AIB/1/2006.
(AIB/1/2006-2010.)
az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2006. május 30-án, kedden, 12.30 órára
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
Általános bevezető, az elnök köszöntője
A napirendi javaslat elfogadása
Döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről
Kuncze Gábor (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
Szavazás a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról
Módosító javaslatok megvitatása
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) szóbeli kiegészítése
Döntés bizottsági módosító indítvány benyújtásáról
Szavazás a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról
1. Döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről:
a) A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/60. szám, új változat a T/56. szám helyett)
(Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó (MSZP), Kuncze Gábor (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
b) A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényjavaslat (T/62. szám, új változat a T/58. szám helyett)
(Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó (MSZP), Kuncze Gábor (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita, valamint a módosító javaslatok megvitatása)
c) A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat (T/61. szám, új változat a T/57. szám helyett)
(Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó (MSZP), Kuncze Gábor (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita, valamint a módosító indítványok megvitatása)
d) Az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló 1990. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/59. szám)
(Lendvai Ildikó (MSZP), dr. Navracsics Tibor (Fidesz), dr. Semjén Zsolt (KDNP), dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Vastagh Pál (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Veresné dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Wiener György (MSZP)
Lendvai Ildikó frakcióvezető (MSZP)
Kuncze Gábor frakcióvezető (SZDSZ)
Göndör István (MSZP)
Dr. Papp Imre helyettes államtitkár (Igazságügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 20 perc)
Általános bevezető, az elnök köszöntője
DR. VASTAGH PÁL (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok. Mielőtt hivatalosan is megnyitom az ülést, először is szívből gratulálok a bizottság valamennyi tagjának, régieknek és újaknak egyaránt. Vannak a bizottság tagjai közül, akik 1990 óta részt vesznek a bizottság munkájában, többségükben több cikluson keresztül dolgoztak az alkotmány- és igazságügyi bizottságban, amely feladatkörét tekintve kiegészült az ügyrendi feladatok ellátásának kötelezettségével is.
Külön köszöntöm a bizottság új tagjait. Biztos vagyok benne, hogy személyes teljesítményükkel hozzájárulnak a bizottság munkájához. S annyit szeretnék a bizottság elnökeként előrebocsátani, hogy ebben a bizottságban a témák fontosságánál fogva általában komoly szakmai viták zajlanak. Remélem és kérem, hogy őrizzük meg a bizottságnak ezt a hagyományát. Nem volt jellemző, és biztos vagyok benne, nem is lesz jellemző az, hogy a szükséges szakmai és politikai vita olyan határokat lépne túl, ami már a mi fölfogásunkkal mindkét oldalon nem egyeztethető. Ennek jegyében néhány mondattal szerettem volna a bizottsági ülést bevezetni.
Megállapítom, hogy a bizottság ülése határozatképes.
A napirendi javaslat elfogadása
Kérem a bizottság tagjait, hogy az írásban kiküldött napirendeket erősítsék meg szavazásukkal. Aki a napirenddel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás. - Látható többség.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendet elfogadta. Köszönöm.
Döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről
Négy képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk; az első három tartalmilag egybefüggő. A javaslat előterjesztői közül a bizottsági ülésen részt vesznek Lendvai Ildikó, a szocialisták frakcióvezetője; Kuncze Gábor, a szabad demokraták frakcióvezetője; mindkettőjüket köszöntöm a bizottság ülésén; valamint az igazságügyi tárca, a kormány képviseletében pedig Papp Imre helyettes államtitkár csatlakozott hozzájuk.
Javaslom, hogy az első három napirendi ponttal kapcsolatos előterjesztést egyben hallgassuk meg. Javaslom, hogy a javaslatokkal kapcsolatos vitát szintén kapcsoljuk egybe, és természetesen külön-külön születnek meg mindhárom törvényjavaslat esetében az állásfoglalások. Úgy látom, ezzel a bizottság tagjai egyetértenek. (Nincs ellenvetés.) Nem látok ellenvetést, a bizottság egyetért.
Akkor megadom a szót az előterjesztők képviselőjének. Kuncze Gábort illeti a szó.
Kuncze Gábor (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! A három benyújtott törvényjavaslat valóban összefügg egymással, azonban ezek közül az első, a T/61. számú, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló, a szokásos, ciklus kezdetén a parlament elé kerülő törvényjavaslatok sorába illeszkedik, amikor is az újonnan felálló kormány meghatározza azt a kormányzati struktúrát, amelyben működni szándékozik, megnevezi a minisztériumokat, illetve rendelkezik a javaslat arról, hogy a továbbiakban a különböző törvényekben említett minisztériumi elnevezések helyett az új elnevezéseket kell alkalmazni; illetve bizonyos, az államigazgatás különböző területeihez sorolható ügyeket most ahhoz a minisztériumhoz sorolja, amelyben annak a felügyelete, irányítása a későbbiek során történik majd.
Ezzel részben összefügg, másrészt persze másról is szól az alkotmány módosítását célzó törvényjavaslat, melynek száma: T/60., a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat. Ez ugyanis egyrészt az 1. §-ában nagyobb mozgásteret ad, ha tetszik, a mindenkori kormánynak a minisztériumok, illetve a kormányzati struktúra meghatározásához. A 2. §-ában pontosítja a miniszterek rendeletalkotási jogosítványait; a korábbi szabályozáshoz képest most kormányrendeleti felhatalmazáshoz köti a rendeletalkotás lehetőségét. Azután a kormányzati struktúra változásával összefüggésben a „belügyminiszter” kifejezést kiveszi a törvényjavaslatból; illetve az új kormányzati struktúrának megfelelően a „politikai államtitkár” fogalmat az „államtitkár” fogalommal helyettesíti a továbbiakban.
A harmadik törvényjavaslat, amelyet Lendvai Ildikóval kidolgoztunk, a T/62. számot viseli, és a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló címet viseli. A törvényjavaslat egyrészt azt a törekvést tartalmazza, amilyen módon, amilyen struktúrában a jövőben a kormányzat működni kíván, és ennek a változásnak leglényegesebb eleme az, hogy a minisztérium, illetve az őt helyettesítő államtitkár - ez is már egy új elem, hogy a minisztert az államtitkár helyettesíti - nemcsak a politikai, hanem a szakmai munkájáért is felelősséget visel a minisztériumnak, közvetlenül irányítja a minisztériumot. Ennek megfelelően megváltozik a minisztériumi struktúra is, hiszen a politikai államtitkár, közigazgatási államtitkár bontás helyére most a minisztert helyettesítő államtitkár kerül, az egyes szakágazatokat a minisztériumokon belül pedig a szakállamtitkárok fogják felügyelni. Lényegében ez a változás tükrözi azt a törekvést, amellyel a politika, megjegyzem, tizenhat év óta birkózik már, hogy hogyan lehet a közigazgatáson belül, természetesen a törvények adta keretek figyelembevételével és az alkotmányosság figyelembevételével, érvényesíteni a politikai akaratot. Tulajdonképpen a változások ezt a célt szolgálják, a hatékonyabb kormányzati munkavégzés a cél ezekkel a változtatásokkal. Ez az egyik indoka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtottuk. S egyébként pedig ennek az új struktúrának megfelelően a törvényjavaslat szabályozza a kormányzati működés különböző területeit, illetve meghatározza az új struktúrának megfelelő jogállásokat. Lényegében ez a lényege ennek a mintegy 81 paragrafusból álló törvényjavaslatnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy Lendvai Ildikó kíván-e kiegészítést tenni. (Lendvai Ildikó jelzi, hogy nem.) Köszönöm.
Megnyitom a vitát. Kérem a frakciók képviselőit, nyilatkozzanak az előterjesztésekről, kérdéseiket tegyék fel, ha vannak, az előterjesztők számára.
Balsai István képviselő úré a szó.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszöntöm én is a bizottság régi és új tagjait. Örülök, hogy én is ismét részt vehetek a munkájában, két év után.
Az együttes tárgyalás kapcsán én arra kaptam felhatalmazást, hogy az új változatban T/62. szám alatt előterjesztett és a központi államigazgatási szervekről - minden szónak súlya van: államigazgatási szervekről -, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényhez fejtsem ki a frakciónk álláspontját itt, a bizottságban, és amennyiben mód lesz, az Országgyűlés plenáris ülésén.
Azt mondhatnám, hogy ennyire még soha nem becsülték le az Országgyűlést, mint ezzel a javaslattal. Egy kódexet tárgyalunk; saját magát úgy hívja a javaslat, hogy kódex, és ennek a kódexnek a megtárgyalására, megvitatására, majd elfogadására tizenkét óra határidőt engedélyezett az előterjesztő. Azt hiszem, az egész magyar jogrendszerben ilyen rövid határidő nincs, de ez még viccnek is rossz, ha belegondolunk, akár a büntetőeljárásban, akár bármilyen bírósági megtárgyalást és döntéshozatalt igénylő kérdésnek tizenkét órára redukálása... Én azt javasolnám, hogy ezen gondolkozzon el az előterjesztő, túl a tartalmi kifogásokon, hogy valóban így gondolja az Országgyűlés és a kormány kapcsolatát, vagy annak nézhetünk elébe, hogy esetleg ez a tizenkét óra még tovább fog szűkülni, esetleg pár percre, mert ez azért elég veszélyes folyamat lenne. Ezt nem tudjuk elfogadni. Önmagában ebből a tényből kiindulva nem tudunk egy kódexet elfogadni úgy, hogy a beterjesztést követően tizenkét órával döntsünk róla. Én nem hiszem, hogy a kormánypárti képviselők ezzel az állásponttal ne tudnának azonosulni, úgyhogy megkérem őket is, hogy ezt gondolják végig.
Az „államigazgatási szervek” elnevezést, azt hittem 1989-90 után, hogy magunk mögött tudhatjuk. Egyébként a törvényjavaslat annyira következetlen, hogy hol közigazgatásról, hol államigazgatásról beszél; valahol ilyen ambivalens fogalmazói vagy szerkesztői lehettek a javaslatnak, mert sokszor használja az „államigazgatás” szót, majd aztán, a mai parlamentáris szóhasználatnak megfelelően a számunkra is elfogadható „közigazgatásról” beszél. Ez a szóhasználat és ennek az eklektikus jellege önmagában a javaslat kidolgozására vet rossz fényt.
Tisztelt Bizottság! Itt mindjárt az 1. §-ban meghatározza az úgynevezett központi államigazgatási szervek fogalmát. Mindjárt fölmerül itt a (2) bekezdés b) pont alatt: a kormány kabinetjei. Én elhiszem, hogy van ilyen fogalom politológiában, politikában, zsurnalisztikában, de a magyar közjogban „a kormány kabinetjei” kifejezést, azon kívül, hogy egy munkaszervezete a kormánynak, központi államigazgatási - szerintem közigazgatási - szervnek minősíteni túl nagy merészség.
Megkérdeztem képviselőtársamat, Navracsics Tibor politológus, egyetemi tanárt, hogy ismer-e a magyar közjog olyan kifejezést... (Közbeszólások a kormánypárti oldalról.) - kérjetek szót, én azt javaslom! -, olyan kifejezést ismer-e a közjog, hogy „autonóm államigazgatási szervek”. Én ugyanis nem, és azért bátorkodtam egy nálam elmélyültebb szakmai ismeretekkel rendelkező személynek a véleményét beszerezni: ő is azt mondta, hogy nem hallott még ilyenről. Autonóm szakszervezetekről hallott, különböző szociológiai és egyéb megközelítésben hallott ilyen szókapcsolatról, de autonóm államigazgatási szervekről nem hallott. Különös tekintettel arra, ha megvizsgáljuk, hogy mik is tartoznának ide: külön törvények szerint szabályozott, különböző országos hatáskörű olyan grémiumok, mint a Közbeszerzések Tanácsa, a Versenyhivatal, illetve az ORTT irodája.
Tisztelt Bizottság! Végül kicsit részletesebben szeretnék foglalkozni az államtitkárokkal kapcsolatos felfogással és az ezzel kapcsolatos véleményünkkel. Mindenekelőtt utalok arra, hogy azért került egy új változat előterjesztésre, mert szerencsére megakadályoztuk azt - ennek örülök -, hogy a „miniszterhelyettes” szó még egyszer, húsz év vagy tizenhét év után visszaköszönjön a magyar közjogban. Ugyanis a miniszterhelyettes azt jelenti, hogy a miniszteri felelősséget eliminálja valami. Miniszterhelyettes lehet egy másik miniszter - erről egyébként rendelkezik a javaslat, ezt el tudnánk fogadni, ha csak erről van szó: egy minisztert egy másik miniszter tud helyettesíteni, ez elég világos dolog. Miniszterhelyettesek, első helyettes - emlékeznek még rá, ugye, tisztelt képviselőtársaim, az idősebbek biztosan -, voltak ilyenek; a Minisztertanácsnak is volt első elnökhelyettese, a Szovjetunióban nagyon sok első helyettese volt, aztán jöttek a második helyettesek, aztán a különböző sorszám nélküli helyettesek... És Magyarországon is volt, Faragó képviselő úr. Ezért gondoltuk azt, hogy 1989-ben, amikor közös megállapodás alapján az alkotmány széles körű módosítása ezeket a fogalmakat kiiktatta, hogy ez talán már nem jön vissza. Úgy látszik, rosszul gondoltuk, mert visszakerült volna, hacsak tegnap ennek a kiiktatásában a kormány jobb belátásra nem jutott volna. Ennyit a miniszterhelyettesről.
Ami pedig az államtitkárok ügyét illeti, én abban a helyzetben voltam tizenhat évvel ezelőtt - talán naptárilag pontosan -, hogy előterjeszthettem mint a meg nem alakult kormány egyik tárcájának várományosa, az államtitkárokról szóló törvényjavaslatot. Azóta ezt hatályon kívül helyezték, de az elv az volt, hogy van miniszter és van államtitkár, ezen belül van a közigazgatásért felelős államtitkár és van a politikai felelősséget viselő államtitkár. Én úgy gondolom, túl azon, hogy tizenhat év alatt döbbenetes mértékben megszaporodtak az ilyen sarzsival és főleg az ilyen jogállással rendelkező személyek, nem az a megoldás, hogy kidobjuk az egyébként százötven éves hagyományra visszatekinthető intézményt, magyarul: nem fogjuk megint összemosni a politikai hatalomgyakorlást a közigazgatási apparátus fölötti szakmai vezetéssel - ugyanis itt ez történik. Remélem, hogy tisztelt képviselőtársaim a tizenkét órát részben alvásra, részben a javaslat elolvasására fordították. Ha megvizsgálják azt a javaslatot, ami egyébként az elfogadhatatlan „szakállamtitkár” kifejezés mögött van - elfogadhatatlan, legalább úgy, mint a kabinet, meg legalább úgy, mint az autonóm államigazgatási szervek -: mi az, hogy szakállamtitkár? Államtitkár van, és ha van, akkor az államtitkár.
Nos, ennek a szakállamtitkárnak a feladatkörét, illetőleg a kinevezését illetően azt tartalmazza a javaslat... - és most tessenek figyelni! (Fokozódó zaj.)
ELNÖK: Figyelmet szeretnék kérni, tisztelt képviselőtársaim! Figyelmet!
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Tehát: a szakállamtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. Ki is a szakállamtitkár? Feladatát illetően ő a legmagasabb szakmai felelőse a minisztériumban folyó közigazgatási-szakmai munkának. Ezért az első számú követelmény vele szemben, hogy ne legyen politikai kinevezett. Ezzel szemben, mint látjuk, a szakállamtitkár, amúgy egyébként jóval megemelt, a helyettes államtitkárokhoz képest jóval megemelt javadalmazással járó állását a miniszter javaslatára a miniszterelnöknek köszönheti. Ami az olcsóbbítást illeti, van itt egy összehasonlítás, de nem megyek bele a számokba: bőségesen meghaladja a javasolt fizetés a szakállamtitkár tekintetében a jelenlegi helyettes államtitkárét. Bőségesen, lehet, hogy többszöröse, de nem mennék ebbe bele.
A szakállamtitkár kifejezés és a szakállamtitkári pozíció keletkezésének, különösen a politikával történő összemosódásának nemcsak a veszélye, hanem a nyílt vállalása látszik, hiszen maga a kijelölt miniszterelnök nyilatkozott így, ha jól értettem, különböző nyilvánosság előtt, hogy igen, igen, most végre törvényben szabályozzuk azt, hogy ha a kormány megy, akkor mindenki megy az állami vezetők közül. Nem ez volt a cél, tisztelt bizottság, tisztelt képviselőtársaim! Az volt a cél tizenhat évvel ezelőtt, és ezt a célt én nem látom felcserélhetőnek semmilyen praktikus szemponttal, hogy válasszuk szét a közigazgatás legfelső szintjét a politikai választásokhoz kötődő és a különböző parlamenti felelősségen alapuló állásoktól.
Én ebben a rövid néhány percben, ami rendelkezésemre állt, csak a legfontosabb részeit szerettem volna felvillantani annak, hogy miért nem tudjuk ezt elfogadni. Javaslatot teszünk a javaslat visszavonására, mert szerintem azok a kormánypárti képviselők, szakképviselők, akik magas pozícióban voltak különböző időszakokban, ha ehhez a nevüket adják, akkor szétverik a magyar közigazgatást.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Salamon képviselő úr jelentkezett. Szeretném megkérdezni, hogy kik szándékoznak hozzászólni, hogy egy előzetes listát tudjak összeállítani: Wiener képviselő úr, Rubovszky képviselő úr. Kíván még valaki részt venni a vitában? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok további jelentkezőt.
Megadom a szót Salamon képviselő úrnak.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A most tárgyalt napirend a) és b) pontjáról fogok beszélni; a c) pontról, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslatról Rubovszky képviselőtársam.
Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt, hasonlóan a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciójához, azzal az alaphozzáállással néz ezekre a törvényjavaslatokra, hogy követve a kialakult parlamenti szokásokat, tudomásul veszi azt, hogy egy kormánystruktúra felállítása a kormánypártok felelőssége, és azt az ellenzéknek nem illik és nem ildomos akadályoznia. Az alaphozzáállásunkat egyfelől ez határozza meg. Másfelől viszont azokat a kérdéseket, amelyeket alkotmányossági szempontból lényeges értékeknek ítélünk, illetőleg olyan kérdéseket, amelyek a kormánystruktúra felállításával igazából nincsenek összefüggésben, azokat ettől a szituációtól elkülönülten kezeljük, és a most előttünk lévő törvényjavaslatban is ez a kettősség az, ami meghatározza a hozzáállásunkat. Tudniillik valóban, itt vannak olyan javaslati elemek - egyébként elsősorban a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslat ilyen -, amelyek a kormány felállításával kapcsolatos elképzeléseket jelentik. Kritikai észrevételek persze természetesen ezekkel kapcsolatosan is lesznek; de vannak olyan javaslati elemek, amelyek megítélésünk szerint nincsenek összefüggésben a kormány felállításával, vagy olyan elképzeléseket tartalmaznak, amelyek az alkotmányos ízlésünkkel és véleményünkkel nem összeegyeztethetőek.
No, mindezek alapján nézzük az alkotmánymódosítással kapcsolatos javaslatot! Talán azzal kezdeném, amivel nincs problémánk: ez a 2. §. A 2. § ugyan nem tartozik ide, szeretném hozzátenni, mármint nem a kormányfelállás kérdése, de valóban egy olyan kérdés, amelynek a rendezése indokolt, és amiben korábbi ciklusban is egyetértés alakult ki, nevezetesen, hogy a miniszterek jogalkotási hatáskörében azt a szerepkört, hogy miniszteri rendelet legmagasabb szinten szabályozzon társadalmi viszonyt, meg akartuk szüntetni. Tehát csak felhatalmazás alapján adhat ki a miniszter rendeletet - ezzel egyetértünk.
Már problematikus az 1. §, nem az alapelképzelést illetően, mert az az, hogy az, hogy egyes főhatóságok elnevezése kétharmados törvényben szerepel, ez ne legyen akadálya annak, hogy a kormány szabadon átalakíthassa a kormányzati struktúrát. Ehhez is készséggel hozzájárulunk. A problémánk azonban e szakasz kapcsán egy látszólag csak elnevezésbeli dolog, de azért alkotmányjogi kérdésekről lévén szó, nem súlytalan és problematikus. Ez pedig az, hogy úgy indul a 34. § új (2) bekezdése, hogy „a törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését”. Az egyik probléma tulajdonképpen az, hogy a „közigazgatási szerv” fogalom egyrészt ilyen értelemben nem pontos, mert a közigazgatás mint igazgatási tevékenység elméleti értelemben az önkormányzati igazgatást is magában foglalja. Tehát arra lett volna szerencsés utalni, hogy a központi közigazgatás szerveiről beszéljünk.
A másik pedig: ugyan nem itt van „lehorgonyozva” a probléma, hanem összefügg a központi államigazgatási szervekről szóló törvénnyel, illetve nincs a fogalomhasználat összehangolva. Mert ha jól értelmezem, és az most egy külön vitás kérdés, hogy egyébként mit gondolunk az „államigazgatás” szó fogalmáról, de amire az alkotmánymódosítás gondol, az a központi államigazgatási szervek fogalmi köreként jelenik meg a T/62. törvényjavaslatban. Itt tehát súlyos fogalomzavarbeli problémák vannak, és jó lenne, ha ezen valamilyen változást tudnánk eszközölni, és ezt ki tudnánk javítani, mert ez így valóban problematikus.
A 3. §-ban szerepel, hogy az alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének h) pontja maradjon el. Ez tulajdonképpen az államtitkári kinevezés alkotmányban történő szabályozását, amely a köztársasági elnök hatásköre, tenné át egy feles törvénybe. Azzal, hogy ezt a kinevezési hatáskört ne az alkotmány szabályozza, és ilyen értelemben az alkotmány megfogalmazása szintjén a köztársasági elnök hatáskörét csorbítsuk és szűkítsük, ezzel nem tudunk egyetérteni.
Magunk is egyébként - rátérve a témakör kapcsán a következő kérdésre - fontos dolognak tartjuk és örülünk annak, hogy a rossz emlékű, rosszízű és közjogilag is vitatható értelmű „miniszterhelyettes” kifejezés kikerült az új tervezetből. De fenntartjuk azt a nézetünket, hogy tartalmilag egy rendkívül, hogy így mondjam, súlyos és szerencsétlen lépés történik, amire persze lehet mondani, hogy ez a kormány felfogása a kormányzásról, mégis azonban alkotmányjogi kérdés. Jelesül a közigazgatási államtitkári tisztség ily formán történő megszüntetése az, amivel nem tudunk egyetérteni, mert ellenkezik azzal az egyébként magyar hagyományos alkotmányjogi megoldással - de szeretném hozzátenni, hogy az európai kontinensen is általánosan elterjedt megoldással -, amely a miniszteriális köztisztviselői kart élesen elválasztja a politikától. Mint ismeretes, a közigazgatási államtitkár a köztisztviselői kar első számú tisztviselője, ha tetszik, a minisztérium szakapparátusának a szakmai vezetője, aki a miniszter irányítása alapján, a jogszabályoknak és a szakmai irányelveknek megfelelően vezeti a minisztérium tevékenységét - idéztem a most még hatályos törvényt.
A közigazgatási államtitkári poszt megszüntetése gyakorlatilag a köztisztviselői apparátust korlátlan formában teszi kiszolgáltatottá a mindenkori politika számára, és nevezhetjük, természetesen nagyon fontos, hogy nem miniszterhelyettesnek nevezzük, de nevezhetjük akárminek ezt a helyébe lépő tisztséget, itt arról van szó - Fodor Gábor ezt egy televíziós műsorban tegnap vagy tegnapelőtt meg is fogalmazta, Répássy képviselő úrral vettek részt egy műsorban, és mondta, hogy összeolvad a két tisztség: hát ez a baj! Ez ezzel az alkotmányjogi baj, akárminek nevezem, mert egy minisztériumnak van egy politikai vezetése, és egy minisztériumnak egy normális jogállamban kell legyen egy szakmai vezetése, amit legmagasabb szinten a közigazgatási államtitkár lát el. Ez a kérdés egyébként ebben az alkotmánymódosításban bújtatva jelentkezik természetesen, azáltal, hogy a „politikai államtitkár” szövegrészből a „politikai” szövegrész kimarad.
Egészében, ennek a kérdésnek a végére érve, csak azt tudjuk mondani, hogy ezekkel az alkotmányjogi változtatásokkal bizony nem tudunk egyetérteni, és a Kereszténydemokrata Néppárt támogatását ez az alkotmánymódosító javaslat az előadottak okából nem élvezi.
Ami pedig az 1/b napirendi pontot, a központi államigazgatási szervekről, a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényjavaslatot illeti - szeretném kódexnek nevezni -, ezen rendkívül meglepődtünk, hogy ez ilyen formában került elénk, mert én szinte arculcsapásának tekintem a Háznak. Kérem szépen, ez a törvény a magyar közigazgatás, a végrehajtó hatalom és a kormányzat komplex szabályozását jelenti, 81 szakaszban, 44 oldalon keresztül; meghatározza a szerveket, meghatározza a felépítésüket, a működésüket, átszabályozza a miniszteri felelősségi rendszert. És mindezt új változatban másfél órával ezelőtt kaptuk kézhez, a frakció java része pedig erről szerintem még nem is értesült, hogy új változat jelent meg, és nem jutottak hozzá. Ebben a formában ennek a tárgyalását méltatlannak és képtelenségnek tartjuk egyáltalán.
Balsai képviselőtársam a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről megpróbálkozott a lehetetlenre vállalkozni, de azt hiszem, nem fogja elhárítani, ha azt mondom, hogy mindaz csak vázlat, amivel próbálkozott e téma kapcsán. (Dr. Balsai István egyetértően bólint.) Én ilyen kísérletre komoly lehetőségek hiányában nem vállalkozom. Azt gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot azzal a mélységgel megtárgyalni, ami egy ilyen kérdés szabályozását feltétlenül szükségessé tenné, egyszerűen lehetetlen. És még egyszer mondom, szégyennek tartom, hogy ezt a törvényjavaslatot így és ilyen formában tárgyalja a Ház.
Egyébként ez a kormány felállásával nincs összefüggésben. Ezt az átalakítást nyugodtan, normális törvényalkotási munkában meg lehetne tárgyalni, végig lehetne vitatni, úgy, hogy ebben valóban nem csak egy teljesen formális szerepe lenne a képviselőknek; és nem is azt mondom, hogy az ellenzéknek, mert meg merem kockáztatni, hogy egyénileg a kormánypárti képviselők java része is ugyanabban a helyzetben van ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, mint mi. Ettől a kormány az új miniszteriális struktúra szerint fel tudna állni.
Az elmondottakból következően nyilvánvaló, hogy ezt a törvényjavaslatot gyakorlatilag megvitathatatlannak, vitára alkalmatlannak érezzük. Mindezek elmondását követően nem is fogunk részt venni a plenáris ülésen sem a vitájában, sem a megszavazásában.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Javaslom, hogy változtassuk meg a sorrendet, illetve én megváltoztatom, ugyanis Rubovszky képviselő úr az ellenzéki oldalnak a harmadik törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontját hadd mondja el, és utána adom meg a szót a kormánypárti képviselőknek.
Parancsoljon!
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én azzal szeretném kezdeni, hogy tegnap megállapodás jött létre a tekintetben, hogy az alkotmánymódosítás jogosítsa fel a mindenkori kormányzatot arra, hogy a kormánystruktúrát szabadon állapítsa meg. No, ezt mi tiszteletben tartjuk; természetesen arra nem vállaltunk kötelezettséget, hogy ezt a beterjesztett törvényjavaslatot megszavazzuk. Erre nincs is szükség, mert nekem jutott az a szerep, hogy olyan törvényről beszélhetek, amihez nincs minősített szavazási igény. Tisztelettel, azért ott is kifejeztük, és itt is csak nagyon röviden arról szeretnék beszélni, hogy amellett, hogy ezt nem támogatjuk, milyen alapvető hibáit szeretnénk kihangsúlyozni.
Először is azzal szeretném kezdeni, ami az előttem lévő két megszólalásban is többször szóba került, hogy az azért nagyon furcsa egy 40 napos politikai szünet után, hogy tegnap megkapunk egy törvényjavaslatot, majd megígérik, hogy kicserélik, és ma háromnegyed 12-kor az interneten még nem volt rajta az az új változat, amelyet a 12 órakor kezdődő ülés képviselői egyáltalán le tudnak hívni. (Dr. Avarkeszi Dezső: Ez nem így van.)
Ugyanez a helyzet a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásával is. Az eredeti törvényjavaslat, amely itt kiosztásra került, képviselőtársaim között nagy felháborodást keltett, mert annak a törvényjavaslatnak volt egy olyan rendelkezése, miszerint az állami erdészet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz kerül a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatásköréből. Ez az új változat, amely, hangsúlyoznom kell, a 61. számot viseli, ezt már nem tartalmazza. Úgyhogy itt is olyan kapkodás van, ami kicsit talán furcsa, különös tekintettel arra, hogy folyamatosan azt hallottuk, hogy így lesz zökkenőmentes a kormányváltás, hogy nem kell változtatni, hanem fut a szekér tovább. Hát azt hiszem, ez a szekér valahogy egy kicsit hibásnak sikerült, legalábbis nem olyan zökkenőmentesen fut.
Azért szeretnék tartalmi kritikát is mondani. Az egyik az, hogy rettenetesen furcsának tekintjük azt, hogy egy 150 éves múlttal rendelkező Belügyminisztérium nevet csak úgy egyik napról a másikra kidobunk, és az Igazságügyi Minisztériumot összeerőltetjük a rendészettel, holott ez Belügyminisztérium címszó alatt is lehetne; de hát ez egy elnevezésbeli kérdés, csak nagyon furcsálljuk és sajnáljuk.
Ami viszont tartalmi problémát jelez, szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy az oktatási terület nagyon furcsán szét van szedve. Ha a törvényjavaslatot megnézzük, az oktatáshoz tartozó területek egy része most átkerül a Gazdasági Minisztériumhoz, a szakoktatási része átkerül a szociális és munkaügyi minisztériumhoz. Ezt nagyon furcsálljuk.
No, ezeket a kritikákat el fogjuk mondani a plenáris ülésen is, azzal természetesen, hogy ezeket nevesíteni szeretnénk, de ettől függetlenül és e mellett sem támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Wiener képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elsősorban Balsai István képviselőtársam felszólalására reagálnék; a másik két hozzászólást csak röviden érinteném.
Valóban, Balsai képviselőtársam a közjogi hagyományokra alapozta mondandóját, és olyan gondolatmeneteket fejtett ki, amelyek alapján akár a dualizmus korában is érezhetnénk most magunkat. Akkoriban vitatkoztak ugyanis azon, hogy miniszterelnöknek nevezzék-e a miniszterelnököt, vagy pedig - ahogy Grosschmid Béni mondta - tartsuk meg a magyar közjogi hagyomány alapján a „nádor” kifejezést, és állítsuk vissza a nádori tisztséget, pontosabban szabályozzuk a nádor hatáskörét, és töltsük be ezt a méltóságot. Ilyen jellegűnek érzem azt a fogalmi elemzést, amelyet képviselőtársam előadott. Abból indult ki, hogy minden olyan kifejezés, amelyet használtak 1949 és 1990 között, az kiiktatandó a magyar alkotmányjog fogalomkészletéből; emellett kiiktatandó minden olyan kifejezés is, amelyik most kerülne bele, mint például az autonóm közigazgatási vagy autonóm államigazgatási szervek fogalma.
Kezdeném az államigazgatás fogalmával. Ez a kategória 1989-90 után nem szűnt meg. Ha elolvasná Balsai képviselőtársam azokat a kormányhatározatokat, amelyeket akár 1990-94 között is hoztak, akkor találkozhatna ezzel a kifejezéssel, hiszen több olyan kormányhatározat is született, amelyik például a területi államigazgatásnak vagy az államigazgatás egészének a megreformálását tűzi ki célul; ilyen például az 1026/1992. kormányhatározat.
A tankönyvek sem iktatták ki ezt a fogalmat, hanem egy hármas kategória-rendszert vezettek be. Létezik az állami közigazgatás - ez talán megfelel Balsai képviselőtársam igényeinek és elvárásainak -; létezik az államigazgatás, ez a központi államigazgatás és a területi államigazgatás; és létezik az önkormányzati igazgatás; az utóbbi kettő együttesen alkotja az állami közigazgatást. Ilyen értelemben tehát a törvényjavaslat fogalomhasználata egyértelmű, helyeslendő, még akkor is, ha esetenként valóban használja a közigazgatás kifejezést az államigazgatás kategóriája helyett, olyankor is, amikor a mai konszenzus alapján talán a másikat kellene alkalmazni. De ez nem egy alapkérdés.
Ami a miniszterhelyettes problematikáját illeti, valóban 1951-ben jelent meg a magyar alkotmányjogban vagy államjogban ez a kifejezés, és 1990-ben el is tűnt onnan. Ám ugyanez volt a helyzet a miniszterelnök-helyettessel is, amely 1947-ben került be a magyar közjogi kategóriák közé, mégpedig először éppen Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád voltak miniszterelnök-helyettesek a Dinnyés-kormányban, korábban az államminiszter funkciót viselték, amely szintén '45-ös eredetű, és '45 előtt nem létezett, csak a tárca nélküli miniszter kifejezés, de annak a története is csak 1917-ig nyúlik vissza, kivéve a horvát-szlavón tárca nélküli minisztert. Nos, ez a miniszterelnök-helyettes kifejezés, amely valóban köthető az 1949-90 közötti időszakhoz, megjelent a Fidesz politikájában és programjában is, mégpedig úgy, hogy Mikola Istvánt miniszterelnök-helyettessé kívánta volna a Fidesz választási győzelme esetén nyilvánítani. Ez egyértelműen alkotmánymódosítást igényelt volna, szemben azzal, amit tegnap az Estében Répássy képviselőtársam, alelnök úr kifejtett. Tudniillik a mai alkotmányszövegben nincs benne a miniszterelnök-helyettes; sőt továbbmegyek: 1989. október 23. és 1990. május 23. között Medgyessy Péter az írott alkotmány szövege ellenére volt miniszterelnök-helyettes.
Tehát abban az esetben, ha a miniszterhelyettest támadjuk mint fogalmat - ami egyébként nagyon kifejezné annak a személynek a tevékenységét, aki a minisztert politikai szempontból helyettesítené, legkevésbé sem elvonva ezáltal a miniszter hatáskörét és felelősségét -, nos, ha a miniszterelnök-helyettes fogalom megfelelő, és nem, úgymond, pártállami, akkor a miniszterhelyettes fogalma esetében a helyzet ugyanez. Természetesen mind a miniszterelnök-helyettes, mind a miniszterhelyettes fogalmának alkalmazása alkotmánymódosítást igényel; egyébként Mikola Istvánnal kapcsolatosan meg is jelentek a sajtóban, mind a szaksajtóban, mind az írott politikai sajtóban olyan elemzések, amelyek ilyen esetben, tudniillik ha miniszterelnök-helyettesi kinevezést kapna, alkotmánymódosítást tennének szükségessé. Ha csak úgy lenne miniszterelnök-helyettes, hogy helyettesíti a miniszterelnököt egy miniszterelnöki rendelet alapján, de nem kap miniszterelnök-helyettesi címet, abban az esetben persze nincs szükség alkotmánymódosításra.
Maga a „kormány” fogalom is olyan, amelyik tökéletesen pártállami, tudniillik Magyarországon a kormány fogalmat az alkotmányban 1957 és '72 között jelenítették meg először. Még az 1946. évi I. törvénycikk is úgy szól, hogy a köztársasági elnök a végrehajtó hatalmat a Nemzetgyűlésnek felelős minisztérium - aláhúznám ezt a szót kétszer - útján vagy által gyakorolja. Tehát 1949-ben sem minisztertanácsról, sem pedig kormányról nem beszéltek, csak minisztériumról az 1848. évi III. törvénycikk alapján. Tehát ha a „miniszterhelyettes” szót támadjuk, akkor a „kormány” szót is támadhatnánk, amelyet egyébként az 1990. évi XL. törvény, az MDF-SZDSZ paktumon alapuló alkotmánymódosítás helyezett el a magyar alkotmányos jogrendszerben. 1949 és '54, valamint '72 és '90 között szerepelt a „minisztertanács” elnevezés.
Ami az autonóm közigazgatási vagy államigazgatási struktúrát illeti, ez valóban egy új fogalom, teljesen hiányzik a hagyományos, akár magyar, akár nem magyar fogalmi készletből. A dolognak az a lényege, hogy a korábban egységes végrehajtó hatalom kezd osztottá válni, és vannak olyan, államigazgatási vagy közigazgatási tevékenységet végző szervezetek, amelyek nem a kormány irányítása és felügyelete alatt működnek, hanem önállóak, vagyis autonómak. Egyébként az első ilyen szervezet a Nemzeti Bank, amelynek a függetlenségét egyébként éppen Balsai képviselőtársam is sokszor oly vehemensen próbálta velünk szemben védelmezni; mondjuk, 2002 előtt ez a vehemencia hiányzott. Azt tudom tehát mondani, hogy az autonóm közigazgatási intézmények alaptípusa a Nemzeti Bank, következő típusa a Gazdasági Versenyhivatal jelenlegi szervezete, a harmadik ilyen pedig az ORTT, a negyedik a közbeszerzés. Tehát ez a fogalom újszerű, jogi innováció eredménye, de minden fogalom jogi innováció volt.
Ami az államtitkárt illeti, 1848-ban nem volt megkülönböztetve a politikai és a közigazgatási államtitkár, csak államtitkárról beszéltek, akárcsak most. Ilyen értelemben tehát most úgy is fogalmazhatnék: visszatérünk az 1848-as alapokhoz; igaz, nem teljesen, mert akkor egy rövid ideig alstátustitkárokról beszéltek, és csak azután vezették be az „államtitkár” fogalmat.
A fogalmi elemzés után nagyon röviden áttérnék arra, hogy miért nem lehet egyetérteni azzal az érveléssel, amely szerint alapvető alkotmányos és politikai hiba a minisztériumok felső vezetésének átalakítása. Valóban, az 1990. évi XXXIII., majd ennek nyomán az 1997. évi LXXIX. törvény elkülönítette egymástól a politikai és a közigazgatási államtitkárt. Csakhogy kiderült az, hogy a gyakorlatban a közigazgatási államtitkárt is politikusként kezelték, eltávolították az új kormányok, és a helyettes államtitkárral is ugyanez történt. De olyan is előfordult, hogy ez az eltávolítás a kormányzati ciklus közepén történt; például 1992-ben, amikor Martonyi János lett a közigazgatási államtitkár, akkor Somogyi Ferenc külügyminisztériumi közigazgatási államtitkárt, jelenlegi minisztert, valamint például Meister Dávid helyettes államtitkárt, Szokai Imre helyettes államtitkárt politikai okokból eltávolították, jelezve azt, hogy az 1990. évi XXXIII. törvény nem tud igazán érvényesülni a gyakorlatban. Amikor pedig megfogalmazódott az az elképzelés, hogy minden telefonszámot ki kell cserélni, akkor ez nemcsak a politikai felső vezetésre, hanem bizony a közigazgatási-szakmai felső vezetésre is vonatkozott.
Ezen túlmenően, hogy nem gyökeresedett meg a törvényi intenció a gyakorlatban, egy átfogó reformidőszakban szükséges a politikai kormányzás megerősítése. Ahogy 1990-ben volt racionalitása a kétféle államtitkári funkció megkülönböztetésének, úgy talán 2006-ban más politikai racionalitások érvényesülnek.
Ami pedig a törvényjavaslatnak a szakmai színvonalát illeti, megítélésem szerint - néhány kisebb hibától eltekintve, amely minden kodifikációs munkába becsúszik - ez egy magas színvonalú törvényjavaslat, különös tekintettel arra, hogy elég rövid idő alatt kellett elkészíteni.
Ami a rendelkezésre álló időt illeti, én vagyok a törvényjavaslat egyik vezérszónoka: mindenkit meg tudok nyugtatni, a végső változatot 11 óra 30 perckor kaptam meg, egy előző változatot sem sokkal korábban. Fel lehet készülni belőle, csak intenzíven kell olvasni, és fel kell eleveníteni az állam kormányzásával kapcsolatos korábbi ismereteinket.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Fodor alelnök úrnak adom meg a szót.
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében én is szeretném kifejteni az álláspontunkat az előttünk lévő előterjesztésekkel kapcsolatban.
Először is az alkotmánymódosítással kell kezdenem, amelynek kapcsán hadd fejezzem ki az örömömet amiatt, hogy tegnap született egy megállapodás, és az ellenzéki pártok is támogatják ezt az alkotmánymódosítást. Remélem, hogy az előttünk lévő jó néhány más fontos politikai kérdésben, amely az ellenzék támogatását is igényli kétharmados törvények esetében, hasonló megállapodások is tető alá kerülnek majd, hiszen az igazán fontos kérdések ezután következnek; ami előttünk van, tulajdonképpen egy technikai jellegű módosításnak tekinthető.
Mi az SZDSZ részéről ezt természetesen támogatjuk és helyesnek tartjuk. Én nem is akarok belemenni ennek a részletes vitájába, hiszen előttem szóló képviselőtársaim ezt említették, és magam is csak ugyanezt tudnám ismételni a Belügyminisztérium és a belügyminiszter jogosítványaival kapcsolatban, a rendeletalkotás kérdésében - és itt van az ominózus államtitkári megnevezés kérdése is. Itt viszont megállnék egy kicsit, hiszen ez érint más javaslatot is, és a képviselőtársak, az ellenzék felszólaló képviselői is érintették ezt a kérdéskört.
Hadd mondjam el, én magam is örülök annak, hogy az államtitkár kifejezés mellett maradtunk a miniszterhelyettes kifejezés helyett, bár azt gondolom, ennek nincs tartalmi jelentősége, de kétségtelen, hogy van egy szimbolikus kontextusa. Ahogy azt, megjegyzem, a tegnapi tárgyaláson szinte minden párt képviselője kifejtette, tehát ebben gyakorlatilag egyetértés volt köztünk, hogy maradjon az államtitkári megnevezés, hiszen való igaz, hogy a rendszerváltás hozta be ezt a megnevezést, és kétségtelen, hogy minden jó szándékot is figyelembe véve, a miniszterhelyettesi megnevezés a rendszerváltás előtti időszakhoz kapcsolódik.
De igazából a tartalmát érdemes annak nézni, hogy mi az az új rendszer, mi az az új struktúra, amivel a most felállt kormánykoalíció folytatni akarja a munkáját, és változtatni akar a közigazgatás irányításán. S itt szerintem döntően a politikai szándék és a politikai akarat az érdekes.
Wiener képviselőtársam már beszélt arról, hogy pontosan ellenkezőleg azzal, amit Balsai István is megemlített - bizonyos szempontból Rubovszky György, Salamon László is áttételesen utalt erre -, tehát ellentétesen azzal, amit az említett képviselőtársaink gondolnak, itt a szándék pontosan az, hogy próbáljuk világosan kettéválasztani az irányításnak a politikai részét és a szakmai részét a minisztériumokban folyó munkának. Hiszen ez a legfontosabb törekvés, és megjegyzem, láthatóan közös ez a törekvés bennünk, hiszen az ellenzék felszólalói ugyanezt a szándékot fogalmazták meg, és a kormánypártok felszólalói is ugyanezt a szándékot fogalmazzák meg. Tehát az ebben a koncepcióban megnyilvánuló szándék az, hogy a közigazgatás magas színvonalon, a politikai befolyástól minél inkább mentesen végezhesse a munkáját; a legfelső szint viszont politikai vezetés legyen, amely felső szintnek a sorsa osztja a miniszter sorsát is, tehát a politikai változásokkal együtt változhat ez a szint is. Tehát ez legyen nyílt és világos, legyen egyértelműen kimondva. Viszont az alatta lévő szintet a leghatározottabban védjük meg a politikai befolyástól! Szerintem ez egy közös szándék a rendszerváltás óta, legalábbis ennek kell lenni a szándéknak, mert biztos, hogy mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről másba nem is mennénk bele. Hiszen egyértelmű, hogy világosan védeni kell a közigazgatás szakmai színvonalát, a másik oldalról pedig egyértelművé tenni azt, hogy a politikai szint viszont politikai felelősséggel tartozik, és változhat a különböző politikai változásokkal együtt. Tehát ennek a változtatásnak ez az iránya, ez a tartalma.
Azon persze lehet vitatkozni, és nyilván lehetnek ezzel kapcsolatban különböző vélemények és érvek, hogy ez helyes, jó, tökéletesen találták-e ki vagy sem, lesznek-e ennek buktatói a gyakorlatban vagy sem, de az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy ez nem volt egyértelműen tisztázva, és állandóan tisztázatlan helyzetek jöttek létre, hogy vajon, igen, a közigazgatási államtitkár politikai megbízottnak tekinthető, politikai funkciónak vagy sem; vajon a helyettes államtitkár politikai funkciónak tekinthető vagy sem? Nem volt idáig tiszta ez a helyzet. Úgyhogy itt próbálunk egy tiszta helyzetet teremteni, azzal a szándékkal, hogy világosan válasszuk el egymástól a politikai felelősséget, és egyúttal védjük meg a közigazgatást, a maga megfelelő szintű és magas szintű munkáját a politikai befolyástól.
Én tehát azt gondolom, hogy szerintem ez a része is támogatható a javaslatnak, vagy legalábbis a szándék közös, és ennek örülök, hogy a közös szándék megfogalmazása végül is itt megtörtént ezen az ülésen, mert hasonlóképpen gondolkodunk erről, még ha a formája nyilván nem is azonos annak, amit az ellenzék és a kormánypártok gondolnak.
Végül a közigazgatás-államigazgatás szóhasználattal kapcsolatban hadd mondjam azt, hogy itt is látni kell azt, amire Wiener képviselő úr világosan felhívta a figyelmet, hogy van egy vegyes fogalomhasználat ma a magyar jogrendszerben. Tehát felváltva használjuk a közigazgatást és az államigazgatást. Én el tudom fogadni azokat az érveket, amelyek arról szólnak, hogy a közigazgatás szintén a rendszerváltáshoz kötődik, és érdemes erősíteni ezt az elemet; ez rendben van. De lássuk világosan, hogy itt sem egy ilyen szándék jelenik meg ebben a törvényjavaslatban, hanem teljesen, ha úgy tetszik, tulajdonképpen koherensen a maga módján vegyesen használja azt a fogalmat, amit eddig is vegyesen használtunk. Ha el akarjuk rendezni ezt a vitát, biztos nem itt kell elrendeznünk ezt a kérdést, hogy tartósan közigazgatást vagy államigazgatást használjunk. Itt ez a javaslat a mostani hagyománynak és gyakorlatnak megfelelően használja ezt a fogalomrendszert.
Tehát mi az SZDSZ részéről támogatásra javasoljuk ezeket a javaslatokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Szeretném jelezni, hogy az alkotmánymódosítás kérdésében, ahogyan észlelték, eltér az álláspontunk, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz álláspontja. A mi esetünkben a támogatásunkról biztosítjuk az alkotmánymódosítást. Valóban vannak aggályok, amelyeket már egyébként tegnap is felvetettünk ezen a tárgyaláson, azonban ezeket az aggályokat mérlegre téve, azok kisebb súlyúak annál, mint amit az alkotmánymódosítás elérni kíván. Tehát az elérni kívánt célt ez az alkotmánymódosítás megfelelően szolgálja.
A másik megjegyzésem az, hogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény esetében tartózkodni fogunk a szavazástól, mert úgy gondoljuk, hogy ez a kormány belügye. Ellenben a központi államigazgatási szervekről, a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényt nem támogatjuk.
S még egy megjegyzést szeretnék tenni Wiener György mondataihoz. Nagyon örülök neki, hogy emlékeztetett erre a miniszterelnök-helyettesi problémára, és örülök annak, hogy a körünkben van egy élő miniszterelnök-helyettes: Kuncze Gábor, aki a Horn-kormány miniszterelnök-helyettese volt. (Közbeszólások a kormánypárti oldalról: Nem volt miniszterelnök-helyettes! Tévedés! - Dr. Balsai István: Kérdezzük meg őt!) Koalíciós miniszterelnök-helyettes volt.
ELNÖK: Türelmet kérek, lesz lehetőség. Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Csak egy kérdésem volna a kormány képviselőihez a T/62. törvényjavaslat kapcsán, miután ezt azért, mint elmondottam, nem lehetett ez alatt a néhány óra alatt tüzetesen áttanulmányozni: van-e ebben kétharmados elfogadásra szoruló rész? Kérem, hogy ezt jegyzőkönyvbe tessenek mondani.
ELNÖK: A kérdésre majd a válaszadás során válaszolnak az előterjesztők.
Nem látok több jelentkezőt, a vitát lezárom. Kívánnak-e reflektálni a vitában elhangzottakra? Kuncze frakcióvezető úré a szó.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Én csak Répássy alelnök úr megjegyzésére szeretnék reagálni, aki örült, hogy körünkben van egy élő miniszterelnök-helyettes. Annak én is örülök, hogy élek (Derültség.), tehát nincs túl nagy vita közöttünk a lényegi kérdést illetően. De ott a koalíciós megállapodás formulájáról volt szó, és az pontosan úgy hangzott, hogy a miniszterelnök koalíciós helyettese. Ez soha sehol semmilyen hivatalos dokumentumban nem szereplő fogalom volt, vagyis e tekintetben sem vagyok hasonlítható Mikola Istvánhoz.
Köszönöm szépen. (Dr. Répássy Róbert: Ennyire hivatalos volt a mi megjelölésünk is! - Derültség. - Közbeszólások.)
ELNÖK: Lendvai Ildikónak adom meg a szót. (Zaj.) Válaszadás közben nem szoktunk hozzászólni, képviselő urak! Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonynak adom meg a szót.
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, akkor tehát élő frakcióvezetőként megkísérlek válaszolni sorban az elhangzott kérdésekre.
Balsai képviselő úr, majd később mások is megjegyezték, hogy nem érzik szükségesnek a harmadik törvényjavaslat, a központi államigazgatással s a többi foglalkozó törvényjavaslat ilyen gyors, rövid idő alatt történő megemésztését, vitáját és elfogadását, és úgy érzik, hogy ez a rövid idő, ami különösen az új változat benyújtása után eltelt, ez a parlament lebecsülését mutatja.
Szeretném megnyugtatni képviselő urat, képviselő urakat és az egész bizottságot, távol áll tőlünk a parlament lebecsülésének szándéka. Ellenkezőleg: azt akartuk, hogy a parlamentnek, kormányoldalnak és ellenzéknek módja legyen teljes egészében megismerni a kormányzati filozófiát, az új kormányzati munkamegosztást és gyakorlatot. Ezért éreztük feltétlenül szükségesnek, hogy ne csak keresztelőt vagy újrakeresztelőt tartsunk a tárcák átnevezésével, hanem a parlament megismerhesse a központi államigazgatás, a kormányzás és a tárcák teljes működését is. Ez éppen a parlament tisztelete. Álláspontunk szerint - mondom ezt az előterjesztők nevében Balsai képviselő úr kérdésére válaszolva - a parlament lebecsülése az lett volna, ha csöpögtetve tárjuk eléjük azokat az információkat, amelyek az új kormányzati gyakorlat felfogásáról szólnak.
A rövid idő kétségkívül nehezíti a képviselők munkáját, ezért elnézését kell kérnem valóban mindenkitől. Azonban szeretném fölhívni a figyelmet, hogy egy másik fontos parlamentáris szempont vezetett minket abban, hogy új változatot nyújtsunk be eme törvényjavaslat esetében is. Ez a másik fontos parlamentáris szempont a konszenzusra való törekvés szempontja. Ezért tartott az öt párt, az öt frakció tegnap tárgyalást, és ezért - amit még majd külön szeretnék megköszönni - sikerült konszenzusra vagy legalábbis többségi kétharmados egyetértésre jutnunk az alkotmánymódosítás dolgában. A többségi egyetértésnek azonban az volt a feltétele, amint itt többször elhangzott, hogy egy fontos kormányzati funkciót másképp nevezzünk, ne a miniszterhelyettes elnevezést alkalmazzuk. Ha viszont ezt a konszenzust meg akartuk várni, akkor nem volt más módunk, mint hogy a konszenzus megszületése után átvezetni ezt az elnevezést a kapcsolódó törvényen. Ezért kellett tehát új változatot benyújtanunk.
Még egyszer mondom, két fontos parlamenti értéket igyekeztünk követni: egyrészt a parlament teljes körű informálásának kötelezettségét, másrészt a lehető legnagyobb konszenzus megteremtésének jogos parlamenti igényét. És köszönjük, hogy annak ellenére, hogy ez a két fontos szempont oda vezetett, hogy ilyen rövid idő állt különösen az új változat tanulmányozására képviselőink rendelkezésére, hogy ennek ellenére, amint látom, alaposan és fölkészülten vesznek részt a vitában, és van álláspontjuk a törvényjavaslatok elfogadását vagy el nem fogadását illetően is.
Az államigazgatás elnevezést illetően köszönöm Wiener György képviselőtársam felvilágosítását. Mi magunk is abban a tudatban fogalmaztuk meg az előterjesztéseket, hogy az államigazgatás szűkebb fogalom, a közigazgatás pedig tágabb; a közigazgatás az államigazgatáson túl az önkormányzatiság intézményrendszerét és igazgatási szerepét is tartalmazza.
Valóban elképzelhető, ahogy Fodor Gábor képviselő úr mondta, hogy lehet ezeket a terminusokat - talán kell is - továbbpontosítani. Most azonban szeretném rá fölhívni a figyelmet, hogy az államigazgatás terminus olyannyira nem magunk mögött hagyott vagy pártállami, hogy a mai érvényes alkotmányban is szerepel ez a terminus. Itt természetesen nem én vagyok ilyen okos, az csak Wiener György, aki fejből mondja a paragrafusszámokat; kaptam segítséget ahhoz, hogy csak fölütve a magyar alkotmányt, a 37. § mindjárt tartalmazza az államigazgatás kifejezést. Ha ezen valamilyen okból változtatni akarunk, akkor nyilván közös erővel kell valamilyen alkotmánymódosításra rászánnunk magunkat; mi ezt most nem tartottuk szükségesnek.
A kormánykabinet fogalmáról. Kabinet igen sokfajta irányítású kormányban létezett. Mi úgy gondoltuk, az a tiszta beszéd és az a tiszta kormányzási gyakorlat, ha kodifikáljuk a szerepét a már eddig is létező formációnak.
Fölmerült még, és nemcsak Balsai képviselő úrnál, hanem több utána szóló képviselő úrnál is a közigazgatási és politikai funkciók egyben tartása vagy szétválasztása a vezetői szinteken; erről szól Fodor Gábor képviselő úr is. Nos, indokként megismétlem azt, amit ő mondott hozzászólása vége felé: a szándékunk éppen a mostani álszent és zavaros helyzet egyértelműsítése volt. Hiszen valljuk be, ha nem is egy, de két kezemen biztosan meg tudnám számolni azoknak a közigazgatási államtitkároknak, sőt helyettes államtitkároknak a nevét, akik kormányváltás után is tartósan funkcióban maradtak.
Volt tehát egy jámbor és jóindulatú szándék a szétválasztásra olyan módon, hogy a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár nem a politikai kormányzás része, de ez a szándék nem valósult meg. És he egyetlen kormányváltáskor sem sikerült megvalósítani, akkor éltünk a gyanúperrel, hogy a rendszer maga rossz helyen volt szétválasztva. Ezért alkalmazunk és javaslunk most egy egyértelmű megkülönböztetést. A miniszter személyében eddig is egyesült a közigazgatási és politikai felelősség; most azt szeretnénk, ha az őt követő, eggyel lejjebbi közvetlen vezetői szinten is ez egyesült funkciót jelentene. Nyilvánvalóan a szakállamtitkárok is hiába szakmai munkát végeznek, a kormány, a kormánypolitika egységes szándékainak megfelelően és annak képviseletében végzik ezt a munkát. Ezért most úgy egyértelműsítenénk a helyzetet, hogy a kormány leköszönésekor, ezzel együtt automatikusan megszűnik a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkárok funkciója, mert úgy érezzük, hogy ők a kormánypolitika első számú személyes letéteményesei. Ezzel azonban a főosztályvezetői szintet és az attól - hadd mondjam így csúcsán - lefelé lévő hierarchikus posztokat valóban meg akarjuk védeni az állandó politikai váltógazdálkodástól.
A szándékunk tehát egyezik az ellenzéki kollégákkal, de úgy érezzük, hogy egy álszent és végiggondolatlan gyakorlat helyett a kodifikációval egyértelmű helyzetet szeretnénk teremteni.
Örülök, hogy egyetértés mutatkozott abban, amire végül is az öt párt jutott tegnap, hogy a miniszterhelyettesi elnevezés helyett az államtitkári elnevezést alkalmazzuk. Ez valóban terminológiai vita és végül megszületett terminológiai konszenzus volt. Őszintén szólva nekünk nem az elnevezés volt fontos, és ha a többi frakció úgy érezte, hogy a miniszterhelyettes elnevezés a pártállam bűzös leheletét hordozza, hát akkor rajtunk nem fog múlni, hogy ezt másképp hívjuk. Ha valamiért abban volt egyetértés, hogy a „helyettes” csak ebben az esetben pártállami, de sem a miniszterelnök-helyettesnél, sem mondjuk, egy osztályvezető-helyettesnél nem az, akkor mi ennek a konszenzusnak nem álljuk útját. Sőt, ha egyáltalán fölmerülhetett az a félreértés, hogy egy korábbi történelmi gyakorlatot akarunk visszahozni, akkor nagyon jó, hogy erre figyelmeztettek minket a kollégák - nem véletlen, hogy azonnal egyetértettünk -, és akkor ez az aprócska rossz történelmi asszociációt okozható kétely is elhárul az új struktúra útjából.
Salamon képviselő úrnak köszönöm, hogy kifejtette, az alkotmány mely paragrafusaival értenek egyet, és melyet tartanak - mondjuk így: - elfogadhatónak. Remélem, itt jót mondok, amikor megnyugtatom: említette, hogy pontatlannak tartja a „közigazgatási szerv” megjelölést az alkotmánymódosítás 1. §-a (2) bekezdésében. Valóban ugyanarra gondoltunk, tehát nem az önkormányzatok vagy az önkormányzati szervek átnevezgetésének jogát akarta itt a kormány magához ragadni. Erre egyébként módja sincs, mert az alkotmány más, most meg nem változtatott paragrafusai rögzítik ezeknek az önkormányzati szerveknek, mondjuk, a jegyzőnek a funkcióját és nevét. Ha tehát ilyen csúnya szándékunk lenne, mint amilyen nincs, akkor sem tudnánk ezeket az átnevezéseket eszközölni.
Szintén talán közösen megnyugodhatunk abban, hogy az államfő jogosultságait az új vezetési struktúra és kinevezési gyakorlat az égegyvilágon semmiben nem korlátozza. A helyettes államtitkárokat eddig sem ő nevezte ki, hanem a miniszter, ennyiben van változás, de nem az államfő kinevezési gyakorlatában. A LXII. számú törvény 46/2. paragrafusa rögzíti is az államfő kinevezési jogosultságait, és abból kiderül, hogy semmiféle csorbítás nem áll senkinek sem a szándékában.
Rubovszky képviselő úr esetében sajnálattal veszem tudomásul, hogy nem tudják az alkotmánymódosítást támogatni; annál inkább köszönöm a többi ellenzéki frakciónak.
S ezúton térek ki arra, hogy megadták a zöld jelzést ahhoz, hogy a kormány a maga által legjobbnak tartott struktúrában kezdje el a munkáját. Természetesen tudjuk, hogy ezzel nem kívánhatjuk, hogy részt vállaljanak abban a felelősségben is, hogy jobban működik-e az új rendszer, mint a régi, köszönjük azonban, hogy a lehetőséget megadták nekünk, hogy ezt bizonyíthassuk.
Be kell vallanom valamit: jól vette észre Rubovszky képviselő úr, az erdészet a korábbi változatban valóban a környezetvédelmi tárcánál szerepelt mint átsorolandó terület, most meg, ez a paragrafus elmaradván, jelenlegi tudásunk szerint marad az agrártárcánál. Megmondom őszintén, ennek az volt az oka, hogy itt egy régóta húzódó szakmai vita van a két terület szakemberei között, és úgy éreztük, hogy ezt a szakmai vitát nem pipálhatjuk ki végigjátszatlanul egyetlen törvénymódosítás keretében, erre nyilván külön ki kell még térni.
Rubovszky képviselő úr vetette fel, hogy kicsit riasztónak tartja, hogy a Belügyminisztérium százötven éves elnevezését egyik napról a másikra módosítjuk. Hát őszintén szólva lépésekben nehéz volna módosítani, ezért ha elszántuk magunkat, nem annyira az elnevezés, hanem a hatáskörök másfajta definiálására, akkor nincs más módunk, mint ezt most beletenni egy törvénybe.
Ennél az elnevezésnél nyilván érdekesebb az indok, és Rubovszky képviselő úr is ezt feszegette természetesen. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy nem egyszerűen és nem elsősorban az történik, hogy a Belügyminisztérium korábbi két nagy területe kettéválik, és nem is ez volt a fő oka a változásnak. Másról van szó. Úgy éreztük, hogy a területfejlesztésnek az uniós csatlakozással egyre fontosabbá váló szakmai felelőssége legjobb helyen ott van, ahol az önkormányzatiság elve fölött őrködnek. Hiszen mi más lenne a területfejlesztés lényege, mint hogy az ország területi különbségeit enyhítse, az önkormányzatok egész tudását és képviseleti jogosultságát fölhasználva? Az igazi célunk tehát a területfejlesztés és az önkormányzatiság egy tárcánál tartása volt. Ugyanakkor - volt itt már minden párt kormányon, aki itt ül a bizottság ülésén - azt is pontosan tudjuk, hogy túl nagy felségterületet átívelő tárcák irányítása és működése bizony olykor nehézségekbe ütközik. Fontosabbnak éreztük az önkormányzat és a területfejlesztés egyben tartását, mint a korábbi Belügyminisztérium alá tartozó területek egyben tartását.
A szakoktatás és a tudomány helyének változását rótta fel még Rubovszky képviselő úr. Valljuk be, két olyan területről van szó, amelyek tizenöt-tizenhat éve keresik helyüket a kormánystruktúrában, és nagyon sokfajta gyakorlat alakult már ki e tekintetben. Érvelhetnék, ha fel akarnám tartani önöket, amellett, hogy miért tartjuk a szakoktatás elhelyezését a foglalkoztatáspolitikával egy tárcánál szükségesnek, illetve miért gondoltuk, hogy a tudományos kutatás az innovációval kerüljön egy tárcához; bocsánatot kérek, ha ehelyett leegyszerűsítem a hosszú érvelés feladatát. Sokfajta gyakorlat volt már. Ez a gyakorlat, amelyet most szeretnénk, semmivel sem tűnik rosszabbnak, sőt szerintünk jobbnak tűnik, mint az eddigiek. Kérjük, adják meg a hallgatólagos bizalmat ahhoz, hogy elindítsuk, és természetesen igényeljük is az ellenzék kritikáját, észrevételeit, ha ez a struktúra valamiért nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Köszönöm szépen Wiener képviselő úrnak a részletes segítséget a válaszokhoz, sokat segített, valóban, nem nekem, hanem mindnyájunknak, hogy okosodjunk e tekintetben.
És köszönöm Fodor Gábor képviselő úrnak egyfelől azt, hogy ő is kifejezte örömét - és ezért nekem nem kellett részletezni - a kétharmados konszenzus remélhetőleg a mostani eseten túlmutató jelentősége fölött, és hogy segített érvelni a politikai és közigazgatási funkciók egyértelműbb kezelése mellett.
Köszönöm szépen.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszokat.
Állásfoglalásra kerül sor. Kérdezem, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának módosítására benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét a jelen lévő bizottsági tagok közül ki támogatja. (Szavazás. - Látható többség.) Köszönöm szépen, a bizottság azonos módon foglalt állást, támogatja.
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a javaslatot? (Szavazás. - Látható többség.) Köszönöm szépen, a bizottság itt is egyhangúlag támogatja... (Többek: Nem, nem!) Bocsánat, elnéztem akkor? Tehát a bizottság nagy többséggel támogatja az általános vitára való alkalmasságot.
A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét ki támogatja? (Szavazás. - A kormánypárti oldal jelzi támogatását.) Köszönöm, a bizottság többsége támogatja.
Az általános vitára való alkalmasságot ki támogatja? (Szavazás. - A kormánypárti oldal jelzi támogatását.) Köszönöm, a bizottság többsége támogatja.
Harmadikként pedig a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról rendelkező törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét ki támogatja? (Szavazás. - A kormánypárti oldal jelzi támogatását.) Köszönöm szépen, a bizottság támogatja.
Az általános vitára való alkalmasságát ki támogatja? (Szavazás. - A kormánypárti oldal jelzi támogatását.) A bizottság többsége a tárgysorozatba-vételt az általános vitára való alkalmasságot támogatja.
Módosító javaslatok megvitatása
Tisztelt Bizottság! Két módosító indítvány érkezett a megadott határidőig a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslathoz. Kérem az előterjesztőket, szíveskedjenek addig még maradni, amíg a két módosító indítványt a bizottság elbírálja.
Göndör képviselő úr jegyzi a két módosító indítványt. Kérem, hogy röviden ismertesse a bizottsággal a módosító indítvány célját, tartalmát, és ezt követően a bizottság állásfoglalására kerül sor. Képviselő úré a szó.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kezdem az egyszerűbbel: a T/61/3. számú indítványt Jauernik István képviselőtársammal együttesen visszavonjuk. Ezt a jegyzőkönyv számára kívántam megerősíteni.
Kérem önöket, hogy támogassák a T/61/2. számú indítványunkat, amelynek az a lényege, hogy nevesítsük a törvényjavaslatban a katasztrófák elleni védekezés kérdését és az államhatár őrizetével kapcsolatos kérdést. Az egyiket a Belügyminisztériumnál, az utóbbit pedig az igazságügyi és rendészeti minisztériumnál.
Nem akarok hosszan érvelni, de talán a gyakorlatból mindenki ismeri, hogy a katasztrófák általában adott helyhez, településhez kötődnek, és ott a védekezést amúgy is a polgármesternek kell irányítani, ez az ő feladata. Ezért mi indokoltnak tartjuk, hogy annál a szervezetnél maradjon meg a katasztrófák elleni védekezéssel kapcsolódó szervezet, amelyik egyébként az önkormányzatokkal foglalkozik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérem az előterjesztők álláspontját.
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviselője kíván-e nyilatkozni?
DR. PAPP IMRE helyettes államtitkár (Igazságügyi Minisztérium): Támogatjuk, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai részéről az előterjesztőkhöz, illetőleg a módosító indítvány előterjesztőihez van-e kérdés? (Nincs.) Nem látok ilyen igényt. Észrevétel, hozzászólás? (Nincs.) Nincs.
Kérem a bizottságot, foglaljon állást, támogatja-e a T/61/2. módosító indítványt. Aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás. - A kormánypárti oldal jelzi támogatását.) Köszönöm, a bizottság többsége a módosító indítványt támogatja.
Ezzel az 1/a-b-c napirendi pontok tárgyalásának a végéhez értünk. Előadót kell állítanunk.
Javaslom, hogy az alkotmánymódosítással kapcsolatos bizottsági véleményt a parlament plenáris ülésén Faragó Péter képviselő úr tolmácsolja. Miután ebben egyetértés volt a bizottságban, nyilván kisebbségi vélemény tolmácsolására nem kerül sor.
A b) pontban jelölt napirend esetében Wiener Györgyöt javaslom a többségi álláspont kifejtésére. Az ellenzéki oldalról kérek javaslatot. (Jelzésre:) Nincs ilyen igény.
És a minisztériumok felsorolásánál? (Senki sem jelentkezik.) Itt majd én tolmácsolom a bizottság véleményét a minisztériumok felsorolásánál.
Köszönöm szépen.
Következik a negyedik napirendi pontunk: az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat.
A javaslat ötpárti egyetértésben született - bocsánat, négypárti egyetértésben. Ezt még gyakorolni kell, hogy négypárti, ötpárti, hatpárti; ez az állásfoglalás négypárti egyetértéssel született.
Az előterjesztők közül Navracsics frakcióvezető urat kérem meg, hogy az előterjesztést a bizottság számára ismertesse, illetőleg indokolja.
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) szóbeli kiegészítése
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Ez egy ötpárti tárgyalássorozat végén született; a Magyar Demokrata Fórum sajnos nem volt hajlandó aláírni a megállapodást, de tudomásul vette. Jobbára az Országgyűlés alelnökének személyéhez ragaszkodott, ebből adódóan nem járult hozzá az aláíráshoz a tiszteletdíj, illetve az országgyűlési képviselők jogállásával kapcsolatban sem. De négy párt aláírását és támogatását bírja, úgyhogy kérem a bizottságot is, hogy pozitívan bírálja el.
Köszönöm szépen.
Döntés bizottsági módosító indítvány benyújtásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. A döntés előtt két ponton bizottsági módosító indítványt kell beterjesztenünk, mert a tegnapi megállapodás eredménye, amely az előző három törvényjavaslatot érinti, nem került mindenhol pontosan átvezetésre a képviselői önálló indítványban. Itt tehát a megnevezéseket kell pontosítani, ilyen értelemben technikai jellegű módosításokról van szó.
A törvényjavaslat 1. §-ának (6) bekezdése úgy változik - tessék figyelemmel követni, pillanatnyilag nem tudjuk már írásban odaadni, ha a javaslatot tetszenek követni, akkor el lehet igazodni -: „Az Országgyűlés alelnökei az e tárgyban meghatározottakon kívül”, itt korábbi szabályozásnak megfelelően „a minisztert helyettesítő személyt” szövegrész állt, ehelyett „az államtitkárt megillető juttatásokra jogosultak”. Tehát a minisztert helyettesítő személy helyett az államtitkár beiktatására kerül sor.
Kérem a bizottságot, aki ezzel egyetért, szíveskedjék támogatni a bizottsági módosító indítvány benyújtását. (Szavazás. - Látható többség.) Köszönöm szépen.
A másik pont, ahol módosítanunk kell, szintén ugyanilyen jellegű módosítás. A törvényjavaslat 4. § (8) bekezdésében szintén „a minisztert helyettesítő” helyett „államtitkári” szó beiktatására kerül sor; a bekezdés második mondatában pedig „a kormánymegbízott” helyett „kormánybiztos” kifejezés kerül a törvényjavaslatba. Ez megfelel annak, hogy ezek összhangba kerüljenek egymással, és nem keletkezik koherenciazavar a különböző törvények között.
Egyetért a bizottság ezzel a korrekcióval? Kérem, szíveskedjenek a benyújtást támogatni. (Szavazás. - Látható többség.) Köszönöm szépen.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról
Ezt követően a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérem a bizottságot, támogassa a tárgysorozatba-vételt. (Szavazás. - Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen, a bizottságnak minden tagja ezt tette.
Az általános vitára ki tartja alkalmasnak? (Szavazás. - Látható többség.) Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen, az ülést bezárom. Arra szeretném felhívni a bizottság tagjainak figyelmét, hogy pontos információt még nem tudok adni, de a miniszteri meghallgatás tervezett időpontja a jövő hét szerda fél 10, előreláthatóan akkor tartunk bizottsági ülést.
Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 43 perc)
|
|
Dr. Vastagh Pál |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea