A második világháborút hivatalosan lezáró, 1947. február 10-én aláírt egyezmény visszaállította hazánk trianoni határait. Mivel Magyarország minden szomszédja – az egykori kisantant, valamint Ausztria – legkésőbb 1944-re a majdani háborús győztesek oldalára került, világos volt, hogy hazánknak le kell majd mondania a felvidéki, észak-erdélyi, kárpátaljai, délvidéki és muravidéki területekről.

Az 1920 és 1938 közötti állapotok helyreállításán túlmenően Csehszlovákia és Jugoszlávia újabb területi követelésekkel is előlépett: előbbi a Duna Pozsony alatti folyásától még délebbre és nyugatabbra tolta volna a határt – második legfontosabb városának védhetőségét erősítendő –, utóbbi pedig újfent igényt formált az 1918 és 1921 között egyszer már megszállt, ásványkincsekben gazdag, Pécset is magába foglaló mecseki medencére. Csehszlovákia a kért öt falu közül hármat (Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár), összesen 62 négyzetkilométert megkapott – Bezenye és Rajka megmaradt magyar kézen –, Jugoszlávia azonban nem jutott újabb magyar területhez.

Gyöngyösi János külügyminiszter sajtótájékoztatót tart nyolc nappal a párizsi békeszerződés aláírása előtt, Budapest, 1947. február 2.
Forrás: MTI/Bass Tibor