KIEB-2/2008.
KIEB-5/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2008. április 29-én, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
A tudomány- és innovációpolitika kormányzati tevékenységének áttekintése, valamint szervezeti, irányítási javaslatok *
Kiss Péter kiegészítése, tájékoztatása *
Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Pálinkás József (Fidesz), a bizottság társelnöke
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) dr. Magda Sándornak (MSZP)
Dr. Pósán László (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz) dr. Pálinkás Józsefnek (Fidesz)
Dr. Latorcai János (KDNP) dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
Daróczy Zoltán akadémikus
Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnöke
Rakusz Lajos, az Ipari Parkok Egyesületének elnöke
Simai Mihály akadémikus
Tétényi Pál akadémikus
Ádám Veronika akadémikus
Demetrovics János akadémikus
Freund Tamás akadémikus
Lovász László akadémikus
Teplán István akadémikus
Vincze Imre, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 3 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban: ELNÖK): Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntjük Kiss Péter kancelláriaminisztert! Köszönjük szépen, hogy elfogadta a meghívást. Ugyan a mai napra több meghallgatás is került, mivel az elmúlt napokban miniszterek megbízására került sor, és a kinevezésük előtt a meghallgatáson át kell, hogy essenek, ezért a miniszter úr meghallgatását most gyorsan elkezdjük, mert nem szeretnénk várakoztatni.
Amikor egy hónappal ezelőtt erről a témáról döntöttünk, akkor megfogalmaztuk azt a kérésünket, óhajunkat, hogy további, a kutatás-fejlesztés-innováció témaköréből különböző anyagokkal bombázzuk a kancelláriaminisztert. Miniszter úr, kérünk szépen, ismertess meg bennünket az elképzeléseiddel, majd azt követően kérdésekre kerül sor.
Kiss Péter kiegészítése, tájékoztatása
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Kollegák! Tisztelt Bizottság! Mondhatnám, hogy kérésük megrendelés, kérésük parancs, csak napirendre kellett tűzniük ezt a kérdést, és máris egy jelentős változás küszöbén vagyunk, ami e terület irányítását illeti. A napirend címe is arról szól, hogy a tudomány- és innovációpolitika kormányzati tevékenységének áttekintése, valamint szervezeti, irányítási javaslatok. Nos, ez éppen itt van az asztalon.
Ami az előzményeket illeti, maga a bizottság működése a bizonyíték arra, hogy a mostani döntéseknek is nagyon komoly előzményei vannak. Ha pedig egy kicsit távolabbra és a kutatás-fejlesztés-innováció kérdésére a rendszerváltásig visszanyúlunk, akkor kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb kihívás ezt a területet érte rögtön a rendszerváltást követően. Nem lehet azt állítani - hogyha teljes mérleget készítünk a hazai kutatás-fejlesztés-innováció, szervezetrendszer, támogatás kérdésében -, akkor ez a terület a rendszerváltásnak nyertese lenne. Inkább ellenkezőleg, rövid távon azoknak a kihívásoknak, amelyek érték e területet, nagyon nehezen tudott megfelelni. Ezen alapok között sorolható az a jellege, természete is a kutatás-fejlesztés-innováció kérdésének, amely nem az adott pillanatra vonatkozik, amelyik nem mérhető eredményességében a perccel, hanem természetesen mindig csak folyamatában és a jövővel mérhető.
Mint ilyen, mindig nagy társadalmi pozíciós kérdések eldőlése pillanatában az adott hatalmi-politikai légkörben nem tudott bekerülni a közfigyelem középpontjába e terület, és kellett egy, a rendszerváltást követő konszolidációs időszak, amikor valóban, mint a jövőt meghatározó alapkérdések egyik legfontosabbika igazából napirendre tud kerülni. Ma már Magyarországon nem kell arról külön értekezést folytatni, és nemcsak értelmiségi körben, hanem általános közéleti körökben sem, hogy ennek mi a jövőnkre vonatkozóan, az esélyeinket tekintve a jelentősége. Ebben az értelemben tehát a rendszerváltás óta eltelt időszak meghozta a fordulatot, még akkor is, állítom, hogyha ez nem köthető egy jól megragadható időponthoz, de néhány változássorhoz persze köthető. Utalok csak a '90-es évek végére, amikorra is a K+F szféra konszolidációja elindult, és lényegében fogást lehetett venni azokon a pontokon, amelyekben a tudomány- és technológiapolitikai kollégium kialakult. 2000-ben aztán, e folyamat végén elkészült egy kormányzati cselekvési program, egy stratégiai anyag, amely a "Tudomány- és technológiapolitika 2000." címet viselte.
Ilyen értelemben tehát a rendszerváltást követő évtized úgy zárult le, hogy mondhatjuk, bár a rendszerváltást követően az európai fő irányoktól eltérő, ha lehet mondani, ellentétes irányokban is alakult a kutatás-fejlesztés, innovációpolitika feltételrendszere, lehetősége, társadalmi rangja és az e környéki figyelem, mégis az évtized végére egy fokozatos változás eredményeképpen, egy stagnálást követően új szakasz indulhatott el. Azt lehet mondani, hogy az ezredfordulót követő időszak feladatát a felzárkózás jelentheti, amelyhez egyfajta stabilitás létrejött.
Az innovációpolitikában a rendszerváltás időszakát követően, az ezredfordulót követően néhány szervezeti értelemben is jelentős lépés segíti ma már a munkát. 2003 novemberében a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvény született meg, 2004 decemberében pedig egy egyhangúlag elfogadott innovációs törvény. Aztán, hogy még további kiemelést tegyek, később - az irányítást befolyásoló módon - egy önálló hivatal, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, az NKTH jött létre. Ezek már mind-mind mutatták a lehetséges továbbfejlesztési irányt.
Én a mai napra két papírt is küldtem előzetesen munkaanyagként a bizottság tagjainak, illetve mindazoknak, akik érdeklődők és részt vesznek a bizottság ülésén. Az egyik az irányítás korábban kialakult két alternatív modelljét A) és B) változatban mutatja be, míg a másik anyag a nemzetközi tapasztalatokról és megoldásokról ad egy összefoglalót. Mondhatom, hogy mind a két anyag tanulságait ez a mostani kormányzati munkamegosztás átalakításáról szóló javaslat igyekszik figyelembe venni, hiszen talán a legfejlettebb országok modelljéhez közel álló megoldást választunk akkor, amikor a kutatás-fejlesztés-innováció kérdését kiemelt kormányzati hatáskörbe helyezzük. Megjegyzem, a '90-es évek elején volt erre egyfajta példa, amikor még a Pungor akadémikus úr szintén tárca nélküli miniszterként látta el ezt a feladatot, vezette a területet.
Ugyanakkor most az eddig kialakult intézményrendszer integrációja is megtörténne szándékaink szerint, és a terület jellegéből, természetéből fakadó metszet jellege mellett mégis egyfajta kormányzati koncentráció és integráció jönne létre a kormányhivatalként működő NKTH-ban szándékaink szerint, és az ezt irányító tárca nélküli miniszter direkt módon képviselné a kormány kollektív munkájában e területet, nevesítetten, tételesen és csak ezt a feladatot. Ilyen értelemben azt gondolom, mind a két momentum a nemzetközi példákat és a saját tapasztalatainkat illetően is a jelentős előrelépés esélyét jelenti.
Hozzáteszem, hogy annak a fajta közkormányzati felelősségnek pedig, ami ebből a lényegében minden ágazati politikát érintő szerepéből adódik, ennek a fejlesztési kabinet, mint keret jelent egyfajta megoldást. Ilyen értelemben tehát a fejlesztési kabinet jelenti a keretet, ahol a gazdaság kérdéseitől egészen az intézményes felsőoktatás, oktatás kérdésein keresztül, a megrendelő szerepben lévő ágazati politikák és a kutatás-fejlesztés kormányzati szerveinek képviselői vannak jelen, egyfajta összkormányzati összehangolást végeznek, és emellett a tárca nélküli miniszter és a kormányhivatal hármasa adja az új irányítást.
Így aztán az a papír, amelyik A) és B) változatban tárgyalta az eddig kialakított javaslatokat, nem azt mondom, hogy aktualitását vesztette, hanem inkább aktualitását nyerte a B) változat szerinti leírás. Most könnyű nagylegénynek lenni és azt mondani, hogy én természetesen a B) változat szerinti megoldást támogatom, ami itt a jelenlévők szívéhez is közelebb áll, hiszen ez a versenyképességi műhelyekben és az itteni bizottsági műhelyben is készült. Két okból sem nagy bátorság, egyrészt azért, mert a jelenlévők zömének álláspontját tükrözi vissza, másrészt azért sem, mert a kormányzat emellett tett kezdeményezést most a parlament számára, illetve a saját munkamegosztását ennek megfelelően kívánja átalakítani. Ahogy elnök úr utalt rá, az erre vonatkozó személyi konzekvenciák, a kezdeti konzekvenciák napirendre tűzése most van folyamatban.
Még egy megjegyzést engedjenek meg, ami talán politikai ízűnek tűnik, hogy itt azért az asztalra tegyek. Tekintettel arra, ami a terület jellemzője, hogy nem a pillanat által mérhető jól, erre tekintettel nem is nagyon viseli a direkt hatalmi politika jelenlétét. Viseli sokkal inkább azt a fajta megközelítésmódot, amit a bizottság maga is kifejez, ahogy a társelnöke is kifejezi az együttműködési igényét a parlament különféle felelős politikusai, erői között, hogy különösen az ilyen távlatosságot igénylő kérdésekben nemcsak párbeszéd kell, hanem lehetőség szerint közös stratégia, közös megrendelés a pillanat számára, és közös megrendelés a hosszú távú előrehaladás irányaira nézve. Ezt én szeretném visszaigazolni, és támogatni akarom ezt a felfogásukat, amely a bizottságuk működése módjában ölt testet.
Azt hiszem, hogy ezt a fajta követelményt kell támasztanunk az irányítói hármassal szemben. Ilyen értelemben tehát mind a kabinettől, mind a tárca nélküli minisztertől, mind a hivataltól elvárt, hogy nagyon széles társadalmi kapcsolatokban működtesse a saját hivatali teendőit és feladatkörét. Talán számukra a legitimitásuk szempontjából is legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a tudományos körökkel, közéleti szereplőkkel, az e kérdéssel foglalkozó műhelyekkel, magával a bizottsággal is hogyan lesz képes új kapcsolatokat, új mechanizmusokat kiépíteni az előbbi követelmények mentén. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Miniszter úr, köszönjük szépen a szóbeli kiegészítését. A szóbeli kiegészítés után szeretném azon megjegyzésemet közreadni, hogy Pakucs Jánossal találkoztunk az ülés előtt, egyszerre érkeztünk meg, és ő azzal kezdte, hogy gondoltad volna-e egy jó fél évvel ezelőtt, hogy ilyen ülésre fogunk érkezni? Én nagyon örülök annak, hogy a bizottság együttes munkájának eredményeként a múlt évben már meg tudtuk fogalmazni azt, hogy milyen elképzelésünk van, és ezt megküldtük a miniszter úrnak, a miniszterelnök úrnak, majd folyamatában úgy, ahogy miniszter úr mondta, ebben a bizottságban konszenzussal kértük azt, hogy a tudománypolitikában, a kutatás-fejlesztésben kerüljünk minél közelebb. Indokolt az, hogy azok a lehetőségek, amelyek a különböző tárcáknál megvoltak, egy koordinatív együttmunkálkodás eredményeként a köz számára elérhetőek legyenek.
Szeretném átadni a szót, kérdésre és hozzászólásra megadni a lehetőséget. Tessék, parancsoljatok! Tétényi Pál!
TÉTÉNYI PÁL akadémikus: Tisztelt Miniszter Úr! Két dolgot szeretnék megkérdezni. Említette az úgynevezett Pungor-féle modellt. Ennek két válfaja volt az Antall-kormány alatt, az egyik válfajnál volt egy külön tárca nélküli miniszter, ő volt Mádl Ferenc, s mellette miniszterként az akkori OMFB elnöke, Pungor Ernő. És volt egy második időszak is, amikor Mádl Ferenc már az Oktatási Minisztérium - most nem emlékszem, hogy egyesített minisztérium volt-e vagy sem, a Szalai utcai minisztérium - minisztere volt. Ebben az esetben azt szeretném kérdezni, hogy az-e az elgondolás, ahogy itt a B) javaslatban van? Tehát van egy kutatásért és fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter, és külön van a kormányhivatal vezetője? - ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem ugyancsak a javaslattal kapcsolatos. Akik a testület ülésén részt vesznek, az a tudományos tanács, és itt így szerepel ebben a javaslatban, hogy "Az oktatási és kulturális miniszter mellett működő testület." Ez a B) változatban a 7. oldalon szerepel. Természetesen a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács nyilván nem a gazdasági és közlekedési miniszter mellett, hanem a kutatásért és fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter mellett fog működni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdések? Tessék! Pálinkás társelnök úr kérdezne, és véleményt is megfogalmazna.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, de csak kérdezni fogok, miniszter úr, véleményt majd később mondanék. Azt gondoltam, több kérdés lesz, azért jelentkeztem későn.
Miniszter Úr! A kormányzati struktúrában átalakul a kutatás-fejlesztés irányítása. Ez elsősorban természetesen egy adminisztratív átalakítást jelent, hiszen nincs ma kormány a világon, azt hiszem, amelyik a kutatás-fejlesztés tartalmi kérdéseiben kellő kompetenciával rendelkezne. Ezért az a kérdésem, hogy a most átalakuló rendszerben milyen lehetőséget lát miniszter úr arra, hogy ez a bizottság és más bizottságok is javaslatot tegyenek arra, hogy a szakmai döntéshozatal kialakulása, a szakmai döntéshozatal előtt milyen szakmai szűrőkön menjen ez keresztül.
Az itt leírt, és most már nyilván megváltozott B) változatot én egy kicsit nehezen mozgathatónak tartom. Ültem már kormánytagként kormányban, és tudom, hogy ha egy olyan kabinetet kell összehívni, ahol a kancelláriaminisztert, az oktatási minisztert, a gazdasági minisztert, a földművelésügyi minisztert - itt csak megkérdezem, az egészségügyi miniszter miért maradt ki? - azt gondolom, csak véletlen - az önkormányzatit, a környezetvédelmit és a pénzügyminisztert össze kell hozni egy kabinetülésre, ez már majdnem kormányülés. Ha ehhez még hozzávesszük a tudományos tanácsoknak az elnökeit, amelyből itt három darab van, nem tudom, mennyire mozgatható könnyen és egyszerűen.
Nem teljesen világos az sem, hogy a Magyar Tudományos Tanács, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács még igen, a régiók innovációs tanácsának elnöke nem, és nem teljesen világos számomra, hogy ez mit jelent, mert kétszeresen fedjük le a dolgokat. Ugyanis a szakemberek, gondolom, ha például a gyógyszeriparról van szó, az egyik kalapjukban a régiók innovációs tanácsában ülnek, másik kalapjukban pedig például a gyógyszerkutatási bizottságban, tehát nyilván van ezen még finomítanivaló. Ugyanakkor az én javaslatom ezzel a bizottsági üléssel az lett volna, és most is ez a javaslatom, hogy a szakmai javaslatok kidolgozására jöjjenek létre a nyugat-európai országokban szokásos research council-ok, amelyek természetesen nem hoznak államigazgatási döntést, mert nem ez a feladatuk, ugyanakkor egy megbízható - itt leírták -, "...államigazgatási ciklusokon átívelő, megbízható szakmai hátteret jelentenek."
A politikának, különösen egy ilyen bizottságban a részleteit nem tudjuk elkerülni. Néhány napja derült ki, hogy kutatási és fejlesztési miniszter működik majd, ami lehet jó is, ugyanakkor, ha egy ilyen struktúra mögött van egy biztos kormányzati ciklusokon átívelő szakmai döntéshozatali rendszer, akkor bárhogyan alakulhat a kormányzati munka konkrét szervezése, ha ez a megalapozott, biztos kiválasztással és komoly szűrővel kiválasztott szakmai rendszer ott állhat mindig a magyar kutatás-fejlesztés szolgálatában. Én tehát tisztelettel azt kérem, hogy egy ilyen szakmai előkészítést végző - nevezzük az angol kifejezéssel munkanyelven - research council-rendszer megvalósításában legyen partner a miniszter úr, és majd természetesen erre fogom kérni a kutatásért és fejlesztésért felelős minisztert is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Még van-e kérdés? Parancsoljon!
DARÓCZI ZOLTÁN akadémikus: Én két kérdést szeretnék feltenni. Az egyik az, hogy miniszter úr tud-e magyarázatot adni arra, hogy miért pont most érett meg a helyzet arra, hogy önálló minisztériuma legyen a kutatás-fejlesztésnek Magyarországon.
A másik pedig az, hogy milyen következményei lehetnek ennek a döntésnek a felsőoktatásban? Ugyanis bizonyára több anyag, több információ eljutott a miniszter úrhoz a tekintetben, hogy az egyik oldalról a kutatás-fejlesztés bázisai Magyarországon a kutatóintézetekben vagy a vállalati kutatóhelyekben realizálódnak, de a világtendencia mégiscsak az, hogy mindenütt az egyetemek, főiskolák kutatói tevékenysége jelenti a motort, ott jön az ifjúság be a kutatásba és a jövőépítésbe. Ugyanakkor Magyarországon sajnos elég sok kritikát fogalmaztak meg - idő közben itt a bizottságban is -, hogy nincs világos koncepciója a felsőoktatási törvénynek a tekintetben, hogy hogyan kívánja a kutatást, a fejlesztést támogatni a felsőoktatásban. Tehát mi lesz itt a szereposztás? - nem látom pontosan a szereposztást. Annak idején elég sokat beszéltek arról, hogy kutatási, fejlesztési és felsőoktatási minisztériumra lenne szükség e tekintetben, de maradjunk abban, hogy ez is nagy öröm, ami most kialakul, számunkra legalábbis.
