KIEB-1/2009.
KIEB-11/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2009. február 17-én, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Kutatási feladatok, lehetőségek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium területén *
Haraszti László szakállamtitkár tájékoztatása *
Kérdések és vélemények, válaszadás *
Dr. Gógl Árpád tájékoztatása *
Előadó: Haraszti László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
szakállamtitkára
Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Gógl Árpád (Fidesz), a bizottság társelnöke
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Dr. Latorcai János (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Józsa István (MSZP) dr. Magyar Bálintnak (SZDSZ)
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) Dr. Magda Sándor (MSZP)
Haraszti László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára
Molnár Károly tárca nélküli miniszter
Daróczy Zoltán
Demetrovics János
Solti László
Vincze Imre
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 4 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és állandó meghívottait! Külön köszöntöm Molnár Károly miniszter urat, és köszöntöm Haraszti László szakállamtitkár urat, aki a mai napon elvállalta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részéről, hogy tájékoztat bennünket mindazokról a fejlesztési és kutatási feladatokról, amelyek az elkövetkező időszakban a jelen és a jövő szempontjából meghatározóak. Abban állapodtunk meg államtitkár úrral, hogy az előadását követően kérdések megfogalmazására és a válaszadásra kerül sor.
Szintén szeretném bejelenteni, hogy az egyebekben majd társelnök úr ad tájékoztatást arról, hogy a március 10-i ülésünk miként fog zajlani. Ő tárgyalt Bogsch Erik úrral, valamint ennek függvényében Székely Tamás miniszter úrral, erről tájékoztat bennünket.
Kutatási feladatok, lehetőségek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium területén
Államtitkár úr, parancsoljon!
Haraszti László szakállamtitkár tájékoztatása
HARASZTI LÁSZLÓ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Bizottsági Tagok! A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak három fő szakterülete van. Ez a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy. Másként viselkedik a tárca bizonyos kényszerek és bizonyos objektív tényezők hatására e három területen, ugyanis a természetvédelem területén a teljes végrehajtásig bezárólag - a jogalkotástól a nemzeti parkokon keresztül a védett természeti területek fenntartása, kezelése - minden a tárcához tartozik. A vízügy területén megosztott ez a munka, mert az árvízvédelem például teljes mértékben a tárca feladata a vízügyi igazgatóságokon keresztül, míg mondjuk a szennyvízkezelés már olyan terület, ahol a feladata külső partnerekkel valósul meg. A környezetvédelem területén pedig a tárcának elsősorban szabályozási feladatai vannak. Nem mi hajtjuk végre a környezetvédelmi feladatokat, hanem azok a gazdálkodó szervezetek, akik érintettek ebben a kérdéskörben.
E három szakterületnek, e három vonulatnak megfelelően viszonyul a kutatáshoz a tárca, és viszonyul a legkülönbözőbb fejlesztésekhez is, hiszen a természetvédelemben helyettünk senki nem fogja sem megcsináltatni, sem megcsinálni a feladatokat, míg a környezetvédelemben, tudvalévő, hogy az ipar területén folyamatosan zajlik a legkülönbözőbb fejlesztés, amelynek természetesen a környezeti ügy az egyik pozitív szereplője.
A tárca tevékenységére vonatkozó jelentést, illetve tájékoztatást tegnap megküldtük a bizottságnak, de engedjék meg, hogy nagyon röviden fűzzek hozzá egy kis kiegészítést, nevezetesen azt, hogy a tárca három dimenzióban végzi ezt a tevékenységet. Az egyik a kormányzati K+F, illetve az innováció, amelyben természetesen a megfelelő kormányzati stratégiáknak megfelelően mi részt veszünk ezek megtervezésében és végrehajtásában. Nyilván elsősorban a minket érintő környezetvédelem, természetvédelem és vízügy kutatás-fejlesztési koncepciójának kidolgozása és továbbfejlesztése a feladatunk. Itt elég gazdag a skálája annak, hogy mi mindennel foglalkozunk. Csak engedjék meg, hogy ízelítőként elmondjak ebből néhányat: a biológiai táji sokféleség, a globális klímaváltozással kapcsolatos kutatások, a környezetbiztonság, környezetkatasztrófa, a kárelhárítás, kármentesítés kérdésköre, a települési környezetminőség és fenntartható építés, környezetkímélő fenntartható közlekedés és a többi, és a többi.
Néhány év óta, egészen pontosan 2007 óta a tárca tevékenységének van egy nagyon speciális új eleme, ez pedig az, hogy elsősorban a környezetvédelem és a vízügy, vízgazdálkodás tágabb kérdésköre tekintetében a kutatóhelyekkel, tehát az egyetemekkel, illetve a gazdálkodó szervezetekkel együttműködve a tárca egy innovációs transzfertevékenységet végez, egy technológiai transzfertevékenységbe kezdett, amelynek a szomszéd országok, a FÁK országai, illetve a Távol- és Közép-Kelet országai a célpontjai. Ennek az a célja, hogy többek közt a zöldtechnológiákat vagy a legkülönbözőbb, a tárca hatáskörébe tartozó kérdéseket megpróbálja ezekben az országokban megismertetni, és gazdasági előnyöket is keletkeztető együttműködéseket kialakítani.
A harmadik témakör értelemszerűen a Magyar Tudományos Akadémiával való együttműködés, amely hosszabb ideje zajlik, és amelynek az éves költsége mintegy 120 millió forint. Ebben több téma is szerepel, ki tudok emelni ezek közül olyanokat, mint a hazai környezetállapot alakulásának és változásának társadalmi-gazdasági hatása, vagy mondjuk itt is megjelennek az energetikai növénytermesztés környezet- és talajvédelmi aspektusai, illetve további olyan témák, amelyek fontosak az ország és a tárca számára.
Egy rövid kitérőt hadd tegyek a természetvédelem területére is, ahol, mint említettem a bevezetőben - idézőjelbe téve -, magunkra vagyunk hagyva, mert nincs mögöttünk egy ipari háttér, ahol zajlik a kutatás, de persze vannak az Akadémia intézetei, amelyek nagyon komoly kutatásokat végeznek, és nagyon nagyban segítik a mi munkánkat. Itt kiosztottunk egy kiadványt, amelynek az a címe, hogy "Természetvédelmi információs rendszer". Engedjék meg, hogy erről mondjak három mondatot, mert ez egy nagyon fontos és új, előremutató dolog.
A TIR egy térinformatikai alapú információs rendszer, amelynek az a lényege - ha az utolsó oldalra, az ábrához tetszenek lapozni -, hogy bizonyos adatok más rendszerben képződnek, mint például az ingatlan-nyilvántartás, vagy mint az erdészeti alapadatok - és lehet aztán ezt még tovább fokozni -, és bizonyos adatok pedig a mi rendszerünkben keletkeznek. Elsősorban a biotikai - tehát az élővilágra vonatkozó adatok - és a védett természeti területekkel kapcsolatosan keletkező adatok ezek. Ez a természetvédelmi információs rendszer egy nagyon komoly fejlesztés, mintegy 500 millió forintos átmeneti támogatási pályázatot nyert a tárca, és abból valósítottuk ezt meg. Most az adatfeltöltés állapotában vagyunk.
A célunk a következő: a legkülönbözőbb döntések meghozatalához, megalapozásához adatot szolgáltatni - értendő ez az európai uniós és a hazai döntéshozatalra -, a jelentésekhez - akár a parlament számára készül kormányzati jelentés, akár az Európai Unió számára készül magyar nemzeti jelentés -, illetve a hatóságok on-line hozzáférését fogjuk biztosítani ebben a rendszerben, és természetesen a természetvédelmi kezelőkét is. Ez nagyban meg fogja gyorsítani a folyamatokat, és sokkal szakszerűbbé fogja tudni tenni ezt a tevékenységet.
Azért emeltem ezt ki, mert ebben van kutatás, ebben van fejlesztés, és igazából ez a jövő, hogy ilyen térinformatikai alapon, viszonylag gyorsan, nagy ívű dolgokat tudjunk megvalósítani. Zárójelben itt megjegyzem, hogy a különböző nemzetközi konferenciákon a kollégáim, amikor ezt bemutatják, akkor a nálunk gazdaságilag vagy az informatika terén lényegesen fejlettebb országok is bizony-bizony hamar eljutnak odáig, hogy mikor jöhetnének el megnézni, hogy ezt mi hogyan is csináljuk. A közvetlen szomszédos országok részéről pedig egészen konkrét igény van arra, hogy az ő hasonló rendszereiket ennek a szakmai bázisán szeretnék továbbfejleszteni.
