AIB-18/2006.
(AIB-18/2006-2010.)
az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2006. november 21-én, kedden, 9 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló J/47. számú beszámoló általános vitája
Dr. Péterfalvi Attila szóbeli kiegészítése
Dr. Péterfalvi Attila válaszadása, reagálása
Dr. Kaltenbach Jenő válaszadása, reagálása
Dr. Lenkovics Barnabás kiegészítése
Dr. Takács Albert kiegészítése
1. Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló J/47. számú beszámolójának általános vitája
2. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló J/46. számú beszámoló általános vitája
3. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2005. évi tevékenységéről szóló J/45. számú beszámoló általános vitája
4. A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása első helyen kijelölt bizottságként
5. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló T/1145. számú törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatai megvitatása
6. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/1296. számú törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatai megvitatása
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém megye)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ) távolléte idejére dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) távolléte idejére dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) távolléte idejére dr. Hajdu Attilának (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) távolléte idejére dr. Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Salamon László (KDNP) távolléte idejére dr. Rubovszky Györgynek (Fidesz)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP) dr. Szép Bélának (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) távolléte idejére dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) távolléte idejére Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos
Dr. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
Dr. Tordai Csaba (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Nagy Sándor (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottság ülését megnyitom. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, vendégeinket, külön az állampolgári jogok országgyűlési biztosait.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Szeretném ismertetni a helyettesítések rendjét: Bárándy Gergely helyettesíti Simon Gábort, Csákabonyi Balázs helyettesíti Toller Lászlót, Hajdu Attila helyettesíti Wiener Györgyöt, és én helyettesítem Fodor alelnök urat.
A kiküldött meghívónknak megfelelően teszek javaslatot a napirendre. Megkérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele. (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nincs. Akkor azt kérem, hogy aki egyetért a javasolt napirenddel, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy egyhangú szavazással elfogadtuk a napirendet.
Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló J/47. számú beszámoló általános vitája
Rátérünk az első napirendi pont tárgyalására: az adatvédelmi biztos beszámolója a 2005. évben végzett munkájáról.
Tisztelettel megkérem adatvédelmi biztos urat, hogy szóbeli kiegészítését mondja el.
Dr. Péterfalvi Attila szóbeli kiegészítése
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy lassan a 2006. év végére érünk, úgy gondoltam, hogy az előző évi parlamenti beszámolómból a tendenciákat emelném ki, illetőleg azokat a kérdéseket, akár adatvédelemről, akár információszabadságról van szó, amelyek áthúzódó ügyek, és amelyekkel a jogalkotásnak még foglalkoznia kell. Az egyes konkrét ügyeket - amelyek nagyon fontosak, de abból a szempontból, hogy ilyen áthúzódó hatásuk nincs - külön nem ismertetném.
Ami a tendenciákat jelenti, az elmúlt évben is tovább nőtt a beérkezett ügyiratok száma, átlagban 17 százalékos volt az emelkedés. Fontos hangsúlyozni az előző évvel kapcsolatban, hogy az úgynevezett klasszikus adatvédelmi ügyek továbbra is sok munkát adtak. Ezek részben a panaszok gyakorisága miatt voltak - például a személyi igazolvány másolása, munkáltatói ellenőrzések, promóciós adatgyűjtések -, de emellett olyan új formák is megjelentek, amelyek részben a technika fejlődéséből erednek, ilyen például az intelligens kártyaalapú jegy- vagy bérletrendszer. Visszatérő kérdés, erre még utalni szeretnék később, a politikai marketing kérdése, és azt is meg lehet említeni, hogy nem múlik a kameraláz sem, hiszen 2005-ben a közterület, a munkahelyek után már a temetők bekamerázása is fölvetődött.
Magával hozta uniós csatlakozásunk az adatvédelmi törvény módosítását is. Itt elsősorban egy alkotmányos mulasztás, a döntés-előkészítő iratokkal kapcsolatos rendezetlenség vagy a garanciák hiánya vetette fel ezt a kérdést. Most már eltelt egy nem túl hosszú idő, de mégis azt gondolom, hogy valamiféle számvetésre alkalmas időtartam, és azt kell mondanom, belülről, érintettként szemlélve az a meggyőződésem, hogy az adatvédelmi biztosnak az uniós kötelezettségből eredő hatáskörbővülése nem eredményezett lényegi elmozdulást az ombudsman pozícióhoz képest. Azt gondolom, hogy olyan kihívásokra, amelyek veszélyeket rejtenek az információs társadalom fejlődése kapcsán, vagy esetlegesen akár a nemzetközi jogalkotás kapcsán, csak megfelelő eszköztárral rendelkező biztos tud hatékonyan reagálni; és itt az uniós összhangra figyelemmel kell lenni.
A személyes adatok védelmével kapcsolatos területnél ki kell emelni, hogy állandónak mondható most már a spam-ekkel kapcsolatos beadványok érkezése, a hitelintézetek tevékenysége, és a központi hitelinformációs rendszerrel kapcsolatos panaszbeadványok száma is nőtt. Itt csak érdekességként jelzem, hogy pont most nemrég történt meg az úgynevezett negatív, tehát a nem fizető adósokról szóló rendszer tökéletesítése, mégis fölvetődött már - én azt hangsúlyozom jelen esetben is, hogy alkotmányos szempontból nem igazán igazolható - egy úgynevezett teljes körű lista bevezetése. Ez is olyan kérdés, amely, ha a törvényalkotásban megjelenik, akkor kiemelten kell ennek a bizottságnak is foglalkoznia a kérdéssel.
Kedvező változásokról is be tudok számolni az előző év kapcsán: csökkent a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozóval kapcsolatos kifogások száma, az állami adóhatóság is egyre kevesebb munkát adott, ugyanakkor az is igaz, hogy hazánk ebből a szempontból a görög hidrához hasonlítható, ahogy az egyik fejtől megszabadulunk, nő helyette egy másik. Természetesen ebbe a körbe tartoznak azok az évről évre megjelenő nagy ívű elképzelések, amelyek adott esetben forintmilliárdok elköltését jelentenék, és pontatlanul megfogalmazott, tömeges, átláthatatlan adatkezeléseket kívánnak megvalósítani. Erre az egyik legjobb példa a jelen konstrukciójában meglévő irányított betegellátási rendszer szisztémája.
Előbb már utaltam rá, és azt gondolom, hogy ezzel foglalkozni kellene, ez a politikai marketing kérdése. A politikai marketing magánszférába való benyomulása lassan a hálószobát éri el, ugyanakkor fölhívnám a figyelmet arra, hogy nemzetközi tendencia is az, és erre utal a montreaux-i nemzetközi konferencián elfogadott deklaráció is, hogy lehetőség szerint az állampolgárok magánszféráját tiszteletben tartva, tehát olyan úton kellene eljutni az állampolgárokhoz, amely a személyes adatok kezelése nélkül is megvalósítható. A politikusoknak, bár jogszabály által biztosítva, de önmérsékletet kellene tanúsítaniuk az irányú tendenciában, hogy az állampolgárokat, a szavazókat a nevükön szólítsák meg. Egy ilyen törvény elfogadása azt gondolom, hogy pszichikailag is helyreállítaná, vagy talán elmozdíthatná azt a kedvezőtlennek értékelhető folyamatot, hogy az 1989-es személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjog szinte a megszületése óta, természetesen azt is tudjuk, hogy a bizonyos szempontból külső körülmények hatására - gondolok itt a terrorizmus elleni harcra, a bűnözés elleni védekezésre és a technikai fejlődésre -, de az állampolgárok érzetében mégiscsak egyfajta folyamatos restrikcióként értékelhető. Azt gondolom, adatkezelés szempontjából is nagyon fontos lenne, de egyben gesztus értékű is egy ilyenfajta szabályozás.
Külön szeretném felhívni a figyelmet egy olyan vizsgálatra az elmúlt év kapcsán, amely az adatvédelem alapkérdéseit érintette. Ez a vizsgálat a szcientológia egyházzal kapcsolatos vizsgálatunk volt. Két alapkérdést érintett ez a vizsgálat - az idén van még egy vizsgálat, de az nem tárgya a jelen számolónak - abban a kérdésben kellett állást foglalnunk, hogy rendelkezhet-e valaki más adatával az egyház. Ugyanis a belépési nyilatkozatkor az egyház egy olyan kérdőívet töltet ki a jelentkezőkkel - szinte csak olyan adatokra vonatkozik a kérdőív -, amellyel a belépni kívánkozó személy zsarolható lesz a későbbiekben. A teljes ismeretségi köréről, barátairól, családtagjairól, munkatársairól, adott esetben olyan kapcsolatairól, például, amely rendőrséghez, adóhatósághoz, nemzetbiztonsági szervek tagjaihoz fűzi, kell számot adnia; ez az egyik alapkérdés. Itt kimondtuk, hogy mindenki csak a saját adatával rendelkezik.
A másik pedig az, hogy le lehet-e mondani egy alkotmányos alapjogról. Lehet-e azt mondani, hogy évmilliárdokra - ez most nevetségesnek tűnik, de elég, ha csak azt gondolom, hogy az én életem időtartamára is - lemondhatok-e alkotmányos alapjogról? Ezt már a valóságshow-kkal kapcsolatos állásfoglalásunkban kimondtuk, hogy nem mondhatunk le. Hozzájárulhatunk személyes adataink védelméhez való jog korlátozásához, de lemondani nem lehet egy alkotmányos alapjogról, és bármikor a korlátozáshoz való hozzájárulásomat visszavonhatom.
A közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban egy kérdésre utalnék csak, amely a tisztelt bizottság előtt is járt, az ezzel kapcsolatos állásfoglalásom, ami azt jelenti, hogy szét kell választani az országgyűlési képviselők esetében a képviselő tájékoztatáshoz való jogát és az ezzel kapcsolatos eljárást, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos eljárást. Az utóbbi egy alkotmányos alapjog, és természetesen ez az alapjog megilleti az országgyűlési képviselőt is, de abban az esetben, amikor a képviselő kérdést intéz képviselői minőségében, akkor választott, hogy a lehetőségek közül melyiket igényli. Alkotmányos szempontból az nem járható út, hogy az utolsó mondata ezeknek a kérdéseknek az, hogy ez a tájékoztatáskérés egyúttal közérdekű adatokhoz való hozzáférést is igényel, vagy akként is értelmezendő. A két eljárást el kell választani, ezért ez ügyben javasoltam szükség estén a Házszabály módosítását is, amennyiben ezt egyértelműbbé kellene tenni.
Még nagyon fontos természetesen az elmúlt évből, ami már a jogszabály-véleményezésekre is átvezet - ezt az előbb említettem -, az adatvédelmi törvény. Itt egy megjegyzésem lenne: az elmúlt napokban egy ajánlást bocsátottam ki az ügyben, hogy megfordult a tendencia a közfeladatot ellátó személyek vonatkozásában. Az adatvédelmi törvény 2005-ös módosítása óta a közfeladatot ellátó személy feladatával összefüggő adata, ha törvény másként nem rendelkezik, nyilvános. Ugyanakkor ennek az általános hozzáállás-változásnak a leképeződése az egyes törvényekben nem jelent meg. Gyakorlatilag az én állásfoglalásom azt indítványozza, hogy az egyes törvényekben is megjelenjen ez a változás.
Az elektronikus információszabadságról szóló törvény volt egy jelentős előrelépés 2005-ben az információszabadság területén, ugyanakkor kicsit - most már leszűrve a tapasztalatokat, sajnos - az igazolódott vissza, amit mi a törvény véleményezése kapcsán is kifejtettünk. Főleg az angol példára utalva, hogy a törvény hatékonyságát kérdőjelezheti meg, ha a jogalkotó nem biztosítja a törvény alkalmazásához szükséges feltételeket, vagyis a megvalósítás pénzügyi, szakmai szempontjait úgy ítéljük meg, hogy nem kellőképpen vette figyelembe a jogalkotó.
Nemzetközi ügyeink közül szeretnék arra utalni, hogy az előbb említettem már a montreaux-i nyilatkozatot a politikai marketinggel kapcsolatban, és nagyon fontosnak tartom, hogy 2005-ben az Európai Unió bizottságának 29. munkabizottsága, az adatvédelmi biztosok munkabizottsága elfogadott egy anyagot az úgynevezett kötelező szervezeti szabályokkal kapcsolatban, a "Binding corporate rules"-t, amelynek az a lényege, hogy egy országból, cégcsoporton belül adatokat lehessen továbbítani például anyavállalathoz adatfeldolgozásra. Magyarországon ez a rendszer nem működik a következő miatt: az adatvédelmi törvény szerint személyes adatot akkor lehet külföldre továbbítani, ha ahhoz az érintett kifejezetten hozzájárul, vagy azt törvény lehetővé teszi, és akkor vannak különböző feltételek, amelyek az adekvát védelmet bizonyíthatják. Gyakorlatilag ez a rendszer megakadályozza az adatok külföldre továbbítását olyan országnál, amelyik az Unió területén kívül esik. Az uniós irányelv alapján lehetne kezelni az adatot abban az esetben, hogyha ez az adatkezelő vagy az érintett létfontosságú vagy kiemelt érdekében lenne. Ez nálunk az adatvédelmi törvény szerint nem szempont, ugyanakkor azt gondolom, és erről tájékoztatni fogom a munkaügyi minisztert is, hogy a Munka törvénykönyvének egy lehetséges vagy legközelebbi módosítása során meg kellene adni ezt a lehetőséget erre az adatkezelésre, természetesen a megfelelő garanciák mellett.
Nagyon megemelkedett a jogszabály-véleményezések száma. Nagyon sok olyan jogszabályt kaptunk véleményezésre, amely alapjogi szempontból fontos, de olyat is kaptunk, amelyik nem érinti az adatvédelmet, és a szóbeli kiegészítésem lezárásaként, hogy ne legyen száraz, önök számára is szeretnék néhány derűs percet hozni, amit nekünk is jelentett az egyik jogszabály-véleményezés, ez pedig a juh- és kecskefajok egyedeinek egységes nyilvántartási és azonosítási rendszeréről szóló miniszteri rendelet tervezete volt. A juhok és a kecskék füljelzése, illetve a rövidfülű kecskék esetében a füljelzés helyett a farokrépa tetoválása adatok kezelésével jár, azonban ez egyáltalán nem érinti az adatvédelmi biztos által óvandó alapvető jogokat; ez volt a válaszunk erre a jogszabály-véleményezésre. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, adatvédelmi biztos úr. Megkérdezem, ki kíván hozzászólni, kérdést feltenni? Répássy alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Adatvédelmi biztos úr, azt szeretném megkérdezni, most a 2005-ös beszámolási évről beszélünk, és ha jól emlékszem, ennek az évnek az elején zajlottak az úgynevezett ügynöktörvénnyel kapcsolatos viták. Egyetlenegy kérdésem lenne, hogy ezek a viták nyilván politikai felhangokkal, elég magas hőfokú viták voltak, de aztán utána lecsengtek. Azt akarom megkérdezni ezzel kapcsolatban, hogy ön szerint jelenleg a jogi helyzet adatvédelmi szempontból megnyugtató-e, ami a viták után megszületett jogszabályokat illeti.
ELNÖK: Szabó Éva képviselő asszony, utána Tóth András.
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Amint azt az előttünk lévő két vaskos kötet is bizonyítja, egy nagyon tartalmas és alapos beszámoló áll előttünk, és az adatvédelmi biztos úr szóbeli kiegészítése is ezt igazolja, ami érthető is, hisz az adatvédelem az egyik olyan alapjogunk, amelyik a társadalmi viszonyok mindegyikében előfordulhat. Az MSZP szocialista frakciója általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth András képviselő úr.
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Pár mondatban szeretnék én is hozzászólni az adatvédelmi biztos úr tevékenységéhez és beszámolójához. Én mind a kettőt korrektnek és tárgyszerűnek minősítem, már csak abból az esetből is kiindulva, hogy a 2005-ös tevékenység során, mint kormányzati tisztségviselő is volt munkakapcsolatunk adatvédelmi biztos úrral, és nemcsak a mostani összegzést, hanem a napi működés során tapasztaltakat is fel tudom érvként hozni.
Három elemet szeretnék kiemelni a 2005-ös tevékenységből. Egyrészt én azt látom adatvédelmi biztos úr beszámolója alapján, hogy az ügyiratok számának emelkedése két jelenségre vetít rá. Egyrészt nyilván új jelenségek jelentek meg, de talán az is, hogy a társadalom érzékenysége is nőtt az adatvédelmi kérdések iránt. Ez azért bizonyos konkrét ügyekhez kapcsolódva azt hiszem, ki is mutatható, hogy a társadalomban akár egy évtizeddel korábban - de nem kell annyira visszamenni - nagyobb az érzékenység és nagyobb a hozzáértés is az adatvédelmi kérdésekhez.
A másik, hogy előrelépés történt a jogszabályalkotás során, a szabályozási területen. Azt hiszem, hogy ez is jó, hiszen adatvédelmi biztos úr is jelezte, hogy főleg az elektronikus információszabadság szabályozása terén új jogszabályalkotásra került sor. Ezek a jogszabályok részben finomítandók, és szükség esetén módosíthatók is, de azt gondolom, hogy ennek lehetősége nagyon fontos. Itt van még egy terület, amely előtt a Magyar Országgyűlés áll, és ez a minősített adatok védelméről szóló jogszabály módosítása; ez átcsúszott erre a ciklusra. Azt gondolom, ez fontos feladat, hiszen, ha a terület pontosan és jól van szabályozva, ez mindenki munkáját segíti. Segíti a hivatalos állami szervek munkáját, de az állampolgárok magatartásának kialakításához is jó iránytűként szolgál.
A harmadik: fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az adatvédelmi munka nem légüres térben zajlik, hanem folyamatosan új kihívások, új problémák jelennek meg, amelyeknek a kezelésmódja korántsem egyszerű. Nem igen-nem válaszokat lehet ilyen esetben adni egy-egy kihívásra, hanem az arányosság-aránytalanság kérdésében kell tudni pontosan mértéket szabni, legyen szó akár a terrorizmusról, a szervezett bűnözésről, ahol talán még az a sajátosság is fennáll, hogy nemzetközi kooperációban kell mindezt megvalósítani. Ebből adódóan a hazai jogalkotásnak figyelembe kell vennie azokat a nemzetközi trendeket is, amelyek ebben a vonatkozásban akár EU-tagként, vagy NATO-tagként a Magyar Köztársaságra hárulnak.
Úgy látom a végzett munkát és a beszámolót, hogy az elfogadásra méltó, és azt tudom jelezni, hogy az MSZP frakciója részéről nyitottak leszünk, és nyitottak vagyunk azon kezdeményezések iránt, amelyeket adatvédelmi biztos úr szakterületének megfelelően jelez számunkra, másrészt a konkrét ügyek kezelésében ezt a magatartást és attitűdöt a jövőben is tudjuk vállalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kíván-e még valaki hozzászólni? Alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, azért kértem ismét szót, mert úgy érzem, hogy itt mindjárt lezárul ez a kör, és utána már csak az adatvédelmi biztos kap szót, ezért én is szeretném jelezni, hogy frakciónk támogatja az adatvédelmi biztos úr beszámolójának elfogadását. Mi is úgy látjuk, hogy mind a 2005-ös évben, mind a folyamatban lévő években kiemelkedő munkát végzett az adatvédelmi biztos abban az értelemben, hogy nagyon sok olyan ügy volt, amelyben meg kellett szólalnia. Szerencsére nem az volt a jellemző az adatvédelmi biztos munkájára, hogy kereste volna a megszólalási lehetőségeket, hanem bizony tőle sokan kértek akár a személyes adatok védelme ügyében, akár pedig közérdekű adatok megismerése ügyében véleményt, és ezekben az ügyekben meghatározó volt az adatvédelmi biztos megnyilvánulása.
Összefoglalva tehát, támogatjuk az adatvédelmi biztos beszámolójának elfogadását, de azért még várom kérdésemre a választ a biztos úrtól.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr, utána Gál képviselő úr következik.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Itt most már több hozzászólás is méltatta elismerőleg az adatvédelmi biztos úr tevékenységét, úgyhogy én ezeket a magam, vagy a magunk véleményeként külön megismételni nem kívánom. Csak hangsúlyozom, hogy egyetértünk ezzel az értékeléssel, magunk is így látjuk a biztos úr tevékenységét, és én is jelezni szeretném, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselőcsoportja támogatja a jelentés elfogadását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gál Zoltán képviselő úr!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Csak két rövid mondatot mondanék. Az egyik azzal kapcsolatos, amit az adatvédelmi biztos úr a szóbeli bevezetőjében is megemlített, ez a bűnüldözés és az adatvédelem ügyének most már elég hosszú ideje fennálló ellentmondása. Csak azt a megjegyzést szeretném ehhez fűzni, hogy azt hiszem, minden normális ország és normális ember erre a dilemmára azt mondja, hogy ezt a kettőt össze kell hangolni. Itt azonban többé-kevésbé megáll a tudományunk, hitet tehetünk a demokratikus szabadságjogok, az emberi méltóság és minden mellett, ugyanakkor menthetetlennek látszik, legalábbis számomra úgy tűnik, hogy ez a folyamat valahogy ellentétesen zajlik. Nevezetesen egyre több és egyre több adatot gyűjtenek a hatóságok a világban a bűnüldözés és különösen a terrorizmus elleni harcban. Igazándiból nem érzem, hogy mi lenne az az eszköz, ami valamifajta biztosítékot nyújtana arra, hogy ez az összehangolás megtörténjen, azon túl, hogy az adatkezelések szabályszerűségét lehet és kell is ellenőrizni, de néha az az érzése az embernek, hogy lassan már több adatvédelmi szakember kellene, mint maguk azok az apparátusok, akik az adatgyűjtést végzik. Valami ördögi körbe kezdünk belekerülni, különösen az angolszász világ, és ez itt Európában is borzasztó erővel nyomul ezen a területen, és most éppen azon kínlódunk, hogy bekerüljünk a schengeni rendszerbe, amelynek egyik feltétele, hogy az adatkezelési rendszer, ami eszméletlenül széles körű és nemzetközi lesz, egyáltalán működjön. Szóval, csak azt a megjegyzést szeretném hozzáfűzni ehhez a dologhoz, hogy valahogy nemzetközi szinten való megjelenésre - és mindjárt hangsúlyozom itt a nemzetközi megjelenést, mert ezek a feladatok egyértelműen nemzetköziek az Unión belül is -, valamit ki kell találni, mert ezeket a teóriákat, amelyeket elmondunk a különböző konferenciákon az összehangolásról, nehezen lehet intézményesíteni és megfoghatóvá tenni.
A másik megjegyzésem a térfigyelő kamerák ügye, amely részben összefügg az előző témával is. Úgy általában egyetértek azzal, amit az adatvédelmi biztos úr ebben a témában az előző években kifejtett, de azt hiszem, hogy igazán addig megoldást erre a dologra nem találunk, amíg a lakosságnak az a meggyőződése, meg a bűnüldözőknek is, hogy ez egy nagyon hatékony eszköz a bűnüldözés visszaszorítására. A szakmában ugyan vannak már bizonyos nézetek, amelyek ezt mutatják, de úgy gondolom, hogy addig, amíg ez a meggyőződése az embereknek, és hozzáteszem, különösen az önkormányzatoknak, addig borzasztó nehéz lesz ezt az elég sok pénzbe kerülő és egyre terjedő rendszert normális körre visszaszorítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen Gál képviselő úr kétmondatos hozzászólását. Turi-Kovács képviselő úr kért szót. Parancsoljon!
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök úr, én ennél is rövidebb leszek. A térfigyelő kamerák ügyében szeretnék valamiféle véleményt kapni, vagy valamilyen útmutatást. Az ugyanis az én meggyőződésem, hogy - elég hosszú ideig foglalkoztam büntetőügyekkel magam is - a vétségek és bizonyosfajta bűncselekmények fajtái felderíthetetlenek egy-egy térségben, ha nincs valamifajta olyan segédeszköz, amivel ez egyáltalán rögzíthető vagy megfogható. Most nagyon egyszerű példát szeretnék hozni, lehet, hogy lesznek, akik nem értenek egyet ezzel, a grafiti visszaszorítása ennek hiányában jószerivel lehetetlen. Az a kérdésem, hogy vajon minek minősül az, hogyha valaki a saját terrénumának védelme érdekében próbál valami hasonló védekezést alkalmazni, éppen azért, mert a környezetében kialakult garázda jellegű cselekmények visszaszorítására más lehetőséget, utat, módot nem lát. Van-e akkor törvényes lehetőség? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lezárhatjuk a vita első körét? (Nem jelentkezik senki.) Igen. Tisztelettel kérem adatvédelmi biztos urat, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra.
Dr. Péterfalvi Attila válaszadása, reagálása
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Magam elfelejtettem említeni, külön örülök Répássy képviselő úr kérdésének, mégpedig azért, mert a 2005. évben gyakorlatilag az adatvédelmi biztos tevékenységének egyfajta külső kontroll volt az Alkotmánybíróság által két ügyben tett állásfoglalás, és tulajdonképpen mind a kettő alapkérdéseket érintett, egy alkotmányos alapjog korlátozásának lehetősége törvény által. Gyakorlatilag ez a szükségesség-arányosság-alkalmasság kérdésére vezethető vissza. Az egyik ilyen törvény épp az ügynöktörvény tervezett módosítása volt, a másik a vagyonőrökre vonatkozó törvény kamerázással kapcsolatos rendelkezései, illetőleg ennek megőrzési ideje volt. Mind a kettő alkotmánybírósági döntés, azt kell mondanom, sziklaszilárdan ragaszkodik ahhoz a következetes alkotmánybírósági gyakorlathoz, amely ezen a területen kialakult, vagyis a szükségesség-arányossági teszt alkalmazásához. Ez azt jelenti, hogy a ma hatályban lévő ügynöktörvény - azt nem mondom, hogy nincs rajta javítanivaló, nyilván, ha megnézzük, akkor tippjeink is lennének, de alapvetően azt gondolom - nem igazán változtatható tendenciáját tekintve.
Utalni szeretnék csak nagyon röviden, hogy azért vannak problémák ezen a területen, nem itthon, nemzetközi szinten, például a lengyeleknél most gyökeres változtatást terveznek, a teljes kinyitása mellett döntöttek. Fölvettük egyébként, mi vagyunk a rapportőrjei, a 29. munkabizottságnak kellene foglalkoznia az ilyen típusú levéltárak adatkezelésével, ez az egyik, és ehhez még a mi javaslatunkra hozzávettük, hogy a levéltári kutatás keretében a külföldre történő adattovábbításoknál az adekvát védelmi szint standardjait meg kellene határozni. Ezen dolgozunk, de a 29. munkabizottság se egyik napról a másikra dönt. Azt kell mondanom, én nem látom égető szükségét, hogy az ügynöktörvényhez hozzányúljunk.
Gál képviselő úr felvetésének is örülök, azért, mert rá tudok arra világítani, hogy talán két héttel ezelőtt volt Londonban a nemzetközi adatvédelmi konferencia. Egy kis pikantériája a dolognak, hogy a konferencia témája a megfigyelt társadalom hatásai, és tudjuk, hogy London a legbekamerázottabb rendszer a világon, arcfelismerő rendszerrel párosítva. Persze megjegyezte, hogy ez sem volt képes megakadályozni a terrortámadást. Ezen a konferencián elfogadott az európai adatvédelmi biztosok rendőrségi munkacsoportja - amelynek ebben az évben én vagyok a vezetője - egy deklarációt, amely a 3. pillér, tehát a bűnügyi és igazságszolgáltatási együttműködés keretében jelenleg kerethatározat-tervezet tárgyalása folyik az Unió bizottságában. Hazánkban ezt az igazságügyi és rendészeti miniszter képviseli, amely a tervek szerint csak a nemzeti adatbázisból történő adattovábbításra vonatkozna.
Mi, adatvédelmi biztosok úgy gondoljuk, és azt kell mondanom, hogy nem kérünk túl sokat, hogy ne csak a határon átnyúló adattovábbításra vonatkozzanak azok az adatvédelmi standardok, amelyek a kerethatározatban szerepelnek, hanem ezt terjesszék ki a nemzeti 3. pilléres, tehát a nemzeti bűnüldözési, bűnmegelőzési adatkezelésekre is. Itt Magyarországon nincs probléma egyébként, ezeket szigorú szabályok védik, hiszen az Unió irányelve csak a belső piacra vonatkozik, de hasonló kellene a 3. pillérre is.
A térfigyelő kamerákkal kapcsolatban osztom azt a véleményt, hogy ez nem egy mindent megoldó lehetőség, azonban a probléma az, és itt is utalni szeretnék egy angliai, nemrégiben publikált tanulmányra, amely nem mutatja ki igazán markáns, jótékony hasznát a kamerarendszernek. Az a probléma, hogy Magyarországon nem született átfogó tanulmány, amely a kamerák működésének összes oldalát, beleértve a költségvonzatát is földerítené, hogy milyen hatással van a bűnözésre, és nemcsak abban az utcában, ahol a kamera van, hanem összvolumenében. Én már lobbizom a különböző szervezeteknél, de sajnos finanszírozási problémája van, hogy egy átfogó tanulmány szülessen kriminológusokkal, adatvédőkkel, szakemberekkel arra nézve, és ez lehetne a kameráknál irányadó szempont, hogy hová célszerű telepíteni, milyen típusú kamerákat, és ehhez milyen adatkezelést kellene társítani. És tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy ez egy hiány, hiszen egy alkotmányos alapjog korlátozásánál a szükségesség-arányosság-alkalmasság kérdésénél éppen ezek nincsenek megindokolva, és ezt csak egy átfogó tanulmány lenne képes megindokolni. Ennek elkészítése jó lenne, de ennek nyilván idő és anyagi igénye is lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatal előtt szeretném ismertetni a helyettesítésben beállt változást: Simon Gábor helyettesíti Bárándy Gergelyt.
Megkérdezem, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak az adatvédelmi biztos beszámolóját? (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Egyhangú szavazással elfogadta a bizottság.
Adatvédelmi biztos úr jelezte, hogy egy más program miatt el kell mennie, úgyhogy köszönöm szépen az eddigi részvételt. Viszontlátásra!
Második napirendi pontunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója a 2005. évi tevékenységéről. Parancsoljon, országgyűlési biztos úr.
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy kicsit rendhagyó ez a bizottsági ülés, hiszen a választás évében egy kicsit mindig elcsúszik a parlamenti beszámoló, ezért nehéz helyzetben vagyok azt illetően, hogy mennyire legyen részletes, hiszen feltételezem, hogy a képviselő hölgyek és urak talán már nem emlékeznek minden egyes szóra, ami a beszámolóban annak idején leíratott. Úgy látom azonban, hogy a jó előkészítésnek köszönhetően a beszámoló írásos változatai rendelkezésre állnak, ezért talán megengedhetem magamnak azt, hogy rövid és lényegre törő legyek.
Négy témát szeretnék röviden érinteni, ez a négy téma úgy került kiválasztásra, hogy figyelembe vettem a bizottság profilját, tehát elsősorban olyan problémákat szeretnék röviden érinteni, amelyek kifejezetten az alkotmányügyi bizottság tárgykörébe, mandátumához tartoznak.
Az első téma, amiről röviden szeretnék beszélni, az a jogszabály-előkészítés örökzöld problémája. Itt azt tapasztaltam 2005-ben is, mint a megelőző években is, hogy rendkívül egyenetlen a jogszabály-előkészítésben való ombudsmani részvétel. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy a kisebbségi ombudsman esetében nincs alkotmányos kötelezettség, törvényi kötelezettség a jogszabály-előkészítésbe való bevonásba, mint az adatvédelemnél, ugyanakkor az elmúlt időszakban, az elmúlt években kialakult egy megítélésem szerint jó gyakorlat, hiszen talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az előkészítés szakaszában megoldott problémák később nem merülnek fel, és az előkészítés szakaszában a megoldás feltételei is általában kedvezőbbek, mint a későbbiek során. Ezért ezt a módszert, ezt a rendszert érdemes továbbfejleszteni. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy az egyes tárcák gyakorlata ebből a szempontból nagyon különböző, vannak, ahonnan szinte minden megfordul nálunk, akkor is, hogyha nem tartozik hatáskörünkbe, míg más esetben, fontos jogszabályi tervezetek nem jutnak el hozzánk.
Hadd hívjam fel a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy bennünket is érint a jogalkotási törvény hosszan húzódó előkészítési története, kicsit szomorú játéka. Szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy számunkra is rendkívül hasznos lenne, hogyha a jogalkotási törvény végre eljutna a végszavazásig, és azok az elemek, amelyek legtöbbje a mi javaslatunkra kerültek a szövegbe, azok a jogintézmények a későbbiekben rendelkezésünkre állnának, mert ez nagyon megkönnyítené munkánkat.
Hasonló a helyzet egy meglévő kötelezettséggel kapcsolatban is. Tudjuk, hogy részben a kisebbségi törvény, részben pedig a jogalkotásról szóló most hatályos törvény is kötelezővé teszi az országos önkormányzatok bevonását a releváns jogszabály-tervezetek elkészítésébe. Ez sajnos a továbbiakban is sok kívánnivalót hagy maga után, mert nemcsak hogy nem kapnak megfelelő időt, hiszen itt nagy létszámú testületekről van szó, a tervezetek megvitatására és a véleményük kialakítására előfordul, hogy számukra fontos törvények sorsában egyáltalában semmiféle beleszólásuk nem válik lehetővé, hiszen nem is kapják meg a törvénytervezeteket. Ez is egy régóta húzódó megoldatlanság.
A másik téma, talán nem véletlenül, hiszen 2005 ebből a szempontból kiemelkedően jelentős volt, ez a választójogi törvény átalakítása, ennek kisebbségi relációban történő nagyon jelentős módosítása. Ebben mi kezdettől fogva részt vettünk, számos javaslattal igyekeztünk hozzájárulni a jogszabály-előkészítéshez, sőt arra is vállalkoztunk, hogy egy külön kézikönyvet dolgozzunk ki részben a választójogi, részben pedig a kisebbségi törvény és a környező jogszabályokat érintő változások emészthetővé tételének megkönnyítése céljából. Ezt ugyan elsősorban a jogalkalmazóknak szántuk, részben kisebbségi önkormányzati szakembereknek, részben pedig helyi önkormányzatiaknak, de természetesen kérés esetén szívesen bocsátjuk a képviselő urak és asszonyok rendelkezésére is, hiszen ez talán tartalmaz olyan információkat, amelyek egyes nehezen értelmezhető jogintézmények gyakorlatban történő alkalmazásánál segítségre alkalmasak.
A választójogi törvény reformjával kapcsolatban kétségkívül nagyon pozitív lépés volt az úgynevezett névjegyzék bevezetése, ez egy régóta esedékes lépés volt, hiszen ezáltal került szinkronba a kisebbségi választásokról szóló törvény magával az alkotmánnyal. Korábban egy alkotmányellenes helyzet állt elő az ismert alkotmánymódosítás miatt. Sajnos azt kell mondanom, hogy az a mód, ahogyan a névjegyzék összeállítása történik, illetve történt, most már kellő tapasztalatok birtokában, hiszen idő közben a választások első fordulója megtörtént, azt kell, hogy mondjam, messze nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, számos probléma vetődött föl ezzel kapcsolatban. Most készül nálunk egy összefoglaló jelentés, amely ezeket a problémákat részletesen tárgyalni fogja.
Természetesen szívesen állunk a tisztelt bizottság rendelkezésére, amennyiben ezt napirendre tűzi, olyan jelentőségűnek tartja, hogy ezt napirendre tűzi, és egy külön ülés keretében, vagy egy erre alkalmas alkalommal meg tudjuk vitatni. Itt ugyanis tényleg alapvető alkotmányos kérdések vetődnek fel, hogy csak egyet mondjak az általam talán legsúlyosabbnak tartottat: nem hiszem, hogy van a világon még egy közösség, beleértve akármelyiket, az egyesülettől kezdve, az egyházon keresztül bármiféle közösséggé szerveződő embercsoportot, aki a saját maga határainak meghatározásába semmilyen beleszólással nem bír. Ez egy igazi hungarikum, egy igazi kuriózum, ezzel valószínűleg egyedül állunk az egész világon. Az a mód ugyanis, amelyik most a közösség határait meghatározza, az ennek a furcsa elvnek felel meg, hogy tudniillik a közösség saját magát illetően semmiféle beleszólással nem bír, minden a közösségen kívül, a közösség feje fölött, mások által történik. Ez nem igazolható az úgynevezett szabad identitásválasztás elvének gyakorlásával, ilyen elv ugyanis nem létezik, ez egy súlyos félreértés, ami azóta fennáll, amióta ez a rendszer egyáltalán elkészült 1993-ban.
A másik fontos eleme a 2005-ös változásoknak a kisebbségi önkormányzatok kulturális autonómiájának kiteljesedése irányába tett nagyon fontos lépés. Ezt természetesen üdvözlendőnek tartom, ugyanakkor részben a törvényhozás, részben a kormány még adós két jogszabállyal; a törvényhozás adós a kedvezményes mandátumot illetően. Talán emlékeznek rá, hogy annak idején még országgyűlési határozat is született arról, hogy a kisebbségi törvény, illetve a választójogi törvény módosítása következtében elvesztett jog visszaállításra kerül, erre a parlament ígéretet tett az országos önkormányzatnak, illetve a kisebbségi közösségeknek egy országgyűlési határozat formájában, hogy ezt a problémáját még a választások előtt orvosolja. Sajnos ez az ígéret nem válttatott be, azóta is nyitva áll ez a kérdés. Ez azért is fontos, mert a helyi közösségben, a helyi közéletben ez egy jelentős eszköz volt a kisebbségi közösségek kezében, elsősorban a nagyon sok problémával terhelt roma közösségek esetében a helyi döntésekben való valamiféle szerény mértékű beleszólásra. Ez az eszköz, lehetőség elveszett, ezért azt gondolom, hogy mindnyájunkat egyfajta felelősség terhel, illetve dolgunk van ennek a problémának a kiküszöbölésére, hiszen, még egyszer mondom, ígéretet tettünk rá.
A másik a kisebbségi törvénynek az a rendelkezése, a 64. § (4) bekezdése, mely szerint a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy az Országgyűléstől a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának, beszámoló-készítésének, könyvvezetésének, információszolgáltatásának, valamint a kisebbségi önkormányzatok költségvetési szervei belső ellenőrzési rendjének érdekében egy kormányrendelet rendelkezzen. Ez azóta sem következett be, ami azért fontos - és ez nem merő formalitás -, mert ha valóban komolyan gondoljuk azt, amit a kisebbségi önkormányzatok kulturális autonómiájának kiteljesedése jelent, akkor nyilvánvaló, hogy ennek költségvetési kondícióit, feltételeit, kereteit meg kell teremteni. A jelenlegi helyzet ennek a célnak egyáltalán nem kedvez, ellenkezőleg, hiszen költségvetési vonatkozásban - idézőjelben szólva - a fűnyíróelvet, az egyenlősdi elvet alkalmazza, ami nem adekvát a kisebbségi önkormányzatok és közösségek paramétereinek különbözőségével, éppen ezért ennek a jogszabálynak a körültekintő, a kisebbségek képviselőivel történő előkészítése sürgető feladat.
Szintén költségvetési jellegű, de egy kicsit más típusú probléma az, hogy 2005-ben részben változtak az adójogszabályok, és az úgynevezett reprezentációs adó nagyon nagymértékben sújtja a kisebbségi önkormányzatokat. Szeretnék utalni arra, hogy a költségvetési kereteik egyébként is rendkívül szűkösek, és ezzel az adókötelezettséggel elvonunk még abból a szerény költségvetési keretből is, hiszen olyan tevékenységek után fizettetünk velük adót, ami az adott körülmények között nem feltétlenül indokolt, sőt, megítélésem szerint egyáltalán nem indokolt. Ezért javasoltuk korábban, hogy kapjanak adómentességet a kisebbségi önkormányzatok, hiszen itt nem egy nyereségorientált tevékenységről van szó, ez semmiféle jövedelmet nem termel, éppen ezért nem látszik indokoltnak az ő esetükben való adóztatás, ami, még egyszer mondom, ellehetetleníti az egyébként is szűkös keretek között működő önkormányzatokat.
Végül az utolsó téma, amiről röviden szeretnék beszélni, ezt a tegnapi foglalkoztatási bizottságban is elmondtam, ez azonban általános probléma, a kisebbségi vagy etnikai adatok problémája. Kár, hogy Péterfalvi kollégám idő közben elment, érdekes lett volna meghallgatni ezzel kapcsolatban a véleményét, de gondolom, később erre lehetőség kínálkozik. Arra szeretnék utalni, hogy az a helyzet, hogy ami '92-ben, illetve '93-ban volt - ez a két évszám részben az adatvédelmi törvény, részben pedig a kisebbségi törvény megszületésének évszáma -, azóta a világ elég jelentős mértékben átalakult. Nemcsak a térfigyelő kamerák és egyéb adatvédelmi szempontból fontos események miatt, hanem az etnikai adatok kezelése, az ezzel kapcsolatos szemlélet is átalakult, és azok a problémák, amelyek ezen a területen jelentkeznek, szintén cselekvésre indítanak bennünket. Azt hiszem, hogy az a fajta, az egyes jogalkalmazók részéről jelentkező adatvédelmi fundamentalizmus, ami ezen a területen jelentkezik, nem tartható.
Hogy csak egyetlenegy problémára utaljak, tegnap a foglalkoztatási bizottság ülésén fölmerült a képviselő urak részéről, hogy támogatást kellene nyújtani - egyébként ilyen keret létezik, de ennek fontosságát hangsúlyozták -, támogatást kellene nyújtani a romák foglalkoztatási problémájának megoldása céljából a roma vállalkozóknak, akik alkalmazhatnának kedvező kondíciókkal roma munkavállalókat, ezzel is csökkentve ezt a problémát. Azt hiszem, nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek jelentőségét, hiszen a tegnapi újságok is tele voltak a romakivándorlások újabb híreivel, és ennek nyilván az egyik oka éppen az, hogy itthon egész egyszerűen hiányoznak a létfeltételek egy tisztességes élethez. A foglalkoztatás az egyik legfontosabb eszköz ezen a téren.
Igen ám, csak ilyenkor fölvetődik - ezt tegnap is elmondtam -, hogy ki a roma munkáltató. És ez nemcsak ezen a területen, hanem az ösztöndíjak esetében és sok más területen is fontos kérdés. Hadd jelezzem, hogy egész Európa szembenéz erre a problémával. Két munkacsoport is alakult, az egyik az Európa Tanácsnál, a másik az Európai Uniónál, amelyik hónapok óta töri a fejét azon, hogy hogyan lehetne az etnikai adatok kezelését, nagyon érzékeny és sokrétű problémáját megoldani, és hogyan lehetne egy adekvátabb rendszert létrehozni. Eredményekről egyelőre nem nagyon tudok beszámolni, csak azt szeretném jelezni, hogy ez nem valamiféle magyarországi specifikum, egész Európa szembenéz ezzel, és az ezzel kapcsolatos európai szabályozás is rendkívül heterogén. Az egyik véglet, mondjuk Franciaország, ahol etnikai adatot egyáltalán nem is lehet kezelni, míg a másik véglet az Egyesült Királyság, ahol ezt minden további nélkül meg lehet tenni. Azt hiszem, nekünk is el kell gondolkodni azon, hogyan juthatunk közelebb egy, a problémákkal adekvát rendszerhez. Talán nem föltétlenül és nem elsősorban a meglévő jogszabályi keretek tágításával vagy ennek változtatásával, nem gondolom azt, hogy az adatvédelmi rendszerünk alapvetően rossz, azt azonban gondolom, és erre mindennapi tapasztalataink vannak, hogy ahogy ezt a jogalkalmazók értelmezik, az biztos, hogy javításra szorul. Itt ugyanis nem egyszer előfordul, hogy az egyébként tisztességes adatvédelmi érdek a visszájára fordul, és azt védi, akit nem akarunk védeni, és azt sújtja, akit védeni akarunk. Tehát itt is van teendőnk, részben az Országgyűlésnek, részben pedig a jogalkalmazást irányító különböző hatóságoknak. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát, és kérdezem, kinek van kérdése, hozzászólása? Répássy alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Úr! Nyilván ön is érintett olyan témákat, amelyek aktuális kérdések, de én szeretnék inkább visszaevezni a 2005-ös beszámolóhoz, bár nagyon csábító, hogy azokról a folyamatokról, amelyek éppen a szemünk előtt, napjainkban zajlanak, arról az ön véleményét itt, ebben a bizottságban is megismerjük, de az igazság az, hogy a 2005-ös beszámoló, ha nagyon szűken vesszük a beszámolót, a beszámoló időszakát, akkor ezt nem teszi lehetővé. Ellenben azt kell mondanom, hogy amit ön a kisebbségi választásokkal kapcsolatban elmondott, azok számomra nagyon homályosak voltak. Nem bánnám, hogyha a bizottság számára jobban megvilágítaná azt, hogy milyen jogi természetű problémákat lát a választási törvénnyel kapcsolatban.
Egyébként természetesen a biztos úr munkáját nagyra értékeljük, és a beszámolóját elfogadásra javasoljuk. Kérem, hogy esetleg a kérdésemre részletesebben is válaszoljon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mátrai Márta képviselő asszony.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Úr! Nagy figyelemmel hallgattam a kiegészítő beszámolóját, illetőleg a beszámolóban foglaltakat, mivel az etnikai adatgyűjtés fő jellemzőire kaptunk megfelelő iránymutatást itt, az alkotmányügyi bizottság keretein belül is. A jogi kérdésekkel kapcsolatban, illetőleg ami az alkotmányügyi bizottság hatáskörébe tartozik, azt hiszem, kimerítően és hangsúlyosabban elhangzott kiegészítésében, én azonban a beszámoló néhány fejezetére térnék ki, illetve ezzel kapcsolatban foglalnám össze gondolataimat.
Természetesen kiemelném elsősorban a foglalkoztatás, az oktatás kérdését, a lakásügyekkel kapcsolatos beszámolót, illetve az ebben a fejezetben megfogalmazottakat. Annál is inkább, mivel azt hiszem, Magyarországon, és nemcsak Magyarországon, hanem Európában is rendkívül fontos kérdés az etnikai kisebbségek kérdésének megoldása, különös tekintettel a tanulásra, a felemelkedésre, mint a felemelkedés egyik zálogának a kérdésére a politikában. Azt hiszem, hogy ebben valamennyien egyet tudunk érteni. A beszámolóban is kiemelten foglalkozik ezzel, és megállapítja, hogy ez stratégiai feladatnak tekinthető. Én az elmúlt évek gyakorlatából rendkívüli módon hiányolom, és kérem is a segítségét a tekintetben, hogy közös akarattal, a kormányoldallal együtt meg tudjuk oldani az oktatás kérdését. Hiszen az mégsem fordulhat elő, hogy a gyermekek, akik roma közösségben, kisebbségi közösségben élnek, megrekednek azon a szinten, és nem tudnak kiszakadni abból a szegénységi körből, amiben jelen pillanatban a szülők, a hozzátartozók élnek. Miért mondom ezt? Ezt azért mondom, mert iskoláztatásuk ugyanúgy biztosított, hiszen kötelessége minden szülőnek az iskoláztatás megoldása, de ennek a kötelezettségnek a megoldása valahol mindig elsikkad, és odáig jutunk, hogy egyrészt nem vagyunk tisztában azzal, hogy mekkora még ma is, a mai világban, a XXI. században a roma analfabétizmus száma. Hány roma van nemcsak az idősebb korosztályban, hanem a fiatalok között is, akik esetleg analfabéták, és ez adódik abból is, hogy nem tesznek eleget iskolába járási kötelezettségüknek, illetőleg adódik abból, hogy nem végrehajtható az a törvényekben meghatározott kötelezettség az ő életük során.
Tudjuk nagyon jól, hogy a kivándorlási hullám, ami visszaköszön jelen pillanatban is, ez elindult, de tudjuk jól azt is, hogy Nyugat-Európában és bárhol a világon csak úgy lehet dolgozni, úgy lehet boldogulni, hogyha valaki szakmával rendelkezik. Tehát ha azt legalább el tudjuk érni, hogy a 8 általános, illetőleg a szakmunkásképzés területén valamilyen módon fel tudjanak emelkedni, akkor azt hiszem, nem kell kivándorolniuk, hanem Magyarországon is megtalálják a helyüket. Ezért kérdésként és véleményként is megfogalmazom azt, hogy elindult egy tendencia, ön is tudja ezt, hiszen régóta foglalkozik a témával, régóta készít beszámolót a kisebbségi jogokról a kormány, illetőleg a parlament asztalára, hogy volt egy olyan tendencia, amikor az oktatás megoldása, mintegy kötelezettségként jelent meg az iskoláztatási támogatás bevezetésével.
Ezt sokan bírálták, sokan kritizálták, de én azt gondolom, lehet ezt kritizálni, de ugyanakkor elindult mégis valami, ami annyit jelentett, hogy vannak olyan szülők, akik nem fókuszálnak kellőképpen a gyermek taníttatására, de a gyermekgondozási támogatást csak abban az esetben kaphatták meg, ha a gyermek hatéves korától fogva részt vett a kötelező iskolai oktatásban. Én ezt nagyon helyesnek tartottam, mert bevonta az önkormányzatokat, a gyámhatóságot abba a felügyeletbe, az iskola felügyeletét megerősítve, hogy jelzés értékű volt azt önkormányzat felé, hogy amennyiben iskolai hiányzások miatt nem tudott az oktatásban részt venni, ekkor az iskoláztatási támogatás révén a támogatási forma nem a szülőkhöz került, hanem a gyámhatóságon keresztül a gyermek étkeztetésére, ruházkodására, tankönyvek megvásárlására és egyéb, az oktatáshoz szükséges kiadások fedezésére szolgált. Ez mindenképpen hivatott volt arra, hogy ösztönözze a szülőt, hogy bizonyos összeg megvonásra kerül abban az esetben, ha nem figyel oda gyermekének taníttatására.
Sajnálatos módon azonban 2002 után ez az iskoláztatási támogatás beolvadt az egyéb szociális támogatási rendszerbe, és mint ilyen megszorítás eltűnt. Innentől kezdve ez az ösztönzés is eltűnt a szülők részéről, hogy oda kell figyelni, hogy hatéves kortól az iskolai kötelezettség teljesítése a legfontosabb feladat, és amennyiben ezt nem teszik meg, előfordulhat, hogy első és második osztályban tizenéves gyerekeket találunk, akik az oktatás színvonalát hátrányos mértékben befolyásolják. Nem tudom, hogy önnek erről mi a véleménye, ezt kérdésként is megfogalmazom, hogy mint az etnikai kisebbségekkel foglalkozó, és ennek tudója, ön hogy látja ezt a kérdést? Vissza lehetne-e kanyarodni, vagy pedig ennél jobb megoldást találni, hogy az oktatás kérdése valamilyen módon a gyerekek életében első helyre kerüljön, és egyben a szülőket is ösztönözzük arra, hogy ezt a maguk számára kötelező érvénnyel elismerjék.
Nem beszélve arról, hogy volt egy ösztönző rendszer, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a roma közösségben nagyon sok tehetséges fiatal van, és ezeknek a tehetséges fiataloknak elsikkad a tehetségük, mert nem figyelnek oda rá, vagy pedig az ösztöndíjrendszer nem működése miatt esetleg háttérbe szorul, és maguk is lemorzsolódnak, nem tudnak felemelkedni. Hogyha megnézzük azt az időszakot, amikor volt a polgári kormánynak egy erre irányuló ösztönzése, akkor azt kell, hogy mondjam, mintegy 10-15-szörös volt az ösztöndíjjal továbbtanulók, illetve az ösztöndíjból felemelkedők és diplomát szerzők, roma kisebbséghez fiatalok száma. Ők ma már kitekintéssel vannak a világra, megállják a helyüket, és esetleg példát is mutathatnak az otthon maradottaknak, illetve a kisebbséghez tartozó fiatalok számára.
A másik ilyen fejezet, amelyikhez néhány gondolatot mondanék, ez a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos alapjog. Itt különösen kiemelném a szociális szakmai szövetség jelentését, hiszen itt megtalálható egy hosszas idézet, ami tőlük származik. Valóban, én is úgy gondolom, nagyon sokan élnek szélsőséges szegénységben, úgy, ahogy itt megfogalmazták, és kevés esélyük van arra, hogy ebből a szegénységből kitörjenek, az elmondott okoknál fogva, valamint azon okoknál fogva, hogy a munkalehetőségük nem biztosított. Tudjuk nagyon jól, hogy Magyarországon - nekem 2005-ös adatok állnak rendelkezésre - 700 ezer olyan család van, aki rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül. Tudjuk azt, hogy azok a családok részesülhetnek ilyen támogatásban, akik rendkívül alacsony színvonalon élnek, azt kell mondanom, hogy szinte a szegénységi küszöb alá süllyednek le, és nagyon jól példázzák ezt Ferge Zsuzsa tanulmányai. Aki ezt elolvassa, vagy részletesen figyelemmel kíséri, számtalanszor felhívja a figyelmet, aggódva a gyermek életéért, aki ilyen szegénységi küszöb alatt él, és a kiemelkedés lehetősége sem biztosított számára.
Tehát én mindenképpen azt gondolom, hogy egyrészt valamit tenni kell, főleg a költségvetés tárgyalásának küszöbén, és amit a lakáshatásról ő ír, illetve amit megállapítanak ebben a beszámolóban, az teljesen jogos. Jogos azért, mert költségvetési forrás nélkül a lakhatási körülményeik nem megoldhatók. Nagyon sok olyan család van, aki még a pártállami rendszerben bekerült különböző belvárosi hatalmas épületek udvari lakásába, és ha az onnan való rehabilitációja megtörténne, rendes körülmények közé kerülhetnének, hogyha az önkormányzatnak lenne forrása arra, hogy legalább a felemelkedéshez szükséges színvonalú otthonteremtését meg tudnák valósítani. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az önkormányzatoknak nincs erre forrásuk. Hiába pályáznak, hiába próbálnak szociális bérlakást igényelni, amelynek a bérleti díját talán meg tudnák fizetni, egyszerűen nincs esélyük rá, mert nem épülnek ilyen lakások. Vannak olyan szociális bérlakások, amelyek megfelelő komfortfokozattal állnak rendelkezésre, de ezt sem tudja az önkormányzat biztosítani, mert nincs forrása rá, és a jelenlegi költségvetés sem ad erre semmiféle lehetőséget, nem ad lehetőséget arra, hogy az önkormányzat ezt meg tudná valósítani.
Teljes mértékben egyetértek az ön beszámolójának végén "Az eséllyel a munka világába" megállapításával, hiszen a munka világába, hogyha vissza tudnánk vezetni a roma közösségnek legalább egy kis hányadát, azokat a szülőket, akik a munka világába vissza akarnak térni. És nemcsak a közmunka során, mintegy időleges, ideiglenes munka biztosításával próbálnának valamiféle megélhetéshez jutni, ami hol bejön, hol nem, hol megkapják a megfelelő pénzt, hol nem, és ha ezt a családra tudnák fordítani, és nem pedig egyéb költségekre fordítják, nevezetesen italozásra megy el ez a pénz. Azt hiszem, hogy akkor nagyon lassan, nagyon kemény munkával, de előre lehetne jutni. Azonban az elmúlt időszakban, én úgy veszem észre, hiszen sokat foglalkoztunk az elmúlt félévben a szociális bizottság keretében ezzel a kérdéssel, megtorpant ez a lehetőség. Tehát a 2005-ös beszámolóból is kitűnik, és szerintem a 2006-os beszámoló építkezni fog majd erre, hiszen túl sok minden nem történt a kisebbségi világban, rendkívül fájónak tartom azt, hogy még lejjebb fognak süllyedni ezek az emberek, és akkor valóban esélyük sem lesz arra, hogy valaha is megkapaszkodjanak és kijussanak ebből. Közös felelősségünk, hogy ezt együtt megoldjuk, ezt mindenkinek tudnia kell, hogy költségvetési forrás biztosítása nélkül esély sincs arra, hogy ez megvalósuljon. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr, utána Csiha Judit képviselő asszony.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az előttünk fekvő beszámoló hordozza azokat az erényeket, melyeket a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosától eddig is megtapasztalhattunk és megszokhattunk. Az országgyűlési biztos úr tevékenységéből tükröződik, hogy elkötelezett a kisebbségi ügyek iránt, az ezzel kapcsolatos problémákat átfogóan felméri, értékeli, prezentálja. Ebben a beszámolóban is láthatjuk ezt, és nem egy esetben aktív javaslatokkal igyekszik előmozdítani a különböző problémák megoldását. Alapvetően a beszámoló alapértékelésében ezt a megközelítést szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a tevékenységet és ezt a beszámolót is így látjuk.
Több kérdés is fölmerült itt, és én azokkal kapcsolatban szeretnék a reagálás lehetőségével élni, amelyeket a biztos úr fölvetett. Az egyik a jogszabályok előkészítésével kapcsolatosan az a jelzés, hogy nem kapnak elegendő időt az önkormányzatok ahhoz, hogy az előkészítésben érdemben részt tudjanak venni. Nyilvánvaló, hogy biztos úrnak van erre rálátása, nekünk nincs annyira, de az itteni törvényalkotási tapasztalatok alapján egyáltalán nem gondolom, hogy kételkednünk kellene a megállapítások tényszerűségével kapcsolatban. Tudom, hogy nem vigasztalja biztos urat, de el kell mondanom, hogy nekünk törvényhozóknak is sokszor nagyon kevés időt biztosít a kormány, nem teszi lehetővé a törvényjavaslatok némelyikének valóságos megismerését és megtárgyalását, mert olyan rövid időt biztosít számunkra nagy terjedelmű törvényjavaslatoknál akár a javaslat megismerésére, akár a javaslat tárgyalására, hogy az joggal vet fel nagyon éles kritikákat is különböző esetekben.
Azt gondolom, hogy ugyanannak a hozzáállásnak a különböző területeken való megjelenéséről van szó, és örülök, hogy ezt fölvetette a biztos úr, mert nagyon fontosnak tartom, hogy erről a helyzetről a kormány elgondolkozzék. És most megint a parlament oldaláról nézem a dolgot, egész egyszerűen nagyon sok esetben azt lehet látni, hogy a parlament működése formálissá válik és kiüresedik; a biztos úr is ezt jelzi a jogszabály-előkészítés kapcsán. Hát, most vagy komolyan vesszük azt, ami a törvényekben előírásként van, vagy nincs értelme az egésznek! De színházat játszani az egész világnak, nem ezért volt a rendszerváltozás. Tehát még egyszer, nagyon fontosnak tartom biztos úrnak ezt az észrevételét.
A másik kérdéskör, amire, ha jól érzékeltem, Répássy képviselő úr rákérdezett, ez a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatos jogi problémák köre, döntően és alapvetően az, hogy ki jogosult választani, hogy és milyen keretek között, összefüggésben azzal, hogy ki tartozik a kisebbséghez. Ez egy olyan összetett, és valóban jó néhány - azt az értékelést is megengedem magamnak, hogy - igen nehéz kérdést tartalmazó problémakör, amit részleteiben nem fogunk tudni megvitatni e napirend keretében. Itt valóban vannak eltérő elképzelések is, nekem is vállalnom kell azt, hogy nem mindenben értek egyet a biztos úr közelítésével. Természetesen ez az ilyen természetű viták velejárója, ezt el lehet fogadni.
Azzal mindenképpen egyet kell értenünk, hogy nem lehet visszaélésszerűen élni azzal az alkotmányos lehetőséggel, amely valóban vállalásnak tekinti végső fokon a kisebbséghez tartozást, csak nyilván ennek meg kell, hogy legyenek az objektív kritériumai. Tehát abban egyetértünk, hogy hamisan vállalni valamit, ilyen-olyan spekulációkkal, és ebből adódóan a kisebbségek valóságos jogérvényesítését, alkotmányos jogaik gyakorlását elvonni, korlátozni, kiüresíteni, ez megengedhetetlen. És azt gondolom, ez a lényeg, ez a legfontosabb, úgyhogy ebben az alapközelítésben egyetértünk, mint az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok előkészítésében aktívan részt vevő azonban tudom, hogy a különböző megoldásokat illetően eltérőek voltak a vélemények.
Mi valóban nem támogatjuk azt, hogy valaki önmagában, akár az önkormányzat is, kvázi - idézőjelben mondom - hatósági jogkörrel legyen felruházva a kisebbséghez tartozás megállapítását illetően. Azzal egyetértek, hogy a jelenlegi törvényi megoldások tapasztalatait át kell tekinteni, mert új megoldásról van szó, nyilván, most alkalmazták először, jelentkeznek a kérdés tapasztalatai, és nyilvánvalóan a mostani hatályos jogi megoldás nem tekinthető megváltoztathatatlanul kőbe vésettnek. A tapasztalatok alapján arra is lehetőség nyílhat, hogy újragondoljuk, vagy átgondoljuk a különböző jogi megoldásokat, azonban itt még egyszer jelezni szeretném, hogy nem könnyű problémakörről van szó, de a célokat illetően úgy gondolom, egyetértünk. Ezzel kapcsolatosan azt mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy az a jogi rendezés, ami létrejött, amilyen törvények megszülettek ebben a témakörben, azok nagyon nagy előrelépést jelentettek a korábbi problematikus helyzet megváltoztatása tekintetében.
Két olyan megjegyzés maradt még meg az emlékezetemben, amit fontosnak tartok, és hangsúlyozottan szeretném minden tekintetben támogatni biztos úr észrevételeit, az egyik a kisebbségek kulturális formációinak működése szempontjából fontos kormányrendelet megalkotásának elmaradása. Meglehetősen értetlenül állok én is ez előtt, hiszen az ilyen végrehajtási jellegű rendeleteket, mert ezek végső soron azok, nagyon hamar meg kellene alkotni. Most azt is mondhatnám, az alkotmányjogi elmélet úgy fogja fel, hogy a végrehajtási rendeletnek az alapjogszabály, a törvény elfogadásával meg kell jelennie. Tehát az a késedelem, amit a biztos úr jelez, valóban elfogadhatatlan, és messzemenően egyetértek a reprezentációs adó megszüntetésével is, bár jelzem, hogy ez nemcsak a kisebbségi önkormányzatok problémája, de az az elvi gond, amit biztos úr felvetett, minden ilyen természetű, ilyen jellegű adók tekintetében igaz.
Tisztelt Bizottság! Egészében véve a biztos úr beszámolóját, annak elfogadását a Kereszténydemokrata a Néppárt nevében támogatom, és kérem majd, hogy az Országgyűlés is támogassa, a jelentést fogadja el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csiha Judit
DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Urak! Gondolom, azzal nem okozok nagy meglepetést, hogyha azt mondom kormánypárti képviselőtársaim nevében, hogy támogatjuk a beszámoló általános vitára bocsátását és az elfogadását is.
Egy beszámolótól személy szerint két dolgot szoktam várni: az egyik az, hogy az adott területről egy helyzetképet kapjak, a másik pedig, hogy kapjak egy értékelést a törvényhozásról magáról, és olyan javaslatokat, hogy mit kellene tenni a törvényhozásban, mit vár el a terület gazdája a törvényhozástól. Ez a beszámoló, most már hagyományosan mondhatom, mindkét követelményt messzemenően kielégíti.
Ami a beszámoló írott részével kapcsolatosan megfogalmazódott bennem, és ez elsősorban nem a helyzetképre vonatkozik, hanem az Országgyűléssel kapcsolatos igényekre, azt gondolom, hogy azok a törvényhozási elmaradások, amelyeket a beszámoló tartalmaz, azokat közös erővel, ha úgy tetszik pártszínekre tekintet nélkül kellene végre bepótolni. Nem is megy másként, hiszen ezek jelentős része kétharmados, hogy csak a legutóbbi idők termését, a már sokszor hivatkozott jogalkotási törvényt emlegessem. Azt gondolom, ebben az ügyben lehet és kell is egyetértésre jutni a parlamenti pártoknak, ugyanis, ha sokáig tart még ez a huzavona, annak éppen azok látják kárát, akikért olyan nagyon aggódnak képviselőtársaim, velem együtt persze.
A másik megjegyzésem, ami megint csak a beszámoló leírt részéhez kapcsolódik, hogy érdemes lenne kigyűjteni a beszámolóból azokat a jogalkotási javaslatokat, és ebből egy gyűjteményt készíteni, amelyeknek egy része évről évre visszatérő javaslat. Ezt tudom és belátom, de felmerülnek mindig újabbak és újabbak, és jó lenne, hogy egyszer egyben lássuk, hogy kinek, mi a dolga ennek csökkentésében vagy fölszámolásában, és kit, milyen felelősség terhelhet az elmaradások tekintetében.
Ha már itt tartunk, akkor hadd tegyek még egy olyan javaslatot, ami a bizottságunknak ad természetesen munkát, de szeretném, ha jeleznénk a kormánynak, hogy létezik az a jogalkotási törvényben meglévő követelmény, hogy a jogszabály-tervezeteket kellő időben rendelkezésre kell bocsátani. Nem először találkozunk - a kormány színétől függetlenül - olyan megfogalmazással, hogy nem, vagy nem kellő időben bocsátják a tervezeteket rendelkezésre. Azt is belátom, hogy időnként persze nyűgös mindazokkal a javaslatokkal foglalkozni és értékelni, amelyek a társszervezetektől - hogy így, összefoglaló néven mondjam - visszajöttek, de akkor is meg kell tenni. Nekem az a javaslatom, hogy bizottságunk hívja fel a kormány figyelmét, hogy ezt a kötelezettségét folyamatosan teljesítse, ugyanis éppen ez a terület az, ahonnan a legérzékenyebb területekre talán a legkonstruktívabb javaslatok várhatók, még ha csak egy-egy fejezetben vizsgáljuk is át, ami a beszámolóban benne foglaltatik, hogy mik azok a teendők, amiket el kell végezni, nemcsak törvényhozási szinten, hanem alacsonyabb jogforrási szinten is. Azt gondolom, hogy ezeket is meg kell tenni, és hogy ne következhessen be kohézió a meglévő szabályok és a tervezetek között, a tervezeteket kellő időben meg kell, hogy kapja a hivatal.
Végül egy kérdésem lenne: többen érintették, nagyon-nagyon finomam, hogy úgy mondjam, határesetként a legutóbbi hetek eseményeit a parlament falain belül, a romák svédországi kivándorlási szándékait. Nem tudom, hogyan fogalmazzam ezt meg, mert nem tudom minősíteni ugyanis, azért vagyok ilyen bizonytalan megfogalmazásban. Az a kérdésem, tervez-e biztos úr valamifajta vizsgálatot annak felderítésére, hogy ennek milyen oka lehet, tájékozatlanság, félrevezetés, esetleg tényleges hátrányos megkülönböztetés, vagy valami más oka van. Attól tartok, hogy ennek az esetkörnek a vizsgálatával érdekes információkhoz, és talán nemcsak információkhoz, hanem a megoldási javaslatokhoz is el tudnánk jutni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Frankné dr. Kovács Szilvia, utána Mátrai Márta.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Bizottság! Szeretnék kapcsolódni az előttem szólókhoz részben, és részben szeretnék a beszámoló tartalmát illetően egy más kérdéskört megvilágítani.
Nagyon örvendetes, hogy már az előszóban is azt olvashatjuk, hogy 2004-hez képest kevesebb panasz érkezett be. Ugyan utána mindjárt részletezi is a beszámoló, hogy ennek nem feltétlenül az a pozitív változás az egyedüli oka, amelyet mindnyájan reméltünk, de mégis a beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy az antidiszkriminációs, jogalkotásban változás következett be. Ennek a változásnak az eredményeként létrejött bizonyos intézmények - gondolok az Egyenlő Bánásmód Hatóság létrejöttére - reményeink szerint, és a jogalkotásban részt vevők, azt gondolom, ezt mindnyájan meg is fogalmazhatjuk, egy idő után legalábbis, pozitív változást fognak gyakorolni a kisebbségek életére. Nagyon fontos ennek a kérdéskörnek az ismerete és felhozása, hiszen a jogalkotás számára, mint ahogyan a beszámoló több helyen is tartalmazza, fontosak ezek a jelzések a jövőbeni jogalkotási tevékenység irányainak meghatározásakor.
Nagyon fontosnak tartom - ez a beszámolóból is kiviláglik - azokat az új kezdeményezéseket, amelyekkel korábban nem találkoztunk. Úttörő kezdeményezésként aposztrofálja a beszámoló a 8. fejezetben az ehhez való szakértés kérdését, ami talán az angolszász jogrendszerben és talán a németországi joggyakorlatban gyakrabban megtalálható. Úgy gondolom, és csatlakoznék képviselőtársaimhoz abban a kérdésben, hogy a jogalkotási javaslatok rendkívül fontosak, amit önöktől kap akár a bizottság, akár a parlament. Mégis azt hiszem, hogy talán ezek az új kezdeményezések, amelyek - nem szeretem nagyon ezt a kifejezést, de talán ezzel fejezhető ki a legpontosabban - társadalmasítják, társadalmi szintre emelik a kisebbségi kérdéskört, és egy olyanfajta szemléletváltozást eredményeznek, és amelyek az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség kérdéskörét a jövőben alapvető kérdéskörré alakítják. Hiszen a kisebbségi létet megélni úgy, hogy talán magunk is tartozunk egynémely kisebbséghez, érdekes életérzés, bizonyos esetekben nyilván nem könnyű, de mégis azt mondom, hogy az átlagtól eltérő. Ezt a másságot, ez a különbözőséget úgy gondolom, hogy a társadalom minden polgárába, a polgárok gondolkodásába be kell ültetni, ezért úgy gondolom, hogy az országgyűlési biztosi intézmény alkalmas ennek a folyamatnak a segítésére, ami nagyon fontos dolog.
Nagyon nagyra értékeltem azt a beszámolóban is megjelenő tényt, hogy nemcsak aktív javaslatokkal, hanem előremutató kezdeményezésekkel segíti a kisebbségi jogok érvényesülését, hiszen, mint mondottam, a szakértés a jogalkalmazás kérdéskörét érinti. Azoknak a továbbképzéseknek, szemináriumoknak, amelyeket a 8. fejezetben konkrétan fel is sorol a beszámoló készítője, igenis nagyon fontos szerepe van a szemléletváltozás érdekében.
Hadd fejezzem be talán a hozzászólásomat egy nagyon jó példával. Salamon László képviselő úr a kulturális témakörben egy-két jó gondolatot elmondott. Én úgy gondolom, mindannyiunk felelőssége, de természetesen a kisebbségek felelőssége is egyben az, hogy milyen módon vesszük fel és oldjuk meg ezeket az érdekfeszítő kulturális és oktatás, egyéb szociális kérdéseket. Erre én egy nagyon jó példát tudnék pontosan Tolna megyéből hozni, hiszen az egyetlen Magyarországon működő német színház Szekszárdon található. Rendkívül fontos - önnel többször is találkoztunk e téma kapcsán több rendezvényen, színházi előadásokon -, és azt gondolom, hogy az az érték, amit ott közösen a megyei önkormányzat és az országos német kisebbségi önkormányzat együttesen tesz azért, hogy ezt az igen fontos és nagyon lényeges kulturális értéket megőrizzék, és ne csak megőrizzék, hanem fejlesszék is, példaértékű lehet mások számára is. És hadd mondjam el, mint a közgyűlés volt elnöke, hogy közvetlenül részt vettem az önkormányzat együttműködésében, és igenis hasonló költségvetési lehetőségek mellett is lehet nagyon szép eredményeket elérni akkor, ha a kisebbségi önkormányzathoz megfelelő a viszonyunk, megfelelő a hozzáállásunk, és a célok elérésében mindnyájan egyet tudunk érteni.
Köszönöm szépen a biztos úr beszámolóját, és csatlakozom képviselőtársaimhoz, természetesen támogatni fogjuk a beszámoló elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mátrai Márta képviselő asszony kért még szót.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak egy rövid kérdést szeretnék feltenni biztos úrnak. A 2007. évi költségvetés fényében és annak ismeretében szeretném megkérdezni, mi a véleménye arról, hogy áprilisban 6 ezer forintos kötelező egészségügyi hozzájárulást kell fizetni minden nagykorú eltartott után, legyen az háztartásbeli, legyen középiskolás nagykorú, egyetemista, főiskolás, teljesen mindegy. Ön, mint kisebbségi biztos, hogyan látja ennek a kérdésnek a teljesíthetőségét, illetőleg mit gondol erről? A szociális biztonsághoz, az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódóan az alkotmányos alapjogok biztosításáról mit gondol? Ez lenne az egyik kérdés.
A másik...
ELNÖK: Elnézést, képviselő asszony, a 2005-ös beszámoló a téma, és kérem, hogy egy picit jobban ragaszkodjunk a témához.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Igen, de azt gondolom, hogy az etnikai kisebbségek szempontjából ez nem egy utolsó kérdés.
ELNÖK: Képviselő asszony, ebben igaza van, de most a 2005-ös beszámoló a téma.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): A másik ilyen kérdésem szintén nem konkrétan a 2005-ös költségvetéshez kapcsolódik, de levezethető a 2005-ös beszámolóhoz is, szorosan kapcsolható hozzá, hiszen az iskoláztatáshoz, az iskolába járáshoz és a tanuláshoz kapcsolódik. Nevezetesen azon intézkedés előkészítése - reméljük, nem fog bekövetkezni -, hogy amennyiben a gyerek igazolatlan mulasztását úgy hatványozza az általános iskolában, tehát a kötelező oktatásról van szó, hogy ha esetleg 10 igazolatlan hiányzás megvalósul, akkor a szülő ezután büntetést fog fizetni. Hogyha ez tényleg megvalósul, akkor én azt gondolom, hogy egyrészt tagadhatatlan, másrészt pedig a kisebbségi jogok esetében ismét egy nagy kérdőjel fogalmazódik meg előttem, hogy milyen ösztönző ereje van ennek. Ez szorosan kapcsolódik az általam elmondott korábbi összefoglalóhoz, amely az oktatáshoz, a tanuláshoz, a felemelkedéshez kapcsolódik.
ELNÖK: Van-e még kérdése valakinek? Répássy alelnök úrnak adom meg a szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Elnézést kérek, csak szeretnék pontosítani. Nem azt kértem, hogy a kisebbségi választás jogi problémáit beszéljük meg, hanem inkább arra utalt a kérdésem, hogy konkrétan a gyakorlatban milyen problémákat látott.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy nincs több hozzászólás. Megkérem országgyűlési biztos urat, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra, illetve a feltett kérdésekre.
Dr. Kaltenbach Jenő válaszadása, reagálása
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Egy országgyűlési biztosnak nem feladata, hogy - idézőjelben szólva - vállon veregesse a bizottságot, de egy rendkívül tartalmas kérdéssort kaptam.
ELNÖK: Jólesik nekünk a vállon veregetés is.
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: A kérdéssor nagyfokú érdeklődést, a téma iránti érzékenységet mutat, és ezt köszönöm, az érintettek nevében elsősorban.
Kár, hogy Répássy képviselő úr szűkítette a kérdést, mert sokat lehetne erről beszélni, de most akkor én is csak nagyon szűken válaszolok. Nincs, nem áll teljes adatsor rendelkezésre, de egyet azért mondanék, mert ha túl sokat mond az ember, akkor elsikkad a lényeg. Több mint 100 olyan település van, melyek közül 80-ban roma, 20-ban német kisebbségi önkormányzatot választottak 2006. október 1-jén. Ezek olyan települések, amelyek a 2001-es anonim népszámláláskor, amikor abszolút garantálva volt, mindenféle adatvédelmi garanciákkal körülvéve történt a felmérés, annak idején meglehetősen nagy erőt fejtettünk ki mindketten adatvédelmi kollegámmal, hogy abszolút védve legyenek ezek az adatok adatvédelmi szempontból. Tehát az ember azt gondolná, hogy a kisebbségi identitás szabad vállalása és kinyilvánítása szempontjából egy rendkívül kedvező jogi helyzet állt elő akkor, mégis kevesebb, mint tízen vallották magukat - egyes esetekben ez a kevés olyan kevés, hogy nulla - kisebbségi közösséghez tartozónak. Tehát még egyszer mondom, 100 olyan település van, ahol hirtelen, 2001 óta nagyon jelentős mértékben megszaporodott a kisebbségi választópolgárok száma. Ez azt jelenti, hogy több mint 100 olyan település van, ahol hirtelen fölfedezték a kisebbségi identitásukat nagy számban azok, akik pár évvel korábban egyáltalán nem gondolták azt, hogy a népszámlálás kapcsán ezt az adatot rögzítésre érdemesnek tartják. Azt hiszem, hogy ez az adat szinte mindent elmond arról a választójogi rendszerről, ami most hatályosult.
Nem hiszem, hogy még további illusztráció szükséges annak igazolására, hogy itt valóban a céllal egyáltalán nem adekvát választási rendszer jött létre. Arról nem is beszélve, hogy én ezt abszolút alkotmányos nonszensznek tartom, és nagyon csodálkoztam annak idején, azóta is folyamatosan csodálkozom, hogy egy közjogi választáson a választói névjegyzék titkos. Azt hiszem, ez is kuriózum. Nem hiszem, hogy van a világon még egy ország, ahol a választói névjegyzék, tehát az a kérdés, hogy ki rendelkezik választójoggal, az titkos lenne. Arról nem is beszélve, hogy ennek a névjegyzéknek az összeállítása olyan mértékben titkos volt, hogy nem is lehet tudni, hogyan állt össze igazán, hiszen ezt semmiféle módon nem lehet sem utólag rekonstruálni, sem ellenőrizni. Nyilván légből kapott, amit mondok, de jogilag nem lehetetlen, hogyha a jegyző, aki ennek tulajdonképpen a gazdája volt, mint a helyi választási iroda vezetője, hazament volna, és egy feles elfogyasztását követően összeállított volna magának egy választói névjegyzéket, ez soha nem derült volna ki. Hiszen előfordult nemegyszer, hogy közismert roma vezető például Budapesten nem került be a választói névjegyzékbe, holott eskü alatt vallotta, hogy regisztráltatta magát, és ez utólag teljesen ellenőrizhetetlen. Gondoljanak bele, hogy egy alkotmányos alapjogról, a választójogról van szó. Egy alkotmányos alapjog tekintetében ilyen fokú jogbizonytalanság alkotmányosságának megítélését önökre bízom. Ennyit erről.
Természetesen nagyon sokat lehetne még mondani, elemzésekbe bocsátkozni például abban a tekintetben, hogy vajon mit jelent a kisebbségi törvénynek az a rendelkezése, miszerint az identitáshoz való jog nemcsak individuális, hanem kollektív is. Mi ennek a rendelkezésnek a tartalma? És akkor még sorolhatnám hosszasan a példákat, de miután a képviselő úr azt mondta, hogy szűkítsem a választ, ezt most nem teszem meg.
Még egy dolgot azért nem állok meg elmondani, mert ez friss fejlemény, bár 2005-ről datálódik. A választási rendszernek van egy olyan része is, mely szerint a jelölt egy hivatalos okmányban, egy magánokiraton nyilatkozik arról, hogy ismeri a kisebbség nyelvét, kultúráját, valamint hagyományait. Okunk van feltételezni, hogy számos nyilatkozat hamis adatokat tartalmaz. Amikor azonban a Legfőbb Ügyészséget megkerestem ez ügyben, megkérdeztem a legfőbb ügyész urat arról, hogy ezt bűncselekménynek tartja-e vagy sem, alkalmas-e az okirat-hamisítás bűncselekmény tényállásának megvalósítására, a válasz az volt, hogy nem, mert az, hogy ismeri, ez nem eléggé precíz jogi kategória, ezért nem. Azt gondolom, a nyelvismeret eléggé precíz jogi kategória, hiszen ezért tartunk fenn nyelvvizsgarendszereket, ahol elég jól meg lehet állapítani valakinek a nyelvismeretét, ennek ellenére a Legfőbb Ügyészség azt gondolta, hogy ez nem egy elég jól körülírható dolog, tehát büntetőjogi felelősséget nem lehet megállapítani. Ez azért is érdekes lett volna, mert itt nemcsak a közvetlen elkövetés felelősségének kérdése merül fel, hanem esetenként a felbujtóé sem érdektelen, és felmerülhet büntetőjogi szempontból. És itt akkor most már tényleg befejezem, bár még nagy kedvem volna hosszasan sorolni a gondokat.
Mátrai képviselő asszony nagyon komplex, több területre is kiterjedő kérdésére, hogyha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy minden mindennel összefügg. Legszívesebben azt mondanám, hogy hunyják be a szemüket, és képzeljék maguk elé egy faluszéli viskó lakóit, akiknek nincs vezetékes vizük, akiknél a legalapvetőbb higiénés feltételek hiányoznak, akiknek minden nap azzal kell ébredniük, hogy holnap a fejükre omlik a tető, akik részben esetleg írástudatlanok, vagy a képzettségük minimális, képzeljék el, hogy kikapcsolják az áramot, mert nem tudják fizetni a lakbért. És most a következő lépés az, hogy vajon azok a gyerekek, akik itt születnek, innen járnak iskolába, hogyan tudják teljesíteni az iskolaérettség feltételeit, hogyan tudnak eredményes iskolába járni, hiszen még egy asztaluk se nagyon van, ahol leckét tudnának írni, vagy nincs senki, akihez fordulnának, hogyha a leckeírással kapcsolatban gondjaik vannak; és ez természetesen azért is van, mert az apa és az anya, Isten tudja, mióta, esetleg több generáció óta munkanélküli. Ezeket a paramétereket még sorolhatnám tovább, de ha ezeket szépen egymás mellé rakjuk, és összeadjuk, és még hozzátesszük azt is, hogy az iskola, ahova a gyerek jár, nem igazán érzékeny a problémára, hanem ellenkezőleg, általában negatív élmények érik a társai, a tanárok részéről, akkor összeáll egy elég szörnyű helyzet. Most akkor, önök, mint anyák, apák képzeljék el, hogy mi lenne, ha a saját gyerekük lenne ilyen helyzetben. Vajon mi a kiút? Mit kellene csinálni? Minden összefügg mindennel. Egyszerre jelentkezik a lakhatás, egyszerre jelentkezik az iskoláztatás, a foglalkoztatás, és ezek ezer szállal kötődnek egymáshoz. Nem lehet csak az egyiket, vagy csak a másikat orvosolni, mert ez a probléma rendkívül komplex. És akkor még nem beszéltem a társadalmi környezetről, a hangulatról.
Hadd meséljem el önöknek, anélkül, hogy az időt húznám, most is folyik egy vizsgálatunk, amelyik azt igyekszik kideríteni, hogy vajon az integrációs oktatási program hogyan működik a gyakorlatban. Nemrég volt nálunk egy iskolai fórum, ahol azoknak az igazgatóknak igyekeztünk fórumot biztosítani, akik az ilyen iskolákat vezetik. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, nagyon érdekes kép rajzolódott ki. Például az egyik iskolaigazgató, aki a beszámoló alapján egészen elképesztően pozitív, lelkes, elhivatott ember portréját rajzolta az alatt a rövid idő alatt, ami alatt erre alkalma kínálkozott, és az általa prezentáltak bennünket a legnagyobb mértékben meggyőztek, hogy ők mindent elkövetnek egy befogadó, integratív, esélyegyenlőség-növelő iskolai légkör kialakítása érdekében. A felmérések szerint az adott település lakóinak nagy többsége, verbálisan legalábbis támogatja ezt, ennek ellenére azt tapasztalják, hogy a településen a cigányellenesség nem csökken, hanem nő. A polgármester és az önkormányzati vezetők teljes közönnyel viseltetnek az iránt az iskolaigazgató iránt, akire büszkének kellene lenniük, hiszen az egyetlen intézményük, és a költségvetés négyötöde erre megy el, és ennek ellenére teljes közönnyel viseltetnek az iskola iránt, és az a vád éri ezt az iskolaigazgatót, aki tényleg minden elismerést megérdemelne, hogy cigányiskolát csinál. Azt hiszem, hogy ennél a példánál talán nem lehet jobban érzékeltetni, hogy miről is van szó ezen a területen.
A lakhatás kérdése: itt nemcsak arról van szó, hogy nincs lakás, bár ez is igaz. Én évek óta mondom, hogy az úgynevezett szociális lakásrendszer, ami valamikor létezett Magyarországon, csak akkor nem így hívták, teljesen összeomlott, és a rendszerváltás óta az önkormányzatok legfőbb törekvése az volt, hogy megszabaduljanak bérlakásaiktól. Ezt sikerrel végrehajtották egyébként, úgy tűnik, ez az egyetlen igazán sikeres önkormányzati terület. Ez a program szinte befejeződött, és azóta gyakorlatilag szociális lakásépítési program, koncepció sem volt.
Talán még emlékeznek páran az annak idején elhíresült székesfehérvári gettóügyre. Székesfehérvár az egyik leggazdagabb önkormányzat Magyarországon. Mi annak idején azt kértük számon az önkormányzattól és az akkori polgármestertől - ez jó pár évvel ezelőtt volt -, hogy van-e az önkormányzatnak lakáskoncepciója. Van-e elképzelése arra, hogy a lakásügyet hogyan akarják ma, holnap, holnapután és a jövőben rendezni. Milyen forrásokat akarnak szerezni, esetleg milyen pályázati lehetőségeket szeretnének megragadni és a többi, ahogy egy lakáskoncepciónak ki kell nézni. Nem merem megjósolni, de tartok tőle, hogy egy ilyen lakáskoncepció a mai napig sem létezik, vagy ha van is, bizonyára nem működik nagyon sikeresen. Félreértés ne essék, Székesfehérvárt csak azért hozom föl, mert ez az eset nagyon híres volt jó pár évvel ezelőtt.
Tehát egy rendkívül komplex ügyről van szó, és hozzánk a mai napig érkeznek nagyon szomorú történetek arról, nem tudom, olvasták-e pár nappal ezelőtt az úgynevezett Berkes-ügyet. A főváros valamelyik kerületében, ahol egy gyerekét egyedül nevelő cigányasszonyt azért martak ki - kénytelen vagyok ezt a kifejezést használni, legalábbis a cikk szerint - a lakásából, mert állítólag antiszociálisan viselkedett. Ugyanakkor érdekes módon semmilyen adat nincs erre. A cikk arról szól, hogy a lakók névtelenül, névtelenül bejelentést tettek az önkormányzatnál, és az önkormányzat hirtelen rájött arra, hogy az illető hölgy, aki egy 23 m2-es lakásban lakik, jogcím nélküli. Nem vették azt a fáradságot, hogy tisztázzák, valóban jogcím nélküli-e, hanem egészen egyszerűen kizsuppolták, az utcára került a gyermekével csak azért, mert a házban valakik névtelenül azt mondták, hogy antiszociális. Egyébként a családsegítő központ be nem jelentett ellenőrzése semmilyen antiszociális viselkedést nem tapasztalt, hiszen rendezett és tiszta lakást találtak mindig, ennek ellenére ez az anya a gyermekével együtt az utcára került egy névtelen bejelentés miatt.
Egyébként számtalan levelet kapok polgármesterektől, ezeket jegyezzük, és néha meg vannak sértődve, hogy számon kérjük őket, máskor meg bürokrata nyelven írott, hideg leveleket kapunk. Egyszer talán, ha megírom az emlékirataimat, ezek a levelek jó illusztrációk lesznek hozzá.
Köszönöm a javaslatot a jogalkotási csomagra, nagyon jó ötletnek tartom, és nem fog problémát okozni ennek az összeállítása. A decemberi plenáris ülésen az Országgyűlés elé fogom tárni, hogy melyek azok a javaslatok, amelyeket ebben a tárgyban tettünk.
A baranyai romák svédországi kiutazása ügyében eddig sem kezdeményeztem, és ezután sem fogok vizsgálatot kezdeményezni. Részben azért nem, mert az ombudsmani vizsgálatok konkrétak szoktak lenni, vagy ha általános jellegűek, akkor egy meghatározott területet érintenek. Itt azt kellene megvizsgálni, hogy miért mentek el a romák, de azt tudjuk. Azt lehetne kideríteni, de ez már nyomozási feladat, és ezért meghaladja az én lehetőségeimet, hogy nemzetbiztonsági vagy rendőrségi kérdés, mert például igen érdekes lehet, hogy voltak-e szervezők vagy sem. A kanadai exodus esetén lehet tudni, hogy voltak ilyen szervezők, és elképzelhető, hogy most is voltak közreműködők a kiutazásban. De miért érdekes ez? Nem hiszem, hogy bármilyen szervező rá tudna venni egyébként elégedett embereket arra, hogy elvándoroljanak a hazájukból. A baranyai ügyet nem akarom túlértékelni és aktuálpolitikai vonatkozásait hangsúlyozni, de tény, hogy ez egyfajta segélykiáltás, és ezért oda kell figyelni ezekre az emberekre, foglalkozni kell a problémával. De ezt nem az ombudsmani hivatalnak kell megtennie, hiszen az a 16 ember érdemben úgysem tudna ezeknek az embereknek segíteni. Az ő problémájukhoz hasonlókat naponta tárunk fel, de valószínű, hogy specifikumokat nem tudnánk felfedezni.
Végül az Egyenlő Bánásmód Hatóság témája: egy általunk kezdeményezett szép és érdekes jogászi feladat, hogy megpróbáljunk megvalósítani Magyarországon egy ilyen ügyet. Abból indultunk ki, hogy mi a helyzet, tettünk egy kísérletet, és kíváncsian várjuk a reakciót. Bár nincsen egy ilyen intézmény kodifikálva, de nem is tilos. Itt nem az üggyel kapcsolatos problémák tárgyalása, a "bíróság barátja" által írott levélnek megfelelően, hanem a továbbtárgyalása érinti a problémát magát. De mint mondtam, számomra meglepő módon a bíróság nagyon konzekvensen fogadta. Ebben az értelemben nem vagyunk egyedül, sőt a mainstream-hez, a fősodorhoz tartozunk, a nyugat-európai országok igazságszolgáltatása hasonló módon viselkedik az esetek jelentős részében, vagyis általában nem túlságosan nyitott.
Mátrai képviselő asszony konkrét kérdésére azt tudnám válaszolni, amit annak idején Majtényi professzor mondott, hogy kapásból sose adjon jogtanácsot, csak akkor válaszoljunk, hogyha konkrétumokat is tudunk. Megnézem. Amennyiben ilyen jellegű kérés hozzám érkezik, megnézem és válaszolunk rá, ha úgy véljük, hogy ez az intézmény hatáskörébe tartozik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, biztos úr. A határozathozatal következik, előtte azonban ismertetem a helyettesítéseket: Rubovszky György helyettesíti Salamon László képviselő urat, Wiener György Steiner Pál képviselő urat, Szép Béla képviselő úr helyettesíti Hajdu Attila képviselő urat, Csiha Judit képviselő asszony helyettesíti Faragó Péter képviselő urat, és Tóth András helyettesíti Gál Zoltánt.
Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Aki a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolóját általános vitára alkalmasnak tartja, azt kérem, kézfelemeléssel jelezze!
Megállapítom, hogy egyhangú szavazással elfogadta a bizottság.
Áttérünk 3. napirendi pontunkra, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolójára a 2005. évi tevékenységről. Megadom a szót dr. Lenkovics Barnabás országgyűlési biztos úrnak.
Dr. Lenkovics Barnabás kiegészítése
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A 2005. évben végzett tevékenységünkről szóló beszámolót már korábban elküldtük, ezért nem szeretnék részletesen beszélni minden egyes ügyről, hanem ebből kiemelem azt, ami a 2005. évi tevékenységünk végzése során kiemelkedő jelentőségű volt, és a magyar ombudsmani intézmény történetében - miután az első ombudsmanok 1995. július 1-jén kezdték meg működésüket, így a 2005. évben ünnepeltük a tízéves jubileumot - is fontos állomás.
Visszatekintve a biztosok egy évtizedes munkájára, a parlamenti bizottságok előtt történt meghallgatások során elhangzott bizottsági, képviselői véleményekre, kijelenthetjük, hogy ez az új jogintézmény beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az ombudsmani intézmény megfelel céljának, társadalmi rendeltetésének, a jogállami funkcióknak megfelelően működik. Működésére a függetlenség, önállóság jellemző, és érzékelhető, hogy tevékenységének köszönhetően humánusabb, emberségesebb lett közigazgatásunk. Fejleszti és tudatosítja az állampolgárokban az alkotmány értékelését és szemléletét, az alkotmányos alapjogok tartalmát és követelményét. A tízéves munka eredményeként megállapítható, hogy az állampolgárok jogtudata nőtt, helyreállította és visszaadta néha az emberbe vetett bizalmat. A hivatal gyakorlatának és tapasztalatának eredményeként tevékenységére az egyre magasabb színvonalú minőség jellemző.
Az általános biztosok elmúlt tíz évben végzett tevékenysége érezhetően és jelentősen javította különösen a katonák, a fogva tartottak, a menekültek, a bentlakásos intézményekben élők, a betegek, a nyugdíjasok és a szociális ellátásokra szorulók élethelyzetét, jogaik tényleges érvényesülését, érvényesítését. Ügyfeleinktől, a panaszos állampolgároktól egyre gyakrabban kapunk elismerő és köszönő szavakat, de természetesen tetemes számban bírálatot is. Mindezek további erőt és ösztönzést jelentenek számunkra a jövőt illetően.
Az eltelt tíz év nemcsak visszatekintésre ad alkalmat, hanem az intézmény gyermekbetegségeit kinőve, az ombudsmanoknak a jövő új kihívásaival is szembe kell nézniük. A panaszok alapján megállapíthatjuk, hogy egyre inkább erősödik az állampolgárokban a jogtudat és ezzel együtt új társadalmi igények merülnek fel az alapvető jogok védelme iránt a magánszféra gazdasági hatalmasságaival - különösen a bankokkal, biztosítókkal, pénzügyi tevékenységet folytató magáncégekkel szemben - és a médiumokkal szemben. Számos civil szervezet pedig egyes ágazatokban, illetve szakterületeken szorgalmazza újabb és újabb ombudsmani intézmény létrehozását. Ennek a népszerűségnek örülünk ugyan, de a jelenlegi 4 ombudsman következetesen képviselt egyhangú álláspontja szerint nem több ombudsmanra van szükség, hanem a jelenlegi hivatali apparátus megerősítésére és szélesebb hatáskör biztosítására. A szélesebb hatáskör azonban inkább a szószólói és a mediátori funkció irányába való kiterjesztést jelenti, semmi esetre sem több vagy nagyobb hatalmat. Az ombudsmani intézmény tekintélye eddig is, nemcsak nálunk, hanem világszerte exkluzivitásában és minőségi színvonalában rejlik.
Meg kell tehát óvni az intézményt az eróziótól, mind az ombudsmanok létszámának bővítésétől, mind pedig a parttalanná váló hatáskör-kiterjesztés tekintetében. Ha ez sikerül, akkor remélhető az alapjogok egységes, ellentmondásoktól mentes érvényesülése, illetőleg érvényesítése. Ennek érdekében azonban fejleszteni kell az úgynevezett együttműködő alkotmányosságot a demokratikus jogállam egész intézményrendszerében. E tekintetben okunk van az önkritikára is, és rengeteg teendőnk van magunknak is, amíg ezt az alkotmányosság felett őrködő szervek között létrehozhatjuk, mert ennek az együttműködő alkotmányosságnak elsősorban éppen az országgyűlési biztosok között kellene kialakulnia. Mivel ugyanaz az életviszony más-más alkotmányos alapjog nézőpontjából másként értékelhető, szükségessé válhat az országgyűlési biztosok testületkénti eljárása, a többségi szavazással kialakított állásfoglalás meghozatala, hozzákapcsolva a párhuzamos vagy különvélemény kifejtésének lehetőségét.
Mivel az alkotmányos alapjogok összefüggő rendszert alkotnak, az alapjogvédelemre hivatott intézmények viszont egymástól elkülönítve működnek, az egyeztetés problémája, szükségessége felmerül a különböző alkotmányos intézmények között is. Itt két kisebb kitérőt tennék, az egyik az államszervezet reformja, ami átfogóan folyik, Sárközi professzor egy vaskos könyv formájában össze is foglalta és ki is adta a javaslatait, most magas vezető tisztséggel egy bizottság működik. Ennek az államszervezeti reformnak részét alkothatja a magyar ombudsmani intézmény szervezeti reformja is. Annál is inkább időszerű ennek a felvetése, nemcsak a tízéves periódus indokolja, hanem az is, hogy a jelenlegi négy biztos az utolsó naptári évét tölti, illetve hatéves ciklusának utolsó évét tölti. Jövőre első menetben is három biztost - már június 30-ig - és decemberben a negyedik biztost is újra kell választani, ami alkalmat ad az újragondolásra.
A másik kitérő az orvosi ügyelet és az európai munkaidő-direktíva, irányelv és annak magyarországi hatályosulása. Ezt az alkotmányosság szükségességére és kudarcára is példaként mondom. Megvizsgáltam az orvosi ügyelet problémáját orvosi kamarai panaszra, szorgalmaztam Rácz miniszter úrnál és a munkaügyi tárcánál a probléma közös megoldását, egyeztető tárgyalásokon vettem részt; ez egyfajta mediátori szerep volt. Ennek ellenére ott egyértelműen költségvetési okok miatt nem sikerült előrelépni, ámde a bíróságok, egyes munkaügyi bírák megítélték a 100 százalékban munkaidőnek tekintetést, majd a díjazás 100 százalékos kötelezettségét is.
Ezek olyan kérdéseket vetettek fel, hogy az igazságszolgáltatás, mint hatalmi ág, kötelezhet-e olyan ítéletben, egyedi ügyben hozott ítéletben közvetve közteherkivetésre és költségvetési újraelosztási módosításra, mert a tárca becslése szerint ez mintegy 50 milliárd forintos többletkiadást jelentene a költségvetés számára. Másfelől köztudomású, hogy adó kivetése, közteher kivetése, illetve költségvetési újraelosztási kérdésben nincs hatásköre sem az Alkotmánybíróságnak, sem népszavazás nem tartható a kérdésben. Ugyanakkor tehát egy munkaügyi bírósági ítélettel ezek szerint ezt mégis el lehet érni. Ennél súlyosabb a kérdés abban az értelemben, hogy ha egy európai uniós irányelv nem kötelező a belföldi jog részeként, nem közvetlenül alkalmazandó, akkor hogy lehet az, hogy egy ugyanazon irányelvet értelmező luxemburgi bírósági ítélet viszont, félretéve a hatályos magyar kormányrendeletet és három törvényt, mégis kötelező érvénnyel alkalmazandó.
Nos, ezeket alapos áttekintésben részletesen kifejtve elküldtem az Alkotmánybíróságnak, elküldtem a Legfelsőbb Bíróságra, a Legfelsőbb Ügyészségre, egységes értelmezést és egységes alkalmazást kértem. Megjött a válasz, és az egész ombudsmani hivatal jogállami funkcióját is megkérdőjelezi, és új kérdésként vetődik fel, mert semmilyen eredmény nem született. Viszont számos ilyen fölmerülhet a jövőben, és egyúttal az ombudsmani intézmény feladatát, társadalmi rendeltetését, jogállami funkcióját nem megkérdőjelezi, hanem új kérdésként vetődik fel, hogy vajon ilyen szerepet is vállalhat-e az ombudsman, részese lehet-e egy ilyenfajta folyamatnak. Természetesen újabb aktuális problémákkal, mondjuk az alapvető szabadságjogok gyakorlásának határvonalai korlátozásának lehetséges mértékei és határvonalai tekintetében vállalhat-e az ombudsman akár mediátori szerepet ellenérdekű felek közötti közvetítésében, akár jogszabály-véleményezés keretében, direkt módon belefolyhat-e ebbe a folyamatba. Az adatvédelmi biztosnak kötelező megküldeni a jogszabály-tervezeteket, ha az a személyes adatok védelmét, a közérdekű adatok nyilvánosságát érinti, de más alapvető jogok, alapszabadságok tekintetében hasonló súlyú jogszabály-változtatások kezdeményezése esetén se az általános biztos úrnak, se az általános helyettesnek ilyen törvényi fölhatalmazása pillanatnyilag nincsen. Ezt is át kell gondolni, hogy vajon milyen irányban kell ezt továbbfejleszteni.
Végül, részben kapcsolódva Kaltenbach úr egy-két gondolatához, az én 2005-ös tevékenységem egyik kiemelkedő területe a tanyákon és a kistelepüléseken élők esélyegyenlősége volt, annak hiánya, illetőleg az állampolgári jogegyenlőséget biztosító, annak megvalósulását szolgáló, esélyegyenlőséget biztosító állami intézkedések hiánya. Számos esetben a tanyák villamosításával, a tanyasi kisiskolák bezárásával, a Volán-busz és a vasúti közlekedés redukálásával, legutóbb a vezetékes gázártámogatás mellé a pb-gázártámogatás javaslatba hozásával próbáltam elemenként megszólalni és föllépni.
A tanyán és kistelepülésen élők igen jelentős hányada roma. Vettem a bátorságot végül - minden kis lépésemmel egyébként kudarcot vallottam -, hogy egy átfogó helyzetértékelés alapján személyes meghallgatást kérjek Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrtól, és személyes javaslatokat tegyek a tekintetben, hogy a konvergenciaprogramban és az Új Magyarország nemzeti fejlesztési tervben szereplő vidékfejlesztési és munkahely-teremtési, infrastruktúrafejlesztési és sok-sok fejlesztési elemhez kapcsolódva még egyszer szóba hozzam, hogy egy olyan átfogó társadalompolitikai, gazdaságpolitikai, településfejlesztési, szociálpolitikai intézkedéscsomagot kellene kiemelten, felerősítve kezelni, különösen a vidékfejlesztési tervben, amely ezt az esélyegyenlőséget a legalacsonyabb, leghátrányosabb helyzetű társadalmi rétegek számára előmozdítaná, javítaná. A meghallgatás megtörtént, köszönettel fogadta a miniszter úr, és vállalta, hogy ezt képviselni fogja a kormányon belül. Ezt megint példaként szerettem volna említeni arra, hogy nagyobb súlyú és átfogóbb kérdésekben milyen határok feszegetésével, milyen eszközökkel is próbálkoztam.
Minden további részletkérdésre szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelettel megadom a szót Takács Albert általános helyettes úrnak.
Dr. Takács Albert kiegészítése
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a figyelmet az elkövetkezendő mondandómhoz, mert megítélésem szerint a 2005-ös év egy békés és nyugodt év volt abból a szempontból, ami az általam vizsgált területen az emberi jogokat illeti, de talán nem tanulság nélkül való, és talán a zaklatottabb időszakban is érdemes ezekre egy rövid pillantást vetni. A szokásoknak megfelelően egy nagyon rövid kis összefoglalót adnék az általam vizsgált alapvető jogok fő kérdéseiről, és a végén, mert a bölcselkedési hajlamot én sem tudom megállni, összegezném, hogyan látom az immáron lezáruló tevékenységem idejét, eredményeit, eredménytelenségeit.
Ha abc-sorrendben haladok, elöl az adó- és pénzügyek állnak az én tevékenységemben. És mint mindig, a tavalyi évben is azt tapasztaltam, hogy a legtöbb állampolgári panasz abból származik, hogy az állampolgárok úgy érzik, hogy a közteherviselés egyfajta vagyonelvonás tőle. Minden olyan fizetési kötelezettséget kifogásolnak, különösen ennek változásait, amelyekről úgy érzik, hogy igazságtalan, méltánytalan. Természetesen az igazságosság és a méltányosság nem az ombudsman vizsgálati kategóriája, így elég sok ilyen ügyünk keletkezik, de igazából ezekkel nem tudunk mit kezdeni, hiszen egy közteherviselési fajtát, a fizetési alapot nem tudjuk megítélni.
Néhány olyan bürokratikus anomáliára sikerült megoldást találni az elmúlt időben, ami valószínűleg joggal bosszantotta az egyébként is nehezen közteherviselő állampolgárokat. Így például sikerült tisztázni azt, hogy bizonyos járulékok befizetését nem a vállalkozói igazolvány meglétéhez vagy annak érvényességéhez kötik immár, hanem a tevékenység tényleges gyakorlásához. Azután sikerült olyan kérdést megoldani, különféle átírásoknál, ha valaki a bejelentést elmulasztja, akkor mi a teendő, és ennek megfelelően a teherviselés hogyan alakul. Ebben az ügykörben a legnagyobb nyilvánosságot kapott ügy az elmúlt évben a svájci adószámlák ügye volt, amelyben viszont változás annak ellenére nem történt, hogy 1997 óta ezek a kifizetések esedékesek. Amiben a döntéshozó, a jogalkotó mulasztásban van, az az igény elbírálásának kritériumrendszere, hogy a jelentkezőt milyen alapon lehet ellenőrizni, és megbizonyosodni arról az ő vonatkozásában, hogy erre a kifizetésre valóban jogot szerzett.
A következő ügycsoport a büntető- és nyomozási ügyek voltak az én területemen, ahol a legtöbb probléma a rendőrségi, illetve a nyomozó szervek késedelmes reagálásával volt kapcsolatos. Nagyon sok panasz érkezett olyan tekintetben, hogy ha a nyomozás eredménytelen, vagy eredménytelennek látszik, akkor inkább felfüggesztik az eljárást, és gyakorlatilag nem történik semmi. Voltak problémák a fogva tartottakkal kapcsolatban olyan tekintetben, hogy a hozzátartozóikkal vagy a védőikkel nem megfelelően tarthatják a kapcsolatot. Az elhúzódó eljárásokra is többen panaszkodtak, itt a legcsattanósabb, legdemonstratívabb ügy az volt, amikor egy szakértői vélemény egy egyébként elhunyt személy esetében egy éven túl készült el, és addig a haláleset körülményei és a kegyeleti dolgok is nehezen voltak gyakorolhatók.
Ebben az esetben vizsgáltuk a fogva tartás körülményeit is, és itt a legtöbb problémát - miközben általában vannak elhelyezési problémák, de a legtöbb problémát mégis - a rövid idejű fogva tartottak esetében tapasztaltuk. Nem egy esetben a napi léthez szükséges elemi eszközök, tárgyak is hiányoznak a fogva tartásra szolgáló helyiségből, például nincs víz számos fogva tartást foganatosító intézményben.
Nagyon érdekesen alakult a gyermeki jogok helyzete, annál is inkább, mert az adatvédelemhez hasonlóan, ha talán nem is olyan agresszív módon, de úgy tűnik, hogy a nemzetközi nyomás a gyermeki jogokat illetően különösen nagy. Ebben a szűk körben, ha szabad szubjektív és érzelmektől feszülő kifejezéseket használni, bizonyos - mondhatnám úgy, hogy - agyament törekvések már arra irányulnak, hogy a gyermekek kötelező iskoláztatását is megkérdőjelezik a gyermeki jogokra tekintettel, mert ha a gyermeknek jogai vannak, akkor miért korlátozzuk azt alapvetően, hogy a tankötelezettséget számukra előírjuk. Természetesen ezt arra mondom példának, hogy a gyermeki jogok védelme egy meglehetősen érdekes nemzetközi közegben kibontakozó tevékenységünk.
A gyermek megélhetését, a gyermek ellátását szolgáló panaszok álltak itt előtérben. Nem ritka az a jelenség, hogy a gyermeket kiskorú szülő neveli, és ilyenkor a gyermeki ellátások nem úgy járnak, mintha nem ez lenne a helyzet, hiszen a kiskorú maga is szülői felügyelet alatt áll, tehát ilyenkor ezek meglehetősen érdekesen alakulnak. Sikerült megoldást találni arra, hogy ilyenkor a gyermek jogán járnak az ellátások. Problémát okoz a gyermekek elhelyezésére szolgáló családvédő és más intézmények helyzete is. Itt sajnos a 2005-ös évben azt kellett megállapítani, hogy a feltételek és a munka szakmai színvonala a korábbiakhoz képest érzékelhetően romlott. Ez elsősorban a személyi állomány gyakori cseréjével kapcsolatos.
Vizsgáltuk, és ez a gyermeki jogokkal is összefügg, a sajtószabadság alakulását, különös tekintettel az elektronikus sajtóra, tehát a médiaügyekre. A gyermeki jogokra itt a legfőbb veszélyt az jelenti, hogy a média gyakran ad hírt olyan eseményekről, amelyek emberi jogok sérelmével kapcsolatosak, és ezt olyan semleges színben teszi, amely a gyermekek megfelelő érzelmi és erkölcsi nevelését veszélyeztetheti. Ez irányú tevékenységünkben az ORTT-vel szoros kapcsolatban állunk, ámbár erre a kapcsolatra nem lehetne az együttműködő alkotmányosság kifejezést használni.
Néhány, talán kicsit bulvárosabb ügy is fölbukkant a 2005-ös év során, ezek közül az egyik a televíziós műsorvezetők kiválasztása, amelynél arra az érdekes és sajnálatos megállapításra kellett jutni, hogy emberi jogokat természetesen lehet sérteni, csak azt megfelelő rafinériával és ügyesen kell csinálni. Mert, ha mondjuk, egy televízióban nem mondják azt, hogy a férfi műsorvezető alkalmasabb és hitelesebb személy, mint a nő, akkor nehéz bármiféle diszkriminációt megállapítani, de ebben az esetben ez történt, és ennek az élményemnek hangot is adtam.
A másik ügy az emberi jogokat áttételesen érinti, ez a műsorszolgáltatási jogosultság meghosszabbítása, amely két műsorszolgáltató esetében szerintem egyértelműen jogszabálysértő módon történt. Szintén az együttműködő alkotmányosság lehetőségét mutatja, hogy ebben az ügyben mind az ügyészség, mind a Gazdasági Versenyhivatal elutasította a megkeresésünket, noha nyilvánvalóan az ő hatáskörükbe tartozó kérdéseket is fölvetett ez szép számmal.
Az oktatási ügyek némileg hangosabbak voltak 2005-ben, mint a szokás, hiszen az érettségi új típusára való áttéréssel kapcsolatban számos probléma mutatkozott. Itt azt állapítottam meg, hogy a kétszintű érettséginek, illetőleg a felvételi vizsgáknak az eredetileg jogszabályba foglalt rendje a hátrányos megkülönböztetés veszélyét rejti magában, mert egy ilyen folyamatba beavatkozva, azoknak, akik ennek a folyamatnak a részesei, a választási lehetőséget biztosítani kell, nevezetesen, hogy új érettségit vagy új felvételit kísérelnek-e meg. De az a lehetőség, amikor nem választhatnak az érintettek, hanem válogathatnak a számukra kedvezőbb lehetőségek közül, ez előnyösebb helyzetbe hozza őket azokkal szemben, akiknek a válogatási lehetőségük nincs meg.
Foglalkoztam az intézményi demokrácia kérdésével az oktatás területén egy konkrét panasz alapján. Ez az ügy, hogy egy intézmény mennyire demokratikusan működik, a vezetőválasztásnál kezdődik, és hogy a vezető kiválasztásának eljárása mennyire a jogszabályok szerint történik, mutatja az intézmény működésének korlátait. Ugyanis akkor, hogyha szemben álló állítások vannak, akkor ezek föloldására igazából nem tudok megoldást találni.
Természetesen a hulladékgazdálkodás is - a szokásoknak megfelelően - szerepel a 2005-ös év fontosabb ügyei között. A hulladékgazdálkodás problémáját a rossz jogalkotás egyik klasszikus problémájának tartom, amely alapján ezt a törvényt alkalmazni nem nagyon lehet, miközben tudjuk, hogy a hulladékgazdálkodás milyen fontos feladat és bőségesen emészt föl költségvetési forrásokat is.
A rendőrségi ügyek különösebb problémát nem jelentettek, kisebb rendőri túlkapások, furcsaságok fordultak elő. Mikre gondolok? A jelentésben elég sok minden föl van sorolva, például egy előállított személyt, akit egyébként azért állítottak elő, mert a rendőröknek ellenszegült, a rendőr a fogva tartás idejében azért fújt le gázspray-vel, mert ott éjszaka óbégatott, rugdosta a cella ajtaját, és a rendőr ezt a megoldást választotta. A másik ügy, amit a rendőrségi vizsgálatokkal kapcsolatban példaként szeretnék hozni, szintén elég megmosolyogtató. Csendháborítás miatt hívták ki a közeget, aki nem tudott mit kezdeni a problémával, ezért a csendháborítás alapjául szolgáló elektronikus készüléket úgy kapcsolta ki, hogy a házban lezárta a villanyt a főkapcsolón keresztül. Utóbb a csendháborításra egyébként a polgármesteri hivatal nem tett semmit sem. Hasonló problémákat láttam például az építési hatóságok és a rendőrség együttműködésében, hogy amikor a rendőrség végre eljárna, mondjuk egy szabálytalan építkezéssel kapcsolatban, akkor az önkormányzat nem tesz semmit a probléma kezelésére.
Összefoglalóan egy hosszabb körmondatban arról szeretnék beszélni, hogy hogyan látom én a nehézségeket, azokat a gondokat, amelyek az ombudsman tevékenységét talán indokolatlanul korlátozzák. Ezek közül az első problémát abban jelölném meg, hogy van egyfajta presztízskonkurencia a különféle jogvédő szervek között, ezek közé nemcsak az állami szerveket, hanem a civil szervezeteket is ide kell sorolni. Miközben természetesen tudom és magam is annak vagyok a híve, hogy az ombudsman ajánlása ne legyen kötelező, hiszen nem hatóság, valamilyen módon mégis furcsállom, hogy a jogállamnak a letéteményesei előtt és itt a bíróságokra gondolok, az ombudsman állásfoglalását meg sem szabad említeni, mint jogi érvet, mert a legtöbb bíró, ahogy ilyenkor mondani szokták, ettől "hülyét kap", és ez az erre hivatkozó félre meglehetősen súlyos következményekkel jár. Tehát úgy érzem, hogy azok az okfejtések, azok a jogi érvek, amelyeket az ombudsmanok próbáltak kidolgozni, azok még kritika tárgyaként sem állják meg a helyüket a rendes bíróságok előtt. Érzek ilyen konkurenciát magam is az ombudsmanok között, ez valószínűleg a három plusz egyes modellnek a szükségszerű velejárója, valamint az általános és a különös viszonyának Lukács György óta ismert problémájára vezethető vissza. Itt a fő probléma az adatvédelmi biztossal való együttműködésben van. Én sajnálom, hogy Péterfalvi Attila ezúttal sem hallgat meg bennünket. Én nem tartom a bekamerázás ügyét elsődlegesen adatvédelmi kérdésnek, nem hiszem, hogy ez az a terület lenne, amit neki kellene kisajátítani és a véleményét elmondani. Tehát ez kétségkívül jelent egy problémát, mert azért tartjuk magunkat ahhoz az elöljáróban tett megállapodásunkhoz, hogy ha ugyanabban a kérdésben más véleményünk lenne, akkor én inkább leharapom a nyelvem, minthogy ezt mondjam, mert ez végképpen nevetségessé tenne bennünket. De hát így egyfajta versengő illetékesség alakul ki körülöttünk, hogy aki előbb tud lépni, annak van birtokon belüli helyzete. Miután az adatvédelmi biztosnak önmagában véve kétszer annyi munkatársa van, mint kettőnknek, így az ő gyorsasága valószínűleg előre jelezhető.
De ugyanilyen konkurenciát látok az oktatási jogok miniszteri biztosával, és ezek nem panaszkodások, csak esetleg a jogalkotó vagy a döntéshozó ezen elgondolkozhat, aki pontosan azokkal az oktatási ügyekkel foglalkozik, foglalkozhat, amelyekkel egyébként én is foglalkozom, és itt is működik a tapintatos egymásra figyelésnek a módja. Amit általában, és ezt tényleg az utolsó szemléleti problémának tartom, ez a Magyarországon eluralkodott alapjogi imperializmus az emberi jogok imperializmusa. Ha valaki, akkor én, és talán nem veszik nagyképűségnek, tényleg életem fő művének az emberi jogokkal való foglalkozást tartom. Mindamellett nem gondolom azt, hogy minden kérdés emberi jogi kérdés vagy alapjogi kérdés. És ebben a tekintetben valószínűleg az ombudsmanoknak is nagyobb önmérsékletet kell tanítani, hogy tényleg azt kezeljék emberi jogsérelemként, ami emberi jogi jogsérelem és nem büntető jogi vagy polgári jogi kérdés. A magam részéről nem hiányolom, hogy a jogszabályi véleményezésben nem rendelkezem azzal a privilégiummal, amivel az adatvédelmi biztos, mert nem hiszem azt, hogy nekem kellene bármilyen befolyást gyakorolni arra, hogy egy jogszabály milyen tartalommal születik meg. Természetesen, ha kérik a véleményem, elmondom. E tekintetben magamtól nem szoktam szószátyár lenni.
Az együttműködő alkotmányosságnak, tehát annak, hogy egymásra tekintettel, egymás munkáját segítve járjunk el, ennek magam is híve vagyok. Azt azonban nem gondolom, hogy e fogalom jegyében egy alkotmányos népfrontpolitikának kellene kialakulni, és az Alkotmánybíróságnak feltétlen azt az álláspontot kellene, hogy képviselje, amit én. Én inkább a szakmai kritika hiányát említeném meg, sosem hittem azt, hogy csalhatatlanok vagyunk. Pláne nem hiszem a kollégáimról, hogy csalhatatlanok, de az, hogy az ember van és valamilyen módon legalább a kritika szintjén elismerik, az azért jó lenne, és nem nagyon látom azt, hogy az ombudsmanok megnyilatkozásai bármilyen tekintetben, bármilyen állami szervet befolyásolnának, akár úgy is, mint elrettentő téma. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megnyitnám a vitát, az általános helyettes úr egyik utolsó gondolatában megfogalmazott követelményre utalnék: az önmérséklet követelményére. Az első három napirend most már lassan két és fél órája folyik. Természetesen senkit nem akarok megakadályozni a véleményének kifejtésében, de kérem, hogy próbáljunk viszonylag összefogottan hozzászólni a vitában, hiszen még nagyon fontos napirendi pontok vannak előttünk. Ezen elrettentő szavak után kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Szép Béla képviselő úr.
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Biztos Urak! Bátorságot vettem és szólásra emelkedtem, de magam is úgy gondolom, hogy mivel a bizottságunk véleményező feladatot tölt be ez esetben, vagyis arról foglal állást, hogy általános vitára alkalmas vagy sem az előttünk fekvő beszámoló, úgy gondolom, hogy valóban nem célszerű és főleg nem szükséges, hogy megelőlegezzük a plenáris vitát. Annak ellenére, hogy sokféle kérdésben lehetne tartalmas vitát lefolytatni. Nagyon érdekes, hogy a megelőzőekben a köztéri kamera használata már egy izgalmas kérdésként felmerült és ez egy teljesen más megközelítés, amit hallhattunk. Egyáltalán, hogy a biztosok tevékenysége mennyire legyen aktivista vagy mennyire a konkrét feladatokat próbálja a lehető legjobban, legtisztességesebben megoldani, ez is egy nagyon fontos kérdéskör lehet. De én úgy gondolom, hogy ezt nem kellene megelőzni, és majd a plenáris vitán ezeket a kérdéseket ki lehet fejteni. Ugyanakkor tény az, hogy tíz év egy alkotmányos intézmény életében szinte történelem, és kiegészítve azzal, hogy úgy tűnik, hogy a nemzetközi kapcsolatokba is beágyazottá vált, a beszámolóban megfogalmazottak már nem eseti, hanem egy komoly időszakot is alapul vevő megállapítás-csomagot tesznek elénk. A rendkívül tartalmas és éppen a szerteágazó feladatról történő tartalmas számot adás okán én a magam részéről és a frakcióm nevében alkalmasnak tartom általános vitára és javaslom, hogy a bizottság is ilyen határozatot hozzon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vitányi képviselő úr!
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Magamévá téve az elnök úr intelmeit, én is rövid leszek: megköszönöm a biztos úrnak és helyettesének a munkájukat, amely tükröződik a beszámolójukban. Tíz év nagy idő és sajnos a beszámolóból is tudjuk, meg egyébként is, hogy még mindig nem sikerült a székházügyet megoldani, sajnos a létszámkérdésük is problémás. Sok mindenről lehetne beszélni, de tényleg előrehaladott az idő. Én egy dolgot említenék, sosem volt talán aktuálisabb az az egyik ajánlásuk, amely a rendőrségi etikai kódex létrehozására irányul, úgyhogy reméljük, hogy a mostani események talán hozzájárulnak ahhoz, hogy komolyan vegyék a biztosi ajánlásokat. Mi a Fidesz részéről támogatjuk, elfogadásra javasoljuk, és még egyszer köszönjük a munkájukat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Úgy látom, hogy nem. Kívánnak-e a biztos urak reagálni az elhangzottakra? Parancsoljon.
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Csak a bátorítás okán: a Kozma utcai temetőben volt a mindenki által ismert súlyos sírrongálás, több mint százmillió forintos kár, a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. vezérigazgató asszonya kért szakmai véleményt a temetők kamerázása ügyében. Megpróbálkoztunk belső együttműködés keretében az adatvédelmi biztos úrral közös álláspontot kialakítani. Nem sikerült. Ezért ő kifejtette a saját álláspontját, én kifejtettem az én álláspontomat. Ebben részletesen kifejtettem azt a véleményemet, és ebben teljes egészében osztom Takács Albert nézetét, hogy különbséget kell tenni a biztonságtechnikai módszerek alkalmazása és a technikai érintettség között, és a jogi érdeksérelem vagy annak veszélye között. Nem minden technikai viszony automatikusan jogviszony, tehát itt egy óriási különbség van az adatvédelmi biztos és köztünk.
De egy másik példát is említek, csak hogy azt érzékeltessem, hogy nem teljes az összhang, és amikor azt mondtam, hogy a belső együttműködés is fontos volna, akkor ilyenekre gondoltam. Pozitív és negatív adóslista: a Bankszövetség kérésére részletesen kifejtettem azt az álláspontomat, hogy helyeslem és támogatom a pozitív adóslista kialakítását, ennek alkotmányos érveit. Az adatvédelmi biztos mereven ellenáll az ő több mint tízéves gyakorlata alapján, amelynek alapja szerintem egy rossz adatvédelmi törvény. Tehát ha majd az Országgyűlés, mint törvényhozó egyszer nekiáll, és mondjuk az új Polgári törvénykönyv és az adatvédelem összhangba hozatala kapcsán meg fogja teremteni ezt az összhangot, akkor megoldódik ez a probléma.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ennél a napirendi pontnál is az általános vitára alkalmasságról kell döntenünk. Megkérdezem, ki tartja általános vitára alkalmasnak a beszámolót?
Köszönöm szépen. Egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Nagyon szépen köszönöm az országgyűlési biztos úr és az általános helyettes úr részvételét.
Rátérünk a 4. napirendi pont tárgyalására, a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Első helyen kijelölt bizottságként járunk el, és bár 74 módosító indítvány érkezett, de nagyon sok az összefüggés, és talán viszonylag gyorsan fogunk tudni haladni. Azt szeretném jelezni, hogy Wiener képviselő úr javaslatára olyan döntés született, hogy ma délután hét óráig, ha jól emlékeszem, lehet még beadni módosító indítványt, ennek ellenére azt javaslom, hogy tárgyaljuk meg ezt a napirendi pontot, és ha esetleg a mai napon adnak még be módosító indítványokat, akkor hétfőn lehetőségünk van azok megtárgyalására.
Sorban haladunk, az 1. pontban Podolák György képviselő úr indítványa van, amelyik összefügg az 51. és 53. pontban szereplőkkel. Megkérdezem az előterjesztő képviselőjét, hogy egyetért-e a javaslattal.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tordai Csaba vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezetője, és munkatársam Dávid Csaba, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője.
Az 1. ajánlási pontot nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nem. A kormány nem támogatta. Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatta, egyharmadot sem kapott.
A 2. pontban Katona Béla javaslata szerepel, mely összefügg a 8., 56., 74. pontokkal. Előterjesztő álláspontja?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem.
Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Ilyet nem látok.
A bizottság nem támogatta, egyharmadot sem kapott.
A 3. pontban Hankó Faragó Miklós képviselő úr indítványa van. Kormány?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Szeretném átadni az elnöklést alelnök úrnak, mert szeretnék hozzászólni.
(Az elnöklést dr. Répássy Róbert, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tessék, megadom a szót, elnök úr.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Mind az adatvédelmi biztos úr, mind más, a témában érintett szervezetek javasolták, hogy a kormányülések dokumentálásával kapcsolatos részt gondoljuk át. Ennek megfelelően én azt javasolom, hogy a bizottság ezt az indítványt támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Visszaadom az elnöklést, és utána szót kérek.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót alelnök úrnak.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nem akarok a kormányülések jegyzőkönyvezési vitájára visszatérni, mert nyilván az Orbán-kormány gyakorlata miatt kialakulhatna egy politikai vita, de most kérem, hogy próbáljuk ezt kifejezetten jogi szempontból megközelíteni. Azt akartam megkérdezni, elsősorban az előterjesztő képviselőjétől, hogy az a kifejezés, mely szerint a kormány üléseiről hangfelvétel készül, és ez majd nem nyilvános - és én most a "nem nyilvános" kifejezésre gondolok -, ha jól sejtem, akkor ez azt jelenti, a módosító indítvány előterjesztője azt javasolja, hogy ez ne legyen automatikusan államtitok, hanem a közérdekű adatok nyilvánossága körébe tartozó kategória szerint nem nyilvános legyen. Egyébként én aggályosnak tartom ezt az egész nem nyilvános nevű kategóriát, tudják, ez az a bizonyos döntés-előkészítő irat kategóriája, merthogy ez nem illik bele valójában a titokfajtákba, hanem ez egyszerűen atipikus nyilvánosságkorlátozás. Magyarul, ha úgy dönt a kormányoldal, hogy ezt támogatni akarja, akkor megfontolandó, hogy akkor inkább az államtitokkal kellene operálni.
Azt el tudom fogadni, hogy a kormányülésen elhangzottak eleve államtitkot képeznek, de azt, hogy ez abban a bizonyos döntés-előkészítő iratban történjen, vagy abba a kategóriába tartozzon, azt nem tartom helyesnek. Azért nem tartom helyesnek, mert tudjuk jól, hogy a döntés meghozataláig beszélhetünk arról, hogy döntés-előkészítő irat, elvileg utána nyilvánosságra kellene hozni. Ha már azt akarják, hogy ez a hangfelvétel ne legyen nyilvános, én azt is vitatom, hogy miért hangfelvételt kell készíteni, miért nem készül jegyzőkönyv? Szerintem mulatságos lenne, ha itt most azt mondanánk, hogy az országgyűlési bizottságok üléseiről hangfelvételt kell készíteni, és akkor azt utána hogyan lehet majd kezelni? Nyilvánvaló, hogy le kell írni, és jegyzőkönyvezni kell.
Azt akarom mondani önöknek, ha a kormány támogatni akarja, ebben a formában két hibát látok benne, egyrészt a hangfelvételt, szerintem ez butaság, a jegyzőkönyvet lehet előírni, másrészt pedig a nem nyilvános kategória helyett az államtitkot javaslom megfontolni. Annak ellenére, hogy látom Hankó Faragó Miklós javaslatának irányát, ezt az irányt viszont mindenképpen pontosítani kell ahhoz, hogy ebből egy valódi és kezelhető normaszöveg legyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Wiener képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden reagálnék Répássy alelnök úr megjegyzéseire.
Valóban a nem nyilvános kifejezés első közelítésben problematikusnak látszik, de ha megnézzük a mai államtitoktörvényben foglaltakat, akkor azt láthatjuk, hogy nem lehetséges, legalábbis, ha a törvény minden vonatkozásában figyelembe vesszük, ennél pontosabb fogalmazás. Ennek oka a következő: amikor Magyarországon valamilyen adat államtitoknak minősül, először is az adatnak meg kell jelennie az államtitokköri jegyzékben. Ez a jegyzék 13. pontjában található, egyébként éppen a Fidesz egészíttette ki 1999-ben, az 1999. évi CXIII. törvénnyel ezt a pontot, mégpedig oly módon, hogy a kormány működésével kapcsolatos minden adat, minden vonatkozás része a titokköri jegyzéknek.
Ha ezzel lezárható lenne az államtitokká nyilvánítás, akkor valóban nem lennének gondjaink, csakhogy a magyar államtitok- és szolgálatititok-törvény emellett még azt is kimondja, hogy ha valamely adat a titokköri jegyzék alá esik, attól még nem válik államtitokká, hanem kilenc olyan érdek van - például a nemzetbiztonsági érdek, nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő érdek, stb. bűnüldözési érdek, lehetne még sorolni -, amelyekre hivatkozva az adat államtitokká nyilvánítható. Ezen túlmenően a titokká minősítésre jogosult személynek egy meghatározott titokminősítési eljárásban kell ezt az adatot államtitokká nyilvánítania. Ez a rendkívül bonyolult szisztéma az oka annak, hogy nem lehet a titokköri jegyzékben szereplő adatokat egy az egyben államtitokká nyilvánítani.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy készül a minősített adatok védelméről szóló törvény, amely már más kategóriarendszert fog alkalmazni, tehát nyilvánvaló, hogy ha azt a törvényt a parlament elfogadja, módosítani kell a most módosított szöveget is, tehát a nem nyilvánosnál valóban van egy ilyen probléma, amit az alelnök úr felvetett. Csakhogy, amikor tavaly módosítottuk ismételten az adatvédelmi törvényt, még mindig van abban egy olyan kivételes lehetőség, hogy a belső használatra szánt, illetve döntés-előkészítést szolgáló adat mégiscsak titoknak minősüljön, tehát ne váljon közérdekű adattá. Amennyiben sikerül majd az államtitoktörvényt felváltó új törvénnyel ezt a kérdést egyértelműen szabályozni, én akkor látom ezt csak megoldhatónak. Abban igaza van az alelnök úrnak, hogy nem pontos a fogalmazás, de mint az előbb erre utaltam, ez a mai jogi rendezés bonyolultságából fakad.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szép Béla képviselő úr.
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Röviden. Megértve az alelnök úr természetes visszafogottságát, én azt mondanám, hogy a javaslat komoly előrelépést jelent, hiszen ami nincs, az nem lehet sem titkos, sem nyilvános. Én javaslom, hogy fogadjuk el a javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrnak adom meg a szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Természetes visszafogottsággal azt szeretném mondani, most lehet, hogy annyira visszafogott voltam, hogy nem mondtam azt, hogy butaság ez a javaslat. Szóval butaság, azt akarom mondani. De ezt nem javaslom, hogy támogassák még akkor is, ha én értem, hogy az a szándék, hogy dokumentálva legyenek a kormányüléseken hozott döntések. Ez rendben van, de szerintem ebben a formájában butaság ez a javaslat, ezért kérem, hogy fontolják meg. Mondjuk felőlem a kormány ellenében megszavazhatnak bármilyen javaslatot, de most a legnagyobb meglepetés, hogy mi leszünk a kormánnyal azonos platformon, mert hát ezt a javaslatot nem lehet támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy picivel nagyobb visszafogottságot kérnék a bizottság tagjaitól a jelzők vonatkozásában. Ha más nem kíván hozzászólni a bizottság tagjai közül, az előterjesztő képviselőjének adom meg a szót. (Nem jelentkezik senki.)
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Szakmai álláspontként azt szeretném elmondani a bizottságnak, hogy azok az aggályok, amelyeket alelnök úr megosztott a bizottsággal, mindenképpen valósak. Tehát amennyiben ez a rendelkezése a jelenlegi adatvédelmi törvénynek a döntés megalapozását szolgáló adatok szabályozása mellett számos jogalkalmazási problémát vetne fel, hasonló szabályozás elfogadásához álláspontunk szerint elengedhetetlenül szükséges lenne az, hogy az adatvédelmi törvényben speciális döntés megalapozását szolgáló adatként megjelenjen egy, a kormányülésen készült hangfelvétel. Álláspontunk szerint erre tartalmi összefüggés okán annak ellenére lehetőséget ad a Házszabály, hogy jelen pillanatban nincsen megnyitva Áv. törvény ebben a törvénycsomagban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatal következik. Ki támogatja Hankó Faragó Miklós képviselő úr módosító indítványát? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 4-es pontban Simon Gábor és többen mások tettek javaslatot.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Az 5-ös pontban Wiener képviselő úr indítványa és Hankó Faragó Miklós indítványa, összefüggésben a 6-os ponttal.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 7-es pontban Simon Gábor és többek indítványa.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Egyharmadot sem kapott. A 8. pontot elbíráltuk.
A 9-esben Podolák képviselő úr indítványa.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 10-es pontban Szabó Zoltán és mások indítványa.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk a jelenlegi formában. A c) pontot érintő módosításokat kapcsolódóval támogatni fogjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 12-es pontban Wiener és Hankó Faragó képviselő urak indítványa.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 13-as pontban is az ő javaslatuk szerepel.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 14-es pontban szintén ők javasolnak. Összefügg a 15., 18-23-ig és a 25-38. pontban foglaltakkal.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 16. pont Wiener és Hankó Faragó képviselők javaslata.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 39. pontig mehetünk, ahol Wiener és Hankó Faragó képviselő urak indítványa szerepel.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 40. pont?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 41-es pont?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 42-es pont?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 43-as pontban Simon Gábor és mások javaslata szerepel. Összefügg a 47-es ponttal, a másik megjegyzés, hogy akkor viszont az a) pont módosítása is szükséges.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A 43. pontot igen, de a 47-est ebben a formában nem, terminológiai pontosításokat tartunk szükségesnek. Tehát azt javaslom, hogy ezt különállóként kezeljék.
ELNÖK: Ki támogatja a 43-ast? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 44. pontban szintén Simon Gábor és mások javaslata.
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 45-ös pont?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 46-os pont?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 47-es pontról külön szavazunk. Az előterjesztő jelezte, hogy ezt, ebben a formában nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság sem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 48. pontban Wiener György és Hankó Faragó Miklós indítványa, összefüggésben az 50. ponttal. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottsági is támogatja.
A 49. pontban szintén Wiener György és Hankó Faragó Miklós indítványa van. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Az 52. pont következik, Wiener György és Hankó Faragó Miklós. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Az 54. pontban Wiener György és Hankó Faragó Miklós, összefüggésben az 55. ponttal, az 57-60-ig pontig és a 67., valamint 72. ponttal összefüggésben. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő egyetért. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 61. pont következik, Wiener György és Hankó Faragó Miklós javaslata. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. A 62. pontban szintén Wiener György és Hankó Faragó Miklós. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 63. pont. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
64. pont. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Egyetértünk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
65. pont. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
66. pont. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
68. pont, Simon Gábor és mások indítványa. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
69. pont, Simon Gábor képviselő úr indítványa. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
70. pont, Simon Gábor és mások indítványa. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Két szavazatot kapott.
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
71. pont, Wiener György és Hankó Faragó Miklós. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság is támogatja.
A 73. pontban szintén Wiener György és Hankó Faragó Miklós. Előterjesztő?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Határozathozatalunk végéhez értünk. Köszönöm szépen az előterjesztő segítségét.
Szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy a mai utolsó két napirendi pontunknál az ajánlás egy kötetben szerepel, miután egymással összefüggő indítványokról van szó. Mind a két törvényjavaslathoz, tehát a költségvetési törvényhez, illetőleg a költségvetést megalapozó törvényjavaslathoz a jogi főosztály készített egy javaslatot, mely azt tartalmazza, hogy melyik ajánlási pontban szereplő módosító indítványok tartoznak bizottságunk kompetenciájába. Javaslom, hogy eszerint dolgozzunk, de természetesen, ha a bizottság bármelyik tagja indítványozza más módosító indítványról, hogy tárgyaljuk meg, ezt meg fogjuk tenni. Úgy látom, hogy nincsen szó nagyon sok módosító indítványról, eltérően az előző évek tapasztalatairól, tehát sorban végigmehetünk ezeken az indítványokon. Ha valakinek van egyszerűsített szavazásra javaslata, azt természetesen meghallgatjuk. (Nem jelentkezik senki.) Nem látok ilyet. Azt mondom, hogy menjünk végig először a költségvetés törvényjavaslat módosító javaslatain.
Az 1. pont összefügg a 2. és a 3. ajánlási ponttal. Az előterjesztő képviselőjét kérem, hogy az 1. pontnál nevének és beosztásának megjelölése után jelezze, hogy egyetért-e az előterjesztő.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Dr. Nagy Sándor, Pénzügyminisztérium, főosztályvezető-helyettes. Igen.
ELNÖK: Átadom az elnöklést Répássy alelnök úrnak, mert az 1. pontnál szeretnék hozzászólni.
(Az elnöklést dr. Répássy Róbert, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót elnök úrnak.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Az észrevételem a 2. és 3. pontra vonatkozik. Adatvédelmi biztos úrral konzultáltam, és ő felhatalmazott, hogy az ő álláspontját ismertessem. Ő azzal a céllal egyetért, amely cél érdekében itt személyes adatot kezelnének, de részben az adatkört túl szélesnek tartja, másrészt a felhatalmazás kormányrendeletben való szabályozásával nem ért egyet. Én azt javaslom, hogy a bizottság ezt a három módosító indítványt ebben a formában ne támogassa, de lehetőség lesz arra, hogy kapcsolódó módosító indítvánnyal javítani lehessen rajta.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom az elnöklést elnök úrnak.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki ehhez a ponthoz hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e reagálni az általam elmondottakra.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor kérdezem, ki támogatja az első három pontban szereplő indítványt? (Szavazás.) Ilyen nincs.
Tehát a bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 4. pont következik.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
6. pont. Előterjesztő?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság támogatja.
7. pont. Előterjesztő?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Az előterjesztő egyetért vele. Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság támogatja.
A 31. pontban szereplő indítvány Kékesi Tibor indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Az előterjesztő nem ért egyet. Ki támogatja? (Szavazás.)
Senki. Egyharmadot sem kapott.
A 38. számú Avarkeszi Dezső és Bárándy Gergely indítványa. Kérdezem az előterjesztő képviselőjét.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem adom át az elnöklést. Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
Ez összefüggésben szerepelt a 225-229. és 256. indítvánnyal.
Az 54. számú javaslat következik.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem támogatja az előterjesztő. Ki támogatja. (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
55. pont.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
56.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság sem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 60. következik, együtt a 65. ponttal. Előterjesztő?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság sem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 61. pont összefüggésben a 62. ponttal, Herényi képviselő úr indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem támogatja az előterjesztő. És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság sem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 63. pont Pokorni Zoltán és mások indítványa. Nagyon sok összefüggése van.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): A kapcsolódókkal együtt nem.
ELNÖK: Köszönöm, igen. Ki támogatja? (Szavazás.) Hat igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 64-es pont következik.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 66. pont Pósán László és mások indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 67-es Mikola István és mások indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 107-es pont következik.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
Megkérdezem, hogy a miniszterelnökség fejezetnél van-e olyan, amit az előterjesztő támogat.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): A 128. és a 166.
ELNÖK: Elfogadható lenne-e az a megoldás, hogy a miniszterelnökségnél, annál a két indítványnál szavaznánk külön, amit az előterjesztő támogat és a többinél egyben? (Nincs ellenvetés.) Ezt elfogadta a bizottság, tehát a 128-ast támogatja az előterjesztő képviselője. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.)
A bizottság támogatja.
Valamint a 166-os indítványt támogatja-e a bizottság? (Szavazás.) Támogatta. És a többi indítványt a 169-es ajánlási pontig nem támogatta az előterjesztő. A bizottság? (Szavazás.)
Egyharmadot sem kapott, nem támogatta a bizottság.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium fejezet a 222-es pont Mikola István és mások indítványa, összefüggésben a 323-as ponttal.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 223. pont Varga Mihály és Halász János indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott. A 226-os pont?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott. A 227-es pont?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 228-as pont, Herényi Károly indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 230-as pontban Szabó Lajosék indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 231-es pontban Varga Mihály és Halász János.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 232-es pontban Mikola István és mások indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
Végül a 233-as pontban Szabó Lajos és Gegesy Ferenc indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja. A költségvetéshez érkezett indítványokat elbíráltuk. Van-e indítvány, amit valaki kér megszavaztatni? (Nincs jelentkező.)
Térjünk át a költségvetést megalapozó törvények indítványaira. Itt is megkaptuk a jogi főosztály feljegyzését, összesen kilenc pontról kell szavaznunk.
Az 1. pontban Orosz Sándor indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 2-es pontban Gegesy Ferenc indítványa, összefügg a 7-es, a 8-as és a 72-es pontokkal.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 3-as pontban Szabó Lajos és Gegesy Ferenc indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 4-es pontban Szabó Lajos és Gegesy Ferenc indítványa.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Az 5-ös pont?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 31-es pont?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 79-es pont?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 32-es pont?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 95-ös pont, ami összefügg a 96-ossal?
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja. Köszönöm szépen. A végére értünk. Van-e esetleg olyan indítvány, amiről bárki külön szavazást kér? (Nincs jelentkező.) Köszönöm a segítséget.
Ezzel napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. A jövő héten kedden, 28-án többek között meghallgatjuk az igazságügyi és rendészeti miniszter urat a Fidesz képviselőinek a kezdeményezésére. Nagy valószínűséggel hétfőn is kell bizottsági ülést tartanunk, a zárószavazások előkészítése céljából. Van-e valakinek még megjegyzése? (Nincs jelentkező.) Köszönöm az aktív részvételt, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 10 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP) |
Jegyzőkönyvvezetők: Bihariné Zsebők Erika és Lajtai Szilvia