*

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy évvel ezelőtt a magyar közélet a sukorói King's City-botránytól volt hangos. Egy évvel ezelőtt a Lehet Más a Politika akkor még parlamenten kívüli pártként azért emelte fel a szavát ebben az ügyben, hogy többé ne fordulhasson elő olyan, hogy különböző befektetői csoportok a Magyar Köztársaság kormányát egy részvénytársaságnak nézik, ne fordulhasson elő olyan, hogy itt a Nándorfehérvári-teremben lehessen lobbitárgyalásokat folytatni a siker reményében a Magyar Köztársaság kormányának mindenkori vezetőjével.

Ugyanakkor a tavalyi botrány kapcsán levelet írtunk az akkori ellenzék vezérének, Orbán Viktornak, hogy gondolja-e úgy a Fidesz-KDNP-pártszövetség, hogy tanulva a sukorói ügyből, nem kéne-e véletlenül hatályon kívül helyezni azt a törvényt, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról szóló törvényt, amelyik az okozója az ilyen és ehhez hasonló anomáliáknak.

Annak idején 2006. február 13-án az Országgyűlés az önök egymás közötti legnagyobb egyetértésével, Fidesz-MSZP-konszenzussal fogadta el a kiemelt beruházásokról szóló törvényt. Ez a törvény arról szól, hogy a mindenkori kormány diszkrecionális jogkörében indokolás nélkül nyilváníthat különböző beruházásokat kiemelt jelentőségűvé. Ennek a törvénynek a nyomán olyan kormányrendeletek láttak napvilágot, amik nemcsak ezt a sukorói King's City-botrányt okozták. Az előző kormánynak valami múlhatatlan vonzalma volt a kaszinóiparhoz, tehát a hajógyári szigetes álomsziget-beruházás is ennek kapcsán jött ki, de említhetem a sávolyi MotoGP pályát, és valamiért ez év tavaszán három bioetanol-beruházás is kapott ilyen kedvezményt, miközben komoly aggályok merültek fel nemcsak a mezőgazdasági földek kizsigerelésével kapcsolatban, de azzal kapcsolatban is, hogy ezek a kedvezményezések rendre az emberek háta mögött történnek úgy, hogy a különböző társadalmi szervezeteknek nincs lehetőségük, hogy reflektáljanak a jogszabálytervezetekre.

Ennek a törvénynek két nagy hibája van. Elhibázott fejlesztéspolitikai szempontból, elhibázott azért, mert a rossz közigazgatásból fakadó különböző hátrányokat nem egy-egy befektető kedvezményezésével kell helyretolni, nem egy olyan fejlesztéspolitikára van szükség, ami valakiket, a mindenkori kormány klientúráját kedvezményei. Egy olyan fejlesztéspolitikára van szükség, amely a fenntarthatóságot szolgálja, amelyik alapvetően a hazai kis- és középvállalkozókat hozza helyzetbe.

Nem utolsósorban tarthatatlan ez a törvény azért is, mert egy megengedhetetlen korrupciós nyomás alá helyezi a köztársaság mindenkori kormányát. Teljesen mindegy, hogy a majd valamikor megtörténő elszámoltatások tárnak-e fel törvénytelenséget a sukorói ügy vagy más ügyek kapcsán. A helyzet a botrányos, hogy indokolás nélkül lehet ilyen privilégiumokat osztogatni a bármikori kormánynak bármilyen befektetőcsoport számára.

Éppen ezért a mai napon Jávor Benedek képviselőtársammal kezdeményezzük, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül ezt a 2006-os törvényt. (Szórványos taps az LMP soraiban.) Mi önöktől nem pusztán elszámoltatást várunk, hanem azt, hogy adjanak garanciákat arra, hogy ilyen és ehhez hasonló ügyek nem következnek be.

Két fő garanciája van annak, hogy a tavalyi sukorói botrányhoz hasonló ügyek ne vessék fel a fejüket. Az egyik, hogy szűnjön meg a diszkrecionális jogalkotás, amikor valakiket kedvez a törvényalkotó. Az, amit itt legutóbb önök a gazdasági és pénzügyi törvénycsomagnál betoltak, a lex Járai néven elhíresült törvénymódosítás, nem igazán ebbe az irányba mutat.

A másik pedig, ami egy garancia lehet, az átláthatóság, az elszámoltathatóság. Az elmúlt hetekben ehhez képest - gondolok itt a vagyontörvény módosítására, gondolok itt a közbeszerzési törvény módosítására vagy éppen az államháztartási törvény módosítására a gazdasági és pénzügyi törvénycsomagnál - nem abba az irányba megy a jogalkotás, hogy önök valóban az átláthatóságot szeretnék erősíteni. Sunyin, hatályon kívül helyező rendelkezésekbe elbújtatva szedik ki azokat a jogintézményeket, amik egyébként az információszabadság bástyái. Az a nagy kérdés, hogy az elszámoltatás mellett... (Lázár János közbeszól.) De igaz, meg kell nézni a közbeszerzési törvényhez benyújtott módosítóink sorsát, Lázár képviselőtársam.

Az az igazi kérdés, hogy túl azon az elszámoltatáson, amit önök meg fognak itt kezdeni, hogyan lehet majd önöket elszámoltatni négy év múlva, és egyáltalán a köztársaság mindenkori kormányát hogyan lehet elszámoltatni. Minket az a helyzet nem fog megnyugtatni, ha az eddigi piros oligarchákat önök narancsszínű oligarchákra cserélik.