KIEB-2/2009.
KIEB-12/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2009. március 10-én, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
A gyógyszeripari kutatás-fejlesztés-innováció helyzete - Bogsch Erik, a MAGYOSZ elnökének tájékoztatója *
Medgyasszay Melinda kiegészítése *
Elnököl: Dr. Gógl Árpád (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Dr. Szabó Zoltán (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Latorcai János (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Magda Sándor (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Podolák György (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) távolléte idejére Kormos Dénesnek (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz) dr. Latorcai Jánosnak (KDNP)
Suh Chung-Ha, Dél-Korea magyarországi nagykövete
Medgyasszay Melinda, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára
Keviczky László
Daróczy Zoltán
Ádám Veronika
Demetrovics János
Lovász László
Solti László
Teplán István
Vincze Imre
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 8 perc)
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz), az eseti bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó délutánt kívánok mindenkinek! Barátsággal köszöntöm a bizottság tagjait és a résztvevőket.
Sajnálattal közlöm, hogy Magda Sándor elnök úr nem tud részt venni a mai ülésen. Ennek családi oka van, meghalt az édesanyja, és az ezzel kapcsolatos teendői miatt ma nem tudott eljönni, de jó tanácskozást kívánt mindenkinek. Így rám maradt az ülés teljes levezetése.
Napirend elfogadása
Szeretném a bizottság tagjait megkérdezni, hogy a kiküldött napirenddel egyetértenek-e, amely a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés-innováció helyzetéről szól, valamint egy egyebek napirendi pontban meg tudunk tárgyalni minden mást, ami fölvetődik. Aki egyetért ezzel, azt kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az eseti bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
A gyógyszeripari kutatás-fejlesztés-innováció helyzete - Bogsch Erik, a MAGYOSZ elnökének tájékoztatója
Mai napirendi pontunknak azért tűztük ki a gyógyszeripari helyzetet, mert, aki visszaemlékszik, november elején Molnár miniszter úr elmondta nekünk, hogyan is gondolja az elkövetkezendő időkben a kutatás-fejlesztés-innováció lehetőségeit, mit tervez, és egy jó helyzetleírás után végül is javaslatokat is tett a továbblépésre. Ha visszaemlékeznek, fő mondanivalója az volt, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított összegeknek most a felét-felét adja egyrészt az állam a költségvetésből, másrészt a vállalatok, de ez a nagyságrend nem éri el azt, amit el kellene érni. A költségvetési rész kevéssé bővíthető - akkor még nem volt ilyen markáns a gazdasági válság -, a vállalatok részesedését növelni pedig csak úgy lehet, hogyha megtaláljuk a módját az érdekeltségnek.
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a minisztérium részéről Medgyasszay államtitkár asszonyt és Suh Chung-Ha nagykövet urat, akit meghívtunk a mai ülésre, és aki a technológiai együttműködés lehetőségeit fogja taglalni egy olyan országból, akinek céljai vannak Európában. Tettük ezt azért is, mert ha visszaemlékeznek, volt egy kiútkereső mondata is Molnár miniszter úrnak, amikor azt mondta, hogy a kutatás-fejlesztés nemzetköziesedéséből eredő haszon maximalizálására kell törekedni. Ha ezt maximalizálni akarjuk, akkor nyilván keresni kell azokat a partnerországokat, akiknek ilyen szándékuk van, és talán Korea azért jó a gyógyszeriparhoz csatlakozva, mert egy drogalapú gyógyítás folyik a Távol-Keleten, és talán, ha megtaláljuk a jó hatóanyagokat, azok gyógyszerré válásával tudunk segíteni.
Még egy célja volt Molnár miniszter úrnak, hogy erősödjön a vállalatok kutatási-fejlesztési-innovációs tevékenysége. Hogy ez megtörténhessen, erre jó példa a gyógyszeripar, és ezért is javasoltuk azt, hogy a gyógyszeripar egyik markáns képviselője jelenjen meg. Van egy adatsorunk, amit azt hiszem, majdnem mindenki ismer, hogy 2006-2007-ben és 2008-ban az adók és járulékok 50 százalék körül terhelték a gyógyszeripart, de ez egy emelkedő tendenciát mutat, 48-ról 52 százalékig emelkedett. Amíg emelkedtek az adók, azzal együtt a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek 35 milliárd forint körüli összegben stabilizálódtak, de a beruházás, ami mégiscsak egy innovatív tevékenység, az 61 milliárdról 32 milliárd forintra csökkent.
Azt gondolom, ilyen fölvezetés után világos, hogy ha nem találjuk meg az összhangot, mert ez is Molnár miniszter úr anyagában szerepel, ha nem találjuk meg az érdekek összehangolását, ha nem találjuk meg azokat az eszközöket, amelyekkel segítjük a kutatás-fejlesztés-innovációs tevékenységét az egyik legnagyobb szereplőnek, a gyógyszeriparnak - hiszen a 120 milliárdból, ahogy az előbb hallották, szinte a felét a gyógyszeripar adja -, akkor mobilisan, könnyedén elviszik ezt a tevékenységet külföldre.
Mai délutánunkat annak szánjuk, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást, mert e nélkül előrelépni biztosan nem fogunk tudni, és erre most különösen szükségünk van. Megkérem Bogsch Erik urat, hogy tartsa meg azt az előadást, amit nekünk szánt.
BOGSCH ERIK, a MAGYOSZ elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Urak! Ha szabad, egy kicsit könnyed dologgal kezdeném: örömmel láttam, hogy a WC-ben ki van írva, hogy aki nem használja, az oltsa le maga után a villanyt. Mi ezt már a '80-as években gyakorlattá tettük a cégnél, mivel úgy gondolom, hogy az ésszerű megtakarítás nagyon fontos.
Én úgy gondolom, hogy itt, ezen a helyen fel kell vetni azokat a problémákat, amikkel a gyógyszeripar szembesült az elmúlt időszakban, és elnézést kérek, de nem mindegy, hogy most van Molnár Károly miniszter úr, de volt egy másik Molnár miniszter úr is, és nehogy itt összetévesszék a különböző minisztereket, mert a mi szempontunkból ez egy óriási különbség.
Amiről szeretnék beszélni (Elindul a vetített, számítógépes prezentáció.): a hazai ipar nemzetgazdasági hozzájárulása, a gyógyszerreform és azok eredményei - nem akartam ezt idézőjellel ellátni, de így kell majd érteni -, a gyógyszerreform hazai gyógyszeriparra gyakorolt hatása, a gazdasági válság hatása a hazai gyógyszeriparra és a K+F-ösztönzés, amihez tettünk egy kérdőjelet, de úgy gondoljuk, hogy a kérdőjel majd kivehető az elkövetkezendő időszakban, mert látunk pozitív jeleket, amikre majd még kitérnék.
Először is talán arról érdemes beszélni, hogy mi a magyar gyógyszeripar hozzájárulása az iparhoz. Néhány számot írtunk ide, mert egyrészt a foglalkoztatottak száma sem elhanyagolható, hiszen ez mintegy 2,2 százalék, a termelésben 2,7 százalék, az exportban 3,3 százalék, a beruházásokban 6,6 százalék, és végül a magánszféra által kutatás-fejlesztésre fordított költségekben körülbelül 50 százalék.
Nincsenek még meg a végleges 2008-as számok, úgyhogy elnézést kérek, de csak 2007-es számokkal tudok szolgálni. Körülbelül 15 ezer főt foglalkoztatunk, ennek nagyjából egyharmada, közel 5 ezer fő, aki felsőfokú végzettségű. Ebből közel 2 ezer fő, aki kifejezetten a kutatásban-fejlesztésben foglalkoztatott. Ahogy itt elhangzott, a beruházásra 2007-ben 40 milliárd forintot, míg K+F-re pedig 43,7 milliárd forintot költöttünk, adókra és járulékokra pedig 51,8 milliárd forintot fizettünk be.
Néhány számunk van a 2008-as évről is, ahol az látszik, hogy még mindig igaz, hogy volumenben, azaz dobozszámban közel a felét a magyar gyógyszeripar adja, értékben viszont már csak az egyharmadát. Tehát azt lehet mondani, hogy még mindig meghatározó a hazai ipar, és az átlagárak szempontjából - ami, gondolom, a mai helyzetben különösen nem mindegy - a fele, mint az importkészítmények száma.
A gyógyszerreform 2007-ben számunkra tulajdonképpen egy különadó bevezetését jelentette. Voltak más lépések is, mint a támogatási kulcsok csökkentése, és voltak nagyon helyes lépések is, mint például a generikus verseny fokozása, a támogatási rendszer folyamatos felülvizsgálata és egyéb dolgok. Ettől függetlenül igaz, hogy a gyógyszertámogatás 69 milliárd forinttal csökkent, ami azt jelenti, hogy értékben 7 százalékkal csökkent, és volumenben szintén körülbelül 7 százalékos csökkenés volt.
2008-ban további szigorítások történtek, amiből volt, ami számunkra szintén kedvezőtlen. Az egyik kedvezőtlen lépés az volt, hogy visszamenőlegesen módosították a jogszabályt, és azokat a csökkentéseket, amelyeket a 2007-es évben mi levonhattuk az adóbefizetésből, azokat nem engedték, pedig a korábbi jogszabály szerint 2008-2009-ben erre egyébként lehetőségünk lett volna. Továbbá voltak bizonyos változtatások a fixesítéssel kapcsolatban is.
Van egy ábránk, ami csak azért érdekes, hogy lássuk, a különböző országok milyen különböző intézkedésekkel élnek. Ebből az látszik, hogy más országokban is vannak bizonyos intézkedések, de mi ebben listavezetők lettünk, mert nálunk minden szigorítást - legyen az jó vagy rossz - bevezettek. Természetes, hogy egy részük szükséges és elkerülhetetlen, de nem biztos, hogy minden szükséges lett volna.
A gyógyszer-gazdaságossági törvénynek milyen hatásai voltak, és mi volt ennek az ára: a lakosság kiadása 14 százalékkal nőtt, a generikus forgalomkiesés körülbelül 33 milliárd forint volt, és a hazai gyártók - a négy legnagyobb hazai gyártó - árbevételének kiesése, a körülbelül egyharmad, megegyezik a kétharmad kieséssel. Magyarán az egyharmadot sokkal jobban sújtotta, mint a másikokat, és itt az árfolyamhatásokat még nem vettük figyelembe, pedig 2007-2008-ban elég erős volt a forint árfolyama, azaz a gyógyszer-gazdaságossági törvény intézkedéseinek a hazai gyártókra gyakorolt hatása megegyezik K+F-kiadásaik 75, beruházásaik 80 százalékával. Tehát azt hiszem, ez a szám jól bizonyítja azt, hogy ez milyen komoly dolog, és mi ezért mondjuk azt, hogy nálunk a válság már 2007-ben elkezdődött.
Milyen hosszú távú kihatások vannak? Egyrészt vannak technikai részek is, az exportpiacok veszélyeztetése, de nem akarnék ebbe részletesen belemenni. A lényeg az, hogy ha a magyarországi referenciaárakat vesszük figyelembe, az exportpiacainkon és ezért az exportárainkban lényegesen le kellett sokszor mennünk. Tehát ez nemcsak nyereségcsökkentő, hanem exportcsökkentő hatás is volt, ami nagyon súlyos gond.
A hosszú távú hatások, kilátások: egyrészt, ahogy említettem, vannak a különadók, ezenkívül fontos, hogy nagyon alacsony árú, kis jövedelmezőségű, szűkülő generikus piac lesz. Ez azt jelenti, hogy a verseny a generikusok, azaz a kassza 20 százalékát kitevő generikus készítmények és nem az originálisok között folyik. Erre számok is vannak, hogy például a 90 és 100 százalékban támogatott gyógyszerek forgalma a tavalyi évben, a 2008-as évben az OEP számai szerint 20 milliárd forinttal, azaz 20 százalékkal nőtt, tehát 99-ről 119 milliárdra. Azaz az a strukturális átváltozás, ami szükséges lett volna a gyógyszerkasszánál, az a mi véleményünk szerint - ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a mi véleményünk szerint - nem következett be.
Ilyen szempontból természetesen a fejlesztési és a termék-bevezetési döntésekben a magyar piac hátrasorolt piaccá válik. Van egy bizonytalan jogi környezet, bizonyos jogszabályok értelmezése változatlanul gond, és ennek kihatása, ahogy itt elhangzott, a kutatási-fejlesztési kiadások és a foglalkoztatás is csökken rövid távon, 2007-ben és 2008-ban, és a hazai gyógyszeripar beruházásai tovább mérséklődtek. Tehát ez a veszély mindenképpen igaz, és ez a mostani gazdasági helyzetben különösen igaz, hogy a magyar gyógyszeripar megszűnhet a magyar gazdaság motorja lenni, sőt, az a biztonság, amit a gyógyszerellátásban nyújtott, esetleg az is veszélybe kerülhet, hisz versenyképességünk drasztikusan romlott az exportpiacokon is.
Még néhány szám látható itt, amely azt mutatja, hogy a gyógyszeripar hosszú távon gondolkodik, és a kutatás-fejlesztési költségeit növelte a nehézségek ellenére is. Ha nem is olyan mértékben, mint szerette volna, de azért sikerült növelni, és néhány kedvező eseti elbírálásnak köszönhetően a végére a beruházás nem esett olyan mértékben, mint ahogy félő volt. Természetesen még így is elmarad, pláne reálértékben a 2006-os szinttől, ami 61 milliárd volt.
Mi mindenképpen azt tartjuk szükségesnek, hogy a kutatás-fejlesztést és a beruházást ösztönző szabályozás legyen, és ilyen szempontból fontos megkülönböztetni azon cégeket, amelyek a Magyarországon hozzáadott szellemi vagy egyéb értéket termelnek, azoktól, akik importálók; természetesen az európai uniós szabályok és jogszabályok figyelembevételével.
A hatások között említhető a gazdasági válság, melyről szerencsére az mondható el, hogy egy ilyen válság, mint amiben jelenleg vagyunk, kevésbé érezhető, mint más iparágakban. Azt lehet mondani, hogy az élelmiszeripar és a gyógyszeripar az, ami ilyen szempontból kevésbé kitett, de ez nem jelenti azt, hogy nincs negatív hatása. Egyértelműen kihatással vannak a régiónkban levő problémák az exportpiacainkra, de más országokban is, és különösen az exportpiacokon érezhető ez a hatás, és a gyógyszer-gazdaságossági törvény kihatása már igazán költségmegtakarítást és hatékonyságnövelést nem hoz.
Amit mi szeretnénk, és ebben egyébként komoly előrelépések vannak, hogy az NFGM segítségével van egy gyógyszeripari és egy kormányzati bizottság, amelyik igyekszik a különböző területeket összehangolni az NFGM, a Pénzügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium területét, mert ehhez mindenképpen összehangolt kormányzati akarat szükséges. Úgy gondoljuk, hogy szerencsére itt lesz egy előrelépés, de nyilván a kézzel fogható eredményeket az elkövetkezendő időszakban, az adótörvényekkel kapcsolatban remélhetőleg lesz módunk látni.
A kutatás-fejlesztés ösztönzését nagyon fontosnak tartjuk. Született egy törvény, ami kimondja, hogy ezen adókból, amelyek a gyógyszeripart különlegesen sújtják, azokból 20 százalék letudható lesz. Ennek a jogszabálynak az értelmezése még folyik, és bár a 20 százalék véleményünk szerint mindenképpen nagyon kevés, de mindenesetre valami elindult. Erre azt mondhatjuk, hogy a szándék megvan, csak a kivitelezés kérdéses még, és ahogy említettem, a 20 százalék nem elegendő.
A kutatás-fejlesztésről abszolút közhely, de érdemes elmondani, hogy Magyarországon a hozzáadott szellemi érték és a gazdasági versenyképesség legfontosabb tényezője, és ezen belül úgy gondoljuk, hogy egyrészt hagyományai is vannak a gyógyszeriparnak, másrészt a gyógyszeripar azon iparágak közé tartozik, amelyik talán a legerőteljesebben kutatásigényes iparág.
Miután már a cégeknek konkrét adatai nem mindig vannak, így most a Richter-adatokat nem a saját magunk bemutatása miatt mondom el, de miután tőzsdén lévő cég vagyunk, ezek publikusak. Arra büszkék vagyunk, hogy a Richter költi a legtöbbet kutatásra-fejlesztésre a magyar vállalatok közül. Azon belül, az Európai Unión belül és a régióban is a Richter költi a legtöbbet kutatás-fejlesztésre, és nemcsak a gyógyszeripari cégekre igaz ez, hanem általában is igaz. Ezzel is csak a 2204. helyen vagyunk az európai uniós listán. Árbevételünkben körülbelül 10 százalékát költöttük kutatás-fejlesztésre a tavalyi évben, 18 milliárd forintot.
Látható ebből, annak köszönhetően, hogy cégünknek sikerült a teljesítményét javítani - még ha az infláció egy kicsit torzítja is a számokat -, de azért a közel egymilliárdos összeget a tavalyi évben 18 milliárdra vittük föl '93 óta, és az árbevételünk, ami éves szinten nagyjából 10 százalékkal növekedett, ahhoz képest is, míg ott csak 5,3 százalék volt az erre fordított költség, a tavalyi évben 10 százalék. Tehát százalékosan is közel megduplázódott ez az arány.
Mivel foglalkozik a Richter kutatása? Egyrészt, ami nagyon fontos, hogy tudunk még eredeti készítmények kutatásával foglalkozni, ami azt jelenti, hogy a kutatás teljes vertikuma ide értendő, tehát a preklinikaitól kezdve mindenféle klinikai vizsgálattal tudunk foglalkozni. Ezen belül, amely területre tudunk koncentrálni, ez a központi idegrendszer területe, de foglalkozunk kémiai eljárás fejlesztésével, generikus fejlesztéssel, és az országban a legjelentősebb - 800 fős - kutatás-fejlesztési szervezetünk van.
Visszatérve még az originális gyógyszerkutatásra: mit értünk e téren a központi idegrendszer betegségén, kezelésén? Egyrészt a krónikus fájdalom kezelésére, megoldására próbálunk megoldást találni, a skizofréniára, illetve a szorongások kezelésére. 17 folyamatban lévő projektünk van, ebből egy van klinikai fázisban, 2-es fázisban - amelynél reméljük, hogy tovább tudunk lépni -, három van a klinikai fázis 1-es szakaszában, és több projektünk van korai, preklinikai fázisban.
Elengedhetetlenül szükséges, és a mi tapasztalataink nagyon jók Magyarországon a magyar egyetemekkel és tudományos intézetekkel. 9 egyetem 28 tanszékével és több akadémiai kutatóintézet 12 részlegével vagyunk kapcsolatban, összesen 83 szerződésünk van. Vannak nagyon jó kezdeményezések, ilyen például a regionális egyetemi tudásközpont. Mind a budapesti Semmelweis Egyetemmel van együttműködésünk, mind a pécsi egyetemmel, ami segíti a kapcsolatok további erősítését, a partnerkör bővítését.
Itt jegyezném meg, hogy most indult egy gyógyszeripari kutatási klaszter Debrecen-Szeged-Pécs-együttműködésben. Úgy gondoljuk, hogy kis ország lévén ez nagyon jó lehetőség, és ilyen szempontból a minisztérium pályázatai előremutatóak.
A másik fontos terület a biotechnológia. A Richter rendelkezik már biotechnológiai laboratóriummal, illetve egy kísérleti üzemmel, és egy kiemelt egyedi beruházásban, Debrecenben építünk egy biotechnológiai üzemet, ami egyedülálló a régióban, és egyedülálló Európában is, mert talán 3 ilyen üzem van összesen. Ez egy 15 milliárdos beruházás. Nyilván a technológiából adódóan, munkahely szempontjából ez csak 110 új munkahelyet teremt, de ennek körülbelül a fele PhD-s, doktorandusz és kvalifikált munkaerő. Ez mindenképpen segíti a magas hozzáadott szellemi értékű biotechnológiai iparág megvalósítását.
Ez az üzem úgynevezett terápiás fehérjéket állít elő emlős sejtek felhasználásával, melynek minimális a környezetterhelése. Azt reméljük, hogy 2012-ben a klinikai vizsgálati mintákat előállítjuk, és utána 2014-ben szeretnénk ezzel piacra kerülni. Ez a biotechnológiai üzem az egyedi kormányzati támogatás keretében valósul meg. Növeli versenyképességünket, és megvalósítja azt, hogy egy magas hozzáadott szellemi értékű biotechnológiai gyártás is megvalósuljon Magyarországon, és úgy gondoljuk, hogy ez a magyar gazdaság számára kiemelt jelentőségű.
Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a mostani gazdasági helyzetben a gyógyszeripar egy húzó ágazat, egy kitörési lehetőség. Mi azt szeretnénk, hogy ehhez az eddiginél is több támogatást kapjunk, természetesen azzal, hogy ehhez nekünk is hozzá kell tennünk a magunk részét, amit ezúton is ígérünk, és igyekszünk is megtenni.
Végül egy idézettel szeretném befejezni, ugyanis sokan azt gondolják, Magyarország volt, de én azt szeretném hinni, hogy lesz. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt hiszem, jó áttekintést és kiindulópontot kaptunk a továbblépésre, tekintve, hogy Bogsch igazgató úr elmondta a gondjait is, mert, ha végighallgattuk az előadását, világos volt, hogy van egy támadási pont a támogatási rendszerben - hallottuk a 90 és 100 százalékban támogatott szereknél a forgalommódosulást -, és a jó program a generikus program. A közgyógyellátást nem említette elnök úr, de a hazai fogyasztásban az alacsony értékű szereknél a közgyógyellátás sem elhanyagolható terület. Említette kritikus pontként a különadót, illetve a különadóból leírható mennyiséget is.
Az első 2-3 pont kapcsolódik az egészségpolitikához, az egészségügy elképzeléseihez, ezért Medgyasszay államtitkár asszonyt kérdezném meg először, hogyan látja a lehetőségeket, és hogyan illeszkednek a tervekhez ezek az elképzelések?
Medgyasszay Melinda kiegészítése
MEDGYASSZAY MELINDA, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára: Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelettel üdvözlöm a jelenlévőket! A hangomért előre is elnézést kérek, mert esetleg közben elmegy. Ez a hóhér akasztásának esete, amikor az egészségügy dolgozója is rászorulna az egészségügyi ellátásra.
Néhány ponton vitatkoznék az előttem szólóval. Az nem kérdés, hogy az érdekünk közös, nevezetesen, hogy egy stabil gyógyszerellátás legyen Magyarországon. Ennek egyik feltétele az, hogy az értéket árán finanszírozzuk meg, és ebben nincs is közöttünk vita. Figyelmébe ajánlanám a bizottságnak az OECD felmérését, amely rendkívül alapos, szakszerű, minden politikai meggyőződéstől mentes vélemény. Európa és az OECD egyéb tagállamainak a gyógyszerpolitikáját, az egészségpolitikájának a gyógyszerellátásra vonatkozó részét részletesen taglalja. Ebben Magyarország is szerepel, és szerepelnek mindazok a technikák, amelyeket elnök úr is fölsorolt, ahogyan az államok, a fejlett országok próbálják szabályozni a saját gyógyszerpiacukat. Mindegyik technikának természetesen vannak előnyei és vannak árnyoldalai is, ezt fel kell tudni vállalni, és kell tudni alkalmazni.
Ami látszik, hogy a generikus programoknak van értelme. Sehogy máshogy nem tudunk forrást teremteni a valódi innováció értéken történő megvásárlásához, ami az Egészségbiztosítási Alapot illeti, csak hogyha nagyon szigorú generikus programokat viszünk. Elhangzott, hogy 2008-ban az innovatív készítmények forgalma - mert amiről beszélünk, azok az innovatív készítmények -, részaránya nagyon jelentősen megnőtt. Azt kell mondanom önöknek, hogy ez természetes, mert a generikus program révén megspórolt milliárdokat a második félévben az innovációra költöttük. A biológiai terápiák befogadása, bizonyos nagyon drága onkológiai készítmények befogadása erre az időszakra esik. Tehát azt gondolom, más út ma, nemcsak Magyarországon, Európában sincs, minthogy generikus programokat vinni, a lehető legolcsóbb, elérhető készítményeket, jó készítményeket megvásárolni, és mindazt, amit ezen megspórolunk, innovációra költeni.
A másik, amiben úgy érzem, hogy igen, segíthetünk, és segítenünk kell a gyógyszeriparnak, és erre szintén egy európai kezdeményezés van, hogy nem tudom, mennyire ismert a bizottság előtt, hiszen valahol ez mégiscsak egy egészségügyi szakkérdés, hogy a ritka betegséggel kapcsolatosan a francia elnökség alatt indult egy nagyon komoly munka európai uniós szinten. Ezzel is próbáljuk a gyógyszeripart segíteni abban - és ebben azt gondolom, nagyon egységes Európa, de minden egészségügyi kormányzat -, hogy módszertani országos központokat hozzunk létre, regisztereket hozzunk létre, és próbáljunk segíteni a betegek összegyűjtésével, hogy azok a készítmények, innovatív készítmények elkészüljenek és bevezetésre kerüljenek, ami egy országban csak 4-500 embert, egy kis országban, mint Magyarországon, csak 4-500 ember életét érinti, de Európában összesen több 10 ezer vagy akár 100 ezer emberről beszélhetünk. Ez a másik pont, ahol azt gondolom, hogy tudunk lépni.
A harmadik pont, amit egyébként az előttem lévő előadásban is hallhattunk, ez az, hogy kiemelt projektek formájában a kutatás-fejlesztés támogatása, és ezen belül kiemelten a gyógyszeripar támogatása, amiben természetesen a tárca minden segítséget, ha jól tudom, eddig is megadott, és ezután is szándékozik megadni, hogy a gyógyszeripar kiemelten részesedjen, hiszen eddig is bizonyított már, bizonyította, hogy eddig is költött, magától is költött, és ezután is szeretne költeni.
Ami nagyon nehéz most, ebben a helyzetben, valamennyien ismerik a gazdasági válság jelen helyzetét, és azt gondolom, felelős politikusként valamennyien tudják is, hogy nem látjuk e folyamat végét. Ebben a helyzetben számunkra, az egészségügyi tárca számára az a WHO-szlogen, hogy "Healty & Wealth" azaz az egészség az a gazdagság, ez egy nagyon fontos, folyamatosan, és minden fórumon hangsúlyozandó kérdés. Az egészségügy nem kiadás, vagy nem csak kiadás, hanem befektetés is. A mai előadás, ami előttem elhangzott, az is erről szólt, hogy amikor az Egészségbiztosítási Alapból a kiadási oldalon költünk gyógyszerre, akkor mi nem szórjuk a pénzünket. Ekkor mi nem szórjuk a pénzünket, hanem befektetünk a gyógyszeripar és az egészségügyi ipar működésébe.
Abban szeretném kérni a segítségüket, egybehangzóan az előttem szólóval, hogy ez valódi befektetésnek minősüljön, és ezek a források, még a nagyon-nagyon nehéz körülmények között is a lehető legteljesebben megmaradjanak. Ne felejtsük el, hogy persze az egyik oldalon az Egészségbiztosítási Alap a bevételekből gazdálkodik, és nem mindegy, hogy ezek a bevételek a jelen helyzetben hogyan jöhetnek be az ágazatba, de mindenképpen szeretnénk a lehető legtöbb forrást megőrizni, pontosan azért is, amit az előbb hallottunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt hiszem, most jó volna, ha meghallgatnánk a kérdések és vélemények elhangzása előtt azt a kitörési pontot, ami egy jó lehetőségnek látszik. A Richter nemzetközi cég, Európában több országban, de másutt is a világon gyárt és forgalmaz, de van lehetőség Európán kívüli partnerre is, mert jelentős gyógyszeripara van például Koreának. Szeretném megkérni nagykövet urat, hogy tartsa meg előadását.
SUH CHUNG-HA, Dél-Korea nagykövete: Köszönöm szépen, Gógl úr. Elnézésüket kérem, hogy nem tudok magyarul, és ezért az előadásomat angol nyelven fogom megtartani, amit a tolmácsom fordít önöknek magyarra.
Tisztelt Gógl Árpád Úr! Tisztelt Bogsch Erik Úr! Tisztelt Parlamenti Képviselők! Tisztelt Vendégek! Nagy megtiszteltetés és öröm is számomra, hogy itt lehetek a mai napon, és szólhatok a kutatási, technológiai és innovációs bizottság jelenlévő tagjainak a magyar parlamentben. Szeretném kifejezni mélységes köszönetemet Gógl Árpád úrnak és Magda Sándor úrnak, amiért meghívtak engem erre a fontos találkozóra. Remélem, hogy ez a megbeszélés hozzá fog járulni, közreműködik abban, hogy közös érdekeinket, céljainkat elérjük. Kívánom továbbá azt is, hogy részese lehessek előadásommal ezeknek a céloknak az elérésében.
Hozzászólásom két részből fog állni: először is áttekintést szeretnék adni a Magyarország és Korea közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról, majd áttérek rövid előadásomban a koreai gyógyszeripar jelenlegi állapotának ismertetésére.
Azzal szeretném kezdeni, hogy a két ország közötti kapcsolatok jellemzésére elmondom, hogy ezek a kapcsolatok nagyon jók. Az elmúlt két év alatt ez a történelmi jelentőségű diplomáciai kezdeményezés oda vezetett, hogy a két ország között a barátság és az együttműködés erős köteléke alakult ki. A közös értékek és érdekek alapján politikai és diplomáciai vonatkozásban a két ország szorosan együtt dolgozott ebben az időszakban. Közös célunk, hogy mind nagyobb szerepet töltsünk be abban, hogy a nemzetközi békét és jólétet érjük el.
Ezenfelül Korea Magyarország egyik fontos gazdasági partnerévé is vált, illetve ekként jelent meg. A kereskedelmi volumen folyamatosan, kitartóan növekedett, és 2007-ben 2,1 milliárd USD-t tett ki. Korea Magyarországon történő megjelenése, láthatóvá válása a külföldi befektetők között mindinkább érzékelhetővé vált, és jelentős mértékűre nőtt az elmúlt években.
Mindezen túl számottevő fejlődést értünk el a kulturális és tudományos területeken is. Az ELTE megnyitotta koreai nyelv és kultúra tanszékét az elmúlt évben, és így Magyarországon az első olyan tanszék jelent meg, amely koreai tanulmányokkal foglalkozik. A "Palota ékköve" egy mini sorozat a koreai tévében, ami bemutatásra került a Magyar Televízióban is, mégpedig sikerrel, és hozzájárult ahhoz, hogy a magyarok érdeklődését felkeltse, illetőleg erősítse a koreai kultúra iránt. Mi több, jó lehetőségeket látok arra, hogy bővülő tudományos-technológiai együttműködés is megvalósulhasson a két ország között.
Figyelembe véve, hogy mindkét nép országa nagyszerű potenciális lehetőségekkel rendelkezik a tudomány és a technológia területén, együttműködésünk e területen mindkét fél számára nyertes helyzetet jelent majd. Nevezetesen arra gondolok, hogy a magyar versenyképesség az alaptudományokban és a végtermékek gyártásában a koreai teljesítmény nagyon produktív eredményeket hoz majd számunkra. Remélem, hogy ez az év mérföldkő lesz ennek az együttműködésnek a fejlődésében.
A két ország közötti együttműködés 20. évfordulójának alkalmából előkészületek történnek cserelátogatások lebonyolítására a két ország, illetve a két nép között azok részvételével, akik e területen dolgoznak. Például a két kormány felújítja, megújítja a közös bizottság találkozóit, amely a tudomány és technológia területén megvalósuló együttműködésekkel foglalkozik, és erre ebben az évben kerül sor. Arra is számítunk, illetve várjuk, hogy magas szintű delegáció érkezik Koreába a magyar kormány képviseletében ebben az évben, a tudomány és technológia területén megvalósuló együttműködés erősítésére.
Ez év januárjában a koreai parlamenti képviselők küldöttsége - amelyet a koreai nemzetgyűlés tudományos és oktatásügyi bizottságának elnöke vezetett - tett látogatást Magyarországon. Eredményes és tartalmas megbeszélést folytattak a magyar kormány tisztségviselőivel és a magyar parlament képviselőivel, hogy megvitassák azokat az utakat, módokat, amelyek igénybevételével a tudományos és technológiai együttműködést tovább lehet bővíteni. Ebben az értelemben remélem azt is, hogy azok, akik a gyógyszeripari ágazatban dolgoznak mindkét országban, további érdekeiket ismerik fel arra, hogy erőfeszítéseket tegyenek a kölcsönös együttműködés erősítésére, fejlesztésére.
A két ország gyógyszeripari területei kétoldalú együttműködésének jelenlegi állapotáról nem rendelkezem aktualizált, további információkkal, azonban figyelembe véve az orvosi és egészségügyi eszközöket gyártó iparág területén megvalósuló növekvő együttműködést, úgy vélem, hogy a gyógyszeriparban, amely egy tudományos tevékenységen alapuló iparág, további, nagyszerű lehetőségek kínálkozhatnak a kétoldalú együttműködésre.
Tekintettel arra, hogy ez az ipar igen nagymértékben a hozzáadott értéken alapul, az e területen megvalósuló kétoldalú együttműködés előmozdítása nagy előnyöket, kedvező fejleményeket hoz mindkét ország gazdasága számára. Teljes mértékben támogatom Bogsch úr megállapítását, amely szerint nagyban segít majd a jelenlegi gazdasági nehézségekből való kilábalásban a gyógyszeripar fejlesztése.
Most szeretnék továbblépni, és egy rövid előadásban szólni a dél-koreai gyógyszeripar eredményeiről. Remélem, hogy mindannyian rendelkeznek annak a szövegnek a példányaival, amelyeket kiosztottunk az asztal körül. A koreai iparfejlesztési intézet által kiadott Fehér könyv alapján, illetve ennek anyagára támaszkodva készült ez az anyag. Bogsch úr részletes tájékoztatást adott önöknek, és aktualizált információkat közvetített, tekintettel azonban arra, hogy én a hazámtól meglehetősen távol vagyok, az én információim nem lesznek ilyen mértékben aktualizáltak.
Az az információ, amit ez a dolgozat tartalmaz, a 2007. évi adatokon alapszik. Ahhoz, hogy jobban megismerjék, megértsék a koreai gyógyszeripart, csak néhány elemét fogom kiemelni ennek a dolgozatnak. A koreai gyógyszeriparban működő gyártó cégek és a gyógyszeripar által termelt termékek száma 1998 óta folyamatosan növekedett, majd 2006-ban a gyártók száma elérte az 570-et, a termékek száma pedig 25.589-et, és a termelés volumene 7,4 milliárd USD-t tett ki.
Most azokról a tételekről szeretnék szólni, amelyeket licenc alapján gyártottunk. Az előbb említett Fehér könyv anyaga szerint 2006-ban 16.022 olyan tétel volt, amelyet engedélyeztek gyártásra, és a teljes termelés 6,7 milliárd USD volt.
Most áttérnék azokra a számokra, amelyek az exporttal, illetőleg az importtal kapcsolatosak. A gyógyszeripari termékek exportja - ide sorolnám a különböző hatóanyagok, nyersanyagok, végtermékek és gyógynövények exportját is - 2007-ben 1 milliárd 28 millió USD értéket tettek ki, azonban mivel a behozatal rosszabb volt, mintegy 3,6 milliárd értéket képviselt, a kereskedelmi egyensúly hiánya tovább fokozódott.
A 2007. évi adatok szerint a legnagyobb exportpiaca a koreai gyógyszeripari termékeknek Japán volt. A Japánba exportált termékek értéke 140 millió USD értéket tett ki. A második legjelentősebb exportpiacunk az Egyesült Államok, ezt követte Vietnam, Németország és Nagy-Britannia. Az Egyesült Államokba exportált termékek értéke 90 millió USD volt.
Ami a 2007-es évet illeti, a koreai import a gyógyszeripari termékek tekintetében az első 20 országot figyelembe véve 3,5 milliárd USD értéket tett ki, ami az összes import értékének 96,1 százaléka. Németország volt a legjelentősebb importálója a koreai gyógyszeripari termékeknek. A második legjelentősebb importáló ország volt Japán, őt követte Svájc, az Egyesült Államok, majd Franciaország. Áttekintettem az első, előbb említett 20 ország listáját, de sajnos nem találtam rajta Magyarországot.
Most engedjék meg, hogy pár szót szóljak a kutatás-fejlesztés helyzetéről a koreai gyógyszeriparban. Azt hiszem, ezek az adatok nagyon érdekesek és hasznosak lesznek, ha majd összehasonlítják azokkal az adatokkal, amelyek a magyar helyzetet írják le. A statisztikai adatok szerint Koreában 231 gyártó cég van ebben az iparágban, ahol 40.486 embert foglalkoztatnak.
A Koreában ebben az ágazatban működő vállalatokat három kategóriába lehet sorolni. Elsőként említem a kis- és közepes méretű vállalatokat, azután a vegyes vállalatokat, a nagyobb vállalkozásokat és a konglomerátumokat, amelyek több cégből létrejött vállalatok. Ha megnézzük, hogy a vállalatok összetétele hogyan alakul, hogy mely vállalattípusból van a legtöbb, akkor azt láthatjuk, hogy a kis- és közepes vállalatok jelennek meg a legnagyobb számban. A kutatás és fejlesztés költségei a Fehér könyv adatai szerint 303 millió USD, azaz 470 milliárd wont tesznek ki. A kutatás-fejlesztést nagyban igénylő ágazatban a kutatási és fejlesztési költségeket összehasonlítva az összes értékesítéssel 5,3 százalékot kapunk.
A kutatók teljes létszáma, akiket ebben az ágazatban foglalkoztatnak, 3.851 fő volt. A gyártó cégenként alkalmazott kutatószemélyzet átlagos létszáma 16,7 fő. A kutatónkénti kutatási-fejlesztési költség 122 millió won volt. A kutatók 71 százaléka rendelkezik mester fokozattal vagy ennél magasabb tudományos fokozattal.
Amint itt is hangot kapott ez a gondolat, a koreai kormány is állami támogatásban részesítette a gyógyszer-előállító cégeket, a gyógyszergyárakat a kutatási-fejlesztési tevékenységben. A kormány pénzügyi támogatása, amelyben a gyógyszeripari ágazat kutatási-fejlesztési tevékenységét részesítette, 662 projektet fogott át. A teljes költség, amelyet erre a kutatói tevékenységre fordítottak, közel 145 milliárd won, mintegy 220 millió won projektenként. A kormány által pénzügyi támogatásban részesített projektek aránya az alapkutatásban, alkalmazott kutatásban és a fejlesztési szakaszban 42,9%, 27,9% és 27,5% volt a területek sorrendje szerint. Azonban a pénzügyi támogatás, amely az egyes kutatási-fejlesztési szakaszokhoz kötődött, az alábbiak szerint alakult: 25,8%, 32% és 40,2% volt, amely azt mutatja, hogy az alkalmazott és a fejlesztési kutatási fázisok azok, amelyekre leginkább összpontosítják az anyagi eszközöket.
A kormány öt minisztériumát vonták be a segítségnyújtó tevékenységbe, amelyben támogatásban részesítették ezt a területet. A következőkben ezt kívánom elmondani a kormány különböző intézményeinek közreműködésével kapcsolatban. A tudományos és technológiai ügyek minisztériuma volt az a minisztérium, amely a legnagyobb arányú támogatás nyújtotta. A minisztériumok sorrendjében a támogatás mértéke szempontjából a következő az Oktatási és Emberi Erőforrások Minisztériuma volt, majd ezt követte az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium.
Végül szeretnék utalni az 5. oldalon található 5. táblázat tartalmára. A táblázat azt taglalja, hogy a gyógyszeripari ágazat milyen arányt képvisel a többi belföldi iparághoz képest. Itt azt láthatjuk, hogy 2006-ban a gyógyszeripari ágazat részesedése 1,35 százalékos volt. Azonban, ha megnézzük, hogy milyen arányt képviselt a gyógyszeripari termelés a GDP egészéhez képest, akkor láthatjuk, hogy ez 5,47 százalék.
Most kérem, tekintsék meg a 7. oldalon a 8. ábrát, ahol felsoroltuk Korea 20 legjelentősebb gyógyszeripari termelő vállalatát. A cégek, vállalatok listája nem tartalmazza a külföldi beruházással létesített vállalatok körét.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és remélem, hogy előadásom hozzájárulhat az önök munkájához, értékeléséhez, amelyet az egészségügyi témáról, a gyógyszeripari termékeiről készítenek el.
ELNÖK: Köszönjük szépen, nagykövet úr. Az anyagot kézbe is kapták, hallhattunk egy prezentációt Bogsch Erik úrtól, majd az államtitkár asszonytól és a nagykövet úrtól. Ezek után a kérdések és vélemények megfogalmazására nyílik lehetőségünk.
Szeretném jelezni, hogy Tétényi Pál, aki nem tud jelen lenni a mai ülésen, öt kérdést tett fel Bosch Erik úrnak. Először ezt ismertetem, és utána adom meg a szót a többi kérdezőnek.
Tétényi Pál kérdései: hogyan érintette a magyar gyógyszeripari K+F jellegét és tematikáját a gyártmányok, termékek szabadalmi védelmének körülbelül két évtizeddel ezelőtti bevezetése Magyarországon?
2. kérdés: Képes-e ma a magyar gyógyszeripari K+F új, hazai gyógyszer önálló kifejlesztésére, azaz az ígéretesnek mutatkozó molekula gyógyszerkénti engedélyhez juttatására?
3. kérdés: elég erős-e a hazai gyógyszeripari K+F, hogy bekapcsolódjon nagy nemzetközi multinacionális vállalatok által vezetett fejlesztési programokba?
4. kérdés: Van-e karakterisztikus különböző általában a K+F-stratégiában a tulajdonosok különböző voltából eredően a Sanofi, illetve a Servier tulajdonában lévő Chinoin, illetve Egis, valamint az önálló Richter Rt. között?
5. kérdés: milyenek az ön tapasztalatai az együttműködésről a gyógyszergyárak, egyetemek és kutatóintézetek között a gyógyszeripari kutatás és fejlesztés terén?
Ezek lettek volna Tétényi Pál kérdései, és most megadnám a szót annak, aki hozzá kíván szólni. Parancsolj!
KEVICZKY LÁSZLÓ akadémikus: Két rövid kérdésem volna Bogsch Erik előadásához. Az egyik táblázatban volt egy sor az adók és járulékok kapcsán, amelyik '86 után, '87-re növekedett, majd visszacsökkent a '86-os szintre. Van-e valami belső oka ennek, vagy a szabályozásból adódóan történt így? Ez mintha nem teljesen azt jelezte volna, mint amit a környezettel kapcsolatban mondtál, de lehet, hogy speciális oka van. Ez az egyik kérdésem.
A másik: az örökös vita, hogy az exporttal rendelkező vállalatoknál - valószínűleg egyénileg lehet eldönteni - az adott export- és hazai termékstruktúrában a jelenlegi, sokat szidott forintarány, -árfolyam milyen a cégnek, jó vagy rossz? Köszönöm szépen, ez a két kérdésem volt.
ELNÖK: Van-e még kérdés? Parancsolj!
DARÓCZY ZOLTÁN akadémikus: Azt szeretném megkérdezni, hogy a Debrecenben épülő biotechnológiai üzem kinek a tulajdona lesz. Említette elnök úr, hogy a PhD-hallgatók nagy számban fognak itt dolgozni. Milyen összetételű PhD-sekre vonatkozik ez? Ezeket országosan szerzik be, hogy úgy mondjam, vagy elsősorban a debreceni egyetemen folyó képzésre támaszkodnak? Köszönöm.
ELNÖK: Van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor én a nagykövet úrtól szeretnék kérdezni. Utolsó bekezdésében említette a különböző minisztériumok támogatási összegét. Ha jól számolom, akkor az egészségügyi minisztériumuk mintegy 10 milliárd dollárnyi pénzt szán a fejlesztésekre. Ezek a gyártókhoz, az egyetemekhez jutnak el, vagy a klinikai fázisban lévő kutatásokhoz? - amennyiben van erről ismerete a Fehér könyv alapján.
Ugyanez lenne a kérdésem az államtitkár asszonyhoz, hogy ezt a nagyságrendet tudja-e a magyar költségvetés - forintban természetesen - biztosítani.
Amennyiben nincs több megjegyzés, kérdés, akkor Bogsch Erik úrnak adom át a szót.
BOGSCH ERIK, a MAGYOSZ elnöke: Köszönöm szépen. Ha megengedik, Tétényi Pál úr kérdéseire válaszolnék először. Első kérdése a szabadalmi törvény változásával kapcsolatban érkezett. Magyarországon úgynevezett eljárásszabadalom volt, azaz csak azt a kémiai vagy mikrobiológiai eljárást lehetett védeni, amellyel az adott vegyülethez, molekulához eljutottunk. Ez 1994-ben változott meg, és attól fogva termékszabadalom van, tehát magát a molekulát lehet védeni. Ez a magyar gyógyszeriparra nem volt kedvező hatással, de talán még inkább kedvezőtlen hatása volt az adófizetők pénzére, hisz azáltal, hogy megszűnt az eljárásszabadalom, ezáltal monopolhelyzetbe kerültek a terméket előállító cégek, és az úgynevezett innovatív gyógyszereknél ezek az árak sokkal magasabbak lettek, mint a korábbi időszakban.
Ettől függetlenül ez a nemzetközi tendenciának megfelelt, és Magyarország nemzetközi kötelezettségei miatt kényszerült erre a lépésre. Ez a gyógyszeriparra is olyan hatással volt, hogy sokkal többet kell költeni az eredeti, innovatív, originális kutatásra. Ez egy olyan nemzetközi tendencia, amit szeretünk, nem szeretünk, de el kell fogadnunk. Hangsúlyozom, a fő probléma inkább az adófizetők és a betegek számára jelent gondot, mint a gyógyszeripar számára.
A második kérdésre úgy gondolom, nyugodt lelkiismerettel igennel válaszolhatok. Természetesen ez csak együttműködésekkel lehetséges, de ez a világon másutt is egy ilyen költséges fejlesztés. Ezek elsősorban a klinikai vizsgálatok, amelyek önmagukban akár több mint 100 millió dollárba is kerülhetnek, csak együttműködésben finanszírozhatók, de van rá lehetőség.
A harmadik kérdésnél én kicsit módosítanék a kérdésen, mert erre utaltam is. Tehát az együttműködés - és itt a 4. kérdésre is megpróbálok válaszolni - terén nem okvetlenül csak a nagy nemzetközi és multinacionális cégekkel célszerű a kutatási-fejlesztési programokba való bekapcsolódás, mert ők érthető módon azonnal kérik a jogokat az egész világra, hanem esetleg más, de szintén nagyobb cégekkel való együttműködés az, ami célszerű.
A 4. kérdést olyan szempontból módosítanám, hogy a Sanofi vásárolta meg a Chinoint, és a Servier 51 százalékos tulajdonosa az Egisnek, tehát a többségi tulajdonosa, és a Richter az, aki változatlanul önálló. A lényeges különbség az, hogy érthető módon azon kutatási-fejlesztési eredmények, amelyek a Sanofi magyarországi leányvállalatánál keletkeznek, vagy a Serviernél jelentkező kutatási-fejlesztési eredmények, azok az egész cégcsoport eredményei. Ilyenkor a döntés a cég központjában történik, jelen esetben Franciaországban születik, hogy azon kutatási-fejlesztési eredményeknek a profitja hová fog allokálódni, hogy vajon visszaforgatja-e Magyarországon, vagy másutt használja fel.
A mi esetünkben a Richter ilyen szempontból lényegesen más, hiszen a Richter központja Magyarországon van, tehát érthető módon a kutatási-fejlesztési eredményeink az anyavállalatnál, így a Richterben kerülnek felhasználásra. Ezt aláhúznám azzal, hogy a kutatási-fejlesztési tevékenységünk kizárólag Magyarországon van, csak kisebb laboratórium van Marosvásárhelyen a leányvállalatunknál vagy Lengyelországban, de alapvetően szinte minden kizárólag Magyarországon van. A beruházások - amit említettem, hogy az előző években 26 milliárdot beruháztunk 2006-ban, majd ez lecsökkent 17-re a 2007. évben és 2008-ban is - mind Magyarországon kerültek beruházásra, és itt van a lényeges különbség.
Még azt említeném meg, hogy mi olyan partnereket keresünk, utalva egy kicsit az előző kérdésre, ahol bizonyos területi jogok megmaradnak nekünk. Tehát ideálisan egy olyan partner kell, amely például az észak-amerikai forgalmazást végzi, és közösen fejlesztjük a terméket. Vagy egy japán partner és esetleg más országok is szóba kerülhetnek, hogy az Európai Unió országait és a régiót mindenképpen meg tudjuk tartani, mert a jogainkat ezen területeken a forgalmazásra is meg kívánjuk tartani. De természetesen a hosszabb távú jövőben nem kizárt, hogy mi magunk is forgalmazunk akár Nyugat-Európában is - ami nem irreális elképzelés -, és valamikor talán az Egyesült Államokban is.
Egyébként az Amerikai Egyesült Államok a 2. legnagyobb exportpiacunk. Tavaly 130 millió dollár volt az exportunk, és büszkén mondhatom, ha jól emlékszem, Korea legnagyobb exportpiaca Japán volt 140 millióval. A Richter egyedül közel annyit exportált, mint Korea az első exportcélországába, Japánba.
Az 5. kérdés az, hogy milyenek a tapasztalataink a gyógyszergyárak és az egyetemek együttműködésével kapcsolatban. Úgy gondolom, nagyon komoly mértékben javult az együttműködés az akadémiai és egyetemi intézetek között. Úgy érzem, hogy az akadémiai és egyetemi intézetek realizálták azt, hogy sokkal teljesítmény- és nyereségorientáltabbnak kell lennie a kutatásnak és fejlesztésnek, és nagyon fontos szempont az időfaktor, a gyorsaság kérdése is. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez kifejezetten előnyös. A pályáztatási rendszer is sokkal jobban működik e szempontból, mint a korábbi években. A közös pályázatok mindenképpen előnyösek mindenki számára.
Ha itt szabad még egy megjegyzést tennem, én úgy gondolom, hogy aktív létkérdés az ország jövője szempontjából, hogy a kutató és fejlesztő tehetséges emberek minden korosztályban - szeretném hangsúlyozni - azoknak legyen lehetőségük Magyarországon versenyképes körülmények között folytatni a tevékenységüket. Fontos, hogy olyan laboratóriumi eszközellátottság legyen, ami ezt lehetővé teszi. Azt gondoljuk, hogy közös erőfeszítésekkel nemcsak a cégünknél, hanem a kapcsolódó egyetemi és kutatóintézeteknél épp a pályázatok alapján igyekszünk közösen megvalósítani a céljainkat.
A két kérdés, amit Keviczky akadémikus úr föltett, az egyik az adók és járulékok kérdése. A csökkenés abból adódik, hogy a tevékenység csökkent, a létszám csökkent, és ebből adódóan csökkentek az adók és a járulékok.
A másik kérdés úgy gondolom, ma nagyon aktuális kérdés, a forint árfolyamának kérdése. Én azt mondhatom, hogy természetesen - és itt az egyéni véleményemet, ha szabad, mondanám -, hogy talán az elmúlt években, és itt nem feltétlenül arra a rövidebb periódusra gondolok, amikor 2008-ban a forint 240 forint/euró volt, a dollár esetében 150 forint/dollár körül volt, hanem azt megelőzően is, fokozatosan túlértékeltté vált, legalábbis az exportálók számára, ha az export szempontjából nézem az esetet. Ennek a korrekciója történt meg. Teljesen véletlenül, de a 2007-es és a 2008-as átlag euróárfolyam tizedesre pontosan ugyanaz - 251,4 -, tehát nem volt változás.
Ha ahhoz képest vesszük, hogy 300 forint az euró, akkor egy 20 százalékos leértékelés nem egy katasztrófa, és úgy gondolom, hogy a magyarországi általános export - és nemcsak a gyógyszeriparról beszélek - szempontjából a legnagyobb gondot a túlértékelt valuta jelenti. Természetesen egy hosszú távon túlságosan alulértékelt valuta is problémákat okoz - nem akarok közgazdasági elemzésbe bocsátkozni -, de a kicsit alulértékelt valuta mindig egyfajta korrekciós lehetőséget ad, és ez nyilvánvalóan a mi exportlehetőségeinket is segíteni fogja az elkövetkező időszakban.
Daróczy akadémikus úr kérdése a debreceni üzemmel volt kapcsolatos. Ez a Richter beruházása, 100 százalékosan a Richter tulajdona. A területet a debreceni ipari parkon belül megvásároltuk a várostól, ezt kifizettük, és most ott építjük az üzemet. Egyébként nagyon jól halad az építkezés, aki arra jár, láthatja, hogy zajlik az építkezés.
Hogy milyen szakembereket alkalmazunk? Elsősorban biológusokat, biomérnöki képzettségű emberek lesznek az alkalmazottak. Itt egy tisztességes felvételi rendszer lesz, ha Debrecenben végzett, akkor ott, ha másutt, akkor másutt, de azért nekünk van egy szerződésünk a debreceni egyetemmel, hogy a képzést segítse, ami az ottani szakembergárdához szükséges lesz, de ugyanez igaz más magyarországi, általunk kiválónak vélt egyetemekkel kapcsolatban is.
Természetesen - zárójelben még annyit szeretnék megjegyezni, és azt hiszem, ebben itt jó néhányan egyetértünk, hogy - a magyarországi természettudományos oktatás mind a középiskolában, mind az egyetemen létkérdés. A matematika, biológia, kémia és fizikai tantárgyakra gondolok elsősorban. Mi látjuk ennek az oktatásnak a romlását, halljuk az egyetemektől, hogy egyre nehezebb feladatuk van e téren. Ahhoz, hogy az ország versenyképes legyen, az oktatás szerepét nem lehet elégszer hangsúlyozni. Elnézést kérek, de itt is megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, ez milyen fontos kérdés, ezért a magunk módján mi is igyekszünk ehhez hozzájárulni.
Végül, ha megengedik, nagyon röviden szeretnék reagálni szakállamtitkár asszony fölvetésére. Először is szeretném hangsúlyozni, hogy a kapcsolatunk az Egészségügyi Minisztériummal kiváló, különösen az egyéb intézményekkel - így az OGYI-val nagyon jó, ami abszolút nemzetközi szintű -, és nagyon fontos, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal is a kutatás-fejlesztés egyik kiváló intézménye. Azt hiszem, hogy 90 százalékban egyetértünk, és talán az lenne a baj, ha 100 százalékosan egyetértenénk.
Egy dolgot viszont a 10 százalékkal kapcsolatban kiemelnék, hogy ami minket irritál, és nem tagadom, személy szerint engem is irritál, az az, hogy bár azzal teljesen egyetértünk, általános tendencia, hogy a generikus alacsony árai lehetővé teszik az innovatív, a terápiában újdonságot hozó készítmények bevezetését, de ennek finanszírozása a 12 százalékos adóból történik, amit a generikus cégek éppúgy befizetnek, mint az eredeti gyártók.
Csak utalnék egy egyszerű példára: egy generikus termék ára, ha például ezer forint, az előállítása nagyjából 800 forint, akkor, ha levonjuk a 12 százalékot - feltételezve, hogy 100 százalékosan támogatott -, akkor marad 80 forint haszon. Ha egy 100 ezer forintos készítménynél, ahol a haszon 90 ezer forint, és levonunk 12 ezer forintot, akkor még mindig marad 78 ezer forint. Tehát itt nem egyenlő erők küzdelme folyik, vagy egy kicsit sarkosan fogalmazva, egyfajta keresztfinanszírozás van, mert a generikus készítmények plusz adóval finanszírozzák az elsősorban importkészítményeknek a további magyarországi előretörését. Ez a mi szemszögünkből tehát kicsit másképp néz ki. Elnézést kérek, de úgy gondoltam, ezt talán érdemes megemlíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár asszony, megjegyzés? Parancsoljon!
MEDGYASSZAY MELINDA, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára: A 10 milliárddal kezdeném: én nagyfokú óvatosságra intenék mindenkit, amikor az Európai Unió tagállamaként az állami támogatásról beszél, amit bármelyik iparágnak nyújt. A protekcionizmus ellen nagyon szigorúan fellép az Európai Unió többféle hivatala, és a legkevésbé az egészségügy és a fogyasztóvédelem, amelyik a miénk, hiszen ő a másik oldalról, a beteg és a fogyasztó szempontjából nézi.
Elsősorban az egyetemeket kell támogatnia, úgy gondolom, az Egészségügyi Minisztériumnak, a kutatóközpontokat kell támogatnia. Ha ezzel elősegíti azt, hogy legyenek szakemberek és legyenek PhD-hallgatók, legyenek biológusok, biotechnológusok, orvosok, akik ebben tudnak dolgozni, akkor ez egy nagyon helyes dolog, de a másik oldalról pedig próbálja az erre illetékes tárcáknál elérni, hogy ezek a kérdések megoldódjanak.
A generikus-innovatív vitáját ezen a ponton nem nyitnám ki, de ha megengedik, annyit mondanék, hogy a gyógyszeripar nem egy ördögtől való intézmény. Megvan a maga tisztes szerepe és haszna, de az innovációt mindenkinek meg kell fizetnie. Ha én elvárom, hogy egy új molekulát több millió dollárért kifejlesszenek, akkor később bizony a készítmény árában ennek a fejlesztésnek a költségeit és várható profitját is meg kell fizetni.
Arra kell nagyon figyelni és vigyázni, hogy ezek valódi innovációk legyenek, hogy ne egy kicsit változtatás legyen, ne ál új termékek legyenek, hanem valódi, betegproblémát megoldó készítmények legyenek, amelyek biztonságosak és megérik az árukat. Ebben egyébként Európa együttműködik most már, és azt gondolom, ez a helyes irány. Természetesen vitapartnerek mindig lesznek, és nem lesz olyan állam, kormány, egészségbiztosító, amelyik a gyógyszeriparnak ne lenne vitapartnere. Ahogy elnök úr mondta, az lenne a legnagyobb baj, ha mindenben egyetértenénk, de beszéljünk róla! Köszönöm szépen.
Elnézést kérek, muszáj elmennem, mert várnak a minisztériumban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen az ittlétet. Nagykövet úr, parancsoljon!
SUH CHUNG-HA, Dél-Korea magyarországi nagykövete: Köszönöm szépen a kérdést. Szeretném elmondani, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezekre a kérdésekre pontos választ adjak, de azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy Koreában az Oktatásügyi és Emberi Erőforrásügyi Minisztérium az, amelyik támogatást nyújt, állami támogatásban részesíti elsősorban az oktatási intézményeket, és ezen keresztül nyújt segítséget a gyógyszeripari ágazatnak is.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e valakinek megjegyzése? (Nincs jelzés.)
Ha nincs, akkor a magam részéről röviden szeretném lezárni a mai megbeszélést. Talán hét tanulságot állapíthatunk meg a mai tanácskozás után; a hét egy jó szám, kabbalisztikus is egy kicsit. Államtitkár asszony véleményét is figyelembe véve, azt gondolom, hogy talán meg kellene keresni azokat az ösztönző jogszabályi lehetőségeket, amelyek EU-konformak, mert biztosan fogunk ilyet találni.
Azt hiszem, abban is igaza van Bogsch úrnak, hogy a különadónak, aminek a 20 százalék célzott felhasználását sejtetik, talán nagyobb mértékben lehetőséget kellene adni a felhasználására az iparágon belül.
A bizonytalan jogszabályi környezetet említette elnök úr, hogy mindenkinek gond a gyors és összehangolatlan változás, úgyhogy biztosabb jogszabályi környezetet kellene kialakítani.
Nagy üzenetnek tartom azt is - a ma délelőtti, akadémiai törvény vitájában is szóba került -, hogy az oktatás tartalmát, szerkezetét is meg kell vizsgálni, és nagyon jó módon szabad csak átalakítani, hogy visszatérhessünk egy jó bázisú képzésre, hiszen Magyarországnak voltak jó szakaszai a képzés területén.
Ami a koreai lehetőségeket illeti, én azt gondolom, meg kell vizsgálni, hogy Koreának Magyarországon, illetve a magyarországi gyógyszergyártóknak milyen lehetőségei vannak Koreában, hiszen a gyógyszerfejlesztésnek nemcsak az első fázisa a lényeges, hanem ma már gyakran a 2., a 3. fázisa is. Sőt, ha a 4. fázist is idevesszük, akkor van további lehetőségünk, mert Korea is megfelelő nagyságrendű, rendezett egészségkultúrával rendelkező ország.
Végezetül a Koreába történő utazással kapcsolatban véleményem szerint fontos volna azt szem előtt tartani, hogy kapjanak helyet köztük mindenképpen a gyógyszerkutatással és fejlesztéssel foglalkozók, hogy megkönnyítsük a kapcsolatfelvételt a két ország közt.
Ennyiben kívántam összegezni, tanulságait összefoglalni a mai napirendi pont tárgyalásának.
Tájékoztatásként annyit még elmondanék, hogy következő ülésünkön az informatika lesz a téma. Az informatika, mint termelőerő és annak hasznosítása lesz a fő kérdés, mivel úgy gondoljuk, hogy az informatikával sokkal összetettebb módon kell foglalkozni, minthogy szoftver és hardver kérdése csupán.
Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, akik részt vettek a mai bizottsági ülésen, és egyben reméljük, hogy sikerült segíteni valamit e téma feldolgozásával.
Az ülést bezárom. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 45 perc)
Dr. Gógl Árpád
az eseti bizottság alelnöke
az ülés elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika