AIÜB-2/2007.
(AIÜB-27/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. február 13-án, kedden 10 óra 00 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Alkotmánybíró-jelöltek meghallgatása az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 7. § és 8. § (1) bekezdése szerinti eljárásban a) Dr. Kiss László b) Dr. Trócsányi László
*
Dr. Kiss László meghallgatása *
Dr. Trócsányi László meghallgatása *
Dr. Trócsányi László válaszai *
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ) dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP) dr. Szép Bélának (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) dr. Vitányi Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kiss László alkotmánybíró-jelölt és
Dr. Trócsányi László alkotmánybíró-jelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottság tagjait, a jelenlévőket, a meghívott vendégeket. Kérem a sajtó képviselőinek együttműködését, hogy elkezdhessük az ülésünket. Szeretném ismertetni először a helyettesítések rendjét: Mátrai Márta képviselő asszony helyettesíti Répássy alelnök urat, Szép Béla képviselő úr Hajdu Attila képviselő urat, Vitányi István Szakács Imre képviselő urat, Gál Zoltán képviselő úr Bárándy Gergely képviselő urat, Csákabonyi Balázs képviselő úr Tollár László képviselő urat és én helyettesítem Fodor Gábor alelnök urat.
Tisztelt Bizottság! A kiküldött napirendnek megfelelően teszek javaslatot ülésünk napirendjére. Egyetlen napirendi pontot kívánunk tárgyalni: alkotmánybíró-jelöltek meghallgatását.
Kérem, hogy aki a tervezett napirenddel egyetért, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság az ülés napirendjét egyhangú szavazással elfogadta.
Alkotmánybíró-jelöltek meghallgatása az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 7. § és 8. § (1) bekezdése szerinti eljárásban
a) Dr. Kiss László
b) Dr. Trócsányi László
Tisztelettel köszöntöm két alkotmánybíró-jelöltünket: dr. Kiss László és dr. Trócsányi László urakat. Köszönjük, hogy elfogadták a meghívást, de azt hiszem, hogy ez természetes. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 7. paragrafusa alapján a javasolt személyeket az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága meghallgatja és a 8. paragrafus (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának véleményét figyelembe véve választja meg. Mint köztudott, tavaly megüresedett egy alkotmánybírói hely és márciusban újabb két hely üresedik meg, áprilisban pedig a negyedik hely is megüresedik. Az alkotmánybírákat jelölő bizottság az elmúlt hónapokban több ízben ülésezett. Abban állapodtunk meg a jelölőbizottsággal, hogy részben választjuk meg a négy alkotmánybírót. Először két alkotmánybíró személyére tesz javaslatot a jelölőbizottság és az ő megválasztásuk után kerül sor majd a másik két jelölt megválasztására.
A jelölőbizottság legutóbb 2007. február 6-án tartott ülést, a jelölőbizottság elnöke Avarkeszi Dezső, tájékoztatta a ház elnökét, hogy a jelölőbizottság dr. Kiss Lászlót és dr. Trócsányi Lászlót javasolja megválasztani és ez alapján Szili Katalin elnök asszony felkérte a bizottságunkat, hogy a meghallgatást tartsuk meg. Én azt javaslom, hogy azt a megoldást válasszuk, amelyet korábban is tettünk, amikor alkotmánybíró-jelölteket hallgattunk meg, hogy a jelöltek először röviden elmondják elképzeléseiket az alkotmánybírói munkáról, utána van lehetőség arra, hogy a bizottság tagjai kérdéseket tegyenek fel, illetve elmondják véleményüket, észrevételeiket, és ezt követően szavazunk arról, hogy a bizottság támogatja-e a jelölteket.
Ennek megfelelően névsor szerint először dr. Kiss László alkotmánybíró urat, jelöltet kérem fel arra, hogy tájékoztasson minket elképzeléseiről. Öné a szó, alkotmánybíró úr!
DR. KISS LÁSZLÓ alkotmánybíró-jelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni a mondanivalómat, hogy igen nagy megtiszteltetés számomra az, hogy újraválasztásomnak az esélye és lehetősége szóba került. Úgy gondolom, hogy ez talán az eddigi, majdnem kilenc esztendei munkámnak egyfajta elismerése, legalábbis azt hiszem, hogy mindazt, amire esküt tettem 1998. március 10-én, a munkámban, munkásságomban sikerült érvényre juttatni és betartani.
1998. március 10-től vagyok alkotmánybíró, mint említettem. Négy elnök volt azóta a testületben. Sólyom László elnök úrral kezdtem a pályafutásomat, jelenleg Bihari Mihály elnök úr mellett dolgozom, hiszen nálunk nincs hierarchia, tehát nem alatt, mellett dolgozom. Németh János elnök úrral, Holló András elnök úrral úgyszintén néhány évet volt szerencsém eltölteni.
Ezek az esztendők, ez a majdnem kilenc esztendő módot és lehetőséget adott nekem arra, hogy többféle munkamódszert és munkastílust is tapasztalhattam az Alkotmánybíróságon, hiszen nemcsak az elnökök személye változott ez alatt az idő alatt, hanem az alkotmánybírák is cserélődtek. Érdekes volt megfigyelni belülről, hogy az Alkotmánybíróság önmeghatározásában is ez az idő egyfajta változást jelentett, nem azt mondom, hogy egyenes irányú változást, ami valami felé mutat, hanem azt, hogy volt egyfajta érdekes lüktetés ebben a munkában.
Valamennyiük előtt köztudott, hogy a Sólyom elnök úr vezetése alatt álló alapító honatyáknak egy liberálisabb szemléletű alkotmánybíráskodási gyakorlata alakult ki, azt követően egy feszesebb, Németh János elnök úr alatt a pozitív joghoz jobban kapcsolódó, kötődő, nem mintha az első bíróság függetlenítette volna magát a jogszabályoktól, hiszen sokszor éri az a vád az első Alkotmánybíróságot, hogy a láthatatlan alkotmány is nagyon gyakran befolyásolta a munkáját. Ezt belülről nézve máshogy látom, vagy legalábbis ilyen sommás ítéletet erről mondani nem szabad. Holló bíró úr alatt folytatódott a két első bíróság gyakorlata, stabilizálódott az Alkotmánybíróság, most pedig Bihari elnök úr vezetése mellett dolgozunk tovább.
Magamról néhány gondolatot, a munkámról inkább, és ha tesznek fel kérdéseket a jövőre nézve, természetesen nagyon szívesen rendelkezésre állok, hiszen ha kilenc év van az ember háta mögött, akkor annyi tapasztalat összegyűlt, hogy mind az Alkotmánybíróság hatáskörének a továbbfejlesztésére nézve, mind a magyar jogalkotás, központi és helyi jogalkotás korszerűsítésére nézve merészeljen néhány javaslatot tenni.
Ne tessenek szerénytelenségnek venni, de kénytelen vagyok egy számmal kezdeni. Közel 370 határozatot és végzést hozott az Alkotmánybíróság, olyan határozatot és végzést, amelynek az én törzskarom, tehát nemcsak én, hanem az én törzskarom munkatársai voltak az előkészítői. Hogy ez sok vagy kevés, azt nem tudom, megnézhetjük összehasonlításban az Alkotmánybíróság átlagához képest is. Valószínűleg dobogós helyen vagyok. Ezt azért mégis azonnal kiegészíteném azzal, hogy messze nem vagyok magammal elégedett, és soha úgy nem mentem haza az elmúlt kilenc év során, hogy azt mondtam volna, hogy mindazt, amit aznap akartam elvégezni, maradéktalanul meg is tettem. Mindig úgy készítettem elő az anyagaimat az asztalom, hogy ha másnap reggel bemegyek - és ez általában fél 5 környékén van, 5 órától már PhD-s hallgatókat szoktam fogadni -, megvan, megvolt ennek a maga rendje, akkor tudjam, hogy hol kapcsolódok a munkához.
Nagyon szép ügyeim voltak. Ha itt befejeződne az alkotmánybírói működésem, és nem kapnám meg a bizalmat, akkor is azt mondom, hogy olyan esztendőket tudhatok magam mögött és olyan határozatokat, amelyek szívemhez közelállók. A Bős-Nagymarossal kezdtem, a bal hónom alá bedugta elnök úr, de hogy egyensúlyban legyek, Sólyom elnök úr rögtön megtisztelte a jobb hónom alját a külföldiek földtulajdonszerzésével. Ezzel a két üggyel küszködtem vagy két hónapig. Aztán utána jöttek a türelmi zónával kapcsolatos különböző határozataim, zömében nálam landoltak ezek. Nem tudtam megfejteni, rákérdezni soha nem mertem, hogy milyen okból kötöttek ki ezek nálam, feltehetően én voltam talán a legfiatalabb alkotmánybíró. Az önkormányzatok feloszlatásával kapcsolatban enyém volt a hódmezővásárhelyi önkormányzat feloszlatása, később, isten bocsássa meg, de kiment a fejemből, talán Jászapáti, nem tudom pontosan, tehát egy jászsági önkormányzatnak a föloszlatása.
Nagyon sok ügyem volt a névjoggal kapcsolatban, amire nagyon büszke vagyok, amiből a sajtó annyit hozott annak idején, hogy most már a férj is fölveheti a felesége nevét. Az egy jóval gazdagabb határozat volt ennél. Nem azért volt gazdag, mert én állítottam össze, hanem azért, mert olyan alkotmányjogi problémák jöttek össze benne, amelyeket a kollektív bölcsesség alapján a testülettel ki tudtunk hordani, többek között egy olyan alapjogot, ami nincs az alkotmányban, ez az alapjog pedig úgy szól, hogy mindenkinek kell legyen neve, és ez egy korlátozhatatlan jog. Akármilyen evidencia is, de ez is az egyik hozadéka volt.
A legutóbbi határozataim közül, amelyek nagy horderejű alkotmányjogi kérdéseket érintettek, az egyik volt időben a legfrissebbtől visszafelé menvén az orvosok túlmunkaidejével kapcsolatos határozat és az ügyeleti pótlékkal összefüggő határozat. Azt megelőzően egy nagyon szép alkotmányjogi kihívást jelentett a 2005. évre szóló költségvetési törvény vegyes rendelkezéseiben fölsorolt törvényeknek a mikénti minősítése. Ha jól emlékszem, Dávid Ibolya elnök asszony volt ennek az indítványozója. Vagy 40 törvény és törvényi rendelkezés megsemmisítésére került sor. Nagyon sok önkormányzati rendelet, nem akarok visszaélni a tisztelt bizottság bizalmával és idejével, de nagyon sok önkormányzati rendelet fordult meg előttem, azért hagytam a végére, mert ez a szívem csücske, és azért hagytam a végére, mert erről lennék képes órákig beszélni, mert mindig az önkormányzatok álltak hozzám nagyon közel, talán vidéki alkotmánybíróként is. De így közelről látom a gondokat, problémákat és az önkormányzati rendeletalkotás kapcsán is egyúttal szeretném önöket tisztelettel megkérni arra, hogy lobbizzanak az önkormányzati jogalkotók mostoha sorsa miatt egy erőteljesebb kodifikátorképzés mellett. Ma százezer önkormányzati rendelet van hatályban Magyarországon, ennek 40 százaléka, körülbelül 40 ezer önkormányzati rendelet nem látott jogászt. A környékén nem volt jogász, amikor ezeknek a rendeleteknek a tervezeteit előkészítették. Azt mondják, hogy a legmagasabb szintű jogászi művelet a jogalkotás. Ezt a legmagasabb szintű jogászi műveletet egy demokratikus jogállamban vajon lehet-e 40 százalékában a helyi jogot érintően jogászok közreműködése nélkül magas színvonalon űzni? Nem jog elkövetése bizonyos részben ez, mintsem, hogy jogalkotás lenne? Vajon nem lenne-e célszerű, ha az állam egy kicsit megsegítené a helyi önkormányzati jogalkotásban részt vevőket, mert sajnos akármennyire mondjuk azt, hogy a törvényekben lehet csak alapjogokat szabályozni, alapjogokat érintő rendelkezések sorra-rendre buknak ki az Alkotmánybíróság előtt, ami önkormányzati rendeletben lett tételezve a szabadság, egyenlőség, tulajdon viszonyait érintően.
Sajnos csak az utóbbi egy esztendőben segíti - és ezért hála és köszönet - az állam a helyi kodifikátorképzésben önként jelentkezőket azzal, hogy a tandíjuk felét megfizeti. Egy helyen van ilyen képzés Magyarországon, a pécsi jogi karon, de még mindig hiányzik a Ktv.-nek a lekövetése - elnézést a rossz kifejezésért - ami azt jelentené, hogy a képzési pótlékra jó lenne, ha alanyi jogon jogosultak lennének azok, akik saját maguk is áldoznak a képzésükre. Hogy ennek az országnak egy jobban tetsző, demokratikus helyi jogot alakítsanak ki.
Én elnézést kérek a hosszabb megszólalásért, egy pici gyakorlatom volt benne, mert 9 évvel ezelőtt is ugyanilyen hosszú voltam. És ugyanúgy elnézést kérek azoktól, akiket kétszer büntettem meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alkotmánybíró úr szavait hallgatva megnyugtattam a kolléganőmet, hogy az alkotmányügyi bizottság hivatalában nem vezetjük be azt a munkarendet, hogy fél 5-kor kezdenénk a munkát. Gondolom, hogy alkotmánybíró úr sem rendeli be a munkatársait fél 5-re, hanem jobban tud akkor úgy dolgozni.
Megkérdezem, hogy a bizottságból ki kíván hozzászólni vagy kérdést feltenni. Balsai képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Alkotmánybíró úr és alkotmánybíró-jelölt úr említett számokat, imponáló számokat a saját működésével összefüggésben is, ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy most már kilenc év után miben látja a megoldás útját. A minap Bihari Mihály elnök úrnak hallottuk egy rádiónyilatkozatában, hogy 2500 hátralékkal, fel nem dolgozott üggyel foglalkozik az Alkotmánybíróság. Nem tudok nemzetközi összehasonlító adatokat mondani, de a magyar bíróságok ügyérkezéséhez és a bírósági átfutásokat néha joggal, néha kevésbé joggal kritizált bírósági ügyintézéshez képest óriási eltérés van az Alkotmánybíróság terhére. Az én véleményem az, hogy hiányzik az a törvény 18. éve, amelyet nem alkottak meg a törvényhozók és amelynek az előkészítésében - úgy látszik, hogy - viták vannak, mert a bíróságnak kutya kötelessége a büntető eljárás és a polgári perrendtartás és egyéb magas szintű jogszabályok alapján a munkának a valamilyen időhatáron belüli elvégzése. Ez sajnos, a számok alapján azt mondhatom, nem mondható el az Alkotmánybíróságról. Az volna kérdésem, hogy hogyan kívánnak ezen segíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszony.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Alkotmánybíró Úr! Mi nem először találkozunk, hiszen volt szerencsém önnek diákként is nagy tisztelettel viseltetni a tevékenysége iránt annak idején és azóta is figyelemmel kísérem a pályafutását. A mostani előadását is csaknem olyan élvezettel hallgattam, mint annak idején az egyetemi katedrán az előadásait. De hogy a kérdésemet megfogalmazzam, ez kicsit kitekint talán az Európai Unió felé, hiszen arról szeretném hallani a véleményét, hogy az Európai Unió közjogi fejlődése milyen hatást gyakorol a magyar közjogi fejlődésre. Én azt gondolom, hogy ön nagy gyakorlati és elméleti tapasztalatokkal rendelkezik e kérdéskörben, és szeretném, ha a véleményét e tárgyban elmondaná. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni még? Ha nem, akkor miután alelnök urak nincsenek itt, Csákabonyi Balázs képviselő úrnak szeretném átadni az elnöklést, mert egy kérdést én is szeretnék feltenni.
(Az elnöklést dr. Csákabonyi Balázs veszi át.)
ELNÖK: Tessék, megadom a szót.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Többször felmerült már az, hogy érdemes lenne átgondolni az Alkotmánybíróság hatáskörét: milyen kérdéseket kellene tárgyalni? Rendszeresen előjönnek új témák, amelyeket egyesek szeretnének az Alkotmánybíróság hatáskörébe utalni, illetve fel szokott merülni az, hogy esetleg csökkenteni kéne azon ügyek számát, amelyek az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartoznak. Az ön eddigi tapasztalatai alapján van-e szükség változtatásra és hogyha igen, akkor milyen területen? Köszönöm szépen. Visszaveszem az elnöklést, és hogy ha más kérdés, észrevétel nincs, megkérem alkotmánybíró urat, hogy válaszoljon a kérdésekre.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső veszi vissza.)
DR. KISS LÁSZLÓ alkotmánybíró-jelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket. Mindhárom kérdés nagyon érdekes vetületeit hozza elő az Alkotmánybíróság munkájának. Balsai István képviselő úr kérdésére válaszolva, a legnagyobb tanácstalanságban leledzem. Valóban az a helyzet, hogy ha ez az arány folytatódik, tehát az imput és az output ezt az arányt mutatja, akkor az Alkotmánybíróság a jelenlegi hatásköre mellett és a jelenlegi személyi és egyéb feltételei figyelembe vételével nem fog tudni megküzdeni ezzel az irgalmatlan indítványtömeggel.
Kezdeném onnan, hogy minden alkotmánybírónak a törzskarában dolgozik három érdemi munkatárs. Korábban három tanácsadó vagy főtanácsadó, illetve egy személyi titkár. Most az elmúlt hónapokban történt változtatások következtében, amelyeknek elindító oka egy létszámleépítés volt az alkotmánybíróságon, három érdemi munkatárs maradt, személyi titkári poszt megszűnt, szerintem nem is volt rá különösebb szükség. Itt érdemi munkatársakra van szükség. De az érdemi munkatársak közül kellett végül is elmennie minden törzskarból egy főnek, tehát a személyi feltételei nem igazán jók ahhoz, hogy ezt a hátrányt valamennyire is csökkentsük, azt nem merem mondani, hogy leküzdjük. Vannak tartalékok, nagyon határozott meggyőződésem, a belső munkaszervezésben.
Bihari elnök úr az utóbbi fél esztendőben nagyon erőteljes irányt vett egy határozottabb, keményebb vonalvezetésre, amivel maximálisan egyetértek. Tehát vannak tartalékaink a munkában. Valamikor a '90-es évek elejétől, legelejétől, talán 2000-ben vagy 2001-ben kezdték ezt a munkát megfizetni, nem fizetgettek, hanem fizettek. Itt nem dolgozgatni kell, dolgozni kell. Következésképpen én is annak vagyok a híve, hogy itt vannak még belső tartalékok. Tudjuk emelni az elintézett ügyek számát, valójában belső szabályozás eredményeként van is kvóta, amit mindenkinek teljesítenie kell. Némi büszkeséggel mondom, ezt én vezettem be annak idején, eléggé diktatórikusnak tűnő módszer volt, hogy mindenki köteles 10-15 határozattervezetet elkészíteni, különben javaslatot teszek a munkáltatónak, hogy mély fájdalommal vegyen búcsút az illetőtől. Tehát vannak belső tartalékaink, és azt hiszem, hogy ez egy ilyen lehet.
Hatáskörrel is összefüggésben van, hogy nem túl tág-e az Alkotmánybíróság hatásköre. Mindig előjön az a kérdés, és ezt egy kicsit előrebocsátanám az elnök úr által feltett kérdésre adandó válaszként is, hogy vajon az önkormányzati rendeleteknek ide kell-e tartozniuk vagy sem. A jelentős kisebbséghez tartozom, tehát a jelentősen kisebbséghez tartozom, amely azt mondja, hogy igen, akármennyire is lehetne ezzel hadat vágni, a beérkező ügyek egy jelentős részétől meg lehetne szabadulni, ugyanis ezek, még egyszer szeretném hangsúlyozni, tömkelegével fordulnak meg előttünk. Mi közigazgatászok vagyunk az én törzskaromban, önkormányzati rendeletek, bizony alapjogot érintő kérdések jönnek elő, diszkriminációtilalommal, esélyegyenlőséggel kapcsolatos problémák. Nem érzi a helyi önkormányzat, hogy meddig szabad elmenni, hol húzódik az önkormányzati beavatkozásnak a határa, hol kezdődik az egyén magánszférája. Ezt alkotmányossági szempontból kell megvizsgálni, ez nem egyszerű igazságszolgáltatási kérdés. Tehát itt nem látok lehetőséget a csökkentésre.
A hatáskörök, hadd válaszoljak rögtön még az elnök úr által feltett kérdésekre. Előjön az a kérdés is, hogy van egy kakukktojás az Alkotmánybíróság hatáskörében, ez a véleményező határozat önkormányzatok feloszlatása tárgykörében, tehát nem az Alkotmánybíróság dönt, az Országgyűlés dönt, de a kormány kérésére elkészít egy véleményező határozatot, és hogy esetleg ennek is el kellene kerülni az Alkotmánybíróságtól. Ellenkezőleg, én azon az állásponton vagyok, elnézést kérek, hogy egy kicsit az egyetemi tanár is kibújik belőlem mindig, nemcsak az alkotmánybíró, mert azt szoktam a diákjaimnak mondani, hogy 126 kilós emberből lehetne két normális 63 kilósnak is lenni, és ezért mondanám azt, hogy ezt a hatáskört nekünk kellene gyakorolni érdemben, a feloszlatási jogot. Ez alkotmányossági kérdés. Az alkotmány is azt mondja, hogy a működés alkotmányossága tárgyában dönt. Kitől várná az ember? Az Alkotmánybíróság, mert az kapta az alkotmányozó hatalomtól az alkotmányvédelem körében az általában vett hatáskört, ezzel szemben az Országgyűlés. Tehát nekem itt is ez az álláspontom ezzel kapcsolatban. Nem sok ilyen ügy fordul elő, reméljük, a következő évben sem, nem ez a munkateher zöme.
Balsai képviselő úrnak teljesen igaza van vagy igaza lenne, ha most azt mondaná, uram, maga nem arra tetszik válaszolni, amire kértem, mert ez egy nagyon ritkán előforduló dolog, de nem vagyok sajnos nagyon meggyőződve abban, hogy ezek az ügyek nem fognak növekedni a következő időszakban.
Van olyan hatáskörünk, amelytől viszont meg kellene szabadulnunk kétségkívül, ezek a hatásköri összeütközések. Némiképpen jogszabály, törvényi kollízió meg is szabadított bennünket tőle, mert úgy tűnik, hogy a Ket., a közigazgatási eljárásról szóló törvény a hatásköri összeütközéseknél nem volt egészen tekintettel az Alkotmánybíróság hatáskörére. Tehát itt a különböző állami szervek közötti hatásköri összeütközés dolgában úgy tűnik, mintha nem lenne tiszta víz a pohárban. Egyelőre külön állásfoglalások próbálnak itt rendet tenni.
Közjogi fejlődés, Kovács Szilvia képviselő asszony kérdésére, a fejlődés hazai gyakorlata, az európai milyen hatást gyakorol. Azt, amit tulajdonképpen minden politikai párt választási programjaiban lehet látni, azt a hatást gyakorolja, és mindegyik politikai pártnak a programjában ez nagyon helyesen, nagyon okosan van megfogalmazva. Azt, hogy egy beavatkozó államigazgatástól el kell mozdulnunk egy szükségletkielégítő, szolgáltató közigazgatásig. Én a közigazgatási részét mondom a válasznak. Ennek a jogi feltételeit, hátterét kell megteremteni. Több cél is van.
Az európai tapasztalatok ragyogóan mutatják, hogy ez a skála mennyire színes és honnan meddig húzódik. A beavatkozó államigazgatástól húzódik a szolgáltató, szükségletkielégítő közigazgatásig, de közben van még egy tervező közigazgatás. Sajnos a tervezést mi '90-ben nagyon erőteljesen kiiktattuk a rendszerből, pedig a jogállam is állam, és az állam is csak tervezve jó állam, a bölcs előrelátásnak ott kell lenni írott formában is. Nem népgazdasági tervekben, abból elég volt, nem népgazdasági tervek formájában, de legalább olyan tervek formájában, ahogy Japánban, Hollandiában készítik. Van, ahol egyébként népgazdasági tervnek hívják, tehát még csak az elnevezéstől sem kell megriadni. Van még a fiskális állam, az adóztató állam. Többféle modell van, többféle közigazgatás van. Nekünk ezekből kell azokat összeszedni, amelyek ennek az országnak a jogrendszere szempontjából a leginkább kívánatos irányt mutatnák. Egy alapvetően tervező közigazgatást, amely szolgáltató, szükségletkielégítő feladatokat, funkciókat vállal föl és gyakorol. Ezt tanuljuk az Európai Unió közigazgatásától.
Hadd mondjam meg, tanulni lehet egyébként a miénktől is, akármilyen furcsán hangzik. Hajlamosak vagyunk arra, hogy mi magunkat mindig ütjük-verjük. Nem kell. Emelt fővel mehet a magyar közigazgatás '90-től kezdve - nem megyek régebbre - az európai piacra. Az más dolog, hogy nem vagyunk vele megelégedve. Ne is legyünk! Akkor nem fogunk tudni soha előbbre lépni, de a magyar közigazgatásnak is számos olyan megoldása van, amit bizony Nyugat-Európában is tanulmányoznak. Nem azt mondom, hogy átveszik, de igenis van egy ozmózis, van egy oda-visszaáramlás, amelynek nagy örömmel vagyok tanúja. Én is dolgoztam kint két évig Németországban a marlburgi egyetemen, a közigazgatási joggal egészen közelről foglalkoztam, és büszke voltam arra, hogy magyarként vagyok odakint, mert a magyar közigazgatásnak számos megoldását példaként tudtam állítani.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a határozathozatalra kerül sor, de előtte még a képviseletben beállt változást szeretném ismertetni. Frankné dr. Kovács Szilvia helyettesíti dr. Szabó Évát és Wiener György képviselő úr helyettesíti Steiner Pál képviselő urat.
Tehát aki támogatja dr. Kiss László jelölését alkotmánybírónak, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással támogatta. Gratulálok, alkotmánybíró úr és alkotmánybíró-jelölt úr!
Most rátérünk dr. Trócsányi László alkotmánybíró-jelölt úr meghallgatására. Professzor úr, önt is arra kérem, hogy röviden ismertesse alkotmánybírói elképzeléseit.
Dr. Trócsányi László meghallgatása
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ alkotmánybíró-jelölt: Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Tisztelt Képviselők! Én nem vagyok abban a helyzetben, mint Kiss László, tehát első alkalommal ülök itt az alkotmányügyi bizottság előtt alkotmánybíró-jelöltként.
A beszédemet, ha szabad, kettéosztanám. Egyrészt elmondanám, hogy milyen gyökerekkel indulok az Alkotmánybíróságra, mert az meghatározza a szemléletemet, másrészt pedig, hogy miként látom ezeket a kérdéseket is, amelyek itt fölmerültek.
Az első dolog az, hogy a gyökereim, bármilyen furcsák is, ehhez a házhoz kötődnek, hisz az Országgyűlési Könyvtárban jó néhány évet eltölthettem fiatal hallgatóként, egyetemistaként végigdolgoztam és az első munkahelyem volt. Itt megtanultam a könyvek szeretetét, azt, hogy az ember a magyar szakirodalmon kívül egy idegen szakirodalmat is, az idegen nyelvű szakirodalmakat is figyelemmel kísérje.
Mégis az én otthonom, az almamáterem a Szegedi Tudományegyetem, ahol az alkotmányjogi tanszéken nagyon magasra tették a lécet elődeim. Ha oly módon nézzük, hogy négy alkotmányjogi tanszékvezető van a második világháború óta, Bibó István 1947-48-ban, Szabó József 1950-ig, Kovács István 1990-ig és Szentpéteri István 1994-ig. Ha mondom ezt a négy nevet és a munkásságukat, akkor azt kell mondanom, hogy az ő munkásságuk valahol egy alkotmányjogi tanszéknek egy gyökért is jelent, számomra is gyökért jelent mind a négy ember. Mind a négy ember különböző volt, de ha elolvassuk Szabó József írását, Ki a káoszból vissza Európába című könyvét, ami '93-ban jelent meg, szintén azt mondjuk, hogy nagyon sok érdekes gondolatot látunk benne. Kovács Istvánnak Az alkotmányfejlődés irányai címűt, Bibó Istvánnak az államhatalmi elválasztása, Szentpéteri Istvánnak a közvetlen demokrácia és a képviseleti demokrácia összehasonlítása. Ezek mind olyan jellegű elvek és eszmék, amelyben négy ember mindenféleképpen rám személyesen hatással van, és büszke vagyok, hogy a szegedi egyetemet képviselhetem ma itt, hiszen az alkotmányjogi tanszék és a szegedi jogi kar ezeket az embereket megbecsüli.
A második olyan gyökér, amihez tudok kötődni, az tulajdonképpen a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete keretében működött, a közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos vizsgálata c. országos kutatási főirány, ahol a rendszerváltást megelőzően Kilényi Géza mellett átélhettem a rendszerváltás szellemi előkészítését. Azokban a dokumentumokban, többek között Kiss Lászlóval is együtt dolgozva, vehettünk részt, amelyekben, ha szabad így mondom, a rendszerváltozást nem teljesen váratlanul érték a közjogi kihívások, hisz gyakorlatilag voltak bizonyos elképzelések.
A harmadik gyökér bennem, ami a jövőbeni hivatásomra is kihat, az az ügyvédi kihatásom. Az ügyvédi munka, amely gyakorlatilag a konkrét jogesetekhez kötődik, az, hogy konkrét esetekben kell, kellett alkotmányossági véleményeket mondanom. Én idáig más oldalon álltam, az alkotmányosan indítványozó szerepkörben szerepeltem mindezidáig, és láttam azt, hogy a jogszabályok értelmezése kapcsán konkrét ágazati érdekek, stb. megjelenése a jogszabályokban bizony néha, ha szabad így mondani: a jogszabályok alkotmányosságát is érintették. Úgy érzem, ez az ügyvédi munka, amit én végeztem, a gyakorlati, ha szabad így mondanom, ügykezelés, bizonyos szempontból hasznára lehet az Alkotmánybíróságnak, hiszen ott is ügyekben kell eljárni, feldolgozni, tényállást és határozatot kell hozni.
A következő gyökér, ami számomra meghatározó, hogy 2000 és 2004 között az Európai Unió fővárosában, Brüsszelben dolgozhattam bilaterális nagykövetként, ahol végigélhettem az EU-csatlakozásnak a kihívásait, a Konvent munkáját végigláthattam és tulajdonképpen meggyőződhettem arról, hogy van egy felelősségteljes szakértői gárdája Magyarországnak a köztisztviselői körben, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az EU-csatlakozás után új kihívások várnak az Alkotmánybíróságra. Nevezetesen meg kell határozni az Alkotmánybíróságnak a viszonyát az EU-joghoz. Nevezetesen azt, hogy az irányelvek, az irányelvek átültetése kapcsán milyen fajta álláspontot fogunk felvenni: a francia alkotmánytanács, a német alkotmánybíróság esetkörét, és ha innen nézzük, akkor bizony azt kell mondani, hogy a nemzeti jog és az EU-jog egymás közötti viszonya mindenféleképpen elő fog jönni a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában. A francia alkotmánytanács kimondta azt, hogy ami nyilvánosan ellenkezik a francia alkotmánnyal, azt az irányelvet nem lehet gyakorlatilag átültetni. Van egyfajta, ha szabad így mondanom, egy kontroll, ami gyakorlatilag kezd megjelenni nemzeti szinten. Persze az irányelvek aztán lopakodó törvényhozásra is lehetőséget adnak, hogy az irányelv égisze alatt egy csomó minden belejöjjön, az irányelvre hivatkozva. Tehát úgy látom, hogy a magyar Alkotmánybíróságnak ez egy komoly kihívás lesz, hogy meghatározza a viszonyát az európai integrációjához. De az, hogy én 2000-2004 között ott dolgozhattam és megtapasztalhattam az európai építkezés pilléreit, úgy gondolom, hogy számomra ez nagy értéket jelent.
Az is, hogy ma a Velencei Bizottságban képviseltem Magyarországot, Paczorai Péterrel együtt, úgy gondolom, szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy van egyfajta, az alapjogok tekintetében is, sőt az alkotmányjog területén egyfajta jogegységesítési törekvés. És gyakorlatilag ezeket is figyelembe kell vennünk, amikor az alkotmánybírósági határozatokat meghozzuk.
Hogy látom én ma az Alkotmánybíróságot? Én kívülről látom természetesen, nem belülről, kívülről látom, hogy az Alkotmánybíróság ma is, számomra legalábbis a jogászi szakma csúcsa. Tehát úgy gondolom, hogy ugyanakkor az Alkotmánybíróság, persze kívülről jött ember vagy messziről jött ember azt mond, amit akar, de mégis gyakorlatilag legyen aktuális. Az Alkotmánybíróság csak azokra a kérdésekre válaszoljon, amelyek aktuálisak. Én a magam részéről egy másik pozíciót képviselek, mint Kiss László, mert én nagyon hiányolom a magyar jogrendszerben az önálló közigazgatási bíróságok működését. Ami Németországban is van, a legfelsőbb közigazgatási bíróság. Azt mondom: Franciaországban el tudják látni a közigazgatási rendeleteknek a kontrollját, tehát Magyarországon is lehetne bizonyos hatáskör-átcsoportosításokat végezni, ezek különböző koncepciók. Hozzá kell tenni, ezek csak elképzelések, ez nem alkotmányossági kérdés, mert az alkotmányossági kérdés maga az alkotmány. Az alkotmánybíró meg arra hivatott, hogy erre válaszoljon, de ha a kérdés úgy adódik, hogy hogyan látom én kívülről, akkor úgy gondolom, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság újragondolása szerintem érdekes lehet.
Végezetül megmondom őszintén, a gyökereimhez, utolsó szóként, talán a jegyzőkönyv hitelessége szempontjából is fontos megemlíteni édesapám szerepét, akitől a jogászi szakma szeretetét megkaptam. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen professzor úr. A két jelölt beszédeit hallgatva biztos vagyok benne, hogy izgalmas viták lesznek a következő kilenc évben az Alkotmánybíróságban. Ki kíván kérdést feltenni? (Nincs jelentkező.) Ismételten átadnám az elnöklést Csákabonyi képviselő úrnak.
(Az elnöklést dr. Csákabonyi Balázs veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Avarkeszi Dezsőnek.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Talán nem tartozik annyira szigorúan a tárgyhoz, de nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel azt a kérdést a professzor úrnak, ami abból adódik, hogy a Konvent munkáját közelről tapasztalhatta: hogy látja, mennyire van esély az európai alkotmányozás végigvitelére? Illetve mit lehet tenni, hogy ez a megakadt folyamat továbbmenjen?
A másik, amit szeretnék elmondani, az nem kérdés, hanem a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának az álláspontja, miszerint támogatni fogjuk jelölt úr megválasztását alkotmánybíróvá. Köszönöm szépen. Az elnöklést visszaveszem és ha nincs más kérdés, hozzászólás, megadom a szót önnek ismét.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső veszi vissza.)
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ alkotmánybíró-jelölt: Én úgy gondolom, hogy az európai integrációt közvetlen tapasztalataimmal éltem végig, és ez az, hogy a tíz ország csatlakozása nem volt Nyugat-Európában megfelelően előkészítve, a közvélemény nem volt felkészítve arra, hogy mit jelent a tíz országnak az egyszerre történő befogadása. Mai napig is emlékszem arra, amikor a belga miniszterelnök három nappal a csatlakozás előtt nyugtatta a belga közvéleményt, hogy gyakorlatilag a csatlakozás nem okoz nehézséget, a kriminalitás nem fog nőni, alulképzett munkaerő nem fogja elárasztani Belgiumot. Szó sem volt ünnepről, hanem éppenséggel, ha szabad így mondanom, egyfajta belenyugvás volt az eseményekbe. Ezek után a Konvent egy grandiózus alkotmánytervezetet készített elő, amelyik igazából, ha szabad így mondanom, bizonyos szempontból jól volt elkészítve, bizonyos szempontból rosszul volt elkészítve. Jól volt elkészítve abból a szempontból, hogy az első fejezet alapjaiban jó, ami az intézményekről szól. De elkövette azt a hibát, hogy hozzátette a szerződéseket, és kezébe nyomott az embereknek egy 400 oldalas alkotmányt. Én 400 oldalas alkotmányt még az életben nem láttam, noha bizonyos szempontból növekszik az alkotmányossági társköröknek a száma, de 400-as alkotmány nincs. Ma úgy ítéljük meg, hogy az európai integráció jövője három út előtt áll: vagy szétrobban az európai integráció, ebben nem hiszünk, mert elég messzire jutottunk, abban sem, hogy dinamikus fejlődés legyen és azonnal valami hihetetlen magasságba ugorjunk, mert ez sem fog bekövetkezni. Tehát van egy harmadik út, ez, ha szabad így mondanom, a lassú építkezés. A lassú építkezés pedig nyilván azt jelenti, hogy szükség van valamifajta dokumentumra, amelyik az értékrendet meghatározza, az alapintézményeket, de nem arra, amit eddig hoztak létre. Tehát valószínűleg egy alkotmányos chartára igenis szükség van, hiszen a belső kohéziója az európai integrációnak mindenféleképpen igényli ennek a chartának a létrejöttét. Ráadásul a Nizzában elfogadott alapjogi chartát is jogi dokumentummá kell tenni. Tehát én nagy támogatója vagyok annak, hogy legyen európai alkotmányos szerződés, de nem így. A kérdés az, hogy miként tudnak az állam- és kormányfők pozíciókat kialakítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt követően ismét határozathozatalra kerül sor. Kérem, hogy aki támogatja dr. Trócsányi László alkotmánybíróvá történő jelölését, az kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a professzor úr jelölését is egyhangúlag támogatta. Gratulálok.
Szeretném jelezni, hogy az előzetes elképzelések alapján az országgyűlés jövő hétfőn fog titkos szavazással dönteni az önök megválasztásáról.
Tisztelt Bizottság! A napirendünk tárgyalásának a végére értünk, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 50 perc.)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), |
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Földi Erika