AIB-20/2006.
(AIB-20/2006-2010.)
az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2006. november 28-án, kedden,10 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló T/1369. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása *
A módosító javaslatok megvitatása *
Képviselői vélemények, észrevételek *
Dr. Opóczky László válaszadása, reagálása *
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatása az OIT tagjaként az OIT elnökéhez 2006. október 26-án küldött levelével kapcsolatban, a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján *
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter tájékoztatója *
Dr. Petrétei József válaszadása *
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter válaszadása, reagálása *
Dr. Répássy Róbert ügyrendi javaslata *
Szavazás az ügyrendi javaslatról *
A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számú törvényjavaslat módosító és kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló T/1145. számú törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/1296. számú törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása *
Napirendi javaslat
1. A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló T/1369. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása első helyen kijelölt bizottságként
2. Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatása az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökéhez 2006. október 26-án küldött levelével kapcsolatban, a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján
3. A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számú törvényjavaslat módosító és kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása első helyen kijelölt bizottságként
4. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló T/1145. számú törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatai megvitatása
5. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/1296. számú törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatai megvitatása
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém megye)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gál Zoltán (MSZP) megérkezéséig Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz) távolléte idejére dr. Kerényi Jánosnak (Fidesz)
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ) megérkezéséig dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Meghívottak részéről
Hozzászóló(k)
Dr. Opóczky László (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kárpáti György (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Tordai Csaba (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Nagy Sándor (Pénzügyminisztérium)
Dr. Papp Imre (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és a megjelent vendégeket. A bizottság ülését megnyitom.
Szeretném ismertetni a helyettesítések rendjét: Frankné dr. Kovács Szilvia helyettesíti Gál Zoltánt, Csiha Judit helyettesíti Steiner Pált, Bárándy Gergely Simon Gábort, Csákabonyi Balázs Toller Lászlót és én pedig Fodor alelnök urat helyettesítem. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Az új változatban kiküldött meghívóban szereplő napirendi javaslat szerint teszek javaslatot a napirendre. Van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele? (Nem jelentkezik senki.) Nincsen. Kérem, hogy aki egyetért a javasolt napirenddel, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, elfogadtuk a napirendünket.
Szeretném jelezni, ahogy egyébként ez a napirendben is szerepel, hogy elkezdjük most sorban a napirendi pontok tárgyalását, és körülbelül 11 órakor kerül sor Petrétei miniszter úr meghallgatására.
A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló T/1369. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása
Első napirendi pontunk a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat, a módosító indítványok megvitatása. Nyolc pontból áll az ajánlás, amelynek tervezetét képviselőtársaim megkapták. Az 1. pontban dr. Hankó Faragó Miklós képviselő indítványa szerepel. Kérem az előterjesztő képviselőit, hogy nevük és beosztásuk megjelölésével jelezzék, hogy az előterjesztő egyetért-e a javaslattal.
A módosító javaslatok megvitatása
DR. OPÓCZKY LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Dr. Opóczky László vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Az 1. módosító indítvánnyal kapcsolatban én foglalnék állást az előterjesztő álláspontjáról, a többiről viszont kollegám, dr. Kárpáti György, a minisztériumba beosztott bíró, ha engedélyezi elnök úr és a bizottság.
ELNÖK: Igen, de először csak annyit kérünk, hogy egyetért-e az előterjesztő, vagy nem, és ha kérdés van, akkor kérjük a részletes indoklást.
DR. OPÓCZKY LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem ért egyet az előterjesztő a módosító indítvánnyal.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván hozzászólni? Csákabonyi Balázs képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Rövid indoklást kérek, elnök úr, hogy miért nem ért egyet az előterjesztő.
ELNÖK: Igen, tessék!
DR. OPÓCZKY LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm. A módosító javaslat arra irányul, hogy ki mediáljon büntetőügyekben. Az előterjesztés most azt tartalmazza, hogy az erre külön képesítéssel rendelkező pártfogók mediáljanak, összhangban a Be. január 1-jén hatályba lépő szabályával. A módosítás arra irányul, hogy ezentúl az erre a feladatra jelentkező ügyvédek is, a szakvizsgázott ügyvédek is mediálhassanak. Mint ismertettem, a Be., azaz az LI. törvény foglalkozott ezzel a kérdéssel, amit már az előkészítési szakaszban is nagyon nagy egyeztetés előzött meg az összes szakmai képviselettel és az ügyvédi kamarákkal. Hosszas megfontolás és a nemzetközi tapasztalatok értékelése alapján jutott oda a jogszabály-előkészítő, majd ezt követően a jogalkotó, hogy a pártfogói szolgálathoz telepítse ezt a feladatot. Ennek a következő okai voltak: egyrészt január 1-jétől a mediációt országosan egységesen indítani kell a szabályok szerint, sőt, az európai uniós elvárások szerint már március 22-től csúszásban vagyunk.
Ami felmerült, az az, hogy állami szerv lássa el ezt a feladatot, vagy civil szervezet. Igazából a nemzetközi tapasztalatok szerint - és itt húzódik a határ a feladat ellátása során - nem az az elhatároló elem sehol sem, ahol büntetőmediáció van a világon, hogy ügyvédek vagy nem ügyvédek látják el, hanem hogy állami feladat vagy nem állami feladat. Ha nem állami feladat, akkor civil szervezetek látják el. Abban egységes mind az európai, mind az Európán kívüli, mediációt folytató államok összessége, hogy a mediáció egy külön szakma, ezt tanulni kell, valamilyen külön képesítéssel kell rendelkezni ehhez. Egyébként tartalmaz is az előterjesztés a felhatalmazásra vonatkozó rendelkezést, és előkészítés alatt áll a képesítési követelményeket meghatározó IRM-rendelet. Tehát a határvonal ez.
Nyilván, a mediáció lefolytatásához elengedhetetlen, hogy valamilyen jogi tudás meglegyen a mediátornál, de nem ez a leglényegesebb a feladat ellátása során. A mediáció nem konkurál a büntetőeljárással, nem egyfajta egyezség, amihez nyilván nagyon fontos egyfajta ügyvédi szakmai tapasztalat és tudás. A mediáció egy olyan különleges eljárásforma, amelyben természetesen a mediátornak abban kell jól végeznie a munkáját, hogy kipuhatolja, melyek azok a körülmények, amelyek az áldozatnak sérelmet okoztak, illetve mik azok a lehetőségek - akár kártérítés, akár egyéb jóvátétel -, amelyek viszont alkalmasak ahhoz, hogy megakadályozzák egy esetleges újabb bűncselekmény elkövetését. Tehát elsősorban ehhez kell szakmai tudás, tapasztalat és irányítás az eljárás során, hogy melyek azok a pontok, amelyek egyéb jóvátételi elemként is számításba jöhetnek. Itt nyilván a pártfogói tapasztalat nagyon jó, és itt kifejezetten ezzel is foglalkoznak, hogy melyek azok az integrációs, illetve egyéb megoldások, amelyek bűnüldözési szempontból, vagy egy esetleges visszaesés megelőzése szempontjából jók lehetnek. Hiszen egyértelmű a törvényből, hogy nemcsak a kártérítés lehet jóvátétel, egyéb típusú jóvátételek is előtérbe kerülhetnek.
Miután azt tapasztaltuk, hogy Magyarországon nincs olyan civil szervezet, amelyik országosan, egységesen, azonnal el tudná látni a feladatot, egy olyan szervezetet kellett keresnünk az állami szervek részéről, amely intakt, független a klasszikus szereplőktől - az ügyészségtől és a bíróságtól -, de mégis a szükséges szakmai kapcsolódási pontok megvannak. Tehát ilyen szempontból is gondoltunk már a pártfogói szolgálatra. A következő, ami miatt nagyon hasznos, hogy ők lássák el ezt a feladatot, mert az egy ügyészi, bírói döntés, hogy egyáltalán mediációra utalható-e az ügy. Nagyon sok esetben pártfogó felügyelői vélemény fogja megelőzni, amit szintén a pártfogók tudnak ellátni.
A mediációs megállapodás nagyon sok esetben azzal fog járni, hogy a mediációs eljárás során még nem lehet teljes mértékben végrehajtani a megállapodásban foglaltakat. Tegyük fel, a kártérítést több részletben kell fizetni, vagy egyéb jóvátételi megállapodási pontokat időben a hat hónapot túlhaladóan kell végrehajtani. Nyilván, ez adott esetben vádemelés elhalasztásával jár, és ekkor, aki ezt ellenőrizni fogja, az a pártfogó felügyelet keretében maga a Pártfogó Felügyelői Szolgálat.
Ilyen szakmai megfontolásokból jutottunk erre a gondolatra. Nyilván a törvény rendezi a szükséges összeférhetetlenségi dolgokat. A Pártfogó Felügyelői Szolgálaton belül ez egy önálló szervezeti egység lesz, külön specialisták lesznek, akik ezzel a területtel fognak foglalkozni. Azt is előírja a törvény, hogy akár bármelyik oldalon, három éven belül a pártfogó bármelyik ügyében eljár, abban az ügyben ő mediátor nem lehet, illetve azonkívül, hogy mediációt megalapozó pártfogó felügyelői véleményt készít, illetve közreműködik az ellenőrzésben utóbb, azonkívül más pártfogói feladatot nem láthat el.
Ilyen megfontolásokból más államok is választották ezt a megoldást. Most kettő államra utalok, az egyik Csehország, itt 2001-től működik, és nagyon jól végzi feladatát a cseh pártfogói és mediációs szolgálat, és ugyanezt a megoldást választotta Ausztria már jóval régebben, a Neustart Egyesület, amely civil szervezet, és az ottani igazságügyi minisztériummal szerződve, az állami költségvetésből forrásokhoz jutva szintén végzi a pártfogói és a mediációs teendőket; tehát más országok is erre a gondolatra jutottak. Ahol meg nem a pártfogók, vagy azon belül külön szervezeti egység végzi, de állami szerv, furcsa módon vannak olyan államok, ahol a rendőrség munkatársai mediálnak; ilyen például Norvégia. Az összes többi országban, ahol nem állami szerv látja el a mediációt, ott mindenhol, hasonlóan az osztrák példához - és ennyiben hasonlatos ez is -, civil szervezetek látják el a feladatot.
Még egyszer arra utalnék, hogy ez egy külön szakma, külön szakmai képesítést kell megszerezni. Nem elsősorban a jogászi tudásra van szükség, bár nyilván arra is, de elsősorban mediációs szakmai tapasztalatokra és tudásra van szükség, amit meg kell fejelni valamiféle jogi tudással, de elsődlegesen mégis az előbbire helyezném a hangsúlyt. A megfontolásokból már a Be. kapcsán ez eldőlt, és bízom benne, ez nem is fog megváltozni e törvény tárgyalása kapcsán sem, annál is inkább, mert ennek a javaslatnak az el nem fogadása nagymértékben veszélyeztetné a törvény január 1-jei hatályba lépését.
Nyilván nagyon-nagyon át kellene gondolni egy vegyes rendszer működtetését, mert az a megoldási javaslat egy vegyes rendszerű működést hozna, ha részben állami alkalmazottak mediálnának, részben ügyvédek. Ezt a kettőt nagyon össze kellene fésülni, rengeteg elvarratlan szálra hívnám most fel a figyelmet. Mivel ez állami feladatellátás, ezért úgymond nincs díj kifizetni a mediációs eljárás díját, ezt rendezni kellene, valamint azt is, hogyan történne az ügyek elosztása és a többi. Rengeteg-rengeteg megoldatlan probléma merül fel ennek elfogadása esetén, ami miatt szerintem ezt január 1-jéig ezt képtelenség lenne megoldani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság ülésén megjelent Hankó Faragó Miklós képviselőtársunk, aki nem tagja bizottságunknak, de jelezte, hogy szólni kívánna. Megkérdezem a bizottságot, egyetért-e a bizottság azzal, hogy szót adjak Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak. Kérem szavazni! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Megadom a szót először Hankó Faragó képviselő úrnak.
Képviselői vélemények, észrevételek
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az idő szűkösségére való tekintettel megpróbálom csak a nagyon lényeges elemeket kiemelni azok közül, amelyeket a módosító javaslatom oldalán szeretnék fölsorakoztatni. Úgy gondolom, hogy nekem, amikor a módosító javaslatom mellett érvelek, nem kell cáfolnom az imént elhangzottak nagy részét, azt ki kell egészítenem, és néhány dologban esetlegesen van vita közöttünk.
Egyrészt szeretném érdemben azzal kezdeni a mondanivalómat, hogy a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenysége iránti mérhetetlen tisztelettel adózom, hihetetlenül fontos az, amit végeznek, pótolhatatlan munka, amit a büntetőeljárásban csinálnak. Az elmúlt évek bűnügyi statisztikái és egyebek egyértelműen alátámasztják, hogy egy nagyon fontos és nagyon jó intézményről van szó. De úgy gondolom, amikor a büntetőmediálásról beszélünk, akkor nem feltétlenül kizárólag ez az egyetlen intézmény az, amelynek eszünkbe kell jutnia.
Egyrészt gondoljunk abba bele, hogy a büntetőeljárásnak egy szeletéről van szó, hiszen ezzel nem szűnik meg az eljárás, egy hathónapos időtartamra történő felfüggesztés az, amit a törvény ebben az esetben rögzít. A büntetőeljárásnak egy speciális típusa folytatódik a mediálással, amely egy kontradiktórius eljárás lesz. A két fél, a sértett és az elkövető nagy valószínűséggel saját jogi képviselőik segítségével, önként vállalt módon megpróbálnak megegyezni egymással. Ebben a megegyezési folyamatban a törvény maga is rögzíti azokat a lényeges elemeket, amelyeket az eljárásnak tartalmaznia kell. A felek értesítésétől kezdve a megállapodás megkötéséig egyfajta rendnek kell végigfutnia az eljárásnak ezen a szeletén, és nagyon fontosnak tartom azt, mi is hangsúlyozzuk itt, hogy a mediálás valóban egy speciális szakterület.
Mediálni önmagában véve, lehet, hogy van valakinek hozzá tehetsége, de tanulni kell, egy önálló szakmát kell tanulni, és a mediálás megfelelő szinten történő végzéséhez sok mindenre szükség lehet. A legkülönfélébb képességre és tanult felkészültségre egyaránt szükség van, de én azt gondolom, hogy egy kicsit lehet élni azzal a hasonlattal, mint a vízilabdánál, hogy jó labdakészség, kézügyesség, csapatszellem, együttműködés egyformán fontos, de azért úszni tudni kell, ez olyan alapvető dolog, amely nélkül nem nagyon jöhet szóba semmi. Én azt gondolom, hogy a jogi ismeretekre ebben a tekintetben nagyon nagy szükség van.
Abban a megszólalásban, amit az imént hallhattunk a tárca képviselőjétől, egy kicsit olyan érzésem van, minthogyha az ügyvédek iránti bizalmatlanság is szólna belőle, hiszen állami feladatra vonatkozóan már kevésbé gondolják alkalmasnak az ügyvédeket, akik hivatalos személyek a büntetőeljárásban, és nagyon fontos állami feladatot töltenek be, hiszen a kötelező védelem ugyanolyan állami feladat, mint a pártfogói tevékenység az eljárás bármely más szakaszában.
Tehát én úgy gondolom, ha azt az érvet hozzuk föl, hogy állami feladat megvalósításáról van szó, akkor nem gyengítjük az ügyvédi mediálás melletti érvelést, hanem inkább erősítjük. Az ügyvédek amellett, hogy egyébként egyetlenegy ügyvéd sem tud magától alaposan egy mediálási tevékenységet végezni, de ha arra alkalmasnak tartjuk őket, hogy a két oldal bármelyikét, akár az ügyfél jelenléte nélkül is képviseljék, hiszen van olyan módosító javaslat - Dávid Ibolya képviselő asszonyé -, aki a sértett távollétében való mediálást is lehetővé teszi, ott még inkább előkerül az, hogy jogi képviseletre van szükség a mediálásnál, még inkább az válik valószínűvé, hogy a mediálást ügyvéd fogja végezni. Ha arra méltónak vagy alkalmasnak tartjuk őket, akkor egyébként úgy gondolom, hogy ennek az egész tevékenységnek az irányítására is alkalmasak. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a kontradiktórius eljárás része a büntetőeljárásnak, amely végén megállapodást kell kötni, írásban rögzíteni kell nagyon sok feltételt. Az ügyvéd hivatásánál fogva ilyen típusú megállapodásokat szerkeszt az élet más területén, hogy erre ne lenne megint csak alkalmas, ez számomra kétséges.
Rendelkezem azzal a felhatalmazással a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke részéről, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara maximálisan támogatja a módosító javaslatot, és a Magyar Ügyvédi Kamara kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben az Országgyűlés ezt a javaslatot támogatja, akkor egy ügyvédi kamara által összeállított névjegyzékről lehetne az Igazságügyi Hivatalnak választania. Tehát egy kettős névjegyzék jönne szóba, és a feddhetetlenségre, a megfelelő összeférhetetlenségi szabályok alkalmazására vonatkozóan a kamara kötelezettséget vállal.
Az intézményt én rendkívül fontosnak tartom, sajnálom, hogy már egy kicsit késésben vagyunk a bevezetésével kapcsolatban, de bízom benne, hogy ha esetleg e módosítás elfogadásával kisebb átalakításra szükség lenne, erre is van megoldás, mert én egyébként nem gondolom, hogy akár a díjazásra vagy egyebekre ne lehetne gyors megoldást találni, hiszen például a kirendelt védői díjazás szabályait minden további nélkül lehetne alkalmazni és a többi, és a többi. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben, ha alternatív, illetve párhuzamos megoldásként pártfogói és ügyvédi mediálás jöhetne létre, akkor az a pozitív helyzet is előállhatna, hogy X hónap vagy év elteltével a gyakorlati tapasztalatok alapján egy utólagos hatásvizsgálattal lehetne változtatni esetleg, hogyha bármelyik irányban a megoldás nem mutatkozna jónak. Tehát én maximálisan támogatom a törvényjavaslatot, és úgy gondolom, megvalósítható az, amit szeretnék, és indokolt is lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács képviselő úr, utána Csákabonyi képviselő úr, majd alelnök úr.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elmúlt 16-20 esztendő nagyjából arról szólt, hogy mind a polgári jog, mind a büntetőjog területén új és új intézmények is alakultak, jöttek részre. Ezek egy része képes volt illeszkedni a jogrendszerbe, és érdemes lenne egyszer végiggondolni, hogy melyek azok, amelyek változatlanul testidegenek maradtak. Elsősorban azok maradnak testidegenek, amelyek a rendszeren belül eleve úgy jelennek meg, hogy mindenképpen azt keresgélik, azt keresik, miként lehetne az egyébként működő és fennálló rendszeren kívüli megoldásokat keresni és találni. Miközben én az alapkérdéssel nem kívánnék külön foglalkozni, a magam részéről a módosító javaslat támogatása mellett kívánnék szólni.
Nagyon határozottan az az álláspontom, hogy az nehezen elképzelhető, hogy akár szakmailag jobb legyen, akár, amire itt volt bizonyos utalás, netán olcsóbb legyen - mert úgy látom, ezek is szempontok -, vagy akár olyan szempontok kerüljenek előtérbe, amelyek valamiféle pártatlanságot inkább tudnának garantálni, hogy mindezek ellene szólnának a módosítóban lévő javaslatnak. Ezeket az érveket, meg kell mondanom, nemcsak hogy nem tartom meggyőzőnek, hanem kifejezetten a jövőbeni működéssel szembenállónak látom. A helyzet ugyanis az, hogy ha nem tekintjük valamiféle testidegen szervezetnek éppenséggel a Magyar Ügyvédi Kamarát - és ezt azért talán még nem lehet kimondani -, ebben az esetben olyan adott helyzet van, ahol a rendszeren belül működő, erre egyébként specifikusan is alkalmas olyanfajta lehetőségek vannak, amelyek kizárása csak akkor lehet indokolt, hogyha erre valami olyan egészen elképesztően súlyos indok merülne fel, ami eddig egyáltalán nem merült föl.
Nyomatékkal szeretnék arra is utalni, tisztelt bizottság, ha az elkövetkezendő időkben ez a rendszer működni kezd és működni fog, ott az alapvető feladatok, és a feladatoknak az a része, amely már a konkrét megállapodásokat és a konkrét lehetőségeket fogja meghatározni, mindenképpen ügyvédi segítséget fog igényelni az elkövetkezendő időben. Nehezen tudom elképzelni, hogy átképzésekkel lehessen megoldani az ehhez szükséges szakmai feladatok ellátását azokkal, akikre gondolnak. Tehát én azt gondolom, hogy érdemes lenne átgondolni, és érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon a módosító javaslattal nem lenne-e kedvezőbb valóban ez a javaslat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csákabonyi képviselő úr.
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Figyelmesen végighallgatva a kormány képviselőjének ellenérveit, én úgy éreztem, a legnyomósabb ellenérv az volt, hogy január 1-jével a törvénynek hatályba kellene lépnie. Egy kapcsolódó módosító indítvánnyal ez korrigálható volna, mégpedig akként, hogy a 3. § (1) bekezdés 2. fordulatában szereplő Igazságügyi Hivatalnál történő hatályba léptetés, tehát az ügyvédek által történő közvetítői tevékenység hatályba lépése később történne meg, egy esetleg egyeztetett időpontban. Azt hiszem, a módosító javaslat előterjesztője ezt a kapcsolódó módosító javaslatot, támogatás esetén be is nyújtja.
Még egyetlenegy dolog: az élettapasztalattal, jogi tapasztalattal és büntetőjogi ismeretekkel rendelkező magyar ügyvédi kart a majdan megszerzendő szakmai tudás miatt semmiképpen nem zárnám ki ebből a nagyon komoly lehetőségből. Arról nem is beszélve, hogy a pártfogó felügyelet egyébként is eléggé leterhelt, ugyanakkor Magyarországon ma 10 ezer ügyvéd van, akik közül a legjelesebbek is szívesen vállalnának ilyen feladatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Hankó Faragó Miklós képviselő úr módosító indítványához két megjegyzést szeretnék tenni, két irányba szeretném az őáltala megnyitott gondolatot folytatni. Hankó Faragó Miklós azt veti föl teljes joggal, hogy ügyvédek, jogi szakvizsgát tett ügyvédek miért nem vehetnek részt ebben a közvetítői tevékenységben. Felhívnám a figyelmüket a 4. pontban Lukács Tamás által megfogalmazott módosító indítványra, amely ezt a gondolatot kifejezetten folytatja, és ebben a pontban ő azt javasolja, nem egyszerűen csak részt vehetnek a közvetítői tevékenységben, hanem hogy a közvetítői megállapodással egyenértékű legyen az az okirat, amely ügyvéd által ellenjegyzett, vagy közjegyzői okirat.
Magyarul, hogyha azt gondoljuk, hogy az ügyvédek ebben a tevékenységben felkészültségük, ismereteik folytán és hatáskörük vagy az ügyvédi törvény alapján részt tudnak venni a közvetítői tevékenységben, akkor nem világos, hogy miért nem lépünk eggyel tovább, hiszen az ügyvédek akár szerkeszthetnek is ilyen okiratot, amelyben a kisebb súlyú bűncselekményekben, a reparációban meg tud egyezni a sértett az elkövetővel. Ugyanez egyébként a közjegyző esetén is igaz, mert a közjegyző egy félig állami, de elsősorban állami szerv, és ez előtt az állami hatóság előtt is lehet egy ilyen okiratot szerkeszteni, pontosabban előttük is lehet kötni ilyen megállapodást. Felhívnám arra is a figyelmet, hogy ha elfogadjuk azt a gondolatot, hogy az ügyvédeknek helyük van a közvetítői tevékenységben, akkor magától értetődik, hogy az ügyvéd a saját okiratszerkesztési lehetőségeivel élve is tudna ilyen okiratot szerkeszteni. Ezért majd javaslom, hogy aki az 1. pontot támogatja, az fontolja meg a 4. pont támogatását is.
Az 1. ponthoz visszatérve, Hankó Faragó Miklós módosító javaslatával kapcsolatban annyit azért szeretnék elmondani, ha bizottságunk és a parlament elfogadná azt, hogy a névjegyzékben szereplő ügyvédek is végezhessenek közvetítői tevékenységet, pontosabban ők végezzék bizonyos esetekben, akkor azért szerintem szabályozni kellene az összeférhetetlenség kérdését. Tehát például, ha a felek valamelyike korábban ügyfele volt, akkor vajon végezhet-e ilyen közvetítői tevékenységet és a többi, és a többi. Lehet, hogy igen, tehát, ha okiratot szerkeszthet, ha a 4. pontban foglalt Lukács Tamás-féle javaslatot valaki elfogadja, hogy akár egy ügyvéd által szerkesztett okirat is kiváltja ezt a hatást, akkor nem kell kizárni azt, hogy ügyfeleik voltak korábban. De a lényeg az, hogy szerintem összeférhetetlenségi problémákat vet fel Hankó Faragó Miklós javaslata.
Ezenkívül szerintem felveti azt a kérdést is, hogy mely esetben fogja pártfogó felügyelő a közvetítést végezni, és mely esetben fogja más végezni, tehát egy kis belső hatásköri megosztást is indokolt lenne készíteni. Vagy teljesen egyenértékűnek tekintjük-e például a szakvizsgázott ügyvédet, mondjuk a nem jogvégzett pártfogóval? Egyenértékű-e az, hogy ha az egyik, vagy a másik folytatja le a közvetítői eljárást? Hankó Faragó Miklós javaslatából számomra az derül ki, hogy ezt nem tekinti problémának, de én azért azt problémának tekintem, hogy mely esetben, melyik közvetítői típus fogja lefolytatni az eljárást, és ezt nem látom rendezve, egy ilyen egyszerű, egymondatos módosító indítvány ezt a problémát nem rendezi. Ettől függetlenül egyébként támogatom Hankó Faragó Miklós javaslatát, de szerintem az ő javaslata újabb kérdéseket vet fel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Hajdu Attila képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. HAJDU ATTILA (MSZP): Az eddig ismertekből én is azt mondanám, hogy támogatom Hankó Faragó Miklós javaslatát, de nagyon érdekes ez a vita, mert vagy az állam, vagy a hivatal felől közelítjük, a hivatal a biztosítéka annak, hogy majd megszületik egy megállapodás. De most beszéljünk arról, hogy az ügyvéd végzettsége, gyakorlata, vagy a pártfogó végzettsége, gyakorlata legyen-e. Lukács Tamás javaslata az, hogy a megállapodás legyen az az eredmény, ami a büntetőeljárásban releváns következtetéseket von maga után. Az eljárásról nem sokat beszéltünk, hogy magának az eljárásnak van-e a feltételezett eredményben valamilyen szerepe. Vagy egyszerűen ragadjuk ki, hogy legyen egy eredmény, egy megállapodás, ami részben anyagi reparációt jelent - bár főosztályvezető-helyettes úr mondta, hogy más is elképzelhető, de tudjuk, hogy kézenfekvő az előbbi -, hogy ezt az egész problémát ragadjuk-e meg úgy, hogy a feltételezett eredmény egy megállapodás, és a szereplők a hivatal, az állam minősége tulajdonképpen másodlagossá válik.
Én mégis amellett voksolnék, hogy az eljárásnak van ebben a kérdésben szerepe, hiszen hogyha ez a megállapodás létrejönne önmagától, akkor nem lenne probléma, mert ma is létrejönne, a múltban is létrejött volna a büntetőeljárások kísérőjeként, de ritkán jön létre, és a sértettek reparációja nem történik meg. Azt gondolom, az eljárás fontos, tehát a mediáció nagyon fontos, az eljárás nagyon fontos, fontos az, hogy a büntetőeljárás során, vagy a felfüggesztés időszaka alatt a felek tárgyalásban legyenek, és ezt a tárgyalást segítsék a szakértők.
Főosztályvezető-helyettes úr álláspontja engem abban győzött meg, hogyha ma mediátort keresünk Magyarországon, akkor kézenfekvő, hogy csak az ügyvédek között kereshetünk, hiszen az ügyvédi gyakorlatban nagyon sok mediátori tevékenységet végzünk most is. És bár tanítják ezt a képességet iskolákban, de más mediációs szakmában azért én tapasztaltam, hogy az a gyakorlat, amit az ember ügyvédként eltölt, ügyfelekkel folytatott tárgyaláson, és egy kicsit humorosan szoktunk utalni arra, hogy vannak ügyvédek, akik csak perből képesek megélni, de vannak ügyvédek, akik a megállapodásra törekednek, és különböző megállapodásokat kötnek. Az ügyfelekkel bonyolult és hosszan tartó tárgyalásokat folytatva azt a meggyőződésüket követik, hogy a megállapodás mindig célravezetőbb, és az ügyfél szempontjából mindig kielégítőbb. Ezért én nagyon támogatom ezt a javaslatot, mert magát az eljárást fontosnak tartom. Fontosnak tartom, hogy megállapodás szülessék az eljárásban, de nem tartom annyira fontosnak, hogy a hivatal vagy az állam hatásköre bővüljön ezen intézmény kapcsán. Úgy gondolom, hogy a létező ügyvédi kar ezt a feladatot képes ellátni.
Azokkal a felvetésekkel egyetértek, amelyeket említettek, az összeférhetetlenségi szabályok, a díjazás megállapítása, a névjegyzék, ezek fontosak, de úgy gondolom, akkor tud ez eredményesen meggyökerezni a magyar jogban és a joggyakorlatban, hogyha az eljárás szerepét látjuk, ha az eljárás eredményeképpen az eljárásban való részvételnek is van hatása a felekre, és ha ez eredménnyel zárul. Ennek az eredménynek a törvényjavaslatban megfogalmazott következményei vannak a büntethetőségre. Azt gondolom, hogyha ez a jogintézmény Magyarországon meggyökerezik, erre csak akkor képes, ha valóban az ügyvédi karnak ebben szerepe van, és nem egy hivatali, vagy állami szolgáltatás eredményeképpen indulnak majd eljárások és születnek megállapodások. Én ismételten támogatom a javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr ismételten szót kért.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Bocsánatot kérek, hogy még egyszer szót kérek, de igazából Hankó Faragó Miklóstól szerettem volna megkérdezni a módosító indítvány kapcsán egy dolgot. Mit jelent az, hogy az ügyvéd folytatja le a közvetítést? Ez azt jelenti, hogy az ügyvéd a saját ügyvédi irodájában folytatja le? Mert ez nincs benne a szövegben, de kíváncsi vagyok, hogy ennek mi a következménye. Az ügyvéd bemegy az Igazságügyi Hivatalba, ott az infrastruktúra rendelkezésére áll, és ott lefolytatja a közvetítői tevékenységet? Ez nem világos számomra. Lehet, hogy ez részletkérdésnek tűnik, de hogyha az ügyvéd folytatja le, akkor valószínűleg az ügyvédi hivatás szabályai szerint a saját irodájában, a kamarai szabályok szerint kell ezt az eljárást lefolytatnia. Érdekes helyzetet teremt, mert van egy olyan eljárás, amit a törvény tételesen, részletesen szabályoz, hogy a pártfogó hogyan folytatja le ezt a megbeszélést, hogyan hozza össze a megállapodást, és van egy olyan eljárás, amit nem tudunk, hogyan folyik le, az ügyvéd a saját hivatali helyiségében folytatja le. Így gondolta a képviselő úr, hogy a saját irodájában folytatja le? Az ügyvéd saját maga által ellenjegyzett magánokirat pontosan ugyanazt az eredményt éri el, mint hogyha egy névjegyzékben szereplő ügyvéd folytatta volna le a közvetítői eljárást. Azt azért ismerje el Hankó Faragó Miklós, hogy módosító javaslatának elfogadása számos kérdést nyit ki, amit törvényi szinten rendezni kell.
ELNÖK: Hankó Faragó képviselő úr.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Azért mindenképpen szeretnék elnézést kérni, mert ez a módosító javaslat szakmailag nem egy cizellált javaslat, ezt készséggel elismerem. Azt is készséggel elismerem, hogy megnyit bizonyos vitalehetőséget. Bevallom őszintén, mindannyian tudjuk, hogy az általános vita a tegnapi este folyamán zajlott le, és a vita lezárásáig kellett a módosító javaslatot benyújtani, ezért nekem nem volt alkalmam arra, hogy végigjárjam a felvetett probléma összes vetületét. Arra gondoltam, hogyha a tisztelt alkotmányügyi bizottság, mint a szakmailag kompetens bizottság el tudná fogadni elviekben ennek a javaslatnak a támogatását, akkor természetesen a szakmai segítséget a minisztérium hozzáértő apparátusa egészen biztosan meg fogja tudni adni. Például, nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül a törvényben kell szabályozni, hogy hol legyen helyileg a mediálás, de ha az Igazságügyi Hivatal, az anyaintézmény, amely ezt a mediálást hivatalból szervezi, és mondjuk, kiszignálja az adott mediátorra, a pártfogó felügyelőre, akkor nyilvánvalóan az ott rendelkezésre álló helyiséget ugyanúgy használhatná az ügyvédmediátor, mint a pártfogó mediátor. Ezt kevéssé fontos kérdésnek tartom, de kétségtelen, abban igaza van Répássy képviselő úrnak, hogy vet fel tisztáznivalókat a javaslatom. Ennek a kidolgozása, pontosítása, a Csákabonyi képviselő úr által felvetett módon lehetséges volna, hogy az időbeli hatályba léptetése valamilyen módon csúsztatva legyen, mondjuk 3 vagy 6 hónappal. Sokféle kompromisszumot el tudok képzelni, ha az alapkérdésben meg tudunk egyezni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Turi-Kovács képviselő úrnak egy mondatra megadom a szót, szeretném kérdezni, hogy kíván-e még valaki részt venni a vitában. (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nem. Turi-Kovács képviselő úr az utolsó hozzászóló.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a megértést. Csak azt akartam mondani, hogy én mediálok, te mediálsz, ő meg meditál. Itt lenne az ideje, hogy villámgyorsan valami olyan szóval próbáljuk helyettesíteni mindezt, amely a köztudatba úgy mehet át, hogy az elfogadott is legyen. Mert jön a mediátor, jönnek a nem tudom mik, és azt gondolom, nagyon helyes lenne, hogyha átgondolnánk. (Közbeszólások: Benne van a címében, hogy közvetítő.) Igen, világos, de akkor úgy gondolom, hogy innentől kezdődően egyértelművé kellene tenni, hogy miről beszélünk, és ettől kezdődően gondolom, a köztudatban is így kellene megjelennie.
ELNÖK: Képviselő úr minden kívánsága így teljesüljön! Már a törvényjavaslat címében is benne van, hogy közvetítői tevékenységről van szó.
Megkérem az előterjesztő képviselőjét, hogy ha lehet, röviden reagáljon a vitában elhangzottakra.
Dr. Opóczky László válaszadása, reagálása
DR. OPÓCZKY LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Még egyszer - a magam szempontjából - óva intenék mindenkit attól, hogy vegyes rendszert vezessen be Magyarország, mert a vegyes rendszernél egyszerűen nincsen rosszabb. Ha részben állami, részben ügyvédi a feladatellátás, és ezt a kettőt akarjuk összeboronálni, ez nemcsak hogy néhány kérdést megnyit - és ezekbe most nem megyek bele az idő rövidsége miatt -, de szinte megoldhatatlan szerintem. (Hangos beszélgetés, zaj az ülésteremben.)
ELNÖK: Elnézést kérek, egy pici figyelmet szeretnék kérni, már csak a jegyzőkönyvvezető kedvéért is, hogy hallja a hozzászólást. Köszönöm szépen.
DR. OPÓCZKY LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Amikor annak idején azon tépelődtünk, amikor azon kezdtünk el gondolkodni, hogy ki legyen a mediátor, és szétnéztünk a világban, ahol mediáció zajlik, elfogadtuk azokat a szakmai érveket, éppen abból a megfontolásból, hogy ez a büntetőeljárásban, a felfüggesztés mellett közbeiktatott külön eljárás, amely a tevékeny megbánást megalapozó megállapodást célozza elérni, hogy zárjuk ki az eljárás klasszikus szereplőit. Ezért nem választotta Magyarország azt, hogy a mediátor a nyomozóhatósághoz kötődjön, vagy az ügyész legyen a mediátor, vagy akár a bíró, esetleg az ügyvéd legyen a mediátor. A klasszikus szereplőket mindenhol kizárják a mediációból, éppen azért, mert hatása lesz a büntetőeljárás későbbi folyamán.
Egy tevékeny megbánást megalapozhatja a megállapodás, és az vagy büntetőfelelősséget megszüntető ok, vagy büntetést enyhítő körülmény lesz. Ezért nem merült fel ez a lehetőség abban a szakaszban sem, és akkoriban a Magyar Ügyvédi Kamara is ugyanezt az álláspontot fejtette ki, de ugyanezt az álláspontot fejtette ki az Országos Mediációs Egyesület is.
Arra a gondolatra, hogy csak az ügyvédek között kereshetünk mediátort, felhívnám a figyelmet, hogy sok más területen zajlik ma is Magyarországon mediáció: munkajogi, oktatási, családjogi, egészségügyi mediáció és a többi. Korántsem csak az ügyvédek mediálnak. Ha itt lehetne most helyettem az Országos Mediációs Egyesület elnöke, hosszan ecsetelné, hogy milyen szakma ez valójában, és Magyarországnak afelé kellene elmennie, hogy mind a képzésben, akkreditált képzésben, mind az egyes mediációs területek alapszabályának összefésülésében milyen további feladatai vannak az országnak, de nyilván nem fogadná el azt az érvet, hogy csak az ügyvédek között kereshetünk mediátort.
Azt mondom, hogy ha tetszik ez a módosító javaslat, akkor abban kellene inkább dönteni, hogy akkor kvázi csak az ügyvédek mediálhassanak, és akkor felejtsük el a Pártfogó Felügyelői Szolgálatot, vagy pedig a már elmondott érvek alapján, hasonlóan a Be.-hez, döntsünk úgy, hogy állami feladat lesz, azon belül pedig a pártfogói szolgálat külön szervezeti egysége lesz a mediációs szolgálat. Ezt el kell dönteni, de a kettő vegyítése beláthatatlan következményeket fog okozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sajnos ezt a kérdést e módosító kapcsán nem tudjuk eldönteni, mert nem arra vonatkozik a módosító indítvány. A határozathozatal következik, de előtte szeretném jelezni, hogy Kontrát Károly képviselő urat Kerényi János képviselő úr helyettesíti.
Megkérdezem, hogy ki az, aki ajánlás 1. pontjában szereplő módosítást támogatja? (Szavazás.) Tizenhét igen.
A bizottság támogatja.
Kerényi képviselő úr, azt szeretném kérni, az a szokás nálunk, hogy aki helyettesít, az táblával jelzi, és nem a megadás jelével. Köszönöm szépen.
Rátérünk a 2. ajánlási pontra, Dávid Ibolya képviselő asszony indítványára. Kérdezem az előterjesztőket, hogy egyetértenek-e vele.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? Megadom a szót alelnök úrnak.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Ez a javaslat logikusnak tűnik, és a sértett érdekében állónak is tűnik, hogy távollétében is lefolytatható legyen a mediáció. Indoklást szeretnék kérni, hogy miért nem támogatják.
ELNÖK: Tessék, megadom a szót.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A közvetítői eljárás egyik alapelve a bizonyos fokú személyes részvétel, bizonyos fokú közvetlen kapcsolat a mediációban részt vevő felek között. Abban az esetben, hogyha a sértett távollétében le lehetne folytatni az eljárást, akkor sérülne például az az alapelv, hogy a mediálási eljárásban részt vevő felek egyenrangúak. Akkor meg kellene adni a lehetőséget a terhelt részére is, hogy az ő távollétében is le lehessen folytatni adott esetben a mediációt. Innentől kezdve ez már nem közvetítői eljárásként funkcionálna, hanem egyfajta jogi képviselők, vagy ügyvédek közötti egyezkedés lenne.
Egyébként a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a sértettet és a terheltet egymás távollétében hallgassa meg a pártfogó, tehát nem szükségszerű, hogy minden megegyezésen, minden megbeszélésen jelen legyenek, csak azt írja elő a törvényjavaslat, hogy amikor a megállapodás megköttetik, és aláírásra kerül, akkor kell személyesen együtt megjelenni. Mi úgy gondoljuk, hogy sérülnének a mediálás alapelvei ezen javaslat elfogadása esetén.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Én is csak azt akartam mondani, hogy abban azért alapvetően egyetértünk, hogy nem a sértettnek kell tevékeny megbánást mutatnia, hanem az elkövetőnek. Mondjuk, lehet, hogy egyenrangúak a felek, de igazából ez nem a sértett oldalán jelentkezik enyhítő körülményként, pontosabban a tevékeny megbánás az elkövető érdeke, az ő érdeke, hogy egy ilyen mediáció történjen. Tehát az, hogy őt személyes megjelenésre kötelezné a törvény, ezt nem látom problémának, azt viszont valóban problémának látom, hogyha a sértett nem szívesen találkozna azzal, aki neki kárt okozott, akár személyi sérülést okozott, mert szerintem ez megérthető szempont.
ELNÖK: Frankné Kovács Szilvia.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Ehhez kapcsolódóan szeretném azt elmondani, én úgy gondolom, a tevékeny megbánás két fél közötti személyes kapcsolatot eleve feltételez, mert nem a megbízott ügyvédnek, mint meghatalmazottnak kell éreznie és elfogadnia a megbánást, hanem a sértettnek. Abban a tekintetben, amit Répássy alelnök úr mondott, mindenféleképpen akkor jöhet csak létre a közvetítői eljárás, ha mindkét fél nyitott erre, és ezt kívánja. Úgy gondolom, az eljárásnak eleve ez a lényege. Amennyiben a sértett nem akar találkozni a terhelttel, akkor nem fog létrejönni a közvetítői eljárás, ott nincs esély a közvetítői eljárás lefolytatására. Tehát én, mondjuk, nem támogatnám ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még hozzászólni? Az előterjesztő kíván-e reagálni?
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Egy nagyon rövid mondattal. Nem csak a terheltnek az érdeke a közvetítői eljárás. Azzal természetesen egyetértünk, hogy a tevékeny megbánás a terhelt oldalán jelentkezik, de itt egy közös érdekről van szó, hiszen a sértettnek is van egy olyan érdeke, hogy ne kelljen végigjárnia az egész eljárást, szembesítéseken részt venni. Gondoljunk például arra, hogy egy garanciális elem a sértett oldalán az, ha megjelenik a közvetítő előtt, hiszen például elképzelhető egy olyan konstrukció, hogy a sértettet kényszeríti valaki arra, hogy a megállapodást aláírja. Abban az esetben, hogyha nem jelenik meg a közvetítői eljárásban, ennek önkéntességét nagyon nehéz ellenőrizni adott esetben, vagy ahogy a képviselő asszony is elmondta, a tevékeny megbánásnak azt az elemét, amely megindul a terhelt irányából a sértett felé.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr még szólni kíván.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Bocsánatot kérek, csak szerintem az illúzió, hogy a sértett és az elkövető egy teremben megjelennek, majd a sértett, akit kényszerítettek addig, azután a szemébe mondja az elkövetőnek, hogy te bizony kényszerítesz engem erre a megállapodásra. Ez irreális, nem életszerű, hogy ilyen előforduljon. Azt akartam mondani, hogy ha valakit kényszerítenek, akkor nem fogja ebben az eljárásban bevallani ezt a kényszert; ez nem megoldás. Nem ez a megoldás arra, hogy a kényszert ki lehessen zárni.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Ha nem, akkor határozathozatal következik. Ki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Kilenc igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhét. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy.
A bizottság nem támogatja, de pont egyharmadot kapott.
A 3. számú indítvány Répássy képviselő úr indítványa. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem. Ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot kapott.
A 4. pontról már volt szó az 1. pont kapcsán, Lukács Tamás úr indítványa. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? Répássy alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Csak megismétlem, azon a logikán, hogy az ügyvédet bevonjuk a közvetítői eljárásba, az ügyvéd által ellenjegyzett és a közjegyzői okirat, hogy kiválthassa ezt a megállapodást, erről szól Lukács képviselő úr javaslata. Szerintem, aki elfogadta, hogy az ügyvédet be kell vonni a közvetítői eljárásba, javaslom, hogy lépjen logikailag eggyel tovább, és alkossuk meg azt a szabályt, hogy a közvetítői eljárás lefolytatására semmi szükség nincsen, hogyha becsatolnak egy ilyen megállapodást, mint ahogyan egyébként más peres eljárásokban - nem büntetőeljárásban - egy ilyen megállapodás, peren kívüli egyezség bármikor létrejöhet a felek között.
ELNÖK: Mi az előterjesztő álláspontja?
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak nagyon röviden szeretném indokolni az álláspontunkat. Az előterjesztő nem támogatta Hankó képviselő úr módosító javaslatát, ezzel összefüggésben nem támogatja az előterjesztő ezt a javaslatot sem. Az a határozott álláspontunk, hogyha nem a közvetítői eljárás keretében születik a megállapodás, hanem máshol, akkor az nem a közvetítői eljárás keretében született megállapodás. Egyébként annak nincs akadálya, hogy az ilyen megállapodást figyelembe vegye a bíróság, mint enyhítő körülményt, de az nem a közvetítői eljárás keretében jött létre, következésképpen sem a büntető anyagi jogban, sem a büntetőeljárási jogban fennálló következmények ehhez a megállapodáshoz nem fűződhetnek.
DR. OPÓCZKY LÁSZLÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak röviden kiegészíteném azzal, hogy ez is arra utal, hogy határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy a közvetítői megállapodás nem egy egyezség. Ez egy olyan megállapodás, amely a felek érdekét úgy szolgálja, hogy felleltározza azokat az egyéb integrációs szempontból, bűnmegelőzési szempontból hasznos és fontos elemeket, amelyek túl a kártérítésen, mint egyéb jóvátételek számításba jöhetnek. Ezt húznám megint alá, hogy itt nem egy egyezségről van szó, hanem egy külön eljárásban lefolytatott olyan megállapodásról, amely nagyon sok célt tud szolgálni. Éppen azért, hogy eleget tegyen annak, hogy kiváltsa az ügyészi vagy bírói ítéletet, tartalmazzon integrációs, bűnmegelőzési, visszatartási elemeket, túl azon, hogy a sértettnek, ha lehet, kártérítést is nyújt.
(Az elnöklést dr. Fodor Gábor, a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. FODOR GÁBOR (SZDZS), a bizottság alelnöke, a továbbiakban - ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben elnök úrnak dolga támadt, úgyhogy amíg ő tevékenykedik, én vettem át az ülés vezetését.
Az előterjesztő az előbb nyilatkozott, hogy nem támogatja a módosító indítványt. Kérdezem képviselőtársaimtól, hogy kik azok, akik támogatják az indítványt? (Szavazás.) Kilenc igen. Kik azok, akik nem támogatják az indítványt? (Szavazás.) Tizennégy. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy.
Tehát a bizottság nem támogatja, egyharmadot azonban kapott az indítvány.
Az 5. pont következik. Előterjesztő álláspontja?
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Kíván-e valaki szólni. Répássy alelnök úr, tessék!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Itt arról van szó, ugyanis a bizottságból nem mindenki vett részt a tegnapi általános vitán, ahol kifejtette az MDF vezérszónoka, hogy végrehajtási nehézségeket fog okozni, ha nincsen végrehajtási záradékkal ellátva ez a megállapodás. Indokolt lenne, hogy ezt a megállapodást végrehajtható okirattá tegyék, és a végrehajtható okirat alapján például a pénzkövetelés behajtásra kerüljön.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban - ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Előterjesztő képviselője?
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak nagyon röviden szólnék. Érintené a hozzászólás az ezzel összefüggésben lévő, a 7. pontban megfogalmazott indítványt, illetve bizonyos mértékig a 6. pontot is. A közvetítői eljárással kapcsolatos alapkoncepció az, hogy a megállapodás megszületésének elősegítése érdekében a közvetítői eljárás során elhangzott nyilatkozatok, joglemondások, egyéb esetlegesen becsatolt okiratok a közvetítői eljáráson kívül más eljárásban nem vehetők figyelembe. Ezzel azt a szándékot kívánja elérni az előterjesztő, hogy a terhelt és a sértett is a polgári peres eljáráshoz, vagy a büntetőeljáráshoz képest egy lazább, oldottabb, némiképp könnyedebb eljárás keretében tudjon valamilyen formában egyezségre jutni. Éppen ezért a megállapodás közokirati jellege nem hordozza magában a végrehajtható okirati jelleget. Tehát nem rendelkezik ez az eljárás végrehajtható okirattal, és fontos, hogy ennek az eljárásnak a során megszületett megállapodás - ami korábban már elhangzott -, hogy nem egy szerződésszerű okiratról van szó, hanem egy egyszerűbb, rövidebb okiratról. Abban az esetben, ha ez például végrehajtható okirat lenne, akkor egy olyan szituációt képzeljünk el, hogy megszületik a megállapodás, nem teljesít a terhelt, tehát a büntetőeljárás folytatódik tovább, de közben egy végrehajtható okirattal megindul ellene egy végrehajtási eljárás egy olyan ügyben, amelyben elvileg még a felmentése sem zárható ki. A közvetítői eljárás céljával és ilyen formában ezekkel a részletrendelkezésekkel ellentétesnek látjuk ezt a javaslatot, ezért nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem. Akkor megkérdezem, hogy ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot kapott.
A 6. pontban szereplő indítvány szintén Dávid Ibolya képviselő asszony részéről. Előterjesztő?
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Nem látok jelzést. De igen, alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen, azt akarom megkérdezni, hogy önök szerint az miért nem írható például a terhelt, a vádlott javára, hogy ő a maga részéről készen állt volna egy mediáció során megállapodást kötni. A tevékeny megbánásig nem jut el a folyamat, de ez alapvetően lehet a sértett elzárkózásának oka is. Miért nem támogatják Dávid Ibolya javaslatát, aki azt mondja, hogy erre a mediáció során elhangzott nyilatkozatokra, amelyekben például közli az elkövető, hogy hajlandó megtéríteni a sértett kárát. Rajta nem múlik ilyenkor a tevékeny megbánás, ezért nem értem, hogy miért nem vehető figyelembe. Életszerű hozzáállás, lehet, hogy a sértettek egy része egyszerűen olyan haragos viszonyban van az elkövetővel, hogy nem fog részt venni ebben a mediációban, elzárkózik attól, és azt szerintem a terhelt javára lehetne írni, ha részt vett volna egy mediációban. Ezt logikusnak tartom, és nem értem, miért zárkóznak el Dávid Ibolya javaslatának támogatásától.
ELNÖK: Frankné Kovács Szilvia kért szót.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Érdekes, ahogy hallgattam alelnök úr hozzászólását, az előbb éppen ennek ellenkezőjét mondta, amikor azt állította, hogy ne tegyünk egyenlőségjelet a sértett és a terhelt magatartása között. Úgy gondolom, hogy a tevékeny megbánás, mint ahogy az előző hozzászólásomban is mondtam, akkor lehet eredményt hozó a közvetítői eljárásban, hogyha ez a megbánást a sértett elfogadja. Ha nem, akkor maga a tevékeny megbánásról szóló nyilatkozattétel, úgy gondolom, nem eredményezhet a közvetítői eljárásban semmilyen eredményt a sértett vonatkozásában, hiszen a büntetés kiszabása körében a bírónak lehetősége és joga is, hogy ezt értékelje. Ezt nem lehet a közvetítő eljárás keretén belüli értékelhető körülményként figyelembe venni, de mindenképpen úgy gondolom, hogy a közvetítői eljárás - és úgy gondolom, hogy ez a lényege - a két fél egyező akarateredményeként kell, hogy létrejöjjön. Ha bármelyik fél akarati eleme a közvetítői eljárás bármelyik elemét illetően, akkor nincsen közvetítői eljárás, és a rendes büntetőeljárás körében ezeket a körülményeket az eljáró bírónak van módja és lehetősége értékelni.
ELNÖK: Répássy alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Azt hiszem, hogy egyfajta elméleti vita kezd köztünk kialakulni, mert az, hogy a terheltnek és a sértettnek mi a pozíciója egy ilyen eljárásban, azt semmiképpen nem lehet egyenrangúnak tekinteni, hiszen a sértett oldaláról az állami büntetőhatalom ott áll mellette, és ez az, amelyik közben nem hagyja megtorlatlanul a sértett kárára vagy sérelmére elkövetett bűncselekményt. Amikor a terhelt megpróbál megbánást tanúsítani, és ezt - ön úgy fogalmazott - nem fogadja el a sértett, a bírónak itt már nincsen mérlegelési lehetősége, a tevékeny megbánás vagy megtörténik, vagy nem, ebben igaza van, de pusztán az a hozzáállása a sértettnek, hogy ezzel az emberrel, akivel haragos viszonyban van, elzárkózik a megállapodástól, éppen a mediáció során iratokból derülhet ki, hogy valójában az elkövető oldaláról mennyire volt őszinte ez a szándék, és a sértett oldaláról mennyire a csak azért is elutasítás szerepel. Tehát én azt gondolom, hogy ezeket az iratokat valóban fel lehetne használni. Úgy ahogy egy környezettanulmányt beszereznek a terhelt körülményeiről, ugyanígy a terheltnek a bűnösség kérdésében és a bűncselekmény elkövetése után tanúsított magatartása szempontjából fontosak lehetnek ezek az iratok. Mindegy, meggyőzni nem tudjuk egymást, de szerintem az nagy hiba, hogyha a törvény ezt a lehetőséget elzárja, hogy például a terhelt arra hivatkozhasson, hogy ő egy ilyen magatartást tanúsított.
ELNÖK: Adjunk egy esélyt Bárándy képviselő úrnak, hátha meg tudja győzni Répássy alelnök urat.
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. A Frankné képviselő asszony által felvetetteket egészíteném ki azzal, illetve a képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban mondanám azt, hogy ez nem egy elméleti vita, hanem abszolút gyakorlati. A 154. számú büntetőkollégiumi állásfoglalás kifejezetten felsorolja, illetve enyhítő körülményként rendeli értékelni, tehát a bírónak így kell értékelni azt, hogyha megpróbálja megtéríteni a kárt, megpróbálja a sértettek kiengesztelni a büntetőeljárás folyamán. Tehát én azt gondolom, hogy ehhez plusz rendelkezés nem kell, a tárgyalás közvetlenségének elvén a bíró ezt látni fogja, ott ismételten ezt meg tudja erősíteni a terhelt, a vádlott, és ezt enyhítő körülményként kell majd értékelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr kért szót ismét.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Én nem ismertem ezt az állásfoglalást, de épp ez mutatja azt, hogy ellentmondásba kerül ez a bírói gyakorlat a törvénnyel, mert ha például a terhelt a mediációt fogja választani, a mediáción keresztül próbálja ezt a tevékeny megbánást kifejteni, akkor erre nem fog tudni később hivatkozni, mert a törvény maga mondja ki, hogy az itt elhangzott nyilatkozatokat nem lehet figyelembe venni. Viszont, hogy a mediáción kívül próbál tevékeny megbánást tanúsítani, akkor a kollégiumi állásfoglalás alapján figyelembe lehet venni, ez pedig szerintem ellentmondás, és az eddigi bírói gyakorlattal ellentétes lesz ez a szöveg.
ELNÖK: Átadom az elnöklést Fodor alelnök úrnak, mert szeretnék hozzászólni.
(Az elnöklést dr. Fodor Gábor, a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ), a bizottság alelnöke, a továbbiakban - ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadom a szót Avarkeszi elnök úrnak. Tessék!
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Szeretném felhívni Répássy alelnök úr figyelmét arra, hogy ebben a pontban nem arról van szó, hogy a megbánást nem lehet figyelembe venni, hanem arról van szó, hogy a másik fél nyilatkozatára nem hivatkozhat egyik fél sem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom az elnöklést Avarkeszi elnök úrnak.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban - ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki ehhez a ponthoz hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Az előterjesztő kíván-e reagálni? Tessék!
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Az enyhítő körülményként figyelembe vett kár megtérítése és a mediációs eljárás keretében történt tevékeny megbánás, mint büntetőeljárást megszüntető ok, ez két eltérő jogintézmény. A bíróságnak, hogyha a terhelt megtéríti a kárt mediáció nélkül, azt nem enyhítő körülményként lehet figyelembe venni, hanem enyhítő körülményként kell figyelembe, úgy, ahogy azt Bárándy képviselő úr elmondta, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint. A terhelt jelen esetben, ha szándékában áll a kárt megtéríteni, ezt elmondja a nyomozás során, ez a nyilatkozat ott van az iratok között, minden további nélkül figyelembe vehető. Ha a sértett elzárkózik ez elől a megoldás elől, azzal kifejezésre juttatta, hogy nem elégedett ezzel a megoldással, ő azt szeretné, ha lefolytatnák a büntetőeljárást, következésképpen nincs mediáció, tehát semmilyen irat nem keletkezik, amit esetleg bárhol figyelembe lehetne venni. Ha a mediációs eljárás közben gondolja meg magát a sértett, mert erre is van joga, és eláll a megállapodástól, akkor a mediációs eljárás megszűnik, a büntetőeljárás folyik tovább, tehát ugyanabba a helyzetbe kerülünk, mint az első esetben. Egyébiránt a terheltnek lehetősége van arra, hogy ha a kárt kész megfizetni, letétbe helyezéssel teljesít, de a sértett ezt nem fogadja el, a bíróság ezt megfelelőképpen fogja értékelni. Tehát ez a rendelkezés sem a hatályos jogszabályokkal, sem a bírói gyakorlattal semmilyen ellentmondásban nincs. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy ki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot kapott.
7. pont, Dávid Ibolya képviselő asszony indítványa. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem, hogy ki támogatja. (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot kapott.
8. pont, Bárándy Gergely indítványa. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az előterjesztő támogatja.
ELNÖK: Megkérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
A napirendi pontot lezártuk.
Az 5. napirendi pont tárgyalására került most sor, dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatására az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökéhez 2006. október 26-án küldött levelével kapcsolatban. A meghallgatás kellő számú aláírás benyújtásával a Fidesz képviselőcsoportja nevében Répássy alelnök úr kezdeményezte. Köszönöm szépen miniszter úrnak, hogy a Házszabálynak megfelelően elfogadta meghívásunkat. Azt javaslom, hogy először hallgassuk meg miniszter urat a tárggyal kapcsolatban, és utána a bizottság tagjai kérdéseket tehetnek föl, illetve észrevételeket tehetnek.
Alelnök úrnak ügyrendi indítványa van.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, tisztelettel, én is természetesnek tartom, hogy a miniszter úr meghallgatásával kezdjük, de nem kellene esetleg ismertetni, hogy milyen kérdéskörben akarjuk meghallgatni? Úgy fogalmazott elnök úr, hogy az OIT tagjaként az OIT elnökének írt levelével kapcsolatban. Én már ezt a bevezetőt vitatom, mert nem tudom, hogy a jelenlévők mindegyike ismeri-e ezt a bizonyos levelet. Ha a miniszter úr persze azzal kezdi, hogy ismerteti ezt a levelet, akkor én nem tartom szükségesnek, hogy én vagy elnök úr ezt ismertesse, de ugye, az egész meghallgatásunknak van egy kiindulópontja, ezért javaslom, hogy ne tekintsük formalitásnak, hogy ezt a levelet ismerteti valaki, legalábbis azokat a részeit, amelyekre mi, mint indítványozók a meghallgatást javasoltuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök úr egyik észrevételével kapcsolatban, hogy kifogásolta az én bevezetésemet, én egyszerűen felolvastam a napirendi pont címét, ezt a napirendi pontot a bizottság megszavazta, igaz, alelnök úr akkor még nem volt itt. Tehát a napirendi pont címét ismertettem csak, egyben szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy mind miniszter úr levelét, mind pedig az OIT elnökének válaszlevelét kiosztottuk, tehát mind a kettő rendelkezésre áll a bizottság valamennyi tagjának. Ha más észrevétel nincs, akkor tisztelettel megadom a szót miniszter úrnak.
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter tájékoztatója
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, bevezetőmet egy rövid összefoglalás formájában mondanám el a bizottsági ülésen, és ennek lényege a kivetítőn is látszik. (Elkezdődik a számítógépes prezentáció.)
Induljunk ki a levélből, amelyre most Répássy alelnök úr is utalt. Ennek a levélnek a lényegi tartalma az volt, hogy az ügyelet és a készenlét kérdésében forduljak a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, egyúttal az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökéhez is, Lomnici úrhoz. Ennek a levélnek a lényege az, hogy a "bíróságokon belül kialakíthatóvá váljon egy olyan munka- és ügyeleti rend, amely a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság eredményes együttműködését szolgálja." Fontos tudni, hogy a törvény értelmében az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, az OIT-ot az OIT elnöke képviseli, ezért valamennyi OIT-tag a javaslatait az OIT és a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez címezve küldi meg. Két OIT-ülés között az OIT elnöke minden olyan intézkedést megtehet, amely nem tartozik az OIT kizárólagos hatáskörébe, így az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökétől tájékoztatást és adatot kérhet.
A levéllel kapcsolatban az a felvetés fogalmazódott meg, hogy ez alkotmánysértő jellegű, ezért az Igazságügyi Minisztérium nyilvánossá tette a tárca álláspontját, ami a levelek mellett szintén megtalálható a tárca honlapján. Ebben az álláspontban azt fogalmaztuk meg, hogy a miniszter, aki egyébként OIT-tag, az OIT elnökének írt levele nem politikai tartalmú. "Ilyen esetben törekedni kell az igazságszolgáltatás további zökkenőmentes működésének biztosításra, amely az alkotmányban is megfogalmazott alapvető társadalmi érdek..." "Az alkotmányban szabályozott szerveknek kötelessége, hogy az alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve gyakorolják."
A sajtóban megjelent más vélemény alapján az fogalmazódott meg, hogy a bírósági források szerint nem kifogásolható a miniszter levele, mert az OIT tagjaként megkeresheti a testület elnöki tisztét is ellátó főbírót. A hatályos szabályozás szerint akár azt is kezdeményezheti, hogy a tanács konkrét ügyekben rendeljen el soronkívüliséget, amire korábban többször is volt már példa.
A miniszteri levélre a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökétől érkezett válasz, amely azt tartalmazza, hogy "A tárgykörben általuk lefolytatott vizsgálatok alapján megállapították..." - tudniillik a megyei elnöki értekezlet résztvevői - "...és azt a véleményt alakították ki, hogy a bíróságok a titkos adatszerzés engedélyezésével kapcsolatos feladataikat minden esetben a törvényeknek megfelelően végezték és a jövőben is a törvényben írt határidő betartásával fogják végezni." Szeretném pár gondolat erejéig világossá tenni, hogy mit is jelent az igazságszolgáltatás függetlensége, és ezzel kapcsolatban arra az alkotmánybírósági döntésre hívnám föl a figyelmet, amely a következőt fogalmazta meg: "...a bírói hatalom - amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik - döntően az ítélkezésben ölt testet." "Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá: a hatalmi ágak elválasztása nem jelenti egyszersmind a hatalmi ágak korlátozhatatlanságát. A demokratikus államszervezetnek ugyanis épp az a lényege, hogy a különböző hatalmi ágak egymás korlátaiként is jelentkeznek. Ekként például a bírói hatalomnak is vannak a végrehajtó hatalmat korlátozó jogosítványai és megfordítva." A bírói függetlenség lényege tehát az ítélkezési tevékenység esetében ragadható meg, és az ítélkezési tevékenység tartalmát ez a levél nem érintette.
Ha megnézzük, hogy nemzetközi kitekintéssel a bíróságok igazgatásával kapcsolatban milyen megoldások vannak, akkor láthatjuk, vannak olyan országok, ahol a bíróságok központi igazgatását az igazságügy-miniszter látja el. Ez Magyarországon is így volt 1997-et megelőzően, a bírósági reformot megelőzően. Más országokban pedig működik a központi igazgatásnál bizonyos igazságszolgáltatási tanács, amely meghatározott jogosítványokat gyakorol. Magyarországon az OIT 1997-ben jött létre, és ennek lényege az, hogy a bíróságok központi igazgatását végző szervezet. Lényege alapján az OIT végzi azt a feladatot, amit korábban az igazságügy-miniszter látott el.
A törvény pontosan meghatározza az OIT esetében, hogy a bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartása mellett mit tehet. Így: ellátja a bíróságok igazgatásának központi feladatait, felügyeletet gyakorol az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökének igazgatási tevékenysége felett, figyelemmel kíséri a bíróságok igazgatására vonatkozó szabályok érvényesülését, az eljárási határidők és az ügyviteli szabályok megtartását, vizsgálatot végez és elrendelheti a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli intézését. Az OIT igazgatási feladatkörében különböző feladatokat lát el. Ide tartoznak a kinevezéssel kapcsolatos feladatok, a költségvetéssel, gazdálkodással, munkáltatói, személyi feladatokkal kapcsolatos kérdések, a központi oktatás kérdése, a bíróságok informatikai fejlesztése és így tovább.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjának jogai és kötelességei jelenleg az 1997. évi LXVI. törvény, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény 52. § (1) bekezdése szerint: az OIT tagja jogosult és köteles az OIT munkájában részt venni, feladatai ellátásához jogosult: az OIT működésével kapcsolatos iratokba betekinteni és a hivatal vezetőjétől adatokat, tájékoztatást kérni, az OIT ülésének napirendjére javaslatot tenni, a tagsággal kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítése és így tovább. Végül az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1999. évi 1. számú szabályzata azt tartalmazza, hogy: az OIT tagja az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökétől a testületi munka ellátásához szükséges mértékben - így különösen a napirendi javaslatok előterjesztéséhez, elbírásához - tájékoztatást és adatokat kérhet.
Az ügyek közül a rövid határidőben meghozandó döntéseket igénylő eljárások körébe tartozik a 72 órán belüli döntéseknél a titkos adatszerzés engedélyezése, a pszichiátriai betegek sürgősségi gyógykezelése. A 3 napon belül eldöntendő ügyekhez tartozik a kényszerintézkedések elrendelése, a választáskor felmerülő jogsértések, és 5 napon belül kell dönteni a sztrájk jogellenességéről.
Az eltérő gyakorlat és rendezendő kérdések köréből azt emelném ki, hogy jelenleg problémát jelent az egyes bíróságok esetében az, hogy különböző időszakokat tekintenek ügyeletnek és készenlétnek, különböző létszámú bírót és alkalmazottat rendelnek be, és nincs arányban a bíróság nagyságával az ügyeletet teljesítők száma. Ez azért jelent problémát, mert olyan egységes OIT-szabályzat, amely rendezné az ügyelet és a készenlét tartásának módját, az ügyeletes bírák és igazságügyi alkalmazottak számát, az ügyeletben ellátandó ügyeket, jelenleg nem létezik.
A bírói függetlenség garanciái esetében eddig Magyarországon számos garanciát tartalmaz mind az alkotmány, mind a vonatkozó törvények, és ezek közül is kiemelném a bírák kinevezésére vonatkozó szabályokat. Fegyelmi ügyben csak bírák járhatnak el, a bírák előmenetelének kérdésére vonatkozó szabályokat, illetményszabályokat, az ügyelosztási rendet pedig a bíróság elnöke határozza meg. Ezek lettek volna azok a kérdések, amelyekre a bevezetőmben ki szerettem volna térni.
Ha megengedik, akkor még reagálnék azokra a felvetésekre, amelyek a levéllel kapcsolatban a sajtóban elhangzottak. Ilyen állítást olvastam a sajtóban, hogy a miniszter államosítani szándékozik az igazságszolgáltatást; ez hangzott el az egyik idézetként a Fidesz sajtótájékoztatóján. Azért azt én szeretném világossá tenni, hogy az igazságszolgáltatás ma is állami feladat, tehát az állami feladat államosítása elég nehezen képzelhető el. Az igazságszolgáltatás a Magyar Köztársaság nevében gyakorolt bírósági funkció.
Az alkotmányossági aggályok esetében valójában nem tudom, hogy ennek a levélnek milyen alkotmányossági aggályai vannak, hiszen ez a levél egy kérést tartalmaz, és egy tájékoztatást kér, amit az OIT tagja megtehet - mint ahogy bemutattam. Elhangzott, hogy miért nem az OIT-hoz fordult a miniszter. Azért, mert az OIT havonta ülésezik, a két ülés között az OIT elnöke látja el ezeket a feladatokat. Nyilván Lomnici úr, mint az OIT elnöke, a levél címzettje. Egyébként zárójelben megjegyzem, azt sem igazán értettem, hogy miért minősítették ezt a levelet a sajtóban titkos levélnek. Természetesen van nyílt levél meg más típusú levél, de a titkos levelet nem igazán tudom értelmezni.
Végül azt a kérdést vetném fel, ami szintén elhangzott Balsai úr részéről, hogy alkotmányellenes az a helyzet, hogy jelenleg az OIT tagja az a miniszter, aki nemcsak az igazságügyi területet, hanem a rendészetet is ellátja. Nyilván az a kérdés, hogy az OIT összetétele miért így néz ki, ez jogi szabályozás kérdése. Amikor a jogalkotó 1997-ben létrehozta az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, fontosnak tartotta, hogy abban ne csak a bírák vegyenek részt, ennyiben ne csak a választott bírótagok és a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki egyúttal az OIT elnöke, hozza meg ezeket a döntéseket, hanem ebben a 15 fős testületben vegyen részt a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány egyik képviselője csakúgy, mint az Országgyűlés két bizottságának politikustagja és természetesen a legfőbb ügyészség, illetőleg a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.
Ezt azért tartom kiemelni, mert egyébként az OIT a döntéseit kétharmados többséggel hozza, tehát elvileg a döntéshozatalnál az a szabály érvényesül, hogy a bírák többségben vannak. Tehát valóban, ennyiben az OIT a bírák központi önigazgatási szervének minősül. Az pedig, hogy egy igazgatási testületben részt vesznek nem bíró tagok, véleményem szerint azért fontos, mert a bíróságok sem elszigetelten látják el a tevékenységüket, hiszen egy olyan szervezetről van szó, amelynek működéséhez, a rájuk vonatkozó szabályok elkészítésénél pedig a véleményükhöz rendkívül fontos érdek fűződik. Ezért a testület kialakításánál a jogalkotó ezeket a szabályokat vette figyelembe. (Véget ér a számítógépes prezentáció.)
Köszönöm szépen. Elöljáróban ennyit kívántam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Megnyitom a vitát. Ki kíván hozzászólni, kérdést feltenni? Répássy alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ahogyan már jeleztem a napirend megnevezésénél is, az, hogy egyébként ön az OIT tagjaként intézett levelet az OIT elnökéhez, ez magából a levélből nem derül ki. Való igaz, hogy az igazságügy-miniszter az OIT tagja, de a levélből az derül ki, hogy ön kifejezetten egy másik nagy feladata ellátása érdekében, a rendészeti feladatainak ellátása érdekében írta ezt a levelet. Legalábbis a levélből ez derül ki, amelyben azt kéri, hogy a titkos információszerzéssel kapcsolatban gyorsítsák föl a bíróságok a munkájukat. Egyértelmű, hogy ebben ön a nyomozási érdekekre, a nyomozó hatóság érdekeire hivatkozik. Az ellentmondás szerintünk az, és ott feszül az ellentmondás, hogy az OIT tagjaként, mondjuk bírósági szervezeti ügyekben valóban fordulhat a miniszter az OIT elnökéhez, de ön kifejezetten rendészeti miniszterként, vagy - bocsássa meg, hogy ezt a szót használom - rendőrminiszterként fordult a levél tartalma alapján a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez.
Ráadásul a levél utolsó mondata, amelyet egyébként azon az ominózus sajtótájékoztatón is idéztünk, az egy szokatlan felszólítást tartalmaz. Azt tartalmazza, szó szerint, idézem: "Kérem elnök urat, hogy a bírósági szervezeten belül ennek érdekében megtett munkaszervezési intézkedésekről, illetve esetlegesen a bíróságok által a nyomozó hatóság részéről igényelt, a jelenlegitől eltérő együttműködési formáról tájékoztatni szíveskedjék." Mindjárt a miniszter úr el fogja mondani, hogy ez persze egy udvarias kérés a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, az a kérdés, hogy ebben a minőségében, tehát a rendészeti ügyekben eljáró miniszterként vajon ön kérhet-e olyat a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, akár az OIT elnökétől is, hogy az ön által kért intézkedések végrehajtásáról tájékoztassa a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Szerintünk itt nem pusztán udvariatlanságról van szó, hanem ez volt az, ahol úgy ítéltük meg, hogy ön túllépte hatáskörét, és megítélésünk szerint ez a fajta tájékoztatáskérés a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, amely a független bírói hatalmi ág vezetője, a végrehajtó hatalom egyik tagja, a kormány egyik tagja, egy miniszter nem kérhet, különösen ilyen hangnemben nem kérhet tájékoztatást.
A másik felvetésem, vagy a másik megfontolandó dolog az, hogy nem emlékszem, miniszter úr, vagy nem tért ki arra pontosan, legalábbis nem részletezte, hogy Lomnici Zoltán elnök úr milyen válaszlevelet írt önnek. (Közbeszólások: Kiosztották a levelet.) Bocsásson meg, pont egy mondatára szeretnék rátérni, azt mondja az elnök úr, hogy "A tárgykörben általuk lefolytatott vizsgálatok alapján megállapították..." - mármint a tárgykörben, általuk, tehát a megyei bírósági elnökök által lefolytatott vizsgálatok alapján megállapították, és azt a véleményt alakították ki, hogy - "...a bíróságok a titkos adatszerzés engedélyezésével kapcsolatosan feladataikat minden esetben a törvényeknek megfelelően végezték és a jövőben is a törvényben írt határidő betartásával fogják végezni." Tehát udvarias formában, de önnek azt válaszolta a Legfelsőbb Bíróság elnöke, hogy nem teljesíti a kérését. Mert ön itt mit kért? Azt, hogy a törvényes határidőn belül, annál is rövidebb határidő alatt, a 72 órás határidőn belül, lehetőleg minél hamarabb teljesítsék a feladataikat. (Dr. Petrétei József: Hol van ez az én levelemben? - Zaj, beszélgetés.)
Azért mondom, hogy érdemes lett volna... Bocsánat, csak hogy tudják a többiek, hogy mi történt, a miniszter úr azt kérdezi, hogy hol van ez az ő levelében. (Dr. Répássy Róbert olvassa a levelet.) Igen, mindjárt segítenek nekem. (Dr. Balsai István: A második bekezdésben.) Igen, én is úgy látom, hogy a második bekezdésben. A levél második bekezdése arról szól, hogy a titkos információgyűjtés érdekében a határidőn belül, tehát a lehető leggyorsabban hozzanak döntéseket. Miniszter úr, abban ugye, egyetértünk, azért nem lett volna érdemes ez a levélváltás, hogyha mind a ketten megállapítják, hogy a törvényben 72 órás határidő van? Azt kérem, ne állítsa, hogy ön azért írt levelet, hogy tartsák be a 72 órát. Nem ezért írta a levelet. Azért írta a levelet, hogy ennél rövidebb idő alatt döntsenek a bíróságok, és a Legfelsőbb Bíróság elnöke udvariasan azt válaszolta, hogy eddig is és ezután is a törvényben írt határidőt fogják betartani, magyarul a 72 órát fogják betartani.
Tehát az ön levelére adott válaszban, én úgy értékelem, de ha akarja, ön másként is értékelheti, hogy elutasította a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ön kérését, nem fogják ennél rövidebb idő alatt elbírálni. Egyébként megítélésünk szerint, és ez is elhangzott a sajtótájékoztatón, ez egy garanciális szabály, hogy 72 órát adnak a bíróságoknak egy ilyen döntés meghozatalára, hiszen itt azért a személyes adatokról van szó, illetve az alkotmányos jogok korlátozása történik, amikor lehallgatnak állampolgárokat.
Összefoglalva, az én felvetésem az, miniszter úr, hogy szerintünk ön túllépte a hatáskörét. Először is túllépte a hatáskörét azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökétől tájékoztatást kért egy olyan ügyben, amelyben ön lényegében a törvénynél rövidebb határidő betartását kérte a bíróktól. Másrészt ön nem az OIT tagjaként, hanem valójában rendészeti feladatai ellátása érdekében írta ezt a levelet. Ez az, amire majd Balsai István nyilván, válaszolni fog, mert azt is elmondtuk már egy sajtótájékoztatón, hogy igazságügy-miniszteri feladatai és rendészeti miniszteri feladatai az OIT vonatkozásában nem azonos pozícióban jelennek meg. Most ezt egy személy látja el, de majd a rendészeti feladatok a büntetőeljárásban, éppen a nyomozó hatóság felügyelete egy alárendelt - nem azt mondom, hogy struktúrájában alárendelt, de mindenesetre szakmailag alárendelt - szerepben van a nyomozó hatóság, hiszen az ő törvényes működését éppen a bíróságok és végső fokon a Legfelsőbb Bíróság az, aki meg tudja ítélni, hogy törvényesen jártak-e el, éppen például a lehallgatások ügyében.
Miniszter úr, még egy dolgot szerettem volna elmondani, bár lehet, hogy ez inkább csak színesíti az ügyet, de ezekkel a mi magyar levélváltásainkkal párhuzamosan, pontosabban azt megelőzően történt Franciaországban is egy kísértetiesen hasonló eset. Nem tudom, hogy ismeri-e ezt a történetet. Nicolas Sárközy belügyminiszter több megszólalásában bírálta a bíróságok munkáját, és többek között például 2006. június 8-án azt mondta, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy a novemberi zavargások kapcsán - mármint a 2005. novemberi zavargások kapcsán - a bobigni fiatalkorúak bírósága egyetlen letartóztatói döntést sem hozott. Később egyébként Sárközy belügyminiszter még további megjegyzéseket is tett a bírói munkára, aminek az lett a következménye, hogy Shirac köztársasági elnök arra figyelmeztette miniszterét, a miniszter urat, hogy tartsa tiszteletben a bíróságok függetlenségét. Egyébként arra is sor került, hogy a Legfőbb Segítőszék elnöke, aki nagyjából a magyar Legfelsőbb Bíróság elnökének megfelelő pozíció, ugyanerre szólította föl a kormány tagjait, hogy tartsák tiszteletben a bíróságok függetlenségét. Lehet, hogy ez a párhuzam távolinak tűnik, és nyilván a két jogrendszer között van különbség, de abban nincs különbség, hogy ott is egy rendészeti miniszter zavargásokkal kapcsolatos bírói döntéseket kritizált, és ott a francia köztársasági elnök és a francia legfőbb bíró a minisztert megfeddte ezért.
Hogy ez most nálunk milyen formában történt meg, és megtörtént-e, én úgy ítélem meg, hogy a Lomnici elnök úr által önnek küldött levél egy udvarias visszautasítás, de a párhuzam annyiban jogos, hogy ott is egy rendészeti ügyben szólalt meg egy miniszter. A francia rendszerben viszont egyébként külön van az igazságügy-miniszter és a belügyminiszter, ez a két funkció nincs összevonva. Szerintem ez a párhuzam is azt mutatja, hogy az, amit ön ezzel a levéllel elindított, az több annál, mintsem egy ártatlan kérés, az OIT egyik tagja levelezést folytat az OIT másik tagjával, vagy az OIT elnökével. Itt arról van szó, hogy ön a hatáskörét túllépte a mi értékelésünk szerint. Természetesen tudomásul vettük már az ön bevezetőjéből is, hogy önnek más az álláspontja erről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a bizottság tagjainak a szót, miniszter úr jelezte, hogy erre a felvetésre most szeretne reagálni.
Dr. Petrétei József válaszadása
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Két dolgot szeretnék itt lefektetni, aztán majd válaszolok a kérdésekre.
Még egyszer szeretném megkérdezni, hol van a levélben az, hogy azt mondom a bíróságnak, hogy gyorsítsa föl a munkát, illetőleg rövidebb idő alatt végezzék el ezt a feladatot. Másrészt pedig nem gondolnám, hogy a francia példa alapján az ottani kritizálást nekem kellene tulajdonítani. Én ebben a levélben semmilyen kritikát nem fogalmaztam meg, egy kérést fogalmaztam meg arra vonatkozóan, ami a levél utolsó részében található, vagyis az ügyeleti és munkarend, különösen a pihenő- és ünnepnapokra úgy legyen kialakítva, hogy eleget lehessen tenni ezeknek a megkereséseknek. Köszönöm.
ELNÖK: Most Répássy alelnök úrnak adom meg a szót, de azt javaslom, utána hallgassuk meg a bizottság tagjainak hozzászólásait, és inkább több hozzászólás után reagáljon majd a miniszter úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Miniszter úr azt vetette föl, hogy hol van ez az ő levelében. Például a második bekezdésben van egy ilyen mondat, hogy ezekben az esetekben, amit előtte felsorol, és gyakorlatilag súlyos ügyeknek nevezi, amik történtek. "Ezekben az esetekben a folyamatos munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges, hogy a nyomozó hatóság minél előbb a bírói döntés birtokába kerüljön." Én értem, persze, eljátszhatjuk azt, hogy tulajdonképpen a miniszter úr csak arra akart hivatkozni, hogy a 72 órát tartsák be, de mivel ilyen törvénysértésről nem tudunk, és szerintem a miniszter sem tud olyanról, hogy a 72 órát nem tartotta a bíróság. Lehet azzal játszani, hogy valójában a két személy, az OIT egyik és másik tagja arról leveleznek egymással, hogy milyen jó ez a törvényi határidő, és a 72 órát mennyire fontos tiszteletben tartani, de nyilván nem erről van szó. Arról van szó, és ez a későbbi részből is, a nyomozási bírák kijelöléséről, illetőleg az ügyelet ellátásáról amiket ön kifejt, azok azt jelentik, hogy ön azt szeretné, hogyha ennél rövidebb időn belül döntenének.
Miniszter úr, hogyha a levelében az áll, ön csak azt akarta, hogy pont 72 órában döntsenek a bírók, és ennél tovább ne húzódjon ez a döntés, akkor ezt is mondja el. Tud ilyen esetről, hogy 72 óránál később hoztak döntést ezekben az ügyekben? Mert hogyha van ilyen, akkor szerintem a mi bizottságunk is illetékes abban, hogy egy ilyen törvénysértést például megbeszéljen. Kérdezem, volt-e olyan, hogy 72 óránál hosszabb idő alatt döntöttek a bíróságok.
ELNÖK: Bárándy képviselő úr kért szót.
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Először is a biztonság kedvéért, most országgyűlési képviselőként kívánok szólni, nem ügyvédként és nem egyetemi oktatóként. Ezt csak azért vetem előre, mert látom, hogy itt a levél kapcsán ez problémát okozott. Ha egyszer az igazságügyi és rendészeti miniszter az OIT-hoz fordul, akkor ő OIT-tagként fog odafordulni, ha valaki az Országgyűlésben felszólal, akkor ő országgyűlési képviselői minőségében szólal föl. Nem hiszem, hogy minden egyes levélnek az aljára oda kellene írni azt, hogy milyen minőségben teszi ezt meg. Hogyha azt írja, hogy más minőségben, az probléma, de ha nem ír semmit, én azt gondolom, ez azt egyértelműsíti, hogy az OIT tagjaként fordul az OIT elnökéhez.
Ez csak az egyik, ami arról győzött meg a mostani vita során is, de említhetném a híradásokat, a nyilatkozatokat, de akár a mai bizottság kezdeményezését is, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak talán nem mindegyike számára tiszta az, amit miniszter úr az imént kifejtett, hogy mi is a bírói függetlenség, mit jelent a bírói függetlenség. Ez, hangsúlyozom ismét, amit miniszter úr már elmondott, ez az ítélkezési függetlenséget jelenti, a bírák ítélkezési függetlenségét, ezért az a példa, amit alelnök úr Sárközy miniszter úrral kapcsolatban felhozott, nagyon nem igaz erre a helyzetre, és nem lehet párhuzamot vonni a kettő között, hiszen ő magát a bírói döntést támadta meg. Ő azt kérdőjelezte meg, miért van az, hogy nem születik olyan döntés, hogy az illetőt, mondjuk őrizetbe veszik, vagy elrendelik az előzetes letartóztatását. Míg miniszter úr leveléből egyetlenegy dolog derül ki, hogy igazgatási kérdésben, munkaszervezési kérdésben fordult az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, annak tagjaként. Ilyen minőségben pedig jogosult is és köteles is erre, amennyiben úgy látja, hogy ezzel az igazságszolgáltatást, avagy az igazságszolgáltatás és a rendészet szervei közti összhangot javítani tudja. Ennyi történt meg.
Alelnök úr felvetéseire még hadd reagáljam azt, hogy a 72 órás határidő a maximum 72 órát jelenti. Indokolt lehet az, hogy a döntés korábban megszülessen, ez nem alkotmánysértő, nem a bírói döntést és nem a bírói függetlenséget támadja. Hat hónap áll a bíróságnak rendelkezésére, mondjuk arra, hogy kitűzze a következő tárgyalási határnapot, de hát, engedtessék meg az, hogy a bírósági vezetők, az OIT vagy egy megyei bírósági vezető megpróbálja azt elérni, vagy indítványozza azt az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál, hogy próbálják úgy szervezni a munkát, hogy ne tolódjon ki hat hónapra, hanem az ügyek intéződjenek el, a következő határnapot csak három hónap múlva vagy két hónap múlva tűzzék ki. Ez sem nem alkotmánysértő, sem nem támadja a bírói függetlenséget, sőt, azt mondom, hogy egy üdvös dolog.
Az OIT, és azt gondolom, erre fölösleges kitérni bővebben, hiszen miniszter úr elmondta, csak és kizárólag az igazgatási funkciókért felelős. Nem mondhatja meg az OIT, nemcsak egy tagja, az egész sem, hogy a bíró milyen döntést hozzon. Garanciális szempontokból a OIT-nál a tagság kétharmadát teszik ki a bírák, ilyenformán biztosított az, hogy a nem bíró tagok a bíró tagok beleegyezése és akarata nélkül nem tudnak a bíróságok számára kötelező döntést hozni. Hadd utaljak én is arra, és ez nemcsak jogosultsága, hanem kötelessége meglátásom az igazságügyi és rendészeti miniszternek, hogy a hatalmi ágak közti összhangot, a hatalmi ágak közti zavartalan együttműködést biztosítsa. Ez a levél azt gondolom, erre tett kísérletet. Az, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke a kezdeményezéssel vagy nem értett egyet, vagy másként látta, ez még önmagában azt, hogy a levél szabályszerű, jogszerű, törvényszerű és alkotmányos volt, nem érinti. Volt egy felvetés, amire jött egy válasz, és azt gondolom, ez teljesen természetes.
Azt viszont, hogy az ellenzék a bírói függetlenséget kérdőjelezi meg a miniszteri döntés kapcsán, egy jogszerű miniszteri döntés kapcsán, az az én számomra elkeserítő, és azért az, mert ezzel az állampolgároknak a bíróságok függetlenségébe vetett hite csorbul egyrészről, másrészről a kormány alkotmányos működésébe vetett hite csorbul. Mindez indokolatlanul, és csupán azért, hogy ebből politikai tőkét lehessen kovácsolni. Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen magatartás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai képviselő úr.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen, hogy a bevezetőben szóba hozott egy olyan ügyet, ami szorosan összefügg ezzel a mai napirenddel, úgyhogy én ezzel is szeretnék foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy saját magát hozta ebbe a kellemetlen helyzetbe. Ön ugyanis előterjesztett egy törvényt a kormány megalakulása után, amelyet a velem szemben ülő egyszerű többség elfogadott, és ezzel az alkotmánysértő döntésével egy kétharmados jogszabálynak - és majd még rátérek erre, mert más probléma is van itt -, egy kétharmados törvénynek a tartalmát változtatta meg, az ön helyzetét, az ön alkotmányos helyzetét.
Ön, mint igazságügy-miniszter, átnéztem az 1997-es több százoldalas tárgyalási jegyzőkönyvet, Avarkeszi államtitkár úr és sokan pozícióban voltak, amikor a bíróságok igazgatásával kapcsolatos, az OIT felállításával kapcsolatos viták elhangzottak. Valóban, Vastagh Pál azt mondta expozéjában, hogy meg akarja szüntetni a törvényt az igazságügy-miniszter - nem a belügyminiszter, az igazságügy-miniszter - mindenféle befolyását és kinevezési gyakorlatát, de mivel a kormány felelősséget visel a bíróságok működéséért, ezért a miniszternek, az igazságügy-miniszternek - és a nem a belügyminiszternek, nem a rendőrminiszternek - biztosít helyet ebben a tanácsban. A több százoldalas hozzászólásokból nyilván ön is tudja, mint akkori egyetemi oktató, ennek az ügynek elég nagy visszhangja volt jogászi és nem jogászi körökben, a lényege az volt, hogy a minimálisnál is kisebb mértékben legyen a kormánynak a bíróságok munkájába beleszólási, illetőleg nyomásgyakorlási lehetősége. Azt csak hozzáteszem, hogy a parlamentben akkor hét párt működött, és ebből csak kettő fogadta el, igaz, hogy az elég volt, 72 százaléka volt akkor a két pártnak, de az élet végül is a törvény életképességét igazolta.
Ön viszont ennek a törvénynek a tartalmát, pontosabban a saját személyét illető tartalmát durván megváltoztatta - elnézést a kifejezésért -, amikor egy olyan törvényt menedzselt a parlament többségének segítségével, amely önt, mint rendőrminisztert..., ezt hangsúlyoznám, hogy ön rendőrminiszternek hívatja magát a levélpapírokon. A német és a francia fordítása az ön miniszteri utasításának Polizei, illetve police minisztériumnak nevezi az ön minisztériumát. Tehát gondolom, ezt az ön keze írásával aláírt miniszteri utasítást az ön jóváhagyásával rendőrminiszterként és rendőr-minisztériumként kell franciául és németül használni, az Európai Unió két legismertebb nyelvén. Az angol kifejezés érdekes módon nem ezt tartalmazza, ennek is biztos van valami oka. A lényeg az, hogy ön rendőrminiszterként ül most - vagy nem tudom, gyakorolja-e, és helyettese is, az államtitkár - az OIT ülésein.
Miniszter úr, az előbb említettem, hogy nemcsak az 1997. évi általam említett törvénybe ütközik az ön ilyen minősége, hanem a titkosszolgálatokkal kapcsolatos miniszteri hatáskörével is összeférhetetlen. Ön nyilván tudja azt, ha máshonnan nem, egyetemi oktató korából, hogy annak idején Kulcsár miniszter úrra bízta Németh Miklós kormánya egy átmeneti törvénnyel a titkosszolgálatok engedélyezését, és nem a belügyminiszterre, mert éppen akkor váltották le a Duna-gate botrány kapcsán a belügyminisztert, és azóta nem volt olyan kormány, amelyik ezen változtatni kívánt volna. Tehát bizonyos igazságügy-miniszteri hatáskörökhöz kötötte az engedélyeket a titkosszolgálati módszerek engedélyezése tekintetében, hogy elkerülje azt a jogállammal össze nem egyeztethető gyakorlatot, hogy a belügyminiszter a rendőrök főnöke, a rendőrminiszter engedélyezi saját rendőrei számára a nyomozatot megelőző előzetes eszközhasználatot. Ön ezzel a durva alkotmánysértő törvénnyel ezt a törvényt is súlyosan megsértette, mert ön, mint rendőrminiszter engedélyezi a rendőrök kérésére, mint igazságügy-miniszter - álmában két macska -, nem tudom, hogy tudja ezt megoldani, de szerintem ezt nem lehet megoldani. Ez olyan súlyosan ütközik ezekkel az alkotmányos törvényekkel, hogy nem tudom, mit kíván tenni. Az Alkotmánybírósághoz fordultunk főleg az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal kapcsolatos kifogásunk miatt, de kíváncsian várnám válaszát a másik, az imént megfogalmazott kérdésre, hogyan lehet teljesíteni azt a kormányzati funkcióját, amelynek kifejezetten el kell, hogy váljék a rendőrségtől, és természetesen nem válik el.
Álláspontunknak nyilván azt a részét is ismeri, hogy ön, mint rendőrminiszter a kormányrendelet és az ön utasítása szerint igen jelentős személyi döntésekkel is rendelkezik, az általános hatásköri nyomozó hatóság, magyarul rendőrség fölött. Ön például közvetlenül irányítja a rendőrségi biztonsági szolgálatot, ha jól emlékszem a pontos kifejezésre, az ön utasítása szerint, hisz egyszemélyi döntései vannak különböző kinevezési és egyéb, nyomozó hatóságot erősen érintő kérdésekben. Már önmagában ez a körülmény is teljes mértékben megengedhetetlenné tenné az ön szerepvállalását az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban. Tehát a mai meghallgatására álláspontom szerint nem kerülhetett volna sor, hogyha ezt a törvényt ön nem fogadtatja el a parlamentben.
Egyetértek Répássy képviselő úrral, hiszen ön azt mondta a bevezetőjében, hogy nem volt módja és ideje megvárni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács soron következő ülését, ezért fordult október 26-án, ha jól látom a keltezést, Lomnici úrhoz, aki lerázta önt. De nem akárhogyan! November 13-án rázta le. Tehát az az indoka, hogy ön sürgősen kívánt a kérdésre megoldást találni, és ezért kellett az OIT vezetőjéhez fordulnia, mulatságos, hiszen az OIT vezetője, elnöke az önhöz 13-án, három héttel később írt levelében - a postázásról most ne beszéljünk, de az is idő - arra hivatkozik, hogy az egyébként intézményként sehol nem szereplő megyei bírósági elnökök soron következő november 9-10-i értekezletén felvetette az ön kérését, vagy nem tudom mijét, elvárását, ahol elmondták azt, hogy mint eddig is, a törvény betartásával, a határidők megtartásával kívánják munkájukat ellátni; tehát ők is lerázták az ön beavatkozását a munkájukba.
ELNÖK: Képviselő úr, elnézését, kérem, de egy kicsit nagyobb tisztelettel beszéljen miniszter úrral! A harmadik esetben szóltam csak önnek.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Igyekeztem tisztelettel beszélni, de én is elvárnám elnök úrtól, hogy a képviselői munkámat ne gátolja semmilyen közbevetéssel. Nem hiszem, hogy becsületsértő vagy rágalmazó kijelentést használtam. Ha ilyet használok, akkor tessék szóvá tenni.
Úgy gondolom, hogy az a hosszas fejtegetése miniszter úrnak, amely a levél megírásának sürgető szükségességére utalt, önmagában is mulatságossá vált, hiszen mondom, három hét múlva kapta meg Lomnici Zoltánnak az elutasító válaszát. Ezt kívántam mondani, egyelőre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Valamennyi képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni, hogy egymás és meghívott vendégünk tisztelete hangján szólunk.
Wiener képviselő úr kért szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Véleményem szerint nagyon régi politikai közhely, hogy a hollét határozza meg az egyes emberekről a politikusok tudatát és véleményét. Ez Balsai képviselőtársam esetében tökéletesen érvényesült. (Dr. Balsai István: Ez nem így van, nem erről beszéltem.) Így van, így van, a közbeszólása kiváló, egyébként feljogosítom, hogy annyiszor szóljon közbe, ahányszor akar, elnök urat megkérném, hogyha közbeszól, ne akadályozza ezen komoly képviselői jogosítványának gyakorlásában. (Derültség.)
Arra akartam mindössze utalni, hogy amikor 1997-ben a parlament tárgyalta a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslatot, akkor képviselőtársam volt az egyik legnagyobb ellenzője annak, hogy Magyarországon egy Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnevezésű szervezet jöjjön létre, és úgy ítélte meg ezt a törvényjavaslatot, hogy az nem más, mint az igazságügy-miniszter feladatkörének kiüresítése. Később is nagyon gyakran fogalmazott úgy, hogy az Igazságügyi Minisztérium börtönminisztériummá változik annak következtében, hogy a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogosítványokat ezentúl már nem gyakorolhatja. Kétségtelen, a magyar történelmi hagyományok az igazságügy-minisztert ilyen pozícióba helyezték, 1867-től 1997-ig különböző társadalmi és politikai rendszerekben az igazságügyi igazgatás az igazságügy-miniszter feladatkörébe tartozott, kivéve az utolsó időszakokban a Legfelsőbb Bíróságot, amely egy elkülönült szervezet volt ebből a szempontból, és nem tartozott az igazságügy-miniszter igazgatási hatáskörébe. Megjegyzem, hogy korábban, 1945 előtt az ügyészségnek is voltak bizonyos felügyeleti jogosítványai a bíróságokkal kapcsolatban, az úgynevezett pártállami időszakban pedig ítélkezéspolitikai, felügyeleti jogkörrel is rendelkezett az igazságügy-miniszter, bár ezzel a gyakorlatban, a '70-80-as években már nem élt.
A hollét tudat-meghatározó szerepe tehát teljesen egyértelmű. Akkor úgy ítélte meg a képviselő úr, hogy a végrehajtó hatalmat nem lehet megfosztani attól a jogosítványtól, hogy a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogosítványait tovább gyakorolja. Most, amikor MSZP-SZDSZ-kormány működik, úgy ítéli meg, hogy az ilyen jellegű tevékenység, amelyet miniszter úr kifejtett, és amely - később majd még le fogom vezetni - százszázalékosan megfelel az 1997. évi LXVI. törvény előírásainak, alkotmányellenesnek tekinthető. Igen ám, mondhatná erre a képviselő úr, de akkor az igazságügy-miniszternek a feladatkörébe nem tartoztak rendészeti feladatok. Az, hogy ön rendőrminisztériumról beszél egy kommunikációs fogással, amely a rendőrterror, rendőrattak fogalmakra próbál építeni, és lényegében a társadalom számára azt akarja sulykolni, hogy Magyarországon ma rendőrdiktatúra létezik, miközben nincs olyan európai állam, amelyik eltűrné azt, hogy alkotmányozó nemzetgyűléseket tartsanak az utcán, ahol bejelentik, hogy a ma hatályos alkotmány maga azt alkotmányellenesség. Ez egy európai kuriózum, és a kormány végtelen türelmét mutatja, hogy ilyen esetekben nem úgy ítélik meg a helyzetet, hogy alkotmányellenes tevékenység zajlik; mindezt csak zárójelben jegyzem meg.
Miért nem okoz problémát az, hogy az igazságügy-miniszter egyben rendészeti miniszter is alkotmányosan? Azon persze lehet vitatkozni kormányzattani szempontból, hogy jó-e ez a felépítés, jó-e ez a feladatszétosztás, de nincs semmiféle alkotmányos probléma ezen a területen. Ugyanis azok a törvények, amelyekre Balsai képviselő úr utalt, ilyen például a 2006. évi LV., majd a 2006. évi LVII. törvény, egy alkotmánymódosításon alapulnak, és nem arról van szó, hogy alkotmányellenes törvényjavaslatot erőszakolt keresztült a miniszter, illetőleg a kormány a parlamenten, hanem arról van szó, hogy a 2006. évi LIV. törvény 1. paragrafusa lehetővé tett olyan változtatásokat, hogy kétharmados törvényekben lévő szavazati kérdéseket feles döntéssel lehessen módosítani az alkotmány és más törvények keretei között.
Azért nem okoz problémát a tárcafelelősségi kör meghatározása, mert 1990-ben - és ezt leginkább Balsai képviselőtársamnak kellene tudnia, hiszen tagja volt igazságügy-miniszterként az akkori kormánynak - egy alapvető változás történt a kormány pozíciójában. Ezt megelőzően Magyarországon létezett, 1989-90. között pedig pontosan kidolgozott jogintézményekkel körülbástyázottan létezett az ágazati felelősség vagy tárcafelelősség intézménye, és az egyes miniszter is közvetlenül politikai felelősséggel tartozott a parlamentnek. Amikor bevezették az úgynevezett konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét, és ezzel összefüggésben kizárták azt, hogy bizalmatlansági indítványt az egyes miniszterrel szemben be lehessen nyújtani, lényegében a miniszterelnöki kormányzást vezették be, amit egyébként számos alkotmányjogász bírált.
Megítélésem szerint önmagában persze ez a konstrukció jó, viszont hogyha ez a konstrukció működik és megfelelő, akkor a kormány egésze az, amelyik eljár, és a miniszterelnök pedig a kormány nevében jár el. Tehát teljesen másodrendű alkotmányossági szempontból az, hogy a reszortok hogyan oszlanak meg az egyes tárcák között. Pontosan erről szól többek között az a törvényjavaslat is, amelyet jelenleg tárgyal a kormány a kormányzati szervezet-átalakítással összefüggésben. Ha miniszterelnöki a kormányzás, és '90 óta Magyarországon egyértelműen miniszterelnöki, akkor az igazságügy-miniszter éppúgy, mint más miniszter is, hogyha képviseli a kormányzatot valamely szervezetben, akkor az összkormányzati érdekeket képviseli, és nincs egy rendészeti miniszteri arca, és nincs egy igazságügy-miniszteri arca, hanem egy kormányzati arca van.
Jelent-e problémát ugyanakkor az, hogy a rendészeti miniszter nagyon komoly jogosítványokkal rendelkezik például a rendőrség vonatkozásában? Hogy ez nem jelent problémát, ez megint az 1990-94 közötti korszak következménye. Közismert, hogy 1989-ben a Magyar Néphadsereget, későbbi nevén Magyar Honvédséget, 1990 márciusában pedig a rendőrséget kivonták a kormányzati irányítás alól. Az 1990-94 között működő kormány azonban 1993-ban a honvédség, 1994-ben pedig a rendőrség esetében az 1994. évi XXXIV. törvénnyel elérte azt, hogy visszakapta a kormány, illetve a miniszter az utasításadási jogait. Tehát erre vonatkozóan teljesen hibás azzal érvelni, hogy itt bármiféle politikai nyomás történne, mondjuk a rendőrség irányában, egyszerűen arról van szó, hogy a miniszternek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy a kormány nevében gyakorolja a törvényben számára biztosított jogosítványokat.
Ami pedig a nyomozati jogosítványokat illeti, hiszen erre is utaltam az előbb, hogy ezek problémát okoznak az OIT működésével kapcsolatosan. Erre jó példa az, hogy a legfőbb ügyész is tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, és tudjuk jól, hogy 1999-ben a Fidesz--FKGP--MDF-kormány beterjesztett egy olyan alkotmánymódosító javaslatot, illetőleg hozzá kapcsolódó törvénymódosító javaslatot, amely a kormány alá kívánta helyezni az ügyészséget, miközben semmiféle előterjesztést nem tett arra vonatkozóan, hogy emiatt a legfőbb ügyészt, illetőleg az őt képviselő helyettest kiemelje az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsból. Különös tekintettel arra, hogy akkor már érvényben volt, bár nem volt még hatályban az 1998. évi XIX. törvény, amely a büntetőeljárás urává egyértelműen az ügyészt nyilvánította. Ebből pedig az következik, hogy abban az időszakban a nyomozati jogosítványok gyakorlását, illetőleg ezek irányítását és az OIT-tagságot egyáltalán nem tartotta összeférhetetlennek sem Balsai képviselő úr, aki az MDF akkori frakcióvezetője volt, sem más akkori kormánypárti politikus.
Áttérve a kérdés konkrét jogi elemzésére, jeleztem, hogy teljes mértékben helytállóan és törvényes járt el a miniszter úr. (Dr. Vitányi István közbeszól.) Közben megjegyzem, hogy Vitányi István képviselőtársam megjegyzései a legkevésbé sem tudnak zavarni, mondhatnám beszéde olyan a fülemnek, mint a légynek a zümmögése.
ELNÖK: Képviselő úr, a kérésem önre is vonatkozott, kérem, hogy a tárgyról beszéljen, és ne képviselőtársainkat minősítse!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Olyan emberekkel, akik minősítenek és közbeszólnak, természetesen gyakorlom képviselői jogaimat. Az 1997. évi LXVI. törvény 41. § (1) bekezdésének A) pontjára hívnám fel Balsai képviselőtársam figyelmét, ha éppen idefigyelne, és nem Salamon képviselőtársammal folytatna rendkívül elmélyült eszmecserét. Ez úgy szól: "Az OIT a bírósági elnökök igazgatási tevékenységének irányítása és ellenőrzése során figyelemmel kíséri a bíróságok igazgatására vonatkozó szabályok érvényesítését, az eljárási határidők és az ügyviteli szabályok megtartását. Mindezek érdekében vizsgálatokat végez, kivételesen - és most nagyon erőteljesen hangsúlyoznám a közbevetett szavakat - bármely tagjának javaslatára elrendelheti a társadalom széles körét érintő, vagy a közélet szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli intézését." Tehát nem érdemes azon vitatkozni, hogy a 72 órát le akarta a miniszter úr rövidíttetni, vagy nem akarta, teljes mértékben, mint OIT-tag, és mint miniszter OIT-tag írta a levelet. Erre külön felhívnám a figyelmet, hogy csak azért OIT-tag, mert egyben miniszter is, és igazságügy-miniszteri funkciót is betölt, ezért nem kell külön megjelölni, hogy az OIT tagja, mert ez a státuszából a törvény erejénél fogva következik. Tehát ilyen indítványt előterjesztett, ez teljes mértékben megfelel a törvénynek, a törvény pedig - eddig legalábbis - alkotmányosnak tekinthető.
A soron kívüli, rendkívüli intézkedés intézményét egyébként az OIT esetében ismerjük, az általam előbb hivatkozott törvényt, ennek 42. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy "Az OIT a határozatait ülésén hozza meg, rendkívüli vagy azonnali intézkedést igénylő kérdésben más módon is határozhat." Tehát hogyha az OIT elnöke úgy ítélte volna meg, hogy szükséges emiatt más módon, úgynevezett röpszavazással, vagy más technikával ülést tartani, akkor ezt is megtehette volna.
Felmerült az is, hogy elhatárolódott az OIT elnöke az OIT-tag felvetésétől. Minden testületi elnök jogosult arra, hogy értékelje a testület bármely tagjának indítványát. Azt most nem akarom külön elemezni, hogy természetesen a bírósági működésről, igazgatási kérdésekről az OIT bármelyik tagja tájékoztatást kérhet, ha pedig indítványozza, akkor indítványának sorsáról kérjen tájékoztatást, ez az OIT-tagság velejárója, meghatározó attribútuma. Ebből pedig az következik, hogy a Répássy alelnök úr által idézett mondat sem okoz semmiféle problémát sem az alkotmány, sem pedig a Bsz. szempontjából.
Végezetül nagyon röviden kitérnék én is a Sárközy-Chirac problémakörre. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit Bárándy képviselőtársam mondott, hogy ott érdemi döntés hozatala kapcsán kapott bírálatot az igazságszolgáltatás a belügyminisztertől, aki nem rendőrminiszter, Fouche volt a rendőrminiszter valaha, akkor nem volt a belügy és a rendőrség egy szervezetben. A dolognak az a lényege tehát, hogy érdemi volt a bírálat, nem pedig egy munkaszervezési ügyben történő indítványtétel zajlott le. Itt semmilyen bírálatról nem volt szó, itt egész egyszerűen az OIT tagja élt azzal a jogával, amelyre őt a törvény felhatalmazta. Azt csak úgy érdekességként jegyzem meg, hogy Chirac nagyon kemény válasza azzal függött össze, hogy Sárközy lett az elnökjelölt és nem Schirac, ezért a két személy viszonya nem mondható igazán tökéletesnek, úgyhogy ezt figyelembe véve kell Répássy alelnök úr megjegyzését értékelni.
Köszönöm a figyelmet, és ha a vita folytatódik, természetesen ismételten szót kérek, ha ezt szükségesnek tartom.
ELNÖK: Természetesen, képviselő úr, mindenkinek joga van akár többször is hozzászólni. Most viszont Turi-Kovács képviselő úr következik.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Anélkül, hogy egy pillanatig Wiener képviselő úrra gondolnék, nem tudom, fogalmam sincs, hogy a hosszú fölszólalása alatt miért jutott eszembe az, hogy a görög államokban már föltalálták, hogyha a poliszokban elfajult a vita, akkor hivatásos szétbeszélőket alkalmaztak. Ez egy sikeres akció volt, meg kell mondanom.
Nos, rátérve az ügy lényegére, én azt gondolom, hogy Bárándy képviselő úr igen lényeges dologgal indította a saját felszólalását, nevezetesen tisztázta, hogy milyen minőségben kíván megszólalni. Világosan megmondta, hogy nem ügyvédként kíván szólni, meg nem is egyéb funkciói révén, már csak azért sem, mert ilyen minőségben itt nem szólhatott volna. Következésképpen csak egyféleképpen szólhatott, azaz képviselőként. És akkor most nézzük meg a levelet, mert nem formai kérdés, és nem is egyfajta betűrágás, hogy milyen minőségben keletkezett a levél.
Van egy egyértelmű fejléce, mindenki látja, mi van a fejlécen, és van egy aláírás. Ez alatt az aláírás alatt nem szerepel semmi. És van ennek a levélnek egy utolsó mondata, amelyből viszont egyértelműen kiderül, hogy rendőrminiszterként, ha úgy tetszik a rendőrtörvény alapján, a rendőrségről szóló törvény alapján belügyminiszterként történt mindaz, ami történt, mert mit mond ez az utolsó mondat? "Kérem Elnök urat, hogy a bírósági szervezeten belül ennek érdekében megtett munkaszervezési intézkedésekről, illetve esetlegesen a bíróságok által a nyomozó hatóság részéről igényelt, a jelenlegitől eltérő együttműködési formáról tájékoztatni szíveskedjék." Hát, ezt nem az igazságügy-miniszter írta, nem is az OIT-tag írta, hanem világosan látszik, hogy egy kvázi belügyminiszter írta, mert azt gondolom, hogy igen súlyos a dolognak az a része, amelyről itt világos és egyértelmű okfejtés hangzott el.
A hiba és a baj ott kezdődött, amikor a szerepeket elkezdték összecserélni, elkezdték összekutyulni, és amikor az igazságügy-miniszteri és a belügyminiszteri funkciókat egyesítették, ettől kezdődően létrehoztak egy olyan öszvért, amely részben igazságügy-miniszter akar lenni, részben meg belügyminiszter. Úgy tűnik, hogy ez a kettő együtt igazándiból nem működhet.
Világos tehát az én meggyőződésem szerint mindaz, ami itt, ebben a levélben foglaltatik, az nem az OIT-tagtól, az nem az igazságügy-minisztertől, hanem a nyomozó hatóságok kívánalmára történt levélről szól, amely levél egyértelműsíti, hogy mi is az az igény és kérés, amit szeretnének; ez egyfajta együttműködés. Azt gondolom, hogyha komolyan elgondolkodik mindenki, azt világosan kell látni, hogy ez nem lehetséges alkotmányos kereteken belül. Persze ezt követően majd hosszan el lehet magyarázni még, hogy történelmileg mi, mikor és miként, hogyan történt, a levél azonban egy konkrétum, s ez a levél konkrétan elment valahová, és ennek a levélnek nem lett volna szabad megszületnie.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csiha Judit képviselő asszony következik.
DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva ezt a meglehetősen hosszúra nyúlt vitát, az fogalmazódott meg bennem, hogy nem arról beszélünk, amiről szó van. Azt fogalmazódik meg bennem, hogy politikusok vitatkoznak egymással, és tulajdonképpen az ellenzék és a kormányoldal teszi a dolgát. Az ellenzék úgy találta e levél megszerzését vagy birtokába kerülését követően, hogy no, most a kormány egyik miniszterét jól meg lehet bírálni. A kormányoldal pedig elkezdi szakmai oldalról közelíteni ezeket a kérdéseket, holott egyszerűen politikai vitáról van szó.
Miután az alkotmányügyi bizottságban vagyunk, és én még mindig makacsul hiszek abban, hogy bizottságban lehet szakmai vitákat folytatni, igaziakat, aminek része lehet nyelvtani értelmezés is, amire már jó néhányszor volt példa a korábbiakban is, én is megpróbáltam ezt a levelet azon a szemüvegen át olvasni, amit valójában tartalmaz. Itt nagyon sokan fölvetették ellenzéki képviselőtársaim, hogy lehetetlen úgy értékelni a levelet, hogy OIT-tagként írta ezt a miniszter úr, hiszen a fejléc és az aláírás ezt nem támasztja alá. Ha magát a papírt nézzük, akkor ez a megjegyzésem helytálló, mert hiszen, ha a fejlécet megnézzük, amire Turi-Kovács képviselőtársam külön is kitért, akkor a fejlécnek van egy harmadik sora, amely az iktatást tartalmazza, az pedig elég világosan tartalmazza, hogy OIT. Ehhez képest nagyon nehéz belemagyarázni mást, mint azt, hogy OIT-tagként keresi meg az OIT elnökét az igazságügy-miniszter úr. Ez az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem annak a szokásos politikusi erénynek vagy nem erénynek a megjelenése, amit Répássy képviselőtársamtól tapasztaltam ma, amikor is idézte a levél utolsó bekezdését. Teljesen pontosan idézte, azzal, hogy elhagyott belőle három szót. Ezt külön bekarikáztam még akkor, amikor az első felszólalását tette, ugyanis ez a három szó egy picit más megvilágításba helyezi az egész bekezdést. Ez a három szó úgy szól, hogy "jelen kivételes helyzetben". Aminthogy az azt megelőző bekezdések is arról szólnak, hogy természetesen tisztában van az igazságügy-miniszter a jogszabályokkal, tisztában van saját alkotmányos helyzetével, helyével, korlátaival és szabadságával, és azzal is tisztában van, hogy olyan események történtek azokban a napokban, hetekben, amik kivételes helyzetet teremtettek. Még mielőtt bárki félremagyarázza, nem rendkívüli állapotot, nem ilyen-olyan bombasztikus kifejezésekkel illethető helyzetet, hanem az igazságszolgáltatás szempontjából egy olyan kivételes helyzetet, amire nem volt példa a rendszerváltás óta, de előtte se nagyon. Ebben a kivételes helyzetben - az én olvasatomban - az igazságügy-miniszter úr, mint az OIT tagja, a kormány képviselője, ezt nagyon aláhúzom, hogy a kormány képviselője, nem ilyen vagy olyan miniszter, hanem a kormány képviselője egy kollegiális együttműködést kér azoktól a társhatóságoktól, akik ezekben az ügyekben eljárnak. Ezt a kollegiális együttműködést egyébként, akármennyire is olvassa az ember a válaszlevelet, nem utasították el. Ezt a kollegiális együttműködés-kérést nem utasította el az OIT elnöke úgy sem, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
Az ezzel kapcsolatos bírósági szóvivői sajtóközlemények és megnyilatkozások nem tartották természetellenesnek, még kevésbé alkotmányellenesnek ezt a kérést, és természetesen minden bíróság maga mérlegeli a törvény adta korlátok között, hogy mennyiben tud egy ilyen kérésnek eleget tenni, vagy nem tenni. Erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy nem kellene olyasmit belemagyarázni ebbe a vitába meg ebbe a megkeresésbe, ami nincs benne. Azt gondolom, helyes az az álláspont, hogy itt egy kollegiális megkeresésről van szó, amit jogszerűen, alkotmányos helyzetéből következően az OIT tagjaként az OIT elnökéhez fordulva megtett a kormány egyik tagja.
Mit tehetett volna mást még ezzel a megkereséssel az OIT elnöke? Megtehette volna, hogy 24 órán belülre összehívja az OIT ülését, ahol születik egy határozat, mely határozatot az illetékes szervekkel az OIT közöl. Megtehette volna, az is törvényes lett volna, aminthogy az is törvényes, éppen az OIT elnökének alkotmányos helyzetéből fakadóan, hogy nem hívja össze az OIT ülését, a rendkívüli ülést, hanem saját hatáskörében intézkedik. Mi ez az intézkedés? Az az intézkedés, hogy azoknak a megyei bíráknak, akiknek ezzel kapcsolatosan intézkedési joguk lehet, a tudomására hozza ezt a kollegiális kérést, akik az abban foglaltakat megvizsgálva tesznek valamit, vagy mit tesznek. Tehát most akármerről is lehet forgatni, csavargatni, értelmezgetni a dolgot, azt gondolom, hogyha lecsupaszítjuk a politikai felhangoktól és szándékoktól magát a történetet, akkor nem juthatunk más következtetésre.
Azt persze én megértem, hogy miután nagy hirtelen a sajtóban megjárta a maga szokásos útját a kiszivárgott vagy eljuttatott levél, és elhangzottak azok a bombasztikus jelzők, hogy alkotmányellenesség, meg hogy kisajátítja, vagy államosítja az igazságszolgáltatást, és nem tudom még micsoda, be kellett látni, hogy ez nem egy járható út. Így állt elő az a helyzet, gondolom én, hogy kellett találni valami olyat, amitől a bombasztikussága megmarad ennek az egésznek, így került sor az elmúlt napokban arra a nagy fölfedezésre, hogy rendészeti miniszterként nincs helye Petrétei Józsefnek az OIT-ben. De ezek pótcselekvések, képviselőtársaim, eredményre nem tudnak vezetni, hiszen az alkotmányosság semmilyen tekintetben nem sérül. Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az az eljárás, amit a miniszter úr követett, minden tekintetben, ahogy Wiener képviselőtársam mondta, 100 százalékig megfelelt a magyar alkotmányos berendezkedésnek és a törvényeknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr kért szót.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt megígérem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács alkotmányos helyzetével nem foglalkozom, nem fogok foglalkozni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács összetételével kapcsolatos alkotmányos problémákkal sem. Azzal sem fogok foglalkozni, hogy a miniszter úr OIT-tagként vagy nem OIT-tagként fordult, és hogy kihez fordult, a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez vagy az OIT elnökéhez. Ehhez egyetlenegy mondatot teszek csak hozzá, hogy én azokkal értek egyet, akik ennek a levélnek az elemzéséből arra a világos következtetésre jutottak, hogy itt a kormány tagja, és nem az OIT tagja szólt a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, aki egyébként az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke is.
Amiről szólni szeretnék, az a levél tartalma, és annak megítélése. Viszont szeretnék egy olyan elemet is belevinni ebbe a vitába, ami eddig még nem merült fel. Itt a miniszter úr az első felszólalás után, Répássy képviselő úr első felszólalása után visszakérdezett, hogy hol van ebben a levélben sürgetés. Répássy képviselő úr olvasott egy mondatot erről, de azért vannak ennek a levélnek más pontjai is, ahol megjelenik ez a sürgetés, most én is idézem ezt. Ez a levél harmadik bekezdésében szerepel, így olvasható az ominózus rész, idézem: "...éppen ezért rendkívül fontos, hogy a kérelmet előterjesztő az eredményes nyomozás folytatásához szükséges engedélyt - amennyiben annak feltételei fennállnak - mielőbb megkaphassa."
Képviselőtársaim! Ne raboljuk egymás idejét azzal, hogy azon fogunk szemantikai vitát folytatni, hogy ebben a levélben van-e sürgetés, vagy nincs. Mindenki tudja, hogy nem egy karácsonyi üdvözlőlapot tartunk a kezünkben, és az is nyilvánvaló, hogy nem annak tudakolására irányult a levél, ahogy Répássy képviselő úr elmondta, hogy tudja-e a Legfelsőbb Bíróság elnöke, hogy mennyi a törvényes határidő, vagy sem. Ez a levél ebben a megfogalmazásban igenis sürgető levél, arról szól, hogy a bíróságok a törvényben rendelkezésre álló határidőnél rövidebb időn belül hozzanak döntést.
Na, most akkor megengedem azt a véleményt, hogy véleményem szerint itt nem az az igazi kérdés, vagy nem csak az a kérdés, bocsánat, hogy ezt a miniszter úr milyen minőségében vetette fel az OIT-nak, az OIT elnökének, a Legfelsőbb Bíróság elnökének; kinek, mi tetszik, válasszon! Nekem az a meggyőződésem, hogy maga az Országos Igazságszolgáltatási Tanács sem kérhet ilyet a bíróságoktól. Nem kérhet. (Közbeszólások: De kérhet!) Nem kérhet, képviselő úr. (Zaj, beszélgetés.) Megértem, hogy ez az új szempont most megélénkítette a hallgatóságot, de szeretném végigmondani.
ELNÖK: Hallgassuk figyelemmel Salamon képviselő úr hozzászólását!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, hogy a törvény az eljárási határidőket különböző funkciókból szabályozza. Itt a 72 órás határidőnek is több funkciója van. Elismerem, hogy az a funkciója is van, amit a miniszter úr megemlít, ugye, mondja, hogy a nyomozás érdekében, bár ő is hozzáteszi, mert jól érzi, hogy nem csak az a funkciója, hogy a nyomozás érdekében rövid legyen a határidő, odateszi az "is" szócskát. Úgy fogalmaz, hogy "a nyomozás érdekében is" rövid határidőhöz köti - írja a miniszter úr. Még mi jelentősége lehet a határidő megállapításának? A határidő-megállapítás az eljáró hatóság számára biztosít egy törvényben garantált időt a korrekt, megalapozott eljárás lefolytatására. Nem véletlen, hogy a 72 óra egy minimálisan szükséges időnek ítéltetett a törvényalkotó által, amikor ezt a törvényalkotó meghatározta, hiszen a döntéshez nyilvánvalóan meg kell tenni a lépéseket az eljárás folyamatba tételével, a döntés előkészítésével, az iratok szükséges tanulmányozásával. Tehát ennek az időpontnak az is a funkciója, hogy a hatóság megalapozott döntést hozzon. Ebbe beleszólni, véleményem szerint az ügy érdemi intézésére kiható befolyás, és ez megengedhetetlen. Ez megengedhetetlen, tehát azt gondolom, hogy ezt nem támogathatjuk. A soronkívüliség esete törvényben meghatározott intézmény, egyébként sem arra vonatkozik, hogy a hatóságokat arra sürgesse, hogy a rendelkezésre álló időben egy, már megindított eljárásban rövidebb idő alatt hozzanak határozatot, hanem arra, hogy az egyes eljárásokat soron kívül indítsák meg, de mindenféle soronkívüliség törvényben körülírt dolog.
Sajnos engem arra emlékeztet ez a helyzet, ami ügyvédi tevékenységem során megtörtént a rendszerváltozás előtt, amikor egy bíró a tárgyalás után közölte velem, ügyvéd úr, mondja meg az ügyfeleinek, ha még egyszer rámtelefonálnak a pártbizottságról annak érdekében, hogy mikor tűzzem ki a tárgyalást, én elfogultsági kifogást jelentek be magam ellen. Aki nem jogász itt, annak mondom, ez azt jelenti, hogy az a négyéves per elölről kezdődik. Ezt elmondtam az ügyfélnek, és nem is volt több telefon. Kérem szépen, a rendszerváltozást azért csináltuk, hogy ne legyenek sem telefon, sem más formában ráhatások, és persze nemcsak a pártbizottság részéről, hanem a végrehajtó hatalom részéről sem, a kormány részéről sem. Sőt, ha az OIT kezében van letéve a bíróságok igazgatása, akkor az OIT részéről sem, mert ez, még egyszer mondom, érdemi kihatású befolyásolása az igazságügy működésének. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fodor alelnök úr kért szót.
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Az eddig elhangzottakhoz néhány tekintetben szeretném én is hozzátenni a véleményemet, amely sok kérdésben hasonló lesz, illetve egyetértő lesz azokkal, amelyeket már hallhattunk az előzőekben is képviselőtársaimtól.
Az első kérdés, amivel szeretnék foglalkozni, az, hogy milyen minőségben írt a miniszter úr levelet. Azt gondolom, és egyetértek azokkal - nem sorolom föl a nevüket -, akik hasonló állásponton voltak, hogy nem lehet egyszerűen a milyen minőségben kérdést úgy vizsgálni, hogy valaki a törvény által felhatalmazott módon az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, és akkor bizonyos helyzetekben nem annak a tagja, más esetekben pedig annak a tagja. Minden körülmények között, ha a miniszter eljár, egyúttal az OIT tagja is. Persze lehet szóvá tenni azt, hogy mi van a fejlécen, és mi nincs az aláírásnál, szóvá tehető, de azt gondolom, ez igazából nem méltányos, mert természetes dolog, hogy minden körülmények között egyúttal az OIT tagja is a miniszter.
Másfelől: volt-e joga egyáltalán ilyen levelet megírni, vagy volt-e joga eljárni? Természetesen volt joga rá, és szintén utaltak rá képviselőtársaim, Wiener képviselő úr pontosan idézte is az ide vonatkozó passzust, hogy természetesen megtehette mindazt, amit megtett. Írhatott egy ilyen levelet, kérhetett, kéréssel fordulhatott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjához. Zárójeles megjegyzésem itt, amire Répássy alelnök úr utalt, már szintén mondták többen, a francia példa egészen más. Hogyha a miniszter úgy lépett volna fel, hogy konkrét döntést sürget, vagy bírál egy bírósági döntést, mondjuk szóvá teszi azt, hogy nem születtek elítélő ítéletek, az egy más dolog, az egy durva beavatkozás az igazságszolgáltatás működésébe. Ez az, amit Salamon képviselő úr felvetett, azaz, ami ellen ellenzéknek és kormánypártnak egyaránt, közösen fel kell lépni, mert valóban, a rendszerváltáskor ezért harcoltunk, hogy ilyen ne következhessen be. De ez a történet nem erről szól. Itt nem arról van szó, hogy a miniszter valamilyen konkrét döntést sürget, vagy valami ilyesmit vár el, vagy ezt fogalmazza meg. Egyáltalán nem. Itt egészen másról van szó.
Miről is van szó? Vizsgálnunk kell nyilván azt, amit ellenzéki képviselőtársaim felvetettek, hogy itt bármiféle alkotmánysértés, jogszabálysértés vagy jogállami elvek megsértése fölmerül-e. Azt gondolom, hogy nem, természetesen nem, föl se merül ebben az esetben. Itt valójában a miniszter, amit tesz, arra hívja fel a figyelmet, hogy figyeljenek oda bizonyos határidők betartására. Ezt jogosan kéri egy olyan ügyben, amikor szeptemberben és októberben az utcai zavargások kapcsán természetes, hogy közfigyelem volt arra vonatkozóan, hogy mindazok, akik bíróságok elé kerültek, és ítéletre várnak, minél gyorsabban, és lehetőleg méltányos módon bírálják el az ügyüket. Ez egy teljesen természetes és korrekt fellépés arra vonatkozóan, hogy a bíróságok figyelmét a miniszter felhívja erre a kérdésre. A levélnek minden eleméről, ami itt fölmerült a vitában, én úgy látom, hogy a levél megírása korrekt volt, helyes szándékok vezették a minisztert, betartotta a jogszabályokat minden tekintetben, és nem érheti ezért őt szemrehányás.
Az egy külön kérdés, hogy a vitának van egy olyan része, ami itt fölmerült többek hozzászólásában, hogy szerencsés dolog-e valójában az, hogy a rendőrséget az igazságügy-miniszter felügyeli. Szerintem ezt a kérdést érdemes elválasztani a vitától, mert az már egy külön kérdés, és ebben köztünk is vita van, nyilvánvalóan az én álláspontom is az, hogy nem biztos, hogy ez egy bölcs döntés volt, de ez a történet nem erről szól. Ez a történet másról szól, arról, hogy a miniszter, akinek van egy adottsága, a fejlécen is szerepel, hogy igazságügy miniszter és rendészeti miniszter, ebben a kérdésben írhatott-e, kérhetett-e ilyet, mint ami ebben a levélben megfogalmazódott. Megírhatta, kérhette, és ezzel nemhogy jogszabályellenesen nem cselekedett, hanem teljesen korrekt volt, azt gondolom, ez a lépés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vitányi képviselő úr kért szót.
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden néhány mondatot szeretnék mondani ehhez a vitához.
A levél tartalmának lényegét a második oldalon találom, ahol azt kéri többek között a miniszter úr, hogy "...a rendelkezésre álló időtartam végén hoznak döntést,..." - tehát a törvényben meghatározott időtartam végén hoznak döntést - "...ami a jelenlegi ügymennyiség mellett megnehezíti a további nyomozati cselekmények megszervezését." Magyarul, itt arról szól a kérés, hogy ne a végén, hanem már jóval korábban, az elején hozzanak döntést. Most erre a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem azt válaszolja, hogy összehívtam az elnöki értekezletet, és megkértem a Legfelsőbb Bíróság bíráit, illetőleg a megyei bíróság elnökeit, hogy ennek a kérésnek tegyenek eleget, hanem azt válaszolta, hogy eddig is és ezután is a törvényben megállapított időtartamon belül döntenek. Magyarul, tulajdonképpen ezt az együttműködés-kérést elutasította, és én úgy értelmezem ennek a válaszlevélnek a tartalmát, hogy itt bizony a függetlenségbe való beavatkozás kérését utasította el az elnök. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szép Béla képviselő úr kért szót.
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Nagy érdeklődéssel figyelem a most már meglehetősen hosszúra nyúlt vitát, és igazán egyetlen dolgot szerettem volna végre tetten érni, azt, hogy egyetlen alkotmányos rendelkezést vagy követelményt tudtak volna felsorolni, amit a levél sértett volna. Egyetlenegy ilyen tényszerű megállapítás nem történt, és azért nem történt, mert nem történhetett. Meggyőződésem szerint, ahogy itt a mai bizottsági ülés zajlik, itt nem történik más, mint mikroszkóppal keresni a szavakban, a betűkben, hogy hátha van valami, amibe bele lehet kötni. Úgy gondolom, hogy mostanáig nem vezetett eredményre ez a törekvés, annak ellenére, hogy már majdnem Nicolas Sárközyt láttam a meghallgatott miniszter helyén, már majdnem a francia törvényt és jogszabályokat kell magunkra venni és alkalmazni, miközben messze nem erről van szó.
Valójában mi is történt? A miniszter úr élt törvényes lehetőségével. Nem kívánom újra megismételni, de az értetlenséget tapasztalva fölhívnám a figyelmet a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény 41. § a) pontjára, amely egyértelműen eligazít bennünket ebben a kérdésben. Újraolvasásra ajánlom tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak a levél iktatását, amelyből egyértelműen kiderül, hogy OIT-tag minőségében íródott a levél, és azt, hogy a címzés szerint szintén az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének szólt.
Ha minősíteni akarnánk miniszter úr tevékenységét és levelét, én úgy gondolom, önök azzal próbálnak visszaélni, hogy miniszter úr nem szó szerint, a törvényben meghatározott szavakat, kifejezéseket és lehetőségeket használta ki, vagyis nem a törvény szerinti soron kívüli eljárás kérelmezését, mint eszközt használta, hanem udvariasan mielőbbi eljárást kért. Ez messze belül marad a törvényi követelményeken, együttműködést jelenít meg, ami úgy gondolom, nem sérti, hanem kifejezetten szolgálja a jogállami alkotmányos követelményt, hiszen az együttműködés valamennyi szereplő számára nemcsak hogy elvárás, de kötelezettség.
Igazán akkor sértette volna a miniszter úr, de mostanáig sem szándékban, sem tettben a legcsekélyebb nyoma ilyennek nincs, hogyha azonnal és haladéktalan döntést követelt volna. Erről nincs szó, ugyanakkor tény az, hogy önök az eddigi hozzászólásaikban megpróbálják a nem megfelelő jogismerettel rendelkező közvéleményt félrevezetni, és azt beállítani, hogy a 72 óra, mintha kötött határidő lenne, miközben ez maximális időtartam, úgy állítják be, mintha az eljárás időtartamának semmilyen következménye és jelentősége nem lenne az eljárás méltányosságára, miközben valamennyi, az eljárásban részt vevő érdekét ez szolgálja, és úgy próbálják beállítani, hogy a törvényes jogok gyakorlása alkotmánysértő.
Én kérem önöket, hogy emelkedjenek felül pillanatnyi politikai érdekeiken, és a szakmához, a miniszter úrhoz az elvárható méltányosságtól vezérelve szóljanak és ítéljék meg ezt a kérdést, és fejezzék be az alaptalan vádaskodást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Faragó Péter képviselő úr kért szót.
DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Másfél órája vitatkozunk egy olyan dolog felett, amelyről talán nem is kellene egyáltalán vitatkozni, mert alcímnek azt adnám a napirendhez, hogy "vihar egy pohár vízben". Miért mondom én ezt? Idézek szó szerint Balsai képviselő úrtól, aki azt mondta, hogy "a miniszter úr sürgősen kívánt megoldást találni". Én is így gondolom, hogy sürgősen kívánt megoldást találni, mert ezt várják el tőle az állampolgárok, persze azok az állampolgárok, akik nem a téren randalírozóknak drukkoltak, mert ilyenek is vannak.
Teljesen egyetértek Csiha képviselő asszonnyal, aki azt mondta, hogy ennek a szakmához semmi köze, ez egy politikai vita. Valóban, ez egy politikai vita, mert mit írt a miniszter úr? Idézem: "Az állampolgárok nyugalmát a közelmúltban megzavaró, és a törvényes rendet veszélyeztető események mielőbbi felderítése a nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás közös érdeke..." - és én teszem hozzá, hogy ez nemcsak a nyomozó hatóság, hanem a társadalom érdeke is - "...éppen ezért rendkívül fontos, hogy a kérelmet előterjesztő az eredményes nyomozás folytatásához szükséges engedélyt... mielőbb megkaphassa."
Itt van egy olyan bekezdés, amelyről vita folyik. Én elfogadom az ellenzéki képviselőknek azt, amikor azt mondják, hogy ez a történet arról szól, hogy a 72 órát rövidítsék le. Persze, ez nagyon fontos, ugyanis, nagyon fontos, mondjuk ki nyugodtan, és úgy gondolom, miniszter úr is egészen nyugodtan kimondhatná, mert ezt várja el, még egyszer mondom, tőle is a társadalom.
Semmi más nem történt, minthogy a miniszter úr egy elegáns, udvarias levélben, európai politikushoz mérten - és ezt a minősítést kihangsúlyozom, mert ezt itt mindenki nem mondhatja el önmagáról -, egy udvarias hangú levélben azt kéri az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökétől, aki egyébként a Legfelsőbb Bíróság elnöke, hogy egy rendkívüli ügyben segítsen abban, hogy ne 72 óra múlva hozzanak döntést, hanem azért esetleg hamarabb, mondjuk, azonnal hozzanak döntést, mert a nyomozás érdeke ezt kívánja. A nyomozás érdeke pedig azért kívánja ezt, hogy minél hamarabb meg lehessen fogni az elkövetőket, hogy ne ismétlődjenek ilyen cselekmények.
Hiszen mi van akkor, és ezen is vitatkozunk, hogyha igazságügy-miniszterként teszi, az igazságszolgáltatás tagjaként teszi? Én azt mondom, ha Magyarországon Belügyminisztérium lenne, és belügyminiszterként tette volna, akkor is abszolút helyesen járt volna el. Abszolút helyesen járt volna el, hiszen mi van akkor, hogyha egy ilyen konkrét ügyben nyomozótiszt vagy ügyész ugyanezt kéri a bíróságtól, illetve a bíróság elnökétől, vagy amikor kéri, hogy döntsenek egy ilyen a titkosszolgálati eszközökről? Akkor azt is kéri annak a bíróságnak a vezetőjétől, aki szignálni fogja, hogy ha lehet, ne 72 óra múlva, a végén, hanem mondjuk, azonnal döntsenek, mert a nyomozás érdeke ezt kívánja. Most elítélnénk, elmarasztalnánk a nyomozó hatóságot ebben az esetben?
Itt nem arról van szó - felírtam magamnak -, itt konkrétan nem azt kéri a miniszter úr, hogy hogyan döntsenek a konkrét ügyben, hanem azt kéri, hogy lehetőleg minél hamarabb döntsenek, mert szükség van arra, hogy a bíróság minél hamarabb döntsön. Persze, aki elítéli ezeket a cselekményeket, és nem drukkol ezeknek az elkövetőknek - mert vannak, akik drukkolnak, vannak, akik ezt el is mondják verbálisan, vannak, akik, nem akarok jelzőt mondani, hogy milyen módon bújnak bizonyos dolgok mögé, és nem mondják el nyíltan, de drukkolnak az elkövetőknek -, mert ez egy politikai lehetőség számukra. Ők természetesen belekötnek mindenbe, rendőrállamról beszélnek, és a miniszter urat hozzák olyan helyzetbe, hogy belemagyaráznak olyat is, ami ebben a levélben nincs.
Befejezésül még egyszer mondom, ez egy udvarias hangú levél, amelyben a miniszter úr azt kéri, hogy lehetőleg minél hamarabb döntsenek, mert a nyomozás érdeke ezt kívánja. Persze tudjuk, hogy a Fidesz szerepe mi volt az eseményekben... (Felzúdulás az ellenzéki oldalon.) Kérem, önök hiába nyilatkoznak így, tisztelt ellenzéki képviselő urak, hiszen, ha önök megnézik az elmúlt hetek közvélemény-kutatási eredményeit, a nyilatkozókat, politikusokat és átlagembereket, nem politikusokat, nem én mondom, ők mondják, a Fidesz szerepe az, hogy idáig jutottak az események. Ezek után senki nem csodálkozhat azon, hogy önök ilyen napirendet hoznak az alkotmányügyi bizottság elé, és másfél óráig vitatkozunk - még egyszer mondom - nem szakmai kérdéseken, hanem kifejezetten politikai indíttatású kérdéseken. Még egyszer mondom, egyértelmű a Fidesz szerepvállalása abban, ami szeptemberben és októberben történt. Köszönöm.
ELNÖK: Tóth András képviselő úr kért szót.
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Mindössze azért kértem felszólalási lehetőséget, hogy korrigáljam Balsai képviselő úrnak egy vélhetően tárgyi tévedését. Ugyanis a rendőrségi törvény alapján nincs olyan titkosszolgálati engedélykérés, amiben az igazságügy-miniszternek kellene dönteni. (Dr. Balsai István: Én nem erről beszéltem.) Nincsen. Balsai úr azt mondotta, az a sajátos helyzet alakult ki a belügyminiszteri és az igazságügy-miniszteri tevékenységek egy részének összevonásával, hogy a miniszternek kell rendőrségi kezdeményezés alapján titkosszolgálati eszközöket elrendelni és erről dönteni. Ezt mondta. Ezt szeretném korrigálni, hogy a törvény előírása szerint ilyen nincs. Köszönöm.
ELNÖK: Répássy alelnök úr kért szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Visszakerült hozzám a sor, persze egyszer majd kíváncsiak leszünk a miniszter úr válaszaira is, de így legalább az elmúlt másfél órában több dolog eszünkbe jutott, amit meg tudunk még kérdezni a miniszter úrtól.
Miniszter úr, ha nem haragszik, én kihasználom azt a lehetőséget, lehet, hogy ebben a minőségében utoljára hallgathatja meg önt bizottságunk, mármint igazságügy-miniszteri minőségében, ha a hírek nem csalnak. Ha a hírek nem csalnak, lehet, hogy miközben a kormánypárti képviselők felsorakoznak ön mögé, lehet, hogy önt holnap már menesztik. Bár, ne úgy legyen! (Közbeszólások. - Dr. Faragó Péter: Milyen elegáns!)
Olyan elegáns nem tudtam lenni, mint Faragó képviselőtársunk, próbáltam ennél magasabb színvonalra vinni a bizottsági beszélgetést, de lehet, hogy sajnos megütöttem Faragó képviselő színvonalát. (Hangos beszélgetés, zaj.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A magánbeszélgetéseket kérem a folyosón lefolytatni! Répássy alelnök úré a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Miniszter úr, én örülnék a legjobban, hogyha lenne még majd később olyan lehetőségünk, amikor önt miniszteri minőségében az egész tevékenységéről meg tudjuk kérdezni, de a lényeg az, lehetséges, hogy ez most az utolsó lehetőség. Ezért kifejezetten ezzel összefüggő kérdést szeretnék föltenni, amit mi itt szerintem körbejártunk, és ön ki is mondta.
Azt szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt fél év miniszteri munkáját, tapasztalatait figyelembe véve, így utólag ön szerint helyes volt-e az a döntés, hogy az igazságügyi és a rendészeti tárcát összevonták? Egy kicsit bonyolult, mert nem a tárcát vonták össze, hanem a Belügyminisztérium rendészeti feladatait vonták össze az igazságüggyel. Az egész ügynek szerintem az van a mélyén, hogy úgy tűnik, ez a modell nemcsak emiatt a levél miatt, hanem más miatt is, nem tökéletes, sőt, azt kell mondanom, kudarcot vallott az a modell, hogy az igazságügyi és rendészeti feladatok egy miniszter kezében legyenek. Ennek alkotmányossági problémáiról beszélt Balsai képviselőtársam, és én nem tenném félre ezeket a problémákat, sem a kérdés alkotmányossági problémáit, de egyáltalán, a működés szempontjából ezt ön hogy látja?
Vannak olyan anyagok, amelyek a zavargások ügyében a nyomozást, a bírói döntést segítik? - ami az időszerűségét illeti. Azt szeretném megkérdezni Öntől, hogy amikor a zavargások kapcsán bűncselekmények elkövetéséről beszélünk, akkor szögezzük le, nemcsak a tüntetők által elkövetett bűncselekmények merülnek fel, hanem hivatalos személyek - magyarul a rendőrök - által elkövetett bűncselekmények is felmerülnek. Nem én mondom, hanem az ügyészség folytat elég nagy számban ilyen bűncselekményekben nyomozást.
Szeretném megkérdezni, miniszter úr, miért mulasztotta el azt az adódó feladatát, hogy az elkövetők másik csoportja azonosíthatóságának érdekében ellenőrizze - és akár elrendelje - azt, hogy azonosító jelzésekkel kell ellátni a rendőröket? A tüntetők oldaláról ugyanis az ő beazonosíthatóságukat szolgálja az, hogy például lehallgatják őket, vagy felvételek készültek ezekről az eseményekről, a rendőrség készített felvételeket. De vajon a rendőri bűncselekmények elkövetőinek beazonosíthatóságát miért nem segítette elő azzal, miniszter úr, hogy ellenőrzi azt a bizonyos rendőr-főkapitányi intézkedést, ami alapján nem viseltek azonosító jelzést?
A világ szégyene, nevetséges az - ha igaz ez a hír -, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság ismeretlen rendőr elkövetők ellen tett feljelentést. Ez azt jelenti, hogy az a szerv, akinek a kötelékébe tartoznak a rendőrök, az sem tudja beazonosítani azokat, hogy kik követték el a bűncselekményt. Miniszter úr, én itt érzek miniszteri mulasztást, legalábbis jogalkotási mulasztást. Ha igaz, előfordulhatott, hogy az ORFK vizsgálata azt állapítja meg, hogy a rendőrök ilyen bűncselekményt követhettek el - legalábbis ennek a gyanúja fennáll -, akkor ugyanúgy a társadalom érdeke - hadd használjam Faragó Péter szavait -, hogy a potenciális bűnelkövetők beazonosíthatóak legyenek.
Még egy utolsó mondat, Wiener Györgyre szeretnék reagálni. Egy korábbi, több mint egy órával ezelőtt elhangzott felszólalását azzal kezdte, olyanokat mondott, hogy tulajdonképpen ezeknek a tüntetőknek egy része körében alkotmányellenes tevékenység zajlik - mondta Wiener képviselő úr. Hivatkozott erre az alkotmányozó nemzetgyűlésre, és úgy fogalmazott - ez is egy gyöngyszem -, a kormány végtelen türelmét mutatja, hogy eltűri ezeket a cselekményeket. Miniszter úr, ön szerint, ha alkotmányellenes tevékenység zajlik az utcán, azt eltűrheti a kormány? Ez egy szabadság, hogy most akkor szabad alkotmányellenes tevékenységet végezni vagy nem szabad? Nem arról van szó, hogy Wiener György esetleg téved? Nem arról van szó, hogy esetleg ezek a tüntetők egyébként a véleménynyilvánítás szabadságával élnek, és az alkotmányos rendnek csak az erőszakos megváltoztatása vagy erre való törekvés az, amikor fel kell lépnie az államnak? Egyébként az a fajta törekvése ezeknek a tüntetőknek, hogy ők meg akarják változtatni az Alkotmányt, esetleg magukat kinyilvánítják a nép képviselőinek, és egy saját alkotmányt fogadnak el.
Miniszter úr, álljunk már meg! Ön alkotmányjogászként veszélyesnek látja az alkotmányos rendre azt, ha valaki azt mondja, hogy meg kell változtatni az Alkotmányt, esetleg új Alkotmányt kellene elfogadni? Miniszter úr, ön is élt ilyen ambíciókkal, hogy új Alkotmányt kellene elfogadni. Sőt a kormánypárti képviselők, lehet, hogy nem tudják, de maga Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke mondta egyszer azt, hogy szerinte ha új Alkotmányt fogadnánk el, azt egy alkotmányozó nemzetgyűlésnek kellene elfogadnia. Ez az idézet megtalálható. Lehet, hogy Szili Katalin nem gondolta át ezt a mondatát, de a lényeg az, hogy ő is használta ezt a kifejezést. Ettől most mondjam azt, hogy alkotmányellenes tevékenység zajlik, és csak a kormány végtelen türelmének tudható be, hogy Szili Katalin ma még házelnök lehet?
Miniszter úr, a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága mellett is ugyanúgy ki kell állni szerintem, mint mondjuk a bírói hatalom függetlensége mellett.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Minden jelentkezőnek meg fogom adni a szót, de nagyon kérem, hogy mostantól kicsit jobban ragaszkodjunk a tárgyhoz. Tudom, hogy nem alelnök úr tért el először, és részben reagált Wiener és Faragó képviselő urak hozzászólására. Ezért minden képviselőtársam figyelmét felhívom, hogy a napirendünkben elfogadott tárgyhoz jobban ragaszkodjunk. Ezzel adom meg a szót Wiener képviselő úrnak.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Részben Turi-Kovács Béla, részben Salamon László, illetőleg Répássy alelnök úr felvetéseire reagálnék.
Turi-Kovács Béla képviselőtársam felszólalásának azt a mozzanatát kritizálnám, amely szerint nem egyértelmű, hogy itt miniszter úr melyik minőségében lépett fel, és példaként hozta fel Bárándy Gergely felszólalását, aki hangsúlyozta, hogy most, mint képviselő szólal meg. Bár a túlzott jogászkodás még az alkotmányügyi bizottságban sem biztos, hogy előny, azért felhívnám a figyelmet arra, a miniszter úr a törvény erejénél fogva - erre egyébként már utaltam korábbi felszólalásomban - tagja az OIT-nak, míg Bárándy képviselő úr úgy tagja az OIT-nak, hogy megválasztotta őt erre a funkcióra az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság. Ebből pedig az következik, hogy az ő esetében ezek a tevékenységek esetleg szétválaszthatóak, miniszter úr esetében azonban - hiszen a törvény erejénél fogva OIT-tag - ilyen disztinkcióra megítélésem szerint nincs szükség.
Salamon képviselőtársam hosszasan fejtegette, hogy a soronkívüliség kérése alkotmányellenes és pártállami, a leghatározottabban elutasít minden ilyen törekvést. Felhívnám a figyelmét arra, hogy az általam korábban már hivatkozott Bsz. 41. paragrafus (1) bekezdés a) pontja ezt teljes mértékben lehetővé teszi. Nem egyszerűen az ügy megindítását, hanem az ügy elintézését említi a normaszöveg. Ha úgy ítéli meg Salamon képviselőtársam, hogy problematikus a törvénynek ez a rendelkezése, akkor azt indítványozom, hogy nyújtson be módosító javaslatot a törvény megváltoztatására, és a törvénymódosító javaslatát meg fogja tárgyalni majd az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság. Egyébként azt is meg kell jegyeznem, hogy korábban volt ilyen gyakorlat. Az úgynevezett olajperekben például 1998-2002 között számtalan alkalommal előfordult, hogy az akkori igazságügy-miniszter asszony soron kívüli eljárást kért, és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyt is adott ezeknek a kérelmeknek. Nem tudok arról, hogy akkoriban Salamon képviselőtársam ezt a fajta eljárást nehezményezte volna. Természetesen most teljesen más a pozíciója, úgyhogy megértem, hogy önmagában az intézményt is bírálja.
Teljes mértékben bírálandó képviselőtársamnak az a vélekedése, hogy a soron kívüliség az ügy tartalmára vonatkozó nyomásgyakorlást jelent. El kell választani egymástól a munkaszervezési, eljárási kérdéseket és az ügy tartalmát. Erre egyébként az 53/1991. AB-határozat is utalt. Meg kell jegyeznem azt is - ha eddig nem került szóba -, hogy a hatalmi ágak megosztása, az államhatalmi ágak elválasztása egyben együttműködési kötelezettséget is jelent a hatalmi ágak között. Éppen ez az alkotmánybírósági határozat mondta ki - nem kis mértékben egyébként annak érdekében, hogy védje az igazságügy-miniszternek azt a jogát, hogy az igazságügyi igazgatási jogkörét gyakorolja -, az államhatalmi ágak közötti együttműködés elvének is teljes mértékben megfelel miniszter úrnak a levele. Szerintem ezt a szempontot is messzemenően figyelembe kell vennünk levelének értékelésekor.
Megjegyzem azt is, hogy a 72 órával kapcsolatosan elhangzott már több alkalommal is ma az az álláspontom, hogy ez egy felső határidő, és nem azt a célt szolgálja, hogy minél később, hanem azt, hogy minél előbb szülessen döntés. Viszont pihenőnapok, munkaszüneti napok esetében - erre az üzleti renddel kapcsolatos viták is utalnak - problémák merülhetnek fel a 72 óra betartásával kapcsolatban. Egyébként ez a probléma a választási eljárási törvény érvényesítése során is jelentkezik, ezt még Salamon képviselőtársam is nagyon jól ismeri, hiszen foglalkozik ilyen kérdésekkel is.
Répássy képviselő úr elméleti kérdéseket vetett fel, meg akarom őt nyugtatni, hogy nagyon magas színvonalon nyilatkozott meg, nem súrolt semmilyen alsó határt, viszont nem tett meg egy nagyon fontos különbségtételt. A különbségtételnek az a lényege, hogy más az alkotmányt az alkotmányos rend alapján megváltoztatni, betartva azokat az eljárási szabályokat, amelyek alapján új alkotmányt lehet alkotni, vagy az alkotmány bizonyos rendelkezéseit meg lehet változtatni. Szili Katalin házelnök asszony is ezt tette, sőt, meg tudom nyugtatni Répássy képviselőtársaimat, én is foglalkozom ilyen kérdésekkel, és szükségesnek tartanám a ma hatályos alkotmány számos rendelkezésének a megváltoztatását.
Ez egyébként alkotmányozó nemzetgyűlés útján is történhet, de ennek van egy előfeltétele, hogy ma a parlament abszolút kétharmados többséggel intézményesítse ezt az alkotmányozó nemzetgyűlést, ehhez minden alkotmányjogi lehetőség fennáll. Ettől azonban el kell választani azokat a politikai cselekvéseket, amelyek az eljárási szabályokon kívül kívánják a jogrend alapnormáját átalakítani. Ez egészen más, mint amikor alkotmányrevízióra vagy új alkotmány elfogadására készülnek az alkotmány és más jogszabályok alapján, tudniillik itt az úgynevezett procedurális jogállamiság elve sérül.
Tehát az utcán azt kijelenteni, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést hívok össze, szétosztott szavazólapokon, ahol nem lehet tudni, hogy akik szavaznak, azok magyar állampolgárok-e, van-e választójoguk, semmilyen eljárási szabály, semmilyen norma erre nem vonatkozik, ez valami egészen más, mint például a házelnök asszony megnyilatkozása. Teljesen egyértelmű, hogy nem lehetséges ilyen kérdéseket összemosni, azzal együtt, valóban alapvető kérdés, hogy az alkotmányos rend miként változtatható meg, csak alkotmányosan. A más úton történő megváltoztatása egészen mást jelent, Btk.-beli tényállásokkal kapcsolódik össze. Persze meg tudom nyugtatni Répássy alelnök urat...
ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy egy kicsit közeledjen a tárgyhoz.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): A tárgyról van szó.
ELNÖK: Nem arról van szó, ezért kérem, közeledjen a tárgyhoz!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Répássy alelnök úr esetében ön nem mondta, hogy a tárgyhoz közeledjen, most viszont közölte, akkor egy mondattal lezárom.
Meg tudom nyugtatni Répássy alelnök urat, hogy amennyiben viszont sikeres egy ilyen akció, akkor már az alakítja meg az alkotmányos rendet, pártállástól függetlenül. A jogbölcselőknek az az álláspontja, hogy a sikeres felkelés új jogrendet teremt, de reméljük, hogy nem lesz sikeres a felkelés.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr megértését. Balsai képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Örülök annak, hogy Sárközy úr és az én személyem legalább olyan mértékben vita tárgyát képezte, mint Petrétei úré. Nem vettük napirendre, de azért örülök neki.
Mindenekelőtt a soronkívüliség tárgykörére: tisztelt kormánypárti képviselők, úgy látom, önök között nagyon kevés a gyakorló jogász. Maga a törvény rendeli el a soronkívüliséget. Gondolkozzanak már el, hogy egyes bíró nem peres eljárásban 72 órán belül kell - egyébként a határidő nem kötött - hogy a bírósági eljárást lefolytassa. Miről beszélünk itt? Mit akarnak még ezen szorítani, a 72 órán? Ugyanúgy, ahogy a letartóztatásnál, Wiener képviselő úr beszélt egy sajátos bíráskodásról, a választási bíráskodásról, a törvény rendeli el. Ehhez már nem kell sem rendőrminiszter, sem igazságügy-miniszter, 72 óra. Aki ezt nem tekinti soron kívülinek, és még ezen szeretne szorítani, tényleg nem tudom, hogy az mit képzel a jogállamról. De hát, Faragó képviselő úr hozzászólását meghallgatva valamennyien meggyőződhettünk arról, hogy milyen nézetek vannak a kormánypárti oldalon a jogállami alkotmányos törvényekről.
Szeretném mindenkinek, akinek ezzel ellentétes véleménye van, a figyelmébe ajánlani azt, hogy ez a bizottság egy politikai testület. Ez nem egy kamara, nem egy érdekképviselet, ez egy politikai testület, mint ahogy a parlament is politikai testület, és annak bizottsága is politikai testület, és amiért itt vagyunk, azok politikai kérdések. Úgyhogy, aki itt a szakmaiságot hiányolja, az valószínűleg eltévesztette az ajtót.
Wiener képviselő úr tényszerűen azt mondta első felszólalásában, nekem címezve, hogy én hangulatkeltő elemeket használok, amikor rendőrminiszternek hívom. Az a probléma, Wiener képviselő úr, hogy nem én használom ezt, hanem Petrétei miniszter úr. Kérje el tőle azt a miniszteri utasítását, amit kormányra lépését követően úgynevezett szervezeti és működési szabályzatként adott ki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumról. Elmondtam önnek, hogy az Európában legtöbbek által beszélt nyelven - százmilliós német anyanyelvi megközelítését, és legalább ennyien még ismerik ezt a nyelvet Európában - Polizei minisztériumnak hívatja a minisztériumot, és nem rendészetinek. Nem tesz különbséget, és ezzel megsérti a határőröket, véleményem szerint. Ugyanez a helyzet a francia elnevezéssel, ott pedig police, és a police szó francia értelme még a nyelvet kevésbé ismerők között is, és bizonyára Wiener képviselő úr nem tartozik azok közé, akik ne ismernék ennek a kifejezésnek a fordítását, ez bizony rendőrt jelent. Tehát amikor én rendőrminisztert mondok, akkor Petrétei úr utasításához ragaszkodom jogszerűen, a jogszabályhoz, amelyet a saját hatáskörében ő adott ki. Ez az oka annak, hogy a Fouche-val való példálózás sajnos találó, mert rendőrminisztériumnak hívatja a magyarul rendészeti minisztériumot. Ezt a tények kedvéért szerettem volna csak elmondani, és még egyszer azt ajánlom Wiener képviselő úrnak, hogy kérje el ezt az utasítást a jelenlévő miniszter úrtól.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szép Béla képviselő úr kért ismételten szót.
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Jeleztem elnök úrnak, de ezek szerint nem megfelelő módon, hogy ügyrendi javaslat tekintetében szerettem volna még alelnök úr hozzászólása alatt szólni, kérve, hogy szíveskedjék fölhívni a tárgyra térésre, és annak elmaradása esetén annak következményeire, valamint arra, hogy miniszter úr nem köteles a tárgyhoz nem tartozó kérdésekre válaszolni.
Ha már ez okafogyott is, azért Balsai képviselőtársaimnak sok más szép magyar szó mellett ilyen fogalmakat ajánlanék figyelmébe, mint a mielőbb, a soron kívül, azonnal, és lehetne még folytatni a sort.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, az ügyrendi indítvány valóban okafogyott, mert én magam is ezeket a figyelmeztetéseket megtettem.
Salamon képviselő úr kért szót.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Nem ehhez akartam szót kérni, de erre annyiban térek ki, bár én nem szeretném, ha a vita különböző irányokba eszkalálódna, hogy én négy alkotmányügyi bizottsági meghívót kaptam két nap alatt, és mindegyiken az szerepel a napirendhez, hogy Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter meghallgatása. Stop. Zárójelben: a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján. Nekem olyan meghívó, amely ennek tárgyát tovább szűkítené, nincs a birtokomban. Az lehetséges persze, nem vitatom, hogy valamennyien tudjuk, a levél volt az apropója, amiért ezt a meghallgatást kezdeményeztük, de ezt csak a pontosság kedvéért mondanám.
Wiener képviselő úrnak szeretném mondani, ezért kértem szót, hogy jó lenne, ha a képviselő úr nem csak arra figyelne, amit ő mond a saját felszólalása során, hanem másokra is, hogy ők mit mondanak, mert akkor nem tenne olyat, amit most a felszólalásában tett, képviselő úr, mert fordítva van, én pont a fordítottját mondtam annak, mint amit ön nekem tulajdonít. Én azt mondtam, a soronkívüliség az egyetlen alkotmányos esete annak, amikor az OIT-nak joga és pozíciója van ilyen irányú kérelmet a bíróságok felé jelezni. Arról beszéltem, hogy ez az eset, amit itt a miniszter úr kér, ez a soronkívüliség jogilag elfogadott és jogilag szabályozott fogalmába nem tartozik bele. Ne tessék árnyékkal bokszolni, mert amit ön nekem tulajdonítva mondott, azt én nem mondtam.
Egyébként pedig Balsai képviselő úr világosan kifejtette a soronkívüliséggel kapcsolatos alapgondolatot. Egyébként elméletileg mondva bármilyen soronkívüliségről beszélünk, az soha nem arról szól, hogy a döntésre álló időt kell megrövidíteni, hanem az eljárás megindításáról van szó. Ha tárgyalás kitűzéséről van szó, akkor a tárgyalás kitűzéséről beszél, de olyat még én nem hallottam, hogy egy bírónak azt mondták volna, hogy azon minutumban hozzon ítéletet, ha ismeri az ügyet, ha nem, ha áttanulmányozta, ha nem. Csak olyat hallottam, a soronkívüliség fogalmába az tartozik bele, hogy egy ügynek a tárgyalásba vétele, peren kívüli ügynél az elintézése soron kívül történjék. De ha egyszer a törvény erre a soron kívüli módon kezelendő ügyre intézményesen, a törvény erejénél fogva - ahogy Balsai képviselő úr erre rámutatott - a soronkívüliség elve szerint 72 óra elintézési időt biztosít, akkor ez a 72 óra nem rövidíthető le. Az erre irányuló igény kifejeződése, vagy kifejezésre juttatása a jogállami követelményekkel szemben áll.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Frankné Kovács Szilvia képviselő asszony kért szót.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Nagyon röviden szeretnék szólni. Elképedésemet szeretném kifejezni, mint ennek a parlamentnek az új képviselője, és gyakorlatilag a bizottsági tagságom is tavasz óta keletkeztethető. Megmondom önöknek őszintén, az elképedésemnek az az oka, hogy ennyi felesleges szószaporítást, amit itt az elmúlt két órában hallottunk, és bocsássanak meg a képviselőtársaim, ha azt mondom, hogy többen úgy tesznek ebben a teremben, mintha nem lenne jelen a Magyar Köztársaság igazságügyi és rendészeti minisztere. Egymással szemben lévő politikai és egyéb vitákat rendezünk. Salamon képviselőtársaim, aki egyetemi tanár, aki nagy politikusi múlttal rendelkezik, az előbb azt mondta, hogy sürgősséggel azonnali eljárást kért a miniszter a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, közben meg mindnyájan olvashatjuk, akinek jó a szeme, hogy azt kéri a miniszter - az első oldal második bekezdésében -, hogy amennyiben annak feltételei fennállnak.
Én úgy gondolom, hogy a magyar parlament képviselői, akiket a választók feltehetőleg azért delegáltak ebbe a testületbe, hogy az ő érdekeiket képviseljék, azoktól teljességgel elvárható, hogy tényszerű, szakmailag helyénvaló megállapításokat mondjanak. Természetesen én magam értékelem és tudom azt, hogy a politikai különbözőségnek megvannak a maga következményei, de én úgy hiszem, hogy a tényeknek, ezeknek a különbözőségeknek határt kellene már szabniuk.
Nagyon szomorú leszek, ha a választóimnak a bizottsági munkáról - például erről a miniszteri meghallgatásról - kell majd tájékoztatást adnom, mert igazából teljességgel értelmetlen, kizárólag politikai tartalommal történő vitáról beszélhetünk, amit a képviselők egymással folytatnak, azzal tényleg nem törődve, hogy a miniszter ezekre a kérdésekre milyen választ kíván adni. Én magam azt sem értettem - megmondom őszintén -, hogy miért is volt szükség erre a miniszteri meghallgatásra. A levél, úgy gondolom - mindannyian jogászok vagyunk - különböző módon értelmezhető, erre megvannak a különböző módszerek: a nyelvtani, a logikai, hadd ne soroljam föl, önök ezt ugyanúgy tudják. De mást olvasni a szövegből, mint ami oda van írva, és ennek az ellenkezőjét értelmezni, ez úgy gondolom, eléggé szomorú, hogy ezen a szinten több mint két órát lopunk el egymás és a miniszter úr idejéből.
Úgy hiszem, hogy a bizottságnak méltóképpen kellene végezni a munkáját, felülemelkedni azokon az aktuálpolitikai érdekeken, amelyek miatt ilyen színvonaltalan miniszteri meghallgatásra kerülhet sor. A bizottság és a parlament tekintélyéhez méltatlanok ezek az események.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Én mindenkinek szót fogok adni. Azt nagyon kérem, azt már mostantól ne ismételgessük, hogy túl hosszú a meghallgatás, mert attól csak hosszabb lesz a meghallgatás, ráadásul újabb és újabb hozzászólásokat generálunk vele. Többen jelezték már, hogy harmadszor is hozzá kívánnak szólni. De most először Szabó Éva képviselő asszony kért szót, és neki megadom a szót!
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Igazából ennyi hozzászólás után már csak erősíteni tudom egyes képviselőtársaim véleményét. Én egy olyan megfogalmazással élnék, hogy értetlenkedve ülök itt ezen a bizottsági ülésen. Az elején érdeklődéssel kísértem, de érthetetlen számomra Balsai képviselő úr megjegyzése, hogy ez a testület egy politikai testület. Egyetértek vele, de alkotmányügyi, igazságügyi bizottsági tagként olyan politikai vitát folytatni, ami nélkülözi a szakmaiságot, ez méltatlan. Nem elsősorban a politikai vita kedvéért vagyunk itt, de úgy tűnik, képviselőtársaim számára a politikai tudat inkább motiválja ezt a mai vitát, mint a jogi tudat. De ha a jogi tudat - hogy itt utaljak minden képviselőtársam megjegyzésére is - attól függően változik egyes képviselőtársaknál, hogy mikor és melyik oldalon ül, az már nagyon szomorú számomra.
Ennek alátámasztására egy korábban megjelent MTI-hírt szeretnék felolvasni: "Súlyos politikai és szakmai vádak érték Balsai István igazságügy-minisztert az elmúlt héten a Fidesz, az SZDSZ és különböző bírói, valamint jogász szervezetek részéről. Lényegében egybehangzóan állítják: a miniszter törvénysértő módon járt el a fővárosi, illetve megyei bíróságok elnökeinek kinevezésekor, mert a tizennyolc kinevezésből kilenc esetben nem az összbírói értekezletek többsége által támogatott személyt iktatta hivatalba március elsejével... (Dr. Salamon László: Ügyrend!) ...Az ügyben állást foglalt ellenzéki pártok felszólították a miniszterelnököt, vonja meg bizalmát az igazságügy-miniszterétől." Ez egy 1992. március 22-én az MTI-nél megjelent interjú. (Dr. Balsai István: Olvassa fel az Alkotmánybíróság döntését!) Azt majd megteszi képviselő úr!
Ezek után arról vitatkozni, hogy ki lépi túl vagy ki nem lépi túl a hatáskörét, úgy gondolom, méltatlan. Ugyanazt a gondolatot szeretném megerősíteni - ez szintén alátámasztja, hogy itt csak politikai vitáról van szó, semmi jogi alapja nincs az egésznek -, hogy egyetlenegy konkrét alkotmánysértő, de más jogszabálysértő lépésre sem tudtak hivatkozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi kérdésben kért szót Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Figyelemmel arra, hogy ilyen irányba megy a vita, indítványozom a napirend módosítását, alakítsuk át Petrétei igazságügy-miniszter, illetve Balsai István volt igazságügy-miniszter egységes meghallgatásává... (Hangos derültség a teremben.)
ELNÖK: Ez a hozzászólás azt hiszem, nem teszi szükségessé, hogy valódi ügyrendi felvetésként kezeljük. Folytatjuk a rendes hozzászólók sorát a harmadik körrel, Salamon képviselő úr kért szót!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól emlékszem, képviselőtársunk Frankné képviselőtársunk hozta itt szóba, bár utána még a következő képviselői felszólalás is ebbe az irányba mozgott. Megelőzőleg is voltak olyan gondolatok, hogy nem értik, miért kerül sor, miért volt szükség erre a meghallatásra. Ez nagy baj, képviselő társam, hogy ezt nem értik. Ezért gondoljuk azt, hogy egyes fejekben nem történt meg a rendszerváltozás, mert a 89. előtti logikával tetszenek gondolkodni. Az első hozzászólásom erről szólt. Nem azért volt rendszerváltozás, hogy üzengetni lehessen a bíróságoknak. Ez a meghallgatás erről szól. Ha még ebben sem tudunk egyetérteni, arról legalábbis, hogy nincs helye a bíróságoknak történő üzengetésnek a hatalom részéről, akkor nagy baj van!
ELNÖK: Balsai képviselőtársam kért szót. Kérem képviselőtársaimat, hogy a rosszízű megjegyzésektől tartózkodjanak.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Egyetértek, elnök úr, ezért is kértem szót. Örülök az ilyen spontán hozzászólásoknak, amilyet egyébként a bizottságunk friss tagjaként jelentkező képviselő asszony személyemmel kapcsolatban felolvasott, egy 1992-es vagy '93-as - már nem tudom pontosan - intézkedésem kapcsán. Azt elfelejtette felolvasni, de akkor én hozzátenném: az ügyben az Alkotmánybíróság teljes mértékben igazat adott nekem, pontosan valaki - talán Wiener képviselő úr, de lehet, hogy miniszter úr - idézte azt az alkotmánybírósági döntést, amely az igazságszolgáltatás felelősségét illetően, és a kormány és az igazságszolgáltatás akkori jogszabályok szerinti kapcsolatát rendezte.
Még annyit tennék hozzá, ha ez érdekel bárkit is, hogy azok a bírósági vezetők - aki nem halt meg közülük, és vállalta tovább a megyei bírósági elnöki tisztséget - jelenleg is például Tolna megyében is az a bírósági vezető van, akit annak idején a sok kifogás ellenére alkalmasnak találtam munkatársaimmal együtt erre a tisztségre. Ez egyébként mindennél jobban igazolta ennek a döntésnek a helyességét, de hangsúlyozom, jogilag tiszta vizet öntött a pohárba. Ha kívánja képviselő asszony, mind a kettőjüknek elő fogom bogarászni az Alkotmánybíróság egyébként nyilvánosan megjelent és több kötetben is megtalálható döntését ezzel kapcsolatban. Ennyit erről!
Örülök még egyszer az ilyen spontán hozzászólásoknak. Bizonyára készült arra, hogy itt a Petrétei miniszter úr és Sárközi miniszter úr meghallgatása mellett erről is szót kell ejteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, valamennyi képviselőtársunknak lehetősége és joga volt arra, hogy készüljön a mai meghallgatásra, nem hiszem, hogy ezt kifogásolni kellene bármelyik oldalról. (Dr. Balsai István: Én se így gondoltam.) Megkérdezem, kíván-e még valaki részt venni a vitában? Szép Béla képviselő úr! Nagyon ragaszkodik hozzá, hogy részt kíván venni a vitában?
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Igen. Egy mondat pusztán! Szerettem volna tisztázni, hogy a tárgyat a bizottság korábbi ülésén maga határozta meg, miután észleltük, hogy az indítvány a tartalmat nem határozta meg. Akkor ezzel az indítvánnyal ellenzéki képviselőtársaink is egyetértettek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e esetleg valaki erre reagálni? (Senki sem jelentkezik.) Köszönöm, hogy nem. Tisztelettel kérem miniszter urat, reagáljon a feltett kérdésekre és a vitában elhangzottakra!
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter válaszadása, reagálása
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, talán azzal kezdeném, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének írt levél kapcsán a hermeneutikai eszköztár elég egyoldalúra sikeredett. Úgy tűnt számomra, hogy a nyelvtani értelmezést viszonylag kerülték, ehelyett inkább egy teleologikus értelmezés bontakozott ki, hogy mi lehetett a célja ennek a levélnek. Szabadjon utalnom arra, amire már először válaszoltam, ebben a levélben sem az a kifejezés nincs benne, hogy gyorsítsa fel, sem felszólítás arra, hogy tájékoztassa az elnök úr a minisztert, sem az, hogy rövidebb idő alatt intézzék az ügyeket.
Ha szabad, akkor betennék egy rendszertani értelmezést. Tessék elválasztani a levelet ott, hogy az utolsó bekezdésnél húznak egy vonalat. Ami az utolsó bekezdés fölött van, ez a része a levélnek, mondjuk úgy, hogy egy miniszteri vélemény. Nem hiszem, hogy egy miniszter, aki tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, nem írhatja le a véleményét ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. A levélnek az a része pedig, amely a címzett számára egy kérést fogalmaz meg, az utolsó bekezdésben található, és ebben egyetlenegy szó nem utal arra, hogy itt az eljárást fel kellene gyorsítani, vagy le kellene rövidíteni.
Arra a válaszára Répássy alelnök úrnak, hogy 72 órán túl döntöttek-e a bíróságok, sajnos nem tudok válaszolni, az elnök úr által írt levélben erre ő nem tért ki, de most már félnék is megkeresni egy ilyennel elnök urat, hogy önöknek be tudjak majd számolni az alkotmányügyi bizottságban, hogy volt-e ilyen ügy, mert esetleg ez is a bíróságok ügyeibe való beavatkozást jelentené.
Balsai képviselő úr felvetésére, hogy alkotmánysértők ezek a törvények, amelyek a kormányalakítás kapcsán az én asszisztálásommal vagy menedzselésemmel kerültek benyújtásra, szeretném azt rögzíteni itt, hogy a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény előterjesztője Lendvai Ildikó képviselő asszony és Kuncze Gábor képviselő úr volt. Az alkotmánymódosításról pedig annyit, hogy elismerte az Országgyűlés ezzel a döntésével a kormány szervezetalakítási szabadságát, módosította az alkotmányt, így a miniszterek, minisztériumok felsorolásával kapcsolatban ma a parlament előtt lévő deregulációs törvény sem konkrét miniszteri megjelölést fog alkalmazni, hanem a feladatkörre utaló kifejezést.
A minisztériummal kapcsolatos német elnevezéssel összefüggésben azt szeretném Balsai képviselő úrnak mondani, hogy a németben ez Polizeiwesen-ként került meghatározásra, nem Ministerium für Justiz und Polizei, hanem Ministerium für Justiz und Polizeiwesen. És ha a német nyelvismeretnél egy kicsit mélyebbre nyúlunk vissza, akkor tudjuk, hogy a Polizei szó megjelenése a németben eredetileg nem rendőrséget, hanem pontosan rendészetet jelent, lásd a XVIII. század Polizeistaat fogalmát, amely az akkori felvilágosult abszolutizmus államberendezkedésének egyik sajátos körülírására született meg. Az a rendőrállam, amellyel kapcsolatban itt egy megjegyzést hallottam, az egy teljesen más kifejezés, az a modern kor terméke, és a diktatúrákra alkalmazott kifejezés.
Arra a problémakörre, hogy milyen minőségemben írtam ezt a levelet, ezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, hiszen a miniszter feladat- és hatáskörét a kormányrendelet szabályozza. Ez együtt tartalmazza ezeket a feladat- és hatásköröket, itt nincs különbség abban, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter jelenleg melyik minőségében jár el, mint ilyen miniszter tagja az OIT-nak is. Ezért az a feltételezés, hogy ezt a kérdést rendőrminiszterként intéztem a bírósághoz, ez számomra értelmezhetetlen.
Arra a kérdésre, hogy az OIT-tagság és - mondjuk így - a nyomozó hatóság feletti felügyelet-gyakorlás mennyiben illeszthető össze, erre Wiener képviselő úr válaszolt, a legfőbb ügyész esetében is ugyanez a probléma fölvetődhet. Sőt, a legfőbb ügyész, mint az egész szervezet és hierarchikusan felépülő szervezet irányítója és vezetője, talán még inkább ilyen problémával kerülhetne szembe. Azt hiszem, hogy nem ez a kérdés alapvető megközelítése, sokkal inkább az, amire utalt Balsai képviselő úr, hogy itt politikai kérdéseket egy politikai testület, politikai vélemény alapján vitat meg. Én is ezzel értenék egyet, azt tenném hozzá, hogy talán azért nem ártana a jogszabályok figyelembevétele, és ennek pontos tartalmát megnézni. Egyébként én is ebből indultam ki, ezért Balsai úrnak azt a véleményét, amit a sajtó útján fogalmazott meg, hogy igazságügyi és rendészeti miniszterként függesszem fel, és az államtitkárom is függessze fel a joggyakorlást az OIT testületében, ezt politikai véleménynek fogom fel, nem jogi véleménynek, mert ekképpen én is azt mondhatnám, hogy képviselő úr hatalmas és óriási törvénysértést követett el, fölszólítva a minisztert, hogy jogszabályban biztosított jogait ne gyakorolja. Nem kívánok ezzel élni. Természetesen azt tudom mondani, hogy amíg az Alkotmánybíróság olyan tartalmú döntést nem hoz, vagy az Országgyűlés a mai szabályokat nem változtatja meg, addig a hatályos jogszabályok alapján kívánom ezt a feladatot gyakorolni.
És hogy meddig? Répássy képviselő úr számára szeretném mondani, a miniszteri tisztség, tudja ön nagyon jól, olyan a mai magyar kormányzati rendszerben, hogy a miniszterelnök úr bármikor kezdeményezheti a miniszter felmentését, vagy elfogadja a lemondását, vagy a miniszter meghalhat, tehát sok minden dolog történhet. Arra, hogy mondjuk egy későbbi időpontban lehetséges-e a bizottsági meghallgatás, ezek tekintetében lehet majd nyilatkozni.
Többen említették azt a kérdést, hogy ez a levél, mivel nem került oda az aláírás alá, hogy OIT-tagként jártam el, akkor ezt milyen minőségemben tettem. Szeretném Lomnici úr levelét megmutatni, ő se írta alá, hogy az OIT elnökeként válaszolt, pedig ő a Legfelsőbb Bíróság elnöke meg az OIT elnöke is egyben. Egyébként a fejlécből egyértelműen kiderült, hogy ez OIT-levélként ment, hiszen az iktatószáma OIT, másrészt az elnök úr megjelölésénél kifejezetten az első helyen szerepelt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének készült ez az irat.
Salamon képviselő úr néhány megjegyzésére: rövidebb időn belül hozzanak döntést. Ez sincs, kérem, ebben a levélben, tehát nem tudok ezzel mit kezdeni. Még egyszer mondom, a levél kéréstartalma az utolsó bekezdésben van, hogy előtte az álláspontom és a véleményem micsoda, ilyen kifejezés nincs benne, hogy hozzanak korábban döntést. Egy véleménynyilvánítási része van ennek a levélnek, az utolsó bekezdést megelőzően. Hogy érdemi befolyásolás lenne ez, én azt hiszem, hogy az eljárás sürgetése nem érdemi gyorsítás, sem annak gyorsítása nem jelent érdemi döntést, hanem az eljárás elkezdésére, illetve lefolytatására vonatkozik. A döntés tartalma ebben az esetben az engedélyezés, az eljárás ehhez képest egy idő intervallumot, egy idősíkot jelöl, nem pedig azt a kérdést, hogy mondjuk az eljárási idő miatt a tartalmi döntést kellene megváltoztatni vagy módosítani.
Még talán arra a kérdésre, amit Répássy úr vetett fel, válaszolnék, hogy mi a véleményem a kormányátalakítást követő Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kialakításáról, ezzel kapcsolatban a parlamentben napirend előtti felszólalás során már válaszoltam. Természetesen egy ilyen megoldásnak vannak előnyei és hátrányai, az pedig, hogy ezt a megoldást a gyakorlatban mi igazolja, a kormányzati tapasztalatok fogják majd eldönteni.
Az alkotmányellenes tevékenység esetében Wiener képviselő úr erre válaszolt, hogy ez az alkotmányozás, ami most folyik, minek minősíthető. Egyetértek Répássy úrral abban, hogy természetesen a véleménynyilvánítási szabadságot tiszteletben kell tartani, de azért hadd jelöljem meg, hogy az erőszakosság kulcselem. Arra, hogy van-e félelem vagy nem, csak azt mondanám, hogy szeptember 18-án a Kossuth téren zajló tüntetéssel kapcsolatban sem volt különösebb félelem, mégis erőszakba torkollott. Én azért Wiener képviselő úr aggódását jogosnak találom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr a válaszokat. A napirendi pontot lezárom. Rövid technikai szünetet kívánok elrendelni. (A napirendi ponthoz érkezett meghívottak távoznak a bizottság üléséről.)
(Rövid technikai szünet.)
ELNÖK: Folytassuk a munkánkat! Répássy alelnök úrnak ügyrendi javaslata van.
Dr. Répássy Róbert ügyrendi javaslata
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az az ügyrendi javaslatom, hogy az utolsó, hatodik napirendi pontot, ami az Alkotmányügyi bizottság állásfoglalása az MSZP képviselőcsoportjának kérdéseiről, ezt javaslom, hogy a következő bizottsági ülésen tárgyaljuk meg. Vagy hogy melyik bizottsági ülésen, azt inkább elnök úr döntse el, de vegyük le a napirendről.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni ehhez az ügyrendi javaslathoz? (Senki sem jelentkezik.) Mielőtt szavazunk az ügyrendi javaslatról, szeretném ismertetni a változásokat a helyettesítések rendjében: Wiener képviselő úr helyettesíti Bárándy képviselő urat, Hajdú képviselő úr Simon Gábort, Vitányi István Turi-Kovács Bélát, Tóth András Toller Lászlót és Faragó Péter Csákabonyi Balázst.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
Aki egyetért az ügyrendi javaslattal, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Megbeszéljük akkor majd az új időpontot, mert a jövő hét kicsi sűrű lesz, költségvetési szavazással és egyebekkel. Kitűzzük majd az új időpontot.
Köszönöm szépen.
Rátérünk a mai második napirendi pontunkra, a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatra. Néhány módosító indítványt az elmúlt alkalommal nem tudtunk megtárgyalni, mert később nyújtották be, de házszabályszerűen, tehát ezeket is megtárgyaljuk, illetve kapcsolódó módosító indítványokat. Van néhány bizottsági módosító indítványtervezet.
Először nézzük az ajánlást! A 40. számú ajánlással kezdjük, a módosító indítványokkal. Ennek az 1. pontját nem bíráltuk el még, Wiener György és Hankó Faragó képviselő urak módosító javaslatát. Kérdezem az előterjesztő képviseletében megjelent Papp Imre szakállamtitkár urat, hogy a kormány álláspontja mi?
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A következő a 11. pont, szintén Wiener és Hankó Faragó képviselő urak javaslata.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 14., az egészségügyi bizottság javaslata.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja a bizottság sem, egyharmadot sem kapott.
Az összes többi Wiener képviselő és Hankó Faragó képviselő úr indítványa. Megkérdezem az előterjesztőt, tud-e egyben nyilatkozni ezekről?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Van-e valakinek kifogása az ellen, hogy egyben szavazzunk ezekről? (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, senkinek. Ki az, aki támogatja ezeket az indítványokat? (Szavazás.) A bizottság ezeket az indítványokat támogatja.
A kiegészítő ajánlás tervezetét vegyük elő! Az 1. pontban Herbály Imre, Bedő Tamás és Kiss Péter képviselő urak javaslata szerepel. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 2. pontban Wiener György és Hankó Faragó Miklós javaslata?
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 3. pont, Wiener György, Hankó Faragó Miklós.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 4. pontban szintén Wiener, Hankó Faragó Miklós.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Az 5. pontban szintén.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A 6. pontban Orosz Sándor képviselő úr?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja a bizottság, egyharmadot sem kapott.
A 7. pontban szintén Orosz Sándor képviselő úr?
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Ez összefüggött a 8. és 9. pontban szereplő indítványokkal.
A 10. pontban Orosz Sándor szintén.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja az előterjesztő. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 11. pontban szintén Orosz Sándor képviselő úr indítványa szerepel
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja?
A 12. pontban Orosz Sándor képviselő úr javaslata van.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság sem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 13. pontban?
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 14. pontban szintén Orosz Sándor.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Érkezett egy módosító indítvány az emberi jogi bizottság részéről. Ez a T/1202/50. számú. Az Országgyűlés Hivatalába 2006. november 28-án érkezett meg, tehát a részletes vita lezárása után. Miután az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság nem kijelölt bizottság, tehát ők határidőn túl már nem nyújthattak volna be módosító indítványt, ezért azt javaslom, hogy mondja ki az alkotmányügyi bizottság, hogy ez az indítvány elkésett.
Megadom a szót ebben a kérdésben alelnök úrnak.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, azt szeretném kérdezni, arról tudunk valamit, hogy mikor ülésezett a bizottság? Mert elnök úr azt mondta az előbb, hogy mikor érkezett a hivatalba, de ugye, a bizottsági módosítókat akkor fogadjuk el, amikor ülést tart a bizottság. Tudunk arról, hogy mikor ülésezett a bizottság?
ELNÖK: Most ülésezett, és november 28-i a bizottság elnöke által aláírt levél dátuma is. Államtitkár úr!
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Annyit tudnék még hozzátenni, hogy tegnap ez a bizottság ülésezett, és megtárgyalta ezt a módosító javaslattervezetet, de a bizottság úgy döntött, hogy nem kívánja benyújtani. Tehát a tegnapi, a törvényes határidőn belül megtartott bizottsági ülésen nem támogatták ilyen módosító javaslat megfogalmazását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki egyetért azzal, hogy ez az indítvány házszabályellenes, azt kérem, hogy kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Egyhangú szavazással így döntött a bizottság.
Megkerestek minket, hogy adjunk be egy módosító indítványt a Magyar Szabadalmi Hivatallal kapcsolatban. Ez összesen egy szóban tér el egy olyan módosító indítványtól, amelyet a legutóbbi ülésünkön megtárgyaltunk. Az ajánlás 3. pontjában szerepelt, és összefüggött több más javaslattal is. Azt javaslom, hogy ilyen módosító indítványt ne adjunk be, viszont azt javaslom, hogy térjünk vissza a múltkori döntésünkre, hogy fenntartjuk-e a múltkori döntésünket a Magyar Szabadalmi Hivatallal kapcsolatban. Ott egyharmados támogatást sem kapott az indítványt.
Először azt a kérdést teszem fel, hogy visszatérünk-e az akkori szavazásunkra. Van-e, aki úgy gondolja, hogy vissza kell térni? Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság úgy döntött, hogy nem térünk vissza az akkori döntésre. Alelnök úr kért szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, az előbb volt egy kis félreértés, illetve nem félreértés volt az emberi jogi bizottság módosító javaslatával kapcsolatban, hanem az jutott eszembe, hogy ha jól értem, mi benyújthatunk ilyen módosító indítványt. Azt akartam volna megkérdezni, hogy a kormány egyébként egyetért azzal a módosítással, amit az emberi jogi bizottság megfogalmazott? Mert, ha igen, az lett volna a javaslatom, hogy tulajdonképpen mi is benyújthatjuk az emberi jogi bizottság által benyújtott javaslatot.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Ezek szerint a kormány nem támogatja, úgyhogy erre nem teszek indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Azért hadd kérdezzem meg, az előterjesztő miért nem támogatja, hogy benyújtsunk ilyen indítványt? Egy nagyon rövid indoklást kérek, államtitkár úr.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az emberi jogi bizottság ülésén sem támogattuk a javaslatot a tegnapi napon. Ez arról szól, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a továbbiakban is maradjon központi hivatalként az államszervezetben, és ezt vezeti át a kisebbségi törvényen. Ez a javaslat a céljaival nincs összhangban, ezért nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kívánja valaki kezdeményezni, hogy benyújtsunk ilyen indítványt? (Nem jelentkezik senki.) Nem. Akkor menjünk tovább!
Sajnos, ezek az előttünk fekvő indítványjavaslatok nem számozottak. Fekszik előttünk egy indítvány, és kérem államtitkár urat, hogy ezt vegye elő, a munkavédelemmel kapcsolatos módosításokról. (Dr. Salamon László: Dr. Avarkeszi Dezső aláírása szerepel rajta.) Ahogy Salamon képviselő úr ezt pontosan jelezte, Avarkeszi Dezső aláírással szerepel, de ez nem sokat segít, mert valamennyin ez szerepel. (Derültség.)
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ezt nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja az előterjesztő, hogy előterjesszünk egy ilyen javaslatot. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, nem terjesztettük elő a javaslatot.
A következő, hasonlóan előttünk fekvő szám nélküli módosító javaslat ez a Nemzeti Sporthivatallal kapcsolatos kérdés. Kérdezem államtitkár urat, mi az álláspontja?
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk, tisztelt bizottság.
ELNÖK: Aki úgy gondolja, hogy benyújtjuk ezt a módosító indítványt, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nincs ilyen, tehát nem nyújtottuk be.
Tudomásom szerint a többi előttünk fekvő tervezetet a tárca nem ellenzi, de majd nyilatkozni fog szakállamtitkár úr. A géntechnológiai tevékenységről szóló törvény módosításával kapcsolatos indítványról kérdezném az álláspontját.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ha szabad egy félmondatot: valamennyi lobbi módosító javaslattal keresnek bennünket. Nem lehet végigmenni úgy a folyosón, hogy ne kapnánk módosító javaslatot. A kormány nem kíván eltérni eredeti szándékától, nem kíván olyan javaslatokat támogatni, amely egy-egy ágazati érdek leképezése, ezért alakul ki az a furcsa helyzet, amiben vagyunk.
A géntechnológiát támogatjuk, egy most elfogadott törvénnyel való összhang megteremtését célozza.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván ehhez valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem, akkor megkérdezem, a bizottság benyújtja-e ezt a módosító indítványt? (Szavazás.) Köszönöm szépen, ezt az indítványt majdnem egyhangú szavazással elfogadtuk és benyújtjuk.
A következő a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó módosító indítvány, erről kérem az előterjesztő álláspontját.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Aki egyetért vele, hogy benyújtsuk ezt az indítványt, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság elfogadta a módosító javaslatot és benyújtja.
A következő a nemzeti agrár-kárenyhítési rendszerről szóló törvény módosítására vonatkozó indítvány.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. Ki ért egyet azzal, hogy benyújtsuk? (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság elfogadta.
A légi, vasúti és vízi közlekedési balesetek témában benyújtandó indítvány?
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki ért egyet vele, hogy benyújtsuk? (Szavazás.) Elfogadta a bizottság, benyújtjuk.
A környezetvédelemmel kapcsolatos indítvány?
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja a kormány. Ki ért egyet vele, hogy benyújtsuk ezt a módosító javaslatot? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Van előttünk egy indítvány, amelyik a törvényjavaslat 171. paragrafusára vonatkozik, de ez elírás. Kérem, úgy szerepeljen a módosító indítványban, ha elfogadjuk, hogy a 163. paragrafusra vonatkozik, és a felnőttképzéssel, szakképzéssel kapcsolatos. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki egyetért azzal, hogy benyújtsuk ezt az indítványt? (Szavazás.)
A bizottság elfogadta.
Végül az egészségügyi kamarákkal kapcsolatos módosító javaslat.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja az előterjesztő. Ki ért vele egyet, hogy benyújtsuk? (Szavazás.)
A bizottság egyetért vele.
A napirendi pont végére értünk. Megkérdezem, van-e valakinek tudomása olyan indítványról, amit el kellett volna bírálnunk, de ez nem történt meg. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, ilyen nincs.
Köszönöm szépen az együttműködést. A napirendi pontot lezártuk.
Soron következik a 2007. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. A következő javaslatot szeretném megtenni. Előzetes információink szerint az előterjesztő három ajánlási ponttal ért egyet. Azt javasolnám, hogy ezekről szavazzunk egyben. A többi közül pedig úgy tudom, Vitányi képviselő úrnak van egy indítványa, a 44/3. ajánlási pontban szerepel, ezt külön vitassuk meg. Azt javaslom, a többi pontról szintén egyben szavazzunk! Elfogadható ez a tárgyalási javaslat? (A képviselők bólogatnak.) Köszönöm szépen. Akkor eszerint haladunk.
Az előterjesztőt Nagy Sándor főosztályvezető úr képviseli, a Pénzügyminisztériumból.
A 2/1. ajánlási pontot, ha jól tudom, az előterjesztő támogatja.
NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Megkérdezem, a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság támogatja.
A 107/1. pontot?
NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ezt is támogatja az előterjesztő. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.)
A bizottság támogatja.
A 114/20. pont.
NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Támogatja az előterjesztő. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Megkérdezem, hogy a 44/3. ajánlási pont kivételével a többi ajánlási pontot az előterjesztő támogatja-e?
NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem támogatja. Megkérdezem, hogy ezeket ki támogatja? (Szavazás.)
A bizottság nem támogatja, az egyharmadot megkapta.
Most akkor a 44/3. ajánlási pontra térünk rá. Kérdezem az előterjesztő képviselőjét.
NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? Vitányi képviselő úr!
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelettel, elnök úr, mivel az idő nagyon előrehaladott, csak egy rövid indokolást, hogy miért nem támogatja.
ELNÖK: Igen, parancsoljon!
NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): 2007-ben számos lakosságot érintő közszolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok igénybevételének új rendjét szabályozó reform lép életbe, ezért ezt nem tudjuk támogatni. Az egészségügyben a reformok szükségesek, amely feladatok nem teljesíthetők a kommunikációra rendelkezésre álló megfelelő forrás nélkül.
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Bocsánat, még csak egy kérdés. Mivel magyarázható, hogy négyszeresére nő a 700 millió 3 milliárd forintra? Ha valamit jól csinálunk, azt nem kell megmagyarázni, bocsánat!
NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen, olyan lényeges reformok lesznek, amelyek indokolttá teszik ennek a növelését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném átadni az elnöklést alelnök úrnak, mert szeretnék hozzászólni.
(Az elnöklést dr. Répássy Róbert, a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a bizottság alelnöke - a továbbiakban ELNÖK: Megadom a szót elnök úrnak!
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Én nem teszek megjegyzést Vitányi képviselő úr pozitív beszólására. Nagy örömmel vettem részt, azt hiszem, három hete került sor a Debreceni Ítélőtábla épületének átadására, és közben átadásra került a Győri Ítélőtábla épülete is. De ezen az ünnepélyes aktuson is elmondták, hogy a Debreceni Városi Bíróság épületének rekonstrukciója olyan feladat, ami egy ilyen nehéz időszak után, amikor hosszú ideig együttműködtek, egy épületben, egy területen működtek a különböző bíróságok, mennyire fontos. Tisztelettel azt javaslom, hogy az alkotmányügyi bizottság támogassa Vitányi képviselő úrnak a javaslatát.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Visszaadom az elnöklést.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni ehhez? Vitányi úr.
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Csak egyet. Nagyon köszönöm az elnök úr támogatását, annál is inkább, mert gondolom, ezen a rendezvényen elhangzott, ahol egyébként, mint alkotmányügyi bizottsági tag - csak zárójelben jegyzem meg - nem hívtak, de két alkotmányügyi bizottsági tagot örömmel láttam a televízióban, az elnök urat és a volt elnök urat. Ott elhangzott az is, hogy a városi bíróság épülete már életveszélyes, tehát ez akut kérdés, amit meg kell oldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Ha az előterjesztő sem kíván újból reagálni, akkor megkérdezem, ki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.)
A bizottság többsége támogatta. Köszönöm szépen.
Ezt a napirendi pontot lezártuk.
A költségvetést megalapozó törvényeknél két olyan ajánlási pontot jelöltek meg, amelyek összefüggéseivel együtt a mi bizottságunk feladat- és hatáskörét érintik. (Zaj, beszélgetés, derültség az ellenzéki oldalon.) A képviselő urak megünneplik az előző sikeres szavazást? Egy pici türelmet kérek még, képviselőtársaim, bár én ráérek, mert, ha minden igaz, este 11-kor fogok hozzászólni a plenáris ülésen.
Tehát a 2/1. ajánlási ponttal kapcsolatban kérdezem az előterjesztőt.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság is támogatja.
A 96/1. ajánlási ponttal kapcsolatban kérdezem az előterjesztő állásfoglalását.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ezt is támogatja az előterjesztő. És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság is támogatja. Köszönöm szépen.
Itt van előttünk még egy módosító csomag, amelyik 31 pontból áll. Ezek főleg jogtechnikai módosítások. Megkérdezem az előterjesztő képviselőjét, hogy ezekről tud-e nyilatkozni.
DR. NAGY SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja az előterjesztő mind a 31-et. Megkérdezem, van-e valakinek kifogása az ellen, hogy egyben szavazzunk a 31 pontról. (Nem jelentkezik senki.) Nincsen.
Aki támogatja, hogy benyújtsuk ezt a 31 pontból álló csomagot, azt kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Benyújtottuk valamennyi módosító javaslatot.
Ezzel ezt a napirendi pontot is lezártuk. Miután a 6. napirendi pontról úgy döntöttünk, hogy egy másik időpontban tárgyaljuk meg, így a bizottsági ülés végére értünk. Várhatóan hétfőn délelőtt tartunk legközelebb bizottsági ülést, melynek pontos időpontjáról, a napirenddel együtt a tájékoztatást megküldjük.
Köszönöm a bizottság tagjainak részvételét, és a bizottság mai ülését lezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 55 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP) |
Jegyzőkönyvvezetők: Bihariné Zsebők Erika és Egriné Ambrus Andrea