A képviselõ által benyújtott irományok
![]() |
|
Gál Zoltán (MSZP) - Budapesti területi lista 1940. december 10-én született Budapesten. Édesapja, Gál Zoltán (1914-1982) eredetileg kõfaragó segéd, 1949-ig hivatásos katona, tiszthelyettes, késõbb autószerelõ volt; édesanyja, Witecha Mária (1920) nyugdíjas. Egy alkalmazottként dolgozó húga van. 1971 óta felesége Pölz Krisztina ügyvéd. Gyermekük, Zoltán (1973) egyetemista. Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1959-ben érettségizett a Vörösmarty Gimnáziumban. 1964- ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Egyetemi tanulmányai befejezése után 1970-ig a Közalkalmazottak Szakszervezete központjának kezdetben munkatársa, majd osztályvezetõje. 1970-tõl négy éven keresztül adjunktusi beosztásban, államtudományi ismereteket tanított a Politikai Fõiskolán. 1974-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt központi apparátusába került; tizenhárom éven át a közigazgatási és adminisztratív osztályon dolgozott, munkatárs, illetve alosztályvezetõ. Közben, 1981-ben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1987-ben kinevezték a Politikai Fõiskola címzetes egyetemi docensévé. Grósz Károly kormányának átalakításakor, 1987. december 16-tól a tanácsokat és a közigazgatást felügyelõ belügyminiszter-helyettes lett, ezt a tisztségét 1989. április végéig látta el. 1989. május 1-jétõl 1990. május 23-ig belügyminisztériumi államtitkár, e tisztében a hazánkba menekült külföldi állampolgárok ügyeinek intézésére alakult tárcaközi bizottság vezetõje. Horváth István miniszter lemondását követõen, 1990. január 24-én, továbbra is államtitkárként megbízták a Belügyminisztérium vezetésével. 1983-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1964 és 1989 között az MSZMP tagja volt. 1989. októberben alapítóként lépett be a Magyar Szocialista Pártba. Az 1990. évi országgyûlési választásokon az MSZP országos (24.) és Pest megyei területi (3.) listáján jelölték, mandátumát az országos listáról szerezte. 1990. április 25-tõl a párt parlamenti frakciójának vezetõségi tagja lett. 1990. május 3-tól az alkotmányügyi, törvény- elõkészítõ és igazságügyi állandó és a nemzetbiztonsági különbizottság tagja. Ez utóbbi bizottságban 1991. február 19-ig dolgozott. 1990. november közepétõl az MSZP parlamenti frakciójának megbízott, 1991. január 22-tõl választott vezetõje, s ettõl az idõtõl a párt országos elnökségének is tagja lett. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP budapesti területi listáján a harmadik, az országos listán a negyedik helyen szerepelt; egyéni jelöltként is elindult (Budapest 18. sz., XII. kerületi választókerület). Mandátumát a területi listáról szerezte. A választások után az MSZP megbízott frakcióvezetõje. 1994 júniusában részt vett az MSZP és az SZDSZ közötti koalíciós tárgyalások szocialista fõbizottságában. A koalíciós megállapodás (1994. június 24.) nyomán létrejött Koalíciós Egyeztetõ Tanács egyik szocialista párti tárgyaló tagja. Az Országgyûlés 1994. június 28-án háromszázötvenhárom szavazattal, tizenhat ellenében a törvényhozás elnökévé választotta. 1995-ben a frakciók alkotmány-elõkészítõ bizottságot állítottak fel, amelynek elnökévé az Országgyûlés elnökét választották meg. Hivatali címe: Parlament, fõemelet 43. szoba. Lezárva: 1996. május 6.