olyan kérdés lesz, amikor mi kigondoljuk, és eljutunk oda, az már egy nagy eredmény lesz, hogy mit szeretnénk tenni, be kell illesztenünk ebbe az egész rendszerbe és az sem lesz egy könnyű feladat.
Jók az esélyek vagy látszólag jók az esélyek, és tegyünk meg mindent, hogy ne csak látszólag legyenek jók. Még talán fel is vetődött, hogy a döntéshozók most fogékonyabbak a borászat problémáira. Részben az is az egyik ok, hogy olyan rossz a helyzet, hogy valamit csinálni kell, tehát ez az egyik oka ennek, a másik: valóban, lehet, hogy a döntéshozók fogékonyabbak mentalitásuknál fogva a magyar borászat kérdéseire, de amikor majd lefordítjuk a problémákat a törvényhozás, meg a kormányzati igazgatás nyelvére, ott lehetnek még számos problémák is. Tehát ne gondoljuk, hogy az mindent megold, hogy a döntéshozók most nagyobb affinitással állnak hozzá. Képviseljük határozottan a véleményünket, azt tudom csak mondani.
A másik, amiben én lehetőséget látok vagy jó sanszot, hogy a világ változik. Most nem akarom ezt az egész összeomlott gazdasági világválságra utalni, de az biztos, hogy ez a típusú élet az agóniáját... hogy hívják ezt, virtuális világ, mert ugye a probléma gyökere az, hogy virtuális pénzekkel próbálták a világ gazdaságát működtetni és egy ideig ez ment, mint a luftballon, aztán kipukkadt. Tehát ez a működési mechanizmus nem megy, öt, maximum tíz év kérdése. Tehát egy újfajta világ épül, és ebben kell megtalálnunk nekünk is a lehetőséget.
Szepsy Pista 8 pontja, ami egy kicsit szkeptikus, de a lényegét tapogatja a dolognak, tehát nem biztos, hogy nekünk az a kitörési pont, hogy megpróbáljuk minél gazdaságosabbá tenni a borászatot. Ez egy szükséges, de nem elsődleges cél kell hogy legyen, mert hogyha így lenne, akkor most - direkt sarkítom a példát - minden bortermelőnek fogni kell a sátorfáját, leköltöznie valami vörösboros vidékre, mert az egyértelműen sokkal jövedelmezőbb, és mindig az is lesz, mint mondjuk egy ilyen kicsire összezsugorodott szemekből bort csinálni, meg egyesével kiszedni, tehát soha nem lesz gazdaságilag azonos súlycsoportba, hanem azt próbáljuk meg elérni, hogy ebből tisztességesen meg lehessen élni. Hogy ez egy életforma lehessen, egy olyan életforma, ahol szükséges, de nem elsődleges motiváló tényező a gazdasági érdekeltség. Vannak ilyen borászok, sőt a világban sok helyen így működik ez a dolog. Szerintem a gazdag presztízsborászoknál is így működik, mert ő úgy gondolja, hogy a pénzén egy életformát, egy presztízst próbál magának előállítani, és nagyon sok olyan ember van az országban is, akinek, ha sikerül egy olyan környezetet teremteni, hogy tisztességesen megéljen belőle, akkor fogja ezt az életformát választani, ott fog maradni, esetleg be fogja telepíteni.
És ebből a szempontból én úgy érzem, hogy szét kell választani az ezt az életformát élőket, és mondjuk a borászatnak van egy ipari termelése. Az ipari termelésnél én nem látom indokoltnak, hogy az más keretek közé kerüljön, de az egy részletkérdés. De igenis, le kell erről választani, az Európai Unió ismeri ezt a gondolatot, kvázi különbséget tesz az éves ezer hektoliter bortermelők között, aki alatta termel és aki fölötte. Tehát a családok, a kisgazdaságok között, és ezeknek kell szerintem megteremteni ennek az életformákhoz való lehetőséget. És szerintem ehhez lehet megnyerni a politika, ha úgy tetszik, vagy a kormányzat vagy a döntéshozatal támogatását. És ehhez van igazán affinitása a jelenlegi kormánynak az én meglátásom szerint. Az, hogy egy olyan vidéki életformát kialakítani, ami értelmesen ott tartja az embereket, és ezt, a városba áramló munkanélküli, hajléktalanba sokszor hajló tömeget, tehát ezt a társadalmi tendenciát egy kicsit megváltoztatja. Én ebben látom talán a fő politikai lehetőséget, ha úgy tetszik, hogy ilyen, kicsit lejáratott szó a politika, de a közéletet és a közéleti lehetőséget ebbe az irányba látom elvinni.
Én a magam részéről szívesen időm és lehetőségeim szerint részt veszek a munkában. Én két dologgal szeretnék és fogok is foglalkozni, amit hozzátettem, az egyik a bürokráciának a csökkentése. Az elképesztő, tanmesébe illő a Jásdi Pistának az a felsorolása, ami a bürokratikus kötelezettségeinket vette számba. Tehát a bürokráciának a csökkentése elemi. Itt a jövedéki szabályozás az első, ami ennek az egyik fő okozója, de a jövedéki szabályozás valószínű, hogy nem szüntethető meg, ezért különbséget kell tenni, és az uniónak erre komoly irányelvei vannak, az úgynevezett kicsik között. Tehát fő feladatnak érzem, hogy a kicsik számára valamilyen jelentős enyhítést csináljunk, de az egész nyilvántartási rendszerbe, adórendszerbe, a dupla nyilvántartás, hogy a VPOP számára is, meg a hegyközségi számára is csinálunk-e nyilvántartási rendszert, ami tartalmában ugyan azonos, de formájában ezer helyen eltér. Tehát ahhoz épp elég, hogy dupla munkát végezzünk. A környezetvédelmi termékdíjnak az a borzasztó nyilvántartási rendszere, amire talán már ígéretünk van, hogy meg fog szűnni a borzasztó nyilvántartási rendszer, és a gyártókhoz fogják telepíteni, tehát ez egyik ilyen, amiben én szívesen vállalok feladatot, és kiemelten fontosnak tartom, az a bürokrácia csökkentése, a másikban meg nyilván helyzetemből adódóan én a tokaji borvidék fejlődési lehetőségeinek a felkutatásában és a működtetésében, szélesítésében szívesen veszek részt és természetesen az albizottság munkájában is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb észrevétel? Horváth Csaba!
HORVÁTH CSABA (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelt Bizottság! Hogy mennyire együtt vagy hasonló módon gondolkodunk: tehát például a problémafeltárás folyamatában egy elég nagy szakmai konszenzussal gyakorlatilag sikerült a Borakadémián keresztül összeállítani azt a csomagot, ami a jelen pillanatban megoldandó gondjainkat hordozza. Jól-rosszul, tehát akár át is tudom nyújtani ezt a közel 50 pontból álló csokrot, amit közösen kötöttünk. Sajnos ebben keverednek a taktikai és a stratégiai elemek, ezeket szét kell rostálni. És hogy mennyire nem azt gondoljuk, hogy ezzel a mi feladatunkat megtettük, az, hogy nemzetközi példákat is hozunk arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne megoldásokat találni. Nem a rossz diák másolós stílusában, hanem azzal, hogy nem mindent kell nekünk kitalálni, mert lehet, hogy a Lajtának a nyugati felén működnek azok a rendszerek, amik nálunk még nem teljesen, tehát ezekkel együtt, egy húron pendülünk.
Én három olyan stratégiai elemet szeretnék kiemelni az István által elmondottak közül, amiről úgy érzem, hogy az egyik esetében az utolsó pillanatban vagyunk, ez pedig az, hogy eltűnik, még az ültetvényeknél is nagyobb arányban tűnik el a szőlőtermelő, aki értő módon foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, még gyorsabban tűnik el, mint maga az ültetvény. Márpedig, ha kijátsszuk magunk alól az ültetvényfelületet, akkor uraim, a csodálatosan létrehozott borászati vállalkozásaink is rettentő sebezhetővé válnak. Nemcsak abból indulok ki, hogy egy minoritás lesz az ágazat és ki fog ezzel foglalkozni, mert ez is felvetődik reális veszélyként egy bizonyos üzemszint alatt. Itt most országos ültetvényfelület és előállított produktum alatt, hanem abban is gondolkodunk, hogy abban a pillanatban, hogy nincs belső erőnk és nincs saját termékünk, onnantól kezdve még inkább ki vagyunk szolgáltatva a külső hatásoknak, a nemzetközi piac dolgainak. Itt egyetlen egy dolog van, az érdekeltség, amivel ezt meg lehet teremteni, tehát ebben lépnünk kell, nehogy az utolsó utáni pillanatba kerüljünk.
A másik, ami ide tartozik, és az utolsó utáni pillanatban vagyunk, ez a kutatóintézeteinknek a helyzete. Ma még menthető az állapot, ráadásul a forgalombahozatali járuléknak az ellenőrzési részéből még saját szakmai forrás is lehetne erre a dologra, tehát nem kérünk külön költségvetési pénzt, érdemes átgondolni ennek a helyzetét, hiszen az érdekeltség mellett a szakmai felkészültség is fontos egy versenyképes termék előállításához.
Ha már a versenyképességnél tartunk, és ismét a Demeter képviselő úr szavait szeretném idézni, rengeteg versenyképességet rontó, saját intézkedésünk van, amikor a saját cipőfűzőinket összekötjük, és így próbálunk versenyt futni, és ezeket villámgyorsan el lehetne tüntetni, már csak azért is, mert ezeknek egy része semmiféle költségvetési kihatással nem jár. Ugyanakkor a munka feltételeit, az ergonómiai feltételeit javítjuk, és innentől kezdve már nem az, hogy elmegy a kedve a tevékenységtől, hanem inkább szívesebben folytatja. Tehát megerősíteném ezeket a felvetéseket.
És végül, de nem utolsó sorban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért egy elég komoly egyensúlytalanság van a magyar szőlő- és borágazat vonatkozásában, ez pedig a belső piacunk áttekinthetőségére vonatkozik. Tehát addig, amíg egy szőlőtermelőt vagy egy borászati üzemet halálra tudunk adminisztráltatni különböző dolgokkal, addig fogalmunk nincs, hogy ebben az országban mennyi az egy főre jutó bormennyiség, mennyi a belső piacon mozgó bormennyiség, 1989 óta Magyarországon hivatalos belföldi borászati statisztika nincs. Ha felmegyek a vám- és pénzügyőrség honlapjára, egyetlen egy termékről nem kapok adatot, ez a szőlőbor. Az összes jövedéki termék adata ott található. Tehát addig, amíg ilyen típusú egyenlőtlenség van, hogy a termékpálya egyik fele gyakorlatilag talicskán tolja a nyilvántartásokat, a másik felén meg nemhogy azt nem tudjuk, hogy mennyi bort hoztak, hanem ki hozta be, hol van az a termék. 2007-ben 1200 kamionnyi borról nem tudtunk elszámolni, ez nem marmonkannányi tétel. Tehát ezekben jó lenne tisztába tenni a dolgokat, és nem kell bedőlni azoknak az ócska dolgoknak, hogy addig, amíg a szőlőtermelő minden nyilvántartást el tud végezni, addig a termékpálya másik végén a fogyasztóval szemben álló rész meg semmire nem hajlandó. És csak a standolás kérdésében az elmúlt tíz évben háromszor változtatta meg a parlament az egyébként pozitív elemeket is tartalmazó döntését. Tehát én azt kérem, hogy ezekben a dolgokban viszont segítséget kérünk, mert ezek nem a mi kompetenciánk. A mi kompetenciánk abban van, hogy igenis a szakmai egységet nem csak egyes részterületek vonatkozásában jelenítjük meg, mert hál' istennek, van ilyen típusú fejlődés, hanem ezt kiterjesztjük. Ez a mi dolgunk. Ebben teljesen igazuk van, itt nem önöktől várjuk a segítséget, hanem a saját árnyékunkon fogunk túllépni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót Tarján Balázs úrnak, illetve Molnár Péter úrnak, kérném önöket, hogy lassan térjünk át a harmadik napirendi pontra, hiszen itt az előterjesztő a kormány és a minisztérium. Tartsuk tiszteletben az ő időkeretüket, és gondolom, hogy sokakat foglalkoztat a bormarketinggel kapcsolatos problémakör, úgyhogy utána, ha lehetséges, akkor javaslom, hogy térjünk át a harmadik napirendi pontra. Tarján Balázs úr, öné a szó.
TARJÁN BALÁZS: Köszönöm szépen, hogy meghívottként is hozzászólhatok. Egyetlen egy gondolatot szeretnék elmondani. Egyetértve azzal, amit Szepsy István felsorolt az előadásában, és egyetértve azokkal a felvetésekkel, amelyek az akadémia koordinálásában összeállított anyagban találhatók, attól tartok, és az itt elhangzottakat is figyelembe véve, ez az aggodalom megerősödött, hogy itt egyedi problémák egyedi megoldásáról lesz majd szó. Én azt javaslom, hogy készüljön el az ágazat stratégiája. Mit akarunk a borágazattal tenni?
Nem azt, hogy az egyes, most meglévő problémákat hogy oldjuk meg, azok nagyon fontos és nagyon-nagyon lényeges kérdések, de legyen az ágazatnak egy stratégiája. Erre egyszer már szakmai összefogással történt összefogás, emlékeim szerint 2002-2003 táján. Több, mint húsz szakmai szervezet összefogásával és együttes javaslatával került az akkori miniszter elé ez az anyag, nem történt semmi akkor sem és azóta sem, ezt nekünk kell megalkotni. Nem részproblémákkal kell foglalkozni csak, hanem a stratégiát kell elkészíteni. Ez legalább középtávú stratégia legyen, megfelelő, konkrét intézkedéseket, feladatokat, határidőket, anyagi hozzárendeléseket tartalmazzon. A stratégia elkészítése elsősorban szakmai feladat.
Tehát ezt az ágazatnak magának kell kiizzadnia magából. De, ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a kormányzatnak is tennie kell. Lehet, hogy nagyon erős, amit mondok, de tőlem nagyon sokan megszokták már. Húsz éve nincs mezőgazdasági vagy agrárstratégiája az országnak, és egyetlen kormánynak nem volt. Ennek megfelelően az egyes ágazatoknak vagy alágazatoknak sincs stratégiája. Ebben a kormánynak kellene először kijelölni az agrárgazdaság helyzetét, szerepét hosszú távra nézve, és azon belül, hogy az egyes alágazatokkal mit kíván kezdeni, melyiket tartja fejlesztendőnek, melyiket nem, melyik milyen támogatással - nyilván költségvetési és EU-s támogatással - látható el. És ebből a közös munkából sülhet ki valami, hogy ne minden esztendőben vagy minden kormány esetében egyszer-kétszer leüljünk, és ugyanezeket a problémákat végighallgassuk mint egyedi problémákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tarján Balázs úr hozzászólásával kapcsolatban szeretném mondani, hogy tegnap a Mezőgazdasági bizottsági ülésen szóba jött, hogy a kormány április-május környékén szeretné beterjeszteni a parlament elé az agrárstratégiával kapcsolatos elképzeléseit. És mindezek mellett akkor szeretném most megadni a szót Molnár Péter úrnak.
MOLNÁR PÉTER (Vindependent): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt visszatérnék az alakuló ülésen elhangzottakra. Ott ugye a Vindependent nevében is üdvözöltem az albizottság létrejöttét, hiszen mindenképpen úgy érezzük, hogy ez egy jel a kormányzat részéről, egy akaratnyilvánítás, fontosnak érzik az ágazatot, ez egy nagyon fontos üzenet számunkra, és ezt nagyra becsüljük.
Mindazonáltal azt gondolom, hogy nem lenne az albizottság, ha minden normálisan működne az ágazatunkban, és alapvetően ezért természetesen mi magunk vagyunk a hibásak. A rendezetlenség, a szervezetlenség, amely a szakmában kialakult mára, a végére ért, én úgy érzem, hogy a 25. órában vagyunk, és ennek természetesen a kulcskérdése az, hogy meg tudjuk-e magunkat szervezni, tehát a szakmaközi szervezetet mikorra tudjuk létrehozni. Ezt már korábban is elmondtam, és teljesen egyetértve a több hozzászólásban is elhangzottakkal, én azt szorgalmaznám, hogy annak ellenére, hogy itt elindul egy, remélhetőleg konstruktív munka a szervezetek és egyesületek közreműködésével, minél előbb alakítsuk meg azt a szakmaközi szervezetet, amely a szakmán belül egységes hangként tud aztán fölfelé, a kormányzat, a bizottság felé kommunikálni belföldön, és természetesen ugyanez a hang kell hogy hallatszódjon az európai és a világfórumokon is, hiszen mindig arra buzdítom magunkat, hogy egy kicsit tekintsünk kívülre is. Tehát azok a folyamatok, amik jelentős problémát okoznak számunkra az országon belül, természetesen megoldandóak. Nyilván nagyon fontos, hogy egy stratégia mentén hosszú távra gondolkozzunk. Viszont olyan általános világtendenciák történnek, villámgyorsan, amelyeket folyamatosan konzultálva külföldi kollégákkal, 2012-13 környékén már a bőrünkön is érezhetünk, hogyha nem vesszük ezeket figyelembe, akkor tulajdonképpen az összmunkánk, amit mi itt befektetünk ebbe az albizottsági munkába, az eliminálódhat, erodálódhat pillanatok alatt.
Még egyszer felhívnám a figyelmet arra, hogy minél hamarabb alakítsuk meg közös munkával természetesen, konszenzus mentén a szakmaközi szervezetet, és ennek ellenére természetesen tovább folytatódhatna az albizottsági munka, de én úgy érzem, hogy ez egy olyan fórum, ahol már egy hangként kell megjelennünk a jövőben, úgyhogy erre buzdítom a szakmát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egy pillanatra visszakanyarodva Tarján Balázs úr észrevételére, már többször felmerült, és javasolni fogom Font Sándor elnök úrnak, a Mezőgazdasági elnökének, hogy valamikor januárban tartsunk egy parlamenti nyílt napot a felsőházi teremben, ahol egyébként a stratégiával tudunk fogalmazni, ahol meg tudjuk fogalmazni mindazokat a rövid, közép és hosszú távú célokat, amelyek a magyar borászat szempontjából elengedhetetlenek. Ezt természetesen időben fogjuk jelezni a szakma minden részvevőjének, hiszen itt egy széles körű nagy tanácskozást, konferenciát tudunk tartani.
A másik dolog pedig, hogy igazán hatékonyan tudjunk dolgozni, én úgy gondolom, hogy nem december végén, hanem már ebben a hónapban a szakmaközi szervezeteknek, és itt Demeter Ervin gondolataira reagálok, meg kell alkotni mindazokat az elképzeléseket, azokat a pontokat, azokat a konkrétumokat, amelyeket képviselni akarnak. És szeretném felhívni a figyelmet, hogy az albizottság munkája az nemcsak arra alkalmas, hogy itt a szakhatóságokkal, a minisztérium képviselőivel egyeztessünk, hanem akár a következő, valószínűsíthetően 23-ai ülésünkön a szakhatóságokkal, a minisztérium képviselőivel való tárgyalás előtt az albizottság alkalmat ad arra, hogy például a jövedéki törvény ügyében tudjunk egyeztetni egymással. És ez lehet az iránya egyébként annak a közös szakmaközi szervezetnek, amely kialakulhat a jövőben. És egy hangként mondhatja el a véleményét az ágazatot érintő kérdésekben.
A magyar bormarketing korábbi és jelenlegi helyzete
Ha nincs más észrevétel, akkor ezt a napirendi pontot lezárom, és rátérünk a következő napirendi pontra, amely a 70/2007-es rendelet módosításával kapcsolatos problémakörrel foglalkozik, és magával a bormarketinggel. Itt megkértem a minisztérium képviselőjét, Feldman Zsolt helyettes államtitkár urat, hogy ismertesse a minisztérium álláspontját, véleményét. Mindazokkal kapcsolatban, amik a módosítást érintik.
Helyettes államtitkár úr, öné a szó.
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót.
A bormarketing kérdése az elmúlt időszak talán legparazsabb kérdések egyike volt a hazai borágazatban. És talán, ha visszatekintünk, és az itt ülők nálam sokkal mélyebb információkkal rendelkeznek, az valószínűleg mindig is az egyik legparazsabb és legkényesebb kérdése volt a hazai borágazatnak. Részben azért, mert pénzről van szó, részben azért, mert - ahogy itt az előbb is beszéltük - olyan stratégiai célokkal van összefüggésben, amely, ahogy itt most beszélgetünk, nem is biztos, hogy kialakultak az elmúlt időszakban, nem is biztos, hogy konszenzus alakult ki ezekben a kérdésekben.
Alapvetően azt láttuk és tapasztaltuk a mostani kormányzat részéről, hogy ez a rendszer ebben a formában nem működött a szakma számára optimálisan. Ennek természetesen sok oka van, amelyek között objektív és szubjektív okok egyaránt vannak, tehát részben rendszerbeli, részben pedig személyekre, emberekre vonatkoztathatóan, hiszen ez is egy viszonylag olyan szűkebb szakma, ahol mindenki ismer mindenkit, és óhatatlanul fokozottabb a konfliktusforrások kialakulása.
Az a stratégia és az annak alapján született programokban látszódott, hogy nincsen egyetértés, és nincsen konszenzus, hiszen cserélgettük tulajdonképpen vagy cserélgette a mindenkori ezért felelős ezeket a dokumentumokat. Részben ez volt a célhiány. A másik oldalon pedig amit mi láttunk, hogy ebben a struktúrában, ahol a bormarketing bizottság, a minisztérium, az Agrármarketing Centrum és a szakma valamiféle - hogy éppen milyen - testületben, intézményben testesült meg, de ez a négyes nem tudott jól együttműködni. Az látszódott, hogy valamiféleképpen a peremfeltételeket kell változtatni ahhoz, hogy megpróbáljunk egy működőbb rendszert összerakni, hiszen mindannyian ismerik, sőt megélték azokat a konfliktusokat, amelyek például az eljárásrendből fakadóan, akár a bormarketing bizottság vagy szakma, illetve az Agrármarketing Centrum között van, és azt láttuk, hogy ezeket szervezeti megoldásokkal lehet orvosolni.
A mostani rendeletmódosítás tulajdonképpen ennek a most nem vagy nem jól működő rendszernek valamiféle újraindítását szeretné elérni, amiben tulajdonképpen két irány van. Nem több. Tehát nem szakmai célokat és stratégiákat fogalmaz meg, hanem a felelősségi viszonyokat és az eljárásrendet igyekszik átírni. A két fő irány egyrészt magának a bormarketing bizottságnak a jelöltje, így a delegáltjai tekintetében hoz változást, részben pedig megváltoztatja az Agrármarketing Centrum és e bizottság viszonyrendszerét.
A bizottság összetételénél a jelenlegi helyzetben a hatályos jogszabályban egy olyan szervezet van nevesítve, amely - most pontosan nem is tudom, hogy éppen felszámolás alatt vagy már azon túl van, de mindenesetre - jogilag nem definiálható, a kormányzat számára nem megfogható, és éppen ezért ebben a formában a továbbiakban nem kezelhető.
Tehát ilyen szempontból azt a korábbi szervezetet, amely elvileg a szakma konszenzusát volt hivatott megjeleníteni, sajnálatos módon az elmúlt időszakban bekövetkezett változások miatt nem tudjuk a szakma konszenzusos szervezetének vagy ha úgy tetszik, a szakma megjelenítőjének tekinteni, így ebben a formában. Azt is tapasztaltuk, és erről szó volt, ahogy itt Tarján Balázs említette, 2002-ben még húsz szakmai szervezet volt, ha jól emlékszem, amely ezen a területen igyekezett valamiféleképpen tevékenységet kifejteni, és valamiféleképpen véleményt artikulálni.
Jelen pillanatban azt láttuk a legjobb megoldásnak, hogyha nem látunk arra esélyt pillanatnyilag, hogy bizonyos konszenzust érjünk el annál a szervezetnél, aki különböző javaslattételi kompetenciákkal rendelkezik ebben a szakmai kérdésben, akkor az ilyen típusú döntéshozatal felelősségét magunkra vállaljuk. Ez egy olyan típusú felelősségvállalás, amely természeténél fogva hordoz egy olyan kockázatot magában, hogy mindazt a döntéshozatali mechanizmust, amely korábban úgymond a szakma bevonásával történt, ennek a felelősségét mi magunkra vállaljuk.
A másik oldalon, ami az AMC és a bizottság viszonyrendszerét illeti, a gyakorlati működés szempontjából az ott létrejött feszültségek kezelhetetlen problémákat okoztak, okoznak. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az intézmények valamiféle összeabroncsozása, a meglévő végrehajtási funkciókból fakadó érdekellentétek feloldása egy ilyen típusú megoldással kezelhető lesz. Éppen ezért mondjuk azt, hogy az AMC igazgatója a rendelet erejénél fogva kap egyfajta titkári funkciót ebben a bizottságban, amely tulajdonképpen azt a gyakorlati célt szolgálja, hogy a döntés-előkészítés a szakmai javaslattétel azok során az eddigi gyakorlatban a döntéshozatal után felmerülő technikai, adminisztratív, jogi, pénzügy problémák, amelyek lehetetlenné tették a döntések konkrét végrehajtását, ezeket próbáljuk meg csírájában elfojtani. A filozófia, az ideológia ez a megoldás mögött. Én abban bízom, hogy ez a megoldás működőképes lesz. Abban biztos vagyok, hogy a mostani rendszer hatékonyságánál ez jobb, az, hogy azokat a szakmai célokat betölti-e, amelyeket elvárunk tőle, ezt az idő igazolni fogja nagyon gyorsan, és úgy gondolom, hogy kellően rugalmasak vagyunk abban, hogy az optimális kiigazításokat bármikor elvégezzük ezen.
Tehát jelen pillanatban azt látjuk, hogy egyrészt a magasabb vagy a nagyobb szintű kormányzati szintű felelősségvállalás és az intézményi keretek ily módon való technikai megváltoztatása hatékonyabbá, a szakma szempontjából előnyösebbé, és a meglévő befizetett források felhasználásánál egyfajta jobb megoldást tudnak jelenteni. Tehát ez a rendeletmódosítás ebben a reményben született, és ebben a reményben próbáljuk kiadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, helyettes államtitkár úr. Kérdés, észrevétel, vélemény? A bizottság részéről? Ficsor Ádám képviselőtársamnak adom meg a szót.
FICSOR ÁDÁM (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Én azt hiszem, és az a véleményem, hogy filozófiájában elhibázott ez a rendeletmódosítás, azt kell hogy mondjam. Azzal együtt, hogy valóságos problémák vannak, tehát nem gondolom azt, hogy úgy tökéletes a mai rendszer, ahogy van, viszont filozófiájában egy szakmára épülő és konszenzuskereső rendszer akart lenni, és lehet, hogy ennek tényleg olyan paraméterei lettek, amiben ez a konszenzus nem tudott létrejönni, és nem volt elég hatékony, de szerintem erre egy rossz filozófiájú válasz az, hogy akkor ezt söpörjük le az asztalról, és majd hatalmi szóval, kormányzati szóval döntsük el a dolgokat.
A konszenzus egy olyan dolog, amiért nagyon-nagyon sokat kell dolgozni, alázattal kell dolgozni, nagyon sokat kell annak érdekében tenni kormányzati oldalról, szakmai oldalról, minden oldalról. De én arra bíztatnám a kormányzatot, hogy fontolja meg ezt a javaslatot. Nem azt, hogy változtatni kell a rendszeren, mert biztos mint minden rendszeren, lehet hatékonyságjavítást elérni, de filozófiájában máshogy üljön rá erre a lóra. Tehát megjavítani akarja a rendszert, ne pedig lesöpörni az asztalról.
A másik oldala, ami pedig az AMC-nek ad egy kitüntetett szerepet, azzal pedig, és most, mivel én a volt kormányoldalt képviselem, tehát elvileg nekem kell leginkább védeni az AMC-t és az állami szerveket, de hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy persze, nyilván az állam egy jó és erős dolog tud lenni, és sokszor tud nagyon hatékony lenni, de mégiscsak az én személyes tapasztalatom alapján - és nem megbántva az AMC-s kollégákat, de nagyon gyakran - a jogszabályokból, a helyzetükből adódóan egy hivatali szervezet. Egy hivatali szervezetnek nagyon gyakran a maga túlélése, a maga erőforrás-növelése az alapvető célja. Ha bármilyen más olyan konstrukciót tudunk találni, amiben a borászok vannak a mögött a szervezet mögött, akinek meghatározó szerepe van a pénzlekötésben, lehet, hogy az nem lesz tökéletes, de nekik meg egészen biztos, hogy nem ilyen típusú szervezeti, bürokratikus céljai vannak, ha szabad így fogalmaznom. Hanem sokkal inkább a minél hatékonyabb bormarketing.
Tehát ilyen értelemben én - miközben nem azt akarom állítani és nem az egész vitát akarom lesöpörni azzal, hogy úgy jó a rendszer, ahogy van, és márpedig ezt így kell tartani, de - a tárcát arra bíztatnám, hogy egy picit más filozófiával végezze azt az egyébként nyilván jó szándékú javítást, amit szeretne ezen a rendszeren elvégezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Javaslom, hogy még két véleményt hallgassunk meg első csokorban, hogyha a kormánynak van szándéka reflektálni, akkor utána egyszer tegye meg, és aztán folytatjuk a következő kérdéskörrel. Tarján Balázs úr, parancsoljon!
TARJÁN BALÁZS: Nem a szakmai szervezetek helyett kívánok szólni, hanem pusztán azért, mert talán nem mindenki előtt világos, hogy annak a marketingstratégiának a jegyzője én voltam, amelyik először felvetette az AMC problémakörét, illetve az egész bormarketing problémakört, és ez is abba a kategóriába tartozik, amelyet az előbb említettem, hogy a magyar bormarketing-stratégia részét képezte, a magyar borstratégiának, amit említettem, ennek a 2002-es, 2003-as évben történt, ez is a stratégia első elemeként az akkori miniszter asztalára került.
Azt kell mondjam, hogy abban az időben teljes konszenzus alakult ki, hogy az AMC azon gyakorlata, amelyet a marketing és ezen belül a bormarketing tekintetében folytat, az tovább nem vihető. Az AMC a rendelkezésre álló, akkor még tisztán költségvetési pénzt elaprózta, nem volt stratégiája ennek felhasználására, nem voltak programok, inkább akciók finanszírozására fordítódott ez az összeg. Éppen ezért ebből kiindulva alakult ki az az elképzelés, amelynek szintén - talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy - elég rendesen a nevemhez fűződik a véghezvitele, a jövedéki adó nyolc forintját váltsuk fel egy azonos összegű befizetéssel, amely befizetést nagyon szellemesen forgalombahozatali járuléknak sikerült elkeresztelni, és azt, hogy ez a pénz bekerült a költségvetésbe, annak pusztán egyetlen oka volt: akkor az akkori borászati szakmai szervezetek nem ítélték kellőképpen felkészültnek tagjaikat arra, hogy az önkéntes befizetést minden esetben valóban tételesen teljesítsék. Így jogszabály, azaz törvény segítségével próbálták arra rávenni a borászokat, hogy ezt a befizetést minden esetben teljesítsék. Én azt gondolom, hogy egyrészt ennek a pénznek a felhasználása továbbra is szakmai kézben vagy szakmai irányítás alatt kellene hogy történjék, ugyanis ez a borászok befizetése. Ennek - mondom még egyszer - a költségvetésbe való bekerülése pusztán egy technikai lehetőségnek a megragadása miatt történt. Ezt, amennyiben a magyar borász társadalom, és elnézést kérek minden jelen lévő borásztól, valóban annyira öntudatos lenne, mint amilyennek hirdetjük, akkor ez egy önkéntes befizetés révén, a költségvetést elkerülve, saját felhasználás keretében történne.
Tehát ezt nem lenne szabad elfelejteni, és ezért nagyon óvom a jelenlegi kormányzatot attól, hogy ilyen módon, kvázi - csúnyát mondok - államosítsa ennek a pénznek a felhasználását. Akár úgy is, mint pályázati tervek kitalálása, ezek elbírálása, majd megvalósítása, ellenőrzése. A kifizetés természetes, nyilván ezt uniós szabályok alapján csak a kijelölt kifizető szervezeteken keresztül lehet elvégezni. Én azt gondolom, és erre szeretném a figyelmet felhívni, hogy ennek a pénznek a felhasználása során változatlanul a szakmai konszenzus révén kialakított testület, grémium, bizottság, nekem mindegy, hogy hogy hívjuk segítségével kellene hogy történjék, és az AMC az legyen a technikai kivitelezésnek a szervezője, méghozzá oly módon, hogy a jelenleginél sokkal jobb együttműködési készséget szíveskedjenek tanúsítani.
Zárójelben hozom fel példának a termékleírások elkészítésével kapcsolatos pályázatok anomáliáit. És utána jelzem még azt is, hogy az a most megjelent pályázat, hát aki elolvassa, az bizony eléggé érdekes értékeli a pályázat kiírási feltételeit és határidőit, valamint a munka végrehajthatóságát.
Ez nem kis részben a jelenlegi AMC tevékenysége során jutott el ebbe a stádiumba, amiről mindenki tud, most nem akarom különösebben felemlegetni. Azt viszont tudhatjuk, erről Horváth Csaba be tud számolni, hogy ez milyen nehézségeket okoz egyes borvidékeken a termékleírások elkészítése során.
Tehát még egyszer, a javaslatom az, hogy inkább egy másfajta, a szakmával konszenzusra épülő és szakmai irányítást biztosító megoldást keressen a valóban fennálló problémák megoldására a minisztérium. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rókusfalvy Pál!
RÓKUSFALVY PÁL (Roxer Produkció): Köszönöm szépen. Nagy örömömre szolgál, hogy egy ilyen albizottsági ülésre meghívást kaptam. Bár én egy picit, ha szabad, akkor inkább a negatív dolgoknak is adnék hangot, miszerint az is beszédes, hogy egy ilyen albizottsági ülésre elnök úr és az egy órával később megérkezett bizottsági tagok voltak csak kíváncsiak. Itt van egy szakma, de mondjuk a bizottság tagjai nem jöttek el.
Ez azért is beszédes nekem, mert Ficsor Ádámnak segítenék, amikor az AMC kritikus szerepéről beszélt az elmúltakban, hogy ne felejtsük el azt se, hogy ez volt az az AMC, amelyik a létező bormarketing bizottságot aktív közreműködéssel azért lekaszabolta és gyakorlatilag csődbe vitte. Tehát, amikor arról beszélünk, hogy az AMC-nek milyen szerepe van a bormarketingnél, én emlékszem azokra az időkre, hogy gyakorlatilag egyfajta technikai szerepet kapott akkor is az Agrár Marketingcentrum, és ennek az lett a vége, hogy gyakorlatilag ráülve a pénzekre, sikeresen, hogy miért, azt nyilván külön albizottságokat lehet majd létrehozni erre, én egyébként láttam, hogy ez egyszer majd megválaszolásra kerül, mint az is, hogy itt nagyon előre megyünk a pozitív jövőbe, hát azért nyilván szóba került többször, hogy pénzről van szó, de a mai napig gyakorlatilag még hátra van egy beszámolás. Azért itt történtek befizetések, nem három forintról beszélünk, és elszámolatlanul vannak az elmúlt évekből szerintem még restanciák. Amikor meg az ember rájön arra, hogy amivel elszámolnak, az gyakorlatilag kérdéses, hadd utaljak Tarján Balázsnak a termékleírással kapcsolatos anomáliáira, azt hiszem, így fogalmazott, azért nem gondolom, hogy a bormarketing keretre kell például a termékleírásokat finanszírozni, illetve annak a kiírásnak is a lehetetlen teljesítését azért tudom, mert nekifutottam többször a kollégáimmal az elmúlt 24 órában, és szerintem, hogyha valaki nem ufó, akkor nem fogja tudni az elmúlt két év aktív munkája nélkül ezt a pályázatot megnyerni vagy sikeresen teljesíteni. Szinte lehetetlen.
A kormánynak szerintem ott van nagyon nagy felelőssége, hogy szakmaközi szervezetnek a létrehozását egyfajta feltételrendszerrel vagy mederteremtéssel hozza létre. Én nem gondolom, hogy a kormánynak a döntéseket és a szakma helyetti lépéseket kéne átvállalnia, csupán meg kéne azokat a feltételeket teremtenie, hogy a szakma kénytelen legyen egyfajta közös hangot megütni, és nyilván abban felelőssége van a kormányzatnak, hogy az utakat a több útból kijelölje, amelyeken el kell indulni, és ez nyilvánvalóan kénytelen-kelletlen egyfajta azonosulást, illetve a szakmának egy sorba állását kell hogy eredményezze, szerintem amióta megalakult ez az új kormány, ezt várja mindenki tőlük.
Magával a bormarketing bizottsággal, ami azért csak szőrén került szóba, itt mindig bizottságról van szó, döntésekről van szó, pénzről van szó; én az elmúlt hónapokban többször is részese voltam ilyen jellegű megbeszéléseknek, sőt magam is kaptam felkérést egy ilyen bormarketing bizottságban való közreműködésre. Azt gondolom, hogy azt a szakmaiságot kell figyelembe vennie, amikor kialakul, hogy kik is a tagok, a döntéshozóknak, hogy itt azért el kell dönteni, én a saját oldalamból indulok ki, hogy ki melyik oldalon áll. Tehát, ha valaki pályázni akar, pénzekre vár, valakinek ötletei, kreatív munkája van, akkor nyilván nem fog egy ilyen bizottság munkájában döntést hozni, nem fog bizottsági tagként szavazni vagy nem fog esetleg addig kimenni vécére, amíg a többiek az adott pályázatot megszavazzák helyette. Bennem mindig az merül fel, hogy ugyanakkor az első ilyen bormarketing bizottság létrehozása körül nagyon nehezen, de sikerült egy olyan hét fős bizottságot létrehozni - ha jól sejtem, a mai napig hivatalosan még ők vannak ebben a bormarketing bizottságban -, akik gyakorlatilag nehéz konszenzussal jöttek össze, és ott azért a szakma belátta az első körben, emlékezzünk vissza, borászok ültek bent, hogy nem feltétlen az a jó döntés, amikor egy-egy borász vagy egy-egy borvidéket képviselő borász ül ebben a bizottságban, hanem szakembereknek kell lenni. Gyakorlatilag azt kell hogy mondjam, hogy a bor körül nagyon sok szakember van, nagyon sokan vannak. Az elmúlt években nagyon sok okos gondolat megszületett, és letettek olyan bormarketing stratégiáit is az asztalra, ami alapján lehetne dolgozni. Itt inkább arról van szó, hogy mindenki egy picit dilemmázik ezen az egy-két milliárd forinton, hogy mi mindenre tudná használni, és ettől a magán, meg egyéni érdekek mezsgyéjén nem tud az ember a közös nevezőre elmozdulni. Ehhez kell szerintem egy kormányzati döntés, ami azt mondja, hogy márpedig ezen megy, ilyen alapon az egész. Nagyjából ennyi, és nyilván még sok okos gondolatot tudnék mondani, elnézést kérek, ennyi volt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem helyettes államtitkár urat, hogy kíván-e reflektálni.
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót. Nagyon röviden, valóban ha kicsit szélesebb látószögből nézem a dolgokat, sok olyan ágazat van egyébként a hazai agráriumban, aki egy hasonló marketingalapot nagyon szeretne magának. És azzal szembesül, hogy ennek más ágazatok tekintetében nincs meg a jogszabály-technikai és sok más feltétele. És valóban, minden más ágazatnál is ugyanaz a kérdés merül föl, ami itt is felmerült, hogy működne-e önkéntes alapon. És általában hosszas vívódás és filozofálás után minden egyes szakmai szervezet és a szakma valamiféle reprezentánsa arra jut, hogy sajnos nem működik abban úgy, hogy ez önkéntes alapon történik. Éppen ezért van egyfajta olyan elvárás, ami ilyen tekintetben más ágazatok részéről van, hogy valamit csináljunk az ilyen típusú közös alapok tekintetében, ami egyébként olyan szempontból érdekes - most még nem tudom, ez hogy fog alakulni, de - a korábbi kormányzati ciklusokban volt egy olyan típusú irány, ami ezeket egyébként, az ilyen típusú alapokat nem kedvelte, és államháztartási, egyéb okokból inkább csökkentették vagy megszüntették ezeket.
Tehát alapvetően én azt láttam eddig, hogy abban a szakma konszenzusa megvolt, hogy önkéntes alapon nem megy, ezért mindenképpen tartsuk meg az állam ilyen típusú kényszerítő szerepét. Ebben a keretrendszerben gondolkodunk jelen pillanatban.
Utána valóban jön az, hogy hogyan megy. Mert ha az államon keresztül történik ennek a pénznek a kezelése, akkor valóban szigorú államháztartási és egyéb szabályok vonatkoznak rá, annak mindenféle nyűgjével és bajával. Éppen ezért van az, hogy kell egy olyan akkreditált kifizető ügynökség, aki a végén a pénzt ténylegesen az arra megfelelő helyre eljuttatja. És itt szeretném azt hangsúlyozni, hogy ilyen értelemben nem történik változás, hogy az Agrármarketing Centrum szerepe nem változik, tehát a technikai, pénzügyi, adminisztratív lebonyolítás az, amely eddig is és a jövőben is a feladata marad az AMC-nek, ahogy azt korábban is mondtam, a különbség az, hogy megpróbáljuk valahogy eljárásrendileg, ha úgy tetszik, kényszerrel ezeket a kérdéseket időben eldöntetni. Magyarul megpróbáljuk az eljárási problémák felbukkanását már csírájában elfojtani, ahogy ezt korábban elmondtam. Tehát ilyen értelemben, hogy az AMC egy technikai közreműködő, ez a szándék szerint nem változna. Az, hogy a döntés tulajdonképpen miniszteri felelősségi körben történik lényegében, ebben sem történik változás. A változás valóban abban van, hogy változik a javaslattevő bizottság delegálásának szabályrendszere. Itt korábban már említettem, és nem kívánom magam ismételni a felelősség és a szakmai szervezetek konszenzusában.
Amire utaltak korábban is, én egy perspektivikus és jó dolognak tartom az itt több szájból gondolatként elhangzó szakmaközi szervezet kérdését. Alapvetően meg tudom azt erősíteni, hogy a mindenkori kormányzat számára sokkal optimálisabb és sokkal kezelhetőbb az a rendszer, amikor egyfajta szakmai konszenzust képviselő szervezettel kell tárgyalnia és nem pedig ennek a szakmának, egyébként önmagukban konfliktust hordozó különböző csoportjaival. Hiszen általában erre ez részben döntéshozatal szempontjából sem szerencsés és részben általában túlzott energiát emészt fel, és általában nem szereti a döntéshozatal az ilyen típusú bonyolult érdekképviseleti rendszert. Hogy a szakma hogyan kerülhet tulajdonképpen ismét abba a pozícióba, ez rosszul fogalmazott.
Én úgy gondolom, hogy ez a szakmaközi szervezet egy olyan típusú szerveződés lehet, ami adott esetben egy megfelelő törvényi szabályozással összekapcsolható a jövőben az ilyen típusú pénzeknek a felhasználásával. Én azt mondom, ennek jelenleg nincsenek meg a jogszabályi alapjai, tehát azt tegyük tisztába, hogy ilyen típusú kompetenciákkal jelenleg nem rendelkezik szervezet, ilyen típusú kompetenciákra a törvény semmilyen szervezetnek nem ad felhatalmazást. Én nem tartom azt kizártnak, hogy a jövő egyik lehetséges kimenete, hogy némely, erre képes ágazatban ilyen típusú szakmaközi szervezetek jöjjenek létre, amelyek adott esetben megfelelő kompetenciákkal vannak felruházva.
Egy ilyen kompetencia lehet például az ilyen típusú pénzeknek a kezelése. Ez egy vízió adott esetben, ha ebbe az irányba elmegyünk, és ha van politikai akarat egy ilyen típusú ágazati, szervezeti rendszer megvalósítására, akkor ezt meg lehet csinálni. Ez egy potenciális megoldás a szakma és a befizetések összekapcsolására. De ez, mondom, jelen pillanatban ezen a szinten van, én nem tartom kizártnak, hogy ez is egy lehetséges irány lesz.
Tulajdonképpen ezzel tudok arra a felvetésre válaszolni, hogy hogyan lehet jól bekapcsolni úgymond konszenzusos úton a szakmát ebbe a rendszerbe.
Én azt gondolom, hogy a miniszter úr által a jövőben kinevezendő tagok tekintetében, ha és amennyiben oda fogunk majd kerülni, a kiválasztás szempontrendszere alapvetően megfelel azoknak a céloknak, amelyeknek a közösségi bormarketing céljai tekinthetőek. Úgy gondolom, hogy szakmailag megalapozott, és olyan típusú javaslatok fognak születni, amelyekre felelősen azt lehet mondani, hogy a borágazat stratégiai érdekivel és céljaival összhangban van. Én úgy gondolom, hogy ilyen szempontból a pénzek államosítása és ehhez hasonló sarkos, markáns megfogalmazások abban az értelemben talán finomításra szorulnak, hogy - ahogy az előbb mondtam - jelen pillanatban az a rendszer, amely eddig a szakmát megpróbálta bevonni ebbe a rendszerbe, ez látszólag nem működik. Én erre mondtam egy irányt, amely kimenet lehet ebből a szempontból. Én úgy gondolom, hogy ez lehet egyfajta feloldása a jövőben majd ennek a kérdésnek. Így lehet ezt feloldani.
Úgy gondolom, hogy - félig ismételve a korábban elmondottakat, a termékleírás kérdése elhangzott például -, alapvetően minél kevesebb konfliktusforrást hagyunk egy rendszerben, annál jobban fog ez működni. Én azt kérem a szakmától, hogy bízzon bennünk, és abban kérem a bizalmat, hogy felelősen és azokat a kockázatokat mérlegelve döntöttünk például a jelölési szabályrendszer ilyen típusú megváltoztatása mellett, hogy tisztában voltunk azzal, hogy ez érdeket fog sérteni. Ilyen értelemben az elmúlt időszak megnyilatkozásait olvasva, látva, tulajdonképpen régóta nem mutatott szakmai egységet sikerült ebben a kérdésben felsorakoztatni, amely nem a legszerencsésebb, hiszen nem pozitív, hanem negatív értelemben sikerült ezt az egységet megteremteni.
Én abban bízom, hogy ez a - most ilyen értelemben valamiféle - negatív egység az itt elhangzottak alapján egy pozitív egységbe tud átfordulni. Én azt tudom mondani, hogy annál a döntéshozatalnál, amely az ilyen típusú pénzfelhasználásokra vonatkozni fog, igyekszünk ezt az egységet figyelembe venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a következő kérdésekre a lehetőséget, szeretném javasolni a helyettes államtitkár úrnak és a minisztérium képviselőinek, hogy akár a megalakulás környékén, akár a megalakulás után, akár az albizottság működésén belül adjanak lehetőséget a bormarketing bizottság és a szakmai szervezet közötti egyeztetésre, hogy ha így alakultak a dolgok, a szakmai szervezetek tudják az álláspontjukat nyíltan és világosan megfogalmazni. (Dr. Feldman Zsolt: Egyetértek.) Köszönöm szépen. Következő észrevételek, kérdések? Horváth Csaba.
HORVÁTH CSABA (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én ennek a napirendnek a keretében nem kívántam megszólalni, mert aki háromszor megszólal egy ilyen alkalommal, az egyéb aljasságokra is képes. De itt van a kezemben egy nyilatkozat, amit nem déli harangszóra akartunk közkinccsé tenni, hanem hivatalos útja-módja szerint a minisztérium vezetése számára szerettünk volna holnap levélben, iktatókönyvvel átadni, amely nyilatkozat gyakorlatilag hat pontban sorolja fel a szakmai szervezetek egységes álláspontját, hogy mit szeretnénk ebben a marketingügyben tenni. Gyakorlatilag a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége elnöke a Magyar Borakadémia elnöke, a Független Szőlő- és Bortermelők Szövetségének az elnöke, a Pannon Bormíves Céh képviselője és a Magyar Agrárkamara kertészeti osztályának vezetője írta alá a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökével.
Az AMC-nak az elmúlt évben egyetlen egy pozitív dolga volt, ezt a szakmai egységet más nem tudta megteremteni, én kérem, hogy ennek a nyilatkozatnak a tartalma mentén történjen majd ebben a kérdésben az egységesítés. Nem a bizottság és a szakma között nincs konszenzus, hanem az AMC és a szakma között nincs kellő párbeszéd. Ha ezt meg tudjuk tenni, nagyon hamar előre tudjuk vinni ennek a dolognak a dolgait.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Borbás Mária!
BORBÁS MÁRIA (Hír TV): Én majdnem kívülállóként hadd köszöntsek mindenkit, de csak szakmai szempontból egy gondolatot hadd fűzzek hozzá: valami teljesen újat szeretnénk, mindig ezt hallom. Én szerintem a teljesen új az lenne, ha végre történne valami. Évek óta nem történik semmi, három év pénzével nem tudnak elszámolni, amit fel tudnak mutatni, az annyi, hogy volt egy "magyar bor mindenkor" értékelhetetlen kampány, ami egy hónapig napi egyszer ment le, egy reklámfilm volt. Volt nyolc óriásplakát, mert többel nem találkoztam, biztos volt több is. Tehát tulajdonképpen semmit nem ér. Ami bormarketing szempontból történt ebben az országban az minden magánkezdeményezésből volt. Ipacs Gézáék, Rókusfalvyék Etyeken vagy a Zoliék a Budai várban, vagy akár teljesen önzően említhetem a Vörös és fehér sorozatot, amely a mai napig megy, az országos borárveréseket és az egyéb borokról szóló műsorokat. Semmi több nem történt.
Tehát szerintem vitatkozhatnak, mindenki azt mondja, mert hogy itt pénzről van szó. Ezek itt egyik sem vette igénybe ezeket a pénzeket, mégis történt valami. Tehát szerintem inkább elhivatottságról kell hogy szó legyen és tiszta szívű javító szándékról. Tehát valahogy ez alapján kéne kiválasztani az ebben dolgozó embereket és nem a pénz utáni sóvárgás alapján.
ELNÖK: Köszönöm a megfontolandó gondolatokat. Tornai Tamás, parancsoljon!
TORNAI TAMÁS (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Életről van szó. Itt azoknak a borászati vállalkozásoknak az életéről van szó, akik a magyar borászatot együttesen adják össze. Ezek a borászok elfogadták azt, hogy korábban nyolc forint, aztán majd 5-10 forinttal járuljanak hozzá ahhoz, hogy a marketinggel próbálják meg támogatni a saját értékesítésüket. Ők tisztában vannak azzal, hogy számukra ez egyfajta költség, tisztában vannak azzal is, és bíznak abban, hogy ezzel a költséggel szemben a hozadéka majd, hogyha ez rendben fog működni, nagyobb lesz, és az értékesítéshez a piaci lehetőségeiket, az életüket jobbá fogja tenni.
Amiről e napirendi pont keretében szó van, az egy jogszabály-változtatás. Kérdésem az, hogy minek. Minek jogszabályt változtatni akkor, amikor az előzőt sem tartjuk be? Amikor a kormányzat képviselői sem tartják be a jelenleg érvényben lévő jogszabályt? Amikor az egyeztetésre összesen - írd és mondd - másfél napja van a szakmai szervezeteknek! Komolyan lehet gondolni, hogy egy ilyen súlyú javaslatra ennyi idő alatt lehet alapos véleményt alkotni? Nem véletlen, hogy a szakmának megszületett az egyértelműen elutasító nyilatkozata. Egyszerűen amiatt, mert képtelenség megalapozottan erről megnyilatkozni. De említhetném azt is, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabály előírja, hogy tájékoztatni kell a szakmai közösséget arról, hogy az általuk kiizzadott, befizetett forrásoknak a felhasználása milyen. Korábban sem történt meg, hiába vitatkoztunk az elmúlt esztendőkben és azóta sem történik meg. Jelenleg sem tudjuk. Milyen módon bízhatunk abban, hogy egy más típusú szabályozás majd mindezeket meg fogja teremteni, milyen értéke, súlya van ma Magyarországon egy jogszabálynak, ha a jogszabályt alkotók, az azt képviselők sem tartják azt be?
Milyen módon lehet a szakma képviselőitől elvárni, hogy ők minden tekintetben feleljenek meg a jogszabályi előírásoknak akkor, amikor a jogszabályokat számukra megalkotók sem tartják be ezeket?
A helyettes államtitkár úrnak igaza van. Igaza van abban, hogy a módosított jogszabály, amennyiben ebből jogszabály lesz vagy a tervezet, óriási felelősséget ró a kormányzatra. Mert minden egyes döntés, ami a marketinggel kapcsolatban történik, az az ő, azaz a kormányzat képviselőinek a vállát fogja nyomni. Garantálható, hogy ilyen körülmények között a kritika a szakma részéről folyamatos lesz. Hiszen a szakmának a bevonása ebből a tervezetből egyáltalán nem derül ki, ennek az ellenkezője derül ki.
Milyen módon mondjuk azt, hogy nincs stratégia? Igenis van. Ezt a szakmai szervezetek izzadták ki magukból. Mikor módosítások voltak, ezt közzétették. Ez ma is olvasható a bormarketing.hu-n. Az erre hivatott jelenlegi szervezet folyamatosan, levélben értesíti a szakmai szervezeteket, kéri a véleményüket, és azt kell mondanom, hogy az elmúlt fél évben szakmai berkekben, ha úgy tetszik, csend volt, nem voltak annyira éles kritikák. Az eddigi jogszabályt én magam is nagyon sokszor kritizáltam, egyszerűen azért, mert eleve benne vannak olyan ellentmondások, amelyek miatt nem is működhetett volna igazán jól. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy ennek ellenére működhetett volna jobban, hogyha a benne részvevők megpróbálnak együttműködni és a másikra odafigyelni.
Igaza van Rókusfalvy Pálnak, mert jelenleg is van bormarketing bizottság. December 31-ig érvényes mandátummal rendelkezik, hogyha előtte nem hívják vissza. De ennek a bormarketing bizottságnak a döntéseket, amelyet a bizottság jóváhagyott, ezeket sem hajtja végre az AMC. Több ilyen miniszter által jóváhagyott határozata van a bormarketing bizottságnak. Miért nem? Milyen módon fogja az AMC végrehajtani majd ezeket a döntéseket akkor, ha az eddigieket sem hajtotta végre. Nemcsak azokat, amelyeket a bormarketing bizottság, hanem amelyeket a miniszter is jóváhagyott, tehát a jogszabályi feltételeknek egyébként megfelelt.
Tehát azt szeretném kérni, illetve javasolni, hogy a tervezetet a kormányzat vonja vissza, és a szakmával együttműködve, mert a szakma együtt akar működni, a szakma nem akar a minisztériummal vagy a kormányzattal szemben bármit is tenni. Együtt akarja a problémáit megoldani. De ez a javaslat egyáltalán nem erről szól. Ez arról szól, hogy ti nem értetek szót egymással, folyton vitatkoztok, nincsenek egyértelmű megnyilatkozásaitok, tehát nem tudok dönteni rólatok, majd én döntök helyettetek, és majd utána meglátjátok, hogy helyesen döntöttem-e vagy sem. Azt gondolom, hogy ilyen formában ez nem elfogadható. De nem az a lényeg, hogy elfogadható-e vagy sem. Ezeket a forrásokat a szakma szereplői fizetik be, ők várják tőle, hogy a saját értékesítési pozícióik javuljanak, mert a marketinget azon lehet lemérni: nőtt-e az értékesítés volumene és nőttek-e a piaci pozíciók, javultak-e az értékesítés feltételei?
Volt egy olyan csíra, amivel el lehet indulni, lehet javítani, vagy akár azt is mondom, hogy át lehet rendesen alakítani, de nem lehet a szakmától függetlenül ezt az átalakítást megtenni. És van, igen, elindult egy kezdeményezés, és talán a jogszabályi feltételét annak is meg lehet teremteni, hogy megalakuljon és létrejöjjön az a szakmaközi szervezet, csak az a kérdés, hogy eddig ezekért mit tett. Nézzünk magunkba, hogy aki ezért sokat tett vagy keveset tett, vagy eleget tett-e, arról próbáljunk gondolkozni, hogy mi az, amit egyébként majd a jövőben ez ügyben tenni tud, mert abban - azt gondolom, hogy - tényleg jelentős egyetértés van a szakmán belül, hogy tartósan a problémáinkat igazán ez fogja megoldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a következő körben a válaszadásra a lehetőséget helyettes államtitkár úrnak, szeretnék - kicsit kapcsolódva Rókusfalvy Pál és Borbás Mária gondolataihoz - hozzáfűzni egy rövid mondatot. Szeretném mindenkinek felhívnia figyelmét, hogy a bormarketing felhasználásával kapcsolatos problémák nem most kezdődtek, a sajtó már tavasszal közölte azokat a híreket, hogy veszélyben a borászat pénze. Mindannyian emlékszünk arra, hogy nem történtek olyan dolgok, amelyek előre vitték volna a bormarketing ügyét. Most nem ilyen cikkek vannak, most a szakma részéről nagyon sok a felháborodás, hogy kihagyta az egyeztetésből a szakmai szervezeteket, de világosan és tisztán látható a szándék a kormányzat részéről, hogy ezen az áldatlan állapoton, ami nem most kezdődött, szeretne segíteni. Helyettes államtitkár úr, öné a szó.
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Alapvetően a felelősségvállaláshoz kapcsolódóan azt tudom mondani, hogy amennyiben megalapozott kritika éri majd azokat a javaslatokat, amelyeket a bormarketing bizottság letesz az asztalra, abban az esetben úgy gondolom, hogy mindenki le fogja vonni a megfelelő konzekvenciákat. Mindenki látni fogja azt is, hogyha a kritika tulajdonképpen csak egy meglehetősen sajátos és jól lehatárolt valamiféle egyéni érdek, legyen ez borvidék, borrégió vagy bármiféle más alapon szerveződő érdek mentén érkezik. Tehát ilyen értelemben úgy gondolom, hogy az a szakmai tudás, talán nem nagyképű ez a szó, de az a látásmód, úgy gondolom, hogy mind a kinevezendő bormarketing bizottság tagjaiban, mind pedig az ezzel kapcsolatban majd a döntést hozó miniszter részéről meglesz, amely érdemben tudja majd ezeket a kritikákat kezelni, és ennek megfelelően tudja majd a tevékenységét alakítani. Tulajdonképpen más hozzáadott értéket most nem tudok elmondani, hiszen érdemben a lényegét tulajdonképpen elmondtam. Azt a nyilatkozatot, amelyet a szervezetek közösen megfogalmaztak, természetesen annak tartamát megismerve, azzal kapcsolatban tudunk majd érdemben nyilatkozni.
Úgy gondolom, hogy visszautaljak arra, a korábban az elnök úr által felvetett gondolatra, amely a bormarketing bizottság és a szakmai szervezetek valamiféle összekapcsolását jelenti, ebben természetesen a magunk részéről pozitívan állunk hozzá, és meg fogjuk találni azt a megfelelő módot és eszközt, amely ennek az igénynek eleget tehet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet, hogy bár a szakmából érkeztem én is, és így lettem országgyűlési képviselő, most egy kicsit a kormány mellett szólok: világosan látnunk kell azt, hogy itt a kormány nem engedhet meg több időt a semmittevésre és a vacakolásra. Itt a kormány eredményeket akar és egy olyan állapotot akar teremteni, amely mentén a marketingpénzek megfelelő felhasználása történik. És ebben a munkában tud a szakmaközi szervezet, illetve a szakmai szervezetek a kormány segítségére lenni. Tehát még egyszer: a kormányt a jó szándék vezérelte, hogy ezt a fajta módosítást és ezt a fajta, a marketingpénzek felhasználásáról szóló rendeletmódosítást meghozza, hogy minél előbb eredmények szülessenek a marketingpénzek felhasználásában.
Parancsoljon, Szőke Sándor úr!
SZŐKE SÁNDOR (Duna Borrégió): Köszönöm szépen. Én tisztelettel szeretném a jelen lévő képviselő urakat megkérni egy segítségre. Másfél éve született egy bortörvény-módosítás, amely úgy szól, hogy amennyiben augusztus 15. és december 15. után valaki nem fizeti be ezt a forgalombahozatali járulékot, a következő nap száz százalékos bírsággal sújtja a törvény. Utána néztünk: Európában ilyen nincs. Nem tudom, hogy a világban van-e. Magyarországon is eddig a legkeményebbek az APEH-féle törvények voltak. Azok is egész más kondícióval rendelkeznek. Tudott, hogy borászatok ma nagyon nagy problémával küzdenek szüret előtt, szüret után, ez a két befizetés részünkről is egy irreális időpont. De amellett, hogy ígéretet kaptunk az előző kormánytól, hogy ezt meg fogják változtatni, nem változtatták meg. Ha ebben tudnának segíteni, gondolom, ebben a szakma, a borászok egyetértenek, akkor ezt szíveskedjenek támogatni.
A másik pedig, érintőleg a termékleírásról. Tudom, illetve tudjuk többen, hogy szó van a május 31-i határidő-módosításról, pillanatnyilag nincs, és a mostani tervezet december 31., hogyha szabadna két mondatot erről, hogy hogy lesz, mint lesz, hogy hivatalos információt tudjunk adni. Még egy megjegyzés az előző vitához, amibe nem akarok mélységesen belemenni.
Mindig szakmáról beszélünk, magunk is borászok-szőlészek vagyunk, és képviselünk csoportokat, akik mögött természetesen szőlészek-borászok állnak, azt hiszem, mindenki találkozik azokkal a véleményekkel, amelyek itt elhangzanak, és most már egyre indulatosabban. A múltra értem, hogy milliárdokat fizettünk be, és nemhogy egy palackkal több bort nem tudtunk eladni, hanem inkább csökkent ez az összeg. Úgyhogy amennyiben itt a jövőben, márpedig gondolom, lesz realitása, ez más pályára kerül, akkor ezt az öt-tíz forintot is meg kellene gondolni, hiszen Európában nem hiszem, hogy van ilyen magas százalékban kivetett járulék vagy adó vagy bármi, amit szintén lehetne sokkal hasznosabban elkölteni. Ebben reménykedünk is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném javasolni a kormány képviselőinek, hogy a bormarketinggel kapcsolatos következő ülésünkön már egy kicsit a jövőt feszegetve, egy hosszú távú bormarketing stratégiai programról tárgyaljunk. Egyébként véleményem szerint a 2011-es év bormarketing programjának pontjairól is beszéljünk, hogy végre konkrétumokról essék szó, és egy kicsit a jövőbe tekintsünk ebben az ügyben. Müller István úr!
MÜLLER ISTVÁN (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége): Köszönöm a szót. A szakállamtitkár úrnak tennék fel egy rövid kérdést, hogy milyen felelősségrevonást tervez az AMC igazgatójával szemben, aki a jogszabályokat be nem tartva, nem számol el az elköltéssel?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb kérdés? Zilahi Zoltán!
ZILAHI ZOLTÁN (MSZB Nonprofit Kft.): Köszönöm szépen. Azt gondolom, a probléma megoldását akkor lehet csak igazán megtennünk, hogyha a lényegét ismerjük, és ehhez tudni kell, hogy mi történt az elmúlt években. Most a probléma ismertetésekor helyettes államtitkár úr nem igazán jól fogta meg a probléma lényegét. Szerintem az a probléma, hogy volt, van, de jure még most is egy olyan rendszer, ami viszonylag működőképes volt. Négy szereplője volt ennek a rendszernek: a szakmai szempontokat képviselő Bormarketing Kht., amelynek az operatív munkája a bizottság számára előkészíteni, a pályázati kiírásokat megfogalmazni, tehát egy olyan előkészítő munkát operatívan végezni, ami nélkülözhetetlen. Ezek alapján, mikor a pályázatok elkészültek, a bizottság döntött. Tehát nem az készítette elő, aki dönt, hanem egy másik szervezet, és egy másik grémium döntött. Az AMC az ismert formai okokból egy technikai kifizető hely, jogilag, pénzügyileg felügyelte az ügyeket. A borszakma a negyedik szereplő, az elsőként említett Bormarketing Kht. tulajdonosi körében ült és azt a kört képviselte, jelentette, és jelentette meg a szakmai szempontokat. Ez a rendszer jól működött volna, ha az elmúlt két szervezet nem semmisült volna meg, mindkettőt gyakorlatilag kiéheztette az AMC, nem kapott forrást a működéséhez. Tehát a rendszer nem azért nem működött, mert széthúzás volt a szakmai szereplők között. Volt együttműködés. Mindenki ott volt a tulajdonosi megbeszéléseken, ez a kht. működött volna, ha van a működéséhez pénz: irodára, számítógépre, villanyszámlára, telefonra, s a többi. E nélkül nem lehet dolgozni, kérem. Tehát, hogyha ehhez lett volna forrás, akkor működött volna, még ha homokszemekkel is a fogaskerekek között, nehéz döntésekkel, mert konszenzusos döntésre van szükség, de azért működött volna. A bizottság az előkészített anyagokat elbírálta, a kifizetést az AMC eszközölte volna. Az történt, hogy a működő operatív szervezet kiéheztette, megsemmisült, a feladatokat magához ragadta az AMC, gyakorlatilag maga készít elő az elmúlt egy évben, maga dönt, és amikor azt mondjuk, hogy nem működik a rendszer, akkor azt mondjuk, hogy nem működik az AMC, nem működik ez a rendszer. Tehát szerintem most annak a szervezetnek a kezébe adni az egészet, aki most sem felel meg igazából az elvárásoknak, nem bölcs dolog. Tehát szerintem a meglévő rendszer is tudna működni, ha az ilyen, kicsi kompromisszumokkal, de létrehozott rendszer, újra kapna vérátömlesztést, forrás kell neki, működjön, a szakma ebben igenis össze tud fogni, lehet közös célokat megfogalmazni, és újra beindítható lenne a mostani keretek között is. Úgy hogy mindenki a saját szerepét jobban ismerje, ez legyen leírva, pontos működési renddel, eljárási renddel, ki meddig terjeszkedhet, az AMC is, a bormarketing bizottság a kht. is, minden szereplő tudja, mi a dolga, mik a lehetőségei, és ez lehet, hogy életre kelthető lenne.
És egyébként szívemből szól államtitkár úr is, amikor azt mondja, hogy szakmai szervezetet kéne létrehozni. Nagyon jó lenne, ha a minisztérium segítene abban - ez a szerepe szerintem -, hogy azokat a jogi és adminisztratív feltételeket, ami egy ilyen szakmaközi szervezet létrehozásához kell, azokat segítsék felderíteni, feltérképezni, ezeknek a feltételeknek a teljesítéséhez a lehetőséget megadni vagy abban segítséget nyújtani, és hogyha lenne egy konkrét terv, hogy uraim, akkor ilyen és ilyen jogi megoldások vannak, önök ezt és ezt tegyék meg, határidővel, akkor lehetne azt mondani, hogy egy év múlva álljon fel az a rendszer, és akkor úgy kéne ilyen rendeletmódosításról beszélni, hogy itt van egy egyéves átmeneti időszak, erről beszéljünk, de itt van egy év múlva egy olyan javaslat, ami akkor hosszú távon megoldja a szakma problémáját, és akkor egészen máshogy lehetne elvárni a bizalmat, ellátni a pozitív hozzáállást a szakma részéről. De megint a semmire, a bizonytalanra, majd eldöntjük, szerintem ez így nem reális. És segíteni szeretnénk, tehát érezze, hogy az a szándéka mindenkinek, hogy ezek a pénzek működjenek, hogy segítsenek. Ez a szándék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Helyettes államtitkár úr!
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Arra a felvetésre, csak hogy sorban menjek, ami a befizetett járulék utáni, tehát, hogy a be nem fizetett járulék után 100 százalékos a bírság, nem ismerem, megnézzük, nem tudom, hogy van-e mozgástér - őszintén -, de értettem a problémafelvetést. Ami a termékleírásra vonatkozó szabályrendszer változását jelenti, valóban van egy folyamatban lévő kormányrendelet-módosítás, amely a decemberi dátumot május 31-re tolja ki a nemzeti benyújtásra vonatkozóan. Úgy látjuk, hogy ez még nem veszélyezteti a közösségi benyújtási határidőket. És kellő időt ad arra, hogy a még meglévő elmaradásokat sikerüljön bepótolni, de hamarosan hivatalos közigazgatási egyeztetésre is megy az ezzel kapcsolatos tervezet.
Ami a pénz hatékonyságát illeti, itt most azért vagyok én nehéz helyzetben, mert arról beszélnek többen, hogy nem látszódik már az elmúlt években betett forrás, amit ilyen célra az ágazat szereplői befizettek. Ilyen értelemben ezt felfoghatjuk, úgy gondolom, egy rendszerkritikának is, hiszen ez azt jelenti, hogy mindeddig azok a szereplők, akik ebben a történetben játszottak, nem voltak képesek egyébként az általuk képviselt vállalkozások, gazdálkodók számára egy érzékelhető és látható eredményt letenni az asztalra.
Úgy gondolom, hogy ez egyikünk számára sem jó és helyes, hiszen mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy az önök által megtermelt jövedelem ide befizetett része valóban optimálisan és ha úgy tetszik, eladott palackokban megtestesülő eredményként tűnjön föl. Én azt hiszem, hogy az a mi közös felelősségünk, hogy ezt az eddig nem látható eredményt valamiképpen láthatóvá tegyük, hiszen addig, amíg ilyen típusú eredmények nincsenek, addig folyamatosan egyébként, a bárhogyan is működő bormarketing-rendszer állandó támadások alatt lesz. Hiszen függetlenül attól, hogy ki jelöl, ki nem jelöl és milyen szervezetű rendszerben történik, ha ennek nincs a gyakorlati életben megtestesülő végeredménye, akkor végül is mindaz, ami amögött van, és amit a technikai, végrehajtási háttere jelenti, tulajdonképpen nem fontos. Tehát ilyen értelemben számunkra valóban az a fontos mint kormányzat számára, hogy idővesztés nélkül eredményeket tudjunk az önök számára is felmutatni, mert mi önökért dolgozunk és az önök érdekeit kell hogy képviseljük.
Azt látjuk, és az önök szájából is ez hangzik el, hogy ebben a rendszerben eredményt egyelőre nem sikerült felmutatni. Ilyen értelemben úgy gondolom, hogy egymásra vagyunk utalva, és egymásért dolgozunk.
Egyetértek az elnök úr azon felvetésével - hiszen most egy rendeletről beszélünk -, hogy kezdjük el közösen, akár ezen keretrendszerben is már azokat az irányokat tárgyalni és taglalni, amely egyébként majd, úgy gondoljuk, hogy irányadó lesz a közösségi bormarketing jövője szempontjából. Örömmel állunk rendelkezésre ezzel kapcsolatban.
Ami az AMC elszámolását és működését jelenti, erről több szót váltottunk már eddig. A konkrét felvetésre azt tudom mondani, hogy ha jól tudom, évente egyszer van elszámolási kötelezettsége az AMC-nek. Az én információm szerint eddig eleget tettek, és hát a 2010. évről még ilyen típusú elszámolás, tekintettel a november 10-i dátumra, még nem születhetett. De ez kifejezetten a technikai rész, most ezzel nem minősítem az eddigi együttműködést ezzel kapcsolatban.
Megmondom őszintén, részben már válaszoltam is arra a felvetésre, hogy elképzelhető, hogy valamilyen feltételrendszer esetén akár ez a korábbi rendszer is működhetne. Akár működhetne. Az a kérdés, az előbb elmondottak alapján, hogy így van-e értelme, illetve amit nem tudok megmondani, ilyen értelemben vagyok annyira szerencsés, hogy nemrégen csöppentem csak bele ebben a bormarketing-kérdésbe, tehát arról, hogy az AMC korábban kiéheztette azt a szervezetet, amely felállt, és hogy ennek mi a háttere, megmondom őszintén, nem rendelkezem részletinformációkkal. Ha így történt, azt sajnálatosnak tartom, mindenképpen, ahogy korábban mondtam, és ahogy önök is elmondták, a szereplők közötti együttműködés hiánya lehetett ennek az oka. Alapvetően azt látom, hogy az idő ezen most így túlhaladt. Jelen pillanatban, ha hatékony megoldásokat akarunk, mindenféleképpen valami ilyen lépést kell tenni. Az, hogy most még fél évig, egy évig várunk, és egyébként bízunk abban, hogy meglévő keretrendszeren belül mindenkinek érezhető eredményeket tudunk elérni, ebben én nem vagyok biztos. Tehát a lépéskényszert nagyon érzem magunkon, olyan értelemben, hogy megfeleljünk a vállalkozások által támasztott igényeknek. Abban vagyunk érdekeltek, hogy az önök számára realizálható haszon teremtődjék a marketingpénzek felhasználásánál, és azon vagyunk, hogy azt a hiányérzetet, ami ezzel kapcsolatban önökben most megvan, megpróbáljuk eltüntetni. Ehhez mi most ezt a megoldást látjuk rövid távon kivitelezhetőnek. Ahogy korábban is említettem, nem állítom, hogy ez lesz a vége, mindenesetre a mostani, azonnali beavatkozás szükségességét - úgy gondolom, hogy - elvitatni nem lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, van-e még kérdés.
RIEGLER ZSOLT (Soproni Borút Egyesület): Nagyon nagy tisztelettel köszönöm a meghívást a mai bizottsági ülésre. Itt a harmadik napirendi pontnál, bár az előzőekhez is lenne egy-két kérdésem, de itt úgy gondolom, hogy azért egy olyan nagyságrendről és dologról beszélgetünk, ami a folyamat vége. Beszélünk egy 50-100 milliárdos ágazatnak a marketingrészre fordított egymilliárd forintjáról. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a termékekre, és ez elhangzott Szepsy úr kiváló előadásában is, hogy nagyon keveset koncentrálunk, és ugyanez a szakmai összhang kellene a termékfejlesztésre is. Amikor a géptámogatásoknál egy integrált növényvédelem feltételrendszerének a kidolgozásába szinte lehetetlen szőlészként belelépni, vagy az elmúlt időszakban bele lehetett már lépni, de előtte 98 százalékban elvitte a szántóföldi kultúra ezeket a pénzeket, ez nem egymilliárd forint egy évben, ami az ágazatban megjelenik. Értelemszerűen mindig ez lesz a legutolsó fázis, mert ezt látják az emberek óriásplakáton, természetesen szakmailag lehet vitatkozni rajta és kell is, hogy egy óriásplakát jó vagy nem jó, emellett én is ott vagyok, de az összeg nagyságával kapcsolatban és az ehhez kapcsolódó, talán rendszertelenség, pontosan az a dolog, amire hosszú távon megoldást kell találni, mert ez a négyes láb, ami ma áll, szerintem, ha felrajzolnánk, hogy ki milyen függőségi viszonyban van, volt, lesz ebben a rendszerben, akkor fogunk találni egy Burda-szabásmintát, amiből még lehet, hogy egy ing is ki fog jönni, mert van rajta annyi vonalunk. Hogy ki kinek tartozik elszámolással, beszámolással, elfogadással, javaslattétellel és minden egyébbel.
Az AMC szerepe nagyon fontos szerep, hiszen elfogadtuk azt a szakmai indokot, hogy az Európai Unió által akkreditált kifizető hatóság vagy hivatal. Most a kérdés nagyon fontos, hogy európai hivatal vagy egy hatóság. Én úgy gondolom, nem szabad a kettőt összetéveszteni. Hogy segíti az elszámolását és a megvalósulását a projekteknek, vagy pedig hatóságként azt nézi, hogy hol lehet, és ez egy magyar klasszikus példa, és a többi hatósági szabályozásra is szerintem az alapoknál, ami nem fog pénzbe kerülni az ágazat számára, a nem feltétlenül mindenki hazudik, csal és lop mentalitást előtérbe kell helyezni, itt is talán előtérbe lehet helyezni ezeket a gondolatokat.
Azt is nagyon fontos lesz majd megkülönböztetni egy ilyen hatóságnál, hogy valóban ki az, aki az ő felettese. Ki az, akinek a döntéseit vagy javaslatait milyen téren kell, hogy figyelembe vegye. Hiszen jelen pillanatban, ugye tudtommal egy bormarketing bizottság javasol, miniszter úr dönt. Innentől kezdve javasolni, azt lehet bizottságnak hívni, előadónak, bármilyen egyéb technikai szervezetnek, a döntés felelőssége és joga miniszter úron van. Ami jelenleg is így volt, hiszen ez egy több éves folyamat, ami nem változott meg. Számon kérni rajta is akkor lehet, és kell. Volt és jelenlegi miniszter urakon, hiszen ők írják alá a határozatokat, ők teszik meg, hogy milyen döntés-előkészítés folyamán, én úgy gondolom, itt nagyon sok cégvezető ül, és tudjuk jól, hogy teljesen mindegy, hogy a könyvelünk mit ad le az év végi mérlegbe, elhisszük neki, de azt mi írjuk alá, tehát mi megyünk az adóhivatal felé is. Ő maximum jön segíteni és elmondja, hogy mi a véleménye.
Az, hogy ez a 8 forint, ami most 5 és 10 és milyen nagyságrendű befizetéseket jelent, a szakma másik oldaláról is meg kell nézni, hogy valóban a befizetési hajlandóság így, hogy törvényi kötelezettség, milyen százalékban megy. Mert lehet, hogy én vagyok felkészületlen, de kimutatást még ne láttam, hogy mekkora az a befizetett összeg kontra forgalomba hozott mennyiség vagy a piacon felgyülemlett mennyiség, ami alapján azt is lehet látni, hogy így, hogy egy adóként beszedett - mert ez egy adóként behajtható - járulék, sem biztos, hogy azt mindenki befizeti, és mik azok a feltételek, amik ennek ... és való igaz, hogy nem állítom azt, hogy száz százalékos büntetés legyen, ne legyen, de ha felszólítás után sem rendezi valaki a tartozását, az APEH-nál vagy bárhol, fizetni kell.
De megteszem azt a kérdést, és elnézést de továbbmegyek, és talán ezeket is meg lehet tenni önszabályozással. Ugye szakmai szervezetről beszélünk. Ki a szakmai szervezet? Aki önmagát annak titulálja, vagy aki mögött valóban valamilyen oknál fogva regisztrálhatóan valamilyen szintű elfogadottság áll? Tehát, hogy ha országosan tíz taggal létrehozunk egy egyesületet, az már országos szakmai szervezet vagy amögött van valami olyan szintű lehetőség, amit feltesz? És a szakmaközi egyeztetéseken pontosan ezeket a - hogy így mondjam - szakmai szervezeteket kellene először is definiálni, hogy kik lehetnek. És erre a minisztériumnak lesz a válasza, hogy egy ilyen keretfeltétel kialakításánál igenis, talán mondjuk azt, hogy határozzuk meg ezeket a dolgokat. És nagyon fontos kérdés, lehet-e szakmai szervezet tagja, ergo, hallathatja-e a hangját a szakmában az, aki ebben a kérdésben mondjuk a járulékfizetésének nem tesz eleget?
Mert akkor ugye itt is már - elnézést, hogy elkezdem az alapokat döngetni, de - valahol ugyanott állunk, hogy nem, gondolnám logikusan ebben részt venni. De természetesen a jogszabályrendszer megint egy teljesen más dolog, hogy mit enged meg a jog, mivel lehet és mivel nem lehet élni.
És a végére tennék egy kérdést, ami a mai napig is megoldatlan, illetve pontosan ezek a kivéreztetve, milyen szintű szervezet, tulajdonosi háttér, most ez elfogadható, nem elfogadható, a jövőbeni kérdésre azért feltenném a dolgot: ki fog dolgozni? Az AMC? Öt éve is körülbelül ugyanekkora létszámmal dolgoztak, és ma is. A borra talán van irányított ember, aki foglalkozik vele, de nem áttételesen.
Ausztriában a Weinmarketing Szerviz, aki - hozzáteszem - állami tulajdonszerep-vállalással működik, a legutóbbi információm szerint 22 emberrel dolgozott. Dolgozni fog a bizottság? Mindennapi munkát? Megteszik azokat a dolgokat, amiket elő kell terjeszteni? És megint azt mondom, a következőkben a függőségi viszonyoknál az elméleteket megtesszük, a döntéshozatalról nagyon sok kérdés felmerül, de én úgy gondolom, hogy ezzel párhuzamosan azt is meg kellene nézni, hogy ezt ki fogja végrehajtani úgy, hogy az a lehető legjobban működjön.
Azokat a lehetőségeket és ennek a szakmai munkának az elvégzését koordináló bármilyen szervezet, ez most teljesen mindegy, hogy szakmaközi szervezet, AMC, különcég, akiről azt mondjuk, hogy dolgozni fog, neki pedig ugyanúgy éves beszámolási kötelezettsége kell hogy legyen a megfelelő plénumon. Ahol vagy elfogadják az ő munkáját, és azt mondják, hogy uraim, jövőre, két év múlva lehet folytatni vagy nem lehet. Az sem állapot, és itt szeretném megvédeni a jelenben dolgozó szervezeteket, hogy minden munkájuknál mindig lesz kritika. A marketingnél soha nem lesz olyan dolog, de talán mondhatjuk azt, amiről nem beszélünk, a bornál is lesz kritika, hiszen minden van olyan bor, ami ízlik, meg, ami nem ízlik. Mindenki csinál jó bort és kevésbé jót. Csak az más fórumokon jelenik meg. Itt úgy gondolom, hogy ha elindul bármi folyamat is, az, hogy valakit hagyni kell dolgozni, az a minimum, és utána kell megtenni, nem pedig az első naptól kezdve. Mindig mindent lehet másképp csinálni, az út - ahogy a bölcsek is mondják - nem mindig egy irányból vezet. Lehet, hogy valaki más irányból közelíti meg, a végeredményeket kell nézni.
Sajnos az értékesítés növekedésében, én lehet, hogy pesszimista vagyok, nem annyira bízom, bár ez a fő cél, de legalább a csökkenés álljon meg. Hiszen ez a 60 ezer hektár, amit most aposztrofálunk, ez négy éve még 72 ezer hektár volt, az EU elfogadtatásával pedig 90 egynéhány ezer hektár. Hát a piac jelzi vissza, hiszen kivágják, leadják a szőlőt. És mekkora az a terület a felméréseknél, ahol nem művelik a szőlőt? Tehát ez a 60 ezer hektár a megművelt területek nagysága hivatalosan, vagy a művelés alatt tartott, lejelentett hegyközségi adatok száma? Ez a nem mindegy. A saját borvidékünkről tudnánk elmondani, hogy mekkora különbség van a kettő között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a helyettes államtitkár úrnak a szót, van még kérdés. Demeter Ervin képviselőtársam!
DEMETER ERVIN országgyűlési képviselő, nem bizottsági tag (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak szeretném előrebocsátani, hogy én eddig nemhogy nem foglalkoztam, hanem igyekeztem távol tartani magam a bormarketingpénzek felhasználásától, de az ember óhatatlanul ilyen információmorzsákat felszed. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy információmorzsákból is azt látom kívülállóként és távolságból, hogy itt valami követhetetlen módon, sőt zűrösen költöttek el pénzeket, nagy nehezen összehoztak egy egyetértési, szakmai szervezetet, ezt a Bormarketing Nonprofit Kht.-t, akit lemészárolta az AMC, és tulajdonképpen még el sem tud számolni a pénzekkel, bár az államtitkár úr azt mondta, hogy mégis el tud. Szóval azért annyit minimálisan tegyünk tisztába, hogy számoljon el a pénzekkel. Tehát én azt kérném az államtitkár úrtól, hogy az elmúlt három évben milyen pénzek milyen célra folytak, ez belátható időn belül legyen elérhető mindenki számára. Gondolom, hogy a minisztérium ezt megteszi magától. Ha nem, én akkor a képviselői jogosítványaimmal élve ezt írásbeli kérdés formájában fel fogom tenni. A lezárt évekre már kellett, és ha jól értettem, formálisan megfelelő csak ez az elszámolás az elmúlt két lezárt évről. És a 2010-es évről valóban lehet azt mondani, hogy csak év végén kell elszámolni, de miért ne lehetne most is elszámolni a felhasznált pénzekről?
Hogyha ez segítség, én még ma délután beadok egy írásbeli kérdést, ami úgy szól, hogy mire költötte az AMC a bormarketingpénzeket 2010-ben. Tehát ezt a kérdést tegyük tisztába, mert ez így tarthatatlan. Ebből ugye az is következik, hogy az eddig működtetett rendszer életképtelen. Ez idáig rendben van, ha jól értem, akkor azért arról kellene dönteni, hogy milyen legyen az új rendszer. Tudom, hogy ez az előző kormány öröksége, ez az egész valami, de én azt mondanám, hogy azért kicsit késésben vagyunk. Jelentős idő eltelt, itt belátható időn belül elő kellene már valamivel állni. Kívülállóként azt látom, nem valami felemelő vita volt, hogy a beszélgetés vagy a vita arról szól, hogy a pénzt hogyan költsük el. És szerintem a lényegről nem beszéltünk, hogy mire. Tehát ezt meg kell előzni.
Én iszonyú értelmetlen reklámokat láttam, hogy magyar bor mindenkor. Ennek az égvilágon semmi üzenete nincs, ebből semmi nem következik. Abban biztos egyetértünk odáig, hogy ezt a pénzt a magyar bor imázsának az emelésére kellene költeni. Akkor el kellene dönteni, hogy mi az a magyar bor, vagy mi az, amire azt mondjuk, hogy magyar bor. Szerintem ez az első és minimális lépés. Még ebben sem tudtunk előre jutni. Van egy nagyszerű alkalom, most hogy 2010-ben az uniós elnökséget fél évig gyakoroljuk, és ezzel a nagy lehetőséggel szeretnénk élni, hogy jó magyar bort igyanak az ide érkező vendégek a rendezvényeken, és ott is azzal szembesülök, hogy nincs eldöntve, hogy mi az a magyar bor. És az sem ártana, ha ezek valami összehangolt koncepciók lennének.
Egy olyan gondolatból indult ki, hogy 22 rendezvény lesz. Azóta változott, már talán kettővel több, és van Magyarországon 22 borvidék, hú, de jó, minden borvidék fogadjon örökbe egy rendezvényt, mert az előző kormány eltapsolta a pénzt, úgysincs pénz, hát akkor így tudjuk a legolcsóbban megúszni. Ez szerintem óriási marketinghiba. Ha mi egy világversenyre kimegyünk, vagy az EU-s elnökség, hát akkor nem a válogatottat kéne bemutatni? Nem az a lényeg, hogy bebizonyítsuk, hogy nálunk vannak klas3-as csapatok is! Nem. Meg kellene találni. Nincs egy üzenete, hogy mi a magyar bor, mire lehet felfűzni, mi van a piramis tetején, mi az, ami húzza az egészet. És államtitkár úr azt kérem, hogy a szakma arról is nyilvánítson véleményt, hogy mire kellene ezt a pénzt elkölteni, nem pedig csak azt, hogy hogyan, mert ezt kellő emelkedettséggel nézve, nem egy jó hangulatú vita. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Helyettes államtitkár úr!
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Gyors reakció. Erről beszéltünk tulajdonképpen korábban, hogy már a következő ülésen tudunk adott esetben arról beszélni, hogy mostani tudásunk szerint a közösségi bormarketing-források felhasználásánál az itt jelenlévők, ez a plénum mit gondol, és csak hadd ismételjem meg egy jóval korábban elmondott gondolatomat, hogy ez minden más szakmai kérdésre is vonatozik. Tehát ezúton szeretném megköszönni azt a felajánlást, amely egyfajta integrátori vagy koordinátori szerepet kíván erre az albizottságra ruházni. Minden ilyen típusú koordinációnak a magunk részéről örülünk.
Ami pedig az elszámolást illeti, én biztos vagyok benne, hogy ilyen típusú bormarketing-pénzek felhasználására vonatkozó elszámolást az elmúlt évekre le lehet tenni az asztalra. Ebben, én úgy gondolom, hogy minden fillérre vonatkozóan a szükséges elszámolások megtörténtek. Nem ezzel van a baj. Valószínűleg, amiről beszéltünk korábban, az eredményét nem látja a borásztársadalom maga előtt. Tehát úgy gondolom, hogy ha és amennyire erre igény van, talán számunkra sem hátrányos, ha ilyen típusú áttekintéssel rendelkezünk. Tehát ezt akár kérés nélkül is mi természetesen össze fogjuk rakni. Most nem tudom megmondani, nem ismerem az anyagot, hogy ezt most egy nap alatt lehetséges vagy egy hét alatt, de mindenesetre a lehető leggyorsabban egy ilyen típusú áttekintő összefoglalás - úgy gondolom, hogy nem egy részletes kimutatásra van szükség senki számára, amely az elszámolt protokollt, repitollak felsorolását tartalmazza - mind a kormányzat, mind pedig az itt jelenlévők számára hasznos lehet, ebben partnerek vagyunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csathó Pál úr, tessék!
CSATHÓ PÁL grafikus: (Hangképzési betegsége miatt beszédét gép segíti.) Köszönöm szépen. Elnök Úr, elnézést kérek, én egy ilyen géppel beszélek, akik ismernek, azok tudják, hogy ezt elég nehéz megszokni, nekem 15 éve nem sikerült, de igyekszem nagyon rövid lenni. Én úgy látom, hogy ma még nem lett elsütve az a poén, hogy a jó bornak nem kell cégér, úgyhogy engedjék meg, hogy ezt most én úgy süssem el, hogy gyakorlatilag a magyar közmondások között érdekes módon nem szerepel ilyen, hogy a jó görögdinnyének nem kell cégére, sem az, hogy a jó őszibaracknak, tehát nem véletlen, hogy a bort teszi a magyar közmondás is előre, vagyis ha egy profi módon elkészített termékről van szó, akkor az tökéletesen el tudja adni magát, ellenben kiderült, hogy a világon baromi sok helyen állítanak elő profi módon termékeket, és ennek megfelelőn nekünk is igenis szükségünk van arra, hogy teremtsünk ennek egy olyanfajta cégért, ami valóban megállná a helyét, de ez a világ, hogy megnyugtassak mindenkit, egyáltalán nem azon drukkol, hogy a magyar bornak menjen mindenkor és mindenhol. Ez a világ konkurensünk. Aki egy kicsit is foglalkozott bortörténelemmel, az pontosan tudja, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia mindent elkövetett a történelem folyamán, hogy a magyar bor ne kerülhessen ki a nemzetközi piacra, mert tételesen, mikor átlépte a hajó a Duna határát, akkor Bécsnél kőkeményen annyi szar osztrák bort kellett betenni a hajóba, mint amennyit a magyarok hoztak, és kőkeményen plusz még meg is adóztatták. Tehát egy nagyon ellenséges környezetben vagyunk, bármennyire hisszük azt, hogy az Európai Unió majd mindent megtesz és majd szépen rendbe tesz minket.
Nekem a legdurvább és a legfurcsább dolog az volt, amikor megtudtam, hogy ezeket a bizonyos öt forint-nyolc forintos játékokat, miért kell kötelezővé tenni, és miért kell ezt adó formájában plusz még büntetni, mert kétségbeejtőnek tartom azt, hogy felhívnak kedves borászbarátaim, hogy gyere már le szüretre hozzánk, csak próbáld magadat úgy álcázni, hogy nehogy munkásnak nézzenek, mert fölöttünk röpködnek helikopterre a VPOP-sok és abban a pillanatban értesítik a dzsippes VPOP-seket, hogy jöjjenek ki és ott megkérdezik, hogy mondja kedves grafikus, művész úr, mi a szart keres maga itt ezen a bizonyos szüreten, mert bizonyára valami lóvét vesz fel, és ennek megfelelően azonnal megbüntetjük a tisztelt borászt, meg mindenkit. Tehát valami olyan idióta módon kezd ráülni egy adminisztráció, egy kőkemény büntető apparátus Magyarország minden tolvajára, az egész életünkre, hogy amikor Orbán Viktornak én először meghallottam ezt a bizonyos x mennyiségű pontját, hatvan éves koromra felsóhajtottam, hogy erre vártunk, ezt a szót akartuk hallani, hogy a magyar államnak ebben semmi keresnivalója nincs. Én azt mondom, hogy a magyar államnak ebben sem lenne keresnivalója, csak értelmesen úgy, hogy azt mondja, hogy először is nem kötelező ez a marketingbefizetés, de aki úgy dönt, hogy befizet, az részesüljön azokból az előnyökből, ami ebből a pénzből befolyik, és automatikusan kihúztunk egy olyan méregfogat, hogy őrjöngenek különböző területeken különböző borászok és borászatok nekem, mint tervező grafikusnak, hogy szólj már ezeknek a nyomorultak, hogy mi ebből semmi hasznot nem élvezünk, csak megvagyunk vámolva megint. És nem elég, hogy egyfolytában azon kell törekednünk, hogy kijátsszuk a VPOP-seket, az APEH-osokat és mindenféle egyebet, hanem még erre is kell ügyelnünk, hogy ezt hogy csináljuk meg. Tehát én úgy érzem, hogy ennek az önkéntessége rettentően fontos ebben a témában erkölcsileg is és gyakorlatilag is, és akkor meg lehetne mutatni, hogy maga a bor úgy van kitalálva a jó isten által, hogy azt meg kell kóstolni. Lásd, kóstoltatott bor az, ami eladja magát, és erre koncentráljunk, ne pedig ezt a sokat emlegetett plakátolásokat, amire egyébként még a tisztelt miniszter úr a kormányváltás előtt kifizetett 170 millió forintot, úgy tudom legalábbis, de javítsanak ki, akik jobban tudják, ennek a ragyogó feltalálójának, hogy utána én két nap múlva mentem egy kedves alkoholista barátommal kocsival, és kinézett az ablakon, és meglátta ezt a plakátot a 22 színes pöttyével, és azt mondta, "no most már tudom, hogy miért fogok berúgni". Tehát ennyi volt az, amit elért ez a rettentően bárgyú plakát.
Én 40 éve foglalkozom reklámgrafikával, az egész világot bejártam, nagy nemzetközi kiállításokat terveztem, Jásdi Pista barátom jóvoltából a Hungarocoopnál nagyon sok mindent megcsináltunk, és láttuk azt, hogy mi az, ami rentábilisan, értelmesen, jól működik. Erre kéne koncentrálni végre, hogy a józan ész kijöjjön ebben a témában, és ha valóban létrejön egy ilyen marketingbizottság, amelyik független, amelyik csak a miniszternek tartozik beszámolóval és csak neki ad tanácsokat, és nem pénzek elseftelésével foglalkozik vagy hülye reklámokkal, hanem olyan működőképes rendszerek kidolgozásával, mint amiből egyetlen egy példát tudnék nagyon gyorsan mondani - elnézést kérek, remélem, hogy nincs itt túl sok VPOP-s, de - megpróbáltam egy játékot, mert Landzanóban, Ambruzzó tartományban van minden évben egy vásár, ez egy hallatlan érdekes, háromnapos rendezvény, és erre felkértek, hogy szervezzek meg egy magyar teret. Ez egy reneszánsz rendezvény egyébként, és azt kérték, hogy próbáljam a magyar kézműveseket összeterelni, és aztán megkérdeztem a második évben, hogy mit szólnátok, ha magyar bort hoznánk ide, és a tisztelt Marquesi úr, az ottani bankár, aki egész rendezvényt rendezi, rám nézett, és azt mondta, maistro Paulo, megőrültél, Lanzánóban, Ambruzzóba magyar bort, hát mondom, igen, nekem vannak ilyen őrült gondolataim, próbáljuk meg. Megtörtént a dolog, elképesztő sikerünk volt. Olyan mértékben döbbentek meg, hogy magyar édes bor van fehérben, hogy az nem kifejezés. Nem tudnak arról, hogy mi az, hogy Tokaj, most itt a névre gondolok effektív, amit végigteszteltünk, hihetetlenül jól működött, és tudom bizonyítani, hogy ez Európa és a világ különböző országaiban ugyanilyen tökéletesen és jól tudna működni. Tudniillik a bort kóstoltatni nem idétlen prospektusok gyártásával lehet, amire a kutya nem figyel oda, tehát ezt a fajta racionalitást szeretném kérni a tisztelt kormánytagoktól és mindenkitől, aki ebben részt vesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem, van-e még ebben a témában hozzászólás.
MÜLLER ISTVÁN (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége): Elnézést kérek elnök úr, de kénytelen vagyok feltenni a kérdést eldöntendő kérdésként. Van ez a rendelettervezet, rendeletmódosítás-tervezet, amit láttunk, megkapta a minisztérium ezzel kapcsolatban a szakmai álláspontunkat. A mai nappal az ezzel kapcsolatos egyeztetés befejeződött, és a kormány ezt a rendeletet a tervezet formában ki fogja hirdetni? Ez a végeredménye a mai harmadik napirendi pontunknak?
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Ez egy, a vidékfejlesztési miniszter által kiadandó rendelet, amely egy módosítása a bormarketing-kérdésekre vonatkozó jogszabálynak. Úgy gondolom, hogy mindaz a szakmai vita, amely részben pénzügyi, részben szakmai, részben pedig sok más kérdésre kereste a választ, akár abból a mélységből elindulva, hogy van-e szükség kötelező bormarketing-hozzájárulás fizetésére, egészen addig, hogy ennek milyen részletei és milyen irányai lehetségesek, úgy gondolom, hogy az a rendeletmódosítási szándék, amelyet megfogalmaztunk, csak a közigazgatási egyeztetés keretében kibocsátott jogszabály tartalmazott, ettől tiszteletben tartva mindazokat a véleményeket, amelyek egy más típusú megoldást szorgalmaznának vagy javasolnának, az elmúlt vitában, az itt kifejtett érvek alapján úgy gondolom, hogy mostani tudásunk szerint miniszter úr ezt a rendeletmódosítást alá fogja írni, és kihirdetésre fog kerülni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs hozzáfűznivaló, rátérnénk az egyebek napirendi pontra. Szeretném közölni önökkel, hogy tegnap Jásdi István úr jelezte nekem, hogy a nemzeti borítékkal kapcsolatban az egyebek napirendi pontban kíván kérdést feltenni a kormány képviselőinek. Jeleztem a kormány felé ezt a kívánalmat és helyettes államtitkár úr megnyugtatott, hogy választ fog tudni adni Jásdi István kérdésére.
JÁSDI ISTVÁN (Vindependent): Itt elég jól elvitatkoztunk és komoly vihart kavart ez a 3-4 milliárd forint, ugyanakkor sokkal kevesebb vitát kavar, sokkal kevesebbet beszélünk arról a 30 milliárdról, amit az országban az elmúlt évben szőlő- és borágazatra költöttek. Ez a 30 milliárd az előbb említett nemzeti boríték keretében érkezik Magyarországra, a nagyobbik része, idén 23 millió euró volt, tavaly is megközelítette ezt az összeget. Ezt a pénzt - mindenhonnét azt az információt kaptam, hogy - sikerült elkölteni. Na most, ez azért egy bizonyos fajta gondolkodásmódnak az uralomra kerülését jelzi, hogy az a siker, hogy elköltöttük az unió pénzét, tényleg nagyon nagy siker. Hogy mire költöttük, azt a szakmai szervezetek egyike sem tudta megmondani, illetve azt tudták például, hogy újratelepítéssel körülbelül. 1200 hektáron telepítettünk, de azt, hogy borvidékenként mi hová került, azt már senki nem tudta. A 23 millió euró egy menürendszer alapján költhető el. Ennek a menürendszernek az elköltéséről természetesen autonóm módon dönt minden olyan ország, amelyik ebből a támogatásból részesült. A szakmai szervezetek az én tudomásom szerint soha nem folytattak egyeztetést arról, hogy ennek a 23 millió eurónak éves szinten az elköltését hogy lehetne optimálisan megoldani. Beszélünk kitörési pontokról, beszélünk ágazati stratégiáról, ha meg akarnám fogalmazni ennek a 23 millió eurónak a szerepét, az az lenne, hogy mozgásba hozza az ágazatot azokon a stratégiai pontokon, kitörési pontokon, amiket az ágazat szereplői és a kormány együttesen meghatároznak.
Nem tudom, ki érzékeli ezt a mozgásba hozást. A Szepsy Pista az anyagában néhány kitörési pontot felsorolt, ugyanilyen kitörési pont, hogyha ezeket a forgalomba hozatali járulékokat szakmai befizetésként kezelnénk, és nem állami támogatásként, akkor erre még egyszer ennyi pénzt lehetett volna kapni az Európai Uniótól. Tehát mi vagyunk a leggazdagabb ország Európában, nekünk nincs szükség arra, hogy a mi hárommilliárdunkhoz hozzátegyék az uniós hárommilliárdot. Ez zárójelben is még az előző ponthoz tartozik. Tehát tulajdonképpen azt érzékeltem, miután elkezdtem egy kicsit körülnézni, hogy ebből a 23 millió euróból 18-at sikerült elkölteni 1200 hektár telepítésére. Az 1200 sokkal jobb, mintha kivágásra költöttük volna, utána a hírekből az ember arra is rájött, hogy ezeket a telepítéseket néhány nagy gesztorcég szervezte. Az esetek nagy részében azok, akik a telepítést vállalták zömmel homokon, azok egymillió forintot kaptak az egészből - van, aki bólogat is, tud róla mások is tudtak már róla, mióta körülnéztem -, és feltehetőleg a gesztorcég vágta zsebre az összegnek a felét. Ezt körülbelül így számoltuk ki többen most már. Tehát a 18 millió euró kétszer, az elmúlt két évben így fogyott el.
Az ötmillió euró már jobban nyomon követhető, az kivágásra ment jórészt, illetve más Európai Unió által támogatott forgalomba való kivonást támogató, például lepárlásra költöttük.
Tulajdonképpen az ember számol, és akkor rájön arra, hogy nemcsak céljaink vannak, a forrásaink is megvoltak. Legalábbis két évvel ezelőtt, három évvel ezelőtt még megvoltak. Hogy mire költöttük ezeket a forrásokat, amik arra kellettek volna, hogy beindítsák az ágazatot. Az ágazatban működő oltványosok, tehát az oltványszakma a mai napig nem érzékel semmit abból, hogy itt telepítési kampány van az országban, amire elköltöttünk éves szinten 5-6 milliárdot. Az oltványok ára 30-40 százalékkal esett két-három év alatt. Ja, bocsánat, minden szabályosan történik, tehát itt senki nem mondja azt, hogy valaki ellopta a pénzt. Ezek szabályos dolgok, itt a hatóságaink szabályosan működtek. Viszonylag kevés gondjuk volt az egymással békétlenkedő szakmai szervezetekkel, nem nagyon kérdezték meg őket, de nem is kellett nekik, hiszen az Európai Unió erre felhatalmazta őket.
Na most, közbeszerzés a felénél vagyunk ennek a ciklusnak az Európai Unióban, még két évünk van abból, hogy ennek a rendszernek a támogatásaiból támogassuk a saját céljainkat, félő, hogy már a következő évre is hasonló módon beindult a henger. Félretéve egy pillanatra ezt a kérdést, de még mindig az Európai Unió pénzeinél maradva, senki nem tud arról, megint csak nem tudok olyan szakmai szervezetet, akinek összesítése lenne arról, hogy milyen borászati beruházások történtek az elmúlt három-négy évben Magyarországon. Milyen szőlőpiacra, milyen borpiacra támaszkodva, milyen hatékonyságvizsgálatot, milyen ágazati működési feltételeket vizsgálva költöttek el egyes, jórészt olyan beruházók, akik érdekeltek egyébként az építőiparban is, milliárdokat borászati üzemek létrehozására. Amikor ez megjelenik, kinek a piacán fog megjelenni? Azokat a célokat fogja-e szolgálni véletlenül, amiket mi magunk elé képzelünk vagy pedig olyan célokat, amikről fogalmunk sincs? Na most én csak azt szeretném látni, hogy legalább olyan pontossággal, amit elvárnánk a marketingösszegek felhasználásáról, számoljon be valaki arról, hogy a szőlészet és borászat területén az elmúlt három évben mire költöttek el európai uniós forrásokat, amik a mi stratégiai céljainkat szolgálták. Ennyi lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Válaszra megadom a szót helyettes államtitkár úrnak.
DR. FELDMAN ZSOLT agrárgazdaságért felelős államtitkár (Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Ami a szőlő, bor nemzeti támogatási programot illeti, ha jól tudom 2008 nyáron volt az első elfogadása, tehát alapállapotában, és utána párszor történt ebben módosítás. Ez egy olyan támogatási program, amelyet az Európai Unió jóváhagy és amelynek keretében valóban számos jogcímen források érkeznek ebbe az ágazatba. Itt megint a szakmai szervezetek kérdése merül föl, hiszen ez a program és ennek a módosításai az elmúlt ciklusban is az úgynevezett termékpálya bizottsági rendszerben kerültek megvitatásra és megtárgyalásra, ahol tulajdonképpen az ott jelenlévők, ha úgy tetszik, szentesítették azokat a prioritásokat, amelyeket anno a program kidolgozói meghatároztak. Vagy adott esetben befolyásolták, nemcsak szentesítették, hanem a saját szakmai argomentációjuk alapján befolyásolták azt, és itt ezen a termékpálya bizottságon született kvázi jóváhagyás után történt a mindenkori minisztérium által ennek a jóváhagyatása Brüsszellel. Ami a kérdést itt felveti, amit én ebből tapasztalok, hogy nem jó az információáramlás szakmán belül, ugyanis ezek a termékpálya bizottságokon tulajdonképpen ezekről a pénzekről az én tudomásom szerint, nemcsak a szétosztás irányairól, hanem tulajdonképpen a felhasználásról is beszámolók történtek folyamatosan. Ilyen értelemben, hogyha olyan szereplők vannak közöttünk, akik ezekről nem rendelkeznek információval, az azt jelenti, hogy ad egy, nem jó az információáramlás, ad kettő, nem biztos, hogy megfelelő módon, megfelelő összetételben működik ez a termékpálya bizottság. Valahol itt kell keresni visszamenőlegesen történeti okokra visszamenve ennek a kérdésnek a megoldását.
Azt tudom mondani, hogy a kollégáim már előkészítettek, részben már az elektronikus sajtóból és máshonnan is kapott jelzések alapján ennek a nemzeti támogatási programnak a mostani állásáról egy látleletet. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy a jövő hét elején az ezzel kapcsolatos információk borvidéki bontásban a minisztérium honlapján elérhetőek lesznek és adott esetben az ezzel kapcsolatos szakmai vita valamilyen keretrendszerben megindulhat, újraindulhat, nem tudom, mi a legjobb megfogalmazás erre vonatkozóan, hiszen mint mondom, eddig úgymond szakmai konszenzussal történt ennek a programnak a meghozatala és mindenféle módosítása. Úgy gondolom, hogyha a szakma egy része nem érzi magáénak ezt a programot, akkor mindenképpen érdemes és kell is róla beszélni. Megvannak ennek a maga játékszabályai, hogy hogyan lehet hozzájutni, milyen eljárásban kell döntéseket hozni. Én úgy gondolom, hogy tudjuk bővíteni adott esetben a termékpálya bizottságon részvevők körét, tudunk beszélni erről a nemzeti boríték felhasználásáról, hiszen ahogy Jásdi úr is mondtam, mivel ez egy 100 százalékban, az MVH által ellenőrzött program, tehát az utolsó fillérig mindent megnéz a kifizető ügynökség, éppen ezért bizonyos, hogy itt is arról beszélünk, ahogy az előbb a bormarketing-pénzeknél, hogy a pénzek szabályos elköltése fölött valóban kétség nem lehet, nincs ezzel ellentétes információ. Ugyanakkor, ha felmerül azzal kapcsolatos igény, hogy ezeket, a korábban megfogalmazott szakmai prioritásokat megnézzük, áttárgyaljuk, hogy megfelelnek-e, megerősítsük, vagy adott esetben módosítsuk, ezzel kapcsolatban a magunk részéről nyitottak vagyunk. Ehhez kezdő lépésként azt tudom javasolni akkor, hogy a honlapunkon mi a rendelkezésünkre álló információt fogyasztható, emészthető formában valamikor a jövő hét első felében közzétesszük, és ez alapján akár termékpálya bizottság, akár ilyen keretek között, de erről tudunk beszélni. Úgy gondolom, hogy ez nem tabutéma, tehát ilyen értelemben a magunk részéről nyitottak vagyunk, és abban vagyunk érdekeltek, hogy a következő időszakra ezek az európai uniós források a legmegfelelőbb módon kerüljenek elköltésre. Köszönöm a javaslatot, igyekszünk akkor ilyen értelemben ezzel kapcsolatban is egyfajta szakmai párbeszédet indítani vagy folytatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés? Tornai úr, parancsoljon!
TORNAI TAMÁS (Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége): Köszönöm a szót. Meg kell, hogy védjem a minisztériumot. A minisztérium valóban meghívást küldött szakmai szervezeteknek, hogy mely szakmai szervezeteknek, erről részletes információm nincs, arról igen, hogy kik azok, akik a termékpálya bizottsági ülésen részt szoktak venni. Azokat az információkat, amelyeket mi előzetesen megkapunk, a tagjainknak kiküldjük. Itt egyetlen probléma az, hogy viszonylag rövid a rendelkezésre álló idő, ahogy itt a bormarketinggel kapcsolatos miniszteri rendelettervezetre is összesen másfél napunk volt, ugyanúgy ez igaz gyakran a nemzeti boríték elköltésével kapcsolatos dologra is.
A fejlesztések egy része, amit Jásdi Pista említett, azok nem ebből az alapból valósulnak meg, hanem a vidékfejlesztési alapból kerülnek megvalósításra. Valóban jogos az, hogy jó lenne tudni, hogy merrefelé is megyünk. Ha már nincs stratégiánk és nincs előre meghatározott célunk, legalább leltárunk legyen, és tudjuk azokat a forrásokat, amelyeket elköltöttünk, azt hová költöttük el. Nyilván nagyon sok anomáliája van ezeknek az információknak, amelyek az MVH honlapján és így tovább, megtalálhatók, ezek nem adnak ... tehát nem tudjuk ezen keresztül bemutatni például azt, hogy egy nem termelő termőszőlő ültetvényre kapott kivágási támogatás, amiért mondjuk 50 ezer forintot lehetne kapni vagy százat. Ha ezt egy olyan termelő vásárolja meg, aki komolyan termelt és gyakorlatilag ő megvásárolja a telepítési jogot, tehát nem a kivágási támogatást, hanem a korábbi területére, ahol jól termelt, arra igénybe veszi a kivágási támogatást, majd a megvásárolt telepítési joggal ugyanarra a területre megcsinálja a telepítését. Azt gondolom, hogy ez talán túlzó igénybevétele a támogatásoknak, azt gondolom, hogy ezek a kimutatások talán erre nem derítenek fényt, de talán ennek is érdemes lenne utána nézni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, parancsolni!
RIEGLER ZSOLT (Soproni Borút Egyesület): Köszönöm szépen. Ennek kapcsán lenne egy technikai javaslat, hogy a következő ülésre ez napirendre került és valóban jogos téma, én az oltványtermesztőket is vagy legalább a képviseletüket is meghívnám, hogy ők mit látnak ebből a piacból vagy helyzetből. Ez csak egy észrevétel és felvetés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megfontoljuk. Egyéb észrevétel? Amennyiben nincs, szeretném közölni önökkel, hogy a következő időszakban három, de lehet, hogy négy ülése lesz az albizottságnak. A következő ülésünk november 23-án, kedden kezdődik, ahol a jövedéki törvénnyel kapcsolatban szeretnénk a szakma képviselőivel egyeztetni. Csathó Pál úr mondatára reagálva: a VPOP jövedéki igazgatósága képviseletében többen is itt vannak. Szeretettel köszöntöm az ülés végén önöket, elnézést, hogy az elején ezt nem tettem meg, de alkalom és mód adódik arra, hogy a velük való megbeszélésen, amely ezen a napon lesz, a szakmai szervezetek a jövedéki törvénnyel kapcsolatos módosítások, adminisztratív terhek könnyítése terén a javaslataikat megtegyék, egyeztessünk. Ezt akár az mb@parlament.hu email-címre előzetesen el tudják küldeni a szervezetek. Előre is köszönjük és természetesen egyeztetni fogunk egymással, illetve majd a VPOP és a kormány részvevőivel.
További napirendi pontjaink között szerepel az importborokkal kapcsolatos anomáliák felderítése, ezeknek a vizsgálata, illetve az álexport és a számlázatlan borforgalommal kapcsolatos problémák felderítése. Ezekben is várjuk a szakma észrevételeit, javaslatait.
Természetesen Riegler úr javaslatát az oltványtermelőkkel kapcsolatban megfontoljuk és valamelyik napirendi pontba betesszük, a bormarketing kérdését, a nemzeti boríték kérdését szintén napirendi pontokban fenn fogjuk tartani és tovább tudjuk tárgyalni ezeket az ügyeket. Én azt javaslom, hogy a ma említett kérdésekben a jövőt célozzuk meg, és konkrét javaslatokat szeretnénk kérni a szakma részvevőivel, hogy el tudjunk végre indulni azon az úton, amelyen már régóta el szeretnénk indulni.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek ezen a kissé hosszúra nyúlt értekezleten a részvételt. Szép hétvégét kívánok és jó munkát. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 16 perc)
|
|
|
Tiffán Zsolt |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia