A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T./135. számú

törvényjavaslat

a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról

Elõadó: dr.Vastagh Pál

Budapest, 1994. október 6.

T./135. számú

törvényjavaslat

a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról

1. §

A szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 46/A. §-

a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"46/A. § (1) Eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának

kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pont)

közremûködésével történõ átruházásakor szerzõi díjat kell fizetni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti

alkotásnak minõsül a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerzõ kézjegyével

ellátott sokszorosított képgrafika és iparmûvészeti alkotás, valamint a

szobrászati alkotás és a gobelin.

(3) A szerzõi díj a vevõt terheli; mértéke az általános forgalmi adót nem

tartalmazó vételár öt százaléka. A díj beszedéséért és átutalásáért a

kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felel.

(4) A múzeum és a muzeális közgyûjtemény mentes a díjfizetési kötelezettség

alól.

(5) A szerzõi díjat a mûvelõdési és közoktatási miniszter által kijelölt szerv

számára, a miniszter által meghatározott idõközönként kell átutalni. A

kijelölt szerv a hozzá befolyt szerzõi díjat az alkotás szerzõjének vagy

jogutódjának fizeti ki."

2.§

Az Szjt. a következõ XIV. fejezettel (54/A. §-sal) egészül ki, és a jelenlegi

XIV. fejezet számozása XV. fejezetre változik:

"XIV. fejezet

Járulékfizetés a védelmi idõ eltelte után

54/A. § (1) A szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti

képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának kereskedelmi

tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közremûködésével történõ

átruházásakor járulékot kell fizetni.

(2) Az eredeti képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások körének

meghatározására, a járulék kötelezettjére, mértékére, beszedésére, átutalására

és a járulék alóli mentességre megfelelõen alkalmazni kell a 46/A. §

rendelkezéseit azzal az eltéréssel, hogy a mûvelõdési és közoktatási miniszter

által kijelölt szerv a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység

támogatására és az alkotómûvészek szociális céljaira használja fel."

3. §

Ez a törvény 1995. január 1-jén lép hatályba; egyidejûleg az Szjt. 15/A. §-a

hatályát veszti.

I N D O K O L Á S

a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény módosítására irányuló

törvényjavaslathoz

1. Az Alkotmánybíróság a 14/1994. (III.10.) AB határozatában megállapította,

hogy a szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtásáról

rendelkezõ 9/1969. (XII.29.) MM rendelet (Vhr.) 13/A. §-a alkotmányellenes,

mert a szerzõi mûhöz fûzõdõ jogok és kötelezettségek körében a jogalkotásról

szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 5. §-ának f) pontja értelmében törvényi

szintre tartozó kérdést szabályoz. Az alkotmányossági szempontból elégtelen

jogforrási szint miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezést

megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a megsemmisített - tartalmában egyébként

nem alkotmánysértõ - jogszabály hatályvesztésének idõpontját 1994. december

31-ében jelölte meg, hogy a jogalkotónak módja legyen az alkotmányellenes

helyzet orvoslására a megfelelõ - azaz törvényi - szintû szabályozás útján. A

megsemmisített rendelkezés elõírta, hogy egyes képzõmûvészeti és iparmûvészeti

alkotásoknak közvetítõ vállalat közremûködésével történõ átruházása esetén a

Magyar Alkotómûvészeti Alapítványhoz a vételár 5 %-át kitevõ járulékot kell

fizetni.

A törvényjavaslat - a járulékfizetési kötelezettség fenntartásának

szükségességébõl kiindulva - az alkotmányellenesség megszüntetése érdekében a

szabályozás törvényi szintre emelését célozza.

2. A képzõ- és iparmûvészeti alkotások esetében is érvényesül az Szjt. 13. §-

ában foglalt az az általános elv, hogy a mû bármilyen felhasználásához - ha a

törvény eltérõen nem rendelkezik - a szerzõ hozzájárulása szükséges és a

felhasználás ellenében a szerzõt díjazás illeti meg. Ezeknek az alkotásoknak

jellegzetes felhasználási módja az eredeti alkotás tulajdonjogának átruházása.

Az alkotáshoz fûzõdõ szerzõi jog és az eredeti mûpéldányokra vonatkozó dologi

tulajdonjog ezáltal konfliktusba kerül, amelyet a szerzõi jogi szabályozás úgy

old fel, hogy nem kívánja ugyan meg az átruházáshoz a szerzõ hozzájárulását,

de elismeri szerzõi díj iránti igényét. E díjigény indokoltságának

magyarázatához hozzátartozik az is, hogy bizonyos mûalkotások értéke a

forgalomban az eredeti vételár többszörösére emelkedhet, jelentõs hasznot

hajtva a közvetítõ vállalat, a mûkereskedõ számára; nyilvánvaló, hogy a mû

ilyen értéknövekedésébõl való részesedésre méltán támaszthat igényt a védelmi

idõn belül az alkotómûvész szerzõ.

E megfontolások szolgáltattak alapot az ún. droit de suite, vagyis a követõ

jog hazai bevezetésére. Az 1978. évi 27. törvényerejû rendelet 3. §-a

egészítette ki az Szjt.-t azzal a 46/A. §-sal, amelynek értelmében az eredeti

képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotás tulajdonjogának

átruházásakor a mûvelõdési és közoktatási miniszter által meghatározott

esetekben és mértékben szerzõi díjat kell fizetni. A Vhr. 35/A. §-a e díjazás

eseteit és mértékét, a díjfizetés rendjét szabályozza. Az azóta két ízben is

módosított rendelkezés hatályos szabályai szerint szerzõi díjat kell fizetni,

ha a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerzõ kézjegyével ellátott

sokszorosított képgrafika és iparmûvészeti alkotás, valamint szobrászati

alkotás, továbbá gobelin tulajdonjogát a közvetítõ vállalat közremûködésével

ruházzák át. A díj mértéke a vételár öt százaléka. A díj a vevõt terheli, s

azt a közvetítõ vállalat szedi be és utalja át a Magyar Alkotómûvészeti

Alapítványhoz az alkotás szerzõjének vagy jogutódjának való kifizetés

céljából.

A követõ jog bevezetéséhez kapcsolódott és részben hasonló megfontolásokon

alapult az ún. "fizetõ köztulajdon" (domaine public payant) intézményesítése.

Az 1978. évi 27. törvényerejû rendelet az Szjt.-t ennek érdekében egészítette

ki a 15/A. §-sal, amelynek értelmében a szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének

eltelte után jogszabályban meghatározott esetekben járulékot kell fizetni. E

járulékfizetési kötelezettséget a Vhr. 13/A. §-a ugyanazoknak az alkotásoknak

az átruházása esetére írja elõ, mint a Vhr. 35/A. §-a a követõ jog

tekintetében, s mértékét szintén a vételár öt százalékában szabja meg. A

járulékot azonban - a beszedését és a Magyar Alkotómûvészeti Alapítványhoz

történõ átutalását követõen - nem a szerzõnek vagy jogutódjának kell

kifizetni, hanem azt az alapítvány az alkotói tevékenység támogatására,

valamint az írók és alkotómûvészek jóléti és szociális céljaira használja fel.

Meg kell jegyezni, hogy - akárcsak a Vhr.-nek a követõ jogra vonatkozó 35/A.

§-át - a Vhr.-nek a "fizetõ köztulajdonról" szóló e rendelkezéseit a 18/1988.

(VIII.24.) MM rendelet és a 12/1992. (VII.29.) MKM rendelet egyaránt

módosította. Míg azonban az utóbbi rendelet csupán technikai jellegû

módosítást tartalmazott (a Mûvészeti Alapot a Magyar Alkotómûvészeti

Alapítvánnyal helyettesítette), addig az elõbbi a közvetítõ vállalat fogalmi

körét jelentõsen kiszélesítette. A korábban hatályos szabály csak egyedileg

nevesített vállalatok közremûködésével történõ átruházás esetére írta elõ a

járulékfizetési kötelezettséget, a módosítás viszont azt valamennyi -

kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult - jogi személy vagy

magánszemély közremûködésével végbemenõ átruházásra kiterjesztette. A Jat.

hatálybalépése után alkotott e jogszabálymódosítás adott végsõ soron alapot a

Vhr. 13/A. §-ának az Alkotmánybíróság határozatával való megsemmisítésére.

3. A Vhr. 13/A. §-ában elõírt járulékfizetési kötelezettség az egyes szerzõket

a védelmi idõ alatt megilletõ, a mû felhasználására vonatkozó kizárólagos

jogból közvetlenül

nem vezethetõ le, a szerzõi jog hagyományos felfogásával nem egyeztethetõ

össze.

A szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének eltelte után ugyanis a mû a közkincs,

a szabad felhasználás körébe kerül, s a szerzõ vagyoni érdekû kizárólagos

jogai ezáltal megszûnnek a mûvel kapcsolatban. A szerzõ halálától számított

hetven évben meghatározott védelmi idõ elteltével elvben és általában

elenyésznek azok az indokok, amelyek a szerzõ és a mû kapcsolatából kiindulva

igazolják a mû felhasználásának engedélyezéséhez való kizárólagos szerzõi

jogot, vagy az e jogból levezethetõ díjfizetési kötelezettséget. A szerzõ

halálától számított hetven év elteltével olyan távolivá válik a mû és a szerzõ

jogutódjai közötti kapcsolat, hogy a polgári jogi alapon fennálló, a szerzõ

személyéhez is kötõdõ vagyoni jogok védelmének fenntartása már nem

indokolható.

Mindez azonban nem zárja ki a szerzõi vagyoni jogok védelmi idejének lejárta

után fizetendõ járulék fenntartását és az Szjt.-ben való szabályozását. A

"fizetõ köztulajdon" jogintézménye ugyanis a szoros értelemben vett szerzõi

jog által szolgáltakkal azonos célok megvalósítására hivatott. Rendeltetése

éppúgy az alkotó tevékenység ösztönzése, a felhasználói és a szerzõi érdekek

összehangolása, s - végsõ soron - a kultúra fejlõdésének elõmozdítása, mint a

védelmi idõ alatt fennálló, hagyományos szerzõi jognak. A domaine public

payant körében fizetendõ járulék iránti igény ezért ebben az értelemben -

akárcsak a védelmi idõn belüli szerzõi jog - szellemi alkotáshoz fûzõdõ jog. E

jog alanya azonban nem az átruházott képzõmûvészeti vagy iparmûvészeti alkotás

szerzõje, hanem az átruházás idején élõ és alkotó szerzõk közössége, amelynek

nevében - a hatályos jogszabály szerint is - a Magyar Alkotómûvészeti

Közalapítvány mint közös jogkezelést megvalósító szervezet jár el. A szóban

forgó járulék iránti igényt az Alkotmánybíróság is szellemi alkotáshoz fûzõdõ

jognak tekintette, függetlenül attól, hogy arra is rámutatott: az ún. fizetõ

köztulajdonra vonatkozó szabályok a védelmi idõ alatt fennálló, általános

"díjazási kötelezettségbõl nem eleve levezethetõ újabb fizetési

kötelezettséget állapítanak meg". Végül meg kell említeni, hogy egyes európai

országokban (pl. Csehországban és Olaszországban), továbbá számos latin-

amerikai országban szintén a szerzõi jogi törvény rendelkezik a védelmi idõ

eltelte után fizetendõ járulékról, vagyis a domaine public payant-ról.

A szóban forgó járulékfizetési kötelezettség fenntartására tehát szükség van a

képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások felhasználásából származó

jövedelemnek a szerzõk érdekeit is szem elõtt tartó, arányos elosztása

érdekében. A járulék iránti igényt továbbra is szellemi alkotáshoz fûzõdõ, a

hagyományos szerzõi joghoz kapcsolódó jogosultságként, az Szjt.-ben szükséges

szabályozni. Az Szjt. keretei közé illeszkedõ megoldás mellett jogtechnikai

megfontolás is szól: így biztosítható ugyanis az azonos

tárgyú jogügyletekkel kapcsolatban fennálló, azonos mértékû díjazási

kötelezettséget keletkeztetõ és azonos módon adminisztrált követõ jog és

"fizetõ köztulajdon" egységes szabályozása. A járulékfizetési kötelezettségre

vonatkozó rendelkezések szerkezeti elhelyezésének ugyanakkor ki kell fejeznie,

hogy ez a kötelezettség nem a védelmi idõn belül fennálló szerzõi vagyoni

jogokból vezethetõ le, hanem önálló, külön jogcímen alapul.

