A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T./135. számú
törvényjavaslat
a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról
Elõadó: dr.Vastagh Pál
Budapest, 1994. október 6.
T./135. számú
törvényjavaslat
a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról
1. §
A szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 46/A. §-
a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"46/A. § (1) Eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának
kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pont)
közremûködésével történõ átruházásakor szerzõi díjat kell fizetni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti
alkotásnak minõsül a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerzõ kézjegyével
ellátott sokszorosított képgrafika és iparmûvészeti alkotás, valamint a
szobrászati alkotás és a gobelin.
(3) A szerzõi díj a vevõt terheli; mértéke az általános forgalmi adót nem
tartalmazó vételár öt százaléka. A díj beszedéséért és átutalásáért a
kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felel.
(4) A múzeum és a muzeális közgyûjtemény mentes a díjfizetési kötelezettség
alól.
(5) A szerzõi díjat a mûvelõdési és közoktatási miniszter által kijelölt szerv
számára, a miniszter által meghatározott idõközönként kell átutalni. A
kijelölt szerv a hozzá befolyt szerzõi díjat az alkotás szerzõjének vagy
jogutódjának fizeti ki."
2.§
Az Szjt. a következõ XIV. fejezettel (54/A. §-sal) egészül ki, és a jelenlegi
XIV. fejezet számozása XV. fejezetre változik:
"XIV. fejezet
Járulékfizetés a védelmi idõ eltelte után
54/A. § (1) A szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti
képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi
tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közremûködésével történõ
átruházásakor járulékot kell fizetni.
(2) Az eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások körének
meghatározására, a járulék kötelezettjére, mértékére, beszedésére, átutalására
és a járulék alóli mentességre megfelelõen alkalmazni kell a 46/A. §
rendelkezéseit azzal az eltéréssel, hogy a mûvelõdési és közoktatási miniszter
által kijelölt szerv a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység
támogatására és az alkotómûvészek szociális céljaira használja fel."
3. §
Ez a törvény 1995. január 1-jén lép hatályba; egyidejûleg az Szjt. 15/A. §-a
hatályát veszti.
I N D O K O L Á S
a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény módosítására irányuló
törvényjavaslathoz
1. Az Alkotmánybíróság a 14/1994. (III.10.) AB határozatában megállapította,
hogy a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtásáról
rendelkezõ 9/1969. (XII.29.) MM rendelet (Vhr.) 13/A. §-a alkotmányellenes,
mert a szerzõi mûhöz fûzõdõ jogok és kötelezettségek körében a jogalkotásról
szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 5. §-ának f) pontja értelmében törvényi
szintre tartozó kérdést szabályoz. Az alkotmányossági szempontból elégtelen
jogforrási szint miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezést
megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a megsemmisített - tartalmában egyébként
nem alkotmánysértõ - jogszabály hatályvesztésének idõpontját 1994. december
31-ében jelölte meg, hogy a jogalkotónak módja legyen az alkotmányellenes
helyzet orvoslására a megfelelõ - azaz törvényi - szintû szabályozás útján. A
megsemmisített rendelkezés elõírta, hogy egyes képzõmûvészeti és iparmûvészeti
alkotásoknak közvetítõ vállalat közremûködésével történõ átruházása esetén a
Magyar Alkotómûvészeti Alapítványhoz a vételár 5 %-át kitevõ járulékot kell
fizetni.
A törvényjavaslat - a járulékfizetési kötelezettség fenntartásának
szükségességébõl kiindulva - az alkotmányellenesség megszüntetése érdekében a
szabályozás törvényi szintre emelését célozza.
2. A képzõ- és iparmûvészeti alkotások esetében is érvényesül az Szjt. 13. §-
ában foglalt az az általános elv, hogy a mû bármilyen felhasználásához - ha a
törvény eltérõen nem rendelkezik - a szerzõ hozzájárulása szükséges és a
felhasználás ellenében a szerzõt díjazás illeti meg. Ezeknek az alkotásoknak
jellegzetes felhasználási módja az eredeti alkotás tulajdonjogának átruházása.
Az alkotáshoz fûzõdõ szerzõi jog és az eredeti mûpéldányokra vonatkozó dologi
tulajdonjog ezáltal konfliktusba kerül, amelyet a szerzõi jogi szabályozás úgy
old fel, hogy nem kívánja ugyan meg az átruházáshoz a szerzõ hozzájárulását,
de elismeri szerzõi díj iránti igényét. E díjigény indokoltságának
magyarázatához hozzátartozik az is, hogy bizonyos mûalkotások értéke a
forgalomban az eredeti vételár többszörösére emelkedhet, jelentõs hasznot
hajtva a közvetítõ vállalat, a mûkereskedõ számára; nyilvánvaló, hogy a mû
ilyen értéknövekedésébõl való részesedésre méltán támaszthat igényt a védelmi
idõn belül az alkotómûvész szerzõ.
E megfontolások szolgáltattak alapot az ún. droit de suite, vagyis a követõ
jog hazai bevezetésére. Az 1978. évi 27. törvényerejû rendelet 3. §-a
egészítette ki az Szjt.-t azzal a 46/A. §-sal, amelynek értelmében az eredeti
képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának
átruházásakor a mûvelõdési és közoktatási miniszter által meghatározott
esetekben és mértékben szerzõi díjat kell fizetni. A Vhr. 35/A. §-a e díjazás
eseteit és mértékét, a díjfizetés rendjét szabályozza. Az azóta két ízben is
módosított rendelkezés hatályos szabályai szerint szerzõi díjat kell fizetni,
ha a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerzõ kézjegyével ellátott
sokszorosított képgrafika és iparmûvészeti alkotás, valamint szobrászati
alkotás, továbbá gobelin tulajdonjogát a közvetítõ vállalat közremûködésével
ruházzák át. A díj mértéke a vételár öt százaléka. A díj a vevõt terheli, s
azt a közvetítõ vállalat szedi be és utalja át a Magyar Alkotómûvészeti
Alapítványhoz az alkotás szerzõjének vagy jogutódjának való kifizetés
céljából.
A követõ jog bevezetéséhez kapcsolódott és részben hasonló megfontolásokon
alapult az ún. "fizetõ köztulajdon" (domaine public payant) intézményesítése.
Az 1978. évi 27. törvényerejû rendelet az Szjt.-t ennek érdekében egészítette
ki a 15/A. §-sal, amelynek értelmében a szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének
eltelte után jogszabályban meghatározott esetekben járulékot kell fizetni. E
járulékfizetési kötelezettséget a Vhr. 13/A. §-a ugyanazoknak az alkotásoknak
az átruházása esetére írja elõ, mint a Vhr. 35/A. §-a a követõ jog
tekintetében, s mértékét szintén a vételár öt százalékában szabja meg. A
járulékot azonban - a beszedését és a Magyar Alkotómûvészeti Alapítványhoz
történõ átutalását követõen - nem a szerzõnek vagy jogutódjának kell
kifizetni, hanem azt az alapítvány az alkotói tevékenység támogatására,
valamint az írók és alkotómûvészek jóléti és szociális céljaira használja fel.
Meg kell jegyezni, hogy - akárcsak a Vhr.-nek a követõ jogra vonatkozó 35/A.
§-át - a Vhr.-nek a "fizetõ köztulajdonról" szóló e rendelkezéseit a 18/1988.
(VIII.24.) MM rendelet és a 12/1992. (VII.29.) MKM rendelet egyaránt
módosította. Míg azonban az utóbbi rendelet csupán technikai jellegû
módosítást tartalmazott (a Mûvészeti Alapot a Magyar Alkotómûvészeti
Alapítvánnyal helyettesítette), addig az elõbbi a közvetítõ vállalat fogalmi
körét jelentõsen kiszélesítette. A korábban hatályos szabály csak egyedileg
nevesített vállalatok közremûködésével történõ átruházás esetére írta elõ a
járulékfizetési kötelezettséget, a módosítás viszont azt valamennyi -
kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult - jogi személy vagy
magánszemély közremûködésével végbemenõ átruházásra kiterjesztette. A Jat.
hatálybalépése után alkotott e jogszabálymódosítás adott végsõ soron alapot a
Vhr. 13/A. §-ának az Alkotmánybíróság határozatával való megsemmisítésére.
3. A Vhr. 13/A. §-ában elõírt járulékfizetési kötelezettség az egyes szerzõket
a védelmi idõ alatt megilletõ, a mû felhasználására vonatkozó kizárólagos
jogból közvetlenül
nem vezethetõ le, a szerzõi jog hagyományos felfogásával nem egyeztethetõ
össze.
A szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után ugyanis a mû a közkincs,
a szabad felhasználás körébe kerül, s a szerzõ vagyoni érdekû kizárólagos
jogai ezáltal megszûnnek a mûvel kapcsolatban. A szerzõ halálától számított
hetven évben meghatározott védelmi idõ elteltével elvben és általában
elenyésznek azok az indokok, amelyek a szerzõ és a mû kapcsolatából kiindulva
igazolják a mû felhasználásának engedélyezéséhez való kizárólagos szerzõi
jogot, vagy az e jogból levezethetõ díjfizetési kötelezettséget. A szerzõ
halálától számított hetven év elteltével olyan távolivá válik a mû és a szerzõ
jogutódjai közötti kapcsolat, hogy a polgári jogi alapon fennálló, a szerzõ
személyéhez is kötõdõ vagyoni jogok védelmének fenntartása már nem
indokolható.
Mindez azonban nem zárja ki a szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének lejárta
után fizetendõ járulék fenntartását és az Szjt.-ben való szabályozását. A
"fizetõ köztulajdon" jogintézménye ugyanis a szoros értelemben vett szerzõi
jog által szolgáltakkal azonos célok megvalósítására hivatott. Rendeltetése
éppúgy az alkotó tevékenység ösztönzése, a felhasználói és a szerzõi érdekek
összehangolása, s - végsõ soron - a kultúra fejlõdésének elõmozdítása, mint a
védelmi idõ alatt fennálló, hagyományos szerzõi jognak. A domaine public
payant körében fizetendõ járulék iránti igény ezért ebben az értelemben -
akárcsak a védelmi idõn belüli szerzõi jog - szellemi alkotáshoz fûzõdõ jog. E
jog alanya azonban nem az átruházott képzõmûvészeti vagy iparmûvészeti alkotás
szerzõje, hanem az átruházás idején élõ és alkotó szerzõk közössége, amelynek
nevében - a hatályos jogszabály szerint is - a Magyar Alkotómûvészeti
Közalapítvány mint közös jogkezelést megvalósító szervezet jár el. A szóban
forgó járulék iránti igényt az Alkotmánybíróság is szellemi alkotáshoz fûzõdõ
jognak tekintette, függetlenül attól, hogy arra is rámutatott: az ún. fizetõ
köztulajdonra vonatkozó szabályok a védelmi idõ alatt fennálló, általános
"díjazási kötelezettségbõl nem eleve levezethetõ újabb fizetési
kötelezettséget állapítanak meg". Végül meg kell említeni, hogy egyes európai
országokban (pl. Csehországban és Olaszországban), továbbá számos latin-
amerikai országban szintén a szerzõi jogi törvény rendelkezik a védelmi idõ
eltelte után fizetendõ járulékról, vagyis a domaine public payant-ról.
A szóban forgó járulékfizetési kötelezettség fenntartására tehát szükség van a
képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások felhasználásából származó
jövedelemnek a szerzõk érdekeit is szem elõtt tartó, arányos elosztása
érdekében. A járulék iránti igényt továbbra is szellemi alkotáshoz fûzõdõ, a
hagyományos szerzõi joghoz kapcsolódó jogosultságként, az Szjt.-ben szükséges
szabályozni. Az Szjt. keretei közé illeszkedõ megoldás mellett jogtechnikai
megfontolás is szól: így biztosítható ugyanis az azonos
tárgyú jogügyletekkel kapcsolatban fennálló, azonos mértékû díjazási
kötelezettséget keletkeztetõ és azonos módon adminisztrált követõ jog és
"fizetõ köztulajdon" egységes szabályozása. A járulékfizetési kötelezettségre
vonatkozó rendelkezések szerkezeti elhelyezésének ugyanakkor ki kell fejeznie,
hogy ez a kötelezettség nem a védelmi idõn belül fennálló szerzõi vagyoni
jogokból vezethetõ le, hanem önálló, külön jogcímen alapul.
4. Az Szjt. 46/A. §-ában és a Vhr. 35/A. §-ában szabályozott követõ jog -
szemben a járulékfizetési kötelezettséggel - szerzõi jogi jogcímen áll fenn.
Ezt támasztja alá a rendelkezés szövegezése mellett (amely szerzõi díj
fizetésérõl szól) az is, hogy a díjfizetési kötelezettség a védelmi idõ alatt
érvényesül, illetve, hogy a díjat a szerzõnek vagy jogutódjának kell
kifizetni. Ennél fontosabb azonban az, hogy e díjfizetési kötelezettség - a
védelmi idõn belül - levezethetõ a mû felhasználásához fûzõdõ szerzõi
kizárólagos jogból. Végül a droit de suite szerzõi jogi minõségének
bizonyítéka az is, hogy az irodalmi és mûvészeti mûvek védelmérõl szóló Berni
Uniós Egyezmény 14ter cikke külön rendelkezik e speciális szerzõi jogi
jogosultságról.
Következésképpen a követõ jog szabályozása változatlanul szerzõi jogi kérdés.
Nem maradhatott el ezért annak vizsgálata, hogy a követõ jogra vonatkozó
rendelkezések közül melyek tartoznak törvényi szintre és melyek maradhatnak
meg a Vhr.-ben. Ennek során figyelembe kellett venni, hogy az
Alkotmánybíróságnak a 14/1994. (III.10.) AB határozatban kifejtett álláspontja
szerint a Jat. 5. §-ának f) pontja alapján a szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogok
és kötelességek nem minden részletszabálya követeli meg a törvényi szintet,
viszont a szerzõi jogviszony lényeges tartalmát adó vagyoni jogosultságok -
így pl. a díjazáshoz való jog - törvényi szabályozása alkotmányossági
szempontból elengedhetetlen.
Erre figyelemmel szükséges a követõ jog egyes rendeleti szintû szabályait -
noha azokat az Alkotmánybíróság határozata közvetlenül nem érintette - az
Szjt.-be emelni. Törvényi szintet igényelnek az érintett alkotások körét, a
díj alapját, mértékét, valamint kötelezettjét és jogosultját meghatározó
szabályok; rendeletben szabályozható a díj átutalásának ütemezése és annak a
szervnek a megjelölése, amely a díjakat begyûjti és a szerzõknek
(jogutódjaiknak) kifizeti. (Ugyanilyen módon indokolt elkülöníteni a védelmi
idõ után fizetendõ járulékra vonatkozó, törvényi, illetve rendeleti szintet
igénylõ rendelkezéseket.)
5. Az elõzõekben kifejtettek alapján a törvényjavaslat külön fejezetben, a
"klasszikus" szerzõi és szomszédos jogi rendelkezésektõl elhatárolva, de
szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogként szabályozza a védelmi idõ eltelte után,
egyes képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások átruházása esetén fizetendõ
járulék iránti igényt, továbbá a követõ jog
egyes, jelenleg rendelettel megállapított szabályait szintén beilleszti az
Szjt.-be. A hatályos szabályozáshoz képest a javasolt rendelkezések érdemi
változást nem eredményeznek, a megfelelõ jogforrási szint biztosítása mellett
csupán néhány jogtechnikai pontosítást tartalmaznak (1-2. §).
A hatálybalépés idõpontját a törvényjavaslat a Vhr. 13/A. §-a
hatályvesztésének az Alkotmánybíróság határozatában megjelölt idõpontjához
igazítja (3. §).
A törvényi szintû újraszabályozásra figyelemmel szükség lesz a Vhr. érintett
rendelkezéseinek módosítására, a járulék, illetve a szerzõi díj fizetésével
kapcsolatos - rendeletre tartozó - szabályok megállapítására. Ennek érdekében
a Kormány elõírta, hogy a törvény elfogadását követõen meg kell alkotni a
Vhr.-t értelemszerûen módosító miniszteri rendeletet. Ezzel összefüggésben
biztosítani kell, hogy a Vhr. a törvénnyel egyidejûleg lépjen hatályba.