Dr. Magyar Bálint
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Magyar Bálint (SZDSZ) - Budapesti területi lista 1952. november 15-én született Budapesten. Apai ükapja Szemere Bertalan (1812-1869), 1848-ban az elsõ parlamentnek felelõs magyar kormány belügyminisztere, 1849-ben, a trónfosztás után az ország miniszterelnöke volt. Dédanyjának, Szemere Gizellának a férje, Kürthy Emil Mikszáth Kálmán baráti köréhez tartozó színházi újságíró volt. Nagyapja, Magyar Elek az 1926-1936 közötti években a Magyarország címû lap fõszerkesztõje. Édesapja, Magyar Bálint (1910-1992) irodalmi és mûvészettörténeti tanulmányai végén, 1931-ben egyetemi doktorátust szerzett. Pályáját 1934-ben a Nemzeti Színházban kezdte, azután az Operaházba került, amelynek 1941 és 1944 között titkára volt, a német megszálláskor bocsátották el. A háború után a Nemzeti Színház fõtitkára, végül 1955 és 1958 között a Magyar Néphadsereg Színháza (mai nevén Vígszínház) igazgatója volt. Sokakat irritált öntudatos, független-polgári alapállása, viselkedése, noha vezetése alatt a színház a legsikeresebb és leglátogatottabb lett az országban. 1958-ban a kultúrpolitikai vezetés eltávolította a színház élérõl. Menesztése után többé nem engedték vissza a színházi pályára. 1970-ig a Filmtudományi Intézet tudományos munkatársa, színház- és filmtörténeti tanulmányokat, könyveket írt. Anyai ági családja 1927-ben került Kolozsvárról Magyarországra. Édesanyja, Siklós Olga (1926) dramaturg szakot végzett a színiakadémián, az Ifjúsági Színháznál, a kecskeméti Katona József Színháznál s a Veszprémi Petõfi Színháznál volt dramaturg. 1973-tól 1988. évi nyugdíjazásáig a Magyar Rádió rendezõje. Egy testvére van, Fruzsina (1954), dramaturg, Mécs Imre országgyûlési képviselõ felesége. Nõs, 1993 óta felesége Hodosán Róza szabad demokrata politikus, országgyûlési képviselõ. A Deák téri általános iskola után a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium tanulója, orosz nyelvi tagozaton érettségizett 1971-ben. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen történelembõl második helyezést ért el. Egyetemi tanulmányai elõtt egy évig sorkatonai szolgálatot teljesített Hódmezõvásárhelyen. 1972 szeptemberétõl az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának a hallgatója, angolt és történelmet, 1973-tól az angol helyett szociológiát tanult. Negyedéves korában (1975-1976) két félévet elvégzett a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem népgazdasági tervezõi szakán is, de megtiltották, hogy egyszerre két egyetemen folytasson tanulmányokat. A diploma megszerzése után, 1977-tõl az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében a kelet-európai osztályon kapott tudományos gyakornoki ösztöndíjat. Ugyanitt késõbb tudományos segédmunkatárs. Kutatási területe a kelet- európai országok 1945 utáni gazdasági fejlõdésének összehasonlító vizsgálata volt. Politikai okokból történt elbocsátása után Hankiss Elemér értékszociológiai mûhelyének lett a munkatársa (1981). 1982-tõl 1987-ig a Szövetkezeti Kutatóintézet tudományos fõmunkatársa. Juhász Pál szociológus hatására agrárkérdésekkel, valamint az 1945 utáni falusi társadalom történetével foglalkozott. 1982-1988 között a Medvetánc címû folyóirat szerkesztõje. 1988-1990-ben a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársa volt. 1980-ban a második világháború utáni lengyel agrárfejlõdésrõl írott disszertációjával egyetemi doktori címet szerzett. 1982- tõl részt vett a Szövetkezeti Kutatóintézet és a Hunnia Filmstúdió közös filmdokumentációs programjában. Az 1980- as évek elsõ felétõl szervezett falukutatások, falujárások (Dunapataj, Szentes, Ibafa, Homokmégy) vezetõ munkatársa, illetve résztvevõje. 1984-1985-ben gazdakört szervezett Dunapatajon. 1986-ban Dunaapáti 1944-1958 címmel háromkötetes dokumentumszociográfiája jelent meg, amelyet a Magyar Szociológiai Társaság Erdei Ferenc- díjjal jutalmazott. A faluszociográfiai munka alapján Schiffer Pállal közösen készített, 1956-ot a középpontba állító A Dunánál címû dokumentumfilmje az 1988. évi Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsûri különdíját, majd a kritikusok díját is elnyerte. A filmet a San Francisco-i filmfesztiválon is bemutatták, a nyoni fesztiválon ezüst díjjal ismerték el. 1979-ben kapcsolatba került az ellenzéki csoportokkal. A Václav Havel cseh író bebörtönzése ellen tiltakozó nyilatkozat, a Charta '77 melletti szolidaritási ív aláírása és a lengyel ellenzékkel való kapcsolatfelvétel után neve rendszeresen szerepelt az ellenzék különbözõ dokumentumain. 1981 januárjában, lengyelországi "tanulmányútjának" nyolcadik napján kiutasították az országból; februárban munkahelyérõl is elbocsátották. Munkaügyi döntõbírósághoz fordult, a júliusig tartó pert elvesztette. Útlevelét is bevonták. 1981-tõl közel négy éven át összekötõ volt az illegális Beszélõ szerkesztõsége és nyomdája között. A folyóiratban apai dédapja nevét használva Kürthy Emil néven publikált. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének egyik alapítója, országos tanácsának a tagja. 1988. május 1-jén a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapító tagja, beválasztották az országos tanácsba. Felismerve, hogy a koordináló szervezet nem nyújt megfelelõ keretet a politizáláshoz, szorgalmazta és irányította a demokratikus ellenzék párttá szervezését. A pártalapítás napjától, 1988. november 13-tól a Szabad Demokraták Szövetsége egyik vezetõje, ügyvivõje. 1988-1989 fordulóján az elsõ pártprogram, A rendszerváltás programja egyik szerkesztõje. Az Ellenzéki Kerekasztalban és a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon pártja képviselõje. 1990. januártól a párt kampányfõnöke. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Budapest 21. sz., zuglói választókerületében a második fordulóban képviselõvé választották. 1990. május 3-tól 1992. februárig az Országgyûlés önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi állandó bizottságának a tagja, ekkortól pártja a külügyi állandó bizottságba delegálta. 1992. júniustól az európai közösségi ügyek különbizottságának is a tagja. 1990. május és 1991. február között az SZDSZ képviselõcsoportjában vezetõségi tag, általános szóvivõ és a frakció mûködési szabályzatának kidolgozója volt. Az 1990. decemberi küldöttgyûlés után az apparátust irányító ügyvivõvé választották. 1991. június 23-án Bécsben a közép-kelet- európai szociálliberális fórum alapítója. A párt élén 1991. novemberben bekövetkezett elnökcsere után nem jelöltette magát újra, így 1988 óta elsõ alkalommal maradt ki az országos ügyvivõi testületbõl, ugyanakkor 1991. november 24-én a párt országos tanácsának a tagjává választották. Háttérbe vonulása csak átmenetinek bizonyult, Petõ Iván pártelnökké választása után (1992. november) újra visszatért az SZDSZ legfelsõ vezetésébe. Mint ügyvivõ és kampányfõnök 1993. februártól a párt ekkor kialakított választási titkárságát irányította. Vezetésével dolgozták ki - a választások elõtt egy évvel - a kampányszervezet, a jelöltállítás és a képzés terveit és a választási program alapelveit. Egyik aláírója volt a Fidesszel kötött liberális szövetségi szerzõdésnek (1993. február 24.). Az 1994. évi országgyûlési választásokon korábbi zuglói választókerületében indult, a második fordulóban Baráth Etele (MSZP) mögött 31,99 százalékkal a második helyen végzett. Pártja országos listáján (9.) is jelölték, mandátumát a budapesti területi lista ötödik helyérõl szerezte. Az új Országgyûlés nemzetbiztonsági állandó bizottságának az alelnöke lett. 1994 júniusában tagja volt az SZDSZ négyfõs koalíciós tárgyalódelegációjának, jelentõs szerepe volt a közös kormányzás alapelveinek írásba foglalásában és a szerzõdés aláírásában. Az 1994. októberi tisztújító küldöttgyûlésen kampányfõnöki sikerét elismerve a negyedik legjobb eredménnyel választották ügyvivõvé. Az SZDSZ 1994. õszi önkormányzati kampányát is õ vezette. A választások után a szocialistákkal kötött fõvárosi koalíciós együttmûködési megállapodás egyik létrehozója és aláírója. Fontos szerepe volt abban, hogy 1995 õszén megszületett a médiatörvényt elõkészítõ hatpárti politikai egyezség. Fodor Gábor mûvelõdési és közoktatási miniszter lemondása után pártja 1995. novemberben õt jelölte a megüresedett miniszteri székbe, ezután lemondott bizottsági alelnöki tisztérõl. Az MSZP 1995. december 4-én elfogadta jelölését, miniszteri hivatalát 1996. január 1-jén foglalta el. A kulturális és az oktatási intézményrendszer elõde által megkezdett reformját a parlamenti pártok és az egyes szakmák képviselõivel együttmûködve, konszenzusra törekedve folytatja. Az SZDSZ 1996. novemberi küldöttgyûlésén újra az ügyvivõvé választották. Hivatali címe: Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium. Lezárva: 1996. november 23.