Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke:
"Tisztelt Képviselőtársaim!
Az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadta el Magyarország Alaptörvényét, melynek kihirdetésére öt évvel ezelőtt ezen a napon került sor.
Az Alaptörvény elfogadásával a magyar parlament történelmi kötelességének tett eleget, amikor a volt kommunista blokk országai közül utolsóként lecserélte diktatúrában született alkotmányát.
Ez a kötelesség ugyanakkor történelmi felelősségvállalást is jelentett, első alkalommal fordult elő ugyanis, hogy valódi demokratikus legitimációval rendelkező parlament fogadott el formálisan is új alkotmányt Magyarországon.
Éppen ezért az alkotmányozó feladata és felelőssége nem elsősorban abban állt, hogy a legmagasabb szintű államszervezeti normákat összehangolja.
Sokkal inkább abban, hogy olyan alkotmányt adjon Magyarországnak, ami egyszerre korszerű, és mégis kifejezi a nemzeti összetartozásunkat. Szól a múltunkról: arról, hogy kik vagyunk mi magyarok, és mi az, ami összetart bennünket a Kárpát-medencében vagy bárhol a világban.
Szól a jövőnkről: a XXI. század kihívásaira tekintettel megfogalmazza a felelősség és a fenntarthatóság kívánalmát.
Ahogy az Alaptörvény önmagáról vallja: „szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között”.
Egy új alkotmány elfogadását kísérhetik viták, sőt természetes, hogy arról intenzív párbeszéd indul. Azt gondolom ugyanakkor, hogy senki nem vonhatja kétségbe az alkotmányozó azon törekvését, hogy egy érzelmi azonosulást lehetővé tevő, érthető, és befogadható szöveget kívánt adni, mely nem csak az észnek, hanem a szívnek is szól.
Erre szolgál a Himnusz első sorával nyitó Nemzeti hitvallás, a történelmi vívmányaink és közös értékeink megjelenítése. De ugyanezt célozza az Alaptörvény közérthető nyelvezete, vagy az értékrendet kifejező szerkezet, mely a nemzeti hitvallás után első helyen az Alapvetéseket és az alapvető jogok katalógusát tartalmazza, és csak legvégül rendez államszervezeti kérdéseket.
Nem vonható kétségbe a fentiek mellett az Alaptörvény új megközelítésmódja sem.
A szövegen végigvonul a felelősség gondolata:
- az, hogy gazdaság az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik,
- hogy mindenki felelős önmagáért,
- hogy a tulajdon társadalmi felelősséggel jár,
- vagy akár az is, hogy a szülői gondoskodás mellett azt is rögzíti, a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni,
- és nem utolsó sorban az állam felelőssége a nemzet Magyarország területén kívül rekedt részeiért.
A másik ilyen, az egész szöveget átható gondolat a fenntarthatóság kívánalma. Értendő ezalatt
- a nemzet fenntarthatósága a családok támogatásával,
- a gazdasági fenntarthatóság a kiegyen-súlyozott és átlátható költségvetési gazdálkodással, illetve a nemzeti vagyon védelmével,
- és nem utolsó sorban a környezeti fenntarthatóság: a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség és a vízkészlet megőrzése.
Kedves képviselőtársaim!
Azt gondolom, hogy az elmúlt öt év alatt világossá vált, hogy az Alaptörvény a viták ellenére alkalmas arra, hogy Magyarország alapdokumentuma legyen, az említettek pedig igazolják, hogy erre méltó is: erényeire öt év elteltével ideje lenne mindnyájunknak büszkének lennie!
A nemzetközi szocializmus diktatúrája az ezeréves történeti alkotmányunk kiiktatásával és az úgynevezett szocialista világrendszerbe való betagolás szándékával alkotott 1949. évi XX. törvénnyel, annak ötven esztendeig eredeti szövegével, majd a rendszerváltoztatás előkészítése során alapvető módosításokkal újabb több, mint két évtizedig, közvetlen vagy áttételes módon hozzájárult a kommunizmus és a posztkommunizmus fönntartásához.
A 2010. április 25-én elfogadott Alaptörvénnyel közjogi értelemben lezártuk Magyarország kommunista és posztkommunista időszakát.
Bízom benne, hogy Magyarország első demokratikus felhatalmazással elfogadott, és az ezeréves történeti alkotmányhoz illeszkedő Alaptörvénye ennél jóval hosszabb időn keresztül szolgálhatja a magyarokat.„Legyen béke, szabadság és egyetértés!”