*

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Minden jóérzésű ember, köztük én is nagy megdöbbenéssel és elkeseredettséggel szemlélem a kormányzat és benne az önök vasúti közlekedéssel kapcsolatos ténykedését. A tömegközlekedés átszervezésének részeként választókörzetem települései sem maradtak ki, tekintettel arra, hogy a tervezett vonalbezárások egyik célpontja a Zalabér-Zalaszentgrót közötti pálya.

Államtitkár Úr! Jártak önök már egyáltalán azon a környéken? Eljöttek ide egyszer is, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, milyen az élet errefelé? Itt a helyben meglévő munkahelyek száma jelentősen alacsonyabb, mint a dolgozni vágyó polgárok száma. Mit tehet ilyenkor az ember? Máshol keres állást, vagy odaköltözik, vagy bejár oda. Csakhogy mostantól a bejárás már nem lesz opció, mert megszűnik Zalaszentgrót és Zalaegerszeg között a vasúti összeköttetés. Persze önök azt mondják, hogy ez nem is olyan nagy probléma, lesz majd buszjárat. Igen ám, de még a legszerényebb számítások szerint is legalább kétezer forinttal többe fog kerülni havonta, mint a vonat, ráadásul kiszámíthatatlanabb és kevésbé biztonságos - marad a költözés.

Itt térünk vissza régi vesszőparipánkhoz: ha nincs posta, nincs óvoda, nincs iskola és még vasút sincs, akkor ezáltal még az esély is elveszik a vidék Magyarországának feltámasztására. Sőt, mintha tudatosan nem is ezen dolgoznánk?

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan szeretnék Magyarország vasúti közlekedését fejleszteni önök, hogy közben vonalakat zárnak be? Önöknek minden esetben bezárásokat, költségnövekedéseket, életszínvonal-csökkentést jelent a "reform" szó? Mikor lesz végre fontos a vidék, az egyszerű kisemberek sorsa?