Ez a két kérdésem van, az első inkább politikai jellegű, a második szakmaibb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gógl képviselő úr következik.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Számomra is nagyon nagy öröm ez, mert a bizottság első igazi eredménye. Amikor fölvetődött, hogy legyen kutatást és fejlesztést irányító kormányzati szereplő, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar megvalósul; és ilyenkor az ember telhetetlen. Ugyanis, ha azt veszem, hogy most május van, és tisztázatlan még a leendő miniszter elhelyezkedése, és talán módosulni is fog az az anyag, ahol egy variánsként jelent még meg ez a minisztérium, az emberben már rögtön fölmerül a konkrét igény, mert a meglévő intézményrendszer, törvényrendszer adott, talán jó is, és most az irányítási rendszer javulni fog, de nemcsak az intézményrendszerrel és a tudománypolitikával, tudománnyal, kutatással, innovációval foglalkozó törvények befolyásolják, néha döntő módon, a lehetőségeinket, hanem az adótörvény és a költségvetési törvény is.
Determinált a konvergenciaprogram miatti pályánk, és ebbe belépett egy olyan elem, ami beruházás és kutatás-fejlesztésre fordított összegben egy százmilliárdos tételt jelent; ezek a gyógyszeripar beruházásaira, kutatás-fejlesztésre, technológiára, innovációra fordított összegek. Ez egy olyan nagyságrend, amelyben a kutatás-fejlesztésre fordított összege a gyógyszeriparnak mérhetően lefeleződött, és ez a lefeleződés 30 milliárdos összeget tesz ki. A kérdésem is erre vonatkozik, hogy lát-e valamilyen lehetőséget a kancelláriaminiszter úr, hogy a most kinevezett miniszterünk ezt átgondolva egyezségre jut azzal az egészségügyi miniszterrel, aki nem szereplője a szűkebb előkészítő kabinetnek. Mert ha nem módosul az az európai átlag háromszorosát meghaladó, és a magyar iparban szokatlan, külön 12 százalékos adó, akkor az elvándorlás még nagyobb lesz ezen a területen a személyi állományban; de kitelepítik a gyógyszergyártók a kutatás-fejlesztési programjaikat is más, számukra kedvezőbb szférába.
Ezt mind azért mondom, mert május van, és ismerve Pálinkás képviselőtársamhoz hasonlóan a kormányok működését, nagyon rövid az idő arra, hogy az adótörvényekhez és a költségvetési törvényekhez valami érdemi módosítással be lehessen lépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pakucs János!
PAKUCS JÁNOS akadémikus: Köszönöm szépen. Én azt mondtam, amikor találkoztunk a bejáratnál, hogy valóban fantasztikus dolog történt, ugyanis a szakmai szervezetek az elmúlt tíz évben a különböző fórumokon számtalanszor elmondták, magam is ezt képviseltem, hogy a tudománynak, a kutatás-fejlesztésnek kormányszintű képviseletre van szüksége, miniszteri szintű képviseletre van szüksége, horribile dictu miniszter kell, hogy vezesse ezt a területet. Tehát ez egy nagyon régi igény és régi szándék. Most mégis úgy érzem egy rövid időre, mintha a kordé megelőzte volna a szamarat, mert gyors döntés született, és ezek az anyagok, amelyeket néhány nappal ezelőtt megkaptunk, ezek nem a mostani helyzetre készültek. Úgy gondolom, hogy ebből semmi nem vehető figyelembe, mert ma új helyzet van, és ez az anyag más helyzetre készült.
Feltehetően rövid időn belül el kell készíteni egy C) változatot erre a mostani, megváltozott helyzetre. Nemcsak hogy tanulmányt, változatot kell készíteni, hanem gyorsan el kell készíteni ezeket, mert a statútumok most kerülnek megfogalmazásra, és bekerülnek az alkotmányba is, különböző rendeletekben rögzítik ennek a minisztériumnak a hatáskörét, az együttműködéseket, a hatáskört. Tehát, én azt gondolom, azt kérem, azt javasolnám, hogy bármennyire is rövid az idő, ennek a statútumnak és ennek a munkamegosztásnak a kidolgozásába azok a szakmai szervezetek, szakmai közösségek, akik korábban ezt átgondolták, elgondolták, javasolták, azoknak legyen lehetőségük elmondani a véleményüket. Vagy esetleg a kialakításban valamilyen módon működjenek közre, akár ez a bizottság is, és még számos egyéb testület, hogy ha már egy ilyen jó dolog történt, akkor újból kerüljön a szamár a kordé elé, ne pedig fordítva menjen az egész ketyere; tehát kerüljön a helyére a dolog. Biztos vagyok benne, hogy ez megoldható, mert a nagy lépés már megtörtént, most már csak hozzá kell rendelni a feladatokat, hiszen megvan a lehetőség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Simai akadémikus úr!
SIMAI MIHÁLY akadémikus: Nem kérdést akarok föltenni, hanem néhány gondolatot szeretnék elmondani. Amikor az innovációkról hazánkban szó esik, egy dologról általában megfeledkeznek. Arról feledkeznek meg, hogy nemcsak technikai innovációk léteznek, hanem társadalmi, szervezeti, jogi innovációk, pénzügyi innovációk is, amelyek hatása egy adott társadalomra időnként lényegesen nagyobb - segítő vagy romboló lehet -, mint a technikai innovációké. Amikor tehát itt innovációkról esik szó, nem szabad figyelmen kívül hagyni ezeket az innovációkat sem. Egy ilyen miniszter kinevezése és egy ilyen struktúra felépítése a tudományos rendszerben olyan innovációnak tekinthető, amely radikális változásokat hozhat. Milyenek lesznek ezek a változások?
A társadalmi innovációkkal kapcsolatban vannak normatív felfogások, kutatások, és vannak elemző vagy összehasonlító kutatások. Ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy a normatívnak van jelentősége, mert elemezni mindig csak utólag lehet, vagy korábbi tapasztalatokat lehet, példa erre Istenben boldogult Pungor Ernő korszaka, amiről a kérdést Tétényi Pál tette fel. Megítélésem szerint ugyanilyen érdekes kérdés az, amiről társelnök úr szólt, ez pedig az úgynevezett research council-ok helyzete.