4. Az Szjt. 46/A. §-ában és a Vhr. 35/A. §-ában szabályozott követõ jog -

szemben a járulékfizetési kötelezettséggel - szerzõi jogi jogcímen áll fenn.

Ezt támasztja alá a rendelkezés szövegezése mellett (amely szerzõi díj

fizetésérõl szól) az is, hogy a díjfizetési kötelezettség a védelmi idõ alatt

érvényesül, illetve, hogy a díjat a szerzõnek vagy jogutódjának kell

kifizetni. Ennél fontosabb azonban az, hogy e díjfizetési kötelezettség - a

védelmi idõn belül - levezethetõ a mû felhasználásához fûzõdõ szerzõi

kizárólagos jogból. Végül a droit de suite szerzõi jogi minõségének

bizonyítéka az is, hogy az irodalmi és mûvészeti mûvek védelmérõl szóló Berni

Uniós Egyezmény 14ter cikke külön rendelkezik e speciális szerzõi jogi

jogosultságról.

Következésképpen a követõ jog szabályozása változatlanul szerzõi jogi kérdés.

Nem maradhatott el ezért annak vizsgálata, hogy a követõ jogra vonatkozó

rendelkezések közül melyek tartoznak törvényi szintre és melyek maradhatnak

meg a Vhr.-ben. Ennek során figyelembe kellett venni, hogy az

Alkotmánybíróságnak a 14/1994. (III.10.) AB határozatban kifejtett álláspontja

szerint a Jat. 5. §-ának f) pontja alapján a szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogok

és kötelességek nem minden részletszabálya követeli meg a törvényi szintet,

viszont a szerzõi jogviszony lényeges tartalmát adó vagyoni jogosultságok -

így pl. a díjazáshoz való jog - törvényi szabályozása alkotmányossági

szempontból elengedhetetlen.

Erre figyelemmel szükséges a követõ jog egyes rendeleti szintû szabályait -

noha azokat az Alkotmánybíróság határozata közvetlenül nem érintette - az

Szjt.-be emelni. Törvényi szintet igényelnek az érintett alkotások körét, a

díj alapját, mértékét, valamint kötelezettjét és jogosultját meghatározó

szabályok; rendeletben szabályozható a díj átutalásának ütemezése és annak a

szervnek a megjelölése, amely a díjakat begyûjti és a szerzõknek

(jogutódjaiknak) kifizeti. (Ugyanilyen módon indokolt elkülöníteni a védelmi

idõ után fizetendõ járulékra vonatkozó, törvényi, illetve rendeleti szintet

igénylõ rendelkezéseket.)

5. Az elõzõekben kifejtettek alapján a törvényjavaslat külön fejezetben, a

"klasszikus" szerzõi és szomszédos jogi rendelkezésektõl elhatárolva, de

szellemi alkotáshoz fûzõdõ jogként szabályozza a védelmi idõ eltelte után,

egyes képzõmûvészeti és iparmûvészeti alkotások átruházása esetén fizetendõ

járulék iránti igényt, továbbá a követõ jog

egyes, jelenleg rendelettel megállapított szabályait szintén beilleszti az

Szjt.-be. A hatályos szabályozáshoz képest a javasolt rendelkezések érdemi

változást nem eredményeznek, a megfelelõ jogforrási szint biztosítása mellett

csupán néhány jogtechnikai pontosítást tartalmaznak (1-2. §).

A hatálybalépés idõpontját a törvényjavaslat a Vhr. 13/A. §-a

hatályvesztésének az Alkotmánybíróság határozatában megjelölt idõpontjához

igazítja (3. §).

A törvényi szintû újraszabályozásra figyelemmel szükség lesz a Vhr. érintett

rendelkezéseinek módosítására, a járulék, illetve a szerzõi díj fizetésével

kapcsolatos - rendeletre tartozó - szabályok megállapítására. Ennek érdekében

a Kormány elõírta, hogy a törvény elfogadását követõen meg kell alkotni a

Vhr.-t értelemszerûen módosító miniszteri rendeletet. Ezzel összefüggésben

biztosítani kell, hogy a Vhr. a törvénnyel egyidejûleg lépjen hatályba.

Eleje Honlap