AIÜB-11/2006.
(AIÜB-11/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2006. október 9-én, hétfőn, 11 óra 30 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők *
Elnöki megnyitó *
A napirend ismertetése és elfogadása *
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatása *
Az elnök bevezetője *
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt tájékoztatója *
Kérdések *
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt válaszai *
Vélemények *
1. Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatása
2. Zárószavazások előkészítése
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők
Dr. Borbély Zoltán szóvivő (Legfőbb Ügyészség)
Dr. Dávid Tamás parlamenti titkár (Legfőbb Ügyészség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 31 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Az alkotmányügy, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülését megnyitom. Üdvözlöm a jelenlévőket.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Ismertetem a helyettesítések rendjét: Simon Gábor képviselő urat Bárándy Gergely képviselő úr helyettesíti, Toller László képviselő urat pedig Csákabonyi Balázs képviselő úr helyettesíti.
A napirend ismertetése és elfogadása
A kiküldött napirenddel kapcsolatban egy változásra teszek javaslatot. Miután nem érkezett zárószavazást előkészítő módosító indítvány, ezért csak egy napirendi pontot tárgyalnánk: dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatását. Kérdezem, van-e észrevétel a napirenddel kapcsolatban. (Nincs.) Amennyiben nincs, kérdezem, ki fogadja el a napirendet. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangú szavazással elfogadta a mai napirendünket.
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatása
Rátérünk az első és egyetlen napirendi pont megtárgyalására. Tisztelettel üdvözlöm dr. Kovács Tamás altábornagy urat, legfőbbügyész-helyettest, akit a köztársasági elnök úr legfőbb ügyésznek javasolt.
Bár a Házszabály és törvények sem adnak számunkra ilyen kötelezettséget, a múlt ülésen Balsai képviselő úr tett javaslatot arra, hogy a legfőbbügyész-jelöltet hallgassuk meg, és ezzel a bizottság tagjai egyetértettek. A meghallgatás után - ellentétben a miniszteri meghallgatásokkal - nem kell szavaznunk.
Azt a menetrendet javaslom, hogy hallgassuk meg először a legfőbbügyész-jelölt úr gondolatait arról, milyen elképzelései vannak a legfőbb ügyészi munkával, az ügyészség irányításával kapcsolatban, és utána lenne lehetőség arra, hogy a bizottság tagjai kérdéseket tegyenek föl, illetve véleményeket fogalmazzanak meg.
Tisztelettel fölkérem legfőbbügyész-jelölt urat, tájékoztasson minket elképzeléseiről.
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt tájékoztatója
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbbügyész-jelölt: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagyon szépen köszönöm a bizottságnak azt, hogy fontosnak tartotta, hogy meghallgasson engem, illetve hogy talált időt is rá, hogy erre sor kerüljön.
Úgy gondolom, hogy ha az én legfőbb ügyészi jelölésemről az Országgyűlés dönt, akkor a képviselőknek valóban joguk az, hogy kicsit jobban megismerjék azt, akiről szavazniuk kell majd. Úgy tudom, az életrajzom a képviselő urak, hölgyek rendelkezésére áll, tehát nem hiszem, hogy bele kellene mennem annak az elismétlésébe.
Két apró momentummal szeretném kiegészíteni; nem egészen irrelevánsak, azért tartom fontosnak azokat megemlíteni. Az egyik, ami ebből az életrajzból kimaradt: az egyetem után két és fél évig nem ügyészségen dolgoztam, dacára annak, hogy mindig ügyésznek szántam magam, azon egyszerű oknál fogva, hogy családi okokból nekem egy társadalmi ösztöndíjat illett elfogadnom, hogy a családomon kicsit segítsek, és amíg ennek a ledolgozási ideje le nem járt, addig a kalocsai városi tanácson közigazgatásban dolgoztam. De ott is sikerült olyan munkát kapnom, hogy szabálysértési előadóként, tehát a bagatell eljárásokba azért belekóstolhattam. Aztán a szegedi ügyészi időmet szakította meg az a nyolc hónap, amelyet a vietnami háborút lezáró párizsi egyezmény által létrehozott nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagjaként, a magyar kontingens tagjaként, a kanadai, lengyel és indonéz katonákkal együtt végeztünk. Utána természetesen alig vártam, hogy visszatérhessek a Szegedi Katonai Ügyészségre ügyészkedni.
Én tehát 1983 szeptemberétől a Szegedi Katonai Ügyészségen dolgoztam, az elsőfokú katonai ügyészi tevékenység teljességét végeztem. Gondolom, ebben a körben nem nagyon kell elmondanom, de azért mégiscsak szeretnék annak hangsúlyt annak, hogy - mindenféle más híreszteléssel szemben - a katonai ügyészi munka az ügyészi munka. A katonai ügyészi munka talán teljesebb, mint a másik ügyészi munka, hiszen a katonai ügyész maga nyomozott, már akkor is, a katonai ügyész felügyelte a viszonylag szűk körben teret kapott parancsnoki nyomozást, a katonai ügyész képviselte a vádat, itt, Budapesten, ahol katonai büntetés-végrehajtási intézet van, a büntetés-végrehajtást is felügyelte. S az is egy közkeletű tévedés, hogy a katonai ügyészek a katonai bűncselekményekkel foglalkoznak. Még az én fiatalkoromban sem így volt, bár mondjuk, a tömeghadsereg idejében azért több volt a katonai bűncselekmény, mint a köztörvényi. Ma már a 30 százalékot sem egészen éri el a katonai bűncselekmények száma, 70 százalék körüli az úgynevezett köztörvényi bűncselekmények aránya, és a Btk. mindegyik fejezetében előforduló bűncselekményekkel foglalkozik a katonai ügyész. S emellett a katonai ügyész nem csak büntetőügyész, hanem az úgynevezett - mi akkor még úgy mondtuk - általános törvényesség fölötti felügyeletet, most magánjogi és közigazgatási jogi tevékenységet is ellát a katonai ügyész. Tehát merem állítani, hogy széles körű ügyészi tapasztalatokra tehettem szert abban a közel húsz évben, amit az elsőfokú ügyészségen teljesítettem.
Aztán a Katonai Főügyészségre kerültem, aminek az volt a nagy előnye, hogy az elsőfokú ügyészi tevékenységnek a felügyelete, másodfokú elbírálás előkészítése volt a dolgom, illetve a Legfelsőbb Bíróság előtt a Legfőbb Ügyészség álláspontját volt szerencsém képviselni. Majd '86 tavaszán a Budapesti Katonai Ügyészség vezetésére kaptam megbízást, s ez a viszonylag rövid idő azért egy vezetési gyakorlat megszerzésére módot adott; majd a Katonai Főügyészségre visszakerülve immár főosztályvezetőként, az elvi-elméleti irányító munkába is belekóstolhattam, és a jogalkotás előkészületi munkáiban való részvétel is nagyon fontos volt. 1990 márciusában a katonai igazságszolgáltatás hatásköre jelentősen módosult, csökkent, ez szervezeti átalakításokat vont maga után, ezeket már nekem kellett levezényelnem.
1990. augusztus 1-jén Györgyi Kálmán, akkor nemrég megválasztott legfőbb ügyész úr javaslatára nyertem el a köztársasági elnök úrtól a legfőbbügyész-helyettesi, katonai főügyészi kinevezést. Azóta töltöm be ezt a beosztást, és merem állítani, hogy a katonai ügyészi szervezet vezetésén kívül valóságos legfőbbügyész-helyettesként is volt szerencsém működni, olyan mértékben és akkor, amikor Györgyi, illetve Polt legfőbb ügyész urak ezt igényelték és szükségesnek tartották. De azt azért elmondom, hogy nagyon rangos nemzetközi rendezvényeken képviselhettem a Legfőbb Ügyészséget, legutóbb tavaly Katarban a világ legfőbb ügyészeinek konferenciáján én vezettem a magyar küldöttséget. Ennél talán fontosabb viszont, hogy 2006. május 16-a óta, amióta Polt legfőbb ügyész úr mandátuma lejárt, és nincs legfőbb ügyész, azóta a legfőbb ügyész jogkörében eljáró Belovics Ervin legfőbbügyész-helyettes segítségére kellett legyek és voltam segítségére szívesen, annál is inkább, mert a másik legfőbbügyész-helyettes, Varga Zs. András úr lemondott, tehát kettőnknek kellett ezt elvégezni. Így szükségszerűen is beletekinthettem azokba a dolgokba, amelyek nemigen tartoztak korábban a munkakörömhöz, például költségvetési, költségvetés-technikai, gazdasági, továbbképzési, egyéb ügyekbe is.
Ennyiben tudnám összefoglalni az én eddigi ügyészi pályafutásomat, amit nem szeretnék külön értékelni, mert öntelt sem akarok lenni, de álszerény sem szeretek lenni. Dolgoztam legjobb tudásom szerint, és úgy érzem, talán sikeresen is. Az biztos, hogy mindig következetesen arra törekedtem, hogy az általam vezetett jelentős ügyészi szervezet, a katonai ügyészség, mint az ország ügyészi szervezetének egyébként integráns része, mindig járjon elöl az eljárások időszerűsége, gyorsasága és törvényessége biztosításában.
Elnök úr is arra hívott fel, hogy valamiféle programról adjak számot. Ha engem az Országgyűlés legfőbb ügyésszé választ, úgy gondolom, lényegében nem kell változtatnom az alapvető célkitűzéseimen, amit az előbb egy mondatban igyekeztem összefoglalni. Én úgy vélem, hogy az ügyészségnek mint az igazságszolgáltatás egyik igen fontos részvevőjének, egész tevékenységét illetően, általában is és a konkrét ügyekben is törekednie kell a hitelességre és a közvélemény, a társadalom pozitív értékítéletének a kivívására. S az én egyszerű felfogásom szerint ehhez nem kell más, mint pártatlanul és csakis a törvényeknek engedelmeskedve, a szakma szabályai szerint, magas erkölcsi követelményeknek megfelelve és fegyelmezetten kell dolgozni. Én azon voltam eddig is, hogy a működési területemen mindezt érvényesítsem, és esetleges legfőbb ügyésszé választásom esetén a szervezet egészét illetően is természetesen erre szeretnék törekedni.
Bízom abban, hogy tartani tudom magam Deák Ferenc bölcs intelméhez, aki a rend és az igazság kapcsolatáról szólva azt mondta: "A rendnek csak az igazság lehet biztos alapja. Az igazság pedig azt kívánja, hogy a főbb hatalom egyaránt méltányos legyen a panaszolkodó és a panaszolt iránt, és részrehajlatlan eljárásának szigorúságát politikai tekintetöknek soha föl ne áldozza." Eddig is igyekeztem így eljárni, ezután is szeretnék így eljárni.
Lényeges szervezeti reformok bevezetését én most nem látom szükségesnek. Persze lehet, hogy később bizonyos helyzeteket máshogy látok, és akkor nem fogok hezitálni, ha változtatni kell valamin. Most úgy tűnik nekem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás által megkívánt, továbbá a Btk., illetve a büntetőeljárási törvény többszöri módosítása, vagy úgy is mondhatnám, részbeni újrakodifikálása miatt szükségessé vált működési-szervezeti reform, változtatássorozat megtörtént, és sikeres is volt. Emlékeztetni szeretnék az ügyészségi nyomozó hivatalok megalakítására, majd ezek átalakítására a közelmúltban nyomozó ügyészségekké; ilyen a kiemelt ügyek főosztálya megalakítása és profiljának tisztázása; a környezetvédelmi, illetve a gyermek- és ifjúságvédelmi szakág, szakterület erősítése; az informatikai fejlesztés, az egységes ügyészi hálózat létrehozása; a nemzetközi és európai ügyek főosztályának a létrehozása és feladatainak helyes meghatározása. A Eurojust-képviselet - ez egy uniós szerv - a vádemelések és nyomozások koordinálását hivatott szolgálni, ezt létrehoztuk, képviselőnk kint szolgál. A személyügyi, továbbképzési, igazgatási feladatoknak az összehozása egy főosztályba nagyon fontos lépés volt. Itt megemlíteném még a mobil katonai ügyészi csoportot is, amely a külszolgálatot teljesítő kontingensek törvényes működését hivatott szolgálni. Végül a Magyar Ügyészképző Központot említem, amely nem olyan túl régen kezdte meg a működését, s amelynek Tudományos Tanácsában van szerencsém közreműködni.
Természetesen látok néhány olyan feladatot, amelyek talán nem tekinthetők reformoknak, de fokozott hangsúlyt kell ezekre is fektetni. Úgy gondolom, tovább kell javítani a büntetőeljárások időszerűségét. Ezt én mindig hangsúlyozom, eddig is igyekeztem ezt megkövetelni a magam környezetében, hogy mindenki csak addig álljon büntetőeljárás hatálya alatt, ameddig elkerülhetetlen. Ez az ügyfélnek is fontos, a jogrendnek is fontos, de az időszerűségre törekvés nem lehet valami kapkodó, elkapkodott munka, mert eredményes eljárásra kell törekedni, az eredményesség iránti törekvés nem lehet azonban az eredményesség hajszolása, tehát a törvényesség áthágását, átlépését, megsértését soha nem jelentheti.
Szeretném azt is, hogy az ügyészség az eddiginél is nagyobb mértékben vegyen valahogy részt a bűnmegelőző tevékenységben. Nem tévesztem össze a szerepeket, csak részt venni szeretnénk valahogy; és ebbe beleértem azt is, hogy a Legfőbb Ügyészség irányítása alá tartozó Országos Kriminológiai Intézet kutatási tevékenységét is a büntetőeljárásoknál nagyobb, jobb hatásfokkal használhatóvá kell tenni. Azt hiszem, ez felel meg annak a néhány évszázados beccariai mondásnak, hogy jobb megelőzni, mint büntetni. Az államnak is jobb, ha kevesebb büntetőeljárást kell folytatnia, sikerül azt megelőzni. De nagyon fontosnak tartom a büntetőeljárásokban érvényesíteni az úgynevezett garanciális jogokat; különösen a védelmi jogokra és a sértetti jogokra szeretnék még nagyobb hangsúlyt fektetni, bár nem ég a ház, de én úgy gondolom, ezt nem szabad szem elől téveszteni.
Bár 2003 végére minden ügyész megkapta az európai jogi alapképzést, azt hiszem, harminc továbbképző instruktort is kineveltünk, úgy gondolom, az azóta belépett ügyészeknek az európai uniós jogi kiképzése, alapképzése és a régiek továbbképzése továbbra is hangsúlyos feladat. Ezzel függ össze, hogy az idegen nyelvi kommunikációs készség fejlesztése érdekében, minthogy a tömegesnek mondható, elsősorban angol nyelvi képzés már befejeződött, az egyéni nyelvtanulás ösztönözésére igyekeznék lehetőségeket teremteni; financiális és munkaidőszempontokat értek ez alatt. Inspirálnám még jobban a posztgraduális képzéseket, itt is elsősorban a pénzügyi feltételeket kell megteremteni, hiszen az európai jogi, a gazdasági szakjogászi, a közlekedési vagy a környezetvédelmi szakjogászi, sőt újabban a kriminalisztikai szakjogászi képzés nagyon fontos a hatékony ügyészi munka szempontjából. S mindenképpen hatékonyabb információáramlást szeretnék biztosítani a Legfőbb Ügyészség és a fellebbviteli főügyészségek, a Legfőbb Ügyészség és a megyei főügyészségek között, oda-vissza természetesen.
Úgy gondolom, ha a jövendőben a régiók kialakulása napirendre kerül, akkor mindez természetesen érintheti és valószínűleg érinteni is fogja a bírósági szervezetet is, és akkor ránk is várnak szervezeti módosítások, hiszen az ügyészi szervezet tevékenysége szorosan tapad a bíróságok munkájához, ezért igazodnunk is kell a bírósági szervezet esetleges átalakításához is. Én mindenesetre nyitott vagyok erre, és nyitott vagyok minden ésszerű változtatásra, minden olyanra, ami a még hatékonyabb, a törvényesség megerősítését még eredményesebben szolgáló ügyészi tevékenységet segítheti elő.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nem álszerénykedem, de korábban tényleg nem gondoltam arra, ennélfogva nem is készültem arra, hogy egyszer az ügyészi hivatásrend első embere lehetek. Ezért tehát én itt és most ennél bővebb programot hirdetni vagy elmondani vagy jelenteni nem tudok. Úgy gondolom, ennek az ideje akkor jön el, amikor kicsit még jobban látom a helyzetet, és a kihívásokkal már úgy szembesülök, mint akinek most már ezekre reagálni kell. Ígéretet azonban tudok tenni, arra, hogy ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése engem megtisztel a bizalmával, akkor teljes tudatában leszek az ezzel járó felelősségnek és a kötelességeknek is természetesen.
Tisztelt Bizottság! 1871-ben megalakult a Magyar Királyi Ügyészség. Ennek az ügyészségnek a tagjai akkor egy esküt tettek, amelynek a szövegét az akkor igazságügy-miniszter állapította meg. Befejezésül engedjék meg, hogy ebből idézzek két mondatot. "Tisztemben pontosan, híven és serényen eljárok. A rám bízott ügyekben, félretevén mindennemű melléktekintetet, gyűlöletet, félelmet vagy kedvezést, egyedül a törvényes igazságot tartandom szemeim előtt." Ezek archaikus mondatok, de én igyekszem ennek a veretes megfogalmazásnak megfelelően dolgozni, és természetesen, ha én ma esküt tehetek, akkor annak az eskünek megfelelően elsősorban.
Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. Nem tudom, miután ez az első ilyen meghallgatásom - pontosabban a második, mert az emberi jogi bizottságnál már voltam -, nem egészen vagyok azzal tisztában, hogy ilyenkor ezen kívül mire kell reagálni az embernek magától. Ezeket szántam én tájékoztatásul, és természetesen, ha a bizottság tagjainak van kérdése, akkor állok rendelkezésre, és legjobb tudásom szerint fogok válaszolni.
Nagyon szépen köszönöm még egyszer a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, legfőbbügyész-jelölt úr. Köszönjük a tájékoztatást, és valóban azt fogjuk kérni, hogy amennyiben a bizottság tagjainak lesznek kérdései, akkor ezekre majd legyen szíves válaszolni.
Önöké a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni, kérdést feltenni. Bárándy képviselő úr, öné a szó.
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem egyetlen és nagyon rövid kérdésem van legfőbbügyész-jelölt úrhoz. Nevezetesen is, hogy hogyan képzeli el az alkotmányügyi bizottság és a Legfőbb Ügyészség együttműködését a jogalkotás területén?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Répássy alelnök úr?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Azért kértem szót, mert úgy látom, kérdésekkel kezdjük, és a véleményt majd inkább később fogalmaznánk meg. Én is kérdéseket szeretnék föltenni legfőbbügyész-jelölt úrhoz, főügyész úrhoz.
Az első kérdésem azzal kapcsolatos, hogy néhány polgári-liberális jogász megfogalmazta azt, talán nem szerencsés, hogy katonai rendfokozattal lesz valaki legfőbb ügyész. Egyrészt kíváncsi vagyok rá, hogy mi erről az ön véleménye, másrészt pedig esetleg tervezi-e, hogy a leszerelését kéri ebben a helyzetben. Hozzáteszem, szeretném előrebocsátani, hogy én nem feltétlenül értek egyet ezekkel a véleményekkel, de ez valóban egy megfontolandó szempont, amire kíváncsi vagyok. Erre nem tért ki az önéletrajza, illetve nem tért ki a mostani beszámolója sem. Egyáltalán hogyan látja ezt a szituációt, szükséges-e ilyen döntést meghozni?
A másik kérdés ennél kicsit komplexebb. Ön egy olyan helyzetben lesz most legfőbb ügyész, és ráadásul olyan helyzetből kerül legfőbb ügyészi pozícióba, hogy önnek eddig is a hatáskörébe tartoztak azok az események, amelyek két héttel ezelőtt eléggé sokkolták a magyar közvéleményt. Nos, azt szeretném megkérdezni, lát-e tennivalót, esetleg speciális döntéseket szükségesnek tart-e, a Szabadság téri, illetve az ezt követő Blaha Lujza téri és az azt követő éjszakáknak az eseményeit büntetőjogi szempontból szükséges-e megvizsgálni. Most nem arra gondolok, illetve nem csak arra gondolok, amit már folyamatosan is látunk, hanem itt elsősorban a katonai ügyészség hatáskörébe tartozó kérdésekre utalok, részben elöljárói bűncselekmények tekintetében van-e vizsgálnivaló, részben pedig akár a hivatalos személyek által elkövetett bűncselekmények tekintetében van-e vizsgálnivaló. Nyilván nem konkrétumot kérdezek, csak azt szeretném kérdezni, hogy vizsgálódik-e ilyen irányban az ügyészség, tehát nemcsak a rendbontók tetteit vizsgálják-e, hanem ezen kívül az ügy más szereplőinek a cselekményeit vizsgálják-e. Vagy ha ilyen vizsgálat nincs, akkor tervezi-e, hogy ilyen vizsgálatot kezd a legfőbb ügyészi pozícióba lépve?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután alelnök úr jelezte, hogy szívesen különválasztaná a kérdéseket, véleményeket, nincs kifogásom ellene. Azt javaslom, hogy akkor először a kérdésekre kerítsünk sort, azokra válaszoljon legfőbbügyész-jelölt úr, és akkor utána a véleményeket, állásfoglalásokat ismertessük.
Balsai képviselő úr!
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Legfőbbügyész-jelölt Úr! Az én kérdésem is részben kapcsolódik a Répássy alelnök úr által másodszorra föltett kérdéshez; kicsit általánosabban fogalmazok. Jelenleg a legfőbb ügyészi poszt betöltetlensége miatt önök ketten vezetik a Legfőbb Ügyészséget, bár nyilvánvalóan nem teljes mértékben azonos hatáskörrel. Mégis megkérdezem, van-e rálátása mint legfőbbügyész-helyettesnek, tehát mint jelenleg legfőbbügyész-helyettesnek azokra az esetekre, azokra az ügyészi nyomozó szervek által irányított és a bíróságig is eljutó esetekre, amelyeket tehát nem a rendőrség ural mint nyomozó hatóság, hanem az ügyészség; azokra az esetekre, amelyek - úgy tudjuk, a múlt héten az ön emberi jogi bizottsági meghallgatásán is fölmerült - elég sok szervezet, nem politikai szervezet, mondjuk így, negatív véleményét kiváltó és általunk szemmel látott esetek voltak. Magyarul: vannak-e feljelentések, vannak-e vizsgálatok azzal kapcsolatban, amikor rengeteg rendőr földön fekvő emberrel szemben, hogy úgy mondjam, fizikailag messze túllépve az arányos és szükséges mértéket... - nem is tudom, mit csinál... -, "intézkedik", ha erre ezt a szót lehet használni. Van-e rálátása? És ha esetleg ilyen jelenleg nincs, mit tervez hivatalba lépése után ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása tekintetében, akkor is, ha ilyen feljelentés esetleg nem érkezett?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én általánosságban szeretnék kérdezni inkább, némileg elvonatkoztatva a jelenlegi konkrét helyzettől. Elégségesnek tartja-e a legfőbbügyész-jelölt úr a jelenlegi jogi szabályozásokat, amelyek a rendőrség feletti felügyeleti jogkört szabályozza az ügyészség részéről? Elégségesnek tartja-e azokat a lehetőségeket, amelyek most a jogszabályban biztosítottak, avagy pedig ezeknek a pontosítását, netán esetleg a felügyeleti jogkörnek a bővítését tartaná szükségesnek?
A saját véleményem nem mondom, mert abban maradtunk, hogy ez a következő lehetőség lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth András képviselő úr kért szót.
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Legfőbbügyész-jelölt Úr! Én inkább a jövő felé fordulnék kérdésemmel, és érdekelne az ön személyes szakmai véleménye a katonai ügyészi szervezet fennmaradásának érveiről, illetve az is érdekel, hogy egy ilyen lépés, mondjuk, egy önálló szervezetnek az átalakítása milyen gondokat vetne föl, milyen szakmai gondokat vetne föl, részben ennek a szakterületnek a működési szempontjából, részben a nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Rubovszky képviselő úr, utána Frankné Kovács Szilvia képviselő asszony fog szólni.
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbbügyész-jelölt Úr! Én egy régen folyó szakmai és politikai vitával kapcsolatban szeretném megtudni az ön álláspontját.
Többször fölmerült az a kérdés, hogy az ügyészség közvetlenül a kormány alá tartozzon, és ne az Országgyűlés alá. Az ezzel kapcsolatos álláspontjára lennék kíváncsi.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Frankné Kovács Szilvia képviselő asszony!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbbügyész-jelölt Úr! Egy kérdésem lenne, és nyilván én is kívánnék majd véleményt nyilvánítani.
Említette az ügyészség politikamentes, pártatlan, hiteles működését. Szükségesnek tartja-e az ügyészi szervezet működésében ezzel kapcsolatos intézkedések meghozatalát?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több jelentkezőt. Akkor tisztelettel kérem legfőbbügyész-jelölt urat, hogy válaszoljon a feltett kérdésekre.
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt válaszai
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbbügyész-jelölt: Köszönöm szépen ezt a sok kérdést, én ezt úgy értékelem, hogy nagy érdeklődés mutatkozik az ügyészség tevékenysége és sorsa iránt.
Ha megengedi, elnök úr, akkor én sorrendben mennék, mert próbáltam volna csokrosítani, de azt hiszem, egyszerűbb mégiscsak, ha az elhangzott kérdések sorrendjében haladok.
Bárándy képviselő úr kérdésére annyit tudok csak mondani - és elnézést is kérek mindjárt -, nekem nincs sok rutinom, én összesen talán az alkotmányügyi bizottság előtt kétszer voltam, és - hogy mondjam... - nem túl fajsúlyos kérdésekben küldött a legfőbb ügyészem. Úgyhogy nem egészen vagyok képben abban, hogy mit tehet, illetve azt tudom, hogy az ügyész mit tehet jogalkotás érdekében, csak hogy az alkotmányügyi bizottsági relációban ez hogyan jön ki. Én mindenesetre azt szeretném jelezni, hogy amit nekem a törvény előír vagy amit megenged, azzal én élni szeretnék. Van, sajnos van, mindannyian tudjuk, bár a Btk. kodifikációja folyamatban van, és ott talán majd érvényesülnek az elképzeléseink, de a hányatott sorsú büntetőeljárási törvényünkkel - azt hiszem, praktizáló ügyvédek is vannak itt a képviselők között - nagyon-nagyon sok gond van, és módosításokra biztosan lesz szükség. Én kezdeményező szeretnék lenni és együttműködő szeretnék lenni. Minden jó ötlet mellé odaállnék, és adott esetben ehhez szeretném kérni a támogatást. Ennél konkrétabbat most nem tudok mondani, de én a készségemet szeretném kifejezni.
Répássy képviselő úrnak külön köszönöm a kérdését. Én nem minősítem, hogy honnan érkezett, egyetlen támadást kaptam, meg kell mondanom, amióta a nevem nyilvánosságra került, ez az a bizonyos HVG-cikk; azt hiszem, arra tetszett gondolni. És örülök, hogy elmondhatom, mert nem találtam megfelelő módot arra, hogy erre én hogyan reagáljak, mert válaszlevéllel nem akartam foglalkozni, de örülök, hogy elmondhatom. Ott ez úgy merült fel, hogy Európában nem tudnak olyan európai uniós országot, ahol katonából csináltak volna legfőbb ügyészt, ez a kontinensen nem divat. Megtanultam sajnos, mert elég pejoratív volt. No, belőlem ugyan nem "csinálnak" legfőbb ügyészt, ha csinálnak, hanem megszavaz az Országgyűlés, és ez azért minőségi különbség. Azon kívül az Európai Unióba tartozik - bizonyos körökben biztosan tudják - Szlovákia is, és Szlovákiában például a volt katonai főügyész a legfőbb ügyész; sőt az egyik helyettese a korábban volt katonai főügyész, a büntetőjogi helyettes. S úgy tudom, az Európai Unió kapujában áll Románia, ahol szintén nem katonai főügyész, de egy fellebbviteli katonai ügyészségvezetőből lett legfőbb ügyész. De a horvát legfőbbügyész-helyettes is katonai ügyész volt, a közelmúltban leköszönt cseh legfőbbügyész-helyettes is az volt, sőt az osztrák legfőbbügyész-helyettes katonai jogászból lett az, de ott nincs katonai ügyészség.
Hogy a kontinensen - ez alatt nyilván Nyugat-Európát értette a szerző - ez nem "divat", ez így igaz. Megmondom, hogy miért nem divat. Azért nem divat, mert ebben a Közép-Kelet-Európában divat az, hogy a katonai ügyészség integráns része az ügyészi szervezetnek. Figyelmükbe ajánlanám, mert én most utánanéztem sok mindennek: 1961-es jogi szótárban már úgy említik a katonai ügyészséget, '61-ben, hogy az ügyészi szervezet integráns része. Tehát nálunk a katonai ügyész az ügyész, az ügyészi szervezet tagja, a legfőbb ügyész helyettese emberemlékezet óta a katonai főügyész. Nyugaton teljesen szeparált a katonai bíróság és a katonai ügyészség az ország bírói, illetve ügyészi szervezetétől. Tehát valóban, az egyébként nagyon nagy tekintélyű és nagy tudású olasz katonai főügyészből biztos, hogy sosem lesz olasz legfőbb ügyész, mert nem tagja annak a szervezetnek, az egy egészen más szervezet, nevezetesen még azt is hozzá kell tennem, hogy mindenütt merőben a katonai vezetés alá rendelt szervezet. Az más kérdés, hogy felmerülhet, hogy vajon függetlenek-e; ők azt mondják, hogy függetlenek, és én el is hiszem. Mert az csak egy dolog, hogy a honvédelmi miniszter nevezi ki esetleg, de onnantól kezdve már független - de ez az ő dolguk. Ott tehát nem evidens az, hogy lehet "csinálni" katonai ügyészből legfőbb ügyészt. Nálunk ez ezért lehetséges az én megítélésem szerint, mert egyrészt én ügyész vagyok, mert a katonai ügyészek - ezt igyekeztem bizonyítani - ügyészek, nem valami csodabogarak, akik csak azzal tudnak foglalkozni, hogy a katona megszökött, hanem a büntetőjog minden részét kell hogy ismerjék. A XX. fejezet csak a plusz, azt a civil ügyésznek nem kell ismerni. Erre tehát ez a válaszom; ez ezért érdekesség így, mert a közvélemény talán nem egészen tudja, hogy ez a helyzet.
Hogy leszerelek-e? Ez a legtermészetesebb. Nyilvánvaló, hogy katonaként nem szolgálhatok tovább. Egyébként ez sem nóvum, 1975-ben dr. Szíjártó Károly hadbíró vezérőrnagy, a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának elnökéből lett legfőbb ügyész, és abban a pillanatban leszerelt. Tehát ez már '75-ben is követelmény volt, ma pedig teljesen evidens. Úgyhogy a legjobb tudomásom szerint egy alternatív megoldás elő van készítve: ha én bizalmat kapok és engem megválaszt az Országgyűlés, akkor a köztársasági elnök úr a katonai szolgálati viszonyomat - mert egy tábornoknál már ő szünteti meg - akkor meg fogja szüntetni.
Most már az ügyekkel kapcsolatban, hogy leegyszerűsítsem: az események miatt intézkedéseket látok-e szükségesnek? Természetesen, a büntetőeljárások folynak, folyamatosan tájékozódik Belovics úr is, ő pedig megteszi azt, hogy engem is folyamatosan tájékoztat a büntetőeljárások állásáról. Különösebb intézkedéseket most én nem látok szükségesnek, mert hiszen ez egy felügyelt tevékenység a Legfőbb Ügyészség részéről is. Ahogy az emberi jogi bizottság előtt is elmondtam, természetesen, ha ezeken már úgy nagyjából túl vagyunk, én ezt fontosnak tartanám, hiszen ilyen feladat előtt nem állt még az ügyészség, hogy ezeknek a tanulságait összegezzük, megnézzük, hol hibáztunk esetleg, hol lehetne finomítani, hol lehet esetleg jogszabály-változtatást kezdeményezni. Ennyiben tehát, ha ez intézkedés, akkor ezt tervezem, ezt el is mondtam.
Nem egészen értettem a kérdését - katonai bűncselekmény, hivatali bűncselekmény, ezzel kapcsolatban mire is kellene válaszolnom. Katonai bűncselekménynél talán egyre tudok gondolni, hogy volt-e valamilyen elöljárói intézkedés elmulasztása. (Dr. Répássy Róbert: Például.) Erről nekem sajtóhírekből van olyan tudomásom, hogy valaki ezt kifogásolta, egy alparancsnok. Ezzel kapcsolatban hozzánk konkrét panasz, bejelentés, feljelentés vagy bárminemű beadvány nem érkezett; ha érkezik, természetesen megvizsgáljuk, tehát mi tényleg rendfokozatra, rendre, rangra tekintet nélkül lefolytatjuk az eljárást. Katonai büntetőeljárás összesen két ember ellen folyt, mind a kettő publikus volt természetesen, ez a dunakeszi rendőr és a veszprémi katona ügye. Ezek merőben hivatalos személy elleni erőszakot követtek el, nem katonai bűncselekményt, de katonai büntetés alá tartoznak. A hivatali bűncselekményeket pedig természetesen a nyomozó ügyészség vizsgálja, és a Legfőbb Ügyészségnek az ilyen értelemben vett felügyelete alatt, hogy információt kérünk, tehát nem mi mondjuk meg, hogy ők mit csináljanak, mert azt nem szeretnénk, ha oda jutnánk, hogy mi diktáljuk a munkát meg a tempót, de tájékozódni akarunk, és természetesen, ha szükségét látjuk, közbe is avatkoznánk.
Ezzel kapcsolatban kérdezte Balsai képviselő úr, hogy van-e rálátásom ezekre az esetekre és a rendőri durvaságokra. Természetesen annyiban föltétlenül van, hogy van, aki erre föl is hívta a figyelmünket: Kőszeg elnök úr a Magyar Helsinki Bizottság részéről, valamint a TASZ beadvánnyal fordult a Legfőbb Ügyészséghez, és kifogásolta ezeket az általuk rendőri túlkapásoknak nevezett rendőri intézkedéseket. Nem szeretném minősíteni, mert még nincsenek ezek kivizsgálva, tehát lehet ez is, lehet az is. Mindenesetre erre Belovics legfőbbügyész-helyettes úr olyan választ adott, amellyel én is azonosulni tudok, aminek az a lényege, hogy az ügyészség törekszik, és arra is törekszik, hogy a rendőrség is arra törekedjen, hogy törvényes büntetőeljárások folyjanak, és ezekbe ne csússzanak bele törvénysértések, pláne olyan durva törvénysértések, amelyek rendőri durvaságokban manifesztálódnak. Egyébként akkor azt írta Belovics úr, hogy sajnos konkrét tudomásunk ilyenekről nincs, de nagyon hálásak lennénk, ha konkrét adatokat közölnének velünk. Ez meg is történt, most, a napokban volt ez a levélváltás, úgyhogy pillanatnyilag 26 büntetőügyben folytatunk nyomozást olyan rendőrök ellen, akiket ilyen gyanú ért. Hogy mi lesz a vége, azt én most nem tudom megmondani, mert most indult a napokban, tehát 26 rendőr elleni feljelentés miatt igen, folytatjuk a nyomozást.
Turi-Kovács képviselő úr kérdezi, hogy elégségesek-e az ügyészi felügyeleti jogkörnek az eszközei. Hát, megmondom őszintén, itt egy picit bajban vagyok a válasszal. Én eddig a katonai ügyészséget vezettem, ahol merőben más a konstelláció, ott a katonai ügyész maga nyomoz, és csak nagyon-nagyon minimális esetben nyomoz a parancsnok, aminek a felügyelete teljesen megoldott. Én a rendőri nyomozásnak az ügyészi felügyeletéről csak nagy általánosságokban tudok olyat mondani, hogy azért az új Be. bizonyos paradigmaváltással járt, amit sokat kritizálunk és joggal, de az azért biztos, hogy az ügyésznek a nyomozásokban betöltött szerepében alapvető változást hozott, tehát az ügyész a nyomozás ura végül is. A felügyelete is tulajdonképpen megoldott, bár egészen biztos, hogy vannak információáramlási és tájékozottsági problémák, ezeket egyszer majd nyilván értékelni kell, és a Be. legközelebbi módosításánál lehet, hogy igényelnünk kell még valamilyen lehetőségeket. De én pillanatnyilag nagyjából-egészében megoldottnak vélem a rendőri nyomozások ügyészi felügyeletét; biztos, hogy nem hibátlan, és biztos, hogy nem gondtalan. De ennél többet erről sajnos nem tudok mondani.
Köszönöm Tóth András képviselő úrnak is ezt a kérdését a katonai ügyészi szervezet sorsáról, mert hiszen ez is napirenden van, olyannyira, hogy még az én sorsomat is úgy összekötötték bizonyos újsághírek, ami úgy szól - már elnézést a kiszólásért -, mintha én most vagy munkanélküli lennék, vagy legfőbb ügyész, mert megszűnik a beosztásom. (Derültség.) Erről azért nincsen szó. Ezt valaki bedobta, és utána ez így görög már, hogy ha megszűnt a sorkatonai szolgálat, akkor nincs szükség katonai ügyészségre. Ezt így összekötni teljesen szakszerűtlen és indokolatlan, két dolog miatt. Az egyik: attól, hogy megszűnt a sorkatonaság, azért még van hadsereg; nem túl nagy, de azért még van. A másik: a magyar katonai büntetőeljárás nem a hadsereg tagjaira vonatkozó büntetőeljárás, hanem a Btk. 122. §-ában meghatározott katonákra, az pedig a hadsereg tagja, a határőr, a rendőr, a büntetés-végrehajtási őr és a polgári titkosszolga. Tudom, hogy most a Btk.-kodifikációnál fölmerült - és szerintem teljes joggal -, hogy a vám- és pénzügyőrségnél is a megváltozott, schengeni szerep miatt egyre nagyobb a katonai fegyelemnek a jelentősége, az felértékelődik, tehát megfontolandó, hogy ne kerüljenek-e a katona fogalmába. Tehát mindezekre kiterjed a katonai büntetőeljárás hatálya. Az, hogy katonai ügyészség, az ilyen értelemben katonai, hogy a Btk. 122. §-a szerinti katonai, és nem a hadsereg ügyészsége, és pláne nem a sorkatonaság ügyészsége.
S mivel a nemzetközi tapasztalatok iránt is érdeklődött Tóth képviselő úr, elmondanám, hogy igen, a nemzetközi tapasztalatok sokrétűek. Én készítettem erről - most már sajnos jó néhány éve, fel kellene frissíteni - egy elég nagy lélegzetű felmérő dolgozatot. Merem állítani, hogy ismerem Európában feltétlenül, de a világ más jelentősebb országaiban is, hogy ez hogyan működik. Tudok tehát mondani olyan országot, ahol van sorkatonai szolgálat, és nincs katonai ügyészség, például Németország. Pontosabban nincs a mi fogalmaink szerinti katonai ügyészség meg katonai bíróság, bár van egy úgynevezett csapatszolgálati bíróság és egy fegyelmi katonai ügyészség, s körülbelül azokat a fegyelmi ügyeket bírálják el, amelyeket mi katonai vétségnek titulálunk. Ez már dekriminalizáció, pönalizáció kérdése, kicsit gusztus dolga. És Németországban nem a jogfejlődés iránya miatt van ez, hanem mindenki, persze maguk a németek is elmondják, hogy a vesztes világháború után nem volt hadsereg, tíz év után lett hadsereg, akkor fölmerült ennek a hiánya, de a náci hadbíróságok bűnei még visszaköszöntek, a társadalompolitika nem igényelte. Most már sokszor fölmerül ott is, hogy jó lenne, ha lenne - de ez most csak egy kitérő volt. Ott tehát van sorkatonai szolgálat, de nincs katonai ügyészség. Tudok olyanokat mondani, ahol nincs sorkatonai szolgálat és van katonai ügyészség és bíróság. Ez tehát kicsit nemzeti, katonai és jogi hagyományoknak a függvénye, és azt hiszem, ebben nekünk nem kell senkit utánozni. Minket akarnak egyébként sokan utánozni, higgyék el, ezt öndicséret nélkül mondom, hogy a mi megoldásaink a legtöbb országnak imponálnak.
Ezt azért is el merem mondani, mert a tájékoztatómban nem térhettem ki mindenre, de az emberi jogi bizottság előtt elhencegtem vele - elnézést -, hogy '93-ban én létrehívtam egy kis konferenciát, ahová összesen kilenc ország jött el, és ez most már egy olyan biennális konferenciává nőtt ki, amellyel kapcsolatban most már tényleg az a gondunk, hogy el tudjuk-e helyezni a vendégeinket. Legutóbb harmincöt országból több mint ötven vendégünk volt, és a világ minden földrészéről, Ausztráliából is, mindenhonnan vannak vendégeink. Ez is azt igazolja talán, hogy a világon működik a katonai igazságszolgáltatás, hol így, hol úgy. Például Dániában nincs katonai bíróság, de van katonai ügyészség, és ilyen példákat tudnék sokfélét mondani. Erről mindig az jut eszembe, hogy egyszer Györgyi Kálmán úr egészen más relációban, de arról beszélt, hogy ha Európába igyekszünk, akkor az alkalomhoz illően kell öltözködnünk - de az öltözetünket díszíthetik népviseleti elemek. Hát én erre is azt mondanám, hogy nem kell nekünk, és nem is igény, a NATO-ban sem, az Európai Unióban sem, a miáltalunk sokszor félremagyarázott jogi harmonizáció vagy kompatibilitás nem úgy jelentkezik, mint ahogy mi néha túllihegjük - elnézést ezért a kifejezésért -, hanem alapelvekben kell kvadrálni, és utána a többi a hagyományok dolga. Ez vonatkozik a katonai igazságszolgáltatásra is.
Rubovszky képviselő úr is kedvenc kérdést vetett fel, az ügyészség alkotmányos státusa iránt érdeklődik. A képviselő úr azt mondta, hogy az én személyes véleményemre kíváncsi, de azt hiszem, most neveletlenséget kell elkövetnem, mert azt kell mondjam, hogy én talán a személyes véleményemet jobb lenne, ha leírnám egy tanulmányban, mint hogy legfőbbügyész-jelöltként itt elmondjam, de azért nem akarok egészen kitérni a válasz elől. Ez a kérdés is fölmerült az emberi jogi bizottságban is, ott is elmondtam, hogy nem lenne egészen elegáns, de talán igazságos lenne, ha azt mondanám, hogy ez a politika dolga. Tehát az ügyész, a legfőbb ügyész is eldönti, hogy ilyen alárendeltségben akarok-e ügyész lenni, olyanban meg nem tetszik, és akkor nem akarok. De ehhez nem az ügyészségnek kell ötleteket osztogatni, az ügyésznek a törvényt, az alkotmányt végre kell hajtani.
A mai alkotmányos berendezkedésben az Országgyűlésnek felelős az ügyészség. 1871-ben alakult meg a királyi ügyészség, 1870-ben volt a törvényhozási vitája. Néhány szavazattal győzött az a kormány-előterjesztés, hogy kormány alá rendelt legyen az ügyészség. Az akkori jogtudósok, a mérvadó jogtudósok szinte kivétel nélkül amellett ágáltak, hogy a bírói függetlenséghez hasonló, nem olyan terjedelmű, mert hierarchikus szervezetben olyan terjedelmű nem lehet, de olyan jellegű függetlenséget biztosítson a törvény, tehát a kormányzattól független legyen. Ez a vita nemcsak 1871-ben zajlott le; mondom, a politika akkor más álláspontra helyezkedett a jogtudomány képviselőivel szemben. De nem akarom most már az időt rabolni, a másik bizottságban idéztem is Varga Ferenc neves jogtudósnak az 1907-ben írt tanulmányát, bő harmincéves tapasztalat alapján; az utolsó királyi koronaügyész, Mendelényi László 1930-valamikor írt tanulmányát; Finkey, a legnagyobb büntetőjogász 1933-ban írt tanulmányát - mindig kiálltak amellett, hogy kormány alóli függetlensége legyen az ügyészségnek. Ez nem valósult meg, és körülbelül jó nyolcvan évig kormány alá rendelt volt a magyar ügyészség. A háború óta valóban részben szovjet mintára alakult így; az most más kérdés, hogy a szovjet minta az az orosz szál, az orosz pedig a napóleoni szál, így fejlődik keresztül-kasul a jog; nálunk a német behatás, az osztrák jogi uralom, ezek nagyon érdekes dolgok egyébként. De mindenesetre ha nemzeti hagyományt akarunk érvként felhozni, a nyolcvan év meg az ötvenvalahány év között időtartamban nem sok a különbség. Tartalmában pedig, úgy gondolom, az Országgyűlés alá rendelt ügyészség, tehát a kormányhatalomtól független ügyészség jól működik.
Az Európa Tanács egyszer egy tanulmányt végzett az európai ügyészségi berendezkedésekről, és ott olyan állásfoglalásra jutott, hogy mind a két megoldás jó, ha amúgy jól működik. Tehát jól működhet a kormány alá rendelt, és jól működhet a parlament alá rendelt ügyészség is. A tárgyilagossághoz tartozik, hogy Európában az országok többségében kormány alá rendelt ügyészség működik. És az is igaz, hogy a kiérlelt demokráciákban, jogállamokban gyakorlatilag talán még az sem vet fel problémát, ha az igazságügy-miniszter alá tartozik az ügyészség, mert ott van egy ilyen - gentlemen's agreement? Szóval nem illik beleszólni, nem illik élni azzal a joggal, amit egyébként ott alkotmány ad az igazságügy-miniszternek. Ezt nekem egy német tartományi főügyész úgy magyarázta el, ez úgy működik, hogy az igazságügy-miniszter meghív egy villásreggelire, és ott elbeszélgetünk, s valahogy tudomásomra hozza, hogy mit szeretne, nem beleavatkozik. Ha tehát nem úgy járok el, nincs nagy baj, de legközelebb nem hív meg villásreggelire. (Derültség.) Ugye, ez attól függ, hogy hol áll meg, úgyhogy ez a veszélye azért megvan.
Képviselő úr, szíves elnézését kérem, hogy ennél konkrétabb nem akarok lenni. Természetesen mondhatnám azt, hogy negyvenegy évet éltem ebben az ügyészi szisztémában, hogy az Országgyűlésnek felel a legfőbb ügyész, én meg csak a legfőbb ügyésznek felelek, és ez nagyon jól működik. De biztos, hogy ha a kormány alá rendelné az Országgyűlés alkotmánymódosítással az ügyészséget, ettől nem dőlne össze az ügyészség, és dolgozna tovább, ugyanolyan becsülettel, mint ahogy eddig tette.
Képviselő asszonynak arra a kérdésére, hogy politikamentességgel kapcsolatban intézkednék-e: én nem hiszem, hogy intézkednem kell - borzasztó lenne, ha kellene. Ezt az alkotmány is meg az ügyészségi törvény is expressis verbis kimondja, hogy ügyész nem lehet politikai párt tagja, és politikai tevékenységet nem folytathat. Az én legjobb tudomásom szerint ilyen ügyészt nem ért; hogy valakit esetleg politikai ízű állásfoglalással vagy ügyekben leszűrhető esetleges politikai elfogultsággal illettek, ennek ki vagyunk téve, mert emberek vagyunk, de én nem hiszem, hogy az ügyészség mint olyan vagy az ügyészek jelentős része politizálna vagy politikába beleártaná magát vagy politikai állásfoglalásokat tenne. Biztos nem lenne jó, ha ilyen lenne, akkor azzal az ügyésszel szemben kellene intézkednem, és nem hiszem, hogy nekem intézkedést kellene tennem a politikamentesség érdekében. Ezt tudom erre válaszolni.
Nem tudom, kielégítő volt-e képviselő asszony, képviselő urak részére, amit el tudtam mondani, de állok továbbra is rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen, legfőbbügyész-jelölt úr. Most akkor meghallgatjuk a véleményeket a legfőbbügyész-jelölt úr jelölésével kapcsolatban. Balsai képviselő úr!
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném rögzíteni - bár ez nem egy miniszterjelölti meghallgatás, tehát nem kell döntést hoznunk még annyit sem -, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója támogatni fogja szavazataival a legfőbbügyész-jelölt úr megválasztását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csákabonyi képviselő úr, utána Kovács Szilvia képviselő asszony!
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Tisztelt Bizottság! A Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja is tiszteletben tartja és egyetért a köztársasági elnök úr javaslatával, s a legfőbbügyész-jelölt urat a délutáni szavazás során támogatni fogja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony, utána Salamon képviselő úr!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! A rövid programismertetőjében örömmel hallottam kiemelni két fontos dolgot: az egyik az ügyészség szerepvállalása a bűnmegelőzésben. Ezzel magam is maradéktalanul egyetértek, hiszen a társadalmi bűnmegelőzésnek része kell legyen az ügyészség is, és megfelelő szinten, megfelelő módon feladatokat kell vállaljon. Egyébként Tolna megye példáját tudnám mondani, ahol a megyei bűnmegelőzési bizottságnak tagja természetesen a főügyészség képviselője, tehát aktív részvevője a megyében folyó bűnmegelőzési tevékenységnek. Úgy gondolom, a jövőben is ennek az erősítése lesz majd kívánatos, tehát önnel ebben teljes mértékben egyet tudok érteni.
A másik, aminek nagyon örültem, hogy ebben a programismertetőben szerepelt, a sértetti jogok védelme. Azt gondolom ugyanis, hogy e tekintetben azért van mit tenni. Én tíz évig voltam gyakorló ügyvéd, úgyhogy pontosan éreztem ezt nap mint nap a munkám során, és úgy gondolom, a jogos társadalmi elvárás is ebbe az irányba mutat, és az ügyészségnek is és a törvényhozásnak is e tekintetben vannak még feladatai.
Én Tolna megyei képviselőként külön is megválasztása esetére jó munkát kívánok és jó egészséget. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, ez egy Tolna megyei képviselőtől elvárható volt. (Derültség.) Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja a jelölt úr legfőbb ügyésszé választását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Parancsoljon, legfőbbügyész-jelölt úr!
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbbügyész-jelölt: Nem számítottam arra, hogy előttem elhangzanak ilyen nyilatkozatok, de ezt nagyon szeretném megköszönni, s még egyszer azt, hogy ilyen érdeklődést tanúsított a bizottság, az itt elhangzott bejelentéseket is.
S engedjék meg, hogy azzal köszönjek el, hogy eszembe jut a Napkirálynak egy mondása, aki azt mondta: valahányszor egy üres helyet adományozok, száz embert teszek elégedetlenné, egyet pedig hálátlanná. (Derültség.) Nagyon bízom benne, hogy az 1500 ügyészből nem lesz száz elégedetlen, de hogy egy nem lesz hálátlan az Országgyűlésnek, a Magyar Köztársaságnak, abban biztosak lehetnek, képviselő hölgyek és urak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm a bizottság tagjainak is az aktív részvételt.
Annyit szeretnék jelezni, mielőtt bezárom az ülést, hogy úgy tűnik, a héten nem kell ülést tartanunk, viszont a jövő héten előreláthatóan kedden délelőtt tartanánk az ülésünket. Több olyan napirendi pont lesz, amit meg kell tárgyalnunk.
Köszönöm szépen, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 28 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea