HRB 27/2008.
(HRB 1-82/2006-2010.)
KUB 32/2008.
(KUB 84/2006-2010.)
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának,
valamint Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2008. december 9-én, kedden, 13 órakor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki bevezető, köszöntő *
A Honvédelmi és rendészeti bizottság határozatképességének megállapítása, a napirend elfogadása *
Elnöki köszöntő, a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága határozatképességének megállapítása, a napirend elfogadása *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter előterjesztése *
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter reflexiói *
|
1.
|
Tájékoztató a Magyar Köztársaság Nemzeti Katonai Stratégiájáról Előterjesztő: Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter |
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Karsai Péter (MDF), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Dr. Simon Miklós (Fidesz) megérkezéséig Nyitray Andrásnak (Fidesz)
Dr. Molnár Lajos (SZDSZ) Mécs Imrének (MSZP)
Tóth Gábor (Fidesz) Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Laboda Gábor (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP) megérkezéséig Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Rába László (MSZP) megérkezéséig Keleti Györgynek (MSZP)
Tóth Károly (MSZP) távolléte idejére Katanics Sándornak (MSZP)
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság munkatársa
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Kárpáti Tibor (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Hárs Gábor (MSZP) Kárpáti Tibornak (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP) Kovács Kálmánnak (SZDSZ)
Potápi Árpád (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Mikita János mk. altbgy., a vezérkar főnök helyettese
Tömböl László mk. altbgy., MH Összhaderőnemi Parancsnokság, parancsnok
Benkő Tibor vőrgy., MH ÖHP parancsnokhelyettes
Hazuga Károly vőrgy., MH ÖHP logisztikai parancsnokhelyettes
Varga János vőrgy., MH ÖHP repülő és légvédelmi parancsnokhelyettes
Orosz Zoltán vőrgy., MH ÖHP törzsfőnök
Kovács József ddtbk., MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnok
Gyarmati István nagykövet
Nagy Zsolt HM Védelempolitikai Főosztály, főosztályvezető
Dr. Alkéri István ddtbk., HM Védelmi Tervezési Főosztály, főosztályvezető
Csák Gábor mk. ddtbk., HM Infrastrukturális Ügynökség, vezérigazgató
Sulyok János ddtbk., HM Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökség, vezérigazgató
Dr. Németh András o. ddtbk., MH Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ, parancsnok
Gyenes István mk. ddtbk., HM Nemzetközi Együttműködési Főosztály, főosztályvezető
Katona Károly mk. ddtbk. HM Személyzeti Főosztály, főosztályvezető
Juhász István vőrgy., HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztály, főosztályvezető
Oláh János ddtbk., HM Védelemgazdasági Főosztály, főosztályvezető
Kádár Róbert mk. ddtbk., HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség, vezérigazgató-helyettes
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 6 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának és külügyi bizottságának ülésén képviselőtársaimat. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat. Köszöntöm az újdonsült vezérkari főnököt, Tömböl tábornok urat, illetve a vezérkari főnök első helyettesét, Mikita tábornok urat. Tisztelettel köszöntöm a tábornoki kar tagjait is, akik majdnem teljes létszámban vannak itt jelen.
A Honvédelmi és rendészeti bizottság határozatképességének megállapítása, a napirend elfogadása
A mai ülés összehívását Szekeres Imre honvédelmi miniszter, illetve a kormány kezdeményezése indokolja. Az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti, valamint Külügyi és határon túli magyarok bizottsága részére megküldte a honvédelmi miniszter a Magyar Köztársaság nemzeti katonai stratégiájáról szóló napirendi pontra a javaslatot.
A bizottsági ülés határozatképességét külön-külön kell megállapítanunk, és a napirendi javaslatról is külön-külön kell szavaznunk, ezért először megállapítom a honvédelmi és rendészeti bizottság határozatképességét azzal, hogy Simon Miklós képviselőtársunkat Nyitray András képviselő úr helyettesíti. Katanics Sándor képviselő úr közben megérkezett, alá is írta a jelenlétet. Molnár Lajos képviselőtársunkat Mécs Imre képviselő úr, Tóth Gábort Csampa Zsolt, Laboda Gábort pedig Gál Zoltán képviselőtársunk helyettesíti.
Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi és rendészeti bizottságot kérdezem, hogy e napirendi pont tárgyalásával egyetért-e. Amennyiben igen, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.)
Egyhangúlag fogadtuk el a mai első ülés első napirendi pontját.
Átadom Németh Zsolt képviselőtársamnak a szót.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy tisztelettel köszöntöm a két bizottság tagjait. Köszöntöm miniszter urat, a vezérkari főnök urat és helyettesét. Úgy vélem, hogy a mai összejövetelünk egy ritka, de talán a jövőben egyáltalán nem egyedülálló esemény, nevezetesen, amikor a két bizottság a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának legfontosabb kérdéseit együttesen vitatja meg. Nyilvánvaló, hogy nem kell nekünk itt elébe vágni az előterjesztésnek, de azt hiszem, ez a felállás már önmagában jól jelzi azt, hogy megfelelő alapnak tartjuk azt a dokumentumot, amit a miniszter úr a két bizottság elé terjesztett, arra, hogy egy parlamenti konszenzusnak és ilyen értelemben egy hosszú távú magyar biztonságpolitikai konszenzusnak az alapját képezze.
Mint ahogy Lázár János elnök úr is, én is szeretném a helyettesítéseket bejelenteni, majd a napirendről külön döntenünk kell a külügyi bizottság jelenlévő képviselőivel. Bejelentem, hogy Kárpáti Tibor helyettesíti Hárs Gábort, Kozma József helyettesíti Kékesi Tibort és Németh Zsolt helyettesíti Potápi Árpádot. A Külügyi és határon túli magyarok bizottságának határozatképességét megállapítom.
A napirendet mindenki megkapta, amit fölteszek a külügyi bizottság tagjainak szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.)
Egyhangúlag fogadta el a külügyi bizottság is a napirendet.
Köszönöm. Parancsolj, elnök úr, tiéd a szó.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon röviden, még a napirendi pont tárgyalása előtt, illetve, mielőtt Szekeres miniszter úrnak átadnám a szót, külön is köszöntsem a tábornoki kar tagjait, már csak azért is, hogy a külügyi bizottság megismerkedhessen kiváló katonai vezetőinkkel.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Benkő Tibor vezérőrnagy urat, aki itt van, Hazuga Károly vezérőrnagy urat, ők mindketten az összhaderőnemi parancsnokság parancsnokhelyettesei. Varga János vezérőrnagy úr szintén parancsnokhelyettes. Orosz Zoltán vezérőrnagy úr törzsfőnök, összhaderőnemi parancsnokság. Kovács József dandártábornok, 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka. Üdvözlöm Gyarmati István nagykövet urat, aki nem tábornoki minőségében, hanem nagyköveti és szakértői minőségben van jelen. Nagy Zsolt a védelempolitikai főosztály főosztályvezető-helyettese, Alkéri István dandártábornok a védelemtervezési főosztály főosztályvezetője. Csák Gábor dandártábornok az Infrastrukturális Ügynökség vezérigazgatója, Sulyok János dandártábornok úr a Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökség vezérigazgatója. Németh András dandártábornok, a Honvéd Egészségügyi Központ parancsnoka, Gyenes István dandártábornok nemzetközi együttműködési főosztályvezető, Katona Károly dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium személyzeti főosztályának vezetője. Juhász István vezérőrnagy, a hadműveleti és kiképzési főosztály főosztályvezetője, Oláh János dandártábornok védelemgazdasági főosztályvezető és Kádár Róbert dandártábornok, a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség vezérigazgató-helyettese. Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Átadnám a szót Szekeres Imre honvédelmi miniszter úrnak a nemzeti katonai stratégia ismertetése végett.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: (Az előadó kivetítőt használ a tájékoztató megtartásához.) Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság, valamint a külügyi bizottság meghallgatja a tájékoztatót, amelyet azért kezdeményeztem, mert abból indulok ki, hogy a honvédelem nemzeti ügy, és mielőtt a kormány megvitatná a nemzeti katonai stratégiát és döntene róla, helyesnek gondolom, hogy az Országgyűlés két illetékes bizottsága ismerje meg a tervezetet, így mind az öt pártnak módja van az álláspontjának kifejtésére és annak érvényesítésére.
Eltér ennek a stratégiának a készítése a megszokott gyakorlattól, amely a magyar államigazgatásban és politikai életben szokásos, eltér elsősorban attól, hogy én a munka kiindulópontjaként, a tervezés kiindulópontjaként először egy független szakértői csoportot kértem fel. Gyarmati István nagykövet úr, a Demokráciáért Alapítvány elnöke vezetésével közgazdászok, politikusok, politikai elemzők, társadalomtudósok és biztonságpolitikusok közösen láttak ennek a feladatnak. Az általuk megfogalmazott, és vélhetőleg a magyar társadalom érdekeit pontosan meghatározó alapelvek alapján készítette el azután a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar azt a tervezetet, amelyet a nemzeti katonai stratégia tervezeteként szerepeltetünk. A magyar katonai vezetés - és jelen vannak a tagjai -, valamint a Honvédelmi Minisztérium vezetésének ez már a közös javaslata a kormány számára, tehát mind a katonai, mind a civil irányítás közös véleményét tükrözi.
Fontosnak tartom a stratégia elfogadását abból a szempontból is, hogy a magyar társadalom, a magyar közvélemény megismerje, és ha lehetséges, támogassa azokat a törekvéseket, amelyeket a Magyar Honvédség szolgálni kíván, ezért már a vita és az előkészítés fázisában is a nemzeti katonai stratégiának minden egyes változatát nyilvánosságra hoztuk az interneten. Több száz, sőt már ezret meghaladó észrevétel érkezett ezekhez a változatokhoz, amelyeket szintén igyekeztünk bedolgozni és érvényesíteni. A felkérésemre számos tudományos intézet és intézmény is megvitatta a nemzeti katonai stratégia tervezetét: a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Külügyi Intézet, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és más egyetemek, a Magyar Hadtudományi Társaság, a Századvég Alapítvány és az Új Atlanti Kezdeményezés, hogy csak a legismertebbeket soroljam fel azok közül, akik érdemben és komolyan hozzájárultak ennek a stratégiának az elkészítéséhez.
Mi is a nemzeti katonai stratégia? Erről először azért szeretnék beszélni, mert az elsőt készítjük el. A rendszerváltás után nem készült ilyen alapvető dokumentum. A mi kiindulópontunk az volt, hogy azokat a kihívásokat vegyük számba, amelyek kezelése katonai erő felhasználását igényli, vagyis ez a nemzeti katonai stratégia meghatározza, hogy a köztársaság külső biztonsága fenntartásának milyen gyakorlati módozatai vannak, valamint az ország belső biztonságához a katonai erő hogyan tud hozzájárulni. Ebben az értelemben ez egy hosszú távú terv, mert meghatározza a Magyar Honvédség alkalmazásának, igénybevételének, fenntartásának fő elveit, és ebből kifolyólag a fejlesztési irányokat is. De a stratégia azt is szolgálja, hogy ezeket a gyakorlati teendőket és fejlesztési irányokat megismertessük a kormányzat minden egyes szervezetével, természetesen a Magyar Honvédség állományával, de a szövetségeseinkkel, partnereinkkel is, ha lehetséges, a széles magyar társadalmi közvéleménnyel is, hogy megteremtsük azt a kapcsolatot, amely szükséges az önkéntesekből álló Magyar Honvédség és a társadalom között.
Volt egy alapvető vitakérdés a munka megkezdésekor, hogy mit tekintsünk alapnak. Ezt a vitát többen is fontosnak tartották, hiszen létezik egy nemzeti biztonsági stratégia, ez azonban jó egy évtizeddel ezelőtt készült, sőt, korábbi helyzetértékeléseken alapul. Mégis az volt az álláspontom, hogy indokolt elkészíteni a nemzeti katonai stratégiát, és nem várni egy új nemzeti biztonsági stratégia kialakítására, mert pontosan meghatározhatók azok a feltételek, amelyeket a nemzeti katonai stratégia kidolgozásánál figyelembe kell vennünk. Figyelembe kell vennünk azokat az országgyűlési döntéseket, azokat a már megszületett és meghozott döntéseket, amelyek jó alapot jelentenek, valamint ismert volt a NATO stratégiai koncepciója és az Európai Unió biztonsági stratégiája is, tehát figyelembe tudtunk venni minden mérvadó dokumentumot.
Az a nemzeti katonai stratégia, amelynek tervezetét önök most megismerték, abban a logikai rendben épül fel, amelyben az egymásra épülő következtetések láncolata pontosan feltárható. Mi abból indulunk ki, hogy milyen tényezők vannak, amelyek befolyásolják a Magyar Köztársaság biztonságát, milyen változások várhatók, milyen kihívások vannak, és ezek milyen hatással vannak a Magyar Honvédség működésére, feladataira és fejlesztési irányaira. Tehát a kiinduló pont a biztonsági környezet és annak feltételezett alakulása.
Ezen a kiindulási alapon határozzuk meg, hogy milyen legyen Magyarország, hazánk védelempolitikája, és hogy ennek a védelempolitikának a végrehajtásában a Magyar Honvédségnek milyen feladatai vannak, vagyis hogy a biztonsági helyzet milyen katonai stratégiát követel. Ezeknek a védelempolitikai irányoknak a kijelölésén alapul utána maga a haderőfejlesztés irányainak a kijelölése, ami tételesen felsorolja azokat az elveket és célkitűzéseket, amelyek alapján szerintünk a Magyar Honvédség fejlesztésének történnie kell, két nagyon fontos komponenst kiemelve: az emberi tényezőt, azaz a humán stratégiát és a költségvetési feltételeket. Ennek a stratégiának a belső logikája tehát az, hogy milyen biztonsági környezetünk van, erre milyen védelempolitikai, elvi választ lehet adni, és hogy ezt milyen gyakorlati módon lehet megvalósítani.
Nézzük akkor az első kérdést, a biztonsági helyzet megítélését. Mi abból indulunk ki, hogy Magyarország biztonsági helyzete stabil. Abból indulunk ki, hogy Magyarország tagja az Észak-atlanti Szövetségnek és az Európai Uniónak, és ez nagymértékben növeli biztonságát. Az a következtetésünk és kiindulópontunk, hogy Magyarországot belátható időn belül hagyományos jellegű, fegyveres támadás veszélye nem fenyegeti. A szomszéd államok vagy tagjai a NATO-nak és az Európai Uniónak, vagy csatlakozni kívánnak ehhez a szövetségi rendszerhez, ami nagymértékben erősíti a mi régiónk biztonságát. Ebből persze adódnak következtetések, hogy nyilván nincs szükség olyan típusú területvédelemre, mint amit az első vagy második világháború, vagy a varsói szerződés tapasztalataiból kiindulva néhányan javasolnak, mert más a biztonsági környezet. Viszont vannak bizonyos más jellegű kockázatok, és ezeket illik számba vennünk, és szükségszerű is. Vannak fenyegetések, vannak kockázatok és vannak kihívások. Ezek lehetnek egyébként globálisak, lehetnek regionálisak, vagyis a közvetlen környezetből származók, és ezek a különböző kockázatok akár egy időben is megjelenhetnek, és ezekre viszont készülni kell.
Ezek azok az új kihívások és veszélyek, melyekre a nemzeti katonai stratégiában mi válaszolni akarunk. Ezek három nagy csoportba sorolhatók: kialakulhatnak Magyarország közvetlen környezetében olyan, egyébként előre jelezhető konfliktusok, amelyeknek nem célja a magyar állam szuverenitásának fenyegetése, azonban a földrajzi közelség miatt Magyarország biztonságát is érinthetik.
A második nagy csoportba tartoznak azok a veszélyek, amelyek ugyan földrajzilag távolabb eső válságok, de közvetlenül befolyásolhatják Európa és ezen belül Magyarország biztonságát, hiszen a globalizáció következében nagymértékben növekszik az országok kölcsönös függősége. A világ tele van válságokkal terhelt régiókkal, amelyekben váratlanul törhetnek ki országon belüli vagy országok közötti konfliktusok is, amelyek a nemzetközi közösség közreműködését igényelhetik. Ebbe a sorba tartozik például olyan potenciális fenyegetés, mint a terrorizmus vagy a tömegpusztító fegyverek terjedése.
A harmadik nagy csoportba azok a veszélyek és kihívások tartoznak, amelyek Magyarország biztonságára jelentenek kockázatot, akár a területünkön, akár a közvetlen környezetünkben előforduló ipari és természeti katasztrófák vagy járványok, vagy a szervezett bűnözéssel összefüggő egyéb tevékenységek, hogy olyan általános problémákról, mint az energia, a klímaváltozás vagy a túlnépesedés, ne is beszéljek.
Erre a három nagy új kihívásra és veszélycsoportra kell megfelelő választ keresnünk, és ezen alapul védelempolitikánk legfontosabb kiindulópontja. Mi azt mondjuk, hogy a saját értékrendünk alapján a válasz abban foglalható össze, hogy Magyarország egyetlen államot sem tekint ellenségének, és vitás kérdéseit a nemzetközi jog és a diplomácia eszközeivel kívánja megoldani. A második ilyen alapelv, hogy a honvédelem nemzeti ügy, amelynek két pillére van, a nemzeti önerő és a szövetségesi együttműködés. Mindkettő garanciája és a kettő együtt a biztosítéka Magyarország szuverenitásának és biztonságának. A harmadik, hogy mi a védelempolitika feladatait nem csupán a Magyar Honvédségre, hanem egy széles kormányzati együttműködésben értjük. Végül a negyedik, hogy Magyarországon teljes mértékben érvényesülnie kell a katonai erők demokratikus és hatalmi ágak közötti megosztott kontrolljának.
Ha ezeket az alapelveket számba vesszük, akkor nyilvánvalóan adódik az a következtetés, hogy olyan honvédelmet, és benne olyan katonai erőt kell fenntartanunk és fejlesztenünk, amely egyidejűleg képes Magyarország védelmét, és ezzel együtt, egyidejűleg a külföldi műveletekben való szövetségesi részvételt is teljesíteni. Vagyis mi összhangot kívánunk teremteni a nemzeti érdek, az európai uniós érdek és a szövetségesi érdekek között, és ezért a Magyar Honvédség erői elsősorban olyan műveletekben vesznek részt, amelyek közvetlenül vagy közvetve szavatolják Magyarország és a régió stabilitását és szélesebb értelemben vett biztonságát. Ezen belül a magyar katonai erő határainkon túli alkalmazására kizárólag megfelelő nemzetközi jogi felhatalmazást követő közjogi döntés alapján kerülhet sor, és az ezekben a nemzetközi műveletekben való részvételnek egyben a magyar nemzeti érdekek érvényesítését is kell szolgálnia.
Bízom benne, hogy az a közvélemény-kutatás, amelyet a bizottság tagjai megkaptak, jól illusztrálja a magyar társadalom gondolkodását, hiszen pontosan ezeket az alapelveket és ezeket a szándékokat tükrözi vissza a magyar közvélemény is. Érdemes elemzésre és tanulmányozásra, hiszen világosan jelzi, hogy a magyar társadalom rendkívül felelősen és modern módon gondolkodik a biztonság- és a külpolitika kérdéseiben.
A védelempolitikai alapok meghatározása után természetesen definiálni kívánjuk a nemzeti katonai stratégiában a Magyar Honvédség feladatait: Magyarország katonai védelme és a NATO kollektív védelméből adódó feladatok ellátása. Ez az a két nagy terület, amely a Magyar Honvédség feladatrendszerét képezi. Terveink szerint ez a következő elemekből áll: a Magyar Honvédségnek alapvető feladata - és ezen nincs vita, a parlamenti pártok között sem tudomásom szerint - az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének védelmezése, szövetségesi keretek között, azok beérkezéséig önállóan tevékenykedve. Ez egy nagyon magas szintű követelmény.
Második: a Magyar Honvédség ezt a feladatrendszert, benne Magyarország védelmét teljes szervezetével és képességével látja el, beleértve azt is, amiről az alkotmány rendelkezik, hogy az ország biztonságának fenyegetése esetén, tehát az ország biztonságának fenyegetése esetén a Magyar Köztársaság fenntartja a hadkötelezettség bevezetésének lehetőségét.
A harmadik, hogy a változó biztonsági környezetben a legalapvetőbb feladat a légtérvédelem hatékony biztosítása. Magyarország légterének védelmét a NATO integrált légvédelmi rendszerében valósítjuk meg úgy, hogy nemzeti kötelezettség az ehhez szükséges repülő, légi vezetési és radareszközök biztosítása.
Negyedik: számolunk azzal, hogy a szomszédos térségekben esetleg kialakuló konfliktusok nyomán szükségessé válhat, hogy a honvédség határvédelmi feladatot lásson el.
Az ötödik, hogy a Magyar Köztársaság kül- és biztonságpolitikai céljainak támogatása érdekében a Magyar Honvédség adott esetben hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához a nemzetközi jogi keretek között. Ez a nemzetközi műveletekben való részvétel természetesen egy fontos feladata a Magyar Honvédségnek.
Ez az öt kijelölt feladat világosan jelzi, hogy félreértés úgy értelmezni a kormány törekvéseit, hogy azok csak az úgynevezett missziós feladatokra vonatkoznak. Magyarország védelme, a NATO-tagállamok kollektív védelme megköveteli ugyanis a Magyar Honvédség és döntően a szárazföldi erők telepíthetőségének növelését, mert így tudjuk magunkat és más tagállamokat megvédeni, és mert így tudják más tagállamok magukat és minket megvédeni. A telepíthetőség biztosítja azt is, hogy részt veszünk a NATO területén kívül is békefenntartásban azzal az ezer fővel, amelyet közösen határoztunk meg. Ezért, aki szembeállítja Magyarország védelmét és a NATO kollektív védelmi képességeit egymással, aki mindezt szembeállítja azzal, hogy a NATO területén kívül is képesek vagyunk műveletekben részt venni, az szerintem alapvetően téved. Ezek nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező feladatok. Azt gondoljuk, hogy a Magyar Honvédség egy fontos és nélkülözhetetlen eszköze a Magyar Köztársaságnak a nemzeti értékek és érdekek védelmében. Ezek azok a feladatok, amelyek meghatározzák a Magyar Honvédség alkalmazását.
Hogy visszatérjek az előbb említett polémiára: nem a területvédelem és a misszió áll egymással szemben, sőt össze sem hasonlítható és vethető, mert az egyik egy feladat, a másik pedig egy katonai képesség. A Magyar Honvédség feladata - megismétlem - Magyarország védelme, a NATO kollektív védelme, és a nemzetközi szervezetek felkérésére békefenntartásban részt venni. A telepíthetőség viszont egy képesség, a mobilitásra való képesség, amely mind a három feladat teljesítését tudja támogatni. Viszont a Magyar Honvédség alkalmazásának körülményei rendkívüli mértékben eltérnek a korábbitól és a megszokottaktól, és azt gondolom, hogy erre érdemes nagy figyelmet fordítani. Négy ilyen meghatározó tényezőt emelnék ki.
Az első, hogy manapság, és nagy valószínűséggel a jövő konfliktusaiban is egyre inkább az lesz a jellemző, hogy aszimmetrikusak lesznek ezek a konfliktusok. A fegyveres konfliktusok többségében nem összemérhető képességű erők csapnak majd össze. Jelentős különbségek lehetnek a szemben álló felek jellege, politikai és stratégiai céljaik, eszközrendszerük, katonai erőik és a hadviselési elveik tekintetében is.
A második: rendkívüli módon növekszik a katonai műveletek összetettsége, éppen ezért az átfogó megközelítés érdekében kiemelt jelentőségű a civil katonai együttműködés és a koordináció.
A harmadik, hogy a katonai erő alkalmazása túlmutat a klasszikus értelemben vett fegyveres harcon, beletartozik ma már a konfliktusok megelőzése, kezelése, és az azt követő rendezés, tehát a stabilizáció és az újjáépítés civil feladatai is, beletartoznak ma már a leszerelés, lefegyverzés, reintegráció feladatai, illetve a biztonsági szektor reformjának támogatása a katonai erők közreműködésével.
Végül a negyedik, hogy a XXI. század fegyveres konfliktusai döntően a globális média figyelme mellett zajlanak. A közvélemény fokozottan érzékeny a saját katonái, valamint a polgári áldozatokra, ezért egy konfliktust nem elég a hadszíntéren megvívni és megnyerni, fontos, hogy a közvélemény ezt el is tudja fogadni.
Szerintem az a helyes, ha a kormány ezekből a körülményekből indul ki, és ezekre keresi a megfelelő választ, és helyes, ha a haderő működési elveit, fejlesztését, szervezetét, felszerelését, készenlétét, a kihívásokból levezetett célok és feladatok alapján határozza meg. Éppen ezért a haderő fejlesztésének fő irányai javaslataink szerint erre adnak választ.
Ezek közül az első az, hogy Magyarország védelme a rendelkezésre álló valamennyi erő és eszköz, a nemzeti és szövetségi erőfeszítések alkalmazásával, egységes kormányzati irányítással fog megvalósulni, amennyiben erre szükség van. Azonban ahhoz, hogy a Magyar Honvédség hatékonyan alkalmazható legyen, szükség van Magyarország egyéb erőforrásai mozgósításának és a védelem szolgálatába állításának előkészítésére is, mindehhez szükséges a megfelelő jogi környezet megteremtése, a megfelelő tervek kidolgozása, és az érintett szervek és intézmények bevonása. Ez a feladat még a magyar társadalom és a magyar állam előtt áll.
A második, hogy az állami szerveknek, intézményeknek, általában Magyarország kritikus infrastruktúrájának alkalmasnak kell lennie a szükség esetén beérkező erők befogadó nemzeti támogatására, a Magyar Honvédségnek pedig a kapcsolódó katonai feladatok ellátására. Ennek a feltételeit is meg kell teremteni.
A harmadik: ahhoz, hogy a Magyar Honvédség hatékonyan működjön, nélkülözhetetlen feltétel egy nagyon stabil, de a körülményekhez alkalmazkodni tudó szervezet, amelyhez természetesen megfelelő haderőnemi és fegyvernemi arányok tartoznak, amelyekben biztosítani kell az operatív vezetés, sőt az egység-, alegységszinten önálló tevékenység képességét és a szervezeti elemek integrálhatóságát. Magyarország éppen ezért a NATO integrált védelmi tervezési gyakorlatának megfelelően nem törekszik a katonai képességek teljes spektrumának kialakítására.
A negyedik: a megváltozott biztonsági körülmények miatt a haderőt meggyőződésünk szerint folyamatosan alkalmassá kell tenni a nemzetközi keretek között való alkalmazáshoz, mert a NATO képességeinek és követelményeinek átalakulásában és azzal összhangban változnak a Magyar Honvédség képességei is. Magyarország részt vesz ebben a folyamatban mind a NATO-ban, mind az Európai Unióban, méghozzá úgy, hogy a szükségtelen duplikációkat igyekszünk elkerülni.
Ezen a négy feltételen és irányon alapulnak a haderőfejlesztés konkrét irányai, amelyek a slide-on láthatók. Ezek azok a katonai fejlesztési irányok, amelyek teljesen új követelményrendszernek felelnek meg. Természetesen ennek megvannak a katonai részletei is, amelyeket a nemzeti katonai stratégia mellékletekénti képességfejlesztési tervekben pontosan tükrözünk. Ebből a felsorolásból is látható egyébként, hogy a telepíthetőség egy képesség, sőt nem az egyedüli képesség, amelyre szükség van, éppen ezért teljesen fölösleges ezt szembe állítani a területvédelem vagy a kollektív védelem képességével.
Az a három nagy irány még, amely az előbb említett, és a slide-on felsorolt katonai fejlesztési irányok mellett megfogalmazható, azt gondolom, hogy azoknak a körülményeknek a nagyon konkrét és nagyon korrekt figyelembe vételét követeli meg, amelyekkel szembe kell néznünk. Melyek ezek? Egyrészt, hogy csak az lehet sikeres, aki alkalmazkodni tud a szűkülő döntési ciklusok követelményeihez, csak az lehet sikeres, aki gyorsan tud dönteni. A második ilyen követelmény, hogy a magyar haderő modernizálásának egy nagyon fontos követelménye, hogy mind a kijelölt elemei, mind az egyes parancsnokságai képesek legyenek más nemzeti vagy többnemzeti kötelékek csapataiban integrálódni, csakúgy, mint más haderők kötelékeinek integrálására. Ez mind a NATO-ban, mind az Európai Unióban nagyon fontos szempont a saját biztonságunk megteremtése érdekében. A harmadik pedig, hogy olyan képességalapú haderőfejlesztést valósítsunk meg, amely valódi igények kielégítését szolgálja, - mi ezt is megfogalmaztuk a nemzeti katonai stratégiában.
Természetesen vannak még olyan addicionális szempontok, amelyekkel foglalkozni kívánunk a katonai stratégiában, a hazai védelmi szektor kutatás-fejlesztési folyamatai előre vitelével, a tapasztalatok gyűjtésével, értékelésével, a többnemzeti együttműködéssel, és azzal is, hogy egy környezettudatos gondolkodás és cselekvés övezze a Magyar Honvédség minden egyes tevékenységét.
Természetesen ezek a fejlesztési irányok akkor teljesek, ha ehhez a szükséges feltételek rendelkezésre állnak, vagyis olyan katonák szolgálnak a Magyar Honvédségben, akik felkészítettek a feladatukra, akik kiváló fizikai és pszichikai állóképességgel rendelkeznek, és akik személyes áldozatvállalása döntően befolyásolja egyébként a haderő alkalmazhatóságát. Meghatároztuk azokat a feladatokat is, amelyek a katonaként szolgálók és más jogviszonyban foglalkoztatottak elismerését szolgálja.
Tájékoztatásul: éppen a múltkori vitára utalva kiosztottuk azt a táblázatot is, hogy 2008-ban a Magyar Honvédségben mind a katonák, mind a civilek milyen juttatásokban részesültek, és azt a megállapodást is, amelyet a szakszervezetekkel kötöttünk, és amelyeket maradéktalanul teljesítettünk 2008-ban is. Ezen látható, hogy milyen valóságos viszonyok vannak, és milyen elismerésben részesülnek a magyar katonák, de azt gondolom, hogy a jövőben ennek jóval nagyobb figyelmet kell kapnia, mert szükségünk van arra a képességre, arra a tudásra, az ehhez szükséges elismerési rendszerre, amely biztosítani tudja a Magyar Honvédség hatékonyságát és modernitását, mint ahogy szükségünk van a költségvetési feltételek biztosítására is. A nemzeti katonai stratégia azt javasolja, és azt javaslom én is a kormánynak, hogy hozzon létre egy egyensúlyt a között, hogy mire van szüksége a Magyar Honvédségnek, és a között, hogy mire van lehetősége a magyar társadalomnak.
Az egyensúlyt én abban jelölöm ki, hogy eredményesen érveljünk természetesen a szükséges költségvetési támogatásért, viszont azt nagyon takarékosan használjuk fel. Éppen ezért a honvédség feladatainak végrehajtásához szükséges képességek feltételének tartom a védelmi kiadások folyamatos és ütemezett növekedését, és azt javaslom a kormánynak, hogy a 2009-től 2013-ig tartó időszakban az össznemzeti termékhez, a GDP-hez aránylott védelmi költségvetési támogatást 0,2 százalékkal növelje, és ezáltal a magyar védelmi költségvetési támogatás haladja meg az GDP-arány 1,3 százalékát. Jelenleg 8 olyan ország van a NATO-ban, amelyik ez alatti támogatást biztosít a haderőnek, és Magyarország 2013-ra ki kíván kerülni ebből a csoportból. Azt is javaslom a kormánynak, hogy évente egyenletesen növelje a védelmi költségvetési kiadásokat.
Természetesen fontos szempont lesz, hogy a pénzeszközöket hatékonyan használjuk fel, hogy éljünk a NATO biztonsági-beruházási programja keretében megvalósuló fejlesztési lehetőségekkel, sőt a nemzetközi együttműködés hatékony felhasználást biztosító eszközeivel. Egy új gazdálkodási rendet kívánunk bevezetni, amely biztosítja, hogy helyben szülessenek meg a döntések, de biztosítja az ellenőrizhetőséget és azt is, hogy a megfelelő források hatékony felhasználása transzparens legyen, és mindenki számára áttekinthető.
Ezek azok a javaslatok, amelyeket a nemzeti katonai stratégiában az előkészítők és a Honvédelmi Minisztérium megfogalmazott, és a bizottsági vita után, természetesen kiegészítve az itt elhangzottakkal, én januárban a kormány elé kívánok terjeszteni.
Köszönöm a bizottságok figyelmét.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Köszönöm szépen miniszter úrnak a tájékoztatást. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az elhangzottakat vitára bocsátjuk, illetve a vélemények megfogalmazására is lehetőség és alkalom nyílik. Először Németh Zsolt elnök úrnak adom meg a szót.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Köszönöm, elnök úr. Köszönöm szépen, miniszter úr. A nemzeti katonai stratégiát megfelelő alapnak tartjuk arra, hogy egy nemzeti konszenzus alakuljon ki körülötte. Nagy jelentőséget tulajdonítunk általában a politikai konszenzusnak, de ha van egy ágazat, és van egy szakma, ahol nemzeti érdek, egzisztenciális érdek ennek a konszenzusnak a fönntartása, akkor a honvédelem mindenképpen az. A magunk részéről elkötelezettjei vagyunk ennek, és elvárjuk azoktól a szakemberektől, legyenek akár katonák, akár civilek, hogy ennek a pártpolitikai semlegességnek és konszenzusépítésnek a jegyében fejtsék ki a tevékenységüket. Lehet, hogy ötpárti együttműködésre, egyeztetésre, lehet, hogy szakértői egyeztetésre, lehet, hogy parlamenti együttes ülésre van ennek érdekében szükség, a formákon lehet gondolkodni, talán szükséges is, de azt hiszem, hogy ennek a konszenzusnak a mindenkori újraalkotása a magyar demokráciának, a Magyar Köztársaságnak az egyik legfontosabb feladata.
Talán szerencsés helyzetben vagyunk, hogy éppen egy új vezérkari főnökkel van módunk találkozni ezen a mai ülésen, amikor egy ilyen nagy lélegzetvételű eszmecserét folytatunk, és úgy érzem, talán fontos ilyenkor ezeket a normákat, alapelveket elismételni önmagunknak.
Tisztelt Miniszter Úr! A koncepció fő irányvonalával a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyetért, tehát alapvetően nincsen orientációs vita a kormányzat és a legnagyobb ellenzéki párt között. Európában a NATO kontra versus Európai Unió biztonságpolitikai szerepe az egyik legforróbb kérdés. Most az Európa Tanács csúcstalálkozóján is hangsúlyosan kerül napirendre az európai biztonsági stratégia, illetve az Európai Unió közös védelmi és katonai politikája. A koncepció alapvető tételei szemmel láthatóan már erre tekintettel is születtek meg, de fontosnak tartom azt, hogy a véglegesítésre kerülő európai biztonsági stratégia, illetőleg a magyar nemzeti katonai stratégia közötti összhangot folyamatosan sikerüljön újjáalkotni. Nem tudjuk, hogy milyen hangsúlymódosulások lesznek ebben az európai biztonsági stratégiában, és ennek végrehajtása pedig nyilvánvalóan nagyon sok kérdést tartalmaz, de azzal a megközelítéssel, hogy Magyarország számára a legfőbb biztonságpolitikai garanciát nyújtó szervezet a NATO, ebben egyetértünk.
Abban is egyetértünk, hogy ennek egyáltalán nem mond ellent az, hogyha Magyarország fokozottan és kezdeményezően vállal szerepet az Európai Unió biztonságpolitikája alakításában és formálásában. Tehát fontosnak tartom azt, hogy ne fogadjuk el azt a mesterséges szembeállítást, hogy választanunk kell a NATO, illetőleg az Európai Unió között. Úgy is mondhatnám, hogy akkor leszünk erőteljesen játékosok a nemzetközi biztonságpolitikában mi is, és akkor fogja az Egyesült Államok komolyan venni európai szövetségeseit, hogyha lesz egy erős biztonságpolitikai pillére az európai uniós együttműködésnek. És itt úgy látom, hogy az Európai Uniónak rendkívül sok feladata van.
Fontosnak tartom azt, hogy nagyon kreatívan, kezdeményező módon álljunk az Európai Unió védelem- és biztonságpolitikai szárnypróbálkozásaihoz. Például a közeli jövőben napirendre fog nagyon hangsúlyosan kerülni az, hogy az Európai Uniónak legyen-e adott esetben egy olyan költségvetése, amiből autonóm módon tudja finanszírozni az Európai Unió biztonságpolitikáját. Egyelőre ettől fáznak a NATO-ban és Amerikában, de én azt gondolom, hogy előbb-utóbb meg fogja érteni a NATO, és meg fogja érteni Amerika is, hogy ez például egy nagyon fontos előfeltétele lehet annak, hogy legyen egy potens európai biztonság- és védelempolitika, amely hosszú távon az ő érdeke is. Tehát szeretném megismételni, ezekkel a hangsúlyokkal a globális biztonságpolitikai kérdések vonatkozásában az orientációs kérdésekben egyetértés van közöttünk, és ennek fönntartása a magyar kül- és biztonságpolitika számára talán a legfontosabb kérdés.
Azzal is egyetértünk, hogy a hagyományos típusú támadások vizionálása nem vezet sehova, ugyanakkor hogy egy új típusú biztonsági kihívásokra fölkészülő hadsereget erősíteni kell, és hogy a hagyományos kockázatok viszonylagosságának az ítélete nem jelentheti azt, hogy nem ütőképes és nem erős a magyar hadsereg, ebben is egyetértés van közöttünk.
Hogy mire "gyúr" a magyar katonaság: azt hiszem, hogy ezekre az új típusú biztonsági kihívásokra, a terrorizmus elleni fellépésre, a tömegpusztító fegyvereknek, különösen a nukleáris fegyverek proliferációjával szembeni fellépésre, a szervezett bűnözés, vagy adott esetben a cyberbűnözés, tehát az internetes, számítógépes, telekommunikációs bűnözés kockázataira kell nagyon hangsúlyosan felkészülnünk. Ebben pedig kiemelkedő szerepe van a magyar katonák külföldi missziókban történő szerepvállalásának.
Ezekről a külföldi missziókról sokat vitatkoztunk az elmúlt években, és örülök annak, hogy ebben a nemzeti katonai stratégiában egyértelműen rögzíti a szöveg, hogy szükséges a megfelelő nemzetközi felhatalmazás. Azt is tartalmazza, hogy szükséges a nemzetközi joggal összhangban álló fellépés. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a kettő nem ugyanazt jelenti, tehát van, amikor a nemzetközi joggal összhangban áll a fellépés, van, amikor a nemzetközi felhatalmazás megvan, de nem áll összhangban a nemzetközi joggal a fellépés. A nemzetközi jog fejlődik, de ha ez a fajta rugalmas értelmezése a megfelelő nemzetközi felhatalmazásnak, hogy ENSZ-, európai uniós, illetőleg NATO-felhatalmazás - és ez a három, azt hiszem nevesítetten és elkülönítetten kell szerepeljen - áll egy adott misszió mögött, akkor élvezi a támogatásunkat.
Hogy ez miért újdonság? Emlékeztetnék arra, hogy milyen viták voltak Magyarországon a koszovói, az afganisztáni, az iraki fellépéssel kapcsolatban, hogy milyen vitát váltott ki az, amikor Medgyessy Péter miniszterelnök aláírta a nyolcak levelét. Az az aláírás nem volt megfelelő nemzetközi felhatalmazáson nyugvó aláírás, egy egyoldalú fellépéshez, egy unilaterális fellépéshez adta a nevét Magyarország, nem kellőképpen átgondolt módon. Azért is fontosnak érzem, hogy ezt tisztázzuk, mert innentől válik érthetővé, hogy mi a feladatunk a jövőben. Azt hiszem, hogy az afganisztáni, vagy adott esetben a koszovói szerepvállalás nem képezheti különösebb vita tárgyát, hogy az összhangban áll nemzetközi kötelezettségeinkkel, összhangban áll a nemzeti érdekeinkkel is. Természetesen az a hangsúly, a térségbeli konfliktusok, az európai konfliktusokban való nagyobb és hangsúlyosabb szerepvállalás, azt hiszem, lehet egy olyan célkitűzés, amelyet nyugodtan felvállalhatunk.
Engedjen meg, miniszter úr, néhány kritikai jellegű megjegyzést. A záró gondolataiban említette azt, hogy 2013-ra el kellene jutnunk az 1,3 százalékos GDP-arányos honvédelmi költségvetéshez. Voltunk már 1,7-en is 2002-ben, néhány évvel ezelőtt voltunk 1,3-on is, és most 1,1-en vagyunk. Ha jól értettem, azt mondta, hogy évente 0,2-vel kell növelni ahhoz, hogy eljussunk 2013-ra, négy év alatt 1,3-ra. Ez, ha jól értem, nem a GDP-arányában számolja ezt a 0,2-t, hanem a honvédelmi költségvetésen belül, mert ha a GDP arányában számolná, akkor ha az 1,3-ból levonjuk négy éven keresztül ezt a 0,2-t, az azt jelenti, hogy most 0,5-ön vagyunk. Remélem, hogy oda nem fogunk eljutni az elkövetkező években. Ha jól értem, akkor a honvédelmi költségvetés növelését tekinti alapnak, nem pedig a GDP arányában. De a lényeg az, hogy az 1,3 százalékos szint, azt gondolom, hogy ma már lehet, hogy egy ambiciózus célkitűzés az 1,1 arányában. Horn Gyula miniszterelnök 1997-es vállalása a NATO-tagságunk előszobájában 2 százalékra irányult, és azt gondolom, hogy ez kell legyen a hosszú távú viszonyítási alap, a GDP 2 százaléka. A hosszú távú magyar haderőfejlesztésnek, azt gondolom, ezekre az anyagi keretekre kell alapozódnia.
Nem említi az anyag túl részletesen, de megjelenik benne - és én ezt üdvözölni szeretném a magam részéről - az energiabiztonság ügye. Az új típusú kockázatok sorában is ritkán említjük az energiabiztonságot. A NATO számára is egy teljesen új típusú kihívás az energiabiztonsággal való elmélyült foglalkozás. Szükségesnek tartom, hogy ezt a területet az elkövetkezendő években katonai biztonsági szempontból is megfelelő szinten tudjuk fejleszteni, összhangban a NATO ez irányú törekvéseivel. A NATO-ban egyelőre az infrastruktúra védelmére koncentrálnak, amikor energiabiztonságról beszélnek. Azt gondolom, hogy infrastruktúravonalon nekünk, itt, Magyarországon, Közép-Kelet-Európában nagyon hangsúlyosan oda kell figyelnünk a megfelelő kapcsolódásoknak, az interkonnektibilitásnak, a különféle alternatív vezetékeknek, a déli korridornak, az észak-déli infrastruktúra kialakításának szempontjaira.
Hiányoltam a nemzeti katonai stratégia tervezetéből a hírszerzésnek, illetőleg az elhárításnak a megfelelő hangsúllyal való kezelését. Úgy vélem, hogy a magyar katonai hírszerzésnek nagyon komoly hagyományai vannak, egy nagyon komoly hírszerzési bázis áll a rendelkezésünkre. Ez egy érintkezési felület a diplomácia, miközöttünk és önök között. Azt hiszem, fontos lenne, hogy a hírszerzés, illetőleg az elhárítás a nemzeti katonai stratégiában hangsúlyosabban jelenjen meg.
Végül szeretném megjegyezni, hogy mind politikailag, mind az ország presztízsét illetően nagyon nagy a jelentősége annak, hogy a NATO, illetőleg az Európai Unió milyen intézményeket telepít Magyarországra. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy egy fontos konszenzuális eredménye volt ennek az elmúlt néhány esztendőnek a pápai repülőtér, és az ezzel összefüggő lobbizás. Úgy vélem, hogy a magyar katonai diplomáciának kiemelkedően fontos feladata az, hogy látványos, hangsúlyos NATO-, illetve európai uniós láthatósága legyen Magyarországnak. Köszönöm szépen a figyelmet. Ezek lettek volna a megjegyzéseim.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Köszönöm szépen az elnök úrnak. A képviselőtársaim számára adom meg a szót. Abban maradtunk az elnöktársammal, hogy igyekszünk a honvédelmi és a külügyi bizottság kérdései között egyensúlyt tartani, és a különböző pártállású képviselőtársaink számára is egyensúlyban tartani a bizottsági ülést. Egy dolgot szeretnék kérni, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottságban az a szokás - nem tudom, az elnök úrnál mi -, hogy viszonylag röviden és határozottan tesszük fel a kérdéseket és a véleményeket (Derültség.), de az elnök természetesen mindig kivétel. Ezt kérném majd a képviselőtársaimtól.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Nálunk nincs ilyen kivétel.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Ezt kérném majd a képviselőtársaimtól azzal, hogy időközben Simicskó István képviselőtársunk, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke is megérkezett bizottsági ülésünkre, akit megkülönböztetett tisztelettel köszöntünk, aki most már a honvédelmi bizottság ülésén rendszeresen részt vesz. Más bizottsági ülésen erre nincs lehetősége. Ezért aztán, amennyiben ő szólni kíván, a Házszabály rendelkezései szerint a képviselőtársaimnak ezt egy szavazással meg kell erősíteni. Kérlek, István, majd amikor ez aktuális, ezt jelezd számunkra!
Nyitray András képviselő úr jelentkezett először. Kérem, hogy jelentkezzenek azok a képviselőtársaim, akik szólni kívánnak, hogy igazságos legyen. Nyitray András, majd Kelemen András következik.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Értettem a finom célzást a rövid fölszólalásra, úgyhogy azon leszek, hogy minden eddiginél rövidebb legyek.
A honvédelem össznemzeti ügy, mint mondta több soron itt már mindenki, ehhez képest azért ez az össznemzeti ügyet megtestesítő egyik legfontosabb alapdokumentum, a Magyar Köztársaság nemzeti katonai stratégiájáról szóló dokumentum csak nem így készült, hiszen azt ugyebár miniszter úr sem gondolja komolyan, hogy itt a most még hátralévő fél órában, egy órában formális és valóságos vita, egyeztetés alakulhat ki erről a katonai stratégiáról. Maradjunk abban, hogy ez a Magyar Köztársaság jelenlegi kormányának katonai stratégiája, amihez igénybe vett egy sereg külső segítséget is, de úgy tűnik, hogy az ellenzéki pártokéra, és talán még a kormánypártokéra sem tartott igényt.
Az a többszöri, igen feddő megjegyzés, ami, gondolom, hogy az előbb említett Simicskó képviselőtársamra is vonatkozik, de én magamra is veszem, miszerint a területvédelem és az expedíciós feladatok valamiféle szembeállítása egy majdhogynem ördögtől való dolog, ezért ettől óvakodjunk. Nos, én óvakodom is tőle, de csak addig, ameddig a Magyar Köztársaság Alkotmánya erről így ír - amelyből tulajdonképpen ez a dokumentum is ír a III. fejezet 15. pontjában, az 5. oldalon, azt hiszem, szó szerint idézem -, hogy "A Magyar Honvédség alapvető feladata az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének védelmezése.", addig ezt a szempontot nem hagyhatjuk ki. És hogyha úgy találjuk, hogy ez bizonyos fokú sérelmet szenved, nem elsősorban az expedíciós feladatok miatt, hanem az egészen kritikusan kis létszámúra zsugorodott Magyar Honvédség képességei miatt - de ezt is tudjuk itt mindannyian a jelenlévők közül -, akkor ne tessenek rossz néven venni, mi az alkotmányhoz való hűségünk jegyében ezt a feladatot nagyon fontosnak tartjuk.
Ha már itt konkrétan egy pontot kiemeltem, van a következő mondatban is egy rendkívül talányos megfogalmazás. Szó szerint az van ideírva: "A védelemre alapvetően szövetségi keretekben kell készülnie - mármint a Magyar Honvédségnek -, de a szövetségesi erők beérkezéséig önállóan is képesnek kell lennie a feladat végrehajtására." Mit jelent ez a feladat? Időben, térben, a feladat konkrétságában mit jelent ez? Minek kell megfelelni? Meddig kell megfelelni? Mert az, hogy a szövetségesi erők beérkezéséig, ez annyira konfúz dolog, hogy ebből semmit nem lehet kivenni. Több ilyen is van, de mivel előrebocsátottam, hogy itt valószínűleg nem lesz mód és lehetőség mindenről részletesen beszélni, csak nagyon slágvortokban szeretnék néhány megjegyzést hozzáfűzni; a stilisztikai dolgokról nem is beszélek, de olyat is találtam néhányat.
Egy kicsit visszább, a 8. pontban, a 4. oldalon van, hogy "Magyarország biztonságára kockázatot jelentenek:", és itt van egy fölsorolás, amit mindenféleképpen kiegészítenék egy olyan mondattal, egy olyan fogalommal, amelynek megfogalmazását diplomáciailag jártasabb emberekre szívesen rábíznám. Tartalmilag a szélsőségesen magyarellenes ideológiával, de állami támogatással működő szervezeteknek, a Magyar Köztársaság biztonságára fenyegetést jelentő vagy azt kockáztató mivoltának, mint tényezőnek a beemelését mindenképpen fontosnak tartom, mert sajnos ilyenekre van példa. Volt eddig is, reméljük, egyre kevesebb lesz, de egyelőre még van.
A 12. pont a magyar katonai erő határon túli alkalmazásáról szól. Itt említés történt arra, hogy "...kizárólag a megfelelő jogi felhatalmazás és közjogi döntés alapján." A mondat végén megint van egy furcsa mondatrész "...vagy alkalmi koalíciókban a közös érdekek és értékek mentén kerülhet sor." Ez mit jelent? Kivel kötnénk alkalmi koalíciót? Milyen közös érdekek, értékek vannak? Egy katonai, politikai szervezetnek tagjai vagyunk, azonkívül elég bizarr dolog koalíciókról beszélni, de maradjunk abban, hogy nem tudom, mit jelent ez a szó.
Végül, de nem utolsó sorban, amit az előbb elnök úr említett a katonai szolgálatok, titkosszolgálatok meg sem említéséről, azzal tökéletesen egyetértek. Nagyon sok feladatuk lehet, amit egyértelműen bele kellett volna ebbe a koncepcióba venni, sőt, talán az sem lett volna baj, ha ezen szolgálatok vezetői is részt vesznek ezen a mai ülésen, de ez már csak szépészeti dolog.
A 21. ponthoz szeretnék még javasolni valamit, ami egy végigvonuló hiátus az egészen. Több helyre be lehetne szúrni azt, amit most mondani kívánok, de én itt látnám leginkább a helyét. A 21. pont ugyanis arról szól, hogy a Magyar Honvédség feladata az egyébként szokásos katonai védelemből adódó katonai feladatok ellátásán túl, a nemzetközi műveletekben való részvétel mellett, vagyis azon kívül, és innen teljes mértékben hiányzik az, hogy egy Magyarország területét érintő, kiterjedt, nagy károkkal járó terrortámadás fölszámolásában - és itt most visszautalok az előbb említett titkosszolgálatokra -, azok bekövetkeztét megelőző, kiküszöbölő feladatok végrehajtásában, vagy az előkészületekben is. Véleményem szerint a Magyar Honvédségnek deklaráltan részt kellene vennie ilyenben. Elég, ha a legutóbbi indiai nagy terrortámadást nézzük, ott bizony bőven be kellett vetni a honvédség erőit, az ottani katonaság erőit is ahhoz, hogy a mindössze tíz ember által elkövetett terrorcselekmény következményeit a lehető leggyorsabban fölszámolják. Tehát mindenképpen szeretném javasolni, hogy egy ilyenfajta klauzula kerüljön bele.
Egyébiránt, amit a külügyi bizottság elnöke, Németh Zsolt úr mondott, azzal egyetértek, és természetesen azzal is nagyrészt egyetértek, amit miniszter úr elmondott, hiszen cél és feladat, hogy ez a katonai stratégia tükrözze a magyar politikai paletta és az egész magyarság érdekét, amit a stratégiával való egyetértésével kellene bizonyítania. Miután itt nekünk most csak tájékoztatót kell meghallgatnunk, ezt semmi nem fenyegeti, de alkalmasint nem lett volna baj, én biztos nem haragudtam volna meg, ha egy kicsit korábban, még az előkészítés fázisában a kész, előre szavanként megfontolt szöveg elkészítése előtt lett volna módunk ezzel megismerkedni, netán hozzá is szólni. Köszönöm szépen.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Kozma József alelnök úr! Még rövidebben, ha lehet. (Derültség.)
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Katonai Vezetők! Külügyi bizottsági értelemben rövidebb leszek természetesen, meg a saját normáim szerint is törekedni fogok erre.
Hadd kezdjem azzal, hogy szocialista képviselőtársaim nevében is előre jelzem - és ez az előre nem egy előlegezett bizalom, hanem a mostani prezentáció, illetve a stratégia elemeinek korábbi ismerete alapján mondom azt -, hogy ez igenis egy rendszeres, összefüggő, inherens katonai stratégia. Éppen ezért abszolút egyet kell értenünk azzal, hogy igen, ezekben az ügyekben konszenzust lehet elérni, de a konszenzus nem az ürességet jelenti, sokkal inkább a lehetséges sokszínűséget jelenti. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a mostani vita is éppen azt fogja alátámasztani, hogy kellő hozzáadott értékekkel elérhető a stratégiai kérdésekben való közmegegyezés kialakítása szakmailag és politikailag egyaránt. Ebben a vonatkozásban teljesen egyetértek a külügyi bizottság elnökével.
Három dologra szeretnék röviden utalni. Az egyik: nagyon világosan látszik ebből a katonai stratégiából is az, hogy az ily módon globalizálódott világunkban igenis sokkal naturalisztikusabban kell szembenézni alapvető dolgokkal. Az elmúlt időszakban kevésbé beszéltünk ilyen nyersen arról, hogy terrorizmus, tömegpusztító fegyverek, szervezett bűnözés, energia, klíma. Ezekről beszéltünk mint fenyegetésekről, de ezeken belül már előjöttek olyan nagyon egyszerű kérdések, mint az egészséges ivóvíz, az egészséges élelmiszer, egyáltalán a jólét, a mindezekhez való hozzáférés tekintetében meglevő hatalmas egyenlőtlenségek és feszültségek az egész világon globális mértékekben, de akár egy-egy régión belül is. Azért kell ezt így említsem, mert hiszen ezek a fölmérések is pontosan mutatják, amelyekről a miniszter úr beszélt, az a közvélemény-kutatás, hogy az emberek ezzel nagyon is tisztában vannak, hogy ezek a feszültségek szinte mindegyike fölveti a világ egy-egy pontján a feszültségek kelezése technikáinak lehetséges kimeneteleit, mikor katonai eszközökkel, és mikor más - ez szintén fölmerült a prezentációban -, diplomáciai, gazdasági diplomáciai vagy más eszközökkel való kezelhetőségét.
Másodikként hadd utaljak arra, hogy mi a külügyi bizottságban tisztában vagyunk azzal, hogy a diplomáciai eszközök, amikor csak lehet, együtt járnak a katonai megoldások keresésével és bonyolításával, amikor azokra van szükség. A miniszter úr által említett afganisztáni vagy más területeken folytatott missziók esetében, akár a saját régiónkban jelenleg is folyó rendészeti missziókra gondolunk, amelyek már most katonai részben rendészetiek, teljesen világos, hogy az együttműködésben a katonai, illetve a nem katonai, tehát diplomáciai és más jellegű fellépések kéz a kézben kell hogy járjanak, és az, hogy a katonai stratégia ezeket így számba veszi, egy hatalmas erénye ennek a stratégiának. Világos, hogy a diplomácia, a külkapcsolati stratégia -, amellyel jó egy évvel, fél évvel ezelőtt foglalkoztunk - szintén számba vette ugyanezeket az ügyeket. Természetesen a külkapcsolati eszköztár számbavételével, és persze a nemzetközi fejlesztésben, az energiaügyi föllépésben - mint például a Nabucco kezdeményezéseiben, vagy a klímaügyekben - legújabban is a csúcsokon vagy a regionális politikák kialakításában a külkapcsolati politikusoknak megvannak a maguk lehetséges eszközei akár a gazdaság, akár a nemzetközi szervezetekben, akár egyéb kapcsolati fejlesztésekben, de a dolgok összeérnek. A második gondolatot azzal akarom lezárni, hogy még mindig egy integrálódási folyamatban vagyunk, és az, hogy persze az euro-atlanti szervezetekhez csatlakoztunk, nem jelenti azt, hogy mivel ezek is alakulnak, részben a mi szerepvállalásunk lehetőségei is alakulnak, úgy a NATO-ban, mint az Európai Unióban. Ebben megint egyetértek a bizottságunk elnökével, és szerintem a konszenzus ezen a ponton is teljesen megvan, hogy igenis van lehetőségünk kezdeményezően föllépni ezekben a szervezetekben, hogy a magyar nemzeti érdeknek megfelelően alakuljanak néhány ponton az európai, illetve a NATO-s pozíciók.
Harmadikként röviden hadd utaljak arra, hogy a külügyi bizottságban is jól látjuk - és itt srégen szemben Gyarmati István nagykövet úr ül, akivel más asztalok körül, más konferenciákon szembesülünk azokkal a kérdésekkel -, hogy persze a biztonság, a stabilitás és a demokrácia kérdései elválaszthatatlanul összefüggenek egymással, és nagyon jó, hogy a stratégia is szembesül ezzel. Megint csak a missziók ügyére hivatkozom vissza, amelyről a miniszter úr beszélt, hogy igen, persze, egy afganisztáni műveletben a béke fenntartása, a civil elem megjelenése, a konfliktus eszkalálódásának megakadályozása, az ottani katonai elemekkel való együttműködés, egyáltalán - és akkor hozom a negyedik elemet is - a médiafigyelem biztosítása, a hazai támogatás megszerzése érdekében a figyelem vonzása egyszerre jelennek meg. Éppen ezért én ezt egy nagyon értékes hozzáadott értékének tekintem a katonai stratégiában a magyar biztonságpolitikához. Úgyhogy, ha a miniszter úr megengedi nekem, azt szeretném mondani, hogy amikor folyamatosan gondolkodunk egy európai biztonsági rendszeren és politikán, akkor ez a magyar katonapolitikai stratégia jelentős hozzáadott értékeket tartalmazhat ehhez a gondolkodáshoz.
Végül a negyedik egy plusz egyetértésem még az elnök úrral, hogy a hírszerzés dolga a negyven-valahány stratégiai pont között minden bizonnyal elfért volna. Mint ahogy én szeretném, ha mindenképpen előfordulna benne a katonai jellegű kutatásnak és stratégiaalkotásnak önmagának a megjelenítése a katonai stratégiában, mert hiszen sok mindenre büszkék lehetünk, de ilyen vonatkozásban a hagyományokra és a potenciálra, a magyar szellemi források kapacitására mindenképpen büszkék lehetünk, és erre lehet támaszkodni.
Köszönöm szépen a tájékoztatót, üdvözlöm az előkészítési szándékot és az eredményt is. Köszönöm szépen.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Kontrát Károly képviselőtársunk! Köszönjük az alelnök úrnak.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr, Tábornok Urak, Hölgyeim és Uraim! Nem kezdem azzal, hogy rövid leszek, mert aki ezzel kezdi, sosem rövid, hanem inkább azokat a gondolatokat szeretném megfogalmazni, amelyeket fontosnak tartok.
A miniszter úr említette, hogy ez a katonai stratégia nem sorol fel, nem számol minden eszközzel, amely egy katonai stratégiában lehetséges, tekintettel arra, hogy az ország lehetőségei e tekintetben végesek. Ha ezt a gondolatmenetet továbbviszem, akkor az fogalmazható meg, hogy fontos lenne talán hangsúlyozni, hogy ez a katonai stratégia egy nemzeti biztonsági stratégia része kell hogy legyen, és össze kell hangolni. Az előttem szólók közül többen már megpendítették a különböző titkosszolgálatok, egyéb szervezetek együttműködését, de szeretném hangsúlyozni, én úgy tudom elképzelni, úgy lehet hatékony egy nemzeti katonai stratégia, ha része egy nemzeti biztonsági stratégiának, különösen egy ilyen kis ország, egy ilyen rossz anyagi helyzetben, egy ilyen mély válságban levő ország esetében. Azt gondolom, ebből kell kiindulni, hogy milyen eszközeink vannak, mennyi jut paripára, hogy ilyen vulgárisan fogalmazzam meg a kérdést. Azt gondolom, hogy e tekintetben minden eszközt figyelembe kell venni, és össze kell hangolni.
Ami a további konkrét észrevételeimet illeti, úgy gondolom, fontos az, hogy a szövetségi rendszer egy kiindulópont egy ilyen nemzeti katonai stratégia elkészítésénél, de talán akkor vagyunk bölcsek, vagy ennek a stratégiának a kidolgozói akkor bölcsek, ha a rendkívüli helyzetekkel is számolnak, ha számolnak olyan helyzetekkel is, amelyekkel normális körülmények között nem kellene számolni. Úgy gondolom, az elmúlt hetek, hónapok, évek tapasztalatai azt mondatják velünk, hogy a világban lezajlott konfliktusok mind ilyen rendkívüli, nem kiszámítható, nem előre számítható helyzetekből adódtak. Tehát én ajánlom a stratégia kidolgozóinak figyelmébe, hogy ezekre a helyzetekre is gondoljanak, gondoljanak olyan helyzetekre, olyan veszélyekre is, amelyeket esetleg nem is fogalmazunk meg nyilvánosan, mert talán nem illik megfogalmazni, de gondolni lehet rá. Például volt már a történelemben olyan szituáció, amikor két NATO-ország egymással szembeni katonai konfliktus részese lett. Azt gondolom, hogy minden lehetséges helyzetre gondolni kell, ha elég bölcsek vagyunk.
Ami pedig az egyszerűbb, nem ennyire nagyléptékű, de mégis konkrét észrevételeket illeti: Németh Zsolt elnök úr említette a C-17-es programot, amelyet minden oldalról támogatás övez, de én szeretném elmondani, hogy én Pápán élek, önkormányzati képviselő is vagyok, ismerem a problémákat, és tudom, hogy a programnak szinte minden területén késés van, hiányosságok vannak. Azt szeretném hangsúlyozni, és azt kérem a miniszter úrtól az együttes ülésen, hogy ami magyar vállalás, ami magyar kormánygarancia ebben a programban, azt teljes mértékben teljesítsük, mert akkor vagyunk hitelesek, és akkor tudunk jó stratégiát létrehozni, megalkotni, ha a magyar nemzeti vállalásokat tudjuk teljesíteni.
A befejező gondolatom pedig a képzésre vonatkozik. Az anyag V. fejezete szól a humánpolitika fő irányairól. Azt gondolom, el kellene azon gondolkodni, különösen az elmúlt idők tapasztalatai és a nemzetközi kötelezettségvállalásaink alapján, hogy a képzési rendszerünket hozzá kellene igazítani ehhez a stratégiához. Csak egy részelemet mondok: őrzésvédelem. Én azt tapasztalom, hogy a Magyar Honvédség az őrzésvédelem területén a képzést nullára hozta. Ma már tudjuk, hogy a honvédségi objektumokat civil biztonsági szolgálatok őrzik, és azt gondolom, ez nem megengedhető, az ország érdekeit nem ez szolgálja. Át kellene gondolni ezt, és azt ajánlom, hogy a Magyar Honvédség képzési rendszerét az őrző-védő feladatokat ellátó hivatásos állományúakra ki kellene terjeszteni, be kellene indítani, mert ezzel több célt is el tudnánk érni. Egyrészt nagyobb lenne a biztonság, munkahelyet tudnánk teremteni, és ez a Magyar Honvédség érdekeit is mindenképpen szolgálná.
Ezeket a gondolatokat azért fogalmaztam meg, mert én azt szeretném, hogyha ez a nemzeti katonai stratégia valamennyiünk érdekeit szolgálná, és olyan stratégia lenne, amely hosszú távon megfelelne az ország érdekeinek. Köszönöm szépen.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Balla Mihály!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid kérdésem lenne, és egy felvetésem, amit Kontrát képviselőtársam gondolatmenetére építenék.
Az előszó 3. bekezdésében van egy ilyen mondat, hogy "A nemzeti katonai stratégia a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájára épül." Az én gondolkodásomban a nemzeti biztonsági stratégia egy magasabb szint. Pontosan ezért, ha szövegezünk, akkor ez azt feltételezi, hogy van egy alap, és arra felépítem, van egy nagy biztonsági, egy nemzeti biztonsági stratégia, és abba építem be szervesen a katonai biztonsági stratégiát.
Nagyjából láttunk már ilyen úgynevezett biztonsági stratégiákat, annak idején ötpárti egyeztetéseken részt is vettünk, és annak van egy külön katonai része, egy katonai, honvédelmi, szövetségesi feladatokra vonatkozó része, és tulajdonképpen maga ez a katonai stratégia ennek az egész nagy stratégiának a szerves része, amelyik kifejti azokat a kérdéseket, amelyek ott részben vázlatszerűen szerepelnek, részben nincsenek kifejtve. Illetve meg van a lehetősége annak, hogy a nemzeti biztonsági stratégia korszerű változásait követve maga a katonai stratégia is változzon.
Tehát én úgy gondolom, hogy a nemzeti biztonsági stratégia sokkal bonyolultabb, sokkal összetettebb - a migráció kérdésétől az energetika kérdésén keresztül nagyon sok problémát felvet -, és abba épül bele szervesen a nemzeti katonai stratégia. Lehet, hogy ez egy megfogalmazási dolog, viszont sokkal jobban el tudná helyezni magában a nemzeti biztonsági stratégiában ezt a nemzeti katonai stratégiát. Ez lett volna a rövid hozzávetésem, és ez részben kérdés is, hogy természetesen úgy kell értenünk, hogy ez a stratégia szerves része a nemzeti biztonsági stratégiának?
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Keleti György alelnök úr, honvédelmi bizottság.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Először szeretném megvédeni a korábbi kormányokat - a Fidesz-kormányt is - abban az értelemben, hogy korábban voltak honvédelmi alapelvek, és ezek hasonló célt szolgáltak. Annak idején nem a stratégia kifejezés volt a divat, hanem az alapelvek meghatározása, amely akkor, emlékezetem szerint parlamenti határozatban jelent meg. Ezzel persze ennek az anyagnak az érdemeit nem kívánom csökkenteni egy percig sem, csak az elején elhangzott, hogy eddig ilyen nem volt.
Sokan hozzászóltak már, és egyetértek egy csomó gondolattal, de ezek közül egy-kettőt szeretnék aláhúzni. Én magam is úgy érzem, ahogy Németh elnök úr mondta, és így írtam föl magamnak, hogy nem elég markáns az Európai Unió szerepe a nemzeti katonai stratégia kérdésében, és annyit tettem hozzá - és ez tulajdonképpen megegyezik azzal, amit elmondott az elnök úr -, hogy nem elég nyitott ennek fogadására. Természetesen értem én, hogy ezek a szerepek formálódnak, de egy kicsit mégis az a gyanúm, azt érzem, hogy a stratégia, amit itt vita tárgyává teszünk, túl NATO-centrikus. Nyilván vannak még - EBESZ, Európai Unió, ENSZ - egyéb más biztonságpolitikai feladatok, és lehetnek felkérések, de azt hiszem, a NATO fejlődési iránya is egy kicsit arrafelé mutat, hogy nagyobb szerepet adni az Európai Uniónak ebben a tekintetben is. Nyilván ennek vannak gazdasági, de egyéb más vetületei is, de azt gondolom, hogy ezt egy picit markánsabban is meg lehetne fogalmazni.
Szeretnék külön is szólni a terrorizmus elleni küzdelemről, amit Nyitray András képviselőtársam vetett fel, ugyanis ne vonjunk párhuzamot egy pillanatig sem az indiai és a magyar helyzet között. A magyar alkotmány nagyon világos szerepet ad a honvédség számára, míg az indiai alkotmány, feltételezem, nem ennyire markánsan fogalmazza ezt meg. Tehát én azt gondolom, hogy ebből a terrortámadások elleni fellépés tekintetében a Magyar Honvédség számára elegendő megfogalmazás van, ezen nem szabad túllépni, mert akkor az alkotmánnyal mennénk szembe.
Ugyanakkor azért szeretném megfogalmazni azt az aggályomat, hogy az utóbbi években - nyilván 2001. szeptember 11. óta - nagyon sokszor beszélünk a terrorizmus elleni harcról, de megítélésem szerint nem tisztázottak még teljes mértékben a hadseregek szerepei és feladatai ezekben az esetekben. Azt értem, hogy van kidolgozott, például egy afgán jellegű katonai hadművelet, feladatvállalás, de teljesen más egy olyan jellegű terrortámadás, mint például a londoni metró elleni merénylet. Ezekben a kérdésekben a katonák, a hadseregek, a katonai alakulatok szerepe, tevékenysége nem egy tisztázott, kristálytisztán és tudományosan is megalapozott feladatrendszert jelent.
Egy pillanatra talán látszólag ellentmond ennek, amit mondok, hogy ugyanakkor meg azt gondolom, helyesen fogalmazta meg a miniszter úr, hogy ennek a stratégiának a jelentősége a társadalom felé az, hogy megismertesse azokat a hivatalos elképzeléseket, amelyek a hadsereggel és a biztonsággal összefüggően fogalmazódnak meg. Ma a társadalomban az egyik legnehezebben megérthető kérdés, hogy mit keresünk Afganisztánban. Én azt hiszem, hogy a bevezető részben bővebb megfogalmazását kellene adni a Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalásának, azt valahogy megmagyarázni, vagy megértetni, hogy több ezer kilométerre, az ország biztonsága érdekében, akár a szövetségesek biztonsága érdekében is, hogy miért vagyunk ott. Ezt én mindenképpen jónak tartanám.
Ami az anyagot illeti, én úgy látom, hogy meglehetősen részletes, és jól megfogalmazott, ugyanakkor az a gyanúm, hogy amikor az anyag a biztonsági kockázatot és a biztonsági kihívást két kategóriaként említi, akkor én azért úgy gondolom, hogy a kihívást lehet úgy mondani, hogy a kisebb veszélyt jelentő, vagy még nem jelenlévő veszélyt foglalja magában. Én a kábítószer terjedését a biztonsági kockázatok, tehát a veszélyesebb kategóriába sorolnám, annál is inkább, mert van egy olyan pont ebben, hogy "Az instabil országok belső feszültsége következtében kialakuló, a szervezett bűnözéssel összefonódó nagyobb méretű migrációs és illegális kereskedelem." Azt gondolom, Magyarország földrajzi helyzete, az ismeretek, amelyek a szállítási útvonalakról szólnak, és egyebek indokolttá tennék, hogy a kábítószert a valódi kockázati elemek között soroljuk fel.
Az anyag szerintem jól foglalkozik - és ez az előnye, az úgynevezett honvédelmi alapelvekkel szemben - azzal, hogy a leendő feladatok gazdasági részével is foglalkozik, és jól foglalkozik azzal is, hogyan alakuljanak a NATO-val közös fejlesztések. Valamilyen módon azonban én megfogalmaznám az ország légtérvédelmével összefüggő figyelőrendszer teljes kiépítettségének a feladatát is, tudniillik egy ilyen jellegű anyagban, ha az megfogalmazást nyer, akkor talán nehezebb vele szembe menni, mondjuk egy egyszerű hegymászótúra alkalmával. Ez egy olyan megállapítás kell, legyen, ami fontos a hadsereg számára, és azt gondolom, a társadalom számára is.
Végezetül pedig kérdésem lenne, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy az anyagban a Magyar Köztársaság biztonsági környezetével foglalkozik egy külön rész. Milyen információk alapján állt össze ez a rész? Ez egy nagyon fontos kérdés, mert ezek az információk naponta változnak, megfelelő komolysággal kell ezt úgy értékelni, hogy mi az benne, ami egy adott pillanatnyi - hogy mondjam? - rossz politika a szomszédos országokban, vagy egy trend, amely bizony biztonsági kockázattal is együtt jár. Köszönöm szépen.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Tisztelt Bizottság! Három jelentkező van még, Simicskó István, Gruber Attila és Kelemen András a külügyi bizottságból. Legkésőbb három órára be kell fejezzük a bizottsági ülést, ahogy ezt a miniszter úrral is egyeztettük, ezért azt szeretném kérni a képviselőktől - nem tudom, hogy még a honvédelmi oldalról is van-e hozzászóló -, hogy limitáljuk magunkat egy-kettő percben maximálisan.
Istvánról viszont szavazzunk! Ki támogatja, hogy szót kapjon Simicskó István? (Látható többség jelentkezik.) Elnök úr, parancsoljon!
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget, és köszönöm az ismételt bizalmat.
Az első kérdésem az lenne, hogy mi az anyag további sorsa. Ha jó értelmeztem, akkor ma egy tájékoztatót kaptunk a kormány elképzeléséről, a miniszter úr elképzeléséről a katonai stratégia vonatkozásában, de döntési helyzetben, úgy érzem, nem vagyunk. Ettől függetlenül köszönjük, és köszönöm én magam is a lehetőséget, hogy itt lehettem és meghallgathattam a tájékoztatást.
Azt hiszem, hogy abban, amit Németh Zsolt elnök úr elmondott, abszolút nincs vita közöttünk, hiszen mindannyian az euro-atlanti elkötelezettség hívei vagyunk. Ez egy fontos kritériuma az anyagnak, ebben, azt hiszem, teljes egyetértés mutatkozott. A kérdésem arra vonatkozna - figyelembe véve azt a folyamatot, amelyet láthatunk mind a NATO-ban, mind az Európai Unióban -, hogy mivel a NATO-ban '99-ben került elfogadásra a stratégiai védelmi koncepció, ennek az átdolgozása napirenden van, tehát valószínűleg 2009-ben ez elfogadásra kerül, az Európai Unióban hasonló úton járnak, nem lenne-e célszerű ezt megvárni. Bár jó dolog, ha irányt mutatunk a NATO-nak és az EU-nak, de nem biztos, hogy teljes mértékben jó nyomon járunk. Nem kellene-e várni az anyaggal?
Bár nyilván vannak szorító körülmények, hiszen egyrészt a 2004. évi CV. honvédelmi törvény 52. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a honvédelmi miniszter kidolgozza az ágazat irányítása során a nemzeti katonai stratégiát, halványan kérdezném meg, hogy vajon mi az oka annak, hogy erre most kerül sor. Én partner vagyok abban, és azt hiszem, mindannyian, hogy ezt a törvénysértő állapotot megszüntessük, hiszen 2004 óta nem sikerült kidolgozni egyetlen egy honvédelmi miniszternek sem a nemzeti katonai stratégiát. Örülök annak, hogy végre eljutottunk idáig, de ennek tényleg számos oka van. Mi adja az aktualitását ennek, hogy pont most, pont ekkor kellene elfogadni a kormánynak nemzeti katonai stratégiát?
A nemzeti biztonsági stratégia elhangzott, ez létezik. 2001-ben, majd 2004-ben, ha jól emlékszem, a következő kormány átírta. Nyilván ez arra épül, hiszen úgy fogalmaz a nemzeti biztonsági stratégia, hogy az ágazati stratégiákat ki kell dolgozni, ki kell alakítani. Ebben is van egy kis késés, hiszen már lassan öt év állt rendelkezésre erre.
A másik kérdés pedig az, hogy az 51/2007-es országgyűlési határozat, amely a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szól - bár kimaradt belőle a hosszú távú most legutóbb - valóban szól a Magyar Honvédségről, de mennyiben illeszkedik ez az anyag ehhez az országgyűlési határozati formációhoz, hiszen erről az Országgyűlés döntött, ez pedig egy kormányhatáskörben elfogadásra kerülő anyag.
Végezetül pedig annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy a területvédelmet, amiről a miniszter úr beszélt és az expedíciós képességeket mi soha nem állítottuk szembe. Mi mindig azt mondtuk el a kormánnyal ellentétben, hogy nem úgy kell az expedíciós képességeket kialakítani, hogy közben megszüntetjük az országvédelmi képességeket, tehát mondjuk nem a tüzérség felszámolásával kell létrehozni egy víztisztító szakaszt, hanem véleményünk szerint mind a kettőre szükség van, és mindig partnerek voltunk az expedíciós képesség növelésében. Én úgy érzem, hogy ezek hozzá tartoztak, hogy teljesebb kép alakuljon ki a bizottság tisztelt tagjaiban és a hallgatóságban.
Ami hiányosságként föllelhető az anyagban, talán a hadkiegészítés rendszerének a kérdése. Azt hiszem, jó, hogy az anyag szól az önkéntes tartalékos rendszerről, ez egy fontos dolog, ez valóban a területvédelmet erősíti, bár a kormány elgondolásaiban elsősorban expedíciós képességek kiegészítésére szolgálna az önkéntes tartalékos rendszer, és én azt hiszem, hogy ez a területvédelem szempontjából lenne elsősorban fontos. A hadkiegészítés rendszere pedig hiányosságokat mutat, mindannyian jól tudjuk. Iszonyatos mértékű biztonsági vákuum van ezen a területen, hiszen megszűnt 2004 óta a sorkatonai szolgálattal együtt az általános hadkötelezettség is, megszűnt a bejelentési, tájékoztatási, adatközlési kötelezettség, megjelenési kötelezettség, és gyakorlatilag nincs naprakész katonai nyilvántartás. Talán az anyagnak erre is érdemes lenne kitérnie.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és a lehetőséget.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönjük a rövid hozzászólását Simicskó elnök úrnak.
Gruber képviselőtársunknak legalább ennek ötven százalékkal való csökkentésével adok lehetőséget.
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Rövid leszek, és nem használom az inherens szót sem. Az 5. oldal 17. pontja, összefüggésben a 9. oldalon lévő 32. ponttal, amely a légtérvédelem hatékonyságáról szól, kiemeli a légi eszközök biztosítását, a vezetési radareszközök biztosítását. Vajon nem ugyanilyen fontos-e az emberi háttér? Néhány héttel ezelőtt a miniszter úrnak már jeleztem a levelemben, hogy ebben talán jó lenne előrelépni.
Illetőleg felmerült már kódolva a Tubes-ügy kérdése. Valóban ilyen módon én azért nem egyszerűsíteném le egyszerű hegyi túrára ezt a kérdést, mert egy igen komoly társadalmi, civil szféra és honvédelmi érdekütközés problémája, hogy hogyan lehet ezt megoldani.
Aztán, az 5. oldal 18. pontjában, amely a Magyarország melletti szomszédos térségekben lévő problémákat vázolja - én kezdek megijedni, és hazamegyek árkot ásni - mire gondol legalább égtáj szerint az előterjesztő, különös tekintettel a katonai tevékenységgel történő számolásra is?
Bocsánat, visszatérve a 9. oldal 32. pontjára, azt azért írtam fel, mert itt az anyaghoz képest meglehetősen részletesen nevezi meg a meglévő helikopterek modernizációját és újak beszerzését. Ha ez szerepel az anyagban, akkor miért nem szerepel benne az Albatrosokat leváltó új repülőgépekről egy félmondat? Ez az esetleges cseh gépbeszerzés, amely már a sajtóban megszellőztetésre került.
Utoljára a 10. oldalon a 39. pontban szintén az önkéntes tartalékos katonákra utalnék. Lassan már én is vén obsitos leszek, tehát nem tudom, az anyagból nem igazán derül ki - ebben csatlakozom az előttem szólókhoz -, hogy elsősorban hazai, vagy pedig nyugdíjas katonákról szól a történet. Ezt jobb lenne, hasznosabb lenne, és szeretném, ha kiegészítenék.
Végezetül, nagyon gyorsan: mivel soha nem kerül rá sor, hadd mondjak köszönetet a miniszter úrnak, és rajta keresztül azoknak a munkatársainak, akik az elmúlt időszakban akár a Magyar Honvéd újságnál, akár pedig a minisztérium sajtókapcsolataival kapcsolatban dolgoztak együtt. Én úgy érzem, hogy az elmúlt két évben olyan minőségi ugrást jelentett például a Magyar Honvéd című újság minősége, amely, azt hiszem, mindenképpen dicséretet érdemel, és ezt itt szeretném megtenni, hogy a szakma is halljon erről. Köszönöm szépen.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt átadnám Csampa Zsolt képviselő úrnak a szót, engedjék meg, hogy néhány mondat erejéig kiegészítsem azt, amit Kontrát képviselő úr mondott, illetve hivatkozott már Simicskó képviselőtársam is. Nagyon rövid szeretnék lenni.
Először is arra szeretném kérni a miniszter urat, hogy a kormányzat kövesse azt a hagyományos gyakorlatot, amely az alkotmányból is következik egyébként, hogy a kormánynak a honvédelmi igazgatás területén, a külföldi szerepvállalás területén az ötpárti konszenzussal létrejövő alkotmánymódosítás okán szabad döntési jogosítványai vannak. Mint ahogy erről kormánydöntés fog születni és nem parlamenti döntés, mint ahogy a külföldi szerepvállalásról kormánydöntés születik és nem parlamenti döntés, ennek ellenére a konszenzusra való törekvés, mármint hogy a parlament egyetértését követnie kell a nemzeti katonai stratégiának, jelenjen meg az előszóban, mert ez hiányzik belőle. Az szeretném, ha ez az entrée lenne adott esetben, hogy az elmúlt tizennyolc év esetében konszenzussal születnek meg a hadsereget és a nemzeti katonai stratégiát illető döntések, vagy ebbe a körbe tartozó döntések. Talán érdemes volna arra, hogy ez ebből a stratégiából visszaköszönjön, hogy ez egy fontos dolog, annak ellenére, hogy a kormánynak önálló rendelkezési jogosítványai vannak, a kormány gesztusokat tesz - bármilyen kormány legyen is, tegyük hozzá -, minden kormány törekedjék arra, hogy nemzeti katonai ügyekben elnyerje a parlament támogatását, függetlenül az alkotmány fölhatalmazásától.
A biztonsági környezet új kihívásai: ez nyilván alapvetően világnézeti vagy helyzetítélési kérdés, amely az első tételben, az előszó után szerepel. Én arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez a 8. és 9. pont, amit Kozma képviselőtársam és mások is érintettek, talán lehetne egy kicsit hangsúlyosabb és pontosabb. Tudom, hogy a NATO- és EU-determinációk adottak, és ennek értékelése nem lehet kevés nyilvánvalóan, de én azt gondolom, hogy az ország szempontjából a biztonsági kockázatok között fontos, hogy milyen súllyal szerepel az infrastruktúra elleni támadás, adott esetben a klímaváltozás, a környezeti kockázatok, az energiaszektorból adódó kockázatok. Grúzia szerintem egészen új fejezetet írt ezekben a kérdésekben, és megváltoztatta talán a NATO álláspontját is a kelet-európai országok katonai stratégiáit illetően. Ez nem egészen köszön vissza ebből az anyagból, talán azért, mert korábban kezdődött el ennek az anyagnak a készítése. Tehát én azt gondolom, a grúziai energiaügyek következményeinek, az ottani konfliktus tanulságainak meg kell, hogy jelenjenek egy olyan kelet-európai országban, ahol szomszédaink és szövetségeseink közül a lengyelek és a csehek egészen új szituációba keveredtek rakétavédelmi ügyek tekintetében.
Arra is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a 3. tételben, az alkalmazás várható körülményeinél benne van az a mondat, amit sokan kerestek, szó szerint idézi a szöveg a 15. pontban: "A Magyar Honvédség alapvető feladata az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének a védelme." Ha mi katonai stratégiát írnánk, akkor e mondat köré szerveznénk mindent, mert ebből egyébként következik a NATO-szerepvállalás is, adott esetben az európai uniós szerepvállalás is, hiszen a NATO-alapszerződések, így a washingtoni szerződés is kötelez bennünket minden egyes partner területi sérthetetlenségének, illetve szuverenitásának védelmére. Tehát ebből a mondatból levezethető a külföldi szerepvállalás is, amit a NATO-misszió keretében teszünk, és ugyanakkor kielégíti azoknak a vágyát, igényeit is, akik a nemzeti érdekek képviseletét kérik adott esetben számon a katonai stratégián.
Az vitathatatlan, hogy itt pontok sokasága szól a külföldi misszióról, a NATO-szerepvállalásról, érintve az Európai Uniót, és csak töredékesen foglalkozik az anyag, akár ismétlésekbe bocsátkozva is - ez csak formai megjegyzés, de néha ugyanazok a gondolatok vannak körüljárva, és kicsit terjengős az anyag bizonyos része -, a nemzeti védelmi képességgel. Tehát ismétlésekbe bocsátkozva is túlhangsúlyozott azt gondolom, arányaiban, méreteiben túlhangsúlyozott a nemzeti védelmi képesség rovására a nemzetközi misszió; bár tudom, hogy ez kormányzati filozófiai kérdés is, és ez az új feladatok fejezetből is azt gondolom, világosan kiderül.
Szinte minden fejezet, így a 4. is a NATO és az Európai Unió igényeinek való megfelelésre törekszik. Kimondja az anyag, ami egyébként szerintem még vitát válthat ki, de én nem is katonafilozófiai oldalról vagy a biztonságpolitika oldaláról, hanem a pénz oldaláról közelíteném meg a kérdést, hogy minden anyag annyit ér, amennyi megvalósul belőle, és annyi fog megvalósulni belőle, amennyi pénze lesz rá az országnak. De ez az anyag azért kimondja a 24. pontban, hogy "Nem törekszik a katonai képességek teljes spektrumának kialakítására Magyarország, a NATO integrált védelmi, tervezési gyakorlatának megfelelően." Én azt gondolom, nincs is gazdasági realitása, hogy törekedjen. Igény volna rá, valószínűleg, itt megfogalmazták képviselőtársaim is, csak a gazdasági realitásokat és a teljesítőképességet a mai viszonyok között vegyük figyelembe; ez egy megjegyzés lett volna.
Nagyon fontos a 28. pont megjegyzése: "A Magyar Köztársaság kormánya kiemelten fontosnak tartja, hogy a Magyar Honvédség méretével és teherbíró képességével arányosan részt vegyen a NATO reagáló erő és az EU-harccsoportok tevékenységében." Arról lehetne egy hosszabb, több órás vitát folytatni, hogy a Magyar Honvédség méretével és teherbíró képességével részt vehetnénk-e ilyen méretű misszióban, ami a NATO-n belül kimagasló nagyságú. Ezt csak úgy fölteszem költői kérdésként, hogy vajon jelen pillanatban a honvédség teherbíró képessége alkalmas-e erre.
Még volna pár megjegyzésem, amit én nagyon fontosnak tartanék: ilyen a környezettudatos gondolkodás, és az ökológiai károk elhárításában, megelőzésében a honvédség szerepe azt gondolom, nagyon aktuális kérdés. Az 5. pont a humánpolitikai erőforrásokról ír, és mindössze három pont rendelkezik csak erről, amit én egy kicsit kevésnek tartok, és a vezérkarifőnök-jelölt meghallgatásakor is próbáltam erre ráirányítani a figyelmet. Valamit a mindenkori kormánynak - és ez most nem a jelenlegi kisebbségi kormánynak szól, hanem általában az ebben az évtizedben regnáló kormányoknak - üzenni kellene a fegyveres testületeknél szolgálók számára is, hogy mi is a jövő akár 10-15 éves perspektíva tekintetében: fizetés, életkörülmények, karrierpálya, lehetőségek, egzisztencia, a katonák társadalmi megbecsülése, aminek a pénz mindenféleképpen az egyik szinonimája, ha nem is a legteljesebb szinonimája. A versenyképes juttatás a 38. pontban szerepel ugyan, de hogy ebből mikor és mi lesz, azt diszkréten kerüli az anyag. (Keleti György: Hányad osztályú a verseny?) Igen, hogy hányad osztályú a verseny, és hogy mikor lesz belőle valami, hogy a versenyen mikor indulunk, ezt diszkréten kezeli az anyag.
Csak arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a Magyar Honvédségnek a humánerőforrás oldala az egyik legjobb oldala, az eddigi honvédelmi bizottsági elnöki tapasztalataim alapján. Érdemes volna ezért ezzel egy kicsit többet foglalkozni, hogy az a katonaember, aki ezt a stratégiát a kezébe veszi vezetőként, egyszerű tisztként vagy szolgálatot teljesítőként, és elolvassa, akkor ebből ő is kapjon üzenetet magára nézve, hogy ne csak az állami megrendelés legyen ott, hogy mit kell teljesítenie a hadseregnek, hanem valamiféle kifutási lehetőség, karrierpálya-, életpályamodell is legyen, amit én nagyon fontosnak tartok.
Egyetértek az anyagi erőforrások ilyen fontos szerepeltetésével és a fölhasználások rendjével, és miniszter urat mindig is támogattuk abban a törekvésében, hogy a fölmerülő pazarlásokat próbálja megszüntetni a honvédelmi kiadáson belül. A honvédelmi kiadások arányai pozitív irányban mozdultak el a belső arányokat illetően, ami a dologi, személyi, fejlesztési kiadások arányát illeti. Az üzemhatékonyságra minden tárcánál, minden egységnél fölhívnám a figyelmet, hogy a honvédségnek úgy gondolom, akkor lesz pénze a katonai feladatok ellátására a következő években, hogyha magán is megnézi, hogy mi az, ami megtakarítható, mert külső forrásra, a költségvetésben több pénzre nem tudom, hogy számolhat-e a következő 3-4 esztendőben. Ezek lettek volna a megjegyzéseim.
Kelemen András, Csampa Zsolt.
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Néhány más kiindulási pontból, de érintették már képviselőtársaim, például a hadkiegészítés rendszere oldaláról vagy a területvédelem oldaláról azt, amit én röviden szeretnék jelezni, hogy az állampolgár és a honvédelem, és így a haderő viszonya hogyan alakul. Ez egy több évtizedes problémának a finom jelzése csak részemről, de kétségtelen, hogy itt nagyon sok elvarratlan szál van. Az egy alkotmányos alapelv, hogy az állampolgárnak a honvédelemben végső fokon szerepe van, sőt kötelessége van, tehát ha úgy vesszük, a honvédelem végső fokon adott helyzetben közfeladatnak számít. Az viszont kétségtelen, hogy az országvédelem esetén a feladat ellátásához szükséges képességek megvannak-e vagy sem. Ez egy nagy kérdés.
Azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, mi a véleménye arról, hogy ehhez a feladathoz az önvédelem képességének és a honvédelem kultúrájának legalábbis megemlítést kellene kapnia az anyagban. Köszönöm szépen.
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke: Végül Csampa Zsolt képviselőtársam következik, majd a válaszok miniszter úr és a vezérkar részéről.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök urak. Azt gondolom, nem ismételném azokat, amit akár elnök urak, akár képviselőtársaim megfogalmaztak ezzel az anyaggal kapcsolatban, csak szeretnék rávilágítani arra, hogy ha nincsenek meg az ágazati stratégiák, és nincs mihez kapcsoljuk a dolgokat, akkor kapunk egy ilyen anyagot, ami per pillanat tizenvalahány oldal. De azért utalni kell rá, ha kapunk egy ilyen anyagot, ami valamilyen szinten egy színvonalas, és azt lehet mondani, hogy egy értékelhető, egy olyan alapdokumentum, amiről lehet vitatkozni, és azt gondolom, hogy meg lehet találni az összhangot, de ezt még mindenféleképpen szükséges finomítani, hangszerelni.
Miért fogalmazom ezt meg? Először is, amit elnök úr is megfogalmazott, rengeteg az úgynevezett szó- vagy mondatismétlés benne. Például a 15. pontban, hogyha kimondjuk azt, hogy Magyarország katonai védelméről beszélünk, akkor utána a következő mondatban az van, hogy a "Magyar Honvédség alapvető feladata az ország függetlenségének és területi sérthetetlenségének a védelme." Mind a két mondat azt gondolom, elég egyértelműen ugyanazt akarja, ugyanazt fogalmazza meg.
Ha a környezetvédők, illetve a környezetvédelmi bizottság is megnézi ezt az anyagot, akkor lehet, hogy sírva is fakadnak, mert legalább két oldalt meg lehetne spórolni az olyan mondatokkal, amelyek ismétlődnek.
Ágazati stratégiákról kezdtem el beszélni, és ebben Keleti alelnök úrral maximálisan egyetértek, illetve az anyagban is érzékelhető, hogy bizonyos területek és bizonyos ágazatok keverednek itt. Keveredik a belbiztonsági, a nemzetbiztonsági kérdés, de ahogy a külügyi bizottság alelnöke is megfogalmazta, már az élelmiszerbiztonság is belekeveredik ebbe az anyagba. Azt gondolom, ha megvannak azok a stratégiai elemek, amelyeket ki lehet venni és azt lehet mondani, hogy össze lehet passzítani, akkor kapunk a katonai stratégiai kérdésekben egy teljesen tiszta és egyértelmű irányt.
Az anyag foglalkozik a katasztrófavédelemmel elég nagy terjedelemben és hangsúllyal. Körbenézek a tábornok urak között, egyvalakit hiányolok, Patyi tábornok urat, aki a védelmi hivatal vezetője, de hiányolok a katasztrófavédelemtől esetleg valakit. Tudjuk nagyon jól, hogy perpillanat a kormányzaton belül a katasztrófavédelem az önkormányzathoz van deklaráltan telepítve, de alapjáraton mint katasztrófavédelemnél van egy - bocsánat a kifejezésért - vízfej, de ha szükség van, és erő és irányítás is kell hozzá, akkor a Magyar Honvédséghez fordulunk. Azt gondolom, a kormányzaton belül kellene letisztulnia annak, hogy valójában hol és milyen szerepet szánunk a katasztrófavédelemnek, vagy éppen azt mondjuk, hogy a katasztrófavédelemnek lesz valamelyik ágazati struktúrában valamilyen szerepe.
Ha tovább beszélünk: a terrorizmus elleni harc, a szervezett bűnözés, a kábítószer... Gondolom, az alelnök úr is onnan vette, hogy van egy ilyen szó is, hogy illegális kereskedelem. Azt gondolom, hogy az illegális kereskedelem kapcsán természetesen lehet beszélni a józsefvárosi piacról mint egyéb illegális kereskedelemről, de úgy gondolom, hogy ezek nem specifikusan a katonai stratégiához illőek. Szerintem ez elég egyértelmű: rendvédelmi szervek, Vám- és Pénzügyőrség, nemzetbiztonsági szervek.
A miniszter úr a tájékoztatójában a haderőfejlesztés irányáról beszélt, és elmondta, hogy ki vannak dolgozva a mellékletek. Az a legnagyobb problémám, hogy én itt nem olvastam, nem láttam a mellékleteket. Azt gondolom, ha egyben kellene valamilyen anyagot kezelnünk, akkor úgy kapnánk egy valós tiszta képet, ha a mellékletek is ott lennének mögötte, hogy mit szeretnénk, akár a légi stratégiai szállításról beszélünk. Itt már elhangzottak konkrétumok, mondjuk a C-17-es program, de lehet említeni mellette egy A-26-os lecserélését 2013-ban, de lehet az Albatrost és egyéb dolgokat. Természetesen azt gondolom, hogy az anyagnak nem kell ilyen mélységbe lemenni, de egy melléklet valószínűleg tartalmazza, és akkor kielégítő válaszokat kapunk erre.
Hozzáteszem, hogy a miniszter úrral nem olyan régen jöttünk haza Afganisztánból. Egy picit jó is, hogy a külügyi bizottsággal együttes ülésünk van, de ha a gazdasági bizottság is itt ülne, és egy picit a gazdasági stratégiával foglalkozna, akkor elgondolkozhatnánk azon a kérdésen, amelyet Keleti alelnök úr feltett, hogy mit keresünk Afganisztánban. Persze, van egy katonai, egy NATO-érdek, és kellene lenni egy nemzetközi, illetve nemzeti gazdasági érdeknek. A miniszter úr is látta, én magam is meggyőződtem róla, hogy a németek, akik kitelepültek, az energiaszektorban lényegében már olyan fejlesztéseket értek el, hogy mondhatom azt, hogy városokat kötnek össze, vagy éppen a törökök, akik mondjuk a kabuli reptér mellett egy újabb repteret építenek, és mennek fel északra. Ezek olyan dolgok, amelyekről azt gondolom, hogy nemzeti érdekek. Volt egy Kovács László nevezetű külügyminiszterünk, aki azt fogalmazta meg Irakkal kapcsolatban, hogy azért érdeke Magyarországnak Irakba menni, mert majd gazdasági haszon lesz belőle. Bocsánat a kifejezésért, a TOI TOI vécéken kívül nem igazán tudom, hogy milyen gazdasági hasznunk lett az iraki részvételből. Röviden ennyit szerettem volna. Köszönöm szépen.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Köszönöm szépen. Keleti alelnök úr felhívta a figyelmemet, hogy ő nem azt mondta, hogy mit keresünk Afganisztánban, hanem hogy el kell magyaráznunk, hogy mit keresünk Afganisztánban. Így van, valóban ezt mondta az alelnök úr.
Miniszter úr, ez egy komoly kihívás, öt perc. Parancsoljon, miniszter úr! (Derültség.)
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Mindenesetre a munkatársaim úgy döntöttek, hogy megbíznak engem a válaszadással. Először is, meghívom a külügyi bizottságot, egy alkalommal, legyen szíves, jöjjön el valamelyik katonai bázisunkra egy hosszabb beszélgetésre, hiszen a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai már voltak ilyenen. Őket is szívesen látjuk természetesen. Ezt azért mondom, mert érdemes azokra a részletekre kitérni, amelyek felvetődtek, én viszont most azt az elvet követem, hogy csak a stratégia alapvető kérdéseivel kapcsolatban felmerült ügyekre reagálok, hiszen a stratégiát vitatjuk.
Az elején elmondtam, hogy kormányhatározat lesz belőle, elmondtam, hogy körülbelül egyéves előkészítő munka előzte meg a teljes nyilvánosság előtt -, de akkor még nem volt itt a képviselő úr -, így mindenkinek módja volt ebben részt venni. Nagyon sokan részt is vettek a képviselők közül is.
Jogos kérdés - akkor tehát visszatérek az alapkérdésre -, hogy a nemzeti biztonsági stratégia mellett most meg kellett csinálnunk ezt a katonai stratégiát. Igen. Elég abból, hogy mindig valamiért halasztódik, mert az azt jelenti, hogy nem akarunk megválaszolni valódi kérdéseket, márpedig vannak valódi kérdések. Azért most van az apropója, mert 2007 végére lezártunk egy szakaszt, a szervezeti átalakítást, az önkéntes haderőre való áttérést. Én halaszthatatlannak tartottam, hogy 2008-ban készüljön el a nemzeti katonai stratégia tervezete. Egyéves munka van mögötte. Bízom benne, hogy januárban a kormány elfogadja, és abban is bízom, hogy a kormány döntése után -, amelyben egyébként tükröztetni fogjuk a konszenzus igényét és lehetőségét is, ezt jogos megjegyzésnek tartom magam is - elindul azoknak a részletes feladatoknak a további kibontása, amelyek ezek alapján szükségesek. Egy dokumentum már természetesen menet közben elkészült, a tízéves terv, de a következő tízéves terv kidolgozásánál természetesen már ez a nemzeti katonai stratégia lesz az alap.
A második kérdés messzebb vezet. Megértem, hogy politikai okokból itt különböző hangsúlyok fogalmazódnak meg, viszont egy alapvető politikai kérdésben szeretném nagyon határozottan az álláspontomat elmondani, vállalva a vitát. A NATO és az Európai Unió mi vagyunk. A NATO és az Európai Unió nem valami tőlünk független, valami külső tényező, a NATO és az Európai Unió mi vagyunk. Nem úgy kell rá tekinteni, mintha az valami tőlünk idegen, hol baráti, hol kedves, hol kedvetlen valami lenne, mi magunk vagyunk. És azért vagyunk ezeknek a szövetségesi rendszereknek a tagja, hogy ne egyedül kelljen számos gazdasági, politikai, kulturális vagy biztonsági feltételt biztosítani. Azt gondolom, hogy ez a megközelítés lehet az, amely talán elrendezi azokat a vitákat, amelyek még vannak. Én tisztelettel tudomásul veszem a véleménykülönbségeket, fenntartom a saját álláspontom, és kész vagyok arra, hogy később ezekről a vitákat tovább folytassuk, mert érdemesek rá.
Van azonban egy olyan kérdés, amely ebből kiemelendő - ezt az elnök úr vetette föl -, a NATO és az Európai Unió viszonya. Én azzal a megközelítéssel értek egyet, amelyet az elnök úr képvisel, hogy ez egy forró pont, hogy nagyon nagy a kihívás, hogy milyen választ adunk, sőt, szeretném világossá tenni azt is, hogy egy másik metszetében a NATO-n belül Észak-Amerika és Európa viszonyában legalább ilyen nagy kérdések merülnek fel. Ha Európa nem vállal többet, akkor kialakulhat egy olyan politikai irányzat is Észak-Amerika részéről - nem véletlenül mondom nem csupán az Egyesült Államokat, ide értem Kanadát is -, amely a hajlandók és képesek csoportjára osztja a NATO-tagállamokat. Ez nem jó irány lenne a világ számára. Azt gondolom tehát, hogy a megoldandó probléma nem csupán a NATO és az Európai Unió viszonya, hanem a NATO-n belüli viszonyrendszer is. Ha ebben a Magyar Köztársaság kezdeményező, az szerintem hosszú távon jelenthet Magyarország számára nemzetközi politikai előnyt. Ilyen értelemben én azt az Obama-Gates párost, amely vélhetőleg január 20-án létre fog jönni, jó iránynak tartom Magyarország számára is, a NATO és az Európai Unió számára is. Bár minden ilyen választási előrejelzésem bejönne! Szívesen jósolnék az MSZP-nek 2010-ben hasonló biztonsággal. A választás éjszakáján mondtam, hogy...
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Ebben mi már nem tudunk konszenzust alkotni. (Derültség.)
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Obama fog nyerni, és Gates lesz a védelmi miniszter. Egy kicsit hitetlenkedve néztek rám, de mind a kettő bejött.
Nagyon fontos a nemzetközi felhatalmazás és a nemzetközi jog viszonyának tisztázása, és szeretnék mindenképpen egy alapvető félreértés eloszlatni. Az alkalmi koalíció nem jelenti azt, hogy nem közjogi felhatalmazással jön létre. Alkalmi koalíció lehet - volt ilyen Irakban egyébként -, ahol nem a NATO, nem az ENSZ, nem az EBESZ vagy nem az Európai Unió volt megnevezve, hanem államok koalíciója. Ezekben az esetekben, ha ez országgyűlési kompetencia, akkor Magyarországon erről az Országgyűlés fog dönteni. Mint ahogy szeretnék rámutatni arra az ellentmondásra is, és ha egyszer tényleg konszenzus lenne, akkor jó lenne elrendezni, hogy a NATO és az európai uniós műveletek kormánykompetenciában vannak, de az ENSZ-műveletek nem, azok országgyűlési kompetenciában vannak. Ezt a helyére kellene egyszer tenni, hogy az ENSZ is hasonló minősítést kapjon, amelyik egy tágabb és átfogóbb nemzetközi szervezet, mint a NATO és az Európai Unió. Egyébként ezt egy ötpárti kezdeményezéssel meg tudnánk tenni, és azt gondolom, hogy épp ideje lenne. Elég furán néz ki belül is és kifelé is ilyen értelemben a történet.
Szeretnék még egy vitakérdést teljesen világossá tenni. Nem számolok, és nem számolunk Magyarországot fenyegető, magyarellenes erőkkel, amelyek állami támogatással rendelkeznek. Ilyen veszéllyel nem számolunk, a Magyar Köztársaság szomszédos országai részéről ilyen veszély nem áll fenn. (Nyitray András: Katonai stratégia.) Katonai igen, erről beszéltem, természetesen nemzeti katonai stratégiáról van szó. Azért szeretném ezt elmondani, mert ha vitapont van, az nagyon világosan látszódjon.
Készülünk a rendkívüli helyzetekre, számos stratégiai irány van ebben kijelölve, és ebben természetesen megvan a szerepe a Katonai Felderítő Hivatalnak is, de mi nem szervezetekről írtunk, hanem stratégiát írtunk. Ebben több helyen a felderítés, az információszerzés jelentősen szerepel, így, ha akarom, ők is bőven szerepelnek ebben az anyagban. És természetesen kulcsfontosságú az is, hogy az új típusú veszélyek időbeni felismerése megtörténjen, erre többen is utaltak.
Az utolsó kérdés a költségvetés kérdése: két fogalmat szeretnék tisztázni, az egyik a költségvetési támogatás, a másik a védelmi költségvetés, mert a kettő eltér egymástól. A védelmi költségvetés nagyobb, mint a költségvetési támogatás, mert rendelkezünk más típusú bevételekkel is. Amit én a kormánynak javasoltam, az a bukaresti csúcs döntésének végrehajtása, ugyanis a bukaresti csúcs úgy döntött, hogy nem 2 százalék GDP-arányos védelmi kiadásra kell törekedni a tagállamoknak, hanem az 1,3 százalékos GDP-nemteljesítőknek kell ezt meghaladniuk 5 év alatt. Ez a bukaresti csúcs döntése, ami 8 államot érint. A Magyar Köztársaság lenne az első, amelyik ebben lép, és a NATO miniszteri értekezletén ez a bejelentés meg is történt. Csak azért mondtam el ezt is, hogy ebben is nagyon pontosak legyünk. Ez azt jelenti, hogy 1,11 százalékról nőne a költségvetési támogatás. Tehát a költségvetési támogatás 1,31 százalék lesz, ennyire nőne ez alatt az 5 év alatt.
A védelmi költségvetés ennél nagyobb, és itt két tényadatot szeretnék elmondani, hiszen a zárszámadás ezek alapján készült el. 2006-ban 296 milliárd forintot költöttünk, és ez a GDP 1,24 százaléka. 2007-ben 325 milliárdot költöttünk, ez az össznemzeti termék 1,28 százaléka. Szeretném hangsúlyozni, hogy a maradványokat és mindent leszámítva ez a tiszta védelmi kiadási összeg, a két, parlament által elfogadott zárszámadás szerint. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány, hogy azt az egyensúlyt találjuk meg, ami a honvédség szükségletei és a társadalom teljesítő képessége között van.
Köszönöm szépen az észrevételeket, felhasználjuk őket.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Köszönjük szépen. (Dr. Kontrát Károly ügyrendi témában kér szót.)
Kontrát képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Elnök úr, az lenne a tiszteletteljes ügyrendi javaslatom, tudomásul véve a miniszter úr bejelentését és az időre való hivatkozását, hogy az értelmes, érdemi párbeszéd látszatát legalább annyiban tartsuk fönn, hogy a miniszter úr majd írásban válaszol azoknak a képviselőknek, akik kérdéseket tettek föl, és a kérdéseikre nem kaptak választ. Én erre igényt tartanék. Köszönöm szépen.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Azt hiszem, annak is lenne értelme, ha mielőtt a kormány elé terjeszti a végleges változatot a minisztérium, azelőtt az átdolgozott változatot küldje meg nekünk a minisztérium, hogy esetleg még arra is tudjunk reagálni.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Rendben.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke: Akkor ebben a két kérdésben, úgy látom, mivel egyetértett a miniszter úr is, megállapodtunk.
Megköszönöm az együttes ülés lehetőségét, és köszönjük szépen miniszter úrnak, tábornok uraknak és a képviselő uraknak a jelenlétet. Mindenkinek hadd kívánjak boldog karácsonyi ünnepeket! Köszönöm szépen.
Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 6 perc)
Németh Zsolt Dr. Lázár János
a Külügyi és határon túli magyarok a Honvédelmi és rendészeti
bizottságának elnöke bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Bihariné Zsebők Erika és Takács Aliz