Szeretném még tájékoztatni a bizottságot arról, hogy a közeljövőben meg fogjuk kötni miniszter úrral, illetve a miniszter úr hivatalával azt az együttműködést, amely keret-megállapodásként kerül majd aláírásra, és a legkülönbözőbb kutatási és innovációs feladatokat fogja majd magában foglalni. Reményeink szerint ezt majd a miniszter úr fogja aláírni (Molnár Károly miniszter felé fordulva.) a miniszter úrral.
A korábbiakban már említettem, hogy erre az évre az Akadémiával való együttműködésre konkrétan 120 millió forint áll rendelkezésre, de ennek még bizonyos részletei, hogy ez hogyan kerül át, illetve milyen szakmai tartalma lesz, ezen még a minisztérium és az Akadémia hivatala is dolgozik.
Tisztelt Elnök Úr! A kiosztott papírokon túl még ezeket a legfontosabb információkat szerettem volna megosztani önökkel, és természetesen minden kérdésre állunk rendelkezésre. Köszönöm szépen.
Kérdések és vélemények, válaszadás
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdések és vélemények együttes elhangzására van most lehetőség. Solti László akadémikus úr, rektor úr!
SOLTI LÁSZLÓ akadémikus: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nekem lehet, hogy nem ide tartozó kérdésem lenne. Mi itt természetvédelemről beszélünk, és a vizek ebben nyilván kiemelt jelentőségűek, azonban azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt 10 vagy 20 évben az öntözés rendkívül visszaszorult, és mindenféle panaszokkal vannak azzal kapcsolatban, hogy miért nem lehet öntözni azokból a csatornákból és azokkal az öntöző berendezésekkel, amelyek akár 25-30 évvel ezelőtt megépültek. A kérdésem az, hogy miért nem fejlődött ez tovább. Van-e ennek bármi köze ehhez a rendszerhez, illetve ehhez a programhoz, amiről itt hallottunk, vagy ez abszolút FVM-tárcatulajdon? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon!
HARASZTI LÁSZLÓ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: A nagyon egyszerű, rövid válasz az, hogy abszolút FVM-kompetencia az öntözéssel kapcsolatos minden kérdés, de ha egy icipicit továbblépünk, akkor azért az ön kérdésében nyilván benne volt az, hogy ezeknek az öntözőműveknek a környezetre gyakorolt hatása hogyan is néz ki igazán, mekkora szikesedést segít elő, mely térségben lehet és a többi, és a többi, ami már bonyolultabb kérdés.
30 évvel ezelőtt ezek a kérdések nem voltak ilyen élesek, és az sem volt ilyen éles kérdés, hogy mekkora a benzinár, mert, ha jól emlékszem, körülbelül 3 forint volt a gázolaj, a benzin ára. Azzal a gázolajárral lehetett a szivattyúkat működtetni, ha az szükséges volt, de ma már tudjuk, hogy ez olyan terhet róna az agrárgazdálkodókra, az agrártevékenységet végzőkre, hogy nem biztos, hogy ezt gázolajalapon mindenütt meg tudnák tenni. Ugyanakkor némiképp agrárszakemberként mondom azt a kérdésre, hogy azért az nem jó, ahogyan most van, mert valami köztes állapotnak ki kellene alakulnia.
Bennünket ebből két dolog érint, érinthet: maga a vízkészlettel való gazdálkodás kérdésköre, amely egyértelműen a tárca kompetenciájába tartozik, illetve megosztott felelősség van a tekintetben az FVM és köztünk, hogy a kilocsolt víz a talajra és az élővilágra milyen hatást gyakorol. Nyilván az egyik helyen pozitív, a másik helyen semleges, a harmadik helyen meg - Uram bocsá' - negatív hatást. Ha ez a dolog újra előkerül egy nagyobb léptékben, akkor ezeket a kérdéseket kell elemezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én azt hiszem, hogy ez ma egy kiemelt kérdés. Ma nagyszámú kutatás foglalkozik éppen a víz Kárpát-medencében való megtartására, a víz felhasználására. Amikor mi az FVM képviselőit hallgatjuk meg itt, akkor ők átdobják a labdát, és megy az egymásra mutogatás. Viszont akárhogy nézzük, ma már tudjuk azt, hogy a Kárpát-medencében a gazdálkodás egyik feltétele a megfelelő talaj mellett a vízgazdálkodás. Felfoghatjuk-e úgy, hogy államtitkár úrnál is kezdeményezzük, és majd az agrárminisztert, amikor meghívjuk, akkor nála is, hogy miként lehetne ezt összekapcsolni.
HARASZTI LÁSZLÓ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Természetesen, elnök úr, köszönjük szépen. Én most nem soroltam föl a kormányzati K+F-kutatásokat tételesen, mindegyiket, mert nem akartam, de például a felszíni és a felszín alatti vizek védelme, a fenntartható vízgazdálkodás kérdéskörében van az FVM-mel közösen szponzorált, közösen megvalósított kutatás, és ebbe ez a kérdés mindenképpen beleillik. Tehát mi nyitottak vagyunk a kérdésben.
Nem szeretném átdobni a labdát a túloldalra semmiképpen, de a kezdeményezésnek abból az irányból kell jönnie, mert mi nem tudjuk megvalósítani. Az agrártermelők tudják ezt megvalósítani, és az ő érdekeiket képviselő minisztériumnak kell a kezdeményezést megtennie, és ehhez tudjuk mi hozzátenni azt a pluszt, ami információ, tudás nálunk van, illetve a szakanyagok kidolgozásában tudunk segíteni, amelyre természetesen nyitottak vagyunk. Most például a geotermikus energia vonatkozásában van egy ilyen elmozdulás és egy együttműködés a két tárca között egészen aktuálisan, hiszen a napokban zajlik ennek az egyeztetése.
ELNÖK: Molnár Károly miniszter úr!
MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Én csak egy kiegészítést szeretnék tenni, hogy amikor a kutatás-fejlesztés-innovációról rendelkezésre álló pénzt a prioritások mentén kívánjuk felhasználni, akkor mi a környezetvédelmet prioritásként kezeljük. Tehát én azt gondolom, a klasszikus prioritások mellett, a gyógyszeripar, a járműipar kiemelt prioritása mellett a környezetvédelem legalább ilyen fontos Magyarország részére. Éppen ezért kötünk egy együttműködési szerződést, amelyik nemcsak egy papír lesz, amit aláírunk, hanem e területen belül igénybe szeretnénk venni a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak és társintézményeinek a véleményeit, tapasztalatait az ezen belüli prioritások kijelöléséhez, a döntéshozatal mechanizmusában, illetve a konzorciumi tagok szerzésében, akik ezt majd meg is fogják valósítani.
Tehát mi egy valós együttműködést írunk alá, ami gyakorlatilag egy hónapon belül aláírásra kerül. De még egyszer mondom, ez nemcsak azt fogja jelenteni, hogy mi szeretjük egymást - bár ez így is van -, de kifejezi azt is, hogy mi valóban együtt akarunk működni, és e területen tényleg olyan helyre akarunk koncentrálni az Innovációs Alapból, amelyik ezeket a célokat teljesíti. Ezt csak kiegészítésképpen szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Daróczi úr, Tatai-Tóth András és Gógl Árpád.
DARÓCZY ZOLTÁN akadémikus: Tisztelt Bizottság! Ma reggel a számítógépemen találtam ezt az anyagot, amit megküldtek, ezért nem volt időm alaposan áttanulmányozni, de szeretném megkérdezni, hogy az egyes feladatokhoz tartozó erőforrásokról miért nincs semmi ezekben az anyagokban? Itt gyönyörű szavak, mondatok vannak, amelyek mind nagyon fontosak, de az, hogy milyen súllyal szerepelnek, milyen pénzügyileg alátámasztott támogatásokkal a megfelelő kutatásokra vonatkozóan, ezt nem tartalmazza.
