KIEB-3/2009.
KIEB-13/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2009. április 28-án, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Elnöki köszöntő *
Határozatképesség megállapítása *
Napirend elfogadása *
Napirend előtti tájékoztató *
A kutatás-fejlesztés-innováció helyzete az agráriumban *
Gőgös Zoltán államtitkár kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Gőgös Zoltán válaszadása, reagálása *
Egyebek *
Határozathozatal *
Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Gógl Árpád (Fidesz), a bizottság alelnöke
Tatai-Tóth András (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) dr. Magda Sándornak (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) Kormos Dénesnek (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Pósán László (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Gőgös Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára
Dr. Csopaki Gyula, az NKTH elnöke
Dr. Lippényi Tivadar, az NKTH alelnöke
Daróczy Zoltán akadémikus
Rakusz Lajos
Csikai Miklós (Magyar Agrárkamara)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 5 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, hogy még csak társelnök úrral együtt vagyunk jelen, de elkezdjük a munkánkat, hisz Gőgös Zoltán államtitkár úr már jelen van, aki a felkérésnek megfelelően fogja a tájékoztatását megtartani.
Határozatképesség megállapítása
Józsa képviselő urat Tatai-Tóth András, Orosz Sándort Kormos Dénes, jómagam pedig Szabó képviselő urat helyettesítem. Megállapítom, hogy az eseti bizottság határozatképes, de még várunk további képviselőket, akik bekapcsolódnak majd a bizottság munkájába.
A mai napra egy napirendi pontot, Gőgös Zoltán államtitkár úr meghallgatását terveztük az agrár kutatás-fejlesztés-innováció kérdéseivel kapcsolatban és az egyebeket. Aki a napirenddel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az eseti bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Mielőtt még átadnám államtitkár úrnak a szót, szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy 2009. április 15-én mind miniszterelnök úrnak, mind frakcióvezető asszonynak írtam egy levelet, amit több, a bizottság munkájában résztvevő személlyel egyeztettem. Ebben a levélben azt fogalmaztuk meg, hogy az elmúlt évek munkájának eredményeként könyveltük el - és a parlamentben is büszkén hivatkoztunk erre -, hogy a kutatás-fejlesztés-innovációt miniszteri szinten sikerült realizálni.
Tudomásul véve a kormányátalakítást, miniszterelnök úrnál azt kezdeményeztük, hogy a későbbiekben is a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal kormányhivatalként tartozzon felügyeletileg a miniszterelnöki kabinethez. A kormányhivatal elismertségét és súlyát mind az Európai Unióban, mind a világban növelné, ha az államtitkárság a kancelláriaminiszterhez tartozna. Ezt azért akartam ismertetni, mert miniszterelnök úrral az eskü letétele után is beszéltünk, és ő arra hatalmazott fel, hogy mindaddig, amíg a megoldás nem születik meg, megoszthatom az érdeklődőkkel, arra törekszik, hogy igyekszik nem egy korábbi, főosztályvezetői szintre beszorítani a kutatás-fejlesztés-innovációt, hanem mindenképpen egy, a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó koordinációval próbálja megoldani.
Azért is tartjuk ezt fontosnak, mert a most számot adó Gőgös Zoltán államtitkár úr is egy minisztérium kutatását hozza, ami más minisztériumoknál is megvan, és ha nincs koordináló államtitkár, akkor mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban nem tudjuk az érdekeinket kellően képviselni. Ebben szerettem volna összefoglalni a véleményünket, és ebben, ismereteim szerint társelnök úr is teljes mértékben támogat. Továbbá arról tudok még tájékoztatást adni, hogy Magyar Bálinték az SZDSZ részéről szintén hasonló támogatást biztosítanak.
Remélem, hogy két héten belül pozitív híreket fognak kapni a kutatás-fejlesztés-innovációért aggódó személyek, mert semmiképpen sem akarjuk, hogy egy minisztériumhoz kerüljön besorolásra.
Társelnök úr következik, és azt követően áttérünk az első napirendi pontunkra.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért kértem külön szót, mert azok, akik a bizottság üléseit rendszeresen látogatták, és jelen voltak, azok visszaemlékeznek arra, hogy az akadémiai törvény vitája kapcsán, de azt megelőzően is kiemelten említettük azt, milyen nagy eredmény az, hogy az akadémiai törvény módosult, és hogy vagyon rendelődött az Akadémiához, de még nagyobb eredmény az, hogy a kutatás-fejlesztés-innovációnak egy integráló minisztere van. Ez egy olyan jelentős előrelépés volt, amit abba illesztettünk bele, hogy a XXI. század végül is erről szól, a többletérték-hozzáadásnál és az értékújrateremtésnél a tudomány jelentőségéről.
Ha racionális és jövőbe mutató elképzeléseket lehet kimunkálni, akkor magyarázhatatlan ennek a minisztériumnak a megszüntetése. Magam egy interpellációt jelentettem be ez ügyben, mert értelmetlen és értelmezhetetlen egy jelentős előrelépésből visszalépni, és ez tulajdonképpen indokolatlan is. Ezt sajnos nem fogja pótolni az sem, ha a Miniszterelnöki Hivatalnál - amennyiben ott - egyáltalán megjelenik egy ezzel a feladattal megbízott államtitkár, hiszen az egy kormányzati szerv második vonalát jelenti, és legfeljebb adminisztratív lehetőségei lesznek, és nem több. Tehát valahol értelmetlen volt ez a döntés.
A kutatás-fejlesztés-innováció helyzete az agráriumban
ELNÖK: A jegyzőkönyv számára mindez megmarad a kettőnk részéről, de erről most vitát nem nyitunk. Később még szót adunk a jelenlévőknek, de most megkérem államtitkár urat, hogy az írásos anyaghoz tegyen szóbeli kiegészítést, amihez utána kérdéseket fogunk feltenni.
Gőgös Zoltán államtitkár kiegészítése
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy kutatók és politikusok számára még olvasható és kezelhető méretű írásos előterjesztést küldtem mindenkinek, amit gondolom, majd a többiek is megkapnak, akik most nincsenek jelen. Ebben röviden összefoglaltuk a minisztériumnak azt a tevékenységét, amit a kutatás-fejlesztés-innováció területén végzünk.
2008 elején, amikor a minisztériumban volt egy kisebb átszervezés a szakállamtitkárságok közötti feladatmegosztás kapcsán, akkor úgy ítéltük meg, hogy létrehozunk egy önálló mezőgazdasági főosztályt, amit kifejezetten szakmai főosztálynak tekintettünk, mert a korábbi évek tapasztalatai alapján úgy láttuk, hogy ez hiányzik. Mi ebbe a főosztályba tettük bele a kutatás-fejlesztés-innovációt, mint a szakmával foglalkozó, a szakma jövőjével foglalkozó részleget, amit jelenleg főosztályvezető-helyettesi szinten irányít egy fiatal kollegám, aki most azért nincs itt, mert éppen tegnap műtötték a lábát. De többen ismerik Bíró Tamást, aki elég agilis, aktív fiatalember, aki nagyon innovatív munkát végzett, és ugyanezt tudom a többi munkatársról is elmondani.
Azt látni kell, hogy összhangban a kormány középtávú programjával minden minisztériumnak a saját stratégiáját el kell készítenie. Ezt megalapozóan, és már az új felállás mentén, 2008-ban mi egy elég intenzív munkát végeztünk. Több tudományos konferencián kezdtük ennek a programnak a társadalmi vitáját, ami a Farmer Expón indult tavaly, majd több forduló után a kaposvári állattenyésztési napokon zárult az az úgymond információgyűjtés, amely alapján a minisztérium elkészítette ezt a stratégiát.
Ennek helyzete most ott tart, hogy várhatóan két héten belül indulhat az első tárcakörözés, tehát a többi tárcával való egyeztetés. Nyilvánvalóan majd nekünk is az új kormányzati rendben felálló központi felelős - mert mi is úgy gondoljuk, hogy központi felelőse kell, hogy legyen ennek a dolognak - fogja ezt majd ellenjegyezni. Az eredeti tervek szerint legalábbis ez még így zajlott, hogy ezt majd mindenképpen ellenjegyeztetnünk kell, hiszen nem lóghat ki a kormányzati koncepcióból.
Meg kell mondanom őszintén, miután a minisztériumban fizikailag is ott volt a tárca nélküli miniszter, nagyon sok segítséget kaptunk mi ehhez a munkához, és én azt gondolom, kitűnő kapcsolat alakult ki a tárca és az ezt a területet irányítók között. Szerintem kölcsönösen tudtunk egy kicsit tanulni egymástól, a gyakorlati és az elméleti részek ezáltal jobban összehozhatók voltak. Jelenleg mi is várjuk, hogy mi lesz a végleges megoldás ez ügyben. Én azt gondolom, hogy kormánybiztosi rangú államtitkárral ez a dolog nagyjából hasonló módon kezelhető, de ez nem az én kompetenciám, hanem a miniszterelnök úr kompetenciája.
Tehát ez a stratégia elkészült, melynek fő elemei a szakmához kapcsolódóan - ezt elég részletesen le is írtuk - az azokra a kihívásokra való megfelelést tartalmazzák, ami a világban jelenleg zajlik. Azt is látjuk, hogy a lakosságszám növekedésével nyilván az agráriumnak is egy új kihívás elé kell néznie, hogy ezt a megnövekedett számú embertömeget, amelynek egy része jövedelmi viszonyainak gyarapodása kapcsán nagyobb fogyasztásra lehet képes, hogyan tudja majd megfelelő élelmiszerekkel ellátni.
Még egy kihívás jelentkezik az ágazatban, ez a hosszabb távon véges fosszilis energiahordozók valamilyen módon való pótlása. Ez persze nem jelentheti azt, hogy az agráralapú megújuló energiahordozók majd teljes egészében ki tudják váltani a világ energiaigényét, de azért jelentős szerepet tölthetünk be ebben, meggyőződésem szerint úgy, hogy közben nem zavarjuk az élelmiszerellátást, hiszen ezek egymás mellett párhuzamosan működtethető rendszerek.
Mi tehát erre hegyeztük ki magát a kutatási stratégiánkat is, egy kicsit talán azzal a korszerű gyakorlattal kiegészítve, hogy az alkalmazott kutatások irányában kell erősítenünk a dolgokat, hiszen nagyon sok mindenben nagyon jó Magyarország, de bizony vannak olyan ügyek, amelyekben csak a tudomány szintjéig jut el a dolog, és nem nagyon kerül át a napi életbe, ezért ezen a gyakorlaton mindenképpen szeretnénk változtatni.
Ennek a stratégiának természetesen összhangban kell lennie azzal a fejlesztéspolitikával, amit elkezdtünk - ez az Új Magyarország vidékfejlesztési program -, ebben is van bizonyos innovációkra nagyon komoly lehetőség. Azt gondolom, hogy valahol a szakma kezdte és kezdi ezt megérteni, hiszen a legutolsó pályázatoknál, amelyek központi és nagy horderejű kutatási pályázatok voltak, lényegesen több agrárvonatkozású pályázat jött be. 52 darab pályázat érkezett be, amely egyértelműen mutatja ennek az ágazatnak a súlyát ezen a területen, és azt a perspektivikus lehetőséget is, ami Magyarország számára e válságkezelés kapcsán is egy jó lehetőség lehet.
Az biztos, hogy a válság át fogja rendezni a különböző iparágakat, ezzel együtt nyilván a tudományos és a kutatási életet, így az innovációt is, hiszen olyan új elemekkel lehet kijönni ebből a dologból, ami a fogyasztáshoz jobban igazodó területekre helyezi a hangsúlyt. Mi ebben a folyamatban az élelmiszer-gazdaságot és a megújuló energiahordozókat egyértelműen ide soroljuk. Tehát ez egy olyan terület, amely majdnem biztos kitörési pont lehet egy válságból, és arról, gondolom, nem kell senkit meggyőznöm, hogy Magyarország ezen a területen kitűnő adottságokkal rendelkezik.
A másik, amire mi nagyon nagy hangsúlyt helyezünk, és én a kollegáimat is erre bíztatom, hogy az ezen a területen munkálkodó, akár hozzánk tartozó kutatási területeket, akár a velünk partnerségben álló területeket mindinkább arra ösztönözzük, hogy minél jobban vegyenek részt a különböző európai uniós központi programokban, mert ez eddig valahogy hiányzott. Azt láttuk, hogy nagyon sok ország, akik egy kicsit talán előbb ébredtek - ez főleg a régi 15-ökre igaz -, előbbre tart olyan források megszerzésében, ami nem terheli közvetlenül a Magyarországnak szánt egyéb európai uniós forrásokat. Most erre egy önálló figyelési rendszerünk van, és meg is próbálunk minden lehetőséget megragadni a minisztériumban, hogy hogyan tudnánk további forrásokkal ellátni az egyébként nem bővülő költségvetési források között ezt a területet.
Úgy gondolom, hogy ebben van egy-két úttörő kezdeményezésünk is, amit mi szeretnénk folytatni. Azt hiszem, itt rektor úr a legjobb példáját adta annak, hogy mi már elég komolyan elindítottuk ezt a felsőoktatással kombinált kutatásnak, részben állami feladatainak is a kiszervezését, hiszen mi azt gondoljuk, hogy például klasszikusan a borászati kutatóintézeteknek az ilyen típusú új alapokra helyezése jó döntés volt. Ezáltal ugyanis sokkal közelebb vittük ilyen értelemben az egész történetet a felhasználói körhöz, mert teljesen minisztériumi körből ez nem megy, amit még mindig körbeleng egyfajta mítosz - amit ebben a körben nyilván nem kell magyaráznom -, hiszen e területről közvetlenül, a felhasználói környezetből és egy-egy régiót lefedve tudjuk ellátni ezt a feladatot.
Hasonló dologra bíztatjuk mi azokat a fizikailag már nem nálunk lévő zöldség-gyümölcs kutatóintézeteket is, melyek a MNV Zrt. hatáskörében vannak, de úgy látom, hogy hasonló technikával azoknál is lehet bizonyos eredményeket elérni. De emellett egyre inkább megpróbáljuk azért a magánszférát is valamilyen módon belevinni ebbe a dologba, és azt is könnyebb egy ilyen ágon, mint amikor közvetlenül államigazgatási hatáskörbe tartozó ügyek kerülnek elő. Ezt tehát én egyértelműen pozitív változásnak látom.
Nagyon sok olyan pályázati konstrukció létezik, amibe a mi szakmánk is bekapcsolódhat, és amelyek most bővültek alapvetően. Amiben még problémát látunk, és ebben nyilván változtatni is kell - ebben nekünk is van feladatunk természetesen -, hogy főleg a kis- és középvállalkozások területére vannak viszonylag kis lehetőségek biztosítva. Márpedig látva a fogyasztási szokások átalakulását és egyéb ilyen típusú változásokat, a hosszú élelmiszerláncokkal kapcsolatos problémákat, bizony a regionális élelmiszer-ellátásban is lehet még mozgástere a kutatás-fejlesztésnek, hiszen az ugyan egy kisebb, de nagyon meghatározó kört látna el alapvető élelmiszerekkel. Valahol erről a területről az ilyen típusú innovációs tevékenység támogatása hiányzik.
Tehát nekünk ez az egyik legfontosabb feladatunk, hogy részben meggyőzzük a szereplőket, hogy ahol nem kutatás kell már, hanem közvetlenül modernizáció, hogy abban fejlesszenek és változtassanak. Mi hajlandók vagyunk ehhez akár olyan mintaügyeket is létrehozni, amelyekre egy-két példát már tudnánk is mondani, a klasszikusan kis kapacitásoknak megfelelő vágóhíd-kialakítástól kezdve - amit éppen Heves megyében fogunk majd az egyik iskolában avatni, két héten belül -, hogy mutassunk mintákat is. Ebben nekünk úgy gondolom, hogy fontos szerepünk van, hogy eladható, látható módon - amiknek nyilván messze nem azoknak az előírásoknak kell, hogy megfeleljenek, mint a nagy kapacitásoknak, ami igaz az élelmiszerbiztonságra, de más paraméterekre is, viszont nagyon komoly innovációs lehetőség van bennük - az egyedi, a különleges, az egyéb termékek előállítása kapcsán. Megpróbálunk egyébként minden olyan ügyet felkarolni, segíteni minden olyan innovációt, ami a régi, klasszikus magyar termékeknek az újbóli visszahozását, a piacon való akár belföldi, akár külföldi megjelenítését eredményezheti.
Nagyon sok olyan ügy van, melyek egyértelműen önálló kutatási tevékenységet igényelnek. Ilyen a megújuló energiahordozók ügye, mint mondtam, és azon belül is a második generációsak, hiszen az első generációsokon majdnem hogy most már túlmegy az idő. Ezt persze nem lehet kihagyni, mert olyan nincs, hogy egy ország kihagy bizonyos lépcsőket, ezt egyértelműen látni kell, de ezzel párhuzamosan nekünk is az adottságoknak megfelelő, következő generációs ügyekkel foglalkozni kell. Erre vannak most már jó példák is, és mindig újabb és újabb növényfajtákat fedezünk fel például erre a célra.
Azt tudni kell, hogy önmagában az energiapiacon is egy nagyon nagy verseny van, és nyilván az az ország lesz a nyertes ebben a versenyben, akinek egyrészt jók az adottságai, másrészt, aki tényleg szán arra, hogy minél többet kihozzon ebből a dologból. A klasszikus ügyeket már feltalálták, tehát nekünk az a feladatunk, hogy annak egy részét átvegyük. Nyilván a beruházókat kell majd idecsábítani, amiről én úgy gondolom, ez lehetséges, de vannak olyan elemek, amelyeket komplex módon kezelve biztos, hogy jó hatásuk lehet.
Miután itt minden mindennel összefügg, ha csak egy dolgot mondok, hisz nemcsak energiában vagyunk függőek Magyarországon, ezt tudni kell, a mezőgazdaság például fehérje alapanyagokban is nagy függőségben van, hiszen mi ugyanúgy az amerikai, sajnos többségében génkezelt szóját etetjük, mint bárki más. Ezen a területen tehát én azt hiszem, hogy komoly feladatunk van, hogy az egyébként energetikával összefüggő feldolgozás kapcsán milyen új típusú takarmányozási lehetőségeket tudunk megvalósítani. Én úgy látom, hogy ebben komoly lehetőségeink vannak, úgyhogy nagyon sok importot tudnánk ezzel kiváltani.
Ilyen ágon, ha komplexen kezeljük a kérdést, az állattenyésztéssel kombinálva ezeket a fejlesztéseket, hiszen éppen most hirdettük meg a kiskapacitású etanol- és biodízelprogramot, meggyőződésünk, hogy nemcsak a nagy-, a mamutberuházásoknak van jövője, hanem, ha kompletten, szervezetten, minden elemét kihasználva csináljuk meg ezeket a fejlesztéseket, ezeket a programokat, akkor igenis bebizonyítható, hogy ezek is életképesek.
A másik, amiben még óriási feladatunk van, én azt gondolom, ami szintén kutatási-fejlesztési és innovációs terület, ez a nyomon követhetőség kérdése. A világ egyre inkább igényli, hogy valóban érvényesüljön az az elv, hogy az élelmiszer a szántóföldtől az asztalig nyomon követhető legyen. Ebben vannak nagyon jó próbálkozások, vannak nagyon kitűnő fejlesztési ötletek, és a mai informatikai világban úgy gondolom, hogy ez egy valós igény a fogyasztó részéről, hogy minden terméket végig tudjon követni, és ne legyen megszakítva sehol az élelmiszerlánc.
Ezt most még inkább indokolják azok a történések, amelyek különböző járványok és egyebek kapcsán zajlanak, mert nagy biztonsággal csak akkor lehet kimondani valamiről, hogy biztonságos, ha tényleg nyomon követhető a rendszer. Én úgy látom, hogy fizikai értelemben most is meg tudjuk csinálni a nyomon követhetőséget, de hogy ezt mennyire tudjuk bemutatni, és mennyire tudunk ebben marketing- és egyéb eszközökkel élni, az már egy másik része a dolognak, de erre mindenképp nagyon komoly hangsúlyt kell fektetnünk, én azt gondolom.
Egyébként pedig minden olyan programban részt kell vennünk, amely akár a DG Agree, akár az egészségügyi bizottság keretein belül levő dolog, mert meggyőződésem, hogy semmivel sem vagyunk képzetlenebbek, mint Európa többi országa, viszont összefogás nélkül nem működik a dolog, és ezt is látjuk, és erre is találunk nagyon jó példát. Most legújabban például a takarmányozási és energetikai témában úgy tűnik, hogy Szlovákiával lehetne egy nagyon jó kapcsolatrendszert létrehozni. Ez szintén azokból a korábbi egyetemi kapcsolatokból indulna ki, amelyeknek megvan a nagy hagyománya. Ezzel kapcsolatban most már állami szinten is folytatjuk a tárgyalásokat, és megpróbálunk közös európai uniós projekteket benyújtani.
Még egyszer mondom, önálló alapokra kell ezeket helyezni, nem azokra a kutatási és fejlesztési alapokra, amelyek egyébként is minden országnak valamilyen módon rendelkezésre állnak, hanem amelyeknél sokkal nagyobb esély van, ha több ország összefogva próbál ezekben indulni. Láttunk már erre példákat, és úgy látszik, az ilyen típusú összefogásokat a brüsszeli bírálók is sokkal inkább kiemelten kezelik, minthogyha egy-egy ország maga próbálkozik bizonyos ügyekben. Bizonyosan a közös Európa eszmeiségét valahol itt is érvényesíteni akarják.
Én úgy gondolom, hogy ez a terület most, annak ellenére, hogy egy viszonylag fiatal csapat van erre, amely az innovációban talán nem is nagy baj, de ez jó kezekben van. Én előéletemnél fogva nyilván, hiszen bizonyos területeket korábban is felügyeltem, részben kormányzati szinten is, úgy gondolom, hogy valahol a szívünk csücske is ez a történet, de természetesen a tudományos életből jövő ötleteket nagyon szívesen várjuk, és azt gondolom, nyitottak is vagyunk erre, hiszen sok jó példa van arra, hogy átvettünk bizonyos ötleteket.
Nem akarok nagyon előreszaladni az időben, de szerintem a legújabb kormányzati programból, amelynek egyeztetése e héten már elég intenzív szakaszába kerül, a biomassza energetikai program benne van, amelyről szintén úgy gondolom, hogy sok komoly innovációt és kutatást igényel még, hisz messze nincs még a végén a dolog. Ez is például egy olyan kezdeményezés volt, amit az egyik iskolához tartozó kutatóintézet kezdeményezett kormányzati szinten, és most megpróbálunk rá egy kormányzati programot - nyilván sok-sok elemmel kiegészítve, sok-sok területtel kibővítve - felépíteni, hiszen ebben vannak a legjobb adottságaink, de ezt már nem akarom még egyszer hangsúlyozni.
Az írásos anyag természetesen ennél a kiegészítésnél sokkal részletesebb, abban pontosan leírtuk az egész program elemeit, mindent, ezért én azt gondolom, hogy valahol ezen a területen egy ilyen megoldással lehetne tovább haladni. Várjuk a további felvetéseket, véleményeket az eseti bizottság tagjaitól is, akár itt is, de nyilván sokan tudják azt is, hogy én általában nyitott vagyok mindenfajta kétoldalú megbeszélésre is, ha valakinek speciális, egy-egy területet érintően van véleménye vagy elképzelése. Nem szoktunk semmit sem lesöpörni az asztalról, mindennek próbálunk utánanézni, utánamenni.
Köszönöm szépen, ennyit gondoltam vitaindítóként, és várom a kérdéseiket, véleményeiket.
ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr vitaindítóját és az írásos anyagot is. Államtitkár úr többször hivatkozott olyan kutatásra, amely azért lassan megismerhető már és az eredménye is hasznosítható. Az elmúlt 4-5 évben az NKTH-val sikerült a minisztériumnak olyan munkát végezni, olyan munkakapcsolatot kialakítani, ahol, megismerve az agrárium és a vidékfejlesztés igényeit, ezek preferálásra kerültek. Ezt köszönöm az itt jelenlévő elnöknek és elnökhelyetteseknek is, amit nem a protokoll mondat velem, hanem meg kell nézni a kutatást, és lehet látni, hogy ezek hogyan lettek a napi gyakorlatnak részei.
Tessék! Kérdések, hozzászólások lehetségesek. Gógl társelnök úr jelentkezett, de látom, átengedi a szólást, úgyhogy parancsolj!
DR. CSOPAKI GYULA, az NKTH elnöke: Köszönöm, elnök úr. Csopaki Gyula vagyok, az NKTH elnöke. Tavaly ősszel és idén tavasszal is a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal a nemzeti technológiai program keretében az egyik főiránynak hirdette meg az agrárium és az élelmiszeripar témáját. Ez a meghirdetés annyira sikeres volt, hogy mind ősszel, mind tavasszal a pályázatok egyharmada erről a területről érkezett. Kiválóbbnál kiválóbb pályázatok érkeztek, ahogy államtitkár úr nagyon precízen felsorolta a 2. pontban a fő irányokat, és nagyon színvonalas, attraktív pályázatok voltak ezek. Nagyon örültünk ennek, és jelentős összeggel támogattuk is őket, emlékeim szerint 6, illetve 8 milliárd forintot ítélt oda a zsűri. A zsűri, mint mindig, nagy bajban van, mert általában jelentős a túljelentkezés. Reméljük, hogy most ismét hasonló színvonalú pályázatokkal, hasonló színvonalú teljesítményekkel fogunk találkozni.
Magyarország az agrárium és az élelmiszeripar területén történelmi hagyományokkal rendelkezik, kiemelkedő eredményeket ért el. Amennyiben továbbra is úgy látja a kormányzat, az NKTH támogatja, hogy ez kiemelt, hangsúlyos terület legyen. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Gógl képviselőtársunk következik.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót. Nagyon köszönöm magam is ezt az írásos anyagot, ami jól szerkesztett, és azt hiszem, nagyon sok hasznos anyagot tartalmaz. Nekem 5-6 kérdésem, illetőleg megjegyzésem lenne.
Az első a bizottság alapfeladatához és korábbi tárgyalásaihoz kapcsolódik, ahol tisztáztuk azt, hogy az Európai Unió előírásainak megfelelő ráfordítást a kutatás-fejlesztés-innovációs területre nem tudjuk 2010-re teljesíteni, amikorra kellene, hanem csak 2014-re, a megelőző kormányzati program szerint. Azt nem tudom, hogy most, a válságkezelés kapcsán módosul-e ez a határidő, és hogy a belső arányaiban megjelenik-e valamilyen új szempont, ezért erről szeretnék kérdezni, mert azok, akik nyomon követik a költségvetésnek ezt az elemét, azok tudják, hogy a központi költségvetés adja több mint felét ennek az összegnek. A másik felét kellene összerakni részben az ipari megrendelőktől, részben a mezőgazdasági terület megrendelőitől. Szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy milyen nagyságrendű a kutatás-fejlesztés-innováció területén összegszerűségében a mezőgazdasági megrendelők részvétele, hiszen ez jelentős, ugyanis 3 százalékot kellene elérnünk. Hogyan lehet esetleg e téren kitűzni olyan célokat, amelyek nem uniós forrást jelentenek, hanem megrendelői forrásbevonást.
A másik, hogy az agrárkutatás stratégiai irányaival kapcsolatban szeretnék egy kérdést föltenni. Itt végigfut az a tíz fő terület, amit megjelölnek, és van egy olyan, amelyik adódik az alapfoglalkozásomból is, hogy Európa is elindult azon az úton, hogy a kémiai gyógyító anyagoktól visszatért a természeti gyógyító anyagokhoz. Magyarul a gyógynövénykultúra, a nagybani gyógynövény alapanyag-termelés és -termesztés kérdése, ami megoldhatná a kisebb méretű gazdaságok kérdését, sőt olyan földterületek hasznosítását is, amit ma nem hasznosítunk.
A következő, hogy önálló kutatási kihívásokat említ, és itt az élelmiszerbiztonság hangsúlyosan szerepel. Az élelmiszerbiztonságot általában mennyiségi, kvantitatív kérdésként kezelik, és szeretném itt megkérdezni a kutatás-fejlesztés területén a minőség kérdését, mert a világ ugyan élelmiszermennyiségi gondokkal küzd, de Európa, Amerika, amely azért a mi piacunk is, a minőségi élelmiszerkérdést veti fel. Gondolok itt olyan kutatásokra, mint amilyen korábban folyt például Iregszemcsén, ahol a profilaktikus telítetlen zsírsavtartalmú, arachidonsav-tartalmú, azzal növelt tartalmú napraforgó-termesztés történt, a hibridek fejlesztése folyt annak idején, Kurnik akadémikus idejében. Szeretném megkérdezni, most hogy áll ez a kérdés, hogy ne halolajat kelljen ennünk, és kapszuláznunk, hanem esetleg egy jól kifejlesztett napraforgót.
A negyedik kérdésem a biológiai kutatások területén a génbank megőrzésének és a génrendszer stabil megőrzésének a kérdése, illetve a nem génmanipulált, hanem a tenyésztési, termesztési elvekre épülő génszelekciós kutatásokat mennyire támogatja a tárca, vagy sem.
A következő az energiakérdés, az energiaforrásokkal való gazdálkodás. Van-e olyan program, ami a geotermikus energiák fölhasználására irányul? Magyarország ugyanis valahol ebben jól áll, van is rá gyakorlat, de ezt nem láttam az anyagban, hogy ez, mint fejlesztési irányzat, vagy mint kimunkálandó technológiai megújulás szerepelne benne.
Talán lenne még kérdésem azzal kapcsolatban, amit államtitkár úr a legutoljára említett, az egészségüggyel való határterület, az élelmiszerbiztonság kérdése, hiszen a termelés, termesztés, szállítás és végfelhasználás, tárolás kérdéskörében van egy közös feladata az egészségügynek és a mezőgazdaságot irányító tárcának. Itt különösen a tárolás, tárolhatóság kapcsán felhasznált kémiai anyagok kérdésesek, a biológiai értékmegőrzést biztosító adalékanyagok hozzáadása, azok fejlesztése, azok kontrollja itt a kérdés.
Ezek a kérdések vetődtek bennem föl az agráriumhoz tartozó kutatás-fejlesztés-innováció kapcsán. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés?
DARÓCZY ZOLTÁN: Tisztelt Bizottság! A szimpátiám a mezőgazdasághoz azért húz, mert falusi gyermek voltam, de jelen pillanatban nincs sok ismeretem arról, hogy mi a helyzet e téren. Az egyik alapvető problémámmal kezdeném, hogy a magyarországi ipar és a magyarországi mezőgazdaság színvonalát világviszonylatba beágyazva hogyan lehetne jellemezni? Az egyik nyilvánvalóan nem saját tőkével kifejlesztett színvonal, a másiknál, mármint a magyar mezőgazdaságban pedig tudomásom szerint igen kevés a külföldi tőke; bár az élelmiszeripart, ha ideveszem, akkor már jelentősebb. Mégis, hogyan ítéli meg államtitkár úr ezt a helyzetet, hogy milyen színvonalú a mi magyar mezőgazdaságunk, akár még a régióban elhelyezkedve is, hiszen ez is érdekes dolog lehet, számomra legalábbis.
A másik kérdésemet elsősorban Romány Pál vagy mások cikkeiből szedem. Mi okozta, és van-e ebből kilábalás, van-e ennek esetleg K+F-vonzata, hogy az állattenyésztésünk ilyen állapotba került? Romány Pál ezt úgy írja le, hogy egy traktor, egy tehén a mai magyar állapot. (Gőgös Zoltán: Azért ma már ennél több. - Daróczy Zoltán: Melyik több? - Gőgös Zoltán: A tehén.) Mindenesetre ez egy izgalmas kérdés számomra.
A következő kérdésem lehet, hogy nem az innováció része, hanem inkább a politikai innováció része, de vegyük észre, hogy valamilyen értelemben arra is szükségünk van. Magyarországon hogy néz ki a földbirtokrendszer? Ez mennyiben gátja esetleg annak, hogy innovatív és alkalmazkodóképes mezőgazdaságunk legyen, vagy akár az egész élelmiszeripar területét egybevéve.
Mikor várható államtitkár úr szerint az, hogy nagyobb külföldi tőke fog beáramlani a magyar mezőgazdaságba? Mik azok a feltételrendszerek, amelyek a közeljövőben esetleg az európai uniós tagság és egyéb, mondjuk a válság miatt is olyan állapotba kerülünk, hogy mondjuk, megérje egy erősebb tőkebefektetés Magyarország irányában.
Az elhangzottakkal kapcsolatban örömteli, hogy az NKTH-pályázatoknál ilyen nagy az érdeklődés a mezőgazdaságot, az agrár innovációt érintő kérdésekben, mégis motoszkál bennem egy nem biztos, hogy korrekt kérdés, de azért megengedem magamnak. Milyennek ítéli meg, államtitkár úr, a magyar felsőoktatás színvonalát az agrárvonalon? Az agrár felsőoktatás - itt vannak szakemberek, majd kisegítik esetleg államtitkár urat - milyen színvonalú jelen pillanatban? Van elképzelésem bizonyos dolgokról, de nem biztos, hogy ez helyes, ezért örülnék neki, ha pozitív irányú lenne a válasz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretném kérdezni, hogy van-e további kérdés képviselőtársainktól, meghívott vendégeinktől? Tessék, parancsoljon!
DR. LIPPÉNYI TIVADAR, az NKTH elnökhelyettese: Államtitkár úr említette, hogy a válság utáni időszakban mennyire fontos lesz ennek a területnek a szerepe, ezt szeretném megerősíteni azzal, hogy az látszik igen-igen sok helyen, nemcsak Magyarországon, máshol is, hogy az erőforrásokkal való gazdálkodás, és azok a kutatások, amelyek ehhez kapcsolódnak, nagyon intenzíven megindultak, folytatódnak, vagy nagyobb hangsúlyt kaptak. Az NKTH a kezdetektől fogva ennek a területnek nagy figyelmet és nagy hangsúlyt szentelt. Elég utalni itt arra, hogy a tudásközpont programban jó néhány olyan tudásközpont jött létre, amelyik e terület egyik vagy másik részét műveli. Ez már egy kicsit talán válasz is az előbb felvetett kérdésre. Például a főiskolákhoz kapcsolódó tudásközpontok két, sőt három területen igen-igen kiváló eredményeket értek el, amelyek olyan nagyon fontos új területekhez köthetők, mint a funkcionális élelmiszerek kutatása, élelmiszerbiztonsági kérdések, vagy éppen a megújuló energiákkal kapcsolatos kutatások. Úgy gondolom, hogy ezeket a programokat a továbbiakban is folytatni kell.
Nyilvánvalóan a válság utáni időszakra felkészülve meg kell azt nézni, hogy melyik az a terület, amelyben a versenyképességünket, az új esélyünket növelni tudjuk. Ebben szintén egy olyan tevékenységünkre szeretném felhívni a figyelmet, amelyről itt nem esett szó, de nagyon fontos a hazai K+F- és innovációpolitikában, ez pedig az, hogy nemzetközi együttműködéseinket hogyan intézzük ezen a területen. Talán pont az agrárvonal az egyik példa arra, hogy az egyik nagyon jelentős ilyen nemzetközi együttműködésünk a Kínával való közös kutatás-fejlesztési program, melynek kapcsán vannak olyan programok. Elég utalnom itt a szarvasi kutatóintézetre, és ott egy vállalkozás programjára, akik most már egy nagyon sikeres vállalkozást indítottak Kínában, és ebben természetesen azokat a forrásokat, amelyeket mi tudtuk a rendelkezésükre biztosítani, azokat jól és eredményesen használták fel.
Hasonlóképpen ugyanígy lehet egy másik területet is mondani, amelyik még csak elindult, de érintőlegesen érinti ezt a területet, ez pedig megint csak a részben már említett drogok és gyógynövények alkalmazása. Ez viszont egy jóval szélesebb terület, az alternatív gyógyászat területe, amely éppen a kínai-magyar együttműködés kapcsán egy nagyon jó, új lendületet kapott.
Tehát úgy vélem, hogy van helyünk, van esélyünk ezen a területen működni, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban ez az együttműködés hasonlóan jó eredményeket tud felmutatni. Számomra nagy élmény volt, és ezzel fejezném be, hogy részt vettem valamennyi eseményén ennek az agrárinnovációs kerekasztal konferenciasorozatnak, és magam is számos olyan jó impulzust kaptam, amit aztán a munkámba be tudtam építeni. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Tatai-Tóth András!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már Daróczy professzor úr a felsőoktatást bekapcsolta a beszélgetésbe, én azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan alakult az agrár kutatóintézetek sorsa. Egy időben ugyanis sok feszültség jelentkezett ezen a területen. Biztosított-e a kutatói utánpótlás az agráriumban?
Részt vettem egy szakközépiskolai tanácskozáson, ezzel kapcsolatban azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy az a szakközépiskolai hálózat, amit fenntartanak, az hozzájárul-e esetleg a kutatói utánpótláshoz, azaz továbbtanulnak-e a minisztérium által fenntartott szakközépiskolákból az agrár felsőoktatásban a fiatalok? Ezt szerettem volna megkérdezni, illetve azt, hogy ezeknek az intézményeknek a jövője biztosított-e a jelenlegi formában. Köszönöm szépen.
CSIKAI MIKLÓS: Csikai Miklós vagyok, és meghívottként, a téma iránt elkötelezettként tennék fel két rövid kérdést államtitkár úrhoz. Az itt ismertetett pályázati stratégiának - egy kicsit kapcsolódva Tatai-Tóth András képviselő úrhoz - megvannak-e a kellően megalapozott, biztosított szakmai hátterei? Az ezt támogató pénzforrások összege megvan-e? Sokfelől halljuk ugyanis, hogy a kutatás-fejlesztés, a támogatások tekintetében, mint hogyha egy kicsit visszaszorult volna ez.
A másik egyszerű kérdés: kiemelte az alkalmazott kutatások szerepét, de mégis megkérdezem, távlati szempontból az alapkutatásokra mennyire tudnak figyelmet fordítani? Köszönöm szépen.
Gőgös Zoltán válaszadása, reagálása
ELNÖK: Államtitkár úr, parancsoljon!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Igen, köszönöm. Elnök úrnak mondanám, hogy ebben az évben, ahogy a teljes minisztériumi intézményrendszer, nyilván ez a minisztérium sem vonhatta ki magát a megszorítások alól. Nagyjából 10 százalékos mértékű megszorítás volt, amit mi megpróbálunk az egyéb pályázati lehetőségekből pótolni, és úgy tűnik, hogy ez nem lesz sikertelen. Ezen belül az idén nagyobb forrás lesz például a génbankokra, részben parlamenti közreműködéssel. Erre ki is írtuk a pályázatot, és ennek van például kutatási része is, nemcsak fenntartási, hanem egyéb fejlesztési része is.
Itt azért egy dologra figyelni kell, hogy most már léteznek európai szintű génbankok is, ezért azt kell majd megnéznünk, hogy amit ilyen szinten megőrizni kívánunk, annak tipikusan magyar ügynek kell lennie. Olyanokat ne próbáljunk ebbe berakni, amire uniós forrásokból központi génmegőrzés van, hiszen Európa, ha heterogén is sok tekintetben, de nagyon sok olyan genetikai állomány van, amely egyetemleges, használható. Erre van sok példa, hogy Európa is fejleszti az ilyen típusú tevékenységét, és ehhez mi hozzá is járulunk a magunk módján.
Az egész rendszer nagyjából 1,5-2 milliárd forinttal működik, de ezt azért nehéz szelektálni, hogy ebből mennyi a kutatás konkrétan, mert sok intézetünk, intézményünk van, és mert most néhány átkerült más működtetésbe, nekünk még maradtak saját kutatóintézeteink. Itt például a HAKI megemlítésre is került, ahol szintén komoly tőkebevonás van, és talán a legnagyobb, érdekes módon pont a távol-keleti megrendelések kapcsán.
Említésre került a céges vonatkozás is. Mondtam az elején, én ebben látom egyelőre a legnagyobb problémát, hogy a szakmában leginkább KKV-k vannak, viszonylag kevés a viszonylag nagy kapacitású cég, és ez még majdnem az élelmiszeriparra is igaz. Ha klasszikusan nagyban gondolkodnánk, olyan nem nagyon létezik nálunk. Mi nem akarjuk terhelni a vállalkozásokat, de vannak például klaszterek, konferenciaközpontok alakultak, és ilyen van például Gödöllőn, ami pont a megújuló energiákkal kapcsolatos. Ebben nagyon komoly magánrészvétel van, és a nagy integrátorok igazából - főleg a vetőmagkutatásban és egyébben - minden évben szoktak bizonyos megrendeléseket adni, de ez nagyjából ezzel le is rendeződik. Ez igaz például a napraforgóra is, ott is látható valamilyen szintű magántőke-bevonás.
Egyébként azt el tudom mondani ennek kapcsán, hogy az általunk előállított vetőmagok, napraforgó minden paraméterében nagyon kiváló. Egyetlenegy paraméterében nem, és ezen is el kell gondolkodnunk, hogy például a napraforgó a megújuló energiahordozó célra nem igazán alkalmas. Ami persze nem is baj, mert akkor csak van egy olyan növény, amelyik klasszikusan élelmiszeripari célra felhasználható; pont a zsírsav- és egyéb összetétele miatt nem alkalmas. Egyébként arra is folyik kutatás Iregszemcsén, hogy olyan fajtát kutassanak, ami annak az európai szabványnak megfeleljen, ami persze azért lett ilyen, mert a repcelobbi kilobbizta, hogy csak repcéből lehessen, pedig a dízelmotor, gondolom, nem igazán reklamálna akkor sem, ha abban napraforgóolaj lenne, de ez egy kicsit messzebbre vezet. Viszont, ameddig ezek a szabványok élnek, meg kell próbálni ezekhez igazodni.
A gyógynövény kapcsán: több próbálkozás történt már gyógynövényügyben. Általában abba szaladnak bele az ilyen területet elindítani vagy bővíteni akarók, hogy nem nagyon van piac. Úgy tűnik, hogy a nagy kínai nyomulás, mint mindenben, ebben is próbálja letenyerelni klasszikus piacainkat. Ennek ellenére két olyan program is van, amelybe, mindkettőbe belepasszol a gyógynövény. Az egyik a diverzifikáció, tehát az a része, amikor például a kisebb kapacitású termelőknek a más irányba való terelését, illetve a klasszikus tevékenység mellett való egyéb tevékenység végzését ösztönözzük. Ez most nyáron fog indulni, ebbe egyértelműen beletartozik a gyógynövénykultúra ilyen típusú fejlesztése.
Továbbá a versenyképes agráriumprogram, amely növénytermesztés-fejlesztési program, abba is lehet pályázni, főleg a feldolgozási részére, mert ennek van természetesen egy alaprésze is, hiszen ennek az egyik része begyűjtési, másik része termesztési típusú. Nem egy, hanem 3-4 próbálkozás is volt, amikor nagyobb integrációban szerették volna az ehhez a területhez értők, az ezzel foglalkozók ezt elterjeszteni. Még úgy ahogy, talán közmunkaügyekben is tudtunk volna segítséget adni, mert ez egy jó terület lenne most akár az "Út a munkához" programban is, hiszen szabadban végezhető, egyszerű tevékenység ennek begyűjtése, de piaci korlátokba szaladtak bele, ezért a legtöbben letettek erről. Van egyébként ilyen terület, de messze nincsen kihasználva az ebben rejlő lehetőség, ebben abszolút egyetértek az elnök úrral.
A génszelekciós kutatások: egy kicsit nagyobb a hangja annak a körnek, aki a GMO-s kutatásokat viszi, és ebben látja a jövőt. Ebben viszonylag politikai konszenzus van az országban, meggyőződésem, hogy nagyon helyesen, hiszen Magyarországnak az az érdeke, hogy a GMO-t, ha lehet, akkor kerüljük el minél tovább, hiszen már látjuk például a vetőmagügyekben, hogy mekkora előnyünk van. 25 százalékkal nagyobb áron lehet eladni azokban az országokban a vetőmagot, és van, aki kifejezetten csak így vásárolja meg, ha rá tudjuk írni, hogy ez az ország GMO-mentes.
A szelekciós kutatások a saját kutatóintézetekben nem folynak, azok az MTA kutatóintézeteiben folynak, ami nyilván időigényesebb sokkal, mint a GMO-s kutatások. Amire most próbálunk különböző ösztönzéseket adni, és még innovációs díjakba és egyébbe is sikerült egy-kettőt bevinni - mondjuk, pont nem a miénk lett, amit a professzor úrék kaptak, hanem az oktatásé, de ez teljesen irreleváns ilyen szempontból -, mert egy árpafajta nemesítése történt meg. Ez abba az irányba megy el, és talán ez a legfontosabb irány most, a klímaváltozáshoz igazodó növényeknek az ügye. Én azt látom, hogy most már tudunk modellezni kutatóintézeteinkben olyan prognózisokat, hogy nagyjából 50 évvel későbbre tudnak a növényeknél prognosztizálni, hogy mi várható, és aztán az e modellekhez igazodó növényeknek a nemesítése zajlik.
Szerintem az öntözésfejlesztés mellett ez a legfontosabb, hogy szárazságtűrő növényeket hozzunk, mert a termőföld önmagában nem lesz elég. Erről nem beszéltem az elején, de azt hiszem, hogy ez egy nagyon komoly terület. Önmagában az öntözés fejlesztése is egy komoly kutatási terület, hiszen a víztakarékosság is rendkívül fontos, és nem mindegy, hogy milyen módszereket alkalmazunk. Ennek kapcsán elindult a világban egyfajta termeltetési hullám, amikor azok az országok, ahol már most szinte nincsen termőföld, és gazdagok - ezek főleg az olajban gazdag arab országok -, próbálnak céltermelési ügyekre rávenni olyan országokat, ahol ilyen van. Nem arról van szó, hogy most mi majd eladjuk a termőföldet majd az araboknak, hanem arról, hogy akár 30 éves szerződéssel is egy-egy országnak az élelmiszerellátásába fixen beszálljunk. De ehhez is tartoznak bizonyos fejlesztési ügyek, mert nem ugyanazok az elvárások például a különböző gabonafélék irányában az oda kikerülő növényeknél, mint amiket klasszikusan mi használunk. Tehát ez is egy nagyon jó kutatási terület, és ebben folynak is kutatások.
A geotermikus energiahasznosítás nem tipikusan mezőgazdasági téma. Annyi igen, hogy a végeredményét mi használhatjuk, de már leginkább másodlagosan. Tehát én azt gondolom, elég nagy csatában voltunk, vagyunk, most már talán majd túl leszünk rajta, ami nagyon gátolja ezt, ez a visszasajtolás téma. Itt változni fog a szabály, ami meggyőződésem, hogy csak egy magyarországi vagy fordítási hiba, vagy túlértelmezése egy európai uniós szabálynak. Most úgy tűnik, hogy ezt a törvényben le tudjuk rendezni, igaz, hogy képviselői indítvánnyal, de talán túl leszünk rajta.
A mezőgazdasági célú hasznosításnál nem fogjuk előírni ezt a kötelezettséget, ugyanis iszonyatos kincs van a kezünkben, és senki nem érti, főleg az ezen a területen dolgozók, hogy miért vannak más paraméterek előírva mondjuk, a fürdő- és termálvíz egyéb hasznosítása kapcsán, mint a mezőgazdasági célú hasznosítás kapcsán, amikor gyakorlatilag ingyen energia van a kezünkben, nem is kis kapacitásokkal. Én is más kategóriába sorolnám például az erőművi hasznosítást, ráadásul ez egy elég speciális ügy is, de ott is van annak a másodlagos hasznosítása kapcsán mezőgazdasági lehetőség.
Magunkra vettük ezt az ügyet, hozzátéve, hogy ez inkább egy tipikusan energetikai feladat lenne, de úgy tűnik, nekünk fontosabb, mint másnak, ezért is álltam az élére például az ilyen típusú törvénymódosításnak.
Az élelmiszerbiztonságról én is említést tettem. Megmondom őszintén, hogy a mostani vevői szokások kapcsán az, hogy mi az élelmiszerek beltartalma, nyilván fontos, mert mérgező nem lehet, egészségre káros sem lehet, de nagyon nehezen sikerült újra visszahozni például az ízt, mint marketingfogalmat. Egyszerűen elmentek az élelmiszerfogyasztói szokások, nyilván azért, mert a hosszú láncokon keresztül a szállítási és egyéb ügyek arra késztették a termelőket és az ezzel foglalkozókat, hogy a legjobb csomagolás és szállíthatósági paraméterekre menjenek rá, és ez volt például a kutatás egyik fő iránya, hogy az egalizálás lehetőségét hogyan csinálják meg. Most már azért visszakerült az íz, a zöldségeknél tipikusan most, talán egy-két éve, és innentől kezdve nyilván nagyobb terünk nyílt, mert azt mindenki tudja, hogy más ízű dolgokat lehet csinálni akár szabadföldi, akár félig nyitott fóliás termesztésben, mint egy teljesen zárt, naptól elzárt környezetben.
Nekünk most elég kötött a pályánk az adalékanyagoknál, de ugyanígy ideértem én a vegyszereket is, hogy miket használunk például bizonyos termesztési dolgokhoz, hiszen az Európai Unió ezt viszonylag szigorúan szabályozza. Egyetlenegy szívfájdalmunk van, és ezt mi nagyon sokszor elmondjuk, hogy kemény versenyhátrányt okoz nekünk az, hogy a harmadik világban zajló termelés nincsen ugyanolyan kontroll alatt, mint az Európában folyó termelés. Az Európai Unió nem tudja érvényesíteni azokat a szigorú előírásait, amelyekről én úgy gondolom, egyébként helyesek, csak hogyha ez így marad, és mondjuk, uram bocsá' mégis csökken 2013. után a mezőgazdaság támogatottsága - most ez tartja ugyanis versenyhelyzetben a harmadik világgal -, akkor nagy bajban leszünk. Ugyanis, ha mások az előírások, akkor nem lehet bakancsban versenyezni futócipővel szemben.
Ezt gondolom, nem kell különösebben magyaráznom. Ez egyébként nemcsak a növénytermesztésnél, hanem az állattenyésztésnél is így van; elég sok szó esett itt az állattenyésztésről is, de arra majd később kitérek. Most nekünk ez gyakorlatilag tehát kényszerpálya, egyébként pedig a két minisztérium között ilyen szempontból a kapcsolat teljesen rendben van. Az a fajta vita, hogy kinek, mi a szerepe, meddig tart, hol, erről úgy gondolom, sikerült egy olyan optimális arányt meghúznunk, hogy az élelmiszerbiztonság a miénk, az élelmezésügy tisztán a humánegészségügyé, mert azt jól elválasztható határral el lehetett rendezni. Megmondom őszintén, a mostani személyi összetétele is olyan a dolognak, hogy kevésbé van konfliktus, mint néhány évvel korábban volt.
A minőségről volt még szó, de azt hiszem, erre utaltam, a napraforgó kapcsán került elő. Azt azonban még tudni kell, hogy például a gabonafélékben a mi minőségeink nagyon jók. Nem véletlen, hogy a tavalyi, viszonylag csapadékos európai nyár kapcsán majdnem mindenhová javító minőségnek vitték ki a magyar búzát, még azt a búzát is, amelyik egyébként nálunk nem lett volna javító minőségű. Egyébként most is folyamatos a kereslet rá, ezért úgy gondolom, ezen a vonalon mindegyik kutatóintézetünk nagyon jó munkát végez, és hagyományosan tartja azt a színvonalat, amit korábban csináltunk.
Milyen a külföldi tőke aránya az ágazatban? Az élelmiszeriparban nagyon nagy, hiszen annak egy része nem most, hanem korábban alakult így, a klasszikus mezőgazdasági tevékenységben viszont nem jellemző. Nem mondom, hogy nincs, mert van, de nem ez a főcsapás iránya. Ennek egyik oka összefügg a földdel is, hogy nagyon nehéz úgy befektetőket találni, hogy nincsen a termelőalapoknak megfelelő biztonsága, hiszen ezeket általában feles törvények szabályozzák. Ebben viszont nincsen politikai konszenzus. Egyszerűbb lenne az élet ilyen szempontból, hogyha kicsit kivonulna a politika ebből a területből, és megpróbálna a szakmára hagyatkozni bizonyos ügyekben. Az, hogy mi az uniós csatlakozás után például Szlovákiával és Csehországgal bizonyos ügyekben versenyhátrányba kerültünk, annak ez az egyik oka. Ott nagyon komoly fejlesztések zajlottak, főleg állattenyésztési fejlesztések a technológiában, de ott nincsenek ilyen kötöttségek, ott viszonylag szabadabb a termelőalapok megvásárlása is.
Én azt gondolom, hogy ezzel az európai uniós programmal - és akkor itt arra is utalnék, hogy milyen a színvonalunk, ami 1300-1400 milliárd forint, és ennek a felét mi az állattenyésztésre akarjuk fordítani -, ha nem is a high-tech-et érjük el mindenben, de nem leszünk versenyhátrányban az állattenyésztésben sem. Most a fejlesztések ugyanis abba az irányba mennek, hogy minél modernebb, minél energiatakarékosabb legyen a dolog. Egy dolgot viszont ez fölvet, és ezzel is szembesülni kell, hogy az agrármodernizáció - ez igaz a növénytermesztésre és az állattenyésztésre is - további foglalkoztatás-csökkenéssel jár. Tehát ha nem találunk új területet, amivel az itt felszabaduló munkaerőt fölszívjuk - és én a megújuló energiát pont egy ilyen területnek látom, mert annak vannak bizonyos részei, ahol az élőmunkát nem lehet kiváltani, ilyenek az ültetvények és egyéb ügyek -, akkor nagy bajban leszünk, mert lehet, hogy versenyképesebb alapanyagot állítunk elő, csak lényegesen kevesebb emberrel. A versenyképességnek az is az egyik feltétele, hogy minél kevesebb bérköltséggel csináljuk meg ugyanazt, minél kevesebb abrakkal. Ez nyilván azt is jelzi, hogy még többet fogunk exportálni az abrakalapanyagokból, mert kevesebbet fog fölvenni az állattenyésztés, úgy, hogy közben nem biztos, hogy csökken a kibocsátása.
Miért van ilyen mélyrepülésben az állattenyésztésünk? Egy dolgot látni kell, hogy a korábbi nagy állatlétszámok úgy álltak össze - ez a sertésre különösen igaz volt, de nagyjából a szarvasmarhára is -, hogy egy jól integrált háztáji termelés működött egy viszonylag szervezett nagyüzemi termelés mellett. Ez gyakorlatilag megszűnt. A sertésállomány soha nem tudna lenni 10 millió darab nagyüzemi kategóriában, ugyanis ott mindig fele-fele volt a nagyüzemi állomány meg háztáji integráció. Ez megszűnt, ez már nincs. A tejelő tehenészetből még 10 százalék sincs magántulajdonban, úgymond a kiskapacitásoknál. Itt az kényszeríttette ki ezt a lépést, hogy azokat a szigorú paramétereket, amiket előírtak a tejminőségnél, egyszerűen lehetetlen volt ilyen kapacitásokkal produkálni, és erről sok szó hangzott el mostanában.
Románia például a 13. helyen állt az élelmiszerexportunkban korábban, mielőtt csatlakoztak volna az Európai Unióhoz. Most ott tartunk, hogy pariban van Németországgal, aki mindig első volt, mint célország - '90 után, ezt így kell érteni -, ami annak a következménye, hogy az ottani nagyon elaprózott termelési szerkezetből - az állattenyésztésükre ez ugyanígy igaz - nem tudták azt a minőséget, azt a paramétert teljesíteni, ami az ott is kialakuló élelmiszerlánc-rendszernek kell. Gyakorlatilag most már a nagy, komoly vágóhidak, Európa egyik legnagyobb kapacitású vágóhídja szinte csak magyar disznót vág, mert nem tudja azt a minőséget produkálni, amiből ő exportképes terméket csinálna.
Igaz ez a tejre is. Most úgy néz ki, hogy a tejfeleslegünk levezetésének egyik célterülete Románia, ugyanis nem tudja produkálni a 400 ezres sejtszámot meg a 100 ezer alatti csőszámot az, aki kézzel kannába fej, és mondjuk, még az utcán van két órát a tej, mire a hűtőbe kerül. Ezt is pontosan tudni kell. Csak hozzáteszem, hogy mi ugyanezt a paramétert, vagy ennél még jobbat a '80-as évek közepén is tudtunk produkálni, tehát nekünk azért nem okozott akkora traumát az ilyen típusú előírások változása, mert megvoltak ezek a kapacitásaink.
Én most azt látom, hogy a technológiai, technikai modernizációban szerintem nem vagyunk igazából elmaradva, hogyha valaki megnézi, hogy milyen gépparkkal dolgozunk, láthatja. Ami kicsit talán lassabban jön át, és itt az oktatásnak is van szerepe - és elnézést kérek, hogy kicsit kalandozok a válaszadásban, de minden összefügg mindennel, úgy gondolom -, hogy azok a nagyon korszerű energia- és földkímélő technológiák, amiket én sem tudtam annak idején, gépészként elfogadtatni az agronómusaimmal, amelyek kisebbnek tűnnek, de sokkal energiatakarékosabbak, hatékonyabbak, mert valahogy nem illettek be a klasszikus magyar nagyüzemi modellbe. Helyette mi csináltunk disztrillert, amelynek a kombinátora 8 méter széles volt, és minden évben szántottunk jó nagy traktorokkal, mert ez volt a lényege a dolognak.
A jó nagy traktorok most is kellenek, csak azt kell megnéznünk, hogy mit tud csinálni, mondjuk egy egymenetes vetés, ahol kímélem a talaj szerkezetét is, de főleg a vízháztartását, ami a mai világban nagyon fontos, ahhoz a technológiához képest, amit annak idején tanítottak a felsőoktatásban. Tehát ebben a részében biztos, hogy nagyobb szerepe van a most kijövő új generációnak. Talán ők hamarabb váltanak, mert lehet, hogy ők a gazdaságossági részét jobban figyelik, mint amit mi figyeltünk annak idején. Egyszerűen azt mondta az agronómus akkor, hogy ekkora területet nem lehet ezzel megcsinálni. Biztos, hogy meg lehetett volna csinálni, akár fele pénzből is, csak egyszerűen nem erre voltunk szocializálódva. Ezekben biztos, hogy le vagyunk maradva. De azt is látom, hogy az amerikai nem biztos, hogy nálunk mindenre jó.
Én abban látnám az oktatás szerepét, hogy nyisson egy kicsit a világra, és lássa, hozza azt is a gyerekek tudatába, amit a lassan kikopó, az előttem járó, vagy akár az én generációm is nagyon nehezen tud átvenni, mert nem ebben nőttünk fel. Hiába tetszik, jó és szép is, de nagyobb beruházásigénye van, és ezt is tudni kell, amit nyilvánvalóan meg kell finanszírozni. De ha ezt nem csináljuk, akkor nehezebb lesz tartanunk a versenyt, ez teljesen biztos.
Az élelmiszeriparra is ki kell térnem: túlkapacitásaink vannak, meg kell, hogy mondjam, bizonyos ügyekben, és a túlkapacitások viszont gazdaságtalanul működnek. Ez a baj, hogy mindig az a példa jár az élen, hogy 20 millió dán disznót levágnak 8 vágóhídon, abból kettő vagy három vágóhídon levágják a felét, míg nálunk nincsen 1 millió darabos vágóhíd, és valahol ott húzzák meg a határát a környezetterhelésnek, az energiahatékonyságnak, munkaerő-hatékonyságnak, hozzátéve, hogy teljesen más szisztéma szerint végzik ezt a tevékenységet. Ott is kell egyfajta váltás. Ők negyedelnek, és utána rábízzák majd a piacra, hogy mit csinál abból az állatból, mi meg mindig a készfeldolgozásra megyünk, és ezért van ennek viszonylag nagyobb élőmunka-igénye. Ezt nem fogjuk megúszni, én azt gondolom, hogy erre föl kell készülni, hogy ez Magyarországon is be fog következni.
Az élelmiszerrel kapcsolatban is kiemelném az oktatás szerepét, mert úgy látom, mi nagyon hagyományos módon képzünk, viszont időnként új dolgokat is bele kell vinni a képzésbe. Lehet, hogy nem is biztos, hogy ez az oktatás gondja, hiszen én is megörültem, amikor a fészerben találtam egy olyan krumpli-ültetőgépet, amit nálunk még oktattak a főiskolán, de a cégnél 20 éve nem használták. Úgy látom, hogy azért ennél kicsit jobb a helyzet, főleg a tanüzemek fejlesztése kapcsán, mert aki akart, a felsőoktatási intézmények közül legalább ugyanazt a technológiai színvonalat el tudta érni, amit maga a szakma használna. Az a nagy baj, hogyha még azt sem éri el. Az lenne a legjobb, ha egy kicsit előbbre járna, de ez azért mindenhol nem sikerült, ahogy én látom az iskoláinkat.
Hasonló bajban vagyunk középszinten is, ahol ugyanez a gondunk. Univerzálisabb emberek kellenének, főleg, miután kialakult egy magángazdasági rendszer nálunk is családi alapon. A nagyüzemek igénylik a specialistákat, erre is kell egyfajta képzés, és már középszinten is szerintem, de a farmtípusú tevékenység nem a specialistát igényli, hanem a kevésbé túlképzett, de azért általában ismeretekkel rendelkező embereket. Erre nem biztos, hogy megvan a megfelelő emberlétszám.
Én azt hiszem, ezt akkor tudjuk megcsinálni, ha sikerül azt a dolgot, amit az oktató-kutató kollegák folyamatosan mondanak, hogy ha egy kézben lenne egy-egy régióban ez a történet, akkor ez jobban menne. Egyrészt jobban igazodna a helyi igényekhez, másrészt egymásra épülő oktatásnál még mindig jobb, mint hogyha szanaszét van, és nincs harmonizáció a kettő között. Nem biztos, hogy az a rendszer, amit mi létrehoztunk, az a legjobb. Ebben professzor úrral vitatkozunk, illetve nem is az, hogy vitatkozunk, hanem a TISZK-eknek nem volt más oka, mint az, hogy egyébként a szakképzési hozzájáruláshoz nem fértek volna hozzá. Ezért viszont nem biztos, hogy föl kellett volna mindent borítani, viszont ebbe nem belépni, nekünk is óriási bűn lett volna, és mégis megcsináltuk a magunk rendszerét.
Hozzáteszem, abból viszont nem akarunk engedni, hogy a képzés döntő része legalábbis a mi saját oktatóintézeteinkben, iskoláinkban még mindig agrár. Ugyanis a vége az lesz, hogy miután ez nem éri meg leginkább, és erre lesz a legkevesebb igény, lesz ott mindenféle képzés, a kézilánytól a pincérig, csak éppen növénytermesztő nem. Most van egy olyan időszak, amikor éppen nem kell, csak azt is látni kell, és én megdöbbenve láttam, hogy 60 év körül van az ágazatban az átlagéletkor, és innen előbb-utóbb ki fognak lépni emberek, és nem tudom, hogy ki lesz, aki a helyükbe lép.
Ez igaz a nagy cégek menedzselő rétegeire is, mert látom, hogy velem együtt öregszenek, és azt is látom, hogy a magángazdaságoknál is egyre inkább kellenének a jól képzett szakemberek. És itt föl is merült egy kérdés, hogy kutatói oldalon tudjuk-e ezt elősegíteni. Van az MTA-val nekünk egy közös ösztöndíjunk, amit közösen finanszírozunk, és tipikusan kutató irányban segítünk olyan tehetséges fiatalokat, akik majd visszajöhetnek a mi rendszereinkbe. Szerintem ez jó, de nem tudom, hogy lehetne-e ezt tovább bővíteni, vagy nem, de erről a mi megállapításaink jók.
A pályázatok megalapozásához szükséges szellemi kapacitások: én azt hiszem, hogy ezzel rendben vagyunk. Én úgy látom, hogy van egy olyan mag, aki minden területen képes felnőni, uniós szinten is, ezekhez a feladatokhoz. Legalábbis, akik bírálják, azt mondják, hogy ezek színvonalas munkák, ezért ebben én nem látok problémát. Itt utalás történt, és a HAKI-t én is említettem, hogy vannak olyan kutatóbázisaink, amelyek próbálják kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek a világ fejlődésében és a feltörekvő világban vannak.
Nekem is volt szerencsém Kínában járni, és láttam, a kukoricánál ők most kezdenék el azt az integrált szisztémát, amit mi a '80-as vagy '70-es évek végétől csináltunk. Csak ott is az a probléma, hogy ha van egy ilyen válságos időszak, mint amilyenben ők is benne vannak, és ha újra visszamennek falura az emberek a városból, a gyárból, akkor újra az egy hektár földet kell majd kapával megművelniük, és nem biztos, hogy a legkorszerűbb technika kell, mert egyébként nem tudnak velük mit csinálni. Indiában ugyanez a probléma, de azért látszik, hogy van ilyen típusú igény, és úgy gondolom, hogy ezekre a helyekre nekünk se biztos, hogy a nagy tömegáruexportban kell gondolkodni, hanem leginkább a szellemi exportban, és a nagyobb hozzáadott értékű árukban - vetőmagokban, tenyészállatokban és egyébben -, ami kibírja az ilyen típusú távolságot.
Azt mondtam, hogy kannás bort ne vigyünk, mert annál jobb boraik vannak, ezért ennek nincs semmi értelme. Viszont szívesen adnak telepítési területet, hogy telepítsünk szőlőt, ahogy a franciák és az olaszok már ott vannak, mert ízlik nekik a bor. Szeretik a magyar borokat, de nem bírja ki ez a borár, hogy mi oda tömegével vigyünk bort, azt viszont nem zárja ki, hogy a mi borászaink, ha látnak ott fantáziát - ahogy a francia meg az olasz - menjenek ki, és a klasszikus kínai szőlőterületeken csináljanak olyan tevékenységet, ami ott megvalósítható, olyan fajtákból bort, amilyenek ott nincsenek.
Köszönöm szépen a véleményeket és a kérdéseket. Megpróbáltam válaszolni valamennyire, bár kicsit kalandozva, mert sok átfedés volt a kérdések között. Amire nem tudtam válaszolni, lehet olyan, akkor elnézést kérek. Ha valaki fölveti újra, vagy tudok rá válaszolni, ha nem, akkor visszajelzünk valamilyen módon, esetleg írásban.
ELNÖK: Államtitkár úr, köszönöm szépen. Kérdezem, elfogadható-e a válasz. (Nincs jelzés.)
Két kiegészítést szeretnék még tenni az elhangzottakhoz. Természetesen mi vívjuk a csatáinkat folyamatosan, és nem is akartam itt feltenni ezt a kérdést, de örülök, hogy államtitkár úr is azt vizionálja, hogy régiónként a szakmunkásképzőktől a BSC-képzésig azonos szakmaismerettel lehet versenyképes agráriumot létrehozni, ez véleményünk szerint nagyon fontos.
A másik csak egy megjegyzés, hasonlóan gyakorló gazdaként emlékszem arra az időszakra, amikor Magyarország fehérjében önellátó volt. A főiskolának nincs hozzá kapacitása, nem is fogunk ebben indulni, de természetes, hogy ez a kutatás nagyon fontos. Fehérjeexportáló ország voltunk a '70-es években, és komoly hozzáadott értéket tudtunk előállítani. Mivel egy kutatás-fejlesztés-innovációs eseti bizottságban vagyunk, egy mondatot azért hozzátennék ehhez, mert gyakorlatilag Magyarországon voltak az első hibrid lucernafajták, és ez akkor mind Európában, mind a világon kiemelt fontossággal bírt.
Csak azért mondtam el, ha már a történetiségről szó esett. Ezért én úgy gondolom, hogy mindaz, amit Gógl Árpád társelnök úr felvetett a gyógynövényekkel kapcsolatban, az nagyon fontos, hiszen természeti adottságai alapján lehetett Magyarország a gyógynövényben is egy olyan terület, ahol nagy hozzáadott értékkel tudtuk ezt megtenni, hasonlóan az erdei termékekhez. Ezt csak azért mondom, mert ma már tudjuk, hogy a rendszerváltáshoz viszonyítva 600 ezer emberrel dolgozik kevesebb a mezőgazdaságban. Ha azt nézzük, hogy hol lehet foglalkoztatni a nem magas képzettségűeket, akkor láthatjuk, hogy ott, ahol a kézimunkára szükség van, ahol az apáról fiúra szálló tudást ez mindig előrevitte.
Viccesen, de engedjetek meg ilyen mondatot, hogy munkaszervezési témában európai kollegákkal vitatkoztunk, és az előmunkás szó náluk azt jelenti, aki minimum 5, de inkább 10 embert vezet, elölről megy, és a bére 50 százalékkal több. Amikor mi az "Út a munkához" programot műveljük ki, akkor azt mondtam, hogy ez a munkás utómunkás, mert ha elöl megy, utána nem fognak menni (Derültség.), higgyétek el. Pénteken a magyar agrárközgazdászoknak volt egy fóruma, ott kezdtük el elemezni, a Gazdálkodás folyóiratnál, hogy igen, utómunkás mehet, de ha elöl megy, az "Út a munkához" programból biztos, hogy nem lesz semmi.
Nehogy félreértsetek, a főiskolán van egy olyan fóliaház, ahol munkanélkülieket alkalmazunk, és megmondjuk nekik, hogy ezt a két színű paprikát szedhetik. Ha előtte megy az előmunkás, akkor a harmadik színűt is leszedik, ha utánamegy, akkor pedig rászól, hogy már megint rosszul tetted. Ilyen a világ! Ha azt akarjuk, hogy vissza akarjuk vinni a munkába az embereket, akkor meg kell mutatni nekik.
Már nem rabolom tovább az időtöket, megköszönve államtitkár úrnak az értékes tájékoztatását, az írott az anyagot, a nagyszámú kérdést - hiszen ezek mutatták, hogy mennyire fontos - és a válaszokat, ha elfogadja államtitkár úr, akkor még folytatjuk az egyebekkel, ami nem lesz 2-3 percnél több, és nem szakítanám meg most az ülést.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Természetesen.
Abban állapodtunk meg Gógl Árpád képviselőtársammal, hogy amikor az informatikáért felelős államtitkár személyét tudjuk, őt fogjuk meghívni. Most már tudjuk, hogy ő Baja Ferenc, tehát a következő ülésre őt fogjuk meghívni.
Továbbá tájékoztatásul elmondom, hogy a múlt héten fogadtuk az angol parlament információtechnológiai bizottságának delegációját; szintén az NKTH elnöke és jó páran ott voltunk. Számomra egyértelmű volt ott is, hogy igen, minden minisztériumban jelen van a kutatás, de a miniszterelnök mellett van egy kabinet, amely ezeket a kutatásokat összefogja. Sok mindent lehetne még mondani, de én ezt emelném ki belőle, és úgy gondolom, hogy eredményes volt a találkozás. Szabó Zoltán úr volt, aki bevezette, majd a távozása után én folytattam, majd Zoltán volt a későbbiekben is a vendéglátó. Megítélésem szerint a magyar parlamentnek kellő súlyt adott és lehetőséget az, hogy ezzel az angol parlamenti bizottsággal, a delegációval megismerkedhettünk.
Mivel a helyettesítés teljes mértékben megtörtént, így arról tudunk számot adni, hogy határozatképesek vagyunk. Azt kérem a képviselő uraktól, hogy aki elfogadja a beszámolót, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.)
Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag elfogadta.
Parancsolj, látom a jelentkezést.
RAKUSZ LAJOS: Elnézést kérek, elnök úr, és köszönöm a szót, de nem tudom megállni, hogy ebben a mostani helyzetben ne szóljunk arról, hogy összeomlott a K+F irányítási rendszere. Itt van előttem egy kormányhatározat, március 28-i, de egy szó nem igaz belőle. Annyi igaz, hogy a kollégium megszűnt, a testületek nem jöttek létre. Nem tudom, hogy a későbbiekben a kormány egyáltalán hogyan képzeli el ezen a területen a hosszabb távú politika megvalósítását.
Nem akarok belemenni a részletekbe, mert nagyon súlyos mondatokat lehetne mondatni, de úgy vélem, nagyon fontos lenne, hogy egy következő ülésen a kancelláriaminiszter jöjjön el ide, és magyarázza meg, hogy hogyan van a hosszabb távú feladatok leosztása a kormányon belül. Például a nemzeti fejlesztési gazdasági miniszter feladata rövid távú lecke, és oda van besuvasztva egy az egyben az NKTH.
Az NKTH sorsával mi van? Mindenféle pletykát lehet hallani, hogy milyen szervezetekkel vonják össze. Az NKTH által felügyelt Innovációs Alap felhasználása bizonytalanná válik, és ha bizonytalanná válik, akkor az is bizonytalan, hogy lesz-e innovációs járulék, akkor pedig az is, hogy a K+F forrása a későbbiekben hogyan fog alakulni. Tehát én úgy látom, hogy nagy baj, és ezzel a bajjal szembe kellene nézni ebben a testületben is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt hiszem, egy késésből adódik a félreértés, mert az elején ismertettem azt a levelet, amit miniszterelnök úrnak írtam. Eléggé aggódó és egyértelmű tartalmú ez a levél. Képviselőtársaim is kicsit később jöttek, de ők is visszaigazolják, hogy tegnap a frakcióülésen azt kértem a frakcióvezető úrtól, hogy ebben rövid időn belül szülessen megnyugtató döntés. Mi azt mondjuk, hogy számunkra ez több mint aggályos, és így még nagyon finoman fejeztem ki magamat.
Elfogadom, és közben a képviselő urakra nézek, hogy a következő ülésünkön akár az első napirendi pontban sort kerítsünk a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő tárca nélküli miniszter meghallgatására. Molnár Csabát, mondom név szerint, javaslom, hogy hívjuk meg, hogy erről adjon nekünk tájékoztatást. Akkorra, reményem szerint már meglesz az a személy, aki ezt a koordinációt ellátja. Elfogadom teljes mértékben, hogy a kancelláriaminisztert hívjuk meg az eseti bizottság ülésére, aki tájékoztatást ad mindezekről. Azért nem azt az államtitkárt hívnám meg, akinek a feladata lesz, mert azt majd egy következő ülésre szeretnénk meghívni, hogy ő, ha már megkapta ezt a megbízást, akkor hogyan akarja ellátni. Nem tudom, egyetértetek-e ezzel.
Tehát következő ülésünkön Molnár Csaba kancelláriaminisztertől tájékoztatást kérünk, és Baja Ferenctől pedig egyfajta víziót kérnénk, hogy vázoljon számunkra. Lehet így módosítani a következő ülés napirendjét? (Egyetértő bólogatás a képviselők részéről.) Köszönöm, akkor a meghívó eszerint fog kimenni, hogy kezdeményezzük mindkét személlyel az egyeztetést. Számításaink szerint ez szintén kedden lesz, és nem tudom, hogy 19-én vagy 26-án legyen. Tessék mondani! (Kormos Dénes: Május 26.) Május 26-án 14 órában jelöljük meg a kancelláriaminiszter és Baja Ferenc államtitkár úr meghallgatását.
Mindenkinek kellemes napot kívánok! Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 28 perc)
Dr. Magda Sándor
az eseti bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika