KIEB-1/2008.
KIEB-4/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2008. március 4-én, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
KUTATÁS-INNOVÁCIÓ-GAZDASÁG - A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a K+I+G területén *
Pléh Csaba (MTA) tájékoztatója *
Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Stratégiája 2008-2010 *
Dr. Makara B. Gábor (OTKA) tájékoztatója *
Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Pálinkás József (Fidesz), a bizottság társelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Dr. Latorcai János (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Podolák György (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP) dr. Magda Sándor (MSZP)
Pléh Csaba főtitkárhelyettes (Magyar Tudományos Akadémia)
Szegő Károly főosztályvezető (Magyar Tudományos Akadémia)
Dr. Makara B. Gábor (Országos Tudományos Kutatási Alap)
Bálint Csanád akadémikus
Keviczky László akadémikus
Pakucs János
Palkovics László
Rakusz Lajos
Vincze Imre akadémikus
Tóth Eszter kuratóriumi elnök (Ifjúsági Kutató, Vác)
Freund Tamás akadémikus
Németh Tamás akadémikus
Solti László akadémikus
Teplán István akadémikus
Bakács András főosztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Magyar József (Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége)
Dr. Borsos János (Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége)
Révész Márta (TUDOSZ)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 04 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban: ELNÖK): Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, az állandó meghívottakat, a vendégeket és természetesen köszöntöm a napirendi pontok előadóit.
A bizottság határozatképes, megkezdhetjük a munkánkat.
Szeretném megkérdezni a bizottság tagjait, hogy a munkánkat a kiküldött napirendi pontoknak megfelelően végezhetjük-e. Amennyiben igen, akkor kérnék egy szavazást. (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság ennek megfelelően megkezdi munkáját.
KUTATÁS-INNOVÁCIÓ-GAZDASÁG - A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a K+I+G területén
Az 1. napirendi pont a kutatás-innováció-gazdaság és a Magyar Tudományos Akadémia szerepe a K+I+G területén. Előadónak Vizi E. Szilveszter elnök urat kértük fel, elnök úrral személyesen egyeztettünk, ezért esett a mai napra a választás, ő viszont külön megkért, hogy személyesen jelentsem be, hogy családi okok miatt egy hetet nem tölt Magyarországon, ezért kéri, hogy a bizottság tagjai ezt fogadják el.
Szeretettel köszöntöm Pléh Csaba főtitkárhelyettes urat, és megkérném, hogy ezt a napirendi pontot prezentálja.
Pléh Csaba (MTA) tájékoztatója
PLÉH CSABA (Magyar Tudományos Akadémia): Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Nagy megtiszteltetés, hogy a bizottság előtt beszélhetek Vizi elnök úr nevében. Remélem, hogy a megbeszélésre előkészített anyagot mindannyian megkapták. Aki esetleg nem kapta meg valamilyen elektronikus probléma miatt, annak természetesen elküldjük. Én ennek feltételezése mellett nem fogom elmondani annak a 10 oldalas anyagnak a tartalmát. Szintén nem fogom elmondani a bizottság tagjainak jó része által a parlamenti munkán keresztül is ismert országgyűlési jelentést a magyar tudomány állásáról, annak összes gondjával, vitatott pontjával együtt, hanem összesen hat mozzanatra szeretnék koncentrálni, ami reményeim szerint azokra a kérdésekre helyezi a hangsúlyt, melyek a meghívás alapját képezték. Előre elmondom a vázlatot, és majd visszatérek az egyes pontokra részleteiben.
1. Az alapkutatás, az alkalmazás és a fejlesztés viszonya.
2. A tudomány sikeressége és társadalmi támogatottsága.
3. Mind a kutatói állomány, mind a kutatási támogatás, mind a kutatási tevékenység szempontjából az állami, a vállalati és a nemzetközi mozzanatok jelentősége.
4. A nyitottság problémája, hogy mit is jelent a gazdaság és a tudományos kutatás kapcsolatában a magyar gazdaság és a magyar tudomány nemzetközi nyitottsága, milyen előnyei, milyen hátrányai, milyen pozitívumai és veszélyei vannak.
5. Szándékosan egy nyitott probléma, amire nekem nincs válaszom, csak szeretném az itt levő tudóstársakat és az igen tisztelt parlamenti képviselők figyelmét felhívni arra, hogy a magyar kutatás-fejlesztés-innovációs ciklus következő lépéseiben milyen fontos szerepe kellene, hogy legyen a preferenciák világos kijelölésének és ezzel bizonyos területek, hogy úgy mondjam, kiemelt helyzetbe hozásának.
6. Fogok egy-két példát mondani arra, hogy szerintem a tudomány mivel segítheti ezt a folyamatot, de ezt nyilván nem a tudomány maga fogja eldönteni.
Visszatérek az első kérdésre az alapkutatás, az alkalmazás és a fejlesztés viszonyára. Mindannyian tudják, hogy a magyar tudományt és kutatást övező vitákban az utóbbi fél évtizedben ez milyen nagy viharokat kavart a közvéleményben, a sajtóban és részben a politikában is. Nem ezekről a viharokról szeretnék még csak visszautalóan sem beszélni, hanem utalnék arra, hogy a kiküldött anyagban is bizonyos ábráink világosan mutatják - például a 3. ábra az 5. oldalon -, hogy az utóbbi években a felsőoktatási és a javarészt akadémiai, tehát főhivatású kutatási szférában is végbe megy egy viszonylagos növekedése az alkalmazott kutatásoknak. Ezt az egyik oldalon lehet a gazdaság szempontjából pozitívan értékelni, a másik oldalon lehet aggasztó jelenségként is értelmezni. Nem akarom ezt az értelmezést elvégezni, Freund Tamás kollegám éppen a napokban nyilatkozott erről a problémáról, sokan tudjuk ennek a súlyát. Az egyik oldalon van az a feszítő igény, hogy a tudomány igenis váljon az innovációs ciklusban a gazdaság szereplői számára használható megoldások kreálójává, a másik oldalon sokunk meggyőződése, hogy az alapkutatások támogatása nélkül egy 10-15 éves ciklusban egész egyszerűen nem lesz már mit alkalmazni, mert hiányozni fog az a tudás, és nem szeretnénk olyan helyzetbe kerülni - önök is sokszor hangsúlyozták -, hogy mindez az oktatást érintse. Tehát csak arra szeretnék utalni, hogy az itt szereplő adatok is, a jelenleg az OECD-országjelentés számára készülő háttéranyagokban szereplő nagyszámú adat világosan feltárja a helyzetet. Én azt hangsúlyozom, hogy az Akadémia, mint az egyik szereplő itt, kétarcú, de újra hangsúlyoznunk kellene egyik arcát, vagyis az alapkutatási arculatot. Az Akadémia nem pusztán azt szeretné mondani, hogy hasznos szellemi termékeket is hoz létre, hanem azt is, hogy a szellemi termékek sajátos, hosszú léptékű, önmagán túl való működése a biztosítéka annak, hogy egyáltalán létrejöhessenek hasznos dolgok.
A másik oldal, amit szeretnék kiemelni, a magyar tudomány és a magyar kutatás társadalmi támogatottsága, társadalmi, gazdasági, költségvetési és a többi, és a többi támogatottsága, a különböző támogatási mozzanatok viszonylagos súlya és ennek kapcsolata, illetve eltérése a produktivitástól. Ebben a rövid anyagban is, amit benyújtottunk, más elaborátumokból, a parlamenti beszámolóból, az említett OECD-háttéranyagból is világosan kiderül, hogy ha különböző szempontokból tekintjük az európai 15-öket, az OECD teljes átlagát vagy az európai 25-öket - különböző statisztikák vannak -, a magyar kutatás és fejlesztés különböző paramétereit, akkor az egyik oldalon az derül ki, hogy nagyon alacsony a vállalati típusú befektetés a kutatásba. Tudjuk jól, hogy ez milyen hosszú folyamat eredménye, hogy a '90-es évek elején mi történt a vállalati típusú kutatóintézetekkel és a többi. Ezt a múltat, 18 év történetét most nem akarom itt felidézni, mindannyian tudjuk, hogy egy többlépcsős folyamatként jött létre ez a helyzet, de mindenesetre ez egy ténybeli helyzet. Ehhez képest látszólag kiugró az aránya - de nem az összege, nem az egy főre jutó összege és nem az abszolút összege - a kormányzati forrásokból származó anyagiaknak a kutatás és fejlesztés ciklicitásában.
Nagyon sokszor, többek között a Magyar Tudományos Akadémia részvételével is készült új TTI stratégia, és nagyon sokszor megfogalmazódott az az igény, hogy ahhoz, hogy Magyarország felzárkózzon a lisszaboni stratégia kijelölte célokhoz, és álmaiban valahol 1,6 százalékos támogatottsága legyen a kutatásnak, ehhez arra van szükség, hogy a vállalati ráfordítások nagymértékben növekedjenek. Én csak arra szeretnék utalni, a földhöz ragadt akadémiai tudós szempontjából kiindulva, hogy nagyon fontos tudnunk, hogy a vállalati ráfordítás növekedésének igénye egy százalékos igény, ugyanakkor ennek együtt kell járnia az állami ráfordítások abszolút növekedésével.
Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy ha megint csak az európai 15-ökkel meg az OECD átlagával való összehasonlításokat nézzük, akkor a magyar kutatás-fejlesztésben az egy főre jutó ráfordításban, amikor egyik oldalon azt mondjuk, hogy abszolút mennyiségben a vállalati szférával nagyon sok gond van, abszolút mennyiségben az egy főre jutó pénzösszegekben a vállalati szféra kiugróan több pénzt költ. Ez nem egyszerűen a fizetés, hanem a teljes pénzeszközöket jelenti. Tehát, ha a különböző országokat karácsonyfaszerűen felállítjuk, általában nagyon sok európai országban igaz, de nem minden országban, ezt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sok európai országban igaz, hogy az állami típusú helyen dolgozók kevesebb forráshoz jutnak, és sokkal több forráshoz jutnak a vállalati helyen. Ez igaz például a mintaországnak tekintett Finnországra is. Fontos szerintem a magyar jövő szempontjából azon elgondolkodni, hogy néhány országban fordítva van, és három ilyen ország van. Három olyan ország van, ahol az állami típusú, tehát főhivatású kutatóhelyeken és többé-kevésbé a felsőoktatási kutatóhelyeken is az egy főre, egy kutatóra jutó pénzeszközök magasabbak, mint az üzleti szférában. Az egyik ilyen ország Ausztria - nincs nagyon messze -, a másik két ország pedig ilyen sikeres tudományos ország, az Egyesült Államok és Japán.
Nem dönteni akarok, csak a számokat idézem, és ezek a számok benne vannak ebben az adatsorban is, másutt is megtalálható, és érdemes elgondolkodni a politikai döntéshozóknak, azok tudományos tanácsadóinak, hogy Magyarország vajon melyik utat akarja követni. Nem igaz az, hogy csak egyetlen út van, hogy mindenképpen a vállalati egy főre jutó legyen nagyobb. Vannak olyan országok, kis ország is - Ausztria is ilyen -, ahol az úgynevezett állami típusú kutatóhelyeken nagyobb az egy főre jutó támogatottság. Ez egy igazi, valódi stratégiai dilemmája a kutatás-fejlesztés finanszírozásának.
Ezzel tulajdonképpen egy picit már ki is merítettem a harmadik témát, az állami-vállalati arányokat. A körbeküldött anyagunk tartalmaz erre létszámadatokat is, ezért erre most nem térnék ki, csak egyetlen mozzanatát, hogy az időt kíméljem. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a magyarországi telephelyű nagyvállalatoknál milyen a nemzetközi vállalatok részesedése a kutatás különböző paramétereivel, kutatói létszámban, illetve a kutatásra fordított összegekben. Számos olyan statisztika is van, az Akadémia is számos anyagban használja ezeket a statisztikákat, amelyek a vállalati létszám függvényében vizsgálják ezt a kutatási ráfordítást.
Én most a nemzetközi aspektust emelném ki, és ezzel rátérnék a negyedik mozzanatra, amelyet említettem, a nyitottságra. A nyitottságnak van egy fontos oldala. Sajnos nem szerepel az idehozott anyagunkban, mert akkor még nem állt rendelkezésre, de az említett OECD-háttéranyagban már szerepel a korfa. Általában mi, tudósok, én magam is kétségbe vagyok esve, az akadémiai intézetekben is érezzük, hogy egy bizonyos korosztály, mondjuk a 35-50 év közti korosztály számos szakmában hiányzik és a többi, és a többi. A kétségbeesés közepette érdemes emlékeznünk arra, hogy 2003-2006 között a magyar kutatói állomány életkorfája meglehetősen erőteljes fiatalodási trendet mutat. Ezt az egy ábrát itt megmutatom (Felmutatja az ábrát.), látható, ahogy haladunk a korban, minél világosabb valaki az ábrán, annál fiatalabb, ez elég jól látható. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert azt jelenti, hogy a 35 év alatti nemzedék tekintetében - ez korábban is igaz volt, az utóbbi tíz évben az Akadémia kutatóhálózatára, de úgy tűnik, most országosan is igaz -, a 35 év alatti kutatói állományban kezd valami reménysugár megjelenni, hogy nem fogunk elöregedni. Tudjuk jól, hogy vannak sikeres díjazottjaink, a két európai díjnyertes neurobiológus, illetve Domokos Gábor, szóval vannak fiatal sikerek - nem akarom a neveket részletesen sorolni.
Hogyan kapcsolódik ez a nemzetközi problémához? Ez a korfa nyilvánvalóan erőteljesen érinti és érinteni fogja Magyarország gazdasági és politikai nyitottságából fakadó kérdéseket. A gazdaság és a tudomány kapcsolatának is az egyik kulcskérdése, hogy hogyan lehet elérni azt, hogy a magyar fiatalok mobilak legyenek, igenis menjenek külföldre, tanuljanak külföldön, de utána a jobbak térjenek vissza, hogyan kell ehhez fészkeket, visszatelepedési lehetőségeket biztosítani. Sok minden lehetséges az egyéni életpályáktól függően, de minden, a tudománnyal kapcsolatba kerülő vezetőnek, intézetvezetőnek, tanszékvezetőnek, mindenkinek hallatlanul fontos feladata, hogy nem elriasztani kell a fiatalokat a külföldtől, hanem arra kell törekedni, hogy a külföldet jártak esetében az a típusú garanbonciás mentalitás, ami már Janus Pannoniustól és Apáczaitól kezdve a magyar kultúra része - ez nem valami XXI. századi újdonság -, valóban érvényesüljön, ennek összes feszültségével együtt. Én ezt kulcskérdésnek tartom. Tudom, hogy a Vizi elnök úrral való konzultáción is a parlamenti bizottság ülésén, amit az Akadémián tartottak a tudomány helyzetéről, határozottan felmerült ez a probléma, illetve amikor Marosi alelnök úr az egyik bizottságban beszélt erről. Én csak újra szeretném hangsúlyozni, hogy ennek az egésznek a felelősségét és az anyagi vonzatát mindannyian érezzük.
Utolsó kérdésként említettem a preferenciák problémáját. A preferenciákat össze fogom kapcsolni egy pici megjegyzéssel a gazdasági és az akadémiai szféra kapcsolatára nézve. Az akadémiai szféra alatt most már a Magyar Tudományos Akadémiát értem. A magyar tudomány és kutatás-fejlesztés stratégiájának - nevezzük tudománypolitikának vagy bárminek - egyik kulcskérdése, hogy meri-e vállalni a preferenciákat, meri-e vállalni azt, hogy vannak olyan területek, amelyek kiemelten fontosak. Én egy európai diplomaegyesítési folyamat révén, tehát nem akadémiai funkciómban, éppen Franciaországban voltam - azért mondom el az anekdotát, mert nagyon jellegzetes -, amikor egyik vasárnap a francia interneten megjelent az azóta hírhedtté vált Atelier-jelentés, amit Sárközy francia elnök kérésére egy 100 tagú bizottság készített el nyolc havi munkával. Természetesen a jelentésből gyorsan elolvastam azt a 12 pontot, ami a kutatás-fejlesztésre vonatkozik. Fölszálltam a repülőre, visszajöttem Pestre. Hiába kerestem az interneten, eltűnt. Fölhívtam a francia barátaimat. Kiderült, hogy direkt tűnt el, mert Sárközy elnök úr annyira megriadt a visszhangtól - nem a kutatásra vonatkozóan, hanem az egész dolog visszhangjától -, hogy az ott esedékes helyhatósági választások előtt levetette. Mindenfélét kitaláltak, hogy az kalózpéldány volt, meg ilyesmi. A kutatást illetően a lényeg az, hogy ebben a vitatott és nagyon sok riadalmat keltő Atelier-jelentésben egy olyan nagy országnak is, mint Franciaország, a kutatási struktúrája világosan meg volt fogalmazva; négy-öt kiemelt preferenciaterületet kell előtérbe helyeznie ahhoz, hogy versenyképes maradjon.
Én azt szeretném csak mondani - itt egy strukturális mozzanatot mondok -, hogy ebben az Akadémia, mondjuk így, kompetenciája és háttértudása úgy tud segíteni, hogy az ebben az anyagban és számos más anyagban is szereplő háttér-információk a magyar kutatási területek viszonylagos nemzetközi sikerességében igenis fontos támpontot jelenthetnek ezen a területen. Nem fogom megmondani, hogy mit tartok viszonylagos sikereknek, ez egy hosszabb elemzést igényel, de az adatok mindenki számára hozzáférhetők.
Ehhez kapcsolnám az utolsó hosszabb, összetett mondatomat a vállalatok és az akadémiai szféra kapcsolatát illetően, most az akadémiai szférát a legtágabban értve, természetesen a felsőoktatást is beleértve, nem a Magyar Tudományos Akadémiát értve alatta. Múlt hét csütörtökön tartottam egy előadást a nagyvállalatok és a kutatás lehetséges kapcsolatáról bankároknak. Nagyon érdekes bankárok voltak. Nagyon szépen elmondtam nekik, hogy milyen lassú megtérülési ciklusú a természettudományos tudás, és miért kell 12-15 éves távlatokban gondolkodni. Ők azt kérdezték tőlem, hogy mi van akkor, ha valaki pénzt szeretne költeni két-három év alatt, van-e bármi, amit erre tud mondani a tudomány. Én egyetlenegyet tudtam kiizzadni - bizonyára önök sokkal bölcsebbek, a közös bölcsesség nagyobb -, hogy valójában az egyik nagy drámája a tizenegynéhány éve kibontakozott és azóta is hányódó magyar PhD képzésnek az, hogy nem alakult ki a gyakorlatérzékeny területeken sem az a típusú mentalitás, ami világosan belátja, hogy vannak olyan technológiák és területek, például az egészségügyben, a mezőgazdaságban és számos hi-tech területen, ahol a fejlesztőknek nagyon jó, ha van PhD fokozatuk. Tehát nemcsak az akadémiai szféra újratermeléséből kell, hogy álljon a PhD képzés, és itt a gazdaság szereplői igazából összefoghatnának az "akadémikus" tudomány képviselőivel, hogy megtalálják a lehetőséget arra, hogy a hosszú távú kérdések mellett rövid távon is részesüljenek a lehetséges tudásnövekményből. Én ezt egy nagyon fontos lehetőségnek tartom.
Néhány más mozzanatról, ha szükségesnek tartják, Szegő főosztályvezető úr be tud számolni, hogy az Akadémia maga - most már a Magyar Tudományos Akadémiát értve ez alatt - milyen próbálkozásokat kezdeményez ebben az évben, 2008-ban arra, hogy közvetlen dialógusokat teremtsen a gazdaság innovatív képviselői és az akadémiai kutatószféra között.
Köszönöm szépen a figyelmet és a türelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ülésünk megkezdése előtt többen kérdezték, hogy hogyan tervezzük a munkát. Az elmúlt időszakban négy óráig tudtuk a programunkat tervezni, ma is így tervezzük.
Most a kérdések és hozzászólások következnek, akár együtt is. (Nincs jelentkező.) Az első kérdést megfogalmazom - valószínű, hogy majd követi a többi. Főtitkár-helyettes úr utolsó mondatához szeretnék kapcsolódni. Mikor lesznek érdekeltek a vállalatok abban, hogy PhD fokozattal rendelkezőket alkalmazzanak? Mik ennek a korlátai? El tudjuk-e érni a PhD képzésnél - véletlenül sem szeretnék nosztalgiázni - azt a szintet, amit a kandidátusi fokozatnál el tudtunk érni? Tehát elképzelhetőnek tartja-e az Akadémia, hogy a minőség határozza meg a kimenetet a PhD képzésnél is?
PLÉH CSABA (Magyar Tudományos Akadémia): Elnök úr is tudja, hogy a magyar PhD rendszer most megy keresztül körülbelül a harmadik revízióján. Ez mindig azt jelenti, hogy miközben magasra emelte a mércét, utána kiderül, hogy túl sok volt a kiskapu, és akkor most egy újabb mércét talál ki. Ha őszintén tükörbe nézünk, akkor ez ezt jelenti. Ezzel kapcsolatban hadd beszéljek csak egy esettanulmányról a saját szakmám példáján. Pszichológiából jelenleg öt helyen lehet PhD fokozatot szerezni Magyarországon. Ebből az öt helyből tíz évvel ezelőtt még csak három volt, és azon a három helyen a nemzetközi publikációs megmérettetés nem volt követelmény. Jelenleg, ebben a pillanatban, a most folyó revízió eredménye előtt az öt helyből négyben már követelmény a nemzetközi publikációs megmérettetés. Természetesen lehetünk abszolutisztikusak, és mondhatjuk azt, hogy na, de mit csinált az az ötödik? De, ha statisztikusok vagyunk és tudományszociológusok, tíz év alatt nagy fejlődés ez az öt. Nálunk, mondjuk, ahol én dolgozom a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, nekünk is van egy pszichológiai doktori iskolánk, és ott bizony olyan a nemzetközi mérce a PhD-hez pszichológiából, hogy tíz évvel ezelőtt még nagydoktori fokozatot lehetett volna kapni érte. Szerintem egyfajta kapuőri funkció van, és erősödik a magyar felsőoktatás, de a gazdasággal való kapcsolatok szempontjából nem ezen a kapuőri funkción fordul meg a dolog szerintem, hanem a kijelölt témákon.
Tehát kell, hogy legyenek olyan sávok a PhD képzésben, ahol bizony a témák orientálnak bizonyos fejlesztés felé, nyitott területek felé. Nem azt mondom, hogy az egész, szó sincs arról, hogy egy teljes, mondjuk egy teljes pszichológiai doktori iskola álljon rá erre, de az fontos, hogy lehetőséget nyit. Mondok rá egy példát: az egész országban állandóan folyik a PISA-duma, mindannyiunknál már az egyik fülünkön bemegy, a másikon ki, az olvasással kapcsolatban, ugyanakkor jól tudjuk, hogy nincs elég olyan kompetens olvasáskutatási technikákkal felszerelt ember, aki a gyakorlat felől - tehát például tankönyvbírálatban és a többi, és a többi, nem az elmélet szintjén -, a legkorszerűbb eszközökkel foglalkozna a magyar olvasás fejlesztésének lehetséges módjaival. Ez tipikusan olyan dolog, ahol meg kell tanulni a legkeményebb tudományt ahhoz, hogy valaki segítse azt, hogy mi legyen a felső tagozatos tankönyv.
ELNÖK: Keviczky akadémikus úr!
KEVICZKY LÁSZLÓ akadémikus: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem szándékom és nem is kötelességem az Akadémiát megvédeni, nekem az a javaslatom, hogy a PhD képzést ne kapcsoljuk össze száz százalékban a mai napirendi ponttal, mert ott külön felelős az Oktatási Minisztérium és az erre a célra létrehozott Magyar Akkreditációs Bizottság felügyelete alatt folyik. Jó ötletet lehet meríteni egy későbbi napirendi ponthoz, és lehet, hogy egyszer a rektori konferencia elnökét és a MAB elnökét el kellene hívni, hogy hogyan látja ezeket a kérdéseket. Ugyanis minél többet mondja Pléh Csaba az elképzeléseit, amelyekkel száz százalékkal egyetértek, azt sokszor fölváltja, kiváltja az oktatási szférának a "féltékenységét". Mindenki emlékszik arra, hogy annak idején a kandidátusi fokozat odatartozott, most pedig az egyetemek joga e fokozat odaítélése. Tehát ez egy jó kérdés volt, de én azt javaslom, hogy az Akadémiával kapcsolatban ne erről beszéljünk.
Ha már szót kaptam, amit elnök úr kérdezett, válaszul elmondom, hogy vannak Magyarországon nagyon jó példát. A mobilkommunikáció területén - és most körbenézek, hogy vannak-e itt képviselők -, ott azért elképzelhető, hogy a fejlesztő intézetben PhD nélkül dolgozzanak. Közben azt ne felejtsük el, hogy 15-20 évvel ezelőtt Amerikában megjelentek azok a vészjósló elemzések, hogy mit csináljunk a PhD-sekkel. Erre az amerikaiak azonnal elmentek dolgozni, csak a külföldiek értek el fokozatot, és különben is az ipar azt mondta, hogy a PhD-sek nagypofájúak, sok pénzt kérnek, ki tudja, hogy mire nem képesek még, kell-e nekünk alkalmazni. Ez egy nagyon széles, és az Akadémiától biztos, hogy kivezető terület, amit javasolok, hogy egyszer tárgyaljon meg a bizottság, de úgy, hogy a felsőoktatás képviselőit is meg lehet hívni és néhány kiemelkedő fejlesztő intézetet is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés van-e? Tessék!
VINCZE IMRE akadémikus: A benyújtott anyaghoz kapcsolódóan van két kérdésem. Nagyon figyelemreméltó az első ábra, amely azt mutatja, hogy a licencek, szabadalmak többe kerülnek, mint amekkora hasznot hoznak. Ezt érdemes lenne kommentálni annak fényében, hogy a szabadalmak növelésére igen erős törekvés van.
A másik kérdésem a 6. ábrához kapcsolódik, és bizonyára többeket fog érdekelni, hogy mi történt 2004-ben az élettudományok területén, amikor a benyújtott szabadalmak száma a korábbinak tízszeresére, az elfogadott pedig a négyszeresére nőtt. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
TÓTH ESZTER (Ifjúsági Kutató, Vác): Köszönöm szépen. (Tóth Eszter feláll.) Tanár vagyok, úgyhogy elég hangosan tudok beszélni. Nem jó úgy?
ELNÖK: Kérem, foglaljon helyet, és nevet is tessék mondani!
TÓTH ESZTER (Ifjúsági Kutató, Vác): Az a baj, hogy még mászkálni is szeretnék, mert egy kis anyagot összeállítottam önöknek, de ha továbbadnák, megköszönném, körülbelül 20 darab van belőle.
Engem az izgatott professzor úr szövegében, hogy rendkívül optimista, és ez nagyon jó érzés abból a szempontból, hogy megvan például a természettudományos kutatóknál a felnövekvő nemzedék. De engedje meg, hogy nagyon kevés adatot hadd mutassak, mondjak. Rögtön az első négyzetben tetszenek látni, 2007-ben első helyen jelentkezett 3815 gyermek, ami 4 százaléka az összes jelentkezőnek, és a felvettek száma 4216. Nem véletlen, ugyanis első helyen nem jelentkeznek hülye természettudósnak a gyerekek; bocsánat, ez csak irónia volt. Nemcsak nálunk ilyen rossz a helyzet, az Európa Tanács kutató információs centrumán lehetett nemrégen egy nagyon jó cikket olvasni arról, hogy egy kétségbeesett sikolyt Európában, hogy a természettudományban végző felső tagozatosok - Science Graduate - Európában 28 százaléknyian vannak az összes közül, Ázsiában 32, Kínában 54 százalék ez az arány. Halkan jegyzem meg, hogy kommunikáció-média szakra, gazdaság menedzsmentre Magyarországon 48 százalék jelentkezett, akik nyilván nem természettudományos kutatást fognak csinálni. Ez a halálsikoly az Európa Tanácsnál még azt mondja, hogy egyes kormányok Európában fizetnek azért a hallgatóknak, hogy természettudományos tanárnak menjenek el a tehetségesek. Azt hiszem, hogy ez egy vágyálom Európában is, nemcsak nálunk.
Tényszerűen szeretném mondani, mindannyian tudjuk, én tanár vagyok, ezért bátran mondom, kevés ma a karizmatikus tanár, kevés a nagy tudású és az alkotószellemű tanár Magyarországon is, de vannak, és vannak iskolák is, amelyek ilyenek. Azt hiszem, ha azt a vágyálmot, amit ön tényként mondott, hogy egyre több lesz a fiatal természetkutató, el akarjuk érni, azt úgy lehet, hogy ezeket a meglévő iskolákat és tanárokat megpróbáljuk megtalálni, támogatni, és őket rávenni a tehetségképzésre.
A következő a természettudományos kutatóvá nevelés. Természettudományt csinálni, az egy tevékenység. Hogy mi a tevékenység, azt ott leírtam, kísérlet-mérés-modellalkotás-alkalmazás. Ezt a gyerekek az iskolában nem ismerik meg, ezt nyilván önök is tudják. A nagyobbik baj az, hogy ezáltal, hogy ezt a tevékenységet nem élik meg...
ELNÖK: Arra szeretném kérni, hogy egy percben foglalja össze, mert az idővel korlátozottan kell gazdálkodnunk.
TÓTH ESZTER (Ifjúsági Kutató, Vác): Bocsánat, én azért mertem ilyen sokat beszélni, mert azt tetszett mondani, hogy 4 óráig ki kell tölteni az időt. (Derültség a teremben.)
ELNÖK: Elnézést kérek, nem ezt mondtam, eleve több napirendi pontunk van. Ezt a napirendi pontot háromnegyed háromkor szeretnénk zárni.
TÓTH ESZTER (Ifjúsági Kutató, Vác): Értettem. Tehát amit kiosztottam, abban talán az a leglényegesebb - próbáltam volna mondani egy példát is erre -, hogy hogyan kell ilyen embereket csinálni e helyett az 5-6 százalék helyett legalább 20 százalékot, hogy Európát egy kicsit beérjük. Versenyeket kell csinálni, de valahogy a gyermekeket a versenyre elő is kell készíteni. Erről szólt volna a következő három perc, de akkor elmondom egy percben.
A legfontosabb, hogy annak érdekében, hogy legyen, létezzen húsz év múlva is magyar természettudományos kutatás, ma az általános és középiskolákban nem sokat, néhány fészket kellene hagyni, hogy működjön és támogatni, amely fészkekben természettudományos kutatási erkölcsöt tanítanánk. Nyilván érzik, hogy ma már nagyon fontos a megbízható munka és az értékek tisztelete. Én a váci Ifjúsági Kutató kuratóriumi elnökeként vagyok itt. Ott mi ezt megvalósítjuk, amennyire bírjuk, önállóan, és boldogan mondtam volna el, hogy miket csinálunk. Elnézést kérek, félreértettem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, Rakusz Lajos!
RAKUSZ LAJOS: Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdem, hogy nagyon örülök annak, hogy K+I+G van a címben. Ritkán találkozni olyan címmel, ahol a K+F és a gazdaság együtt van. Jelenleg az országban talán a legizgalmasabb kérdés az, hogy hogyan alakul a tudomány és a gazdaság kapcsolata. Amióta van Innovációs Alap, azóta tudjuk, hogy a vállalatok mennyi kutatást nem végeznek el, hiszen az Innovációs Alap kulcsa 0,3 százalék, és egy normál fejlődőképes vállalatnak kutatásra körülbelül 3 százalékot kellene fordítania. Tehát tízszerese az alapnak az a pénz, amit vállalatainknak az európai uniós tagság mellett K+F-re kellene fordítani; ez azt jelenti, hogy körülbelül 260 milliárdot nem fordítanak a vállalatok kutatásra. Ahhoz, hogy ez a 260 milliárd tíz év alatt vagy még hosszabb idő alatt realizálódjon, K+F-re menjen, és ne legyen szükség az Innovációs Alapra, amely voltaképpen egy mankó funkciót tölt be, nagyon sok mindenre szükség van. Szükség van arra is, amit Pléh Csaba úr mondott, hogy bizonyos preferenciákat kell alkalmazni. Ehhez viszont szükséges, hogy a gazdaságpolitikában megjelenjenek azok az irányok vagy azok a nagy cégek, amelyek mentén a K+F fejlődése hosszabb távon is gyümölcsöző és termékeny lesz.
Napjainkban beindult a gazdaságpolitikában a klaszteresedés, tehát az együttműködésnek egy olyan kialakítása, hogy a cégek együttműködjenek. Ezekbe az együttműködésekbe kell bekapcsolódni az egyetemeknek, az akadémiai intézeteknek, a szellemi szférának. Tehát azt lehet mondani, hogy most az Új Magyarország fejlesztési terv megvalósítása során az egyik legígéretesebb dolog, hogy a vállalatok és az egyetemek, intézetek közötti kapcsolatot EU-s források is segítik, ösztönzik. Nem érzem, ebből az anyagból legalábbis nem tűnik ki, hogy ezen a területen az Akadémia megtalálta volna azt, amit neki kell csinálni. Hozzáteszem, hogy döntően ez vállalati gazdaságpolitikai, nem tudománypolitikai ügy, de mindenképpen a nyitottság, az együttműködési készség nagyon fontos, hogy ebben előbbre jussunk.
Nagyon fontos az is, hogy az irányítási rendszerben a regionális elem felerősödjön. A klaszterek létrehozását ugyanis nem lehet központilag menedzselni, ezt helyileg kell menedzselni, vállalatoknak kell kezdeményezni. Voltaképpen a nyitottság az, amelynek révén a tudomány ebbe a folyamatba be tud kapcsolódni. Ehhez tartozik az is, hogy olyan tőkét kell behozni az országba, ami figyelembe veszi, hogy Magyarország milyen szellemi bázissal rendelkezik. Nyilvánvalóan nem egy épületes dolog Hankook típusú cégeket behozni, mert ezen a területen a tudomány nem kellően erős. Ugyanakkor vannak olyan tudományterületek, amelyek igényelnék, hogy Magyarországra jöjjenek olyan cégek, amelyek az itteni eredményeket tudják hasznosítani, és ne az USA-ban, Kanadában vagy máshol hasznosuljanak a magyar szellemi eredmények.
Összességében tehát azt mondom, hogy az Akadémiának az a törekvése, ami itt megjelenik, hogy a gazdaság felé nyisson, örvendetes, de a jelenleginél sokkal többet kell tenni, alapvetően a klaszterek révén és a regionális politika megvalósításával.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, hozzászólás? Tessék parancsolni!
SZEGŐ KÁROLY (Magyar Tudományos Akadémia): Köszönöm szépen, elnök úr. Két kérdést szeretnék megválaszolni. Az egyik roppant egyszerű, ami az élettudományos szabadalmakra vonatkozó kérdést illeti. 2004-ben léptünk be az EU-ba, és megváltozott a szabadalmi szabályzat. Korábban Magyarországon is mindent szabadalmaztatni kellett, 2004-től az EU-szabadalmak érvényesek Magyarországon. Az élettudománytól függetlenül, ha valaki az MSZH-statisztikákat megnézi, az tükröződik benne, hogy bizonyos tevékenységeket nem kell itthon szabadalmaztatni. Van az MSZH-nak egy másfajta sora, a Magyarországon előállított és Magyarországon megadott szabadalmak; abban ez a fluktuáció nem látszik, mert az mást tükröz. Tehát itt egyszerűen az EU-ba való belépésünknek egy furcsa vetülete látható, ami minden szabadalmi statisztikában jelen van.
Az első ábrát érdekes módon én másképpen olvasom, mint a kérdező. Én azt látom belőle, hogy Magyarországon örvendetesen megnőtt a tudás iránti igény, és örvendetesen megnőtt külföldön a magyar tudás iránti igény, hiszen az export-import volumen jelentősen nő. Hogy őszinte legyek, nekem soha nem jutott eszembe, hogy a világon meggyártott tudás kevesebb lehetne, mint a Magyarországon meggyártott tudás, tehát ha ebben a balanszban egy olyan helyzet állna elő, hogy mi többet exportálunk, mint amennyit importálunk, az azt mutatná, hogy okosabbak vagyunk a világnál és a vállalatok nincsenek rászorulva a nemzetközi együttműködésben előállított tudásra. Tehát nem ebben kell nekünk egy másfajta egyensúlyt elérni az én meggyőződésem szerint, hanem azt kell biztosítani, hogy a tudás itt többletértéket termeljen, a vállalati gazdaság mutatóit kell megnézni, és az egy dolog, hogy ezt a tudást hogyan szerezzük be a nemzetközi tudáspiacon és mi hogyan tudjuk eladni a nemzetközi tudáspiacon. De én elfogadom, hogy az ábrának vannak más olvasatai is, biztosan érdemes erről vitát folytatni.
Más kérdés nem volt az anyaghoz, úgyhogy csak ehhez kívántam hozzászólni. Köszönöm.
ELNÖK: Előterjesztő?
PLÉH CSABA (Magyar Tudományos Akadémia): Ez utóbbihoz hozzátenném, hogy úgy érzem, Vincze Imre egy másik értelmezését adta az ábrának. Ez nem az az adat, de azt is érdemes megnézni. (Vincze Imre felé fordulva:) Elnézést, hogy értelmezem, amit mondtál. Te arra lennél kíváncsi, hogy mennyibe kerül egy magyar szabadalomnál a jogfenntartás, és így tovább, és mennyi hasznot hoz be, ugye?
VINCZE IMRE akadémikus: Elnézést kérek, akkor megmagyarázom. Az ábránál nincs egy olyan értelmezés, amit Szegő kollega mondott, ami azt mondaná, hogy a kiadásom a külföldről megvásárolt szabadalmakra vonatkozik, a pozitív oldal meg a Magyarországról eladott licencekre és szabadalmakra. (Szegő Károly: A cím ezt mondja.) Ez nincs feltüntetve.
Ha már itt tartunk, azért az figyelemre méltó az előző értelmezéssel kapcsolatban is, hogy a GET nőtt, tehát 2006-ban a kapott és kiadott pénzek különbsége 200 millió euró volt, míg 2006-ban ez már 300 millióra nőtt. Tehát értem az állítás lényegét és üdvözlöm, viszont, hogy világosan lássunk, a GET nőtt.
PLÉH CSABA (Magyar Tudományos Akadémia): Valószínűnek tartom, hogy ezt most nem fogjuk eldönteni. Az ilyen típusú különbségeket ahhoz kellene viszonyítani, hogy közben hogyan változott a GDP, annak arányában ez nagyobb-e, és így tovább, tehát itt többféle arányítás van.
Köszönöm szépen a figyelmet. Ahhoz, amit utolsó hozzászólásként hallottunk, hogy az Akadémiának kezdeményezőbbnek kell lennie a gazdasági világgal való kapcsolatok keresésében, ezzel én egyetértek, és remélem, hogy lesznek ilyen kezdeményezések. Egy példát mondanék, ami már nyilvános és egy elinduló folyamat, ez a székesfehérvári nanotechnológiai kezdeményezés, ami egyben egyfajta regionális mozzanatot is szeretne képviselni. Majd meglátjuk, hogyan fog működni, de mindenesetre ez, mint kezdeményezés, mutatja az Akadémia nyitottságát erre a folyamatra.
Tóth Eszter hozzászólását - a tudományos képzés hosszú távú befektetésigényéről és a többi - én messzemenően osztom. Azt akartam csak mondani, hogy amikor a 10-15 éves átfutási idejű folyamatokkal foglalkozom, hogy hogyan kell a természettudományt visszaállítani a teljes iskolarendszerbe, emellett arra is kell gondolnunk, hogy a gazdaság szférájának azonnali igényei is vannak. Magyarország nem olyan ország, sosem lesz olyan gazdag, mint az Egyesült Államok, hogy a hiányzó tudásokat meg tudja vásárolni, egyszerűen megveszi a kínai technológust, ha nincs más. Erre mi nem is akarunk berendezkedni, de nem is vagyunk rá gazdaságilag képesek. Mindig kell, hogy legyenek a közvetlen igényekre is reakcióink és megoldásaink.
Ami általában a természettudományos szemlélettel, az egyetemi jelentkezésekkel kapcsolatos megszólalását jelenti, azért vannak itt is egyensúlyok. Én született optimista vagyok, és mondok egy példát. Az én lányom csak úgy nevezi a kommunikáció és média szakosokat - ő gimnazista még -, hogy komédia szakosok. Miközben ezen komédia szakosok aránya nő, eközben számos stabilizált területen, például az én szakmámban is, a pszichológiában az utóbbi húsz év nagy fejleménye a természettudományos szemlélet elsöprő győzelme. Nekem a vitáim a kollégáimmal azzal kapcsolatban vannak, hogy túlzottan átmentünk a természettudományos pszichológiaoktatás felé. Számos korábban egyértelműen filosz típusú, papír-ceruza tudományterületen drámai fordulatok mennek végbe, amelyek az egységes természettudományos metodikai szemlélet átszivárgásaként is értelmezendőek. Tehát nemcsak ez az ifjúsági érdeklődés van, hanem van a tudományoknak is egy olyan önfejlődése, amely a természettudományosodás felé mutat számos szempontból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Latorcai képviselő úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök, hogy ezt az anyagot megkaptuk, mert úgy gondolom, hogy ebben a rövid pár oldalban az Akadémia bemutatja mindazt a munkát, amellyel foglalkozik, amelyet a kutatás-fejlesztésben biztosítani tud. Nagyon-nagyon értékelem azt is, hogy rendkívül visszafogott az anyag, mert ha valaki rögtön az első táblázatra ránéz, és ha azt szeretnénk, hogy az Akadémia kutató-fejlesztő bázisa, és egyáltalában annak értékei növekedjenek, akkor a hatékonyságnövekedését kell meghatározónak tekinteni, mivel a pénzügyi források nem nőttek olyan arányban, mint ahogyan az illett volna.
Rakusz Lajos nagyon szépen megfogalmazta, hogy mennyire fontos a gazdaság bevonása az Akadémia életébe, de hogyha megnézzük a 3. ábrát, hogy az üzleti szféra mit tudott alap, alkalmazott és fejlesztési szakaszokba támogatásként vagy megbízásként nyújtani, akkor máris láthatjuk, hogy ez az összesnek egészen kicsi töredéke. Tehát, ha valahol majd fejleszteni lehet, akkor ott kell. Viszont, ha ismerik az európai gyakorlatot, és tudjuk azt, hogy ha a gazdaság dekonjunktúrában van, akkor az államnak kell mindig nagyobbat nyújtani. Az első táblázatból világosan látszik, hogy ha csak az inflációt vettük volna figyelembe, akkor valahol 12,5 százalékkal többet kellett volna kapni 2008-ban költségvetési támogatást az Akadémiának, mint amit kapott, és akkor még nem vettük figyelembe, hogy közben minden nem inflációarányosan drágul. Tehát ezen a téren nagyon sok mindent változtatni kellene.
Egy dolog, ami mindenkinek szemet kell, hogy szúrjon, hogy az alapkutatás mindenütt nehézségeket jelent; ennek finanszírozása tehát nem megoldott. Én örültem volna, ha kapunk egy olyan táblázatot ebben az anyagban, amelyik valahogy számba veszi az Akadémia által kutatott, alapkutatási szinten előállított értéket, amelyik egy innovációban a technologizálást jelenti, vagy ahogy mondani szoktuk, az innováció második szakaszában való bevezetésre vár, hogy körülbelül egy ilyen kép legyen, mert akkor talán jobban lehetne értékelni az első ábrát is, hogy mi az, amiből az elkövetkezendő időszakban pénzt remélhet az Akadémia.
Egy dolog van még, amelyik mindenféleképpen magyarázatra szorul a kutatóhelyek szempontjából, a 3. táblázat. Ha megnézzük - a matematikai és természettudományos kutatók száma egy százalékkal nőtt -, akkor azt hiszem, megvan a szoros összefüggés a 6. táblázattal is, mert pontosan az anyagtudományok, a matematika és a számítógép-tudományok területén a legkisebb az idézettség, illetve a publikációk száma. Nem nagyon csodálkozhatunk azon, de ez a táblázat nekem legalábbis azt sugallja, hogy kevés új kutató került alkalmazásra. Az élettudományok területén az ugrást talán a 21 százalékos kutatói állomány növekedésével is lehet bizonyos mértékig magyarázni. Még a bölcsészettudományok területén van 17 százalékos növekedés. Ezek mind-mind azok az adatok, amelyek jelzik, hogy per pillanat mi az a terület, amely fontos. Nem tudom, hogy ez így jó-e, hogy ilyen kicsi a matematikai - akár a fizikát is említhetjük -, a természettudományos publikációk száma és idézettsége. Valamikor ezek a területek voltak jellegzetesen magyar erősségek és iskolák, örülnék, ha kaphatnánk néhány magyarázó gondolatot arról, hogy milyen átrendeződés ment végbe ezzel kapcsolatban. Köszönöm.
ELNÖK: Pálinkás József társelnök úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Latorcai képviselő úr kérdezett valamit, ha az előterjesztők erre válaszolni akarnak, akkor átengedném nekik, hogy válaszoljanak, mert én igazából össze akartam foglalni a vitát. De ha már szót kaptam, azt hadd tegyem hozzá, hogy az 5. ábra, amelyet én kommentálni akartam abban az értelemben, hogy többen fölvetették - és ez a bizottsági ülés a gazdaság és a kutatás kapcsolatáról, illetve az Akadémia és a gazdaság kapcsolatáról szól -, hogy az akadémiai kutatóintézetek elsősorban tudást állítanak elő. Ez az 5. ábra elég jól mutatja ezt, és köszönöm, hogy ezt az ábrát betették, hogy hogyan állunk azzal, hogy a Magyarországon létrehozott eredményeknek milyen a világban az elismertsége. Én ebből egy kicsit mást olvasok ki, mint Latorcai képviselő úr, én azt olvasom ki, hogy a fizikában egy publikáció a világ átlagában nyolc hivatkozást kap, és a magyar, itt megjelenő dolgozatok is általában nyolc hivatkozást kapnak, míg molekuláris biológiában van egy kis eltérés. Idegtudományban, ahol nagyon nagy az idézettség, 16, ott a magyar akadémiai kutatóintézetek a világátlagot hozzák megint csak. Ezt is néznünk kell, nem csak azt, hogy az akadémiai kutatóintézetek milyen konkrét gazdasági eredményeket érnek el.
Én mindig kifejtettem, most is kifejtem abbéli, ha úgy tetszik, aggályomat, hogy az illúzió, hogy az alapkutatással foglalkozó intézmények eredményei azonnal pénzre vagy gazdasági haszonra váltható eredményeket hozzanak létre. Akkor működik egy ország kutatási-fejlesztési rendszere jól, ha ezek egymásra épülnek. Az Akadémia elsősorban az alapkutatásokért felelős intézmény, és azt gondolom, hogy ezt az alapkutatásokért való felelősségét jól látja el. Azt pedig én is jónak és előrelépésnek tartom, ha az Akadémia és az akadémiai kutatóintézetek - mert valójában az akadémiai kutatóintézetek munkájáról van itt szó - az alkalmazások irányába fordulnak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ehhez megrendelés kell, tehát az akadémiai szféra hiába határozza el, hogy nagyon sok olyan kutatást fog végezni, amit a vállalatok közvetlenül alkalmazhatnak, ehhez kell a vállalati oldalról is fogadókészség, egy olyan vállalati struktúra, ami igényli az újat, ami feladatokat ad ezeknek az intézményeknek. Tehát ebben a dologban csak együtt, ha romantikus akarok lenni, kéz a kézben lehet előre haladni, mert ha nincsenek meg azok a vállalatok, akik igénylik a magas szintű tudást, akkor természetesen hiába jön létre ez a tudás, másutt hasznosul majd.
A szabadalmakkal kapcsolatos kérdésben engem is megtévesztett az a kifejezés, hogy "kiadás és bevétel aránya". Ezek szerint az egyik a külföldről vásárolt szabadalmak, ami a vásárlás vagy import, a másik pedig az export, és akkor nincs félreértés. Ha ez export-import arány, akkor az arány, mondjuk úgy, hogy nem tragikus, ha kiadás-bevétel arány, akkor viszont igen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mégis csak kérjük az előterjesztőt válaszra.
PLÉH CSABA (Magyar Tudományos Akadémia): Köszönöm szépen Pálinkás társelnök úr megjegyzésével és Latorcai képviselő úr kérdésével kapcsolatban: én ugyanebben a stílusban folytattam volna; ezek az ábrák ebben a formában csak arra alkalmasak, hogy elgondolkoztassanak. A tudomány és az innováció irányításában és promóciójában érdekelt parlamenti bizottságnak részletesebben érdemes foglalkoznia azzal, hogy a magyar tudomány tudománymetriai helyzete és ennek következményei, amit a bevezetőben mondtam, hogy ezt nem lehet egy pillanat alatt leolvasni egy ábráról, általában - pontosan úgy, ahogy Pálinkás József mondta - azt is érintik, hogy az egyes szakterületeken milyen a nemzetközi trend.
Már kétszer utaltam a saját szakmámra, hadd utaljak harmadszor is. Először egy meglepő tényt mondok, utána ki fog derülni, hogy ez milyen paradox és hogyan kell igazából értelmezni. Egy 52 országot - ez nagyon sok, Kínától az Egyesült Államokig - érintő scientometriai mérésben 1999 és 2004 között a pszichológiában, az én saját területemen az egy főre jutó idézettségben a világ első országa Magyarország. Erre nagyon büszkék lehetünk. Csakhogy azért, mert összesen 12-en vagyunk ezen a listán, míg az Egyesült Államokból 1900-an. Ugye, érthető? Szóval a mutatókkal nagyon vigyázni kell. Látszólag a világ vezető pszichológiai hatalma a tudásszínvonalban Magyarország, azért, mert ebben a statisztikába összesen 12 magyar kutató számítódik be. Tehát ez egy nagyon körültekintően kezelendő dolog.
Amire Pálinkás társelnök úr utalt, hogy meg kell találni a megrendelést, az Akadémia épp arra szeretne törekedni, hogy olyan kapcsolatokat is kialakítson - a remény a nemzeti laboratóriumoknak nevezett formációk elindítására ilyen lenne - a gazdaság szereplőivel, ahol nem egyszerűen megrendelői viszony van a gazdaság és bizonyos akadémiai kutatóbázisok között. Meg fogjuk látni, hogy lesz-e néhány ilyen műhely, ami működni fog. Csak jelszószerűen utalnék arra, hogy van olyan próbálkozás, hogy ne pusztán ilyen megrendelői legyen a viszony, és őszintén reméljük, hogy ez egy stratégiai lépés lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
KEVICZKY LÁSZLÓ akadémikus: Tisztelt Elnök Úr! Nem akarom az időt húzni, de biztos emlékszik a bizottság arra, hogy az ősz folyamán Lovász László előterjesztésére mögéállt a bizottság az egyetemi könyvtárak, információs rendszerek támogatásának, ami egy siker lett. Később persze rengeteg atyja lett és mindenki a sajátjának értékelte a sikert, de ez nem baj egy jó ügynél.
Egy újabb problémát is meg kell említenem, tisztelt társaim és tisztelt bizottság, gondolkodjatok rajta. A vér meghűlt az ereimben, amikor február utolsó napján, illetve március első napján az intézetben közreadtak egy hírt, miszerint március végén lejár az egyetemeken és a kutatóhelyeken lévő Microsoft-szoftverek engedélye. Nem akarom emlegetni, mert ebben több kormány is bűnös, hogy hogyan lehetett olyan őrült szerződést kötni - sehol a világon ilyet nem kötnek -, hogy ha én fizetek valamiért tovább, az nem marad az enyém. Az egy másik kérdés, hogy felújíthatom, up-date-elhetem, meg megkapom a legújabb változatokat, de az a fenyegetés van a Microsoft Magyarország honlapján, hogy március 31-ével az egyetemek és a kutatóhelyek nem jogosultak ezen szoftverek használatára. Egy hónap van addig, az idegesség nő. Kérem szépen, ha a bizottság ezzel egyetért és mindenütt ez a vélemény, akkor próbáljatok meg ez ügyben eljárni, mert megegyezésre kellene jutni, és ha csak lehet, még egyszer senki ne kössön olyan szerződést, hogy fizetek valamiért, és utána, ha nem fizetek, akkor odajöhessenek, fölnyalábolhassák és elvihessék a kutatóhelyemről. Nagyon őszintén mondom, ez egy létező probléma; van egy hónapunk és baj lesz.
ELNÖK: Kérdezem, hogy a témával kapcsolatosan van-e további észrevétel. (Nincs jelentkező.) Akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Kérdezem, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a kutatás-innováció-gazdaság területén" című beszámoló elfogadható-e. Aki elfogadja a beszámolót, az kérem, kézfelnyújtással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Igyekszem majd az egyebekben a javaslatot újból előterjeszteni. Megköszönöm a bizottság nevében az előterjesztő munkáját.
Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Stratégiája 2008-2010
2. napirendi pontunk az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Stratégiája 2008-2010. Szeretném jelezni, hogy ehhez szintén kaptunk írásos anyagot. Makara B. Gábornak, az OTKA Bizottság elnökének adok szót. Elnök úr!
Dr. Makara B. Gábor (OTKA) tájékoztatója
DR. MAKARA B. GÁBOR (Országos Tudományos Kutatási Alap): Tisztelt Bizottság! A stratégia igen fontos műfaj. Az OTKA stratégiájának ez a második dokumentuma, ami most a bizottság előtt van. Az előző stratégia, amelyik átölelte a 2004-2006-os periódust, nem volt az Országgyűlés bizottsága előtt. Annak 70-80 százaléka megvalósult, amit a stratégia utolsó oldalán fél oldalban összefoglaltunk. Ezért nagyon köszönöm, hogy a bizottság a következő évek stratégiájával foglalkozik.
Tíz oldalban foglaltuk össze ezt a stratégiai dokumentumot, és számítok arra, hogy a bizottság tagjai ismerik, elolvasták. Készítettünk egy kétoldalas, 12 pontos anyagot arról, ami nem került be ebbe a stratégiába, hiszen a stratégia készítése tavaly a harmadik negyedévben került lezárásra. Ebből a 12 pontból négyet emelnék ki szóban, és kérem a bizottság tagjait, hogy a kiosztott anyagot majd olvassák el.
Az első az, hogy a magyar tudományos kutatás kiváló. A finanszírozása már nem az. Ezt azt hiszem, mindenki tudja. Amióta én az OTKA Bizottság elnöke vagyok, négy éve, azóta folyamatosan csökkenő nominális és meredeken csökkenő vásárlóerővel rendelkező költségvetéssel dolgozunk együtt. Rakusz Lajos összegyűjtött anyagából emeltem ki azt az egy mondatot, hogy egymillió dollárra nézve Magyarország a legeredményesebb volt 1999-ben a tudományos közlemények gyártásában; ez egyébként másutt is természetesen megjelenő adat. Ez egyrészt azt mutatja, hogy a magyar tudomány kiváló, másrészt én megfordítom az érvelést, ennek a statisztikai ténynek többféle interpretációja van, és az egyik lehetséges interpretáció az, hogy a minőségéhez képest a világon a legrosszabbul finanszírozott a magyar alapkutatás. Ez a tartós alulfinanszírozás oda vezethet, hogy ez az értékünk elsorvadhat. Merészeltem megtenni azt a kijelentést ebben az írásban, hogy ha ez így marad továbbra is, akkor a magyar tudomány követheti a magyar foci útját. Többen emlékszünk arra, hogy a világ élvonalában eléggé elöl voltunk, és kellett hozzá - az én emlékeim szerint - két évtized, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk a futballban.
A második, amit kiemelnék, az anyag harmadik pontja, ez tudománypolitika az OTKA Bizottság elnöke szemüvegén keresztül nézve. Magyarországon a viszonylag alacsony kutatási ráfordítás döntő többsége intézményfinanszírozásra megy, ami súlyos strukturális tulajdonság, rossz tulajdonság. Markánsan emelkednie kellene a feladatfinanszírozásnak, és ez alatt természetesen nemcsak az OTKA-t, hanem az NKTH-n vagy bármilyen más szervezeten keresztül történő feladatfinanszírozásra gondolok. Nem feltétlenül egy-kétéves projektekre, hanem arra, hogy legalább három- usque ötéves tartós, feladatokra irányuló finanszírozás domináljon a felsőoktatásban is, de a főhivatású kutatóintézetekben is. Ez biztosítaná a turn over-t, a mozgékonyságot, a mobilitást.
A harmadik kérdés, amelyről beszélni szeretnék igen röviden, az az, hogy hogyan áll az OTKA maga, mint szervezet. Az OTKA körülbelül úgy áll, ahogy a magyar tudomány áll, úgy áll az európai színtéren és úgy áll a világszíntéren is. Maga az OTKA működése, amelyik körülbelül 400 kiváló magyar kutatóra alapozott bizottsági rendszer, évi körülbelül 1500-3000 közötti szakvélemény kiváló magyar és kiváló kutatóktól. Ez jön be hozzánk, és ezzel, amit mi csinálunk, ahogy ezt csináljuk, megfelel az európai átlagnak, vagy annak talán a jobbik felének. Ha a 27 országot tekintjük, akkor ebben a mezőnyben valahol a 10-12. közé helyezem az OTKA működésmódját; ez persze szubjektív megítélés, de jövőre az akkreditációs folyamat kezdetével megpróbáljuk tényekkel is alátámasztani mindezt. Jövőre megpróbáljuk az OTKA átvilágítását is, hogy mi is jól látjuk-e, hogy ilyen az OTKA, a European Science Foundation által történő átvilágítását, átvizsgálását, hogy tudjuk azt, hogy aminek mi látjuk az OTKA-t, az-e, vagy ez csak illúzió.
Egyet biztosan mondhatunk, ez pedig az, hogy az OTKA-nak van egy olyan technológiája, egy elektronikus integrált pályázat- és projektkezelő technológiája, ami biztos, hogy itthon egyedülálló, és Európában sem állunk rosszul. Ezt amerikai és angol minta alapján kezdtük el fejleszteni négy évvel ezelőtt, és csak illusztrációként mondom azt, hogy most vállalkozunk egy nemzetközi pályázati forduló lebonyolítására, a következő 6-8 hónapban kezdődik ez, és ennek kapcsán látjuk azt, hogy a nagyon nagy tekintélyű német DFG, amelynek 770 dolgozója van, ehhez hasonló technológiával nem rendelkezik, most fogják megrendelni. Így áll tehát az OTKA.
Végül szeretnék pár szót szólni arról, hogy mi az, amiben az Országgyűlés és ez a bizottság segíthet az OTKA-nak. Ez a 12. pontban leírt, lényegében öt olyan jogi kérdés, amely az OTKA munkáját jelentősen hátráltatja, és ebben a politika, a kormány, az Országgyűlés segítsége nagyon jól jönne. Ebből az első olyan kérdés, amelynek azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy az OTKA-törvény megalkotásának idején, az 1993-94-es években az volt a kézenfekvő, hogy az átlagos pályázati támogatás időtartama három év legyen, mert akkor senki sem tudta pontosan, hogy mi lesz az OTKA működéséből. A világátlag valahol négy-öt év között van. Én azt szeretném javasolni, hogy ez ebben az évben emelkedhessen átlagosan négy évre, ami azt jelenti, hogy adhassunk akár ötéves támogatásokat is olyan projekteknél, ahol a dolog természete a hosszú távú lefolyás. Hogy csak egy példát mondjak, környezetvédelmi projektek, mezőgazdasági projektek, ahol évente egyszer van tavasz, bizony nagyon nehéz három év alatt egy projektet lebonyolítani, amelynek több évre kellene kiterjednie.
Egy másik nagyon komoly akadálya az OTKA működésének, mindennapos gondunk, ahogy a kincstári szabályozásban a tudományos kutatás általában bele van illesztve, és különösen az OTKA, amelyikben jelenleg az a helyzet, hogy a tárgyév költségvetésének 75 százalékára vállalhatunk kötelezettséget, a következő évben 50 és 25 a további években. Senki nem számolt azzal, amikor ezt meghatározta - ez egy pénzügyminisztériumi javaslat volt -, hogy ha mi évi két pályázati ciklust csinálunk - korábban egy volt -, a világátlag is kettő, ezzel kapcsolatban megint azt gondolom, hogy egy évben kétszer-háromszor kell tudni pályázni, hogy ne kelljen várni egy új ötlettel 24 hónapot, mire eldől, hogy esetleg megvalósíthatóvá válik. Ehhez az időzítéshez ez abszolút nem illeszkedik, arról már nem is beszélve, hogy a költségvetés kiinduló bázisszámának nem azt veszik, amennyit de facto el tudtunk költeni. Tehát ez egy nagyon súlyos probléma.
Problémánk az is, hogy Magyarországon az OTKA költségvetése, mint annyi minden más, nagyon hektikusan alakul. December 19-én, mondjuk, ha politikailag nagyon előrelátók vagyunk, akkor már december 1-jén tudjuk, hogy mi a következő év költségvetése, miközben három-négy, esetleg ötéves projekteket finanszírozunk, és egy pályázat beadása és a döntés között rekord rövid idő alatt hozunk döntést. Ez azt jelenti, hogy hat hónap alatt meg tudjuk hozni a döntést, de a teljes folyamatnak az időigénye 12 hónap. Tehát, ha valaki előre nem látott módon egymilliárd forinttal megnöveli az OTKA költségvetését, nem tudjuk értelmesen elkölteni, mert nem tudjuk a mechanizmusunkba beilleszteni ezt. Nem látunk előre, ezért nagyon jó lenne, ha mondjuk az angol példának megfelelően egy hároméves előretekintés volna, amit minden évben újratárgyal az angol kormány az angol kutatási szférával, hogy mindig lehessen előre látni, hogyan kell előre tervezni a kutatás pályáztatását is tervezését. Ez természetesen nem országgyűlési kérdés, hanem kormánykérdés, de nagyon jó lenne, ha a tisztelt képviselő urak támogatnák azt a javaslatot, amit az Oktatási és Kulturális Minisztériumon keresztül természetesen megteszünk. Azt gondoljuk, hogy a mai helyzetben előretekintve ez egy kívánatos működési mód lenne.
Végül van két olyan pont, amelyik az OTKA jogi helyzetét érinti. Az OTKA jelenleg az Akadémia költségvetési fejezetében van, és költségvetésére javaslatot az OTKA Bizottság az Akadémián keresztül tesz. Én azt gondolom, hogy a négyéves tapasztalatom azt mutatja, hogy ez a mechanizmus nem szerencsésen működik, mert a Pénzügyminisztérium nem veszi komolyan ezeket a javaslatokat, bármennyire is realisztikusak. Ezért jó lenne az, hogy ha az alakulóban lévő, kormányeredetű Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumra szállna az a kötelezettség és jog, hogy az OTKA, mint egy országos érdekeltségű szerv pénzügyi költségvetésére javaslatot tegyen a pénzügyminiszter.
Ugyanígy a költségvetés elhelyezése a Magyar Köztársaság költségvetési rendjében hagy kívánnivalót maga után; sok probléma, félreértés származik abból, ahogy ez az Akadémia költségvetésében elhelyezkedik. Komoly szakemberek javaslatára gondolkodom azon, hogy van-e arra mód ebben a költségvetésben, hogy az OTKA formális financiális önállóságot is kapjon. Természetesen nem önálló fejezetben, de alfejezetszerűen a költségvetés 53. § (1) és (2) bekezdése leírja azokat a szerveket az országban, amelyek egyes költségvetési fejezetekben üldögélnek, de a költségvetés javaslata és végrehajtása nem a fejezetgazda hatásköre; felügyeleti joga van, de hatásköre ezzel kapcsolatban nincs. Ez tisztázná, világossá tenné azt, hogy mi az Akadémia szerepe az OTKA költségvetésének lebonyolításában, amennyiben az OTKA az Akadémia költségvetési fejezetében van.
Ezzel lényegében befejeztem a mondanivalómat. Az utolsó bekezdésben egy víziót is fölrajzoltam, amelyben nem irreális, hanem egy reálisan elérhető kép van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A hat pontot, amit itt találunk, a későbbiekben szavazásra fogom feltenni. Ha van módosító vagy ehhez érdemben javaslat, akkor ezt külön kellene megtenni. Most az egész anyag felett nyitom meg a vitát.
Pálinkás társelnök úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Egyrészt elolvastam azt a stratégiát, amit írásban megkaptunk, másrészt, amíg elnök úr előadását hallgattam, addig volt módom a javaslatokat is átfutni.
Az írásban megkapott stratégiáról annyit, hogy átgondolt tervnek látszik. Én egy nehézségét látom, és ezt megfontolásra javaslom elnök úrnak. Úgy tűnik nekem, mintha az OTKA is önálló tudománypolitikát akarna csinálni, és egy kicsit szétaprózottnak látom a pályázati rendszerét. Ebben nincs erős álláspontom, inkább ízlésbeli, amit mondok. Én jobban örülnék annak, ha az OTKA maradna egy kutatási pályázatokat finanszírozó rendszer, és nem kezdene el a legkülönbözőbb kóbor ötletek alapján finanszírozni egyszer hazatérő kutatókat, egyszer elmenő kutatókat, utána pedig különösen kockázatos kutatásokat, és így tovább. Tehát ha egy kicsit egységesebb lenne az OTKA, az előnyére válna, és nem az egész tudománypolitika feladatait, kérdéseit próbálná megoldani, hanem azt a feladatot, amit személyes tapasztalatom szerint is nagyon jól végez, nevezetesen a kutatási pályázatok értékelését. Egy korrekt, gyors, valóban olyan informatikai rendszer működik, és mindenki számára megfontolandó, hogy egy ilyen rendszert működtessen a pályázatok értékelésére és természetesen a grantek odaítélésére is.
Az itt előhozott javaslatok közül azzal teljes mértékben egyetértek - elnök úr és mások is tudhatják, hogy az OTKA költségvetésének jelentős növelésében annak idején volt személyes szerepem is -, hogy ha azt a pályát fölrajzoljuk, amit annak idején elindítottunk, akkor ma az OTKA költségvetésének 13-15 milliárd forint környékén kellene lennie. Az az összeg reális lenne ma Magyarországon az OTKA és az általa finanszírozott alapkutatásokban. Tehát én támogatom azt, hogy az OTKA finanszírozása a kutatásfinanszírozás egyébként is szükséges növelésénél nagyobb ütemben nőjön. Elnök úr figyelmébe ajánlom, hogy az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága elfogadott egy erről szóló állásfoglalást, amelynek - egy zárójelet hadd tegyek itt - van egy pontja, amit majd kérek, hogy ez a bizottság is támogasson. Nevezetesen az, hogy Magyarországon természetismeretből vagy egy természettudományos tárgyból legyen kötelező az érettségi. Ez elég nagy sajtóvisszhangot kap, és remélem, hogy sikerül keresztülvinnünk. Zárójel bezárva. Ebben az állásfoglalásban is azt javasoljuk, hogy az OTKA éves költségvetése a kutatás-fejlesztési, innovációs költségvetési támogatást meghaladó mértékben növekedjen.
A fölsorolt hat pont közül az, hogy négyéves legyen a periódus, azt gondolom, minden további nélkül megtehető. Az, hogy az OTKA gazdálkodása legyen független a kincstári szabályozástól, egy kicsit naiv fogalmazás, tehát legyen kivétel, fogalmazza meg a törvény azt, hogy az OTKA miben kivétel. Független nem tud tőle lenni, mert a Kincstár finanszírozza. Az más kérdés, hogy a kormány vállaljon kötelezettséget arra, hogy az OTKA költségvetését adott ütemben növeli, tehát lehetővé tegye a tervezést. Az, hogy a kormány és az OTKA kössön megállapodást, egy kicsit aszimmetrikus viszony. A többivel én a magam részéről egyetértek és támogatom, hogy így valósuljon meg.
A 4. pont az egyetlen, amit talán, ismervén a dolog működését, érdemes megfontolni és meg kellene hallgatni több véleményt. Nem vagyok abban biztos, hogy a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium a jobb javaslattevő, mint a fejezetgazda. Az én véleményem az, hogy a fejezetgazda a jó javaslattevő, mert ő utánajár a dolgoknak, a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium pedig néha összejön, de ha az éppen azt elnöklő miniszterelnöknek nincs ideje, akkor nem ül össze. Tehát ezt a pontot megfontolásra javaslom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Keviczky akadémikus úr!
KEVICZKY LÁSZLÓ akadémikus: Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Amit mondani szeretnék, azt egy kérdéssel próbálom diplomatikusan megközelíteni. Pálinkás társelnök úr is utalt az informatikai rendszerre, ami azt gondolom, magyar körülmények között kiváló. Természetesen volt ennek elődje már Európában és máshol is, a European Science Foundation ilyen rendszert hosszú idő óta alkalmaz. Az elmúlt hónapokban az OTKA segítségét kérte a Magyar Akkreditációs Bizottság, az OTKA segítséget adott és a MAB-on keresztül egy ugyanilyen rendszer létrejött. Rendkívül szoros a kapcsolat a technikával, és nagyon fontos, hogy az anonimitás szét van választva, egy átlátható, tiszta, mindenki által követhető rendszer van.
Amit kérdezni szeretnék, az az, hogy nagyon nehéz lenne-e segítséget adni más ilyen nagy szervezetnek, mint az NKTH vagy hasonló - nem sorolom föl a minisztériumokat -, hogy a rendszerüket ugyanilyen módszer szerint működtethessék.
ELNÖK: Tessék, Pléh Csaba úr!
PLÉH CSABA (Magyar Tudományos Akadémia): Csak egy mondatot szeretnék hozzátenni. Az Akadémia tavaly kapott segítséget az OTKA-tól, az egyetemi kutatócsoportok pályáztatási, bíráltatási rendszerében segített nekünk az OTKA, tehát amit Keviczky kollega mond, az valóban járható út, az OTKA segít.
ELNÖK: Tessék!
NÉMETH TAMÁS akadémikus: Köszönöm. Először is gratulálni szeretnék az anyaghoz, amit elkészítettek, illetve, átgondolva az OTKA történetét, a megalakulásától kezdődően ismerem, két apró dolgot szeretnék mondani. Az első egy kicsit kapcsolódik ahhoz, amit Pálinkás társelnök úr mondott a pontos és követhető megfogalmazással kapcsolatban, hogy mivel foglalkozik az OTKA. Tehát azok a néha benyúló területek nem biztos, hogy szerencsések. A négy évet messzemenően támogatom. Valamilyen szintén én is folyamatosan részt vettem az OTKA-ban, hat évig titkárként, most megint bizottsági tagként, ezért egy dolgot kiemelnék ebből a kétoldalas anyagból, egyetértve azzal a céllal, amit Makara Gábor megfogalmazott. A második pontban szerepel, hogy a világban a legrosszabbul finanszírozott tudomány, majd az, hogy az intézményfinanszírozás összetevősúlyos. Ebben az esetben ez így igaz.
Sajnos intézményvezető is vagyok, ezért azzal a finanszírozással sem lehetünk elégedettek, amely az intézménynél van, ezért így az egésznek az olyan típusú átgondolását javaslom - ami szintén elhangzott már -, hogy nagyobb ütemben szerződjön a plusz forrásokból, nagyobb részben jusson hozzá. De azt azért tudomásul kell venni, hogy a mai intézmények, és nemcsak az akadémiai kutatóhelyek, hanem egyetemi tanszékek, kutatócsoportok, nem beszélve a tárca intézményeiről, kutatóhelyeiről, olyan helyzetben vannak, hogy teljes mértékig nem szabadna átvinni a köztudatba, hogy az intézmények gyakorlatilag dőzsölnek, szegény kutatók pedig nem jutnak hozzá OTKA-hoz. Ezt az egyensúlyi dolgot kellene ráépíteni arra, hogy amikor növekmény van, amikor plusz források állnak rendelkezésre, akkor egy megegyezés alapján ez a terület kapjon mindig többet. Maximálisan egyetértek vele, hogy annyit kapjon az OTKA, amennyit el tud érni, és nőjenek ezek a források, mert az egyik legjobb pénzköltési forma a tudomány területén. Tehát egyfajta árnyalt megfogalmazást szeretnék kérni. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék, Rakusz Lajos!
RAKUSZ LAJOS: Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlen kérdést szeretnék fölvetni, amit már Pálinkás társelnök úr is említett, ez az OTKA volumene, hogy mekkora legyen az OTKA. Úgy érzem, úgy látom, hogy jelenleg ez egy teljesen bizonytalan dolog, az erőviszonyoktól függ, hogy mekkora az OTKA mérete. Akkor, amikor létrejött az OTKA 1986-ban, akkor egy ötéves időszakra határozta meg a kormány az OTKA volumenét. Az akkori K+F költségvetési pénznek a 12,5 százaléka volt az OTKA. Ez az arány most, ha én jól számolom, körülbelül 5,6 százalék. Indokolt-e az, hogy így lecsökkent a tudománypolitikán belül az OTKA súlya és szerepe. Az innovációs stratégia azt mondja, hogy az OTKA dinamikáját 10 százalékban kell tartani, ami azt jelenti, hogy 2013-ra duplázni kell az OTKA nagyságát, tehát 12-13 milliárdra kellene fölvinni most, változatlan áron számolva.
Én úgy gondolom, hogy kellene az állásfoglalásban egy olyan passzus is, amely egyetért a kormány stratégiájában megfogalmazott feladattal, hogy ez évi 10 százalék. Nem tudom, hogy az elmúlt egy évben ez teljesült-e; attól tartok, hogy nem. Mindenképpen indokoltnak tűnik tehát, hogy a törvényhozás ebben a dologban legyen nagyon határozott és szilárd, és lehetséges az is, hogy nem 10 százalékot kellene mondani, hanem a költségvetési hányadnak, a költségvetési K+F-nek egy bizonyos hányadát megfogalmazni, ami lehet 12-13 százalék, ami egyszer már volt. Ebben az esetben lenne egy beépített dinamika, és nem lenne évről évre ez egy eléggé nehezen kiszámítható folyamatnak, vitának az eredménye.
Még egy megjegyzés: az OTKA-t alapként kellene kezelni. Az teljesen elhibázott, akár az innovációs alapnál, akár az OTKA-nál, hogy éves szakaszolásokkal kell számolni, mert ez teljesen szétveri az innovációt, ezt nem lehet csinálni. Úgy vélem, ebben is állást kellene foglalnia az igen tisztelt testületnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések? Tessék, parancsoljon!
VINCZE IMRE akadémikus: Részben ehhez szeretnék csatlakozni. Nyilvánvalóan nagyon komoly probléma az, hogy az OTKA reálértékben folyamatosan csökken. Ennek megakadályozásában jelenthet némi segítséget az az egymilliárd forint, amivel az NKTH támogatja az OTKA-t. A probléma az, hogy ennek a támogatásnak az igénybevétele nem egyszerű dolog, mert az NKTH szabályzata OTKA-idegen abban az értelemben, hogy más a pályáztatási forma. Például 1-2 hetes határidőkkel vannak kiírva a pályázatok, a jó szabványok nincsenek készen idejében, a pénz folyósítása a pályázat elnyerése után egy évvel kezdődik. Tehát alapvetően fontos dolog lenne annak elérése, és nem tudom, hogy ez reális kívánság-e, hogy ha ezt a pénzt megkapja az OTKA, akkor az OTKA-szabályzatoknak megfelelően legyen elköltve. Ebbe az is beleértendő, hogy a beszámoló egy NKTH-pályázatnál úgy néz ki, hogy 1500 karakterrel kell leírni az eredményeket, és az összes többi a benyújtott számlák kezelésére fenntartott hely. Tehát iszonyúan aránytalan az eredményekhez képest az adminisztráció, amit el kell végezni.
Részben ehhez a kérdéshez kapcsolódik egy másik probléma is. Jelenleg az OTKA-pályázatoknak mintegy 20 százaléka részesül csak támogatásban. Egyszerűen nem elég a pénz több pályázatra. Ezen bizonyos mértékig segítene az, hogyha ezeknek a pályázatoknak az összegét nem korlátoznánk olyan magas összegekre, mint ahogy jelenleg tesszük. Tehát, ha csökkentenénk valamivel az összegeket, akkor meg lehetne akadályozni, hogy bizonyos, egyértelműen támogatásra szoruló pályázatok, támogatást megérdemlő témák is életben maradjanak. Pillanatnyilag ugyanis arról szól a helyzet, hogy ezek az életükért küzdenek.
Itt kapcsolódunk ahhoz a kérdéshez, amit már Pálinkás társelnök úr felvetett, nevezetesen, hogy nagyon szétforgácsolódik az OTKA-nak a pályázati rendszere. Ebben az értelemben lehetne összevonni pályázatokat, ilyenekre gondolok, mint az önálló kutatócsoport alapítására szolgáló kiírás, vagy a külföldről Magyarországra érkező kutatók támogatására szolgáló pályázat. Semmi logika nincs abban, hogy ezt a két kategóriát külön kezeljük. Ugyanúgy itt a kiegészítő pályázat nekem igencsak gumi paragrafusnak tűnik, ahol meglehetősen nagy összegeket lehet - 30-50 millió forintot lehet - egy alkalommal kapni, ami egy pályázat összegéhez képest kiemelkedően magas összeg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? Elnök úrnak visszaadjuk a szót.
DR. MAKARA B. GÁBOR (Országos Tudományos Kutatási Alap): Köszönöm szépen. Lehet-e az OTKA-nak önálló tudománypolitikája? Véleményem szerint nem, és nincs is. Egyetlenegy komoly preferenciája van az OTKA-nak, és ez a fiatal kutatók támogatása, ez a posztdoktori. Itt meghatároztuk, hogy legalább 20 százaléka a teljes összegnek odamegy, és ez biztosan teljesül, sőt túlteljesül, de most pontos számot nem tudok adni.
Az, hogy a pályázati rendszer szétaprózott, ezt következetesen halljuk, az első és az utolsó hozzászólás egyaránt erről szólt. Hadd szabadjon azt mondanom, hogy ez egy technikai kérdés. Mindegyik kutatási pályázat, viszont az elbírálás nagyon egyenlőtlen. A 400 tisztelt kutató, aki a bizottságainkban dolgozik, nagyon nem egyenszilárdságú. Az átlag kutatási pályázatok, amelyek 5-10 millió forint/év nagyságrendben vannak, ezek ragyogóan mennek, de abban a pillanatban, ha megjelenik egy olyan igény, amihez 30 millió forint/év kell, akkor belép az irigység ezekben a bizottságokban, és hátrasorolják, kigyomlálják őket, eltüntetik a nagyobb igényeket, hogy minél szélesebb körben lehessen szétosztani a pénzt. Ez egy pszichológiai tény, ez meggyőzéssel nem változtatható. Csak úgy tudunk nagyobb összegeket adni, nagyobb projektekre, kiemelkedőbb embereknek, hogyha külön pályán visszük őket. Ez a fiatalokra is vonatkozik.
Az NF-típusú pályázat ugyanaz, mint a posztdoktori pályázat, azzal a különbséggel, hogy itt 10 és 30 millió forint között egy önálló laboratórium alkotására hat usque tíz ember kaphat pénzt. Ezzel szemben körülbelül száz olyan posztdoktori hely van, amit oda tudunk ítélni. Ezek tehát technikai kérdések, és pályáztatástechnológiai problémának nevezem. Megjegyzem, hogy az OTKA pályázatainak száma nálunk - nem vagyunk hasonlíthatók összegben sem az osztrákokhoz, sem a svájciakhoz, nem is beszélve az angolokról - messze a legkevesebb, tehát mi messze a legkevesebb pályázatot írjuk ki.
Ha már a szétforgácsolásnál tartunk, akkor hadd mondjam el azt, hogy a kiegészítő pályázatok maximuma évi 1,5 millió forint, és összesen négy darabot ítélünk oda belőle. Ez is egy technikai kérdés. Azt, hogy kiegészítsünk egy négyéves projektet, ami a közepén kíván valami újat hozzátenni, akár publikációs pénzzel, akár nemzetközi kapcsolati pénzzel, kiegészítő pályázatként tudjuk csak megoldani. Nem várhatunk újabb két évet, hogy elmenjen a végére, viszont nincs elnöki keret, amiből én oda tudnék adni 1 millió forintot, ha valóban szükség van rá. Ezek minimális összegek, kiegészítő csatornákon keresztül az OTKA összes pénzének az 5 százaléka nem megy ki egy adott évben. Tehát nem aprózzuk szét az OTKA pénzét.
Van egy statisztikánk - nagyon szívesen adunk vagy küldünk belőle bárkinek -, ami egyelőre nincs még a honlapunkon. Ez azt mutatja, hogy 2000 óta a pályázati összegek megduplázódtak a teljes futamidőre, és a darabszám nagyjából megfeleződött; van, ahol másfélszeres, van, ahol kétszeres a szorzó. Egyedül a nagyon nagy pályázatok összege csökkent markánsan; az első körben, elődöm idején még évi 50-60 millió forintot ítélt oda pályázatokra az OTKA Bizottság, ez az igény követésével lement 30-40 millióra, de nincs nagyon sok ilyen nagy pályázat.
Ha nem hozzászólásonként megyek, akkor még rátérnék itt, ezen a ponton arra a nagyon nagy dilemmára, amire az utolsó hozzászóló utalt. Nevezetesen ha engedjük csökkenteni a pályázati összegeket, ha lefaragjuk, megfelezzük az egy pályázatra jutó összeget, akkor kétszer annyi embernek tudunk támogatást adni. Ez a legnagyobb dilemma, ha az ember 5 milliárdból egy egész ország alapkutatásának a pénzügyi ellátásával foglalkozik. Ha mindenkinek feleannyi pénzt adunk, mint amennyi a munkájához szükséges, akkor mi lesz a minőséggel? Ez a vita dúl és dúlt az OTKA-ban évtizedeken keresztül.
A jelenlegi megoldás az, hogy mindenki annyit kap, amennyit kér, amennyiben az reális, nem engedjük faragni. Hogy mi a reális, azt pedig a bizottságok szabják meg. Ezzel értük el azt, hogy nem aprózódik el a kutatási támogatásra jutó összeg, de ennek a mellékterméke az, hogy az idén az OTKA elérte a támogatási mélypontját; 60 százalékról indult 1999-ben, és most 20 százalékon van, miközben nem romlottak a pályázatok és legalább 40 százalék kiváló pályázat. Ez egy nagyon nagy lelkiismereti dilemma. Ha a finanszírozás elindul visszafelé, akkor nem szabad a politikánkon változtatni, ha a finanszírozás szinten marad, vagy netán tovább süllyed, akkor kutya kötelességünk, hogy úgy mondjam, segélyező üzemmódra átváltani. Ez a dilemmánk, és ezért kérdezzük azt, hogy vajon a kormány, a Pénzügyminisztérium, az Országgyűlés tud-e fölrajzolni egy pályát, mert ha most megváltoztatjuk a politikánkat, annak kétéves kifutása van, és utána kapaszkodhatunk vissza oda, ahol jelenleg vagyunk a technológiánkkal. Ha a bizottságoknak azt mondjuk, hogy pardon, rosszul gondoltuk, segélyezni fogunk, nem a kiválóságot fogjuk támogatni, azt nem tudjuk három-öt éven belül visszaállítani arra a pályára, ahol most vagyunk. Tehát ez egy nagyon nagy dilemma.
Én is optimista vagyok, mint Pléh Csaba, azt gondolom, hogy ez a mélypont valóban a feneke a kútnak, és innen csak fölfele vezethet út. Noha tudom, hogy 5 milliárd helyett lehet adni 4 milliárdot vagy 3 milliárdot is, az Országgyűlés, illetve a Pénzügyminisztérium privilégiuma, hogy mennyit utal az OTKA számlájára, de 10-15 milliárd lenne a reális, ahogy ezt Pálinkás József elmondta, és ahogy minden más számításom - nem hasonlítom magunkat Ausztriához, esetleg Csehországhoz hasonlíthatjuk magunkat - azt mutatja, hogy ennyi kellene, hogy legyen a finanszírozásunk. Ha viszont ezt elérhetjük valamikor, akkor nem szabad változtatnunk a technikán, mert ha nagy nehezen négy év alatt elértük, hogy reális összegeket ítélünk oda, és ezek után visszamegyünk ennek a felére, akkor kapaszkodhatunk újra a reális felé.
Keviczky Lászlónak mondom: mi mindent elkövetünk annak érdekében, hogy szerényen segítsük a további pályázati rendszereket. Örültünk annak, hogy az Akadémiának tudtunk segíteni egy adott esetben, örültünk annak, hogy az Országos Doktori és Habilitációs Tanács átvette a technológiánkat valahogy, visszaköszön az ott megvalósított adatbázisban az OTKA adatbázisának számos tulajdonsága. Pénzt is költöttünk arra, hogy 10 ezer körüli tudományos közleményt és nem tudom, hány ezer kutatónak az adatát a miénkből átvegyék a Doktori Tanács adatbázisába, hogy minél könnyebb legyen a kutatóknak.
Az NKTH egy speciális eset, és nekem egyrészt szerénynek, másrészt realistának kell lenni. Amit mi csinálunk, az a tudományos szférára jó, de valószínűleg nem jó a fejlesztésre és a gazdasági pályáztatási rendszerre. Mi egy csomó mindent feltételezünk: minden szereplő tud számítógépet használni, minden szereplőnek olyan internetje van, amilyen, sok szereplő tud angolul, ez a magyar egyetemeken és kutatóintézetekben adott, a vállalkozási szférában viszont nem biztos, hogy megvan. Mi minden gazdálkodó szervezetet, akinek pénzt adunk, regisztrálunk és közvetlen internetes kapcsolatban vagyunk velük. Ezt egy kisvállalkozással nem lehet megtenni. Lássuk be, hogy ez az egészségügyben például sokszor nem működik. Tehát én azt mondom, hogy amit mi itt csináltunk és importáltunk Angliából és Amerikából, a tapasztalatokat át tudjuk adni az NKTH-nak, a rendszerünket nem. Egyet tudunk tenni: a közös pályázatokban a teljes pályázatkoncesszálást felvállaljuk, és a mi normáink szerint megy. Az első 1 milliárd, ami tavaly volt, nagyon izzadságos volt, majd' belegebedtünk, ha szabad ilyen szavakat használni ebben az épületben. A második reméljük, jobb lesz. Két pályázati kiírást a héten koncepcionálisan befejeztünk, májusra remélem, megjelennek, és az év végére a második milliárd ki lesz fizetve; nem úgy, mint az első milliárd, ami az adott évben nem lett kifizetve. De ez talán az országnak sem rossz.
Pártos elnök úrnak, az NKTH elnökének koncepcióját azt hiszem, a bizottság hallotta és olvashatjuk a sajtóban is. Ez három évre tekint előre. Ha a két szervezet együttműködik, abból mi is tanulunk, és reméljük, hogy ők is tanulnak, mind egyszerűsítést, mind technológiát.
Az intézményvezető szólt hozzá ahhoz, hogy mennyi a feladatfinanszírozás optimuma és mennyi nem. A 3. pontról beszéltem, a 4. pontról nem, amelyben az van, hogy a növekményt kell feladatfinanszírozásra fordítani. Jelenleg én is nagyon jól tudom, 40 évet voltam tudományos kutatóintézetben laboratóriumi munkás, hogy az intézményfinanszírozás sem kielégítő. Ezért abból nem szabad elvenni, de hozzátenni feladatfinanszírozással kellene. Ez az én személyes véleményem. Ez nem OTKA-politika, ez tudománypolitika az OTKA szemüvegén keresztül.
Mekkora legyen az OTKA volumene? Rakusz Lajos elmondta, nincs mit hozzátennem. Kivéve azt, hogy az évi 10 százalék, amit a kormány kétéves stratégiája tartalmaz, évi 20 százalékkal indult, valaki lealkudta 10 százalékra. Hogy ki tette, azt nem tudom pontosan, de nagy kárt tett. Nekem ehhez egy hozzátennivalóm van: évi 20 százaléknál jobban ne növekedjen, mert az meg korrumpál és tönkreteszi a mechanizmust. Kína, az Egyesült Államok, Svédország egyes alapjai és a hollandok jelenleg mind ötéves, évi 20 százalékos növekménnyel próbálják meg elérni a céljaikat, ahogy az 1. pontban is írtam, az EU lisszaboni döntése felé. Mindannyian azt mondjuk, hogy ez nem fog megvalósulni. Nem is fog megvalósulni a 3 százalék, de azt lehet látni, hogy az angolok, a németek, a svédek, a finnek mind elindultak további növekménnyel. A finnek a 3,4 százalékról, amikor ott voltam kint tavaly, az év végén, akkor emelték meg a követelményüket évi 4 százalékra. Tehát miközben mi azt látjuk, hogy nem csinál az Európai Unió semmit, szépen csöndben elindultak, és meg fogják valósítani, mi viszont szépen csöndben haladunk a színvonal szinten tartásában, az OTKA pedig csökken.
Remélem, hogy minden kérdésre választ adtam.
ELNÖK: Megköszönve elnök úrnak a válaszadását, én azt gondolom, hogy a bizottság egy olyan anyagot hallgatott meg, és a vitában olyan összegzésre került sor, amelyben nem tehetünk mást, mint kifejezzük azon reményünket, hogy az OTKA-t csak támogatni szabad. Amit megfogalmaztak, úgy nem vetődött fel egy hozzászóló részéről sem, hogy mi az, amivel nem értünk egyet. Ebből adódóan azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy aki egyet tud érteni az írásos anyaggal, a szóbeli kiegészítéssel, valamint a vitában elhangzott kérdésekkel, válaszokkal, azt erősítse meg szavazatával.
Köszönjük szépen. A bizottság egyhangúlag elfogadta. Köszönöm szépen az előterjesztőnek is.
Harmadik napirendi pontunk az Egyebek. Tetszettek kapni egy munkatervi javaslatot, amelyet Pálinkás akadémikus úrral elsőként átbeszéltünk, és volnának további javaslataink. Az energiapolitikát hagynánk, Kákosy miniszter úrtól kértünk időpontot, egyeztettünk, hogy ez áprilisban kerüljön megtárgyalásra. A júniusra tervezett kutatási-fejlesztési-innovációs alkerekasztal javaslatainak megtárgyalását májusra javasolnánk, de nem 6-án, hisz ez az Akadémia hete, hanem 13-án, kedden lenne ez az ülés, amennyiben el tetszenek fogadni. Az Akadémiáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos előterjesztésnél két meghívottat javasolunk, Glatz Ferenc mellett Vízy E. Szilvesztert is javasoljuk, és a júniusi időszakban kerülne erre sor. Ez a tavaszi időszakra vonatkozó javaslatunk.
Az őszi időszakot is egyeztettük akadémikus úrral. Az a véleményünk, hogy a gazdasági ösztönző rendszerek ajánlása a kormány részére talán már szeptemberben is késő, de szeptember az az időszak, amikor még érdemben tudunk foglalkozni vele. Ezért azt javasoljuk, hogy szeptemberben az eredeti napirendi pontot és ezt a napirendi pontot együtt tárgyalnánk, és itt két napirendi pont kerülne megtárgyalásra. Az októberi és novemberi programra nem teszünk javaslatot változtatásra, de természetesen a bizottság tagjai ettől eltérően további javaslatokat tehetnek. Tessék, parancsoljatok! Latorcai képviselő úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Meg szeretném kérdezni, hogy mit várunk az április 1-jei bizottsági üléstől, amikor a parlament lezárja az energiapolitika megtárgyalását, és lesz egy valamilyen kész energiapolitika. Mi a bizottság szándéka ezzel kapcsolatban?
ELNÖK: Parancsoljál!
PALKOVICS LÁSZLÓ: Lenne egy másik javaslatom is, elnök úr. Többször elhangzott a vállalati innováció az előző napirendi pont kapcsán, és azt gondolom, hogy ez a terület eléggé összetett. Általában vállalati innovációról, kutatás-fejlesztésről nehéz beszélni, mert a multinacionális vállalatok, illetve a kkv-k teljes mértékben eltérnek egymástól, és a multinacionális innovációs tevékenységén belül is jelentős különbségek vannak. Ezért az a javaslatom, hogy valamikor a tavaszi időszakban egy rövid napirendi pontot szívesen előkészítenénk ezen a területen, hogy mit jelent pontosan Magyarországon a vállalati innováció, hogy néz ki ennek a struktúrája, milyenek a körülményei, mik az elvárásai a többi területtel szemben, hogy itt a tisztelt bizottság egy kicsit árnyaltabban lássa.
ELNÖK: Igen, tehát van egy javaslat. Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Csatlakoznék Latorcai képviselő úrhoz. Az energiapolitikának a jelen bizottsági szakaszban történő tárgyalása úgy gondolom, hogy idejétmúlt, annál is inkább, mert a múlt héten volt egy nagyon értékes vita az Akadémián erről, amelynek a tapasztalatai be is épültek a határozati javaslatba. Ezért javaslom azt törölni, és az egészet ennyivel előrébb rakni, ugyanis Kiss Péter kancelláriaminiszter úr meghívása, tekintve a költségvetés-tervezési szempontokat, júniusban aktuális, szeptemberben már későn van. Javaslom, hogy töröljük az energiapolitikai napirendet, és az egészet rakjuk előbbre, ha az Akadémiával kapcsolatos előkészítés ezt lehetővé teszi.
ELNÖK: Tehát a javaslat úgy szólna, hogy a június 3-i kerülne áprilisra. (Dr. Józsa István: Igen, és szeptember 2-a pedig júniusra kerülne.) Az Akadémiát szintén csak júniusban tudjuk megtárgyalni. (Dr. Latorcai János: Tartsunk májusban kettőt, és ne tartsunk áprilisban!) Tessék!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Az energiapolitikához, mert ez lesz a neve, fognak kapcsolódni részpolitikák. Tehát értelme van róla tárgyalni, csak nem ebben a feszített szakaszban.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Az a javaslatom, hogy az eredetileg június 3-ra tervezett kutatási-fejlesztési-innovációs alkerekasztal és a többi, azt hozzuk előre április 1-jére. Május 13-ra mehetne az a vállalati innováció, amit Palkovics László javasolt, mert ez valóban olyan kérdés, amit érdemes idehozni. Még júniusban meg lehetne tartani a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter meghallgatását, és akkor júniusban lenne kettő. Az októberi előrejönne szeptemberre, a novemberi nem tud előrejönni.
ELNÖK: Pakucs János!
PAKUCS JÁNOS akadémikus: Annyi lenne a javaslatom, hogy a szeptember 2-i napirendben szerepel - bár társelnök úr azt mondta, ezt hozzuk előbbre - a szervezeti irányítási rendszer átalakítására javaslatok kidolgozása. Ez ügyben már van egy kormányanyag, amely jelenleg miniszteri egyeztetésen van, elsődlegesen a kormány már tárgyalta, és most egy végleges forma várható, információim szerint március döntés születik ez ügyben. Ez a kormányzat irányítási rendszerére vonatkozó javaslat. Nehéz lenne erről szeptemberben vagy akár júniusban vitát nyitni, ha ez az anyag a véleményezések után márciusban döntésre kerül. A javaslatom az, hogy ezt vagy előbbre hozzuk, mert különben nem érdemes róla beszélni.
Viszont egy másik napirendi pontot javasolnék, és a vállalati innovációs tevékenység mellett önálló napirendi pontként javaslom megtárgyalni az egyetemek innovációs tevékenységét, hogy az egyetemek szellemi kapacitásainak hasznosulása Magyarországon milyen mértékben történik. Ez is önálló napirendi pontot érdemelne, a Rektori Konferencia vezetősége, néhány egyetemi képviselő és az oktatási miniszter részvételével.
ELNÖK: Parancsoljál, Csanád!
BÁLINT CSANÁD akadémikus: Tudomásom szerint nincsen olyan fórum, amelyen a tudományról beszélvén ne hangoznék el, hogy tudomány nincs felsőoktatás nélkül, felsőoktatás nincs tudomány nélkül. Szeretném megismételni Keviczky László javaslatát, nem az ő biztatására, hanem azért, mert messzemenően egyetértek vele, miszerint tűzze napirendjére ez a bizottság is egy alkalommal a felsőoktatást, a tudományos teljesítményeket és a PhD képzést, amiről időnként meglehetősen szigorú kritikai megjegyzések hangzanak el, de ez is előrevihetné a tudományt Magyarországon.
Köszönöm.
ELNÖK: Szeretnék kérdezni. A Rektori Konferencia az elmúlt időszakban többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, a jogosságát ez is felveti. Talán úgy kellene, ahogy Keviczky László mondta: az egyetemek és az akkreditáció. (Bálint Csanád: Akkreditációs Bizottság.) Így van, tehát a kettő kapcsolata. Ez felülvizsgálatra szorul. Lehetne ezt javasolni március második felére? (Dr. Pálinkás József bólogat.) Akkor ezt hoznánk be, az egyetemek és az akkreditáció. (Dr. Latorcai János: Erre nem lesz lehetőség, nincs szabad keddi nap.) Elnézést, itt a gond a következő. A Rektori Konferencia májusban új elnökséget választ, ebből adódóan az új elnöknek fel kell készülni, tehát itt ciklusok telnek le. Vagy a most regnáló elnökség ad róla számot, vagy pedig decemberre vagy valamikor az őszi időszakra kerül át, mert valószínű, hogy az első plénumot a Rektori Konferencia új elnökének az elnökség munkájával kell töltenie. Egyetért-e a bizottság azzal, hogy 2008-ban kerüljön be az egyetemi oktatás, kutatás és innováció? (Dr. Latorcai János: December 2-ára?) Akkor ezt tennénk decemberre, ha elfogadja a testület. (Dr. Józsa István: Előzetesen a címet pontosítsuk. - Dr. Latorcai János: A felsőoktatásban szereplő PhD képzés értékelése.) Igen, és az akkreditáció. Amit Keviczky László javasolt címnek, az kerülne bele tervezetként. Újból kérdezem Pálinkás urat, egyetért-e ezzel.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Igen.
ELNÖK: Van-e további javaslat? (Nincs.) Szeretném elmondani, hogy a vállalati innováció is bekerült napirendi pontként. Ha egyes időszakokra csak egy-egy napirendi pont jelenik meg, az ne zavarjon senkit, mert lehet továbbiakat behozni, mindig van olyan téma, amit javasolnak a bizottság tagjai, hogy vegyük fel napirendre. Így volt ez ma is, hisz' előzőleg egy napirendi ponttal találkoztunk, majd az OTKA anyagát megkaptuk, és ez lett a 2. napirendi pont. Tehát azt javaslom, hogy ha módosításokkal elfogadható...
RAKUSZ LAJOS: Elnézést kérek, elnök úr. Kapcsolódnék ahhoz, amit Pakucs János úr javasolt. A helyzet az, hogy mi már foglalkoztunk egyszer a K+F irányítási rendszerével. Ezután került a kabinet elé egy anyag, ennek következtében ez az anyag praktikusan, gyökeresen átalakult, így került be ismét a kabinet elé, és van egy újabb variáns, amin most dolgozik a minisztérium. Tehát ez megítélésem szerint most gyengébb készültségi állapotban van, mint novemberben volt. Ha áprilisra tűzzük ki ezt a napirendet Kiss Péterrel, akkor még érdemben tudunk a K+F irányítási rendszerének javaslatáról véleményt formálni, tehát én áprilisra javaslom szeptember 2. helyett.
ELNÖK: Pálinkás akadémikus úrral konzultálunk. Tehát ezt áprilisra tennénk és másodikként hoznánk be a vállalati innovációt, vagyis ez lenne a szeptemberi 1. napirendi pont. Elfogadható-e így?
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Igen.
ELNÖK: Tehát áprilisban, és a vállalati innováció 2. napirendi pontként kerülne megtárgyalásra.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Nem lehet a vállalati innovációt májusra halasztani?
ELNÖK: Maradjunk emellett, mert szerintem ez kielégítő, és biztos, hogy egy szélesebb vitát is tartalmazó program lesz. Kiss Péter miniszter urat meghívjuk erre, az ő előterjesztésében kerülne ide áprilisban, erről egyeztetnénk. Kérem, a bizottság arra hatalmazzon fel, hogy azt kérjem, ez április első keddjén kerüljön napirendre, vagy ha miniszter úrnak nem felel meg, akkor a második keddet is elfogadnánk, de ragaszkodnánk ahhoz, hogy személyesen őt kívánjuk meghallgatni. Elfogadható-e így? (Nincs ellenvetés.) Akkor ezt a munkatervprogramot fogja megkapni a bizottság minden tagja.
Az egyebekben további előterjesztése kinek van? (Nincs jelentkező.) akkor megköszönöm a jelenlétet, és mindenkinek további kellemes napot kívánok.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 06 perc.)
Dr. Magda Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és B. Zsebők Erika