Kósáné Dr.Kovács Magda
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Kósáné Kovács Magda (MSZP) Budapest 11. sz. (VIII. ker.) választókerület 1940. november 4-én született Budapesten. Édesapja, Kovács Ferenc (1907) elsõ generációs értelmiségiként lett ismert ideggyógyász fõorvos, elõbb az István, majd a László Kórházban dolgozott. 1957. március 13-án egyetlen napra lefogták, majd fegyelmivel elbocsátották, mivel az István Kórházban a forradalom alatt a munkástanács elnöke volt. Kórházi osztály vezetését többé nem bízták rá, fõorvosként mégis õ lett a Heine-Medin-kór országos szakértõje. Édesanyja, Kelemen Teréz (1911) a Bakáts téri általános iskolában tanított. Nõvére, Katalin (1938) orvos, húga, Ágota (1942) adminisztrátor. 1961 óta házas, férje, Kósa Levente gépészmérnök, egyetemi docens, tanszékvezetõ egyetemi tanár a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Két gyermekük született, Judit (1966) és Eszter (1972). Az általános és a középiskolát Budapesten, a Ferencvárosban végezte, 1958-ban érettségizett a Trefort Utcai Gyakorló Gimnáziumban. Egyetemre jelentkezett, de helyhiányra való hivatkozással elutasították. Második kísérletre 1959-ben felvették a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, ahol két évet végzett el. Házasságkötés után visszakerült Budapestre, 1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakán szerzett diplomát. 1964-1972 között a Leövey Klára Gimnáziumban tanított. Másodállásban az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott, a "Petõfi és kora" kutatócsoport tudományos munkatársaként sajtó- és cenzúratörténettel foglalkozott. 1969-ben Irinyi József élete és munkássága címû értekezésével egyetemi doktor címet szerzett; kiváló eredményeiért Népköztársasági Aranygyûrûvel tüntették ki. 1969-1974 között a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja volt. 1972-tól két éven át a Budapesti Dolgozók Gimnáziumának igazgatóhelyettese. 1974-ben megbízást kapott az MSZMP IX. kerületi bizottságán a marxista-leninista esti egyetem kerületi tagozatának a vezetésére. 1977-ben beválasztották a Pedagógusok Szakszervezetének a vezetõségébe, ahol a felsõoktatási tanács vezetõje lett. 1980-tól a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetõségének a titkára. 1985-ben Csehák Judit javaslatára bekerült az országos szakszervezeti vezetõségbe, öt évig a SZOT titkára. 1985-ben belépett a Magyar Politikatudományi Társaságba. 1986-tól két éven keresztül a Magyar-Szovjet Baráti Társaság alelnöki funkcióját is betöltötte. 1989- ben szûkebb lakóhelyén, a Ferencvárosban megválasztották a munkás szabadidõegylet elnökévé. Közel száz irodalomtörténeti, illetve szakszervezeti-politikai cikket publikált. 1967-tõl a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. Szakszervezeti pozíciójának köszönhetõen 1985-1989 között tagja volt a Hazafias Népfront elnökségének. Az ellenzéki társadalomtudományi irodalom nem volt ismeretlen számára, különösen Szelényi István és Konrád György Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz címû tanulmánya hatott gondolkodására. A háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon a SZOT képviselõje. 1989 októberében belépett a Magyar Szocialista Pártba. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 11. sz. (Józsefváros) választókerületében az elsõ fordulóban a negyedik helyen végzett, mandátumát pártja országos listáján szerezte. 1990. május 3-tól az Országgyûlés mentelmi és összeférhetetlenségi különbizottságának a tagja, 1992. október 13-tól az átszervezett mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló különbizottság alelnöke. Az MSZP-frakcióban a társadalmi szervezeti és érdek-képviseleti munkacsoport vezetõje és szóvivõje. Vezetésével a szocialisták alternatív változtatásokat dolgoztak ki A Munka Törvénykönyve egyes részeihez. A szakszervezeti törvény parlamenti vitájában pártja nevében egyeztetett fellépést indítványozott a szakszervezeti vagyon elidegenítésének a megakadályozására. Része volt a társadalombiztosítási önkormányzati választások kiharcolásában és a szakszervezetek közötti vagyonmegosztás szabályainak elfogadtatásában. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP országos (16.) és budapesti területi (8.) listáján jelölték, és újra elindult Budapest 11. sz. választókerületében; a második fordulóban 44,88 százalékkal Iványi Gábor (SZDSZ) volt képviselõ és Maróti László Ferenc (MDF) elõtt az elsõ helyen végzett. Az 1994. július 15-én hivatalba lépett Horn-kormány munkaügyi minisztere lett. Miniszterként megállapodásra törekedett a munkaadók és a munkavállalók képviselõivel, kinevezése után egy héttel már összehívta az Érdekegyeztetõ Tanácsot. Négy évre szóló gazdasági-társadalmi megállapodás elõkészítésébe kezdett, ez azonban az 1995. évi "válságköltségvetés" megszorító intézkedései miatt nem jött létre. A politikai párbeszéd fenntartását azonban a megegyezés esélye nélkül is fontosnak tartotta. A legnagyobb kihívást a minisztériumnak a munkanélküliség kezelése jelentette. A rendelkezésre álló források jobb felhasználása érdekében javaslatot tett a munkaerõ-piaci alap létrehozására, amelybõl többek között lehetõvé vált a közhasznú munkák finanszírozása is. A kormányon belül állandó harcot vívott azért, hogy a foglalkoztatásügy a gazdaságpolitika részévé váljon. 1995 októberében lemondott miniszteri posztjáról, távozását figyelmeztetésnek szánta a pénzügyi tárca túlhatalma és a kormány munkájában elõállt zavarok miatt. Bár az MSZP-képviselõcsoport szolidaritást vállalt vele, támogatva szakmai elképzeléseit, lemondását nem vonta vissza, 1995. december 1-jével távozott a tárca élérõl. Az IPU magyar-francia, magyar-izraeli és magyar-kanadai baráti tagozatának a tagja. 1995. december 19-tõl 1996. május 14-ig majd 1996. november 19-tõl újra az Országgyûlés alkotmány- és igazságügyi állandó bizottságnak a tagja. 1996. május 14-tõl bekapcsolódott az európai integrációs ügyek állandó bizottság munkájába is. Az MSZP-frakcióban a közjogi és ügyrendi munkacsoport tevékenységében vesz részt. Az MSZP V. kongresszusán, 1996. március 30-án, a korábbinál sokkal szélesebb jogkörrel felruházva ügyvezetõ alelnökké választották. Fogadóórája: minden hónap elsõ szerdáján 18 órától a Budapest VIII., Szigony utca 13., minden harmadik szerdán 18 órától a Budapest VIII., Szentkirályi utca 24. alatti irodában. Hivatali címe: MSZP-székház (Budapest VIII., Köztársaság tér 26.); Képviselõi Irodaház, 107. szoba. Lezárva: 1996. november 19.