Megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjairól

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke:

"Tisztelt Képviselőtársaim!

Minden nemzet életében vannak olyan történelmi pillanatok, sorsfordító események, amelyek később a közös emlékezetbe épülve a nemzeti identitás részévé válnak. 

Mégis világszerte rendkívül ritka, ha egy nap kettős szimbólummá érik! 

Június 16-a ilyen kettős szimbólum a magyarság számára, amely magába sűríti a XX. század második felének meghatározó politikai változásait.

Az 1956-os forradalmat követő megtorlások betetőzésének, az ország ismételt rabigába hajtásának ugyanúgy szimbóluma június 16., mint a kommunizmus hazai összeomlásának és a rendszerváltásnak, a demokratikus Magyarország újjászületésének.

Októberi forradalmunk hősei közül már csak kevesen vannak velünk, de sokan a mai napig köztünk járnak abból a többszázezres tömegből, amelynek tagjai 1989. június 16-án a Hősök terén Nagy Imre mártírsorsú miniszterelnököt és társait búcsúztatva valójában egy roskadozó rendszert is eltemettek. A végtisztesség megadásával pedig – ugyan három évtizedet követően, de – a forradalom mártírjainak és áldozatainak szimbolikus rehabilitálása is megtörtént. 

Az újratemetésen az ’56-osok képviseletében beszédet mondó Rácz Sándor, valamint a magyar ifjúság nevében felszólaló Orbán Viktor, akárcsak a rendezvény többi szónoka és a megemlékezők tömege, akkor még csak remélhették, hogy bátorságuk és elszántságuk a nemzeti függetlenség és a szabadság visszanyeréséért folytatott küzdelem egyik első szimbolikus lépésévé válik.  

Tisztelt Képviselőtársaim! 
Nagy Imre és mártírsorsú társai mellett, miként 1989. június 16-án, ma is emlékezzünk közösen mindazokra az ismert és ismeretlen magyarokra, hősökre és áldozatokra, akik 1956-ban mindenüket feláldozták Hazánk sorsának jobbra fordításáért. 

Soha se feledjük, ha a hősök emlékét megtartjuk, tetteik és eszméik élni fognak!"