DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Landsbergis Elnök Úr! Külügyminiszter Urak! Kedves Vendégeink! Azt hiszem, a magyar Országgyűlés történetében különlegesen ünnepélyes alkalom a mai, és fontos történelmi fordulópontot jelez, amely messze túlterjed Magyarország határain. Egész térségünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű esemény ez, amikor a Magyar Köztársaság helyreállítja a diplomáciai kapcsolatot Észtországnak, Lettországnak és Litvániának nemcsak kormányával, népével, hanem szuverén államiságát helyreállítva ezekkel az országokkal. Azt hiszem, ez a nap és a mai ülés különleges jellege nekem azt a feladatot adja csak a kérdés előterjesztésekor, hogy jelezzem, az elmúlt időszakban, amikor két esztendővel ezelőtt - még a választások előtt - találkozhattunk Landsbergis elnök úrral, akkor még a remények és részben az álmok világába tartozott, sikerül-e ilyen formában a három balti ország szuverenitásának helyreállítása és a diplomáciai kapcsolat felvétele. Először is ki kell fejezni elismerésünket azért a helytállásért és bátorságért, amelyet önök a legsúlyosabb időszakban is megmutattak a világnak, és amit küzdelmükben tanúsítottak. (Hosszan tartó nagy taps.) Úgy gondolom, most és itt azt kell kimondani, hogy a magyar nép, a magyar Országgyűlés tette a dolgát. A Kormány tette azt, amit egy felelős kormány tehet az ország élén, és mindent megtett annak érdekében, hogy erre a napra sor kerüljön. Ugyanígy az ellenzék is tette a dolgát, azt, amit az ellenzék megtehet, s tette a dolgát minden magyar parlamenti párt akkor is és ott is, amit nem tehetett meg adott esetben a Kormány. Amikor elérkezett az a pillanat, és elérkezett az a nap, amikor a Szovjetunióban kialakult az a válság, amely egy puccs következtében egyik pillanatról a másikra megadta azt az időzített lehetőséget, hogy most meg kell mindent tenni, mert ez az a pillanat, amikor nem lehet késlekedni, akkor addig is - diplomáciai úton és minden más módon előkészített kapcsolat révén - augusztus 19-étől kezdve a Kormány folyamatosan tette meg a szükséges lépéseket az azonnali és gyors intézkedések megtétele érdekében. Tette ezt a vezető nagyhatalmakkal folytatott kapcsolatban, tette szomszédaival és szövetségeseivel egyeztetve, és tette ezt akkor, amikor elindította egyik diplomatánkat, hogy végigjárja a három balti köztársaságot, és közölje a magyar Kormány álláspontját. És tettük ugyanezt augusztus 20-a éjszakájától kezdve, amikor a világ vezető hatalmainak figyelmét arra hívtuk fel, hogy a Szovjetunióban végbemenő puccs nemhogy háttérbe szoríthatja, hanem előtérbe helyezi a Baltikum kérdését, és ugyanígy nem boríthatja árnyékba Jugoszlávia problémáját. Ennek jegyében jelenthettem be augusztus 26-án, itt az Országgyűlésen a megtett lépéseket, amelyek már beszámoló jellegűek is voltak megbízottunk jószolgálati útjáról, és meghívtuk a három köztársaság külügyminiszterét, és az a különleges megtiszteltetés ért bennünket, hogy Landsbergis elnök úr személyesen is el kívánt jönni a mai napra, amikor ma délután aláírjuk a diplomáciai kapcsolat helyreállításáról szóló okmányokat. (Nagy taps.) Az előterjesztést megtéve, úgy gondolom, nem igényel különleges indokolást. Mi egyrészt a nemzetek önrendelkezési jogából indulunk ki, másrészt abból a tényből, hogy a Ribbentrop-Molotov-paktumot a szuverén magyar állam soha nem ismerte el. (Taps.) Ennek következtében mi a kényszerűen megszakadó diplomáciai kapcsolatot helyreállítjuk a három köztársasággal. A két világháború között - és nem kívánnék most különböző politikai értelmezésekbe, politikai vitákba és magyarázatokba bocsátkozni, de szeretném hangsúlyozni, hogy független államként - a három állam és a magyar állam egymással nemcsak diplomáciai kapcsolatot, hanem jó kapcsolatot tartott fenn. Ugyanígy nem kívánok a messze múltba visszatekinteni, és jelezni azt, hogy milyen történelmi kapcsolatok állottak fenn a Baltikum térségétől ide, a Kárpát- medencéig terjedő térségben. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy nemcsak a Kormány, hanem az egész magyar Országgyűlés, valamennyi parlamenti párt és a magyar nép nevében egységesen juttatom kifejezésre óhajunkat: a diplomáciai kapcsolat helyreállítását. Legyen szabad ugyanakkor megjegyeznem azt, hogy a magyar Kormány változatlan körültekintéssel, változatlanul minden információ és tájékozottság megszervezésével folytatja tovább külpolitikai irányvonalát, aminél a megadott elvek az emberi jogok, a kisebbségi jogok, a nemzetek önrendelkezési joga és a stabilitás reálpolitikai kívánalma jól összeegyeztethetők. Biztosak vagyunk abban, hogy a balti államok tevékeny részt vállalnak az európai együttműködésben és a stabilitás megteremtésében. Kiegyensúlyozott, az európai érdekeket szem előtt tartó politikánkat folytatni fogjuk; határozottan óvunk minden felelőtlen lépéstől, amely arra irányulna, hogy a Szovjetunió keretében lévő köztársaságok nehézségeit kihasználva bárki is nehezítse vagy bizonytalanná tegye térségünket. Üdvözöljük Oroszország, Ukrajna, Belorusszia törvényesen választott parlamentjeinek döntését a függetlenségről, és kapcsolatainkat ennek figyelembevételével alakítjuk. A felelős, józan politizálás különösen fontos most, amikor térségünk egyes alrégiói a gazdasági összeomlás határán állnak, némely fegyveres testületek egyes országokban kísérletet tesznek a közvetlen politizálásra - amire volt alkalmunk már rámutatni a párizsi csúcsértekezleten -, és amikor agresszív, expanzív nacionalizmusok és más szélsőségek is jelentkeznek. A Magyar Köztársaság stabil viszonyaira, parlamenti demokráciájára, kiegyensúlyozott külpolitikájára támaszkodva, a jövőben is együttműködik az európai államokkal, közöttük Észtországgal, Lettországgal és Litvániával, és biztosak vagyunk benne, hogy az egységes Európa valamennyi itt élő nemzetének közös otthona lesz. Ennek jegyében ajánlom elfogadásra a tisztelt képviselőtársaimnál ott lévő országgyűlési határozatot, és ennek szellemében köszöntöm megjelent tisztelt vendégeinket. Magyarország célja, feltétlen érdeke, hogy folytassa ezt a külpolitikát, amely magában foglalja az európai egység gondolatát, magában foglalja a transzatlantizmus gondolatát és a szomszédos országokkal és a térség egészével való jó viszonyunkat. Ennek befejezéseként annyi bejelentést szeretnék még tenni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a szlovén, a horvát külügyminiszterrel, illetve a macedón elnökkel folytatott múlt heti megbeszélést követően holnap Jugoszlávia területén találkozom a szövetségi miniszterelnökkel, Markovic úrral. Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem a határozati javaslat elfogadását. Köszönöm. (Nagy taps.)