Csatskó Imre (Vác, 1804. november 5. – Budapest, 1874. február 23.) a Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1821-1824 között jogot hallgat a pesti egyetemen, emellett 1823-ban „bölcselettudorrá” avatták.
1828-tól a kassai, 1834-től a győri jogakadémián tanár. 1847-48-ban helytartótanácsi tisztviselő, 1849-től bíróságoknál működött. 1867-ben Horvát Boldizsár igazságügyminiszter büntetőtörvénykönyv-tervezetet készítésével bízza meg, mellyel 1869 novemberében készült el. 1871-től haláláig kúriai bíró. A természetjogi iskola konzervatív irányzatához tartozott. Küzdött a halálbüntetés eltörléséért.
A kötet megírására az indította a szerzőt, hogy „a fenyítő bíróságok illetősége és bűnvádi eljárás tárgyában kiadatott pótló ideiglenes legfelsőbb rendelet” olyan magyarországi szabályokra utal, melyekből a rendeletben felvetett bűncselekmények részben hiányoznak, részben pedig „múlt századok kegyetlen szelleme szerinti büntetést szabnak”. Így nem látta biztosítottnak, hogy a joggyakorlat helyesen tudja értelmezni és alkalmazni a büntetőjogi szabályokat. Segítségül szánta tehát a gyakorlat számára. A kötet első része – a büntetőjog egyetemies része címmel – a büntetőjog általános tanait taglalja, ezek azok az elvek, amelyek minden büntető törvénykönyv alkalmazásakor használhatóak. A különös részben pedig a bűnöket és ezek büntetéseit ismerteti a szerző. Ez utóbbi esetben az 1803. évi ausztriai büntető törvénykönyvre támaszkodott, mivel a birodalmi alkotmány a büntetőjog egységességét erre hivatkozva próbálta megteremteni.
Csatskó Imre az alábbi szavakkal ajánlja az olvasó figyelmébe művét: „(…) használd kegyes olvasó e kis munkát hivatásod szerint némi segédeszközül a gonoszok fékezésére, az igazak védelmére, s talán egy kevés tanulságodra.”
HE