A magyar helyzetben indokolt-e research council-okról beszélni vajon? A MTA-nak azok az osztályai, amelyek egy jelentős tudományterületet fognak át, nem tudják-e esetleg betölteni megfelelő feltételek mellett ezeknek az úgynevezett research council-ok szerepét? A research council-ok általában ott működnek jól és ott működőképesek, ahol jelentős tudományos bázisuk, hátterük van, jelentős anyagi eszközök állnak rendelkezésükre, komoly elemző munkát képesek végezni, jelentős nemzetközi kapcsolathálózatot építhetnek ki. Tehát megítélésem szerint ez is egy olyan érdekes innovációs probléma, amelynek elemzésére óriási szükség lenne.
Felmerült az adózással kapcsolatos kérdések köre is. Itt össze-vissza beszélnek különféle körökben, szakmaiakban is, de főleg a sajtóban, az adórendszer megváltoztatásáról. Vajon felmérte-e valaki például, hogy egy úgynevezett egykulcsos vagy flat adó bevezetése milyen társadalmi következményekkel járhat, vagy járna? Én ezeket csak azért mondom el, hogy egy ilyen anyagban és egy ilyen változásnál nem lenne szabad kihagyni ezt a kérdéskört sem, hogy hogyan lehetne jobban figyelembe venni azokat az úgynevezett újításokat, amelyek a társadalommal, a jogrendszerrel, az ország gazdaságának, társadalmának működésével és működőképességével kapcsolatosak.
Végül arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy hogyan működik az a közeg, amely az innovációkat végzi, amelyikben tekintettel kell lenni arra, hogy vajon például a magyar vállalati struktúra vagy az akadémiai kutatóhálózat miképpen reagál ilyen feltételek változására. Megítélésem szerint a társadalmi innováció problematikájára lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Miniszter úr, parancsoljon!
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen. Köszönöm a kérdéseket és a megjegyzéseket is. Meg akarom erősíteni először is, hogy éppen az adja a mostani párbeszédünknek is az értelmet, hogy egyfajta közös iterációban próbáljuk meg kialakítani ennek az új irányítási modellnek a társadalmi kapcsolatrendszerét, elhelyezkedését abban a világban, amit a bizottság meglehetősen sokoldalúan képvisel. Erre lehetőséget ad a következő időszak, és természetesen a mostani vita is befolyásolja ezt, hiszen éppen azért is jöttem el, hogy ne egy minden kérdést lezáró kezdeményezésnek tekintsék a kormány irányítást megváltoztató kezdeményezését, hanem sokkal inkább kapuk nyitásának.
Kapuk nyitása ez abban az értelemben, ahogy több kérdésben elhangzott, hogy vajon jelenti-e azt, hogy akár egy új, biztos szakmai modellt választva biztos hátteret teremtsen magának ez az intézményrendszer ciklusokon átnyúló módon - kérdezi Pálinkás képviselőtársam. Részben válaszként: jelenti-e ez azt, hogy ebben akkor nagyobb szerepet kell, hogy betöltsön maga az Akadémia és annak tudományos műhelyei? Jelenti-e azt, hogy ennek a bizottságnak magának is komoly szerepe van abban, hogy hogyan alakuljon ennek a kapcsolatrendszernek a mikéntje, illetve, hogy ez a fajta tevékenység milyen általános, a konkrét kutatás-fejlesztést és innovációt, tudománypolitikát nem érintő kérdésekben is hogyan alakítson ki álláspontot és képviseljen egyfajta metszetet.
Ezek azok a kérdések, amelyeket közhatalmi alapon lezárni nem lehet. A tudomány is olyan - utaltak rá többen is -, hogy az innováció nem irányítható, és nyilvánvaló, hogy ezen a területen a hatalmi szóval hozott döntések belehullnak a porba; ilyen értelemben csak percemberek hoznak e területen hatalmi döntéseket, vagy percemberekké válnak, akik ilyet tesznek. Ezért minden olyan felvetést, amelyik a beágyazást, a szakmai, társadalmi háttér kérdését veti fel, szeretnénk visszaigazolni akár úgy, gyakorlatiasan is, hogy megígérem a kormányzati előkészítők nevében, hogy itt, az e körrel való konzultáció keretében lehet a részleteket, a működést, az irányítási modell működését kialakítani.
A mostani elgondolások szerint, hogy Tétényi Pál első kérdésére válaszoljak, a tárca nélküli miniszter és a hivatal vezetője két feladatkört jelent. Ilyen értelemben ez egy garanciális elem arra nézve, hogy legyen kapcsolat a politikai döntéshozók és a testület között, és természetesen legyen egy szakmai garancia is arra nézve, hogy világos módon - nem politikai megrendelés alapján - születnek a döntések.
Tétényi akadémikus úr második kérdésére megjegyzem, hogy félreértés ne legyen, a B) változat nem kormányzati változat, csak nagyon közel áll a kormány szándékához, hiszen a gazdasági versenyképességi kerekasztal javaslatát mutatja be. Nehogy egy pillanatig azt gondolják, hogy el akarnék határolódni attól, mert dallamát, szándékát tekintve kifejezetten annak a törekvésnek felel meg, amilyen kezdeményezést most maga a kormány is tett. Természetesen a részleteket illetően más megoldásokat is választottunk, mint ahogy utaltam rá, a kormány kabinetjeinek a feladatkörét mi szélesebbre gondoljuk nyitni. Olyan fejlesztési kabinetben gondolkodunk most, amelyiknek egyik fontos pillére a kutatás-fejlesztés, a tudományszervezés ügyeinek behozatala, de a másik pillérében ott kell, hogy legyenek az ágazatpolitikai megrendelések és általában a gazdaságfejlesztés kérdései, és így együtt a fejlesztés kérdésének egy kabinetben való tárgyalását szeretnénk most megvalósítani. Ennek nyilván az összes konzekvenciája a javaslatban hozott testületre vonatkozik, hogy egy példát is rögtön mondjak.
Azt szeretném magam is, hogyha volna a mindenkori kormányzatok kapcsolatrendszerében nem kevés olyan elem, amelyik lehetőség szerint nemzeti konszenzuson nyugodna, amelyiket nem kellene a különféle színű kormányzatok időszakában újra és újra automatikusan megváltoztatni, ha nem a politika változásai jelentenék a kihívást a felülvizsgálatra, hanem az élet, vagy az adott terület változásai jelentenének kihívást. Tudom én, hogy a mai világunkban ez meglehetősen idealisztikusan hangzik, de most egy olyan tudományterülettel foglalkozunk, amelyik ilyet igényel, hogy ideái is legyenek az embernek. Hát, hadd legyen nekem is ideám erre vonatkozóan; talán éppen e területen kínálkozik ez leginkább.
Daróczy akadémikus kérdezi, hogy miért éppen most? Professzoros a kérdés, hiszen a miért éppen most kérdésére mindig éppen most kell válaszolni. Az én felfogásom szerint a mi kezdeményezésünk mögött elsősorban az van, hogy most úgy értékeljük Magyarország helyzetét, hogy immáron a rendszerváltást követő nagy, jelentős változások, és a 2006-os kormányzásunk első két évének jelentős mennyiségi kiigazító változásai lezárultak. Ezt követően új szerepe van a minőség kérdésének, és új szerepet szeretnénk ennek szánni nemcsak abban az értelemben, ahogy a fejlesztés kérdését általában is sokkal komolyabban akarjuk a kormányzati munkamegosztásban, a hierarchiában szerephez juttatni - a többi változás is mutatja, hogy ilyen irányú szándékunk van -, hanem abban a vonatkozásban is, ahogy az új minőségek szerepét egy innovatív kormányzati magatartással a társadalmi közéletben szeretnénk látni és sokkal inkább szolgálni. Megjegyzem, az én szememben - és erről nem szeretnék most egy politikai polémiát nyitni - a megnyitott reformok szándéka is éppen ez volt, hogy új minőségi viszonyokat próbáljunk kezdeményezni és berendezni.
Abban nyilván lehet vitát folytatnunk, hogy ki, milyen sikeresnek ítéli ezt, de fogadják el tőlem, hogy a mi kezdeményező szándékunk éppen az állampolgárok és a társadalom viszonyrendszerének egy új minőségű átalakítására irányul, arra, hogy aki a szolgáltatást kapja és igénybe veszi, az lehessen a piedesztálon, ne pedig az határozza meg a viszonyokat - mint sok társadalmi alrendszer esetében -, aki a szolgáltatást nyújtja. Ezeknek a reformoknak a zöme az állampolgár szuverenitásáról szól, legalábbis sokunk szándéka szerint, az állampolgár szuverenitásáról, arról, aki mint kuncsaft lehessen szuverén és megrendelő egyre inkább, és élvezhesse ennek társadalmi konzekvenciáit.
Egyfajta olvasatban a rendszerváltás egésze is éppen erről szól, és ez létrejött a politikában, létrejött a gazdaságban, ahol a szolgáltatók és az eladók versenyeznek az állampolgárért. Hát, miért ne jöjjön le a társadalom többi szektorában, szférájában, ahol a közszolgáltatók egy jelentős részének is helyes, hogyha az állampolgárért zajlik egyfajta kínálati verseny. Nos, ezek az új minőségek iránti kihívások azok, amelyekről azt remélem, hogy a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés kérdéseit, a jövő kérdéseit ilyen erővel akarják napirendre tűzni. Ezért is talán mostanra érett meg az idő, az első két év változásai után, hogy részben egyfajta visszatérést a kormányzati gyakorlathoz, részben ennek megújítását és meghaladását egy javaslatban hozzuk most ide.
Bonyolult, nehéz kérdés, nem is akarom rögtönzéssel megválaszolni a felsőoktatási aspektust, de azért egy dolgot szóba hoznék, még akkor is, hogyha a kérdésből nem ez a válasz következne. Azt, hogy napjaink közkeletű paradoxonja a hazai kutatás-fejlesztés kihívása, ennek hasznosulása, az alapkutatások felhasználása, a gyakorlati életig való eljutása és hasznosulása, és egyáltalán a kutatás, a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatrendszerének a kérdése. Például ilyen, csak nagyon-nagyon leszűkítve a felsőoktatási képzés és a munkaerőpiac viszonyrendszere. Ez utóbbi bizonyos szeletében én gyakorlottabb vagyok, az ismereteim jobbak, és azt tapasztalatom, hogy bizony-bizony az ezt irányító felelősök, mi magunk is és az intézmények ezeket a kérdéseket nagyon sokáig meg tudták kerülni. Most már nem tehetjük meg, hogy megkerüljük ezeket a kérdéseket.
Nagyon remélem, hogy a kutatás-fejlesztés, a tudománypolitika hétköznapi kérdéseit abból az aspektusból is egyre inkább lehet majd vizsgálni, hogy a társadalmi elismertséget azért mégiscsak a társadalom hétköznapi, ez irányú tapasztalatai, az eredményességre irányuló tapasztalatai kell, hogy valamelyest befolyásolják, nemcsak az elvont, hosszú távon megmérhető, főleg visszamenőleg mérhető távlatos tanulmányok. Azt hiszem, többet kell adnunk a hétköznapi tapasztalatoknak, többet kell tudnunk adni a gyakorlatnak, és akkor biztos, hogy nagyobb lesz a társadalmi támogatottsága is mindannak, ami ezen a területen zajlik.
Örülök, hogy Gógl képviselő úr úgy ítélte meg példájával, amit a gyógyszeriparról elmondott, hogy igaz az az állítás, hogy a kormányzati szerepek mellett a piac szereplői is nagyon befolyásolják a hazai kutatás-fejlesztés dolgát. Nem egyszer találkozhatunk azzal a leegyszerűsítéssel, hogy akkor nézzük meg, a K+F mennyi támogatást kap az állami büdzséből, akkor csináljunk egy rangsort, és, hogyha 0,8 a GDP-arány, akkor ez nagyon nincsen rendben, ha pedig már 2 százalék körül van, akkor az nagyon rendben van, holott az államnak nemcsak ez a felelőssége.
A kormányzatnak az is felelőssége, hogy a nem kormányzati szereplők ezt mennyire tehetik, mennyire van az érdekkörükben, és milyen az a gazdasági szabályozó környezet, amelyik őket ebben involválja, amelyik szerepre hívja, amelyik, hogyha van olyan iparág, amelyikben mi bizonyos alapadottságokkal, hungarikumokkal rendelkezünk a kulturális hátteret illetően, akkor azt éppen - kifejezetten jellegénél fogva - ebbe az irányba ösztönözze. Fölírtam magamnak a tételes választ, de gondolom, képviselő úr sem várja ezt most tőlem, de az biztos, hogy a jogalkotás következő időszakában ez egy fontos kérdés, úgyhogy a beszélgetésünknek a magam részéről az egyik leckéje és tanulsága ez, és közvetíteni fogom a tárcáknak, a pénzügyi tárca vezetőjének és a leendő tárca nélküli miniszternek is, hogy gazdája legyen ennek a kérdésnek.
Pakucs János felvetéseivel egyetértek. Már az előbbiekben utaltam rá, hogy a mai beszélgetésünknek és az eddigi bizottsági munkának éppen az ad értelmet, hogyha a jelenlévők mindannyian nagy ambícióval vállalkoznak arra, hogy a korábbi változatokban, műhelymunkában leírtakat a mostani döntéssorhoz hozzáigazítsák, illetve a döntéssor részleteit segítsenek csiszolni. Én ezt keringőre szóló felhívásnak gondoltam, és nagyon örülnék, ha élnének a jelenlévők ezzel.
Azt pedig kifejezetten köszönöm, hogy mint példa felmerült, hogy a kormányzati kezdeményezés a társadalmi innováció egyik kategóriájaként is felfogható. Ez egy példában érkezett, de ellenkező példákat is tudunk, amelyekre jó szóként nem ráhúzható a társadalmi innováció a közélet szereplőinek kezdeményezése részéről. De nagyon örültem, hogy a megjegyzés a szűkebben vett kutatás-fejlesztésen, tudománypolitikán túl egy jóval szélesebb társadalmi felelősségre irányította rá a figyelmünket. Én rendkívüli módon pártolom ezt, és ha most ennél továbbmennék, akkor valóban egy politikai fejtegetésbe bonyolódnék, ezért most ezt nem akarom megtenni, nem is ez a tárgya a beszélgetésünknek.
De az egészen biztos, hogy helyes, hogyha képesek vagyunk olyan működést kialakítani, olyan kormányzati működést, közéleti kapcsolatrendszert, amely nagyon sok szabad vegyértéket abban az értelemben is, hogy mindazok a kihívások, amelyek a mi rendszerváltásunk óta eltelt időszakunkban, a parlamenti rutinokban 2-3 hónapos kihívásokként jelentkeznek - egy adórendszer megújítására vonatkozóan akár -, vagy oktatási rendszerek átalakítására vonatkozó kezdeményezések, azokkal szemben, ezt megváltoztatandó, a közéleti szereplőkkel szemben jelentősebb igénnyel legyünk. Jelentősebb igénnyel legyünk a közéleti szereplőkkel szemben annál, minthogy 2-3 hónapos futamidejű előterjesztések gazdái - merthogy társadalmi hatásukban ezek nem 2-3 hónapos futamidejűek, hanem adott esetben - emberöltőnyi esélyeket befolyásoló kérdéseket vetnek fel.
Nagyon nehezen lesz majd elemezhető 10-15 év múlva, hogy az elmúlt 15-18 évünk girbegurbái, 2-3 hónapos szakaszos felelősségei hogyan befolyásoltak társadalmi esélyeket, vagy akár Magyarország nemzeti versenyképességi esélyeit is. Nem a kutatás szempontjából, a kutathatóság szempontjából szeretném, ha ez kiszámíthatóbb volna, hanem a mi életünk, a hétköznapjaink szempontjából. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr válaszát. Kérdezem, ki kíván a választ követően észrevételt tenni?
RAKUSZ LAJOS akadémikus: Köszönöm, elnök úr. Említést tett a miniszter úr arról, hogy a versenyképességi kerekasztal keretében formálódott ez a bizonyos B) variáció. Ez a kerekasztal februárban tárgyalta az irányítási anyagot, mert az innovációs stratégia egyes számú feladata, pontja az, hogy az irányítással foglalkozni kell, figyelembe kell venni a nemzetközi gyakorlatot is, és nyilván a magyar érdekeket kell mindenekelőtt érvényesíteni. Ebből az is következik, hogy az innovációs törvényhez kellett igazodni, és itt a technológiai innovációról van szó.
Nyilvánvalóan az innováció áthatja az egész társadalmat, de amiről itt beszélünk, ez a technológiai innováció, és ebben a körben pedig a kulcselem az, hogy az a szellemi tudás, amivel rendelkezünk, hogyan jelenik meg a gazdasági életben, és hogyan lesz ebből a gazdaság számára emelő hatás, hogyan lesz nagyobb az életszínvonal, hogyan élünk jobban. Hogyha így leszűkítjük a dolgot, akkor látnunk kell, hogy van néhány alapdolog, amiben dönteni kell. A legfontosabb dolog, amin már túl vagyunk, hogy a kormányban legyen gazdája az innovációnak.
Most úgy néz ki, hogy nem is egy gazdája van, hanem kettő, hiszen van egy általános felelőse az innovációnak, de az a bizonyos gazdasági csúcsminisztérium, a fejlesztési miniszter, aki rendelkezik lényegében az Új Magyarország fejlesztési terv keretében az európai uniós forrásokkal, az ugyancsak az innováció egyik képviselője. Tehát rendkívüli módon megerősödött az innováció képviselete a kormányban, de ez valóban csak az első lépés, és ezen tovább kell lépni.
A második dolog az, amit hangsúlyozni szeretnék, hogy szó sincs arról a kerekasztal keretei között, hogy bárki is irányítani szeretné az innovációt; a finneknél sem ez történt, a Nokiát sem a kormány találta ki. Azt a rendszert kell felépíteni, amely keretei között az innováció jól működik, és eredményes tud lenni a tudomány. Ehhez a rendszerhez szükség van ezekre a fórumokra szerintem, amelyek a B) variánsban szerepelnek, bár ezek az A) variánsban is megjelennek. De ami nagyon fontos, hogy létrejön egy nemzeti innovációs rendszer, s ezen belül egy nemzeti innovációs ügynökség, amely nagy súlyt helyez a regionális ügyekre. Az elmúlt néhány évben a régiók területén történt a legnagyobb változás, ezért ezt tovább kellene fejleszteni akár azzal is, hogy az innovációs alap egy nagyobb részét kapnák meg a régiók - mondjuk, az innovációs alap 50 százalékát -, és ezáltal az innováció ezen a területen közvetlenebb módon hatna a gazdasági szférában.
Fontosnak tartjuk azt, hogy az NKTH kormányhivatal legyen. Érthetetlen számomra, miért van az, hogy OMFB kormányhivatal volt, aztán lett egy helyettes államtitkárság, most nem kormányhivatal. Tehát ideje lenne ezen a területen is a helyére tenni a dolgokat, és igenis az NKTH-nak ezt a pozíciót a későbbiekben meg kellene adni.
Ugyancsak olyan ügy, amire talán megérett az idő, hogy úgy az OTKA, mint az innovációs alap kezelésénél alapként szabályozzuk ezek működtetését. Az innováció nem viseli el az egyéves szakaszolásokat, hosszabb távú programok vannak, néhány év előretekintés szükséges. Tehát én nagyon sürgetőnek tartom azt, hogy itt a szabályozás igazodjon az élethez.
Még egy dolgot szeretnék fölvetni, ami ugyan nem az innovációs miniszter körét illeti, hanem a fejlesztési miniszter körét, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv keretei között egy 2009-2010-es új akcióprogram indul. Ennek az akcióprogramnak a kidolgozása most történik, ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben az innováció súlya meglehetősen kicsi. A gazdasági operatív program súlya is kicsi, csak 9,3 százalék volt eddig, és ezen belül az innováció aránya magas, 30 százalék, de összességben, az egészen belül kicsi. A csehek például az innovációnak külön operatív programját fogadták el 8 százalékos súllyal. Megfontolandónak tartom, hogy akkor, amikor készül a következő kétéves akcióterv, legyen egy innovációs operatív program, és jelentősen nagyobb súllyal, mint ahogy az jelenleg van, és talán ezt a programot lehetne a K+F tárca nélküli miniszterhez kapcsolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nekem, mint elnöknek az a feladatom, hogy arra figyelmeztessek a második körben, hogy a miniszter úr által elmondott válaszokhoz kapcsolódóan fűzzünk véleményt. Ehhez kapcsolódóan kinek van még véleménye? - ezt szeretném kérdezni. (Nincs jelzés.) Miniszter úr, erre a felvetett kérdésre óhajtasz még válaszolni?
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen. Az első, amit szeretnék megerősíteni, az az, hogy a mostani kormányzati kezdeményezésnek, ami az irányítási rend átszabását illeti, többek között az egyik szándéka, azon túl, hogy közvetlen felelőse legyen a kormányban a területnek, az éppen az, hogy a terület szakmai kérdéseivel foglalkozó hivatalnak a súlyát, rangját emelje. Ilyen értelemben Rakusz Lajos fölvetését visszaigazolom, megfelel a kormányzati hivatali rangra emelésnek az NKTH.
Ami pedig az innovációnak a fejlesztési programokban való súlyát, arányát jelenti, talán éppen az a típusú fejlesztési kabinet adhat erre jó választ, ahol is rendszerszerűen képes a fejlesztéssel foglalkozó új tárca és a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó tárca nélküli miniszter egy testületen belül ennek a követelménynek is érvényt szerezni. Talán éppen a fejlesztési kabinet a legjobb fóruma annak, hogy a sajátos ágazati kihívásoknak megfelelő fejlesztési akcióprogramot lehessen 2009-2010-re kialakítani. Azt gondolom, hogy a szereplők segítenek a jobb arányok elérésében, tehát a szereplők nagyobb kormányzati súlya, befolyása és egyáltalán léte hozzásegít az ön által említett követelmények érvényre juttatásában is. Tehát a kétirányú felvetésére azt kell mondanom, hogy ez a szervezeti-szerkezeti változás több esélyt, több garanciát fog tudni jelenteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, a bizottság tagjai és tanácskozási jogú tagjai nevében megköszönöm, hogy elfogadta a meghívást, és megismertette velünk a témában felvetett kérdésekre a válaszait, hogy válaszolt a kérdéseinkre. Köszönjük szépen.
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen én is.
ELNÖK: A bizottság tagjait és a meghívottakat arra kérem, hogy még egy-két percre maradjanak, hiszen az egyebekben szeretnénk megbeszélni a következő ülésünk időpontját és témáját.
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen a meghívást, és jó munkát kívánok a továbbiakban is!
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Pálinkás alelnök úrral egyeztetve az a javaslatunk, hogy a következő ülésünkre a miniszter urat, Molnár Károlyt hívjuk meg, és május második felében, egy keddi napra tennénk ezt a bizottsági ülést. (Dr. Pálinkás József: Inkább május 27. legyen.) Még egyeztetek a holnapi napon a miniszter úrral, és pontosítjuk az időpontot, de addig is tartsák napirenden a témát, jegyezzék a naptárba! Elfogadja ezt a bizottság? (Bólintással jelzik egyetértésüket a képviselők.) Addig minden egyes anyagot kiküldenénk, mert bizonyos mértékig szeretnénk megformálni a kérdéseket, hogy mire várjuk a válaszokat. (Egyeztetés.)
Pálinkás alelnök úrral egyeztetve május 27-én, 14 órára hívjuk össze a bizottsági ülést. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 6 perc)
Dr. Magda Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika