ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Fidesz - Magyar Polgári Párt

1. §

A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 79. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"79. § (1) Ha valakirõl napilap, folyóirat (idõszaki lap), rádió vagy televízió valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetõleg való tényeket hamis színben tüntet fel, - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelybõl kitûnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetõleg melyek a való tények (helyreigazítás).

(2) Akinek személyhez fûzõdõ jogát napilapban, folyóiratban (idõszaki lapban), rádióban vagy televízióban közölt valamely vélemény vagy értékelés sérti, - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti saját véleményének vagy értékelésének közzétételét is (válaszadás).

(3) A helyreigazítást, illetve válaszadást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követõ nyolc napon belül, folyóirat (idõszaki lap) esetében a legközelebbi számban azonos módon, rádió, illetõleg televízió esetében pedig - ugyancsak nyolc napon belül - a sérelmes közléssel azonos napszakban kell közölni."

2. §

A Ptk. 84. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a kártérítés címén megítélhetõ összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértõre közérdekû célra fordítható bírságot is kiszabhat. Ha a jogsértés napilap, folyóirat (idõszaki lap), rádió, televízió útján történt, a bíróság a jogsértõre közérdekû célra fordítható bírságot is kiszab. A közérdekû célra fordítható bírság összegét úgy kell meghatározni, hogy az visszatartsa a jogsértõt a további jogsértésektõl."

3. §

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény a következõ 346/A. §-sal egészül ki:

"346/A.§ A válaszadás közlési eljárásra (1959. évi IV. törvény 79. § (2)-(3) bekezdése) megfelelõen alkalmazni kell a sajtóhelyreigazítási eljárás szabályait.

4. §

Ez a törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépése után történt jogsértésekre kell alkalmazni.

Az alkotmányos alapjogok közül kettõnek - az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez való jognak, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak - a kollíziója különösen gyakran felmerülõ kérdéskör, mind a közvélemény, mind a sajtó, mind pedig az alkotmányjogászok körében. Nem véletlen tehát, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott ezen alapjogok egymáshoz való viszonyával.(30/1992. AB. hat., 36/1994. AB hat., 14/2000. AB hat., 18/2000. AB hat.)

Ennek során az Alkotmánybíróság többször is leszögezte, hogy az alkotmányos védelem alatt álló emberi méltóság, becsület, jó hírnév az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külsõ korlátja lehet, ami viszont fordítva már nem igaz, azaz az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlan.

Ennek megfelelõen a személyhez fûzõdõ jogok védelmének polgári jogi eszközei a véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák.

Az emberi méltóság és jó hírnév sajtó útján történõ megsértése ugyanakkor - a széleskörû nyilvánosság miatt - különösen súlyos jogsértés. Nem véletlen tehát, hogy a hatályos Polgári Törvénykönyv is külön nevesíti az ilyenfajta jogsértéseket és speciális jogvédelemben részesíti azok elszenvedõit.

A Ptk. Kommentárban errõl a következõket olvashatjuk: "Gyakori, hogy a jóhírnevet sértõ közlésre sajtó útján kerül sor. Ez pedig széles körû nyilvánosságot jelent, és az ilyen közléssel elért tömeghatás nagymértékben fokozza a sérelem súlyosságát (PK 12. számú állásfoglalás I. pont indokolása).

A törvény ezért a jogsértés e módját külön is nevesíti és a Pp. különleges eljárásjogi rendelkezéseivel együtt (Pp. XXI. fejezete) hatékony védelemben részesíti. A vonatkozó jogszabályok ugyanakkor csak az Alkotmány és a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény rendelkezéseivel összhangban értelmezhetõk.

A sajtószabadság alkotmányos védelem alatt áll. Mindenkinek joga van tehát a sajtó útján közölni a nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik az alkotmányos rendet. Mindenkinek joga van arra is, hogy tájékoztatást kapjon szûkebb környezetét, hazáját, a világot érintõ kérdésekben. A sajtó feladata e körben a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás, amely - egyebek mellett - személyhez fûzõdõ jogokat sem sérthet [1986. évi II. törvény preambulum, 2. § (1), 3. § (1)]."

A Ptk. szóban forgó rendelkezése (79.§) azonban kizárólag a jóhírnevet sértõ tényközlés esetére biztosítja a sajtóhelyreigazítást, mint a személyhez fûzõdõ jogok védelmének hatékony eszközét, és nem rendelkezik arról az esetkörrõl, amikor például a jó hírnevet sértõ közlés nem tényközlés, hanem valamely vélemény vagy értékekés sajtó útján történõ közzététele. Holott egy vélemény vagy értékelés közlése egyrészt ugyanúgy sérthet személyhez fûzõdõ jogokat, mint az egyszerû tényközlés, másrészt ugyanúgy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos elvébe ütközik az egyoldalú tájékoztatás, a "hallgattassék meg a másik fél is" elvének figyelmen kívül hagyása, mint a sajtószabadság bármilyen más alkotmányellenes korlátozása.

Ezért különösen fontos, hogy a személyhez fûzõdõ jogok polgári jogi eszközeit oly módon bõvítsük, terjesszük ki, hogy ezen egyik legfontosabb alkotmányos alapjog a lehetõ legnagyobb törvényes védelmet élvezhesse.

az 1. §-hoz:

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése kimondja:

"(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze."

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor - a vonatkozó nemzetközi egyezmények rendelkezéseit is figyelembe véve - több határozatában is leszögezte: "A szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság, becsület, jó hírnév azonban az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külsõ korlátja lehet."

Más megfogalmazásban ez azt is jelenti, hogy a szabad véleménynyilvánítás, mint alkotmányos alapjog a sajtónak nem csak jogokat biztosít, hanem kötelezettséget is ró rá. Ezért nem alkotmányos magatartás egy sajtóorgánum részérõl, ha például valakinek a jó hírnevét sértõ vélemény közlése után nem ad lehetõséget az érintett személy ellenvéleményének megjelentetésére. Ezzel ugyanis a személyhez fûzõdõ jog megsértésén túlmenõen az illetõ szabad véleménynyilvánításhoz való jogát is megsérti.

A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény preambuluma szerint: "Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét." Ezt a törvényi rendelkezést - a fentebb már idézettekkel együtt - a írott és elektronikus sajtó minden képviselõjének be kell tartania, különösen akkor, ha az egyoldalú véleményközlés személyhez fûzõdõ jogot is sért.

Mivel a személyhez fûzõdõ jog sérelme nem csak tényközlés, hanem értékelés, vélemény megjelentetése következtében is megvalósulhat, ezért semmi nem indokolja, hogy a Ptk. 79. §-ába foglalt jogintézmény kizárólag a tényközlésekre vonatkozzon, és a sajtó képviselõit ne lehessen kötelezni arra, hogy az Alkotmányban és a sajtótörvényben is rögzített szabad véleménynyilvánítás jogát azoknak is biztosítsa, akiknek a közölt vélemény vagy értékelés a személyhez fûzõdõ jogát megsértette. Az ilyen sérelemért ugyanis éppen a széleskörû sajtónyilvánosság miatti hatás következtében nem elégséges az általános polgári jogi védelem, például annak lehetõsége, hogy a bíróság elégtétel adására kötelezze a jogsértõt.

Azon sajtóorgánumok számára, amelyek a fentebb hivatkozott törvényeket és a sajtóetika írott és íratlan szabályait betartva, a vélemények széles skálájával ismertetik meg olvasóikat, nézõiket, illetve gondosan ügyelnek arra, hogy egy-egy markáns vélemény közlését követõen az ellenvéleménynek is helyt adjanak, természetesen feleslegesnek tûnhet a válaszadás jogának törvényi deklarálása, de sajnálatos módon még mindig túl nagy számban találkozhatunk az ezzel ellentétes gyakorlattal ahhoz, hogy ne biztosítsuk a lehetõ legnagyobb védelmet a fentebb idézett alkotmányos alapjogok minden fajta megsértése ellen.

Annak érdekében, hogy a válaszadást kérõ ne élhessen vissza a fenti törvénymódosítás adta lehetõséggel, megfelelõ garanciát biztosít annak rögzítése, hogy a válaszadás közzétételét kizárólag személyhez fûzõdõ jog megsértése esetén lehetne kérni, annak eldöntésére pedig, hogy a jogsértés ténylegesen megtörtént-e, végsõ soron kizárólag a bíróság lenne jogosult.

a 2. §-hoz:

A Polgári Törvénykönyvbe 1978-ban iktatták be a közérdekû célra fordítható bírságot, mint a személyhez fûzõdõ jog megsértésének súlyosabb eseteire alkalmazható szankciót. Tekintettel arra, hogy a széleskörû nyilvánosság elõtt, a sajtón keresztül megvalósult jogsértés tekinthetõ a fentebb már idézett Ptk. Kommentár szerint is legsúlyosabbnak, ezért ha a bíróság a személyhez fûzõdõ jog sajtó útján történt megsértésének megállapításán túlmenõen kártérítést is megítél, akkor minden esetben indokolt a közérdekû bírság kiszabása is, amelynek olyan mértékûnek kell lennie, hogy megfelelõ visszatartó erõt jelentsen a további jogsértések elkövetésétõl. A bírság összegének konkrét megállapítása tehát kizárólag a bírói mérlegelés körébe tartozó kérdés. Azt ugyanis az eset összes körülményének figyelembevételével csak a bíróság tudja megállapítani, hogy egy sajtón keresztül megvalósult jogsértés ténylegesen milyen súlyos volt, illetve az adott jogsértõre nézve milyen összegû bírság jelenthet visszatartó erõt.

a 3. §-hoz:

A törvényjavaslat 1. §-a szerinti törvénymódosítás indokolja a Polgári perrendtartás megfelelõ módosítását.

Budapest, 2000. február 12.