Nyers Rezsõ
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Nyers Rezsõ (MSZP) - Budapesti területi lista 1923. március 21-én született Budapesten. Édesapja, Nyers Rezsõ (1898-1956) nyolc osztályt végzett. 1945 elõtt lakatosként dolgozott különbözõ gépgyárakban, 1945 után a Corvin Biztosító Intézet ügynöke, majd mozivezetõ a Magyar Filmforgalmazó Vállalatnál. Megválasztották Kispest polgármesterévé, s végül mint Budapest XIX. kerületének a tanácselnöke ment nyugdíjba. Édesanyja, Nagy Julianna (1899-1973) halálakor rokkantnyugdíjas volt; hat elemi iskolai végzettségével elõbb a Kõbányai Textilmûvekben, késõbb a Hungária Jaquard Szövõgyárban dolgozott szövõnõként. Öccse, Gyula (1924) vasesztergályos. 1946-ban vette feleségül Witz Ilona történészt, tudományos kutatót, aki 1988-ban elhunyt. Fia, Rezsõ (1947) közgazdász, banktisztviselõként dolgozik. Az elemi, majd a polgári iskolát Budapesten végezte. Ezután egy évig kifutófiú volt, majd 1938-tól négy éven át nyomdaipari szakiskolába járt. Közben a Cilcer és Társa Könyvnyomdában, majd a vizsgák után, 1943-1945 között különbözõ nyomdákban betûszedõ. 1944-ben féléves katonai kiképzésen vett részt. 1945-tõl egy évig a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének a titkárhelyettese, majd 1946-tól a Népszava kiadóhivatalánál tevékenykedett. 1947-1948 között az SZDP Pest megyei és Pest környéki titkárhelyettese, majd titkára. 1948 és 1949 márciusa között az SZDP Pest Megyei Bizottságának a szervezõtitkára. A két munkáspárt egyesítése után, 1949. áprilistól két éven át a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetõségének a politikai munkatársa. 1951. május-szeptember között tartalékos tiszti kiképzést kapott. 1951-ben a Belkereskedelmi Minisztériumba került, három évig a zöldség- és gyümölcsfõosztály vezetõjeként tevékenykedett. Közben elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemet, 1956-ban szerzett diplomát. 1954-1956 között a pártközpont egy többé-kevésbé politikai funkcióba helyezte: a Szövosz elnökhelyettese lett. 1954-1956 között a Kossuth Akadémia levelezõ tagozatán törzstiszti kiképzést kapott. 1956. július 30-tól október 31-ig élelmiszer-ipari miniszter. Kormánytagsága megszûnte után is ellátta a minisztérium vezetését. November 12-tõl december 13-ig a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány közellátási kormánybizottságának a vezetésével bízták meg, majd 1957. január 13-ig a kormánybizottság elnöke volt. 1957-ben a Szövosz elnökévé választották, tisztét 1960-ig töltötte be. 1960. januártól 16-tól 1962. november 27-ig a Münnich- kormány, illetve a második Kádár-kormány pénzügyminisztere. 1962-tõl tizenkét esztendõn át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a titkára. Négy évig a politikai bizottság póttagja, 1967-1975 között a PB tagja, ugyanekkor a KB gazdaságpolitikai bizottságának az elnöke, és a KB közgazdasági munkaközösségének a vezetõje. Nevéhez fûzõdik az új gazdasági mechanizmus kidolgozása. Az 1974. márciusi KB-ülésen leváltották gazdaságpolitikai KB- titkári posztjáról, majd 1975-ben, az MSZMP XI. kongresszusán kihagyták a PB-bõl. A pártvezetésbõl a politikai megmerevedés miatt, a gazdasági reform elleni fellépés jegyében távolították el. Ezután az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének az igazgatója lett, 1981-tõl hét éven át ugyanott tudományos tanácsadó. 1974 és 1981 között a KGST Tudományos Tanácsa magyar tagja. 1986-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki a MKKE-n. 1988. április 22. és december 15. között a Minisztertanács Tanácsadó Testületében dolgozott. 1988. májusban, az országos pártértekezleten visszakerült a szûkebb pártvezetésbe, ismét tagja lett a PB-nek, és a párton belüli tanácsadói testületek rendszerének kidolgozásáért felelõs bizottság vezetõjévé választották. 1988. november 24-tõl államminiszter, õ irányította a gazdasági reformkoncepcióval kapcsolatos állami döntés- elõkészítést. Emellett a Minisztertanács gazdasági reformbizottságának (1989. júliusig: gazdaságirányítási konzultatív bizottság) az elnöke. A KB 1989. júniusi ülésén az MSZMP elnökévé választották, õ vezette a KB és az MSZMP Politikai Intézõbizottságának az üléseit. Államminiszteri tisztérõl 1989. június 27-én lemondott. 1989. szeptemberben az MSZMP nevében õ írta alá a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon kötött megállapodást. Az 1989. októberi átalakuló kongresszuson a Magyar Szocialista Párt elnökévé választották, 1990. januártól mint nyugdíjas töltötte be ezt a tisztséget. 1990. májusig az MSZP Országos Elnökségének a tagja, az országos választmány elnöke. Az 1990. májusi pártkongresszuson egyik tisztségre sem jelöltette magát. Közgazdászként fõ kutatási területe a kelet-közép-európai gazdasági együttmûködés és benne Magyarország helyzete, valamint a magyar gazdaság 1945 utáni fejlõdésében a ciklusok vizsgálata; öt önálló kötete és számos tanulmánya, cikke jelent meg magyar és idegen nyelven. Kutatási eredményei alapján 1980-ban az MTA IX. osztálya tanácskozó tagjai sorába választotta. 1942 óta a Nyomdász Szakszervezet tagja. 1958-ban belépett a Magyar Közgazdasági Társaságba, 1983-1990 között a társaság alelnöke volt. 1974-tõl az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottságának a tagja, 1980-tól elnöke. 1976. november óta a Közgazdasági Szemle szerkesztõbizottságának az elnöke. 1985-ben belépett a Magyar Politikatudományi Társaságba. Elsõ tudatos politikai fellépéseként filozófiai, társadalomtudományi elõadásokat tartott a Nyomdász Szakszervezetben. 1940-1948 között az SZDP, 1941-1942-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja. 1945-1948-ban a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom Országos Vezetõségében tevékenykedett. Ugyanebben az idõszakban Kispest város képviselõ-testületének a tagja. 1948-tól 1956-ig az MDP soraiban található. 1948-1953 között Pest megye országgyûlési képviselõje, s 1950-ig a megye törvényhatósági bizottságában is dolgozott. 1948-ban az MDP KV póttagjává választották, majd 1954-tõl két évig a KV rendes tagja lett. 1956-ban átigazolt az MSZMP-be. 1957. februárban kooptálták a KB-ba, 1989-ig folyamatosan tagja volt a testületnek. 1958 és 1971 között Bács-Kiskun megye országgyûlési képviselõje volt. 1967-tõl 1975-ig az Országgyûlés terv- és költségvetési bizottságának a tagja. 1971-tõl tizenkilenc éven át a Bács-Kiskun megyei 1. sz. (Kecskemét) választókerületben volt képviselõ. 1980-1989 között az Országgyûlés kereskedelmi bizottságának az elnöke. 1986-tól 1989-ig az MSZMP és a Német Szociáldemokrata Párt közös parlamenti csoportjának társelnöke, és az Országgyûlés reform ad hoc bizottságának elnöke volt. Kezdettõl, 1986 májusától támogatta a Fordulat és reform címû program kidolgozását. Az 1987. decemberben életre hívott Új Márciusi Front egyik alapítója, amiért akkor még pártfigyelmeztetésben részesült. Az 1990. évi országgyûlési választásokon az MSZP budapesti területi listája vezetõjeként került be a törvényhozásba. 1990. május 3-tól az Országgyûlés választási és mandátumvizsgáló különbizottságának az elnöke. 1992. október 13-án ezt a különbizottságot összevonták a mentelmi és összeférhetetlenségi különbizottsággal, tiszte megszûnt, ezután az akkor alakult számvevõszéki különbizottság alelnöke volt. Hitvallása szerint politikai pályájának legfontosabb állomásai az 1966-1968-as gazdasági reformok kezdeményezése és az MSZMP szocialista-szociáldemokrata típusú párttá alakítása voltak. Humanista alapállású szociáldemokratának tekinti magát. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP budapesti területi listáján (4.) és az országos listán (12.) szerepelt, mandátumát a területi listáról szerezte. Az Országgyûlés számvevõszéki állandó bizottságának a tagja, és részt vesz az Állami Számvevõszék elnökének jelölését szolgáló ideiglenes bizottság munkájában. Az MSZP-frakció etikai bizottságának az elnöke, és részt vesz a költségvetési, pénzügyi és számvevõszéki munkacsoport tevékenységében is. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 331. szoba. Lezárva: 1996. december 20.