Keleti György
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Keleti György (MSZP) Komárom-Esztergom megye 3. sz., Kisbér központú választókerület 1946. május 18-án született Losoncon (ma: Lucenec, Szlovákia). Édesapja, Keleti Ferenc (1910-1979) 1945 elõtt nyomdász volt. Kommunista szervezkedés miatt a szegedi Csillagbörtönbe került, ahonnan 1942-ben szabadult. A háború alatt partizán volt. 1945 és 1956 között pártalkalmazott, többek között az MDP Központi Vezetõségének adminisztratív osztályát is vezette. 1956 és 1959 között Magyarország bukaresti nagykövete. A Bõripari Fakellék Termelõ Vállalat telepvezetõjeként ment nyugdíjba. Édesanyja, Noszál Ilona (1926) a háború elõtt alkalmi munkákból élt. Mint ruhagyári telepvezetõ ment nyugdíjba. Testvére, Péter (1945) mûszaki igazgató. Nõs (1973), felesége, Petrik Erzsébet pénzügyi elõadó a honvédségnél. Gyermekei: Andrea (1969) versenytáncos, Györgyi (1974) fotómodell, Katalin (1975) korrektor. Általános iskolai tanulmányait 1952-ben Budapesten, a Szarvas Gábor Utcai Általános Iskolában kezdte, majd Bukarestben folytatta, végül újra Budapesten, a Szajkó Utcai Általános Iskolában fejezte be 1960-ban. A középiskolát a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban kezdte. A második félévet a nagykõrösi Arany János Gimnáziumban végezte el, majd újra Budapesten, a Toldy Ferenc Gimnáziumban folytatta tanulmányait, itt érettségizett 1964-ben. Ezután egy kisiparosnál volt segédmunkás, majd egy évig sorkatonai szolgálatot teljesített. 1965-ben felvételt nyert a Zalka Máté Katonai Fõiskolára, 1969-ben híradó szakon szerzett diplomát. 1969-tõl hivatásos katonatiszt. 1969-1970-ben századparancsnok, 1971-ben zászlóaljparancsnok-helyettes a néphadsereg váci egységénél. 1971-1974 között ugyanennél az egységnél függetlenített KISZ-bizottsági titkár. 1974-1977 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatója, politikai munkás szakon szerzett diplomát. 1977-ben a Honvédelmi Minisztériumba került. 1977- 1980 között ifjúságimunka- szervezõ, 1980-1984 között sajtómunka-szervezõ, 1984-1987 között sajtóalosztály-vezetõ, majd sajtóosztály-vezetõ. 1988-ban elérte az ezredesi rendfokozatot. 1989-ben fõosztály-vezetõi besorolással kinevezték a minisztérium szóvivõjévé. 1989 végén országos ismertségre tett szert a romániai események kommentálásával. A kormányváltás után, 1990. májustól továbbra is minisztériumi szóvivõ maradt, de fõosztály-vezetõi besorolása megszûnt. 1992 márciusában maga kérte felmentését, mert feladatát nem tudta tovább ellátni, nem kapta meg a munkájához szükséges támogatást; javaslatát, melyet a minisztérium tájékoztató munkájának átalakítására készített, nem válaszolták meg. Lemondását Für Lajos honvédelmi miniszter 1992. április 1-jei hatállyal elfogadta, nyugállományba helyezték. 1969-1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. 1992-ben belépett a Magyar Szocialista Pártba. Az MSZP V. kongresszusán, 1996. március 30-án beválasztották az országos elnökségbe. Az 1990. évi országgyûlési választásokon az MSZP országos és budapesti területi listáján jelölték, de nem került be a parlamentbe. 1992 júniusában, az MSZP felkérését elvállalva, elindult az 1990. december 2., az elõzõ képviselõ halála óta betöltetlen Komárom-Esztergom megyei 3. sz. (Kisbér, Oroszlány és környéke) választókerületben. A magas munkanélküliséggel sújtott körzetben az alacsony részvétel miatt ez már a negyedik alkalommal kiírt idõközi választás volt. Bár országos visszhangot keltõ kampány indult ellene, június 21-én, a szavazás második fordulójában 68,50 százalékot szerezve képviselõvé választották. 1992. szeptember 8-án képviselõcsoportja a nemzetbiztonsági különbizottságba delegálta. Az MSZP- frakción belül a fegyveres erõkkel és testületekkel, valamint a nemzetbiztonsági törvénytervezetekkel foglalkozó munkacsoport tagja volt. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP országos (38.) és Komárom-Esztergom megyei területi (1.) listáján jelölték, egyéniben újra Komárom-Esztergom megye 3. sz. választókerületében indult. Az elsõ fordulóban nyolc ellenfelét maga mögé utasítva, 51,41 százalékos eredménnyel szerzett ismét mandátumot. (Az egyéni választókerületekben mindössze két - szocialista - jelölt tudott az elsõ fordulóban abszolút többséggel gyõzni.) Az MSZP és az SZDSZ közötti koalíciós tárgyalásokon a külügyi és biztonságpolitikai albizottságban vett részt. 1994. július 15-tõl az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány honvédelmi minisztere. Kinevezése körül viták voltak: az SZDSZ-nek katonai múltja okozott problémát, mert civil minisztert akart a tárca élére, míg a hadseregbõl többen azt kifogásolták, hogy már nem katona. Õ maga úgy nyilatkozott, hogy miniszterként elsõsorban politikus akar lenni. Tárcája legfontosabb feladata, hogy a szûkülõ gazdasági lehetõségek közepette, a reménybeli NATO-csatlakozás szempontjait is figyelembe véve, korszerûsítsék a magyar haderõt. Egy kisebb létszámú, döntõen hivatásos hadsereget tart kívánatosnak, ennek szellemében fokozatosan növelik a hivatásos, illetve szerzõdéses katonák szerepét. Az elavult haditechnika modernizálása során a légvédelem korszerûsítését, a lokátorok cseréjét és a korszerû vadászgépek beszerzését helyezi az elsõ helyre, de - részben az orosz államadósság terhére - jelentõs korszerûsítést végeztek a szárazföldi csapatok fegyverzetében is. Fogadóórája: a helyi sajtóban elõre meghirdetett helyen és idõpontban. Hivatali címe: Honvédelmi Minisztérium. Lezárva: 1996. május 6.