Császár Károly (Budapest, 1842. január 20. – 1891. április 30.), tizenkét évesen lépett be a piarista rendbe. Középiskolai tanulmányainak elvégzése és a szerzetesi fogadalom letétele után, 1862-ben Temesváron kezdte el tanítói pályáját. Ezt követően Nagybecskereken, Selmecbányán folytatta, végül Pestre helyezte át a rend. Közben tanári vizsgát tett matematikából és fizikából. 1869-ben kilépett a piarista rendből, áttért a református hitre, megnősült, három fia született. A kolozsvári polgári leányiskola ideiglenes igazgatói kinevezése után 1871 októberétől, kilenc éven keresztül a főváros IV. kerületi főreáliskolájának lett mennyiségtan tanára. Császár Károly művelt, sokoldalú, a klasszikus nyelveken kívül német, francia, angol és olasz nyelvet is ismerte. Műveit, melyek általában a geometria, matematika tudományának megismertetésével foglalkoztak, és az ifjúság számára íródtak, kitűnő pedagógiai érzékkel fogalmazta meg. 1880-tól a magyar-francia közös tulajdonú Fonciére Biztosítónál, matematikai tanácsosként dolgozott.
Dr. Császár Károly műve, A csillagos ég, négy kötetben jelent meg azzal a céllal, hogy a kor tudományos munkáinak felhasználásával a laikusok érdeklődését is felébressze az ismeretek iránt. A szerző a matematika bonyolult tételeit mellőzve vezeti el olvasóját az égi testek megismerésétől, a Tejút, a Naprendszer távoli világáig. Részletes és érdekes képet alkothat az olvasó elsők között a Nap természettani alkatáról, foltjairól, tengely-forgásáról, az égbolton betöltött szerepéről, valamint a többi bolygóhoz való viszonyáról. Ezután következik a Merkúr, a Vénusz bemutatása, nem mellőzve a Föld és Holdjának bemutatását, taglalva azokat a jelenségeket is, melyekkel az ember találkozhat, ha feltekint az égre. A Nap- és Holdfogyatkozás leírása, csillagfödések és hullások, a tűzgolyók okozta változások érdekességének bemutatása, a „bolygódokat” is megismerhetjük. A negyedik kötet a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak, valamint az 1846-ban, frissen felfedezett legtávolabbi bolygónak, a Neptunusznak és holdjának leírásával folytatódik. A kötet utolsó részében, a fényes magot ködburokkal körülvevő üstökösök „tárulnak” az olvasó szemei elé. 104 db szövegbe ágyazott fametszet segíti képzeletünket a leírtak megértésben és teszi még különlegesebbé a kiadványt. Ne feledjük, hogy a 19. században még szerény eszközök álltak rendelkezésre az eget kémlelők számára, viszont annál nagyobb lelkesedéssel avatták be az érdeklődőket a csillagos ég rejtelmeibe.
KIE