Sőt, ezt a hálózatot nem is egészen értem, mert itt vannak például felsorolva a kutatás-fejlesztési helyek, az akadémiai kutatóintézetek, a vállalatok, egyetemek, az alapítványi kutatóintézetek és a többi, és például az egyetemeknek meg a vállalati szövetségeknek, hogy honnan áramlik valamilyen támogatás, az nincs is feltüntetve, pedig az OTKA lenne az, amelyik a legtöbbet tudna ebben a vonatkozásban segíteni. A nyilak sem stimmelnek itt, mert úgy tűnik, mintha az OTKA a Magyar Tudományos Akadémia ügye lenne, úgy van felsorolva, ami nem igaz, mert az OTKA egy független költségvetési hely a költségvetésünkben, vagy legalábbis van rá törvény, hogy mit jelent az, hogy OTKA. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik, amire rá szeretnék kérdezni, hogy a '90-es években nagyon erős engio-mozgalmak voltak Magyarországon, a környezetvédelem területén. Ezek természetesen különböző érdekcsoportokat is jelentettek, de nagyon sokan vetettek fel bizonyos problémákat. Hogy áll ez ma? Mi a viszonya ezekhez az engiokhoz a tárcának, illetve magának a kormányzatnak? Abban az időben erősen politikai jellege is volt a dolognak, de voltak értelmes, szakértőinek tűnő problémafelvetők is ezekben az engiokban. Erről ma manapság keveset látok az országban. Egyelőre ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Hallgassuk most meg Tatai-Tóth Andrást, majd Gógl Árpádot és Latorcai Jánost, és ezt követően kérjük államtitkár urat a válaszadásra.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy itt a témaköröket áttekintettük, világos, hogy a tárca hatáskörébe tartozik az árvízvédelem, a vízkészlet-gazdálkodás, a különböző víztározók kialakítása, és gondolok itt a Vásárhelyi-tervre is. Tudom azt, hogy ennek a bizottságnak az innováció, az új megoldások megtalálása és a magas színvonalú technológiák bevezetése a fő feladata, de egy furcsa kérdésem lesz, mert ezzel keresnek meg laikusok a választókerületemből.
A választóim azt hallják, hogy készül a Vásárhelyi-terv, viszonylag nagy összegű beruházásokra kerül sor, és azt kérdezik tőlem, gondolkodik-e azon valaki, hogy például össze lehetne-e kapcsolni a Vásárhelyi-tervet a képzetlen munkaerő alkalmazásával. Folytak-e olyan kutatások, hogy a tervezett beruházások mely részei lennének megvalósíthatóak hagyományos, nem a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával, nem a legmodernebb, nagy földmunkagépek alkalmazásával? További kérdés, hogy ennek költsége hogyan viszonyulna a tervekhez.
Nem tudok ezekre a kérdésekre válaszolni nekik, de egyre többen kérdezik tőlem. Az emberek hallják a híreket, hogy százezer számra vannak szakképesítés nélküli, fizikailag egészséges, fizikai munkára alkalmas emberek az országban, akiknek ma nem tud senki sem munkát adni. Itt a társadalmi probléma, a célkitűzés és az egyébként a beruházáshoz rendelkezésre álló források egy részének összekapcsolásával több célt is el lehetne érni együttesen.
Tehát még egyszerűbben fogalmazva: nem biztos, hogy egy uniós versenytárgyaláson egy multicégnek kell kiadni a Vásárhelyi-terv bizonyos részeinek megvalósítását, hanem olyan megoldást kellene keresni, ami költségeket nem növelne, de több szakképzetlen embernek adna munkát. Ez a felvetésem lényege, illetve amivel hozzám fordultak, és amire várják, hogy válaszoljak majd rá.
Azért szeretném most ezt a véletlen alkalmat kihasználni, hogy hátha a tárcának már vannak kidolgozott számításai erre a felvetésre, mert gondolom, nemcsak az én választóim feszegetik ezt a kérdést. Tehát, ha belefér a tanácskozás időkeretébe és lehetőségeink közé, akkor szeretnék erre választ kapni. Köszönöm szépen.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Szép az az anyag, amit kaptunk, és a környezetvédelmi, természetvédelmi kutatási és fejlesztési irányvonalnak a tárca érintettsége az 5. pontban, a felszíni és felszín alatti vizek védelme, fenntartható vízgazdálkodás témakörében különösen fontos lehet, és itt négy területet jeleznek, mint kutatási terület. Magyarország 1999-ben csatlakozott ahhoz a WHO-egyezményhez, amit az európai régió a felszíni vízbázisvédelemről és az ivóvízkészlettel való gazdálkodásról akkor, mint irányelveket megfogalmazott. Erre is hagyatkozva szeretnék néhány dolgot megkérdezni, mert a vízbázisvédelemnek, mint olyanak az eszközrendszere biztosított. De hogy látja, államtitkár úr, van-e olyan - itt én is visszautalnék - anyagi eszközökben, de jogalkotási területen is, mert a vízbázis védelme az új beruházásoknál, az engedélyeztetési rendszer talán tisztázott, de a mindennapi gyakorlatok kontrollja és az ott meglévő agresszív szennyezések, a vad szemételhelyezés, a toxikus szemételhelyezés, a régi, alvó melléktermék-elhelyezések felszámolása rendezett-e, és ennek a jogi része rendezett-e? Gondolok egy olyan esetre, mint ami például Csepelen jelent meg, vagy ami Baranyában megjelenik időnként, mint ott lévő tárolt anyag.
A másik kérdésem: itt nem szerepel, ugyan a termálvízre már volt utalás, de a karsztvízbázisunkra nem, és a karsztvízszint alá menő bányászat - a nyírádi bauxitbánya kérdésköre - rendkívül fontos, ahol a mélyművelési területeket valaki megvette. Tehát az a bányavidék magántulajdonban van, és - pletyka szintjén - a tömedékeléshez hulladékot, szemetet is föl kívántak használni, illetve volt egy ilyen stratégia, hogy a kibányászott területekre, az elhagyott bányákba, konkrétan a nyírádi vágatrendszerbe helyeznének el valamit. Mit tud erről államtitkár úr, ez csak pletyka, vagy sem, illetve milyen módon lehet ezt megakadályozni?
A harmadik elem a Kárpád-medencéből adódó gondjaink, és a román vízgyűjtőterületről jövő szennyezésekre is volt már példa. Ott vannak kezdeményezések, hogy együttműködve hárítsuk el a további szennyezésveszélyt. Ausztria felé is, a Rába-habzás kitüntetett terület a tárgyalásokban is, de interneten meglévő anyagokban, ahol európai veszélyterületeket jeleznek, mint vízgyűjtő veszélyterületeket, furcsa módon nem ez a két térség jelenik meg, hanem a szlovákiai szennyeződések. Van-e valami együttműködés ezen a területen? Ugyanis e téren kiszolgáltatottak vagyunk, és egyben együttműködésre kötelezettek is vagyunk. Most gyakorlatilag minden bizottság tárgyal a szlovák azonos parlamenti bizottsággal, gondolom, tárcaszinten is így megy ez, de mit tudunk itt tenni? Sajnos Szlovákia vízgyűjtőterületei miatt a kis folyóink, patakjaink nagyon-nagyon szennyezettek tudnak lenni. Ezek azok a kérdéseim, amelyekre szeretnék tájékoztatást kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Latorcai képviselő úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy kicsit úgy látom ebből az ábrából, hogy rettentően szétforgácsolt a kutatási rendszer. Igazából, ha az anyagot is nézzük, és összevetjük az ábrával, akkor látható, hogy három hely koncentrálódik ki, részben az Akadémia, részben az OTKA, részben pedig a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal. Ugyanakkor nem tudom, a minisztériumnak van-e olyan funkciója ma - mert nem ismertem a statútumát -, hogy valamilyen formában a környezetvédelmi és természetvédelmi és külön a vízvédelmi kutasokra van-e hatása, hogy mennyiben képes azokat befolyásolni. Itt van miniszter úr, pontosan az ő területét érintően hogyan lehetne ezt koncentráltabbá tenni? Úgy látom, hogy gyakorlatilag, aki jó pályázatot nyújt be, mindenki kutathat, még abban a feltételrendszerben is, hogyha különben az ő technikai, műszaki szintjük nem éri el azt, ami éppenséggel szükséges lenne, hiszen nagyon sok esetben egy jó pályázat alapvetően eldönti a későbbi forrásbiztosítást. Ez egy alapvető probléma.
A másik: Magyarország Európában kiemelt jelentőséget szerzett azzal, hogy annyi természetvédelmi területe és nemzeti parkja van, mint talán egy másik, hasonló méretű országnak sem. Ezek pontosan azt követelnék, hogy ezen a területen egy sokkal, de sokkal összehangoltabb, nemcsak kutatás, hanem innováció is legyen. Tehát fontos volna, hogy a kutatási eredmények hasznosuljanak, hogy az innováció második lépése, a kutatásoknak a gyakorlatban való konkrét kipróbálása és hasznosítása megvalósuljon. Most rettenetesen pénzszegény időszakot élünk, de hogyan lehet erre egyáltalán forrásokat találni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés van-e? (Nincs jelzés.) Államtitkár úr, szeretnék két kérdést feltenni.
Vagyunk-e ma abban a helyzetben, hogy lassan 20 évvel a Bős-nagymarosi döntés után újból merjünk ezzel foglalkozni. Célszerű volna-e, hasonlóan, mint az atomenergia témájában, a Magyar Tudományos Akadémiát felkérni, hogy a XXI. században mi árt többet, tengertől tengerig közúton szállítani és szén-dioxidot kibocsátani, vagy más formában szállítani, és persze még több tényezőt is figyelembe kell venni. Tehát kérdést szeretnék feltenni: meg merjük-e - ma már nyugodt körülmények között - tudományosan fogalmazni, hogy itt vannak-e teendők.
A másik kérdés kicsit kisebb súlyú, de napjainkban jelentős. A Natura 2000-et akkor fogalmazta meg Magyarország, amikor azt mondtuk, Európán és a világon belül azt mondtuk, hogy élelmiszer-túltermelés van. Az Unióba belépve azt látjuk, hogy itt van nálunk a legnagyobb védett terület, de azt tudni kell, hogy ezt csak a gazdag emberek tudják megtenni. Lehet-e az cél, hogy az élő környezet magas szinten való megtartása és védelme mellett az energiacélú növénytermesztést és a Naturát össze tudnánk kötni, hiszen itt is vannak elkötelezettségeink mind az Unió felé a megújuló energiában, mind Magyarország felé. Ma már azt látjuk, hogy a szántóterületen élelmiszer- és más kötelezettségeink vannak. Ezt a két kérdést szerettem volna megfogalmazni.
Parancsoljon, államtitkár úr.
HARASZTI LÁSZLÓ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen a sok kérdést.
Daróczy úrnak az OTKA helyéről feltett kérdésére - hogy az ábrában hol a helye, a nyilak merre mutatnak - azt tudnám mondani, hogy köszönjük szépen a kritikát, ezt mindenképpen korrigálni fogjuk, mert azt gondolom, ez teljes mértékben él.
A '90-es években, aztán azóta is, a civil szervezetek Magyarországon - zárójelben megjegyzem, 22 évig voltam két civil szervezetnek az ilyen-olyan vezetője, tehát elég jól ismerem ezt a területet - két irányban fejlődtek mára. Az egyik társaság - sok szervezetről van itt szó természetesen -, ragaszkodva a különböző szakmai célokhoz, kicsit állami, kicsit egyetemi, kicsit kutatóintézeti típusú feladatokat is ellát sok más mellett. Ebből az következik, hogy versenyképes különböző kutatások, szakanyagok, hatásvizsgálatok és hasonlók elkészítésében egy másik valamilyen állami intézménnyel. Ez szerintem egy nagyon pozitív dolog, és ezt mi használjuk is. Ez azt jelenti, hogy most kapásból föl tudok sorolni 3-4-5 olyan civil szervezetet, akikkel néhány millió vagy egy-két 10 millió forintos együttműködésben van a tárca, nem minden évben visszatérően, hanem adott feladatok megvalósításában.
Mivel ezek rettentően gyorsan, rugalmasan tudnak válaszolni egy sor kérdésre, azok a nagyobb intézmények, amelyeknek előre meghatározott terve, költségvetése van, azt mondják nekünk márciusban, hogy bocsánat, mi ezt csak jövő márciusban tudom megcsinálni, de egy ilyen civil szervezet azt mondja, hogy kérem, szeptemberre tudjuk elkészíteni. Látjuk, hogy még európai uniós összehasonlításban is, ha mondjuk, angolul kérünk valamit, akkor ezek olyan szintű anyagok, amelyekkel oda lehet állni egy bizottság elé, és azt mondani, hogy kérem, ezt egy magyar civil szervezet készítette, vagy azt a kormány vagy az Országgyűlés, vagy esetleg valamelyik bizottsága magáévá tette, de ez ettől még ugyanolyan komoly színvonalú, minthogyha egy akadémiai vagy egyetemi tanszék dolgozta volna ki. Ráadásul az élet azt hozza, hogy azért ez sohasem tiszta. A civil is együttműködik az egyetemivel, az akadémiaival, tehát mindig egyfajta ügyes koprodukció zajlik. Viszont mi szeretjük ezt a fajta ügyet, mert nagyon gyors, nagyon hatékony és magas színvonalú anyagok készülnek.
Ha már fölvetettem, hogy van egy másik ág is, megemlítem, hogy az a másik ág az erősen lobbizó ág, és valamiféle ügyek mentén megjelenő civil szervezetet jelent, amely megint egy másik nagyon fontos szelet, de az ide kevésbé kapcsolódik. Tulajdonképpen a mi viszonyunk ezekkel a szervezetekkel nyitott, pozitív, és hol az eseti, hol az egész szoros együttműködés kategóriáján belül mozog.
A Vásárhelyi-terv és az alacsonyan képzett munkaerő kérdése, amit Tatai-Tóth képviselő úr vetett fel, erről azt gondolom, hogy a kérdés felvetése teljesen jogos, azt is lehetne mondani, miért is nem így van? De, nem így van, tudjuk, hogy ez nem így van, és azt is tudjuk, hogy mindenfajta munkahelyteremtés, ami Magyarországon az elmúlt 10-20 évben zajlott, a képzetlen munkaerőt sosem találta el, az mindig a képzettet találta el.
A múltkor egy megbeszélésen hallottam, hogy még van körülbelül 20 ezer képzett szakember Magyarországon, akire rá lehet telepíteni valami magas szintű technológiát, és aztán ki is fogyott, mert utána már nincs tovább, csak a szegény képzetlenek. A képzetlenekkel meg az a baj, hogy a külföldről behozott technológiákkal nem tudjuk foglalkoztatni, mert az ázsiaiak, a boszniaiak, a többiek még sokkal olcsóbbak, és emiatt nem működik, tehát itthon kellene számukra valamit kitalálni; ez egy nagyon kézenfekvő dolog.
A baj azonban az, hogy nem tudjuk megkerülni a közbeszerzés intézményét. Kiírja a mi beruházónk a közbeszerzést a Vásárhelyi-terv ilyen-olyan elemére vagy az egész tározó elkészítésére, megjelenik ott 5 darab magyar meg nem magyar konzorcionális cég, és onnantól kezdve nincs az, aki megmondja nekik, hogy bocsánat, de ne az óránként 20 liter gázolajat elfogyasztó gépekkel oldjál meg bizonyos dolgokat, hanem vegyél föl 30 vagy 40 kézi munkaerőt, akik majd ezt a munkát elvégzik. Ez lenne a logikus, csak az uniós és a belső szabályok végtelen tengere ezt sajnos ilyen direktben nem teszi lehetővé. Ezzel együtt én ezt el fogom mondani a vízügyi államtitkárnak holnap, hogy tudunk-e ezen ettől függetlenül valamit változtatni.
Gógl Árpád képviselő úrnak: vízbázisok védelme, jogi probléma, szennyezés, Csepel és a többi, és a többi. Ezen a téren a magyar jog az Unióhoz való csatlakozást megelőző időszakban is előremutató volt, és a speciális magyar helyzetet, nevezetesen, hogy medencében vagyunk, és minden víz ide áramlik, a tiszta és a nem tiszta is, nagyon jól kezelte, és igazándiból nem történt ebben törés semmilyen módon az Unióhoz való csatlakozás vonatkozásában. Ettől még a napi sajtó majdhogynem azt mondhatom, tele van ezekkel a különböző anomáliákkal.
Anélkül, hogy a kérdésre adott válasz alól ki akarnék bújni, azt mondanám, hogy ez mindenki számára ismert, a parlament is többször tárgyalta az úgynevezett német szemét kérdését. Ha a Börzsöny-hegységben egy kamiont megraknak fával, azt Kazincbarcikára 80 ezer forintért viszi el a kamion, ami nincs 100 km-nél több, tessék mondani, hogy érheti meg, hogy Németországból - amelynek a legközelebbi pontja körülbelül 700 km, de nem onnan hozták, hanem távolabbról - a szemetet elvisszük 3 országon keresztül Magyarországra? Márpedig megéri. (Dr. Latorcai János: Úgy, hogy az állam dotálja.)
A feldolgozás borzasztó drága, és kialakult Európában a hulladékkal manipuláló, szinte maffia szervezettségű társaságok szövetsége, és ezek ellen az államok a mai berendezkedésükben részben-egészben tehetetlenek. Ezt nem a kérdésre adandó válaszként mondtam, hanem tényként. Innentől kezdve természetesen az, hogy megalakul egy kft., amelyben 5 darab nyugdíjas vesz részt, vagy még rosszabb kondícióval, majd összegyűjtögetnek pár ezer hordót mindenféle súlyos euró milliókért feldolgozandó anyagokkal teli, majd egy pillanatok alatt eltűnnek, és ott marad egy telephelyen, lásd Csepel. Utána persze azt mondják, hogy az állam, a szerencsétlen állam fizesse ki, de lehetne azt is mondani, hogy a hülye állam fizesse ki.
Minden erőnkkel azért küzdünk, hogy ezekből a dolgokból úgy jöjjünk ki a végén, hogy ne az államnak, ne a tárcának kelljen ezeket kifizetni, de azt azért látni kell, hogy vannak esetek, amikor a késői felfedezés, a profin kitalált, előre kidolgozott forgatókönyv rajta hagyja az államon a szennyeződést, és mivel a vízbázisok védelme kiemelten fontos feladat, azonnal intézkedni kell.
Általában ott ülünk az értekezleteken, és azzal szembesülünk, azt nézegetjük és gondoljuk át, hogy ha végigcsinálunk mindent törvényesen, ügyészségen keresztül és a többi, és a többi, az körülbelül mennyi idő. Mérlegelni kell, hogy az alatt az idő alatt milyen környezeti kockázat vagy károsodás keletkezik, és hogy aztán azt az állam milyen forrásból, hogyan tudja megoldani, vagy a másik eset legyen, hogy azonnal nyomjunk bele, fizessünk rá 200 millió forintot, és takarítsunk el mindent úgy, ahogy van, rendesen. Igen ám, de ennek vajon nem az-e az üzenete, hogy csak ott kell hagyni a szemetet, és majd ezek jönnek, mindent rendbe tesznek, elraknak. Ez tehát nagyon bonyolult kérdéskör.
Tudjuk azt, hogy a szovjet hadseregtől kezdve nagyon sokan, nagyon sok mindent itt hagytak az országban. Van olyan bombatér például, ahol még a náci Németország bombáiból is lehet találni, és aztán azóta mindenki, nemcsak az oroszok, az amerikaiak is otthagytak egy keveset és a többi, és a többi. Ezek horror összegért semlegesíthető ügyek. Mondjuk egy konkrét bombatérségben, tudom önöknek mondani azt, hogy az akkori technológia szerint megtörtént a mentesítés, de akkor a gépek, technikai eszközök leláttak fél vagy háromnegyed méterig. Aztán eltelt néhány év, most két méterig lelátnak a korszerű eszközökkel, és most azt mondják, hogy tessék kezdeni elölről, még két méternél mélyebben is fel nem robbant bombák vannak.
Ugyanakkor más kategória a bomba, és megint más kategóriába tartoznak a különböző szennyezőanyagok, viszont mindenesetre az tény, hogy nagyon komoly állami forrásokkal, folyamatosan zajlik az úgynevezett kármentesítési program. Ennek a legnagyobb és a közvélemény számára, a politikai döntéshozók számára is ismert ügy a csepeli gázmassza ügye, a telefongyár és a többi, és a többi, de bizony ezek mellett a néhány milliós, a néhány tízmilliós ügyek is folyamatosan zajlanak, fizetjük, és próbáljuk őket rendbe tenni.
A hulladékgazdálkodási törvény alapján azért a hulladékelhagyás már nem olyan egyszerű ügy, mint régen, de azt is látjuk, hogy ennek ellenére becsomagolják, berakják az autóba az emberek, és az erdőbe viszik ki, pedig a becsomagolt hulladékot már egy kukába is bele lehetne tenni. Gond rengeteg van, de egyelőre úgy gondoljuk, hogy néhány kirívó esetet leszámítva eddig meg tudtunk birkózni ezzel a dologgal, a zöld kommandó, felügyelőségek, civil szervezetek bevonásával, és a Hulladék Munkaszövetségtől kezdve az égvilágon mindenki dolgozik ebben. Én úgy látom, és ezt őszintén mondom, hogy van egyfajta javulás, és ha megyek az országban, látok javulást, de nagyon komoly feladathegy előtt állunk még, amit egyszer el kell takarítani.
A karsztvíz kérdése, Nyírád és egyebek: tudvalévő, hogy abban az időszakban - bocsánat, nem humornak szánom -, amelyet az "eszme diadala a józan ész fölött" jelzővel lehetne minősíteni, addig szivattyúztunk az alumíniumtermelés érdekében, míg a hévízi tó, mint világszenzáció kis híján padlóra került, ugyanis jelentős vízszintcsökkenés, hőmérséklet-csökkenés következett be. Úgy gondoltunk, hogy nekünk mindenképpen timföldet kell előállítani, amit horror energiával majd egyszer alumíniummá lehet alakítani.
Amit most a képviselő úr mondott, hogy itt azért mindenféle turpisságokra készülnek, ezt az ügyet én konkrétan nem ismerem, de tudjuk azt, hogy ezek a bányák, érintkezve a mélységi vizekkel, nagyon kritikus helyzetet keletkeztetnek, mert a bányában hagyott gépek, eszközök, olaj és a többi, és a többi azonnal a mélységi vizekbe tud kerülni, hiszen lent vagyunk a mélységben. Viszont innentől kezdve ezekkel sokszor a technológia hiányában, sokszor pedig talicskányi pénz hiányában nem tudnánk mit kezdeni. Itt tehát a megelőzés mindig az elsődleges dolog.
Úgy tudom, ez úgy van, hogy a Hévíz-környéki dolog rendeződött, a tó vízszintje visszaemelkedett, a hőmérséklete is kezd a megfelelő állapotba kerülni, tehát ott direkt probléma nincs. Sőt, a tapolcai tavas barlang ügye is rendeződött, ami nagyon szép és különleges látványossága a Dunántúlnak, újra tele van vízzel, csónakból meg lehet tekinteni, és az egész nagyon szép. Tehát az a terület, az a rész nagyjában-egészében rendben van, de természetesen azt is tudjuk, hogy ha megéri a német szemetet idehozni Magyarországra, akkor nagyon nagy pénz van mögötte, és a csábítás is óriási. Nem zárom ki azt, amit említettél, de meg fogom nézni természetesen, hogy van-e ezzel kapcsolatban konkrét tudásunk.
A Kárpát-medence, Szlovákia kérdése és egyebek: felszíni vizeink 95 százaléka a határainkon kívülről érkezik, ami világszinten unikális állapot. Ebből az következik, hogy olyan szinten vagyunk kiszolgáltatva a szomszédainknak, amilyen szinten csak lehet, mert a 100 százalékhoz képest az 5 százalék nem túl nagy. Emlékszünk a veres-pataki, a nagybányai ciánra, utánra emlékezhetünk a nehézfém-szennyezésre és nagyon sok mindenre, a Rábáról nem is beszélve, amiért évek óta küzdünk a derék osztrák barátainkkal.
Minden szomszédos országgal van Magyarországnak határvízi egyezménye és határvízi bizottsága, ami azt jelenti, hogy ezek rendszeresen találkoznak, árvízi, vízminőségi, vízszennyezési kérdéseket folyamatosan taglalnak, és keresik a közös megoldásokat. Ki van építve a Havaria értesítési rendszer, tehát hogyha nagyon nagy baj van, akkor valamiféle intézkedést lehet tenni már félúton, ha kellő időben kapunk jelzést. Annak idején a nehézfémet már be tudták terelni, mert kellő időben volt az értesítés.
Minden más részterületen, a környezetvédelem, a természetvédelem területén Szlovákiával, Romániával, Horvátországgal, Ausztriával nagyon szoros munkatársi, felügyelőségi és más szintű együttműködés van. Szerbiával és Ukrajnával kicsit döcögősen, a kiépítés állapotában van ez az együttműködés. Nekünk a legfontosabb Szlovákia és Románia, sok szempontból is fontos ez, mert vizeink döntő többsége ebből a két országból érkezik. Már mind a két országban vannak nagyon pozitív fejlemények az uniós tagsággal összefüggésben és attól függetlenül is, de azért azt önök pontosan tudják, hogy a veres-pataki aranybányászat ciános technológiára még mindig az asztalon van. Éppen március 10-én megyek majd Veres-patakra, az ottani közmeghallgatáson veszek részt, hogy lássuk, milyen közhangulat van ott mostanság. Nagyon reméljük, hogy diplomáciai eszközöket és minden egyebet bekalkulálva Magyarország hatékonyan fog tudni fellépni ez ellen, de a döntés sajnos értelemszerűen a szomszédos ország kezében van.
Latorcai képviselő úrnak: azt, hogy mennyire széttagolt vagy mennyire nem széttagolt Magyarországon a kutatás, azt egy ilyen kis minisztérium szemszögéből nehéz pontosan megítélni. Persze látjuk mi is a táblázatot, a táblát, és pontosan tudjuk, hogy lehet ezt esetleg koncentráltan is, de azt kell mondanom, hogy ha arra a területre rápillantok, amelyet a legjobban ismerek, az élővilággal, a természettel kapcsolatos kutatásokra, és holnapután én lennék a király, én nem vonnám össze az összes akadémiai intézetet, tanszéket, civil szervezetet és mindenkit, mert ez a sok lábon állás is nagyon pozitív dolgokat tud hozni. Tudnak szakosodni, speciális feladatokat megoldani, és igazán ez az ország ahhoz túl pici, hogy megengedhessék maguknak azt, hogy ne fogjanak össze.
Mi magunk is, főleg a természetvédelmi információs rendszer kapcsán hirdettünk több olyan pályázatot, amit konzorcium tud csak megvalósítani, és ezt tudják a szereplők is. Tehát a Magyar Tudományos Akadémia két intézete, a Természettudományi Múzeum és két civil szervezet együtt pályázik, előre felosztják egymás közt, hogy ki, mit fog végezni, és mindenki örömére, meg a mi örömünkre is, elvégeznek olyan munkát, amit nem tudom, hogy egy intézmény hogyan tudna elvégezni. De nem az én dolgom, hogy azt mondjam, a sok kicsi vagy az egy nagy a jó. Egyrészt itt van miniszter úr, másrészt ez még nem ilyen egyszerű, még ha a minisztérium akarja is, hogy egyik napról a másikra ez a kérdés így oldódjon meg.
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Bocsánat, félreértettél, én nem azt mondtam, hogy össze kell vonni, hanem azt kérdeztem, hol koncentrálódik, és hogy a tárcának erre a koncentrációra van-e a hatása; ez volt a fő kérdésem. Az ábrából látszik, ahogy aztán innentől kezdve mindenütt.
HARASZTI LÁSZLÓ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: A tárcának van egy kevés koncentráló képessége és ereje, például a természetvédelmi pályázatoknál tudunk ilyen irányba elmozdulni. A vízügyieknél is van ilyesmi, a környezetvédelminél pedig sokkal kisebb léptékű, mert az mindenütt zajlik, és ahhoz a mi forrásunk nem olyan meghatározó összeg, amivel alapvetően lehetne a kérdést valamilyen irányba befolyásolni.
Az élővilágra, a nemzeti parkokra, a védett területekre vonatkozó kutatás és innováció kérdésével kapcsolatosan azt kell tudni, hogy Magyarország a Kárpát-medencében, az Európai Unión belül az úgynevezett Pannon ökorégió ragja, amelyből egy icipici a Partiumban, Romániában van, a Felvidéken és egy kevés a Bácskában van, a többi Magyarországon van. Innentől kezdve a nagyon speciális tudásunk ezen a történeten kívül csak áttételesen értékesíthető, de mondjuk Közép-Ázsiában, egész Mongóliáig terjedően néha-néha felhasználható, és azon vagyunk, hogy bővítsük azt a tudást, ami ebben a mezőben keletkezik.
A dolog pénzügyi részére, a forrásokra vonatkozó kérdésre azt tudom elmondani, hogy milyen gyakorlatot alakítottunk ki ezen a területen az elmúlt néhány évben. Minden lehetséges pályázatba beletettünk valamennyi innovációt, kutatást, valami keveset, amelyek együtt nagyjában-egészében, a tárca saját forrásaival is kiegészülve elegendőek voltak. Persze el tudnánk képzelni optimálisabb állapotot is, de kritikus helyzet nem alakult ki, így fogalmaznék, e tekintetben.
Elnök úr kérdésére: azt, hogy 20 évvel Bős-Nagymaros után vagyunk-e olyan állapotban, vagy sem, erre magánemberként azt mondom, hogy még nem. Most nemsokára a parlament elé fog kerülni a paksi erőmű bővítésének kérdése. Minden mértékadó szakember azt mondja, hogy abszolúte a minimum 12 év, az ötlettől az első Watt áram kijöveteléig, de ez lehet akár 20 év is. Körülbelül azt gondolom, hogy Magyarország esetében ez a 20 felé fog közelíteni. Azt is előre lehet vetíteni, hogy nagyon sokan lesznek, akik ennek ellenére fognak állást foglalni, elindulnak a kampányok és a többi, és a többi, de semelyiket nem kell itt nekünk most minősíteni, de nem lesz egy könnyű csata. Ugyanakkor vannak kényszerek, a fosszilis energia fogy és a többi, és a többi. Azért azt is el kell ismerni - én sem vagyok atombarát -, de látni kell, hogy az egész atomenergia-ipar jelentős fejlődésen ment keresztül. Ma már nem Csernobil a világszínvonal, hanem attól szinte fényévekkel előrébb van a világ.
Én inkább úgy tenném föl magamnak a kérdést - bocsánat, nem akarok udvariatlan lenni, hogy a kérdésre kérdéssel válaszolok -, hogy vajon egyszerre az ország két ilyen nagy ügyet, ami a politika, a tudomány minden mezejét, a társadalom minden mezejét érinteni fogja, bölcs volna-e? Én úgy érzem, hogy nem lehet ma még a Bős-Nagymaros-kérdést objektíven, csak szakmai alapon kezelni, mert ezt az érzelmek még mindig súlyosan befolyásolják, de ettől persze lehet más végső döntést is hozni.
Ami a Natura 2000 területeit illeti, itt azért egy kis pontosítást szeretnék tenni, mert van itt egy nagyon súlyos tévedés a közvélekedésben, és az a sajnálatos dolog, hogy ez kezd a parlamentbe is beszivárogni. Magyarországon az ország területének 21 százaléka Natura 2000-es terület, de ez már magában foglalja a nemzeti parkokat, azokat a védett területeket, amelyek már előtte is itt voltak. Ez egy icipicit kevesebb, mint az Unió átlaga. Tessék megnézni! Én tudom mondani példákat, Görögország például 34 százalék. Mindenki a franciaországi 7,5 százalékot mondja, de azt nem mondja hozzá senki, hogy hányadik ítélet, és hányadik napi sokmillió euró bírságot kapta Franciaország. Tessék azt is hozzámondani!
A konkrét kérdés az volt, hogy energetikai célú dolgok lehetségesek-e. A társminisztériummal, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal kidolgoztuk - illetőleg ők dolgozták ki, de nagyon keményen belefolytunk, ezért mondhatom, hogy majdnem közös - az energiaültetvényekkel kapcsolatos szabályokat. Mi csak azt mondtuk, és azt gondolom, ezt viszont kötelességünk jó érzéssel tartani, hogy az invázív fű- és fafajokat a védett területre nem lehet beengedni. Ad abszurdum, a Naturán egy fűzültetvény, ami nem invázív, ami kézben tartható, az a helyszínen eldönthető kérdés, erre a jogszabály is lehetőséget kínál. Az azonban elképzelhetetlen, hogy egy olyan invázív faj odakerüljön, amit utána nem tudunk kézben tartani, és kiszabadul.
Ha most nem lennénk 2009 februárjában, hanem mondjuk 4 hónappal korábban, és a pénzügyi-gazdasági válság kérdése nem uralná el a közbeszédet, akkor azt mondanám önöknek, hogy az emberiség létét az invázív fajok a világ bizonyos régióiban már most veszélyeztetik, olyan mértékű a probléma. Ha a Dunántúlra ellátogatnak tavasszal, láthatják a kanadai aranyvessző-ültetvényeket a régen legelt területek helyén, amivel semmit nem tudunk kezdeni, a patakvölgyekben a japán keserűfüzet, ami mindent kiirt, és egymaga egy monoállományt képez. Nem sorolom tovább az összes többit, de tudni kell, hogy nagyon-nagyon nagy veszély előtt állunk, és ezek az invázív fajok folyamatosan terjeszkednek, és most már a vizeink is tele vannak mindenfélékkel.
ELNÖK: Elnézést kérek, ezen nincs is vita, mi azt mondjuk, többen, hogy természetesen, ami tudományosan kézben tartható, irányítható és együtt kezelhető; ezzel teljesen együttértünk, a kérdés is így vetődött fel.
HARASZTI LÁSZLÓ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: Akkor már csak egyetlenegy mondatot szabadjon legyen még mondanom! Gyakran azzal szembesülünk, hogy agrárium kontra természetvédelem. Elnök úr, a mi legnagyobb problémánk a következő: nincs állattenyésztés Magyarországon. Az 1 millió 400 ezer szarvasmarha és az 5 milliós juhállomány lement 700 ezer szarvasmarhára és 1 millió 100 ezer juhra, ami azt jelenti, hogy ennek az országnak az 1 millió 200 ezer hektáros legelőjének több mint a fele kihasználatlan. Ez óriási gazdasági veszteséget okoz Magyarországnak, és beláthatatlan természeti károsodást.
Mi azon vagyunk, hogy akármilyen eszközzel, de a korábbi állapot valamilyen mértékig álljon vissza. Mi ezeken a védett területeken, ahol ráadásul mi vagyunk a vagyonkezelők is, 3 ezer haszonbérlővel állunk kapcsolatban, és örömünkre van, hogy valahonnan odajönnek és legeltetnek. Nyilván nem lehet az a megoldás, hogy az állam most egyszerre vesz magának 700 ezer szarvasmarhát, és ő kezd el ezzel foglalkozni, de igenis olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magánszervezetek számára ez a dolog érdekes legyen.
Tehát mi sokkal több agrártevékenységet szeretnénk a védett területeken, mint ami zajlik, de bizonyos esetekben vannak ennek korlátai is, mint például az előző példában mondtam, hogy bizonyos fafajokból lehet ültetvény, bizonyos fajoknál meg nem gondoljuk, hogy lehet. Szerintem a jogszabály megalkotásánál egy korrekt együttműködés és korrekt alku alakult ki. Azt pedig kérem, elnök úr, higgye el, hogy a mi 21 százalékos Naturánk semmilyen szempontból ki nem lóg egy cm-t sem a sorból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én köszönöm szépen. További kérdések? Latorcai képviselő úr!
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. A bizottság számára megjegyezném, hogy azt hiszem, mi talán rosszul vetünk föl egy kérdést. Mi folyamatosan Bős-Nagymarosról beszélünk, de semmi nem indokolja Magyarországon, hogy Nagymaros-Visegrád között épüljön ez meg. Ez a politikai neurológia alapja. Az összes vízügyes egyetért abban, hogy egy ilyen magas vízszint, tartósan magas vízszint biztosítása Esztergom esetében veszélyeket jelentene, viszont mindenki egyetért azzal, hogy Esztergom-Tát között kellene egy híd, kellene egy új vízmű, és onnan a felső szakasz duzzasztásával pontosan a neuralgikus hajózási szakasz vízszintjét lehetne biztosítani. Talán a közbeszédből is ki kellene venni, hogy Bős-Nagymaros, és arról kellene csak beszélni, hogy a Duna magyarországi felvízi szakaszának a hajózhatósága, és akkor talán könnyebben jutnánk közös nevezőre, de az viszont most már tényleg szükséges lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr!
HARASZTI LÁSZLÓ, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára: A képviselő úr azt mondta, hogy ezt a bizottságnak mondja, én ehhez nem tudok mit hozzátenni. Bizonyos problémák ismertek: vízszintsüllyedés, a hajózási kérdéskör. Az Unió nyomja, hogy haladjon ez a dolog, de nyilván ehhez gazdasági érdekünk is fűződik. Viszont azt gondolom, elfogadható nézet, amit nagyon sokan képviselnek, hogy talán azért, mert a hajók egy kicsit mélyen mennek, nem biztos, hogy a Dunát kellene végigkotorni Magyarországon 300 vagy 200 kilométeren, hanem vannak más eszközök is, de ez nagyon széles körben egyeztetést igénylő, jó időben végiggondolandó feladat, amihez úgy kell hozzáállni, ahogy - én úgy látom - az ország Pakshoz kezd hozzáállni. Először bemegy a közbeszédbe, aztán a szakma, a politika foglalkozik vele, majd születik egy értelmes döntés, amit nyilván majd elfogad a társadalom is.
ELNÖK: Tatai-Tóth András!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen államtitkár úr megértő válaszát, csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy számunkra a magyar törvények és a magyar jogszabályok nem lehetnek érvek. Tehát, ha én ezt mondom a választóimnak, hogy de itt törvények vannak, akkor erre azt mondják, hogy ezt ti csináljátok, ha nem jó, változtassátok meg. Ezzel a kis kiegészítéssel köszönöm, és kérem is, hogy nézessék meg ezt a dolgot, és kérek is majd róla egy tájékoztatást, hogy válaszolni tudjak a választóimnak.
ELNÖK: Csak segíteni szeretnék államtitkár úrnak, hogy semmi nem mondja ezt ki, Bajnai miniszter úrral ezt sokat vitattuk. A spanyolok odaírják a közbeszerzési pályázatba, hogy 30%-ban munkanélkülieket és alacsony képzettségűeket kell foglalkoztatni, a görögök 25%-ban határozzák ezt meg. Ez csak rajtunk múlik, hogy mit írunk bele a közbeszerzésbe. Ezen már nincsen vita, de még mindig az Unióra hivatkozunk, és ezt azért tesszük, mert nincs bátorságunk elmenni az Unióba, és ezeket megtenni. Nem akarok ebbe most mélyebben belemenni, de volt egy időszak, amikor az agrártémában én ezt végigvittem.
Nem az Unió meggyőzhetetlen, hanem egyes kollegáink nem képesek arra, hogy érvekkel meggyőzzék az Uniót. Ez egyébként ma már túl van a kormányon, mert Bajnai miniszter úr is elfogadta, és benne lesz a kiírásokban először a 10%, és később a magasabb arány. Igenis a közbeszerzésnél ki lehet írni, hogy munkanélkülieket alkalmazzanak. Eddig kik nem akarták ezt? A vállalkozók, mert azt mondták, hogy nekik ez így nem jó. Nem akarok tovább belemenni, csak azért mondom, hogy most már túl vagyunk ezen, és úgy tudom, hogy a következő anyagban ez már így szerepel.
Daróczy úr!
DARÓCZY ZOLTÁN akadémikus: Nagyon sajnálom, hogy nem voltam résen, és Magyar Bálint eltávozott a körünkből, ugyanis tőle szerettem volna valamiféle információt szerezni. A tájékoztató anyag utolsó oldalán ugyanis az van, hogy "A tárca szakmai érdekei szerint támogatni kívánjuk az új Európai Innovációs és Technológiai Központ tevékenységét a klímaváltozás és az energia szakterületek tekintetében." Ez van ebben az anyagban. A problémám elsősorban az, hogy rendkívül keveset tudunk ennek az Európai Innovációs és Technológiai Központnak a jövőbeni tevékenységéről. Én személy szerint nem látom ezt, bár a sajtóban voltak erről írások, de azok botrányos dolgok miatt voltak, nem pedig azért, hogy mi lesz ennek a valós tevékenysége.
Azt sem tudom, hogy éppen ezeken a területeken, vagy egyáltalán nekünk kell-e ezt támogatni, vagy fordítva, hogy ez a központ fog bennünket bizonyos értelemben, bizonyos területeken támogatni. Mivel a környezetvédelem és egyáltalán ez a téma európai téma, minden országban téma, és nem is lehet csak magyar téma, ezért valahol fordítva szeretném látni, vagy azt gondolom, és azért szerettem volna megkérdezni a talán szakmailag jobban beavatott embert, Magyar Bálint képviselő urat, hogy mi is ennek a dolognak a lényege.
A másik, hogy egy javaslatot tennék: az elnök úr foglalkozzon esetleg azzal a kérdéssel, hogy ennek a központnak a tevékenységét megismerhetnénk egyszer úgy, hogy nem beszámoltatásként, hanem tájékozódásként, hogy lehetőséget adunk arra, hogy ők bemutatkozzanak, elmondják azt, hogy mit szeretnének csinálni, és hogy ez mennyiben érinti a magyar innovációs és technológiai fejlődést. Ez szerintem talán még udvarias dolog is lenne, hogy idetelepül egy európai központ, és érdeklődik az Országgyűlés illetékes bizottsága, eseti bizottsága az ő tevékenységüket illetően. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr biztosan fog mondani erről egy pár szót, de szeretném nem menteni Magyar Bálint urat, ő azt mondta, hogy ebben a félévben szeretne tájékoztatást adni arról a munkáról, amit végeznek. Ezt tolmácsoljuk, és ha nem is a március 10-i, de a következő ülésre meg fogjuk nyerni, hogy adjon egy tájékoztatást.
Miniszter úr, tessék parancsolni!
MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Az Európai Innovációs és Technológiai Központ egy európai intézet, tehát Magyarország csak helyet ad neki. Ennek az intézetnek a létrehozásával a cél az volt, hogy ez egy olyan szervezőmunkát végez, egy abszolút csak szervezéssel foglalkozó intézet legyen, amelyik az Európai Unió által kijelölt prioritásokban tevékenykedik. Három kijelölt prioritás van, amelyre forrást is biztosított az Európai Unió, 314 millió eurót 2013-ig. Ez a három téma: az egyik a klímaváltozás, és az ebből adódó problémák kutatása és megoldása; a másik az infokommunikáció fejlesztése, az e területen való együttműködés; a harmadik pedig az energia, a megújuló energiák, az energiaprobléma megoldása.
Ezen három problémánál e szervezetnek az a dolga, hogy úgynevezett virtuális európai kutatóhálózatot szervezzen, "KITS"-eknek hívják az angol szó rövidítéséből ezt. Jelen pillanatban tehát azon dolgoznak, hogy e három területhez felmérjék, hogy az egyes tagországokban melyek azok az intézmények, szervezetek, akik ehhez csatlakozni tudnak, hozzá tudnak tenni valamit, hogy kiszűrjék a párhuzamosságokat. Például cél az, hogy az Európai Unión belül ne ugyanazt kutassa, mondjuk a Műegyetem, szemben egy másikkal, hanem az eredményeket összerakva az Európai Unió érdekében egy hatékonyabb működés legyen.
Tehát ezt a szervezési munkát végzi ebben a pillanatban az intézet igazgatótanácsa. Nagyjából kialakultak a gócpontok, hogy a svédek az infokommunikációval foglalkoznak, Graz az energia területével, és a klímát most nem tudom pontosan megmondani. Magyarul ezek a csomópontok most alakulnak ki, és a felhívások is most kerülnek ki, hogy Magyarországon milyen intézetek tudnak ebbe hatékonyan bekapcsolódni; ezek tehát most vannak szervezés alatt. Ha ez megtörténik, akkor ez a pénz el lesz osztva ezen virtuális hálózatok működésbe vonása után, amely nagyon jelentős forrást jelent, hogy ezeken a területeken összehangolt kutatás legyen. Jelenleg ezt csinálják, ennek a központnak ez a fő feladata. Az igazgatóság szeptember óta működik, és ötször ült eddig, most 20-án ülnek itt újból.
Ennek az intézetnek 60 fő lesz az alkalmazottja, és a központ teljesen 2011 januárjában áll majd fel. A stabilizáció és a feltételek megteremtése - az infrastrukturális és személyi feltételek megteremtése - lesz a központ feladata, dolga. Ez tehát egy abszolút szervező intézet lesz. Mi azonban azt gondoljuk, és azért hajtott Magyarország arra, hogy ez itt legyen, mert ezeken a területeken ez vonzani fogja azokat a nagybefektetőket, akik ilyen kutatás-fejlesztésre vagy akár ipari beszállásra képesek lesznek, hogy ezek idetelepülnek e köré, hiszen a döntéshozatal mégiscsak itt történik. Ez Magyarországnak valóban a későbbiekben kutató-fejlesztő állásokat és lehetőségeket is teremt majd, de ez még mintegy 5-10 év, mire ez feláll. Jelenleg tehát itt tart ez az ügy.
ELNÖK: Akadémikus úr?
DARÓCZY ZOLTÁN akadémikus: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor, ha nem a következő ülésünkre, de azt követően meg fogjuk hívni Magyar Bálint urat is, hogy erről adjon tájékoztatást.
Kérdezem, hogy van-e még kérdés, vélemény. (Nincs jelzés.)
Megköszönöm államtitkár úrnak a mai közreműködést, de mivel már csak egy bejelentésünk van, így nem rendelek el szünetet. A március 10-i meghívóval kapcsolatosan társelnök úr jelent be néhány tudnivalót.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, emlékeznek a bizottság tagjai, hogy a kutatásra fordítható pénzeszközök, azok fejlesztése, csökkenése, a központi források, a megrendelők forrásai korábban szóba kerültek. Abban a vitában merült fel, hogy a magyar, nagy hagyományú gyógyszergyártás-fejlesztést az aktuális változások hogyan érintették, és miért csökkent a kutatásra, a fejlesztésre, az innovációra fordított összeg. Ahhoz, hogy ezt tisztázzuk, mert nagyon nagy a súlya a magyar gyógyszeriparnak, a hazai gyógyszergyártásnak - ha nem is magyar tulajdonúak - Bogsch Erik urat és Székely Tamás urat hívnánk meg "a magyar gyógyszerkutatás, -fejlesztés, -felhasználás együttműködésének optimalizálása" kérdéskörével kapcsolatban.
Meghívnánk továbbá, egy kitörési pontot keresve, a koreai nagykövet urat is, ugyanis az Akadémián már korábban, még Vizi elnök úr idejében elindult egy félig-meddig együttműködés, hogy a hagyományos távol-keleti gyógyítási technikáknak, technológiáknak, a döntően növényi típusú gyógyszerkincsnek és az európai, nyugati típusú, a kémiai típusú, identifikált hatóanyagrendszerre épülő gyógyításnak milyen együttműködési lehetőségei vannak.
Itt volt a közelmúltban a koreai parlament hasonló bizottsága, mint a miénk, annak az elnöke, és ő is fölvetette, hogy egy együttműködést keresnének Európa felé, mert nekik is céljuk, hogy a hagyományos rendszerek, amennyiben a hatóanyag-identifikálás megtörténhet, annak bevitele a gyógyító arzenálba egy cél lehet, és az európai felhasználás szintén. Tehát egy együttműködési kitörési pont keresése lenne ez a találkozó, és ezért lenne itt Suh Chung nagykövet úr is. Ez lenne a március 10-i bizottsági ülésen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyebekben van-e még más?
MOLNÁR KÁROLY tárca nélküli miniszter: Ehhez szeretném hozzátenni, és Gógl képviselő úrnak mondom, hogy mi éppen e cél érdekében októberben egy kutatás-fejlesztési roadshow-t tervezünk Dél-Koreában, ahol ott lesznek azon kutató-fejlesztő cégek első számú vezetői - ez nem sok, mintegy 6-10 - amelyeket úgy ítélünk meg, hogy számunkra jó partnert lehetne személyükben találni. Tehát ez már szervezés alatt van, de véletlenül jó összhangban van az említettekkel, hogy mi ilyen partnereket keresünk. A magyar nagykövet, Lengyel Miklós úr már szervezi ezeket. Tehát egy japán-dél-koreai roadshow lesz októberben, amelyben a gyógyszeripari kutatók-fejlesztők nagy súllyal szerepelni fognak. Ezt csak azért mondom, mert ez most éppen passzol a bejelentéshez.
ELNÖK: A bejelentéshez igen. Egyebek? Tatai-Tóth András.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Ehhez csak egy kérésem lenne, hogy ha lehetséges, akkor néhány nappal korábban kapjunk valamilyen anyagot, hogy felkészültebben tudjunk majd részt venni az ülésen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Arra tesz ígéretet Gógl Árpád képviselőtársunk, hogy egy héttel előtte kihajtja mindhárom előadóból azt a rövid összegzést, amit megkaphatunk egy héttel korábban, és természetesen Zsuzsa el fogja juttatni mindenkihez.
További felvetés az egyebekben? (Nincs jelzés.)
Mindenkinek kellemes délutánt, csúszásmentes havas időt kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 15 perc)
Dr. Magda Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika