A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2001. évben megtett kormányzati intézkedésekről

I. CSALÁDI ÉLETCIKLUS: GENERÁCIÓK, PÁRKAPCSOLATOK GYERMEKVÁLLALÁS *

Ábrajegyzék *

Táblajegyzék *

Név- és tárgymutató *

A népesség növekedésének, illetve fogyásának mértékét leginkább a születések és a halálozások egymáshoz viszonyított aránya szabja meg. Magyarországon 1990-től egészen 1999-ig folyamatosan csökkent a születésszám. A kilencvenes évek elején ezer főre még 12 élveszületés jutott, az évtized végén ez a szám már csak 9,4. Az 1999-es mélypont után azonban - az utóbbi két évben - valamelyest növekedett a szülési kedv; ezt bizonyítja, hogy mind 2000-ben, mind 2001-ben csaknem 10 születés jutott 1 000 főre.

A halálozások száma mindvégig magasabb volt, mint a születéseké. 1990-ben 1 000 férfira 15,5 haláleset jutott, 2000-ben valamelyest kevesebb: 14,7. A nők halálozási adatai mindig is kedvezőbbek voltak a férfiakénál és a két nem közötti ilyen típusú különbségek az utóbbi években sem változtak.

1. ábra: Nyers élveszületési és halálozási arányszám



Forrás: KSH

Figyelemre méltóak a népmozgalmi folyamatokban megmutatkozó országok közötti különbségek is. Néhány európai országot alapul véve, a posztszocialista országokban esett vissza leginkább a szülési kedv. Sőt, az élveszületések számának a kilencvenes évekbeli csökkenése Lengyelországban és Csehországban még a Magyarországinál is nagyobb volt. A nyugat-európai államok legtöbbjében - Finnország kivételével - a visszaesés mértéke sokkal kisebbnek mutatkozott; sőt vannak olyan országok is - pl. Írország vagy Hollandia -, ahol az utóbbi években növekedett a születésszám.

A népességreprodukció lényeges indikátora a teljes termékenységi arányszám, amely azt fejezi ki, hogy egy adott év kor szerinti születési gyakoriságát figyelembe véve egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet. Hasonlóan a nyers élveszületési arányszámhoz, ezen mutató értéke is visszaesett a kilencvenes években, jelezve a szülési kedv csökkenését. Amíg az évtized elején - az akkori termékenységi viszonyokat alapul véve - egy nő két gyermeknek adott volna életet 50 éves koráig, addig a mélypontnak számító 1999-ben már csak átlagosan 1,3-nak. Biztató jel azonban, hogy sem 2000-ben, sem 2001-ben nem csökkent tovább a mutató értéke.

2. ábra: Teljes termékenységi arányszám

1. táblázat: A népesség korcsoportonkénti és nemek szerinti megoszlása 2000-ben és 2001-ben

Forrás: KSH, Népszámlálás 2001. A képviseleti minta alapján

Magyarország lakosságának száma 2001 februárjában - a 14. magyarországi népszámlálás képviseleti mintán alapuló előzetes adatai szerint - 10 195 513 fő volt. A 14 éves és annál fiatalabb gyermekek száma 1 716 350 fő, ami a teljes népesség csaknem 17 százaléka. Az 1990. évi népszámlálási adatokhoz képest Magyarország lakosainak száma majd 200 ezer fővel csökkent.

1. táblázat: A 0-14 éves korosztályba tartozók száma és a népességen belüli aránya, 2001.

Korcsoport (év)	Összesen	Teljes népességen belüli arány	Férfiak aránya a korcsoporton belül	Nők aránya a korcsoporton belül
0-4	495 033	4,9	51,1	48,9
5-9	590 385	5,8	50,9	49,1
10-14	630 932	6,2	51,1	48,9
Összesen	1 716 350	16,9	153,1	146,9

Forrás: KSH, Népszámlálás 2001. A képviseleti minta alapján

2. táblázat: A 15-29 éves korosztályba tartozók száma és a népességen belüli aránya, 2001.

Korcsoport (év)	Összesen	Teljes népességen belüli arány	Férfiak aránya a korcsoporton belül	Nők aránya a korcsoporton belül
15-19	664 903	6,5	51,1	48,9
20-24	801 668	7,9	51,3	48,7
25-29	781 178	7,7	50,7	49,3
Összesen	2 247 749	22,1	153,1	146,9

Forrás: KSH, Népszámlálás 2001. A képviseleti minta alapján

Családformálódás

1990 és 1998 között - a kilencvenes évek közepének stagnálásától eltekintve - folyamatosan csökkent a házasságkötések száma, amelyet mind a nyers házasságkötési arányszám (az adott év házasodásainak száma 1 000 főre vetítve), mind a teljes első házasságkötési arányszám (az adott év házasodási viszonyait alapul véve a nők hány százaléka lépne frigyre 50 éves kora előtt) jelez. 1998 és 2000 között viszont némileg emelkedett, majd 2001-ben ismét a '98-as szintre esett vissza a házasságkötési kedv.

3. ábra: A nők teljes első házasságkötési arányszáma



4. ábra: Nyers házasságkötési arányszám



Forrás: KSH

A házasságkötési hajlandóság csökkenése, illetve fluktuációja mellett az első házasságkötési életkor folyamatosan emelkedett az utóbbi évtizedben; hasonlóan a nyugat-európai államok legtöbbjéhez. 1990-ben a hajadon nők átlagosan 21,5 éves korukban kötötték első házasságukat, 2000-ben viszont már csaknem 25 éves korban tették ugyanezt. A nőtlen férfiak első átlagos házasságkötési életkora a kilencvenes évek elején 24, az ezredfordulón 27 év volt. E tendencia mögött ugyanazokat az okokat sejthetjük, mint a gyermekvállalási életkor emelkedése mögött, vagyis az iskolai életút kitolódását, a párkapcsolat-formálódással kapcsolatos értékek megváltozását, valamint a munkába állás, a karrierkezdés megnehezedését.

5. ábra: Átlagos életkor az első házasságkötéskor

Forrás: KSH

1. táblázat: A 15-29 éves népesség családi állapota korcsoportok szerint

Forrás: KSH, Népszámlálás 2001. A képviseleti minta alapján

Az első házasságkötési kor kitolódásával párhuzamosan a megfelelő korúak körében 2001-ben az előző évi adatokhoz képest tovább csökkent a házasságban élők száma. A 20-24 éves korosztálynak közel egyhetede él házasságban, míg az idősebbek, a 25-29 évesek 45 százaléka. Az azonos korúak közül a nők gyakrabban élnek házasságban, mint a férfiak; ez szintén a férfiak későbbi házasságkötésével magyarázható.

1. táblázat: A 15-29 éves férfiak családi állapota korcsoportok szerint

Forrás: KSH, Népszámlálás 2001. A képviseleti minta alapján

1. táblázat: A 15-29 éves nők családi állapota korcsoportok szerint

Forrás: KSH, Népszámlálás 2001. A képviseleti minta alapján

A nemzedékek közötti mobilitás nagysága az 1980-as évek első fele és az 1990-es évek eleje között alig-alig változott, 1992 óta viszont lecsökkent, főleg a férfiaknál. Amíg 1983-ban a 20-69 éves férfiak 73 százaléka került az apjáétól eltérő foglalkozási rétegbe, addig az ezredfordulón ez az arányszám csak 66 százalékos volt. A nőknél mindhárom vizsgálati évben magasabb volt a mobil személyek aránya, mint a férfiaknál és a csökkenés mértéke is kisebbnek mutatkozott. Ez azzal is magyarázható, hogy a nők foglalkozásszerkezete jobban eltér az apjukétól, mint a férfiaké.

1. táblázat: A teljes mobilitási arányszám nagysága különböző időszakokban (%)

Forrás: KSH

Mindhárom időszakra igaz az, hogy a 35 éven aluliak között - különösen a férfiaknál - alacsonyabb volt az apjukétól eltérő foglalkozási rétegbe kerülők részaránya, mint a 20-69 évesek között: 1983-ban a fiatal férfiak 66 százaléka tapasztalt valamilyen irányú foglalkozási mobilitást 35 éves koráig, szemben a teljes népesség 73 százalékával. A másik három vizsgálati évben is hasonló különbségek mutatkoztak a 20-69 és a 20-34 éves férfiak mobilitási viszonyaiban. Ami a fiatal nők mobilitási arányszámait illeti, ezek - a férfiakéihoz hasonlóan - mind 1983-ban, mind 1992-ben alacsonyabbak voltak a népesség egészére jellemző mutatóknál. A legutolsó vizsgálat adatai szerint azonban - napjainkban - a 35 év alatti nők között a foglalkozási szempontból mobil személyek aránya megegyezik a 70 évesnél fiatalabbak teljes mobilitási arányszámával. Az időbeli változásokat illetően is figyelemre méltóak a nemek közötti különbségek: míg a fiatal férfiak mobilitási mintái ugyanolyan módon változtak, mint a népesség egészének mobilitási viszonyai, addig a fiatal nőknél alig módosult a foglalkozási mobilitás nagysága az elmúlt húsz évben.

A magyar állam a gyermek családban történő nevelését pénzbeli juttatások útján több csatornán keresztül támogatja. E támogatások célja egyrészt a gyermeknevelés közvetlen költségeihez történő hozzájárulás, másrészt a gyermeket vagy gyermekeket gondozó szülők jövedelmének pótlása azért, hogy róluk a szüleik személyesen gondoskodhassanak. A gyermekek eltartásához és neveléséhez nyújtott pénzbeli támogatási rendszer elemei a következők: családi támogatások, az anyagi szempontból rászoruló családokat megillető pénzbeli támogatások - amelyeket a Gyermekvédelmi törvény szabályoz -, eltartott gyermekek után járó adókedvezmény.

A gyermeknevelés költségeinek támogatása közvetlen és közvetett formában valósul meg, azaz gyermek születésekor felmerülő rendkívüli kiadások fedezéséhez minden anya jogosult az egyszeri anyasági támogatásra. A továbbiakban a gyermeket nevelő szülő a nevelési ellátáson (családi pótlékon és az iskoláztatási támogatáson) keresztül havi rendszerességgel közvetlen pénzbeli támogatást kap, közvetett módon pedig a személyi jövedelemadó keretében családi adókedvezményt vehet igénybe. A szociális szempontból hátrányos helyzetű családokat e támogatási formák mellett még kiegészítő családi pótlék is megilleti.

A gyermekét gondozó, ezért munkát vállalni nem tudó szülő jövedelmének pótlása elsősorban a társadalombiztosítás keretében, a terhességi gyermekágyi segély és az azt követő gyermekgondozási díj folyósításán keresztül történik. Azok számára pedig, akik nem biztosítottak, az állami költségvetés az általános adókból alanyi jogon biztosít az előzőeknél alacsonyabb szintű ellátást gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás formájában.

Családi ellátásokra a Magyarországon tartózkodó magyar állampolgárok, valamint az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező vagy a magyar hatóságok által menekültként elismert külföldi állampolgárok jogosultak.

A felsorolt ellátásokat érintő speciális jogosultsági feltételek a következők: az egyszeri anyasági támogatás minden gyermeket szülő nőt megillet, függetlenül attól, hogy korábban vállalt-e munkát és van-e biztosítási jogviszonya. Az anyasági támogatás összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150 százaléka.

Nevelési ellátás címén a szülő vagy a nevelő a saját háztartásában nevelt minden 16 évesnél fiatalabb (vagy 20 évesnél fiatalabb alap- vagy középfokú oktatásban részt vevő) gyermeke után családi pótlékra, majd tanköteles kortól iskoláztatási támogatásra jogosult. A két ellátást azonos feltételekkel minden gyermeket nevelő család alanyi jogon megkapja (ez független a vagyoni és jövedelmi viszonyoktól, valamint attól, hogy az igénylő alkalmazásban áll-e és rendelkezik-e biztosítási jogviszonnyal), az iskoláztatási támogatás esetében azonban a tankötelezettség teljesítését is igazolni kell. Az iskoláztatási támogatás akkor sem kerül megvonásra, ha a gyermek nem jár iskolába, de ez esetben a gyermek érdekében szükség szerint gyermekvédelmi intézkedések megtételére kerülhet sor.

A nevelési ellátás összege függ a családban nevelkedő gyermekek számától, a gyermek egészségi állapotától, valamint attól, hogy egy-, vagy kétszülős családban nevelkedik-e.

A családi adókedvezményt a személyi jövedelemadó fizetésére kötelezett személyek érvényesíthetik, feltéve, ha a gyermekükre tekintettel nevelési ellátást is kapnak. Adókedvezményre azok jogosultak, akik nevelési ellátásra is jogosultak, a különbség annyi, hogy az adókedvezmény már a gyermek fogantatásának 91. napjától jár. A családi adókedvezményt a szülők bármelyike igényelheti, és azt megosztva is igénybe vehetik.

Kiegészítő családi pótlékra azok a gyermeket nevelő vagy 25 év alatti továbbtanuló fiatalt eltartó szülők jogosultak, akiknél a családban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum mindenkori legkisebb összegét A lényegében segélyszerű ellátást a települési önkormányzatok folyósítják, melynek fedezetét, 75 százalékos mértékig, az állami költségvetés az önkormányzatoknak téríti meg. A kiegészítő családi pótlékot megközelítően 800 ezer gyermekre tekintettel folyósítják, ami az összes gyermek közel 40 százaléka.

A gyermeket nevelő szülők bármelyike alanyi jogon jogosult gyermekének 0-3 éves kora között gyermekgondozási segélyre, ha gyermekét saját háztartásában neveli és nem dolgozik. A gyermekgondozási segély folyósítása mellett a gyermek másfél éves kora után legfeljebb napi négy órás munkát lehet vállalni. A tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekeket nevelő szülőket a gyermekgondozási segély a gyermek 10 éves koráig illeti meg. A gyermekgondozási segély folyósításának időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül, ezért az ellátásban részesülők nyugdíjjárulékot (8%), az állami költségvetés pedig 21 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot fizet a biztosítónak. A gyermekgondozási segély összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.

Azok a szülők, akik saját háztartásukban legalább három kiskorú gyermeket nevelnek és a legkisebb gyermek 3 és 8 év közötti, gyermeknevelési támogatásra jogosultak. A gyermeknevelési támogatás összege azonos a gyermekgondozási segély összegével, és a folyósítás időtartama ugyanazon feltételek mellett nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül.

Azok a szülők, akik kisgyermeket nevelnek és biztosítottak, saját megélhetésükhöz az előzőeknél kedvezőbb mértékű keresetarányos ellátásokat kaphatnak.

Terhességi gyermekágyi segélyre az a szülő nő jogosult, aki egyrészt az ellátás igénylésekor biztosított, illetve a biztosítás megszűnését követő 42 napon belül szül, vagy a biztosítás megszűnését követően táppénzt vesz igénybe és ez idő alatt szül, vagy a táppénz megszűnését követő 28. napon belül szül, másrészt az igénylés időpontját megelőző két éven belül legalább 180 naptári napi biztosítási idővel rendelkezik.

A biztosítás előzetes időtartamába be kell számítani a tanulmányok folytatásának időtartamát, valamint azt az időt, amíg - az előző gyermekre tekintettel - terhességi gyermekágyi segélyt, gyermekgondozási díjat folyósítottak. A terhességi gyermekágyi segély a szülési szabadság időtartamára jár, ami Magyarországon 24 hét. A szülési szabadságból 4 hetet a szülést megelőzően igénybe lehet venni. A terhességi gyermekágyi segély összege a korábbi átlagkereset 70 százaléka.

A terhességi gyermekágyi segély lejártát követően, azonos jogosultsági feltételek mellett a szülők bármelyike igényelheti a gyermekgondozási díjat. A fő szabály szerint gyermekgondozási díjra azok jogosultak, akik egyrészt biztosítottak, másrészt az igénylést megelőző két éven belül legalább 180 napi biztosítási időt tudnak igazolni. Az előzetes biztosítási időbe ez esetben is be kell számítani a tanulmányok folytatásának időtartamát, valamint az előző gyermekre megállapított terhességi gyermekágyi segély és gyermekgondozási díj folyósításának időtartamát. A gyermekgondozási díj a gyermek két éves koráig jár. A harmadik évre - hasonlóan a biztosítással nem rendelkezőkhöz - gyermekgondozási segélyt lehet igényelni. A gyermekgondozási díj összege a korábbi átlagkereset 70 százaléka, de a maximális összege évente változik.

Az állami költségvetés a gyermekek neveléséhez, szociális biztonságuk megteremtéséhez jelentős pénzbeli támogatást biztosít a családoknak.

1. táblázat: A területi államháztartási hivatalok, valamint a társadalombiztosítás közreműködésével folyósított családi támogatások előirányzata

Forrás: ESZCSM

A Szociális és Családügyi Minisztérium 2001. évi pályázatai közül kiemelkedett a Magyar Köztársaság 1998-as Kormányprogramjában megfogalmazott családpolitikai célok megvalósítására kiírt pályázat, melyet az Intézményfenntartási és Fejlesztési Főosztály koordinálása mellett a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet bonyolított le.

A pályázat célja a házasságra felkészítő és családi közösségépítő programok, a családokat segítő szolgáltatások, illetve a csoportvezető és animátorképzési programok támogatása volt. A támogatás - a családokat feladataik hosszú távú, kiegyensúlyozott ellátásában segítő - új programok, szolgáltatások és kiadványok létrehozására, meglévő programok fejlesztésére, bővítésére, külföldi programok adaptálására szolgált.

A pályázatot a minisztérium elsősorban nem állami szervezetek (egyesület, alapítvány, Kht., szövetség, non-profit jelleggel tevékenykedő szervezet, állami szervezet) részére írta ki. Önkormányzatok, illetve önkormányzati intézmények abban az esetben pályázhattak, ha együttműködést vállaltak nem állami szervezetekkel.

Kiemelt célként fogalmazódott meg a civil szféra támogatása, erősítése. A 2001. április 9-i határidőre 2 123 db pályázat érkezett be, melyből 1 677 db - 79 százalék - részesült támogatásban.

1. táblázat: A 2001. évi a családpolitikai célok megvalósítására kiírt pályázat révén támogatásban részesülők

Forrás: ESZCSM

A Magyar Köztársaság Alkotmánya számos gyermeki jogot garantál, így kimondja, hogy a szülőket illeti meg az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Ugyanakkor az állam minden gyermeknek védelmet és gondoskodást nyújt, amellyel kapcsolatos feladatokat - az ENSZ Gyermeki Jogok Egyezményével összhangban - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyermekvédelmi törvény) és a hozzá kapcsolódó jogszabályok teremtik meg.

Hazánkban több alrendszerből tevődik össze a gyermekvédelem rendszere, amely magában foglalja a pénzbeli, természetbeni és a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátásokat, illetve gyermekvédelmi szakellátásokat, valamint a gyámhatósági intézkedéseket. Mindezek mellett a gyermekvédelmi rendszer része a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt fiatalkorúak intézeti ellátása, továbbá a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének biztosítása is.

A gyermekvédelmi rendszer működtetése az állam és az önkormányzat feladata, melynek szakmai irányítását és felügyeletét a szociális és családügyi miniszter látja el.

A magyar gyermekvédelmi rendszer komplex egészet alkotva kettős funkcióval rendelkezik. Egyrészről a gyermekjóléti alapellátásokon keresztül a gyermekeknek garantál ellátásokat, melyek a családban történő nevelkedésüket segíti elő, továbbá megelőzi, illetve megszünteti a kialakult veszélyeztetettséget, a családban keletkező problémákat. Másrészről a gyermekvédelmi szakellátásokon keresztül valamilyen okból családjukban nem nevelhető gyermekek számára nyújt családpótló vagy a családi modellhez közelítő ellátást.

A gyermeki jogok biztosítása természetesen nem fogalmazható meg csak a gyermekvédelmi rendszer feladataként, hanem más jogágak, illetve a társadalom több alrendszere is - a maga sajátos eszközeivel - segíti érvényesülésüket.

A gyermekjóléti és a gyermekvédelmi ellátások a 2001. évi adatok szerint a 2 millió 100 ezer 18 év alatti, gyermekkorú közül érintik a mintegy 250 ezer veszélyeztetettként nyilvántartott gyermeket. A családjukból kiemelt, a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek száma mintegy 18 ezer fő, ami a gyermekek közel 1 százalékát jelenti. Az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek száma mintegy 4 ezer fő, vagyis a gyermekvédelmi gondoskodásban él közel 22 ezer gyermek, illetve fiatal felnőtt.

A gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma 1998. évig folyamatosan emelkedett, majd a kiegészítő családi pótlék bevezetése, illetve a gyermekjóléti szolgálatok kiépülése után folyamatos csökkenést mutat. 2001. évben a nyilvántartott 250 ezer veszélyeztetett gyermekkel szemben 1998-ban még 380 ezer gyermeket tartottak nyilván veszélyeztetettként.

1. táblázat: 2001 dec. 31-én nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma

Forrás: ESZCSM

A települési önkormányzat kötelező feladata - az anyagi okból való veszélyeztetettség megelőzése és kezelése, valamint azon gyermeki jog biztosítása céljából, miszerint gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad a családjától elválasztani - azon gyermekek rendszeres pénzbeli támogatása, akik családjában az 1 főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (egyéb törvényi feltételek: a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben és a család vagyoni helyzete sem zárja ki a támogatáshoz való hozzájutást).

A kiegészítő családi pótlék (2001. január 1-jéig rendszeres gyermekvédelmi támogatás) biztosítása. 2001. évben havi átlagban 770 000 gyermek után fizették ki a támogatást, melynek összege 39 milliárd Ft volt.

2000. évben került bevezetésre a rendszeres gyermekvédelmi támogatás egyszeri kiegészítése, melynek teljes fedezetét mintegy 500 ezer tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban álló gyermek után a központi költségvetés biztosította, összesen 1,8 milliárd Ft összegben.

2001. évben a Gyermekvédelmi törvény módosítása kapcsán a kiegészítő családi pótlék összege már nem az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 20 százalékában, hanem konkrét összegben (ez évben 4 200 Ft-ban) került meghatározásra.

A bíróságok feladatköréből kikerült a gyermektartásdíj megelőlegezése és mint szociálpolitikai jogintézmény, a gyámhivatalok hatáskörébe került. A gyermektartásdíj megelőlegezése legfeljebb 3 évig tarthat és a kötelezett meghatározott kamattal együtt köteles az előlegezett összeget megtéríteni az államnak. Ezen pénzbeli ellátás mintegy 6 000 gyermeket érint.

A gyermekvédelmi intézményrendszerben felnőtt fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedése megnehezített, ezért kiemelkedően fontos önálló egzisztenciájuk megteremtésének elősegítése - elsősorban a lakáskérdés megoldásában. Ezt a célt szolgálja az otthonteremtési támogatás, amely évente mintegy 600 fiatal felnőttet érint átlagosan 300 ezer forint összegben, mely támogatás felhasználható lakás vásárlására, felújítására, pénzintézeti kölcsön törlesztésére.

Az ország településeinek 97 százalékában működik valamilyen formában gyermekjóléti szolgáltatás. A szervezeti egységek száma 2001. évben 1 504, az ellátásba bevont települések száma 3 044. Az önálló intézményként működő szolgálatok száma (123) jelentősen csökkent az 1999. évi adatokhoz viszonyítva, és megugrott a más szociális, egészségügyi, oktatási intézménnyel együtt, integrációban működő szolgálatok száma, illetve aránya. A legjellemzőbb integrált működtetési forma a családsegítő szolgálattal (380) egybevont gyermekjóléti szolgálat. A gyermekjóléti szolgálatok 40 százaléka ún. egyszemélyes szolgálat, s csupán 4 százaléka nem önkormányzati fenntartású.

A hálózat kiépülésében és szakszerű működésében fontos szerepe van a megyei módszertani gyermekjóléti szolgálatoknak, amelyből 21 működik az országban. Tevékenységükhöz az idei évtől már normatív támogatás formájában is hozzájárul a központi költségvetés (2 millió Ft/intézmény/év).

1998. évtől folyamatosan, pályázati úton támogatja a tárca a gyermekjóléti szolgálatok speciális szolgáltatásainak bővítését, különösen a gyermekvédelmi, prevenciós célzatú, szabadidős tevékenységek szervezését, vagy egyéb szervezetekkel való együttműködésben a hozzájutások megszervezését, továbbá krízistelefon-ügyeletek, kapcsolatügyeletek működtetését, a szociális válsághelyzetben levő, terhes anyákat segítő kórházi szociális munkát.

A gyermekjóléti szolgálatok hatóköre a családban nevelkedő gyermekek segítésében, a szociális helyzetből fakadó hátrányok és a sikeres integráció érdekében a törvényi szabályozás módosításaival egyre szélesedik. Ennek alapján a jövőben hatékony, helyi preventív rendszereket is fognak működtetni, mivel törvényi feladatuk a veszélyeztetett gyermekek ellátása mellett a veszélyeztetettség megelőzése, valamint a családdal való együttműködés a veszélyeztető okok feltárásában és megszüntetésében. Ezt bizonyítja a gyermekjóléti szolgálatban kezelt problémák típusa is, amelyen belül évek óta emelkedik az anyagi, megélhetési, gyermeknevelési, ezen belül is a gyermek magatartászavarával összefüggő, valamint a szülők vagy a család életvitelével kapcsolatban felmerült problémák kezelése.

1. táblázat: Gyermekjóléti szolgáltatások a kezelt probléma típusa szerint

Forrás: ESZCSM

A gyermekek napközbeni ellátása közül a bölcsődei ellátás a jellemző, amely 2001. évben lassú emelkedést mutatott és így összesen mintegy 560 - szinte kizárólagosan önkormányzati fenntartású - bölcsőde működik az országban. A bölcsődék összesen mintegy 30 ezer gyermek gondozását biztosították. A 3 év alatti gyermekek 6 százaléka jár bölcsődébe. A bölcsődék munkáját 33 módszertani bölcsőde segíti, létrejöttüket pályázati úton támogatja a minisztérium.

Az országban mintegy 40 családi napközi, illetve 20 házi gyermekfelügyelet működik. A családi napközit működtető egyéni vállalkozók mellett egyre nagyobb számban jelennek meg az önkormányzatok.

A tárca a tavalyi évben is támogatta a bölcsődei keretek között gondozott fogyatékos gyermekek ellátási feltételeinek további javítását.

1. táblázat: Működő bölcsődék és férőhelyek száma 1999., 2000. években

Forrás: ESZCSM

A helyettes szülői ellátás mint a gyermekek átmeneti gondozásának egyik formája mára már felgyorsult, jelenleg 51 hálózat működik. A családok átmeneti otthonában ellátott szülők száma 2001. évben 1481-ről 999-re csökkent. Az ellátott gyermekek száma kisebb arányban, de csökkent; 2 046 főről 2 008 főre esett vissza. A családi átmeneti otthon működtetésénél a legnagyobb a civil szervezetek aránya. Jelenleg 92 ilyen otthon működik az országban a 25 gyermekek átmeneti otthona mellett. Kiemelt feladatként kezeljük a válsághelyzetben levő várandós anyák, illetve a kórházból kikerült anya és újszülöttje együttes elhelyezésének minél szélesebb körű biztosítását.

A gyermeki jogok érvényesítése érdekében megindult a gyermekek családközeli elhelyezése kis létszámú gyermekotthonokban vagy lakásotthonokban, és így a gyermekek túlnyomó többsége mára már nem a korszerűtlenné vált nagy létszámú intézményekben - kastélyokban - él.

Az 520 gyermekotthonban megközelítőleg 10 800 gyermek él, közülük mintegy 3 200-an 320-350 lakásotthonban. A gyermekotthoni hálózaton belül ma még elenyésző a speciális gyermekotthonok száma, jelenleg mintegy 50 ilyen intézmény működik, de hosszú távon egyre nagyobb igény van ezekre az intézményekre.

Nevelőszülői hálózatot működtet valamennyi megyei önkormányzat és néhány civil szervezet. A nevelőszülők száma és a hozzájuk elhelyezett gyermekek száma is minden évben emelkedik, így 2001. évben a mintegy 5 000 nevelőszülőből 410 hivatásos nevelőszülő, akiknél 1 900 gyermek nevelkedik. A 4 500 hagyományos nevelőszülőnél 8 240 gyermek nevelkedik.

Sok hiányosságot mutat a gyermekvédelmi gondoskodásban élő azon fogyatékos gyermekek ellátása, akik általános iskolában tanulnak és diákotthonban élnek.

A tárca egyik célja a nevelőszülői hálózat fejlesztése illetve a gyermekotthoni hálózat átalakítása. Ennek érdekében folytatódik a nevelőszülők kiválasztását és alkalmasságának megállapítását könnyítő FIKSZ tréning, illetve megtörtént a gyermekotthoni vezetők "gyámi képzése". 1999-2000-ben mintegy 400 otthonvezető vett részt a képzésben. A nevelőszülői felkészítő tanfolyamok indításához továbbra is meghatározó összeggel járul hozzá a szociális és családügyi tárca.

A hivatásos nevelőszülői hálózatként működő SOS Gyermekfalvakban és ifjúsági házakban jelenleg 226 gyermek és fiatal felnőtt gondozását és utógondozói ellátását biztosítják. Az SOS-anyák FIKSZ tréningje és az alapfelkészítés megtörtént, a 300 órás szakképzésük most indult el.

Az idei évtől került bevezetésre a gyermekvédelmi ágazatban - értékelve és elismerve szakmai tevékenységük nagyobb felelősségét - a 257/2000. (XII. 26.) Kormányrendelet alapján - a gyámi pótlék a gyermekotthon vezetők számára; a speciális otthoni pótlék a speciális otthonban a gyermekek gondozását ellátók számára, illetve a gyógypedagógiai pótlék a 3 év alatti gyermekeket gondozók számára.

A fiatalkorú bűnelkövetők közül a javítóintézeti nevelésre utaltak számára több mint 100 éve működő hálózat biztosít elhelyezést, ahol hatékony pedagógiai munka segíti a mintegy 220 fiatalkorú hatékony reszocializációját. Az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium fenntartásában jelenleg 4 javítóintézet működik, amelyek közül több intézmény ellátja az előzetes letartóztatásba kerülő 150 fiatal nevelését is.

A gyermekvédelmi gondoskodás keretében kell biztosítani az olyan gyermekek védelmét, akiknek nevelése a szülők beleegyezésével a területi ellátó rendszerben nem biztosítható. Ezt szolgálja a védelembevétel, amely olyan gyámhatósági döntés, ahol a hatósági felelősségvállalás az állami védelem tartós családgondozásával párosul. A veszélyeztetett gyermekek közül évente mintegy 13 ezer gyermek áll védelembevétel alatt.

Ugyancsak évente mintegy 2 500 gyermek családban nevelkedését segíti elő a családba fogadás, amelynek során a szülő kérelmére a gyermeket ideiglenesen személyében és környezetében is alkalmas család gondozza, neveli. A gyermekek súlyos veszélyeztetettségét megszüntető intézkedés az ideiglenes hatályú elhelyezés, amely évente mintegy 5 ezer gyermeket érint.

A családjukból kiemelt átmeneti, vagy tartós nevelésbe vett gyermekek helyzetét évente rendszeresen felül kell vizsgálni, ennek célja, hogy a gyermekek mihamarabb visszakerüljenek a családjukba, vagy ha ez nem lehetséges, elő kell segíteni az örökbefogadásukat. Évente ezer gyermek sorsa rendeződik örökbefogadással, amelyen belül a gyermekvédelmi gondoskodásban élő és örökbefogadott gyermekek száma közel 500. A külföldi örökbefogadással érintett gyermekek száma minden évben meghaladja a 100 főt.

1. táblázat: Örökbefogadás és felbontás (városi gyámhivatal)

Forrás: ESZCSM

Az intézkedések évente több ezer gyermeket érintenek, melynek következtében a gyermekvédelmi gondoskodásban élő átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermekek száma mintegy 13 ezer fő. A családból kiemelt gyermekek törvényes képviseletét a gyámság intézményén keresztül biztosítjuk. A gyámság feladatait nagyrészt az látja el, aki a gyermeket gondozza, így nevelőszülő, vagy a gyermekotthon-vezető.

A gyermekvédelmi gondoskodásban nagykorúvá vált fiatal felnőttek meghatározott feltételek mellett továbbra is utógondozói ellátásban részesülhetnek; a nevelőszülő háztartásában, gyermekotthonban, vagy utógondozó otthonban. 2001. évben mintegy 4 ezer fiatal felnőtt részesült utógondozói ellátásban.

A Gyermekvédelmi törvény a hatósági és a szolgáltató tevékenység szétválasztásával egyidejűleg a gyámhatósági feladatokat megosztotta a települési önkormányzat jegyzője és a gyámügyi és gyermekvédelmi ügyintéző (gyámhivatal) mint gyámhatóság között. Az azonnali intézkedést igénylő gyámhatósági ügyek a települési önkormányzat jegyzőjéhez (védelembe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés), a speciális szakmai felkészültséget igénylő ügyek pedig a városi, fővárosi kerületi gyámhivatalokhoz kerültek (nevelésbe vétel, örökbefogadás, családba fogadás, perindítások). A jellemzően felügyeleti és ellenőrzési feladatok pedig a megyei és fővárosi mint másodfokú gyámhivatalok hatáskörébe tartoznak.

A gyámhatóságok széles körű feladatait mintegy 4 000 ügyintéző látja el, ebből 950 fő a városi gyámhivatalnál, 113 fő a megyei (fővárosi) gyámhivatalnál. A hivatásos pártfogók száma 2001-ben 179 fő volt. A városi gyámhivatalok községekre kiterjedően látják el a hatósági feladataikat.

A gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátásokat, illetve a gyámhatósági intézkedéseket a gyermekeink védelmében elnevezésű nyilvántartási rendszer kapcsolja össze egy koherens rendszerré, mely végigkíséri a gyermeket az egész gondozási folyamaton, attól kezdve, hogy a gyermek, a gyermekjóléti alapellátás keretében családgondozásban részesült, az esetleg későbbi súlyosabb beavatkozási formákon - védelembe vétel, nevelésbe vétel - át egészen addig, hogy kikerülnek a rendszerből.

Ez a hozzájárulás a települési önkormányzatok által nyújtandó pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátásokhoz, az egyes ellátásokhoz tartozó és az önkormányzatokat terhelő különféle járulék- és hozzájárulás-fizetési kötelezettségekhez, valamint a közcélú munka szervezésének igazgatási feladataihoz kapcsolódik.

E feladatokon belül a gyermekeket és az ifjúságot érinti a kiegészítő családi pótlék 25 százalékának finanszírozása, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a bölcsőde, a családi napközi által nyújtott gyermekétkeztetésért fizetendő térítési díj normatív kedvezményének biztosítása, valamint a gyermekek napközbeni ellátása keretében nyújtott étkeztetés térítési díjának szociális alapon történő egyedi mérséklése, vagy elengedése.

A Belügyminisztérium Fejezetében a 23. címszám alatt a felsorolt feladatokra 2001. évben összesen 46 milliárd Ft állt rendelkezésre, amelynek 15 százaléka településen élő 0-17 éves korcsoportba tartózók arányában került az önkormányzatok között szétosztásra.

1. táblázat: A Belügyminisztérium családsegítő és gyermekjóléti támogatási rendszere

Forrás: BM

Az állam és az önkormányzat feladatellátásának megfelelően 75 százalékot központi költségvetés, az egyes jövedelempótló támogatások elnevezésű központosított előirányzatból és 25 százalékot a települési önkormányzat a pénzbeli és természetbeli szociális és gyermekjóléti ellátások elnevezésű normatíva terhére finanszíroz.Összege: 2001. évben 41,3 milliárd Ft volt.

Teljes mértékben a központi költségvetés fedezi, a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzata terhére. Összege 2001. évben 142 millió forint, amely minden évben a tényleges igények alapján felülvizsgálandó.

Teljes mértékben a központi költségvetés fedezi, a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzata terhére. Összege: 186 millió forint. 2003. évben a pénzbeli ellátásoknak többletforrás igénye nincs, mert a Gyvt. módosítása a feltételrendszerek szigorú meghatározásával az ellátotti kört nem bővíti.

A települési önkormányzat az ellátásban részesülő gyermekek után 2001. évben 177 600 forint/ellátott, 2002. évben 208 800 forint/ellátott állami hozzájárulást vehet igénybe. Ennek összkiadása 2001. évben 3 059 millió forint, 2002. évben 3 602 millió forint.

A települési önkormányzat az állandó lakosai után veheti igénybe az 1 100 forint/fő állami hozzájárulást.

Azon települési önkormányzat, melyek a gyermekjóléti szolgáltatást intézményes formában, legalább 3 fő foglalkoztatásával látják el, az állandó lakosok számához igazodva 2001. évben 380 forint/fő, 2002. évben 410 forint/fő összegű kiegészítő állami hozzájárulást vehet igénybe.

A települési önkormányzat a gyermekek vagy családok átmeneti gondozását biztosító intézményben, vagy helyettes szülői hálózat, illetve helyettes szülő által ellátottak után vehet igénybe, 2001. évben 455 700 forint/fő, 2002. évben 539 200 forint/fő összegű állami hozzájárulást.

Az előirányzat összkiadása 2001. évben 13 164 millió forint, 2002. évben 14 628 millió forint. Az ellátotti körbe a gyermekeken kívül a 18-24 éves korú, utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek is beletartoznak.

A területi gyermekvédelmi szakszolgálatot fenntartó megyei, (fővárosi) önkormányzat veheti igénybe 2001. évben 576 100 forint/ellátott, 2002. évben 640 590 forint/ellátott összegű állami hozzájárulást.

2001. évben 666 800 forint/ellátott, 2002. évben 714 400 forint/ellátott összegű hozzájárulás a speciális otthoni ellátásban részesülő gyermekek után vehető igénybe.

A területi gyermekvédelmi szakszolgálatot fenntartó megyei (fővárosi) önkormányzat vehet igénybe 2001. évben 49 700 forint/fő, 2002. évben 62 200 forint/fő összegű állami hozzájárulást.

Hozzájárulásra jogosult az a gyermekjóléti feladatot ellátó települési önkormányzat, amelyet a megyei gyámhivatal módszertani feladatok ellátására jelölt ki. Összege 2001. és 2002. évben egységesen 2 millió forint.

A települési önkormányzatot az igazgatási feladatainak ellátásához, állandó lakosai után 1282 forint állami hozzájárulás illeti meg. Ezen felül a körzeti gyámügyi és építésügyi igazgatási feladatokat ellátó települési önkormányzatokat egységesen 5 339 ezer forint, továbbá 251 forint kiegészítő állami hozzájárulás illeti meg. A körzeti igazgatási feladatok összkiadása 34 975 millió forint.

A fejlesztési feladatok megvalósítását évenként a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetében a kiemelt szakmai programok támogatására elkülönített pénzkeret szolgálja. Fejlesztési célunk a Gyvt. módosítása után is, a hiányzó gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátási formák országos kiépítése, valamint a már működő ellátások minőségének javítása, illetve új típusú ellátási formák bevezetése.

Ennek keretében támogatni kívánjuk

1. a már működő gyermekjóléti szolgáltatás tevékenységének bővítését speciális szolgáltatásokkal,
1. a gyermekek napközbeni ellátása terén bölcsődék és családi napközik létrehozását,
1. a már működő átmeneti otthonok feltételeinek javítását, illetve átmeneti otthonok létesítését,
1. gyermekotthoni hálózat átalakítását, gyermekotthonok belső korszerűsítését,
1. különleges és speciális gyermekotthonok létesítését.

A fentieknek megfelelően a gyermekvédelmi intézmények, prevenciós programok és szolgálatok fejlesztésére a 2001. évben 492 millió forint állt rendelkezésre fejlesztési célokra.

Változások a sorkatonai szolgálatban

A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény és a végrehajtására vonatkozó 178/1993. (XII. 27.) számú kormányrendelet elmúlt évi módosításaiból adódó főbb változások a sorkatonai szolgálat teljesítését illetően az alábbiak:

1. a sorkatonai szolgálat időtartama 9 hónapról 6 hónapra csökkent 2002. január 1-jével;
1. nem hívható be sorkatonai szolgálatra az a hadköteles, aki saját háztartásában két vagy ennél több kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik (korábban három kiskorú gyermek esetén mentesítettek szolgálatteljesítés alól);
1. a besorozott hadkötelest a behívása előtt három hónappal írásban értesíteni kell.

A sorkatonai szolgálat 2001. évi teljesítésével kapcsolatos főbb adatok

Összesen 18 690 fő hadköteles behívására került sor, amely a 2000-es évinél 17 százalékkal volt kevesebb. A bevonultak 27 százaléka 20 évesnél fiatalabb, 70 százaléka 20-24 éves és 3 százaléka 24 évnél idősebb.

A Honvédelmi Minisztérium családtámogató rendszere

A honvédelmi tárca családtámogató rendszere egyaránt kiterjed a hivatásos, szerződéses és sorállományú katonákra. Az alábbi táblázatban megjelenített szociális ellátások kiemelésénél a táblázat készítői azt vették figyelembe, hogy az illetményjellegű juttatásokon kívül melyek azok a támogatási formák a tárcánál, amelyek leginkább segítik a fiatalok családalapítással, otthonteremtéssel és a gyermekneveléssel kapcsolatos terheinek enyhítését.

1. táblázat: Szociális ellátási formákban részesülők

Forrás: HM

A születések száma a 2000. évi enyhén emelkedő tendenciához képest csökkenést mutat, hiszen míg 2000-ben 97 597 volt az élveszületések száma, addig 2001-ben az előzetes adatok szerint ez a szám 97 ezerre csökkent.

A koraszületések (2 500 g alatti születési súly) gyakorisága 1995-ig évről-évre fokozatos csökkenést mutatott, azonban ez a tendencia megállt. Az előzetes adatok szerint 2001-ben ez az arány 8,5 százalék volt. A magzati veszteségek aránya 1980-tól fogva napjainkig csökkenő tendenciát mutat: 2001-ben 72 ezer fő volt. Ebből magzati halálozás 16 ezer, terhesség megszakítások száma 56 ezer (Előzetes adatok).

A férfiak születéskor várható átlagos élettartama valamivel javult az előző évhez viszonyítva: 2000-ben 67,1 év (1999-ben 66,3 év volt). A nők születéskor várható átlagos élettartama igaz enyhén, de tovább emelkedett, jelenleg 75,6 év.

1. táblázat: Az egyes életkorokban még várható élettartam

Forrás: ESZCSM

Ezek az adatok messze elmaradnak az Európai Unió átlagától, de a közép-kelet-európai országok idevonatkozó adataitól is, különösen a férfilakosság halandósága tekintetében. Az okok hátterében éppúgy jelen van meghatározóan a hiányos egészségkultúra és a környezetszennyezés, mint az ország gazdasági fejlettségének, teljesítőképességének hiányosságai, a társadalmon belüli egyenlőtlenségek, valamint az egészségügyi ellátás kifogásolható színvonala.

Leggyakoribb halálokoknak a rosszindulatú daganatok, a szívbetegségek, az agyérbetegségek, az érelmeszesedés, a hörghurut, tüdőtágulat és asztma, a májbetegségek, a balesetek, az öngyilkosság és az önsértések minősülnek. Ezek száma évek óta csökkenő tendenciát mutat, 2001-ben 132 ezer volt.

A Magyarországon élő gyermekek egészségi állapotának egyik nemzetközi összehasonlításban is alapvető mutatószáma a csecsemőhalálozás alakulása, mely 2000-ben 9,2 volt 1 000 élve szülöttre számítva. A hazai csecsemőhalandóságot az utóbbi években mérsékeltebb csökkenés, majd a múlt évben emelkedés jellemezte. A csökkenés mögött nem csak az újabb gyógymódok, gyógyszerek állnak, hanem az egyre kiterjedő megelőző tevékenység is fontos szerepet játszik. A jelentős javulás a jól szervezett anya- és csecsemővédelmi ellátásnak is köszönhető. A csecsemőhalálozás csökkenésében fontos szerepe van a preventív csecsemővédelem fejlődésének, a terhesgondozás fejlettségi szintjének, valamint a jól működő védőnői hálózatnak.

1. táblázat: Csecsemőhalálozás a főbb halálokok szerint

Forrás: ESZCSM

A kedvező tendencia ellenére az európai országok túlnyomó többségében azonban még ma is kevesebb a csecsemőhalálozás, mint hazánkban. Magyarország a csecsemőmortalitás gyakoriságát tekintve változatlanul a legkedvezőtlenebb adatokkal jellemezhető európai országok közé tartozik. A csecsemőmortalitás alakulását befolyásoló számtalan faktor közül döntő jelentőségű az újszülött születési súlya, mely alapvetően meghatározza a csecsemő életkilátásait, testi és szellemi fejlődését. Valószínű, hogy a kis súllyal születettek és a koraszülöttek arányát nagyban befolyásolja az anya életmódja (művi vetélés, alkoholizmus, dohányzás, rossz higiénés viszonyok, munkanélküliség).

Arányaiban kiemelkedően magas arányokat mutatnak a morbiditás, mortalitás külső okai.Az adatok 1999-hez képest egyértelmű csökkenést mutatnak.

Az óvodások, az iskolás 5. osztályos, és a 11. osztályos tanulók körében végzett vizsgálatok adatait, illetve észlelt elváltozásokat hasonlítottuk össze nemek szerinti bontásban és százalékos előfordulásban. Az 5. és 11. osztályokban az amúgy is magas szűrési arány tovább növekedett. Ennek oka az iskola-egészségügyi hálózat (védőnők és orvosok) eredményes munkája. Mindhárom korcsoportban a csont, izom és kötőszövet betegségei vezetik a szűrési eredménylistát, ezt követik a látászavarok, majd az endokrin táplálkozási anyagcsere betegségei, a magatartási és emocionális zavarok.

Az iskolaegészségügyi összehasonlítható értékelés során megállapítható, hogy a fiatalkorú népesség egészségi állapota évek óta folyamatosan romlik, egyes betegségek és elváltozások aránya az azonos évjáratokban, azonos életkorúak körében évről-évre növekszik. (pl. az asztma előfordulása a III. osztályos középiskolások körében 20 éve csupán 1,7 ‰ volt, ma ezer 17 éves gimnazista között tizenhárom asztmás található.)

Néhány általános megállapítás a kórképek, elváltozások sorrendjében:

1. A bőr és bőralatti kötőszövet elváltozásai gyakoribbak az idősebbek (elsősorban a fiúk) körében. Felismerhető tendencia, hogy csökken a gombás bőrbetegségek aránya.
2. A legriasztóbb képet a csont, izom, kötőszövet elváltozásai mutatják. A romló adatok elsősorban a mozgásszegény életmódra vezethetők vissza. A középiskolások között 10 százaléknyi a tartási rendellenesség előfordulása. Hasonló mértékű, de évről évre növekvő arányú a scoliosis. 1-1,5 százalékban fordul elő a m. Scheuermann és 2-2,5 százalékban fordulnak elő degeneratív kórképek. A statikai lábbetegségek (elsősorban a lúdtalp) előfordulási aránya minden életkorban 15 százalék körüli.
3. A látászavarok (fénytörési hibák) az idősebb tanulók között gyakoribbak és fokozatosan növekvő arányt mutatnak. Örvendetes, hogy a kancsalság előfordulási aránya minden korosztályban csökkenő tendenciát mutat. Megnyugtatónak kell tartani, hogy növekszik a szemüveget viselők aránya. Ez a szűrővizsgálatok eredményességét mutatja. A 15-17 évesek között 7‰-ben fordul elő az amblyopia (az arány évek óta nem változik.) A színlátás zavarait nagyobb számban elsősorban a fiúknál találjuk. Az 1,5-2,0 százalékos előfordulási gyakoriság állandónak tűnik. Sajnálatos, hogy az egyszemű látás aránya - bár igen alacsony, de - az életkorral együtt növekszik.
4. Figyelemre méltó, hogy a halláscsökkenés aránya az 5 évesek között a legnagyobb mértékű (1%), amely magasabb, mint a korábbi években. Itt is megállapítható, hogy a fiúk között több a nagyothalló.
5. A keringési rendszer elváltozásai között viszonylag stabilnak mondható a vitiumok (4-5‰) és a ritmuszavarok aránya (5-7‰). A ritmuszavarok arányszáma egyébként az óvodások között magasabb. A figyelem középpontjába a hypertóniát kell állítani, amelynek előfordulási gyakorisága az életkorral nő; a 15 évesek körében 1,2-1,3 százalék, a 17 évesek között 1,7-1,8 százalék.
6. Különösen figyelmeztető jel, hogy a gyomor-nyombél fekély előfordulása a legutóbbi adatok szerint jelentősen, a 17 évesek között - az előző évekhez képest - kétszeresére (108 eset) emelkedett. Hasonlóképpen - az alacsony értékek ellenére is - a felszívódási zavarok aránya.
7. A vesebetegek előfordulási gyakorisága is emelkedő arányú, különösen a 17 éves lányok körében. Megnyugtató regisztrálni, hogy már az 5 éves óvodások között is évről-évre kevesebb visszamaradt herét diagnosztizálnak.
8. Az endokrin táplálkozás és anyagcserezavarok között állandónak és a korcsoportnak megfelelőnek tekinthető a cukorbetegek aránya (15 évesek között 1,8‰). Nem növekszik (5-6 ‰ körüli) a golyvások aránya. Folyamatosan nő ugyanakkor a kövér gyermekek aránya. Legtöbb obez gyermek a 11 évesek között található. Ez az egyetlen korcsoport, ahol a fiúk nagyobb arányban elhízottak, mint a lányok. Meglepő, hogy viszonylag sok a kórosan sovány gyermek is. A 15 évesek között az 5 évvel korábbi 4‰-es előfordulási gyakoriság mára 10 ‰-re növekedett.
9. Figyelemre méltó az az adat is, hogy növekvő arányú a növekedéselmaradás az 5 és 10 évesek között.
10. Az adatok elemzése során megállapítható, hogy ma fele annyi az anaemiás gyermek, mint 20 évvel ezelőtt. Korosztályi különbség nélkül az előfordulási arány 5-7 ‰
11. Erőteljesen növekvő arányú - különösen a magasabb évjáratoknál - az asztma előfordulása (1-1,5%). Viszonylag alacsony az allergiás bőrelváltozások gyakorisága (6-8 ‰), de növekvő tendenciát mutat az egyéb allergiás megbetegedések aránya, ugyancsak az idősebb gyermekek között (3-5%).
12. A magatartási zavarok előfordulása értelemszerűen az óvodások körében a legmagasabb (1,8 %). Az iskolai teljesítmény zavarait inkább a 11 évesek között jelzik. Kifejezett szomatoform zavarok a 15, de inkább a 17 évesek körében észlelhetők.
13. Stabilnak tűnik, de finomabb elemzéssel megállapítható, hogy az epilepszia előfordulási gyakorisága évről évre növekszik. A 2,5-3,0 ‰-es érték - ismereteink szerint - külföldi adatokkal azonos.

Alap- és középfokú oktatási intézmények higiénés viszonyai

Az ÁNTSZ 1999-2000, illetve 2000-2001-es tanévben végzett felmérése alapján (érintett populáció: 1,5 millió gyermek, vizsgálat tárgya: 5 350 iskolaépület) kialakult helyzetkép az mutatja, hogy:

14. az oktatási intézmények épületei műszakilag rossz állapotban vannak;
15. a gyermekek számának csökkenését jelző demográfiai adatok ellenére működnek a megengedett maximális létszám feletti nagy létszámú osztályok;
16. a kompenzálásra higiénés szempontból nem elfogadható megoldásokat (tetőtér, alagsor) alkalmaznak.

A hiányosságok gyakorisági sorrendje alapján első három helyen az épületek felújítása, tatarozása, valamint a víz-szennyvízhálózat kiépítése áll.

A gyakorisági sorrend mellett fontossági sorrend is létezik, amennyiben a hiányosság, közvetlenül is, egészségkárosodáshoz vezet. Ilyen a mesterséges megvilágítás kérdése, mely nem megfelelő az iskolaépületek 21 százalékban.

A higiénés helyzetképet negatív irányba befolyásolják - az anyagi jellegű gondok mellett szemléletbeli problémák is. Ilyen pl. a személyi higiénére fordított idő biztosításának hiánya (testnevelés óra utáni fürdés, mely az iskolák 28%-át érinti).

Az Országos Közegészségügyi Központ Gyermek- és Ifjúsághigiénés Osztálya 2000-ben országos felmérést végzett az iskolai számítógépes oktatás közegészségügyi helyzetéről. A vizsgálat elvégzését indokolttá tette az ebben a témában az ÁNTSZ Fővárosi Intézetének Gyermek- és Ifjúságegészségügyi Osztálya által 1999-ben végzett fővárosi felmérés eredménye, mely az egészségkárosodásokat kiváltó okok (az egészségügyi kívánalmaknak nem megfelelő számítógép- illetve irodabútor használata) előfordulási gyakoriságának növekedését mutatta.

Annak ismeretében, hogy a képernyő előtt kedvezőtlen körülmények között végzett munka akár egészségkárosodást is okozhat, 7 megyében 255 véletlenszerűen kiválasztott általános és középiskolában vizsgálták a számítógépes oktatás feltételeit. Megállapították, hogy a felmért 282 számítógépterem jelentős százalékánál fordultak elő hiányosságok (nem megfelelő légcsere, megvilágítás, padlózat, berendezés, stb.). Még a kisebb beruházást igénylő esetek (árnyékoló függöny hiánya, asztallap felületének tükröződése, stb.) sem nyertek megoldást.

Az eredmények alapján szükségét látták olyan ajánlás, majd később jogszabály megjelentetésének, amely meghatározza iskolai számítógépes tantermekre vonatkozóan a képernyős munka minimális biztonsági és egészségügyi követelményeit.

2001-ben elkészítették "Az iskolai számítógépes oktatással kapcsolatos egészségügyi követelményekről" szóló módszertani ajánlást, eljuttatták az ÁNTSZ megyei/fővárosi intézeteihez, amelyek továbbították az illetékességi területükhöz tartozó iskolák és önkormányzatok felé.

2001. évben 88 768 fő került sorozásra, ahol egészségi állapot alapján az alábbiak szerint minősítették őket:

1. táblázat: A sorköteles fiatalok egészségi alkalmassága

Forrás: HM

A 2001. évben az összes alkalmatlannak minősített létszám (43 432 fő) 50,6 százaléka pszichés okokból kapott ilyen minősítést. Az előírt szolgálati idő letöltése előtt a behívottak 12 százalékát kellett leszerelni, döntő mértékben egészségi okok miatt.

1. táblázat A különböző betegségcsoportonkénti százalékos megoszlások az összes sorozott létszámhoz viszonyítva

Forrás: HM

1. táblázat: Az alkalmatlan minősítések legnagyobb arányát adó betegségcsoportok főbb alcsoportjait és azok százalékos megoszlása az összes sorozott létszámhoz viszonyítva

Forrás: HM

Az egészségi alkalmatlanságot okozó betegségcsoportok aránya gyakorlatilag nem változott. Az alkalmatlanok arányának csökkenését főleg a "tüdő és légzőszervi" megbetegedések kisebb száma okozza. A "ideg-elme" csoport alacsonyabb részesedését az összes sorozott létszámának arányában inkább a többi csoport emelkedő létszáma okozza. A belgyógyászati betegcsoportok (kivéve a tüdő, légzőszervi megbetegedéseket) mellett a mozgásszervi- és fül-orr-gégészeti betegek aránya is növekszik.

A sorozás statisztikai adatainak értelmezését más oldalról megközelítve fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy 2001. évben az összes alkalmatlannak minősített létszám - 43432 fő - 50,6 százaléka pszichés okokból alkalmatlan. A sorozási feladatok végrehajtását másodfokon a Magyar Honvédség sorozó főszakorvosa koordinálja.

Az Országgyűlés Egészségügyi és szociális bizottsága 2001. október hónapban napirendre tűzte a katonai szolgálatra való egészségügyi alkalmasság minősítésének tapasztalatairól elképzeléseiről történő tájékozódást, illetve az egészségügyi alkalmasság elbírálásának módosításáról szóló rendelet-tervezettel kapcsolatos tájékoztatást.

A dohányzás és az erős dohányzás is nagyobb arányban a fiatal férfiakra jellemző. A fővárosban kevesebben dohányoznak, az erős dohányosok leginkább községi lakosok. Az életkor emelkedésével egyre többen dohányoznak a fiatalok közül. A gazdasági aktivitást vizsgálva az erős dohányosok között kiugróan magas arányban vannak a munkanélküliek. Az iskolai végzettség szerint nagyon markánsak a különbségek: az iskolázottabbak felé haladva növekszik a nemdohányzók aránya; a legfeljebb általános iskolai végzettségűekhez képest a diplomások között feleannyi a dohányos. A dohányzás szempontjából a szülői példa is meghatározó. A dohányzó szülők gyermekei közül szinte minden második, a nemdohányzó szülők gyermekei közül csak minden negyedik dohányzik. Ennél valamivel nagyobb mérvű a különbség az erős dohányzás esetében. Napjainkban némiképp átstrukturálódott a dohányosok összetétele, egyre több közöttük a nő és a fiatal. A fiatal dohányosok sokkal korábban szoknak rá a cigarettára, de nem válnak annyira erős dohányossá, mint idősebb társaik.

1. táblázat: A 15-29 éves népesség megoszlása dohányzási szokások és társadalmi jellemzők szerint (%)

Forrás: Ifjúság 2000^(c)

A dohányzás mellett az alkoholfogyasztás is a férfiakra jellemző nagyobb mértékben. Az életkor emelkedésével növekszik azoknak az aránya, akik alkoholt fogyasztanak; a 25-29 évesek isznak leginkább heti rendszerességgel Ezt a tendenciát erősíti, hogy szakmunkásképzőben, középiskolában tanulók fogyasztanak legkevésbé alkoholt, illetve, hogy az alkalomhoz kötött ivás ("szociális ivás") a főiskolásokra és egyetemistákra a legjellemzőbb. Figyelemre méltó, hogy a munkanélküliek aránya kiemelkedően magas a rendszeresen ivók körében. Az eddigieken kívül lényeges különbségek rajzolódnak ki az iskolai végzettség mentén. A képzettség emelkedésével nő az alkalmankénti alkoholfogyasztás, a rendszeres ivás inkább az alacsonyabb iskolai végzettségű fiatalokra jellemző. Ezt a tendenciát erősítik a szülők iskolai végzettsége alapján kapott eredmények is. Az alkoholfogyasztás szempontjából meghatározó, hogy volt-e a megkérdezett családjában valaki, akinek a túlzott alkoholfogyasztás problémát okozott. Azok a fiatalok, akiknek a családjában felmerült ez a probléma, nagyobb arányban isznak szeszes italt heti rendszerességgel, mint azok a társaik, akiknek a családjában nem volt/nincs alkoholfüggő.

A magyar fiatalok ivási szokásaira jellemző, hogy mind a sör, mind a tömény italok napi és heti fogyasztásában jelentős nemi különbségek vannak általában, azonban a tömény italokat fogyasztó 2. osztályos szakmunkástanuló fiúk és lányok között alig van különbség.

1. táblázat: A 15-29 éves népesség megoszlása alkoholfogyasztási szokások és társadalmi jellemzők szerint (%)

Forrás: Ifjúság 2000^(c)

Az addiktológiai problémák átfogó epidemiológiai vizsgálata mindmáig várat magára. Az elmúlt években egyetlen országos felmérés készült első- és másodéves középiskolások országos reprezentatív mintáján, ahol a három nagy kémiai szenvedélyszer-használatról kaphattunk friss adatokat. E kutatás legfontosabb adatai szerint az évtized első felében jellemző stagnálás után a dohányzás, alkoholfogyasztás és illegális drogfogyasztás jelentős növekedése következett be 1997 és 98 között és kisebb mértékben 1999-ben. A középiskolások körében egyre dominánsabbá vált a marihuána, növekedett a többi tiltott drog fogyasztása is, de változatlanul a legelterjedtebb visszaélésre alkalmas szerek közé tartoznak a nyugtatók. Nem szorult vissza az egyéb gyógyszerek alkohollal együtt való fogyasztása, és nem csökkent az inhalánsok elterjedtsége sem.

A drogfogyasztás terjedésének jelenségét kiegészíti a korábban is elterjedt és ma is növekvő dohányzás, valamint alkoholfogyasztás. Az ESPAD 99-es vizsgálata alapján, ha nem történik jelentős változás, akkor a tiltott drogok használatában a sereghajtó szerepből a középmezőnybe kerülhetünk.

Az egészségügyi intézményekben kezelt kábítószer-fogyasztók száma a korábbi évek tendenciájától eltérően nem növekedett, sőt 2000-hez képest is csökkenő tendenciát mutatott: míg 2000-ben 12 789 beteget kezeltek az egészségügyi intézmények, 2001-ben 12 049 drogbeteget jelentettek. (Az adatok korábbi évek adataival történő összehasonlítása fokozott óvatosságot igényel. A csökkenés hátterében valószínűleg az adatgyűjtési rendszer változtatása áll). Az egészségügyi intézményekben kezelt kábítószer-fogyasztó férfiak száma 1995 óta minden évben magasabb volt, mint a nőké, míg az életkori megoszlást vizsgálva megállapítható, hogy mindkét nemnél a 20-24 év közötti korosztályból jelentkeznek legtöbben az ellátórendszerben.

Kiemelt figyelmet érdemel azonban az a tendencia is, hogy 2000-hez képest egyértelmű emelkedést mutat az első alkalommal kezelésben megjelent kábítószer-fogyasztó nők és férfiak kategóriában a 13 év alattiak száma.

A kezelt betegek száma megyénként különböző képet mutat: 2001-ben a legtöbb kábítószer-fogyasztó beteget Budapesten, Baranya és Csongrád megyében láttak el a kezelőintézmények. A negatív tendenciák közül Bács-Kiskun megyében például a kezelt betegszám több mint a duplájára emelkedett.

A családban előforduló deviáns viselkedésről, illetve valamilyen szenvedélybetegségről a bevonuló fiatalok 14,8 százaléka számolt be. A drogszűrésen átesett sorállomány körében a drogfertőzöttség 5,7 százalék volt.Összehasonlítva az előző évek adataival (az 1999-ben végzett szűrővizsgálatok végrehajtása során a drogérintettség az állomány körében 24,8%, 2000-ben 8,8% volt), egyértelműen megállapítható a szűrővizsgálati rendszer visszatartó ereje, illetve a honvédelmi tárca megelőző tevékenységének hatékonysága.

A honvédség állományában 2001-ben végzett epidemiológiai felmérés szerint (mintaszám: 700 fő) a válaszadók 11,5 százaléka került kapcsolatba valamilyen formában a kábítószerrel.

A droghasználók esetében a drog kipróbálásának első életkora a különböző drogfajtáknál azonos: 13 éves korban kezdődik. Ezen belül a kipróbálók 50 százalékánál a szipuzás kipróbálásának van jelentős szerepe. A marihuána kipróbálása 15 éves korban emelkedik meg, hasonlóan az LSD-hez és az amphetamin származékokhoz. 16 éves korban jelenik meg erőteljesen az ópium 18 százalékos eloszlással.A megkérdezettek közül 17 éves korban jelenik meg a kokain 7 százalékban.A 18 éves korosztály 30 százaléka marihuánát fogyaszt, ezt követi az amphetamin élvezete 25 százalékkal , LSD 12 százalék, a kokain élvezők 7 százalék, a legkevesebben ópiumot használnak 6 százalék, a többi az egyéb drogélvezőknek a száma.

A kábítószer nem tiszteli a honvédség intézményrendszerének határait sem. A honvédség a kábítószer fogyasztás legveszélyeztetettebb színterévé válhat. A prevenciónknak számolnia kell azzal a ténnyel, hogy az állomány jelentős csoportja használ illegitim szereket.

A sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatalok prevencióját már jóval a bevonulás életkora előtt meg kell kezdeni, azonban nemcsak az idejében megkezdődő, hanem a megfelelő hosszúságú "dózisú" prevenció lehet sikeres. A honvédelmi tárcánál a drogprevenciós tevékenységet a Magyar Honvédség Drogprevenciós Bizottsága koordinálja.

A honvédelmi tárca vizsgálatban felmérte a drog kipróbálásával kapcsolatos attitűdöt valamint a veszélyességének megítélését. A megkérdezettek az amphetamin kipróbálását vagy nem tartják kockázati tényezőnek, vagy elutasítják, mint a hozzászokás lehetőségét. A kemény drogokat még a kipróbálás szintjén is veszélyesnek ítélik.

A megkérdezettek 56 százaléka - az erre vonatkozó kérdőív kitöltésének idején - rendszeresen dohányzott, 4 százalék válaszolta azt, hogy naponta több mint két doboz cigarettát szív el. 8 százalék válaszolta hogy még életében nem dohányzott, 6 százalékuk pedig korábban dohányzott de leszokott. Az első rágyújtás leggyakrabban 13-14 éves korban történik : 26 százalék. Ez az adat önmagában nem minősíti a fiatalok dohányzási szokásait, hiszen az első rágyújtás jelentheti a leszokás kezdetét éppúgy mint a rászokás pillanatát.

A fiatalok 8,7 százaléka mondja magáról, hogy soha nem fogyaszt alkoholt. Rendszeres alkoholfogyasztó a sorállomány 16,73 százaléka, akik közül napi fogyasztó 14,63 százalék. Az egészséged a legerősebb fegyvered című program felmérésének adatai lehangoló képet mutatnak a fiatalok alkohollal való első találkozásának időpontjáról. A válaszadók 15 százalékos aránya 13-14 éves korában nyúlt először pohárhoz, 20 százalék azoknak az aránya, akik 16 éves korban találkoztak először az alkohollal és 18 százalék azoknak az aránya akik nem fogyasztanak alkoholt. Az általános iskolás korú 13-14 éves gyermekek 23 százaléka már az első alkohol fogyasztás alkalmával berúgott. Az átlagosan 22-24 éves fiatalemberek esetében elrettentően magas 23 százalék azoknak az aránya, akik életük során már 39 alkalomnál többször rúgtak be, míg mindössze 13 százalék azoknak az aránya, akik még sohasem csíptek be. A kérdőív adatainak feldolgozását követően nem ért minket meglepetésként, hogy a válaszadóink családjában 30 százalék azoknak az aránya akik rendszeresen sok alkoholt fogyasztanak.

A kutatási terület a gyógyszerek helytelen használatának visszaéléseire is vonatkozik: Orvosi rendelvényre a megkérdezettek 86 százalék még nem szedett nyugtatót. Orvosi ajánlás nélkül sem jellemző az altató nyugtató szedése: 1-2 alkalommal 2 százalék, 3-5 alkalommal 2 százalék. Úgy tűnik ebben a kutatásban is beigazolódott az az általános tény hogy a férfiak a feszültséget és a stresszt inkább az alkohollal, a nők pedig nyugtatókkal, altatókkal oldják meg.

A 15-29 éves népesség körében a sporttevékenységet végzők aránya 33 százalék. Jelentős eltéréseket találunk, ha társadalmi jellemzők szerint vizsgáljuk a fiatalok sportolási hajlandóságát.

Már a nemek szerinti különbségek is figyelemre méltóak, a fiatal férfiak 39 százaléka, míg a nők 27 százaléka sportol. Minél urbanizáltabb a település, annál több a sportoló fiatal. A korcsoportos bontás a várt eredményeket hozta: jóval az átlag felett sportolnak a 15-19 évesek. Ez érthető is, hiszen nagyrészük még tanuló, ily módon lehetőségük van eljárni a kötelező testnevelési órákon kívüli iskolai edzésekre és rendelkezésükre áll az oktatási intézmények sporteszköz-állománya. Legkevésbé a 25-29 éves fiatalok sportolnak, akiknek jelentős része már dolgozik és talán családjuk is van. A tanulók minden kategóriája az átlag felett sportol, legkisebb mértékben az általános iskolások és szakmunkásképzőben tanulók, legnagyobb arányban a felsőfokú intézetek hallgatói végeznek testmozgást. A tanulókon kívül a legnagyobb arányban - de az átlag alatt - az aktív kereső kategóriába tartozó fiatalok sportolnak.

1. táblázat: 15-29 éves népesség körében a sporttevékenységet végzők aránya társadalmi jellemzők szerint (%)

Forrás: Ifjúság 2000^(c)

Az Oktatási Minisztérium által kezdeményezett vizsgálatban megállapítást nyert, hogy előtérbe került és elfogadottá vált a sport, a testedzés életmódformáló hatása, de a gyakorlati megvalósítása még nem felel meg a jelen elvárásainak. A 2001-ben végzett felmérések adatai alapján a felsőfokú intézményekben tanuló hallgatók fizikai (fittségi) állapota még mindig csak közepesnek értékelhető.

Az intézmények által megadott adatok összegzése alapján, a tényleges hallgatói létszámot figyelembe véve, a nappali tagozatos egyetemi-főiskolai hallgatók fittségi mutatója az alábbiak szerint alakult.

1. táblázat: A nappali tagozatos egyetemi-főiskolai hallgatók fittségi mutatója

Forrás: OM

Héraklész-program

A Nemzeti Utánpótlás-nevelési Koncepcióban megfogalmazott célok gyakorlati megvalósítására - figyelembe véve az eddigi törekvéseket, egyúttal megfogalmazva a jövő feladatait -, az Ifjúsági és Sportminisztérium elindította 2001. évben a Héraklész-programot, amely tucatnyi sportág legtehetségesebb fiatal sportolóinak igyekszik olyan szakmai, infrastrukturális, sporttudományos hátteret biztosítani, amelyet a hivatásos sportolók is megelégedéssel fogadnának. (A program szakmai felügyelete és végrehajtása érdekében a minisztérium megalapította 2002. évben a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézetet (NUPI), mint költségvetési intézményt.) Az intézet költségvetése tartalmazza a program működtetéshez szükséges forrásokat, melyről az ifjúsági és sportminiszter a 12/2002. (III.6.) számú határozatával döntött. A program költségvetése 854,9 millió forint volt.

Magyarországon növekszik azon csoportoknak a száma, amelyek önhibájukon kívül gazdasági, társadalmi vagy szociális okok miatt kiszorulnak a sportolási lehetőségek igénybevételéből. E csoportokba tartozik a Belügyminisztérium rendszerében önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok területén működő civil szervezetek köre, a munkanélküliek köre, kisebbségi csoportok tagjai és azok civil szervezetei, létminimum alatt élők köre, hajléktalanok köre. A sport egyik fontos funkciója, hogy a sporttevékenység végzésével elősegítse az ezen csoportokba tartozó egyének társadalomba való integrálódását.

A kormányzat kiemelt feladatának tekinti a szociális sport, ezen belül a bűnmegelőzési és egészségnevelő programok támogatását.

Ma Magyarországon ezen a területen kevés számú hatékony program működik. Kiemelkedik a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesületének már évek óta működő és hosszú távra tervezett programsorozata.

Mintegy tizenöt esztendővel ezelőtt V. Standyfer, egy Marylandban élő szociális munkás - tanulmányozva az éjszakai életet - arra lett figyelmes, hogy leginkább a sötétedés beállta után virágzik a fiatalkorú bűnözés és a kábítószer-kereskedelem. Nem nézte tétlenül a gyerekek elkallódását, barátaival összefogva hamarosan éjszakai kosárlabda-mérkőzéseket szervezett az utcán csellengők részére. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, egy év alatt a régióban felére csökkent a fiatalkorú bűnözés, két éven belül pedig az Egyesült Államok csaknem mindegyik tagállamában működtek már hasonló sportklubok. Közel kilenc esztendeje dr. Faragó Sándor gyermekorvos és gyermekpszichiáter szakorvos elhatározta, hogy megpróbálkozik valami hasonlóval hazánkban is, ám az amerikai példától eltérve a kosárlabdázás helyett asztaliteniszezni hívta a fiatalokat. E célból megalapította a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesületét.

Az egyesület elnöksége és önkéntesei koordinálják a főváros és az ország egyéb területein működő éjféli klubok tevékenységét. Rendezvényeikkel, az ügyet népszerűsítő, tudatos "PR"- tevékenységet folytatnak, amelynek eredménye, hogy lassan kis településeken és aprófalvakban is nyitásra készen állnak vagy működnek hasonló klubok.

Élő, rendszeresen működő munka és sportbaráti kapcsolat alakult ki a szervezet és a német, hasonló célú "Sportjugendzentrum", a KICK programjával Az egyesület hosszú távú terve az ország minden településén pozitív, sportolásra, éjszakai vagy nappali versenyek lebonyolítására alkalmas hálózat létrehozása, később egy európai éjféli sportklub mozgalom alapjainak megszervezése.

A Holdsugár-program - a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesülete és az Ifjúsági és Sportminisztérium közös programja - 2001-ben indult.

A program célja a fiatalok szabadidő-eltöltésének és szórakozási kultúrájának megváltoztatása a sport, a játék, a káros szenvedélyektől mentes, tiszta eszközökkel folytatott versengés irányába.

A Holdsugár-program 2001-es tevékenysége 5 fő részre osztható, melyre az Ifjúsági és Sportminisztérium által nyújtott támogatás összesen 20 millió forint volt.

1. Holdsugár Kupák
2. ISMÉSE Koordinációs Központ létrehozása, működtetése
3. Három vidéki központ beindítása,
4. Holdsugár Sport Road Show lebonyolítása,
5. Kiadványok (Hírpong újság), szórólapok elkészítése.

Az egyesület jelen volt a Pepsi Szigeten is, ahol éjszakánként ping-pongozási lehetőséget biztosított a fiataloknak. Legutóbbi nagyszabású rendezvénye a Fővárosi Állatkertben zajlott, ahol a minisztérium is képviseltette magát.

Bármelyik Holdsugár Klubról elmondható, hogy családpótló, társkereső, szociális sportklub és mozgalom is egyben, amely azt tűzte ki célul, hogy ne kallódjanak el értelmetlenül az utcán a fiatalok. Az a legfontosabb, hogy sikerült a kamaszokkal egy pozitív szórakozási kultúrát megszerettetni, s elmondhatják, hogy egy összetartó közösség tagjai.

6. táblázat: Holdsugár számokban

Forrás: GYISM

A jegyzett statisztikákból kitűnik, hogy 2001-ben több fiatal sportolt az egyesület klubjaiban, rendezvényein, mint az azt megelőző nyolc évben.

Több tízezerre tehető azoknak a száma, akik a különböző rendezvényeket (országos bajnokságok, ligameccsek, berlini rendezvények, országjáró-bemutató körutak) látogatták.

1. táblázat: Legjelentősebb események

Forrás: GYISM

Az Ifjúsági és Sportminisztérium stratégiájában központi helyet foglalt el az iskolai testnevelés és sport hatékonyságának javítása, az alapvető személyi, tárgyi és anyagi feltételek fokozatos bővítése.

A legkisebbek, a még az általános iskola előtt álló (0-6 éves) gyermekek esetében a mozgásgazdag életmód és a sport megszerettetése a cél. Nem elhanyagolható az sem, hogy a sport kiváló nevelési eszköz, amely lehetőséget kínál a gyermekek képességeinek fejlesztésére, a közösségi szellem kialakítására, valamint egészséges versenyszellemre tanít és számos olyan értéket képes bemutatni, amely nélkülözhetetlen a modern társadalomban. Ennek a célrendszernek az elérése érdekében tartja fontosnak az Ifjúsági és Sportminisztérium a nők és a családok sportjának kiemelt támogatását. A projekt figyelembe veszi és segíti azt, hogy a nők kiemelt szerepet játszanak mind a család összetartása, mind annak finanszírozási, fogyasztási szokásainak meghatározásában. Figyelemmel van arra is, hogy a nők testi, szellemi és lelki egészségének megőrzése, sporttevékenységük bátorítása a családi értékek megőrzésének, a család és a felnövekvő nemzedékek jelenlegi és jövőbeni egészségének záloga lehet.

Az általános iskolai korosztály (7-14) esetében, az Ifjúsági és Sportminisztérium célrendszerében kiemelt jelentőséggel bír az iskolai testnevelés támogatása. A sport megszerettetésének szándéka, a rendszeres sportfogyasztóvá válás támogatása, a családok közös sportolásának segítése ezen korosztály esetében is fontos. Kiemelendő ugyanakkor az általános iskolai sport kötött normatív támogatásának megjelenése, amely a tanintézetek életében az egyéb fontos nevelési feladatok közül kiemeli a testi nevelést, és semmi másra nem fordítható forrásokat rendel mellé.

A gyermek- és ifjúsági sport támogatása és szervezése az Ifjúsági és Sportminisztérium egyik legfontosabb partnere a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) útján valósul meg. Az MDSZ hármas foglalkoztatási és versenyrendszerben nyújt tevékenységi lehetőséget a diáksport-szervezetek és az iskolák számára. Az alapfokú, vagy általános sportfoglalkoztatás helyi, területi szinten megyei döntőkig bezárólag egyre gazdagabb programmal, növekvő résztvevői létszámmal folyik.

A diákolimpiai versenyprogram keretében hat korcsoportban, 13 sportágban rendeznek felmenő rendszerű versenyeket. Ezen túlmenően, a sportági szakszövetségekkel közösen, 39 sportágban került kiírásra diákolimpiai verseny. A 2001/2002. tanévi versenyrendszerbe új sportágak kapcsolódtak be, így a krokett, a táncsport, a darts és a vívás.

A diákolimpiai versenyrendszerben több mint 300 ezer tanuló foglalkoztatásáról, versenyeztetéséről gondoskodnak.

A labdarúgás jelentős és sajátos társadalmi szerepénél fogva kiemelt hangsúllyal került be a Nemzeti Utánpótlás Nevelési stratégia fő elemei közé a sportág utánpótlás bázisának kiszélesítése, megerősítése, támogatása. Ezeknek a céloknak a megvalósítására került kidolgozásra a Bozsik József Labdarúgó Utánpótlás Nevelési Program (Bozsik-program).

Az ISM, szakértők bevonásával elkészítette a program tervezetét. Ennek során messzemenően figyelembe vette a Magyar Labdarúgó Szövetség által korábban elkészített számos tervezetet, illetve a kiemelkedően fejlett labdarúgó kultúrával rendelkező európai országok tapasztalatait.

Szakmai egyeztetést kezdeményeztünk a tervezetről a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), a Magyar Labdarúgó Liga és a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga szakértőinek részvételével. A számos írásos és szóbeli módosító javaslat miatt három alkalommal folytattunk megbeszélést. Ezek során a tárgyaló felek valamennyi fontos kérdésben megegyezésre jutottak, melynek eredményeként kialakult a program végleges formája. Az ISM és az MLSZ között aláírt együttműködési megállapodásnak megfelelően elkészült a programot irányító Nemzeti Labdarúgó Akadémia Közhasznú Társaság (NLA Kht.) alapító okirata, valamint az NLA Kht. 2001-re és 2002-re vonatkozó üzleti terve, kiválasztásra és kinevezésre kerültek a társaság szervezetében dolgozó vezetők és munkatársak.

A 1147/2001. (XII. 29.) Korm. határozat értelmében a Bozsik-program módosult. Az egyesületi típusú minőségi labdarúgás utánpótlás-nevelési program felügyelete és működtetése teljes mértékben az MLSZ felügyelete alá került. Az iskolai és szabadidős labdarúgás fejlesztését célzó programok pedig a Nemzeti Labdarúgó Akadémia Kht. illetékességi körébe került. Mindezeknek megfelelően módosításra kerültek az NLA Kht. feladatai és költségvetése is. A 1012/2002. (II. 20.) számú Korm. határozat módosította a korábbi határozatot, és rendelkezett a Bozsik-program MLSZ illetékességi körébe tartozó feladatainak 500 millió forintos finanszírozásáról, amelynek forrásául az általános tartalék szolgált.

1. ábra: Futballfejlesztés

Forrás: GYISM

Az NLA Kht. 2001. december 22-én 549 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott, amelynek forrásai a "Sportágfejlesztési programok", valamint a "TOTÓ Játékadójából származó támogatás" fejezeti kezelésű előirányzatok voltak.

1. táblázat: A Nemzeti Labdarúgó Akadémia Kht. 2001-2002. tanévre programozott pályázatainak és keret-megállapodásainak összegei:

Forrás: GYISM

Az összegek ütemezése és elszámolásuk határideje a szerződések tartalmát képezik.

1. táblázat: A szünidei iskolai labdarúgó tábor pályázat összege

Forrás: GYISM

A beérkezett pályázatok száma alapján megközelítőleg 15 000 000 Ft fordítódik a táborok támogatására.

1. táblázat: A labdarúgással foglalkozó testnevelő tanárok részére kiírt tanulmányút pályázat összege

Forrás: GYISM

1. táblázat: Az iskolai labdarúgócsapatok sportszer- és sportfelszerelés támogatási pályázatának összege

Forrás: GYISM

A Nemzeti Atlétikai Program 1999-2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium által kidolgozott szakmai mozgásprogram mely a fiatal korosztály egészségi és edzettségi állapotát hivatott fejleszteni. Az Ifjúsági és Sportminisztérium a Nemzeti Atlétikai Program megvalósítására Irodát hozott létre, mely 1999. június 1-jén kezdte meg működését. A Nemzeti Atlétikai Program 2002-ig előirányzott, Ifjúsági és Sportminisztérium által támogatott évi 300-350 millió forint, azaz összesen 1 200 millió forint.

1. ábra: Nemzeti Atlétikai Program

Forrás: GYISM

A 2002-es évben már harmadik évéhez érkezett el az Ifjúsági és Sportminisztérium kosárlabda fejlesztési programja, amely a labdarúgás és az atlétika mellett a harmadik önálló sportágfejlesztési program.

A 2001. évben - ha minimálisan is - nőtt a program rendelkezésére álló keretösszeg, így a 2001-es évben már 103 millió forint fordítódott közvetlenül a kosárlabda sportág utánpótlás-nevelésének támogatására.

A program első két éve összességében véve sikeresnek bizonyult: az iskolai programban közel 200 közép- és általános iskola részesült működési és eszköztámogatásban, a vártnál nagyobb létszámmal, összesen 120 csapat részvételével országosan beindult az ISM Kenguru Mini Kupa, és száz fölött van azoknak az iskolai csapatoknak a száma, amelyek részt vesznek az MKOSZ különböző szintű bajnokságaiban.

A minőségi utánpótlás-nevelés támogatása terén hatvan fölött van azoknak az utánpótlás-nevelő műhelyeknek a száma, amelyek az MKOSZ eredményességi pontrendszere és az egyes pályázatok alapján támogatásban részesültek.

A sportágfejlesztési program keretein belül kiépült a regionális szövetségek és az MKOSZ közötti informatikai rendszer, a program támogatásával számos szakmai továbbképzés zajlott le, és megjelent több szakmai kiadvány.

A program 2001. évi 103 millió forintos keretösszegből 2001. év végéig 96,7 millió forint támogatás jutott el a címzettekhez, ami összességében 93,93 százalékos teljesítést jelent.

Az iskolai kosárlabda fejlesztésének stratégiai célja, hogy a minőségi utánpótlás-nevelés ne függjön teljes mértékben az első osztályú professzionális kluboktól, és viszonylag önállóan tudja hosszú távon is szolgálni a magyar kosárlabdasport stratégiai céljait. Ennek révén szélesedhet, erősödhet a magyar kosárlabdasport sportolói bázisa.

A támogatás megítélésének módja: az MKOSZ elnökségéhez írt pályázat, melyet az Elnökség - javaslatával és a regionális szövetségek ajánlásaival együtt - a Minisztériumhoz továbbít. A végső döntést az MKOSZ elnöksége hozza meg az Ifjúsági és Sportminisztérium egyetértésével. A pályázat feltételeit az MKOSZ határozza meg.

1. táblázat: A támogatás formája (Ft)

Forrás: GYISM

A mini kosárlabda az idei évben már másodszor szerepel a kosárlabda-fejlesztési programban. A cél az, hogy tíz éven aluli korosztály minél nagyobb számban megismerje és megszeresse a sportágat.

2001-ben az MKOSZ kiadta a mini kosárlabda szabálykönyvét és szakmai oktatóanyagát, hogy a mini korosztályú gyerekek versenyeztetése és a velük való foglalkozás illeszkedni tudjon a korosztály életkori sajátosságaihoz.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium kosárlabda-fejlesztési programja segítségével a mini kosárlabda versenyrendszerében 2002-ben még több csapat tud részt venni.

Támogatás: 7 millió forint a bajnokság működési költségeire.

Első fázisban kerülnek megrendezésre a régiós kiválasztó táborok, régiónként kb. 30 játékossal és 5-6 edzővel nemenként.

Második fázisban egyhetes képzőtábor kerül megrendezésre a régiók által delegált mintegy ötven játékos és tíz edző részvételével nemenként.

A játékosok és az edzők kialakított rendszer szerint felszerelés támogatásban részesülnek.

1. táblázat. Támogatás formája (Ft)

Forrás: GYISM

MKOSZ utánpótlás pontverseny alapján 16-16 leány és fiú szakosztály került támogatásra.A támogatás formája pénzügyi támogatás volt, amely összértéke nemenként tizenkétmillió, azaz összesen huszonnégymillió forint. (Sportruházat-támogatás utánpótlás műhelyeknek: versenysportruházat biztosítása utánpótlás műhelyek részére.)

Az MKOSZ utánpótlás bajnokságain négy korosztályban (OIK, OKB, OSB, OGYB) az 1-3. helyezést elért csapatok és edzőik részére mindkét nemben, összesen huszonnégy csapat részesült minőségi sportruházat támogatásban.

1. táblázat: Minőségi sportruházati támogatások összege

Forrás: GYISM

Az MKOSZ és a Molten cég megállapodása alapján a MOLTEN cég jó minőségi versenylabdával látja el az országos utánpótlás-bajnokságok illetve kupák középdöntőbe jutott csapatait.Az OGYB tizenhat-tizenhat középdöntős fiú- és leánycsapatai öt-öt darab ötös méretű (FX5 típusú) bőrlabdát kaptak. Ez összesen 160 darab 5-ös méretű bőr MOLTEN labda.Az OSB, OKB és OIK korosztályok középdöntős csapatai három-három darab hetes méretű (FX 7-es típusú) bőrlabdát kaptak. Ez összesen 288 darab 7-es méretű bőr MOLTEN labda.

A program támogatni kívánja a szakemberek és a szakmai műhelyek, szervezetek által szervezett, országosan meghirdetett speciális képzőtáborokat (pl. centertábor, irányító játékosok képző tábora, speciális képességfejlesztés, stb.).

A pályázati feltételeket az MKOSZ határozza meg, a végső döntést az MKOSZ elnöksége hozza a sportügyekért felelős helyettes államtitkár jóváhagyása mellett.

Támogatás keretösszege: 2 000 000 Ft.

Az elmúlt két évben az Ifjúsági és Sportminisztérium kosárlabda fejlesztési programja segítségével létesültek a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségén belül a megyei szintnél nagyobb, ún. regionális központok, amelyek 2000-től egyre fontosabb szerepet töltenek be a sportágfejlesztés és a versenyrendszer lebonyolítása, valamint a sportági adminisztráció terén.

Támogatás keretösszege: 2 100 000 Ft.

Ennek keretében támogatáshoz jut a hét régió az iskolai kosárlabda versenyrendszer működtetéséhez.

Támogatás keretösszege: 2 900 000 Ft.

A részprogram keretében az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatást nyújt az MKOSZ és a Magyar Kosárlabda Edzők Testülete (MAKET) által szervezett szakmai fórumok és továbbképzések megrendezéséhez, a korosztályos képzési programhoz, valamit hazai és külföldi szakmai kiadványok megjelentetéséhez és terjesztéséhez.

Támogatás keretösszege: 5 000 000 Ft.

Támogatás keretösszege: 10 000 000 Ft.

A tartalékból fedezhetők az előre nem tervezett, a kosárlabdasport fejlesztéséhez hozzájáruló feladatok, akciók, események, amelyek explicit módon nem jelennek meg a program részletes leírásában illetve jelen előterjesztésben.

A program tartalékkeretének felhasználását illetően a döntési jogkör a sportügyekért felelős helyettes államtitkárt illeti meg.

A tartalékkeret összege: 6 516 000 Ft.

A fogyatékosok sportja az elmúlt két és fél évben óriási fejlődésen ment keresztül: új sportágak honosodtak meg, új sportegyesületek alakultak, s a sportolók száma is nőtt. Mára ott tartunk, hogy a sport szinte minden fogyatékos diák számára elérhetővé vált. Az állami támogatás mértéke az 1998. évi 37 millió Ft-ról 2000-re közel 230 millió Ft-ra, majd 2001-re 400 millió Ft-ra nőtt. A fogyatékosok sportjáért helyettes államtitkár felel, így megnőtt a terület ismertsége és elismertsége. Javult a média és a szponzorok, támogatók attitűdje is.

1. ábra: A fogyatékosok sportja állami támogatásának változása

Forrás: GYISM

A tárca jelentős lépéseket tett a szabadidősport támogatásában. A költségvetésből e célra szánt összegek megtöbbszöröződtek, és új, széleskörű pályázati lehetőségek léptek életbe. Megtörtént a Gerevich és a Wesselényi közalapítványok összevonása: a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány nevű új szervezet a korábbi NISZKA feladatkörét vette át, kibővítve az utánpótlás-neveléssel.

Jelentősen bővültek a mozgáskorlátozottak, a siketek és a nagyothallók, a szervátültetettek, az értelmi fogyatékosok, valamint a vakok és a gyengénlátók sportlehetőségei. A Minisztérium kiemelt szabadidősport-eseményeinek, a Sport 25 programjainak rendszeres résztvevői a fogyatékos sportolók, jelenlétük a versenyeken nagy mértékben elősegíti a társadalmi szemléletváltást. Több ezer fogyatékos sportoló indul a sport 25 versenyein.

A fogyatékos polgárok sportjának támogatása főleg a fogyatékosok sportszervezeteinek támogatásán keresztül valósul meg. A hazai versenyrendszer működtetéséhez külön juttatásban részesülnek. A Sydney 2000 program keretén belül a Magyar Paralimpiai Bizottság közvetlen támogatásban részesült. A fogyatékos sportolók bajnoki járadéka megközelíti ép társaikét. Évente 4-5 nagy nemzetközi verseny (VB; VK; EB) megrendezésére kerül sor hazánkban. 1999-ben Budapest adott otthont a Szervátültetettek Világjátékának, 2000-ben és 2001-ben a Mozgáskorlátozottak Erőemelő Európa-bajnokságát rendezték Budapesten, 2001-ben Ülőröplabda Európa-bajnokság volt Sárospatakon és Speciális Olimpia Atlétika Európa-bajnokság volt Debrecenben.

A 2001-ben bevezetett sportágfejlesztési támogatás lehetővé teszi, hogy a különböző fogyatékossági területeken új sportágak honosodjanak meg, terjedjenek el, s ezek szakmai megalapozására is sor kerüljön. Ez különös jelentőségű azokban a sportágakban (atlétika, kosárlabda, judo), amelyekben a programok "gazdája" az épek sportági szakszövetsége, ezáltal biztosítva a teljes integrációt.

A stadionkorszerűsítés lehetővé teszi majd, hogy a mozgássérült polgárok is akadálymentesen vehessenek részt akár versenyzőként, akár nézőként a sporteseményeken.

A pályázati nyertes programok támogatási összegét a szerződések visszaérkezése után folyamatosan fizetik ki. Az ISM a Zánkai Ifjúsági Centrumnak, illetve a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának adott közvetlen támogatást akadálymentesítésre. Ezen felül közös pályázatot hirdetett és hirdet meg évente - a Fogyatékosok Esélye Közalapítvánnyal - az ifjúsági és sportlétesítmények akadálymentesítésére. 2001-ben 70 millió, fordított akadálymentesítésre.

A 2001-ben indult rehabilitációs program keretében egy fővárosi és három vidéki rehabilitációs intézetben, az ott élő fogyatékosok terápián túlmutató szabadidősportját kívánja fejleszteni a Minisztérium. Az úttörő munka nem kis feladatot jelent az intézetek orvosai, szakemberei és az edzők számára. A különböző sportágakban (pl. tollaslabda, asztalitenisz, boccia, tenisz) szerzett jártasság hozzájárul a fogyatékos emberek mobilizációjához, szocializációjához, társadalmi elfogadásához. Ez a program külföldön (pl. Ausztria, Németország) a rehabilitáció szerves részét alkotja. A fokozatos fejlődés a sportban biztosítja egy idő után az élet más területein is a magabiztosabb fellépést, az önállóbbá, határozottabbá válást. A sikerélmény további ösztönzést ad egyéb területek kihívásainak vállalására. 2001. április 28-án a 2000. évi "Sporttörvény" szellemében köztestületként megalakult a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége (FONESZ). A FONESZ a fogyatékos emberek sportjának legmagasabb szintű hazai szervezete. Célja a nemzetközi sportszövetségek által megfogalmazott eszméknek, azok szellemének terjesztése, elősegítve ezzel a fogyatékos embereknek az épek társadalmába történő integrációját.

Alapellátás

Az egészségügyi alapellátás keretében a védőnői szolgálat jelentős szerepet játszik a gyermekek és az ifjúság preventív gondozásában. Elsősorban a várandós és gyermekes családok körében végzik a védőnők egészségnevelési, egészségfejlesztői tevékenységüket. A csecsemőhalálozás, a koraszülöttek számának csökkentése érdekében a várandós gondozás meghatározó jelentőségű. A védőnők a szülész- nőgyógyász szakorvosokkal és a háziorvosokkal együttműködve az anya és a fejlődő magzat egészségének védelmében folyamatosan gondozzák a várandós anyákat.

2001-ben a nyilvántartott várandós anyák 38,1 százalékát fokozott gondozásban részesítették, egészségügyi, környezeti vagy mindkét ok együttes fennállása miatt. 2001-ben a veszélyeztetettség és a szövődmények megelőzése érdekében a várandós anyák 53,6 százaléka a terhesség első harmadában már orvosi, védőnői gondozás alatt állt.

Az anyatejes táplálásnak, a szoptatásnak meghatározó szerepe van az egészségi állapot alakulásában, számos betegség megelőzésében és a gyermek harmonikus fejlődésében.

A 34. táblázatban a 4 hónaposnál fiatalabb csecsemők táplálási adatainak összegzése olvasható. Az elmúlt évek folyamán jelentősen és folyamatosan emelkedik a 4 hónapos korig kizárólag anyatejjel tápláltak száma és jelentős előrelépés van a 6 hónapon túl is szoptatott csecsemők számát illetően. Egyértelmű csökkenést mutat a mesterségesen táplált csecsemők aránya.

1. táblázat: A 100 csecsemőre jutó 4 hónaposnál fiatalabbak táplálása a)

a) 1970-ig 3 hónapos korig.

Forrás: ESZCSM

A védőnői megelőző tevékenység egyik legfontosabb része a gondozott családokban előforduló egészségi, mentális és környezeti veszélyeztetettség megelőzése és felismerése. A védőnők e tevékenységüket az egészségügyi és szociális alapellátás szakembereivel együttműködve végzik. A 35. táblázat a védőnői körzetben gondozott családok fontosabb adatait tartalmazza, a védőnői szolgálat és az egészségügyi és szociális alapellátás összehangolt működése különösen a veszélyeztetett családokban jelentős.

1. táblázat: Fontosabb adatok a védőnői körzetekben gondozott családokról

Forrás: ESZCSM

A háziorvosi és házi gyermekorvosi ellátás végzi az iskola-egészségügy orvosi feladatainak többségét. A főfoglalkozású iskolaorvosok száma jelenleg 210 fő. A 2000/2001. évben nőtt a szakorvosi vizsgálatra utaltak száma, míg a fokozott gondozást igénylők abszolút száma kismértékben csökkent. A gyermekfogászati ellátás adataiból kiemelendő, hogy egyértelmű növekedést mutat a megjelent gyermekek száma az előző évekhez képest.

A 36. táblázat az életkorhoz között védőoltások teljesítését tartalmazza. Az átoltottság mind a folyamatos, mind a kampányoltás esetében meghaladta a 99 százalékot. Kiemelendő az a tény, hogy a világon a legjobb védőoltási teljesítettséget tudjuk felmutatni hosszú évek óta. Az ÁNTSZ megyei intézeteinek jelentése szerint a BCG oltások teljesítése 100 százalék volt.

1. táblázat: Életkorhoz kötött kötelező védőoltások száma

1. Az adatok 1992 előtt csak a DI-PER-TE oltásokat tartalmazzák
2. 1990-től újraoltás.

Forrás: ESZCSM

A gyermekek egészségügyi ellátása, egészségügyi finanszírozás

A gyermekellátás finanszírozása az egészségügyi szolgáltatások Egészségügyi Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Kormányrendelet, illetve az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet szerint történik.

A gyermek-egészségügyi szakellátás finanszírozásának javítása érdekében 800 millió forint az Egészségbiztosítási Alapon belül került elkülönítésre úgy, hogy az összeg

3. 90 százaléka, azaz 720 millió Ft, 18 év alatti HBCs-k kialakításával, a fekvőbeteg szakellátásra,
4. 10 százaléka, azaz 80 millió Ft, a gyermek-korcsoportos (0-10 éves korig) kiegészítő pontok emelésével, a járóbeteg-szakellátásra jutott.

A szükséges összeg folyamatos fedezetét az E. Alap 10,6 milliárd Ft-tal történő kiegészítse biztosította.

A járóbeteg-szakellátásban a 0-14 éves korosztály adatai azt mutatják, hogy 2000-2001. folyamán a megjelenési esetszám és a beavatkozások mennyisége tekintetében kiegyensúlyozott volt a teljesítmény, az éves pontszám 6,5 százalékkal nőtt. Ha a vizsgált évek azonos időszakát (VII-XII. hó) hasonlítjuk össze, 2 százalékos esetszám csökkenés mellett 9,4 százalék pontszám emelkedést találunk. A 2001. évben 2000. évhez képest a teljesítménypont forintértéke 10 százalékkal nőtt, mely a kifizetések mértékét ennek megfelelően tovább növelte.

A fekvőbeteg-szakellátásban éves szinten 1,3 milliárd Ft-os kifizetés növekedés történt, mely az intézkedések ellenére elmaradt a közel 15 százalékos súlyszám-díjemelés finanszírozást javító hatásától. További teljesítmény- (és bevétel-) növekedés az aktív kórházi ágykihasználtság növelésétől várható, mely a gyermekkórházaknál évről évre 10 százalékkal marad el az országos átlagtól.

Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program

Az egészségügyi ellátás mindenki számára egyenlő jogokkal történő hozzájutásának törvényi lehetőségei adottak, mivel az 1997. évi CLIV. sz. egészségügyi törvény ennek szellemében készült. A törvény semmilyen szempontból nem fogad el különbségtételt a betegek között.

A kedvezőtlen tendenciák megállítására, a lakosság egészségi állapotának javítására és az egészséges életmód elősegítése érdekében a Kormány 1066/2001. (VII. 10.) sz. Korm. határozatával elfogadta az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot (továbbiakban: Program) és elrendelte annak végrehajtását.

Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program épít a korábbi átfogó népegészségügyi stratégiákra, egy-egy terület nemzeti programjaira (Nemzeti Rákkontroll Program, Nemzeti Stroke Program, Nemzeti Környezet-egészségügyi Program, Nemzeti Stratégia a kábítószer probléma visszaszorítására, Technológiai Előretekintési Program stb.) és azok eredményeire. A program illeszkedik az Egészségügyi Világszervezet Health21 politikájához, és olyan cselekvési terveket tartalmaz, melyek teljesítése elengedhetetlen európai uniós csatlakozásunkhoz.

A Program az alábbi elvekre épül

5. Az egyén egészségét döntően környezete/életmódja határozza meg.
6. Az egészségi állapot meghatározó tényezői között komplex kapcsolatrendszer áll fenn, melyben a meghatározó tényezők többnyire nem betegség-specifikusak, azaz több megbetegedés kialakulására is hatással bírnak.
7. Az egyén életmódját (mely egészségi állapotát döntő mértékben meghatározza) hatékonyan közvetlen környezete (családi, munkahelyi, szabadidős, stb.) képes befolyásolni, mivel az egyén természetes igénye a közösségbe tartozás és a közösség elvárásainak való megfelelés.
8. A lakosság egészségének fejlesztése össztársadalmi összefogást, interszektoriális együttműködést és felelősségvállalást igényel, valamint partnerséget a társadalmi élet szereplői (az állam, az önkormányzatok és a helyi közösségek) között.

A Program öt nemzeti célt tűz ki a 2010-ig tartó periódusra

1) El kell érni, hogy a lakosság meghatározó többsége számára az egyik legfőbb emberi érték az egészség legyen, s az egészség megőrzéséért kész  is legyen tenni, a döntéshozók mind a jogalkotásban, mind a költségvetésben kitüntető jelentőséget tulajdonítsanak a lakosság egészsége javításának.

2) A felnövekvő generáció számára biztosítani kell az egészséges fejlődés feltételeit a fogantatástól a felnőttkorig.

3) Az egészségben eltöltött életévek számát mind férfiaknál, mind pedig nőknél ki kell terjeszteni.

4) A születéskor várható átlagos élettartamot férfiaknál legalább 70, nőknél legalább 78 esztendőre kell meghosszabbítani.

5) A társadalmi egyenlőtlenségeket, a születéskor várható élettartamban mutatkozó különbségeket csökkenteni kell.

Tíz kiemelt nemzeti feladat

1) Az egészséges életre nevelés, az oktatás és tudatformálás erősítése.

2) A célzott lakossági szűrővizsgálatok bevezetésével a nagy népegészségügyi jelentőségű betegségek korai felismerése.

3) Az egészséges táplálkozás széleskörű elterjesztése.

4) Az egészséges élethez szükséges mozgáskultúra fejlesztése.

5) A káros szenvedélyek (túlzott szeszesital-fogyasztás, dohányzás, drogfogyasztás) elleni küzdelem.

6) Az egészséges élethez való egyenlő esély megteremtése és megtartása.

7) A járványügyi biztonság erősítése.

8) Az élelmiszerbiztonság feltételeinek javítása - felkészülés az új kihívásokra.

9) Az egészséget támogató környezet kialakítása, a külső okok miatti halálozás visszaszorítása.

10) Az egészségügyi ellátórendszer népegészségügyi szempontokat is figyelembe vevő fejlesztése.

Az öt nemzeti cél csak akkor teljesülhet, ha felvesszük a küzdelmet azok ellen a kóros állapotok és betegségek ellen, amelyek leginkább veszélyeztetik a fiatal generációk jóllétét és a legtöbb ember életminőségét rontják, a legtöbb halálesetet okozzák. A tíz kiemelt nemzeti feladat végrehajtásával elérhető a lakosság egészségi állapotának javulása, hiszen a feladatok mindegyike az egészséget befolyásoló különböző tényezőkre irányul, így a pozitív hatások erősítése, a negatív tényezők csökkentése, kiküszöbölése a megbetegedési és halálozási mutatók javulását eredményezi.

Tizenhét alprogram

A célok elérését és a feladatok megvalósítását 17 alprogram szolgálja.

A 17 alprogram között megtalálhatók az életminőség romlásában, a halálozásban legnagyobb szerepet játszó betegségek elleni specifikus programok (szív- és érrendszeri betegségek, daganatok, mentális betegségek, mozgásszervi betegségek) és az egészséget befolyásoló tényezőkre irányuló, nem specifikus cselekvési tervek, kulcsakciók (oktatás, nevelés, táplálkozás, mozgás, dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás). Ezek végrehajtásával az egészség fejleszthető, és többféle betegség, kóros állapot kockázata csökkenthető.

1) Szívinfarktus okozta halálozás gyakoriságának csökkentése.

2) Agyérbetegségek okozta halálozás gyakoriságának csökkentése.

3) Daganatos megbetegedések számának csökkentése.

4)Mentális betegségek megelőzése.

5) Mozgásszervi betegségek okozta egyéni és társadalmi teher csökkentése.

6) Egészséges életkezdet és gyermekkor biztosítása.

7) Halmozottan hátrányos helyzetű lakossági csoportok egészségi egyenlőtlenségeinek kezelése.

8) Egészséges környezet kialakítása.

9) Járványügyi biztonság fokozása.

10) Élelmiszerbiztonság javítása.

11) Külső okok miatti halálozás csökkentése.

12) Lakossági szűrővizsgálatok kiterjesztése.

13) Egészséges táplálkozás elterjesztése.

14) Dohányzás visszaszorítása.

15) Egészségfejlesztés az oktatásban és a nevelésben.

16) A mozgásgazdag életmód támogatása.

17) Szeszesital- és drogfogyasztás visszaszorítása.

A program prioritásai: noha szinte minden területen lenne javítanivaló, az erők szétforgácsolását elkerülendő, prioritások kijelölése szükséges. Jelen prioritások a legnagyobb gondot jelentő területeket ölelik fel. Ezek a következők:

1. Az egészséges életmód "divatba hozása", elterjedésének széleskörű támogatása (a testmozgás fokozása, az egészséges táplálkozás elősegítése, a dohányzás és szeszesital- fogyasztás csökkentése).

2. Egészséges életkezdet, egészséges gyermekkor biztosítása.

3. A szűrővizsgálatok kiterjesztése.

4. Az esélyegyenlőség biztosítása.

5. Idő előtti halálozás csökkentése.

Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program irányítása

A Program végrehajtása az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium irányításával és koordinálásával történik.

Végrehajtásában az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szerepe kiemelt, legfőbb partnereiként a társtárcák megfelelő intézményei - elsősorban a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzatokra gondolva -, az egészségügyi intézmények, valamint társadalmi és civil szervezetek vesznek részt.

A Program megvalósulásának társadalmi támogatását és társadalmi ellenőrzését a Nemzeti Egészségügyi Tanács végzi; civil szervezetek útján a program társadalmasítását és nyilvános kontrollját, szakemberek útján pedig a következetes megvalósítást garantálja. A Nemzeti Egészségügyi Tanács a Program végrehajtását rendszeresen értékeli, a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság részére véleményezi. A Program végrehajtásának felelőse az országos tisztifőorvos. Az intézkedéscsomag koordinatív végrehajtása érdekében, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek ez irányú tevékenységének összehangolása céljából Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság alakult.

Tekintettel arra, hogy a Program bizonyos pontokon kiegészítésre, módosításra és korszerűsítésre szorul, valószínűleg változni fog a program szerkezete és prioritása is

Az egészséges életkezdet és egészséges gyermekkor biztosítása érdekében (6. alprogram) az alábbi intézkedések történtek:

Egészséges életkezdet: "Preventív neonatológia" akció

9. Az újszülöttek szülőszobai első ellátásának és a sürgősségi ellátásának, valamint a kórházon belüli szállításnak - mint a primer prevenció eszközeinek - biztosítása országos oktatási program segítségével.
10. Országos egységes EU-konform neonatológiai adatkezelés a prevenció szolgálatában. Ennek keretében első lépésben megvalósítandó a neonatális intenzív központok adatkezelő rendszereinek összekötése, majd a rendszer kibővítése az utánvizsgálati rendszerben résztvevőkre, végül a teljes egészséges újszülött populációra.

Egészséges gyermekkor: "A 0-18 éves gyermek egészségügyi ellátásában a prevenció egységes elveinek, kompetenciaköreinek meghatározása, módszertanának fejlesztése" akció

11. A gyermeki fejlődés követésének és a fejlődési zavarok, krónikus betegségek felismerésének törvényi keretei adottak, ennek hagyománya van, és a szűrővizsgálatok többsége is szakmailag szabályozott. A szűrővizsgálatok eredményeinek rögzítése, az egységes dokumentáció célját szolgálja az a "Gyermekegészségügyi Kiskönyv", amelyet a szülők gyermekük születésekor kapnak. A "könyv" lehetővé teszi a szülők ismereteinek bővítését a gyermekek fejlődéséről, az esetleges fejlődési zavarokról és érzékszervi problémák felismeréséről, továbbá biztosítja a különböző szintű egészségügyi ellátók közötti kommunikációt is.
12. Kidolgozás alatt állnak a módszertani irányelvek az alapellátási - szakellátási - háziorvosi, házi gyermekorvosi, iskolaorvosi, védőnői, ifjúsági védőnői területek protokolljai, különös tekintettel a megelőzésre és a gyermek sürgősségi-ügyeleti ellátás kérdéseire a kistelepülések és nagyvárosok eltérő viszonyainak figyelembe vételével.

Egészséges gyermekkor: "Gyermekintézmények egészségügyi ellátásának minőségi fejlesztése" akció

13. Az iskolák környezeti és higiénés problémáinak rangsorolása, a prioritások szerinti megoldása és az ellenőrzés biztosítása folyamatban.
14. Az óvodák és iskolák közegészségügyi ellenőrzése, egységes elveinek kidolgozása, az intézményekben végzett közegészségügyi ellenőrzések számának növelése. (Kidolgozás alatt. Az akció módszertana és projektesített változata elkészült.)

Egészséges gyermekkor: "Gyermekfogászati prevenció" akció

15. A szervezett iskolafogászati ellátó hálózat teljes körű kiépítése, fejlesztése.
16. Az iskolafogászati hálózat egységes jelentésének és nyomon követésének módszertani kidolgozása. Az akció projektesített változata elkészült.
17. Helyi és szisztémás fluorid prevenció, a fluoriddal dúsított asztali só hazai elterjesztésének elősegítése. Fluorid ellátottsági vizsgálatok kezdeményezése.
18. Azokon a településeken, ahol az ivóvíz fluorid tartalma magasabb, mint 1 mg/l, szúrópróbaszerű ellenőrzések és a módszertan kidolgozása (a gyermekek vizelet-fluorid ürítésének mérésére) történt meg.
19. Általános iskolába kerülő elsőévesek számára szájhigiéniás csomag biztosítása.
20. Az akciók módszertana és projektesített változata elkészült.

Egészséges gyermekkor: "Krónikus betegségek megelőzése" akció

21. A golyva tapintásos vizsgálatáról szóló módszertani irányelv elkészítése és kiadása.
22. Az akció módszertana és projektesített változata elkészült.
23. Jód-ellátottsági vizsgálatok és jódprofilaxis. Megfelelő reprezentatív mintaválasztás alapján várandósak és gyermekek (10 évesek) között kellően megtervezett vizeletjód vizsgálatok elvégzése és szükség esetén a szakmai szabályok szerinti jód pótlás bevezetése.
24. Az optimális jódellátás biztosítása szabad forgalmú jódozott konyhasóval és lakossági felvilágosítással, valamint a tájékoztató elkészítésével. Ennek részei: a településen nyerhető ivóvíz jódellátottságára vonatkozó adatok nyilvánossá tétele a háziorvosi és egyéb rendelőkben, tanácsadókban. A várandósok és a gyermekek jódellátásáról, jódpótlásáról szóló szakmai szabályokat egyeztetni kell az érintett szakmai kollégiumokkal, majd a törvényelőkészítő munka felgyorsítása.

Egészséges gyermekkor: "Egészséges életmód" akció

Az egészséges óvodák hálózatának kiterjesztése, amelynek keretében szervezetten történhet az egészséges táplálkozás, mozgás, dohányzás-megelőzés, lelkiegészség-gondozás.

25. Az Óvodai és Iskolai Dohányzás Megelőzési Program elterjesztése a hazai óvodákban és iskolákban. Az akció módszertana és projektesített változata elkészült.

További egészségügyi programok

26. 2000., 2001. évben a szociális szak- és alapellátás fejlesztésére kiírt pályázatokkal (A/2 "Nappali ellátást nyújtó szociális intézmények létrehozása" B/1, B/2, B/3 "Fogyatékos személyeket ellátó nappali és átmeneti intézmények, új lakóotthonok létrehozása, a meglévők átalakítása, fejlesztése, akadálymentesítése" programok meghirdetésével) segíteni kívántuk a fogyatékos személyek, a szenvedélybetegek intézményrendszereinek fejlesztését is.
27. 2000. évben a Szociális és Családügyi Minisztérium, a szociális törvény követelményeinek megfelelve, pályázatot írt ki az országos, illetve regionális módszertani intézetek, így többek között a Fogyatékos Személyek Országos Módszertani Intézete és a Szenvedélybetegek Országos Módszertani Intézetének kialakítására is. Ezen intézmények az Értelmi Fogyatékosok Rehabilitációs Intézete Dunakeszi és a Bács-Kiskun megyei "Harmónia" Szenvedélybetegek Otthona lett. Az intézmények 2001. január 1-jétől ötéves megbízatást kaptak a módszertani feladatok ellátására.
28. 2000. évben indult el a fogyatékos személyek bentlakásos intézményeinek átalakítására, modernizálására irányuló kétéves modellkísérlet. Ennek célja a nagy intézmények átalakítása, a fejlesztő központok létrehozása, lakóotthoni programok megvalósítása. A programban mindkét évben 6-6 intézmény átalakítása valósul meg, melynek keretében mód nyílik a dolgozók felkészítésére, képzésére, akkreditált képzés keretében.
29. 2000. évben indult el az "Esztergom, az iskolai megelőzési projektek modellvárosa" drogmegelőzési program, melynek feladata az életvezetési ismeretek tanításával összekapcsolt segítő szolgáltatások, valamint közösségi megelőzési programok szervezése és működtetése Esztergom városában, összehasonlító programok (D.A.D.A. és C.H.E.F.) futtatásával.
30. A 2000/2001. tanévben a PHARE/PRADO Forrásközpont és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával posztgraduális távoktatási tananyag készült a védőnők számára "A kábítószer-probléma korai észlelésének és megelőzésének elősegítése" címmel. Az akkreditált távoktatási tananyag vizsgával zárult. A Budapesten, Komárom-Esztergom és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szervezett tanfolyamon körzeti és ifjúsági védőnők vettek részt. A résztvevő körzeti és iskola védőnők a családok és az oktatási intézményekben végzett egészségnevelési munkájuk során adják át a drogprevenciós ismereteket.
31. 2001-ben az oktatási tárca különös hangsúlyt fektetett az egészséges életmód népszerűsítésével és az oktatási intézményekben való elterjesztésével kapcsolatban, lévén hogy a Kormány 10 éves időtartamra kidolgozott "Egészséges nemzetért" Népegészségügyi Programja 2001. július 1-én lépett életbe.

Az Oktatási Minisztérium mentálhigiénés intézkedései

A Mentálhigiénés Szakértői Bizottság tevékenysége alapján a tárca a következő intézkedéseket hozta 2001-ben:

32. "Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak" (MAP) című 30 órás továbbképzés kidolgozása és akkreditáltatása: 2001 őszétől idáig több turnusban mintegy 700 pedagógus végezte el a MAP programot az ország minden részéből, illetve oktató-nevelő intézménytípusából. A statisztikailag feldolgozott és összesített visszajelzések szerint a résztvevők a MAP-ot igen hasznosnak és folytatandónak minősítették.
33. Regionális Pedagógiai Mentálhigiénés Műhelyek hálózata: A MAP továbbképzés résztvevői mentálhigiénés ismeret- és készséganyagukat a továbbiakban területi elven kialakított, rendszeresen találkozó pedagógiai mentálhigiénés esetmegbeszélő műhelycsoportok keretében mélyíthessék el.
34. A felsőoktatási diáktanácsadó rendszer továbbfejlesztése: A bizottság javaslatai jórészt beépültek a tárca "A diáktanácsadó rendszer továbbfejlesztésének feladatai és feltételei" című munkaanyagába.
35. A pedagógusok mentálhigiénés állapotát felmérő kutatási terv: A pedagógusok mentálhigiénés állapotát felmérő országos, reprezentatív kutatási program elindítása.
36. Országos Pedagógiai Mentálhigiénés Konferencia: Az Oktatási Minisztérium 2001. május 16-án Budapesten mintegy 300 pedagógus és egyéb mentálhigiénés szakember részvételével "Az iskola mint mentálhigiénés erőforrás" címmel, egynapos konferenciát rendezett.
37. Az Oktatási Minisztérium által készítetett "Gyökerek és Szárnyak" c. családi életre neveléssel foglalkozó, 8 részes oktatófilm-sorozat minden magyar középiskolába való eljuttatása, és a filmsorozathoz kapcsolódó továbbképzés megszervezése.
38. Mentálhigiénés Ajánló Bibliográfia kiadása és eljuttatása az oktatási intézményekbe.

Ezen kívül az Oktatási Minisztérium a következő prevenciós programokat támogatta:

39. Európai Családterápiás Konferencia
40. Baraka Alapítvány egészségnevelési filmjeinek támogatása
41. A szekszárdi Városi Mentálhigiénés Műhely Családóvó Nyári Egyetem megrendezésének támogatása
42. Látlelet-Katedra folyóirat a család témájával foglalkozó számának megjelenéséhez való támogatás
43. A MOTESZ Iskolaegészségügyi rendezvényének támogatása
44. Összjáték Család

Fogyatékos gyermekek

Egy, a 2001. évben készült felmérés során adatokat kértünk az intézményben elhelyezettek számára, fogyatékosságának jellegére, típusára, súlyosságára, az elhelyezésre várakozók számára, s arra vonatkozóan, hogy honnan kérik az intézményi elhelyezést (családból, gyermekvédelmi intézetből, vagy máshelyről). Továbbá tájékozódtunk arról, hogy az intézeteknek van-e kapcsolata az elhelyezésre várakozókkal, történik-e valamilyen gondozásba vétel, illetve segítségnyújtás a várakozás időtartama alatt.

A Magyarországon működő 15 627 ápoló-gondozó otthoni férőhelyen 4 543 fő gyermekkorú ellátását biztosítják. Az intézmények a teljes körű ellátás keretében biztosítják a szakszerű gondozást, ápolást, fejlesztő foglalkoztatást. Az ellátottak részére egyéni fejlesztési terv készül, amely meghatározza a fejlesztési irányokat, lehetőségeket.

A tanköteles korúak képzése, fejlesztő felkészítése is intézményi kereteken belül történik.

Az intézményekben élők súlyos, főként értelmi fogyatékosok, illetőleg halmozottan sérültek. Az elhelyezésre várakozók száma ezres nagyságrendű, melyből 200-an gyermekvédelmi intézetből várnak intézeti elhelyezésre. Más típusú intézményi elhelyezés tekintetében is érintettek a gyermekvédelmi intézmények, az ezen intézetekbe várakozók száma 30 fő.

A felmérés során a minisztérium tájékoztatást kért és kapott arról, hogy az intézeteknek vannak-e kapcsolataik az elhelyezésre várakozókkal, történik-e valamilyen gondozásba vétel, segítségnyújtás a várakozás időtartama alatt. A tapasztalati adatok alapján a szakértőbizottságok - megfelelő kis létszámú intézmény helyett - gyakran ápoló-gondozó otthonba irányítják a speciális ellátást igénylő nem, vagy csak enyhén fogyatékos, de súlyos magatartási zavarral és/vagy pszichiátriai problémákkal küzdőket is. Az intézményi elhelyezést megelőző kapcsolattartásra vonatkozó kérdésre szinte kivétel nélkül kedvező válaszok érkeztek. A jogszabályi előíráson alapuló előgondozás alkalmával információnyújtás, tanácsadás, gyakran foglalkozásokon való részvétel volt a jellemző.

Az ápoló-gondozó intézményi elhelyezésre az esetek többségében egy-két év alatt sor kerül.

További intézkedésekre tett javaslatok

45. Adatfeldolgozás az elmúlt években létrejött szociális ellátást végző intézményekről. A feladatot közösen végezzük az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium háttérintézményeként működő Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézettel.
46. A veszélyeztetettebb megyék, régiók felderítése, illetve ezen intézményrendszerek pályázati úton történő támogatása.
47. Az ágazat koncepciója a komplex, integrált ellátórendszerek irányításában fogalmazódik meg.

Az Oktatási Minisztérium:

48. továbbfejlesztette a Regionális Pedagógiai Mentálhigiénés Műhelyek hálózatát;
49. elvégezte a pedagógusok mentálhigiénés esetmegbeszélő csoportmunkájának továbbképzésként történő akkreditálását;
50. a 30 órás MAP program további támogatását;
51. "A diáktanácsadó rendszer továbbfejlesztésének feladatai és feltételei" című, az Oktatási Minisztérium munkaanyagában foglalt feladatok megvalósítását;
52. a pedagógusok mentálhigiénés állapotát felmérő országos kutatás előkészítő szakaszának megindítását;
53. az iskolapszichológusi hálózat fejlesztése érdekében az alkalmazási és működési feltételek újraszabályozását, a hálózat szakmai felügyeletei rendszerének kialakítását;
54. mentálhigiénés jellegű szakirányú továbbképzések támogatásának folytatását;
55. a mentálhigiénés szemlélet és módszerek fokozatos felhasználását a tehetség-gondozásban;
56. iskolavezetők mentálhigiénés képzését;
57. az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felsőoktatási Ifjúsági Bizottsága által tervezett szexuális felvilágosító kampány együttműködő partnereként oktatófilm-sorozat elkészítését és minden általános és középiskolába való eljuttatását.

2.2 Prevenció, szenvedélybeteg-ellátás

Az alkoholbetegek mellett napjainkban a kábítószerfüggő fiatalok azok, akik az ellátórendszer szolgáltatásait igénybe veszik (nappali intézmények szolgáltatásait). Az elmúlt években egyre erősebb igény jelentkezett az ország bizonyos pontjain (tranzitútvonalak mentén, főváros) a drogbetegek nappali, illetve rehabilitációs intézményei iránt. A szenvedélybetegek szociális ellátása során szakmai szempontok alapján megfogalmazódott, illetve megvalósult a kábítószerrel visszaélők számára nyújtandó szolgáltatások szétválasztása az alkohol-, illetve más szenvedélybetegekétől.

Míg az alkoholfogyasztás országosan valamelyest csökkenő, a drogfogyasztás a tavalyi évhez képest enyhe növekedő tendenciát mutat. Az alkoholprobléma leginkább 35 és 50 év között jelentkezik, a drogprobléma 15 és 30 év között. Az ország legfertőzöttebb része Budapest, ezen kívül a Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, a Dél-Dunántúl, majd az Északi-középhegység, végül az Észak-Dunántúli régió következik.

Az ellátásról: az elmúlt 10 évben csökkent az addiktológus szakorvos képzés. Jelenleg körülbelül 400 addiktológus szakorvos van az országban, közülük sokan pszichiátriai területen dolgoznak és csak részmunkaidőban látnak el addiktológiai betegeket.

Ahol nincs addiktológiai fekvőbeteg osztály, a páciensek fekvőbeteg-ellátása a pszichiátriai osztályokon történik.

Járóbeteg-ellátás: az országot diszkrepancia jellemzi a májzsugor előfordulásából következtetett veszélyes mértékű italozók és a terápiában megjelent alkoholbetegek száma között. Jelenleg az összlakosság 1/10-e, azaz 1 millió ember veszélyes mértékben fogyaszt alkoholt, míg a múlt évben nyilvántartott alkoholbetegek száma 39 762 fő volt.

A szenvedélybetegek ellátására egyre inkább nő az igény, a szociális ellátórendszert főként az alkoholbetegek magas száma érinti, mely mutató az évek folyamán növekszik. A szociális ellátórendszert igénylő személyek között legnagyobb nehézséget a kezelésben eddig részt nem vett alkoholproblémával küzdők jelentik (akik igénybejelentésük után szembesülnek először betegségükkel). E jelenség mentén szükséges a már elkezdett szakmai koncepciókat (szakdolgozói munka színvonalának emelése, terápiás eljárások módszereinek növelése) a továbbiakban is erősíteni. Bővítésre, illetve kialakításra szorulnak mind a nappali, mind a rehabilitációs, átmeneti intézmények. A 2001. évben módosított szociális igazgatásról és szociális szolgáltatásokról szóló 1993. évi III. törvény értelmében 2003. évtől a települési önkormányzatok feladatai bővültek speciális szolgáltatásokkal, többek között a szenvedélybetegek közösségi ellátásának kötelezettségével. Az ápolást-gondozást végző intézmények közül leggyakoribbak a "vegyes" intézmények. Ezek körében megkezdődött a profiltisztítás mind önálló intézmények, mind részlegek létrehozása révén.

A Szociális és Családügyi Minisztérium alkoholfogyasztással kapcsolatos intézkedései

58. 7,0 millió Ft támogatást kapott az Alkoholizmus Elleni Megyei Egyesületek és Klubok Országos Szövetsége (kortársképzés és tagegyesületek támogatása).
59. Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 17. alprogramja a Szeszesital- és drogfogyasztás visszaszorítására. Az alprogrammal kapcsolatban az alábbi intézkedések történtek:
60. Nemzetközi addiktológiai továbbképzés:
61. 2001-ben megvalósult az NIAA képzési program
62. Szűrőprogramok: "Cognitive-Mapping" - Gondolat-térkép bevezetése a sérülékenység mértékének szűrésére. Az akció módszertana és projektesített változata már elkészült. A program Pest megyében, modell jelleggel indul.
63. Katonaság alatti célzott szűrés. A katonai szolgálatot végző fiatalemberek, illetve a besorolásra kerülő fiatalok sebezhetőségének meghatározása, a Gondolat-térkép módszerrel való szűrésének kidolgozása. A drog miatt felmentett fiatalok kötelezése közhasznú munkára és orvosi kezelésre.
64. A káros szeszes italok kiváltása: szerződéskötés az olcsó és káros szeszes italok kiváltására, az alkohol forgalmazásának és árusításának szabályozására. Tárgyalások folynak az Iparszövetséggel.

Szociális és Családügyi Minisztérium dohányzással kapcsolatos intézkedései

Az utóbbi években számos fontos előrelépés történt Magyarországon a dohányzás visszaszorítása terén. Ezek között kell említeni a dohánytermékek adótartalmának folyamatos emelését (mely az inflációt meghaladó mértékű áremelésben nyilvánul meg), valamint az alábbi jogszabályokat kell feltétlenül kiemelnünk:

65. 1999. november 1-én lépett hatályba A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény, mely biztosítja a nemdohányzók számára a füstmentes környezetet és a passzív dohányzás közismert ártalmainak megelőzését. A törvény nem csak a dohányzás negatív jelenségét hangsúlyozza, de védelmet nyújt a nemdohányzóknak a passzív dohányzás ártalmaitól, emellett a környezetvédelem ügyét is szolgálja. A jogszabály betartását az ÁNTSZ munkatársai ellenőrzik. Egy, a 2001. január 1-jei állapotot tükröző ÁNTSZ munkaanyag szerint a törvény hatálybalépése óta az egészségvédelmi bírságok befolyt összege 440 831 Ft volt. A bírságból befolyt összeg a jogszabálynak megfelelően a prevencióban kerül felhasználásra.
66. A dohányzásellenes küzdelemben az elmúlt év legnagyobb sikere a 2001. évi I. törvény a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. tv. módosítása. A módosítással sikerült a direkt és indirekt dohányreklámozás teljes tilalmát törvénybe iktatni. A törvény főként a gyermekek dohányzásra való rászokása megelőzésének fontos eszköze.
67. 1995 óta működik az Óvodásoknak szóló prevenciós program, mely jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Központban működik. Szintén az Országos Egészségfejlesztési Központban működik a "Dohányzás vagy Egészség Központ" mely a háziorvosok korai intervenciójára épülő leszoktató programokkal foglakozik. Ez utóbbiban az orvosok tanácsokkal, gyógyszerekkel, illetve gyógyhatású készítményekkel (Nicorett, Nicobrevin) segítik a dohányzókat.
68. Az Egészségügyi Minisztérium 2001. évi pályázatai között került kiírásra a Szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzését célzó pályázat, melynek egyik alkategóriája a dohányzásra való leszoktatást megelőző gyermek és ifjúsági, illetve a dohányzásról való leszoktatást elősegítő programok voltak. A 28 nyertes pályázó között 13 100 000 Ft került szétosztásra.
69. Magyarország is csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet által kezdeményezett Dohányzásellenes Keretegyezmény kidolgozási folyamatához. Hazánkat a 2001. évben az Egészségügyi Minisztérium által delegált személy képviselte.
70. Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program A dohányzás visszaszorítása alprogramában megtörtént a korábban kidolgozott óvodai dohányzásellenes projekt értékelése, és némi korrekció után előkészítésre került széleskörű bevezetése. Elkezdődött az iskolai dohányzásellenes program kidolgozása is, valamint a kortárs oktatók képzésének és szerepének meghatározása. Elkészült a leszoktatást segítő akcióterv, mely elsősorban a háziorvosok ilyen irányú képzését és feladatait rögzítette.

Az Oktatási Minisztérium drogprevenciós intézkedései

Az Oktatási Minisztérium feladata, hogy szervezetté tegye az iskolai drogprevenciót annak nevesítésével, kötelező órakeretbe való beépítésével. Az elkészített kerettantervekben az alábbi területeken jelenik meg a drogprevencióhoz kapcsolódó ismeretkör: Biológia és Egészségtan tantárgy 8. évfolyamon, Kémia tantárgy 10. évfolyamon, Biológia tantárgy 11. évfolyamon, valamint az osztályfőnöki órákba építve az 5-12. évfolyamokon, melyek 30 százalékában köteles az iskola az egészséges életre neveléssel kapcsolatos foglalkozásokat tartani. Ez utóbbihoz az Oktatási Minisztérium felkérésére módszertani füzet készült.

Az Oktatási Minisztérium a Nemzeti Stratégiából adódó feladataként megteremtette a pedagógusok egészségfejlesztési és drogprevenciós ismereteinek és készségeinek bővítését azzal, hogy kidolgozta a 30 órás "Iskolai drogkoordinátor képzés" című akkreditált pedagógus-továbbképzési programot. (Mindezt a pilisborosjenői Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ által alapította és a Zánka Kht.-vel kötött közhasznú szerződés keretén belül indította.)

2001-ben az Oktatási Minisztérium és az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával első alkalommal került megrendezésre a "Vészcsengő", A pedagógus lehetősége a drogprevencióban (Konferencia és módszervásár) című rendezvény.

Az OM ösztönzi az egészségfejlesztési témájú pedagógus-továbbképzéseket, annak érdekében, hogy minden iskolában legyen egy pedagógus, aki a drogügyi koordinátori feladatokat, illetve az egészséges életmódra neveléssel kapcsolatos teendőket ellátja.

Ahhoz, hogy az oktatási intézmények mindegyikében a Stratégiában meghatározott képességekkel rendelkező pedagógus legyen, az OM kidolgozta külső szakemberek segítségével az iskolai drogügyi koordinátorok képzését. Ezen 30 órás akkreditált tanártovábbképzés keretében mintegy 600 pedagógus vett részt 2001-ben. A drogprobléma súlyossága, illetve a pedagógus-továbbképzési rendszer finanszírozási meghatározottsága miatt indokoltnak látták a képzés ingyenességének biztosítását. A négynapos, bentlakásos intenzív továbbképzés elsősorban az alapismeretek elsajátítását teszi lehetővé, illetve megfelelő alapot szolgáltat az iskolai munka megkezdéséhez. Kialakították a regionális drogügyi koordinátorok hálózatát, a képzéseket régiónként szervezték meg.

Az Országgyűlés által elfogadott "Nemzeti Stratégia a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására" dokumentumban fogalmazódott meg, hogy a helyi kisközösségi színtereken szükséges olyan szakemberek jelenléte, akik felkészültek a "drog" témakörben, s a prevenció területén is megfelelő jártassággal rendelkeznek. E megállapításból eredően az oktatási intézményekben is határozottan szükség van ezekre a szakemberekre, akiket "iskolai drogkoordinátor" néven említ a stratégia. A drogügyi koordinátorok jelenléte fontos az iskolákban, hiszen a legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 éves fiatalok köre, akik közoktatási intézményekbe járnak.

Honvédelmi Minisztérium prevenciós intézkedései

Döntés született a drogszűrések és prevenciós programok folytatásáról és finanszírozásáról. A "Szer nélküli laktanyák" program keretében a szárazföldi csapatoknál 7 helyőrségben (Szabadszállás, Hódmezővásárhely,Tata, Pécs, Debrecen, Szolnok és Székesfehérvár) került sor drogprevenciós rendezvényekre, melyeken összesen 4 500 fő vett részt. "Drogriadó" program keretében a sorállomány részére, az alapkiképzés időszakában valamennyi kiképző központban megszervezésre kerültek a drogprevenciós foglalkozások (17 759 fő).

Népegészségügyi helyzetünk és annak javítása az Unió-hoz történő sikeres csatlakozás egyik fontos kérdése, melyben a honvédelmi tárca is a saját eszközeivel, infrastruktúrájával, szakembereivel vállal felelősséget.

A honvédségben is a végbemenő átalakulási folyamatok, valamint a NATO integráció követelményeként, szakfeladataink megoldásában alapvető cél egy olyan egészségfejlesztési politika kialakítása, mely képes elősegíteni az állomány lehetséges legmagasabb szintű fizikai, mentális, szociális egészségét.

A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a szisztematikus megelőző tevékenység a szervezett struktúrával és infrastruktúrával rendelkező intézményekben a leghatékonyabb. A honvédség zárt, strukturált szervezeti jellegénél fogva a sorkatonai szolgálatukat töltő fiatalok elérésére alkalmas " terep.

A Magyar Honvédség sorállománya körében a fiatalok szexualitásával, káros szenvedélyeivel, deviáns viselkedési formákkal kapcsolatos szokásaival, az ezekkel, kapcsolatos véleményekkel, veszélyérzetével és attitűdjével kapcsolatosan kutatás céljából vizsgálatokat végzünk. A probléma katalógus felállítása során tervezzük meg és alakítjuk ki a sorállomány körében szervezett komplex életmód programunkat, "Az egészség a legerősebb fegyvered" címűt.

Tárcaközi összefogás a drog ellen

Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok

A 2001.évben az ORFK és a megyei Rendőr-főkapitányságok Bűnmegelőzési Osztályai kiemelt feladatként, tevékenyen részt vettek az OM-ISM által általános-, és középiskolák részére kiírt drogmegelőzési egészségfejlesztési program megvalósításában. Mint szakmai együttműködő szervezetek a középiskolák esetében 36, az általános iskolák tekintetében több mint 50 helyszínen közreműködtek a program sikeres végrehajtásában.

A megalakult Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok tevékenysége a megelőzés terén az alábbi területekre összpontosult:

71. adatgyűjtés az iskolákban folyó prevenciós programokról,
72. iskolai prevenciós munka - kurrikulumszerű és nem kurrikulumszerű programok (ismeretterjesztő, tájékoztató előadások rendezvények), kortársképzések,
73. kiállítások szervezése,
74. kampányszerű programok - nagyszabású drogellenes rendezvények,
75. sportprogramok, kirándulások, ifjúsági táborok
76. előadások pl. pedagógusoknak, területen dolgozó szakembereknek, szülőknek,
77. iskolai drogügyi koordinátorok képzése,
78. tanárképzések egészségvédelmi tartalmak oktatására,
79. drogprevenciós kiadványok készítése,
80. segítők képzése (telefonos, utcai munka).

A kábítószer-probléma helyi kezelése szempontjából igen ígéretes kezdeményezésnek bizonyult a KEF-ek létrehozása. Sok helyütt kialakult egy úgy nevezett KEF-es identitás, a KEF mint kifejezés a szakmai közgondolkodás részévé vált. Ugyanakkor természetesen nehézségekkel is szembesülünk: A KEF-ek, akárcsak a civil szerveződések általában, elsősorban menedzsment problémákkal küzdenek, továbbá korlátozott kapacitással rendelkeznek a helyi források mobilizálása terén.

Prevenciós programok

Több akkreditált program keretében folyik a háziorvosok és védőnők képzése. Az Országos Alapellátási Intézet jelenleg az ország több pontján szervez "Amit az alapellátásban jó tudni a drogról" címmel kreditpontszerző előadássorozatot háziorvosoknak, illetve szakdolgozók részére.

Az információs társadalom területén számos fejlesztés kezdődött meg. Egyre több civil szervezet, szakmai csoport létesít és működtet az internet-használó fiatalok és segítők számára könnyen elérhető professzionális interaktív honlapot az egészségmegőrzés, a kábítószer-fogyasztás megelőzése témakörben. A legtöbb esetben a honlapok a nem elrettentésen alapuló, ugyanakkor hiteles, tényszerű ismereteket közlő friss információk elhelyezését célozzák, a fiatalok ízlésvilágának megfelelő elfoglaltságok és mintaadó személyek bemutatásával, chat és játék lehetőséggel kiegészítve.

Befejeződött a kormányzati portálhoz is kapcsolódó Nemzeti Drogportál létrehozása, mely segítséget nyújt a drogproblémában érintetteknek, vagy a téma iránt érdeklődőknek. A program részét képezi egy honlap-akkreditáció is, mely feltérképezi a Magyarországon elérhető, drogproblémával foglalkozó honlapok tartalmát, szolgáltatásait. Az akkreditált, ellenőrzött tartalommal bíró szolgáltató honlapok elérhetőségét és átjárhatóságát a Drogportálon keresztül biztosítani lehet, így a segítséget kereső felhasználó gyorsabban juthat a számára megfelelő információhoz. A Nemzeti Drogportál 2002. június 26-án kezdte meg működését. (www.drogportal.hu)

Felmérések a fiatalkori droghasználat elterjedtségéről, és ennek monitorozása. 2001-től folyamatosan számos helyi felmérés készült a fiatalok körében a droghasználat elterjedtségéről. Ezek egy része az ISM támogatással, más részük helyi forrásból valósult meg. Számos helyi KEF is végzett középiskolások körében kérdőíves felmérést, illetve folyamatban van ezek előkészítése. A kutatásokat a KKB Epidemiológiai Szakbizottsága rendszeresen nyomon követi. Az epidemiológiai kutatások során együttműködés valósul meg - többek között - az ÁNTSZ-szel, az az Országos Egészségfejlesztési Központtal (OEFK). Az adatok összessége megjelenik az évente kiadásra kerülő "Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről" című kiadványban. Számos olyan kutatás valósul meg, mely kvantitatív és kvalitatív szempontból egyaránt részletesebb képet eredményez a kábítószer-probléma vonatkozásában.

Felmérések a prevenciós programok elterjedtségéről és hatékonyságáról. Az ISM támogatásával 2001-ben sor került a prevenciós programok monitorozására. A vizsgálat - többek között - arra tett kísérletet, hogy a Budapesten elérhető (43) prevenciós programokat besorolja (kataszterizálja) a nemzetközi szakirodalomban is elfogadott kategóriák szerint, továbbá értékelje a programok elméleti hátterét a kataszter leíró információi alapján, e folyamatok eredményeként kiválassza az evaluációnak alávetendő programokat, vizsgálja a programok szervezeti jellemzőit és hatásosságát. (Paksi-Demetrovics 2002).

2001-ben számos olyan program, vizsgálat kezdődött el, amelynek célja egyes, a kábítószer-probléma kezelését szolgáló drogpolitikai eszközök és/vagy területek monitorozása, hatékonyságvizsgálata volt. Ezek a minőségbiztosítás célját szolgálták, és megalapozták a korrekció igényét és irányát is.

81. A Droginfo adatbázisának kialakítása (a drogproblémával foglalkozó szerveztek, intézmények információs bázisa - mely a Drogportálon megtalálható, illetve évente frissítve könyv formájában is megjelenik, készíti a Sziget Droginformációs Alapítvány) többek között a közösségi programok értékelését is szolgálja. Ehhez csatolva a pályázati rendszer kialakítása, a támogatási programok elindítása egy csaknem teljes adategyüttes létrehozatalát tette lehetővé.
82. Az iskolai integrált drogprevenció szellemében került sor az egészségtan tantárgyi modul, valamint az osztályfőnöki órák egészségfejlesztési tartalmának kialakítására, ennek eredményeképpen az általános iskola 6-8. évfolyamain évi 18 órát, valamint az 5-12. évfolyamokon az osztályfőnöki órák mintegy 1/3-át szükséges az említett tartalmakra és hangsúlyozottan a drogprevenció kérdéseire fordítani. Ezen túlmenően számos megelőzési eszköz, kiadvány, videofilm került kiküldésre az iskolákhoz, melyek a prevenciós programok alapját képezik.
83. Ugyancsak a megelőzési programok hatékonyságvizsgálata céljából a középfokú oktatási intézmények számára kiírt drogmegelőzési programtámogatás keretében a teljes elért populációra (közel 200 000 diák) vonatkozóan elő- és utóteszt formájában készült evaluációs felmérés, mely a programhatékonyság mérésére is alkalmas. Általános elv az, hogy a prevenciós programok rendszerszerű megvalósítása minden esetben folyamat- és eredményértékeléssel összekötött legyen. Az értékelést az OM háttérintézménye, a Pilisborosjenői Tanár-továbbképzési és Módszertani Központ végzi.
84. A kutatások és hatékonyságvizsgálatok, illetve megfelelő programok adaptálásának és kiértékelésének elvégzése a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet feladatai között szerepel. Ide tartozik továbbá a módszertani tanácsadás, új módszerek, technológiák kimunkálása az adott területen. Ezzel kapcsolatban többek között konferenciák, szakmai tanácsadások megszerezésére, valamint egy fontos segédanyag kiadására került sor (Rácz József: Prevenciós programok értékelése, ISMertető, 2001).

A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság Prevenciós Szakbizottsága rendszeres és albizottságokba is szétágazó munkát folytat. A szakbizottság a Nemzeti stratégiához igazodó Prevenciós stratégia elkészítését is végzi. A helyi (városi, megyei, regionális) Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokban a prevenció területén dolgozók képviselete biztosítottá vált. Egyes roma csoportokkal kapcsolatos prevenciós teendők:

85. A KEF-ekbe a kisebbségi önkormányzatok is delegáltak tagot;
86. A KKB Prevenciós Szakbizottsága ajánlásokat fogalmazott meg a roma csoportok körében megszervezendő prevenciós tevékenységgel kapcsolatban, egyeztetve roma/cigány szervezetekkel.

Együttműködési szerződés kialakítására került sor az Országos Cigány Önkormányzat és az ifjúsági és sportminiszter között, melynek keretében a cigányság sajátos problémáinak kezelését segítő, speciális drogkoordinátor-képzési program zajlik immár második éve nagy szakmai sikerrel pedagógusok és szakemberek számára. Számos, cigányságot érintő prevenciós támogatási projekt került finanszírozásra az elmúlt időszakban. Ezeknek célja, hogy a cigányságot sajátos helyzetben érintő problémák hatékony megelőzéséhez és kezeléséhez adjon támogatást.

A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet is elindította az év folyamán "szakmai forrás sorozat"-át, mely oktatási-képzési segédanyagokkal segítheti folyamatosan a helyi kábítószerügyi egyeztető fórumok, valamint a drogszcénában tevékenykedő szakmai szervezetek hatékonyabb munkáját.

Az Egészségesebb Iskolákért Hálózat Magyarországi Egyesületének programja az Egészséges Élet című általános iskolai egészségvédelmi tananyag felső tagozatos tananyagának oktatásra felkészítő akkreditált képzés továbbfejlesztését célozta. Az egyesület az "Egészséges Élet" egészségnevelési tantárgy oktatására felkészítő 5 napos akkreditált tanárképzést dolgozott ki. A távoktatási tananyag fejlesztésének első lépcsőjében a meglévő akkreditált képzés elméleti részét alakították át. A távoktatási program elérhetősége: www.mtsystem.hu/edusystem/eihme.

Az akkreditált továbbképzéseket, illetőleg ezek specifikus továbbfejlesztését az ISM évről évre egyre jelentősebb összeggel támogatja a minél szélesebb körű hozzáférhetőség érdekében.

Az OM ösztönzi az egészségfejlesztési témájú pedagógus továbbképzéseket, annak érdekében, hogy minden iskolában legyen egy pedagógus, aki a drogkoordinátori feladatokat, illetve az egészséges életmódra neveléssel kapcsolatos teendőket ellátja. Az OM kidolgozta külső szakemberek segítségével az iskolai drogügyi koordinátorok képzését.

Kialakították a regionális drogügyi koordinátorok hálózatát, a képzéseket régiónként szervezték meg.

Kidolgozásra került a "Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak" (MAP) c. akkreditált pedagógus-továbbképző program is.

Információs kiadványok, médiaesemények

A 2001. évben is mind a közigazgatási szervek által támogatott programok tekintetében, mind pedig a médiában a fő hangsúlyt a keresletcsökkentés - főleg az elsődleges megelőzés - témaköre alkotta.

Az ENSZ Kábítószer-ellenes Világnapjához kapcsolódó rendezvényekkel Magyarországon 2001-ben egy héten át tartó eseménysorozat zajlott, mely a Világnap alkalmából a magyar média teljes spektrumán elhangzó-megjelenő "Üzenet"-re épült.

Az m1-es csatornán, a Magyar Televízió vezetőivel történt egyeztetés alapján, a 2000. évihez hasonló módon kábítószer-megelőzési hét került megrendezésre. Ennek elemei a beszámolók az ország számos pontján zajló rendezvényekről, valamint rendszeres blokkokban kábítószer-megelőzési filmek, játék- és dokumentumfilmek vetítése, és ezekhez kapcsolódóan stúdióbeszélgetések voltak.

A kábítószer-ellenes hét egységes szemléleti,megjelenési keretet biztosított mind az üzeneten, mind pedig a logón, tv-spotokon, meghatározó eseményeken keresztül.

2001-ben is számos - a kábítószer-problémával foglalkozó - médiaesemény, -program kapott támogatást pályázat útján, illetve célzott támogatás formájában az ISM-től.

Említést érdemel a Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány programja. Az alapítvány témájában és eszközeiben rendhagyó kiállítását szervezett, Köztes átmenetek címmel. A nem hagyományos eszközökkel - filmek, hanganyagok, számítógépes animációk - dolgozó interaktív kiállítás a drogfogyasztás okait és hatásait, a szenvedélybetegség kialakulását és a szenvedélybetegek mindennapjait, valamint a magyarországi drogfogyasztás jellemzőit mutatja be hiteles módon úgy, hogy a látogató érzékeire és érzelmeire egyaránt hat. Az első kiállítás 2001. június 17-ig volt látható a Magyar Természettudományi Múzeumban. A nagy érdeklődésre való tekintettel, valamint a kiállítás szélesebb körű megtekinthetősége érdekében az ország különböző városaiba, illetve a határon túlra is utaztatják az interaktív anyagot.

Kortárs-támogatók

A serdülőkori droghasználat kialakulásában a kortársaknak döntő szerepük van, elsősorban is azokban az esetekben, amikor a szülőkhöz vagy a normatartó társadalomhoz (pl. iskola) fűződő kapcsolatok már korábban meggyengültek. A kortássegítő programok számos színtéren működnek hazánkban. Így az iskolákban, egyetemeken, szabadidős rendezvényeken stb.

A kábítószer-problémával kapcsolatos képzés, kortársképzés támogatása c. előirányzat terhére az ISM támogatásával 117 db pályázati (kb. 48,5 millió forint) és 41 db egyedi támogatási (kb. 36,5 millió forint) program valósulhatott meg.

Számos civil szervezet mellett az ÁNTSZ intézetei is folyamatosan szerveznek kortársoktatók képzését szolgáló programokat.

2.3 Sport

34/2001. (IX. 14.) OM -ISM együttes rendelet az iskolai sporttevékenységről: A rendelet az iskolai sportkör szakmai programját, időkeretét határozza meg, továbbá előírja, hogy a költségvetési törvényben a diáksportra, iskolai sportra biztosított normatív kötött felhasználású támogatás a mindennapos testedzésre milyen módon használható fel. A tornateremmel, tornaszobával nem rendelkező iskolák részére meghatározza, hogy a mindennapos testedzéshez szükséges feltételeket milyen módon biztosítsák (pl. természetjárás, tájfutás, úszás, korcsolyázás, labdajátékok stb.).

Az Oktatási Minisztérium intézkedései

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény 41.§ (5) bekezdése kimondja, hogy az általános iskolában, középiskolában és szakiskolában évente két alkalommal a tanulók fizikai állapotának mérését el kell végezni. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek egészségi állapota évről-évre folyamatosan romlik. Elsősorban a tartáshibák és a gerincbántalmak nagyarányú növekedése, valamint a fiatalok fizikai állapotának rohamos romlása következett be az utóbbi években a helytelen, mozgásszegény életmód következtében. Ezért az Oktatási Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és az Ifjúsági és Sportminisztérium szakértői a 2001-2002-es tanévre meghirdették a Mindennapos egészségvédő testmozgás támogatását segítő közös pályázatot. A pályázatnak igen nagy sikere volt, több mint ötszáz iskola jelentkezett rá. A sikeres pályázók egyik feladata az volt, hogy elképzelésüket mások számára is hozzáférhető dolgozat formájában írják le. Igen sok értékes és jól hasznosítható pályamunka érkezett, melyből az Oktatási Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium közös kiadvány elkészítését tervezte. Az Oktatási Minisztérium is részt vett a Honvédelmi Minisztérium által meghirdetett Ép testben ép lélekkel a honvédő ifjakért pályázat kiírásában és lebonyolításában is.

Több, az iskolai testneveléssel foglalkozó regionális és országos konferencia kapott támogatást (pl. a Testnevelési Egyetem által immár nyolcadik alkalommal megrendezésre került rekreációs konferenciát, a Gyógytestnevelők Országos Konferenciáját stb.).

Nagyon fontosnak tartja a tárca a civil szervezetekkel való kapcsolattartást. Az OM folyamatosan részt vesz a Magyar Diáksport Szövetség és a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete (MTTOE) által szervezett programokon és folyamatosan használja a MTTOE szakértőinek segítségét. A tárca kapcsolatot tart ezen kívül a megyei Pedagógiai Intézetekkel, a megyei Sportszövetségekkel, a Magyar Olimpiai Bizottsággal, a Nemzeti Sportszövetséggel és a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségével.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium pályázati rendszere nagyon sok esetben a kisiskolákat és a sportegyesülettel nem rendelkező iskolákat, valamint a Magyarországot külföldön képviselő iskolai sportolókat nem támogatja. Ezért sok esetben az Oktatási Minisztériumhoz beérkező támogatási kérelmek egyedi elbírálás alapján támogatásban részesülnek.

Az OM 2000/2001-ben felmérést készített a felsőoktatási hallgatók fizikai állapotáról, elfogadtatott és az Ifjúsági és Sportminisztériumba megküldött egy részletes fejlesztési koncepciót a felsőoktatásban a sport fejlesztésére, illetve egyeztetésre került sor az ISM szakembereivel annak érdekében, hogy a felsőoktatásban részt vevő hallgatók fizikai állapota javulhasson, s a felsőoktatásban biztosított legyen számukra a napi sport és a rendszeres testmozgás.

További intézkedésekre tett javaslatok

Az Oktatási Minisztérium szeretné folytatni a nagy sikerrel zárult mindennapos testmozgást segítő pályázatot. Ezzel kapcsolatban volt már előkészítő megbeszélés az Egészségügyi Minisztériummal, s az Oktatási Minisztérium 10 millió forintra kötelezettséget is vállalt.

Az oktatási tárca fontosnak tartja a testnevelés tantárgy tartalmi megújítását. Szükség van arra, hogy a jelenleg uralkodó szemlélet megváltozzon. Nem az a fontos, hogy minden gyerekből élsportoló váljon, hanem az, hogy minél többen rendszeresen mozogjanak, sportoljanak amatőr szinten. Ezzel elérhetnénk azt is, hogy az élsport jóval nagyobb számú gyerekből válogathatna.

Mindenképpen szükséges a gyógytestnevelők helyzetének megerősítése, mivel az utóbbi időben sok támadás érte őket, kétségbe vonták működésük jogosságát. Ezért az OM tárgyalásokat kezdeményezett az Egészségügyi Minisztériummal és a Gyógytestnevelők Országos Egyesületével. A szaktárca ez ügyben tervezi egy országos konferencia összehívását.

A felsőoktatásban terveink szerint a sport- és kulturális normatívát a közoktatáshoz hasonlóan 2 000 Ft/fő/év-re tervezi a szaktárca emelni.

A felsőoktatási intézmények közel 20 százaléka nem rendelkezik a testnevelés-sport feladataik ellátásához szükséges saját sportlétesítménnyel, ennek következtében bérli a létesítményeket. A saját sportlétesítménnyel rendelkező intézmények 50 százaléka jelezte, hogy meglévő létesítményei rekonstrukcióra, belső átalakításra szorulnak. A fedett létesítményhelyzet jelentős javulását egy központi fedett sportlétesítmény-építési program hozhatna.

Az intézményi sportegyesületeket mint speciális egyesületi formákat ki kellene emelni a többi egyesületre vonatkozó (sporttörvényi) szabályozás alól. Az új szabályozás rendezhetné az intézményi sportegyesületek jogállását, a működésükhöz szükséges források biztosítását, az Oktatási Minisztérium és az Ifjúsági és Sportminisztérium közötti forrásmegosztás meghatározását.

Rendezésre vár az egyetemi élsport támogatása, az egyetemi szakosztályok fejlesztése, a megfelelő források biztosítása

Ugyancsak megoldásra váró feladat a kétévenként sorra kerülő Universiadék megrendezésének finanszírozási kérdése, ez a sportrendezvény kizárólag az egyetemi-főiskolai hallgatók részvételére szolgál.

Elengedhetetlen az intézményi sportklubok központi költségvetési támogatásának emelése is, tekintettel arra, hogy jelentős oktatási, nevelési feladatokat oldanak meg.

A jelenlegi sportnormatíva valamelyest hozzájárul a hallgatók egészséges életmódjának kialakításához és elősegíti a felsőoktatás testkultúrájának, szabadidős és sporttevékenységének fejlesztését, de önmagában nem képes pótolni az évtizedes forráshiányt. A normatív támogatást legalább 2 000 Ft/fő/év összegre szükséges emelni.

III. KÉPZÉS, TUDÁSTŐKE, SZEMÉLYES ÉLETTERVEK

A) HELYZETKÉP

3.1 Iskolaválasztás, iskolatípusok, végzettség

Az óvodai nevelésben, a nappali rendszerű iskolai oktatásban, valamint a nappali tagozatos felsőfokú képzésben a 2001/2002. tanévben Magyarországon 2 millió 31 ezer gyermek, tanuló és hallgató, az érintett korosztály (a 3-22 éves népesség) mintegy négyötöde vett részt.

1. ábra: Az óvodás gyermekek, a tanulók és a hallgatók számának alakulása, 1990-2001

Forrás: KSH

Ha a gyermek-, tanulói, illetve hallgatói létszámot valamennyi oktatási, képzési formára kiterjesztve vizsgáljuk, akkor ez a szám 2 millió 287 ezerre emelkedik. Ezen belül az óvodai nevelésben és nappali rendszerű iskolai oktatásban 1 millió 838 ezer gyermek és tanuló vett részt, az általános iskolai és középiskolai felnőttoktatásban mintegy 100 ezren tanulnak, míg a felsőoktatásban 349 ezer hallgató folytat tanulmányokat.

A tanulók számának alakulása oktatási szintenként és iskolatípusonként eltérő. Az óvodába beiratkozottak száma - követve az elmúlt évek népesedési tendenciáit - tovább csökkent. Az elmúlt tanévben 342 ezer gyermek járt óvodába, vett részt iskola-előkészítő foglalkozáson. Ebből 4 200-an a fogyatékos gyermekek számára létesített intézményekbe iratkoztak be, vagy integrált gyógypedagógiai nevelést kaptak. Létszámukat az intézményhálózat telepítése, illetve a korlátozott befogadóképesség befolyásolja, de az utóbbi évtizedben kialakult ún. integrált oktatás jelentősen bővítette. A gyermekek iskolai továbbhaladását megkönnyíti, ha már ebben az életszakaszban is speciális oktatásban vehetnek részt.

Az általános iskolai tanulólétszám a 2001/2002. tanévben 947 ezer. Ezen belül a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevők száma meghaladta a 944 ezret, a felnőttoktatásban résztvevőké pedig csaknem 3 ezer fő. A 944 ezer tanuló közül a gyógypedagógiai tanterv szerint, illetve integráltan oktatott fogyatékos tanulók száma - kismértékű növekedést mutatva - csaknem 47 ezer fő volt. A tanítási időn kívüli napközis ellátást a tanulók alig több mint harmada vette igénybe. 2001-ben több mint 118 ezer nyolcadikos végzett, akiknek csaknem mindegyike folytatta tanulmányait középfokon.

A nappali rendszerű iskolai oktatásban a szakiskolákban 131 ezren, a gimnáziumokban 182 ezren, a szakközépiskolákban 239 ezren tanulnak, azaz szakiskolákba jár a tanulók 24 százaléka, gimnáziumokba 33 százaléka és szakközépiskolákba 43 százaléka. A középfokú felnőttoktatásban 98 ezren tanulnak. A nyolcvanas évek végén indult 8, illetve 6 évfolyamos gimnáziumi oktatás - a növekvő társadalmi érdeklődésre tekintettel - évről évre bővül, de a tanulólétszámnak így is csak kis hányadát képviseli. Az elmúlt tanévben 65 ezer fiatal vett részt ilyen típusú gimnáziumi oktatásban.

2001-ben együttesen csaknem 89 ezren érettségiztek sikeresen a nappali, illetve a felnőttoktatásban. A felsőoktatási intézményekben összesen 349 ezer hallgató tanul, közülük 193 ezren nappali képzésben. A nappali tagozatos hallgatólétszám 5 százalékkal, az esti, levelező és távoktatási tagozatokon tanulók száma 9 százalékkal növekedett az előző évhez viszonyítva. 4,5 ezer hallgató vesz részt akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben, 313 ezer hallgató főiskolai és egyetemi szintű alapképzési programokban, közel 25 ezer hallgató szakirányú továbbképzésben, további 7 ezer hallgató pedig PhD, DLA képzésben.

1. ábra: Iskolázási arányok a nappali tagozaton

Forrás: KSH

Iskolázási arányok

Az oktatási rendszer átalakítása - a megváltozott feltételekkel és az európai integrációval összhangban - a nyolcvanas években indult és a kilencvenes években zajlott, amikor nagy létszámú korosztályok vettek részt a közoktatásban. A tankötelezettség előbb 16, majd 18 éves korra emelkedett, és nyomon követhető a képzési irányok és arányok megváltozása is. A szakmai képzés szerkezete átalakult. A szakmunkásképzőbe járók száma felére, a gyors- és gépíró, az egészségügyi és az egyéb szakiskolák tanulóinak száma töredékére csökkent. Az előképzettségi szint és a követelmények emelésével a középfokú szakképzés az érettségire épülő képzés felé tolódott el, így a középiskolákban - a népességfogyás mellett is - nőtt a tanulók száma. A felsőoktatásban az egyetemi, főiskolai szintű alapképzés mellett megjelent az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés, és egyre nagyobb szerephez jut a szakirányú továbbképzés. A nappali tagozatokon több mint megkétszereződött a létszám. A változások nyomon követhetők a megfelelő korosztályok iskolázási arányaiban.

A 8. évfolyam elvégzése után csaknem minden fiatal továbbtanul. A 2001/2002. tanévben több mint 550 ezren jártak középfokú intézmény nappali tagozatára. A középfokon tanulók létszáma az évtized első felében nőtt, majd stagnált, melyet 1999-től ismét emelkedés váltott fel. A tanulók száma 2001-ben volt a legmagasabb.

1. ábra: A középfokú oktatásban tanulók megoszlása az iskolatípus szerint

Forrás: KSH

A csak 8 általánost végzettek száma 1990 és 2001 között több mint 30 százalékkal csökkent, az érettségizetteké lényegében ugyanennyivel nőtt. Az érettségizettek között a gimnáziumot végzettek száma emelkedett, a szakközépiskolában érettségizetteké az utóbbi évekhez képest csökkent. A továbbtanulás feltételei kedvezőbbé váltak. Az érettségizettekből a továbbtanulók aránya az 1990. évi 32 százalékról 2001-re 70 százalékra nőtt. Egyetemi vagy főiskolai diplomát kétszer annyian szereztek, mint az évtized elején.

1. táblázat: Végzettek száma, ezer fő (nappali, esti, levelező és távoktatásban összesen)

Forrás: KSH

A felsőoktatásban a hallgatói létszám 1990. és 2002. között több mint háromszorosára növekedett. A növekedés mértékét különösen akkor érzékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy 1980. és 1990. között a hallgatói létszám mindössze 1 százalékkal emelkedett.

Az 1990. óta bekövetkezett növekedésen belül a nappali tagozatos hallgatók száma több mint 2,4-szeresére, az esti-, levelező- és távoktatási tagozaton tanulóké több mint 4,2-szeresére növekedett. Átlag fölötti az emelkedés a kiegészítő alapképzésben és az újabb diplomás képzésben, ami a felnőttképzés növekvő szerepét jelzi a felsőoktatásban. A képzési szintek szerinti szerkezet is jelentősen változott. Növekedett a felsőfokú szakképzés és a főiskolai képzés aránya. A felsőfokú szakképzés éves növekedési üteme a 40 százalékot is meghaladta.

Jelentősen változott a hallgatók szakterületi megoszlása is. A munkaerő-piaci igények hatását követve a műszaki, természettudományi és agrár szakterületen tanulók aránya lényegében nem változott, csökkent az egyetemi szintű egészségügyi, a főiskolai tanár-, valamint a tanító- és óvóképzésben résztvevők aránya. A közgazdasági, informatikai, jogi és bölcsészképzésben résztvevők aránya ugyanakkor növekedett.

A hallgatói létszám növekedésében az állami intézmények mellett meghatározó szerepet játszanak az egyházi és alapítványi felsőoktatási intézmények is, amelyekben az összes hallgató közel 15 százaléka tanul (5,7% egyházi és 8,6% magán, illetve alapítványi).

Az emelkedésben nyilvánvalóan szerepet játszó tényezők:

1. az államilag finanszírozott létszámkeret emelkedése a nappali tagozaton;
1. a térítéses képzés belépése;
1. a Bursa Hungarica ösztöndíjrendszer;
1. a hallgatói hitelrendszer;
1. a felnőttképzés és a távoktatás szerepének növekedése.
1. táblázat: Egyetemi és főiskolai szintű továbbtanulásra, nappali tagozatra jelentkezettek és felvettek

Forrás: OM

A tagozati arányok alakulásában 1997-ben fordulat állt be. Ennek fő oka, hogy a térítéses képzés lehetősége a felsőoktatási intézményeket érdekeltté tette a nem nappali tagozatos képzésben is. A felvehető, államilag finanszírozott hallgatói létszám növekedése 1997-től lassult, ezt ugyancsak a térítéses képzés lehetősége ellensúlyozta a nappali tagozaton.

1. táblázat: Felsőoktatási hallgatói létszámadatok tagozatonként

Forrás: OM

1. táblázat: Az oklevelet szerzett hallgatók száma

Forrás: OM

A fenti táblázatból jól kiolvasható, hogy a nappali tagozaton oklevelet szerzettek aránya magasabb, mint az egyéb tagozatokon, ahol tehát magasabb a lemorzsolódási arány. Ugyanakkor a nem nappali tagozat átlagosnál gyorsabb növekedése 1996 után azt eredményezte, hogy az 1990. évi 34 százalékról 2001-re 37,5 százalékra emelkedett a nem nappali tagozaton oklevelet szerzettek aránya az összes diplomát szerzett hallgatóhoz viszonyítva.

1. táblázat: A kollégiumi elhelyezésre jogosult nappali tagozatos hallgatók és a kollégiumi férőhelyek aránya

Forrás: OM

Miközben a kollégiumi elhelyezésre jogosult hallgatók száma dinamikusan növekedett, a kollégiumi férőhelyek száma 1995-től alig emelkedett, az elhelyezett hallgatók aránya pedig radikálisan csökkent. Egy kollégiumi hely finanszírozása átlagosan mintegy 90 ezer forintba kerül. Ezt kb. 1/3-1/3 arányban az állami támogatás, a hallgatói befizetés és az intézményi hozzájárulás fedezi.

A kollégiumi elhelyezést nem kapott hallgatók lakhatási támogatást kaptak 1998-tól, amelynek összege 33 ezer forint volt. Ez az összeg 2001-ben is ugyanennyi maradt.

A hallgatók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében a kollégiumi ellátottság szintjén mindenképpen javítani kell.

A fiatalok csaknem fele egyetlen idegen nyelvet sem beszél, 12 százalékuknak viszont legalább egy nyelvből legalább középfokú nyelvvizsgája van. Lényegesek a különböző háttértényezők szerinti különbségek. Az urbanizációs lejtőn lefelé haladva csökken az idegen nyelvet ismerő fiatalok aránya és növekszik a különböző szintű vizsgákkal rendelkezők hányada. A fővárosban élő 15-29 évesek csaknem egynegyedének legalább egy középfokú nyelvvizsgája van. A felsőfokú intézmények hallgatóinak 33 százaléka középszintű-, 12 százaléka felsőszintű nyelvvizsgával rendelkezik. A másik póluson a munkanélkülieket, a szociális segélyezetteket és az egyéb inaktívakat találjuk, akiknek a háromnegyede még alapszinten sem beszél egyetlen idegen nyelvet sem. Ahogyan az iskolai végzettséget általában, úgy az idegennyelv-tudást is jelentősen befolyásolja a származási háttér. Amíg a képzetlen szülők gyermekeinek a háromnegyede nem beszél nyelveket, addig az egyetemi diplomás apák 45 százalékának a fia vagy a lánya harmincéves koráig legalább egy középfokú nyelvvizsgát szerez.

1. táblázat: A 15-29 évesek idegennyelv-tudása (%)

Forrás: KSH

Hasonló különbségek adódnak a munkaerőpiacon hasznosítható másik speciális tudás, a számítógép-használat terén is. A 15-29 évesek kb. felének egyáltalán nincsenek számítástechnikai ismeretei, több mint 30 százalékuk viszont legalább felhasználói programokat használ. Ezen utóbbiak aránya különösen magas a fővárosiak, a felső- és középfokú tanintézetbe járók között, valamint a diplomás szülők gyermekeinél.

1. táblázat: Számítógép-használat a 15-29 évesek között (%)

Forrás: KSH

Az Oktatási Minisztérium felkérésére 2000-ben a Szegedi Tudományegyetem MTA Képességkutató Csoportja országos adatfelvétel alapján vizsgálta a tanulók nyelvtudását angol és német nyelvből a 6., 8., 10. évfolyamokon, az idegennyelv-oktatás szervezettségét, feltételrendszerét kb. 300 alap- és középfokú oktatási intézményben. Az adatfelvételbe 316 általános és középiskola 1 154 osztályából közel 30 000 hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamos tanulóját vonták be. Az érintett települések száma 195. Ezek öt kategóriába sorolhatók: község 2 500 lakos alatt, község 2 500 lakos felett, város 35 000 lakos alatt, város 35 000 lakos felett, Budapest. Az adatfelvétel hazánk minden régióját lefedte.

A szülői háttér meghatározó a vizsgált diákok nyelvtanulásában, de nyelvválasztásában is. Általában elmondható, hogy rendkívül nagy különbségek mutatkoznak a tanulók teljesítményei között, a németet tanulók teljesítményei szinte kivétel nélkül valamivel rosszabbak az angolt tanulókénál. A hazai kerettantervek szerint elvárt követelményszintek, amelyek szerint a 12. évfolyam végére a munkaerőpiacon már hasznosítható küszöbszintű nyelvtudás megszerzése a cél, a reprezentatív mintájába bekerült magyar diákok többségének angolból és németből mindhárom évfolyamon kissé magasnak bizonyultak. Bár a beszédkészség felmérésére nem került sor, abból a tényből, hogy az íráskészség területén születtek a leggyengébb teljesítmények, az következtethető, hogy a beszédkészség szintje nem haladta volna meg lényegesen az írásét, illetve a másik két készségét.

A vizsgált diákok nyelvtanulási attitűdje és motivációja összesítve kedvezőbben alakul az angol, mint a német nyelv esetében. Közel 9 százalékuk a lehető leghamarabb abbahagyná a nyelvtanulást, de németből az arány duplája (12%) az angolt (6%) legszívesebben elhagyókénak. A nyelvtanulással kapcsolatos célok és motivációk között a tizedik évfolyamon mindkét nyelv esetében első helyen a középfokú nyelvvizsga megszerzése, második helyen németből az érettségi, angolból a felsőfokú nyelvvizsga áll.

A megkérdezett iskolák kevesebb mint felében, 43,8 százalékában van csoportbontás minden osztályban a nyelvórán. 17,3 százalék egyáltalán nem alkalmaz csoportbontást, további 10,5 százalék is csak néhány osztályban. A megkérdezett iskolákban a legnagyobb nyelvi csoport létszáma 26 fő, de 18 főnél nagyobb csoportok csak a megkérdezettek 7,6 százalékában vannak. A hazai iskolai nyelvoktatásban talán még a többi tantárgynál is erőteljesebben érvényesül "a tehetségesnek többet és korábban kezdve, az átlagosnak vagy annál gyengébbnek kevesebbet" elve. A megkérdezett iskolák kb. kétharmadában a nyelvből jobban teljesítő diákok intenzívebb oktatásban részesülnek, mint gyengébb társaik. Az iskolák 35 százalékában nincsen nyelvi terem. Nagyon magas azoknak az iskoláknak a száma (közel 40%), ahol összesen csak egy, esetleg két magnó áll a nyelvszakosok rendelkezésére. Az iskolák kb. fele olyan kevés hangkazettával rendelkezik, hogy valószínűleg még a tanároknak sem elég, a diákok feltehetően egyáltalán nem tudják használni őket.

A kötelező iskolázásban megszerezhető tudások közül a nyelvtudás az egyetlen, amelynek olyan korai (14 éves kortól letehető) és külső (iskolarendszeren kívüli) minősítési rendszere van, amelyet az iskola és a munka világában egyaránt elfogadnak. Az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzéséhez számos előny, sőt hiányához ma már több hátrány is (bizonyos szakokra nem lehet felvételizni, nem lehet záróvizsgát tenni, tudományos fokozatot szerezni stb.) kapcsolódik, mindez erősen motiválja a diákokat a nyelvvizsga minél korábbi letételére.

A sikeresen letett államilag elismert nyelvvizsga-eredményekről a Nyelvvizsgát Akkreditáló Központ rendelkezik a legmegbízhatóbb adatokkal. 2001-ben 94 625 sikeres nyelvvizsga eseményt regisztráltak. Ennek 69 százalékát a 14-23 éves korosztályhoz tartozó fiatal tette le, 34 százalékát 14-18 évesek, 35 százalékát a 19-23 évesek. (További 17%-át a 24-28 éves fiatalok tették le.) Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a 90-es évek elején az ITK-ban (Rigó utca) sikeresen vizsgázók közül 8 százalék tartozott a 14-19 éves korosztályhoz. Az összes sikeres nyelvvizsga 23,2 százaléka alapfokú, 71,3 százaléka középfokú és 5,5 százaléka felsőfokú. A nyelvek szerinti megoszlás nagyjából megegyezik a közoktatásban tanult nyelvek arányával. 55 százalék az angol részesedése, 34 százalék a németé és az összes többi nyelv a maradék 12 százalékon osztozik.

Az érettségizők nyelvtudását, a nyelvtudás intézményenkénti, illetve iskolatípusonkénti eloszlását viszonylag megbízhatóan jelzi a nyelvvizsga-eredmények alakulása, erről azonban hazánkban egészen pontos statisztikák nem készülnek. A Felsőoktatási Felvételi Iroda évente közzéteszi a 100 felvételiző tanulóra jutó nyelvvizsgák száma szerint a középiskolák rangsorát, amelynek alapján jó becslést tehetünk a nyelvtudás oktatási intézmények szerinti megoszlására.

A középiskolák két típusa közötti színvonalkülönbség ebben az értékelési dimenzióban, azaz a kimenet oldaláról is markánsan megmutatkozik. Nyolc tanév (1991/92-1998/99) átlagában a gimnáziumok 9,2 százalékában a továbbtanulásra jelentkezők nyelvvizsgáinak aránya meghaladta a 100 százalékot, 43,2 százalékában az 50 százalékot, és 88,6 százalékában a felvételizők több mint 20 százaléka állami nyelvvizsga birtokában kísérelte meg a bejutást a felsőoktatásba. Ugyanezek az arányok a szakközépiskoláknál: 100 százalékos nyelvvizsga az intézmények 0,6 százalékánál; 50 százalékos a 3,4 százalékánál és legalább 20 százalékos az iskolák 14,6 százalékánál.

Az egy felvételizőre jutó nyelvvizsgák arányában az ún. vegyes középiskolák majdnem kétszeresen felülmúlják a szakközépiskolákat, ugyanilyen arányban elmaradnak viszont a gimnáziumoktól.

Végezetül érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az alkalmazóképes nyelvtudás megszerzésének esélyei nemcsak a középiskolák típusai között, hanem településtípusonként is különbözőek; legnagyobb esélye a budapesti gimnáziumokba járó tanulóknak van erre, legkisebb pedig a kisvárosi szakközépiskolásoknak. A legtöbb nyelvvizsgázott felvételizővel rendelkező 10 gimnáziumból 6 budapesti, az országos ranglista első 30 helyezettjéből 17 fővárosi. A középiskolák nyelvvizsgák szerinti rangsora nem esik egybe a sikeresen felvételiző tanulók aránya alapján képzett sorrenddel. Az előbbiben sokkal nyomasztóbb a fővárosi fölény, mint a felsőoktatási felvételeknél. A sorrend alapján egyértelműen megállapítható, hogy még a gyengébb budapesti gimnáziumok is igen nagy súlyt fektetnek a nyelvtanításra, nyelvvizsga előkészítésre, míg a vidéki középiskolák közül csak a két tanítási nyelvűek illetve az osztrák határ közelségéből profitálók tartják velük a lépést. Ebben a modernizációs folyamatban egyelőre lemaradtak még az erős, tradicionálisan jónak számító megyeszékhelyi elitiskolák és a vidéki egyetemi-főiskolai gyakorlóiskolák is.

A mai tizenéves, középiskolás korosztály többsége szinte minden korszerű technikai berendezéshez hozzáfér otthonában. A számítógép is a középiskolás diákok jóval több, mint felének otthonában megtalálható. Szoros összefüggés mutatható ki a diákok osztályának (iskolájának) típusa: szakmunkás-, szakközépiskola vagy gimnázium, és feltételezhetőleg a jövőbeli mobilitásuk érdekében megvalósított informatikai beruházások között. A számítógép és az internet-csatlakozás aránya a gimnazista diákok körében jóval magasabb az átlagosnál. A gimnáziumban tanulók több mint kétharmadának (69,8%) otthonában van PC, míg a szakmunkások kevesebb mint fele (45%) férhet hozzá otthon számítógéphez. Az internetkapcsolat esetében az előző arány még érzékletesebb: 26 és 9 százalék.

Ha megvizsgáljuk, hogy az anyagi helyzet mennyiben magyarázza a személyi számítógép, illetve az internetkapcsolat meglétét, akkor látható, hogy részben magyarázza azt, azonban a gimnazista diákoknál az anyagi helyzet kevésbé befolyásolja ezen értékeket. Pontosabban: az adatok azt mutatják, hogy a gimnazista diákok családja, ha megteheti, inkább áldoz gyermeke PC-re és internetkapcsolatra (az átlagosnál sokkal jobb anyagi helyzetű gimnazisták 82,5%-a rendelkezik otthon PC-vel, 60%-uk internet-hozzáféréssel) a szakmunkástanulók szülei kevésbé hajlanak erre (ugyanezen arányaik 60, illetve 28%). Tehát nem az anyagi helyzet a legmeghatározóbb e szempontból, hanem az, hogy a gyermek milyen iskolába jár, azaz közvetve a jövőbeli mobilitási szándék (feltételezve, hogy a gimnáziumokból továbbtanulók aránya magasabb, mint más iskolatípusok esetében). Úgy tűnik, az iskolaválasztás szempontjából sem a családok anyagi helyzete a legmeghatározóbb, hanem a szülők iskolai végzettsége. Az eredmények azt mutatják, az anyagi helyzet csak az egészen rossz (az átlagosnál sokkal rosszabb) körülmények között élő családok körében befolyásolja komolyan az iskolaválasztást. Ez abból a szempontból örvendetes, hogy a családok relatíve rosszabb anyagi helyzete nem feltétlenül predesztinálja gyermekeiket, hogy alacsony végzettségű felnőttként kezdjék el önálló életüket.

A személyi számítógép és internethasználat regionális eloszlását megfigyelve látható, hogy az ország nyugati része, kiváltképp a főváros kedvezőbb helyzetben van, mint Kelet-Magyarország.

A diákok jelentős része saját számítógépét használhatja otthon.

Ezen számítógépek túlnyomó többsége korszerű, legfeljebb 3 éves gép, melyet újonnan vásároltak.

1. ábra: Van-e saját számítógépe?



Forrás: OM

Több mint 90 százalékban van CD-ROM meghajtó, hangkártya és szinte mindegyikhez színes monitor tartozik.

Mindezek alapján, a középiskolás diákok családjának informatikai infrastruktúrája sokkal fejlettebb, mint az országos átlag, a szülők gyermekeik jövője érdekében áldoznak ezen eszközökre. Ugyanakkor súlyos problémát jelent, hogy a szülők iskolai végzettsége erősen befolyásolja gyermekeik iskolaválasztását: azokban a családokban, ahol mindkét szülő diplomás, 69 százalék a gimnazista gyermekek aránya, míg ahol egyik szülőnek sincs érettségije, ott ez 22 százalék. Ez azt jelenti, hogy mind az iskola kiválasztása, mind az informatikai berendezések megléte elsősorban az intellektus kérdése és másodsorban az anyagi jólét függvénye.

Számítógép-használat, informatikai ismeretek

A diákok nagyobb intenzitással használnak számítógépet otthonukban, mint az iskolában (természetesen csak ha otthon is rendelkeznek vele).

Az órai használatra a viszonylag alacsony (heti 1-2) gyakoriság a jellemző.

2. ábra: Milyen gyakran használ számítógépet a következő helyeken...?



Forrás: OM

Ez nagyrészt abból következik, hogy a PC és internet még csak kis mértékben integrálódott az oktatásba, így főleg számítástechnika órán használják a tanulók. Akiknek lehetőségük van rá, azok 40 százaléka naponta használja odahaza számítógépét, azok körében, akik saját használatú géppel rendelkeznek ez az arány megközelíti az 50 százalékot (47,2%). Érdekes, ezen diákok (akiknek van saját PC-jük) nemcsak otthon töltenek több időt gépük előtt, de barátaikkal, sőt az iskolában is gyakrabban ülnek gép elé és egy-egy alkalommal hosszabb időt töltenek vele.

A különböző szoftverek használati gyakoriságát a játékprogramok vezetik. Kiváltképp azok esetében, akik otthon is hozzáférnek számítógéphez, netán saját gépük van. Ezt követik a zenei szoftverek, majd a szövegszerkesztő és a grafikus programok, végül a táblázatkezelők. Megfigyelhető volt, hogy akik otthon is rendelkeznek számítógéppel, gyakrabban használják az előbb felsorolt alkalmazásokat, de az eltérés nem igazán jelentős. Inkább a használat helye tolódik el az iskola irányából az otthon felé. Az azonban elmondható, hogy azok körében, akik otthon nem használhatnak számítógépet, magasabb az egyes programokat egyáltalán nem használók aránya, mint akik rendelkeznek PC-vel.

3. ábra: Milyen gyakran használja az alábbi programokat a számítógépen?

1. elsősorban olyan intézmények pedagógusainak jelentkezését vették figyelembe, akik részt vesznek a COMENIUS 2000 Programban,
1. másodsorban olyan intézmények pedagógusainak jelentkezését vették figyelembe, akik egy szándéknyilatkozatban jelezték, hogy a későbbiekben pályázni szeretnének a programban való részvételre.

A rendelkezésre álló erőforrások korlátozott volta miatt, csak meghatározott számú jelentkezést tudtak elfogadni. A már lezajlott kurzusok tapasztalatai azt mutatják, hogy hatalmas az érdeklődés a témában indult képzések iránt. A résztvevők igényei elsősorban a minőségügyi munka gyakorlati megvalósítása felé irányulnak.

A COMENIUS 2000 Program II. intézményi modellje nagy hangsúlyt fektet a mentálhigiéné területén kifejtendő munkára. Különösen a MAP és annak sikeres megvalósítása kedvező alkalmat nyújtott, hogy ezen a területen a COMENIUS Programban résztvevő intézmények is elérhessék az ismeretek megszerzését támogatott formában.

A COMENIUS 2000 Minőségfejlesztési Program I. intézményi modelljének célja a minőségfejlesztésre való ráhangolódás, a partnerközpontú működés kialakítása. A programban résztvevő új intézmények a gyakorlati tapasztalatok felhasználásával továbbfejlesztett I. intézményi modell alapján kezdhették meg a munkát, valamint a nyár folyamán, a pályázaton nyertes intézmények pedagógusai számára már e továbbfejlesztett modell követelményrendszerét oktatták a minőségügyi pedagógus-továbbképzések keretében.

A COMENIUS Program eredményeinek értékelését, valamint a rendelkezésre álló támogatás felhasználásának ellenőrzését és a szerződéses követelmények teljesítését a Programigazgatóság az intézményi monitoring rendszer keretében vizsgálja. A monitoring rendszer két legfontosabb eleme az intézményi munkajelentések értékelése, valamint az intézményekben lefolytatott helyszíni értékelés.

A COMENIUS 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Programmal kapcsolatos hazai kommunikáció alapvetően négy kategóriába sorolható:

1. COMENIUS 2000 Hírlevél: A Programban dolgozó intézmények eredményeinek bemutatása a pedagógus társadalomnak és a tanácsadóknak, oktatási szakembereknek.
1. COMENIUS 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Konferencia: A résztvevői kör nagy létszáma miatt az előző évi egy nagy konferencia helyett regionális konferencia-sorozatot tartottak, összesen 8 különböző helyszínen.
1. A közoktatás minőségfejlesztése témában megrendezésre került különböző konferenciákon, tanácskozásokon, illetve az ezzel kapcsolatos kiadványokban való megjelenés.

A fenti feladatok ellátása és a napi információs szolgáltatás hatékonyabbá tétele érdekében Ügyfélszolgálat kezdte meg működését Programigazgatóságon belül - önálló egységként - 2001 augusztusában.

Pályázat a szakmai szolgáltatások igénybevételére (SZAK 2001)

A KÖZOKTATÁS 2001 (SZAK 2001) pályázat keretében közoktatási intézményfenntartók pályázhattak pedagógiai szakmai szolgáltatás, illetve szakértő igénybevételére. A pályázat lebonyolításával megbízott OKÉV Központi Igazgatósága részére átadásra került a 300 000 Ft-os pályázati keretösszeg, melynek odaítéléséről szakmai bizottság javaslata alapján a közoktatási helyettes államtitkár döntött. A lebonyolítási díj fejében az OKÉV feladatát képezte a nyertes közoktatási intézményfenntartókkal történő támogatási szerződés megkötése és ezek teljesítése, a támogatási összegek átutalása, továbbá a szerződésből eredő jogok érvényesítése.

Az iskolai rendszerű szakképzés kiemelt feladata volt - az új szakképzési modellnek megfelelően - a magas szintű alapképzés és az ehhez szervesen kapcsolódó széles szakmai alapozás. A 2001-es év feladata a szakközépiskolai, szakiskolai és a felzárkóztató oktatás kerettantervein belül a szakmai programok - szakmai orientáció, szakmacsoportos alapozó oktatás, pályaorientáció, szakmai előkészítés - elkészíttetése volt. A szakiskolai és szakközépiskolai kerettantervek elfogadására a közismereti kerettantervek végleges kialakítását követően 2001 februárjában került sor. A kerettantervek az általános műveltséget kiegészítő szakmai előkészítő ismeretekkel megalapozzák a szakképzési évfolyamokat, és egyben lehetővé teszik, hogy a pályaválasztás kitolódjon 16 éves korra, másrészt az általános műveltség stabilabbá tételével lehetővé válik a szakképzés szélesebb alapokra helyezése.

2001. második felében készültek el a felzárkóztató kerettantervek, ami a hátrányos helyzetű fiatalok szakképzésbe való átvezetését, szakképezhetőségük fejlesztését szolgálja. A felzárkóztató kerettantervekhez kapcsolódóan elkezdődött a tankönyvcsomag kifejlesztése. A 10 darabos csomagból 8 tankönyv 2001-ben elkészült a további kettő kidolgozás alatt áll.

2001-ben folytatódtak az előző évben indult, a hátrányos helyzetű fiatalok, elsősorban a roma fiatalok szakképzési lehetőségeit növelő PHARE programok. A programbeli fejlesztések differenciált eszközrendszert fognak biztosítani e csoportnak, amely magában foglalja a felzárkóztatást - beleértve az alapfokú oktatás befejezését - és a pályaorientációt is. A kialakítandó rendszer normál szakképzési rendszerbe integrálva fogja biztosítani a szakképesítés megszerzésének lehetőségét.

Tehetséggondozás a közoktatásban

A színes, változatos tehetségkutató, tehetséggondozó tevékenység nemzetközileg is elismert értéke közoktatásuknak. A tehetség kiválasztásának meghatározó területe a versenyeztetés. A versenyek nagy többsége állami támogatással, az Oktatási Minisztérium anyagi és szakmai részvételével szerveződik.

A 2000-2001-es tanévben az Oktatási Minisztérium áttekintette és áttekinthetőbbé tette a tanulmányi versenyek rendszerét. A 7.-8.-9.-10. évfolyamokon való versenyzés jó előkészület a 11.-12. évfolyamok Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeire. Az OKTV-ken jól szereplők közül kerülnek ki általában a különböző tantárgyak olimpiai csapatainak tagjai is, ők már nemzetközi szinten mérik össze tudásukat a különböző országok legjobbjaival. Az olimpiákon rendszeresen szerepelnek kiemelkedő sikerekkel a magyar diákok.

Az Oktatási Minisztérium és a Bólyai-díj Alapítvány a tehetséggondozás egy speciális formájának megvalósítása érdekében közösen létrehozta az Ifjúsági Bólyai-díj Pályázatot középiskolai tanulók és felsőoktatási hallgatók számára. Ezzel a tapasztaltabb, sikeres kutatók és a fiatal, ambícióval rendelkező diákok és egyetemi hallgatók között olyan tartós kapcsolat jön létre, amely új alternatívákat nyithat a hazai tudományos kutatásokban, illetve utánpótlást jelent a kutatócsoportok számára a középiskolákból és a felsőoktatási intézményekből.

Az Arany János Tehetséggondozó Program

Az Arany János Tehetséggondozó Programot az Oktatási Minisztérium a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére hozta létre, hogy elősegítse a kistelepüléseken élő, önhibájukon kívül hátrányos helyzetű, tehetséges tanulók felsőoktatási intézményekbe jutását, s ezen keresztül a társadalmi mobilitásukat, lakóhelyükért tenni akaró vidéki értelmiség réteggé válásukat.

1. A 2000-ben indult AJTP idén harmadik évfolyamának beiskolázásához érkezik. Jelenleg 967 diák tanul a programban, szeptembertől ez a létszám kb. 1 600-ra növekszik.
1. A programhoz megyénként az ország legjobb gimnáziumaiból egy-egy, esetenként 2 iskola (BAZ megye, Veszprém, Szabolcs-Szatmár-Bereg) csatlakozott. Minden iskolának van az AJTP-t vele közösen működtető kollégiuma. 2001 májusában létrejött a Roma Alprogram, melynek keretében három roma kollégium is tagja lett az AJTP-nek.
1. A programba 5 000 fő alatti településekről, bokortelepülések és városok külterületeiről pályázhatnak olyan tehetséges tanulók - a tanuló iskolájában dolgozó tantestület szakmai ajánlására - akik, önhibájukon kívül valamilyen oknál fogva hátrányos helyzetűek.
1. Az AJTP alapvető céljait a pedagógiai programja fogalmazza meg, melynek legfontosabb elemei a tanulók számára az esélyteremtés - az egyenlő esélyeket biztosító oktatási és támogatási rendszer kialakítása -, a tehetséggondozás, valamint az intézményekben folyó oktatás tartalmának korszerűsítése.

A szakképzésben az Országos Képzési Jegyzék 2001. évi módosítása 77 iskolarendszeren kívüli, illetve "D" körbe (a szakképzés megkezdésekor bejelentési kötelezettséghez kötött szakképesítések) tartózó szakképesítés esetében teszi lehetővé a fogyatékosok számára, hogy az adott szakképesítést iskolai rendszerben szerezhessék meg. A módosítás célja a fogyatékos fiatalok megfelelő szakképesítéshez jutásának megkönnyítése, így abban az esetben is iskolarendszerű képzésben tanulhatnak, amikor arra egyébként csak iskolarendszerű képzésen kívül van lehetőség. Az "A" körbe (több munkakör betöltésére jogosító, elsősorban közoktatás keretében megszerezhető szakképesítések) tartozó szakképesítések megszerzésére - a fogyatékosság típusának és súlyának megfelelően - már eddig is lehetőség volt.

Kollégiumok

A Kormányprogram kiemelkedően fontos feladatként határozta meg a hátrányos helyzetű tanulókat támogató eszközök erősítését a közoktatásban. A kollégiumi ellátás színvonalának emelése fontos szerepet kellett, hogy kapjon e program végrehajtásában. A Kollégiumi nevelés országos alapprogramjának elkészítésére két kollégiumi bizottságot hozott létre az Oktatási Minisztérium. A kialakított jogszabály - egyeztetések és országos megmérettetések után - 2001 decemberében az oktatási miniszter 46/2001. (XII. 22.) számú rendeleteként megjelent. A rendelet hatálya kiterjed - fenntartóra tekintet nélkül - az önálló és intézményegységként működő kollégiumokra (diákotthonokra), illetőleg azok valamennyi alkalmazottjára, a kollégiumba felvett és externátusi elhelyezésben részesülő tanulókra. Részletezi a kollégium helyi pedagógiai programjának tartalmát, a tanulói részvétel formáit, kötelező órakeretét. Éves tanulói foglalkozási terv készítését írja elő az intézményvezető részére, melyet a nevelőtestület fogad el. Definiálja a kollégiumi csoport, a kollégiumi élet szervezésével összefüggő foglalkozás, a kollégium elkülönített csoportja, a kötelező kollégiumi foglalkozás, a kötelezően választott foglalkozás, a szabadon választható foglakozás fogalmát.

Napjainkban kollégiumi ellátásban részesül - hatszáznégy kollégiumban és diákotthonban - az általános iskolai tanulók 0,4 százaléka, középiskolai tanulók 17 százaléka, a szakmunkásképző iskolai tanulók 14 százaléka. Az intézmények 60 százalékát a települési önkormányzatok, 23 százalékát a megyei önkormányzatok, 12 százalékát az egyházi felekezetek, 4 százalékát központi költségvetési szervek, 1 százalékát alapítványok tartják fenn. A kollégiumi ellátás biztosítása érdekében a normatív támogatás jelentősen nőtt, és ez az összeg országos átlagban megközelíti a kollégiumok működésének tejes fedezetét.

1. táblázat: Kollégiumi normatív támogatás összege

Forrás: OM

Kiemelkedő támogatást kapnak a tehetséges gyermekekkel foglalkozó Arany János programban résztvevő kollégiumok.

A Kollégiumi nevelés országos alapprogramjának kiadását a közoktatásról szóló törvény 8/B. § (4) bekezdése írja elő. A közoktatási törvény ezt miniszteri hatáskörbe rendeli, miniszteri rendelet formájában. A rendelet 2001 decemberében jelent meg. Folyamatos szakmai egyeztetések és a kollégiumokkal való folyamatos együttműködés jellemezte a jogszabály elkészítését és kiadását.

A Kollégiumi nevelés országos alapprogramja - összhangban a közoktatási törvénnyel - megalapozza és kijelöli a szakmai fejlesztés irányait, valamint meghatározza a közoktatási kollégiumok nevelési alapelveit. A kollégiumok az alapprogramra építve készítik el önálló pedagógiai programjaikat. Az alapprogramban megfogalmazottak tág teret engednek az intézmények szakmai önállóságának, hiszen a kollégiumi nevelés általános kereteit határozzák meg. Az alapprogram azokra a hazai és európai nevelési értékekre és haladó hagyományokra épít, amelyek megalapozták a jelenlegi magyarországi kollégiumi nevelést, különös tekintettel a humanista, nemzeti, közösségi értékekre, továbbá a tehetséges tanulók kiválasztásában és gondozásában, a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában, az esélykülönbségek csökkentésében, a kultúraközvetítésben betöltött szerepükre.

A kollégiumfejlesztési célkitűzések megvalósításának elősegítésének a Kormány 2000-ben létrehozta a Nemzeti Kollégiumi Közalapítványt, amely 2001 januárjában megkezdte működését és az alábbi hat témában történt meg pályáztatás:

1. a kollégiumi nevelés pedagógiájának oktatásához alapképzési modul és továbbképzési program kidolgozására;
1. a diákköri és a szakköri munka fejlesztésére;
1. a kollégiumi diáksport feltételeinek fejlesztésére;
1. a hátrányos helyzetű, beilleszkedési és tanulási nehézségekkel küzdő diákok szocializációjának elősegítését szolgáló programok megvalósítására;
1. a kollégiumok hagyományőrző tevékenységének fejlesztésére;
1. a diákönkormányzat működésére.

Beruházások

A költségvetés pénzügyi segítséget nyújt az iskolák építéséhez, illetve felújításához is. Az alábbi táblázat azoknak a támogatásoknak a mértékét mutatja be, amelyeket az elmúlt évben az önkormányzatok az életveszélyessé vált iskolai tantermek kiváltására fordíthattak.

1. táblázat: Céltámogatásra jogosult és 2001. évtől céltámogatásban részesülő önkormányzati igények