Kazinczy Gábor (Berettő, 1818. július 18. – Bánfalva, 1864. április 18.): író, politikus, az MTA levelező tagja (1858). Kazinczy Ferenc unokatestvérének fia. Sárospatakon végzett tanulmányai után 1835-ben a pozsonyi országgyűlésre ment, majd 1836–38 közt Pesten élt, kapcsolatba került a kor politikusaival, íróival és költőivel. Zemplén megyében részt vett a reformkor haladó ellenzéki mozgalmában, 1848-ban képviselővé választották, 1850-től a bánfalvi remeteséget választotta, mely szellemi műhelyként is szolgált, gyakran meglátogatta itt Tompa Mihály, Lévay József, Egressy Gábor, Toldy Ferenc, Erdélyi János, Arany János. Kazinczy Gábor részt vett az 1861. évi országgyűlésen, majd visszavonult a közélettől, folytatta jelentős történeti forráspublikáló tevékenységét, és a Kazinczy Ferenc hagyaték gondozását. Kiadványsorozatot indított: „Széphalom. Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez” címmel, melynek első kötetében Kazinczy Ferencz levelezése Kisfaludy Károllyal és körével, 1860-ban Pesten jelent meg.
A 2. kötet Kazinczy Ferencz levelezése Berzsenyi Dániellel, mely 94 levélből álló gyűjtemény. Berzsenyi és Kazinczy 1808-tól kezdve kerültek személyes kapcsolatba, amikor Kis János átadta a Sopronon átutazó Kazinczynak Berzsenyi verseinek gyűjteményét. Kazinczy vállalta a kiadás megszervezésének gondjait s megindította a levelezést, mely Berzsenyi számára új korszakot nyitott meg, magányos és szomorú életének legszebb korszakát. Meghatottsággal fogadta a mindenkinél jobban tisztelt írótárs közeledését, majd rátalálva a magáról beszélés örömére, félszegsége lassan feloldódott. A levélgyűjtemény tele van Berzsenyi és Kazinczy versidézeteivel, becses esztétikai nézeteivel. Kazinczy a levelezés révén a felvilágosodás közelébe vonta a konzervatív Berzsenyit, akinek így megnőtt az ismeretségi köre is. E barátság nyomán új eszmék, új költői célok kialakításának igénye bontakozott ki Berzsenyiben, ennek jegyében telt el jó néhány esztendő.
Szerb Antal így ír Kazinczy Ferencről: „Egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek. Levelezésben állott mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamelyest csak számba jött a szellemi Magyarországon, és levelezett mindenről, ami értelmes téma akkoriban felmerülhetett. A kor belső története szempontjából ezek a levelek megbecsülhetetlenek, és mint alkotások is Kazinczy legjobb művei.”
VJ
