Nemzetiségi parlamenti képviselet címmel tanulmánykötet jelent meg az Országház Könyvkiadó gondozásában. A hiánypótló könyv a legújabb kutatások alapján azt mutatja be, hogy 1920 után az elcsatolt országrészek magyar ajkú lakosainak milyen szintű képviselete volt az utódállamok parlamentjeiben, illetve ismerteti a nemzetiségek képviseletét a dualizmus kori magyar országgyűlésben.

A tanulmányok szerzői azt taglalják, hogy létezett-e hatékony parlamenti érdekképviselete a két világháború között a szomszédos országok magyar közösségeinek, a kisebbségben lévő magyar nemzetiségi pártok képviselői milyen mozgástérrel rendelkeztek, s azok hogyan működtek a parlamentekben és a pártpolitikákban. Az írásokból kiderül, hogy hogyan változott ez meg 1945 után, amikor a döntések többnyire nem a parlamentekben születtek, s a kisebbségekkel való együttműködést formálisan a lenini nemzetiségi politika elveire építették az utódállamok pártközpontjainak vezetői. Az összehasonlítás érdekében a bevezető tanulmány részletesen feltárja, hogy a dualizmus korának magyar törvényhozásában milyen érdekvédelmi potenciállal bírtak az itt élő nemzetiségek, s több írás foglalkozik azzal, hogy a politikai pályájukat itt kezdő nem magyar anyanyelvű képviselők 1920 után milyen karriert futottak be immár többségi politikusként. Az esettanulmányok pontosan rámutatnak arra is, hogy Trianon után az elcsatolt területek kisebbségi magyar kényszerközösségei regionális politikai közösségekként is megszerveződtek, s ezzel a magyar nemzetépítés új színterei, központjai jelentek meg.

A könyv szerzői: Ábrahám Barna, Antal Róbert István, Bárdi Nándor, Bíró László, Dévavári Zoltán, Fedinec Csilla, Kovács Szabolcs, Ózer Ágnes, Pap József, Popély Árpád, Simon Attila, Szabó Csongor. A tanulmánykötetet Bárdi Nándor és Gyurcsík Iván szerkesztette.

A kötetbe belelapozni itt van lehetőség.