Dr. Szabó Iván
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Szabó Iván (MDNP) - MDF budapesti területi lista 1934. január 8-án született Budapesten. Édesapja, Szabó Ferenc (1898-1972) könyvelõ, demokratikus beállítottsága miatt 1944-ben a nyilasok, 1948-ban a kommunisták függesztették fel állásából. 1956-ban forradalmi bizottsági tag, ezért egy év múlva kényszernyugdíjazták. Édesanyja, Sallai Mária (1898-1970) tizenöt éves korától dolgozott, felnõttként tanulta meg a könyvelõszakmát. Bátyja gyermekkorában meghalt. 1957-ben nõsült, felesége Zemenszky Ildikó mérnök. Gyermekeik: Ildikó (1958) építész és mûvészeti menedzser, Perpétua (1963) magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanárnõ. Az elemi és a középiskolát Budapesten végezte, 1952-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban (1948-ig Érseki Katolikus Fõgimnázium). 1957-ben a budapesti Építõpari és Közlekedési Mûszaki Egyetem híd- és szerkezetépítõ szakán szerzett mérnöki oklevelet. Elõször az Uvatervnél, majd 1959-1985 között három nagy építõipari kivitelezõ vállalatnál - 1969-ig az Építõipari Gépesítõ Vállalatnál, 1978-ig a Mélyépítõ Vállalatnál, ezt követõen a Vízépítõ-ipari Trösztnél - dolgozott tervezõ, mûszaki osztályvezetõ, fõmérnök és tanácsadó beosztásokban. 1985. januártól képviselõvé választásáig a Mérnök és Építõgépész Kisszövetkezet elnöke. Idõközben, 1961-1968 között levelezõ tagozaton elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipar Karán az ipargazdaság szakot, és 1969-ben Az építõgép-szükségletet meghatározó tényezõk címû disszertációjával közgazdaság- tudományi egyetemi doktorátust szerzett. 1969-1984 között meghívott elõadó a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Mûszaki kutatási területe az acélhajbeton elmélete és gyakorlati alkalmazása. Publikációi száma mintegy nyolcvan, fõbb írásai a Magyar Építõipar, a Jármûvek, Mezõgazdasági Gépek és a Mélyépítés-tudományi Szemle hasábjain jelentek meg. Több építõpari kézikönyv, egyetemi jegyzet és tanfolyami tananyag szerzõje. 1963-tól a Gépipari Tudományos Egyesület, 1969-tõl az Építõipari Tudományos Egyesület tagja. 1991. december 17-én ipari és kereskedelmi miniszterré, 1993. február 24-én pénzügyminiszterré nevezték ki; hivatalát a Horn-kormány megalakulásáig látta el. 1956. október 22-én a mûegyetemi nagygyûlésen részt vett a MEFESZ megalakításában, majd 25-tõl a Forradalmi Diákbizottság tagja. E minõségében több feladatot kapott, többek között Szántó Zoltánnal tárgyalt a pártközpontban, majd Koczkás Sándor bölcsészkari oktató vezetésével igyekezett átállítani a szakszervezeteket a forradalom oldalára. November 4-tõl a SZOT központjában mûködõ MEFESZ-vezetõségben dolgozott, szoros kapcsolatban a Nagybudapesti Munkástanáccsal. E tevékenységének az 1957. január 31-én történt letartóztatása vetett véget. Március 30-ig vizsgálati fogságban tartották, de nem ítélték el, így befejezhette egyetemi tanulmányait. 1963-1965 között a fõvárosi VIII. kerületi tanács tagja volt, de tisztérõl politikai okokból lemondott. 1963-1984 között a VIII. kerületi Jó Pásztor római katolikus egyházközség világi elnöke. 1988. októberben belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1989. január 14-én fõ szervezõje a mûszakiak és közgazdászok országos fórumának. Ettõl kezdve az MDF-en belül gazdaságpolitikai kérdésekkel, a gazdasági program kidolgozásával foglalkozott. Az országos elnökség megbízásából az MDF képviselõje a világkiállítást elõkészítõ kormánybizottságban. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 12. sz. (IX. ker.) választókerületében szerzett mandátumot. 1990. május 3-tól tagja, 22-tõl ipari miniszteri kinevezéséig elnöke az Országgyûlés gazdasági állandó bizottságának és tagja az MDF-frakció elnökségének. 1990. február 28-tól 1991. december 17-ig a Profit Invest Kereskedelemfejlesztési Rt. igazgatótanácsának a tagja, megbízatásáról miniszteri kinevezésekor lemondott. Antall József miniszterelnök halálát követõen az MDF Országos Választmánya és parlamenti csoportja Boross Péter és Für Lajos mellett miniszterelnöknek jelölte, az elsõ fordulóból Boross Péter mögött a második helyen továbbjutott, a második fordulóban ismét második lett. Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra Budapest 12. sz. választókerületében indult; a második fordulóban 31,33 százalékkal Kökény Mihály (MSZP) mögött a második helyen végzett, megelõzve Tölgyessy Péter SZDSZ-es jelöltet. A törvényhozásba az MDF budapesti területi listájának második helyérõl került be, az országos listán a hetedik helyen szerepelt. 1994. május-1996. március 4. között az MDF ügyvezetõ elnöke. 1994. júliustól az MDF- frakció vezetõje volt. Az MDF X. országos gyûlésén elindult a párt elnökválasztásán. 1996. március 2-án Lezsák Sándorral szemben alulmaradt, ezután több társával együtt úgy ítélte meg, hogy az általuk fontosnak tartott politikai értékek nem kaphatnak megfelelõ képviseletet az MDF új vezetésében, ezért március 4-én kiléptek a pártból. Magyar Demokrata Néppárt néven új pártot hoztak létre, tagja az elnökségnek. E párt parlamenti frakciójának vezetõjeként folytatja képviselõi munkáját. Megszûnéséig tagja volt a Budapest Bank részére juttatott állami támogatás körülményeinek tisztázására alakult ideiglenes vizsgálóbizottságnak. Részt vesz az oktatási bizottság keretében mûködõ tudományos és innovációs nyílt albizottság tevékenységében is. 1996. november 30-án, az MDNP I. országos gyûlésén a másik jelölttel, Pusztai Erzsébettel szemben a párt elnökévé választották. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 553. szoba. Lezárva: 1996. november 30.