AIÜB-16/2006.
(AIÜB-16/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2006. november 14-én, kedden, 10.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
1. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló T/1096. számú törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása
2. a) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/1145. számú törvényjavaslat általános vitája
b) Vélemény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról (T/1145/1. szám)
3. A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosításáról szóló T/1095. számú törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása
4. A 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/1296. számú törvényjavaslat általános vitája
5. A kormányzati szervezet-átalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számú törvényjavaslat általános vitája (első helyen kijelölt bizottságként)
6. A 2006. augusztus 20-i nemzeti ünnepen történt halálos tömegszerencsétlenség okait és felelőseit vizsgáló országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló H/888. számú országgyűlési határozati javaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása (Dr. Navracsics Tibor, dr. Lázár János (Fidesz) képviselők sürgősségi javaslattal benyújtott önálló indítványa
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) távolléte idejére dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Simon Ákosné (Állami Számvevőszék)
Dr. Papp Imre (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Sepsi Tibor (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Nagy Sándor (Pénzügyminisztérium)
Molnár Jánosné (Pénzügyminisztérium)
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Dr. Uttó György
Kapronczai Stefánia
Dr. Baranyi Bertold (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Tordai Csaba (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Budai Sándorné (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10.00 óra)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Tisztelt Bizottság! A bizottság ülését megnyitom. Szeretem ismertetni a helyettesítések rendjét: Wiener György képviselő úr helyettesíti Steiner Pál képviselő urat, Csiha Judit Toller Lászlót, Bárándy Gergely Simon Gábort, Frankné dr. Kovács Szilvia Gál Zoltánt, és én helyettesítem Faragó Péter képviselő urat. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A kiküldött tervezetnek megfelelően teszek javaslatot a napirendre. Van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele? (Nem jelentkezik senki.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy aki a napirendi javaslatot elfogadja, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság egyhangú szavazással a napirendi javaslatot elfogadta.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló T/1096. számú törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása
Első napirendi pontunk az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Megkaptuk a kiegészítő ajánlás tervezetét, illetve érkezett hozzánk egy kezdeményezés, hogy nyújtsunk be bizottsági módosító javaslatot is.
A kiegészítő ajánlástervezet megtárgyalása után térünk erre vissza. A kiegészítő ajánlás tervezete nyolc pontból áll. Az első ponttal kapcsolatban, amit a foglalkoztatási bizottság nyújtott be, kérdezem az előterjesztő képviselőjének álláspontját. Nevének és beosztásának a jegyzőkönyvbe való bediktálása után.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Sepsi Tibor vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese.
Az első ajánláspont szerinti módosító indítványt a kormány nem támogatja. (Dr. Salamon László: Melyikről van szó?)
ELNÖK: Képviselő úr, mi a kérdése? Az első napirendi pontról van szó, az egyenlő bánásmódról szóló törvényjavaslat első módosító indítványánál vagyunk, és a foglalkoztatási bizottság nyújtotta be. A 2. § (1) bekezdésében a törvény 10. paragrafusát új, második bekezdéssel javasolják kiegészíteni.
Kérdezem, hogy van-e hozzászólás ehhez. Ez összefügg az 5. és 7. pontban foglaltakkal. Az előterjesztő álláspontja arra a két pontra is vonatkozott?
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Így van.
ELNÖK: Igen. Nincs hozzászólás. Megkérdezem, hogy ki támogatja a módosító indítvány elfogadását. (Nem jelentkezik senki.) Nincs ilyen.
Tehát a bizottság nem támogatja, és egyharmadot sem kapott. Ezzel az 5. és 7. pontokban található indítványt is elbíráltuk.
A 2. pontban Avarkeszi Dezső képviselő úr, kapcsolódva Salamon László képviselő úr indítványához, nyújtott be javaslatot. Kérdezem, hogy az előterjesztő támogatja-e.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni. (Nem jelentkezik senki.) Nem kíván. Kérdezem, hogy ki támogatja. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság támogatja az indítványt.
A 3. pontban Pettkó András képviselő úr indítványa szerepel, aki Herényi Károly képviselő úr indítványához csatlakozott. Megkérdezem az előterjesztő képviselőjét.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem. Támogatja-e a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 4. pontban Pettkó képviselő úr indítványa szerepel. Az előterjesztő képviselőjét kérem!
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem kíván. Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
Az 5. pontban lévő indítványt elbíráltuk.
A 6. pontban Szabóné Müller Tímea képviselő asszony javaslata szerepel. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Van-e hozzászólás? (Nem jelentkezik senki.) Nincs hozzászólás. Ki támogatja? (Szavazás.)
Nem támogatja senki, egyharmadot sem kapott, a bizottság nem támogatja.
A 7. pontban szereplő indítványt elbíráltuk.
A 8. pontban szerepel Salamon képviselő úr indítványa. Megkérdezem az előterjesztő képviselőjét.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Megadom a szót Salamon képviselő úrnak.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kapcsolódó módosító javaslat okán egy, a törvényjavaslat megoldását illető megjegyzést azért szeretnék tenni. Ez a kapcsolódó módosító javaslat és az alap módosító javaslatok a törvény hatályba léptető rendelkezését érintik, ugyanakkor ebben a hatályba léptető rendelkezésben az eredeti törvényjavaslat 19. szakaszát gyökeresen átformáló módosítás jelenik meg. Tehát eleve az a meglátásom és kritikai megjegyzésem, hogy egy, a törvényjavaslat koncepciója szempontjából lényeges kérdést nem egy hatályba léptető rendelkezésben, szavak kicserélésével kellene megoldani, hanem a 19. szakasz helyett kellett volna módosító javaslatot előterjeszteni. Így abban a helyzetben vagyunk, hogy különböző szövegmozaikok és -töredékek kombinálásával, illetőleg Gusztos Péter képviselő úrnak a kormány által már támogatott javaslata összevetésével nagy nehezen kisilabizálható az a szándék, hogy a bizonyítási teher szempontjából az eredeti törvényjavaslathoz képest még méltánytalanabb legyen a rendezés.
Az én korábbi, adott törvényszakaszra, a 19., illetve a 20. szakaszra vonatkozó - mármint az eredeti törvény 19. és 20. szakaszára vonatkozó - módosító javaslatom, ami a jelen törvény 12. szakaszához került benyújtásra, azt a célt szolgálta, és azt a célt szolgálja a mostani kapcsolódó módosító javaslat is, hogy a bizonyítási tehernek ezt a méltánytalanná tevő módját kiküszöböljük. Tudniillik a koncepció most úgy alakul át, hogy a jogsértést a sérelmet szenvedőnek elég valószínűsítenie, a kimentést pedig annak, aki vitatja a sérelem bekövetkezését, bizonyítania kell. Tehát egészen abszurd irányba megy el a törvényjavaslat.
Nagyon röviden én úgy gondolom, hogy már az ajánlásban szereplő módosító javaslataink, amelyeket e szakasz tekintetében előterjesztettem, illetve ez a kapcsolódó módosító javaslat egy súlyosan méltánytalan rendezés, és a jogállami követelményeknek meg nem felelő rendezés elhárítására irányul. Kérem a bizottságot, hogy szíveskedjék ezt támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem az előterjesztő képviselőjét, hogy kíván-e reagálni a képviselő úr által elmondottakra.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden: a tartalmi vita tekintetében ugyanazt tudom fenntartani, ami a tegnapi bizottsági ülésen is elhangzott, hogy a mostani rendelkezés módosításának indoka egyértelműen a '43-as faji irányelvvel való tételes összhang megteremtése, amit alátámaszt az Európai Unió bizottságának kifejezett kérése és álláspontja, mely szerint a hatályos szöveg, bár álláspontunk szerint, a kormány álláspontja szerint, a törvény elfogadásának időpontjában vallott álláspontja szerint ez megfelel az irányelvnek. Sajnos elég sok szereplő ebben a folyamatban nem ezt gondolja, tehát további pontosítás szükséges.
A formai felvetésre pedig annyit, hogy ebben a helyzetben, amikor egy néhány szavas szövegrész cseréje történik, a szövegcserés megoldás alkalmazása szerintem nem jobb, nem rosszabb a teljes megállapításhoz képest. Az új normatartalom és a változó szövegek végigkövetése így is, úgy is egy viszonylag bonyolult jogászi munkát követel meg, ez való igaz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát az előterjesztő képviselője nem értett egyet a javaslattal. Megkérdezem, hogy ki támogatja a módosító indítványt. (Szavazás.) Kilenc. Itt meg kell kérdeznem azt, hogy ki nem támogatja, és kérem, hogy a helyettesítéseket jelezzük. (Szavazás.) Tizenöt nem.
A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott az indítvány. Köszönöm szépen.
Akkor térjünk rá a kiosztott három bizottsági módosító javaslatra. Jól tudom, ugye, hogy az előterjesztő képviselője egyetért mind a hárommal.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Így van.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az első pontban szereplő javaslat lényege, hogy a "magatartás" szó helyett a "rendelkezés" szót használná, ami a törvényben korábban, a 7. § (2) bekezdésében is szerepel, és ehhez idomulna a 10. § (2) bekezdése. Kíván-e ehhez valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nem. Megkérdezem, ki támogatja, hogy elfogadjuk ezt a módosító indítványt. (Szavazás.)
Köszönöm szépen, a bizottság elfogadta a módosító indítványt.
A 2. pontban a "bekezdés megfelelő alkalmazása" helyett "az első bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén" kerülne, tehát egy pontosító szöveg, melynek lényege, hogy az adott szervezetek, szervek ne csak bírósághoz, hanem a hatósághoz is fordulhassanak. Van-e ehhez hozzászólás? (Nem jelentkezik senki.) Nincs. Megkérdezem, ki támogatja, hogy a bizottság benyújtsa ezt az indítványt. (Szavazás.)
A bizottság többsége támogatja.
És végül a 3. pontban a Római Szerződés "egyenlő munkáért egyenlő bért" elve következetes érvényesítésével kapcsolatban a "közvetett" szó helyett a "közvetlen" szót helyeznénk be. Megadom a szót Répássy alelnök úrnak.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, nem tudom, nem emlékszem arra, hogy a kormány nyilatkozott erről a három pontról, lehet, hogy igen, csak nem hallottam. Az az érdekes itt a 3. pontban, hogy itt lényegében az eredeti szövegnek pont az ellenkezője kerül beiktatásra, mert nem mindegy, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés, vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés. Kíváncsi vagyok, hogy a kormánynak mi az álláspontja ebben a dologban. Ilyen könnyen ki lehet cserélni ezeket a szavakat, és akkor az eredeti értelme teljesen megváltozik a szövegnek? Nem bánom, lehet, hogy ez a helyes, ami ide van írva, ami most a bizottsági módosító indítványban szerepel, de azért kíváncsi vagyok, hogyan alakult így a helyzet, hogy egy nem lényegtelen szócserével kell megváltoztatni a szöveget.
ELNÖK: Megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Egyrészt megerősíteném, hogy a kormány támogatja ezeket a módosító javaslatokat, másrészt amilyen könnyen ki lehet cserélni ezeket a szavakat, olyan könnyen el is lehet rontani egy javaslat megfogalmazása tekintetében. A közvetett hátrányos megkülönböztetésnek, ebben a körben is elismerem, ebben a szövegösszefüggésben semmi értelme nincsen. Tehát itt egy egyértelmű elírást javít a rendelkezés, az irányelvvel való összhangot ez a megfogalmazás teremti meg.
ELNÖK: Javaslom, fogjuk úgy fel, hogy egyben az előterjesztő elnézést kért a hibáért. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Akkor megkérdezem, ki támogatja, hogy elfogadjuk ezt a módosító javaslatot. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság elfogadta.
Ezzel a napirendi pont tárgyalásának végére értünk. Köszönöm szépen.
Tudomásom szerint a második napirendi pont tárgyalásához, tehát a jelzálog-hitelintézettel kapcsolatos napirendi pont tárgyalásához nem érkezett meg az előterjesztő képviselője, ezért azt javaslom, hogy a 3. napirendi pont tárgyalására térjünk rá, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatra, illetve az Állami Számvevőszék véleményére a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Kérem, hogy az előterjesztő képviselője, illetve a Számvevőszék képviselője foglaljon helyet. Kérdezem a bizottság munkatársait, pontos volt az információ, hogy az előterjesztő képviselő itt van a költségvetéshez? (Simon Ákosné: Én most jöttem éppen egy másik bizottságból, de úgy láttam, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője is itt van kint.) Akkor kérem, András, hogy hívják be az előterjesztőket. (A Pénzügyminisztérium képviselői megérkeznek az ülésterembe.) Addig egy pillanat türelmét kérem a bizottságnak.
Napirendet cseréltünk, és köszönöm, hogy rendelkezésünkre állnak. A 3. napirendi ponttal folytatjuk tehát: a költségvetés, illetve az Állami Számvevőszék véleménye a költségvetési törvényjavaslatról. Először az előterjesztő képviselőjének adnám meg a szót, kérem, hogy tegyék meg szóbeli kiegészítésüket a törvényjavaslathoz, szokásunk szerint nevük és beosztásuk megjelölésével, és azt követően majd az Állami Számvevőszék képviselőjét kérném föl, hogy a véleményhez adja meg a szóbeli kiegészítést. Tessék, parancsolni!
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Dr. Nagy Sándor vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 52. § rendelkezik az úgynevezett eljárási szabályokról, amely meghatározza, hogy milyen időpontokban kell a költségvetési törvényjavaslatot elkészítenie a Pénzügyminisztériumnak a kormány elé. Az országgyűlési választás évében a kormány elé benyújtási határidő egy kicsit kitolódik, a Pénzügyminisztériumnak október 15-ig kell a kormány elé terjesztenie a törvényjavaslatot, míg a kormánynak a parlamenthez október 31-ig kell benyújtania a törvényjavaslatot. Ezeknek a feltételeknek a Pénzügyminisztérium, illetőleg a kormány eleget tett.
A jogalkotásról szóló törvény szabályainak megfelelően az indokolással és a törvényszerkesztési módszerrel készült el a javaslat. Az Alkotmánybíróság 76/D/2005. A-B határozata alapján, amely részletesen rámutat arra, hogy a költségvetési törvény tárgyalása nagyon sajátos módot igényel, ezt külön szabályozza az Országgyűlés az eljárás rendjében, ezért az azt megalapozó, tehát az éves költségvetési törvényt megalapozó törvényeket nem lehet a költségvetési törvénnyel egy időben tárgyalni. Ennek megfelelően a benyújtott törvényjavaslat kizárólag a költségvetésre vonatkozik. Alapvetően a konvergenciaprogram teljesíthetőségét, illetőleg végrehajthatóságát hivatott biztosítani a törvényjavaslat.
Tisztelettel azt kérem a bizottságtól, hogy azt általános vitára alkalmasnak ítélje, hiszen minden követelménynek, amely a jogalkotáshoz szükséges, megfelel a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, és megkérem az Állami Számvevőszék jelenlévő képviselőjét, hogy mondja el szóbeli kiegészítését.
SIMON ÁKOSNÉ (Állami Számvevőszék): Simon Ákosné, főigazgató-helyettes vagyok az Állami Számvevőszéktől.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az Állami Számvevőszék a törvényi kötelezettségének eleget téve elkészítette, és határidőre benyújtotta az Országgyűlésnek a 2007. évi költségvetés törvényjavaslatról kialakított véleményét. Az előző évek gyakorlatától eltérően az egyes szakmai törvények részben az Országgyűlés előtt vannak, illetőleg később kerülnek a kormány részéről beterjesztésre. Ezek meghatározzák a 2007. évi költségvetési törvényjavaslat egyensúlyi követelményeinek fenntartását, ezért teljeskörűen az előirányzatok megalapozottságát nem tudta az Állami Számvevőszék megítélni.
Véleményünk kialakításánál a konvergenciaprogramból indultunk ki, és annak a 2007. évi leképezését tekintettük át, és ennek alapján alakítottuk ki véleményünket. Az államháztartás egyes alrendszerein mentünk végig, hogy a bevételek mennyiben megalapozottak, mennyiben teljesíthetők, és a kiadási oldalon pedig milyen kockázatokkal kell szembenézni, hogy a GDP-arányos pénzforgalmi, illetőleg maastrichti hiány teljesíthető legyen.
A központi költségvetés főbb bevételeit tekintve néhány adónemnél tapasztaltunk az előző éveknél szerényebb mértékű kockázatot. A kiadási oldalon áttekintettük teljeskörűen, hogy az előző években tapasztalt problémákkal szemben a kormányzat betervezi-e azokat a főbb kiadásokat - ilyen a gyorsforgalmi úthálózat, a Gripen-gépekkel összefüggő elkötelezettségek és sorolhatnám -, ezt tételesen megpróbáltuk bemutatni az összefoglalóban és jelentésünkben is. Tapasztalatunk szerint az előző évek hiányának növekedésében ezek tervezésének elmaradása jelentősen közrejátszott. Itt, ezen a területen, ismereteink szerint nem jelentenek különösebb kockázatot. Megnéztük a nagy ellátórendszerekben a központi költségvetést érintően a családi támogatások, a lakástámogatások előirányzatainak megalapozottságát, és ezt is alacsony kockázatúnak ítéljük meg. (Dr. Rubovszky György telefonál.)
Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy a GDP-arányos, mind pénzforgalmi, mind a maastrichti kritériumok oldaláról közelített költségvetési hiány, a 6,8 százalék akkor tartható, hogyha a kormányzati szektorhoz tartozó egyéb gazdálkodó szervezetek - csak példaként említem az NA Rt.-t, az ÁAK Rt.-t és a különböző kht.-kat, de megpróbáltuk ezeknek is a felsorolását...
ELNÖK: Elnézést kérek, kérem a telefonálást egy kicsit halkabban, képviselő úr! Tessék, parancsoljon!
SIMON ÁKOSNÉ (Állami Számvevőszék): Megpróbáltuk ezek felsorolását is részletesen megjeleníteni, hogy az évközi hitelfelvételek korlátozása szükséges azért, mert ezt év végén a maastrichti hiányszámításban be kell hozni a költségvetésbe adósságátvállalás címen, és ezekkel a kiadásokkal szemben nem áll ma bevételi fedezet. Ezért külön az Országgyűlésnek is tettünk javaslatot ebben a kérdésben.
A konvergenciaprogrammal összefüggésben megpróbáltunk végigmenni, hogy a közszférát és a nagy ellátórendszereket érintően mennyire megalapozottak az előirányzatok. Azt tapasztaltuk, hogy a hatékonyabb meg kisebb állam kritériumai még nem teljes mértékben jelennek meg a 2007. évi költségvetésben. Itt is az a tendencia érvényesült, hogy elsődlegesen létszámleépítésekkel próbálta a kormányzat a kiadásokat csökkenteni. Ez még ezen az úton nem lehetséges, szükséges a feladatok részletes felülvizsgálata és az érdemi szervezeti intézkedések megtétele, mert megítélésünk szerint a kiadások csökkentése csak így lehetséges. Néhány tárca, és ezt jeleztük is a jelentésünkben, elindult egy olyan úton, hogy megpróbálja a szervezeti korszerűsítéseket, vagy a szervezeti rendszerét átgondolva ésszerűbb megoldásokkal a kiadásait gazdaságosabbá téve felhasználni, de ez csak néhány területen volt még tapasztalható.
A két nagy alrendszer vonatkozásában, különösen az egészségügyi kassza tekintetében érezzük azt, hogy részben a benyújtott, részben a benyújtandó törvényjavaslatoknak nagy jelentőségük van, hogy a 32 milliárd forintra tervezett egészségügyi kassza hiánya tartható legyen. Ez különösen érint két területet: a gyógyító-megelőző ellátás területét és a gyógyszerkiadások előirányzatait.
Az európai uniós forrásokat tekintve úgy ítéltük meg, hogy a tervezett kiadások nem lehetnek gátjai az európai uniós támogatások kifizetésének, azonban ez nem kizárólag tervezési kérdés, hanem az operatív irányító hatóságok munkájának a szervezettségén és az eddig tapasztalt igen hosszú átfutási idő lefaragásában keresendők. A 2007. évi előirányzatok között még meghatározó az M+2-es lehívási időszak figyelembevételével a korábbi évek kötelezettségvállalásainak pénzügyi teljesítései.
Felhívtuk a figyelmet különösen a Schengen alap tekintetében arra a kockázatra, hogy itt kormányzati szinten feltétlenül szükséges a munka összehangolása, mert a 32 milliárd forint, amennyiben év végéig nem tud realizálódni, úgy ez a pénz, a maradványával együtt elvész a magyar költségvetés számára. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a törvényjavaslat és a vélemény fölött a vitát. Kérdezem, hogy ki akar hozzászólni. Bárándy képviselő úr, utána Szakács képviselő úr. Tessék, öné a szó, képviselő úr.
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az én meglátásom szerint a költségvetés vitájában a mi bizottságunknak alapvetően az igazságszolgáltatást érintő költségvetési fejezetekkel kell foglalkoznia, az én felszólalásom is erre irányul, elsősorban a bíróságok és az ügyészségek vonatkozásában.
A kormánnyal való előzetes egyeztetés eredményeképpen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke benyújtotta a költségvetési tervezetet az Országgyűléshez. Hadd emeljem ki elsősorban azt ezzel kapcsolatban, hogy a tervezet szerint a rendelkezésre álló forrásokból biztosítható a bíróságok, illetve az ítélőtáblák zavartalan működése. Szintén kiemelném, hogy a már megkezdett beruházások - itt gondolok a városi vagy megyei bíróságok épületére - a tervezett ütem szerint folyhatnak tovább, illetve kerülhetnek befejezésre. Ugyancsak kiemelném azt, hogy a Magyar Bíróképző Akadémia működéséhez a teljes évi forrás biztosított a költségvetési tervezet alapján. Szintén biztosítja a tervezet azt, hogy az új - itt gondolok a 2006. év során hatályba lépett jogszabályok kapcsán felmerült bírósági feladatokra -, kibővült többletfeladatok ellátása vonatkozásában is megfelelő fedezetet biztosít a költségvetés.
Az intézményi beruházások 2007. évi előirányzata 200 millió forinttal magasabb, mint a 2006. évi előirányzat. Ez lehetővé teszi azt, hogy az évek óta elmaradt irodatechnikai berendezések cseréje megvalósuljon, illetve kisebb épület-beruházások elvégzéséhez is lehetőséget nyújt. Az igazságszolgáltatási beruházások körében kiemelném, hogy három folytatására, illetve befejezésére nyílik lehetőség. Itt elsősorban a PKKB épületének emeleti rekonstrukciójára, a Kazincbarcikai Városi Bíróság épületének beruházására, illetve a Fonyódi Városi Bíróság épületének beruházására. Az NFT keretében a cégbírósági rendszer modernizációjára is sor kerülhet; itt gondolok az e-bíróságokra.
Az ügyészségek vonatkozásában a költségvetési tervezet a jogszabály-változások következtében az ügyészségek számára is kibővített feladatok ellátásához megfelelő forrást biztosít. A tervezet szerint rendkívül takarékos gazdálkodás mellett biztosítható az, hogy az ügyészségi feladatok ellátásának színvonala a jövőben se, a 2007. évben se szenvedjen csorbát, hogy ez a színvonal megmaradhasson a jelenlegi szinten. Ilyenformán tehát az ügyészségek zavartalan működéséhez a benyújtott törvénytervezet megfelelő forrást biztosít.
Lehetőséget biztosít továbbá a tervezet a megfelelő képzésre, a továbbképzésre, különösen a 2006-ban megalakult Magyar Ügyészképző Központban. Különösen kiemeli a szaknyelv oktatásának szükségességét, erre is lehetőséget biztosít, ugyancsak az OKRI működésére, a tárgyi eszközök cseréjére, építési beruházásokra, illetve az informatikai és a biztonságtechnikai fejlesztésekre.
Az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatban azt ki kívánom emelni, hogy ebben szerepel a bíróságok vonatkozásában az, hogy a költségvetési előirányzatok meghatározásánál figyelembe vették a szakmai feladatok ellátásának és az intézményi működés feltételeinek szükségleteit. Ugyancsak egyébként a munkaadókat terhelő járulékok mértékét a jogszabályi előírásoknak megfelelően tervezték.
Mindezek alapján, tisztelt bizottság, az MSZP frakciója úgy gondolja, hogy az előterjesztés általános vitára alkalmas. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szakács Imre képviselő úr következik.
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): A kormány képviselőjétől szeretnék kérdezni néhány dolgot. Mivel tetszett említeni, hogy a javaslat minden törvényi feltételnek megfelel, ezért javasolja az általános vitára való alkalmasság elfogadását a bizottságnak. Az Állami Számvevőszék jelentésének 18. oldalán azonban az olvasható, hogy vajon így is megfelel-e minden törvényi feltételnek a költségvetési törvényjavaslat. Azt írja, hogy a konvergenciaprogrammal párhuzamosan jelzi, hogy a költségvetési törvényjavaslat sem foglalja össze és vezeti le a tervezett, illetve megvalósult intézkedések, folyamatok számszerűsített hatásait, hiányzik a további két évre várható hatások előzetes számbavétele; ezt még egy hosszú bekezdésben tovább fejtegeti. Hogyha ezeknek a feltételeknek nem felel meg a költségvetési törvényjavaslat, akkor vajon megfelel-e annak a kritériumnak, amit ön is említett.
A másik, amit szeretnék szintén megkérdezni, látható, hogy mind a bíróságok, mind az ügyészségek tekintetében az ez évihez képest jelentős csökkenés van az állami támogatásban, hiszen, ha a kimutatásaink megfelelőek, akkor a 64 milliárd forint helyett 61 milliárdot kapnak a bíróságok, az ügyészség is több mint egy milliárddal kevesebbet. Vajon mennyiben oldja ez meg azt a kérdést, amivel a bíróságok és az ügyészségek ebben az évben is küszködtek? Itt a győri képviselőségemre utalnék, mert Győrben megindult a táblabíróság és a táblaügyészség működése, ami kimondottan akadozó volt az anyagi nehézségek miatt. Csak megjegyzem, hogy a beruházás is jelentős időcsúszással valósult meg. Ezek a csökkenések valóban fedezik-e a bíróságok és az ügyészségek - itt kifejezetten a táblabíróságra, táblaügyészségre gondolok - működési költségeit?
Még egy kérdésem lenne: a kimutatásban nem szerepelnek, ha jól olvastuk, a büntetés-végrehajtási intézmények beruházásai, ami ebben az évben közel 1,5 milliárd forint volt. Vajon leállnak-e ezek a programok, vagy ebből a bizonyos PPP-rendszerből a harmadik P, azaz a vállalkozói szektor beruházásai jelennek meg? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács Béla képviselő úr következik, őt követi Balsai képviselő úr.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Ez a költségvetés az én számomra azt igazolja, abban a tárgykörben, amiről ma beszélünk, hogy teljesen szerencsétlen megoldás volt, amikor azokat a szervezeteket, amelyek a közrend, közbiztonság szolgálatában állnak, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alá rendelték. Jól érzékelhető, hogy amíg korábban erőteljes érdekérvényesítő képesség mutatkozhatott meg a Belügyminisztériumon keresztül, meggyőződésem szerint ez ma nem így van. A hozzászólások is azt igazolják számomra, hogy hagyományosan a bíróság, az ügyészség, nagyjából ez az a kör, amely az érdeklődést még képes itt kiváltani, azonban meggyőződésem, hogy a költségvetésnek most tükröznie kellene bizonyos helyzetet és állapotot is éppen ezen a területen, amely az elmúlt hetek, elmúlt hónapok eseményei nyomán nem megkerülhető.
A rendőrségnél nem az az alapvető probléma, hogy netán itt is csökkent volna a költségvetési támogatás, hanem az, hogy azok a minőségi lehetőségek, amelyekre feltétlenül szükség lenne, itt gondolok a Rendőrtiszti Főiskola jövőbeni helyzetére, sorsára, fejlesztésére, a rendőrségen belüli minőség biztosítására, mert nemcsak a mennyiségről van szó, a minőségről is, amely viszont költségvetési kihatások nélkül nem megoldható. Tehát én azt gondolom, hogy ezek támogatását nekünk is itt érdemben vállalnunk kellene, ellenzéki és kormányoldalról egyaránt, ellenkező esetben azt gondolom, hogy a rendőrségnek az a helyzete, amely az elmúlt évek alatt a költségvetés szempontjából, a rendelkezésre álló anyagiak szempontjából kifejezetten bizonytalanná és ingataggá vált, nem fog változni 2007-ben, inkább romlani fog. Ennek javítása pedig közös érdek lenne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai képviselő úr következik, őt követi Répássy alelnök úr.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Követem Turi-Kovács képviselő úr gondolatmenetét, ennek a sajátosan skizofrén helyzetnek a fonákságát, amely szerint a korábbi igazságügyi miniszter jelenleg rendőrminiszter is, és a bizottságra kevésbé tartozó dolgokat is kell érintenünk. Jól látható ez, hogy a minisztérium létszámkerete a bv-vel, a bírósággal együtt 9900 főről 64.342 főre nőtt. Ilyen nem volt szerintem 50 év óta, hogy az igazságügy-minisztert megterheljék ezzel a hatalmas feladatmennyiséggel, miközben úgy gondolom, még mindig ott vannak, egy emeletet foglalnak el a Miniszterelnöki Hivatalban, még épülete sincs.
De szűkebben, csak az igazságügy-miniszteri részhez kapcsolódva azt szeretném megkérdezni, hogy létezik az, hogy miközben egyre többen vannak börtönben, egyre hosszabb ideig, ennek ellenére a múlt évi tervezetnél egymilliárd forinttal kevesebbet terveznek a börtönügyre, a büntetés-végrehajtásra? Enni adnak kevesebbet, vagy fűteni fognak kevesebbet, vagy mind a kettőt egyszerre? Ez egyébként nyilvánvalóan nem teljesíthető, mert gondolom, hogy ott is a villanyáram és a gáz ára valószínűleg emelkedni fog, nem fogják kivonni az általános tendencia alól a börtönöket. Kérdezem én, nem ütközik-e a különböző emberjogi egyezményekbe és a különböző előírásokba, hogyha a börtönökön úgy akarnak spórolni, hogy egyszerűen a költségvetési előirányzat jóval kevesebb, mint az ez évi tényleges és a múlt évi tervezet. Ez a konkrét kérdésem.
Mások érintettek más dolgokat, azokkal nem kívánok foglalkozni, de mindenesetre ennek a bizottságnak illik, sőt kötelező foglalkozni a börtönüggyel is, ezért konkrét választ szeretnék kérni, hogy miből indultak ki. Miért lenne kevesebb a börtönök költségvetése, mint volt tavaly és tavalyelőtt, amikor jól tudjuk, hogy a helyzet ezzel ellentétes.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Répássy alelnök úrnak. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki részt venni a vitában? (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy első körben nem, és aztán majd a válaszok után meglátjuk. Alelnök úré a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Megpróbálok több területet is érinteni, és inkább megpróbáltam összegyűjteni fő kifogásainkat a költségvetéssel szemben.
Azt látjuk, hogy a költségvetés egy kiadáscsökkentés, kiadás-visszafogás irányába mozdult el az előző évihez képest. Ennek politikai értékelése eltér a kormányoldal és az ellenzéki oldal szempontjából, de én most ezt a politikai értékelést nem mondom el, az általános vitában vezérszónokaink majd elmondják. Most kezeljük tényként azt, hogy a kiadások csökkentése egy fő célja ennek a költségvetésnek. Nos, hogyha ez a fő cél, akkor inkább az válik érdekessé, hogy mely pontokon tér el jelentősen ettől a szemponttól. Az ember úgy gondolná, hogyha egy kiadáscsökkentést hajt végre a kormány, és egy általános költségvetési célként kitűzi, akkor minden szegmensben, minden egyes állami feladatnál hasonló nagyságrendű, hasonló arányú költségcsökkentést kell végrehajtani. Ebből a sorból kilóg, és most egy kicsit annyiban korrigálnám Bárándy Gergely, hogy én úgy gondolom, a Miniszterelnöki Hivatalnak is bizonyos fokig a tervezési kérdései hozzánk tartoznak, hiszen a mi bizottságunk is meghallgatja a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, tehát a Miniszterelnöki Hivatallal is foglalkoznék. Néhány számadatot mondok. A számok nyilván azért nehezen összevethetőek, mert a kormányváltás után bizonyos szervezeti átalakítások voltak, tehát nem teljesen ugyanazt értjük ma már Miniszterelnöki Hivatalon, mint korábban, és ugyanez igaz természetesen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra is, de azért mégis nagyon tanulságosak az összehasonlító adatok.
A kormány szerkezetében a kancellária egy valódi vízfejjé nőtte ki magát, a Miniszterelnöki Hivatal létszáma 2006-ban 728 fő volt, és most már, hogy a miniszterelnökségről beszéltünk, ahol a javasolt létszám 1900 fő, majdnem háromszorosára duzzadt ez a létszám. Persze több feladattal is rendelkezik, több feladatot is kapott ez a miniszterelnökség, de azért azt le kell szögeznünk, hogy a kancelláriát azáltal, hogy egy csomó feladatot, újabb létszámokat telepített ide a kormány, egy óriási vízfejjé duzzasztotta. Nem akkorára, mint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, ez igaz, de a kancellária eredeti funkcióihoz képest, amely inkább a miniszterelnök kabinetjét jelenítette volna meg, a miniszterelnök személyéhez kötődő feladatokat látta volna el, ma már a miniszterelnökség egy közel kétezer fős létszámmal dolgozó, rendkívül centralizált szervezet központja. Itt ugyan, a klasszikus MEH-feladatoknál van létszámcsökkentés, ezt elismerem, de magához a miniszterelnökséghez óriási nagy létszámot rendeltek. Hogyha ezt megnézzük a személyi kiadásoknál, itt látszik, hogy a létszámcsökkentés valójában nem látszik a személyi kiadásoknál, tovább nőnek a személyi kiadások, továbbra is nőnek, hiába van egyébként a Miniszterelnöki Hivatal klasszikus feladatainál kevesebb létszám.
A Miniszterelnöki Hivatalnál van egy olyan tétel, amelyet szerintem nem először és nem utoljára fogunk ebben a költségvetési vitában támadni, hogy a kormány kommunikációs célokra a jövőben 3 milliárd forintot kíván fordítani, a lakossági tájékoztatáshoz kapcsolódó kiadások címén. Az előző évben, amely egy választási év volt, tehát az ez évi összeg 730 millió forint volt, ennek majdnem négyszerese ez a 3 milliárd forint, holott nem választási évről van szó. A magyarázat szerint a kormányzati reformok kommunikációja indokolja ezt a hatalmas összeget. Egyrészt szerintünk, és megint nem akarok annak politikai értékélésébe belemenni, hogy mit jelent ez a kormányzati propaganda 3 milliárd forintért, de az egyszerűen elfogadhatatlan, hogy miközben embereket bocsátanak el a különböző minisztériumokban, embereket bocsátanak el még a központi kormányzatból is - bár ez a kisebbik baj, hanem a végén, az ügyintézői körben is elég jelentős létszámleépítés van -, elfogadhatatlan, hogy propagandára négyszer annyi pénzt költ a kormány, mint az előző évben. Ez szerintünk olyan rossz üzenet, és ha az államigazgatásban fejetlenséget, dezorganizációt akarnak előidézni, akkor csinálják, de mi ezt nem javasoljuk, hogy ilyen szemlélet alakulhasson ki.
A Miniszterelnöki Hivatalról áttérve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra, említette már Balsai István, hogy hogyan változott a létszám, hogy gyakorlatilag egy tízezer fős létszám 64 ezer főre növekedett. Ezt én annyiban korrigálnám, hogy valójában nem az igazságügyhöz csatolták a rendészetet, hanem a rendészethez csatolták az igazságügyet, csak a korábbi igazságügyi miniszter vezeti ezt a tárcát. Tehát igazából a rendészet itt az, ami fajsúlyos, és ez egyébként a miniszter feladataiban, egész apparátusában is látszik, hogy a rendészeti feladatok képezik munkájának nagy részét. De azért itt is vannak bizonyos, számunkra érthetetlen dolgok. Még egyszer mondom, nehezen összehasonlítható a dolog, mert korábban nem létezett az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, hanem annak csak bizonyos részeit tudjuk összehasonlítani.
Egyébként itt utalnék arra, hogy az Állami Számvevőszék egyik sokat hangoztatott véleménye az volt, hogy a költségvetés átláthatatlan. Nem tudom, ez erre is értendő-e, mert valóban nehéz olyan költségvetéseket összehasonlítani, ahol nincsen kimutatva, hogy a korábbi feladatokhoz most mennyi pénzt telepítenek. Gyakorlatilag az új minisztériumi struktúrában ez nehezen értelmezhető. A lényeg az, hogy itt a létszámcsökkentés, a 64 ezres létszámhoz képest csak kétezerrel kevesebb létszámot akarnak engedélyezni, jelentősnek tűnik ez a kétezres létszám, de egyébként a személyi kiadások továbbra is nőnek. Tehát nem jelent igazán megtakarítást, nem jelent egyértelmű megtakarítást ez a létszámcsökkentés, nem is beszélve arról, hogy a rendészeti feladatokban a létszámcsökkentés egyáltalán indokolt-e. Nem tudom, hogy a létszámcsökkentés az igazságügyi vagy a rendészeti feladatokra vonatkozik-e, mert ezt nem tudjuk kitalálni, de a lényeg az, hogy a rendészeti feladatoknál a létszámcsökkentés nem indokolt szerintünk.
Még visszatérve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumra, a tárcához tartozó intézményeknek, a különböző igazságügyi intézményeknek, így például az IMBV-nek a támogatását a mi megítélésünk szerint megint lényegesen alultervezték. Csak egy példa erre, hogy a büntetés-végrehajtásnál az előző években 9 milliárd forintot tervezett dologi kiadásként a kormány, és ezt már év közben egymilliárd forinttal meg kellett emelni, most pedig 8,5 milliárddal terveznek. Tehát 9 milliárd nem volt elég, meg kellett emelni egymilliárddal, most pedig 8,5 milliárdot tervezetnek. Szerintünk ez alultervezett, magyarul nem fognak teljesülni, és lehet, hogy év közben korrigálni kell ezeknek a tárcához tartozó igazságügyi intézményeknek a költségvetését.
Végül a bíróságokhoz hadd térjek vissza! Amit Bárándy Gergely elmondott, az nekem úgy tűnt, hogy a katasztrofális költségvetésből megpróbálja kihozni a jó oldalát. A szépet elmondta ebből, de azért szögezzük le, hogy a bíróságoknak 44 milliárd forinttal nagyobb az igénye, a költségvetési igénye annál, mint amit kapnak. Tehát 114 milliárd kiadási előirányzata van az OIT-nek, emlékszünk, hogy egy kétharmados törvényt módosítottunk annak érdekében, hogy most már a bíróságok maguk, az OIT maga nyújtsa be ezt az igényt. Ez ilyen nesze semmi, fogd meg jól volt, már ezt persze akkor is mondtuk. Az OIT benyújtja a 114 milliárdos igényét, ehhez képest 70 milliárdot javasol a kormány, tehát 44 milliárdos különbözet van. Azt kell mondanom, hogy most már nemcsak egy-két milliárdban tér el ez az összeg, hanem gyakorlatilag egy nagyságrendi eltérés van az OIT saját költségvetési előirányzata és a kormány javaslata között.
Talán Szakács képviselő úr említette, hogy ez hogyan változott az elmúlt években. 2004 volt a csúcspontja a bíróságok költségvetési támogatásának, akkor 69 milliárd forint volt a költségvetésük. Azóta, 2004 óta folyamatosan csökken, 64 milliárdra, most pedig 61milliárdra csökken. Tehát 2004-ig valóban emelkedő tendenciát mutatott, azóta viszont csökken a támogatásuk, miközben tudjuk, hogy a bíróságoknál például a létszámleépítés, nem tudom, terveznek-e, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ennél az összegnél valószínűleg rákényszerülnek majd létszámleépítésre. Nem hiszem, hogy terveznek létszámleépítést, de azt tudjuk, hogy a bíróságok tipikusan egy olyan feladat, ahol szemben a központi államigazgatással, nem létszámleépítésre lenne szükség, hanem inkább meg kellene növelni a létszámot annak érdekében, hogy például a bírák a személyzetükkel el tudják végezni a munkákat.
Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy szerintünk nem következetes a kormány kiadáscsökkentő politikája. Vannak durva kiadások, erre utaltam a kommunikációs kiadásoknál, nem következetes, és egy lassú leépülése látható az igazságügyi feladatoknak, és a konvergenciaprogram 2008-2009-2010-es évre várható tervszámaiból tudjuk, hogy ez még tovább fog csökkenni. 2008-ban a kiadási előirányzat emelkedése 10,1 százalékos még, aztán 2009-ben 4,3 százalékos, majd végül 1,7 százalékos a növekedés. Erre még lehetne azt mondani, hogy ez egy nagyon szép politikai cél, csak az a probléma, hogy e mögött viszont, legalábbis az igazságügyi igazgatásban mi úgy látjuk, hogy egy romló állami szolgáltatás van ezek mögött a számok mögött.
Indokolt lenne felülvizsgálnia a kormánynak, és mi erre fogjuk majd módosító indítványokkal is sarkallni a kormányt, hogy vizsgálja felül, hogy ezt a fűnyíró elvet bizonyos területeken úgy kellene formálnia, hogy nem mindenütt egyformán kellene csökkenteni ezeket a kiadásokat. Van, ahol az indokolatlan kiadásokat azonnal el kellene vonni, ilyenek a kommunikációs kiadások, és vannak olyan kiadások, kiadáscsökkentések, ahol már jelenleg is nagy bajban vannak az adott szervek. Ezeknél a szerveknél nem kellene ennyire erőltetni a kiadáscsökkentést. A központi közigazgatásban érdemes csökkenteni, tehát úgy látjuk, a központi közigazgatásban bőven vannak tartalékok, de például a bírósági szervezetrendszer már nem nagyon viseli el a további kiadáscsökkentéseket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely kért szót.
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden, pár mondatban reagálnék a Répássy alelnök úr által elmondottakra, illetve a Szakács képviselő úr által elmondottakra.
Elsősorban is kiemelném, hogy az OIT maga nyújtotta be költségvetési tervezetét a jogszabályoknak megfelelően, és arra is felhívnám a figyelmet, hogy az OIT egyhangúlag fogadta el az ülésén azt, hogy ezt a költségvetési tervezetet nyújtsák be. A másik, amit kiemelnék, hogy az OIT a költségvetés miatt nem tervez létszámleépítést, nem is fog rákényszerülni. A harmadik pontosításom pedig az, hogy a 6. fejezethez tartozó szám nem 61 milliárd forint, hanem 64 milliárd 995 millió forint. Tehát ugyanannyi, mint amennyi a 2006. évben volt, tehát az a tendencia, amit alelnök úr felvázolt, hogy a bíróságok költségvetése folyamatosan csökken, nem állja meg a helyét, hiszen ugyanannyi, mint amennyi a tavalyi évben volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem az előterjesztő képviselőjét, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra, illetve a felvetett kérdésekre.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Bárándy képviselő úr lényegében megadta a választ, amit a kormány részéről is szeretnénk előterjeszteni, hogy az OIT benyújtotta a költségvetését, és ezt tulajdonképpen elfogadta; ez szerepel az anyagban is.
Az, hogy a rendőrség az Igazságügyi Minisztériumhoz került, ez nem a költségvetés témája, ez egy korábbi döntés volt. Ez most nem érintheti a jelenlegi költségvetési törvényjavaslatot. Arra nézve, hogy fölmerült Turi-Kovács képviselő úr kérdése, erre azt tudnám mondani, hogy a költségvetési törvénybe három elem került beépítésre, amelyek szinte intézményi korlátként is felfoghatók. Az 1. § (2) bekezdésében meg van határozva a 2008-2009-2010-es évekre az elsődleges egyenleg mértéke, amely bizonyos fokig biztosítékot jelent a költségvetés végrehajtására. Azontúl pedig a második ilyen intézmény a hiánycélok betartása, megvalósulása. A kiadási oldalon szereplő három jogcímen képzett tartalék az előre nem látható kiadásokra 42,7 milliárd forint, a központi egyensúlyi tartalék 50 milliárd forint, ennyire tervezték.
A kormány ezek mellett létrehozott egy 79,6 milliárd forint összegű fejezeti egyensúlyi tartalékot is, amelynek felhasználása a kormány engedélyétől függ. A kormány engedélyezheti a felhasználást abban az esetben, ha a fejezetek negyedéves beszámolója alapján valószínűsíthetővé válik, hogy a bevételek elmaradása, a kiadások megnövekedése nem veszélyezteti ezt az egyensúlyt. Tehát három biztosítékrendszer is be van építve. A júniusi államháztartási törvény módosításában történt olyan, hogy tartalékot kell képezniük a fejezeteknek, amelyben negyedévenként szintén jelentést kell tenniük a fejezeteknek, hogyan alakult a kiadás és a bevétel, és ennek alapján történhet csak a további felhasználás.
Tehát három korlát is beépült a tervezetbe, amely a hiány mértékét hivatott biztosítani, az eredeti hiány mértékét és a tervezett egyensúlyi állapot megtartását hivatott biztosítani. Tehát magáról a jogalkotás rendjéről szóló törvény alapján és az államháztartási törvény rendelkezései alapján a törvényjavaslat a törvényi követelményeknek megfelel. Az, hogy a törvényjavaslat a tételes törvényi követelményeknek megfelel, ez a szabályok alapján megállapítható. Az, hogy egyes kérdésekben vita van, vagy másképpen értékelünk dolgokat, vitathatóvá válnak bizonyos előirányzatok, az a törvényjavaslat feltételeit nem kérdőjelezi meg.
Felmerült a büntetés-végrehajtási intézetek témaköre. Erre konkrétan nem tudok válaszolni, tisztelettel, miután a Pénzügyminisztérium nagy terület, és nem tudom most konkrétan, hogy a tervezés mi alapján történt, mert én jogászként dolgozom. Erre nézve írásban tudok válaszolni a képviselő úrnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr, én nem akarom a bizottsági munkát kritizálni, de azt mégse lehet szó nélkül hagyni, hogy idejönnek az alkotmányügyi bizottság tagjai megvitatni az igazságszolgáltatási intézmények fennmaradását célzó költségvetési javaslatot, ketten vagy hárman szóvá tettük, hogy a rabokon hogyan akarnak spórolni, és erre azt a választ kapjuk az előterjesztőtől, hogy nem tud válaszolni. Akkor oszoljunk föl!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, ezt nem fogom föl ügyrendi javaslatnak, hogy oszoljunk föl, ha megengedi. Jogosnak érzem a kritikáját, és kérem, hogy valóban írásban adja meg a választ főosztályvezető úr a bizottságnak.
Megkérdezem, hogy főigazgató-helyettes asszony esetleg kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Simon Ákosné nem kíván szólni.) Ha nem, akkor köszönöm szépen. A határozathozatal következik a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Kérem, hogy aki általános vitára alkalmasnak tartja, kézfelemeléssel jelezze, a helyettesítések figyelembevételével. (Szavazás.) Tizenhat igen szavazat. Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Nyolc nem szavazat.
Nyolc nem szavazattal a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
Megkérdezem, hogy a 1296-os törvényjavaslatnál is főosztályvezető-helyettes úr az előterjesztő?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor ezzel folytatjuk.
Köszönöm szépen főigazgató-helyettes asszony részvételét.
A 4. napirendi pontra térünk rá, a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra. Elsőként megadom a szót az előterjesztőnek szóbeli kiegészítésre.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): A költségvetéssel egyidejűleg benyújtásra került a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat is, amelyet külön csomagban terjesztett a kormány az Országgyűlés elé. 25 törvény módosítását tartalmazza ez a csomag, amely azt hivatott biztosítani, hogy a költségvetési törvényjavaslatban szereplő kiadáscsökkentések és egyensúlyi követelmények megvalósuljanak. Ezek a módosítási javaslatok szintén megfelelnek a jogalkotás rendjéről szóló törvény előírásainak, ezért javasoljuk, hogy fogadja el a bizottság, és tartsa általános vitára alkalmasnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Kérdezem, ki kíván hozzászólni a törvényjavaslathoz? Répássy alelnök úrnak adom meg a szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Azt helyesnek tartjuk, hogy külön törvényként nyújtotta be a kormány, de ez egyébként nem mentesít bennünket az alól, hogy vizsgáljuk, valóban kimutatható-e a költségvetéssel való összefüggés. Próbáltam áttekinteni a 25 törvényt, de már most kapásból mondom, hogy szerintem néhány törvénynek semmi köze a költségvetéshez, bár kíváncsi leszek arra mindegyiknél, ahogy ezt megindokolják. Ezzel kapcsolatban azt tudom javasolni a bizottságnak, nem akarom azt mondani, hogy egyesével menjünk végig, de nekem vannak például kifogásaim.
Az például, hogy egy kisajátítási határidőt kitol ez a törvény, látszólag annyiban függ össze a költségvetéssel, hogy ezt a kisajátítási pénzt nem kell betervezni, de alapvetően ezek szakmailag nem kezelhetők pusztán költségvetési kérdésként egy tollvonással, mert nem véletlenül voltak ezek a kisajátítási határidők. Vagy itt van egy másik törvénymódosítás, a tartósan állami tulajdonban maradó vagyontárgyaknak, magyarul a privatizációs törvény mellékletének a felsorolása. Elnézést, már a törvény címét sem jól jelöltem meg, tehát az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről, de ez a privatizációs törvény. Most például arra lennék kíváncsi, hogy itt azért módosítják ezeket a mellékletben felsorolt különböző kft.-ket és részvénytársaságokat, mert ezeket el akarják adni, vagy legalábbis egy bizonyos részét el akarják adni ezeknek a kft.-knek? Itt konkrétan a törvényjavaslat 7. szakaszában van ez az értékesítés. Csak jelzem, hogy szerintem nem egyszerűen egy költségvetési kérdés, hogy mondjuk ezeknél szakmailag ez indokolt-e. Mondjuk, nem tudom, indokolt-e az Állattenyésztési és Teljesítményvizsgáló Kft.-nek a 75 százalékát eladni, ez valószínűleg szakmai kérdés is; vagy ilyen a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet is. Persze lehet ezt úgy fölfogni, hogy van még vagyon, azt gyorsan adjuk el, de szerintem ezek ennél többet jelentenek. Én csak azt vitatom, hogy ezek valamifajta fiskális szempontból összefüggenek a költségvetéssel, de ezek szakmailag külön-külön megvizsgálandók, hogy ezekre a törvénymódosításokra sor kerüljön-e.
Még egy kérdésem lenne: van-e esetleg ezek között olyan törvény, amely kétharmados törvény? Úgy láttam, hogy az önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényt is módosítja ez a törvény. Valószínűleg ez egy feles törvény, de van-e esetleg olyan törvény, amely kétharmados? (Dr. Nagy Sándor: Nincs.) Nincsen. Szeretném tudni, hogy ezeknek mi a közvetlen összefüggése a költségvetéssel, amiről beszéltem az előbb.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács képviselő úr kért szót.
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem is kérdésem lenne, kapcsolódva Répássy alelnök úrhoz. A törvényjavaslat szövege a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szól. Vajon gondolkodik-e a kormányzat azon, hogy az Alkotmánybíróságnál elvérzett házipénztáradó-kiesést milyen módon tudja majd ellensúlyozni, illetőleg szakértők szerint prognosztizáltan várható, hogy további olyan, már elfogadott törvények is az Alkotmánybíróságnál elvéreznek, azaz hatályon kívül helyeződnek, amelyek a 2007. évi költségvetés megalapozását és realitását segítenék elő. Ezekkel kapcsolatban milyen elképzelése van a tárcának, illetőleg a kormányzatnak? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács képviselő úr kért szót.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy kicsit keményebben fogalmaznék, mert az én meggyőződésem szerint ez nem is túlságosan finom megkerülése az alkotmánybírósági döntésnek. A probléma ugyanis az ezzel a csomaggal, az én meggyőződésem szerint, amire egyébként Répássy alelnök úr is utalt, nevezetesen, hogy azok a szakmai részek, amelyeknek egyébként komoly kihatásai vannak egy-egy mezőgazdasági vagy egyéb ágazatra, azok egészen egyszerűen elsikkadnak, mindössze egy költségvetési tételként fognak megjelenni. Ugyanis nincs mód arra, és én most az alkotmányügyi bizottság miatt mondom ezt, nincs mód arra, hogy ezeket parlamenti és alkotmányos keretek között megfelelően meg lehessen tárgyalni. Ennek hiányában pedig azt gondolom, az afféle csomagok, amelyek így kerülnek elénk, jószerivel a frakciófegyelem áldozatai lesznek, akik ezt meg fogják szavazni, döntő mértékben maguk sem tudják pontosan, hogy mit szavaznak meg.
Következésképpen azt gondolom, hogy a költségvetés előkészítése nyilvánvalóan nem néhány héttel a költségvetés benyújtása előtt történik, a jogalkotásnak pedig egész évben történő, vagy legalábbis fél évekre történő ciklusban kell megtörténnie, ezért azok a változtatások, amelyek szakmai jellegűek, szakmai változtatásokat irányoznak elő, azok úgy szerencsések, hogyha önállóan jelennek meg, és lehetővé teszik azok tényleges megvitatását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr kért szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Én csak egy plusz kérdést tennék föl, és felhívom a bizottság figyelmét erre. Például a törvényjavaslat 22. szakasza módosítja a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényt, és többek között a törvény mellékletében az egyes kistérséghez tartozó önkormányzatoknak a felsorolását módosítja. Ha valaki meg tudja nekem mondani, hogy ennek mi köze van a költségvetéshez, milyen módon alapozza meg például, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az encsi kistérség Gibárt önkormányzattal is még kiegészül? Kérem, segítsenek, hogy ez hogyan függ össze a költségvetéssel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni a vitában? (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nem. Megkérem az előterjesztő képviselőit, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Ehhez a törvénymódosításhoz paragrafusonkénti indokolást is mellékelt a kormány, amikor benyújtotta a törvényjavaslatot. Ezekben indokolja tételenként, paragrafusonként, hogy miért tartja ezt indokoltnak. Azt hiszem, a Balsai képviselő úr által felvetett privatizációs törvénnyel kapcsolatosan valóban, maga az indokolás is mondja, hogy értékesíteni kívánja a kht.-kat. Problémát jelentett annak idején a kht.-k létrehozása, nem bizonyult megfelelően hatékonynak, ezért célszerű, hogy ezek kikerüljenek az állami költségvetésből. Egyrészt öt kht. üzletrész kerül értékesítésre, és ennek bevétele a költségvetés bevételi oldalát fogja növelni.
Szakács képviselő úr kérdezte, mivel az Alkotmánybíróság tegnapi közleménye alapján vált nyilvánvalóvá, hogy a házipénztáradóval kapcsolatos rendelkezést megsemmisítette, erre vonatkozóan az én szintemen nehéz válaszolni, azt hiszem, ez egyértelmű.
Amit Turi-Kovács képviselő úr mondott, ebben álláspontunk szerint nehéz azt a középutat megtalálni, ami biztosítja azt is, hogy a költségvetési törvényjavaslat végrehajthatóvá váljék, és az ezt megalapozó törvények módosítása ne legyen szakmailag problémás. Ez mindig fölmerül, nem tud másképpen működni a rendszer, erre csak azt tudom válaszolni. Az Alkotmánybíróság sem azt kifogásolta, hogy több törvény módosítására kerül egyszerre sor, az Alkotmánybíróságnak is az volt az álláspontja, hogy ne a költségvetési törvényben kerüljön erre sor, mert a költségvetés eljárása sajátos eljárási mód. Az egyéb törvények módosítása egyszerűbb, és lehetőség van az egyes törvények külön megtárgyalására.
A kistérségekkel kapcsolatosan pedig az volt a célunk, hogy a hét új település megjelenjen a mellékletben, így a 2007. évi költségvetés kiegészítésével egyidejűleg csatlakozni tudjanak a többcélú kistérségi társulások. Ennek is megvolt tehát a maga indoka és szükségszerűsége. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatal következik. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Megkérdezem, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Tizenhat igen. Ki nem? (Szavazás.) Hét nem. Ki tartózkodott? Ilyen nem volt. Köszönöm szépen.
A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Most visszatérünk a 2. napirendi pontra, a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra.
Megkaptuk a kiegészítő ajánlás tervezetét, ez egy pontból áll. Molnár László képviselő úr saját indítványához kapcsolódik. Megkérem az előterjesztő képviselőjét, hogy nevének és beosztásának bemondása után nyilatkozzon, hogy az előterjesztő egyetért-e a javaslattal.
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Elnézést kérek a kényszerű napirendcseréért. Molnár Jánosné vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. Az ajánlás vonatkozó kapcsolódó módosító javaslatát a kormány nem támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem. Megkérdezem, hogy ki támogatja a kapcsolódó módosító javaslatot. (Szavazás.)
Nem látok ilyet. A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Az 5. napirendi pont tárgyalása következik: a kormányzati szervezet-átalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat. Az általános vitára kerül sor.
Megkérem Papp Imre szakállamtitkár urat az IRM részéről, hogy mondja el szóbeli kiegészítését a törvényjavaslathoz.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kormányzati szerkezet megváltozásával összefüggésben az eddigi parlamenti gyakorlat az volt, hogy az Országgyűlés hagyományosan egy hatásköri törvényt fogadott el a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény megalkotását követően, még általában néhány hónappal a törvény hatályba lépését követően. A mostani megoldásunk egy különleges megoldás, hiszen a jogi környezet megváltozott, az alkotmány módosult, és az alkotmány módosulása értelmében a kormány, összhangban az Alkotmánybíróság döntéseivel nagyfokú szabadsággal rendelkezik a kormányzati struktúra kialakításában.
Az alkotmánymódosítás, ami már ebben a parlamenti ciklusban következett be, lehetőséget ad arra, hogy minősített többséget igénylő törvények esetében is lehetőség legyen minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezés módosítására, a korábbi logikától eltérően, egyszerű többségi szavazattal. Ez a törvény ennek kíván eleget tenni, világos rendszerbe szedi a kormányzati szerkezetátalakításból fakadó feladatokat, egységesíti a terminológiát, a felesleges jogszabályokat deregulálja, és egy egységes szabályozást alakít ki. Nem azzal a céllal, hogy az ágazati joganyagot átalakítsa, nem azzal a céllal, hogy tartalmi változásokat eszközöljön, hanem abból a célból, hogy a kormány szabadon alakíthassa azt a kormányzati szerkezetet, amire az alkotmány alapján lehetőséget kapott. Ez egy technikai jellegű törvény, egy átfogó deregulációs törvénynek tekinthető, amely az egyes törvényekben megjelölt és tulajdonnevesült formát köznévi formára cseréli le. Tettünk egy táblázatot az indoklás végére, amely alapján jól követhető az, hogy mely szervek esetében, milyen szövegcserés módszer alakult ki.
Maga a munkálat kapcsán azt mondanám el személyesen, hogy az számunkra meglepő volt, hogy a magyar jogalkotás ennyire szervezetközpontú, és ilyen nagy létszámban jelennek meg konkrét szervezetek a törvényekben. Tehát azt mondhatjuk, hogy több mint 160 olyan szervezetet találtunk, amely teljes elnevezésében valamelyik törvényben szerepel, ami nem éppen dicsősége a magyar jogalkotásnak. Mi azt szeretnénk, hogy ezek a szervezeti kérdések ne törvényi szinten kerüljenek szabályozásra, és ne gátolja bármilyen reform bekövetkezését és leképezését az, hogy egyes szervezetek törvénybe írták magukat, és csak törvénymódosítással lehet bármilyen egyszerű változtatást elérni. Mindenféle értelemben a kormány szervezetalakítási szabadságát vettük komolyan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, mielőtt megnyitnám a vitát, három dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján csak a mi bizottságunkat jelölték ki ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására, illetve ajánlás készítésére, ugyanakkor a Házszabály megadja a lehetőséget, hogy bármelyik bizottság, nem kijelölt bizottságként megtárgyalja a javaslatot. Ilyen bizottsági tárgyalásra sor került már, és az egészségügyi bizottság elnökének levelét itt az ülésen kiosztottuk. Azt a javaslatot szeretném majd tenni, és hogyha ezzel a bizottság egyetért, Kökény elnök úrnak is azt a választ írnám meg, hogy a Házszabály alapján bármelyik bizottságnak lehetősége van arra, hogy ha nem kijelölt bizottság, az adott törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtsanak be. Ezt javasolom valamennyi bizottsággal kapcsolatban.
A másik két dolog, amit szeretnék megemlíteni, ezek összefüggenek, hogy kaptunk két levelet, amit szintén kiosztottunk. Az egyik Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos úr levele, a másik pedig az Eötvös Károly Intézet álláspontja, amelyről Majtényi László úr, az intézet elnöke tájékoztatott. Mind a kettő azzal függ össze, hogy a törvényjavaslat szabályozni kívánja a kormányülések dokumentálását, és sem az adatvédelmi biztos úr, sem az Eötvös Károly Intézet ezzel a változtatással nem ért egyet. Nem tudom, hogy szakállamtitkár úr ismeri-e ezeket a leveleket. (Dr. Papp Imre jelzi, hogy nem ismeri a levelek tartalmát.) Akkor kérem majd, hogy szakállamtitkár úr is kapja meg ezeket a leveleket, és a vita menetétől is részben függően, másrészt részben függetlenül azt szeretném kérni, hogy majd válaszában a szakállamtitkár úr térjen ki erre a kérdéskörre is.
Ezek után nyitom meg a vitát, és Répássy alelnök úrnak, Salamon képviselő úrnak adom meg a szót. Tessék!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ennek a nagy terjedelmű, az indoklással együtt 400 oldalas törvényjavaslat megvizsgálásának folyamatában - erre eddig elég kevés idő volt - eddig különböző, differenciált vélemények alakultak ki, legalábbis a mi frakciónkban. Kezdjük azzal, hogy mivel az alkotmánymódosítással egyetértettünk mi magunk is, egy egyezség formájában hozzájárultunk ehhez az alkotmánymódosításhoz, tehát a törvényjavaslat kiindulópontjával teljesen azonosulni tudunk. Tehát azzal, hogy a kormány szervezetalakítási szabadsága ilyen értelemben is teljessé vált, ezzel azonosulni tudunk, de ettől függetlenül a konkrét törvényjavaslat még lehet, hogy számos ponton hibás.
De nézzük magát inkább a kodifikációs célt! Szerintem még a kodifikációs cél is rendben van, azt kell mondanom, még ezzel is egyet lehet érteni, hogy a törvényekben, törvényerejű rendeletekben ne az állami szervek tulajdonnévi megjelölése szerepeljen, hanem gyakorlatilag arra a feladatra utaljon, amit elvégeznek. Ez rendben is van, azt hiszem, hogy idáig van egyetértés a részünkről. Innentől kezdve viszont csak zűrzavarral találkozunk. Olyan szinten zűrzavarral találkozunk, hogy maguk az érintettek, és gyakorlatilag az egyes állami szervek munkatársait, akár vezető beosztású munkatársait is értem, hogy úgy tekintenek erre a javaslatra, minthogyha valamilyen, a státuszukat érintő kérdésről szólna. Tehát azok, akikre vonatkozik, nem pusztán jogtechnikai jellegű javaslatnak tekintik ezt, és amikor hozzánk fordultak, akik elsősorban a kodifikációval foglalkoznak a frakcióban, akkor azt tapasztaltuk, hogy a különböző ágazati szakemberek felvetései többé-kevésbé jogosnak tűntek, hogy szerintük nem így vagy nem úgy kellene szabályozni ezt a kérdést. Magyarul, az egész törvényjavaslattal kapcsolatban azok a vélemények kezdenek kikristályosodni, hogy egyrészt nem lenne szabad ezt a törvényjavaslatot ilyen kutyafuttában, az év végi hajrában elfogadni, mert ez jóval nagyobb jelentőségű, mint ahogyan első ránézésre egy deregulációs, jogtechnikai javaslat. Szerintem hagyni kellene, hogy kiérlelődjön ez az egész javaslat.
A másik, hogy nem szabad kizárólag kodifikációs szemüvegen át nézni a problémát, úgy látjuk, hogy ágazati szemmel is kell nézni. Harmadrészt pedig azt is vizsgálni kell, hogy ez az államigazgatásban, vagy akár például a jogszabályok keresésében, a jogszabályok alkalmazhatóságában nem okoz-e zűrzavart. Kerülni kellene azt, hogy egy ilyen kodifikációs szándék a konkrét államigazgatási működésben zavarokat okozzon, és attól tartunk, hogy egyelőre, ebben a pillanatban még nem kizárt, hogy zavarokat fog okozni.
Szerettem volna példákat is mondani, de olyan nagy terjedelmű ez a javaslat, hogy elég nehéz példákat mondani, csak egy-két dolog ugrik be. Nagyon nehéz azzal a helyzettel szembesülni, hogy például az adóhivatalokat és az illetékhivatalokat egyszerűen csak állami adóhatóság néven emlegetik majd a törvények, pedig nyilvánvaló, hogy ezek bizonyos szempontból azonos feladatot végeznek, de bizonyos szempontból nagyon is eltérő feladatot végeznek. Magyarul, úgy érezzük, hogy a javaslat a tiszta kodifikációs cél mellett megpróbálja leegyszerűsíteni az egész állami szervezetrendszert. Nem igaz az, sajnos a javaslatra, hogy érdemi, tartalmi változásokat nem idézne elő, hanem bizonyos értelemben beleavatkozik, vagy mondjuk úgy, a kialakult államigazgatási szervezeti rendbe egy új struktúrát vázol.
Még, ami nagyon hiányzik nekem, és lehet, hogy csak én értem félre a helyzetet, és inkább kérdésként fogalmazódik meg: hol fog ez a folyamat lezárulni? Lesz egy kormányrendelet, ami majd szétosztja ezeket a feladatokat? Ezt nem nagyon látjuk, és szerintem jó lett volna, hogyha ezzel a kormányrendelet-tervezettel együtt lehetne látni ezt a törvényjavaslatot, mert akkor például azok a félreértések, amelyek egyes ágazati szakemberekben megfogalmazódnak, hogy lehet, hogy most ezt vagy azt a hivatalt meg fogják szüntetni, és például ennek a törvénynek a kapcsán valójában ez az úgynevezett regionális átszervezése is megtörténik az egyes állami feladatoknak. Nekem ezzel önmagában nincs bajom, hogy ilyen átszervezés történjen, csak szerintünk a törvényjavaslatot jó lenne mederben tartani, és csak a kodifikációs egyszerűsítés, a dereguláció szempontjainál megmaradni, és meg kellene mutatni, hogy mi lesz ennek a folytatása, hogyan lesz a szervezet-átalakítás folytatása.
Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy egyrészt a javaslatra több időt kellene hagyni, nem lenne szabad végigverni az Országgyűlésen, ennél több időre lenne szükség, ezért az általános vitáját, részletes vitáját legalább nyújtsuk meg. Másrészt így, ebben a formájában, mert több a veszélye ennek a törvényjavaslatnak, több kockázatot látunk a törvényjavaslatban, mi, ebben a formájában, így nem tudjuk támogatni, annak ellenére, hogy a kiindulópontjával egyetértettünk volna a törvényjavaslatnak, de egyelőre nincs semmi garancia arra, hogy ez nem fog zűrzavart okozni az államigazgatásban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr, őt követi majd Wiener képviselő úr.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Felszólalásomban azoknak a szempontoknak, amelyekről Répássy Róbert beszélt, élesebb hangsúlyt fogok adni. Előrebocsátom, azzal egyetértek magam is, hogy azok a kormányzati célok, amelyeket itt a kormány a törvényjavaslat általános indoklásaként megjelölt, az nem vitatható. Azonban minden utána következővel súlyos probléma merül fel.
Általánosságban azt mondhatnám, hogy az a tárgyalási metódus, amit itt a kormány előirányzott, az engem megerősít abban a nézetemben, hogy magyar parlamentarizmus válságban van és a parlament tevékenysége kiüresedik. Ennek a törvényjavaslatnak, hogy Répássy Róbert képviselőtársam kifejezését kölcsönvegyem, átverése a parlamenten, átpasszírozása a parlamenten, tartalmi értelemben semmiben sem különbözik attól a törvényalkotástól - idézőjelbe teszem a törvényalkotás szót -, ami a rendszerváltozás előtt az Országgyűlésre jellemző volt. Ebbe a törvénybe ilyen tárgyalási metódus szerint érdemben nem lehet beleszólni. Nem is akarja ezt a kormány, egy nagy bólintást akar, de a parlamentarizmus nem erről szól.
Az egyik dolog az, hogy ezt a törvényjavaslatot a hétvégi futárpostával kaptuk meg. Répássy képviselő úr elmondta a terjedelmét; ezt a törvényjavaslatot akár a mai napig, ha semmi mást nem csináltunk volna, ha nem aludtunk volna, úgy átolvasni, elolvasni, hogy az összes hivatkozást összevessük és a változtatásokat értelmezzük, fizikailag volt lehetetlen. A törvény a deáki beteg lova annak a salátatörvény-alkotásnak, amelyet állandó jelleggel kifogásolunk, és amit én most is kifogásolok. Bár igyekszik a törvény indoklása ennek elébe menni, már eleve magyarázatát adja a különféle rendelkezések összefogásának, de álláspontunk szerint ez egyáltalán nem fogadható el.
Példaként két rendelkezést olvasok fel a törvényjavaslatból. Az egyik a törvényjavaslat 25. § (4) bekezdése, amely arról szól, hogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. XVIII. törvény 57. § (1) N) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép: "Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy rendeletben megállapítsa a védett eredetű borok minősítésének eljárási szabályait és az eljáró hatóság vagy hatóságok kijelölését." Vagy egy másik rendelkezés: a 37. § (5) bekezdése arról rendelkezik egy egész más témában, hogy a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény 35. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: (1) a növényvédelmi szerv a növényvédelmi gépek jegyzékében tartja nyilván azokat a géptípusokat, amelyekről a benyújtott nyilatkozat alapján kijuttatási szempontból forgalomba hozatali engedélyt adott ki." Ez két olyan rendelkezés, amelynek az ég egy adta világon semmi köze egymáshoz.
Azt gondolom, hogy maga a jogharmonizáció, mert mint egy belső jogharmonizációt értek ezalatt, és a dereguláció nem lehet indoka a jogalkotó és a mi számunkra is áttekinthetetlen törvényjavaslat tárgyalásának és elfogadásának, és természetesen végképp nem állítható ilyen nehézség elé majd a jogalkalmazó sem.
Mit lehetett volna tenni, vagy mit lehetne tenni? Kérem szépen, nem értem, hogy miért nem él a kormány a kivételes eljárások lehetőségével. A Házszabály biztosítja azt, hogy bizottságok előtt tárgyaljanak meg úgymond technikai - nem szó szerint idézem a Házszabályt, de ez a tartalmi háttere, ez a tartalmi megfontolás van a Házszabály rendelkezése mögött -, alapvetően technikai jelentőségű, egyszerű törvényjavaslatokat. Szét lehetett volna, vagy szét lehetne, ha a kormánynak füle lenne arra, amit mondunk, szét lehetne darabolni ezt a törvényt, és a tárgyuk szerinti illetékes bizottságnál ezeket megtárgyalni. Mert én azt a két passzust, amit itt idéztem, ahhoz a két passzushoz az alkotmányügyi bizottság nem fog tudni hozzászólni. Így ez az anyag egy ömlesztett, tárgyalhatatlan anyag az Országgyűlés előtt is. Kivételes eljárásban azonban mód lenne egyszerűsíteni a törvényalkotási munkát, ugyanakkor mód lenne bizottsági szinten a parlament valóságos törvényalkotó szerepét biztosítani. És aztán, ismerjük a Házszabály rendelkezését, tehermentesítve a Házat, de egy rövidített, egyfordulós hozzászólásra épülő parlamenti vitában aztán a kivételes eljárásra vonatkozó szabályok szerint a törvényjavaslatot, most már több törvényjavaslat formájában is elfogadni. Ez például lehetne egy járható út.
Valóban, nem is tudom, 30-40 oldalon keresztül minisztériumok nevének módosítgatása történik meg a törvényjavaslatban. Nem tudom, hogy nem lett volna-e egyszerűbb, ha csupán erről van szó, mert végigolvasni ezt lehetetlen volt ennyi idő alatt, tehát itt az előadó, az előterjesztő képviselőjének szavait elfogadva, de nem ellenőrizve azt tudom mondani, hogy ha csak erről van szó, ezt meg lehetne véleményem szerint úgy is oldani, hogy egy törvény arról rendelkezne, hogy ahol más törvény ilyen vagy olyan minisztériumot említ, ott ilyen vagy olyan minisztériumot kell érteni. Ez generális módon megoldaná a kérdést. Teljesen értelmetlen és megmosolyogtató erőfeszítés az, hogy valahányszor a kormánystruktúra változik, akkor 80-100 törvényi rendelkezést átfogalmazunk az adott intézmények nevével kapcsolatosan.
Egyébként, ha már az előterjesztő képviselője említette azt, hogy megdöbbentő, hogy milyen sok intézmény merevedett ki azáltal, hogy törvényekben került megnevezésre, én arra szeretnék emlékeztetni, hogy én bizony jó néhány év óta valahányszor olyan rendelkezéssel találkoztam, ahol törvényben múlandó intézményeket neveztek meg, mindig fölemeltem a szavamat, hogy ezt ne tegyük, mert hogyha ez az intézmény megváltozik, például a nevében, vagy valamilyen formában a keretei változnak, hatásköre, feladata és ebből adódóan az elnevezése, ez akkor óhatatlanul törvénymódosítást tesz szükségessé. Meg lehetne találni már eleve azokat a törvényalkotási technikákat, amelyek az ilyen megoldásokat kizárnák.
Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Én még egyszer azzal tudom zárni, hogy erről a törvényjavaslatról felelős képet kialakítani eddig nem lehetett, és nem hiszem, hogy lehet akár hosszabb időn belül is. Nem hiszem, hogy a jogbiztonság követelményének megfelel, nem hiszem, hogy megfelel annak a követelménynek, hogy a jogalkalmazók, a jogkereső közönség, a jogalanyok el tudjanak igazodni a magyar jog rendszerében. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nevében csak azt tudom hangsúlyozni, hogy ezt a törvényjavaslatot eleve nem tartjuk így támogathatónak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener képviselő úr kért szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Első közelítésben úgy tűnik, hogy egy technikai jellegű törvénnyel állunk szemben, a törvényjavaslat döntően csak kodifikációs, technikai változtatást javasol, a második megközelítésben világosan láthatjuk, hogy az egész magyar államigazgatás új jogi alapokra helyezéséről van szó, amelyhez megteremtette az előfeltételeket a 2006. évi LIV. törvény, és még inkább a 2006. évi LVII. törvény.
Kezdeném a legegyszerűbb technikai vonatkozásokkal, amelyekre például Salamon képviselő úr és Répássy alelnök úr is utalt. Az első kifogás az volt, hogy nincs idő ennek az áttekintésére. Valójában ez már 10 vagy 12 napja a parlament honlapján olvasható, más kérdés, hogy a számítógép nem bírja végigfuttatni, mert közben lefagy, hiszen olyan hosszú a szöveg, tehát valóban előfordulhatnak ilyen gondok, újra kell a gépet indítani. Természetesen 10-12 nap sem biztos, hogy elegendő az áttekintésre, de az alapelvek megközelítésére már igen.
A második megjegyzésem már nem a rendelkezésre álló idővel, hanem az alkalmazott kodifikációs technikai eljárással kapcsolatos. Salamon képviselő úr azt állította, hogy egyszerűbb lenne a miniszterek, illetőleg minisztériumok nevét másképp feltüntetni, azonban egy-egy minisztérium számos feladatkört lát el. Répássy alelnök úr már felhozta példaként a pénzügyi igazgatást, ezért most én is a pénzügyi igazgatás köréből venném a példát. A Pénzügyminisztérium például nem pénzügyekért felelős miniszterként, illetőleg minisztériumként jelenik meg, hanem például adópolitikáért felelős minisztériumként, illetőleg az államháztartásért felelős minisztériumként. Vannak olyan országok, ilyen például Olaszország, ahol a Pénzügyminisztériumtól leválasztva működik az úgynevezett kincstárügyi minisztérium. Tehát elképzelhető majdan egy olyan megoldás, hogy a ma egységes Pénzügyminisztérium helyébe két minisztérium lép. Azonban, ha ez megtörténik, akkor már nem lesz szükség arra, hogy bármilyen törvényt is megváltoztassunk, kivéve a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt, természetesen, melynek megalkotását az alkotmány továbbra is előírja, mert kormányrendelet alapján pontosan tudni lehet, hogy az adott feladatkört az adott kormányzati ciklusban, vagy a kormányzati ciklus egy részében mely miniszter, illetőleg minisztérium látja el.
Világosan láthatjuk tehát azt, hogy a miniszterek, illetőleg minisztériumok esetében kísérlet történik arra, hogy a feladatkörök szerint történjen meg ez az úgynevezett köznevesítés a tulajdonnevesítés helyett. Ez azt is jelenti, hogy nem bonyolultabbá válik a kodifikálás, hanem jóval egyszerűbbé. A következő megjegyzésem előtt még megemlíteném azt, hogy az egykori Belügyminisztérium esetében ez a feladatkörök szerinti felparcellázás még egyértelműbben látható.
A harmadik megjegyzésem már Répássy alelnök úr fejtegetéseihez kapcsolódna. Alelnök úr rátapintott szerintem a lényegre, bár ez kiolvasható az általános meg a részletes indokolásból is: ha a kormány maga határozza meg az államigazgatási szervezetrendszert, abban az esetben a konkrét szervezetek megjelölését, a szervezeti felépítést és az illetékességet majdnem mindig kormányrendeletek fogják megállapítani. Ehhez a jogalapot egyébként megteremti a 2006. évi LVII. törvény, amikor például a központi hivatalok esetében kimondja - a 73. § (1) bekezdéséről van szó -, hogy a kormányhivatalokon kívül - ezeket az 1. § (4) bekezdése sorolja fel -, az összes nem minisztériumi formában működő szervezetet, amely ezentúl csak központi hivatal lehet, kormányrendelet fogja létrehozni. Tehát már a 2006. évi LVII. törvényben szerepelt az a nagyon fontos rendelkezés, amely a mostani törvényjavaslatnak alapul szolgált, tudniillik, ha valóban a kormány maga határozhatja meg az államigazgatási szervezetrendszer felépítését, akkor a kormányrendelet válik e téren alapvető jelentőségű jogforrássá.
A következő probléma már elméleti szintű, és ezt Salamon képviselő úr vetette fel, arról beszélt, hogy kiüresedik a parlament hatásköre ennek a reformnak az eredményeképpen. Ám, akármilyen kodifikációs technikát is alkalmazunk, egy ilyen megoldás esetében, amelyhez az alapot az általam előbb említett két törvény szolgáltatja, nyilvánvaló, hogy a parlament helyett a kormány hatáskörébe kerül az általam előbb említett kivételektől eltekintve az államigazgatási szervezetrendszernek a meghatározása. A parlament feladata ekkor valóban csak az lesz, hogy megjelölje, hogy az ingatlanügyi hatóság, az állami adóhatóság és így tovább, az a szervtípus, de nem konkrét szerv, amelyik az adott feladat- és hatáskörökkel foglalkozik. Lehet természetesen vitatkozni azon, hogy ez a parlament hatáskörének korlátozását jelenti, de Répássy alelnök úr is utalt arra, hogy magával az alapelvvel tulajdonképpen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyetért, és többek között ezért is szavazta meg az alkotmány módosítását, amely a mostani változtatásokra amúgy alkotmányosan lehetőséget biztosít. Hivatkozik a törvényjavaslat indokolása egy 1998-ból származó alkotmánybírósági határozatra is, amely e téren szintén a kormány kompetenciáját állapítja meg.
Nemcsak arról van itt szó, hogy a hatalommegosztás elvét kiszélesítetten értelmezzük, és azt feltételezzük, hogy eddig teljesen összefolyt az Országgyűlés és a kormány feladat- és hatásköre, tankönyvi megfogalmazás szerint nyitott volt a kormány irányába a hatáskör meghatározásába, tehát az Országgyűlés bármikor elvonhatta a kormány hatáskörét, de a kormány érthetően nem vonhatta el az Országgyűlés hatáskörét. Ez a szabályozás lehatárolja törvényi szinten a kompetenciákat, és a kormány és az Országgyűlés közötti hatáskör-megosztást, amely itt egyben hatalommegosztást is jelent, teljesebbé teszi. Természetesen lehetősége nyílik arra minden képviselőnek, hogy a kormányrendeleteket is figyelemmel kísérje, és ezen keresztül tájékozódjon arról, hogy a kormány a maga szervezetalakítási szabadsága keretében milyen eszközöket használ, milyen szervezeteket épít fel.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló és az is elméleti kérdés, hogy magáról a tartalomról ez a törvényjavaslat nem sokat árul el. Itt megint Répássy alelnök úr fejtegetéseihez kapcsolódnék. Ő felvetette azt, hogy nem lehet tudni, pontosan mit jelent az a megjelölés, hogy állami adóhatóság. Ha megnézzük a táblázatokat, amely a törvényjavaslat után következő rész, akkor azt láthatjuk, hogy állami adóhatósággá válik az, amit eddig illetékhivatalnak neveztünk; ez kiderül egyébként az egyes paragrafusokból is természetesen, és állami adóhatóságként jelenik meg a Szerencsejáték Felügyelet is. Ebből azonnal levonható az a következtetés, hogy nagyon nagy valószínűséggel születni fog egy olyan kormányrendelet, amely az APEH szervezetrendszerébe építi be azt a szervezetet - és egyben a feladat- és hatáskört is -, amelyet jelenleg az illetékhivatalok látnak el. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy önálló szervezeti egységként megszűnik a Szerencsejáték Felügyelet.
Természetesen más megoldás is elképzelhető, nekem az adott szöveggel egyébként egy ilyesfajta kormányrendeletet sugallnak, és lehet látni a változások fő irányát más igazgatási ágazatok, illetőleg funkcionális területek esetében is. Teljesen nyilvánvaló az is, hogy lehetőség nyílik egy ilyen törvényjavaslat alapján a területi államigazgatás regionalizációjára is, de ugyanakkor ez nem kötelezettség. Nagy érdeme a törvényjavaslatnak, hogy egyszerre próbálja megreformálni a központi államigazgatást és a területi államigazgatást. Eddig ennek a két területnek a reformja, pontosabban inkább reformkísérletei mindig egymástól elkülönülten történtek.
Végül is egy alapkérdésben kell megegyezni, akarjuk-e azt, hogy az Alkotmánybíróság álláspontjának is megfelelően a kormányzatnak ilyen széles szervezetalakítási hatásköre legyen, vagy nem akarjuk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a parlamentarizmus maga nem szenved csorbát, tudniillik egy ilyesfajta változtatás után a kormánynak, és különösen a miniszterelnöknek a politikai felelőssége sokkal erőteljesebbé válik. A parlamentarizmusnak ugyanis nem az a lényege, hogy a parlament maga határozza meg például az államigazgatási szervezetrendszer felépítését, bár én elméleti alapon hajlanék arra, hogy ez egy jó megoldás, de a mai reformidőszakban ez a reformfolyamat sebességét nagymértékben lelassítaná. Az a parlamentarizmus lényege, hogy a parlamentnek mindig politikai felelősséggel tartozik a kormány, vagy a rendszer, de különösen a miniszterelnök és a kormány az ő személyén keresztül, és emellett a kormány és a kormánypártok politikai felelősséggel tartoznak választóiknak. Tehát a parlamentarizmus elve nem szenved csorbát.
Természetesen a konkrét megoldásokon mindig, még ez esetben is lehet vitatkozni, ugyanakkor azt állítanám, hogy nem áttekinthetetlen maga a törvényjavaslat, csak nagyon sok munkát igényel az átolvasása, ez lenne a záró megjegyzésem, és ez megint technikai jellegű megjegyzés lenne. El kell ismerni, hogy több napot vesz igénybe, ugyanakkor van egy kodifikációs technikai fogás, ami megkönnyíti az áttekinthetőséget, mégpedig az, hogy a törvények, illetőleg a törvényerejű rendeletek keletkezésük sorrendjében jelennek meg, amely egyben egy látleletet is adva az elmúlt fél évszázad magyar jogalkotásáról. Csak megjegyzem, hogy olyan törvényt is módosít ez a törvényjavaslat, amely például 1931-ben született, és egy nemzetközi szerződésnek a becikkelyezése volt. Itt csak azt a kérdést lehetne felvetni, hogy a régi klauzula alapján egyáltalán ez a nemzetközi szerződés ma már érvényes-e, avagy sem. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr kért szót.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Egyetlenegy tekintetben szeretnék reflektálni Wiener képviselő úr felszólalására. Félreértett a képviselő úr a parlament kiüresedésére vonatkozó véleményemet illetően, mert nem abban látom azt, hogy a kormányzati szervezeti struktúra felépítése a kormány hatáskörébe kerül. Megjegyzem egyébként erre az alkotmány jelenleg is ad felhatalmazást, tehát nem ezzel van problémám, hanem a törvényjavaslat tárgyalási módszerével és a parlamentnek a törvényalkotásban vitt szerepével.
Kaptunk egy igenis, szerintem áttekinthetetlen és szerintem emészthetetlen anyagot, amire a parlament kormányzati többsége behunyt szemmel fog rábólintani. Egy olyan anyagot, amelynek ebben a formában való elemző megismerésére, megvitatására sem kellő időt nem adnak, és abban a rövid időben értelemszerűen sem kellő energia nincs, sem kellő szakértői háttere a parlamentnek, ezért a döntése ugyanolyan formális lesz, mint amilyen formális volt a rendszerváltozás előtt, amikor a kormány által előterjesztett néhány javaslatra - tudjuk, hogy egyébként a törvényalkotást az Elnöki Tanács vette át törvénypótló rendeletalkotás formájában -, tehát azzal a néhány javaslattal kapcsolatban, amit a kormány akkor az Országgyűlés elé terjesztett, amelyekben az Országgyűlés eljárt. Tehát ugyanúgy fogjuk ezt a törvényt is megalkotni, mint azokat a törvényeket, amelyeket a rendszerváltozás előtt az Országgyűlés valójában érdemi vizsgálat és megvitatás nélkül elfogadott. Erre mondom azt, hogy a parlamentarizmus kiüresedik, ez a kétkötetes mű csak címében lesz, formális értelemben lesz törvény, valójában ez az Országgyűlés által behunyt szemmel szentesített jogszabály-módosítás áttekinthetetlen halmaza lesz. Erre mondtam, amit mondtam.
ELNÖK: Wiener képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Csak nagyon röviden reflektálnék Salamon képviselőtársam felvetésére. Vitathatatlan, hogy egy 400 oldalas törvényjavaslat áttekintése nagyon komoly munkát igényel, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a parlamenti képviselők között a frakciókon belül van munkamegosztás. Számtalan esetben szavazunk meg olyan módosító indítványokat, illetőleg zárószavazással törvényjavaslatokat, amelyeket minden egyes képviselő nem tud áttekinteni, ez lehetetlen is volna, hogyha megnézzük a törvényalkotási ütemet, az évente megszülető 100-150-160 törvényt, viszont minden frakcióban van 2-3 ember, aki erre rá tud nézni, nagyon alaposan át tudja olvasni.
Megnyugtatásul annyit mondanék Salamon képviselőtársamnak, hogy én kodifikációs technikai szempontból is nézem a javaslatot, és már találtam egy pár ilyen problémát, ami a törvényjavaslatban megjelent, és én azt javasolnám, hogy képviselőtársam, aki kiváló alkotmányjogász, egyetemi oktató, hasonló alapossággal nézze át, derítse fel a hibákat, nyújtson be módosító javaslatokat, és azonnal megszűnik annak a veszélye, hogy behunyt szemmel kell megszavaznunk egy törvényjavaslatot. Természetesen a frakció minden egyes tagjától ezt nem lehet elvárni, de nemcsak ennél a törvényjavaslatnál nem lehet elvárni, hanem másoknál sem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Meggyőződésem, hogy Wiener képviselő úr szavai nemcsak Salamon képviselő urat nyugtatták meg ebből a szempontból, hanem a bizottság tagjainak többségét is.
Répássy alelnök úré a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Valójában én nem a két képviselőtársam vitájához szeretnék hozzászólni, hanem alá akarok húzni egy dolgot, és mivel már régen mondtam, körülbelül fél órával ezelőtt, ezért meg akarom ismételni. Szerintem a dolognak az a kulcsa, és a parlament általi áttekinthetőségét is sokkal jobban segítené, hogyha ezt a törvényjavaslatot azzal együtt látnánk, hogy milyen szervezetrendszert képzel el a kormány. Tehát most függetlenül attól, hogy valóban megvan-e ez a szervezetalakítási szabadsága, azért az nem közömbös politikai kérdés, hogy egy ilyen nagyarányú államigazgatási szervezetrendszeri átalakítást a kormány hogyan képzel el. Mondjuk úgy, hogy ami minden egyes törvénynél hiányzik, de itt most különösen, ez az úgynevezett hatásvizsgálat, a végrehajtási rendeletek meg stb., stb., alapvetően ezeket hiányolom, hogy jó lenne látni. Szerintem ez a kormánypárti képviselőknek is érdeke, nemcsak az ellenzék veti ezt föl, hogy milyen közigazgatási struktúrát képzel el a kormány.
A regionális átszervezés már benne van ebben a törvényben, megadja a lehetőséget ez a törvény? Mert én azt látom, hogy ebbe az irányba mozdul el a közigazgatás, és itt látszik, hogy mennyire hamis volt az az állítás, hogy a Fidesz valamifajta regionalitást megakadályozna. Ez a közigazgatásra nem igaz, mert a közigazgatásban a kormány saját hatáskörében megteheti a regionális átszervezését az államigazgatási szerveknek, de a lényeg az, hogy mindannyian szeretnénk azt látni, hogy milyen koncepció első lépése ez, egyáltalán beleillik-e ebbe a koncepcióba? Valóban egy közigazgatási átszervezés első lépése-ez a törvény, vagy pusztán, ahogyan állítja az előterjesztő, ez egy technikai jellegű törvény.
Nekünk nem úgy tűnik, hogy ez egy technikai törvény, nekünk úgy tűnik, hogy ennek a bizonyos közigazgatási átszervezésnek az első lépése ez a törvény, és hogyha ez így van, akkor nem kéne bújócskát játszani, hanem elő kéne jönni azzal, hogy milyen közigazgatási átszervezést akar a kormány. Szerintem akkor a parlament is abban a helyzetben lenne, amiről Salamon László beszélt, hogy nem egy formális szerepe lenne ebben a folyamatban, hanem akkor rá tudna tekinteni. Az igaz, hogy a kormánynak szabad keze van a szervezetalakításban, de a kormány mégiscsak a parlamentnek felelős, és ebbe a közjogi felelősségébe beletartozik ez is, hogy például a szervezetrendszerét hatékonyan, költségtakarékosan alakítja-e ki és egyebek. A lényeg az, hogy jó lenne látnunk ezt az egész folyamatot. Ha az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nincs ennek a tudásnak a birtokában, akkor én elfogadom ezt a tájékoztatást, csak szerintem nem jó így ez a tárgyalási menet, jó lenne látni az egész folyamatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy más nem jelentkezett hozzászólásra. Megkérem szakállamtitkár urat, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra, és ismételten kérem, hogyha ez lehetséges, akkor a kormányülések dokumentálásával kapcsolatban is fejtse ki álláspontját. Köszönöm szépen.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Köszönöm azokat az elismerő szavakat, amelyek a törvénycsomaghoz érkeztek mindkét oldal részéről. Annak nagyon örülök, hogy alelnök úr egyetért a törvényjavaslat kiindulópontjával és a kodifikációs célt is rendben levőnek találja, illetőleg annak is, hogy logikájában, struktúrájában elfogadja ezt a rendező elvet. Ezt egyébként Salamon képviselő úr sem kritizálta, hiszen a kormányzati célokkal egyetértett.
Akkor, amikor választanunk kellett kodifikációs megoldások között, akkor több kodifikációs megoldás is lehetséges volt egy ilyen deregulációs típusú törvénynél, és most azt mondhatom, hogy örülök, hogy ezt a megoldást választottuk. Van egy másik megoldás is, amelyik arról szól, hogy nem szervezetenként végzi el a módosításokat, hanem törvényenként. Tehát ha most behoztuk volna akármelyik törvényt, ahol az összes meglevő államigazgatási szervet kicseréltük volna, akkor nem lenne ellenőrizhető soronként az, hogy éppen mit, mire cseréltünk ki. Tehát ez a szerkezet, amit választottunk, aminek megvan ez az áttekinthetőségi előnye, van egy hátránya is, hiszen ezáltal többször kell az egyes törvényekhez hozzányúlni. Nem rövidítjük a címét szándékosan, hiszen ebből is probléma lehetne ilyen nagy terjedelem esetén, azt vállaljuk, hogy látható az egyes igazgatási területek között, hogy miként változik, melyik szervezet, mire. Ez ebből a szempontból könnyedén áttekinthető.
Az a három rész, amit megfogalmaztunk, az is egy világos elhatárolást rögzít, hiszen az első rész az egyes szervek módosítását, elnevezését és köznevesítését jelenti, míg a harmadik részben található a miniszterek konkrét elnevezésének a lecserélése a feladatkör megjelölésére. Ha oldalszámokat nézünk, akkor ez az utóbbi rész, tehát hogy a minisztert mire cseréljük típusú, ez 130 oldalon szerepel, tehát a 237. oldaltól a 367. oldalig tart. 130 oldalon keresztül semmi mást nem végzünk el, mint az egyes törvényekben, törvényerejű rendeletekben megjelenített minisztert valamilyen feladatkörre cseréljük.
Több megfogalmazás is érintette azt, hogy ezt lehetne másként is csinálni. Igen, lehetne, de az nem jogállami módja lenne a törvényalkotásnak, és az, ami eddig történt ezen a területen, az a jogbiztonságot nagyon komolyan sérti. Amikor azt mondjuk ma egy törvényben, hogy valamin kell érteni bizonyos minisztert, ezt lehet, hogy most még tudjuk, lehet, hogy még egy-két évig tudjuk, de ha valaki megpróbálná a különböző feladat- és hatásköröket felfejteni az évek során, akkor rájönne, hogy már nem is tudja, hogy ki volt az adott feladat- és hatáskör címzettje. Tehát ha egy olyan megoldással próbálkoznánk, hogy mondjuk a nagyon régen, több mint 20 éve megszüntetett könnyűipari minisztériumot és a könnyűipari miniszter feladat- és hatáskörét próbálnánk végigvezetni a jogrendszeren, akkor lehet, hogy eljutnánk odáig, hogy egyszer csak jött az ipari miniszter, de már a rendszerváltás után is rengeteg alakváltozatban jelent meg, és ma valahol a gazdasági és közlekedési miniszternél találnánk meg a könnyűipari miniszter feladat- és hatáskörét. Erre azt mondom, hogy ez a megoldás teljes egészében életszerűtlen, ésszerűtlen, és a végeredménye az, hogy áttekinthetetlenek a kormányzati szervezetalakítás körébe tartozó feladat- és hatáskörök.
Salamon képviselő úr az agrárigazgatás tárgyköréből választotta példáit, ezek a példák azonban nem jók. A 29. oldaltól a 94. oldalig tart, tehát 65 oldalon keresztül az agrárigazgatás különböző szervezeteinek az átírása szerepel itt. Azt tudom mondani teljes felelősséggel, hogy az, ami az agrárigazgatás területén van, az jogilag, kodifikációs szemüveggel elképesztő. Az a szervezetrendszer, ami itt a mellékletben megjelenik, hogy mi mit, mire cserélünk le, teljes egészében irracionális. Csak azt tudom mondani szakmai értelemben, hiszen a rendszerváltás után is volt számos deregulációs kísérlet, közigazgatási reformcsíra, ezek azonban általában csak a tanulmányok megírásáig jutottak el. Az előző ciklusban elkészült számos olyan tanulmány, nagyjából ezer oldalon foglalja össze a Sárközi professzor vezette bizottság a magyar államigazgatás látleletét. Én egy szóval úgy tudnám ezt jellemezni, hogy borzasztó, ami a szervezeti struktúrában kialakult, és ha a hatóságok és szakhatóságok egymással való játékát nézzük a rendszerváltás után, akkor az önmagában is elképesztő. Ugyanaz a hatóság egyszerre hatósági, másrészt szakhatósági szerepet is betölt, ez gondolom, hogy nem követendő út.
Gyakorlatilag mi azt szerettük volna, és a példái, amit említett a 34. oldalon a szőlészettel kapcsolatban, az 54. oldalon a növényvédelmi szerv vonatkozásában, mind a kettő arról szól, hogy száműzni kívánjuk az ide vonatkozó törvényekből annak a konkrét szervezetnek a megjelölését, amely mint egy növényvédelmi, talajtani állomást, vagy éppen hatóságot jelenít, amelyre semmi szükség nincsen, hogy akár az agrárigazgatás területén, akár bármilyen más területen ezek a részletszabályok ilyen módon jelenítődjenek meg.
Tehát azt, amit Répássy úr kér, azt nem nagyon tudom teljesíteni, mert kodifikációs szemüvegen keresztül nézem a magyar jogrendszert, és elborzadok attól a látványtól, ami ezekben a törvényekben van, mert mindennemű, bármilyen lépésnek az elemi gátja, hogy mihelyt egy szervezetet meg kívánnak szüntetni, tudja jelezni azt, hogy de ő törvényben van. és ez a mondat, amikor elhangzik, akkor ez világossá teszi azt, hogy nem lehetséges azt az adott közigazgatási szervet kimozdítani, holott jól látható a tanulmányokból, hogy ezeknek a közigazgatási szerveknek a jó része nemhogy 100 fő alatti létszámú, hanem 50 fő alatti létszámú, a költségvetési pénzeszközeik minimálisak. A csúcsot az a szervezet jelentette, amelyik 3 főből volt képes állni, és olvashattuk róla, hogy országos hatáskörű szerv. Tehát, ha valamit komolyan veszünk, akkor ebből nagyon sok minden jöhet, és amire Répássy alelnök úr utalt, amit ő zűrzavarnak említett, az gyakorlatilag nem más, mint az ágazati lobbik nyomása.
Azt gondolom, azáltal, hogy az alkotmányügyi bizottság a letéteményese ennek a parlamenti munkának, jól látható, hogy a különböző lobbik szervezeti érdekei teljesen másként jelenítődnek meg, hiszen kőkeményen az az érdek jelenítődik meg, hogy szerepeljenek törvényben. Ha egy szervezet nem szerepel törvényben, akkor igen, vele bármit lehet tenni, meg lehet szüntetni, át lehet alakítani, regionalizálni lehet, és egész egyszerűen értelmesen meg lehet annak a szervezetnek a feladat- és hatáskörét állapítani.
Maga a lépéssorozat onnan indult, hogy kaptunk egy nagyon komoly segítséget az ellenzéki politikai erőktől akkor, amikor az alkotmánymódosítás mellett voksoltak. A folyamat másik lépése a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény volt, hiszen itt kijelölődött, hogy milyen a struktúra. A harmadik lépés is bekövetkezett, hiszen amint megvolt a minisztériumi struktúra, a kormány kibocsátotta azokat a rendeleteket, ahol elosztotta a feladat- és hatáskört. A kormány eredeti jogkörben megállapította az egyes miniszterek statútumát, és ebben lehet megállapítani, hogy kinek, mi jutott, konkrétan szerepelnek ezekben a statútumokban a feladat- és hatáskörök. Ezek ráadásul most úgy készültek el, hogy egységes struktúrában, tehát meg lehet találni az összes államigazgatási feladat- és hatáskört ezekben a kormányrendeletekben. Valamennyi miniszternek van ilyen statútuma, egyedül a honvédelmi miniszternek nincsen, hiszen az övé gyakorlatilag a honvédelmi törvényben testesül meg, de minden más miniszternek van egy feladat- és hatásköri jegyzéke, ha így vesszük általános értelemben. Ez az, ami most visszaköszön a szövegben, és a táblázat kapcsán ellenőrizhetik, hogy az a bizonyos feladat- és hatáskör gazdára talál-e.
A folyamat záró lépése szigorúan közjogi értelemben az, hogy a törvény hatályba lépésekor a kormánynak meg kell alkotnia rendeleteket. Nem egyet, hanem sokat, hiszen valamennyi feladat- és hatáskörrel rendelkező miniszternek el kell döntenie, hogy azt a feladat- és hatáskört, amit rá az Országgyűlés bíz a törvényekben anélkül, hogy tudná, hogy az a feladat- és hatáskör éppen melyik miniszteré. Vagy esetleg oly módon teszi, hogy nem jelöli meg a minisztert, de megjelöli azt a feladatkört, ami aztán a statútumrendeletben visszaköszön, azt gyakorlatilag aprópénzre váltsa, leossza, vagyis pontosan lehet majd tudni a törvényi rendelkezések, a statútumrendelet és az egyes, a kormány által érintett és meghozott feladatkijelölő kormányrendeletekből, hogy kinek, mi a dolga.
Magyarán ma azt, hogy melyik a növényvédelmi szerv, amire utalt Salamon László képviselő úr, ezt nem tudom megmondani egyetlenegy törvényből sem. Ha ezt a törvényt elfogadják, hogy ki a növényvédelmi szerv, de arra már lesz utalás, hiszen van növényvédelemért felelős miniszter, akiről még mindig nem tudjuk, hogy kicsoda. És ez már létező, hiszen a növényvédelmi feladatokat a mai kormányzati struktúrában a kormány a földművelési és vidékfejlesztési miniszternek adta, tehát tudjuk egy ma hatályos kormányrendeletből, hogy ő lesz az, aki a növényvédelemért felelős. De hogy ő ezt miként fogja bonyolítani, a minisztériumi szervezetben bonyolítja, vagy lesz számára egy külön államigazgatási szerv, amelyik a növényvédelmi kérdéseket fogja érinteni, az már ennek a döntésnek lesz a kérdése.
Összességében a törvény elfogadása és a kormány feladatkijelölő rendeletei együttesen jelenítik meg azt, hogy kié a feladatkör, és ez természetesen szabadon változtatható. Ennek két útja van, a minisztereket érintő statútumrendelet, illetőleg ez a feladatkijelölő kormányrendelet műfajába tartozik. Tehát összességében ezt tudnám elmondani magáról a folyamatról. A mi szemszögünkből, az igazságügyi tárca szemszögéből ez deregulációs típusú norma, ehhez társul a kodifikáció, és ezért tartozik a mi feladat- és hatáskörünkbe ennek a kérdéskörnek a vitele. Maga az, hogy a szervezetrendszer miként fog alakulni, az nyilván a kormány döntésétől függ, és azon belül is az egyes minisztereknek a szervezetalakítási elképzeléseitől.
Nyilván nem független ez a folyamat a költségvetéstől, és nem lennék őszinte, hogyha erre nem utalnék, hiszen van egy költségvetési kényszer is arra vonatkozóan, hogy átgondolják az egyes tárcavezetők, hogy miként látják el a számukra eredeti jogkörben megállapított, kormányrendeletben részükre kijelölt feladatokat. Tehát azt mondanám, hogy miután deregulációs törvényről van szó, mi nem mondjuk azt, hogy ez a 400 oldal hibátlan, azt se mondjuk, hogy nincs benne tévedés, és magam fogok közreműködni abban, hogy bármilyen olyan módosítás sikeres legyen, ami a szöveg belső koherenciáját javítja.
Attól nem függetlenedhetünk, hogy közben mozog a jogrendszer. Tehát azok, akik ellenezték ezt a reformot a korábbi évek során, vagy akár most, ennél a munkálatnál, azok mindig az időtényezőt hozták fel. De ez az anyag nagyon hamar elavult, hiszen a jelenlegi jogrendszerre fényképeződik rá annak tükre értelem szerint, ha 100-200 törvény módosul, akkor ezt ebben az anyagban nem lehet megtenni. Mi arra fokozott gondot fogunk fordítani, hogy más törvények kapcsán meg legyenek azok a kapcsolódások, hogy más törvényeknél ne fusson el a szekér.
Talán még egy gondolatot, egy kicsit megelőlegezve az egészségügyi bizottság átiratában foglaltakat, amikor az jelenik meg, hogy az ÁNTSZ legyen önálló törvény, azzal mi kodifikációs szempontból nem tudunk mit kezdeni. Ha megnézi valaki az ÁNTSZ-törvényt, akkor talál benne néhány feladat- és hatáskört, de aki kikeresi a csomagból az ÁNTSZ-re vonatkozó rendelkezéseket, az rögtön visszaigazolva láthatja azt, hogy nem az ÁNTSZ-törvényből fakadnak az ÁNTSZ feladat- és hatáskörei összességében, hanem rengeteg törvény ad különböző feladat- és hatáskört az ÁNTSZ-nek, ami megint csak azt eredményezi, hogy 80-100 hatáskört is begyűjt a különböző törvényi rendelkezések kapcsán.
Ami tényadat, hogy november 3-án nyújtottuk be az Országgyűléshez a javaslatot, november 6-án papír alapon is megtalálható volt itt az Országgyűlésben. Nyilvánvaló, hogy a két nap - a 3-a és a 6-a között - ahhoz volt szükséges, hogy ezt a mennyiséget egyáltalán le lehessen fénymásolni abban a példányszámban, ami előírás.
Elnök úr konkrét kéréséről én egyelőre nem tudok nyilatkozni, most kaptam meg ezeket az iratokat. Természetesen tanulmányozni fogjuk, hiszen a javaslatnak fontos kérdésköre a kormányülések nyilvánossága, és az alkotmánybírósági döntésre is figyelemmel kell egy olyan megoldást létrehozni, amelyik mindenki számára megnyugtatóan rendezi ezt a kérdést.
Még egy gondolat, és ezzel arra igyekszem válaszolni, amit alelnök úr és Salamon képviselő úr is felvetett, hogy a mai világban, hogyha a Magyar Közlönyben megjelenik ez a törvény, akkor azzal senki, semmire nem fog menni, mert nem az az útja ma a jogszabályok megismerésének, hogy a módosító törvényeket nézegetjük, hiszen egységes szerkezetű szöveg nélkül kezelhetetlen a magyar jogrendszer. Ma, amikor szabályok vannak arra nézve, egyrészt a piaci szereplők ezt azonnal elvégzik, hiszen on-line láthatók ezek az egységes szerkezetű jogszabályok. De ezt is figyelmen kívül hagyva létezik az a kötelezettség is, miszerint bárki megismerheti az elektronikus információszabadságról szóló törvény alapján ezeket a normákat, az éppen hatályosságuknak megfelelő állapotban. Magyarán bárki hozzáférhet ezekhez a jogszabályokhoz, és ez problémát nem okoz, mint ahogy valamennyi szerv számára előírás az is, hogy rögzítse feladat- és hatáskörét, és ennek megfelelően az egyes tárcák honlapjain és tájékoztató kiadványokban ott fog szerepelni, hogy ki jár el az ügyükben. De azt nem lehet állítani, hogy ma megállapítható lenne egy törvényből, hogy éppen konkrétan az én ügyemben ki fog eljárni.
Elnézést, ha hosszabb voltam a kérdések vagy a kodifikációs technika jellegére tekintettel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt szeretném kérni szakállamtitkár úrtól, hogy ha tanulmányozták a két levelet, akkor tájékoztassanak minket álláspontjukról, és ha ez nem túl nagy kérés, ha egyetértenek az abban foglaltakkal, akkor szakértőként segítsék, hogy a bizottság esetleg bizottsági módosító indítványt tudjon benyújtani.
Megnyitom az újabb kört, és kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy most már viszonylag röviden próbáljanak hozzászólni. Répássy alelnök úrnak, majd Salamon képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Ne vegye magára azokat, amiket mondok, mert kénytelen vagyok keményen fogalmazni, és alapvetően, ahogy kölcsönösen fogalmaztunk, nekem a folyamattal van bajom. A dolog úgy néz ki, mint hogyha most egy abszolút szakmai szinten jogtechnikai, deregulációs törvényt tárgyalnánk, és azért ennek a folyamatnak az a vége, hogy akinek a végén nem jut munka, azt elbocsátják. Nézzünk szembe egymással, ez egy politikai kérdés, itt arról van szó, hogy elkezdődik egy olyan kormányzati szerkezet-átalakítás, vagy egy olyan közigazgatási átalakítás, ahol a parlament leosztja a feladatot a kormányra, a kormány leosztja a minisztériumokra, a miniszterek leosztják a különböző ágazati szervekre, és a végén, akinek nem jut munka, az mehet, és ez körülbelül tízezres nagyságrendű ember lesz. Erre lehet azt mondatni, hogy na és, mi van akkor, de én úgy érzem, hogy ez egy nagyon cinikus hozzáállás, és én nem szeretném. Az, hogy a kormány ilyen cinikusan áll a közigazgatási elbocsátásokhoz, az az ő problémája, azonban a parlament nem állhat ehhez az egész kérdéshez úgy, hogy ez pusztán egy deregulációs kérdés. Végül egy dereguláció áldozatai lesznek azok, akiket majd elbocsátanak, és ez egy hihetetlen cinikus hozzáállás, és nem helyes, nem tudok mást mondani.
Azért mondom, nem véletlenül javasoltam és kértem azt, hogy lássuk a folyamat végét, mert ha a parlamenti képviselők látják a folyamat végét, akkor felelősségteljesebben tudnak dönteni az ilyen kérdésekben is. Van, akit nem zavar, hogy nem látja a folyamat végét, engem zavar, hogy végül is milyen kormányzati struktúra marad meg, és ennek a végén hány embert bocsátanak el. Nemcsak az elbocsátottak miatt zavar, hogy nem látom, hanem azért is zavar, mert nem látom, hogy igazából milyen struktúrában képzeli el a kormány az átalakítást, mert ha ez nem egy koncepció, ha ez nem egy olyan folyamat, amelynek van valamilyen logikája, akkor nem tudunk másra gondolni, mint most arra, hogy ezzel az elbocsátások jogalapját teremtjük meg, ami pedig egy munkajogi vagy közszolgálati jogviszonyban kiszolgáltatottá teszi azokat, akiket el fognak bocsátani a végén.
Ne legyünk már annyira cinikusak, hogy nem tudjuk, hogy végül is, amikor ilyen szervezet-átalakítás van, akkor sokkal könnyebb valakit elbocsátani, mint hogyha pusztán azt kell megmondani, hogy mi a baja a vezetőnek az illető munkájával. Most ki fog derülni, hogy semmi baja nincsen, csak a végén nem jutott neki munka. Ezt a fajta cinizmust nem szeretnénk, ehhez mi, mint ellenzéki képviselők nem szeretnénk hozzájárulni a törvényhozásban. Nem véletlenül volt az az én mondatom, hogy az elvi alapokkal egyetértünk, de ami onnantól következik, az már a kormány felelőssége, hogy ezt az egész szervezet-átalakítást, közigazgatási létszámleépítést milyen humánus módon oldja meg. Abban, ami ezután következik, nem szeretnénk felelősséget vállalni, mert láthatóan egy cinikus módon fog végrehajtódni. Végül még Draskovics Tibor ki fog állni a nyilvánosság elé, és sajnálkozni fog, hogy sajnos annak a tízezer embernek már nem maradt munka. Nekik nem maradt feladat, ezért a munkájukra nincs szükség, körülbelül így fog az egész kinézni. (Dr. Salamon László: És mindezt a parlament tette.)
ELNÖK: Salamon képviselő úr.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Nekem csak egy kérdésem van, vannak-e ennek a törvénynek kétharmados többséggel megszavazandó rendelkezései?
ELNÖK: Wiener képviselő úr.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Nagyon röviden reflektálnék az előbb elhangzott két hozzászólásra, először Salamon László felvetésére reagálnék. Nincsenek kétharmados részei, pontosan a 2006. évi LIV. törvény rendelkezése következtében, amelyik úgy szól, hogy törvény, minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja. Ennek következtében az a helyzet, hogy ami kétharmados lenne, ilyen például a képviselői jogállási törvény, vagy az ombudstörvény, az e szabály következtében elesik, mert maga az alkotmány ad felhatalmazást arra, hogy kétharmados rendelkezést ne kétharmaddal módosítsanak. Ez a 2006. évi, általam előbb már említett LIV. törvény 1. §-ából egyértelműen következik.
Vannak olyan szervezetek, amelyek esetében továbbra sem lehetséges az, hogy feles törvénnyel...
ELNÖK: Képviselő úr, elnézést kérek, de én azt javaslom, hogy a képviselő úr által feltett kérdésre majd a kormány képviselője válaszoljon, és hogyha azzal nem értünk egyet, akkor szívesen megnyitom újból a vitát. Kérem, hogy térjen rá a véleményére.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Természetesen nem akarom szakállamtitkár úr funkcióját átvenni, és ezáltal őt feleslegessé nyilvánítani, de a képviselőknek is meg lehet erről a témakörről a véleményük. Lezárnám egyébként a mondatot, tehát, ha itt rendőrségről, határőrségről, nemzetbiztonsági szolgálatokról lenne szó, akkor a kétharmadot természetesen meg kellene követelni.
Répássy alelnök úr megjegyzésére én azt mondanám, hogy eddig is zajlottak elbocsátások ezen törvény nélkül is, a kettőnek nincs egymással kapcsolata. A mai szabályozási rendszerben is lehetőség nyílik drasztikus létszámcsökkentésre, még mindig nem akkorára, mint amikor a Fidesztől egyébként nem távol álló Parragh Lászlót MKIK elnökké javasoltak, vagy a Fidesztől szintén nem igazán távol álló Demján Sándor és egyéb nagyvállalkozási ügyekre személyüket javasolták. Itt még nem tartunk, hogy az ő javaslataikat hajtanánk végre, de ennek a mostani koncepciónak, illetve az ezen alapuló változtatásnak azért nincs köze önmagában a létszámcsökkentéshez, mert ha minden úgy maradna, mint jelenleg, akkor is lehetőség nyílna akár a köztisztviselők felének vagy kétharmadának eltávolítására is. Tehát nem erről szól a történet. Most is zajlottak nem jelentéktelen mértékű elbocsátások, és nem történtek még meg ezek a változások.
Hogy cinikus-e az elbocsátás? Minden elbocsátás cinikus, akár a Fidesz csinálta, akár mi csináljuk, akár magánvállalkozó csinálja, ezt nem lehet humánussá tenni. Az MSZP-SZDSZ kormánynak voltak elképzelései, hogy ezt valamelyest humánusabbá tegye, prémiumévek, a program módosítása stb., de természetesen ez nem jelent igazi megoldást arra a problémára, amivel egyébként nemcsak Magyarország, hanem az egész Unió is küszködik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úrnak adom meg a szót, de nagyon kérem, képviselő úr, ne azt vitassa, hogy Wiener képviselő úr mit mondott. Ha a kérdéssel kapcsolatos, akkor kérem, várjuk meg, mit válaszol a szakállamtitkár úr.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Nem akarom itt tévedésben hagyni a tisztelt grémiumot, hogy nem volt állítás a kérdésemben. Én tényleg kíváncsi vagyok, mert nem tudtam a törvényt elolvasni, hogy valaki becsszóra mondja meg, hogy van-e benne kétharmados vagy nincs, és kíváncsi vagyok, hogy az államtitkár úr mit mond erre. Van-e benne kétharmados döntés, vagy nincs?
ELNÖK: Szakállamtitkár úr, nem kívánjuk, hogy eskü alatt valljon, úgyhogy nyugodtan anélkül válaszoljon a kérdésünkre.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Szívesen mondom a tisztelt bizottság számára is és a jegyzőkönyvnek is, hogy úgy készítettük el a javaslatot, hogy abban ne legyen kétharmados. Ez azt hiszem, válasz a kérdésére. Nincs benne, legjobb tudomásunk szerint, minősített többséget igénylő rendelkezés. Az alkotmányi regula szerint jártunk el, és általában az volt a rendező elv, hogy ahol vitatható volt a szervnek a közigazgatási szerv jellege, akkor is inkább úgy döntöttünk, hogy nem az.
A konkrét kérdésre is válaszolok. Néhány csontváz is előkerült a szekrényből, ezt sem kell tagadni, hiszen nagyon sok közigazgatási létszámleépítést nem nagyon befolyásolt, hogy törvény, pláne kétharmados törvény rendelkezett arról a szervről. Jó példa erre a rendőrségi törvény, amely szerepelteti az országos személyi adat és lakcímnyilvántartó hivatalt, ami legalább tíz éve megszűnt, mégis ez a hivatal szerepel a rendőrségi törvényben. Nyilvánvaló, hogy amikor ez a hivatal bezárt, akkor lehetett volna jogi aggályokat is találni, de a Műszaki Biztonsági Hivataltól kezdve nagyon sok olyan hivatalról derült ki, hogy ez már fizikai valóságában nem létezik. Azt tudom válaszolni felelősséggel alelnök úr kérdésére, hogy önmagában ebből a törvényből biztosan nem következik az, amiről szólt, mert a konkrét feladat- és hatáskörök nem szűnnek meg, hiszen köznevesült formában ott maradnak. Viszonylag ritka az, amikor hatáskört konkrétan helyezünk hatályon kívül. A feladat- és hatáskörök megmaradnak, csak legfeljebb az a kérdés, hogy ki látja el ezeket a jövőben. Lehet, hogy ugyanazok, mint most, és lehet, hogy nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatal következik, az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Kérdezem, ki ért egyet azzal, hogy általános vitára alkalmas a törvényjavaslat. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ki nem ért egyet vele? (Szavazás.)
A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.
Miután, ha jól figyeltem a vitára, nem érkezett kifogás azon felvetésemmel kapcsolatban, hogy olyan módon válaszolom meg Kökény Mihály elnök úrnak a levelét, hogy a Házszabály szerint a bizottságok beadhatnak módosító indítványt, ezért ezt a levelet meg fogom írni. Köszönöm szépen.
A 6. és egyben utolsó napirendi pontunkra térünk rá, a 2006. augusztus 20-i nemzeti ünnepen történt halálos tömegszerencsétlenség okait és felelőseit vizsgáló országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatra. A javaslatot Navracsics Tibor és Lázár János képviselők terjesztették be. Az előterjesztők Répássy alelnök urat bízták meg azzal, hogy a mai ülésen képviselje őket. A kiegészítő ajánlás 5 pontból áll. Az 1. ponttal kapcsolatban kérdezem az előterjesztők álláspontját.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha megengedi, elnök úr, akkor egyben nyilatkozom erről, ugyanis a kapcsolódó módosító javaslatoknak az az újdonsága, hogy nincs bennük semmi új, ugyanis tegnap módosító javaslatok formájában elbíráltuk már ezeket. Most az a különbség, hogy a határozati javaslat másik pontjához nyújtották be ugyanezeket a módosító javaslatokat.
Az előterjesztők nevében is azt tudom mondani, hogy tegnap abban a reményben álltunk föl az alkotmányügyi bizottság üléséről, hogy a kormánypártok nem fogják megakadályozni azt, hogy a Fidesz által kezdeményezett vizsgálóbizottság az eredeti témakörben és az eredeti tárgykörben tudja lefolytatni vizsgálatát. Ha ez a szándék továbbra is fönnáll, mármint hogy ezeket a módosító javaslatokat el akarják fogadtatni, ami például alapvetően felülírja a bizottság vizsgálandó kérdéseit, legalábbis kiegészíti ezeket a kérdéseket. Ismerjük már, hogy mit jelent a kiegészítés, azt jelenti, hogy eltérítik az eredeti szándékuktól, ráadásul egy rövidebb határidővel; ezt a módszert az előző négy évben már megtapasztaltuk.
Azt tudom mondani az előterjesztők nevében, hogy tegnap még reménykedtünk abban, hogy a vizsgálóbizottság az eredeti ellenzéki felvetésekre keresi majd a választ, az ellenzéki vizsgálati tárgyakban fog vizsgálódni, és ehelyett most az történik, hogy kapcsolódó módosító javaslatok formájában átírják a feladatát.
Pontonként azt tudom mondani, hogy megint felmerül szerintem a Házszabály-ellenessége ezeknek a javaslatoknak, én ugyanis azt nem tekintem házszabályszerűnek, hogy ha tegnap valamit azzal utasítottunk el, hogy a vizsgálat tárgyát érinti el a javaslat, most annyi a különbség, hogy egy másik ponthoz nyújtották be kapcsolódó módosító javaslatukat, de egyébként ugyanazokat a kérdéseket szeretné megtárgyaltatni a módosító javaslat előterjesztője, akkor ez szerintem továbbra is a vizsgálat tárgyára vonatkozik.
Ahogy szokták mondani, a különböző hatósági eljárásokban a különböző beadványokat a tartalmuk szerint kell elbírálni, nem aszerint, hogy mi van felülre írva, és hogy 2. vagy 3. pontba helyezik-e ezt, és hogy az van-e odaírva, hogy tárgya vagy feladata. Ezzel ne játsszunk már! Az elmúlt négy évben láttuk, hogy a feladat címén valójában a tárgyát módosították a képviselők. Úgy látom, hogy a 3. pontban megfogalmazott módosító javaslat ugyanúgy házszabályellenes, mint ahogyan a tegnapi napon házszabályellenes volt egy hasonló javaslat.
Az 5. pontban megfogalmazott javaslattal kapcsolatban igazában nem is értjük, hogy a módosító indítvány megfogalmazói miért nem engedik, hogy a vizsgálóbizottság tagjai államtitkokat megismerjenek. Ki akarják venni kifejezetten azt a pontot, hogy ezek a vizsgálóbizottsági tagok megismerhessék az államtitkokat. Megítélésünk szerint itt vannak olyan államtitkok, amelyeket meg kell, hogy ismerjenek a képviselők ahhoz, hogy el tudják végezni a feladatukat. Ez nem a Házszabály-ellenesség okán, hanem tartalmilag sem érthető.
Mind az öt módosító indítványra, amely mind az öt kormánypárti képviselőtől származik, az előterjesztők nevében nemlegesen nyilatkozunk, tehát nem támogatjuk ezeket a módosító javaslatokat.
Azt javaslom, elnök úr, hogy a 3. pontnál kifejezetten vizsgáljuk a házszabályszerűséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát az előterjesztő nem ért egyet egyik indítvánnyal sem. Azt javaslom, hogy elsőként a 3. ponttal foglalkozzunk, hiszen itt egy olyan javaslat érkezett, hogy a bizottság ezt nyilvánítsa házszabályellenesnek. Ezzel kapcsolatban nyitom meg a vitát, a 3. pont házszabály-ellenességével kapcsolatban, és Tóth Andrásnak adom meg a szót.
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Álláspontunk szerint a 3. pontban, a javaslatban megfogalmazottak nem ellentétesek a Házszabállyal, hiszen azt gondolom, hogy nem szemantikai vitáról van szó, arról beszélünk, hogy van a vizsgálatnak tárgya, és vannak feladatai. A tárgya annak definíciója, hogy miről szól a vizsgálóbizottság, milyen alapkérdéssel kíván foglalkozni, a feladata pedig konkrétan meghatározza azt a tevékenységi sort, amelyet egy bizottságnak a vizsgálat során el kell végeznie. Tehát ez semmilyen módon nem ütközik a Házszabályba, burkoltan sem.
Arról pedig, hogy mikor, milyen praxisokat látott alelnök úr, nekem is vannak tapasztalataim, 1998-2002 között elég szép hagyomány gyűlt össze, hogy hogyan lehet megakadályozni egy vizsgálóbizottság működését. Mi nem ezen az úton járunk. Nyugodjon meg, ennek nem ez a szándéka. Ennek egy szándéka van, hogy egy tárgyszerű és szakszerű vitát le lehessen folytatni, és mihelyt prekoncepció van, próbáljon a parlament vizsgálóbizottsági eszközökkel bizonyítékokat találni. Mindezek okán kérem alelnök urat, hogy fogadja el a javaslatokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Ismerjük ezt az álláspontot, az elmúlt négy évben az ügyrendi bizottságban többször megvitattuk, és az ügyrendi bizottság többségi álláspontja szerint van a bizottságnak tárgya meg feladata, de ezt olyan nagyon nem tudták alátámasztani érvekkel. Az a lényeg, hogy amit az ellenzék meghatároz, az mindig a tárgya, amit a kormánypártok tesznek hozzá, az a feladata a vizsgálóbizottságnak. Tehát ismerjük ezt a problémát, ugyanis mind a két oldal ugyanolyan technikával szokta meghatározni a tárgyát és a feladatát, mert az ellenzéki kezdeményezésben fel vannak sorolva olyan kérdések, amelyekre válaszokat keres a bizottság, és erre jön a kormányoldal, és azt mondja, hogy ő meg a feladatában tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre válaszolni kell.
De azt szeretném leszögezni az előterjesztők nevében, hogy ha végigmegyek azon, amelyeket éppen ön, képviselő úr, módosító indítványként megfogalmazott, azok között a kérdések között számos olyan kérdés van, amely nem tárgya az eredeti előterjesztésnek. Az eredeti előterjesztésnek a címét is úgy fogalmaztuk meg, hogy a "2006. augusztus 20-i nemzeti ünnepen történt halálos tömegszerencsétlenség okait és felelőseit vizsgáló bizottság". Erre önök azt javasolják például - csak hogy idézzünk egy szép pontot, mert ez megütötte a szememet -, a 4. pontban azt javasolják, felolvasom: "A klímaváltozással kapcsolatban nemrégiben nyilvánosságot kapott megállapítások szerint a szélsőséges időjárási események gyakorisága előreláthatóan növekedni fog. Tervezi-e a kormány, hogy törvényi szinten legyenek szabályozva a meteorológiai tevékenység ellátásának feltételei?" Ne haragudjon, de az augusztus 20-i tűzijátékhoz hogyan kapcsolódik hozzá a globális felmelegedés? Bocsánatot kérek, lehet ezen viccelődni, de nem erről szólt az ellenzéki kezdeményezés, az indítvány nem arról szól, hogy a klímaváltozás következtében szükséges meteorológiai előrejelzések kodifikációját végezze el a bizottság. Ez vicc, ez pamflet, amit önök csinálnak.
Részben el akarják téríteni a vizsgálat irányát, részben pedig nevetség tárgyává teszik ezt a bizottságot. Ráadásul minderre 60 napot fog kapni a bizottság, amelyből nyilván 5 napot a klímaváltozás problémájával fog eltölteni. Azt kérem, hogy beszéljünk egyenesen, ahogyan tegnap világos szándék mutatkozott arra, hogy nem engedi az itt jelenlévő kormánypárti többség, hogy az eredeti tárgytól eltérjen a vizsgálat, most önök egy másik módosító indítvánnyal tulajdonképpen ugyanezt a kísérletet megteszik. Valóban, mondta, 1998-2002 között volt egy bizonyos technikája annak, hogy ne jöjjenek létre vizsgálóbizottságok, önök egy más technikát alkalmaznak, ezt tudjuk már az előző négy évből. Azt a technikát alkalmazzák, hogy gyakorlatilag lehetetlenné teszik a vizsgálatot. Ezt nem tartom elfogadhatónak, jobb lenne tisztességesen azt mondani, hogy egy ilyen vizsgálóbizottságra nincs szükség, az augusztus 20-i eseményeket már államigazgatási eljárás keretében régen kivizsgálták, vagy pedig azt mondani, hogy meg lehet vizsgálni ezeket a kérdéseket.
Összefoglalóan: én úgy látom, hogy házszabályellenes az a gyakorlat, ami az előző négy évet is jellemezte, hogy olyan vizsgálati tárgykörökkel, olyan vizsgálati kérdésekkel bővítik ki a vizsgálóbizottsági kezdeményezést, amelyre az eredeti indítványtevőknek nem volt szándéka. Ez egy házszabályellenes javaslat. Hogyha van esetleg olyan kezdeményezésük, önöknek, mint kormánypárti képviselőknek megvannak hozzá egyötödnyien a parlamentben, ha van kezdeményezésük arra, hogy a klímaváltozás kodifikációs hatásait vizsgálja egy bizottság, akkor tegyenek erre javaslatot.
ELNÖK: Azt szeretném kérni, hogy térjünk vissza a tárgyhoz, mert alelnök úr eltért a tárgytól, mert nem a házszabályszerűség vagy -ellenesség kérdéséről beszélt, hanem a tartalmába ment bele az itt javasoltaknak. Kizárólag egyelőre a házszabályszerűséget vitassuk meg, és az idő előrehaladta miatt tisztelettel kérem a képviselő urakat, hogy viszonylag röviden próbálják elmondani ezzel kapcsolatos álláspontjukat. Először Wiener képviselő úrnak, majd Tóth András képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. WIENER GYÖGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálom a házszabályszerűségre korlátozni mondanivalómat, bár Répássy alelnök úr felvetései mindenképpen átfogóbb reagálást igényelnének.
Abban az esetben, ha azonos lenne a tárgy a feladattal, akkor nem azt mondaná a Házszabály, hogy nem lehet a bizottság elnevezéséhez és tárgyához módosító, illetve kapcsolódó módosító indítványt benyújtani, hanem azt mondaná ki, hogy az ilyen határozati javaslathoz nem lehet módosító indítványt benyújtani, mert felmerül az például, hogy az összetételére vonatkozóan lehet-e. Erre vonatkozóan sem lehet, mert paritásosnak kell lennie, legfeljebb a létszámot lehetne vitatni. Tehát a tárgy és a feladat egymástól különbözik. Teljesen egyértelmű, hogy a tárgy egy átfogó megjelölés, és hogy azon belül mit kell vizsgálni konkrétan, az már módosítható.
Tóth András nagyon röviden utalt a 1998-2002 közötti gyakorlatra, én csak egyetlenegy esetre hivatkoznék, bár ez nem a mostani Házszabályszerűséggel kapcsolatos probléma. Például egy bizottság esetében az elnevezéshez nyújtott be az akkori kormánypárti frakció, a legnagyobb frakció, módosító javaslatot, ezzel meg is akadályozta, hogy a bizottság létrejöjjön. Természetesen nem azért sikertelen a vizsgálóbizottságok tevékenysége, mert a feladattal kapcsolatban pótlólagos pontok felvételét javasolja a kormányoldal, hanem azért sikertelen, mert ezek a bizottságok paritásosak. Tévedés volt 1994-ben paritásos bizottságokat intézményesíteni, a mostani osztrák és amerikai példák egyértelműen mutatják, hogy mindig a többség hozza létre a vizsgálóbizottságokat és sohasem paritásosak ezek a bizottságok.
A házszabályszerűséggel szerintem probléma nem merül fel, sőt még a tegnap benyújtott módosító javaslat esetében is vitathatónak találtam azt, hogy az házszabályellenes lett volna. Más kérdés, hogy a tárggyal kapcsolatos ponthoz kötődtek. Akkor lennének alapvető problémák, hogyha az 1-16. pont átírása történne meg.
És van még egy tartalmi kérdés is: a klímaváltozás szükségszerűen előkerült, mert az augusztus 20-i viharhoz hasonló jelenségek Magyarországon korábban nem voltak jellemzőek, hogyha valaki áttekinti a meteorológia történetét az elmúlt száz évben. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth András képviselő úrnak adom meg a szót.
TÓTH ADNRÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nem szeretném, ha képviselőtársam abban a tévhitben lenne, hogy nem tudok válaszolni a felvetésére, ezért vagyok kénytelen reagálni a felvetésére, és nem a jegyzőkönyv miatt, mert azt gondolom, annak sok értelme nem lenne.
Wiener képviselő úrhoz kapcsolódva én is azt gondolom a példaként idecitált klímaváltozással kapcsolatban, ha az a feladat, és az a szándékunk, hogy egy keletkezett problémát a jövőre kivetítve úgy próbáljunk megvizsgálni, hogy az a probléma milyen gyakorisággal jelenthet meg, kell-e preventív jellegűen intézkedést tenni, hogy a hasonló esetek elkerülhetők legyenek, akkor azt gondolom, nem egy új kérdésről van szó, hanem olyan kérdésről, amely legalább vetekszik azzal, hogy éppen az augusztus 20-i tűzijátékot megelőző órákban Demszky Gábor hol tartózkodott. Azt gondolom, hogy a dolgok súlya, ha komolyan vesszük, akkor nyugodtan mérhető. Én vállalom, hogy ezeknek a feladatoknak a megvizsgálása így hatásosabb és érdemben szolgálja ennek a kérdéskörnek a tisztázását, mint az önök által felvetett ügyek sora.
Összességében azt gondolom, hogy nem most kell lefolytatni a vizsgálóbizottság vitáját, ezzel egyetértek, ennek megfelelően kérjük azt, hogy a bizottság tárgyalja meg és fogadja el a kapcsolódó módosító indítványokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor tehát a 3. ponttal kapcsolatban arról kell döntenünk, hogy ez házszabályszerű-e. Úgy teszem fel a kérdést, hogy aki egyetért azzal, hogy ez a javaslat házszabályszerű, az kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)
Tizenöt. Ki nem ért vele egyet? (Szavazás.) Három.
A tartalmi megvitatásra térünk rá. Alelnök úr jelezte, hogy egyikkel sem ért egyet. Az 1. pontban Tóth András, Jauernik István és Göndör István képviselő úr javaslata szerepel. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem látok ilyen szándékot.
Ki az, aki egyetért ezzel a javaslattal? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság támogatja.
A 2. ponttal kapcsolatban hozzászólás van-e? (Nem jelentkezik senki.) Ki az, aki egyetért a javaslattal? (Szavazás.)
A bizottság egyetértett.
A 3. pont következik, amelynek részben a tartalmi vitája is lefolyt már. Nem látok hozzászólási szándékot. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság támogatja.
A 4. ponttal kapcsolatban van-e hozzászólás. (Nem jelentkezik senki.) Kínos helyzetben vagyok, mert lenne hozzászólásom, de miután alelnök úr egyben az előterjesztő képviselője, most megkérdezem, hogy Wiener képviselő úr nem kíván-e hozzászólni. (Dr. Wiener György bólint.) Megadom Wiener képviselő úrnak a szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Ez egy kellemes szituáció, mert nem arról van szó, hogy ne szólaljak meg, hanem arról, hogy megszólaljak. Ez a kapcsolódó módosító indítvány nem házszabályszerű, tudniillik a Házszabály pontosan előírja, hogy a jelentésnek mit kell tartalmaznia, és nem lehet kihagyni ezt az e) pontot. Tehát azt javaslom, hogy ezt ne szavazzuk meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazásra teszem fel. Ki az, aki támogatja a javaslatot? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja senki, egyharmadot sem kapott.
Az 5. ponthoz van-e hozzászólás?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Megismétlem azt, hogy megítélésünk szerint az, hogy az államtitok megismerésétől el akarják zárni a vizsgálóbizottság tagjait, ez hiba, és gyakorlatilag ez akadályozni fogja a munkájukat, ezért kérem, hogy fontolják meg a jelenlévők, hogy támogatják-e ezt a javaslatot. Azt a probléma, hogy ez a módosító javaslat két részből áll, de én a 2. mondatára mondom kifejezetten azt, hogy az akadályozná a vizsgálóbizottság munkáját.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki ehhez még hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem látok jelentkezőt. Ki az, aki támogatja a módosító javaslatot? (Szavazás.)
A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
A napirendi pont végére értünk.
Azt szeretném jelezni, hogy jövő héten kedden, tehát mához egy hétre kerülne sor az országgyűlési biztosok meghallgatására. Hétfőn csak akkor tartunk ülést, ha zárószavazást kell előkészítenünk, különben a jövő héten csak kedden tartunk ülést.
Kiosztottuk a Répássy alelnök úr által jegyzett indítványt Petrétei miniszter úr meghallgatásával kapcsolatban. Előreláthatólag két hét múlva kerül sor a miniszter úr soron kívüli meghallgatására. Szabó Éva képviselő asszonynak megadom a szót egyebek között.
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem szeretném elvitatni annak lehetőségét, hogy a Házszabály alapján bármelyik miniszter soron kívüli meghallgatását, jelen esetben az igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatását kezdeményezzük, de sajnos a Házszabály nem írja elő kötelezően azt, hogy ilyen esetben a témát vagy a kérdéskört is megjelöljük. Ugyanakkor, mivel ezt nem is tiltja, úgy gondolom, nem házszabályellenes az, ha kezdeményezem, hogy jelöljük meg konkrétan a témát, illetve a kérdéskört, amiben szeretnénk meghallgatni a minisztert. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úrnak adom meg a szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Ez felmerült, de pontosan azért, mert a Házszabály ezt nem követeli meg, ezért nem jelöltük meg, de valóban meghatározható az, hogy milyen ügyben hallgatjuk meg a minisztert. Annak a levélváltásnak a tárgykörében, amelyben az igazságügyi és rendészeti miniszter a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez fordult bizonyos titkos információgyűjtéssel kapcsolatos bírói döntések felgyorsítása, meghozatala érdekében. Tudtommal erre már válaszolt is a Legfelsőbb Bíróság elnöke, de mindez a levelezés a bizottság előtt nem ismert, ezért ebben a tárgykörben kívánjuk meghallgatni a miniszter urat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon köszönöm, hogy a képviselő asszony ezt a problémát felvetette, amikor írásban fogjuk felkérni a miniszter urat a meghallgatásra, akkor jelezni fogjuk, hogy itt, a bizottság ülésén a meghallgatás tárgyáról is volt szó.
Köszönöm szépen az aktív részvételt, és a bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 50 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika