1. A legfõbb ügyész és az Országgyûlés kapcsolata

2. Az ügyészség feladatai

3. Az ügyészség szervezete

4. Az ügyészség mûködésének feltételei

5. Az ügyészi szakágak tevékenysége

6. A büntetõjogi ügyészi tevékenység

7. A magánjogi és a közigazgatási jogi ügyészi tevékenység

8. A katonai ügyészség

9. Az ügyészség informatikai, tudományos és nemzetközi tevékenysége

Melléklet:

Áttekintés az OKKRI kutatásairól

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 52. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat 89. §-ában foglalt kötelezettségem alapján a Magyar Köztársaság ügyészsége 1998. évi mûködésérõl jelentést teszek.

Az Országgyûlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának 1994. december 16-ai állásfoglalása szerint "az Alkotmány és egyéb törvények nem szabályozzák a beszámoló gyakoriságát, de ezek értelmezésébõl az következik, hogy a beszámolóra ciklusonként legalább egyszer, illetõleg a legfõbb ügyész mandátumának lejártát megelõzõen sort kell keríteni; ezen felül a legfõbb ügyész az Országgyûlés döntésétõl függõen is beszámolhat, illetõleg saját elhatározásából is készíthet beszámolót. (Ezekben az esetekben a beszámoló jelentés formáját ölti, plenáris vita folyik róla, és az Országgyûlés szavaz a jelentés elfogadásáról vagy el nem fogadásáról.)"

Mûködésem alatt az elsõ beszámolót - az 1990-1993 közötti évekrõl - 1993. július 15-én nyújtottam be az Országgyûlésnek, majd az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság idézett állásfoglalását figyelembe véve úgy döntöttem, hogy az ügyészség mûködésérõl évente beszámolok az Országgyûlésnek, így idáig összesen öt jelentést nyújtottam be; utoljára az 1997. évi tevékenységrõl szólót 1998. május 4-én.

Az ügyészség alkotmányos helyzetét, a legfõbb ügyész és az Országgyûlés kapcsolatának alapvetõ szabályait az Alkotmány rögzíti.

A Magyar Köztársaság legfõbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés választja. A legfõbb ügyész az Országgyûlésnek felelõs és mûködésérõl köteles beszámolni. Az 1994-1998-as parlamenti ciklusban évenként tájékoztattam az Országgyûlést, beszámolóimat azonban - bár több parlamenti bizottság is megvitatta - az Országgyûlés plénuma az említett idõszak alatt nem tárgyalta meg.

Erre elõször az 1998-ban megválasztott Országgyûlés adott lehetõséget, amely az 1997. évrõl benyújtott beszámolómat 1999. március 5-én plenáris ülés napirendjére tûzte, s ezáltal lehetõvé tette, hogy - 1990. évi legfõbb ügyésszé választásom óta elõször - az ügyészség mûködésérõl szóban is beszámolhassak az Országgyûlés elõtt.

A legfõbb ügyészi megbízatás idõtartama 6 év. Az elsõ hat éves megbízatási idõtartam leteltével abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy 1996-ban az Országgyûlés - több mint 2/3-os többséggel - újraválasztott.

A hatályos jogszabályok szerint tanácskozási joggal részt vehetek az Országgyûlés ülésein, ahol az általános szabályok szerint az országgyûlési képviselõk interpellációt, kérdést intézhetnek hozzám. Erre 1998-ban három esetben került sor, két kérdésre és egy azonnali kérdésre adtam választ.

Az Országgyûléssel való kapcsolat fontos eleme az országgyûlési képviselõk Alkotmányban biztosított mentelmi jogának az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvényben és a Házszabályban szabályozottak szerinti felfüggesztésére irányuló eljárás. A közvádas bûncselekmény miatti büntetõjogi felelõsségre vonás alkotmányjogi akadálya - az országgyûlési képviselõt megilletõ mentelmi jog - csak úgy hárítható el, ha ennek felfüggesztésére az Országgyûlés elnökénél indítványt terjesztek elõ és az Országgyûlés az országgyûlési képviselõ mentelmi jogának felfüggesztésével az indítvánnyal érintett cselekmény miatt a büntetõjogi felelõsségre vonást lehetõvé teszi.

1998-ban két országgyûlési képviselõt érintõ három ilyen indítvánnyal éltem, amelybõl az Országgyûlés két esetben [50/1998. (IX.11.) OGY határozat és 76/1998. (XII.4.) OGY határozat] az országgyûlési képviselõ mentelmi jogát felfüggesztette, míg egy esetben [88/1998. (XII.26.) OGY határozat] fenntartotta azt. A mentelmi jog felfüggesztésének indítványozására akkor kerülhet sor, ha az országgyûlési képviselõ a nyomozás adatai alapján alaposan gyanúsítható olyan bûncselekmény elkövetésével, amelynek tekintetében lehetõség van a büntetõjogi felelõsségre vonásra és ennek folytán a mentelmi jog felfüggesztésére. A mentelmi jog felfüggesztése a büntetõjogi felelõsségre vonás akadályát hárítja el, de nem jelent abban érdemi állásfoglalást, miként a mentelmi jog fenntartása is csak a büntetõjogi felelõsségre vonás alkotmányjogi akadályának fennmaradását jelenti mindaddig, ameddig az azzal érintett személynek az országgyûlési képviselõi megbízatása fennáll.

Az ügyészség fõ feladatait az Alkotmány 51. §-a határozza meg. E szerint "a legfõbb ügyész és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelmérõl, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértõ vagy veszélyeztetõ minden cselekmény következetes üldözésérõl".

Az Alkotmánynak ezt a rendelkezését a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló - többször módosított - 1972. évi V. törvény (a továbbiakban:Ütv.) fejti ki részletesen akként, hogy az ügyészség

a) a törvényben meghatározott ügyekben nyomoz (az ügyészség hatáskörébe tartozó bûnügyek nyomozása);

b) felügyeletet gyakorol a bûnügyi nyomozások törvényessége felett (a nyomozás törvényessége feletti felügyelet);

c) gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogosítványát és a bírósági eljárásban képviseli a vádat;

d) törvényességi felügyeletet lát el a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályi rendelkezések megtartása felett, közremûködik a büntetés-végrehajtással kapcsolatos bírósági eljárásban (a büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete);

e) közremûködik abban, hogy a bírósági eljárásban a törvényeket helyesen alkalmazzák (az ügyész részvétele a bíróságok polgári, munkaügyi, közigazgatási és gazdasági jogi peres és nem peres eljárásaiban);

f) elõsegíti, hogy az állami szervek, a bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek, a társadalom valamennyi szervezete, valamint az állampolgárok a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet).

Az Ütv. 18. §-a szerint a Magyar Köztársaság ügyészi szervei

a) a Magyar Köztársaság Legfõbb Ügyészsége;

b) a fellebbviteli fõügyészségek;*

c) a megyei fõügyészségek, illetõleg a Fõvárosi Fõügyészség;

d) a helyi ügyészségek (a megyékben városi, Budapesten kerületi ügyészségek);

e) a Katonai Fõügyészség;

f) a Katonai Fellebbviteli Ügyészség;* * A fellebbviteli fõügyészségek és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség késõbb meghatározandó idõpontban kezdik meg mûködésüket (1998. évi LXXI. törvény 6. §, 80/1998. (XII.16.) OGY határozat, 1/1999. (I.1.) KE határozat).

g) a területi katonai ügyészségek.

A Legfõbb Ügyészségnek alárendelten mûködnek a megyei fõügyészségek, a Fõvárosi Fõügyészség (a továbbiakban együtt: fõügyészségek) és a helyi ügyészségek.

A legfõbb ügyész felügyeli továbbá az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet (OKKRI) tevékenységét.

A katonai ügyészi szervezetet a legfõbb ügyész a katonai fõügyészen keresztül irányítja. A Katonai Fõügyészségnek alárendelten mûködnek a területi katonai ügyészségek. A katonai ügyészek hivatásos katonák is, de az irányítás rendszere folytán tevékenységükben függetlenek a katonai hierarchiától.

Az Ütv. 19. §-ának (1) bekezdése ügyészi szerv létesítésének, megszüntetésének, székhelye áthelyezésének jogkörét a köztársasági elnök hatáskörébe utalja. Az ügyészi szervezet tagozódását a 143/1997. (IX.30.) KE határozat tartalmazza.

Az Ütv. 19. §-ának (3) bekezdése felhatalmaz, hogy az ügyészség szervezetét és mûködését utasítással szabályozzam. E felhatalmazás alapján adtam ki a Magyar Köztársaság ügyészsége szervezetérõl és mûködésérõl szóló - azóta többször módosított - 6/1994. (ÜK.7.) LÜ utasítást (a továbbiakban: SZMSZ), valamint az ügyészségek illetékességi területérõl szóló 4/1997. (ÜK.10.) LÜ utasítást.

A Legfõbb Ügyészség sok vonatkozásban (jogszabályok kezdeményezése, a készülõ jogszabályokról az államigazgatási egyeztetés során történõ véleménynyilvánítás, legfõbb ügyészi "normatív" utasítások alkotása) központi közigazgatási szervhez hasonlóan mûködik, feladatkörének jellegét mégsem ez, hanem a büntetõjogi, valamint a magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység határozza meg. Ennek során a Legfõbb Ügyészség és a Katonai Fõügyészség

- a hatáskörébe tartozó ügyben meghosszabbítja a nyomozás határidejét;

- indítványt tesz a büntetõeljárás vádemelés elõtti szakaszában az elõzetes letartóztatás határidejének a Legfelsõbb Bíróság által történõ meghosszabbítására, illetõleg dönt annak mellõzésérõl;

- a büntetõeljárás vádemelés elõtti szakaszában elbírálja azokat a jogorvoslatokat, amelyek esetében a Legfõbb Ügyészség felettes ügyészségként a megismételt panaszokat elbírálja vagy a döntést elõkészíti;

- feloldja a vádemelés elõtt az ügyészségek, illetve az ügyészségi nyomozó hivatalok között felmerülõ hatásköri és illetékességi összeütközéseket, kijelöli az eljáró ügyészséget, dönt a kizárás tárgyában;

- dönt az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe nem tartozó bûncselekmények ügyészségi nyomozásáról;

- intézi az eljárási kegyelemmel, továbbá a mentelmi joggal vagy más személyes mentességgel kapcsolatos - hatáskörébe tartozó - ügyeket;

- eljár a hatáskörébe tartozó másodfokú büntetõbírósági ügyekben;

- indítványokat készít a felülvizsgálati eljárásokban, nyilatkozik a mások által kezdeményezett ilyen indítványokra;

- részt vesz a Legfelsõbb Bíróság elõtti büntetõügyekben;

- javaslatot tesz a legfõbb ügyésznek jogegységi határozat meghozatalának kezdeményezésére a Legfelsõbb Bíróságnál;

- közvetlen törvényességi felügyeletet gyakorol a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet tevékenysége, valamint a Belügyminisztérium bûnügyi nyilvántartása felett;

- törvényességi vizsgálatokat tart a büntetés-végrehajtási intézetekben, a rendõrségi fogdákban, az egyes rendõrkapitányságokon és más büntetés-végrehajtási feladatot ellátó szerveknél;

- jogszabályban meghatározott esetekben polgári peres eljárást indít, nem peres eljárást kezdeményez, törvényben meghatározott per- és jogorvoslatokkal él, ellátja - a legfõbb ügyészi utasításokban meghatározott módon - az Ütv.-ben és más jogszabályokban elõírt polgári peres és nem peres eljárásokkal kapcsolatos ügyészi feladatokat;

- törvényben meghatározott esetekben a hatáskörébe tartozó szerveknél és szervezeteknél megvizsgálja e szervek (szervezetek) egyedi ügyben hozott határozatainak, jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek nem minõsülõ általános érvényû intézkedéseinek, illetõleg tevékenységének törvényességét és megteszi a szükséges ügyészi intézkedéseket.

A fõügyészségek szervezete a büntetõjogi, valamint a magánjogi és törvényességi felügyeleti tevékenység alapján tagozódik, így általában

- Büntetõjogi Csoport (nyomozásfelügyeleti, illetve büntetõbírósági szakterület),

- Magánjogi és Közigazgatási Jogi Csoport

szervezetben mûködnek, kiegészülve a megfelelõ funkcionális (szervezeti) egységekkel, s 1996. január 1-jétõl fõügyészségi szervezetben mûködnek az ügyészségi nyomozó hivatalok is.

Az SZMSZ felhatalmazása alapján néhány megyei fõügyészség osztály-, a Fõvárosi Fõügyészség pedig - sajátos helyzetére tekintettel - részletes osztálytagozódással mûködik.

Az ügyészi szervezetben - a Katonai Fõügyészség irányítása alatt - öt elsõ fokú, de lényegében fõügyészségi szinten lévõ területi katonai ügyészség (budapesti, debreceni, szegedi, kaposvári és gyõri székhellyel) mûködik.

A 114 városi (fõvárosi kerületi) ügyészségen önálló szervezeti egységek általában nincsenek. A beosztott ügyészek szakterületenkénti beosztásban a vezetõ ügyésznek, illetve helyettesének alárendelten mûködnek. Az SZMSZ lehetõvé teszi azonban - ha a helyi ügyészség ügyforgalma indokolja - szervezeti egységek létesítését.

A hatályos rendelkezések szerint a helyi ügyészség jár el azokban az ügyekben, amelyeket jogszabály vagy legfõbb ügyészi utasítás nem utal más ügyészi szerv hatáskörébe. Ez azt jelenti, hogy a helyi ügyészségek járnak el az ügyek túlnyomó részében, így az ügyészek munkaterhe is ott - elsõsorban a fõvárosi kerületi ügyészségeken, továbbá a Fõvárosi Fõügyészség gazdasági bûnügyekkel foglalkozó osztályán és a megyeszékhelyen mûködõ helyi ügyészségeken - a legnagyobb.

Az ügyészség mûködése, személyi feltételeinek alakulása szempontjából az 1998. esztendõt változatlanul a kiegyensúlyozottság és a nyugodtság jellemezte. Tovább csökkent a be nem töltött ügyészi létszám. Az ügyészi szervezet utánpótlási igényei, valamint a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok módosulása miatt jelentõsen megnõtt titkári és fogalmazói állományban is változatlanul alacsony a munkaerõmozgás.

1. sz. tábla

Az 1997. évi LXXI. törvény módosította az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Üsztv.) és egyúttal újraszabályozta az ügyészségi alkalmazottak javadalmazását. A törvény rendelkezéseinek megfelelõen 1998. július hó 1. napjával megtörtént az összes ügyészségi alkalmazott új besorolása. Az új javadalmazási rendszer a végzett munkának a jövedelemben történõ elismerését a réginél jobban biztosítja. Az ügyészi szervezet személyügyi helyzete javult, a mennyiségi létszámhiány elviselhetõ mértékûre csökkent, utánpótlási helyzetünk pedig kedvezõ.

Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az ügyésszé válás feltételei megszigorodtak. Az egyetem elvégzése után majd öt év elteltével kerülhet sor ügyészi kinevezésre. A kezdõ ügyészi alapilletmény változatlanul hagyása az adó- és a társadalombiztosítási jogszabályok változása miatt is károsan hathat a hosszútávra megtervezett ügyészi utánpótlásra. Az utánpótlást jelentõ már kinevezett fogalmazók, titkárok egy része ez évben kevesebb nettó bért kapott.

Ugyanez mondható el az igazgatási állomány egy jelentõs részérõl, akiket az 1998 júliusi béremelés nem, vagy alig érintett, sõt nettó jövedelmük ez évben csökkent. Az ügyészi szervezet mûködõképességéhez - az ügyészi tevékenység magas szintû ellátásához - szakmailag jól képzett, anyagilag is elismert igazgatási állomány szükséges.

A folyamatosan növekvõ betöltött ügyészi állományon belül ma már minimális - és természetes okokra visszavezethetõ - a szolgálati viszony megszûnések aránya. 1998-ban 79 ügyészt neveztem ki, s ezzel szemben csak 31 ügyész szolgálati viszonya szûnt meg, ez megfelel az utóbbi évek biztató tendenciáinak.

4. sz. tábla

A rendszerváltozás óta eltelt 9 év alatt az ügyészi állomány megújult. 1998 elején az ügyészi létszám 1.169 volt és ebbõl 603 olyan ügyész teljesített szolgálatot, aki 1990-ben, vagy azt követõen kapott ügyészi kinevezést (4.sz. tábla.). Ez az ügyészi állomány többségét, 51,5%-át jelenti. 1998. január l-jén az ügyészek 77%-a (900 fõ) 50 éves vagy fiatalabb, az ügyészek korátlaga (42 év) ideálisnak mondható (3.sz. tábla.). Az ügyészi szervezetet jogászgenerációk egymást kiegészítõ, jó együttmûködése jellemzi a beszámolási idõszakban.

3. sz. tábla

1990 decemberében az ügyészek 45,8%-a volt nõ, ez az arány 1998. január 1-jére elérte az 54,8%-ot (2.sz.tábla), e százalékos növekedést sokszorosan meghaladó mértékben emelkedett a nõ vezetõk száma. Míg 1990-ben a 329 vezetõ ügyészi állásból csupán 72-t (24%) töltöttek be nõk, addig 1998. január 1-jére már a 368 vezetõ ügyészi álláshely 46,2%-át (170 fõ) látta el kolléganõ. Az ügyészi szervezetben a vezetõi kinevezés határozatlan idejû, mára a vezetés stabilizálódott és megszilárdult.

2. sz. tábla

1998-ban az ügyészi szervezet teljesítette - a szakmai ismeretek bõvítése, a gyakorlati tapasztalatok közreadása céljából elfogadott - képzési, továbbképzési tervét. Ennek megfelelõen 8 saját szervezésû 3-5 napos tanfolyam volt Balatonlellén, az ügyészség 1998-ban oktatási központtá bõvített üdülõjében. Rendeztünk továbbképzést a gazdasági bûnügyekkel, a nemzetközi büntetõügyekkel foglalkozó ügyészek, a megyei fõügyészek, a büntetõ szakágat, továbbá a magánjogi és közigazgatási jogi szakágat irányító fõügyészhelyettesek, valamint a kezdõ ügyészek számára. A bentlakásos tanfolyamokat az egynapos szakmai konferenciák egészítették ki. Megkezdõdött az ügyészek európai uniós alapképzése is. A Miniszterelnöki Hivatal lehetõséget nyújtott arra, hogy a felsõ állami vezetõk részére, Szentendrén szervezett tanfolyamsorozatnak ügyész résztvevõi is legyenek, illetve külön is megrendezhessük vezetõ ügyészek számára - a Magyar Közigazgatási Intézet szakmai gondozásában - az uniós alapképzõ tanfolyamot. Saját rendezvényeinken is módot találtunk arra, hogy néhány elõadás keretében és szakirodalom eljuttatásával az ügyészek alapismereteket szerezzenek az Európai Unióról. Ez a folyamat a következõ években teljesedik ki.

Az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és más hazai és külföldi intézmények, alapítványok rendezvényein biztosítottuk az ügyészek részvételének lehetõségét, elsõsorban a szervezett gazdasági bûnözés, a nemzetközi bûnözés, illetve az Európai Unió mûködésének témaköreiben.

A szakmai továbbképzés részének tekinthetõk a külföldi ösztöndíjas utak, tapasztalatcserék, a nemzetközi konferenciákon való részvételek, melyekre egyre szélesebb körbõl tudjuk kiválasztani a résztvevõket, mert az ügyészek, titkárok, fogalmazók között nõtt az idegennyelv-tudással rendelkezõk aránya. (1998-ban az ügyészek 14%-ának, a titkárok 31%-ának, a fogalmazók 64%-ának volt legalább egy nyelvbõl közép- vagy felsõfokú nyelvvizsgája. Angol nyelvbõl 124, németbõl 102, franciából 22 jogász rendelkezik nyelvvizsgával.) 28 ügyésznek, fogalmazónak volt módja egyéni külföldi tanulmányúton, konferencián résztvenni.

A szakmai továbbképzés része az ügyészek posztgraduális tanulmányainak támogatása. Az 1998. év végéig tíz ügyész szerzett másoddiplomát az ELTE Jogi Továbbképzõ Intézet közlekedési szakjogász, hat fõ a jogi informatikai szakjogász, négy fõ a környezetvédelmi szakjogász és három fõ a biztosítási szakjogász szakán. Negyven ügyész folytatott tanulmányokat - tanulmányi szerzõdéssel támogatottan - a gazdasági büntetõjogi szakjogász szakon, közülük húszan befejezték a négy félévet és az államvizsgák letétele után 1999. februárjában átvették oklevelüket.

1998-ban az ügyészek közel fele (550 fõ) részesült a szervezett továbbképzés valamely formájában és az év végére mintegy 8-10%-a rendelkezett speciális szakjogász képesítéssel, illetõleg folytat ilyen tanulmányokat.

A katonai ügyészi szervezet mûködése is - a korábbi évekhez hasonlóan - kiegyensúlyozott volt a személyi feltételek szempontjából. Az utóbbi évek során kialakult és megerõsödött az egyre nagyobb tapasztalattal rendelkezõ, munkáját eredményesen végzõ közösség.

Az állománytábla szerint rendszeresített 68 katonai ügyészi álláshelybõl 64 betöltött. Az ügyészi (fogalmazói) állomány átlagéletkora 37,8 év, a vezetõi állományé 47,7 év.

A katonai ügyészi szervezetbe a katonai ügyészeken kívül nem jogász hivatásos tisztek (négy fõ), tiszthelyettesek (23 fõ) és polgári alkalmazottak (63 fõ) is tartoznak. A közülük év közben távozottak pótlása megtörtént, így e körben létszámhiányunk nincs.

A katonai ügyészi állomány több mint 36%-a valamilyen fokú idegen nyelvi vizsgával rendelkezik.

A korábbi évek gyakorlatát követve fokozott figyelem irányult a katonai ügyészi állomány szakmai ismereteinek bõvítésére. A katonai ügyészek 1998-ban is részt vettek a Legfõbb Ügyészség, az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium által szervezett szakmai továbbképzéseken. Az ún. posztgraduális egyetemi képzésben tanulmányi szerzõdések kötése útján 1998-ban két katonai ügyész gazdasági büntetõjogi szakjogász oklevelet vehetett át, illetve további három katonai ügyész folytat ilyen tanulmányokat. A különbözõ tanfolyamokon és továbbképzéseken összesen 33 katonai ügyész vett részt az év során.

Az ügyészi szervezet 1998. évi költségvetésében rendelkezésre álló elõirányzatok mind a mûködtetés, mind a felújítások és beruházások vonatkozásában a korábbi éveknél kedvezõbb feltételeket biztosítottak a gazdálkodáshoz és egyben az ügyészségre háruló szakmai feladatok ellátásához.

A költségvetési elõirányzat növekedése lehetõvé tette egyrészt az ügyészségi alkalmazottak javadalmazásának változását, másrészt a felújításokra és beruházásokra fordítható összeg emelését. Ennek következtében javultak a munkakörülmények, enyhültek az elhelyezési gondok; a számítás- és irodatechnikai eszközök állománya tovább gyarapodott.

Az ügyészség nettó tárgyi eszköz-állománya az év végén 1.536,4 millió forintot tett ki.

Az év folyamán az ingatlanok állománya 830,9 millió forinttal növekedett a Fõvárosi Fõügyészség részére kialakítandó Akadémia utcai, valamint a Fõvárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal elhelyezését biztosító Belgrád rakparti irodaház térítésmentes átvételével, továbbá a balatonlellei üdülõ és oktatási központ felújításával.

A gépek, berendezések és felszerelések értéke 53,9 millió forinttal, a jármûveké 34,1 millió forinttal emelkedett; míg a beruházások állománya - üzembe helyezés következtében - 65,6 millió forinttal csökkent.

A költségvetés nagyobb hányadát (83,8 %-át) továbbra is a személyi jellegû kiadások és a munkáltatót terhelõ járulékok tették ki.

Dologi, felújítási és beruházási feladatokra 1.558 millió forint (16,2 %) fedezet állt rendelkezésünkre, ami a korábbi évekkel közel azonos felhasználási aránynak felel meg. A különbözõ szintû ügyészi szervezetek mûködtetésének folyamatossága - az 1997. évi pénzmaradvány jelentõs részének ezen célra történõ koncentrálásával - biztosított volt.

A személyi juttatások pénzügyi feltételei összességében kedvezõen alakultak, az ügyészségi alkalmazottak közérzetét lényegesen javította a különbözõ jóléti kiadásokra (jubileumi jutalom, segély, étkezési költségtérítés stb.) felhasznált 152,8 millió forint is. A szervezet teljes alkalmazotti köre részesült ruházati költségtérítésben, mintegy 89 millió forint összegben.

A fiatal, lakással nem rendelkezõ pályakezdõket 2,1 millió forint albérleti támogatással segítettük. Az egy fõre kifizethetõ hozzájárulás havi összege igen szerény mértékû: a fõvárosban 5.000 Ft/fõ, a vidéki városokban 3.000 Ft/fõ. Támogatásban összesen 73 fõ részesült. Pénzügyi lehetõségek hiányában továbbra sem emelkedett - az egyébként jogosan igényelt - lakásvásárlási támogatás összege. A folyósított kölcsön (14,5 millió forint) 60 ügyészségi alkalmazott lakásproblémájának megoldását segítette; kölcsönre átlagosan 240 ezer forint jutott, ami csupán 22 ezer forinttal haladta meg az elõzõ évit.

Épületfelújításra - minden eddiginél nagyobb összeget - 168,4 millió forintot fordítottunk. Ez az összeg több, mint háromszorosa az elõzõ évi azonos célú felhasználásnak.

A Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól átvett két épület közül a Budapest V. Belgrád rkp. 5. sz. alatti épületben a Fõvárosi Fõügyészség Nyomozó Hivatala jutott új és színvonalas elhelyezéshez. A felújítás, korszerûsítés 48,5 millió forintba került. Ezzel egy nagyon régóta indokolt elhelyezési probléma oldódott meg. A másik - Budapest V. Akadémia u. 13. sz. alatti - átvett épületben a Fõvárosi Fõügyészség - jelenleg három különbözõ helyen mûködõ - egységei jutnak együttes elhelyezési lehetõséghez. Az épület állagmegóvása érdekében szükséges felújítási munkák megkezdõdtek. A tervezésre és a tetõtéri kiviteli munkákra felhasznált összeg 44,8 millió forint. Az átfogó felújítási munkák tovább folytatódnak és a 2000. év elsõ felében fejezõdnek be, összesen 500 millió forintot meghaladó költségráfordítással, amelyhez a pénzügyi fedezetet folyamatosan biztosítani kell.

Az elõirányzat - fentieken felüli - döntõ részét a saját kezelésû épületek felújítása kötötte le. Ezek közül jelentõsebbek: a pécsi, gyulai, egri, Budapest, Vörösmarty utcai irodaházak, melyekre együttesen mintegy 30 millió forintot költöttünk.

Jelentõsebb összegû ráfordítással nyert új, illetve felújítás eredményeként korszerûbb elhelyezést a Szikszói, Sárvári, Sátoraljaújhelyi, Hatvani, Esztergomi, Kisvárdai Városi Ügyészség. Az épületek egy részében a korszerûsítés révén - a helyenként nyomasztó elhelyezési gondok enyhítése érdekében - irodai férõhely-növelés is lehetõvé vált.

A központi és az intézményi beruházási keret terhére megvalósult építési beruházások közül az elõzõ évrõl áthúzódó és 1998-ban befejezõdött jelentõsebb volumenû munkák: a balatonlellei üdülõ és továbbképzési központ rekonstrukciója 39,5 millió forint és a miskolci ügyészségi irodaház bõvítése 8,8 millió forint összegben. A rekonstrukció eredményeként az ügyészség a továbbképzéseinek nagyobb részét saját épületben, és kisebb költségfordítással tudja megvalósítani.

Új városi ügyészségi épület építésére Keszthelyen telket vásároltunk, ahol az engedélyezési és a kiviteli tervek elkészíttetésével együttesen 6,3 millió forint felhasználás történt. Egerben a Városi Ügyészég új elhelyezése épületvásárlás útján valósult meg, 52,5 millió forint értékben, jelentõsen javítva az elhelyezési gondokat.

A tervezett ütemben folytatódott a hatéves, egyenként 180-230 ezer km futásteljesítményt elért ún. "futókocsi"-k cseréje; a központosított közbeszerzési eljárás keretében 16 db. OPEL ASTRA személygépkocsit vásároltunk.

Az új járandósági személygépkocsival együtt 65,2 millió forintot fordított az ügyészség a - feladatok hatékony ellátásának segítése és a gazdaságos üzemeltetés további fenntartása érdekében - gépjármûpark felújítására, korszerûsítésére.

Ugyancsak központosított közbeszerzési eljárás útján 91,2 millió forint számítástechnika-fejlesztési célú beruházást valósítottunk meg az elmúlt évben, ami több, mint 10 %-os növekedésnek felel meg az elõzõ évihez képest. A fejlesztés üteme azonban így is lassú az elmaradás behozására.

Irodatechnikai eszközök - másológépek, írógépek, diktafonok, iratmegsemmisítõk - cseréjére és kis mértékben fejlesztési célú vásárlására 13 millió forintot, híradástechnikai eszközök - telefonközpontok, új vonalak, korszerû készülékek, faxok - vásárlására 5,5 millió forintot tudtunk fordítani.

Az új épületek és a megvalósult bõvítések bebútorozására együttesen 10,4 millió forintot költöttünk, az elhasznált bútorok cseréje azonban csak igen szûk körben valósulhatott meg.

Az egyes költségvetési elõirányzatok alakulását az 5. sz. tábla mutatja be.

5. sz. tábla

Az egyes költségvetési elõirányzatok alakulása az 1994-1998. években (millió Ft, %)

Az ügyészség feladatai két fõ csoportra oszthatók. Egyikbe - ide esik az ügyészi tevékenység zöme - a büntetõ igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó feladatok tartoznak. E körben az ügyészség bûnüldözõ hatóságként érvényesíti az állam büntetõjogi igényét. Ennek során törvényben meghatározott ügyekben nyomozást végez, felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, valamint felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

A bûnügyek mintegy 98 %-ában a rendõrség, az ügyek mintegy 2 %-ában pedig a határõrség, illetõleg a vám- és pénzügyõrség és - a törvény által meghatározott speciális esetekben - az ügyészség nyomoz. Az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartoznak az olyan bûncselekmények miatt indult ügyek, amelyekben - az állami szervek törvényes mûködése, az Országgyûlés által megválasztott tisztségviselõk, az országgyûlési képviselõk, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erõsítése, továbbá a sértettek vagy az elkövetõk személye miatt - garanciális okból alapvetõ követelmény a nyomozó hatóság függetlensége.

A közvádra üldözendõ bûncselekmények terén az ügyészség vádemelési monopóliummal rendelkezik: a bíróság csak annak a büntetõjogi felelõsségérõl dönthet, aki ellen az ügyész vádat emelt. A vádemelésen és a vádnak a tárgyaláson történõ képviseletén kívül az ügyész kezdeményezi a bíróságnál elõzetes letartóztatás és más, a személyes szabadságot lényegesen korlátozó intézkedés elrendelését. Az ügyész a bûntett miatti elsõ fokú tárgyaláson részt vesz, a vétséggel kapcsolatos tárgyaláson pedig akkor köteles részt venni, ha a vádlott elõzetes letartóztatásban van. A büntetõbíróság határozatai ellen az ügyész fellebbezést nyújthat be.

Az ügyészi feladatok másik csoportja rendkívül szerteágazó. Ide tartozik mindaz, amit az ügyész a polgári jog, a közigazgatási jog, a munkajog és a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályok körében végez. E tevékenység fõ célja a közremûködés a jogszabályok megtartásában, azok egységes értelmezésében és alkalmazásában, valamint az emberi és állampolgári jogok védelmében.

Az Alkotmány, az Ütv. és egyes külön törvények értelmében az ügyészség ellátja a közigazgatási hatósági tevékenység, a munkaviszonnyal kapcsolatos munkáltatói intézkedések, valamint egyes civil szervezetek - egyesületek, alapítványok - mûködése törvényességi felügyeletét.

Az ügyészi törvényességi felügyeleti jogosultság felelõsséget, egyben arra irányuló kötelezettséget jelent, hogy az ügyész rendszeresen vizsgálja, elemezze a hatáskörébe tartozó szervek eljárásainak és a hozott határozatainak törvényességét, jogszabálysértés esetén pedig annak orvoslása végett tegye meg a szükséges intézkedéseket (óvás, felszólalás, figyelmeztetés, jelzés). Amennyiben pedig az ügyésznek a törvényesség helyreállítását célzó eljárása nem vezetett eredményre, és a törvény szerint az lehetséges, vegye igénybe a bírósági utat.

A magánjogi tevékenység körében az ügyész külön törvényekben meghatározott esetekben pert indíthat, nemperes eljárást kezdeményezhet. A polgári jogi feladatok ellátása során az ügyészek kiemelt figyelmet fordítottak a környezetszennyezéstõl eltiltás, a környezetszennyezéssel okozott kár megtérítése iránti, az alapítványok és az egyesületek mûködése törvényességének helyreállítását célzó, illetve a nem mûködõ szervezetek megszûnésének megállapítása iránti keresetek indítására.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosaival a kapcsolat rendszeres és korrekt. Az országgyûlési biztosok a korábbiakhoz képest lényegesen több esetben keresték meg az ügyészségeket, hogy a hozzájuk intézett panaszokban sérelmezett nyomozási, büntetés-végrehajtási, illetõleg közigazgatási hatósági eljárást vagy más szervek eljárását nyomozásfelügyeleti vagy törvényességi felügyeleti hatáskörben az ügyészség vizsgálja meg és tegye meg a szükséges ügyészi intézkedést.

A megkeresésekre - az országgyûlési biztos egyidejû értesítésével - az eljáró ügyészség mindenkor haladéktalanul megkezdte a vizsgálatot, illetve ha azt a fõügyészségek végezték, a vizsgálathoz a Legfõbb Ügyészség az esetleg szükséges irányítást megadta.

Kiemelésre érdemes, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa javaslatára született meg a büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyészi munkát szabályozó 1/1990. Legf.Ü. utasítást módosító 2/1998. (ÜK.5.) LÜ utasítás a rendkívüli haláleset és a lõfegyver-használat jogszerûségének vizsgálatával kapcsolatban.

Polgári jogi és közigazgatási ügyekben a kérelmek jellemzõen szabálysértési, szociális támogatási, építési eljárásokat és határozatokat, továbbá kisebbségi jogsérelmeket érintettek. Néhány esetben alapítvány, egyesület mûködésének vizsgálatát kérték. Az ügyészi vizsgálatot követõen - az országgyûlési biztosok tájékoztatása mellett - indokolt esetben a jogsértés orvoslására az ügyész intézkedést tett, óvást, felszólalást nyújtott be.

Az ügyészségnek a kodifikációban való részvétele az ügyészség tevékenységét érintõ, valamint néhány alapvetõ jogszabály elõkészítésében való közremûködéssel, illetõleg - a kodifikációra vonatkozó szabályok szerint - a már elkészített jogszabálytervezetek véleményezésével valósul meg.

Az elmúlt év elsõ hónapjaiban folytatódott az akkor már az Országgyûlés törvényhozási eljárásában lévõ - az elfogadás után 1998. évi XIX. törvényként kihirdetett - büntetõeljárásról szóló törvény elõkészítése. Ezt követõen, részben az elõkészítésben való közvetlen részvétellel, részben pedig a jogszabálytervezet véleményezésével közremûködtünk a szervezett bûnözés elleni jogalkotási feladatokról szóló 1097/1998. (VII.24.) Korm. határozat alapján szükséges jogszabályok elõkészítésében, amelyek közül azóta az Országgyûlés által elfogadott törvénnyé vált a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény, valamint a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) módosításáról rendelkezõ 1998. évi LXXXVIII. törvény.

A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX.törvény 2000. január l-jén történõ hatályba lépésére tekintettel elkészítettük a vádelõkészítésrõl és a vádemelésrõl szóló legfõbb ügyészi utasítás tervezetét. Ennek a megfelelõ idõben való elkészítése azért fontos, mert a büntetõeljárásról szóló új törvény a jelenlegitõl lényegesen eltérõ felfogást tükröz az ügyész feladatairól mind a nyomozásban, mind pedig a bírósági eljárásban.

A Legfõbb Ügyészség - számos javaslatot és észrevételt téve a szabálysértésekrõl szóló törvény és az egyes szabálysértési tényállásokat tartalmazó kormányrendelet tervezetének megalkotásához - részt vett a szabálysértési jogszabályokat elõkészítõ kodifikációs bizottság munkájában. A jogszabályt elõkészítõ minisztériumok a javaslatok többségét figyelembe vették, nem fogadták viszont el az ügyészi közremûködésre vonatkozó elképzeléseket.

Folyamatosan részt veszünk a Polgári Törvénykönyv kodifikációjában.

A kodifikációs bizottságokban való közremûködés mellett a Legfõbb Ügyészség az ügyészségrõl szóló, valamint a jogalkotásról szóló törvényben meghatározott feladatkörében elõzetes észrevételeket tesz a jogszabályok tervezetére. Az elmúlt évben 801 jogszabálytervezet érkezett a Legfõbb Ügyészségre. A tervezetekre 177 esetben tettünk érdemi észrevételt (34.sz. tábla). Törvényességi észrevételeinket igen kis számú kivétellel a jogszabály elõkészítõje elfogadta. E munka során a Legfõbb Ügyészség hatékonyan tudja érvényesíteni a törvényességi felügyeleti tevékenységben szerzett tapasztalatait.

34. sz. tábla

A megalapozott vélemény-nyilvánításnak feltétele lenne, hogy kellõ idõ álljon rendelkezésre a körültekintõ és alapos vélemény kialakításához. Nem mindig érvényesül azonban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 31. §-ának rendelkezése, nevezetesen: a vélemény-nyilvánítás határidejét a tervezet elõkészítõjének úgy kell megállapítania, hogy a véleményezõ megalapozott véleményt adhasson, és azt a tervezet elkészítésénél figyelembe lehessen venni.

A Legfõbb Ügyészség a jogalkalmazási gyakorlat átfogó jellegû megismerése, továbbá a törvénysértések feltárása érdekében minden évben elvégzi vagy elvégezteti egy-egy jogterület vizsgálatát. (A fõügyészségek és a helyi ügyészségek is vizsgálatokat folytatnak azokon a területeken, ahol tapasztalataik alapján ennek szükségessége felmerül.)

A büntetõ szakágban a tárgyévben a következõ vizsgálatok voltak:

a) Megvizsgáltuk a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hivatalainál a hatáskörükbe tartozó bûncselekmények miatt tett feljelentések elbírálási gyakorlatának, illetve a nyomozás megszüntetéssel vagy vádemeléssel befejezett ügyek nyomozásának a törvényességét azokban az ügyekben, amelyekben a feljelentést 1997 második félévében bírálták el, illetve ebben az idõszakban szüntették meg a nyomozást vagy emeltek vádat. Ténylegesen 45 nyomozás megtagadással, 725 nyomozás megszüntetéssel és 633 vádemeléssel befejezett ügy megvizsgálására került sor. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a Vám- és Pénzügyõrség nyomozó hivatalai által folytatott nyomozások többsége egyszerû, egymozzanatos tényállású olyan bûncselekmény miatt folyik, amelynek megítélése jogilag nem bonyolult, a bûncselekmény felderítésével egyidõben az elkövetõ is ismertté válik és a bizonyítékok is a nyomozó hatóság birtokába kerültek. Ezekben az ügyekben a nyomozás eredményes, viszonylag rövid idõn belül befejezõdik és annak lefolytatását a törvényesség jellemzi. Más a helyzet az ügyek kisebb számát kitevõ azon csoportjában, ahol a tényállás bonyolult, a cselekmény jogi megítélése nem egyszerû, mert pl. különbözõ háttérjogszabályok ismerete és helyes alkalmazása szükséges, vagy a cselekmény bizonyítása bonyolult és szertágazó, nagyszámú és különbözõ jellegû bizonyítási eszköz felhasználására van szükség. Ebben az ügycsoportban a nyomozások gyakran elhúzódnak, az elsõdleges nyomozási cselekmények (pl.házkutatás, lefoglalás) után az ügyet elõbbre vivõ nyomozási cselekmények elmaradnak vagy késedelmesen kerülnek lefolytatásra.

A vizsgálat azt is megállapította, hogy a büntetõeljárási szabályok érvényesülését illetõen a Vám- és Pénzügyõrség nyomozását a törvényesség jellemzi, s nyomozási tevékenységében lényeges minõségi javulást eredményezhet az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII.törvény ez év január 29-tõl történõ alkalmazása, amennyiben az a Be.-nek a nyomozó hatóságokra vonatkozó 16.§-át úgy módosította, hogy a Vám- és Pénzügyõrség nyomozási hatáskörébe tartozó bûncselekmények egy részét az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörébe utalta. Ez a törvénymódosítás jelentõsen tehermentesíteni fogja a vám- és pénzügyõrségi nyomozást.

b) Az állami büntetõpolitika hatékonyabb érvényesítése érdekében szükséges egyes intézkedésekrõl szóló 2044/1998. (II.25.) Korm. határozat 5.pontja felkérte a legfõbb ügyészt a nyomozások felett gyakorolt fokozott ügyészi felügyelet elrendelési gyakorlatának megvizsgáltatására.

A vizsgálat lefolytatására azokban az ügyekben került sor, amelyek 1998 elsõ félévében folyamatban voltak. Ebben az idõszakban az ügyészségek 2.908 ügyben gyakoroltak fokozott felügyeletet, ami lényegesen meghaladja minden korábbi idõszak erre vonatkozó adatát.

A fokozott felügyelettel érintett nyomozások többsége vagyon elleni (1.678), gazdasági (190) és az élet, valamint testi épség elleni (302) bûncselekmény miatt folyt. A fokozott felügyelet gyakorlását ilyen nagy számban a bûncselekmény bizonyítottságának bonyolultsága és ezzel összefüggésben eredményességének elõsegítése indokolta. A gazdasági bûncselekmények esetében a bizonyítás nehézségeit fokozta a cselekménnyel összefüggõ háttérjogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása. A fokozott felügyelettel érintett nyomozásokban gyakori az, hogy valamelyik terhelt elõzetes letartóztatásban van, így a fokozott felügyelet gyakorlása elõsegíti a nyomozás korábbi befejezését is.

A büntetõ anyagi jogi és a büntetõeljárási szabályok változásai szükségessé tették a nyomozás törvényességi felügyeletének gyakorlására vonatkozó legfõbb ügyészi utasítás elõírásainak ezekhez az új, illetve módosított jogszabályokhoz való igazítását. Az új szabályozás lényegesen kiszélesítette azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben az ügyésznek fokozott felügyeletet kell gyakorolnia, s amelyek közül kiemelem a szervezett bûnözéssel összefüggésbe hozható bûncselekmények miatt folyó nyomozásokat.

c) A fõügyészségek és a helyi ügyészségek az elmúlt évben a megelõzõ évihez hasonló számú, 1.083 különbözõ tárgyú vizsgálatot folytattak a nyomozó hatóságoknál.

A lefolytatott vizsgálatok megállapításait az ügyészségek a szükséges intézkedések megtétele mellett a vizsgálattal érintettek tudomására hozták. Ezen kívül a fõügyészségek és a helyi ügyészségek a vizsgálatok megállapításai alapján 216 észrevételt tettek, 93 esetben utasítás adásával intézkedtek, hét személlyel szemben büntetõ, három személlyel szemben pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztek.

d) A közélet tisztasága elleni bûncselekmények ítélkezési gyakorlatával kapcsolatos vizsgálat annak megállapítására irányult, hogy a vádképviseleti és a fellebbezési gyakorlat országosan mennyire egységes, illetve, hogy a bíróságok osztják-e a bûncselekmények jogi minõsítésével és a szükséges jogkövetkezményekkel kapcsolatos ügyészi álláspontot.

A vizsgálat - mely az 1997. évben jogerõre emelkedett bírósági határozattal befejezett ügyekre terjedt ki - megállapította, hogy a vádemelések nagyobb részt megalapozottak voltak, az ügyészek általában ténybelileg és jogilag is helyesen ítélték meg a korrupciós bûncselekményeket. Az ügyészi állásponttól eltérõ elsõfokú bírósági döntések esetén azonban gyakran elmaradt a fellebbezés bejelentése, mert az ügyészek - sokszor indokolatlanul - alkalmazkodtak a bíróságok jogalkalmazási gyakorlatához. Ezért a Legfõbb Ügyészség a cselekmények helyes jogi értékelése, valamint az eddigieknél szigorúbb büntetéskiszabási gyakorlat kialakítása érdekében arra hívta fel a fõügyészségek figyelmét, hogy következetesebben éljenek indítványtételi és fellebbezési jogaikkal. Az ügyész álláspontjától eltérõ tartalmú jogerõs bírósági ügydöntõ határozatok ellen pedig - amennyiben a törvényi feltételek adottak - felülvizsgálati indítványt kell benyújtaniuk, szükség esetén pedig jogegységi eljárást kell kezdeményezniük.

e) A Legfõbb Ügyészség 1998-ban megvizsgálta, hogy a fõügyészségek, illetve a helyi ügyészségek milyen joghátrány-indítványozási, illetve fellebbezési gyakorlatot folytattak a polgárok biztonságérzetére is kiható, kirívóan durva, gátlástalan módon elkövetett bûncselekményeket, valamint a sorozat-betöréseket, illetve gépkocsilopásokat megvalósító terheltekkel szemben.

Az 1997. évben jogerõre emelkedett bírósági határozattal befejezett ügyekre kiterjedõ vizsgálat megállapította, hogy a területi ügyészségek eseti hibáktól eltekintve helyesen mûködtek közre abban, hogy a bíróságok az említett bûncselekmények elkövetõivel szemben a törvény rendelkezéseit megfelelõ szigorral alkalmazzák. A fõügyészségek részletes tájékoztatást kaptak a feltárt hibákról és hiányosságokról, annak érdekében, hogy azok a jövõben ne ismétlõdjenek meg.

f) 1998-ban országosan vizsgáltuk a fogva tartottak fegyelmezése, jutalmazása gyakorlatának törvényességét.

A rendõrségi fogdák zömében jutalmazási és fegyelmezési gyakorlat hiányában érdemi vizsgálat lefolytatása nem volt lehetséges. Az érintett rendõri szervek arra hivatkozva nem éltek a fegyelmezés és jutalmazás lehetõségével, hogy a fogva tartottak többsége csak rövid ideig tartózkodik a fogdákban, ezért nincs a jutalmazás szempontjából értékelhetõ magatartásuk, a kötelességszegõ fogvatartottak pedig a büntetés-végrehajtási intézetekbe (a továbbiakban: bv. intézet) kerülnek átszállításra. A fogdaszolgálat az elõzetesen letatóztatottakkal szemben alkalmazható fenyítési nemeket általában nem tekinti igazi joghátránynak, megítélésük szerint a kiszabható fenyítés nem képes a kívánt cél elérésére.

Azokban a fogdákban, ahol volt érdemben vizsgálható gyakorlat, ott is számos hiányosságot állapítottunk meg. A fegyelmezetlen fogva tartottakkal még azokban a megyékben sem mindig léptek fel következetesen, ahol egyébként a fegyelmi eljárást lefolytatták. Elõfordult, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi határozatot a jogszabályi határidõt jóval túllépve hozta meg, elmaradt a fogva tartott jegyzõkönyvi meghallgatása, a határozat nem tartalmazott indokolást, a fegyelmi jogkört nem a fogvatartás alapjául szolgáló eljárást folytató szerv vezetõje gyakorolta.

A rendõrségi fogdákban a fogvatartottak jutalmazására csak eseti kivételként, általában dicséret formájában került sor.

A vizsgálatok a bv. intézetekben is több eseti hibát, hiányosságot, helytelen gyakorlatot tártak fel.

A fenyítések, különösen a magánelzárások száma jelentõsen csökkent, ami fõleg az elõzõeknél bonyolultabb eljárási szabályokat tartalmazó új fegyelmi szabályzat bevezetésére vezethetõ vissza. Az új szabályozás - garanciális rendelkezéseire is figyelemmel - a korábbinál szakszerûbb és részletesebb eljárást kíván.

Azon bv. intézetek körében - különösen vonatkozik ez a megyei bv. intézetekre - ahol magas az elõzetesen letartóztatottak száma, ott gyakoribb a fegyelmi vétségek elkövetése, ami részben az eljárások elhúzódásával, a fogva tartottak idegállapotának romlásával magyarázható.

A fegyelmi eljárások során keletkezett írásos dokumentumoknak a számítógépes rendszerben történõ rögzítése terén több, garanciális érdekek sérelmével járó hiányosságot is tapasztaltunk.

Elõfordult, hogy a fegyelmi felelõsséget kizáró ok helytelen kiterjesztõ értelmezése miatt maradt el a fogva tartott felelõsségre vonása. Megtörtént, hogy az egyszerû ténybeli megítélésû - a bv. intézet rendjét csak csekély mértékben sértõ - cselekményt sem egyszerûsített eljárás keretében bírálták el. Több esetben nem hatályosultak a jegyzõkönyv-készítés szabályai, elmaradt a fogva tartott jogaira történõ kioktatása. Megtörtént, hogy a magánelzárás végrehajtását nem dokumentálták, nem kezdték meg haladéktalanul az elsõ fokon jogerõre emelkedett magánelzárás végrehajtását.

A vizsgálatok a fegyelmi zárkák felszereltsége, állapota tekintetében is több hiányosságot tártak fel, elõfordult, hogy a zárka emberi tartózkodásra alkalmatlan volt. A magánelzárás végrehajtása során nem egy esetben a jogszabályban elõírtakon túli jogkorlátozást - pl. dohányzás tilalma - is alkalmaztak.

A bv. intézetek jutalmazási gyakorlata kellõen szolgálja a fogva tartottak társadalomba való visszailleszkedésének elõsegítését, általában hatályosulnak a jutalmazásra vonatkozó jogszabályi elõírások. Elõfordult azonban a jutalmazás körében ügyviteli szabálysértés, jogszabály által nem biztosított jutalmazási forma - csomag súlyának emelése - is.

Több esetben nehézséget jelentett érvényt szerezni annak a jogszabályi rendelkezésnek, amely a bv. intézet jutalomból történõ elhagyásának lehetõségét kizárja az olyan elítélt esetében, aki ellen újabb büntetõeljárás folyik. Központi nyilvántartás hiányában a bv. intézetnek az új büntetõeljárásokról sokszor nincs hitelt érdemlõ tudomása, ezért ilyen okból is felmerül önálló központi nyilvántartás kialakításának szükségessége a büntetõeljárás hatálya alatt álló személyekrõl.

g) A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység körében a fõügyészségek megvizsgálták, hogy miképpen érvényesülnek a kötelezõ védelem és a törvényes képviselet szabályai a büntetõeljárás vádemelés elõtti szakában.

A gyermek jogairól szóló (New York-i) Nemzetközi Egyezmény a bûncselekmény elkövetésével gyanúsított gyermek (fiatalkorú) alapvetõ jogaként nyilvánítja ki, hogy védelme elõkészítéséhez a legrövidebb idõn belül "jogsegély"-ben vagy más alkalmas segítségben részesüljön. A magyar jogalkotó a jogharmonizáció követelményére figyelemmel 1995. szeptember 1-jei hatállyal beiktatta a Be. 298. §-ának új (2) bekezdését, amely kimondja, hogy az alapos gyanú közlésével egyidejûleg kötelezõ a védõ kirendelése, ha a fiatalkorúnak nincs meghatalmazott védõje.

A vizsgálat legáltalánosabb megállapítása szerint a gyanúsítás közlésével egyidejû védõkirendelési követelmény értelmezésében és alkalmazásában nem alakult ki országosan egységes gyakorlat. A nyomozó hatóságok egy része már a gyanúsítás közlését megelõzõen gondoskodott védõ kirendelésérõl, míg a másik része a gyanúsítás közlésével egyidejûleg rendelt ki védõt a fiatalkorú részére. A nyomozó hatóságok gyakorlata önmagában bizonyítja, hogy a gyanúsítás közlése és a gyanúsított elsõ kihallgatása között rendszerint biztosítható a védõ tényleges kirendelése és a megjelenésének lehetõsége a kihallgatáson. A gyanúsítás közlése és a gyanúsított elsõ kihallgatása egymástól elválasztható eljárási cselekmények.

Az országos vizsgálat megállapításai szerint csupán elvétve - öt esetben - fordult elõ, hogy a gyanúsítottnak az egész nyomozási szak alatt nem volt védõje. A megvizsgált ügyekben a fiatalkorú gyanúsítottak 88,1 %-ának érdekében kirendelt védõ járt el. A meghatalmazott védõvel rendelkezõ fiatalkorúak legtöbbször kábítószerrel visszaélést, csalást, zsarolást követtek el. Esetenként pedig a várható büntetés mértéke (pl. emberölés bûntetténél) indokolhatta a védõ megbízását.

A fiatalkorúak érdekében fellépõ törvényes képviselõk lényegesen nagyobb számban jelentek meg az eljárási cselekményeken, mint a védõk. Indítványokat viszont ritkábban tettek. Az eljárási törvényben biztosított jogaik alapvetõen az eljárás ezen szakában érvényesültek.

h) A közlekedési ügyészi tevékenység körében vizsgáltuk a légi- és víziközlekedés veszélyeztetése miatt indult büntetõeljárások nyomozási és vádemelési, valamint a víziközlekedési szabálysértések elbírálási gyakorlatát. Kirívó törvénysértést nem állapítottunk meg, az eseti hibák megszüntetése és jövõbeli elkerülése érdekében intézkedtünk, ugyanakkor kezdeményeztük a víziközlekedéssel kapcsolatos jogszabályok korszerûsítését.

i) A Katonai Fõügyészség a büntetõ szakágban központi munkatervi feladatként 1998-ban a Budapesti Katonai Ügyészségen befejezte azt az elõzõ évben megkezdett felügyeleti vizsgálatot, amelyben a megyei bíróságok katonai tanácsai elõtt elsõ fokon jogerõre emelkedett bûnügyekben végzett ügyészi tevékenységet értékelte.

A vizsgálat a Budapesti Katonai Ügyészség vonatkozásában is azt mutatta, hogy a vádemelések megalapozottan történtek és a vádképviseleti tevékenység során sem került sor törvénysértésre. Az öt katonai ügyészségen tapasztaltak szerint azonban a büntetési indítványok nem minden esetben voltak kellõen megfontoltak és a katonai ügyészek nagyobb számmal élhettek volna fellebbezéssel az olyan marasztaló bírói határozatok vonatkozásában, amelyekben az ügyészi indítványtól eltérõ, enyhébb joghátrányt alkalmaztak a vádlottal szemben.

A magánjogi és közigazgatási jogi szakterületen a törvényességi felügyelet ellátásának módszere jellemzõen ügyészi vizsgálat hivatalból való folytatása, kisebb részben az ügyészségekhez érkezett törvényességi kérelmek kivizsgálása.

1998-ban a következõ országos vizsgálatokat folytattuk:

a) A kézi lõfegyverekrõl és lõszerekrõl, a gáz- és riasztófegyverekrõl, valamint a légfegyverekrõl szóló jogszabályokat módosító rendelkezések alkalmazásának törvényességi vizsgálata a rendõrhatóságoknál.

A vizsgálat során az ügyészségek valamennyi megyei (budapesti) rendõr-fõkapitányság, valamint mintegy 100 városi rendõr-kapitányság eljárásainak és határozatainak törvényességét ellenõrizték. Általános tapasztalat volt, hogy a jogalkalmazási gyakorlat a törvényesség követelményeinek az ügyek nagyobb részében megfelelt.

A lõfegyver-tartási engedélyek kiadásánál a rendõrhatóságok többnyire annak a vizsgálatát mulasztották el, hogy a kérelmezõnél a lõfegyver, lõszer biztonságos tartása megoldott-e, a kérelmezõ a szolgálati célú lõfegyver engedélyezéséhez elõírt munkakörben dolgozik-e. A sportlövészeti célból kért engedélyek elbírálásánál pedig több rendõrhatóság elmulasztotta a jogszabályban meghatározott valamennyi új elõfeltétel megfelelõ vizsgálatát.

Az ügyészségek a vizsgálatot követõen 130 óvást nyújtottak be, elsõsorban a tényállás tisztázásának elmulasztása miatt. Több mint 100 felszólalással éltek, fõként a határozatokra vonatkozó elõírások megsértése következtében és 60 esetben éltek jelzéssel kisebb jelentõségû jogszabálysértések megszüntetése érdekében.

b) A középfokú oktatási intézményeknél a munkáltatói intézkedések törvényességi vizsgálata során az ügyészségek azt elemezték, hogy a munkáltató által hozott munkajogi döntések, ezen belül a fegyelmi eljárások elrendelése és lefolytatása során, illetõleg a kártérítési igény érvényesítésénél helyesen alkalmazzák-e a jogszabályok, illetve intézményi szabályzatok elõírásait.

A vizsgálat 387 intézménynél mintegy 25.000 pedagógus és nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat érintett. A munkajogi jogalkalmazás terén általában kisebb jogszabálysértések fordultak elõ, jelentõsebb hiányosság néhány esetben a kollektív szerzõdéses szabályozásban volt tapasztalható, míg szinte általános volt a túlmunkát korlátozó rendelkezések megsértése.

Az ügyészségek az észlelt jogszabálysértések miatt 104 óvást emeltek, 284 felszólalást nyújtottak be és 218 esetben jelzéssel éltek.

c) A sportegyesületek és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) hatálya alá tartozó sportági szakszövetségek mûködése törvényességi vizsgálatának célja annak feltárása volt, hogy a sportegyesületek és a köztestületté át nem alakult sportági szövetségek az alapszabályban foglaltaknak megfelelõen mûködnek-e, hogyan érvényesülnek az Etv.-nek a demokratikus önkormányzatra, a tagegyenlõség elvére vonatkozó rendelkezései, folytatnak-e és milyen mértékû gazdasági-vállalkozási tevékenységet.

A vizsgálat azt tapasztalta, hogy a sportegyesületek alapszabályai gyakran hiányosak, az önkormányzati testületek sok esetben megsértik a mûködésre vonatkozó szabályokat.

Különösen a kisebb települések sportegyesületeinél mûködési nehézséget okoz, hogy a sporttevékenység finanszírozása nincs kielégítõen megoldva. Több egyesület anyagi nehézségek miatt szûnt meg. Jelentõs számú, bírósági nyilvántartásban szereplõ kis egyesület - fõként vállalati és termelõszövetkezeti sportegyesület - nem mûködik. Az ilyen egyesületek ellen megszûnés megállapítása és a törlés iránt az ügyészség keresetet indított.

d) A közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó fekvõbeteg ellátó egészségügyi intézményeknél a túlmunka (ügyelet, készenlét) ellátása és díjazása gyakorlatát az ügyészségek összesen mintegy 93.000 fõt foglalkoztató 114 intézménynél vizsgálták. A vizsgálat alapján általánosan levonható következtetések: az alkalmazottakat védõ jogszabályi rendelkezések a kórházakban több területen nem tarthatók be teljes körûen, mert a betegellátás folyamatos biztosítása rendszeresen vezet a túlmunkára és a pihenõidõre vonatkozó munkajogi szabályok megsértéséhez. Az egyes intézményeknek anyagi nehézséget okoz, hogy az ún. teljesítmény-arányos finanszírozási rendszer nem ismeri el a tényleges teljesítményeket és ráfordításokat, ezen túlmenõen nincs összhangban a közalkalmazottak törvényi elõírásokhoz kötött illetményfizetési rendszerével.

Általános tapasztalat, hogy a hiányzó munkaerõ pótlásához a belsõ szervezési intézkedések (túlóráztatás) nem elégségesek, ezért az egyes intézmények feladataik ellátásához igénybe vesznek más intézménynél dolgozó közalkalmazottakat, egészségügyi vállalkozásokat, vagy egyéni vállalkozókat is. Gyakran elõfordul, hogy a kórházak részben törvénysértõ módon saját közalkalmazottaikat foglalkoztatják vállalkozások keretében az ügyelet (készenlét) ellátására.

e) Az oktatási intézményeket fenntartó alapítványok (közalapítványok) vizsgálatának célja annak feltárása volt, hogy ezeknek az intézményeknek az alapítása és mûködése megfelel-e a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek.

A vizsgált alapítványok, közalapítványok óvodákat, általános iskolákat, gyógypedagógiai profilú általános iskolákat, alapfokú mûvészetoktatási intézményeket, gimnáziumokat, szakközépiskolákat, kollégiumokat mûködtetnek.

Az alapítók az oktatási intézmények mûködése megkezdéséhez szükséges engedélyeket beszerezték, a tárgyi és személyi feltételeket általában megfelelõen biztosították. Kifogásolta a vizsgálat, hogy az oktatási intézmények gazdálkodása kisebb-nagyobb mértékben összefonódik a fenntartó alapítványok gazdálkodásával, ezért a vagyonfelhasználás arányai nem vagy csak nehezen állapíthatók meg.

Az oktatási intézmények többnyire nem a saját alapító okiratukban foglaltaknak megfelelõen önálló jogi személyként mûködnek, az alapítótól elkülönült költségvetéssel, könyveléssel, bankszámlával, adószámmal csak kivételesen rendelkeznek.

f) Az iskolai alapítványok vizsgálatának célja az alapítványok vagyonfelhasználása törvényességének elemzése, továbbá annak megállapítása volt, hogy az alapító okiratban foglalt célkitûzések megfelelõen érvényesülnek-e.

Az alapítványoknál az induló vagyon általában nem jelentõs (5.000-100.000 Ft). A vagyon gyarapításában fõként a szülõk, gazdálkodó szervek, vállalkozók adományai jelennek meg. Az elmúlt évben a vagyont jelentõsen növelte az SZJA 1 %-ának az iskolai alapítványok részére történt felajánlása.

Az alapítványi célkitûzések között szerepel a képzés feltételeinek javítása, tehetséges diákok jutalmazása, rászoruló tanulók segítése, szakkörök, diáksport, egyéb szabadidõs programok támogatása. A vagyon felhasználása általában az alapító okiratban megjelölt célokra történt.

A mûködést és az alapító okirat módosítását is nehezíti, hogy az alapító szülõk gyermekük tanulmányainak befejezése után csekély érdeklõdést tanúsítanak az alapítvány mûködése iránt.

Az alapítványok jelentõs része kérte a közhasznúsági nyilvántartásba vételét. A kérelmet a bíróság számos esetben hiánypótlásra visszaadta, mivel az alapító okiratot a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény rendelkezéseinek megfelelõen nem módosították.

g) Az üzletek mûködése engedélyezésének és a kereskedelmi tevékenység hatósági ellenõrzésének a települési önkormányzatok jegyzõinél és a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivataloknál tartott törvényességi vizsgálata számos hiányosságot észlelt a hatósági eljárásokban. A jogszabály a mûködési engedélyek kiadását pontosan körülhatárolt, részletesen felsorolt feltételekhez köti. Elõírja a rendelet, hogy milyen mellékleteket szükséges a kérelemhez benyújtani. Így a kérelmezõnek igazolnia kell, hogy jogosult a kereskedelmi tevékenység gyakorlására, rendelkezik megfelelõ üzlethelyiséggel, továbbá a kereskedelmi tevékenység megkezdésének feltételei a különbözõ szakhatóságok elõzetes állásfoglalása szerint fennállnak. Igen gyakran az elõírt melléklet hiányában is kiadták a mûködési engedélyeket. A jogsértõ határozatok ellen az ügyészségek 298 óvást emeltek, jellemzõen a kereskedelmi tevékenység ellenõrzésének elmulasztása miatt 377 felszólalással éltek, és kisebb jelentõségû törvénysértések miatt 204 jelzést nyújtottak be.

h) A Fõvárosi Fõügyészség több gyermekotthonban és nevelõotthonban elemezte a mûködés törvényességét, s az egyik kerületi gyámhivatalnál a kijelölt kórházak elõtt lévõ inkubátorban elhelyezett gyermekek ügyeinek intézését (örökbefogadás) vizsgálta és törvénysértést nem állapított meg.

A Baranya Megyei Fõügyészség 10 gyámhivatalnál a gyámi tevékenységet vizsgálta és annak eredményeként tett különbözõ intézkedéseket. A Heves Megyei Fõügyészség 9 polgármesteri hivatalnál (203 ügyben) vizsgálta a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. alapján járó gyermeknevelési támogatások kifizetéseinek a törvényességét.

A Pest Megyei Fõügyészség a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) hatályosulásának tapasztalatairól tájékozódott a nagyobb települések önkormányzatai jegyzõinél és megállapította, hogy a szükséges személyi, tárgyi és anyagi feltételek hiánya miatt sok helyen még nem mûködnek a családsegítõ szolgálatok.

A bûnözés alakulása elemzésének alapjául a Belügyminisztérium és a Legfõbb Ügyészség által közösen mûködtetett egységes rendõrségi és ügyészségi bûnügyi statisztika (a továbbiakban: ERÜBS) szolgál, amely része az Országos Statisztikai Adatgyûjtési Programnak. Az ERÜBS az ismertté vált bûncselekményeket és azok ismertté vált elkövetõit akkor veszi számba, amikor a nyomozó hatóság vagy az ügyész a nyomozást megtagadja vagy megszünteti, illetve azt egyéb módon befejezi, vádemelés esetén pedig a statisztikai számbavétel akkor történik, amikor az ügyész vádat emel. Az elõbbiekbõl következik, hogy a bûncselekmény elkövetésének ideje a számbavett esetek jelentõs részében az elkövetés évét illetõen eltér a statisztikai számbavétel idõpontjától. A statisztikai számbavételnek ez a rendszere csak több évet figyelembe véve egyenlíti ki egymást, mert azt, hogy a bûncselekmények nagyobb száma az elkövetés évében vagy az azutáni év/ek/ben kerül be a statisztikába, véletlen tényezõktõl is függhet. Az elõbbieket példázza az 1998. év is, amikor a késõbbiekben példaként leírt esetben egy eljárásban ismertté vált 80 ezer olyan bûncselekmény miatt emeltek vádat, amelyek mindegyikét a megelõzõ évben követték el. Amennyiben ebben az ügyben vádemelésre 1997-ben kerülhetett volna sor, ez a számú bûncselekmény a megelõzõ évet "terhelte" volna, amihez képest 1998-ban jelentõs "csökkenésrõl" beszélhetnénk. Egyébként az 1998-ban számba vett bûncselekmények mintegy 50 %-ának elkövetési ideje egészben vagy részben a megelõzõ év/ek/re nyúlik vissza.

Az elõbbiekre is figyelemmel ismételten kifejezésre juttatom azt a véleményemet, hogy a bûnözés számszerû adatainak egyik évrõl a másikra történõ változása - akár emelkedésrõl, akár pedig csökkenésrõl van szó - nem enged következtetést hosszabb idõre szóló változásra, mert ehhez a jelentõs számú véletlen tényezõ hatásának kiküszöbölése érdekében legalább öt év figyelembevételére van szükség.

A bûnözés egyik évrõl a másikra való változását és annak a közrendben és közbiztonságban megnyilvánuló hatását egyébként is az elõforduló bûncselekmények jellegének, önmagukban és összességükben jelentkezõ veszélyességének a figyelembevételével lehet elemezni és megállapítani, ezért nem lehet pusztán a bûncselekmények összes számát alapul véve a közbiztonság romlásáról vagy javulásáról beszélni.

A bûnözési adatok alakulásának elemzésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy az összehasonlított idõszakokban történtek-e olyan jogszabályi változások, amelyek már önmagukban befolyásolták az ismertté vált bûncselekmények számát. [A Büntetõ Törvénykönyvnek (Btk.) az elmúlt években történt módosításai új törvényi tényállásokat iktattak be. Ezeknek az új törvényi tényállásokat megvalósító bûncselekményeknek a száma azonban nem befolyásolta a bûncselekmények egészének alakulását.]

Az elmúlt év statisztikai adataiban megfigyelhetõk a Btk.-nak az 1997. évi LXXIII. törvénnyel történt és 1997. szeptember 15-én hatályba lépett módosításának a következményei. Ez a törvénymódosítás a szervezett bûnözés elleni hatékonyabb fellépés biztosítása érdekében meghatározta a bûnszervezet fogalmát (Btk.137.§ 7.pont), önálló bûncselekménnyé nyilvánította a bûnszervezet létrehozását (Btk.263/C.§), továbbá 14, addig is ismert bûncselekmény minõsített esetévé tette a bûnszervezet tagjakénti elkövetést. Az elmúlt évben 788 bûncselekmény esetében állapították meg a bûncselekmény bûnszervezet tagjakénti elkövetést. Ezeknek a túlnyomó többsége (705) az embercsempészéshez kapcsolódik, jóval kevesebbszer derült fény bûnszervezet tagjaként elkövetett lopásra (56), orgazdaságra (13) és csempészetre (4). Ezen kívül a csalás, rablás, zsarolás, kerítés, lõfegyverrel és kábítószerrel való visszaélés és deviza bûncselekmény esetében fordult elõ egy-két olyan eset, amikor a bûnszervezet tagjakénti elkövetés a cselekményt minõsítette. Az elõbbi adatok igazolják a szervezett bûnözés jelenlétét a magyarországi bûnözésben.

Ami az elmúlt évben számba vett, ismertté vált bûncselekményeket illeti, ez az eddigi legmagasabb: 600.621 (9.sz. tábla). Már az 1997. évrõl szóló országgyûlési beszámolóm is azt a megállapítást tette - utalva a megelõzõ évek tapasztalataira is -, hogy a bûncselekmények számának az egyik évrõl a másikra történõ változását döntõen két bûncselekmény, a csalás és az okiratokkal kapcsolatos bûncselekmények (köz- és magánokirat-hamisítás, okirattal való visszaélés) elõfordulása határozza meg. Ez a megállapítás a bûnözés 1998. évi helyzetére és számadataira is irányadó.

9. sz. tábla

A tárgyévnek és az azt megelõzõ, 1997. évnek az összevetése azt mutatja, hogy 1998-ban 86.218 bûncselekménnyel több bûncselekmény vált ismertté. Ezt döntõen a csalások számának emelkedése okozta. Az 1997-ben ismertté vált 69.312 ilyen bûncselekménnyel szemben az elmúlt évben 119.646, tehát több mint 50 ezerrel több ilyen bûncselekmény került statisztikai számbavételre. Ezt egyetlen ügyben, a Budapesti XIV.és XVI. kerületi Ügyészség B.XIV.1922/1997. számú ügyében 79.790 rendbeli csalás vétsége miatti vádemelés határozta meg. Ebben az ügyben Budapest-Zugló Polgármesteri Hivatala azért tett feljelentést, mert 1997 márciusától 1997 szeptemberéig (tehát nem 1998-ban!) az Állatkerti körúton az elkövetõ az ott parkoló gépkocsik után jogosulatlanul, a gépkocsik használóit tévedésbe ejtve, azoktól óránként 50 forint parkolási díjat szedett. Ha elvonatkoztatunk a konkrét történeti tényállástól és pusztán a bûncselekmények számát és azok elkövetési helyét vennénk figyelembe, arra a nyilvánvalóan téves következtetésre juthatnánk, hogy a Fõváros legfertõzöttebb területe az idegenforgalom által is leglátogatottabb helyek közé tartozó Városliget, nem beszélve arról, hogy ez az egy eset "kedvezõ" irányba alakítja a bûntettek és vétségek egymáshoz való arányát is, mivel a számadat mind a jogi, mind pedig a statisztikai számbavételi szempontokat figyelembe véve helyesen került megállapításra.

Hasonlóan alakítja az egy-egy évben ismertté vált bûncselekmények számát az, hogy hány okirattal kapcsolatos visszaélés miatt vagy amiatt is folyó büntetõeljárás kerül az eljárásnak abba a szakaszába, amikor az eljárás tárgyát képezõ bûncselekményeket számba veszik. 1998-ban 60.245 ilyen bûncselekmény került számba vételre, ami 6.610-zel több a megelõzõ év ilyen adatánál.

Az elõbbi bûncselekményekre vonatkozó számadatok önmagukban is mutatják, hogy az 1998-ban ismertté vált bûncselekmények tetemes része olyan kis súlyú bûncselekmény volt, amely csak számában növeli a bûncselekményeket, a közrendre azonban még összességükben is csekély negatív hatásuk volt.

Ez nem jelenti azt, hogy ne fordulnának elõ jelentõs számban súlyos, közöttük kiemelkedõen súlyos olyan bûncselekmények is, amelyek a közbiztonságot és a lakosság biztonságérzetét károsan befolyásolják. Ilyenek mindenekelõtt az emberölések, amelyek száma a megelõzõ évihez hasonlóan alakult (287). Az emberölésként vagy annak kísérleteként számbavett bûncselekmények foglalják magukba azokat a terror- és leszámolás jellegû cselekményeket, amelyek az állampolgárok biztonságérzetét leginkább befolyásolják és amelyek elkövetését változatlanul jellemzi az olyan nyíltság, amelybõl kitûnõen az elkövetõ sem az elkövetéskori, sem az azutáni leleplezéstõl nem tart. Az elõbbiekhez hasonlóan kell megítélni a pénzintézetek, nagy pénzösszegekkel rendelkezõ üzletek, pénzszállítók, pénzkézbesítõk elleni nap mint nap elõforduló rablást vagy élet elleni bûncselekményt megvalósító támadásokat is.

A személy elleni bûncselekmények összessége több mint kétezerrel, 16.445-rõl 18.684-re emelkedett. Ebben az emelkedésben a meghatározó szerepet az tölti be, hogy 954-rõl 2.432-re emelkedett az e számbavételi kategóriába tartozó jogosulatlan adatkezelés vétségét megvalósító bûncselekmények száma.

A bûnözés 1998. évi helyzetét más bûncselekmények alakulása is befolyásolta. Az államigazgatás, igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bûncselekmény-csoportból 1.599-cel (1.303-ról 2.902-re) emelkedett az embercsempészések száma. Jellege és tendenciája miatt említést érdemel a jogellenes belföldi tartózkodásnak a megelõzõ évi 616-ról 737-re történt növekedése.

Ebbõl a bûncselekmény csoportból ki kell emelni a vesztegetés (664) és befolyással üzérkedés (239) lényeges változást nem mutató számát. Az erre vonatkozó kutatások és becslések adatai azonban azt mutatják, hogy ezen a területen lehet a legnagyobb a latens bûnözés.

A közrend elleni bûncselekmények közül a kábítószerrel való visszaélést kell megemlíteni, amelynek száma ugrásszerûen, 943-ról 2.068-ra emelkedett, s amely jellege miatt önmagában véve is figyelmet igénylõ része a hazai bûnözésnek.

A gazdasági bûncselekmények többségénél is emelkedés, néhány bûncselekmény esetében kiugró növekedés tapasztalható. Ez utóbbiak közé tartozik az ugyancsak jelentõs társadadalmi veszélyességû pénzhamisítás (2.334), az adó- és társadalombiztosítási csalás (5.738), valamint a rövid múltra visszatekintõ bankkártyával visszaélés (160). A gazdasági bûncselekmények körében írottakból kitûnik az adócsalások számának nagymérvû emelkedése. Ezen a területen is volt egy olyan ügy - egy három évvel azelõtt elkövetett csõdbûntett, sikkasztás és 4.436 rendbeli, ebbõl 3.578 kísérleti szakaszban maradt közvetett tettesként elkövetett adócsalás - miatti vádemelés, ami mutatja, hogy nem az ilyen bûncselekmények és bûnelkövetõk tömeges felderítése eredményezte a jelentõs számbeli változást.

A bûnözés egésze szempontjából mindig meghatározó volt a vagyon elleni bûncselekmények száma, ez 1998-ban 457.188 volt.

A bûnözés egésze szempontjából, a vagyon elleni bûncselekményeken belül is meghatározó jelentõségû a lopás (199.258), amely 1998-ban az összes bûncselekmények egyharmadát tette ki, 1997-hez képest 15.000- rel nõtt.

A vagyon elleni bûncselekmények körébõl említést kell még tenni a rongálásról, amelynek száma mintegy 1.500-zal több (18.118) a megelõzõ évinél, valamint a szerzõi és szomszédos jogok megsértésérõl, ahol az emelkedés valamivel több mint 900 (1998-ban 5.566 ilyen bûncselekmény jutott a hatóságok tudomására).

Az egyenként nem magas számú, de összességében már számottevõ emelkedésekre azért utaltam, mert ebbõl következtetéseket lehet levonni a bûnözés számszerû változásának tartalmára és ebbõl arra, hogy az ismertté vált bûncselekmények emelkedése mennyiben eredményezett rosszabbodást az ország közrendjében.

A bûncselekmények súlyosságának az is kifejezõje lehet, hogy milyen azon belül a bûntettek és vétségek száma, illetve aránya. Ez az arány az elmúlt évben a vétségek javára változott, amennyiben az összes bûncselekmény 36,6 %-a volt bûntett és 63,4 %-a vétség. Téves lenne azonban ebbõl azt a következtetést levonni, hogy a bûncselekmények száma növekedett ugyan, de azok súlyossága mérséklõdött, mert jóval nagyobb arányt képviselnek az enyhébb megítélésû vétségek. Valójában az történt, hogy a bûntettek száma csupán 4.914-gyel kevesebb a megelõzõ évinél, de mert a vétségek száma 91.132-vel több, a kettõ közötti arány ennek következtében anélkül változott, hogy ebbõl a bûncselekmények kedvezõbb összetételére lehetne következtetni.

Úgy vélem, hogy az elmúlt évben nem változott lényegesen a bûnözés helyzete. Változatlan számban fordulnak elõ súlyos megítélésû, a közrendet hátrányosan befolyásoló bûncselekmények. A bûncselekmények számszerû emelkedése ugyan nem közömbös, azt azonban olyan bûncselekmények okozták, amelyek a közrend tényleges helyzetét nem befolyásolták.

Az 1998-ban ismertté vált bûnelkövetõk száma az elõzõ évinél 7%-kal magasabb, 140.083 volt (6. sz. tábla). Feltûnõen (42%) nõtt és elérte a 7.000 fõt a külföldi állampolgárságú elkövetõk száma (8. sz. tábla). Az ismertté vált bûnelkövetõk számának figyelmet érdemlõ emelkedése a bûncselekmények elkövetõinek eredményesebb felderítését mutatja.

6. sz. tábla

7. sz. tábla

8. sz. tábla

A rendõrségi nyomozások eredményessége 53,5% volt, ami formálisan 4,2%-kal jobb a megelõzõ évinél. E statisztikailag korrekt megállapításnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyomozások eredményességi mutatóját javítja az, ha egy-egy ügyben - mint a példaként szereplõ csalási ügyben - nagyobb számú bûncselekmény kerül felderítésre.

A nyomozások eredményességét a leglényegesebben a bûncselekmények elkövetõinek ismertté válása befolyásolja. 1998-ban az ismertté vált 600.621 bûncselekménybõl 332.363-nak az elkövetõjét sikerült felderíteni (9.sz. tábla).

9. sz. tábla

A bûnözés növekedése nem sajátosan magyarországi jelenség. A hatóságok tudomására jutott bûncselekmények görbéje majdnem négy évtizedig felfelé tartott és mérsékletes, de kitartó emelkedést mutatott a legtöbb nyugat-európai országban. Ez a tendencia azonban az 1980-as évek végére leállt, a szint stabilizálódott, sõt több országban még kisarányú csökkenés is bekövetkezett.

A bûnözési hullám csillapodásának felszíne alatt azonban nagyon kedvezõtlen átrendezõdés zajlik. Az iparilag fejlett államokban növekszik az erõszakos bûncselekmények száma. Az ENSZ 1974. évi statisztikai kimutatása még azt jelezte, hogy a harmadik világban több mint kétszerese a 100.000 lakosra számított emberölések mennyisége, mint a fejlett ipari államokban, húsz év alatt ez az arány visszájára fordult. A fejlõdõ országok emberölési rátája mintegy negyedével csökkent, a fejlett országoké viszont háromszorosára nõtt és ma már több mint kétszerese a fejlõdõ országokénak.

A magyarországi bûnözési hullám késõbb indult, de görbéje sokkal meredekebben ívelt felfelé, mint a nyugat-európai országokban. Hasonlóan alakult a kriminalitás a többi volt szocialista országban is.

A bûncselekmények összesített adataiból csak a bûnözés dinamikájára lehet következtetni, az országok bûnözési szintjének összehasonlítására nem alkalmasak. Sok állam bûnügyi statisztikáját növelik ugyanis olyan bûncselekmények, amelyek jogunk szerint szabálysértésnek minõsülnek, más országokban viszont nem kerülnek be az összesített adatokba a közlekedési vétségek, sõt néhol még a közlekedési bûntettek sem.

Az egyes bûncselekmény-fajták 100.000 fõre esõ mennyiségének összehasonlítása megbízhatóbb képet ad. A közép-keleteurópai régióból csak szórványos adatokkal rendelkezünk, bûnözési mutatószámaik - talán csak a Cseh Köztársaság és Szlovénia kivételével - általában rosszabbak, mint a mieink.

Az erõszakos és garázda jellegû bûncselekmények gyakorisága 1998-ban Magyarországon tovább emelkedett, de hazánk ebbõl a szempontból még így is Európa közepesen biztonságos országai közé tartozik (53. sz. tábla).

53. sz. tábla

Minden 100.000 lakosra 2,8 szándékosan elkövetett, befejezett emberölés esett 1998-ban, ennek alapján Magyarország az európai országok gyakorisági sorrendjének felsõ harmadába sorolható. A világ 29 nagyvárosa között viszont Budapest a 15. helyet foglalja el és Prágával, Madriddal, Lisszabonnal, valamint Helsinkivel van együtt a középmezõnyben (54. sz. tábla). Az ellentmondás csak látszólagos, az emberölések gyakorisága országosan nálunk nagyjából ugyanannyi, mint Budapesten, a többi államban viszont a vidék statisztikai mutatói javítják az országos átlagot.

54. sz. tábla

A tulajdon elleni bûncselekmények közül nemzetközi összehasonlításra - bûnügyi statisztikai tapasztalatok alapján - a lakásbetörések és a gépjármûlopások adatai a leginkább alkalmasak. Viszonylag alacsony a látenciájuk és a bûncselekmények meghatározása többé-kevésbé hasonló a különbözõ országokban.

Az utóbbi években a lakásbetörések száma a nyugat-európai országokban csökkenést mutat, például 1993 és 1997 között Finnországban 22 %-kal, Ausztriában 17 %-kal, Hollandiában 15 %-kal kevesebb lakásbetörést jelentettek a rendõrségnek, ugyanebben az idõszakban Magyarországon 77 %-os volt az emelkedés. A múlt évben bekövetkezett kis arányú (3,6 %) csökkenés az arányokat nem változtatta meg. Hazánk a lakásbetörések 1998. évi 301,2-es gyakoriságával az európai középmezõnybe tartozik, 100.000 lakosra számítva nálunk kétszer annyi lakást törnek fel, mint Ausztriában, de fele annyit, mint Hollandiában vagy Dániában (55. sz. tábla).

55. sz. tábla

A gépjármûlopások gyakorisága 1993 és 1996 között Magyarországon megkétszerezõdött. Ugyanebben az idõszakban a bûnözésnek ez a fajtája a nyugat-európai országokban kisebb-nagyobb mértékben visszaesett, például a szomszédos Ausztriában gyakoriságuk egyötödével fogyott. Magyarországon is 11%-os csökkenés következett be 1998-ban. A múlt évben 154,5 gépjármû-lopás esett 100.000 lakosra. Ez valamivel jobb az európai középértéknél, Ausztriában fele annyi gépjármû eltulajdonítása jut 100.000 lakosra, mint nálunk, de vannak olyan országok is, amelyekben ez a mutató kétszerese-háromszorosa a miénkének (56. sz. tábla).

56. sz. tábla

A visszaélés kábítószerrel gyakorisága Magyarországon 1993 és 1996 között megkétszerezõdött. Ugyanilyen növekedést mutatnak Finnország vagy Norvégia adatai, Görögországban ezek az évek 170 %-os emelkedéssel jártak. A kábítószerrel visszaélés miatt indított eljárások mennyiségi növekedése nálunk ezután is tovább gyorsult, annyira, hogy gyakorisági mutatójuk 1998-ban már a négyszerese volt az 1996. évinek (20,4), de még így is jóval alacsonyabb a nyugat-európai országokénál (57. sz. tábla).

57. sz. tábla

A szervezett bûnözés tevékenysége rejtett, az egyes országokban megismert része csak csepp, amiben tükrözõdik ugyan az egész, de nem alkalmas a mennyiségi meghatározásra. Vannak azonban olyan becslési fogások, amelyek alkalmasak következtetések levonására és nemzetközi összehasonlításra is. Ilyen módszerekkel igyekeznek meghatározni a vesztegetés és a pénzmosás elterjedtségét.

A korrupció mértékének meghatározásával karöltve foglalkozik a Transparency International szervezete az Utrechti Egyetemmel (TI), valamint az ENSZ Regionális Bûnmegelõzési Intézete (UNICRI). Az elõbbiek üzletembereket hallgatnak meg tõkebefektetés, gyár- vagy áruház telepítés során a különbözõ országokban tõlük igényelt vagy kikényszerített kenõpénzekrõl, az ENSZ intézet felméréseiben az "utca" emberét kérdik meg az általuk adott vesztegetésrõl.

58. sz. tábla

A korrupciónak a TI által készített, az 1998. évi minõsítésben szereplõ 85 állam között Magyarország a 33. helyen áll azon a skálán, amelynek elején a legkevésbé és a végén a leginkább korrupt országok sorakoznak. A 10 lehetséges osztályzatból, a gyakorlatilag korrupciómentességet jelzõ tízes jegyet csak Dánia érdemelte ki, Magyarország ötös minõsítést kapott (58. sz. tábla). Az UNICRI által 1996-97-ben szervezett felmérésekben a Nyugat-Európában megkérdezettek 1 %-a mondta, hogy az adott évben adott megvesztegetést. A rendszerváltás országaiban viszont az így nyilatkozók aránya 12,8 % volt, ennél jóval kevesebb személy számolt be vesztegetésrõl Budapesten (3,9 %) és még kevesebben Vas megyében (3,3 %). A volt szocialista országok közül kedvezõbb arányt csak a Szlovéniában (1,5 %) és Észtországban (3,8 %) végzett felmérés adatai mutattak (59. sz. tábla).

59. sz. tábla

A pénzmosásra szánt tõke összegének és mozgása irányának becslésére egy sor kriminológiai és közgazdaságtani adat összehasonlításából igyekeznek következtetéseket levonni. A megalkotójáról Walker modellnek nevezett számítási mód az egyes országokban a felderített bûncselekményekbõl, a kábítószer-élvezõk feltételezett számából stb., valamint a bûncselekményekkel okozott kárból, illetõleg az elkövetõk hasznának becsült összegébõl indul ki. Az áldozattá-válási felmérések eredményei alapján következtet a látens bûncselekmények mennyiségére, számol a feketegazdaságnak az egyes országokban nyilvánosságra hozott becsléseivel, a banktitok védelmének helyzetével az adott államban és még sok más ehhez hasonló tényezõvel.

Az így modellezett bûnügyi térkép szerint Magyarország a pénzmosásra szánt és az országon belül keletkezett, valamint erre a célra behozott tõke együttes becsült összege szerint a világban a 42. helyen áll. Az országban keletkezett és kivitt tõke feltételezett összessége hazánkat a világ 21. helyére sorolja. Viszont az országban keletkezett és ugyanott mosott tõke összege szerint hazánké a 19. hely a tanulmányozott 260 állam között.

Úgy vélem, hogy a nemzetközi összehasonlítás része bûnözési helyzetünk reális megítélésének. Többek között e miatt is szükségesnek tartom, hogy Magyarországon is bevezessék az áldozattá-válási felmérések egységes és a világ minden részében alkalmazott rendszerét.

A nyomozás törvényességi felügyelete átfogja a büntetõeljárás vádemelés elõtti szakaszának minden intézkedését, tekintet nélkül arra, hogy a nyomozást melyik nyomozó hatóság folytatja, illetve melyik nyomozó hatóság eljárásában került sor annak megtagadására.

A nyomozás törvényessége feletti felügyelet gyakorlása arra irányul, hogy az eljárás tárgyát képezõ cselekmény felderítése érdekében a nyomozó hatóság minden szükséges intézkedést tegyen meg a tényállás felderítésére, az ügyben megalapozott döntés hozatalára és mindezekre mind az anyagi jogi, mind pedig az eljárásjogi szabályok helyes alkalmazásával kerüljön sor. Amennyiben a tényállás felderítettsége körében az ügyész hiányosságot észlel, utasítást ad a nyomozó hatóságnak a szükséges nyomozási cselekmények elvégzésére, ha ezt a nyomozás befejezése után észleli, a hiányosságot pótnyomozás elrendelésével küszöböli ki.

Ennek az ügyészi tevékenységnek a keretei közé tartozik a nyomozás során hozott határozatok, tett intézkedések figyelemmel kísérése; törvénysértés észlelése esetén, jogorvoslat alapján vagy hivatalból eljárva azok hatályon kívül helyezése vagy megváltoztatása.

A nyomozó hatóságok által lefolytatott nyomozásban beszerzett bizonyítékok alapján kell az ügyésznek állást foglalnia abban, hogy az ügyben vádat emel-e vagy más intézkedést tesz. Az ügyésznek ezt az állásfoglalását a nyomozás eredménye és az ehhez kapcsolódó jogszabályok határozzák meg.

Az ügyésznek meghatározó szerepe van abban is, hogy vádemelés esetén a bírósági eljárás melyik formáját alkalmazzák, mert az általánostól eltérõ eljárásra (bíróság elé állítás, a tárgyalás mellõzése) csak az ügyész erre irányuló indítványa alapján kerülhet sor.

Ugyanez vonatkozik a személyes szabadságot elvonó kényszerintézkedéseknek a nyomozás során történõ alkalmazására is, ha annak elrendelése a bíróság hatáskörébe tartozik, amennyiben ennek az a feltétele, hogy az ügyész a bíróságnál erre irányuló indítványt terjesszen elõ.

A büntetõeljárásnak az a célja, hogy a törvényben megállapított joghátrányok alkalmazásával teljesítse társadalomvédelmi funkcióját, hozzájáruljon a közrend és a közbiztonság fenntartásához. Amikor az ügyész a büntetõeljárás keretében eljár, ennek érdekében kiemelten nagy figyelmet kell fordítania a súlyos bûncselekmények, és közülük is különösen a szervezett bûnözés és a törvényen kívüli gazdasági tevékenység miatt folytatott büntetõeljárásokra. Az ezekre vonatkozó megkülönböztetett figyelemnek a büntetõeljárás mindegyik szakaszában érvényesülnie kell. Csak ez jelentheti a szükséges hozzájárulást a közbiztonság fenntartásához.

Az ügyész büntetõeljárási feladatai a jövõben tovább gyarapodnak, mivel az 5.3. pontban említett 1097/l998. (VII.24.) Korm. határozat alapján hozott jogszabályok további eljárásjogi feladatokat hárítanak rá, pl. a tanúvédelemmel vagy a fedett nyomozó alkalmazásával kapcsolatban. Ugyancsak ilyen irányban hat, hogy a szervezett bûnözéssel kapcsolatba hozható bûncselekmények miatt folyó nyomozások fokozott felügyelete az ügyész számára kötelezõvé vált.

A büntetõeljárás folyamatát a következõ ábra szemlélteti.

Hiányzik két ábra, ami nem volt a lemezen. Az egyik az "ELKÖVETÕK, BÛNELKÖVETÕK" a másik a "VÁDLOTTAK" -al függ össze.

Az ügyészség 1998-ban is azokban az ügyekben folytatott nyomozást, amelyeket az Ütv. a kizárólagos hatáskörébe utal, illetõleg amit a Be. 18.§ (3) bekezdése alapján más nyomozó hatóságtól magához vont.

Az elmúlt évben az ügyészségi nyomozás keretében 5.751 feljelentést bíráltak el (25. sz. tábla). A feljelentések közül 480-ban a nyomozást három napon belül megtagadták, 2.541 esetben pedig elrendelték. Feljelentés-kiegészítést követõen - három napon túl - a nyomozás megtagadására 1.332, míg elrendelésére 814 esetben került sor. A fennmaradó esetekben egyéb törvényes intézkedésre került sor.

25. sz. tábla

A 3.355 esetben elrendelt nyomozáson túl az ügyészség 452 olyan ügyben is nyomozást folytatott, amelyben azt más nyomozó hatóságnál rendelték el. Ezzel együtt az ügyészségen a tárgyidõszakban 3.807 nyomozás indult.

1998-ban 4.187 nyomozás befejezésére került sor, amelybõl a nyomozó hivatalok 2.175 ügyben vádemelésre, 302 esetben pedig a nyomozásoknak megrovás alkalmazása melletti megszüntetésére tettek javaslatot; 1.341 esetben megszüntették a nyomozást, a fennmaradó esetekben pedig egyéb intézkedés megtételét (a nyomozás felfüggesztését, illetõleg áttétel elrendelését) tartották indokoltnak.

A nyomozások 37,3%-át két hónapon belül, 25,1%-át kettõ-négy hónap alatt, 37,6%-át pedig négy hónapon túl fejezték be. A nyomozások hosszabb idõtartamát a bizonyítás bonyolultsága okozta.

Az ügyészségi nyomozó hivatalok 379 hivatalos személy elleni erõszak bûntette miatt indult ügyben jártak el, ezeknek 94,5%-át (358 ügy) a rendõrök sérelmére követték el.

Az ismertté vált rendõr bûnelkövetõk száma az 1997. évi 835-höz képest 1998-ban 870 volt. Jellegére is tekintettel külön említést érdemel, hogy a rendõr elkövetõk közül 298 hivatali bûncselekményt (hivatali visszaélést 128, bántalmazást hivatalos eljárásban 97, kényszervallatást 46, jogellenes fogvatartást 27 rendõr) követett el, míg korrupciós jellegû bûncselekményt összesen 113 rendõr valósított meg. (109 rendõr hivatali vesztegetést, egy rendõr gazdasági vesztegetést, három rendõr pedig befolyással üzérkedést.)

Amint ez a beszámolóm 6.2. alatti részébõl is kitûnik, az ügyésznek a nyomozás törvényessége feletti felügyeleti tevékenysége a büntetõeljárás megindítása (a nyomozás elrendelése vagy megtagadása) tárgyában hozott döntéstõl a nyomozás befejezéséig terjed, beleértve a vádemelést és a nyomozás megszüntetését is.

Az ügyész a nyomozó hatóságnak a büntetõeljárás megindítása tárgyában hozott döntésérõl értesítést kap, a nyomozás befejezésérõl pedig úgy értesül, hogy a nyomozó hatóság a befejezett nyomozás iratait vádemelési javaslattal küldi meg számára, a nyomozás megszüntetésérõl pedig az errõl készült határozat megküldésével tájékoztatja.

Az ügyész így mind a megindult, mind pedig a befejezett nyomozásokról tudomást szerez. Ezen kívül a nyomozás során nagyszámú olyan büntetõeljárási intézkedés válik szükségessé, ami automatikusan biztosítja az ügyész számára azt, hogy a nyomozás iratait annak adott stádiumában megvizsgálja és az eljárásjogi okból szükségessé váló intézkedésen túl minden más olyan intézkedést megtegyen, amit bármilyen törvényességi okból szükségesnek tart.

A nyomozás felügyelet gyakorlására vonatkozó legfõbb ügyészi utasítás arra kötelezi az ügyészt, hogy az elõbbieken túl ún. fokozott felügyelet gyakorlásával kísérje figyelemmel azokat az ügyeket, amelyeknek a ténybeli vagy jogi megítélése, bizonyítása bonyolult, illetõleg amelyben törvénysértést, mulasztást vagy a nyomozás eredményességét, illetve törvényességét veszélyeztetõ körülményt észlelt. Ugyancsak fokozott felügyeletet gyakorol az ügyész az olyan nyomozások felett, amelyeknek a tárgya olyan gazdasági vagy vagyon elleni bûncselekmény, amely az elkövetés módjára, szervezettségére és más hasonlóan fontos körülményre tekintettel kiemelkedõ jelentõségû. Az ügyésznek fokozott felügyeletet kell gyakorolnia akkor is, ha a nyomozás tárgya jelentõsebb súlyú korrupciós cselekmény.

Az ügyészségek az elõbb körvonalazott szempontokat figyelembe véve 1998-ban 5.818 nyomozás tekintetében gyakoroltak fokozott felügyeletet, ami 49%-kal meghaladja a megelõzõ év hasonló adatát (3.904). A fokozott felügyelet gyakorlása a jövõben az eddigieknél lényegesen kiterjedtebb körben lesz kötelezõ.

A nyomozó hatóságok egyes határozataihoz, illetve intézkedéseihez kapcsolódó ügyészi tevékenységet az alábbiakban részletezem.

a) A nyomozó hatóságok által az elmúlt évben hozott nyomozást megtagadó határozatok száma 22.732 volt, ami mintegy 2.000-rel több a megelõzõ év ugyanilyen határozatainál. A mintegy 10%-os emelkedés ellenére, az ügyészségek több mint 2.000-rel kevesebb, vagyis összesen 22.838 esetben tartották szükségesnek a nyomozást megtagadó határozaton kívül az annak alapjául szolgáló iratok (a feljelentés és az esetleg ahhoz csatolt bizonyítékok) hivatalból való megvizsgálását a nyomozást megtagadó határozat törvényességének megállapítása céljából. Ennek eredményeként 415 esetben találtak okot a határozat megváltoztatására, 302 esetben a nyomozás elrendelése iránt, a többi esetben pedig egyéb módon intézkedtek.

Az ügyészségek 2.631 nyomozást megtagadó határozat elleni panaszt bíráltak el, amelybõl 787 panasznak helyt adva, a nyomozás elrendelése iránt intézkedtek.

b) Gyakori intézkedés a nyomozás felfüggesztése. Erre akkor kerül sor, ha az eljárást valamilyen idõleges akadály elhárulásáig nem lehet tovább folytatni. 1998-ban 11.294 nyomozást felfüggesztõ határozatot hoztak, ezek közül az ügyészségek hivatalból eljárva 596 határozat törvényességét vizsgálták felül. E vizsgálat 327 ilyen határozat megváltoztatását eredményezte, s ebbõl 153 esetben az ügyész a nyomozás folytatása iránt intézkedett.

A nyomozást felfüggesztõ határozatok ellen bejelentett panaszok folytán további 271 határozat ügyészi felülvizsgálatára került sor, ebbõl 76 panasznak helyt adva, intézkedtek a nyomozás folytatására.

c) A Be. a nyomozás során hozott határozatok és tett intézkedések széles körével szemben is jogorvoslati lehetõséget biztosított az eljárás érintett résztvevõinek. Ha a jogorvoslattal támadott határozatot hozó hatóság a panasznak nem ad helyt, azt elbírálásra az ügyésznek, ha a jogorvoslat az ügyész határozata vagy intézkedése ellen irányul, az ügyész a felettes ügyésznek küldi meg. A nyomozó hatóságok által a nyomozás közben hozott határozatok vagy tett intézkedések ellen emelt panaszok száma 31.266 volt, mennyisége évrõl évre mintegy ezerrel emelkedik.

Ebbõl a lényegesebbeket kiemelve, 21.724 panaszt jelentettek be a bûncselekmény elkövetésével való gyanúsítás, 3.766 panaszt a bûnügyi õrizetbe vétel, 1.222 panaszt a házkutatás, míg 2.768 panaszt a lefoglalás miatt, 1.786 esetben pedig a panasz tárgya a nyomozás során tett más intézkedés volt.

Az ügyészségek 708, bûncselekmény elkövetésével gyanúsítás, 105 õrizetbe vétel, 28 házkutatás és 263 lefoglalás elleni panasznak adtak helyt.

d) A nyomozás megszüntetésére 289.377 esetben került sor. Az ügyészségek 4.594 esetben tartották szükségesnek, hogy hivatalból felülvizsgálják a nyomozást megszüntetõ határozatok törvényességét, s ebbõl 1.261 esetben változtatták meg a nyomozó hatóság határozatát, 672 esetben a nyomozás továbbfolytatásának elrendelésérõl döntve.

Az elõbbinél magasabb számban, 5.472 esetben vizsgálta felül panasz alapján az ügyészség a nyomozó hatóság nyomozást megszüntetõ határozatát, 1.819 esetben megváltoztatta a határozatot; vádat emelt, vagy pedig a nyomozás továbbfolytatása iránt intézkedett.

e) Az a)-d) pontokban részletezett, a nyomozó hatóságok határozatai elleni panaszokon kívûl az ügyészség által hozott határozatok ellen 5.143 panasz benyújtására került sor és ezzel, valamint a kisebb számú elõfordulásuk miatt számszerûen nem részletezett panaszokkal együtt a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében 1998-ban 48.525 panasz elbírálására került sor, amelybõl 5.128 panasznak helyt adtak, 36.439-et elutasítottak, míg 6.958 panasz esetében egyéb intézkedést tettek (13.sz. tábla). A panaszok elbírálásának az elõbbiek szerinti eredménye azt is mutatja, hogy a nyomozásokat az annak során tett intézkedések törvényessége jellemzi.

13.sz. tábla

A fentiekbõl kitûnõen az ügyész nyomozás felügyeleti tevékenységében egyre nagyobb részt jelent a nyomozó hatóságok által hozott határozatok és tett intézkedések elleni panaszok elbírálása. Jól jellemzi ezt, hogy az elmúlt öt év alatt a panaszok száma 37,7 %-kal növekedett. Elsõsorban a gyanúsítás elleni panaszok száma nõtt (38,7 %), de jelentõsen több a nyomozást megszüntetõ határozatok ellen bejelentett panasz (38,2 %-os emelkedés), valamint az egyes kényszerintézkedéseket (pl. lefoglalásnál öt év alatt a panaszok száma 86,9 %-kal emelkedett) sérelmezõ beadványok száma is.

Az ügyészségi határozatok elleni jogorvoslatok száma is emelkedett (41 %, 12. sz. tábla).

12. sz. tábla

f) Az ügyészség változatlanul megkülönböztetett figyelmet fordít a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések, különösen az elõzetes letartóztatás törvényességére. Ez az ügyészség eljárását illetõen megköveteli, hogy a bíróságnál megalapozott indítvány elõterjesztésére kerüljön sor, ugyanakkor a szükséges esetekben az elõzetes letartóztatás elrendelésének indítványozása ne maradjon el, továbbá biztosítani kell, hogy az elõzetes letartóztatás okának megszûntekor az ügyész nyomban intézkedjen a gyanúsított szabadlábra helyezése iránt.

Ami az elõzetes letartóztatásra vonatkozó adatokat illeti, a nyomozó hatóságok 9.620 elõzetes letartóztatás elrendelésére tettek elõterjesztést, amibõl az ügyészség 8.504-et (88,4%) indokoltnak tartott és indítványt tett a bírósághoz a gyanúsított elõzetes letartóztatásának elrendelésére. Az ügyészség a nyomozó hatóság erre irányuló elõterjesztése nélkül további 68 gyanúsított elõzetes letartóztatásának elrendelését indítványozta, így a bírósághoz benyújtott ilyen indítványok száma összesen 8.572 volt (16. sz. tábla).

16. sz. tábla

Az elsõfokú bíróságok az ügyészi indítványok 93,5%-ának helyt adva 8.013 gyanúsított elõzetes letartóztatását elrendelték, az elutasított indítványokból 59 esetben a másodfokú bíróság az ügyész fellebbezése alapján rendelte el a gyanúsított elõzetes letartóztatását. Az elõbbieken túl a bíróság az elutasított indítványok körébõl 79 esetben nem az elõzetes letartóztatás, hanem a lakhelyelhagyási tilalom feltételeit állapította meg, ezért ezt a kényszerintézkedést rendelte el. Az elõbbi számadatok - hasonlóan a korábbi évek adataihoz - azt mutatják, hogy az ügyészek körültekintõen vizsgálják az elõzetes letartóztatás elrendelésének feltételeit, indítványaik megfontoltak és azok túlnyomó többségének a bíróságok helyt adnak.

Az elõzetes letartóztatás elrendelését a törvény egy hónapi idõtartamra engedi meg, az azon túli idõre annak határidejét a törvényben meghatározott rend szerint az ügyész indítványa alapján a bíróság hosszabbíthatja meg. Az ügyészségek a nyomozás olyan befolyásolására törekszenek, hogy az elõzetes letartóztatás a lehetõ legrövidebb ideig tartson, illetve azt figyelemmel kísérve fenntartásának oka megszûntével intézkednek a gyanúsított szabadlábra helyezése iránt. Az elõbbieket támasztja alá, hogy az elrendelt elõzetes letartóztatások 20%-a (1.704) nem tartott egy hónapnál tovább, de további 3.380 elõzetes letartóztatás idõtartama sem volt három hónapnál hosszabb. Ugyanakkor vannak folyamatban súlyos bûncselekmények miatti olyan nyomozások, amelyekben a bizonyítás nehézségei, bonyolultsága (pl. több vagy hosszadalmas eljárást igénylõ szakértõ igénybevétele) a nyomozás gyors befejezését nem teszik lehetõvé, ami az elõzetes letartóztatás hosszabb ideig való fenntartását igényli. A bonyolultabb ügyekben folyamatban lévõ nyomozások száma növekszik, amit az is mutat, hogy az elmúlt évben 100 gyanúsított elõzetes letartóztatásának a vádemelés elõtti idõtartama egy évnél hosszabb volt (17. sz. tábla).

17. sz. tábla

Az elõzetes letartóztatással kísért eljárásra az is jellemzõ, hogy a gyanúsítottak vagy védõik nagy számban és sokszor ismételten terjesztenek elõ szabadlábra helyezési kérelmet. Az elmúlt évben 5.065 ilyen kérelem érkezett az ügyészségre, amelybõl 904-nek az ügyész helyt adott, míg a többi kérelmet elbírálásra - annak elutasítását indítványozva - a bíróságnak küldött meg. A bíróság mindössze 123 kérelmet talált megalapozottnak, míg a többit - egyetértve az ügyészi indítvánnyal - elutasította.

g) A biztosíték letétbe helyezése büntetõeljárási intézményének az a célja, hogy a törvényben megengedett esetekben ne kelljen a külföldön élõ terheltet a büntetõeljárás befejezéséig visszatartani. 1998-ban az ügyészségekhez 802 biztosíték letétbe helyezése iránti kérelmet terjesztettek elõ, amibõl az ügyész 721 kérelemnek helyt adott. Az azonnali ügyészi intézkedés ezekben az esetekben lehetõvé tette, hogy a terhelt az ország területét elhagyja.

h) A büntetõeljárások túlnyomó többsége változatlanul a nyomozó hatóságnál tett feljelentés vagy bejelentés, illetve a hatóság észlelése alapján indul. A törvény lehetõvé teszi a feljelentés megtételét az ügyészségnél is. Az elmúlt évben az ügyészségeken 5.188 büntetõ feljelentést tettek, ezek alapján az ügyész 2.223 esetben nyomozást rendelt el, míg 264 esetben megtagadta azt, további 1.455 esetben pedig a gyanú megalapozottságának megállapíthatósága érdekében feljelentés-kiegészítést rendelt el.

i) A nyomozás feladata a bûncselekmény és az elkövetõ felderítésével a vádemelés feltételeinek létrehozása, illetve az ezekre vonatkozó bizonyítékok biztosítása annak érdekében, hogy az állam büntetõjogi igényét a bíróság megalapozott és törvényes határozattal elbírálhassa.

A büntetõeljárásnak az a rendje, hogy a nyomozó hatóság a nyomozás befejezése után a nyomozás iratait a vádemelés kérdésében való állásfoglalás végett az ügyészségnek küldi meg, hacsak nem jut arra a megállapításra, hogy a nyomozást hatáskörében meg kell szüntetnie.

A vádemelés kérdésében való állásfoglalás az ügyészségek legjelentõsebb, egyben legfelelõsségteljesebb és legtöbb munkát igénylõ feladata. Különösen áll ez azokra az ügyekre, amelyek nagyszámú bûncselekmény elkövetése miatt sok gyanúsítottal szemben folynak és a rendelkezésre álló bizonyítékok bonyolult rendszere alapján kell dönteni arról, hogy mely terhelt milyen bûncselekmény elkövetésével és milyen elkövetõi minõségben vádolható.

Az ügyészségeknek 1998-ban 111.821 vádjavaslatot kellett megvizsgálniuk abból a szempontból, hogy vádat emelnek-e, illetve milyen más intézkedést tesznek. Ezekbõl a javaslatokból az ügyészségek 78.983 ügyben 120.473 terhelttel szemben emeltek vádat. 17.488 terhelt esetében a nyomozást megszüntették, ebbõl 13.226 terhelt tekintetében a cselekmény csekély, csekéllyé vált vagy megszûnt társadalmi veszélyessége miatt, megrovás alkalmazása mellett. Itt jegyzem meg, hogy a büntetõeljárás vádemelés elõtti szakaszában megrovást csak az ügyészség alkalmazhat, ezért a nyomozó hatóságok ennek alkalmazására az ügyészséghez tesznek javaslatot. Az ügyészségek további 1.480 terhelt tekintetében egyéb módon fejezték be a büntetõeljárást.

Vádirat benyújtására túlnyomórészt három évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett bûntett miatt kerül sor. Vádindítvánnyal emel vádat az ügyész, ha vétséget vagy három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bûntettet tesz a vád tárgyává. Bár a vádemelés módja önmagában nem ad választ a bûncselekmények súlya szerinti megoszlására, mégis az a körülmény, hogy 11.364 esetben került sor vádirat és 34.472 esetben vádindítvány benyújtására, azt jelzi, hogy a bûncselekmények súly szerinti megoszlásában - mint arra a 6.1. pontban utaltam - kedvezõtlen változás nem ment végbe.

Az ügyészségek a korábbi éveknél jobban törekedtek arra, hogy szélesebb körben kerüljön alkalmazásra a bíróság elé állítás (2.817), ami elsõsorban gyorsaságával szolgálja a visszatartás érdekeit. Az elõbbieken túl az ügyészség arra törekszik, hogy az egyszerûsített eljárás lehetõségeit a lehetõ legteljesebben kihasználva mentesítse a bíróságot a nagyobb munkaterhet jelentõ tárgyalások alól és ezzel is elõsegítse az ítélkezés idõszerûségét. Ezt legjobban a tárgyalás tartása nélküli eljárás szolgálja, amelynek erre irányuló ügyészi indítvány a feltétele. Az ügyészségek az elmúlt évben a megelõzõ évinél csaknem 2.000-rel több, 30.331 ilyen indítvány elõterjesztésével emeltek vádat.

A vádemelési javaslattal az ügyészségekhez küldött iratok közül viszonylag sok, 14.597 ügy (13%) nem volt alkalmas arra, hogy az ügyész döntést hozzon, ezért a tényállás teljes felderítése érdekében pótnyomozást vagy nyomozás-kiegészítést kellett elrendelni. Ez több mint ezerrel magasabb a megelõzõ év hasonló számánál.

j) A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 67. §-ának (1) bekezdése szerint a rendõrség az ügyész hozzájárulásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezésével információszolgáltatásban állapodhat meg a bûncselekmény elkövetõjével, ha a megállapodással elérhetõ bûnüldözési célhoz fûzõdõ érdek jelentõsebb, mint az állam büntetõjogi igényéhez fûzõdõ érdek. A törvény elõbb idézett rendelkezével összhangban, a Be.127. § (2), illetve 139. §-ának (2) bekezdése lehetõvé teszi ilyen esetben - ugyancsak az ügyész jóváhagyásával - a nyomozás megtagadását vagy megszüntetését.

A rendõrségrõl szóló törvény, illetve a Be. elõbbi rendelkezéseinek alkalmazására 1995-1998 között csekély számban került sor. Négy év alatt ilyen okból a nyomozás megtagadására nem került sor, míg erre alapozottan 27 esetben szüntették meg a nyomozást, közülük 12 nyomozás megszüntetésre az elmúlt évben került sor. Az ügyészség a hozzájárulás megadásánál elsõsorban azt vizsgálja, hogy az állam büntetõjogi igényének érvényesítésérõl való lemondással ennél jelentõsebb bûnüldözési érdek érvényesülésének biztosít-e lehetõséget. Az elõbb említett esetek mindegyikében kisebb társadalmi veszélyességû bûncselekmény esetében került sor a nyomozás megszüntetésére, ami önmagában is megengedi azt a következtetést, hogy a büntetõjogi igény érvényesítésérõl való lemondással az érvényesítésnél jelentõsebb érdeket szolgáltak.

k) A nyomozás törvényességi felügyelete körében tett, az elõbbiekben összefoglalt ügyészi intézkedések jelentõs része a nyomozás menetéhez kapcsolódó, azonnali intézkedést igénylõ feladat. Ilyenek pl. az elõzetes letartóztatással kapcsolatos visszatérõ intézkedések vagy a biztosíték letétbe helyezésére irányuló kérelmek elbírálása, de a törvény rövid határidõkhöz köti a vádemelés kérdésében való állásfoglalást is.

A jelentõs munkateher ellenére az ügyészségek arra törekedtek, hogy szertágazó feladataiknak határidõre eleget tegyenek és ezzel az ügyészség eljárását illetõen biztosítsák a büntetõeljárások idõszerûségét. Ezt támasztja alá, hogy az ügyészségek a hozzájuk vádemelési javaslattal érkezett ügyek 73%-ában az érkezéstõl számított 15 napon belül, l6 %-ában pedig 15 és 30 nap között döntöttek (15.sz. tábla). Az ügyek 10%-ában részben azok bonyolultsága, részben pedig az idõleges leterheltség vagy távollét miatt az ügyintézésre csak 30 napon túl volt lehetõség. Az elõbbiek idõlegességét mutatja, hogy 1998 végén a százezret jóval meghaladó számú ügybõl mindössze 1.533 ügy elintézése húzódott át a következõ évre.

15. sz. tábla

Ami az ügyészség 1998. évi munkájának mennyiségét illeti, a büntetõjogi szakterület fõügyészségi és helyi ügyészségi ügyforgalma 684.480 volt, ami mintegy 55.000-rel több a megelõzõ év ügyforgalmánál (11. sz. tábla).

11. sz. tábla

Az ügyészi szervezetnek a vádképviselet ellátásával kapcsolatos munkaterhe 1998-ban jelentõsen megnõtt. A jogerõs bírósági határozattal befejezett ügyek száma ugyanis 7.930-cal, az azokban szereplõ vádlottaké pedig 11.745-tel emelkedett. Ez az 1997. évi adatokhoz képest 12,9 %-os, illetve 13,2 %-os növekedést jelent.

A vádképviselet tárgyaláson történõ ellátásának terheit részben mérsékelte, hogy 1998-ban a bíróságok - akárcsak az ezt megelõzõ évben - az ügyek több mint egyharmadában tárgyalás mellõzésével hozták meg az ügydöntõ határozatukat.

Az elmúlt három esztendõben ezek az arányok lényegében nem módosultak, ez azt bizonyítja, hogy a kisebb tárgyi súlyú bûncselekményeket megvalósító terheltek egyszerûbb és gyorsabb felelõsségre vonása e jogintézmény alkalmazásával tovább már nem növelhetõ.

1998-ban a bíróságok 4.599-cel több ügyet tárgyaltak elsõ fokon, mint az 1997. évben. Ez az elõzõ évhez képest 12,2 %-os növekedést jelent.

Az ügyészek az elõzõ esztendõhöz hasonlóan jelen voltak csaknem minden második ügy elsõ fokú tárgyalásán (48,4 %). A bûntetti eljárásban elbírált ügyek számának mérsékeltebb emelkedése lehetõvé tette, hogy - bizonyítási nehézség, illetve az eldöntendõ jogkérdés jelentõsége miatt - a korábbi éveket meghaladó mértékben jelentsék be az ügyészek a vétségi eljárásban is a tárgyalási részvételüket.

A büntetõeljárások idõszerûsége javult. A jogerõs bírósági határozattal befejezett ügyek számának az 1997. évihez viszonyított 12 %-ot meghaladó mértékû növekedése ellenére az ügyek felében a bíróságok a vádemeléstõl számított három hónapon belül meghozták az elsõ fokú ügydöntõ határozatukat, hat hónapon túl az ügyek alig több mint egyharmada (37,2 %) húzódott.

A büntetési nemek egymáshoz viszonyított aránya 1998-ban hasonlóan alakult, mint az elõzõ esztendõben, így a bíróságok a terheltek közel felét pénzbüntetéssel, 19,5 %-át felfüggesztett, 12,3 %-át pedig végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtották. Kevés európai összehasonlító adattal rendelkezünk ugyan, de ebbõl a szempontból azok a magyar törvénykezéshez hasonló ítélkezési gyakorlatot tükröznek. Például 1995-ben Magyarországon a szándékos emberölés elkövetéséért hozott ítéletek 90,1 %-ában szabtak ki végrehajtandó szabadságvesztést, ennek az európai átlaga: 88,7 %, erõszakos közösüléseknél mindössze egy tized az eltérés (Magyarország: 18,5 %, európai átlag: 18,4 %). Rablásnál és kifosztásnál együttesen számolva ez az arány nálunk 78,4 % és ez 20 %-kal kisebb az európai átlagnál. Ez a különbség azonban jól értelmezhetõ, ha figyelembe vesszük az egyes országok törvényei közötti eltéréseket.

A kiszabott szabadságvesztés tartamára a 61-62. sz. táblákból következtethetünk. A rövidebb és hosszabb tartamú szabadságvesztés aránya Magyarországon megfelel, vagy pontosabban abban az évben, amelyikre összehasonlító adataink vannak, vagyis 1995-ben, megfelelt az európai átlagnak.

A próbaidõre felfüggesztett, illetve a végrehajtandó szabadságvesztések aránya sem változott számottevõen (61,2 %, illetve 38,8 %).

Az ügyészi fellebbezéseknek az összes fellebbezésekhez viszonyított aránya hasonlóan alakult, mint 1997-ben (38 %). Túlnyomó többségük változatlanul a bíróságok által alkalmazott joghátrányok súlyosítását (68,8 %), illetve a felmentett vádlottak bûnösségének megállapítását célozta (14,3 %). Az ügyész által bejelentett fellebbezések kisebb hányada a tényállás megállapításával kapcsolatos hibákat, az eljárási szabályok megsértését, valamint a bûncselekmények téves minõsítését kifogásolta.

A terheltek javára bejelentett ügyészi fellebbezések közül 31 felmentést, 36 pedig a joghátrány mérséklését szorgalmazta.

A másodfokú ügyészek a fellebbezések 83, 9%-át tartották fenn, és csupán 16,1 %-át vonták vissza. Ez annak ellenére sem kifogásolható, hogy a másodfokú bíróságok csak a perorvoslatok 52,2 %-ának adtak helyt, mivel a jogerõs határozatok hibái a felülvizsgálati eljárásban csak igen szûk körben orvosolhatók, illetve mert a fõügyészségek - a Legfõbb Ügyészség iránymutatásának megfelelõen - a büntetéskiszabási gyakorlat szigorítása érdekében csak a szakmailag egyértelmûen tarthatatlan fellebbezéseket vonták vissza. A polgárokat leginkább irritáló, kiemelkedõ tárgyi súlyú bûncselekményeket megvalósító vádlottak terhére bejelentett fellebbezéseket - a korábbi évek gyakorlatának megfelelõen - a másodfokon eljáró ügyészek fenntartották.

A másodfokú bíróságok által elrendelt bizonyítás, illetve a felülbírálatra alkalmatlannak talált és ezért hatályon kívül helyezett elsõ fokú ügydöntõ határozatok száma alig haladta meg az 1997. év hasonló adatait. Ez kedvezõ eredménynek számít, hiszen a bizonyítás felvétele az ügyek 4,3 %-át, míg a hatályon kívül helyezett ítéletek a terheltek 4,7 %-át érintették csupán, pedig a másodfokon elbírált ügyek száma emelkedett (19. sz. tábla).

19. sz. tábla

Ezek az adatok a tényállás alaposabb felderítésére, illetve az eljárási szabályok fokozottabb megtartására irányuló jogalkalmazói törekvéseket jelzik.

A váderedményesség (94,9 %) lényegében az 1997. évvel azonosan alakult. (21. sz. tábla).

21. sz. tábla

A perújítási kérelmek, illetve indítványok a korábbi évekhez hasonlóan 1998-ban is a jogerõsen elbírált ügyeknek csupán csekély hányadát érintették. A terheltek és védõik 512 perújítási kérelmet, míg az ügyészek 58 perújítási indítványt terjesztettek elõ (22. sz. tábla).

22. sz. tábla

Az elõzõ évekhez hasonlóan 1998-ban is kevés alkalommal került sor felülvizsgálati eljárás lefolytatására. A Legfelsõbb Bíróság 127 - köztük 20 ügyész által benyújtott - felülvizsgálati indítványt küldött meg nyilatkozattételre a Legfõbb Ügyészségnek (23. sz. tábla). E rendkívüli perorvoslat ritka igénybevétele azzal magyarázható, hogy a jogerõs ítéletek ténymegállapítási hibái, illetve az eljárási törvénysértések jelentõs része alappal nem sérelmezhetõ, a büntetõ anyagi jogszabálysértések pedig csak meghatározott feltételek fennállása esetén támadhatók.

23. sz. tábla

A Legfelsõbb Bíróság a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény rendelkezései alapján a jogalkalmazás egységét jogegységi határozatokkal biztosítja. A törvény rendelkezései szerint az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben kezdeményezhetem jogegységi eljárás lefolytatását.

Ennek az új jogosultságnak a gyakorlására 1998-ban három esetben került sor. Elõször a kifosztás és a lopás törvényi tényállásainak egységes jogalkalmazói megítélése érdekében azért volt rá szükség, mert olyan esetekben, amikor az elkövetõ a sértett megölése után kialakult szándéka folytán vette el a halottnál talált értékeket, a bûncselekményt a bíróságok eltérõen minõsítették. A Legfelsõbb Bíróság a 2/1998. BJE számú jogegységi határozatában akként döntött, hogy ilyenkor az elkövetõ cselekményét nem lopásnak, hanem kifosztás bûntettének kell minõsíteni.

A kábítószerrel visszaélés bûncselekményével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat ugyancsak megosztott volt. Emiatt jogegységi eljárást kezdeményeztem, melynek eredményeként a Legfelsõbb Bíróság 5/1998. BJE számú jogegységi határozatában indítványommal egyezõen úgy döntött, hogy a kábítószereknek a tiszta hatóanyagtartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit összegezni kell és a bûncselekmény jogi minõsítése (a csekély vagy jelentõs mennyiség megállapítása) szempontjából az összmennyiség az irányadó.

Kiemelést érdemel továbbá a sebesség helytelen megválasztásával összefüggõ balesetekben való felelõsség helyes megállapítására irányuló javaslatom. A Legfelsõbb Bíróság indítványomnak megfelelõen döntött a 6/1998. BJE szám alatt meghozott jogegységi határozatában.

A Legfelsõbb Bíróság elnöke vagy kollégiumvezetõje által indítványozott jogegységi eljárások során - az 1997. évi LXVI. törvény 32. §-a (3) bekezdésében foglalt jogkörömben - megtettem a szükséges észrevételeket.

A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete során az ügyészek a végrehajtás minden területére kiterjedõ vizsgálataik révén elõsegítették valamennyi fõ- és mellékbüntetés, büntetõjogi intézkedés, az õrizet és az elõzetes letartóztatás, az idegenrendészeti õrizet, a bûnügyi nyilvántartás, valamint az utógondozás végrehajtására vonatkozó jogszabályi rendelkezések megfelelõ hatályosulását. Az ügyészség sajátos eszközeivel hozzájárult ahhoz, hogy egyrészt a büntetéseket és a büntetõjogi intézkedéseket a végrehajtó szervek a törvények és más jogszabályok elõírásainak megfelelõen hajtsák végre, másrészt a visszaesés megelõzése érdekében mind az állampolgárok, mind az állami szervek megtartsák az õket érintõ rendelkezéseket.

A személyes szabadság korlátozása törvényességének felügyelete során valamennyi bv. intézetben és rendõrségi fogdában folyamatosan ellenõrizték az ügyészek a fogvatartási körülményeket, a büntetõeljárási törvényben, a büntetés- végrehajtási, valamint az idegenrendészeti õrizet végrehajtására vonatkozó jogszabályokban meghatározott jogok biztosítását és kötelességek teljesítésének megkövetelését.

A megelõzõ évekhez hasonlóan kezdeményeztük azoknak a fogdáknak a bezárását, illetve korszerûsítését, amelyek sem a hazai jogi szabályozásnak, sem a nemzetközi elvárásoknak nem felelnek meg, huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmatlanok. A fõváros területén például 1998-ban négy ilyen fogda bezárására került sor.

A fogva tartottakkal való bánásmód rendszeres vizsgálatának keretében "A kínzás, és az embertelen vagy megalázó büntetések, vagy bánásmód megelõzésérõl" szóló Európa Tanácsi Egyezmény alapján mûködõ Ellenõrzõ Bizottság ügyészséggel kapcsolatos ajánlásának végrehajtása tárgyában kiadott körlevél alapján - mint 1996 óta minden évben - országosan megvizsgáltuk a fogvatartottakkal való bánásmód törvényességének helyzetét. A feltárt eseti hibák (bántalmazás, sértõ kifejezések használata, meg nem engedett hangnem), a helyenként elõforduló helytelen gyakorlat megszüntetése és megelõzése érdekében ügyészi intézkedésre, büntetõ és fegyelmi eljárás kezdeményezésére is sor került.

Fokozott figyelmet fordítottunk a fogva tartottakkal való bánásmód törvényességének vizsgálatára, a törvénysértések kiszûrésére, valamint arra, hogy e körben a jövõben még hangsúlyozottabban érvényesüljön a bv. felügyeleti ügyészek ellenõrzõ, megelõzõ tevékenysége.

A jogszabályi változások folytán is megnövekedett feladatok miatt tovább nõtt a vizsgálatok száma. 1998-ban az ügyészek 1.734 vizsgálatot folytattak le az elõzõ évi 1.600 vizsgálattal szemben.

A bûnözés helyzetének romlása miatt folyamatosan emelkedik a fogva tartottak száma. Különösen aggasztó ilyen szempontból a zömmel elõzetesen letartóztatottakat fogva tartó megyei intézetek helyzete, ahol az átlagos telítettség a 150 %-ot is meghaladja, de olyan intézet is van, amely tartósan 300 % feletti fogva tartotti létszámmal mûködik. Az intézetek szûkös személyi és tárgyi feltételei miatt nem egyszer elõfordult, hogy a büntetés-végrehajtás nem tudott eleget tenni a fogva tartottak elõállításával kapcsolatos jogszabályi feladatának. E helyzet törvényességet veszélyeztetõ voltára külön intézkedésben hívtuk fel a figyelmet.

A bv. intézetek túlzsúfoltsága nehezíti a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályok betartását, a fegyelem és rend fenntartását. Ez feszültségeket kelt, rendkívüli eseményeket (súlyos fegyelemsértés, szökés, bûncselekmény elkövetése stb.) okoz. Az utóbbi két évben, kevés kivételtõl eltekintve (Dánia, Hollandia, Norvégia, Svédország, Észak-Írország) nõtt a nyugat-európai államokban a fogva tartottak száma, ennek ellenére is mind a 100.000 lakosra esõ fogva tartottak száma, mind pedig a 100 lakosra jutó börtönhelyek száma Magyarországon magasabb a nyugat-európai átlagnál. Az egyetlen Portugália kivételével, csak kelet-európai országokban nagyobb a fogva tartottak és a börtönhelyek aránya, mint hazánkban (60. sz. tábla).

60. sz. tábla

A bv. intézetek túlnépesedésének egyik oka az elmarasztaltak viszonylag nagy száma. Például az európai átlaghoz hasonlítva, (100.000 lakosra számítva) Magyarországon 1995-ben 8 %-kal több lopás jutott a hatóságok tudomására, viszont a lopás elkövetéséért elmarasztaltak aránya 45 %-kal volt magasabb. Ennél is jobban emeli a fogva tartottak létszámát az, hogy viszonylag sok közöttük a hosszú tartamú szabadságvesztését töltõ elítélt (61-62. sz. tábla).

61. sz. tábla

62. sz. tábla

A helyzet az utóbbi két évben tovább romlott, míg 1997-ben 132, addig 1998-ban már 140 fogva tartott jutott 100.000 lakosra. A bv. intézetek 1997-ben 122,5 %-os, 1998-ban pedig 134,8 %-os telítettségûek voltak. Az elmúlt években - javaslatunkra - több, emberi tartózkodásra alkalmatlan fogdát kellett becsukni; a helyzet ennek ellenére is valamivel jobb, mint a börtönökben: 1997. december 31-én 1.464 személyt õriztek 2.367 fogda-helyen, 1998 végén pedig 1.312 õrizetbe vagy letartóztatásba vett személy tartózkodott a fogdák 2.342 helyén.

Országos vizsgálat keretében mértük fel a fogva tartottak fegyelmezésére és jutalmazására vonatkozó jogszabályi elõírások hatályosulását, melynek fõbb megállapításairól a sajtót is tájékoztattuk. A feltárt eljárási, hatásköri, garanciális szabályok megsértése miatt, továbbá a határidõk betartása, a megfelelõ nyilvántartás és a végrehajtási körülmények biztosítása, a gyakorlat következetlenségeinek megszüntetése érdekében az érintett minisztériumok és országos hatáskörû szervek figyelmét a szükséges intézkedések megtételére felhívtuk.

A bv. intézetekben és a rendõrségi fogdákban bekövetkezett rendkívüli események vizsgálatával kapcsolatban bõvült az ügyészek feladata; a fogva tartott halála esetén a holttest eltemetésére ugyanis csak az ügyészi vizsgálatot követõen, az ügyész engedélye alapján kerülhet sor. A fogva tartottal szembeni lõfegyver használat esetén a bv. felügyeleti ügyészek ellenõrzik, hogy megtörtént-e a kényszerítõ eszköz használata jogszerûségének vizsgálata.

1998-ban a büntetés végrehajtásával kapcsolatos kezdeményezések száma 6.857 volt, ami az elõzõ évhez képest 18,2 %-os emelkedést jelent. Az ügyészek 1998-ban 5.110 bv. bírói tárgyaláson és meghallgatáson vettek részt, 1.255 büntetés-végrehajtással kapcsolatos írásban elõterjesztett kérelmet, panaszt, beadványt vizsgáltak meg. Ennek többszöröse volt az ügyészek által történt meghallgatások során elõterjesztett és feljegyzésben rögzített ilyen ügyek száma.

A gyermekkorúak és a fiatalkorúak társadalmi beilleszkedési zavaraiban - a bûnelkövetõk számában tapasztalt csökkenés ellenére - kedvezõ változás 1998-ban nem történt. A kiskorúak devianciája továbbra is aggasztó, a családok helyzetében kedvezõ fordulat nem tapasztalható. (A családsegítõ kormányzati intézkedések pozitív hatása évek múlva lesz mérhetõ.)

A kiskorúak egy része céltalanul lézeng, szabadidejét csavargással tölti el. Évek óta erõteljesen növekszik a kábítószert fogyasztók száma. Továbbra is magas a durva és az erõszakos bûncselekmények aránya. A megfelelõ családi kapcsolatokat nélkülözõ kiskorúaknak minimális az esélyük a társadalmi beilleszkedésre. A megfelelõ otthon (lakás) és munkahely hiányában egy részüknek a jövõképében a "karriert" a deviáns viselkedés folytatása jelenti. A súlyosabb, elsõsorban vagyon elleni bûncselekményt és kábítószerrel való visszaélést elkövetõk felnõtt korúvá válásuk után is folytatják bûnözõ életvitelüket és így biztosítják a bûnözõi utánpótlást.

1998-ban a bûnelkövetõk 9,2 %-a (12.866) volt fiatalkorú (10. sz. tábla), amely az elõzõ évihez képest 9,8 %-os csökkenést jelez. A nem büntethetõ gyermekkorúak számában (3.866) is hasonló (10 %-os) nagyságú csökkenés tapasztalható. A látencia mindkét elkövetõi körhöz tartozók esetében egyaránt vélelmezhetõ, ezért az ismertté vált (bûn)elkövetõk számában évente mutatkozó kisebb arányú változások - önmagukban - a bûnözés tendenciájának minõsítésére nem elégségesek.

A vagyon elleni bûncselekmények dominanciája mellett (a gyermekkorúak és a fiatalkorúak is mintegy 80 %-ban ilyen bûncselekményeket követnek el) a fiatalkori bûnözést az élet elleni és a többi erõszakos jellegû cselekményeknél a durvaság, a nagyfokú agresszivitás és a sértetteknek a bûncselekmény céljának eléréséhez is szükségtelen bántalmazása, alkalmanként kifejezetten kegyetlen végrehajtási mód jellemzi. Közülük is kirívó volt annak a két fõvárosi fiatalkorú leánynak a cselekménye, akik anyagi haszonszerzés céljából, különösen kegyetlen módon kioltották egy taxis gépkocsivezetõ életét. (A leányok részesedése a múlt évben is az összes fiatalkorú bûnelkövetõk között 10 %-os arányt képvisel.)

A fiatalkorúak gyakran az ismeretségi körükben "találják meg" a kiszemelt áldozatukat, akik közül néhányan korábban az elkövetõket anyagilag is segítették. Az ún. "hálátlan" bûnelkövetõket kizárólag az anyagi haszonszerzés motiválja az elkövetésben és nem jelent számukra "féket" a rokoni kapcsolat, illetve a sértettek idõsebb kora sem. Évek óta, így a múlt évben is jellemzõ bûncselekmény volt a fiatalkorú bûnelkövetõk részérõl a hasonló korcsoportú sértettek sérelmére elkövetett zsarolás és önbíráskodás. Elsõsorban középfokú tanintézetekben követeltek a fiatalkorúak verés kilátásba helyezésével több ezer forint készpénzt és márkás ruhadarabokat. Gyakran elõfordultak ebbõl a célból vetkõztetések is, ezekben az esetekben a sértettek a fenyegetés hatására teljes felsõruházatukat "átadták" a terhelteknek.

Aggasztó, hogy a gyermek- és a fiatalkorúak egyre többször unalomból, filmek vagy videokazetták megtekintésével szerzett élmények hatására követnek el bûncselekményeket. A kóros játékszenvedély kielégítését szolgáló anyagi fedezet biztosítása céljából is igen gyakran bûncselekményt követnek el, riasztó a rablásokat elkövetõk száma (406) is.

Kiemelést érdemel a kábítószerrel való visszaélés bûntettét elkövetõk számában észlelhetõ növekedés (92-rõl 223-ra). Különösen a fõvárosban és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jelentõs az emelkedés. Az elkövetõk közül sokan nem csupán fogyasztói, hanem terjesztõi is a kábítószernek és ily módon biztosítják a saját fogyasztásra kerülõ drogok ellenértékét. Az elkövetési helyek nemcsak a fiatalok által látogatott szórakozóhelyek, hanem egyre gyakrabban az iskolák és a kollégiumok is, ahol a fogyasztás mellett a terjesztés is történik. Néhány esetben az iskola tanára adott el kábítószert diákjainak, más esetben a kábítószert fogyasztó szülõ a gyermekét is bevonta a terjesztésbe.

A kiskorúak nemcsak elkövetõi, áldozatai is lehetnek a bûnözésnek. A múlt évben 2.925 gyermekkorú és 5.844 fiatalkorú sérelmére követtek el különbözõ bûncselekményeket. A kiskorúak egy része családon belül szenvedi el a testi, lelki megpróbáltatásokat. A hatóságok tudomására jutott kiskorú veszélyeztetése bûntettének (Btk. 195. §) száma 1993 óta emelkedik és a beszámolási idõszakban 1.161 volt. A bûncselekményt legnagyobb arányban (44 %) a kiskorúak nevelésére köteles személyek züllött életmódjuk folytatásával és a kiskorúak bûncselekmény elkövetésére való rábírásával követik el. Emellett gyakoriak a kiskorúak durva bántalmazásai és elõfordulnak családon belüli szexuális zaklatások is. A jogalkalmazási tapasztalatok szerint az esetek egy része a hatóságok elõtt - idõlegesen vagy véglegesen - rejtve marad és az ismertté vált bûncselekményekre utaló adatok is késedelmesen jutnak el az intézkedésre jogosult szervekhez. Ezekben az esetekben a kiskorút - esetenként súlyosan - károsító veszélyeztetettségi szituáció megszüntetése is késedelmesen történik.

A büntetõeljárások gyors és szakszerû lefolytatásához a fiatalkorúak esetében különösen fontos érdek fûzõdik. Az eljárások egy része azonban (az ügyek bonyolultabbá válása és a többszereplõs, sorozat-bûncselekményeket elkövetõk esetében) indokoltan, más részükben az eljáró hatóságoknak felróhatóan, indokolatlanul elhúzódik. A fiatalkorúakra vonatkozó speciális jogszabályi elõírásokat egyes nyomozó hatóságok nem tartják be, s ez rendszerint pótnyomozás elrendeléséhez, az eljárás elhúzódásához vezet. A pótnyomozások száma a múlt évben 826-ra emelkedett, ez a vádemelési javaslattal érkezett ügyek 7,4 %-a.

A bírósági szakaszban a bizonyítás hiányosságai, illetõleg a feleknek a tárgyaláson való meg nem jelenése késlelteti az eljárások befejezését. Mindezek együtthatásaként a két éven túl befejezett ügyek aránya évek óta az összes ügyek 1/3-át (1998-ban 30,2 %-át) teszik ki. Az eljárások bármely okból történõ elhúzódása nehezíti a fiatalkorúakkal szemben a megfelelõ büntetõjogi joghátrányok alkalmazását.

Az 1995. évi XLI. törvény által a fiatalkorúak ügyeiben folyó eljárásokban bevezetett büntetõ jogszabályok hatályosulása - az azóta eltelt idõszak tapasztalatai szerint - egyenletesen és kiegyensúlyozottan történik.

A vádemelés elhalasztására - amely 1999. február 28-áig csak a fiatalkorú terheltekkel szemben alkalmazható jogintézmény volt - 676 ügyben 952 személlyel szemben került sor. A vádelhalasztások eredményességét minõsíti, hogy újabb bûncselekmény elkövetése vagy az elõírt magatartási szabályok súlyos megszegése miatt csak kis számban történik utóbb vádemelés.

A fiatalkorúak ügyeiben tárgyalás mellõzésére tett ügyészi indítványok száma megközelíti az összes vádemelések 1/4-ét. Az elmúlt évben 1.420 ügyben (23,0 %) 1.791 személlyel szemben került sor a Be. 351. §-a szerinti vádemelésre, amely a szakág tárgyalási leterheltségét érzékelhetõen mérsékli.

Csökkent a fiatalkorú elõzetes letartóztatottak száma (617-rõl 476-ra), amely a fogva tartás okainak a törvényben elõírt szigorúbb meghatározásával van összhangban. Ez, a személyi szabadságot legsúlyosabban korlátozó kényszerintézkedés az összes fiatalkorú gyanúsítottak 3,1 %-át érintette. A javítóintézetben foganatosított elõzetes letartóztatások száma évrõl évre emelkedik: 1996-ban 67, 1997-ben 159 és 1998-ban már 237 volt, az összes fiatalkorú letartóztatottnak mintegy a fele. A javítóintézetben a kényszerintézkedés ideje alatt lehetõség van az iskolai tanulmányok folytatására és a munkával való foglalkoztatásra is. Ebben az esetben a fiatalkorúak megóvhatók azoktól a károsító hatásoktól, amelyek az elkülönítés megoldatlanságai miatt más fogva tartási intézményekben érhetik õket. Szökés a beszámolási idõszakban a javítóintézetekben nem fordult elõ.

A kijelölt intézetekben az illetékes fõügyészségek folyamatosan ellenõrzik az intézetek mûködésének törvényességét és az intézeti rendtartás érvényesülését. Az ügyészi vizsgálatok tapasztalata egységes abban, hogy a kijelölt intézetekben törvénysértés nem fordult elõ, a fogva tartottak jogai érvényesülnek: a védõkkel és hozzátartozóikkal való kapcsolattartás maradéktalanul biztosított.

A megvádolt fiatalkorúak közül a bíróságok a korábbi évekkel csaknem azonos arányban szabtak ki szabadságvesztést (27,4 %) és azok 73,8 %-ában a büntetés végrehajtását próbaidõre felfüggesztették. A próbára bocsátások aránya sem változott lényegesen (54,4 %).

A javítóintézeti nevelésre ítéltek száma emelkedett és a múlt évben az összes elítéltek 3 %-át tette ki. A javítóintézetekben tartott rendszeres ügyészi vizsgálatok törvénysértést nem tártak fel, az ott folyó nevelõ tevékenység eredményesnek minõsíthetõ.

A vádirat és tárgyalás kitûzése nélküli bíróság elé állítások számában 1998-ban áttörés volt tapasztalható. Amíg az elõzõ években több fõügyészségen egyáltalán nem volt bíróság elé állítás, és 1997-ben is mindössze 38 ügyben történt ilyen intézkedés, addig 1998-ban 150 ügyben 173 elkövetõvel szemben került sor ilyen eljárásra. A múlt évben - különbözõ nagyságrendben ugyan - valamennyi fõügyészségen (Békés és Pest megye kivételével) sor került vádirat és tárgyalás kitûzése nélküli bíróság elé állításra, ezekben az esetekben az elkövetéstõl számított nyolc napon belül a bírósági felelõsségre vonás is megtörtént.

A váderedményességi mutató (97,2 %) a fiatalkorú terheltek ügyeiben változatlanul kiemelkedõen jónak mondható.

Az elintézésre váró vádemelési javaslatok száma az elõzõ évihez hasonló volt, az ügyek 72,4 %-át 15 napon belül intézték el a fõügyészségek, amely az elõzõ évihez (60 %) viszonyítva jelentõs javulást mutat. A tárgyidõszak utolsó napján elintézetlen ügy összesen 168 volt, ebbõl a Fõvárosi Fõügyészség "részesedése" 106 ügy. A fõügyészségeknek több mint a felében (13) egyetlen vádjavaslattal érkezett ügy sem volt elintézetlen a tárgyidõszak utolsó napján.

Hazánk közlekedésbiztonsági helyzete immár hét éve folyamatosan javul, s ez, még ha idõszakonként egyes mutatószámokban visszaesés tapasztalható is, mindenképpen pozitív megítélésre ad lehetõséget az európai uniós csatlakozásra való felkészülés során. A közlekedésbiztonság döntõ mértékben a közúti közlekedésbiztonság alakulásának függvénye, mivel a többi közlekedési ágazatban (vasúti, vízi, légi) több éve egészen elenyészõ számban fordul elõ baleset.

1998-ban az ország közútjain 20.115 személyi sérüléses baleset történt, ami az elõzõ évi adatokhoz viszonyítva kismértékû, 5,3 %-os növekedést jelent, fõként a könnyû sérüléssel járó balesetek száma nõtt, míg a halálos kimenetelû balesetek száma, ha kis mértékben is (1 %), de csökkent az elõzõ évhez képest.

A közúti közlekedés fõ jellemzõi a sérülések súlyosságát tükrözõ mutatók, ezek rosszabbak mint az Európai Unió országaiban. Továbbra sem fogadható el, hogy a balesetek helyszínén 1.366 személy veszítse életét, míg a megsérült személyek száma meghaladja a 26 ezret.

A balesetek oksági összefüggéseit elemezve változatlanul elsõ helyen szerepel a sebesség helytelen megválasztása, ezt követi az elsõbbségi jog meg nem adása, valamint a szabálytalan irányváltoztatás és kanyarodás. Az ittasan okozott személyi sérüléses balesetek száma (2.333) ugyan valamelyest csökkent, viszont aggasztó a kábítószerek megjelenése a közlekedésben, az emiatt bekövetkezett tragédiák áldozatai szinte kivétel nélkül fiatalok.

Közúti baleseti helyzetünk folyamatos elemzése évek óta azt mutatja, hogy a balesetek elsõsorban a lakott területeken gyakoriak, a legsúlyosabb balesetek pedig lakott területen kívül történnek. Mind a balesetek okozói, mind pedig áldozatai között magas a fiatalok részaránya.

A fénysorompóval biztosított vasúti átjárón áthaladás szabályainak megszegése nyomán bekövetkezett tragédiák ugyan rendre sokkolják a közvéleményt, számuk mégsem csökken: 1998-ban 107 ilyen balesetben 23-an vesztették életüket.

1998-ban 22.423 közlekedési bûncselekmény vált ismertté. A közúti közlekedési bûncselekmények száma közel 6 %-kal növekedett az elõzõ évhez képest, ezen belül a közúti jármû ittas vezetése, amely az összes közlekedési bûncselekmények kétharmadát adja, alig növekedett, viszont több mint 6 %-kal több volt a közúti balesetek gondatlan okozása miatt indult büntetõeljárások száma.

Az ittas állapotban való jármûvezetés miatt indult ügyekben a városi ügyészségek szinte kivétel nélkül vádat emeltek. A súlyosabb megítélésû - közúti közlekedés szándékos veszélyeztetése, súlyos sérüléssel, halálos eredménnyel járó - közlekedési bûncselekmények esetében a fõügyészségek közlekedési ügyészeinek a nyomozó hatóságoktól érkezett iratok alapján 1998-ban 6.931 ügyet kellett megvizsgálniuk abból a szempontból, hogy melyekben kell vádat emelni, illetve melyekben kell más intézkedést tenni. Ezeknek az ügyeknek a száma 659-cel volt magasabb az elõzõ évinél. Az elmúlt évben 5.919 ügyben, 6.453 személlyel szemben került sor vádemelésre, míg 455 ügyben, különbözõ okokból a nyomozást meg kellett szüntetni.

A rendõrség vádemelési javaslata alapján elintézésre váró ügyek viszonylag magas száma (503 ügy) a tényállás felderítetlensége miatt nem volt alkalmas ügyészi döntéshozatalra, ezért azokban pótnyomozást, vagy nyomozás-kiegészítést kellett elrendelni, illetõleg az ügyésznek kellett pótolnia a nyomozás hiányosságait. Sajnálatosan romlott a nyomozások színvonala, közel 27 %-kal nõtt a korábbi évhez képest az emiatt tett ügyészi intézkedések száma, s ez egyben a nyomozások idõtartamának elhúzódását is eredményezte.

Az elmúlt évben az ügyészek még a korábbi évekhez képest is nagyobb gondot fordítottak arra, hogy a büntetõeljárások minél gyorsabban befejezõdhessenek. Ezt mutatja, hogy a vádemelési javaslat alapján elintézésre váró ügyek 86 %-át az iratok megérkezésétõl számított 15 napon belül, 12 %-át pedig 15 és 30 nap között intézték el.

Az ún. gyorsított eljárás, a terhelt nyolc napon belüli bíróság elé állítása jól szolgálja az eljárások idõszerûségének biztosítását. Ezzel a jogintézménnyel minden korábbi évnél gyakrabban, összesen 187 esetben éltek az ügyészek.

A büntetési célok megvalósulása érdekében változatlanul szorgalmaztuk a nevelõ jellegû büntetések és intézkedések alkalmazását. A fõbüntetések közül továbbra is a pénzfõbüntetés kiszabása jellemzõ - az elítéltek 80 %-ával szemben került erre sor - és jelentõsen nõtt (103 fõ) a közérdekû munka büntetésre ítéltek száma is.

A közlekedésben is tapasztalható deviáns magatartások visszaszorítása érdekében gyakrabban indítványoztuk - különösen a speciális visszaesõkkel szemben - szabadságvesztés büntetés kiszabását, s a bíróságok a korábbiaknál több elkövetõt ítéltek határozott tartamú végrehajtható vagy felfüggesztett szabadságvesztésre.

A vasúti közlekedés biztonsága elleni szándékos cselekmények - kábelek elvágása és eltulajdonítása, vasúti biztonsági berendezések megrongálása - évek óta emelkedõ száma miatt az 1996-ban lefolytatott országos vizsgálat nyomán a MÁV Rt. és az Országos Rendõr-fõkapitányság - kezdeményezésünkre - együttmûködési megállapodásban rögzítette a bûnmegelõzést szolgáló intézkedéseket.

A társadalmi közérzet egyik alakító eleme a hatóságok és más szervezetek jogszerû, egyben hatékony mûködése, ezzel párhuzamosan annak megelõzése, hogy teret nyerjen a törvényes eljárás helyett az önhatalmú jogérvényesítés és a törvényes hatósági intézkedéseknek való ellenszegülés.

Az ügyészségnek a magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység körében alkotmányos kötelezettsége és hivatásbeli törekvése, hogy a hatáskörébe tartozó ügyekben közremûködjön a tudomására jutott törvénysértések megszüntetésében, a bekövetkezett jogsérelem orvoslásában, és ezek által a jogrend érvényesülésébe vetett bizalom erõsítésében.

Az ügyész számára a törvény úgy biztosít a jogszerû állapot helyreállítása érdekében beavatkozási lehetõséget, hogy azzal nem vonja el az eljáró hatóság vagy más szerv hatáskörét, nem avatkozik be gazdaságossági, célszerûségi, mérlegelési kérdésekbe.

A magánjogi és közigazgatási jogi szakági tevékenységben 1998-ban is változást eredményeztek a törvényekben az ügyészi feladatokat érintõ új rendelkezések.

a) Az 1998. január 1-jén hatályba lépett, a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény az ügyész számára is lehetõvé tette, hogy jogorvoslattal éljen a közhasznúsági nyilvántartásba vételrõl hozott bírósági végzések ellen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyfokú bizonytalanság volt a közhasznú minõsítésre pályázó szervezetek és a bíróságok részérõl is a tevékenység közhasznú jellegének megítélése tekintetében. A kiemelkedõen közhasznú jelleget számos esetben megállapította a bíróság akkor is, amikor a szervezet nem maga végezte, hanem csak támogatta az állami, illetve önkormányzati feladatot képezõ tevékenységet. Gyakori hiányosság volt, hogy a közhasznúsági nyilvántartásba vételt kérõ alapítványok, közalapítványok, társadalmi szervezetek a törvény elõírásainak megfelelõen nem módosították az alapító okiratukat, illetve alapszabályukat. Az ügyészek a közhasznúsági nyilvántartásba vételt elrendelõ végzések ellen mintegy 500 fellebbezést nyújtottak be az elmúlt évben.

A közhasznú szervezetek törvényességi felügyeletét a törvény az ügyészség hatáskörébe utalja. Az ügyész a közhasznúsági nyilvántartásba vételre illetékes bíróságnál indítványozhatja a közhasznúsági jogállás törlését, illetõleg az alacsonyabb közhasznúsági fokozatba történõ átsorolását, ha mûködése, vagyonfelhasználása a törvényi feltételeknek nem felel meg, és ezen a szervezet ügyészi felhívás után sem változtat.

b) A 6.6 pontban már említett, a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló - ugyancsak 1998. január 1-jén hatályba lépett - 1997. évi LXVI. törvény 27. §-a alapján a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsõbb Bíróság feladata. A törvény 31. §-a értelmében jogegységi eljárás indítványozására van lehetõségem a polgári eljárásban is akkor, ha az eljárás megindítására vagy az abban való részvételre az ügyészt külön jogszabály feljogosítja.

A jogegységi eljárásokban érdemi észrevételeket tettünk a következõ kérdésekben:

- a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény alkalmazása során az alapítványi támogatások adóalap-csökkentõ tényezõként történõ figyelembevétele,

- az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történõ egyösszegû befizetés esetén az adókedvezmény igénybevételének jogossága,

- a megállapított adóból a szövetkezeti üzletrész kárpótlási jegy ellenében történõ megszerzésére fordított összeg 30 %-ának levonhatósága kérdésében, valamint abban, hogy

- érdemi döntésnek minõsül-e, azaz bíróság által felülvizsgálható-e a közigazgatási szervnek a hatásköre hiányát megállapító határozata.

A Legfelsõbb Bíróság közigazgatási kollégiumának vezetõjénél jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményeztük annak megállapítására, hogy a rendõrségi intézkedések, illetve kényszerítõ eszközök alkalmazása miatt bejelentett panaszok ügyében hozott határozatok ellen igénybe vehetõ-e bírói út. Ebben a kérdésben ugyanis a bíróságok jogalkalmazása eltérõ.

c) 1998. június 16-án hatályba lépett a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, amely a cégbíróság törvényességi felügyeletében való ügyészi közremûködésben változást hozott. Az eljárásjogi változások következtében csökken a keresetindítások és várhatóan növekszik az ügyészi törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezõ indítványok száma.

A jogi szabályozásból eredõ változások mellett a megelõzõ és a korábbi évekhez képest is tovább növekedett a magánjogi és közigazgatási jogi ügyészi tevékenység.

Az ügyész által a bírósághoz benyújtott keresetek és fizetési meghagyás kibocsátása iránti indítványok száma az elõzõ évi 1.012-rõl 1.158-ra emelkedett.

Számottevõen nõtt az ügyészségek által hivatalból folytatott vizsgálatok száma: az elõzõ évi 3.660-ról 4.188-ra. A vizsgálatok alapján az ügyészségek a jogsértõ határozatok ellen 1.975 óvást emeltek, 2.503 esetben felszólalást nyújtottak be törvénysértõ gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés és 1.764 jelzéssel éltek kisebb súlyú törvénysértések miatt.

Az ügyészség a közigazgatás törvényességének helyzetérõl átfogó képet elsõsorban hivatalból végzett vizsgálatok tartásával, valamint a törvényességi kérelmek kivizsgálása útján szerez. Az elmúlt évben az ügyészségek az állampolgárok ügyeit közvetlenül intézõ önkormányzati szerveknél 1.141, nem önkormányzati, területi közigazgatási szerveknél 288 vizsgálatot tartottak.

A hatósági ügyintézés törvényessége a korábbi évekhez képest nem javult, ami összefügg azzal, hogy nem változott jelentõsen a feltételrendszer sem. A jogszabályok gyakori módosítása, a nem pontosan értelmezhetõ rendelkezések nehezítik az ügyintézõk munkáját. Például: az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvényt eddig 34 törvény, az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvényt 32 törvény módosította. A jogszabálysértõ döntések oka számos esetben a téves jogértelmezés, a nem kellõ gondossággal végzett ügyintézés.

a) A földügyekben nem kellõ körültekintéssel lefolytatott hatósági eljárások és határozatok következtében törvénysértõ módon, védett természeti területek, részarány-tulajdonosi földalapba nem helyezett földek kerültek magántulajdonba a földkiadás során. Ilyen ügyekben az ügyészségek Zala megyében 70, Gyõr-Moson-Sopron megyében 33 óvást nyújtottak be.

b) A termõföld más célú hasznosításának engedélyezésére vonatkozó - a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvényben ( Ftv. ) rögzített - eljárási szabályok hiányosak és a meglévõ rendelkezések betartása sem maradéktalan. Ennek egyik következménye az is, hogy a volt zártkerti ingatlanok, amelyek termõföldnek minõsülnek, más célú hasznosítás iránti eljárás után nagy számban külföldiek tulajdonába kerültek.

A termõföld más célú hasznosítására irányuló, (a tényállás tisztázatlansága, kötelezõ eljárási cselekmények elmaradása miatt) hiányos eljárás alapján a külföldiek ingatlanszerzésének engedélyezése, majd ezt követõen a külföldi tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése gyakran jogellenes. Az ügyészségek több óvás és felszólalás benyújtásával léptek fel földhivatalok és közigazgatási hivatalok döntése ellen (Somogy megyében, Bács-Kiskun megyében, Budapesten).

A külföldiek nem termõföldnek minõsülõ ingatlanszerzésre irányuló eljárásában nem egységes a 7/1996. (I.18.) Korm. rendelet értelmezése, ennek következtében országosan eltérõ joggyakorlat alakult ki az ingatlanszerzés engedélyezéséhez elõírt polgármesteri nyilatkozat tekintetében. Az engedély ugyanis a kormányrendelet szerint csak akkor adható meg, "ha az önkormányzati vagy egyéb közérdeket nem sért". A kormányrendelet 1. § (3) bekezdése szerint abban a kérdésben, hogy az ingatlanszerzés sért-e önkormányzati érdeket, a polgármester nyilatkozatát kell kérni. A polgármesterek gyakran (konkrét ügyekben szerzett tapasztalataink szerint) a külföldi anyagi hozzájárulásától, "adományától" teszik függõvé nyilatkozatuk tartalmát. Jogszabály az önkormányzati érdek fogalmát nem határozza meg, a polgármesternek indokolási kötelezettsége nincs, a közigazgatási hivatal vezetõje pedig (aki az ingatlanszerzés engedélyezése tárgyában dönt) nem köteles a polgármester nyilatkozatát elfogadni. Ez a hatályos jogi szabályozás magában hordozza a korrupció lehetõségét.

c) Nemcsak az érdekeltek, hanem a közvélemény is érdeklõdéssel kíséri a lõfegyver tartásának engedélyezésével kapcsolatos szabályok változásait és azok alkalmazását.

A természetes és jogi személyek, szervezetek lõfegyver tartását átfogóan nyilvános jogszabályban elõször a 115/1991. (IX.10.) Korm. rendelet (R.) és végrehajtási rendelete, a 14/1991. (X.31.) BM rendelet szabályozta.

Az R. módosításáról szóló 242/1996.(XII.27.) Korm. rendelet - helyesen - szigorította és pontosította a szolgálati és sportlövészeti célú lõfegyverek esetében az engedélyezés feltételeit.

A lõfegyver-tartási engedély iránti kérelem alapján folyó eljárásokban a kormányrendelet szigorúbb elõírásai általában érvényesülnek. Az ügyintézõk munkáját azonban számos körülmény nehezíti.

Az engedélyezés és az engedélyek kiadása és visszavonása feltételeinek vizsgálatánál például a szabálysértések elkövetõit és a folyamatban lévõ büntetõeljárások adatait tartalmazó országos számítógépes hálózat hiánya miatt az ügyintézõk sokszor nem rendelkeznek a szükséges információkkal.

Nehézséget okozott a jogalkalmazásban, hogy az alaprendeletet módosító rendeletet a jogalkotó már a kihirdetését követõ harmadik napon hatályba léptette, a végrehajtási rendelete pedig egy hónappal késõbb jelent meg, így a rendõrhatóságoknak nem volt elég idejük az új rendelkezések alkalmazására való felkészüléshez.

A jogalkalmazó hatóságoknak gondot okoz az is, hogy az utóbbi években több olyan törvény, illetve miniszteri rendelet jelent meg, amelyek önállóan és a lõfegyvertartás általános szabályait tartalmazó kormányrendeletet részben figyelmen kívül hagyva tartalmaznak a szolgálati lõfegyver tartásának feltételeit meghatározó rendelkezéseket.

A jogbiztonsághoz fûzõdõ alkotmányos követelmények, valamint a közbiztonság erõsítéséhez fûzõdõ érdekek érvényesítése érdekében a vizsgálat tapasztalatairól tájékoztattam a szabályozásban érintett minisztereket, kezdeményeztem több jogszabály felülvizsgálatát, illetve a különbözõ szintû jogszabályok közötti összhang megteremtését, valamint a lõfegyver megszerzése és tartása feltételeinek törvényben való szabályozását. A hatáskörrel rendelkezõ miniszterek válaszukban javaslataimmal, az igazságügy-miniszter pedig a törvényi szintû szabályozás szükségességével egyetértett.

d) A gyermek- és ifjúságvédelmi területen a tövényességi kérelmeket és panaszokat - amelyek döntõen a gyámhivataloknak a szülõk és a gyermekeik kapcsolat-tartásával összefüggõ eljárásait és a hozott határozatokat sérelmezték - az ügyészek törvényes határidõben kivizsgálták és megfelelõen intézkedtek.

A fõügyészségek egy része, ahol a jelentõs büntetõjogi leterheltség ellenére megoldható volt, saját hatáskörben vizsgálatokat is lefolytatott. (Errõl a beszámoló 5.4.2. pontjában adok számot.)

Valamennyi fõügyészség felvette a kapcsolatot a pártfogó felügyelõkkel, tekintettel arra, hogy a vádemelés elhalasztása esetén - a bírósági próbára bocsátáshoz hasonlóan - a magatartási szabályok betartását a pártfogók ellenõrzik.

A tárgyév elsõ felében a fõügyészségek kezdeményezték a területi gyermekvédelmi szakszolgálati szerveknél az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett, valamint az egyéb okból rászoruó gyermekek átmeneti gondozására szolgáló otthonok kijelölését. Ennek eredményeként a jogszabályban (Gyvt. 157. § (4) bek.) meghatározott elõírásnak megfelelõen minden megyében intézkedés történt az átmeneti otthonok kijelölésére.

A környezeti állapot fejlesztése az Európai Unióhoz való csatlkozási tárgyalásokat könnyítheti, ha a környezetvédelem korszerû jogi szabályozása mellett elérhetõ a határérték feletti környezetszennyezõ káros kibocsátások megszüntetése, a veszélyes hulladékok jogszabályok által elõírt módon való kezelése. Ezt az ügyészség a törvényességi felügyeleti és polgári jogi eszközökkel is kívánja szolgálni.

Gyakran elõfordul, hogy a különbözõ létesítési és mûködési engedélyezési eljárásokban a közigazgatási hatóságok eltekintenek a környezetvédelmi engedély meglétének vizsgálatától.

Környezetvédelmi engedély nélkül folyt tartósan veszélyes hulladék lerakása egy hõerõmû pernyehányóján. Bár az ügy több ízben is megfordult a környezetvédelmi hatóságok elsõ- és másodfokú szerveinél, nem észlelték a környezetvédelmi engedély hiányát.

Ellentmondásos az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvényben, valamint a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvényben a szakhatósági tevékenységre vonatkozó határidõk megállapítása. Ennek következtében több esetben természetvédelmi területen lévõ erdõk kivágására úgy került sor, hogy az erdészeti hatóság nem várta meg a természetvédelmi hatóság kötelezõen figyelembe veendõ szakhatósági állásfoglalását. Így a természetvédelmi érdekekkel ellentétesen kezdõdött meg fakitermelés, illetõleg tarvágás. A törvénysértõ határozatok ellen benyújtott ügyészi óvások mellett a hasonló esetek elkerülése érdekében jogszabálymódosítási javaslattal éltünk a földmûvelésügyi tárcához.

Az elmúlt évben 42 keresetet nyújtottak be az ügyészségek, többek között:

• nagymértékû talajszennyezések,
• veszélyes hulladék engedély nélküli lerakása,
• élõ vizek megengedett határértéket meghaladó szennyezése miatt, továbbá
• bûncselekményt is megvalósító természetkárosítás miatt, amelyet vadásztársaság tagjai követtek el külföldiek vadásztatása során, a védett madarak kilövésével több mint 25 millió forint kárt okozva.

a) Az ügyészség feladata a hatályos jogszabályok értelmében a szabálysértési hatóságok tevékenységének külsõ törvényességi felügyelete. Az ügyész vizsgálatok tartásával a szabálysértési eljárások és határozatok törvényességét folyamatosan figyelemmel kíséri.

A szabálysértést elbíráló hatóságok elõtt 1998-ban 390.164 feljelentést tettek és 267.758 marasztaló határozatot hoztak.

A határozatok ellen 44.554 esetben éltek jogorvoslattal. A kiszabott bírságok összege 2.263 millió forint volt.

A hatóságok 1.221.378 személlyel szemben alkalmaztak helyszíni bírságot 1.568 millió forint összegben.

A szabálysértési szerveknél az ügyészségek 1998-ban összesen 343 törvényességi felügyeleti vizsgálatot és 57 utóvizsgálatot tartottak. A legtöbb vizsgálatot a rendõrségnél és az önkormányzati szabálysértési hatóságoknál folytatták, de tartottak vizsgálatot az ún. felügyeleteknél, például a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõségeknél, a megyei fogyasztóvédelmi felügyelõségeknél, az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatnál és szakmai hatósági feladatokat is ellátó bírságoló szerveknél is.

A vizsgálatok tárgya igen változatos volt: az ügyészségek megvizsgálták a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel, valamint a közrendre és a közbiztonságra fokozottan veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés, a természetvédelmi, a tulajdon elleni, a fogyasztók érdekeit sértõ, az önkormányzati rendeletekben meghatározott, valamint a munkaügyi szabálysértések elbírálásának törvényességét.

A tapasztalat szerint gyakori az eljárási szabályok megszegése, az elkövetõ jogairól, kötelességeirõl (pl. a jogorvoslatról vagy az idézés esetén az igazolatlan távolmaradás jogkövetkezményeirõl) való tájékoztatás elmulasztása, vagy helytelen tájékoztatás adása stb. Több esetben az eljáró hatóság elévülés ellenére, vagy kellõen nem bizonyított tények alapján hozott marasztaló határozatot, bûncselekményt bírált el szabálysértésként, illetõleg az elkövetett szabálysértést tévesen minõsítette.

Az ügyészek a vizsgálatok alapján a törvénysértõ szabálysértési határozatok ellen 480 óvást, a jogszabálysértõ gyakorlat miatt 216 felszólalást nyújtottak be az érintett szabálysértési hatóságokhoz, 173 jelzéssel éltek és 20 esetben büntetõeljárást kezdeményeztek.

b) Az állampolgárok az ügyészséghez egyedi ügyekben 875 szabálysértési tárgyú törvényességi kérelmet nyújtottak be, százzal többet, mint az elõzõ évben. E kérelmek közül 147 volt megalapozott. A törvényességi kérelmek alapján az ügyészségek 99 óvást emeltek és 23 felszólalással éltek, részben más intézkedést tettek.

c) A szabálysértési hatóság elrendelheti az elkövetõ elõvezetését a rendõrhatóság útján, ha az elkövetõ ismételt idézés ellenére a szabálysértési hatóság elõtt vagy a pénzbírságot helyettesítõ elzárás letöltése céljából a bv. intézetben felhívás ellenére önként nem jelenik meg. Az elõvezetés végrehajtásához az ügyész jóváhagyása szükséges.

Az elõvezetések jóváhagyása céljából az ügyészséghez érkezett megkeresések túlnyomó része az elzárás végrehajtására irányult. 1998-ban közel 49.000 megküldött elõvezetést elrendelõ határozat közül az ügyészek összesen 1.850 ügyben megtagadták a jóváhagyást. Ennek oka részben a végrehajtásra tett intézkedésben található jogszabálysértés, részben pedig az ügyben hozott törvénysértõ érdemi határozat volt. Az utóbbi ok megállapítása esetén az ügyészek az érdemi szabálysértési határozatok ellen óvást nyújtottak be.

d) 1998-ban a közlekedési szabálysértések száma valamelyest növekedett. Változatlanul azt tapasztaljuk, hogy a bonyolultabb megítélésû balesetek, ahol szinte csak véletlenen múlik, hogy nem bûncselekmény valósul meg - a gondatlan közúti baleset okozása nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel járt - a tényállás tisztázása felületes, elõfordul a KRESZ helytelen értelmezése. Ügyészi intézkedésre rendszerint ilyen okok miatt került sor, viszont az is tény, hogy a kérelmek túlnyomó többsége alaptalan, ezért elbírálásuk elutasítással zárul.

A cégek törvényességi felügyeletét a cég székhelye szerint illetékességgel rendelkezõ megyei (fõvárosi) bíróság mint cégbíróság látja el. Az ügyész cégügyekben 1989. óta külön jogszabály alapján egyfelõl keresetindításra, másfelõl nemperes - törvényességi felügyeleti és törlési - eljárás kezdeményezésére jogosult. E jogköröket az ügyész 1998. június 16. napja elõtt a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletérõl szóló 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.), ezt követõen pedig a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) alapján gyakorolta, illetve gyakorolja.

A perindítási jogosultság kétirányú: az ügyész keresetet indíthat egyfelõl a cég, vagy változás bejegyzõ végzés hatályon kívül helyezése iránt a végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt, a végzés Cégközlönyben történt közzétételétõl számított 30 napos jogvesztõ határidõn belül, másfelõl - határidõ nélkül, de erõsen korlátozott feltételek mellett - a gazdasági társaságot létesítõ okirat, illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt.

A Ctvr. hatályban léte idején mind a határidõhöz kötött, mind pedig az ahhoz nem kötött keresetindítás alapjául túlnyomóan az szolgált, hogy a cégjegyzék gyakorta jogszabályba ütközõ módon tartalmazta a társaság tagjainak nevét, a cég székhelyét, a társasági vagyon mértékét. Ezzel a szabályozással lehetõség volt érvénytelenségi per indítására akkor is, ha a végzés közzétételétõl számított 30 napon túl jutottak az ügyész tudomására a keresetindítást megalapozó körülmények, pl. az, ha a cég fiktív, vagyis lopott, illetve hamis okiratokkal hozták létre. A Ctv. a keresetindítás alapjául szolgáló okokat szûkítette: ha a cégjegyzék adatainak jogszabályba ütközõ voltára utaló adatról az ügyész az említett 30 napon túl szerez tudomást, a jogsértés kiküszöbölésére a nem peres - törvényességi felügyeleti - eljárás szolgál. Az ügyészi hatáskörök átrendezõdésének megfelelõen a keresetindítások száma 1998 elsõ félévében 100, a második félévben 26 volt.

Az ügyész törvényességi felügyeleti eljárást elsõsorban akkor kezdeményez, ha a cég jogszabálysértõen mûködik. A mûködés körébe esõ leggyakoribb törvénysértés az, ha a cég a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvényben meghatározott kötelezettségét megszegve éves beszámolóját határidõben nem helyezi letétbe a cégbíróságon, valamint, ha a gazdasági társaság legfõbb szervének a mûködés körében hozott határozatai nem felelnek meg a jogszabályokban vagy a létesítõ okiratban foglaltaknak. A keresetindítási okok fent említettek szerinti szûkülésével a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére alapot adó körülmények bõvültek, ennek is tulajdonítható, hogy az 1998. elsõ felében kezdeményezett 116 eljáráshoz képest a fõügyészségek az év második felében a cégbíróságoknál 585 törvényességi eljárást kezdeményeztek. Ha a törlési eljárás kezdeményezésének elõkészítése során az ügyésznek olyan adat jut a tudomására, amelynek alapján feltehetõ, hogy a cég mûködésének törvényessége helyreállítható, a törlési eljárás helyett törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére kerül sor.

A törlési eljárás az ún. fantomcégek - a cégjegyzékbe bejegyzett székhelyükön fel nem lelhetõ cégek - kiszûrésére szolgál, annak érdekében, hogy a cégjegyzék közhitelûsége biztosítható legyen, valamint, hogy a gazdasági visszaélésekre, illetve azok leplezésére is eszközül felhasználható cégek a cégjegyzékbõl kikerüljenek. A fõügyészségek 1998-ban 296 ilyen eljárást kezdeményeztek.

Az ügyészség 1998 utolsó negyedévében saját számítógépes programot fejlesztett ki az eljárás-kezdeményezések gyorsítása és az eljárások eredményének hatékonyabb összesítése és elemzése céljából.

Az ügyész a megalapozott keresetindításhoz és a nemperes eljárás-kezdeményezéshez szükséges adatokhoz a Cégközlönyben megjelent végzések figyelemmel kísérése és ennek alapján a nyilvános cégiratok rendszeres vizsgálata útján jut. A törlési eljárások kezdeményezésére irányuló figyelemfelhívás - amelynek lényege, hogy a cég bejegyzett székhelyén nem lelhetõ fel - gyakorta érkezik közigazgatási szervektõl (pl. az adóhatóságtól, a munkaügyi, illetõleg a társadalombiztosítási igazgatás szerveitõl).

A munkáltatói intézkedések jogszerûségének rendszeres törvényességi vizsgálata a foglalkoztatási jogviszonyokra vonatkozó rendelkezések érvényesüléséhez, ezen belül a munkavállalói jogok védelméhez fûzõdõ érdeket szolgálja.

A foglalkoztatási jogviszonyokban általában a munkavállaló volt és van gyengébb pozícióban. Bár a munkaszerzõdéseket és a próbaidõ kikötését többnyire írásba foglalták, a munkaszerzõdés módosításoknál sokszor elmaradt a kétoldalú megállapodás írásba foglalása. Gyakorlatilag a munkáltató értesítette a munkavállalót munkaszerzõdése módosításáról, ennek tudomásulvétele a munkavállalók részérõl az iratokban rendszerint nem igazolható. Munkaszerzõdés módosításra gyakran csupán a minimálbér emelkedése miatt került sor.

Számos esetben volt tapasztalható, hogy a személyi alapbért beosztástól függetlenül, csupán a minimálbérnek megfelelõen határozták meg, amely nyilvánvalóan nem a valós díjazást tartalmazta, azonban az ellenkezõ bizonyítása szinte lehetetlen. Az ilyen jellegû bérmegállapítás a társadalombiztosítási járulék és adófizetési kötelezettség mértékének csökkentésére irányul.

A vizsgált munkáltatók túlnyomórészt nem tartották be a munkaviszony megszüntetésének módjára vonatkozó jogszabályi elõírásokat, gyakran elmaradt a munkáltatói felmondás írásba foglalása és a munkaviszony megszûnésének módjára csupán a munkanélküli járadék megállapításához kiadott vagy egyéb igazolásból lehetett következtetni. Gyakran a felmondást nem, vagy nem megfelelõen indokolták. Elõfordult, hogy a felmondás nem tartalmazta a jogorvoslatról való tájékoztatást, elmaradt a munkaviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetésére irányuló megállapodás írásba foglalása, a munkaviszony megszûnésekor kiadandó igazolás nem tartalmazta mindazokat az elemeket, amelyeket a jogszabály kötelezõen elõír. Az ügyészségek ezeket a munkáltatói mulasztásokat felszólalásban kifogásolták. Az utóvizsgálatok során szerzett tapasztalat az, hogy az érintett munkáltatók az ügyészi intézkedésekre tekintettel vannak.

A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó foglalkoztatóknál volt tapasztalható, hogy a köztisztviselõ részére túlmunkáért járó szabadidõt nem biztosították, nem volt ellenõrizhetõ a rugalmas munkaidõben dolgozók munkavégzése elszámolásának jogszerûsége, továbbá, hogy rendszeresen munkát végzõ köztisztviselõket, akik a foglalkoztató feladatkörébe tartozó munkát láttak el, sorozatosan - tehát nem helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából - határozott idõre alkalmaztak. Volt olyan köztisztviselõ, akit egymást követõen 12 alkalommal neveztek ki és ezek a kinevezések alkalmanként maximum hat havi idõtartamra szóltak. A határozott idejû foglalkoztatás a munkavállalót bizonytalanságban tartja, jogos érdekeinek csorbításához vezet és hátrányosan érinti a díjazás és a jogviszony megszûnése szempontjából is, tehát a munkáltató joggyakorlása rendeltetésellenesnek minõsül. A köztisztviselõi törvénybe ütközõ gyakorlat megszüntetése érdekében ügyészi intézkedés benyújtására került sor.

A civil szervezetek jelentõs részt vállalnak a közösségi feladatok megoldásából, gyakran ellátnak állami, önkormányzati hatáskörbe tartozó tevékenységet is. Ugyanakkor ezek a szervezetek jelentõs vagyonnal gazdálkodnak, közhasznú szervezetté minõsítésüktõl függõen, jelentõs kedvezményekben részesülnek. Fontos társadalmi érdek fûzõdik ahhoz, hogy a civil szervezetek tevékenységüket a jogszabályoknak, alapszabályuknak, alapító okiratuknak megfelelõen lássák el.

Az alapítványok, egyesületek mûködésének törvényességi felügyeletét a Ptk., illetve az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján az ügyészség látja el. A mûködés törvényességének alapfeltétele, hogy az alapító okirat, illetve az alapszabály rendelkezései megfeleljenek a törvény elõírásainak. Az ügyészség ezért kiemelt figyelmet fordít a nyilvántartásba vételt elrendelõ végzések, illetve a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok törvényességének vizsgálatára.

a) Az ügyészségek az alapítványok (közalapítványok) nyilvántartásba vételét elrendelõ, illetve a közhasznúsági nyilvántartásba vétel tárgyában hozott végzések ellen 1998-ban 382 fellebbezést nyújtottak be, közel kétszer annyit, mint 1997-ben.

A fellebbezések számát fõként a közhasznúsági nyilvántartásba vételt elrendelõ bírósági végzések elleni fellebbezések növelték meg.

A tárgyévben az ügyészségek 646 mûködõ alapítványnál folytattak vizsgálatot. A korábbi gyakorlatnak megfelelõen munkatervi feladatként vizsgálták az oktatási intézményeket fenntartó és az iskolai alapítványok mûködését. Ezek az alapítványok az általános iskolai és középfokú iskolai oktatásban jelentõs feladatokat látnak el. Az érintett tanulólétszám az induláskori 5.252-rõl 12.481 fõre emelkedett.

Az alapítványok 200 millió forintos induláskori vagyona több mint 6,6 milliárd forintra nõtt. A vagyonfelhasználás jellemzõen az intézmények mûködtetése érdekében történik. Az alapító okiratban szereplõ, az oktatási célokon kívül esõ feladatokra vagy egyáltalán nem, vagy a tervezettnél kevesebb pénzt fordítottak.

Mindkét vizsgálat számos hiányosságot és jogszabálysértést tárt fel, elsõsorban a kuratóriumok mûködésében.

A két vizsgálat alapján az ügyészek a jogsértõ kuratóriumi döntések ellen 55 óvást, mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés és törvénysértõ gyakorlat miatt 108 felszólalást, kisebb jelentõségû törvénysértések miatt 161 jelzést nyújtottak be, 3 esetben az APEH-nél vizsgálatot kezdeményeztek az adókedvezmény igénybevételének jogszerûsége tekintetében.

Az oktatási intézményeket fenntartó alapítványok és az iskolai alapítványok vizsgálatán túl más alapítványoknál folytatott vizsgálatok során az is megállapítható volt, hogy az alapítványok egy része - fõként a támogatások elmaradása, a meglévõ vagyon felhasználása miatt - céljait megvalósítani nem tudja. Az ügyészségek a céljuk megvalósítására nem képes alapítványok megszüntetése iránt 249 esetben nyújtottak be keresetet.

b) A társadalmi szervezetek törvényes mûködésének alapvetõ feltétele a jogszerû, pontos alapszabály, vagyis az alapszabályban lévõ esetleges törvénysértések megszüntetése már a bírósági nyilvántartásba vételkor. Az ügyészségek 1998-ban 287 - az elõzõ évinél közel 70 %-kal több - fellebbezést nyújtottak be a nyilvántartásba vételt, vagy a változást bejegyzõ, túlnyomó részben a közhasznúsági nyilvántartásba vételt elrendelõ végzések ellen.

A mûködés törvényességét az ügyészség 1.170 társadalmi szervezetnél vizsgálta meg. A vizsgált szervezetek száma az 1997. évhez viszonyítva 65 %-kal emelkedett.

Az ügyészségek a sportegyesületek és sportszövetségek mûködésének törvényességét 777 sportszervezetnél vizsgálták. A törvénysértések megszüntetése érdekében 150 óvást, 450 felszólalást nyújtottak be és 383 esetben éltek jelzéssel.

A sportegyesületek vizsgálata alapján az ügyészségek 90 keresetet nyújtottak be egyesület megszûnésének megállapítása iránt, elsõsorban volt vállalati, termelõszövetkezeti egyesületek ellen. A szövetkezetek, vállalatok megszûnése, átalakulása során az itt mûködõ sportegyesületek nagy része megszûnt, a megszûnés és a bírósági nyilvántartásból való törlés iránt azonban nem intézkedtek.

A sportegyesületek mellett más társadalmi szervezetek mûködésének vizsgálata alapján a törvényes állapot helyreállítása érdekében, illetve a társadalmi szervezet megszûnésének megállapítása iránt 1998-ban az ügyészségek 492 keresetet nyújtottak be, ami 55 %-kal több az elõzõ évinél.

A Legfõbb Ügyészség 69 keresetet nyújtott be a pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 3. § (3) bekezdésének rendelkezése alapján olyan pártok ellen, amelyek az 1994. és 1998. évi országgyûlési választáson nem tudtak jelöltet állítani. Ilyen esetben a bíróság - a párt társadalmi szervezetként való további mûködésének érintetlenül hagyásával - megállapítja a párt mûködésének megszûnését.

Az Állami Számvevõszék jelzése alapján több keresetet nyújtott be a Legfõbb Ügyészség párt törvénysértése miatt olyan pártok ellen, amelyek nem tettek eleget a párttörvény 9. § (1) bekezdésében elõírt azon kötelezettségüknek, hogy az elõzõ évi gazdálkodásukról szóló beszámolót a Magyar Közlönyben közzétegyék. Néhány esetben megállapítható volt, hogy a párt már évek óta nem mûködött, ezért az ügyészség a párt megszûnésének megállapítása iránt nyújtott be keresetet.

A törvényességi kérelmek számának változása közvetve jelzés arról, hogy az állampolgárok és az ügyészséghez forduló szervezetek mennyiben elégedettek az eljáró hatóságok és más szervek döntéseivel, egyben mutatja az ügyészi törvényességi felügyelet iránti bizalom erõsödését vagy csökkenését.

A kérelmezõk rendszerint utolsó lehetõségként fordulnak az ügyészséghez, orvoslást keresve a hatóságok vagy más szervek vélt vagy valóban jogsértõ határozatai, döntései ellen. Erre alapul szolgál, hogy az ügyész a törvényben meghatározott feltételek mellett óvással, vagy más eljárás kezdeményezésével elõsegítheti a jogsértõ állapot megszüntetését a rendes jogorvoslati lehetõség elmulasztása esetén vagy annak kimerítése után is.

A törvényességi kérelmek száma az elmúlt négy évben folyamatosan, az elõzõ évhez képest 5,9 %-kal 2.947-rõl 3.122-re emelkedett. Legmagasabb a szabálysértési ügykörben érkezett kérelmek száma (875), de évek óta magas az építésügyi (286), telek, földügy (296), és az egyéb közigazgatási, pl.: a szociális ügyeket érintõ (439) kérelmek száma is.

Az egyedi ügyek vizsgálatát követõen az ügyészségek 295 törvénysértõ határozat ellen emeltek óvást, törvénysértõ gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés miatt 154 esetben felszólalással éltek, továbbá 109 jelzést, 8 figyelmeztetést nyújtottak be, és 43 felelõsségre vonási eljárást kezdeményeztek.

A társadalmi szervezetek mûködését és döntéseit sérelmezõ kérelmek száma 313 volt, az elõzõ évhez képest kisebb mértékben emelkedett. Csökkent az alapítványok mûködését kifogásoló törvényességi kérelmek száma (66). A társadalmi szervezetek és alapítványok ellen irányuló kérelmek kivizsgálása eredményeként megállapított jogsértéseket az ügyészségek részben óvással, részben felszólalással orvosolták. Ha a tett ügyészi intézkedés nem vezetett eredményre vagy a jogsértés más módon nem volt megszüntethetõ, az ügyészségek keresetet nyújtottak be a bírósághoz.

A magánjogi és a közigazgatási jogi ügyészi tevékenység lényeges számszerû adatait a 26-33. és a 35. sz. tábla mutatja be.

26. sz. tábla

27. sz. tábla

29. sz. tábla

30. sz. tábla

31. sz. tábla

32. sz. tábla

33. sz. tábla

34. sz. tábla