KIEB-6/2008.
KIEB-9/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2008. december 2-án, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal tevékenysége a középtávú tudománytechnológia és innovációpolitikai stratégia megvalósításában - konzultáció és helyzetértékelés *
Dr. Csopaki Gyula tájékoztatása *
Előterjesztő: dr. Csopaki Gyula, az NKTH elnöke
Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Podolák György (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Dr. Latorcai János (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Tatai-Tóth András (MSZP) Kormos Dénesnek (MSZP)
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) dr. Magda Sándornak (MSZP)
Dr. Csopaki Gyula, az NKTH elnöke
Pakucs János akadémikus
Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára
Rakusz Lajos akadémikus
Solti László, a Szent István Egyetem rektora
Vincze Imre, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
Bálint Csanád
Demetrovics János
Lovász László
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 4 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm a mai bizottsági ülésünkön megjelent bizottsági tagokat, a meghívottakat, és mindannyiunk nevében az előterjesztőt, Csopaki Gyula urat, az NKTH elnökét.
Az előző időszakban abban állapodtunk meg, hogy évzárás előtt szeretnénk megismerni az NKTH elképzeléseit a jelenről és a jövőről. Erre most jó lehetőséget ad az elnök úr meghallgatása, hiszen a miniszter urat hallgattuk meg egy hónappal korábban.
A napirendi javaslatban ez az egy napirendi pont és az egyebek megtárgyalása szerepel. Kérdezem, ki az, aki elfogadja, hogy ezek a napirendi pontok kerüljenek megtárgyalásra. Aki igen, azt kérem, kézfelnyújtással erősítse meg. (Szavazás.)
Köszönöm szépen. A bizottság egyhangúlag elfogadta.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal tevékenysége a középtávú tudománytechnológia és innovációpolitikai stratégia megvalósításában - konzultáció és helyzetértékelés
Elnök úrral úgy állapodtunk meg, hogy körülbelül 30 perces előadás és prezentáció lesz, majd azt követően a kérdéseinket tennénk fel.
Elnök úr, át is adnám a szót. Parancsolj!
Dr. Csopaki Gyula tájékoztatása
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csopaki Gyula vagyok, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke, és 2008. szeptember 8. óta töltöm be ezt a tisztséget a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalban. Szeretném röviden bemutatni a missziót, azt, amit el akarunk érni, és röviden vázolni a 2009-2010. évi stratégiánkat. (Elindul a számítógépes, vetített prezentáció.) A következő slide-okon bemutatom azt, hogy a miniszter úr által javasolt irányítási rendszeren belül hol helyezkedik el az NKTH, és hogy ezen belül milyen szerepre vállalkozunk.
A kutatás-fejlesztési tárca nélküli miniszter felügyeli a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt, az ő irányítása alatt állunk. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal központi hivatal, tehát nem kormányzati hivatal, a miniszter úr felügyelete alatt van. Az NKTH mellett van még a Magyar Szabadalmi Hivatal, és az NKTH kapcsolódása a KUTIT-hoz történik még meg, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácshoz. A KUTIT szerepét gondolom, széles körűen ismerik, van, aki tagja itt a jelenlévők közül is a KUTIT-nak. A KUTIT az a társadalmi szerv, az a közbölcsesség, amelyik az NKTH által kidolgozott stratégiát, pályázati terveket, elképzeléseket jóváhagyja vagy korrigáltatni kéri. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalhoz tartoznak még gyakorlatilag a regionális innovációs ügynökségek.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap az az összeg, amivel gazdálkodunk. Ez az összeg évente mintegy 50 milliárd forint, és ezt az 50 milliárd forintot kívánjuk olyan nemzetgazdaságilag hasznosuló célokra használni, amelyik előmozdítja a kutatás-fejlesztés-innovációt és a nemzetközi kapcsolatokat.
Az NKTH kapcsolódási pontjai: ez a kapcsolódás az OTKA-irodával van meg, szorosan együttműködünk az OTKA-val - kicsit később majd többet mondok erről -, a regionális fejlesztési ügynökségekkel, a Tudományos és Technológiai Alapítvánnyal, a TÉT-tel és a MAG Zrt.-vel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Zrt.-vel. Tehát a tárca nélküli miniszter irányítása alatt működik az NKTH, amelyik az Innovációs Alap felhasználására, programjára vállalkozik.
Mi a hivatás, mi a misszió az NKTH-n belül? Elsősorban stabilitást akarok vinni a rendszerbe. Az NKTH-ban minden értéket meg akarok őrizni, ami eddig volt, és mindig megtenni azokat a lépéseket, amelyekkel az új kihívásoknak meg kell felelnünk. Stabilitást, kiszámíthatóságot és átláthatóságok fogok megvalósítani. Kiszámíthatóságon azt értem, hogy mindig előre meghirdetjük, évente, regularitással a programjainkat. Ahogy ebben az évben a zászlóshajónk a nemzeti technológiaprogram meg volt hirdetve március 15. - szeptember 15. között, ugyanígy lesz 2009-ben, és ugyanígy lesz 2010-ben. Előre, jól kiszámítható, felkészíthető irányvonalat kívánok adni.
Ezenkívül felvállalom azt, hogy a bírálói rendszert "abgrédelem", felfrissítem, hogy a mindenkori új kihívásoknak kellően megfeleljünk. Már az első mobil innovációs központ stating committee meetingbe bevontam egy angol és egy német professzort, nemzetközi hírű professzorokat, hiszen az Innovációs Alapnál úgy kell felhasználnunk ezt az 50 milliárdot, hogy ne Budapesten, vagy ne csak Magyarországon legyünk híresek, hanem az Európai Unióban, illetve globálisan az egész világon. Meg fogjuk találni, meg fogjuk keresni azokat a bírálókat, irányító testületeket, amelyek megfelelően meg tudják mérni, ki tudják választani a legjobb pályázatainkat, a legnemesebb céljainkat.
Az NKTH szervezeti felépítése itt látható (A következő slide-ra mutatva.). Egy kicsit sok mindent írtunk rá, ezért nehezebben olvasható, ezért elmondanám szóban is. Az NKTH felépítésében az SZMSZ és a struktúra felépítésénél, tehát az NKTH szervezeti felépítésénél nagyon számítok az általános elnökhelyettes úrhölgyre, Vass Ilonára, aki viszi a pályázati főosztályt, a pályázatkezelési ügyeket. Aki menedzseli a programtervezési főosztályt - és elmondanám azért a neveket is, mert bizonyára sok név visszaköszön valakiknek -, ő Mokri Zsuzsa. A programtervezési osztályt Imre József úr, a jogi igazgatási és humánpolitikai osztályunkat Rosta Ferenc főosztályvezető úr vezeti. A regionális ügyeket Lippényi Tivadar elnökhelyettes úr menedzseli, a regionális pályázati, valamint a regionális és KKV-hálózati osztályt vezeti, és ide tartozik az informatikai osztály is.
Nagyon fontos, hogy olyan informatikai rendszerünk legyen, nemcsak az NKTH-n belül, hanem minden régióban, ami nagyon rugalmassá, felhasználóbaráttá teszi a dolgainkat. Nagyon-nagyon sok panasz volt ebben az évben a KPI-t követő átalakítás után a MAG Zrt.-vel. Ezeket az ügyhátralékokat már ledolgoztuk, a dolgokat rendeztük, és bízunk abban, hogy ezzel a nagy informatikai támogatással a jövő év nagyon harmonikus lesz.
Van egy nemzetközi főosztályunk Kovács Ildikó úrhölgy vezetésével, itt vannak az európai uniós programjaink, és itt vannak a bilaterális programjaink is. A gazdasági főosztály: minden ilyen nagy intézménynél nagyon fontos, hogy a pénzügyminiszterünk nagyon szigorúan, keményen, átláthatóan, és az adófizetők pénzével nagyon rigorózusan gazdálkodjon. Itt van a költségvetési osztály, az intézményi pénzügyi osztály és a K+F pénzügyi, számviteli osztályunk. Van egy belső ellenőrünk, aki nagyon szigorú, de ezért alszunk nyugodtan, mert nagyon odafigyel a dolgokra.
A miniszter úrral való nagyon szoros és harmonikus együttműködés eredményeképpen van további négy főosztály, amelyek a miniszter úr munkáját segítik. Az egyik ilyen főosztály a koordinációs főosztály. Nagyon fontos, hogy az Innovációs Alapnál rendelkezésre álló 50 milliárd forint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnál lévő forrásokkal és az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál lévő forrásokkal koordináltan legyen felhasználva. Fontos, hogy ne ugyanazokra a célokra írjunk ki pályázatot, hogy találjuk meg mindegyiknek a helyét; ennek koordinációját végzi a koordinációs főosztály.
Itt van a stratégiai főosztály és az európai uniós kapcsolatok főosztálya, ami nagyon fontos. Magyarország 2011-ben az Európai Unióban nagyon nagy feladatot lát el, erre fel kell készülnünk, és ez a felkészülés már elkezdődött. Az ETI-vel szintén harmonikus együttműködést kell kialakítanunk. Nagyon fontos a kommunikációs főosztály szerepköre is, mert az eredményeinket láttatni is kell, kommunikálni kell, el kell vinni, és elsősorban azokat kell rezonáltatni, akikre számítunk, akik nemesül hasznosítják ezt az 50 milliárd forintot. De mások felé is el kell vinni, azok felé, akik ezt az összeget összeadják, illetve minden magyar állampolgár felé.
A következő slide-on azt látjuk slágvortokban, hogy mik a legfőbb szakmai céljaink. Legfőbb szakmai céljaink közé tartozik, hogy a tudásbázisokat kívánjuk erősíteni, nemzetközi szintű tudásközpontokat akarunk Magyarországon létrehozni. Erre többen azt mondhatják, hogy de hát, már vannak, ilyenek a regionális egyetemi tudásközpontjaink. 19 regionális egyetemi tudásközpont van és 7 klaszterközpont. Ezeknek gyakorlatilag letelik az első 3-4 éves periódusuk ez év végén, illetve a következő évben, és ezeket mind átvilágítjuk, nemzetközi zsűrivel értékeltetjük. Már megkezdődött a konzultáció mindegyikükkel, nyílt napokat szervezünk még most, decemberben, és egyértelműen kommunikáljuk azt, hogy csak azokat a központokat fogjuk tovább támogatni, amelyek eljutottak egy olyan fázisra, hogy bizonyították eredményeikkel, hogy még további egy-két éves támogatás után talpra állnak, és önállóan tudnak megfelelni a nemzetközi kihívásoknak.
A stratégiai célunk címét elfelejtettem itt újra mondani, ez az "Ötlettől a piacig", az Innovatív Magyarország program. Az egész Innovációs Alapnál az a cél, hogy eljussunk, eljuttassunk végtermékekig, termékekig, produktumokig ezekből az alapokból, hogy az ötleteket elvigyük a piacig. Nemzetgazdasági célokhoz kívánunk kapcsolódni a K+F-programjaink támogatásával. Azt kívánjuk elérni, hogy a K+F-eredményeink hasznosítva legyenek, ehhez a megfelelő innovatív vállalkozásokat erősíteni kell. Nem vagyunk eléggé sikeresek az új spin-off start-up vállalkozásokkal, nem vagyunk elég sikeresek abban, hogy ötleteinkből sikeres kisvállalatok útján eljussunk a termékekig.
Be fogjuk vezetni a következő évtől az inkubációs programot is. Kiemelt programunk a regionális innováció. Magyarországon 80 százaléka a magyar állampolgároknak nem Budapesten él. Nem szabad túlzásba vinni a Budapest-centrikusságot, ez törvényileg is kötelez bennünket, hogy 25 százalékát legalább kizárólagosan csak a régiók fejlesztésére költhetjük, a többi 75 százalékot pedig teljes Magyarországon a legjobb programokra ítéljük oda.
Hangsúlyoztam, hogy nem idehaza kell kiváló eredményeket produkálnunk, hanem nemzetközileg kell európai uniós szintű K+F-programokat produkálnunk, azokban részt venni. Annyit hadd mondjak el magamról, hogy mielőtt az NKTH elnöke lettem, a Műegyetem nemzetközi igazgatója voltam. A Műegyetem nemzetközi igazgatójaként olyan kapcsolatokat sikerült kiépítenünk, kialakítanunk, hogy a 6-os keretprogramban a felsőoktatási szféra által elnyert nemzetközi pályázatoknak a 60 százalékát a Műegyetem vitte el. Magyarországot kell ilyen helyzetbe hozni most a 7-es programnál; később majd megmutatom, hogy milyen programokat dolgoztunk ki, és milyeneket indítunk.
Az Innovációs Alap felhasználási stratégiája, mit tűztünk ki célul: a K+F-eredményeket el kell vinni az üzleti hasznosításig, a technológiai transzfert hatékonnyá kell tennünk. A nemzetstratégiai célokhoz kell harmonizálni magunkat, az innovatív vállalkozásokat helyzetbe kell hozni. A vállalati innovációt támogatni kívánjuk, és ebben nagyon hatékony támogatást ad nekünk a KUTIT, ugyanis a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsban ott vannak a munkaadók, a gyáriparosok, a kiváló cégek, amelyek felhívják a figyelmünket, ha valahol nem egészen találjuk el a jó irányt.
A tudásbázist, tehetséggondozást, tudományos utánpótlást is erősíteni kívánjuk, mindjárt meg is mondom, hogyan. Nemzetközileg elismert kutató-fejlsztő-innovációs központokat kívánunk létrehozni, de nem minden területen. Nem akarunk mindent lefedni, hanem csak azt, ahol látjuk az erőt idehaza az eddigiekből és a felvázolt jövőből, tehát a húzóágazatok és a kulcstechnológiák területén. Fókuszálni kívánjuk, nem mindenkinek akarunk picit adni, hanem vannak nagyon hangsúlyos programjaink. Tehát az erőforrásokat koncentráljuk, és még egyszer hangsúlyozom, hogy a regionális innovációt kiemeljük.
Négy nagy csoportot fogalmaztunk meg a 2009-2010-es terveinkben. Ez a 4 nagy csoport: Tudás-Magyarország programja, a Knowledge Hungary, a Technológia Magyarország, a Technology Hungary program, a Vállalkozó Magyarország program, az Enterprise Hungary és az Együttműködő Magyarország, a Cooperative Hungary. Elmondom azt, hogy minden pályázatunkat persze mindig angolul, és most még magyarul is be kell adni, de vannak olyan programok, ahol csak angolul. Az NKTH hivatalos nyelve az angol, tehát mi nemzetközi szinten kívánunk helytállni, de arányt nem tévesztünk. Mi Magyarországon élünk, és a kétnyelvűséget fenntartjuk.
A Knowledge Hungary program keretében, a Tudás Magyarország program keretében a nemzeti tudásközpont programot kívánjuk - mondjam azt, hogy - meghirdetni, ami folytatása a regionális egyetemi tudásközpont programnak. Itt kijelentem, mert elvállaltam azt, hogy nem fogunk minden regionális egyetemi tudásközpontot tovább támogatni, fölvállaljuk azt, hogy csak a legjobbakat visszük tovább. A magyar adófizetők pénzét nagyon meg kell néznünk, hogy mire adjuk, csak a legjobb, legnemesebb célokra, amelyek előrevisznek bennünket.
A nemzeti tudásközpont program keretében egy kicsit azt is kell mondanom, hogy ez a pólusprogramokkal való harmonizáció is egy kicsit, mert nagyon sok program indult el az utóbbi időben Magyarországon. A második item itt az NKTH-OTKA-együttműködés. Nagyon harmonikus együttműködés alakult ki az OTKA kapcsán. Makara professzor úrral, aki az OTKA-iroda vezetője, szoros együttműködésünk van mind a pályázatok, mind a bírálatok, mind a bírálói kör kapcsán. A meglévő 5,2 milliárdos forrásához az OTKA-nak az NKTH - a miniszter úr döntése alapján - további 2 milliárd forintot ad évente, tehát tevőlegesen segítjük ezt az együttműködést. Tevőlegesen hozzájárulunk ahhoz, hogy ebből a 2 milliárdból olyan alapkutatásokat akarunk támogatni, amelyek alkalmazott kutatás-fejlesztési eredményeket alapoznak meg. Tehát megvan az összhang az NKTH és az OTKA között. Nem elmegyünk egymás mellett, hanem nagyon szorosan együttműködünk, és harmonikus az NKTH-MTA-OTKA-kapcsolat ennek szellemében.
Határozottan támogatjuk a kutatói karriert. A kutatói karrier azt jelenti, hogy támogatjuk azt, hogy meglevő kutatóink külföldön adott időt eltöltsenek, de várjuk őket vissza. Reintegrációs program keretében, pályázati úton támogatjuk a visszafogadást, és mindenkit erre bíztatunk. Itt ilyenkor mindig elő szoktam jönni a magam példájával. Én magam 6 hónapig vendégtanárként dolgoztam Dél-Koreában, 3 hónapig az Egyesült Királyságban, 3 hónapig a European Telecommunication Standard Institute-n, Franciaországban, és 3 hónapig Németországban, de soha eszembe nem jutott, hogy kint maradjak. Mindig az motivált, hogy visszahozni ide, itt hasznosítani ezeket az eredményeket. Ezt akarjuk átvinni a kutatói karrierprogramon, és támogatjuk a bejövő mobilitást is, a bejövő kutatókat, a bejövő vendégtanárokat; mindegyikre pályázatunk lesz.
Kutatási infrastruktúrafejlesztés: a kutatási infrastruktúrafejlesztésnél elindult a nemzeti kutatási infrastruktúra útitervprogramunk, amelyik röviden a "nekifut projekt" elnevezést kapta. A "nekifut projektet" Kró Norbert és Falus András professzorok menedzselik. Fel akarjuk térképezni, fel akarjuk mérni, hogy most, jelenleg melyek a nagyon nagy értékű infrastruktúrák, mert nincs világszínvonalú kutatás-fejlesztés világszínvonalú infrastruktúra nélkül. Azt viszont nem akarjuk megengedni, és nem fogjuk támogatni, hogy ugyanabból a nagyon drága műszerből legyen - mondjam azt, hogy - minden megyeszékhelyen egy, és mindenütt használják havonta 2-3 órát. Nem. Fel fogjuk térképezni, nyilvántartásba vesszük, hogy ha vannak ilyenek, és valaki ilyet igényel, felhívjuk a szíves figyelmét, hogy hol hasznosítsa, de ha nincs ilyen, akkor azt támogatni fogjuk, hogy beszerezzük, hogy ne maradjanak le a mi kutatóink, fejlesztőink senki mellett.
A Mecenatúra programunk egy régi, nagyon sikeres program, melynek keretében támogatjuk konferenciák, kiállítások szervezetését, könyvkiadást, külföldi, nemzetközi konferencián való részvételt, ha van elfogadott előadás; oktalanul nem támogatunk, csak ha bizonyított a pályázó. A Mecenatúra programunk annyira sikeres, hogy ez év májusára elfogyott a keret, de a KUTIT jóvoltából megemeltük ezt a keretet, most újra nyitott és hasznosítható.
A Tudás Magyarország program mellett a következő a Technológia Magyarország program. A Technológia Magyarország programunk, a Technology Hungary, amelynél két nagy item van, a nemzeti technológia program és a szellemi tulajdon védelmének a támogatása. A technológiaprogramunk egy zászlóshajó program. Ez év őszén - én szeptember 8-tól vagyok az NKTH-ban -, szeptember 15-én írtuk ki, és november közepe, vége felé erőltetett menetben, kiértékelve, a döntéseket meghozva kihirdettük az eredményt, és 26,1 milliárd forintot ítéltünk oda. Ehhez a saját erő - mert saját erőre mindig szükség van - 8,22 milliárd, amely összesen 34 milliárd forint. Miniszter úr és a KUTIT jóvoltából 10 milliárddal többet tudtunk fölhasználni.
Nagyon fontos fázisban tudunk segíteni a magyar kutató-fejlesztő társaságnak, amikor a pénzügyi-gazdasági nehézségek közepette olyan nemes programokat tudtunk támogatni, gyakorlatilag 26 milliárd forintos állami összeggel, amely egy mentőkötél a kiváló kutatóknak. Ennek az 50 nyertesnek a százalékos megoszlását is meg akarom mondani: 53 százaléka kis- és közepes vállalkozás, tehát széles kört érint. Nagyon mobilak, nagyon határozottan rámozdultak, és nagyon nemes célokra megy mindez. A nagyvállalatok 6 százalékot, a felsőoktatás 26 százalékot és az MTA 5 százalékot kap.
A nemzeti technológiai programokból ezek voltak a stratégiai kutatások. A stratégiai kutatásnál elmondanám azt, hogy most ősszel miket támogatott az NKTH: élettudományok, versenyképes ipar, versenyképes agrárium és élelmiszeripar, élhető-fenntartható környezet, valamint védelmi és biztonsági kutatások.
A versenyképes agrárium és élelmiszeriparnál 8 milliárd forintot tudott odaadni az Innovációs Alap a magyar agráripari kutatásoknak. Nagyon fontos ez, mert tavaly minderre 600 millió forint volt, és Magyarország elég erős az agráriumban, ezért támogatni kell. Erre érkezett be a legtöbb pályázat, 151 pályázat ebbe a programba, és ebből 67 az agráriumból jött. Nagyon nehéz volt kiválasztani a legjobbakat, de a kiváló bíráló bizottságok, irányító testületek megtették ezt. Ezek a stratégiai programok.
El kívánjuk indítani az integrált K+F-projekteket. Ez a nagy kihívások programja, a grand challenges program, amikor a stratégiai kutatásoknál azt vártuk, hogy alulról jöjjenek az ötletekkel, a kezdeményezésekkel. Az integrált projektnél felülről akarunk elindítani konzorciális programokat, együttműködően rezonáltatni olyan nagy és nemes intézményeket, ahol Magyarország erős, és úgy érezzük, hogy nagy eredmények születhetnek. A védelmi és biztonsági kutatások csak azért van ide írva, mert az első eset volt, hogy Magyarországon ilyen célokra is írtunk ki pályázatot. Magyarországon van egy erős kutató-fejlesztő bázis ezen a területen, és szép pályázatok, nagyon sikeres eredmények születtek.
Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a szellemi tulajdon védelmének támogatása esetén, az Intellektuel Property Right-nál az NKTH támogatja és fölvállalja azt, hogy közhasznú intézmények, kis- és közepes vállalkozások, magánszemélyek, kutatóintézetek, oktatási intézmények új termék előállítására, technológiai eljárásra vonatkozó találmányok, növényfajták, használati minták, formatervezési minták nemzetközi jogi bejegyzését magára vállalja. Nem vagyunk elég erősek ebben, ezt motiválni kell, hogy ne külföldön jelentsék be a találmányaikat a kedves kutatóink, tudósaink, hanem idehaza.
A harmadik nagy kosár a mi programunkban az Enterprise Hungary, a Vállalkozó Magyarország program. Ennek keretében támogatjuk, folytatjuk az ötletpályázatunkat. Az innovatív ötleteket kívánjuk támogatni, ami egy háromfázisú pályázati lépcső formájában valósul meg. Az ötletpályázaton belül a tervezési és kutatási fázis, ami maximum 3 hónap lehet, adunk maximum 5 milliót. Ha ez sikeres, és azt ígéri, azt bizonyítja, hogy ebből ki fog jönni valami, akkor a kutatási és demonstrációs fázis maximum 12 hónap, és maximum 25 millió forint. Ha ennek a végén már bizonyított a csapat vagy a vállalkozó, akkor fejlesztéskísérletre, 24 hónapra odaítélhetünk további 250 millió forintot. Ez mind, mindig pályázati úton. Mindig hangsúlyozni kívánom, hogy nem az NKTH elnöke dönt, hanem mi írunk ki pályázatokat, azt kiértékeljük, és a KUTIT-tal mindig jóváhagyatjuk. Tehát itt nem az elnökének a döntéséről van szó. Az elnöknek az a kötelessége, hogy mintegy motor, kezdeményezze a pályázati programokat, és ezeknek a menedzselését, bonyolítását megfelelően végeztesse.
Technológiai inkubátorprogram: inkubátorprogramnál a start-up, a technológiailag intenzív, kezdő vállalkozásokat kívánjuk üzleti irányban továbbfejleszteni. Inkubátorcégeket fogunk akkreditálni. Pályázni lehet arra, hogy valaki inkubátorcég legyen, befogadjon ötleteket, és azokat az ötleteket elindítsa oda, hogy az sikerre legyen ítélve. Amelyek sikeresek, oda az állami tőkét és a magántőkét is be kívánjuk vonni. Ezek után, ha abból sikeres vállalat alakul, akkor a vállalatot szárnyára lehet engedni. Ez az inkubációs programunk teljesen új lesz, eddig ilyen nem működött.
A regionális innováció: a regionális innovációnál jeleztem, hogy évente mintegy 10-12 milliárd forint csak a régiókra használható fel. Magyarországon 7 régió van. Én szeptemberben elmentem a regionális innovációs ügynökségek első országos találkozójára, hogy ne csak beszéljek a vidékről, hanem menjek is el, és azért most itt kicsit beleragadok abba, hogy érzem zsigerileg is a vidéket. Én ugyanis vidéken születtem, egy kis faluban, ott éltem 14 éves koromig, majd utána nagyvárosba - elpletykálom itt, hogy - Debrecenbe kerültem, bár ez a nyilvános önéletrajzomban is benne van, és utána Budapesten éltem. Érzem a falut, a város és Budapestet, és mindegyiket a helyén kezelve tudom, hogy nagyon nagy érték van a 7 régióban. Láttam, éreztem ott, ahogy elmondták a kollegák, beszámoltak, hogy kinek, mi az erőssége. Ha ezekre rá tudunk hangolódni, ezekre a regionális programokra, sokkal többre jutunk, mintha csak Budapestre fókuszálunk. A regionális innovációnál a szolgáltatásokat az Inno-check-kel támogatjuk.
Az Együttműködő Magyarország, a Cooperative Hungary program: Magyarországnak csak a nemzetközi együttműködésekben tudunk igazán kellő erőt generálni, felmutatni. Az Európai Unió 7-es keretprogramjában való magyar részvételt támogatjuk. Sok nonprofit intézmény bajban van ilyenkor az önrészek vállalásával, ezért a nyertes pályázatokat a bónusz program keretében támogatjuk. Itt elsősorban egyetemek, akadémiai intézmények önrészét támogatjuk, és a konzorciumépítőket különösen támogatjuk, mert ők nagyobb terhet vállalnak magukra. Itt a nagyobb terhet vállaljuk át szintén pályázat keretében, de egy elnyert pályázatnál már ezen túl vagyunk, és megkapják a kedves résztvevők.
Az európai uniós kutatás-fejlesztési közös programokban és kezdeményezésekben való részvételt ösztönözzük. Vannak európai programok, ez az Ambient Assistant Living, az AAL-program, az Euro-Stars program, az ARTEMIS és ENIAC-program, melyek európai uniós programok. Az ebben való magyar részvételt anyagi hozzájárulással támogatjuk, megint pályázati úton, a sikeres eredményekre fókuszálva. A European Research Area Network és az ERA NET+ programokban való részvételt határozottan, szintén európai régióban támogatjuk. A Heuréka-programban Magyarországnak történelmi múltja van, mintegy 15 éve nagyon sikeres ebben a részvétel. Ez a vállalkozói szférát, különösen a kis- és középvállalkozóknak a nemzetközi kutatás-fejlesztésben való részvételét segíti elő. Ezt határozottan támogatjuk.
Kétoldalú nemzetközi együttműködések: a kétoldalú nemzetközi együttműködéseknél vannak az úgynevezett nemzetközi nagy projektek. A nemzetközi nagy projektek keretében van a NAP-2005, melynek az első fázisa most zárul le sikeresen. Ez elsősorban német kooperációban valósult meg, és itt a Frauhofer-hálózattal való együttműködés említhető. A másik nagy NAP-projektünk a NAP-nano, Miskolcon a nanoelektronikai kutatás-fejlesztés, ami orosz kooperációjú sikeres együttműködés. A harmadik Szegeden, francia kooperációban a biotechnológiai és genomikai programok. Éppen tegnap és ma van ennek a NAP-bionak a francia kulturális intézetben egy kétnapos igazi munkaértekezlete. Tegnap ezt nyitottam meg a francia nagykövet úrral.
Nagyon kiváló projektek vannak, és mind francia, mind magyar részről óriási az érdeklődés. Az a jó ezekben a nagy nemzetközi projektekben, hogy mindkét országból - mind az orosz-magyar, mind a francia-magyar, mind a német-magyar együttműködésnél - azokat a kutatókat rezonálja és hozza össze, azokat a kutató-fejlesztőket, akik ugyanazon a hasonló témakörön dolgoznak. Együtt könnyebb, együtt többre lehet jutni, ezért ezeket a projekteket anyagilag mind támogatjuk. A francia projektről tudok csak határozottan most egy számot mondani, mert azt tegnap kellett elmondani. A NAP-bio esetében évente 2 millió eurót ajánl fel mind a két fél, tehát az NKTH és a francia nemzeti kutatási intézmény erre, és ebből már lehet eredményt felmutatni.
Kétoldalú tudományos és technológiai együttműködéseink: a kétoldalú tudományos és nemzetközi együttműködésből 34 országgal van élő TÉT-szerződésünk, amit pályázati úton lehet elnyerni. Minden TÉT-együttműködés kölcsönös, a két ország egyformán támogatja. Ennek keretében most 600 projekt van.
Ha már a számokkal is dobálózok, annyit hadd mondjak el, hogy az összes pályázat, amit az NKTH menedzselt, befogadott ebben az évben, az 4008 pályázat volt. Ehhez az NKTH létszáma 157, tehát nagyon nagy terheléssel, nagyon nagy üzemmóddal és felkészültséggel dolgoznak a kollegáim, ezt el kell mondanom. Itt a TÉT-nél jutott ez eszembe, hogy ezt a 600-at emlegettem.
Még vissza kell menni egy kicsit, azt szeretném kérni, mert a kétoldalú TÉT-projekteknél külön van egy kétoldalú ipari TÉT-együttműködés. A kétoldalú ipari TÉT-együttműködésnél most zárult le a senzeni-magyar együttműködés. A kétoldalúaknál mindig mind a két ország 1-1 millió eurót áldoz egy évre az együttműködésre. Ebben 35 pályázat nyert, és a Lippényi Tivadar elnökhelyettes úr volt kint Kínában, amikor eldöntötte a zsűri, hogy kik a nyertesek. Van ilyen élő együttműködés még Szingapúrral, Indiával, Franciaországgal. Tehát 4 országgal, Franciaországgal, Indiával, Szingapúrral és Senzennel, ami nem egy ország, de nagyon nagy város Kínában. Előkészület alatt áll, előkészítési fázisban ez az együttműködés az Egyesült Államokkal, Izraellel és Japánnal. Erősen fókuszálnak ezek az együttműködések szintén az ipari projektekre.
A következő slide-nál egy térkép kívánja azt bemutatni célokat, kezdeményezéseket, adottságokat. A jobb oldalon a távlati célok láthatók, a bal oldalon az adottságok erősítése szerepel, lefelé a helyi vállalati intézményi kezdeményezések és függőlegesen fölfelé a központi kormányzati kezdeményezések vannak. Ezen belül, látszik a labdák mérete, hogy a nemzeti technológiai program a legsúlyosabb, a legnagyobb programunk. Ebben a távlati célok és a helyi vállalati intézményi kezdeményezések vannak, de ide tartozik az EU K+F és az mecenatúra is. Eléggé távlati és eléggé súlyponti a nemzeti tudásközpont program. Igazán központi és kormányzati távlati cél az OTKA, ugyanis alaptudomány nélkül nincs alkalmazott tudomány, de nem rövid távú célokra szolgál az alapkutatás. Igazán az adottságokat akarjuk erősíteni a kutatási infrastruktúrával, a kutatói karrierrel, és a szellemi tulajdon védelmét akarjuk megvalósítani. Gyakorlatilag a megvalósítás felé visz el az ötletpályázat, az inkubátorprogram és a regionális innováció programunk.
Végül, de nem utolsó sorban egyrészt szeretném megköszönni a figyelmüket, hogy meghallgattak, és még egyszer elmondom, hogy a fő kulcsszavak, amire vállalkoztam, a stabilitás, a kiszámíthatóság és a vizibilitás, az átláthatóság. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr előadását, és azt, hogy megismertetett az NKTH munkájával. Meg is nyitom a kérdések, hozzászólások sorát. Parancsoljatok!
Kérdések, válaszok
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha én itt jól számoltam, és az elnök úrral is egyeztettünk, az NKTH-nál van 50 milliárd, az OTKA-nál körülbelül 6 milliárd és Bajnai miniszter úr minisztériumában körülbelül 30 milliárd, tehát összességében mintegy 86 milliárd forint van, ami kimondottan, ha nem is teljesen azonos, de párhuzamosan hasonló célok megvalósítására mobilizálható. Nagyon-nagyon fontos, hogy milyen együttműködés van a 3 intézmény között, hiszen valóban úgy van, ahogy elnök úr megfogalmazta, ezek elforgácsolása katasztrófa lenne. Persze, ha ezt a GDP-hez viszonyítjuk, akkor ez még mindig nem igazán kitörő lelkesedésre okot adó mennyiség, de a pénz megvan, és ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Sajnálatos módon nálunk is beköszöntött, ami más országokban is, és sajnos a kutatás-fejlesztésben is. Épp a gazdasági bizottság legutóbbi ülésén hoztunk egy olyan döntést, hogy meg kell vizsgálni a nagy kutatói bázissal rendelkező intézmények - mint a General Electric - bedőlését, vagy legalábbis nehézségeit, hogy ez a kutatás-fejlesztés vonatkozásában mit fog jelenteni. Az első kérdésem tehát az, hogy ezeknek a hagyományos nagy kutatóhelyeknek, amelyek a magyar kutatásnak megfelelő ipari bázisai voltak, ezek megtartására mit tud tenni az intézet? Milyen az együttműködés, és hogyan tudnak ebben a helyzetben együttműködni, segíteni?
A másik - azt hiszem, vannak itt nálam hivatottabbak, akik erre választ tudnak adni -, hogy hátrányban vagyunk az innováció második lépésében, tehát a termék megvalósulásában, a kutatás hasznosulásának fázisában. Ez konkrétan milyen feladatokat ró az intézményre?
Volt egy dolog, ami engem meglepett, valóban így van, hogy különböző szintű kutatóhelyek, illetve oktatási intézmények vannak az országban, amelyek kutatóbázist is jelentenek. Elnök úr úgy fogalmazta, hogy "nem mindenkit viszünk magunkkal". Kik fogják eldönteni, hogy kiket visznek, milyen ismérvek alapján, és van-e már erre kialakult szempont? És ha már itt tartok, egy-egy kihelyezett fejlesztést, kutatást biztosító finanszírozásnál milyen eszközökkel mérik a támogatás hasznosulását? Mi az eredmény megjelenése? Illetve hogyan ösztönzik azt, hogy ez minél inkább megjelenjen a világ kutatásában és minél nagyobb idézettségre tegyenek szert? Úgy gondolom, ezek mind-mind nagyon fontos kérdések.
Még egyetlenegy dolgot szeretnék mondani: meglepett, bár természetesen tudjuk, hozzátartozik az élethez, hogy a védelmi kutatások címszó alatt is említett elnök úr bizonyos kihelyezett összegeket. Tudom, hogy ezek nem a firtatható tartományba tartoznak, nem is ezt kérdezem, csak azt szeretném megtudni, hogy egy olyan tárca esetében, ahol 30 milliárdos tartalék van a költségvetésben - példa nélküli -, ott nem lehetne valahogy egy picit jobban kialakítani - és bizony ez a mi feladatunk is - azt a fajta ösztönzést, amelyik lehetővé teszi ennek a tartaléknak pontosan az adott területnek a kutatás-fejlesztésben való nagyobb hatékonyságát? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy rögtön válaszol is, és utána jön a következő kérdés.
Egyébként szeretnék az itt feltett kérdések közül egyre fókuszálni, és a jegyzőkönyv számára is külön szeretném említeni, hogy sor kerül-e, és mikor kerül sor az intézetek felülvizsgálatára, és ténylegesen lesz-e olyan, hogy a későbbiekben kizárásra kerül, vagy szankcionálnak. Nemcsak az a fontos, hogy mindig pályáznak, és a pénz mindig bedől, hanem az is, hogy ezt szankcionálják. Elnézést kérek, de erre szerintem nagy szükség volna.
Elnök úr!
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket. Latorcai úr olyan sok kérdést tett fel, hogy kérem majd, ha valaminél adós maradok a válasszal, nem elszabotálni akarom, hanem esetleg elfelejtem, attól tartok.
Rögtön az első kérdése az volt, hogy az 50 milliárd + 7,2 milliárd + 30 milliárd forint hogyan van harmonizálva. Miniszter úr szárnyai alatt van egy főosztály, a koordinációs főosztály, amelyik pontosan erre vigyáz, figyel, tervez, hogy ezek a pénzek összehangoltak legyenek, ne egy csapathoz jusson el mind a három programból ugyanarra a célra. Ezt messzemenően el akarjuk kerülni. Az NKTH és az OTKA között közvetlen együttműködés van, ezt meg kívánom jegyezni. Én magam Vass Ilona elnökhelyettes asszonnyal és Makara úrral nagyon éles szemmel figyeljük ezt. A Bajnai miniszter úrnál levő összeg esetén pedig a koordinációs főosztály figyel erre.
A GE példájára: bizony mi is tudjuk, nem vagyunk naivak, hogy amikor a nagyvállalatoknál leépítés lesz, ez a kutató-fejlesztőket nagyon érinteni fogja. Sajnálom, elfelejtettem itt kivetíteni, de van egy ilyen programunk - valamit megérzett a Latorcai úr, hogy nem beszéltem róla -, van egy olyan programunk, hogy magasan képzett munkaerő alkalmazásának támogatása. Egészen új ez a program, mivel egészen új helyzetbe kerültünk, és ezért erre rögtön reagálni kell. A világgazdaság okozta sodródás okán, akik a nagyvállalatoktól elkerülnek, mint kutatók, azokat a munkaerőket - és erre törvényi keretek vannak -, igyekszünk átvenni.
Mi egyébként csak a törvényi kereteken belül tudunk lépni, ettől nem tudunk eltérni, ezért ebben nagyon merevek vagyunk, és a jogászainkat is erre bíztatom, hogy ezt mindig keressék meg. Mi átvállaljuk, átvesszük azokat a dolgozókat, akik a gyógyszeriparból, járműiparból elkerülnek, és a nonprofit intézményekhez, egyetemekhez, akadémiai szférához, kis- és közepes vállalkozásokhoz - akik befogadják ezeket a kutatókat - kerülésüket támogatjuk. Ők megpályázzák tőlünk az összegeket, és ezt az NKTH támogatni tudja, támogatni fogja az adott kormánykereteken belül. Tehát igen, gondoltunk erre, léptünk ebben a kérdésben.
A legutolsó kérdésekre emlékszem még, egyrészt a védelmi kutatásokra kérdezett rá Latorcai úr. Ezek a pályázatok nyilvánosak. Annyit el kell mondanom, hogy az eredményhirdetés napján minden pályázat címe, összege, a konzorcium tagjai kint vannak az NKTH honlapján. Mi csak olyan védelmi kutatás támogatását vállaljuk, ami publikus. Ott van a címe, a résztvevői, a támogatása. Hogy annál a tárcánál milyen tartalék van, ezt nem tudhatom, és úgy érzem, túl vagyok kérdezve. Nyilván az elnök úr ebben majd tud segíteni, de én az NKTH elnökeként egy jól működő ügynökség vagyok. Arra vigyázok, hogy ez az összeg a legjobb helyekre menjen, de hogy máshol milyen összegek vannak, és azt hogyan kell harmonizálni, az már miniszteri szint. Az, hogy a tárcák között milyen együttműködés van, teljesen obligón kívül vagyok, az nem az én feladatom, erre nem tudok válaszolni.
Arra tudok válaszolni, hogy az egyetemi tudásközpontjainknak hogy tovább, és erre elmondok egy példát. Amikor nyolc évvel ezelőtt az USA-ban meglátogattam New Hampshire-ben az egyetem interoperability laboratory-jét, amelyik az amerikai NKTH-OTKA-szerű intézmény által megalapított regionális tudásközpont volt. Először 3 évre kaptak támogatást, utána még 2 évre, majd elengedték a kezüket. Egy olyan nemzetközi laboratórium ez, amelyik az infokommunikációs és informatikai rendszerekből mindent tesztel, mindent odavisznek az Egyesült Államokból, és világközpontot lehetett kiépíteni. Mi is errefelé álmodozunk, hogy csak ezeket támogatjuk.
Nem én fogom eldönteni, hogy melyiket fogjuk támogatni, hanem zsűrit, szakértő zsűriket fogunk összehívni, és e téren abba a hibába se fogok beleesni, hogy csak nemzetközi emberekből áll a zsűri, hanem nemzetközi és magyar szakértők fogják értékelni. Elmondom, hogy december 15-én lesz az a fórum, ahol a regionális egyetemi tudásközpontok vezetőit meghívtuk az NKTH épületébe, de előtte kiküldtünk kérdőíveket, hogy írják le, milyen eredményeket értek el, milyen termékekig jutottak el, milyen szabadalmaik vannak, milyen publikációik vannak. Részletes önértékelő, értékelő listát várunk, aztán utána majd bekérjük ezek dokumentumait, és a független zsűri el fogja dönteni, hogy ez arra érdemes-e vagy nem, hogy folytassuk. De így nem tudjuk folytatni, mert erre a keretre nincs is annyi pénzünk, amennyi akkor volt, amikor ezeket létrehoztuk. Ugyanazt követjük, mint az Egyesült Államok, hogy ahol van eredmény, és folytatni kell, ott folytatni fogjuk, ahol viszont úgy érezzük, hogy odaadnánk továbbra is pénzt, de nem hasznosul, oda nem fogunk adni. Nagyon kemény döntések ezek, nem hálás döntések, de felvállaljuk.
A monitoringra azt tudom mondani, hogy minden pályázatot monitorálni fogunk. Fölvállaljuk azt, hogy ha nem haladnak úgy, ahogy mi azt elvárjuk, akkor leállítjuk, és a továbbiakban megszüntetjük a támogatást. Minden pályázatot kiértékelünk, és ha nem olyan volt a végeredmény, mint amit elvártunk, akkor nem fog helyzeti előnnyel indulni a következő pályázataival.
ELNÖK: Orosz Sándor!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Elnézést kérek elnök uraktól, hogy az elején néhány percet késni voltam kénytelen.
Azt már hallottam, hogy örömteli az agráriumból érkezett projektek, pályázatok nagyságrendje, ami nyilván azzal is kapcsolatban lehet, hogy rendkívül jó helyválasztással foglalt helyet a miniszter az FVM épületében. Az kétségtelen tény, hogy ez erjesztőleg hatott az agráriumon belül is, hiszen Debrecenben, majd Kaposvárott egy nagyon jól sikerült nemzeti agrárinnovációs program kidolgozása is gerjesztődött ezáltal, és nyilván ezekkel is összefüggésben vannak ezek a projektek.
Ugyanakkor korunkban egyre nagyobb kérdés az, hogy a stratégiának nevezett dokumentum és az azokért tett lépések vajon hogyan viszonyulnak a fenntarthatóság kérdéséhez. Ezért az én egyik kérdésem - lehet, hogy szó volt róla akkor, amikor még nem voltam itt -, hogy a mindennapok projektjei és monitoringja kiterjed-e erre.
A másik ezzel összefüggő dolog, hogy az innováció kapcsán gyakori probléma, jómagam is szembesültem ezzel többször, nevesen, hogy kiváló üzleti innováció az, hogy internális, magyarán üzleti költségeket externális költségekké fabrikálunk át. Az innováció támogatásánál, amikor akár az odaítélés van, akár a monitoring, erre kiterjed-e az odafigyelés?
A harmadik: inkább érdeklődéssel láttam, hogy ott vannak a védelmi és biztonsági projektek, és a Latorcai képviselőtársam kérdésére adott válaszából arra következtetek, hogy itt a szűkebben értelmezett védelmi projektekről van szó, vagy esetleg távlatosabb értelemben vett védelmi projektekről? Hiszen például védelmi kérdés például a biztonságos ivóvízellátás, és ennek is vannak bizonyos technológiai kérdései. Ez is idetartozik, vagy csak a szűkebb értelemben vett védelmi kérdések, biztonsági kérdések szerepelnek ezen a technológiai projektplatformon? Köszönöm.
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Köszönöm szépen Orosz Sándor úrnak a kérdéseket. Én köszönöm, hogy mégis el tudott jönni, ha egyszerre háromfelé kellene mindig lennünk, köszönjük, ha későn is, de eljött.
Az utolsó kérdésére válaszolva: szorosan a védelemről van szó. A nyertes pályázatok kapcsán azt tudom elmondani, hogy az egyik egy műszaki-technikai jellegű védelmi dolog, a másik pedig egészségügyi, biológiai védelem. Én sem tudom precízebben elmondani, mert ebben nem voltam bíráló, nem olvastam el a pályázatokat, mert 4008 pályázatot elolvasni lehetetlenség. Azt se tudom, több pályázat is volt, mint amennyien nyertek, de hogy ebbe belefért-e az ivóvízvédelem, ich weiß es nicht. Inkább azt mondom, hogy ilyenkor mindig arra vigyázunk nagyon, hogy a pályázataink kiírása legyen egyértelmű, hogy milyen témákban várjuk a pályázatokat, azzal szűkítjük be. De itt meg mindig hálás szívvel megyek a KUTIT-hoz, aki minket olyankor, ha nem jól mennénk a sínen, akkor helyreránt, hogy nem így kell menni.
A monitoringra, amikor rákérdez Orosz úr, egészen őszinte vagyok, nem teljesen volt nekem világos a kérdés. A monitoringnál arra vigyázunk nagyon, hogy amit a pályázatban a pályázó vállalt, hogy mit fog végezni, milyen jellegű tevékenységet végez, abban nagyon szigorúak vagyunk, és emiatt igen sok vitánk van a monitoringgal meg a pénzügyeseinkkel. Ha nem olyan célokra költötték, akkor nem fizetjük ki. Mi adunk egy előleget, de utána van végelszámolás, és csak az számolható el, amit vállalt, csak a vállalt, ígért és odaígért költségeket fogjuk megfizetni, semmi mást, tehát nem lehet más célokra felhasználni a pályázati összeget.
Azt remélem, hogy mindenre válaszoltam, ha nem, akkor szóljanak.
ELNÖK: Az agráriumról csak annyit, hogy ebben az évben a kutatásnál a környezet is kiemelt terület volt.
Podolák képviselőtársam következik.
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Ha emlékeim nem csalnak, a kutatás-fejlesztési miniszter 220-250 milliárdos kutatás-fejlesztésről beszélt, ami meg is felel a 0,8-0,7 GDP-nek. Tehát, ha azt nézzük, hogy itt van durván 50, 30 a Bajnainál, 20 egyéb helyeken, és még 100, meg amit még megmozgat, az durván 200-250 milliárd. De ezt csak a nagyságrend miatt mondtam el.
Engem az érdekelne - és nyilván ezekkel a kérdésekkel a jövőt illetően egyéb szakmai területen foglalkozunk -, hogy most hallottunk egy vegytiszta előadást, hogy hogyan fognak történni a pályázatok elbírálásai, milyen szakszerű és milyen szubjektivitásmentes elbírálások lesznek. Ha most visszatekint, nyilván némi tapasztalattal rendelkezik elnök úr, akkor hogy volt ez idáig? Ezek a pályázatok, amelyek megjelentek, és akik győztek, várhatóan ők győztek? Mennyi szubjektivitás volt eddig benne? Ahogy néztem én ezeket a pályázatokat, a nagy neveket, rendkívül húzók voltak, a nagy forrásokat elvitték, és a kis nevek, akikről nem lehetett hallani, akik elméletileg újakat hozhatnának, újat produkálhatnának, nem a régi, nagy, veretes nevek, hanem az újak, a 30-40 éves ifjú titánok, azokból elvétve lehetett látni, hogy jelentősebb forráshoz jutottak volna a kutatás oldalán.
A kérdés másik fele, hogy mi a garancia arra, hogy ezzel az új szisztémával valóban ki merik mondani azt, hogy ki az, akit vinni fogunk magunkkal, és ki az, akit nem. És mikor lesz akkora bátorság ebben a szervezetben, hogy valóban kimondja azt, hogy jó, nyertetek, de most - elnézést kérek - kutyák vagytok, nem teljesítettek, és itt a vége, befejeztük. Mert eddig ez jól hangzott, de ennek a gyakorlati feltételei hogyan fognak összeállni?
ELNÖK: Elnézést kérek, de ugyanerre szeretnék ráerősíteni. Latorcai Jánosnál és nálunk is kérdésként merült fel, hogy nagyon fontos volna megítélésünk szerint a köz számára is, hogy azt közvetítsétek, hogy ti azért nem kaptok, mert nem csináltátok jól. Tudom, nagyon fura egy új elnöktől azonnal ilyet kérni, de szerintünk eltelt már jó pár év, hogy tisztázzuk, hogy ki teljesített, és ki nem. Elnök úr, tessék!
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Én azt hiszem, hogy most a technológiaprogramra tudok konkrét választ adni, megvallom őszintén, hogy ilyen mélyen a belső folyamatokat én nem láttam. Én nem azért vállalkoztam erre, az NKTH elnöki pozíciójára, mert mindent láttam belülről, hanem azért vállalkoztam, mert úgy éreztem, hogy a miniszter úrral együtt képesek leszünk arra, hogy ezt a missziót meg tudjuk valósítani, amire vállalkozunk. De úgy látom, hogy most a nemzeti technológiai programnál, ahol nagyon nagy összeg a 26 milliárd, itt abszolút nem számított, hogy ki a neve a pályázónak, vagy mi a cégnek a neve. Bizony kis cégek is, nem túl nagy nevek is befutottak, tehát már felvállaltam, és keresztülviszem azt, hogy kizárólag a pályázatban rejlő értékek és a valós ígérvények alapján történt a döntés. Ettől eltérés semmi szín alatt nem lehetett. Ezt én a továbbiakban is vállalom. Semmi más nem számít, csak az, hogy ezekből milyen eredményt lehet kihozni, és el kell jutni a megvalósításig. Az az OTKA és az NKTH-OTKA-együttműködés vadászterülete, az alapkutatások területe, hiszen anélkül nincs alkalmazott kutatás - ezt megint elmondom -, ott nem várunk el ilyet. Ott, ha a vége nem a siker, az benne van az alapkutatásban. Én dolgoztam alapkutatóként is, ezért tudom.
Még annyit hadd mondjak el, hogy én valóban vegytisztán szeretem a dolgokat vinni. Villamosmérnök vagyok, és 1969-től tényleg először kutató-fejlesztő voltam, majd innovációként előállítottunk termékeket, de a tudományos pályán is bontogattam a szárnyaimat. Tehát valami olyasmire vállalkoztam most, amit csináltam az életben. És hogy a Műegyetemen sikerült elérni bizonyos eredményeket, azt remélem, ez predesztinál arra, hogy itt is sikerül ezeket keresztülvinni. A miniszter úrral és az együttműködő kollegáimmal - Vass Ilona, Lippényi Tivadar, Rosta Ferenc, a többieket hadd ne soroljam mindvégig - együtt haladunk, együtt megyünk előre, és együtt fölvállaljuk bizony azt is, hogy ha valahol nem látunk kellő előrehaladást, meg fogjuk szakítani a folyamatokat, és nem támogatjuk, és nem az van, hogy ezt végigcsináltuk, ment úgy-ahogy, aztán majd meglátjuk. Egyet nem fogunk tenni, feketelistát nem vezetünk a végén, de azért az emlékekben megmarad, ha valakinek balul sikerültek a vállalkozásai.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Németh Tamás, Solti László, Vincze Imre és Pakucs János.
NÉMETH TAMÁS, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Kétféleképpen kell hozzászólnom, egyrészt, mint akadémiai főtitkár, és ezzel kezdem. Nagy megnyugvás a kutatók számára - függetlenül attól, hogy egyetemi, akadémiai vagy milyen szférában vannak -, hogy rendeződnek a körülmények az NKTH körül. Ha őszinték akarunk lenni, akkor az NKTH-nak volt egy nagyon rossz szakasza is pár évvel ezelőtt. Azzal, hogy egy tárca nélküli miniszter lett, és az NKTH megerősödött, ebből a kutatók úgy érzik, hogy pozitívan lehet kijönni. Ez annál inkább fontos, mivel itt említésre került, hogy a pénz döntő többsége az Innovációs Alapból származik, ami azt jelenti, hogy valakik ezt a pénzt befizették, akik eredményeket szeretnének ezért elérni. Ez egy pozitív lépés, és még egy dolog - kicsit utalva korábbi székemre, igazgatóként -, az látszik már az utóbbi időszakban, hogy az elmaradások helyrejönnek, javulnak. Nagyon sok pozitív elmozdulás történt. Ez az első, amit szerettem volna elmondani.
A mások az OTKA és az NKTH kapcsolata: elnök úr mondta, hogy az NKTH 2 milliárd forintot ad az OTKA-nak. Sajnos kicsit úgy jön át a köztudatba, hogy az Akadémia 5,2 milliárdot ad. Az Akadémia egy fillért nem ad, hanem az OTKA-nak külön rovata van a költségvetésben. Azzal, hogy most az NKTH nagyvonalúan 2 milliárdot még hozzátett, kérdezik, hogy mi miért nem teszünk hozzá többet. Azért nem, mert nem mi adtuk az 5,2 milliárdot sem, azt önök, képviselők szavazzák meg a fejezetben, hogy mekkora az OTKA költségvetése; ezt csak zárójelben mondom, mert keresnek bennünket ilyen kérdésekkel is.
A harmadik, amit mondani szeretnék, ez egy kicsit az agráriumhoz és az agrárpályázatokhoz kapcsolódik. Elhangzott, hogy 67 agrárpályázat érkezett, ami azt mutatja, hogy van egy olyan terület, ami elég elhanyagolt állapotban volt az elmúlt időszakban. Itt nagy kapacitások vannak, és nagy a kitörési lehetőség is. Ma már az agrárkutatás több annál, mint kimondottan termékkutatás, mert ez termékpálya-kutatás, környezetvédelem, halászat, erdészet és egy csomó olyan egyéb dolog tartozik ebbe, aminek az elhanyagolása az elmúlt években szerepet játszott azokban a problémákban, amelyek két egymást követő évben is a mezőgazdaság környékén előfordultak. Én úgy érzem, hogy ha ezt a szintet meg lehetne tartani az agrárkutatások támogatásánál, akkor mi, mint kutatók tudunk segíteni a gazdaság e területének a felépülésében és helyreállításában.
Én egy dolgot szeretnék még mondani, ez pedig a következő, hogy a jelenlegi helyzet is rávilágít arra, hogy egymástól nem szabad nagyon elszakítani a tudományterületeket. Az Akadémiánál szerencsés helyzetben vagyunk, mert az élettudomány, az élettelen természettudomány, a matematika és a társadalomtudományok együtt vannak, és ebben a jelenlegi világhelyzetben is látszik, hogy ha nem épülnek egymásra a kutatások, ha nincsenek társadalmi jellegű kutatások ezek mögött a kutatások mögött, nagyon nehéz ezt helyreállítani elsősorban a lakosság körében akár a pénzügyi világ, akár az egyéb termelő tevékenységek becsületét.
Azt szeretném kérdezni elnök úrtól, gondolkodnak-e abban, hogy egy kicsit helyzetbe hozzák a társadalomtudományi kutatásokat is. Nagyon nagy szükség lenne rá, és most nem akarom az elmúlt három nap sajtóját egyenként végigmondani, de majdnem mindegyik mögött ott állt, hogy nagyon komoly társadalomtudományi kutatómunkára lenne szükség ahhoz, hogy olyan kitörési pontokat is találjunk, ami számunkra nem egy diktátumként érkezik, hogy na, ez egy megoldás, próbáljátok ki, és ha nem sikerül, akkor cseréltek rajta. Hihetetlen nagy szellemi tőke, intézményi hálózat áll Magyarország rendelkezésére, hogy ezen a területen is hozzá tudjunk járulni a változásokhoz. És most megint főtitkárként beszélek, mert van 19 ilyen intézetünk, de nagyon sok egyetemi helyen is foglalkoznak ezzel, ezért mondom, hogy őket is helyzetbe kellene hozni, és akkor segítenének bennünket abban, hogy a nagyon erős és nagyon megalapozott természet-, matematikai, élettudományi kutatások mellett ezen a területen is előbbre jussunk.
Egyébként záró mondatként megjegyzem - megint az előéletemből - az utolsó pályázat, amit még én zártam le főtitkárként, mert olyanok voltak a határidők, és erre megkaptam a lehetőséget, az épp egy ilyen környezetvédelmi, ivóvízbázis-védelmi kutatás volt, aminek egyharmadát társadalomtudományi kutatóintézetek bevonásával végeztük. Tudniillik ahhoz, hogy a vízhasználat, a következő generáció kérdéseit alapjaiban tudjuk értékelni, nem lehet megkerülni a társadalomtudományi kutatásokat. Köszönöm szépen.
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Rögtön válaszolok a társadalomtudományra. Minket kötelez a 2003. évi Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvény. Mi a törvényt betartjuk, de ez a törvény megengedi persze, hogy az innováció társadalmasítása programot támogassuk, és van is most futó Innotárs kiírású programunk, és ez távlatilag is rajta van a portfólión, a továbbiakban is lesz. Azonban az Innovációs Alapról szóló törvény elég karakterisztikusan megfogalmazza azt, hogy az innovációt, a termékekig való eljutást kell határozottan támogatnunk, és azt, hogy ez átjöjjön a társadalomba. Az innováció társadalmasítását az Innotárs pályázati programunkkal kívánjuk támogatni.
Visszakanyarodva a mezőgazdasági programhoz, én köszönöm, Magda elnök úr kijavított, kiegészített engem, mert valóban nemcsak az agráriumra volt nagyon nagy összeg, hanem az élhető, fenntartható környezetre, ami egész erősen mezőgazdasági vonzatú. Itt is jelentős összegek voltak, de fejből nem emlékszem a pontos számra. A kettőt összeadva, talán ez vitte el a legnagyobb szektorát a támogatott programoknak, tehát kiemelten támogatva van.
ELNÖK: Solti rektor úr!
SOLTI LÁSZLÓ, a Szent István Egyetem rektora: Tisztelt Elnök Urak! Nagyon örülök, hogy másodszor is végighallgathattam az előadást, mert a rektori konferencián is hallottuk már egyszer, de azt kell mondanom, hogy megint egy csomó minden hangsúlyeltolódást éreztem. Teljes mértékben egyetértek személy szerint a négy alappillérrel, a Tudás Magyarországgal és a másik hárommal. Egy kicsit gondolkodtam is, hogy amit mondani szeretnék, melyikhez kapcsolódik szorosan, mert mind a négyhez kötődik.
Nem itt, hanem a rektori konferencián hangzott el Molnár miniszter úr szájából, hogy Magyarország a 7-es keretprogramból nagy valószínűséggel annyit sem fog tudni visszapályázni, mint amennyit befizet, és elég komoly lemaradásban vagyunk; legalábbis én így értettem. A kérdésem az, miután nem tudom elképzelni sem a Tudás Magyarországot, sem a Technológia Magyarországot, sem semmi mást anélkül, hogy ne kapcsolódnánk be - amit elnök úr egyébként ki is hangsúlyozott - a nemzetközi munkamegosztásba. Én is úgy gondolom, hogy ezt ma már egy európai uniós tagországból, itt, Európa kellős közepén nem tudjuk megcsinálni.
Ennek egy rendkívül nagy segítsége lenne, ha az európai 7-es keretprogramon minél többen nyernének pályázatokat, mert akkor ezt a négy pillért mindjárt nemzetközileg is be tudnák vezetni a gyakorlatba, illetve tudnának importálni olyan tudást, amit egyébként sokkal nehezebb lenne. A kérdésem az, hogy van-e olyan elképzelés, olyan stratégia az NKTH részéről, vagy esetleg bárki más részéről, hogy valamilyen módon ezt szorgalmazzák, támogassák, serkentsék, stimulálni tudják, hogy az európai 7-es keretprogramban való részvételünk egy kicsit eredményesebb legyen. Ez lenne a kérdésem.
Befejezésképpen arra bíztatnám elnök urat, amit mondott is, hogy igenis ragaszkodjon a vegytiszta dolgokhoz, tudniillik, ha nem vegytiszta, akkor van lehetőség a zavarosban való halászásra, és azokat a kritikákat, amelyek mindenkit, mindig érnek, ennek nagy részét le lehetne szerelni azzal, ha tényleg vegytiszta lenne a pályázat kiírása, elbírálása és számonkérése. Köszönöm szépen.
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Köszönöm szépen a kérdést, rektor úr. Igenis, határozottan támogatja az NKTH mind a 7-es keretprogramban való részvételnél az önrész átvállalását - mást nem tudunk itt tenni -, és a konzorciumépítőt még jobban támogatjuk, mert az egy additív teher a konzorciumvállalónak. Egyet azért itt őszintén elmondok, az nagyon fontos lenne, hogy a 7-esből minél többet nyerjünk, mert az kívülről jön, és az összes többi pénz mind belül van. Jöjjön be az országba további pénz, és tanuljunk meg nemzetközi szinten sikeresen pályázni! De egy kicsit attól tartunk, hogy az idehaza rendelkezésre álló összegeket egy kicsit könnyebb elnyerni, mint a 7-es keretprogramban levőket. Tehát lehet, hogy a pályázati kiírásainkat nehezíteni fogjuk, hogy erőszakkal is toljuk a pályázókat a 7-es keretprogram irányába, de ez csak egy elképzelés.
ELNÖK: Vincze akadémikus úr!
VINCZE IMRE akadémikus: Köszönöm. A megkapott ÁSZ-jelentés alapján szeretnék lényegében három kérdést feltenni. Az első az NKTH finanszírozásával kapcsolatos. Az anyagból nyilvánvaló, hogy az innovációs járulékból, a költségvetési támogatásból stb. jön össze, és ha megnézzük a számokat 2004-2007. között, tehát 4 évre, akkor az NKTH-nak 159 milliárd forintnyi bevétele volt, amelyből csak 109 milliárdot költött el. Tehát körülbelül átlagosan 31 százalék feletti összeg került elvonásra, mint maradvány. Ha megnézzük a 2007-es számokat, akkor azt látjuk, hogy a bevétel 52 milliárd volt, a kiadás 32 milliárd, a különbség 20 milliárd, és ez körülbelül annyi, mint a költségvetési támogatás nagysága volt. Tehát a külső szemlélő számára úgy tűnik, mint hogyha az állam megspórolná a költségvetési támogatást, mert egyszer odaadja, majd utána olyan címen, hogy nem lett elköltve, maradványként elvonja. A kérdésem az, hogy a 2008-as években, illetve a következő években hasonló trend várható-e, mert akkor az az 50 milliárd, amiről itt beszéltünk, nem feltétlenül tűnik megalapozottnak.
A második kérdésemet többen érintették, és az ÁSZ-jelentésben a 33-38. oldal közötti anyag foglalkozik ezzel, ez pedig a pályázatok szakmai és gazdasági hasznosulásának elszámoltatása. Idézek ebből: "A pályázatkezelő nem fogalmazott meg és követelt meg konkrét eredményelvárásokat, a szakmai teljesítéshez megfelelő célértékkel rendelkező indikátorokat nem rendeltek, és nem biztosították a célszerűen kialakított monitoringrendszer működését." Vagy: "A gazdasági hasznosulásánál, így a bemutatott mutatószámok, például a publikációk száma, munkahelyek teremtése, új technológiák bevezetésének száma alapján a projektek tényleges eredményessége sem mérhető objektív módon." Aztán: "A bemutatott eredmények a támogatottak önbevallásán alapultak." és a többi.
Az, amit itt hallottunk ma, számomra a zsűri rendszer valamifajta módosítása nem jelent garanciát, nem hallottam semmi olyan konkrétan értékelhető javaslatot, amely számomra azt jelentené, hogy ez meg fog változni.
Nem szorosan a témához tartozik, de talán tanulságos, ha elmesélem egy közelmúltbeli kalandomat. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség norvég alappályázatainak zsűrizésében volt alkalmam részt venni úgy, mint egy társadalmi szervezet, az Akadémia képviselője. Nyolcan voltunk, mellettem ült a Munkástanácsok Országos Testületének képviselője, aki emlékeim szerint egyszer sem szólt a kérdéshez, és a többi tag szakmai felkészültsége is kívánnivalót hagyott maga után. Egy ilyen közegben döntöttünk 3 milliárd forintról, és igen nehéz volt azt megakadályozni, hogy nyilvánvaló szamárság ne menjen ki. A pályázók bírálatát ugyanis két kft. végezte meglehetősen változó szakmai színvonalon, és ennek módosítására már semmi érdemi lehetőség nem volt ott.
Lényegében azt akarom mondani, hogy ha nem valósul meg az NKTH-pályázatok bírálata, amelybe széles körben az Akadémia is be van vonva, és olyan szakmai testületek, amelyek ténylegesen gazdái ezeknek a témáknak, akkor nem várhatunk javulást. Egyszerűen azért nem, mert az NKTH-projektek azzal a problémával néznek szembe, hogy alapjában véve egyszeri juttatásról van szó. Az OTKA azért sikeres, mert ott olyan emberek pályáznak, akik később is akarnak pályázni, tehát alapvető érdekük az, hogy alapos szakmai bírálaton menjenek át az eredmények, és ezért kapják a következő teljesítményt. Itt egyszer megkapják a pénzt, és utána elfuthatnak vele, mert nincs semmifajta olyan visszacsatolás, amelynek alapján el lehetne bírálni, hogy ténylegesen jól lett-e az a pénz elköltve. A közelmúlt nagy sajtónyilvánosságot kapott példája kapcsán, amikor a madárinfluenzás oltószert eladták egy közel-keleti vállalatnak, ahol 14 százalék volt az NKTH bevétele, nem tudjuk a számokat, hogy mennyibe került ennek a kifejlesztése, és mennyi realizálódott jövedelem lett végül is belőle.
A harmadik kérdésem az OTKA-val való együttműködést érinti. Én úgy látom, alapvető probléma van pontosan azon határozatlanságok, definiálatlanságok miatt, amely az NKTH bírálatát és számonkérését jelenti, beintegrálni az OTKA-rendszerbe. Rendkívül veszélyes az, ha egy sokkal lazább követelményekkel rendelkező pályázati eljárási módszer megjelenik az OTKA-ban. Valószínűleg a helyes az lenne, hogyha kötnének az OTKA-val valami olyanfajta együttműködési szerződést, amely ezen pályázatok esetében is az OTKA-szabályokat tenné követendővé, nem pedig az ettől lényegesen eltérő NKTH-s szabályokat.
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Köszönöm szépen. Itt is visszafelé hadd válaszoljak: igen, Makara professzor úrral egy egyezményt fogunk kötni, ezt már letárgyaltuk. Nagy tisztelettel figyeljük, ismerjük meg az OTKA bíráltatási rendszerét. Makara professzor úr felajánlotta az OTKA bírálói adatbázisát, tehát itt azt kell mondanom, hogy nagyon harmonikus együttműködés van.
Az NKTH bírálatai, hogy hogyan mentek két éve, ezt nem tudom, ich weiß es nicht. Én nem ismerem a múltat, és az energiámat nem arra fordítom, hogy fölszántsam az előző három évet. Óriási feladatokat vállaltam és vállalok föl, de nem kotorászom a múltat, ezt nem vállalom fel soha. Az OTKA-val harmonikus az együttműködés, és mindkettőnk közös érdeke, hogy színvonalasan, jól menjenek a dolgok.
A maradvány: meg kell vallanom őszintén, nincs előttem ez az ÁSZ-jelentés, nem tudok precízen válaszolni a kérdéseire. Volt nálam már az ÁSZ-jelentés, tehát nem olyanról beszélek, amit nem láttam, mert láttam, de erre nem készültem most fel. Annyit el kell mondanom, hogy hogyan maradtak azok a maradványok, nem tudom, az én születésem előtti korban történtek ezek a dolgok, de azt tudom, hogy most nem lesz ilyen maradvány; köszönhetően a KUTIT-nak és Molnár miniszter úrnak. Célunk az, hogy ezt az összeget nemes és hasznos módon használjuk fel. Az, hogy mennyi maradt, hol maradt, hogy maradt, én nem vagyok politikus, én erre nem tudok és nem is akarok vállalkozni.
ELNÖK: Ehhez csak egy mondatot engedjenek meg, ebben az évben történt meg először, hogy az elnyert kutatásokhoz előleget ad az NKTH, tehát remélhetőleg ez is elősegíti, hogy eleve a kutatások ne utófinanszírozásúak legyenek, és ne a kutatók küszködjenek vele, és így a maradványnak is kisebb a valószínűsége, reményeim szerint.
Pakucs János!
PAKUCS JÁNOS, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnöke: Köszönöm szépen. Az előadás, amit hallhattunk elnök úrtól, nemcsak vegytiszta volt, hanem nagyon logikus, világos, tiszta és egyértelmű. Különösképpen, ha ahhoz az ÁSZ-jelentéshez vetítjük, amit mindnyájan megkaptunk. Az előadásban én azt éreztem, hogy minden olyan kérdésre és javaslatra válasz volt, amit az ÁSZ felvetett, anélkül, hogy tételesen elmondtad vagy kimutattad volna, mindazok a kérdések szerepeltek az előadásban, amit az ÁSZ-jelentés kifogásolt.
Ha a múltat nem is akarjuk vizsgálni, az ÁSZ vizsgálta a múltat. Azt gondolom, hogy ennek a múltnak a felelősét is meg kellene keresni egyszer, de valószínűleg ez nem az NKTH elnökének a dolga, de ennyire szemet hunyni a múlt felett nem lenne szabad.
Az általános megjegyzésem mellett lenne három kisebb, kérdés jellegű hozzászólásom. Az egyik a bírálat rendszerével kapcsolatos. Amit elmondtál, nagyon mechanikusnak, látszólag nagyon logikusnak és szakszerűnek tűnik, én mégis azt mondom, hogy ebben a bírálati rendszerben eltűnik a bírálók felelőssége. Többször elmondtam már, hogy a bírálónak is van felelőssége, ha pedig anonim, névtelen, vagy külföldi, vagy a téma iránt nem érintett, akkor bármit mondhat, nem vonhatjuk felelősségre fél évvel, egy évvel később, hogy hogyan döntött. Tehát én azt javaslom, hogy a bírálók felelősségét is meg kellene fogalmazni. Ehhez jobban hozzá kell rendelni a bírálatokat a személyhez, nem pedig testületekhez, amelyek mögé el lehet bújni, és a felelősség is eltűnik a testület döntése mögött.
A második kérdésem vagy javaslatom, hogy ennek a rendszernek, mint elmondtad, nagyon kicsi az emlékezőképessége, azaz gyorsan felejt. Egy olyan rendszerben, amelyben viszonylag hosszú út, amíg pályáztatnak, pályáznak és pénzt osztunk, egy sokkal nagyobb emlékezőképességnek kell lennie, mert nagyon fontos a valóságos referencia, hogy az elmúlt pályázatokkal hogy bántak, milyen sikereket vagy eredményeket értek el. A papír mindig, mindent elbír, de valóságos felmérések során döntsék el, hogy képes-e valaki arra, amit nagyon szépen meg tud papíron fogalmazni. Tehát nagyon fontos az, hogy megvizsgálják a képességét, adottságát, eddigi eredményét, tisztességét, hogy az állami pénzekkel hogyan gazdálkodott. Ezt én fontosnak tartanám.
Ehhez tartozik feltehetően egy olyan kutatási nyilvántartási rendszer is, ami most van is, de nincs is, és az ÁSZ-jelentés szerint is mérhetetlen alacsony színvonalú és nem teljes körű. Erre nem tértél ki az előadásodban, talán nem tartottad fontosnak, de én fontosnak tartom, hogy egy egységes, jól működő kutatás-nyilvántartási rendszer legyen, amit nem lehet a pályázati nyilvántartási rendszertől sem elválasztani, sőt, mechanikusan össze kellene kapcsolni. Ennek a nyilvántartási rendszernek el kell készülnie.
A szervezeti működési sémában úgy éreztem, hogy ez két helyen van, van egy informatika egy elnökhelyettesnél, és van a pályázatokkal kapcsolatos ügyintézés a másik oldalon. Tehát az informatikát és a nyilvántartást elválasztani magas szinten nem biztos, hogy célszerű. Lehet, hogy nem is történt meg az elválasztás, de én azt tartom fontosnak, hogy az informatikai nyilvántartás szoros egységben működjön az informatikai bázison. Tudjuk, hogy a jelenlegi nem működik, és nem elégíti ki azokat az igényeket, amelyeket vele szemben el lehetne várni.
Végezetül még azt jegyzem meg, hogy nem tettél említést, de lehet, hogy azért sorra kerül a munka során, hogy Magyarországon nincsen innovációs stratégiai kutatás, olyan elemző, értelmező kutatás, amelyik a KSH, APEH és egyéb információkat feldolgozva végez olyan innovációs stratégiai kutatásokat, amelyekre alapozni lehet a stratégiákat, az innovációs stratégiákat, kutatási stratégiákat, akár a miniszteri, állami szinten megfogalmazott feladatokat. Egyébként léteznek ilyen háttérintézmények a fejlett országok mindegyikében a kutatást irányító miniszter vagy szervezet mögött. Van-e tervbe véve, hogy Magyarországon is egy ilyen háttérintézmény legyen, amelyik tényleg szakszerűen ezekkel az alapvető kérdésekkel foglalkozik, és olyan kérdéseket világítson meg, kutasson, amelyeket különbözőképpen értelmezünk sajnos a mai napig, ahányan vagyunk.
Az utolsó megjegyzésem, hogy az előző megjegyzésből azt a következtetést kérlek, ne vond le, hogy a magyar pályázati rendszer egyszerű, miután a 7-es keretprogramhoz valóban nehéz hozzájutni, és nehogy az legyen a válasz, hogy a magyar pályázati rendszer legyen szigorúbb, mert elképesztően bonyolult a magyar pályázati rendszer, a fehér ember számára szinte áttekinthetetlen az 50 oldalas pályázati kiírás, ha 100 oldalas a pályázat. Ha ez még bonyolultabb lenne, akkor inkább veszi mindenki a kalapját. Ne ez legyen a tanulság! Ha ott úgy csinálják, annak más oka van, de a magyar inkább egyszerű legyen, sőt, legyen egyszerűbb, és ne bonyolítsunk rajta.
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Köszönöm szépen. Azt megígérem, megígértem, hogy ügyfélbarátabb és egyszerűbb lesz a pályázati rendszer, de azt nem akarjuk, hogy itt bárki könnyen hozzájut az állami pénzhez, és a 7-esbe pedig el se mer menni, mert ott milyen nehéz.
Bírálók: bocsánat, az előbb nem válaszoltam, elfelejtettem. A bírálóknál az MTA-t nagyon is bevonjuk. El kell mondanom, hogy a legmagasabb szintű bírálóbizottságaink fejei akadémikusok. Neveket nem mondhatok, engem tartanak a titoktartási kötelezettségek, és a bírálókat is titoktartásra kérjük. Az adatvédelmi törvény miatt nem adhatjuk ki ezeket. A nyilvántartás is nagyon érzékeny, amit a János feszeget. Nem adjuk ki a bírálók nevét. Tőlük elvárjuk a nagyon kemény, nagyon színvonalas munkát, de megkíméljük őket az inzultusoktól, és hogy őket valamilyen módon megkörnyékezzék. Ezt nem lehet megtenni.
Az emlékezőképesség, amit mondasz, hogy mit produkált, azért én erre próbáltam finoman utalni, hogy igen, nem felejtjük el, de persze feketelistákat sem fogunk vezetni. Ebben meg fogjuk találni azt a kulturált módot, ami megfelelő. A nem megfelelő bírálókat soha többet nem fogjuk felkérni, úgyhogy kizárunk ilyen embereket. Azt meg sajnálom, hogy az előbb nem jól fogalmaztam, amikor azt mondtam, hogy nem a múlttal kell az energiám 90 százalékát tölteni, hanem azzal, hogy óriási munkát vállalunk, és azt a 4008 pályázatot meg egyebet jó irányba vigyük. Természetesen az ÁSZ-jelentés minden mondatát megfontoltuk, mindegyikre korrektül előkészítettük a választ, mind-mind megköszönjük, kijavítjuk, korrigáljuk, figyelembe vesszük, és nem lépünk át semmin. Óriási munkát vettünk a nyakunkba, és az óriási munkában előrehaladva, nagy reményekkel, nagy eredményeket szeretnénk, nem álmodozva, hanem a földön járva elérni.
Amit kérdeztél, az innovációs stratégiai kutatás, ez így konkrétan nem fogalmazódott meg. El kell mondanom, hogy nagyon sok vállalati vezetőt, akadémiai szférából jövő vezetőt, szakértőket fogadok, elbeszélgetek velük, feltalálókkal beszélgetek, és gyűjtjük mindenhonnan az ötleteket, hogy hogyan lehet javítani, jobbítani. Egyet nem engedek, a rendszert rángatni. A rendszernek stabilnak, hosszú távúnak, kiszámíthatónak kell lennie, de nem fogom bemerevíteni. Minden újat felvállalok, és felvállaltunk már jövőre nagyon sok új mindent, de az egész szerkezetét, a vázát, a jól működő részeket mindenáron fenntartjuk. El kell mondanom, többen jöttek hozzám, hogy állítsuk vissza a KPI-t, szakítsuk meg a MAG Zrt.-vel a kapcsolatot. Szó se lehet róla! Semmi ide-oda rángatást nem engedek, mindenbe stabilitást fogok vinni, hosszú távon jól működő rendszert akarok kialakítani.
János, még annyit hadd mondjak el a kérdésedre, hogy éppen a KUTIT jóvoltából elindul egy olyan munka, hogy megnézzük, hogy az innovációs járulék hogyan hasznosul, ami nem az NKTH-hoz jut el, hanem közvetlenül hasznosul, mert a cégek vagy saját maguk vagy másoknak odaadják ezt az innovációs járulékot. Tehát meg fogjuk nézni azt is, hogy azok hogyan hasznosultak. Elég sok mindent felvállalunk a nemes célok érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rakusz Lajos, parancsolj!
RAKUSZ LAJOS: Köszönöm a szót, elnök úr. Voltaképpen nem kérdezni szeretnék, hanem észrevételt szeretnék mondani. Nekem is nagyon tetszett az előadás, világos, kerek volt. Én úgy látom, hogy az NKTH előtt nagyon áttekinthető célok vannak, és ennek örülnünk kellene, de néhány dolgot azért szeretnék elmondani. Az egyik a maradványhistória: ha az Innovációs Alap az alap, akkor voltaképpen nem kellene félni attól, hogy elvonják. Az innováció nehezen viseli azt el, hogy minden évben el kell költeni 20 milliárdot, 50 milliárdot, 70 milliárdot, mert az pazarláshoz vezet. Ott kell hagyni azt a pénzt, de törekedni kell természetesen minél jobban a felhasználásra, de az ne legyen szempont, hogy ne legyen maradvány. Ez jogalkotási ügy. Ha egyszer a parlament azt mondta, hogy ez egy alap, akkor kérem, ez legyen is alap, és ne arra kelljen törekedni, hogy az utolsó pillanatban elköltsünk még 15 milliárd forintot, mert ez így nem lesz jó.
A másik dolog: azt mondja az Innovációs Alapról szóló törvény, hogy az alap pénzeszközeit a gazdasági társaságok által közvetve vagy közvetlenül megvalósított kutatási és technológiai innovációs tevékenységre kell fordítani. Ami itt elhangzott, ennek a nagy része megfelel ennek az előírásnak. A közvetett természetesen nagyon széles kaput nyit, de ami itt elhangzott, ez ennek megfelel, ugyanakkor van néhány dolog, ami ettől idegen. Két dolgot említek, az egyik az OTKA, a másik pedig a TÉT-hálózat. Mindkettő költségvetési ügy. Én úgy gondolom, ahhoz, hogy az NKTH megfeleljen az Innovációs Alap és az NKTH-val kapcsolatos jogszabályi követelményeknek, azt is világossá kell tenni, hogy nem az Innovációs Alap dolga a költségvetés gondjain enyhíteni, mert az egy más história. Ebben a mostani évben nyilvánvalóan már nem lehet mit csinálni, de a későbbiekben ezen változtatni kell, és az Innovációs Alap legyen Innovációs Alap.
A harmadik dolog, amit mondani szeretnék - elment a János -, hogy az OMFB mellett valamikor működött egy szellemi holdudvar. Voltaképpen János is ezt akarta mondani, hogy olyan szakértők működtek az OMFB mellett, akik folyamatosan figyelemmel kísérték a társadalmi-gazdasági ügyeket, és mindig magas színvonalon lehetett elemzéseket kérni, és ezek mind rendelkezésre is álltak időben. Én úgy gondolom, hogy az NKTH munkáját nagyban segítené, hogyha ez a holdudvar kiépülne fiatalokkal és tapasztaltabb, innovációs ügyekben járatos emberek bevonásával, és ezáltal nem csupán a KUTIT, hanem egy széles szakértői bázis érezné úgy, hogy ez az innováció az ő dolga is. Köszönöm szépen.
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Köszönöm szépen. Az alappal kapcsolatos gondolatokat a legjobb helyen mondta el, hogy az alapnak valóban alapként kellene funkcionálnia. Mi küzdünk ezért természetesen, hogy ez így legyen, de úgy érzem, hogy ez a képviselő urak és a magas színvonalú szakértők feladata, hogy ezt kiharcolják.
A szakértői körhöz hozzá kívánom fűzni, hogy régen az OMFB-nek is volt egy ilyen holdudvara. Lesz a miniszter úrnak egy ilyen testülete, a Nemzeti Innovációs Tanács, ahol nagyon kiváló személyiségek ezt a holdudvart kívánják kialakítani. Ez gyakorlatilag az NKTH-nak is egy holdudvara lesz, és egy segítség, egy jövőbe való előretekintés.
Az OTKA-NKTH kérdése: hangsúlyozni szeretném az OTKA-NKTH-együttműködésnél, hogy csak olyan alapkutatást támogatunk ebből a forrásból, ami az alkalmazott kutatás folytatását jelenti. Az alkalmazott kutatás nem megy a hozzá nagyon szorosan kapcsolódó alapkutatás nélkül. Tehát ez összefonódik, átlapolódik.
A TÉT-ügyek: egy kicsit túl vagyok kérdezve ebben az ügyben. Tudom, hogy a miniszter úr egy bizottságot hozott létre, erről egy jelentést kér, átvilágítást, mert ilyen impulzusok őt már érték.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársaim, Meghívottak! Mindannyiunk nevében köszönöm Csopaki Gyula elnök úrnak a tájékoztatóját. Hasonlóan Solti rektor úrhoz, mi másodszor hallottuk, és ugyanazt hallottuk értékben, de itt egy kicsit teljesebben és bővebben.
Én azt gondolom, visszatekintve az elmúlt évre, a hasonló időszakban egy kicsivel feszültebbek voltunk, több olyan probléma vetődött fel, aminek a spontán megoldását javasoltuk pont az NKTH elnökének a meghallgatásánál, és én úgy érzem, hogy ez az év második fele sok mindenben pozitív irányban vitte el a tudomány, a kutatás helyzetét, magának a minisztériumnak, az NKTH-nak és a teljes háttérintézményeknek az együttes munkája alapján. Azt remélem, hogyha a jövő évben meghallgatjuk az elnök urat, akkor még teljesebb megelégedésről adhatunk majd számot.
Mindenkinek nagyon kellemes decemberi, december végi időszakot kívánok! Ebben a karácsony és az újév is benne van. A jövő évre tervezzük a következő ülést.
Kellemes napot és kellemes délutánt kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 43 perc)
Dr. Magda Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika