ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyiunk által jól ismert Mátyás-kori népmese a gyevi bíró története. A népmesei Gyeviben mindenki köteles volt adót fizetni, kivéve a gyevi bírót. Mindenki köteles volt a templomba az oltár elé hajadonfőtt menni, kivéve a gyevi bírót. A gyevi bírók ideje látszólag elmúlt (Dr. Kis Zoltán: Most jön igazán!), de a gyevi bíró szelleme sokakban tovább él.
1990 óta Magyarország a szabad világ része. A rendszerváltozás óta a mértékadó politikai elitben egyetértés van abban, hogy Magyarország jövőjét az Európai Unió és a NATO garantálja. Egyetértés van abban is, hogy mindazon politikai erők, amelyek ezzel ellentétes véleményt hangoztatnak, nemkívánatos politikai partnerek, a velük való politikai szövetségkötés nem megengedett.
Úgy tűnik azonban, vannak kivételek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A MIÉP!) Van olyan politikai párt Magyarországon, a Munkáspárt képében, amely sok mindent megengedhet magának, mégis kívánatos politikai partnernek tűnik egyesek szemében. A Munkáspárt vezetője nem olyan régen még fogalmazhatott úgy, természetesen az Európai Unió jegyében, hogy a tőke erői 1990-ben revánsot vettek 1917-ért és 1945-ért.
(9.30)
A fegyverkezési verseny, az ideológiai háború politikája beérett. Az egykori szocialista országok nagy részében az imperialistáknak sikerült megdönteni a szocialista rendet. Thürmer Gyula szerint természetesen rosszul döntött a magyar politikai elit, amikor ehhez 1990-ben hozzájárult.
Ugyancsak a NATO-hoz való csatlakozás jegyében, Thürmer Gyula pártja megengedhette magának, hogy alig egy évvel ezelőtt, a NATO-hoz való csatlakozás évfordulóján, illetve a NATO-hoz való csatlakozás időpontjában a Munkáspárt küldöttei megszavazzák, hogy gyászszalagos emléknapot tartsanak minden évben, Magyarország NATO-csatlakozásának napján. Thürmer Gyula azt is megengedheti magának, hogy szabadon találkozzon Szlobodan Miloseviccsel, hogy pártja szolidaritásáról biztosítsa az egyébként a fejlett világ által mélységesen elítélt jugoszláv vezetőket, s hogy kezet szorítson az iraki diktátorral, Szaddám Huszeinnel. Valamint azt is megengedheti magának, hogy az egyetlen európai politikus legyen, akiről a Borba, a vezető jugoszláv napilap úgy fogalmazzon: a Munkáspárt elnöke Jugoszlávia utolsó igaz barátja.
Természetesen, legalábbis látszólag, az MSZP mindettől elhatárolódik. Egy évvel ezelőtt az MSZP vezetője, Kovács László még úgy fogalmazott, hogy olyan alapvető nézetkülönbségek esetén, amelyek a Munkáspárt és a Magyar Szocialista Párt között léteznek, nem látja valószínűnek a két párt közeledését. Az idők azonban, úgy tűnik, változnak.
A most közelgő időközi választásokon a Munkáspárt és a Magyar Szocialista Párt közös jelöltet indít, bizonyára annak jegyében, ahogyan szintén Thürmer Gyula nem olyan régen fogalmazott, természetesen nem Kovács Lászlóval, hanem a jugoszláv kommunisták szövetségének elnökével együtt, hogy a két politikus szerint az imperialisták egyik fő célpontja a baloldal, s ezért minden eddiginél nagyobb szükség van a baloldali erők egységének a megteremtésére. Ugyancsak ő mondta ki azt az igazságot, amely, úgy tűnik, az MSZP vezetőinek szeme előtt is lebeg, hogy az MSZP-nek látnia kell, a Munkáspárt létező tényező, és a Munkáspárt nélkül nem tudta megnyerni az 1998-as parlamenti választásokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár jómagam fiatal vagyok, de azért az elmúlt néhány évben nekem is sok mindent sikerült megélnem. Látni lehetett például 1994 és 1998 között, hogy az akkor regnáló politikai erők, vezető kormánypártok, közülük is a legnagyobb kormánypárt egy volt kommunista cenzort jelölt a rádió kuratóriumának élére. Sok mindent megéltünk tehát, azt azonban nem szeretném, nem szeretnénk megélni, hogy a kommunizmus újjáéledő kísértete Thürmer Gyula és Kovács László képében járja be 2002 után újra Európát.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Csige József: Erős voltál, gyerek!)