KIEB-4/2008.
KIEB-7/2006-2010.

Jegyzőkönyv^?

az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2008. október 28-án, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat: 3

Az ülés résztvevői: 4

A bizottság részéről: 4

Megjelent: 4

Helyettesítési megbízást adott: 4

Meghívottak részéről: 5

Hozzászólók: 5

Megjelentek: 5

Elnöki köszöntő 6

A kutatás-fejlesztés-innováció stratégiai kérdései 6

Dr. Molnár Károly tájékoztatása 6

Képviselői kérdések, vélemények, válaszok 13

Napirendi javaslat:

1. A kutatás-fejlesztés-innováció stratégiai kérdései
Előadó: Dr. Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter

2. Az eseti bizottság jelentésének megvitatása és elfogadása

3. Egyebek

Az ülés résztvevői:

A bizottság részéről:

Megjelent:

Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Józsa István (MSZP)
Podolák György (MSZP)
Dr. Szabó Zoltán (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott:

Kormos Dénes (MSZP) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)

Meghívottak részéről:

Hozzászólók:

Dr. Molnár Károly tárca nélküli miniszter
Pakucs János akadémikus
Rakusz Lajos akadémikus
Tétényi Pál akadémikus
Vincze Imre, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

Megjelentek:

Dr. Kolber István, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
Daróczy Zoltán
Demetrovics János
Freund Tamás
Németh Tamás

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 7 perc)

Elnöki köszöntő

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit! Külön tisztelettel köszöntöm Molnár Károly miniszter urat és államtitkár urat.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy többen felvetettétek, hogy a nyár beálltával ez az eseti bizottság megszünteti-e a munkáját vagy nem. Én úgy gondolom, hogy ez nem megalapozott felvetés. Vannak átmeneti problémáink, így többek között még nincs társelnökünk, de én azt remélem, hogy előbb-utóbb ez a kérdés is meg fog oldódni. Szeretném jelezni, hogy a frakcióvezető úrhoz fordultam ezzel a kérdéssel, és Navracsics úr ígéretet tett arra, hogy mind a létszám pótlására - Pálinkás akadémikus úr kiválását követően -, mind pedig a társelnöki posztra javaslatot tesz.

E rövid bevezető után szeretném bejelenteni azt, hogy a kiküldött meghívótól eltérően ma elmarad a 2. napirendi pontunk, mert a Csopaki Gyula elnök úrral történő egyeztetés félresikerült, konkrétan nem történt meg a mi részünkről, ezért őt a következő ülésünkön szeretnénk meghallgatni. Kérem, fogadjátok el, hogy ez ma elmarad, amiért szeretnék elnézést kérni. Így tehát az első napirendi pont és az egyebek kerül megtárgyalásra.

Aki elfogadja, hogy ezek a napirendi pontok kerüljenek megtárgyalásra, azt kérem, kézfelnyújtással erősítse meg. (Szavazás.)

Köszönöm szépen. A bizottság egyhangúlag elfogadta.

A kutatás-fejlesztés-innováció stratégiai kérdései

Ezután megkezdjük a munkát, és megkérem Molnár Károly urat, hogy tartsa meg előadását. Miniszter úr!

Dr. Molnár Károly tájékoztatása

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy az eseti bizottság előtt az elképzeléseinkről be tudok számolni. Ennek aktualitása van abban a tekintetben, hogy a kormány munkaterve szerint a novemberi kormányülésre három előterjesztést kell készítenünk, amelyek ennek a feladatnak az irányítási rendszerére vonatkoznak, úgyhogy az eseti bizottság véleményét is szeretném kérni az elképzelésekről és a tanácsait is, mert még most lehetőség van arra, hogy ez az irányítási rendszer, amit ennek a feladatnak a megvalósítására kialakítottunk, közmegelégedésre legyen kialakítva.

Ahhoz, hogy erről be tudjak számolni, hogy milyen új irányítási rendszert gondolunk ezen területre, szeretnék e rövid, félórás előadásomban egy helyzetképet bemutatni, hogy hogyan is áll ez a terület, a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés-innováció. A helyzetkép alapján most kicsit segítségemre van az, hogy az OECD éppen nemrégen tárgyalta ezt a területet, szakvéleményt adott róla, amelyben jelentősen segítettünk az adatok összeállításában, így most annak ajánlásait is figyelembe lehet venni. Ezek alapján fogalmaztuk meg a miniszteri hatáskörbe tartozó feladatokhoz a célokat, a feladatokat, és ehhez próbálunk egy irányítási rendszerre javaslatot tenni, amelyhez szeretném, ha itt véleményt kaphatnánk róla. Tehát ez lenne magának az előadásnak a felépítése.

Ezt a miniszteri posztot úgy hozták létre május 6-án, hogy a kormányzat elhatározta, hogy a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés-innováció témaköre kormányzati szinten is jelenjen meg, hogy kormányzati szinten e terület képviselete történjen meg, és minden olyan döntésnél, amely ezt a témát érinti, a véleményemet kikéri a kormány, illetőleg minden olyan döntési körben, ahol ennek a területnek szerepe van, a véleményemet ki tudom nyilvánítani. Pozitívan mondhatom, hogy az eddigi kormányüléseken ezt nagyon jól lehetett érvényesíteni. Azért kezdtem ezzel, mert ez egy új helyzet, nemcsak az, hogy ezt a területet a kormányban egy miniszter képviseli, hanem azért is, mert egy kézbe került a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés-innováció irányítása vagy legalábbis összefogása, ami azt jelenti, hogy egy olyan új feladat fogalmazódott meg, amelytől azt várja a kormány, hogy az a kevés pénz, amely rendelkezésre áll erre a területre, hatékonyabban legyen elhasználva, a társadalom érdekeit, a versenyképességet növelő módon legyen felhasználva, a párhuzamosságok legyenek megszüntetve, illetőleg a prioritások mentén próbáljunk hatékonyabbak lenni. Hogy ezeket a célokat hogyan lehet megvalósítani, és milyen alapról indulunk, erről szeretnék egy rövid helyzetképet előrevetíteni. (Vetített számítógépes prezentáció.)

Ezt az ábrát biztosan sokan láttátok, látták, az Európai Unió minden évben csinál egy innovációs hajlandósággal kapcsolatos táblázatot, amelyik 20 mutatóból áll. A mutatók nagyon sokrétűek - majd egy-kettőt ki is fogok emelni -, és ez alapján látható, hogy az európai uniós átlag 0,46, és ehhez képest Magyarország 0,26-tal eléggé a végén van. Ez azt jelenti, hogy van mit javítani az innovációs hajlandóság tekintetében.

Ha a következő ábrára ránézünk, láthatjuk, hogy kevés a költés és kiegyensúlyozatlan a szerkezet. Jól ismert szám különösen ebben a körben, hogy a 2007. év statisztikai adatai szerint Magyarországon 2007-ben a GDP 0,97 százalékát költöttük el. Mindig úgy szoktam mondani, hogy ez kvázi stagnál, mert 2006-ban ez egy százalék volt, de nem jó a derivált előjele, merthogy ez negatív, és jobb lett volna, ha pozitív. Ilyen szempontból azt gondolom, valóban azt gondolom, hogy kevés a pénz, és majd később rá fogok mutatni, hogy ez mennyi is összességében, és hogyan tevődik össze, de látni kell, hogy nem elég jó a hatékonysága sem, ahogy az előbb említettem, és nem elég jó az aránya sem, az összetételi aránya.

Az összetétel aránya a jobb oldali ábrán látható, a szektoronkénti megoszlás, amelyiken, hogyha a 2006-os ábrát is ide fölvetítettem volna, még rosszabb lett volna a kép, mert 2006-ban durván egy százalék körüli volt a GDP, akkor ennek 70 százalékát állami támogatás tette ki és 30 százalékát a vállalati támogatás. Ez most már a mai helyzetet tükrözi, amely sokkal kedvezőbb ebben a tekintetben, mert látható, hogy közel 50-50 százalék - nem számítva a külső kis százalékokat - az állami és vállalati hozzájárulás, ami azt jelenti, hogy sikerült abba az irányba elmozdulni ezen az összegen belül, hogy az arány jó értelemben változzon, hiszen az európai 1,8-1,9 százalék - ennyi az Európai Unió átlaga a magyar 0,97-hez képest - arányában körülbelül 30 százalék az állami és 70 százalék a vállalati hozzájárulás. Ettől mi még messze vagyunk, de elmozdultunk ebbe az irányba.

A mai helyzetet nem kell ecsetelnem, a mostani pénzügyi, gazdasági helyzetet, ezért nem is nagyon hiszem, hogy az állami támogatás növelhető lenne. Nem is lenne elegáns, ha mi most ezért küzdenénk, de én azt hiszem, itt még van lehetőség arra, hogy a vállalati hozzájárulás aránya nőjön a vállalati hozzájárulás javára, és így esetleg az abszolút érték is nőni tud; erre esetleg majd egy-két példát is lehet mondani.

A másik nagyon negatív, a regionális megoszlás, ami a bal oldali ábrán látszik, hogy rendkívül Budapest-centrikus, központcentrikus a megoszlása. Látható, hogy Közép-Magyarország ebből 70 százalékban részesül, és az összes többinél látható, hogy milyen kis százalékban. Ebben azt hiszem, mindenképpen egyfajta kiegyensúlyozottabb megoszlásra kell törekedni, de erre is tettünk és teszünk intézkedéseket.

A következő ábrán látható, hogy leginkább probléma, és a társadalom elismertsége ezen a területen is ebből fakad, hogy a K+F szféra és a gazdaság közötti kapcsolat nem elég erős, nem elég adekvát. Én azt gondolom, mindenképpen olyan kutatás-fejlesztés-innovációs tevékenységet kell támogatni, amelyik a gazdaság részére hasznosítható terméket, szolgáltatást, eljárást nyújt. Nem szégyen bevallani, olyanra kell törekednünk, amelyik profitot termel, a társadalmi jólétet segíti, a versenyképességet növeli, ezért ilyen centrikusan kell ennek a szférának is hozzáállni; nem lebecsülve természetesen az alapkutatást.

Mi azt gondoljuk, hogy korszerűtlen a nonprofit kutatóhálózat, a hazai műszerbázis elöregedett, hiányzik a koncentrált K+F infrastruktúra, elaprózódott a kutatói tevékenység. Itt egy számot is fölvetítettem, hogy az egy témára jutó kutatók száma tizede a nemzetközi átlagnak, vagyis gyakorlatilag az volt - nem mondom, hogy tegnap, de 2-3 évvel ezelőtt -, hogy minden kutató kapott egy kis támogatást, és a témáját támogatták. Ebből látszódott, hogy nagy eredmény nem tudott születni, mert ez a szétaprózódottságot jelentette. Mi most azt valljuk, hogy nagy projekteket kell támogatni, és a projektekhez kell a szakértőket megválasztani, és nem a szakértőkhöz a témákat.

Ahogy említettem, nagyon hiányzik a piacra, a gazdaságra nyitott szemlélet. Azt gondolom, el is hangzott már a korábbi előadásokban ebben a témában, és én, mint korábbi egyetemi rektor, miután gépészmérnök vagyok, és nem alaptudományi fizikus, matematikus, és nem lebecsülve ezeket természetesen, de elég sokat küzdöttem azért, és itt is küzdök azért, hogy legalább olyan értékűnek kell elfogadni egy mérnöki alkotást, mint egy publikációt, és nem hiszem, hogy csak a citációs indexnek kell mérvadónak lennie. Ennek a helyes egyensúlyát kell megtalálni. Tehát azok a társadalom számára megjelent, látható értékek ugyanilyen értéket képviseljenek a tudományos megítélésénél is.

Az innovációs rendszer hiányosságai rontják a versenyképességet. Itt azt szoktuk mondani, hogy az innováció végső eredménye az, hogy ebből eladható, termék, szolgáltatás születik, és esetleg vállalkozások is születnek ebből. Ezeket spin-off vállalkozásoknak szoktuk hívni, de azért ne szűkítsük ezt le spin-off vállalkozásokra, hanem a kis- és középvállalkozásokra is kell gondolni, akik ezeknek a kialakított fejlesztéseknek a konkrét megvalósítói és a társadalom számára a hasznosítói legyenek. Én azt gondolom, hogy ez nagyon kevés, ezért ezt a részt mindenképpen erősíteni kell.

Az innovatív kis- és középvállalkozások megerősítését szolgáló inkubációs intézkedések támogatása szükséges, és egy olyan pályázati struktúrát kell kialakítani, amelyik az előbb elmondottak szerint a vállalati, társadalmi szempontból értékes fejlesztéseket jobban támogatja. Nagyon fejletlenek az innovációt támogató tőkepiaci eszközök. Ezt rosszkor mondja az ember, amikor a tőkepiac úgy áll, ahogy áll, de ennek ellenére a Regionális Fejlesztési Holdinggal felvettük a kapcsolatot, hogy kockázati tőkével is be lehetne ide szállni. Most egy együttműködést próbálunk kötni, hogy ezek a pénzek valóban felhasználhatók legyenek ezekhez a vállalkozásokhoz.

A következő ábrán szeretném bemutatni, hogy a 0,97 százalék miből tevődik össze. Látható, hogy a közfinanszírozásból durván 170 milliárd származik és a vállalati 120 milliárd a másik össze. A 170 milliárdból körülbelül 50 az, amelyek a külsők voltak, tehát az állami 120, a vállalati 120 és a többi az egyéb. Ebből az Innovációs Alap támogatása, amit az innovációs törvény tesz lehetővé, ez durván 40-50-60 milliárd forint, és évente picit változik. Ez úgy tevődik össze, hogy a vállalati befizetésekhez megfelelő összeget tesz hozzá a kormány két év csúsztatással. Ez azt jelenti, hogy ez teszi ki az 50-60 milliárdot. Igazából ennek az elosztásánál van nekem döntési jogköröm az NKTH-n keresztül, ez egyértelműen ennek a miniszternek a hatáskörébe tartozik. Ezt csak azért mondtam, hogy igazából direkten a 250 milliárdból erre az 50 milliárdra tudok hatni.

Nem annyira negatív a kép, mert a többi, ami itt szerepel, az az OTKA, amelyik az OTKA-törvény alapján egyértelműen alapfinanszírozás az OTKA-törvény főleg alapkutatásokat támogat. Már tavaly, megértve az OTKA helyzetét, hogy a kormányzat költségvetésből nem tudja támogatni növekvő támogatással az OTKA-t, ezért az Innovációs Alapból 2 milliárdot szavaztunk meg 3 évre, hogy az OTKA-támogatás kiegészítéseképpen segítse az alap-, alkalmazott kutatást. Annyi kikötésünk volt, hogy ez a 2 milliárd egy picit olyan alapkutatás legyen, amelyik már vállalatközeli, alkalmazott kutatás épülhet rá, tehát ilyen szempontból a prioritásokban és a döntési mechanizmusban nemcsak az OTKA-zsűri, hanem mi is befolyunk, hogy ez ilyen típusú legyen.

Vannak európai források is, amelyek ugyanilyen nagyságrendűek, mint az Innovációs Alap. Itt a GOP-ot említeném, mert a gazdasági operatív program kapcsán durván 40 milliárd áll rendelkezésre. Itt csak megjegyzem, hogy ez Bajnai Gordon miniszter felügyelete alatt van, de miután ezek a GOP-os pályázatok valóban fejlesztési pályázatok, nagyon nehéz elkülöníteni, hogy a kutatás-fejlesztésnek mikor van vége, és mikor van konkrét fejlesztés-beruházás. Mi nagyon jó egyezséget kötöttünk Bajnai Gordon miniszter úrral, vagyis ezen pályázati prioritásoknál, a döntési mechanizmus kialakításánál, a döntésnél ugyanolyan jogosítványom van, mint Bajnai Gordon miniszter úrnak, és ő ezt tartja is. Majd erre az irányítási rendszer javaslatánál erre konkrét megoldási javaslatot is teszek, hogy ne csak a két miniszter megegyezésén múljon, hanem legyen intézményesítve.

A TÁMOP, TIOP Hiller miniszter úrhoz tartozik. Amikor a miniszteri posztot létrehozta a kormány, nem vitánk volt, csak Hiller miniszter úr azt mondta, hogy az egyetemi kutatás-fejlesztés inkább egyetemi, mint kutatás-fejlesztés, hogy maradjon ott, de ugyanakkor ugyanilyen együttműködést ajánlott, és ez az együttműködés is áll. Tehát ott is körülbelül ilyen nagyságrendű pénzek vannak, amelyek egyértelműen kutatás-fejlesztési pénzek, csak egyetemi kutatás-fejlesztési infrastruktúrafejlesztéseket szolgál. Most lesznek a kormány előtt a 2009-2010-es prioritások úgy a GOP-nál, mint a TÁMOP-nál és TIOP-nál, ebben már véleményt kértek tőlünk, azt figyelembe vették, úgyhogy ez az együttműködés már működik.

A konkrét FP7-es európai program kvázi kicsit független, de a konzorciumok létrejöttét segíteni tudjuk. Ez azt jelenti, hogy összességében az összköltség ebből tevődik össze. Ezt kellene megőrizni vagy növelni. Én még egyszer mondom, ott látok lehetőséget, hogy a vállalati 120 milliárd növekedjen, és erre reális esélyt látok, hogy most az a kormányzat szándéka, hogy az európai uniós forrásokat koncentráltabban, korábban lehessen felhasználni, vagyis ekkor a GOP, a TÁMOP és a TIOP sem ilyen összegekkel szerepel, hanem növekvő összeggel.

Ezen helyzetkép nem tükrözi a valóság részleteit, a valóságot tükrözi, csak ezt most koncentráltan vetítettem ide. Erről van egy teljesen részletes felmérésünk is. Ezen helyzetképet vizsgálta az OECD, és az OECD előtt mi is, és az OECD megfogalmazott ajánlásaival, amelyekkel egyetértettünk, amelyeket részben mi tettünk, ezek alapján szeretnénk megváltoztatni vagy figyelembe venni ezen ajánlásokat. Ezek után nézzük meg az OECD-ajánlásokat!

Magyarország a közepes és magas hozzáadott értékű iparágak országává vált, azonban hosszú távon mindez nem fenntartható erős nemzeti innovációs rendszer hiányában. Ehhez tette meg ajánlásait az OECD, hogy az innováció szempontjából kedvező keretfeltételeket kell kialakítani a tudományos, technológiai és innovációs humán potenciál megerősítése érdekében. Itt megállnék egy pillanatra, mert ez nagyon nagy gond. Nem mondtam a helyzetelemzésnél azt a számot, én csak a pénzekről beszéltem, de még ha több pénzünk lenne is, nagyon nehéz lenne hatékonyan felhasználni, mert nincs meg a humán erőforrás, aki ezt jól, magas szinten fel tudná használni. Ez a szám ezer lakosra vetítve 4,1-es számot mutat, vagyis 4,1 a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó Magyarországon, míg az Európai Unióban ez 6,9 - nem beszélve Japánról, Dél-Koreáról, mert akkor nagyon nagy lenne a kontraszt. Majdnem azt mondhatom, hogy az Európai Unióban is körülbelül a fele, vagy annál egy kicsit több, de sokkal rosszabb a szám, hogyha csak a műszaki és természettudományos végzettségűeket venném, mert a kutatás-fejlesztésben azért más végzettségűek is vannak.

Egyszerűen nincs meg a humán erőforrás, aki magas szinten, az elvárt szinten ezt a tevékenységet végezni tudja. Ez a kör biztosan tudja, hogy az államilag támogatott egyetemi helyek kiírásánál mindig azt képviseltem, és most is azt képviselem, hogy prioritást kapjon ez a terület, tehát a mérnökök, a természettudományok, de hiába tesszük ezt, ha olyan eredmények születnek, hogy 160 ponttal tudnak csak feltölteni, mondjuk Miskolcon a villamosmérnöki szakra; most csak egyet mondtam, de többet is lehetne mondani. Én azt gondolom, hogy a 480 pontból a 160 pontot elértből soha nem lesz villamosmérnök, és ha lesz, az még nagyobb baj.

Ez azt jelenti, hogy itt nagyon fontos feladat van, és ezt a feladatot érezzük, majd fogom is mondani később, hogy ennek a kutató-fejlesztő-innovációs tevékenységnek a társadalmi elismertsége nem megfelelő, vagyis nem ismeri a társadalom elég jól. Az átlagos emberek nem ismerik jól, akiknek a gyerekei szempontjából, a gyerekeik jövője szempontjából ez egy befektetés lenne, és ezért lenne fontos megszerettetni ezt, hogy a gyerekek ne csak médiaszakértőnek, közgazdásznak meg jogásznak jelentkezzenek. E szakma szépségeit, eredményeit kellene elismertetni, és erre mi mindenképpen egy stratégiát alakítunk ki, hogy ennek a társadalmi elismertsége, megszerettetése egészen az általános iskolától a középiskolán át meglegyen. Erre oda fogunk figyelni, és ezt támogatni fogjuk.

Az a baj, hogy ez a befektetés nagyon lassan térül meg. Egy egyetemi időszak 3 vagy 5 év, és ha most elindulunk, és jövőre sokkal többen akarnának ilyen végzettségűek lenni, ez is csak 3 év múlva jelentkezik. Ez tehát egy nagy holtidejű tevékenység, de ezzel foglalkozni kell, ezért Hiller miniszter úrral együttműködve fogok ebben lépéseket tenni.

Az irányítási struktúra fejlesztése a következő, ezért vagyunk itt, és majd erre akarok kilyukadni, hogy mi lenne a javaslat. A vállalati innováció erősítéséről már beszéltem. A kapcsolatrendszer megerősítése nagyon. Az új pályázati rendszerünk már ilyen, hogy a hálózatosodást, a klaszterek kialakítását, konzorciumok kialakulását támogatja. Nagyon fontos a kritikus tömeg, és erre utaltam, hogy ne egyszemélyes kutatásokat finanszírozzunk, hanem nagyobb, kiemelt projekteket, több szakértő bevonásával, vállalatok bevonásával. Tehát a kutatás-fejlesztés minden lépcsőjéhez értő embereknek kell benne lenniük, és nagyon fontos a nemzetközi kapcsolatrendszerből adódó haszon maximalizálása is, amelynek van egy első lépéses eredménye, az ETI idekerülése, de ez még csak egy lehetőség, ezzel élni kell tudni.

A további ajánlások, amelyek megjelentek, és amelyek miatt részben itt vagyunk, a TTI szakpolitika prioritásainak és a hosszú távú stratégiai célkitűzéseknek a fenntartása. Említettem már, hogy novemberben a kormány elé kell terjeszteni a TTI-stratégia felülvizsgálatát, a végrehajtási utasítás esetleges módosítását. A prioritások, a nem megvalósult célkitűzések és ezek átütemezése fog itt szerepelni. Azt gondolom, hogy miután ez kormányzati szintre kerül, ez a második célkitűzés így teljesül. Nagyon fontos, hogy újra kell gondolni a hatáskörök elosztását, a kormányzati szereplők hatékony koordinációját, hiszen amikor az született, akkor még nem volt ilyen miniszter, nem volt ilyen átfogó feladat, ezért ennek szellemében ezt felül kell vizsgálni. Korábban a felelősség a különböző miniszterek - a GKM-miniszter, OM-miniszter és a többi - kezében volt, ezért ezt most rendbe kell tenni e struktúra szellemében.

Ezek voltak az OECD főbb ajánlásai, amelyekkel azt hiszem, hogy a helyzetképből adódóan egyet lehet érteni. Ezek után fogalmaztuk meg a célokat. Ahogy már említettem, erősíteni kell a vállalati kutatás-fejlesztés-innovációs tevékenységet, nagyon fontos, hogy épüljenek ki nemzetközileg versenyképes tudományos és innovációs kapacitások, központok, erősödjön a társadalmi versenyképességet megalapozó tudás - itt utaltam a humán ügyekre -, és nagyon fontos a régiók kapacitásának növelése is. Ezeket a célokat milyen feladat-megfogalmazásokkal gondolom, hogy elérhetjük?

Az első és legfontosabb a szemlélet- és kultúraváltás. Nagyon fontos, hogy meg kell változtatni azt a tekintélyelvűséget, ami ezen a téren még megvan, nem lebecsülve azokat az eredményeket, amelyeket híres tudósaink elértek, de én azt gondolom, hogy az előbb elmondott prioritások mentén a társadalom és a versenyképesség javára szolgáló döntéseket kell meghozni. Ez egy nagyon nehéz feladat, most nem részletezem, de gondolom, mindenki érti, hiszen itt tényleg nagy tekintélyű tudósokról van szó, és számítson az is, de elsősorban ne az számítson.

Hatékony támogatási rendszert kell megteremteni. Nekem itt elsősorban az NKTH és az alap felhasználására van módom, hogy ezt változtassam, illetve a GOP, a TÁMOP, TIOP tekintetében, az együttműködés révén tudok ebben befolyást gyakorolni. Ide tartozik, és eddig nem említettem, hogy alám tartozik a Szabadalmi Hivatal, amely a kutatás-fejlesztési munka csúcsa. Ha olyan szellemi érték születik, amelyik szabadalmazható, oltalomban vagy védelemben részesül, hiszen ez a csúcsa egy ilyen tevékenységnek, és itt is van teendőm. Én azt gondolom, hogy ezeket az eredményeket védeni kell, értékelni, értékesíteni, hasznosítani kell, és ezen a téren is további feladataink vannak.

Nagyon fontos, és kicsit összefügg azzal, amit mondtam, hogy fontos a fiatalok, a humán erőforrás biztosítása, és ez a tehetséggondozás kérdése, a terület széles körű társadalmi elismertségének növelése, amit már említettem. Felvettük a kapcsolatot a médiákkal, egy kommunikációs főosztályt hozunk létre, amelynek az a dolga, hogy a minisztertől lefelé, a társadalom felé tudja teríteni, ugyanakkor a kormányzat, a parlament felé el tudja fogadtatni. Ide tartozik a tehetséggondozás, hogy úgy az általános iskolában, mint a középiskolában, az egyetemeken ezt a tehetséggondozást fölkaroljuk. Minden olyan szervezettel együttműködünk, akik ezzel foglalkoznak, az Innovációs Szövetséggel, a Csermely Péter-féle tehetséggondozó csapattal. Tehát mindenképpen szükség van arra, hogy ezeket megmutassuk, és hogy segítsük a tehetségeket.

Fontos az integrált irányítás működtetése és a nemzetközi kapcsolatok erősítése. A következő ábrán én túlmennék, de a következő a 2006-2008. közötti irányítási rendszer. Ez az irányítási rendszer, amíg nem volt ilyen miniszter, úgy működött, hogy az Országgyűlés parlamenti bizottságai, ez a bizottság is, mint eseti bizottság foglalkozik az üggyel, és létezett a kormány mellett a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium, amelyet a miniszterelnök úr elnökölt, amelyről mindannyian tudjuk, hogy 2006 óta nem ülésezett. Vagyis ez a kollégium próbálta átfogni ezt a területet, holott több minisztérium is foglalkozott ezzel az üggyel, így például a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, az Akadémia, az FVM és így tovább, és ezekben a minisztériumokban végzett apró tevékenységeket kellett volna összefognia a kollégiumnak és az emellett működő fejlesztéspolitikai irányító testületnek, amely már szintén nem működik.

Gyakorlatilag ez lett volna az a struktúra, amelyik nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és ennek is volt az a következménye, hogy a kormány úgy döntött, hogy ezt egy miniszterre bízza, és a miniszternek kell összefognia ezt a tevékenységnek, és a kormány felé nyitni. Ezért is vagyok itt, hogy majd az új helyzethez való irányítási mechanizmust megtegyük. Látható, hogy az NKTH a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz tartozott, a Szabadalmi Hivatal egy darabig a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, majd utána az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozott, ugyanakkor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozott. Ezek a szervezetek, amelyek most koncentráltan az én miniszterségem alá tartoznak, egy szétosztott rendszerben működtek.

Ha a változást nézzük, ami történt - ez a következő ábrán látszik -, lett egy tárca nélküli miniszter, és Kolber István államtitkár úr segíti ezt a munkát. Azt gondolom, mi tényleg jól kiegészítjük egymást, mert én egy egyetemi ember vagyok, 42 éve a műegyetemen tanítok, Pista pedig minden államigazgatási gyakorlattal, miniszterként, államtitkárként nagyon jól tud mindent. Azt hiszem, jól kiegészítjük egymást, és kezdem én is megtanulni egy kicsit azt, a Pista pedig a kutatás-fejlesztést, úgyhogy azt hiszem, ez egy jó csapat, csak most már úgy véljük, hogy túl sok a feladat, és egy szakállamtitkárunk sincs, ezért elég nehezen tudjuk ketten ezt a feladatot ellátni, de ezt csak zárójelben mondom.

Elmondtam már, hogy ide tartozik az NKTH, a Szabadalmi Hivatal, de nem beszéltem a Bay Zoltán Alapítványról, amelyik nemcsak egy alapítvány, hanem az alapítvány által működtetett hat kutatóintézet, amely most még három új kutatóintézetet akar létrehozni, tehát egy nagy kutatói kapacitással foglalkozik. Hogy a tudománypolitika is idetartozik, itt elsősorban az Akadémiát szokták jelezni, és ez így is van, de az Akadémia egy teljesen autonóm szervezet. Úgy van a munkamegosztás, hogy a tudománypolitikában az Akadémiát érintő akadémiai kérdések egyértelműen az Akadémia hatáskörébe tartoznak, a kormányzat felé való képviselet az én feladatom. Ebben a tekintetben, ha akármilyen törvénymódosítás vagy az Akadémiát érintő rendeletmódosítás van, akkor kormányzati szinten én képviselem az Akadémia ügyeit. Azt tudom mondani, hogy Pálinkás elnök úrral nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani, és nem látok ebben a pillanatban semmilyen együttműködési problémát.

Azt hiszem, miután az előbb említettek szerint a kutatóhelyek 70 százaléka az egyetemeken van, az egyetemekkel való kapcsolattartás rendkívül fontos, ezért a Magyar Rektori Konferenciával is szoros kapcsolatot kell tartani, már csak azért is, mert két évig én voltam az elnöke a Rektori Konferenciának, így jó az esélyem, hogy a kapcsolat talán nem alakul rosszul a későbbiekben.

Nagyon fontos a pályázatkezelés, de most nem mennék bele a részletekbe, hogy milyen problémát okozott, hogy az NKTH pályázati irodáját megszüntették még a korábbi miniszter döntése értelmében, és a Mag Zrt.-hez került a pályázati ügyek lebonyolítása, amely jelentette azokat a fő problémákat, amelyekről biztosan minden képviselő tud, mert a környezetében ilyen problémák adódtak, hogy mintegy hathónapos kifizetési késések voltak amiatt, hogy az egész ügyet át kellett adni. Ez több mint kétezer pályázat teljes anyaga, ennek a fizikai átvitele egyik helyről a másikra. Egy csomó krimitörténetet lehet erről mesélni, de ma már azt tudom mondani, hogy utolérte magát a Mag Zrt., teljes egészében egyenesben van, és a kifizetések is megtörténnek, és aki teljesített, és jár neki, ezt meg fogja kapni az év végéig; ma már alig van késésünk.

Amikor átvettem ezt a posztot, 13 milliárd forint befagyott pénz volt, amit jogosan ki kellett volna fizetni, csak ezen problémák miatt ez nem történt meg. Nagyon sok olyan levél érkezett hozzám, még a miniszterelnök úrhoz is, de ő rögtön rám szignálta, hogy nézzek utána, hogy jogosan panaszolták-e, hogy a külföldi vendég nem tudott megérkezni, mert nem volt meg a pénz. Gyakorlatilag ez is egy csomó problémát okozott, amelynek a megszüntetése azt hiszem, sikerült.

A 2008. május 6. utáni irányítási rendszer, amikor engem kineveztek, a következőt eredményezte. Fölfelé rendeződött az ügy képviselete, hiszen van egy kutatás-fejlesztésért felelős miniszter, aki a kormányüléseken ott van, és ezért az ügyért felelni tud, előterjesztéseket tud tenni, és minden más ügyben az érdekeket érvényesíteni tudja, de azzal, hogy egy csomó kabinetbe is betettek, a kabineteken keresztül is képviselni tudom e területet. Benne vagyok a Gazdaságpolitikai Kabinetben, a Fejlesztéspolitikai Kabinetben, a Társadalompolitikai Kabinetben. A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumban nem vagyok benne, de azért az még létezik, ezért vegyük úgy, hogy ez most egy holt szervezet.

Tehát a kormány felé, fölfelé, én úgy ítélem meg, hogy a parlament felé az oktatási, tudományos bizottság elé, a kutatási és innovációs eseti bizottság elé is bármikor hozhatok előterjesztéseket, és véleményeket kérhetek. Én azt gondolom, hogy fölfelé teljes egészében biztosítja, hogy ez a terület kormányzati szinten, a parlament szintjén megfelelő társadalmi vélemény bekérése után képviselhető.

Lefelé nem változott semmi abban a tekintetben, hogy a minisztériumokból ugyan átkerült a feladat, az Oktatási Minisztériumból a tudománypolitikai főosztály a feladatával együtt, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból átkerült a K+F főosztály a feladatával együtt, és az intézmények, amelyeket az előbb elmondtam, léteznek, tehát az irányítás ebben a tekintetben még a régi. Főleg, amelyre én most javaslatot kívánok tenni, és véleményt szeretnék kérni, ez a lefelé irányuló irányítási rendszer, amelyik ezeket a feladatokat meg tudja oldani, hogy hogyan képzeljük el, hogyan működjön.

A következő ábrán látszik az irányítási rendszer. Említettem, hogy felfelé nincs szükség a kollégiumra, hiszen a kollégium nem működött 2006 óta, most pedig van egy új miniszter, aki ezzel kell, hogy foglalkozzon, és a kabineteken keresztül képviselve van, és ennek a két szervezetnek a megszüntetését kell javasolnom. Meg kell természetesen köszönni a munkát, mert 2006 óta eléggé negatív vélemények vannak, hogy nem is hívták össze őket és a többi, úgyhogy ezt az udvariassági lépést is meg kell tenni.

Tehát ezt tükrözné a felfelé irányuló irányítási rendszer, és a következő ábra mutatja, hogy alul mi lenne a javaslat. A javaslat a következő lenne: a miniszter mellett szeretnénk létrehozni egy nemzeti innovációs fórumot, egy forráskoordinációs munkacsoportot és egy nemzeti innovációs tanácsot. Ugyanakkor az NKTH mellett működő KUTIT, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács munkája, feladata át lenne fogalmazva, hiszen azt gondolom, hogy az NKTH-törvényben, illetve a kormányrendeletben úgy van megfogalmazva ennek a szervezetnek a feladata, hogy a társadalmi kontrollt, a stratégiai irányvonalakat képviselje az Innovációs Alap költése tekintetében. Ezt a funkciót megtartanánk, de nem lenne az a funkciója, amelyik a tudománypolitika és az összes többi forrásnak az ország érdekében való stratégiai rendezése, ez átkerülne a miniszter hatáskörébe tartozó nemzeti innovációs tanácsba, amely nemzeti innovációs tanács szakértőkből állna. A nemzeti innovációs tanácsba tekintélyes szakemberek személy szerint lennének meghívva, egy 12 fős kollektívára gondolunk, amelyik nemcsak az Innovációs Alap, hanem a teljes kutatás-fejlesztés-innovációs politika ország érdekében való döntéseit véleményezi, előkészíti. Ugyanakkor a nemzeti innovációs fórumba pedig mindazon intézmények delegálhatnak, akik ezzel foglalkoznak, mint például az Innovációs Szövetség, Akadémia, FTT és a többi. Tehát az az intézmények képviseletét jelenti, ez pedig a szakértőket.

Úgy ítéljük meg, megnézve, hogy milyen intézmények foglalkoznak ezzel, hogy ez egy 30 fős testület lenne, egy fórum, amely részletes véleménynyilvánítást tenne azon intézmények vezetői, delegáltjai révén, akik ezekben az ügyekben érdekeltek. Ezek konkrétan szakértőkből állnának, a miniszter tanácsadó testülete lenne, és a KUTIT szerepe csak az Innovációs Alap elosztási stratégiájának végrehajtása módszertanával foglalkozna. Tehát ez lenne lefelé az a szervezet, amelyik az irányítást végrehajtaná, és fölfelé pedig úgy, ahogy elmondtam. Tehát az új irányítási struktúra foglalná magába azokat a feladatokat, amelyeket az előbb megfogalmaztam.

Ha a következő ábrára megyünk, akkor látható, ez a partnerséget jeleníti meg. Azt gondolom, hogy ez az elképzelés, feladat-végrehajtás, a célok elérése nem megy azok nélkül, akiknek a szerepére, partnerségére számítunk, és ilyen ez a bizottság is. Én azt szeretném kérni, függetlenül attól, hogy ki, milyen frakciót képvisel, hogy mivel ez egy közös érdek, a társadalom fejlődését szolgálja, mindenki aktív véleményére, támogatására szeretnék számítani, ezért szeretném kérni az ezzel kapcsolatos véleményeiket, észrevételeiket.

A végén a missziót szoktam még felvetni, hogy mi a missziónk. Azt gondolom, hogy az innovatív, versenyképes magyar gazdaság és társadalom megteremtése új szemlélet és kultúra kialakításával. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Miniszter úr, köszönjük szépen. Kérdések, vélemények következnek. Parancsoljatok! Tétényi Pál!

Képviselői kérdések, vélemények, válaszok

TÉTÉNYI PÁL: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Egy kérdésem lenne. A kormányzati koordinációt milyen testület fogja kialakítani vagy végezni? Én teljesen értem, hogy a nemzeti innovációs tanács szakemberekből áll, és ez nagyon helyeselhető, de hogyan lehet érvényesíteni azt, ami kialakul, mint szükséges tennivaló? Akárhogyan is van, nagyon kevés olyan tárca van az országban, amelyik valamilyen módon nincs kapcsolatban a kutatással, a fejlesztéssel, innovációval. Volt két testület, amelyikről mondta a miniszter úr, hogy nem működtek 2006 óta, ez azonban nem jelenti azt, hogy valamiféle koordinációra nem lett volna szükség. Elnézést kérek, ha azt mondom, hogy én a miniszter feladatát a koordináció megvalósításában látom, de egyenrangúak között a koordinálás kicsit nehézkes. Magyarul én úgy gondolom, hogy kellene egy olyan szervezet, amelyik magasabb szintről irányítva elvégzi a koordinációt még akkor is, ha erre a miniszterelnöknek nincs ideje, és őt helyettesíti az adott ülésen a miniszter. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani.

A következőkben két apró dolgot mondanék a hivatkozásokkal kapcsolatban, amiről miniszter úr említést tett. Van ezeknek egy külön fajtája, ami nálunk sajnos talán az értékeléseknél nem kap elég figyelmet, a munkaértékelésnél, ugyanis azok a hivatkozások, amelyek szabadalmakban jelennek meg, ezeket külön gyűjthetjük is. A rendszer lehetővé teszi ezek gyűjtését, de én ténylegesen nem találkoztam olyannal, hogy ezzel valamelyik értékelő szerv külön foglalkozna.

A másik egy apróság: amikor összehasonlítunk témaszámokat a különböző országokban, akkor mindig olyan furcsán érzem magam, mert nemcsak hogy minden országban másképpen fogalmazzák meg, hogy mi a téma, hanem az országon belül is. Említettem, hogy az Akadémia valamikori elnöke, Erdey-Grúz Tibor úgy fogalmazta meg, hogy a téma az a feladat, ahol egy teljesítés a téma lezárását, befejezését jelenti. Úgyhogy én nehéznek érzem a témaszám és a kutatószám összehasonlítását. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszter úr!

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: A kormányzati koordináció tekintetében úgy gondolom, hogy a Fejlesztéspolitikai Kabinet az, amelyik ezt elvégzi, és ennek a vezetője Bajnai Gordon. Abban megegyeztem a Gordonnal, hogy minden kutatás-fejlesztési témában ezt kvázi én elnökölöm. Gondolkodtunk azon, hogy kezdeményezzük egy tudománypolitikai kabinet létrehozását, de nem volt nagy a fogadókészség, mert túl sok kabinet van már. Mivel ezekben a kabinetekben helyet kaptam, és a Fejlesztéspolitikai Kabinet a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódik, és ha ez így van, és eddig így volt, nem volt túl sok olyan, most lesz majd, ami a Fejlesztéspolitikai Kabinet elé kerül, a novemberi előterjesztéseim, az akadémiai törvény módosítása és a többi. Ezekben a Gordon azt hiszem, fogja ezt tartani, és ezekben tényleg nem akar felettem elnökösködni, tehát egyelőre úgy próbáljuk meg, hogy ez a kabinet az, amelyik ebben az ügyben a kormányzat felé egy javaslattevő és a miniszter felett álló szervezet. Meglátjuk, hogy elegendő-e, de egyelőre ez volt a felső mechanizmusa a működésnek, hogy sem kollégium fenntartása, sem kollokvium létrehozása ebben a struktúrában most nem esedékes.

A szabadalmi hivatkozásokkal teljesen egyetértek, valóban figyelhető, nézhető. A citációs indexeknél ezt nem szokták nézni, holott legalább olyan fontos, sőt a mi szempontunkból, az alkotás szempontjából, a gazdaság számára hasznosuló eredmény szempontjából sokkal fontosabb, úgyhogy köszönöm szépen ezt a figyelemfelhívást. Bendzsel Miklóssal fogok beszélni, hogy ebben ők mit tudnak segíteni. Tudni kell, hogy minden alkotás fontos, de azt azért furcsának tartom, hogy egy tudós sem kapott olyan kitüntetést, mint például egy olimpiai bajnok kajakozó, amit nem tartok jónak. Ezt csak az elismertség szempontjából mondom, mert például középkeresztet csillaggal nagyon kevés tudós kapott. Ezt azért valahol helyre kellene rakni, ezért az alkotás, az eredményesség tekintetében is megpróbálok valamit tenni az egyensúlyteremtés érdekében. Még egyszer mondom, ezt nem a sportolók felé mondom negatívan, hanem a tudományos élet elismerése tekintetében. Köszönöm szépen, a szabadalmi hivatkozás tényleg nagyon jó ötlet.

ELNÖK: A tudományos értékek elismerése minden ország számára fontos. Miniszter úr, talán még javaslatot is tesz arra, hogy miként történhet meg, hogy egy-egy nemzeti ünnepünkre a tudományos kiválóságokat előterjesszék.

Pakucs János!

PAKUCS JÁNOS: Köszönöm. Nekem három rövid kérdésem lenne. Az ábrán az új irányítási rendszerben a miniszter kocka alatt három sárga kocka volt, de csak kettőről beszéltél, ezért azt nem tudom, hogy micsoda.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Igen, nagyon fontos, hogy van egy harmadik is. Megengeded, hogy máris válaszoljak rá?

PAKUCS JÁNOS: Igen-igen.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Elnézést kérek, ez még nagyon fontos, hiszen ahogy említettem, a 250 milliárdos forrásnak csak az 50 milliárdjáról beszéltem az NKTH-nál, de ha a teljes forrást nézzük, amelyek az NFGM, illetve az OKM alatt vannak, ide létre akarunk hozni egy tárcaközi, forráskoordinációs bizottságot, amelyik pontosan ezeket a forrásokat rakja össze, és összerakva fogja a prioritásokat megtenni. Gyakorlatilag azt gondoljuk, a minisztériumok kabinetfőnökeiből áll, akik ezért felelnek, de a döntéseket az illetékes minisztereket, tehát jelen esetben vagy az a három miniszter hozza meg, vagy hogyha FVM-es téma van, az FVM-miniszterrel együtt fogjuk meghozni. Tehát ez a forráskoordinációs tárcaközi bizottság éppen azért van, hogy a teljes forrásra legyen egy áttekintés, ne csak az 50 milliárdos Innovációs Alapra, tehát a GOP-osra, a TÁMOP-ra, TIOP-ra, az európai uniós projektekre és így tovább. Ez egy nagyon fontos bizottság, amelyik a forrás összességének áttekintésével, a párhuzamosságok kiszűrésével foglalkozik, és az első lépéseket ő fogja megtenni.

PAKUCS JÁNOS: Milyen összetételű lesz?

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Az érintett tárcák kabinetfőnökeiből fog alakulni a nem túl nagy, 3-5 fős bizottság, de döntési jogköre nem lesz, csak az általuk előkészített döntéseket az érintett tárcák miniszterei, mint végső bizottság fogja a kormány felé letenni az asztalra.

PAKUCS JÁNOS: Köszönöm szépen, még két ehhez kapcsolódó kérdésem van. Az egyik, hogy most akkor négy sárga kocka van, de eddig háromról tudtunk. A kérdésem az, hogy ezek között a felelősség és a hatáskörök világosan elválaszthatók-e? Lesz-e hatáskörük, miben, és lesz-e felelősségük, miben? Különösképpen a miniszter alá tartozó innovációs tanács és az NKTH elnöke alá tartozó korábbi törvényben meghatározott kutatási Innovációs tanács hatásköre. Ha ez nem törvény...

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Kormányrendelet.

PAKUCS JÁNOS: Ha kormányrendelet, akkor valószínűleg módosítani kell, ha csökken a hatásköre. Tehát milyen hatáskörök lesznek, és milyen felelősség lesz ezekben a most már 4 sárga kockában felírt bizottságban? Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy 4 bizottság egy kicsit soknak tűnik, mert a bizottságok között mindig el szokott veszni a gyerek, ahogy mondani szokták.

A második kérdésem is ehhez kapcsolódik. Több miniszter továbbra is felügyeli, irányítja a saját tárcáját, ezen belül pedig automatikusan a saját tárcáján belül folyó innovációs tevékenységet, ez elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy a kutatás-fejlesztési miniszter, mint egy a többi között a primus inter pares elve alapján valamivel erősebb lesz-e mint a többi miniszter. Lesz-e a kutatás-fejlesztési miniszternek erősebb hatásköre a többi miniszter felé azokban a területekben, témákban, amelyek a tárcájukhoz tartoznak, de szakmailag, e tevékenység szempontjából a kutatás-fejlesztési koordináció része. Tehát lesz-e egy erősebb szerep és hatáskör a kutatás-fejlesztési miniszternek a miniszterek között?

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Az első kérdésre azt tudom válaszolni, bár korábban nem részleteztem, hogy a KUTIT, amelyiknek ma az NKTH elnöke alatt egy kormányrendelet határozza meg a feladatát, jogkörét, és a törvény is utal rá, én ezt próbáltam definiálni, hogy a KUTIT egy feladatául volt szabva az egész kutatás-fejlesztési stratégia kérdéseivel foglalkozni, de én ezt nem tekintem a feladatának.

PAKUCS JÁNOS: Bocsánat, nem is lett volna a feladata.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Én most elolvastam, mi lett volna a feladata, ezért tudom. Tehát ezt a feladatot, amely a teljes tudománypolitika, kutatás-fejlesztés-innováció, ami a miniszter dolga, sokkal többrétű, mint az Innovációs Alap felhasználásának társadalmi ellenőrzése, a prioritások kijelölése, véleményalkotás az NKTH elnökéhez. A KUTIT az Innovációs Alap felhasználásának társadalmi kontrollja, az ezzel kapcsolatos feladatok megtartásával. Tehát ez egyértelműen erre szűkülne, de megmaradna minden olyan jogosítvány, amely ezzel kapcsolatban volt, csak a többi, ami a teljesre vonatkozik, fölkerül eggyel följebb, a miniszter által működtetett testületekhez.

PAKUCS JÁNOS: Ha megengeded, mivel tagja vagyok, a KUTIT soha nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, amit lehet, hogy valahol megfogalmaztak, de a valóságban ilyen kérdés nem merült fel, sosem volt a feladatai között.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Akkor ideje volt, hogy elvegyük ezt a feladatot.

Hogy most ez a három új bizottság, amelyre javaslatot tettem, sok vagy kevés: a tárcaközi forrásegyeztető bizottságra feltétlenül szükség van, hiszen, ha ezt nem tesszük meg, akkor nem tudjuk érvényesíteni. A második kérdésed volt, hogy ki az erősebb kutya az ólban jelszóval, hogy a többit a miniszter betartja-e. Nincs ilyen prioritásom sajnos, ez csak azon áll vagy bukik, hogy azokkal a miniszterekkel való gentleman agreement, amelyet az előbb említett két miniszterrel kialakítottam, működik-e; ezt az élet meg fogja mondani. Ha nem, akkor ebben nyilvánvalóan változtatni kell. Csak egy példát mondok, és direkt nem ezt a két minisztériumot, két minisztert említem, hanem az FVM-et. Egy házban vagyunk, elég jól kezdjük ismerni a főbérlőt, mert mi az albérlők vagyunk ott, vagy társbérlők. Az agrár tekintetében megállapították, hogy tavaly összesen az FVM kutatás-fejlesztésre 500 millió forintot használt, ami nonszensz. Erre föl ugyanakkor olyan erős igény volt az agrárium területéről, hogy a nemzeti technológiai pályázat második menetében - szeptember 15. volt - prioritásként betettük az agrárkutatásokat. Ez az első kiírásnál nem volt beírva. A mostani 96 pályázatból 66 agrárpályázat, és ebből is látszik, hogy hihetetlen nagy hiány van. Be kell vallani, hogy mi egy agrárország vagyunk, és nem csak megtermelni kell valamit, és megpróbálni eladni, hanem ahhoz hozzá kellene adni valamilyen technológiával egy tudást, hogy értékesebben legyen eladható, és ehhez ezek a kutatás-fejlesztések nagyon jól látszanak, hogy hihetetlen nagy igény van rá, miközben forráshiány van. Ebben az ügyben Gráf miniszter úrral megbeszéltem, hogy leülünk, és megpróbáljuk, hogy ő is kicsit többet szakítson rá - nem fogom tudni, hogy ebben a helyzetben mennyivel tud többet szakítani rá -, de hogy közösen ilyen célorientált pályázatok legyenek kiírva. Ugyanezt megtettük Szekeres miniszter úrral is, mert az első kiírásnál látszott, hogy a honvédelmi, nemzetvédelmi témákra szinte semmi kutatási téma nincs, ugyanakkor igény van rá. Mi mindenhol beírtuk prioritásként, és 8 nagyon értékes pályázat érkezett, amelyik legalább ezen a téren is el tud indulni. Ilyen együttműködések vannak, ami nem egészen válasz a kérdésedre, de megpróbáljuk először a barátság oldaláról megközelíteni, az együttműködés oldaláról, hogy hátha ez menni fog. Azt pozitívan kell mondanom, hogy a kormányban minden ilyen kutatás-fejlesztési ügyben, függetlenül attól, hogy melyik minisztériumhoz tartozik - mondhattam volna Szabó Pált is az energiaügyben - mindenben kikérik a véleményemet és erősen figyelembe veszik. De hogy a döntésnél ez mennyire számít, ami nem alám tartozik, azt én nem érzékelem.

Visszatérve a négy új szervezetre, hogy ez sok vagy kevés, a tárcaközi forráskoordináció fontos. A másik kettő lehet, hogy majd eggyé válik, de induláskor úgy gondoltuk, legyen egy szakmai grémium, amelyik csak véleményező jogkörrel rendelkezik, tehát segíti a miniszter döntését, de nincs döntési hatásköre. Minden kormányzati, illetve lefelé menő anyagban ki fogom kérni a szakértők véleményét. A fórum pedig egy olyan fórum lenne, ahol mindenki, aki ebben dolgozik, kifejthesse a véleményét, javaslatokat tehessen prioritásokra, például, amit most mi találtunk ki, de lehet, hogy nem pont az agrár lett volna prioritás. Megjelent egy új prioritás is, mert megjelent az egészségügyi miniszter, hogy az egészségügyi kutatásokra is - nem a gyógyszer-kutatás, mert az benne van az élő tudomány tekintetében -, speciális egészségügyi kutatásokra is prioritást hirdessünk, és én ezt is jogosnak tartom. Tehát nemcsak mindig ugyanazok lesznek, hanem a társadalom igényeit tükrözik, hogy ezek a prioritások szerepeljenek.

PAKUCS JÁNOS: Az elmondottak alapján javaslat formájában fogalmaznám meg a kérdésemet, hogy meg kellene próbálni elérni, hogy a miniszternek legyen erősebb hatásköre ezekben a kérdésekben, mint ahogy az egészségügyi miniszternek hatásköre van az egészségügyi kérdésekben, a környezetvédelmi miniszternek hasonlóképpen van egy erősebb hatásköre a többinél. Javasolnám, próbálkozzatok meg elérni azt, hogy a kutatás-fejlesztési miniszternek legyen erősebb hatásköre azokban a kérdésekben, amelyek a kompetenciájába tartoznak.

A másik dolog pedig, hogy ismert az a régi amerikai vezetési tanács, hogy ha nem tudsz dönteni, hozzál létre egy bizottságot, ha nem akarsz dönteni, akkor kérj egy újabb javaslatot. Nehogy ebbe a helyzetbe kerüljünk, hogy amikor nem tudunk dönteni, akkor egy bizottságra bízzuk, mert a bizottság sem fog tudni dönteni.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: János, te ismersz engem körülbelül 30 éve, nem mondhatod, hogy egy döntésképtelen ember vagyok.

ELNÖK: Rakusz Lajos, parancsolj!

RAKUSZ LAJOS: Köszönöm a szót, elnök úr. Egy megjegyzésem lesz, és egy témához szeretnék hozzászólni. A másodikkal kezdem: szerepelt a prezentációban a vállalati innováció erősítése. Úgy gondolom, hogy mindaz, ami elhangzott, békeidőben áll és korrekt, de nem békeidők elé nézünk. Az volt a tapasztalat a 80-as években, különösen a 90-es években, hogy ha a gazdaság válságban van, akkor első dolog az, hogy a K+F-ügyek leépülnek, és a következő években úgy gondolom, hogy ezzel szembe kell nézni. Ma már kialakult egy olyan nagyon helyes gyakorlat, hogy a források jelentős részéhez a kutatóintézetek és egyetemek a vállalatokon keresztül jutnak. Tehát a vállalat pályázik, vállalati problémákhoz kell kapcsolódnia a szellemi bázisnak. Ebből az is következik, hogy bizonyos értelemben a vállalati szféra most már a pénzforrások dolgában is meghatározóvá válik. Azzal, hogy a K+F-ben a költségvetési pénz és a vállalati pénz most már egálban van, és a vállalati pénz növekvőben van, ez azt jelenti, hogy a későbbiekben, amennyiben a vállalati szférában valóban komoly gondok jelentkeznek, akkor nagyon átgondolt kormányzati lépésekre lesz szükség. Ez szabályozási kérdés is, de amiről én szólni szeretnék, az döntően az Új Magyarország fejlesztési tervet érinti.

Jelenleg úgy néz ki, hogy a gazdasági operatív program, a regionális operatív programok összesen körülbelül az Új Magyarország fejlesztési program egészén belül 13 százalékos súlyt képviselnek. Valljuk be őszintén, ez kicsi súly. Hogyha valóban a vállalatok határoznak meg sok mindent, és az Új Magyarország fejlesztési tervnek célja többek között a kiszabott stratégia előrevitele is, és a vállalati szférában várhatóan súlyos gondok lesznek, akkor kérdés, hogy ez a súly, ez a 13 százalék megfelelő-e. Én úgy gondolom, hogy ezt felül kellene bírálni. Most az Európai Unióban éppen azért, mert mindenütt keresik a megoldást, talán mód lesz arra, hogy a korábban elfogadott, Brüsszel által ellenjegyzett Új magyarországi struktúrát felül lehessen bírálni, és talán a prioritások dolgában is módosítani lehet azt az alapállást, ami lényegében több mint két éve született, és nem számolt azzal az adottsági helyzettel, amivel most mi szembenézünk.

A megjegyzésem a következő: szó volt arról, hogy a KUTIT nem foglalkozott stratégiai ügyekkel. Ez ténykérdés, kérem, mivelhogy három évig elnöke voltam ennek a testületnek, szeretném jelenteni, hogy évente körülbelül kétszer foglalkozott ezzel a bizottság. A bizottság működési rendje olyan volt, hogy csak az NKTH elnöke terjeszthetett be előterjesztést, és soha nem kapott a KUTIT olyan előterjesztést, amit el tudott volna fogadni. 2006 decemberében, amikor utoljára foglalkoztunk, azt hiszem a 26. variánssal, ami a kormány elé ment volna stratégiai anyagként, akkor született az a döntés, hogy a továbbiakban már a gazdasági tárca, az oktatási tárca és az Akadémia hármasban vigye tovább a stratégia ügyét. Így került be aztán 2007-ben a kormány elé a stratégiai anyag, amit elfogadott, és utána két hónappal az intézkedési tervet.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen az észrevételt, én azt gondolom, hogy ez egy olyan helyzet, amit tényleg meg kell nézni, hogy a kutatás-fejlesztésnél ez a helyzet mit jelent. Valóban így van, hogy ha a vállalatok bajba kerülnek, nem fognak többet kutatás-fejlesztésre áldozni. Hogy az egyensúly hogyan tartható meg, ez egy feladat, amit meg kell nézni. Amikor ezt az anyagot írtam, ezt tettük, még nem volt ez a helyzet, de ezzel a helyzettel most mindannyian szembesülünk, úgyhogy a következményeit is természetesen figyelembe kell venni, úgyhogy köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet.

Igen, egyetértek azzal is, hogy az Új Magyarország fejlesztési terven belül ez a 13 százalék kicsi. A kívánatos szám 20 százalék lenne, ezt az észrevételt az OECD is megtette, és nagyjából a gyakorlat is ennyi. Hogy ennek most van-e aktualitása, el lehet-e érni, ezt nem tudom. A kormányzaton belül, ha ez téma lesz, én fogom próbálni erősíteni, de jelen pillanatban nem látok nagy esélyt, hogy ebben a helyzetben ez javítható lenne, de célkitűzésként ezt kell tenni, én egyetértek vele.

Még annyit, hogy Pakucs János is arról a KUTIT-ról beszélt, ami 2006 vége után történt, amikor mindketten együtt KUTIT-tagok voltunk, és mindketten tudjuk, hogy milyen napirendek voltak, és ő erről beszélt, hogy ilyen téma ott nem szerepelt, de köszönjük szépen az információt.

ELNÖK: Podolák György és Tatai-Tóth András.

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Nem voltam túl boldog négy évvel ezelőtt, amikor ezt a törvényt át kellett vinnem a parlamenten, a kutatás-fejlesztési adóról szóló törvényt, hiszen ezzel nem mást tettünk, mint megsarcoltuk a vállalkozásokat akaratuk ellenére. Komoly vitáink voltak itt jó néhányatokkal, és mindenki a nagy ábrándot előadta, hogy erre mekkora nagy szükség van, hogy néz ki ez az egész kérdés, és magára a kutatás területére mennyi pénzt kellene pumpálni. Átvittük ezt a törvényt, és utólag azt kell mondanom, hogy megérte, hiszen, ha nézzük a fix pénzeket, a 40-50 milliárd ezen az ágon csorog be. Ez a törvény kényszeríttette ki a kutatás területén azt a szemléletváltozást, amivel indult, hogy egyáltalán a gazdasághoz valami közelítés történjen. Ha onnan történik a pénz kiszívása, akkor illik ezért valamilyen produkciót csinálni.

Jó volt a táblázatban nézni, amit a miniszter úr felvezetett, hogy lassan eljutunk odáig, hogy a fele pénz felhasználása már kapcsolódik az innovációhoz, és konkrétan a reálgazdasághoz. Jobban örülnénk neki, ha ez egy erőteljesebb folyamat lenne, és ehhez természetesen akár törvényi és egyéb feltétel oldaláról hajlandóak vagyunk együttműködni, és ezért is törekedtünk arra, hogy helyünk legyen ebben a bizottságban, és ennek feltételeit össze tudjuk rakni.

Továbbra is gondot okoz számunkra, és nem érzékeljük kellőképpen, de egyetértünk azzal a rögzítéssel, ami történt, hogy a kutatási téma és a kutatók számossága egy hatalmas decentralizáció. Jó lenne látni Magyarországon, hogy kis ország vagyunk, kevés pénzzel rendelkezünk, és ha legalább koncentrálni tudnánk azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, és ahhoz kellenének azok a fejek, akik eldöntik, hogy hová koncentrálni, ami megéri. Továbbra is az a gondunk, hogy elég erőteljes a belterjesség, hatalmas nagy a tekintélyelvűség, és a konkrét teljesítmény, amely a végén megjelenik, ennek számon kérhetősége pedig rendkívül alacsony. Ha mi ezt jobban érzékelnénk a gazdaság részéről, akár itt a politikában is, akkor ezért sokkal többet tudnánk tenni, és tehetnénk is, hiszen fordítva mondom, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben, és ami várható a következő 2-3-5 évben, a lehető legnagyobb szükség e területre van. Ez a legkisebb befektetés, bárhogy nézzük, csak a szívünk fáj néha, amikor oda kell adni, de akkor is tudja minden épeszű ember, hogy ez így van, csak ehhez meg kellene teremteni a tekintélyt.

Ami a szervezeti sémát illeti, miniszter úr, én ezt már másodszor látom, és másodszor szinte kiveri a szememet ez a sok bizottság. Egy hatékony munkavégzéshez megítélésem szerint, és érzékeltük, biztosan szükség van erre a 3 usque 4 csapatra? Ha azon múlik a dolog, hogy ezen egyszerűsíteni lehessen, hogy kormányrendeletet, esetleg törvényt kell módosítani, ha ezt jól végiggondoljátok, akkor január-februárban ezt a dolgot keresztül tudjuk vinni. Gondoljátok végig, nekünk ez jó, csak nagyon széles, hihetetlen széles skála. Nagyon sokat lehet beszélni egy ilyen fórumon és sok témát lehet fölvetni, ami erősen nivellálja ezt a kérdést. Úgyhogy tisztelettel kérünk, hogy ezt gondoljátok át. Ha azt kívánjátok, hogy a reálgazdaság részéről, a politikának a reáloldaláról is egy erőteljes támogatást kapjatok, akkor ebben benne vagyunk. Ami a tekintélyelvűséget illeti, hogy a 3 vagy 4 miniszter között hogy rendeződik ez a kérdés, abban egészen biztos vagyok, hogy itt nem az erősebb kutya elvén dől el a dolog, hanem a szakmaiságon. Nem véletlen, hogy a Bajnaitól kezdve mindegyik azt mondta, hogy akkor itt van, le van tudva, nem kell vele foglalkozni. Ezt szeretnénk, és ezért is szállunk be ebbe a munkába, hogy ez így legyen, hogy egy kézben legyen, számon kérhető legyen, hogy ne legyen szétforgácsolva szilánkokra, hogy utána senkitől semmit ne lehessen számon kérni. Így legalább számon kérhető, úgyhogy ezt a folyamatot mindenképpen erősíteni szeretnénk. Úgyhogy, miniszter úr, ezt már negyedszer hallottam tőled, és szeretnénk megerősíteni téged ebben, hogy egyre jobban tetszik.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Rögtön reflexként mondanám, és talán itt nem hangzott el, hogy a gazdasághoz való közelítést a törvény is előírja. Most az alap pénzére az idén 43 százalékot ír elő a törvény, hogy a közvetlen gazdasági szféra kapja, ezt jövőre 50 százalékra kell fölvinni, és ezt mi keményen tartjuk is. Mi inkább fölötte vagyunk, mint alatta. Szeretném elmondani, elmondtam már példaképpen több helyen, hogy ezek az új pályázati formák, amelyek nagy témákra konzorciumként, önrész befizetésével igénylik a pályázatokat, bevonják a kis- és középvállalatokat, egyetemeket, intézeteket, sikeresek. A Richter, a Rába, és most a GI jelentkezett, hogy szeretné sajtónyilvánosság előtt elmondani most, hogy a tavaszi eredményhirdetés után már vannak eredményei, és én is odaállnék melléjük, hogy ez az új elvnek megfelelő. Ez hoz a konyhára, és azt hiszem, hogy ezt az irányt kell követnünk. Évi 30 milliárdot 3 évre megszavazott a KUTIT az ilyen típusú pályázatokra, ebből az idén 30 milliárd forint második fordulója folyik, tehát azt gondolom, hogy ez egy helyes irány.

A források koncentrálása is ugyanezt teszi, mert a 14 és 16 milliárdot, amit kihirdetünk, nem 100 pályázó nyeri el, hanem 10-12. Átlagban 600 millió forint volt egy pályázat, ami itt nyert, ami azt jelenti, hogy a korábbi 100-150 millióhoz képest már koncentráltunk, de még ez sem elég, én azt gondolom.

A belterjesség alatt nem tudom, hogy Podolák képviselő úr hogyan gondolta, de a pályázatoknál mi egyértelműen egy külföldi bírálót kérünk fel. Ez azért akadályozza az időt, és mérlegelni kell, nem beszélve arról, hogy kifizetési problémák is vannak a külföldi szakértőkkel kapcsolatban, és ilyen apró problémák is nehezítik. De azért próbáljuk, hogy egy külföldi bíráló legyen, egy hazai bíráló, és ha a két bírálat nagyon ellentétes, akkor egy harmadik bírálatnak is kiadjuk, utána egy kollokvium dönt felette, és a kollokvium után egy végső zsűri ítéli oda. A bíráló neve nélkül a bírálatokat megkapják a pályázók, amiből tanulhatnak, és miután jövőre és két év múlva is meg lesz hirdetve, később sikeres pályázatok születhetnek.

A tekintélyelvűséggel teljesen egyetértek, én is mondtam, ez egy nagy probléma, meg kell oldani. Nem beszéltem talán eleget a számon kérhetőségről és az ellenőrzésről. Mi azt gondoljuk, hogy az ellenőrzések be vannak építve a rendszerbe, például az egyetemi innovációs tudásközpontoknál most vizsgáljuk felül annak a 19 tudásközpontnak az elmúlt kétéves eredményét, hogy valóban tudásközpontokká váltak-e, ezen az úton vannak-e egyáltalán, vagy csak elhasználták az inkubációs pénzt. Ilyen is van, olyan is van, de a szándékunk az, és itt az a célkitűzés volt, hogy valóban olyan tudást birtokoljon majd a konzorcium, amelyik utána már önfenntartóvá válik, sőt profitorientált lesz, és a vállalata a társadalom érdekei irányában fog tevékenykedni. Ez a 19 most felülvizsgálat alatt áll, és úgy ítéljük meg, hogy az idén lejáró 8-9 közül 2-3 van olyan, ahol úgy ítélem meg, hogy még valóban még 1 vagy 2 éves további csökkentett támogatással ezt a célt el tudja érni, az kap ilyen támogatást, de szó sincs róla, hogy ez automatikusan, értékelés nélkül történne meg. Gyakorlatilag ez is bele van építve a rendszerbe, nehogy az a vád érhessen, hogy mi az adófizetők pénzét, vállalatok pénzét - mindegy hogyan mondom - ellenőrzés nélkül szétosztogatjuk. Mi nem ezt tesszük, és ezért a miniszter a felelős, az egyszemélyes felelős, akin ez számon kérhető. Eddig több miniszter volt, csoportok, hivatalok foglalkoztak vele, és ez a felelősség most a miniszteré, de a döntés nagy része is a miniszteré kell, hogy legyen. Én így gondolom ezt, és ez az irányítási rendszer ezt tükrözi.

ELNÖK: Tatai-Tóth András és Gógl Árpád következik.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a 2006-os választások után minden parlamenti frakciót megszólítottak a tudomány képviselői, és feltárták azt a helyzetet, ami a 3 nagy területet, az akadémiai kutatást, a felsőoktatási kutatást és az innovációt, az NKTH körül kialakult helyzetet jellemezte. Meglehetősen kaotikus állapotot mutattak be, sok viaskodással, ellentmondásokkal, kis hatékonysággal. Sok energiát vitt el az a feszültség, ami akkor jelentkezett. Én akkor is és ma is azt gondolom, hogy a mi frakciónk helyesen járt el akkor, amikor nem arra vállalkoztunk laikusként, hogy majd mi megmondjuk, hogy hogyan kell ezt megoldani, hanem például ennek a bizottságnak a megalakítását szorgalmaztuk, kezdeményeztük, támogattuk.

Egyébként ez a bizottság hozott egy nagyon határozott állásfoglalást arra, hogy kerüljön egységes kormányzati felügyelet, irányítás alá az érintett terület, a kutatás és innováció. Most én ezt úgy fogom fel, amit miniszter úr elmondott, hogy ennek a folyamatnak ez egy állomása, ahol itt ma vagyunk, és azt gondolom, hogy az MSZP-frakció továbbra sem akarja a tudósok, a kutatók számára elmagyarázni, hogy hogyan kell ezt a területet vinni, hanem továbbra is azt támogatjuk, hogy akik értenek hozzá, azok tegyék meg a maguk javaslatait. Miniszter úr nyilván azt a feladatot vállalta és azt végzi, hogy próbálja, illetve végzi azt a munkát, amely a különböző területek összehangolására vonatkozik. Én azt hiszem, hogy valamivel békésebb ma a helyzet, remélem, hogy hatékonyabb is, mint két évvel ezelőtt volt, ami a források felhasználását, erőforrások hasznosítását érinti. Alapvető érdekünk ahhoz fűződik nekünk is politikusként, hogy ezen a területen hatékony munka folyjon, és végső soron az oktatás és a tudomány eredményei a gazdasági életre minél nagyobb arányban realizálódjanak, hasznosuljanak. Ebből a szempontból megítélve azt gondolom, hogy amit miniszter úr felvázolt, az egy lehetséges megoldása annak a feladatkörnek, amiről ma is beszélünk.

Azt tudom mondani, hogy az MSZP frakciója támogatni fogja miniszter úr azon törekvéseit, amelyeket megfogalmazott, és természetesen ez nem zárja ki azt, hogy ez a rendszer jobban működjön, és hogy a hozzáértők további javaslatokat és kezdeményezéseket tegyenek. Én abba nem szólnék bele, hogy sok ez a bizottság vagy kevés, én azt tudom, ahhoz, hogy megfelelő döntések szülessenek, a hozzáértő emberek beleszólási csatornáit ki kell dolgozni. Én úgy fogtam fel, hogy ezek azt a célt szolgálják, hogy szóhoz jussanak, és felszínre kerülhessenek azok a véleményét, amelyek működőképessé teszik ezt a rendszert.

Rövidre fogva tehát én a magam részéről támogatandónak gondolom miniszter úr törekvését, és azon leszek, hogy az MSZP-frakció adja meg a szükséges támogatást továbbra is ahhoz, hogy a kialakított elképzelése szerint végezni tudja a munkáját. Ettől a bizottságtól is azt kérem, járuljanak hozzá ahhoz, hogy eredményesebb lehessen ez a munka. Köszönöm szépen.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, de itt azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy kettő megszűnt, az egyik a Tudománypolitikai Kollégium és a 4T, amelyik a miniszterelnök úr alá rendelve adta a tanácsot, és ez volt az a fórum, ahol ezeket a véleményeket gyűjtötték. Igazából ez a fórum jelleg, amit gondolok, az intézmények véleményeinek egy fóruma, ahol ezt végig lehet beszélni. A tanácsadó testület, amelyiknek lehet, hogy nem pont ez lesz a neve, amelyik valóban szakemberekből áll, ez pedig az egész ügynek az áttekintése, nemcsak az Innovációs Alap, ahogy mondtam, hanem az egész országra vonatkozó kutatás-fejlesztés, tudománypolitika és innováció területén valóban a miniszternek egy tanácsadó testülete, mely szakemberekből áll.

A forráskoordináció azért szükséges, mert eddig nem volt szükség rá, mert külön minisztériumok döntöttek erről, de ha azt akarjuk, hogy tényleg lássuk egyben, akkor erre feltétlenül szükség van. Ez egy operatív bizottság, itt nem szakértők, hanem a minisztériumok felelős vezetői, kabinetfőnökei és majd a miniszterek döntenek. A KUTIT pedig volt, nem új ez az alsó sárga, csak a KUTIT egy kicsit módosított szereppel van, csak az Innovációs Alapban van hatásköre, egyetértési joga, véleményezési joga. Ez megmarad neki, de nem az egész kutatás-fejlesztésre vonatkozik, mert sokkal összetettebbé vált ezzel a poszttal. Csak magyarázom a Gyurinak, hogy nem ennyivel újabbak vannak, mert kettőt megszüntetünk, és ahelyett hoztuk létre ezt a hármat, amelyből egy, a forráskoordináció kell, mert e nélkül csak álmodozunk arról, hogy a többi pénzbe is beleszóljunk. A KUTIT pedig volt, ami egy szűkített feladat- és hatáskörrel dolgozik, és novemberben a KUTIT kormányrendelet módosítását elő fogjuk terjeszteni.

ELNÖK: Gógl Árpád képviselő úr.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért örülök, mert amikor nekikezdtünk, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció valahol a végrehajtó hatalom, a kormány területén megfelelő súlyt kapjon, akkor nem is gondoltuk, hogy lesz egyszer egy miniszter. Most van egy miniszter, aki próbálja megtalálni helyét a kormányzaton, tehát a végrehajtó hatalmon belül, ahol optimalizálni tudja a koordinatív tevékenységet, előkészítő tevékenységét. Nekünk pedig ebben segíteni kell, ez az első dolog. Ahogy, mint parlamenti bizottság, ad hoc bizottságként kell segíteni, mert mi ad hoc bizottság vagyunk. De megfogalmazhatjuk, ahogy a miniszter szükségességét megfogalmaztuk, megfogalmazhatjuk, hogy az a három miniszter, aki ezért felelős - Hiller, Bajnai, Molnár, hogy három nevet mondjak adott hatáskörrel -, ők azok, akik meghozzák azokat a döntéseket, amelyek illeszkednek ahhoz, amit vetített a miniszter úr. Mert ott azért számomra három kitüntetett elem volt. Az egyik a humán erőforrás kérdése volt, annak jó felépítése és racionalizálása elengedhetetlen. Nyilvánvalóan nem tartható az a mostani felsőoktatási intézményrendszer és azok belső mozgása, a felvételtől a kibocsátott termékig, ami ma gyakorlat. Visszautalok az '50-es, '60-as évek belső képzésére, amikor egy tudományos diákkörös bekerült egy adott csoportba, és aztán a végén illeszkedett egy kutatáshoz.

A második a Bajnai-féle csoport vagy minisztérium, amelynek úgy kell irányítani a döntéseket, más tárcák döntéseit is, hogy elősegítsék a bevonását a gazdasági résztvevők forrásainak. Nem szabad annak előfordulni, hogy több tízmilliárd veszteség legyen egy rossz döntés miatt; gondolok itt a gyógyszeripari kutatások több tízmilliárdos veszteségére. Ha ez jól működik, akkor ez nem következhet be.

A harmadik terület a szabályozás. Az nagyszerű dolog, hogy ha jól együttműködik három miniszter, de ez esetleges. Most a parlament előtt van vagy lesz néhány törvény, amelyek meghatározzák a szereplők jogosítványát. Gondolok a polgári törvénykönyvre, amely érinti az egyesületek kérdését és az egyesületi kereten belüli kitüntetett jogosítványú szerveződéseket. Itt kapcsolódik ehhez az akadémiai törvény. Ha a Ptk. jól fogja szabályozni az egyesületi jogosítványokat, akkor törvénnyel hozzá lehet illeszteni a kitüntetett köztestületeket. Erre oda kell figyelni, és én remélem, hogy fogékony lesz a parlament arra, hogy itt jó döntés szülessék. De vonatkozik ez az akadémiai törvényre is, és talán a kutatás-fejlesztés forrásait szabályozó törvények újragondolására is.

A magam részéről annak örülnék, ha a mi bizottságunk, mivel parlamenti bizottság, tehát a törvényhozási részben tudna segítséget adni, talán még ajánlást is a miniszterelnök úrnak, hogy az egyes miniszterek jogkörét, hatáskörét hogyan szabályozza, hogyan gondolja újra, mert én úgy hiszem, hogy erre egy kritikus szakaszban mindenképpen szükség lenne. Magát az egész folyamatot, a döntés-előkészítésben, a végrehajtásban, a végrehajtás kontrollálásában a miniszternek a bizottságok bevonásával vagy más módon lehetősége van, ez a miniszter dolga, és a statútum adja a lehetőséget. A társadalmi ellenőrzés szintjén én nagyobb hangsúlyt adnék az Akadémiának és esetleg más testületeknek. Megfontolandónak ajánlom, hogy hogyan illeszthető rendszerszerűen.

A másik, hogy itt szóba került az is, hogy a krízisben hogyan lehet jól dolgozni, mit lehet tenni. Én jól emlékszem arra, amikor egy iparterület a '60-as évek végén, a '70-es évek elején összeállt az ipar és létrehozott egy gyógyszerkutató intézetet, az Országos Gyógyszerészeti Intézetet, egy klinikai farmakológiai hálózatot, kitüntetett kutatóhelyet hoztak létre és tanszéki csoportot is működtetett. Tehát volt rá példa, hogy egy iparszektor össze tudta rakni az anyagi forrásokat és meg tudta teremteni a struktúrát is.

Miniszter úrnak én nagyon sok energiát és sikert kívánok, magunknak pedig segítő együttműködést mindannyiunk számára.

ELNÖK: További kérdés, vélemény? Vincze Imre!

VINCZE IMRE: Számomra az egyik legkomolyabb problémát a visszacsatolás hiánya jelenti, tehát az, hogy a kutatási-innovációs tevékenység eredményességét nem látom pontosan, hogy hogyan mérjük, és azt, hogy az így befektetett összegeket hogyan használjuk fel, milyen eredményességgel. Vitatkoznék azzal az állítással, hogy az innovációs tevékenység célja az eladható termék előállítása, szerintem eladott termékek előállítása a cél, és ily módon azt gondolom, az egyik legjobb értékmérő az ezekből realizálható bevételek lehetnének.

Az Akadémián elég sok erőfeszítést folytattunk, és kidolgoztuk a kutatóintézetek értékelési rendszerét. Ennek kapcsán a következő állapítható meg: az akadémiai kutatóintézetek költségvetési támogatása körülbelül 18 milliárd forint évente, ehhez az intézetek körülbelül 14 milliárdot szereznek be társadalmilag hasznos feladatok ellátására a pályázatokból és a többi. A részletes analízis azt mutatta, hogy ennek a 14 milliárd forintnak a bevételére körülbelül 7 milliárd forintot fordít az Akadémia. Körülbelül 50 százalékos ráfordítás kell ahhoz, hogy 1 milliárd forintot elő tudjunk állítani, ezek fedezik a béreket, azt az infrastruktúrát, amelyik ezt elő tudja állítani. Szeretném tudni, hogy létezik-e valamilyen hasonló mérőszám, amelyik az NKTH vagy a Bay Zoltán Intézetek eredményességét minősítenék.

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Az utolsó kérdésre nem tudok határozott választ adni, hogy létezik-e ilyen, valószínű, hogy létezik, de utána fogok nézni. Teljesen egyetértek azzal, hogy az eladott szó az eladhatóval szemben valóban jobb, de én mindig azt szoktam mondani, hogy nekem magamnak van körülbelül tíz szabadalmam, már régen csináltam ezeket, amikor aktív kutató voltam, ma már erre nincs időm sajnos. Egy kutató mindig úgy van, hogy azt gondolja, ez az, amibe a legtöbbet beleadtam, ez a legszuperebb, amit kitaláltam, és az ilyet soha nem tudtam eladni, és amiről azt gondoltam, hogy egy egyszerű ügy, azt pedig el tudtam adni. Ezzel most nem akarom azt mondani, hogy egy tudományos teljesítményt nem csak ebből kellene mérni, de a társadalom szempontjából azért nagyon fontos szempont, de az a tudományos tevékenység, amelyik nem most realizálódik, hanem később fog, vagy lehet, hogy soha nem fog realizálódni, valahogyan ezt is figyelembe kell venni.

Az alapkutatásra vonatkozó vád leginkább az, volt egy olyan miniszterünk is valamikor, aki azt mondta, hogy nem kell alapkutatást csinálni, hanem meg kell venni az eredményeket és alkalmazni kell. Én azt mondom, hogy ez nem helyes álláspont, azt gondolom, hogy alapkutatással tényleg foglalkozni kell, és ezekre épülhet majd az alkalmazott kutatás. Az alapkutatásnál pedig egyértelműen nem lehet eldönteni, hogy ez vagy az az alapkutatás mikor hozza meg a sikert. Azt gondolom, a helyes arányt kell tudni megtalálni. Az OTKA-nál ez a szám, ami tényleg alapkutatásra megy, ez 5,2 milliárd elegendő-e, vagy a mi hozzátett 2 milliárdunkkal a 7,2 elég-e, vagy az akadémiai kutatóintézeti 14 milliárdból mennyi az, ami tisztán alapkutatásra megy el, mert egy sor akadémiai kutatóintézet kemény alkalmazott kutatást is végez, pontosan tudjuk, hiszen ebből van bevétele. Tehát nagyon fontos dolog a helyes arányok kialakítása, de valóban fontos lehet egy ilyen mérőszámra, egy visszacsatolásra, ugyanakkor csínján kell bánni vele, csak ezt akartam mondani ezzel a saját szabadalmaimból kiindulva. Volt, amivel 10 év eredményeként tudtam világszabadalmat csinálni, és soha egy forint bevételem nem volt belőle, pedig meg voltam győződve arról, hogy mindennek ez a csúcsa, egy másikat pedig könnyedén el tudtam adni. Tehát a munkát, a befektetett tudást is valamelyest figyelembe kell venni, nemcsak a társadalmi azonnali hasznosulást. De ez a válasz most csak egy azonnali reflex volt, és ezen fogok még gondolkodni.

ELNÖK: Pakucs János!

PAKUCS JÁNOS: Bocsánat, hogy még egyszer szót kérek, de egy általánosabb megfontolást javasolnék még. Az előttünk álló időszak nehezen kiszámítható, a közgazdászok úgy fogalmaznak, hogy válság előtt állunk, válság felé közeledünk, és lehet, hogy igazuk van. Az elmúlt 80 év tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az ilyen nagyon nehéz időszakokból kiemelkedő országok, cégek, intézmények azok voltak, akik ezekben az időszakokban jól gazdálkodtak a szellemi tőkéjükkel, akik koncentráltak az oktatásra és kutatásra. Az elmúlt 80 év válságainak a győztesei mind ezek voltak. Emlékszünk rá, Klebelsberg Kunó olyan célkitűzéseket valósított meg, amelyek megvalósíthatatlanoknak látszottak, mégis 70 százalékát megvalósította 9 év alatt és a legnagyobb fejlődés következett be az oktatás, kutatás területén abban az időben. Azt gondolom, és ezt szeretném mondani magunknak, hogy sokkal jobban próbáljunk koncentrálni az elkövetkező időszakban az oktatásra és kutatásra, mert ez lehet a kiemelkedés záloga. Egy példát elmondanék még, korábban sokat tettünk a fiatal tehetségek feltárásáért, a tehetséggondozásért. Az elmúlt hónapokban kezdeményeztük a humán képzés mellett kiemelt reálképzést. Találkoztunk egy olyan budai gimnáziummal, ahol közösen beindítunk egy kiemelt reálképzést, kiemelt matematikai, természettudományi képzést, ahol garantálják, lehetőséget biztosítanak két természettudományos tantárgy emelt szintű érettségijére. Az Arany János Gimnáziumról van szó, most indítjuk közösen. Felsorakozott a kezdeményezés mögé a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Innovációs Egység, felsorakozott mögé a Richter. Tehát ez a koncentrált képzés nem állami forrásból, hanem szponzorok forrásából fog beindulni. Nyilván nem oldja meg a kérdést, de arra példa lehet, modell értékű lehet, hogy visszahozzuk azt a fogalmat, amit régen úgy hívtunk, hogy reálgimnázium, reálosztály, mert kezdjük elfelejteni. Ezt hozza vissza egy kicsit emeltebb formában, emelt óraszámmal, emelt képzéssel, ami konkrét példa arra, hogy mit lehet, mit kell tenni egy ilyen időszakban. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, és elnézést kérek, de több képviselőtársam jelezte, hogy elfoglaltságai vannak, ezért most szeretném megköszönni a miniszter úrnak az előterjesztést. A hozzászólásokat, válaszokat tartalmazza a jegyzőkönyv, ezért most ennek elfogadását javasolom. Aki egyetért ebben, hogy ezt elfogadjuk, azt kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.)

Köszönöm szépen. Fontos volt, hogy a határozatképesek legyünk.

Ezek után rátérünk a bizottság jelentésére, de nem foglalkozunk vele részleteiben most, hanem majd később. (Dr. Józsa István: Hozzá szeretnék szólni.) Majd később.

Hétfőn a parlamentben keresünk egy 10 perces időszakot, amikor képviselők jelen vannak, ennyien biztosan össze tudunk jönni, ugyanis a mai napot még hozzá szeretnénk tenni, és úgy zárnánk ezt az évet, hogy a mai napi anyaggal kiegészítve terjesztenénk elő hétfőig egy végleges anyagot. Ezt tájékoztatásként szerettem volna elmondani.

Megköszönöm miniszter úr előterjesztését még egyszer, és köszönöm, hogy eljöttetek. Számolhatunk azzal, hogy november 18-án Csopaki Gyulát hallgatnánk meg elképzeléseiről, és valószínűleg csak egy napirendi pontot tárgyalnánk, mint ma, mert az is úgy lesz, hogy egy órát szánunk rá, de két órában tárgyaljuk ki, de szerintem minden ilyen pozitív ülés elősegíti a mi bizottságunk munkáját. Köszönöm szépen, ezzel az ülést bezárom, és mindenkinek kellemes napot kívánok!

DR. MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Köszönöm a véleményeket, és számítok rá, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot, segítitek a munkánkat.

(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 46 perc)

Dr. Magda Sándor

a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika