AIÜB-3/2007.
(AIÜB-28/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. február 19-én, hétfőn, 11 óra 30 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
A napirend módosítása és elfogadása
Az ajánlásban szereplő módosító indítványok
Bizottsági módosítóindítvány-tervezet
1.A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény és ehhez kapcsolódóan a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1916. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
2.A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1746. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
3.Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
- A Magyar Országgyűlés tagjainak felelősségéről szóló országgyűlési határozati javaslat (H/1959. szám)
(Lendvai Ildikó (MSZP) képviselői önálló indítványa)
(Általános vita)
4.Egyebek
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke, valamint
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Csiha Judit (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP) megérkezéséig Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Hajdu Attilának (MSZP)
Tóth András (MSZP) dr. Steiner Pálnak (MSZP)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) megérkezéséig dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) megérkezéséig dr. Dorkota Lajosnak (Fidesz)
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Erhart Tibor főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 37 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottság ülését megnyitom.
Ismertetem a helyettesítések rendjét: Hajdu Attila helyettesíti Toller Lászlót, Steiner Pál Tóth Andrást, Frankné Kovács Szilvia Szabó Évát, Bárándy Gergely Simon Gábort, Dorkota Lajos Vitányi Istvánt, Répássy Róbert Navracsics Tibort, Csákabonyi Balázs Faragó Pétert, Gál Zoltán pedig Csiha Juditot. A bizottság ülése határozatképes.
A napirend módosítása és elfogadása
A kiküldött napirendi pontoktól eltérően szeretnék javaslatot tenni a napirendre. Lendvai Ildikó képviselő asszony átdolgozásra visszakérte határozati javaslatát, képviselői önálló indítványát, ezért a 3. napirendi pont nélkül teszek javaslatot mai ülésünk napirendjére.
Van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele? (Nincs.) Akkor kérem, aki a napirendet elfogadja, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottsági ülés napirendjét elfogadtuk.
Az ajánlásban szereplő módosító indítványok
1. napirendi pontunk a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény és ehhez kapcsolódóan a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a módosító javaslatokat kell megvitatnunk.
Az ajánlás sorrendjében haladunk majd, illetve van előttünk egy bizottsági módosító indítványra vonatkozó tervezet, ezt is meg kell vitatnunk; valamint kaptunk egy háttéranyagot, amely a kétharmadosság kérdését veti föl, s majd a végén erre is sort kell kerítenünk.
Üdvözlöm a kormány képviselőit. Kérem, hogy az egyes ajánlási pontoknál csak igennel vagy nemmel jelezzék a kormány álláspontját, és ha valaki igényli, akkor kérünk majd külön indokolást.
Az 1. pontban Kékesi Tibor képviselő úr indítványa szerepel. Kérem, nevük és beosztásuk jelzése után adják meg az 1. pontra a választ.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Erhart Tibor vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese.
Az 1. pontot támogatja az előterjesztő.
ELNÖK: Ez a pont összefügg a 11. ponttal. Kíván-e valaki hozzászólni a bizottság tagjai közül? (Nem.)
A kormány tehát támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 2. pontban a költségvetési bizottság javaslata szerepel. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 3. pontban szintén a költségvetési bizottság javaslata szerepel. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 4. pont szintén a költségvetési bizottság javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Az 5. pontban szintén a költségvetési bizottság javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 6. pontban szintén a költségvetési bizottság javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 7. pontban szintén a költségvetési bizottság javaslata szerepel, és összefügg a 12. pontban szereplő indítvánnyal. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány mindkettőt támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 8. pontban a költségvetési bizottság javaslata szerepel. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 9. pontban szintén a költségvetési bizottság javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 10. pontban Dancsó József képviselő úr indítványa szerepel. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 11. pontot elbíráltuk; a 12. pontot szintén.
A 13. pontban a költségvetési bizottság javaslata szerepel. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 14. pontban szintén a költségvetési bizottság javaslata szerepel. Kérdezem a kormány álláspontját.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Bizottsági módosítóindítvány-tervezet
Kiosztásra került egy bizottsági módosító indítvány tervezete, amely már a címet is megváltoztatná, tehát ezek szerint a törvény nem módosítaná a jogalkotásról szóló törvényt, az "igazságügyért felelős miniszter" megfogalmazást használná, és kihagyná a törvényjavaslatból a jogalkotásról szóló törvény módosítását.
Kérdezem először, hogy a kormány képviselői egyetértenek-e ennek a javaslatnak a benyújtásával.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Papp Imre vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közjogi szakállamtitkára.
Igen, egyetértünk, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr kért szót, utána Salamon képviselő úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A bizottsági módosító javaslat részben orvosolja azt a problémát, amelyet én fölvetettem, ha jól látom, a 2. pontban megfogalmazott módosítás, amelyben az igazságügy-minisztert az igazságügyért felelős miniszternek nevezi. Én ugyebár azt vetettem föl, hogy ez a megoldás konzekvens ahhoz a törvényhez, amelyet elfogadtunk az elmúlt év végén.
De a 3. pontban foglalt módosítás teljes egészében kiiktatja tulajdonképpen a jogalkotási törvény módosítását; kiiktatja azt, hogy önálló jogforrásként jelenjen meg a jogalkotási törvényben. Látjuk, hogy a 14. §-ában van ez, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete önálló jogforrás, és ezt a jogalkotási törvényből ezek szerint ez a bizottsági módosító indítvány kiiktatná.
Én ezzel személy szerint nem értek egyet, mert ezt eddig nem éreztem problémának. Nem tudom, miért merült fel, hogy ezt ki kellene iktatni, hiszen számos okból indokolt lenne, hogy a jogalkotási törvény is szabályozza ezt a kérdést. Nemcsak azért, mert egy önálló jogforrásról van szó, hanem másért is. Például ha önök kezükbe veszik ezt a háttéranyagot, amely szerintem önöknek is a rendelkezésére áll, amelyet Avarkeszi Dezső bizottsági elnök úr részére készítettek, gondolom, a bizottsági főosztály munkatársai, ebben az MNB-törvény 60. § (1) bekezdése szerint "a Magyar Nemzeti Bank elnöke a jogalkotásról szóló törvényben meghatározottak szerint rendeletben szabályoz". Tehát ez az MNB-törvény is utal a jogalkotási törvényre, tehát a jogalkotási törvényben foglaltak szerint kellene ezt a rendeletalkotási tevékenységét ellátnia az MNB-elnökének. Az elmúlt alkalommal, amikor a törvény indokairól beszéltünk, az indokok között felsoroltuk, miért szükséges, hogy ez a jogalkotási törvénybe belekerüljön.
Nekem tehát őszintén szólva nincs az ellen kifogásom, ha a kormány meg akarja változtatni az eredeti törvényjavaslatát, mert hát tudjuk, hogy ez a bizottsági módosító indítvány az előterjesztőtől érkezett hozzánk, és az előterjesztő akarja, hogy ezt benyújtsuk. Nincs ez ellen kifogásom; én csak jelezni akartam, hogy a kétharmados támogatottsága meglenne annak, hogy a jogalkotási törvényt kiegészítsük az MNB elnökének rendeletével, bizonyos feltételekkel. Ezek a feltételek egyrészt az, amit itt a 2. pont megold, tehát hogy az igazságügyért felelős miniszter legyen megjelölve; másrészt pedig van még egy fontos szempont, amelyről majd Salamon László fog beszélni. De a lényeg az, hogy mi nem zárkózunk el a kétharmados jogalkotási törvény módosítása elől, miszerint az MNB elnökének rendeletét külön jogforrásként szabályozzuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is tulajdonképpen rímelni szeretnék Répássy képviselő úr felszólalására. Azt kell talán mondjam, hogy a tárca - mert feltételezem, hogy ennek a módosító javaslatnak az előkészítése mögött a tárca szakvéleménye áll -, tehát a tárca kiismerhetetlen, mint az Aranycsapat Cziborja. Tudniillik most végre egy olyan módosító javaslatot terjesztett elő a tárca az eredeti törvényjavaslatban a jogalkotási törvényt illetően, amelyet meg tudunk szavazni bizonyos olyan cizellációk mellett, amiben, gondolom, nincs vita. Az egyiket elmondta Répássy képviselő úr. A másikat elmondanám, azért, mert én is azt gondolom, hogy a jó megoldás az lenne, ha maradna javított formában a kormány eredeti javaslata.
Az eredeti javaslatban az a hiba volt még, hogy a jogforrási hierarchia újraszabályozása kapcsán, amely a jogalkotási törvény 1. §-ának (2) bekezdésének új szövege lenne, a miniszteri rendelet túl szűk. Mert az alkotmány a kormány tagjának rendeletéről beszél, és ha itt úgy jelenne meg a szöveg, hogy "a kormányrendelet és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete törvénnyel, a kormány tagjának rendelete törvénnyel és kormányrendelettel, az önkormányzati rendelet pedig törvénnyel, kormányrendelettel, illetve a kormány tagjának rendeletével" nem lehet ellentétes, akkor ez egy tökéletes megfogalmazás lenne. Itt tehát arról van szó, hogy a miniszteri rendeletet kellene ebben a (2) bekezdésben a kormány tagja rendeletével fölváltani, mert a miniszterelnöki rendelet is létezik mint kormány tagjának a rendelete, bár igen szűk körű az előfordulása, és a jogforrási hierarchiában a miniszterelnöki rendelet miniszteri rendelettel egy szinten van. Az alkotmány is így szabályozza, hogy a kormány tagjai rendeletet alkothatnak, a kormány tagja pedig - egy másik alkotmányos rendelkezés értelmében - a miniszterelnök, illetve a miniszterek.
Feltételezem, hogy ebben nincs vita közöttünk, illetve nem lenne vita közöttünk. Ha ezeket a javításokat elvégezzük, akkor a törvényjavaslat eredeti formájában a jogalkotási törvény módosítására vonatkozó passzusokkal nincs semmi probléma, és egészen biztosan megkapják a kétharmados többséget.
Ami az elhagyást illeti, én elolvastam az indoklást; körülbelül fél órával ezelőtt, azaz az ülés előtt egypár perccel szembesültünk a javaslattal. Az indoklás arra épít, hogy az alkotmány voltaképpen minden jogszabály helyét kijelöli, kvázi fölösleges itt újra megismételni az alkotmány jogforrási rendszerére, jogszabályok felépítésére vonatkozó szabályozását. Hivatkozik egy alkotmánybírósági határozatra is, amely valóban megállapítja, hogy az alkotmány kijelöli minden jogszabálynak a helyét és egymáshoz való viszonyát. Ez igaz. Ezt én nem is vitatom, ami az indoklásban van.
A probléma csak ott van, hogy van ez a jogalkotási törvényünk, amely nekiállt szabályozni a jogszabályok kérdését is, meg ami itt most indifferens, az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek a kérdését is. Tehát a jogalkotási törvényben, ha felütjük, akkor látjuk, hogy van rendelkezés törvényről, van rendelkezés kormányrendeletről, rendeletről, van rendelkezés önkormányzati rendeletről; és az alkotmány néhány évvel ezelőtt beiktatta a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletét, és ez nem jelenik meg a jogalkotási törvényben. Nem tartom helyes és jó megoldásnak én sem azt, hogy azt mondjuk, hogy ezt már ide nem kell bevenni, mert akkor a jogalkotási törvény ilyen értelemben nem teljeskörűen tartalmazza a jogszabályokat. Akkor ki kellene hagyni a jogalkotási törvényből is az összes jogszabályt, nem? Azt meg nyilván nem akarjuk! Mert a jogalkotás rendjéről mégiscsak kötelező egy kétharmados törvényben rendelkezni, és a törvény dogmatikai felépítése aligha teszi mellőzhetővé a jogszabályok pontos felsorolását. Ezt tehát föl kellene sorolni a jogalkotási törvényben, különben aki a "jogszabályok" címszó alatt végignézi, hogy a '87. évi XI. törvény szerint milyen jogszabályok vannak, azt fogja látni, hogy nincs Nemzeti Bank-elnöki rendelkezés, csak az alkotmányban. Ez szerintem nem helyes, ez szerintem nem jó megoldás. Ezt megerősíti az a hivatkozás is, amelyet a képviselő úr is mondott, én is megemlítem, hogy a banktörvény, amikor beszél arról, hogy a bank elnöke rendeletet alkot, visszautal a jogalkotási törvényre. De ha nincs a jogalkotási törvényben rendelkezés, akkor itt tulajdonképpen bizonyos diszkrepancia keletkezik.
Tehát én is azt gondolom, hogy nem abba az irányba kellene menni, bármennyire is önmagában szakmailag áll, ismétlem, az az indokolás, amelyet a javaslat tartalmaz, de nem abba az irányba kell menni, hogy hagyjunk el mindent. Hanem szerintem ezzel a két pici módosítással, amelyet Répássy képviselő úr mondott, és amelyet már ez a bizottsági módosító indítvány a banktörvény relációjában fogalmazva ki is javít, illetve az általam említett apró cizellálással ez egy jó rendelkezés. Én tehát azt javaslom, hogy ahhoz térjünk vissza.
Most tehát azt a javaslatot teszem, hogy viszont a kormány eredeti szövegével szemben egy olyan módosító javaslatot terjesszen elő a bizottság, amely a jogalkotási törvény..., az eredeti törvényjavaslatnak, ha nem tévedek, a 13. §-áról van szó - remélem, jó a hivatkozásom. A 13. § foglalkozik a jogalkotási törvény 13. §-ának a módosításával. A jogalkotási törvény 13. §-ának... - bocsánatot kérek, itt már a különböző szakaszmódosítások problémát jelentenek. Végül is a jogalkotási törvény 1. §-ának a (2) bekezdésének a módosításáról van szó. Én tehát azt javaslom, hogy ebben a (2) bekezdésben a "miniszteri rendelet", illetőleg a "miniszteri rendelettel" szöveget váltsa fel az, hogy "a kormány tagja rendelete", illetőleg "a kormány tagja rendeletével" kitétel, és akkor minden rendben van.
ELNÖK: Köszönöm. Répássy alelnök úr kért még egyszer szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Amit az előbb mondtam, még egy dologgal szeretném kiegészíteni, mert időközben még alaposabban tanulmányoztam az előttünk fekvő módosító javaslatot.
Azt mondtam az előbb, hogy az általam felvetett problémát megoldja a módosító javaslat 2. pontja, merthogy oda nem az kerül bele, hogy "igazságügy-miniszter", hanem az, hogy "igazságügyért felelős miniszter". Igen ám, csak nem vettem észre, hogy ez a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénybe kerülne, tehát a jegybanktörvénybe kerülne ez a rész, és nem a jogalkotási törvénybe. Ha megnézzük a másik oldalon, ott van a 15. § alatt, hogyan szólt volna a jogalkotási törvény módosítása. Úgy szól a még életben lévő előterjesztés szerint, hogy "a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete esetében az igazságügy-miniszter véleményét nem kell kikérni". Ez tehát pontosan ugyanaz a szabály, csak tulajdonképpen meg van kettőzve: az egyik a jogalkotási törvényben lett volna, a másik pedig a Magyar Nemzeti Bankról szóló, tehát a jegybanktörvényben.
Ezzel több probléma is van szerintem. Az egyik az, hogy először is, az már önmagában probléma, hogy az egyik rendeletalkotásnak a szabályai nem a jogalkotási törvényben vannak, hanem a feles, Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényben. Ez eleve problémát okoz. De mivel már megtörtént ez az in iuria, ezen inkább most már ne is háborogjunk, mert ez benne van jelenleg az MNB-törvényben, hogy hogyan történik; csakhogy az MNB-törvényben úgy van benne, ahogyan az előbb hivatkoztam rá, hogy a 60. § (1) bekezdése azt mondja, "a Magyar Nemzeti Bank elnöke a jogalkotásról szóló törvényben meghatározottak szerint" rendeletben szabályoz. Tehát tulajdonképpen a jegybanktörvény a kétharmados jogalkotási törvényre mutat, hogy az ott megfogalmazott szabályok szerint alkot rendeletet vagy rendeletben szabályoz. De mint tudjuk, a kétharmados jogalkotási törvényben nem ezek a szabályok vannak, hanem még egyelőre a jegybank elnökének rendelkezése van, azt hiszem, de mindenesetre nincs szabályozva.
Pillanatnyilag tehát szerintem kaotikus a jogi helyzet. Azt javaslom, illetve az elnök úrnak az előbb azt súgtam, hogy nem tudom, ezt a mai napon el tudjuk-e végezni, mert ma már részletes vitája menne ennek a törvénynek. De szerintem ezt, ha már itt tartunk, és a jegybankelnök rendeletalkotási jogánál tartunk, és a jegybankelnök rendeletalkotási jogát szabályozná az Országgyűlés egy törvényben, akkor próbáljuk már tisztába tenni ezt; valahogy próbáljuk meg a jegybanktörvényt és a jogalkotási törvényt szinkronba hozni, és akkor azokat a szabályokat, amelyek ráadásul még az alkotmányból is következnek, szintén rendbe tenni.
Én most nem vállalkozom arra, hogy megpróbáljam az alkotmányt, a jogalkotási törvényt és a jegybanktörvényt összehangolni, de szerintem ezt a három törvényt most össze kellene hangolni, különben meglehetősen zavaros helyzet marad, a jegybankelnök jogalkotási tevékenységével kapcsolatban a jogi helyzet nem tisztázott pillanatnyilag. Nekem tehát az a javaslatom, hogy ha ezt ma nem tudjuk megcsinálni, mármint a mai napon nem tudunk bizottsági módosító indítvánnyal korrigálni ezen a helyzeten, akkor szerintem kérjük arra az Országgyűlést, hogy vegye le ma napirendjéről ezt a törvényt, és egy héttel halassza el a jegybanktörvény módosításáról szóló vitát, a részletes vitát halassza el egy héttel. Szerintem fontos kérdésről van szó, tehát ne úgy oldjuk meg, ahogyan egyébként ez a bizottsági módosító indítvány akarta velünk megoldatni, hogy tulajdonképpen az egész problémát kiiktatjuk, úgy tekintve rá, mint ha nem is lenne probléma ez az egész jegybankelnöki rendelet, ezzel szemben inkább oldjuk meg a problémát. Mint mondtam, mi a kétharmados többséget biztosítjuk ehhez, ha csak ennek a problémának a megoldásáról van szó, ezen nem terjeszkedik túl a módosítás, akkor megszavazzuk a jogalkotási törvény módosítását.
ELNÖK: Kíván-e még valaki ehhez a törvénymódosításhoz hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nem, akkor átadom az elnöklést Répássy alelnök úrnak, mert én is szeretnék kérdést föltenni. (Közbeszólások.)
(Az ülés vezetését dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Avarkeszi elnök úrnak.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Nem tilos ellenzéki alelnöknek megadni az elnöklés lehetőségét. Köszönöm a szót, elnök úr.
Azokat a kérdéseket szeretném föltenni, amelyeket részben talán már Répássy alelnök úr és Salamon képviselő úr is érintett. Az egyik kérdésem az lenne államtitkár úrhoz, hogy ha elfogadnánk, illetve benyújtanánk ezt a módosító javaslatot, akkor az MNB-törvény 60. § (2) bekezdése nem lenne-e ellentétes a jogalkotási törvény jelenleg hatályos szabályaival.
A másik, hogy lenne-e házszabályszerű megoldás arra, hogy a jogalkotási törvénybe valamennyi alkotmányos jogszabály felsorolása pontosan bekerüljön adott esetben egy alkotmányügyi bizottsági módosító indítvánnyal, tehát amit ehhez a törvényhez nyújtanánk be; illetve lenne-e arra házszabályszerű megoldás, hogy ugyanígy egy alkotmányügyi bizottsági módosító indítvánnyal az "igazságügy-miniszter" megnevezés helyett precízebb megnevezés kerüljön minden, a jogalkotási törvényben szereplő helyre. Ezt tehát meg tudnánk-e oldani? Nem feltétlenül ma, hiszen bizottsági módosító indítványt benyújthat az Országgyűléshez a bizottság a későbbiekben is, tehát emiatt nem feltétlenül kell elhalasztani a mai részletes vitát.
A negyedik kérdésem pedig a Pénzügyminisztérium képviselőjéhez az lenne, amit Répássy alelnök úr felvetett, hogy ne kerüljön sor a mai napon a részletes vitára az MNB-törvénnyel kapcsolatban, ez valami pótolhatatlan veszteséget okozna-e.
Egy pillanat türelmet kérek... (Rövid egyeztetés.) Elnézést, szeretnék egy most érkezett információt megosztani a bizottsággal. Amit Répássy alelnök úr felvetett, hogy ne kerüljön ma sor az MNB-törvény vitájára, ezt az MSZP-frakció egyébként tőlünk függetlenül javasolni fogja.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megadom a szót államtitkár úrnak, és visszaadom az elnöklést Avarkeszi Dezső elnök úrnak.
(Az ülés vezetését dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke veszi át.)
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Nem annyira egyszerű a helyzet, hogy ez egy hét alatt feloldható volna. Majd fel fogom használni elnök úrnak is meg alelnök úrnak is az érvelését, hiszen ők valójában egy új jogalkotási törvény mellett érveltek az előbbi mondandójukban.
Gyakorlatilag a jogi helyzet roppant tiszta. Tiszta annyiban, hogy a jogalkotási törvény jelen pillanatban egy árva szót nem szól a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletalkotási jogáról. A kormányzat lelkiismerete tiszta, hiszen előterjesztettük az idevonatkozó szövegeket; az új jogalkotási törvény tárgyalásain Salamon képviselő úr is számos alkalommal részt vett, éveken keresztül folytattuk. Igen, 2002 óta nem sikerült a jogalkotási törvényben elhelyezni a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletére vonatkozó szabályokat. Tehát jelen pillanatban ellentét vagy káosz nincs, mert csak és kizárólag az alkotmány alapján tudunk választ adni a kérdésekre. Az alkotmány 32/D. §-a viszont teljes világossággal közli az MNB-elnök számára a jogalkotásnak a jogát, és rögzíti magát a jogforrást.
Az sajnálatos és szomorú, hogy a jogalkotásról szóló törvény a jegybanki rendelkezésről szól, és nyilvánvalóan a jegybanki rendelkezés mint kategória 2004. május 1-je óta meghaladottá vált, hiszen 2004. május 1-je óta van joga az MNB elnökének rendelet kibocsátására. Tehát jelen pillanatban ma az alkotmány, amely teljesen szabályoz; a jogalkotási törvény semmit sem mond, sőt az állami irányítás egyéb jogi eszközeként kezeli a jegybanki rendelkezést; az MNB-törvény pedig meghatározza azokat a tárgyköröket, amelyekben az MNB elnöke rendeletet bocsáthat ki.
A jogi helyzet szerintünk a hatályos jogalkotási törvényben nem tisztázható. Az Alkotmánybíróság egy teljesen új filozófiát vall azóta, hogy a jogalkotási törvény elesett az előző parlamenti ciklusban; nem tud mást mondani, mint azt, hogy az alkotmány szabályozza a jogszabályoknak a körét, ráadásul taxatív módon, teljes egészében, ő sorolja fel a jogszabályokat és határozza meg a jogszabályok egymáshoz való viszonyát. Ezt a jogalkotási törvényre nem bízza. Ennek több oka is van. Ha a jogalkotási törvénynek ezt az ominózus 1. §-át megnézzük, ebben olyan jogszabályok is szerepelnek, amelyek nyilvánvalóan ma már nem alkothatóak, de a jogalkotási törvényből az fakad, hogy a köztársasági elnök törvényerejű rendeletet alkot. Egy ilyen szövegben, amely az alkotmányban sehol nincs, a jogalkotási törvényben meg benne van, nem lehetséges alkotmányosan ezt a felsorolást bővíteni, semmilyen módon. Egyébként még az államtitkári rendelkezés is benne van. Ugyan megjegyzik a jogszabálygyűjtemények, hogy idejétmúlt, de még mindig az országos hatáskörű szervet vezető államtitkár rendelkezéskibocsátási joggal rendelkezik mint jogszabály a '87-es szövegekben.
Ha megnézik ezt a módosító javaslatot, a parlament olyat akar ismét törvénybe iktatni, ami anakronizmus. Ha a jogalkotási törvény 24. §-át megnézik, a parlament most ki akarja mondani a jogpolitikai elveket. Kérem szépen, a jogpolitikai elveket az Elnöki Tanács bocsátotta ki, mindennemű jogállami felhatalmazás és egyéb nélkül. Mi ezt akarjuk elhagyni. Mi nem akarjuk, hogy a parlament 2007-ben a rendszerváltást megelőzően, a hatalommegosztásos logikával teljes egészében szemben álló szövegeket iktasson a törvénybe.
Amit tehát Répássy alelnök úr látott itt, a 24. § (1) bekezdésének az utolsó mondata, az nincs benne a hatályos jogalkotási törvényben, egy sor sincs róla - ezt az új javaslat helyezte volna ott el.
Én tehát azt tudom mondani nagyon finoman és diszkréten, hogy szégyen a Magyar Köztársaságra nézve az, hogy a jogalkotási törvény, ez a jogalkotási törvény még egyáltalán létezik. Ez '89. október 23-a óta elvesztette a jelentőségét; az Alkotmánybíróságnál számos indítvány van, folyamatban van az Alkotmánybíróság jelzése szerint a hatályos jogalkotási törvénynek az átfogó alkotmányossági felülvizsgálata. Nem egyeztethető össze a '89. október 23-i helyzettel semmiképpen.
Amit Salamon képviselő úr kért, a miniszteri rendelet értelmezése, a jogalkotási törvény hatályos 1. § (1) bekezdésének d) pontja azt mondja, hogy "a miniszterelnök és a kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter)". Amikor tehát "minisztert" olvasnak itt a jogforrási hierarchiában, akkor a "miniszter" alatt a miniszterelnököt és a kormány más tagjait kell érteni, ez tehát a jogalkotási törvény szabályaiból fakad. Én egyetértek képviselő úrral, hogy szerencsétlen ez a megfogalmazás, mondhatnám azt is, hogy rossz, de nem tudunk kilépni jelen pillanatban.
A tárcánk azt mondja, hogy nem kell a jogalkotási törvényt módosítani, hagyni kell, meg kell várni, ha mást nem, az Alkotmánybíróság döntését, vagy azt a bölcsességet, hogy a parlament megalkotja az új jogalkotási törvényt.
Ami szerepel az alkotmánybírósági döntésekben, az teljes egészében világos. Nyilván senki nem gondolja manapság azt, hogy a köztársasági elnök törvényerejű rendeletet alkothat, ha egyszer az alkotmányban ilyen szabályozási tárgykör nincs. De nem lehet anélkül a törvény 1. §-ához hozzányúlni, hogy ne kezelnénk ezeket az ügyeket.
Amit Répássy alelnök úr kifogásolt, az teljes egészében jogos, az igazságügy-miniszternek a megjelölése. Itt sem a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, sem a jogalkotásról szóló törvény e tekintetben nem módosult az előző évben. Ennek az volt az oka, hogy hónapokkal korábban ez a szöveg notifikálásra került, és el lett küldve az Európai Központi Bankhoz, tehát nem volt módunk a hosszas eljárás során egyik törvényhez sem hozzányúlni. Természetes az, hogy mind az MNB-törvény, mind a jogalkotásról szóló törvény ugyanazokat az elveket kell hogy tartalmazza.
A másik: jogforrási hierarchiát jogalkotási törvényben szabályozni nem lehet, tilos, ha bátrabban mondom: alkotmányellenes akkor, amikor az alkotmány rendelkezik. Az alkotmány 32/D. §-a világosan megmondja, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Ezt mondja az alkotmány. Erre én nem fejelhetek rá a továbbiakban. Egyébként pedig ha a szöveget elemzem, amelyik itt a 13. §-ban van, amikor azt olvasom, hogy "miniszteri rendelet törvénnyel és kormányrendelettel nem lehet ellentétes", akkor megkérdezem önöket, hogy vajon pénzügyminiszter rendelete ellentétes lehet a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével? Biztosan nem. Ugyanakkor ez a szöveg, amelyik itt található, semmiképpen sem elégíti ki azokat az alkotmányossági követelményeket, amelyekről szóltam.
Ami itt a 7/A. §-ban van, a jogalkotási törvény tervezett szövege, az nem más, mint az alkotmány megismétlése. Mi azt mondjuk, hogy az alkotmányt nem szabad megismételni külön törvényi rendelkezésben, és nem szabad olyan jelentőséget tulajdonítani a számára.
A konkrét kérdésekre tehát azt válaszolom, hogy amit elnök úr kérdezett, miszerint van-e házszabályszerű megoldás, megítélésem szerint nincs, azért, mert a jogalkotási törvény egészében végig kellene vezetni a változtatásokat. Másrészről a jogalkotási törvénynek azokat a rendelkezéseit is meg kellene nyitnunk, ami nem függ össze ezzel a csomaggal. Illetőleg formailag hiába is végeznénk el a módosításokat, ezzel a jogalkotási törvény egészét nem tennénk alkotmányossá.
Az MNB-törvény 60. § (2) bekezdése ellentétes lenne a jogalkotási törvénnyel: a határozott válaszom az, hogy nem. Ugyanis jelen pillanatban a jogalkotási törvény teljes egészében üres e tekintetben.
Ami még kérdésként vetődött fel, s azt természetesen elismerem, hogy az "igazságügy-miniszter" megjelölést végig kellene módosítani ezen a két törvényen is, ezen túl nem jó az a megoldás, amelyik itt a 13. § eredeti szövegében van, sem az (1) bekezdés, sem a (2). A 14. § megismétli az alkotmány rendelkezését, ezért nem jó. A 15. § pedig azt az ügyet hozza elő, amiről már szóltam: a jogpolitikai elvekről és egyebekről. Ráadásul ha ma valamit nem a jogalkotási törvény szabályoz, hanem a véleménykikérést az MNB-törvény, akkor addig, amíg átfogó módon nem jelenne meg a szöveg a jogalkotási törvényben, addig én óvnék attól, hogy a jogalkotási törvény kifejezetten egy olyan ügyre szabályozzon, ami szóba került.
Alelnök úr is és Salamon képviselő úr is értelmezte a 60. § felvezető szövegét, amikor azt mondták, hogy a jogalkotásról szóló törvényben meghatározottak szerint történik a rendeletbeli szabályozás. Nos, itt nem a jogszabály anyagi jogi helyét leljük meg az MNB-törvény eme 60. §-ában; ez csak arra akar utalni, hogy itt a jogalkotási eljárás szabályai vannak, hiszen a jogalkotásról szóló törvényben meghatározottak szerint szabályoz. Tehát az MNB-törvény nyilvánvalóan nem írhatta le az egész jogalkotási eljárást, arra ott van a jogalkotási törvény. De készséggel egyetértek itt alelnök úrral, hogy azon megoldás, amely az MNB-törvénynek a logikáját és a jogalkotási törvénynek a különválasztott logikáját jelenti, nem tartható. Éppen ezért terjesztettük elő a jogalkotásról szóló törvényt, és abban a javaslatban mi egyébként részletesen szabályoztuk azokat a specialitásokat, amelyek az MNB-elnök rendeletének a jogalkotására vonatkoztak.
Én tehát azt tudom tárgyszerűen javasolni, hogy alelnök úr kérésére természetesen mind a két törvénynek az egyes miniszterekre vonatkozó rendelkezéseit kezelni tudjuk, lehet akár egypár részét itt, egypár részét másutt. Viszont ez az ügy annál átfogóbb és annál mélyebb és alkotmányossági kérdéseket érint, mintsem hogy itt rendezzük, hanem én készséggel felajánlom azt a segítséget, amelyet a jogalkotási törvény kapcsán tudunk nyújtani, hiszen a valós megoldás, pontosan azért, hogy amit Salamon képviselő úr vagy alelnök úr kifogásolt, ne álljon elő, hogy azok a helyzetek egyszer s mindenkorra rendeződjenek. Ha nagyon leegyszerűsítem: jelen pillanatban 2004. május 1-jétől az egy szem alkotmányi szabályon, illetve az MNB-törvény eme 60. §-án nyugodott az MNB-elnök jogalkotási hatásköre, ami megítélésem szerint beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Csak azok a jogállami garanciák hiányoznak a jogalkotási eljárásban, amit, hiába mutat ki az MNB-törvény a jogalkotásról szóló törvényre, nem tud pótolni, hiszen ott érdemi garancia az MNB számára nincs.
Elnézést, ha hosszabb voltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, közben az én kérdésem a Pénzügyminisztériumhoz okafogyottá vált, de azért megkérdezem, kíván-e válaszolni rá.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, nem.
ELNÖK: Köszönöm. Répássy alelnök úr, utána Salamon képviselő úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Államtitkár úr, nagyon figyelmesen hallgattam végig, és mondjuk úgy, az indulatai megleptek, mert azért leginkább ezeket az indulatokat egyébként a kormányülésen kellett volna elmondani.
A helyzet az, hogy ön ízekre szedte a Pénzügyminisztérium előterjesztését, a kormány hivatalos előterjesztését ízekre szedte. Egyébként igaza is van azokban a kritikákban, amelyekkel ízekre szedte, csak én azt nem értem, hogy akkor miért nyújtott be a pénzügyminiszter egy olyan törvényjavaslatot, amelynek a jogalkotásról szóló részében, nem is látom, hogy hány bekezdésébe kötött ön bele, államtitkár úr, de majdnem mindegyikbe belekötött. Úgyhogy azt nem értem, hogy akkor hogyan zajlott ennek a most előttünk lévő T/1916. számú törvényjavaslatnak az előkészítése, úgy, hogy gyakorlatilag a jogalkotási törvényre vonatkozó részével az Igazságügyi Minisztérium teljes egészében nem ért egyet, sőt, ha elfogadnánk, még nagyobb bajt okoznánk.
Most már kezdem érteni, mi az, ami indokolja ezt a bizottsági módosító indítványt. Az indokolja, hogy tulajdonképpen amit a kormány elmulasztott, és a két tárca közötti véleményt nem tudták egyeztetni, azt most itt egyeztetjük. Én ezt értem, de ettől függetlenül is azt gondolom, ált elmulasztott, és a két tárca közötti véleményt nem tudták egyeztetni, azt most itt egyeztetjük. Én ezt értem, de ettől függetlenül is azt gondolom, államtitkár úr, hogy a kétharmados jogalkotási törvénynek a részletekben való módosítása szerintem nem felesleges munka, ha azt hozzáigazítjuk, mondjuk, az alkotmányhoz, és az sem felesleges, ha részleteiben hozzáigazítjuk. Az, hogy az egész jogalkotási törvényt nem tudtuk újraszabályozni, tehát az egész jogalkotási törvényt nem tudtuk egyben elfogadni, szerintem nem zárja ki azt a kötelezettségünket, hogy az alkotmányos rendelkezéseket végigvezessük a jogalkotási törvényben, és ha éppen a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletét érinti a dolog, akkor azt vezessük végig.
Nem tudom, ezek után a kialakult helyzetben a legszívesebben hátradőlnék, és azt mondanám, hogy akkor egyék meg, amit főztek, csak az a helyzet, hogy mint parlamenti képviselőnek, ennél több a felelősségem. Csak azt nem tudom, hogy most, ha ebben a módosító javaslatban el fogjuk fogadni azt a 2. pontot, amelyben módosítjuk a jegybanktörvényben az igazságügyi tárca megjelölését, akkor ezzel olyan sokat nem értünk el. Ha jól értem a helyzetet, akkor még számos ponton kellene módosítani a törvényt, hogy igazán ezt elérjük.
Tisztelt Bizottság! Ezt a módosító javaslatot, én azt mondom, nem tudom támogatni, mármint a bizottsági módosítás előterjesztését, mert ha ilyen súlyos hibákban szenved ez a törvényjavaslat, akkor vissza kellene vonnia a kormánynak és át kellene dolgoznia. Az lenne a helyes megoldás, hogy például leválasztja róla a jogalkotási problémákat, és kizárólag a jegybanki szakmai módosítások maradjanak benne; egyébként a jogalkotási részét pedig, változatlanul azt állítom, az alkotmányhoz hozzá kellene igazítani. Nem feltétlenül az egész jogalkotási törvényt, de legalább azokat a jegybank elnökére vonatkozó jogalkotási szabályokat, amelyek most már tényleg idejétmúltak.
Még egy utolsó gondolat. Én azért abban is látom az igazságügyi tárca felelősségét, államtitkár úr, hogy ön azt mondta, 2004 óta állt elő ez a helyzet a jegybank elnökének a rendeletét illetően. De gondolom, a 2004-es alkotmánymódosítást azért látta a tárca, tehát pontosan lehetett tudni, hogy úgy fogad el az Országgyűlés egy alkotmánymódosítást, amelyhez a jogalkotási törvény módosítását nem rendeli hozzá. Azt az alkotmánymódosítást szerintem úgy kellett volna elfogadni, hogy mellé kellett volna tenni a jogalkotási törvény vonatkozó szabályainak a módosítását. Hiszen ez egy normális dolog, hogy amikor alkotmányt módosítunk, akkor azt végigvezetjük az alacsonyabb szintű jogszabályokon - ez elmaradt. Nem tudom, ennek mi az oka, miért maradt el; lehet, hogy azért, mert akkor még az az elképzelés volt, hogy majd az átfogó jogalkotási törvény módosításába kerül bele. De ez nem oldotta meg a helyzetet, így most maradt egy meglehetősen bizarr, majdhogynem alkotmányellenes helyzet, hogy az alkotmány és a jogalkotási törvény köszönő viszonyban sincs egymással.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, nem az volt az egyetlen alkotmánymódosítás, amely nem vonta magával a jogalkotási törvény módosítását egyébként.
Salamon képviselő úré a szó.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Egyébként én magam is annál inkább csodálkozom, hogy akkor hogyan jött elénk az eredeti törvényjavaslat, mert a jogalkotási törvény azt a passzust tartalmazza, hogy a törvényjavaslatok előterjesztéséhez az igazságügy-miniszter egyetértése szükséges. Ami egyébként az új jogalkotási törvény kapcsán többek között vita tárgya volt, hogy egy ilyen kemény jogosítvány biztosítása helyes-e az igazságügy-miniszternek vagy nem, de az factum, hogy most is ez van a jogalkotási törvényben. Tehát az eredeti törvényjavaslat az igazságügyi és rendészeti miniszter egyetértésével került elénk, ha megtartották a törvényjavaslat előkészítése tekintetében a jogalkotási törvényt. Ennyire azért nem lenne szabad a jogalkotási törvényt negligálni, akármennyire is nem szeretjük!
Ami az államtitkár úr mondott, való igaz, hogy egy új jogalkotási törvény kapcsán számos vitakérdés merült fel. Azt azonban teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy azért, mert nem tudunk megegyezni huszonöt kérdésről, azért az a huszonhatodik, huszonhetedik, amelyikben egyetértenénk, az se szülessen meg. Mert az államtitkár úrnak az álláspontja ezt fejezi ki. Azt mondja, hogy a jogalkotási törvény így nem jó - ebben az államtitkár úrnak globálisan, általánosságban nézve igaza van; elmondott egy csomó problémát a jogalkotási törvénnyel kapcsolatban -, ugyanakkor az a módosítási lehetőség szerintünk szükséges módosítási követelmény, amit itt az eredeti törvényjavaslat javasolt, abban megegyezés van. Zárójelben hozzáteszem, hogy az államtitkár úr épp most az én szakmai természetű észrevételemre felhívta a figyelmemet egy kodifikációs utalásra, ami valóban elkerülte a figyelmemet, tehát még azt is visszavonom. Most azt mondom, hogy én az eredeti törvényjavaslatban a jogalkotási törvény módosítására vonatkozó részt minden fenntartás nélkül meg tudom szavazni, és szeretném is megszavazni. Mert azt gondolom, nem az a helyes, hogy minél rosszabb, annál jobb, hanem ezek a rendelkezések, amelyek itt szerepelnek, ezek hibátlan rendelkezések. Végül is az alkotmánnyal ezek összhangban vannak, és a jogalkotási törvény lehet, hogy más vonatkozásban hibás - és én most nem akarok belemenni a törvényerejű rendeletbe, mert az igaz, hogy új törvényerejű rendelet nem keletkezhet, de vannak még hatályban törvényerejű rendeletek -, de nem kellene idekeverni ezt a problémát. Meg az államtitkári rendelkezés, ezek valóban külön kérdések, de nem ezekről szól ez a módosító javaslat, hanem a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletalkotási jogköréről.
Ha ez egy kifogástalan javaslat - teszem hozzá zárójelben, 2002 óta még nem voltam abban a helyzetben, hogy a kormány eredeti javaslatát ilyen vehemenciával kell védelmeznem; már egészen zavarban vagyok... (Derültség.) -, ha ez egy kifogástalan javaslat, akkor miért nem lehet ezt megszavazni? Hát éljen a kormány eredeti, nagyon jó javaslat egy kétharmados törvény módosítására! Meg tudunk ebben egyezni, sőt meg is egyeztünk. Most az államtitkár úr azt mondja, hogy nem, vegyük innen ki. Pedig ennek a javaslatnak semmi hibája nincs. Abban van az államtitkár úrnak igaza, hogy egyébként nem javítódik ki ezzel a jogalkotási törvénynek egy sor más hibája - de hát mi köze van ennek ehhez?
Úgyhogy nem bocsátkozom itt további részletekbe, de én azt mondom, nem az a helyes, hogy minél rosszabb, annál jobb; a kormány eredeti javaslata jó javaslat, támogatandó. És kifejezetten azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy az elhagyásra irányuló bizottsági módosító javaslatot ne nyújtsuk be.
ELNÖK: Államtitkár úr?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Két javaslat is elhangzott. Alelnök úr a leválasztásról szólt, azzal én mélyen egyetértek. A célunk az, hogy az MNB-törvény és a jogalkotási törvény kerülje el egymást. Képviselő úr inkább amellett érvelt, hogy javítsuk ki. Nem akarok tisztességtelen lenni, távol áll tőlem, annyit azért elmondanék, hogy éppen Salamon László képviselő úr volt az, aki nem járult hozzá a jogalkotási törvény azon szabályainak módosításához, amelyek a jogalkotási eljárás új szabályait eredményezték volna. Képviselő úr következetesen azt hangoztatta, hogy az MNB-elnök rendeletét helyezzük el a jogalkotási törvényben, ha nincs meg az új jogalkotási törvény, akkor is illesszük bele. Ehhez minden pillanatban hozzájárult, ez tény.
Azonban a Magyar Nemzeti Bank elnöke, amikor jogszabályt alkot, akkor számára rengeteg olyan jogalkotási eljárási szabály kell, ami a függetlenségét védi. Ezt írja le az Európai Központi Bank a sokadszori jelentésében és szakvéleményében. Tehát hiába helyezzük a jogalkotási törvénybe bele magát a jogszabályt, ha a jogalkotási eljárásról egy árva szó nem születik, és a jogalkotási eljárás tekintetében például a jogalkotási törvény 24. §-a, amelyet itt láthatnak, változatlanul hatályos szöveg marad. Ha a zakó eleje elkészül, a hátulja meg nem, azt nem lehet betenni a jogalkotási törvénybe!
Képviselő úr mindig kifejezésre juttatta, hogy akarja a jogszabálynak a megjelölését a törvényben, ez igaz, de a jogalkotási eljárás szabályai tekintetében nem volt megállapodás. Az MNB elnökét semmi nem védi, ha a jogszabály bekerül a törvénybe, és nincs más.
Amit szeretnék mondani, és nem akarok kibeszélni, de alelnök úr is és képviselő úr is felvetette ezt a kérdést: valóban, a kormány előtt két változat volt, egy A-változat meg egy B-változat. Itt az igazságügyi tárca véleménye nem került akceptálásra. Ennek megfelelően került ide a szöveg. Tehát szabályszerű eljárásban, a jogalkotási törvény 24. §-ára figyelemmel, abban az esetben, ha nincs egyezség, akkor a végső szót a kormánynak kell kimondani.
Amit Salamon képviselő úr hibátlan szövegnek mond, a jogalkotási törvény 1. § (2) bekezdése alkotmányellenes szöveg - nem tudom egyértelműbben mondani; ez nem hibátlan szöveg. Répássy alelnök úr a javaslatot több ízben dorgálta, mert még az "igazságügy-miniszter" megjelölés sem szerepel benne, ehhez képest a 15. §-ban a jogalkotási törvény 24. §-át illetően az általa kifogásolt "igazságügy-miniszter" szöveg van. Erre mondja képviselő úr, hogy a szöveg tökéletes, mikor az alelnök úr több ízben kifejtette, hogy mivel nem ért egyet a szövegben.
Én tehát tisztelettel kérem azt, abban legyen konszenzus a bizottságban, hogy essünk neki ennek a kérdésnek, kezeljük; mind az MNB-törvényben, mind a jogalkotási törvényben adjunk egy elegáns megoldást. Ez viszont ne formai megoldás legyen, mert a formai megoldást el tudjuk készíteni két nap alatt, csak tartalmi megoldásról van szó. Nem lehet a jogforrást beleilleszteni úgy a jogalkotási törvénybe, hogy annak nem nyúlok semmilyen szabályához, ami magát a jogalkotási eljárást érintené, mert az a Magyar Nemzeti Bank elnökének és a Magyar Nemzeti Banknak sem az intézményi, sem a szervezeti függetlenségét nem fogja biztosítani. Ez az, ami egy nagyobb munka. Ha köteleznek rá, természetesen készséggel elvégezzük ezt a munkát és segítünk ebben, de nem gondolnám, hogy ez megoldható lenne ennek a törvényjavaslatnak a keretében. Ezért javasoltuk tisztelettel azt, hogy válasszuk le ezt a kérdést az MNB-törvény módosításáról.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr kért szót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Csak egy nagyon rövid megjegyzés, államtitkár úr. Én ellenzéki képviselő vagyok, és az végül is kevésbé izgat engem, hogy a kormány és a kormánypártok belső viszonyaikat hogyan szabályozzák. De ha a szavait megértettem, arról van szó, hogy az önök álláspontja bekerült a kormány elé, a kormány elutasította az önök álláspontját, majd utána itt, az alkotmányügyi bizottságban az igazságügyi tárca megfúrta a törvényjavaslatnak ezt a részét. (Szórványos derültség.) Mondom, ez engem nem zavar, csak azt akarom jelezni, hogy én mint ellenzéki képviselő úgy kerültem ebbe bele, hogy én az alkotmányügyi bizottság tagja vagyok, és szerintem szerencsétlen dolog, ha a bizottságot akarják felhasználni arra, hogy a kormány előterjesztésével szemben érvényre juttassák az igazságügyi tárca álláspontját.
Tisztességesebb lenne akkor visszavonni a javaslatot, átdolgozni, és kivenni belőle például ezt a jogalkotási törvényre vonatkozó részt.
ELNÖK: Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Egyébként ez a módosító indítvány még önmagában, ha beterjesztenénk, sem oldaná meg a jogalkotási törvény leválasztását, mert a hatályba léptető rendelkezésekben az, hogy a jegybanki rendelkezés hatályon kívül helyeződik, ez benne lenne. Tehát mindenképpen módosítanánk ezzel a törvénnyel a jogalkotási törvényt, ez csak az egyik megjegyzésem.
A másik megjegyzésem: vajon ha elmarad ez a rendelkezés, akkor meglesz a jegybank elnökének a függetlenségét védő eljárási szabály, államtitkár úr? Hát nem lesz meg. És azt hol kell elhelyezni? Azt is a jogalkotási törvényben kell elhelyezni! Én nem tehetek arról, hogy nem rendelték mellé; miért nem rendeltek még mellé eljárási szabályokat?
De ha már nem tették meg, akkor azt most ne csináljuk, hogy szándékosan ellentétben hagyjuk a jogalkotási törvényt az alkotmánnyal - hátha könnyebben megsemmisíti az Alkotmánybíróság. Mert már nem kell mást feltételeznem, mint azt, hogy államtitkár úr személyesen nemcsak a kormánynak a javaslatát fúrja, hanem a jogalkotási törvényt is.
ELNÖK: Még egy kérdést szeretnék föltenni, de az egyszerűség kedvéért hadd ne adjam át az elnöklést.
Ha jól látjuk, annyiban hozzányúlna még mindig a törvényjavaslat a jogalkotási törvényhez, hogy kivenné belőle a jegybanki rendelkezést, és ezt a mi módosító indítványunk nem oldja meg. (Rövid egyeztetés.) Államtitkár úr?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak annyit hadd mondjak alelnök úrnak is meg képviselő úrnak is: itt fúrásról szó nincs. Az igazságügyi és rendészeti miniszter úr levelet intézett a pénzügyminiszter úrhoz, kompromisszumot kötöttek, és ennek az eredménye ez a módosító javaslat; ezzel a pénzügyminiszter úr egyetért.
A másik megjegyzésem: valóban, a javaslat 17. §-ában benne van az MNB-törvény 51/A. §-ának hatályon kívül helyezése. A költségvetési bizottság nyújtott be e tárgyban valamilyen módosító javaslatot, amely csak technikai típusú, tehát ez már nyilván osztja az egésznek a sorsát - ez már az önök bölcsessége.
Én még egyszer azt tudom mondani, a mi célunk az, hogy normális szabályok legyenek ezen a területen. A jelenlegi javaslat ezt nem teremti meg.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következőt szeretném javasolni. Miután megkaptuk a tájékoztatást arról, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvénymódosítás nem szerepel a mai plenáris ülésen - ezt az Országgyűlés a napirend szavazásánál majd elfogadja -, én azt javaslom, hogy ennek a módosító indítványnak a benyújtásáról, valamint a kétharmadosság problémájáról a következő ülésünkön szavazzunk.
Van-e ezzel kapcsolatban észrevétel? (Nincs.) Nincs.
Formálisan is fölteszem a kérdést: aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság ezzel egyetért.
Ezzel a napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm szépen.
Soron következik a 2. napirendi pont: a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a módosító javaslatok megvitatása. Előttünk van az ajánlás tervezete.
Az ajánlás 1. pontjában Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszony javaslata szerepel, és ez összefügg a 2., 3., 4., 5., 7., 8., 11., 12., 13. és 15. pontban ismertetett javaslatokkal.
Kérem a kormány képviselőit, nevük, beosztásuk jelzése mellett nyilatkozzanak, hogy ezzel a ponttal és az összefüggő pontokkal egyetért-e a kormány.
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Kara Ákos vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese.
A kormány egyetért.
ELNÖK: A kormány tehát egyetért. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 6. pont következik - a többit ugyanis elbíráltuk -, szintén Frankné Kovács Szilvia képviselő asszony indítványa. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány egyetért vele. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 9. pont következik, Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszony indítványa. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány ezt is támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 10. pontban szereplő indítványról kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 14. pont következik. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány egyetért vele. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Ezzel a napirendi pont tárgyalásának a végére értünk. Köszönöm szépen a segítséget.
Végül az "egyebek" keretében két dologról szeretnék szólni.
Az egyik: kiosztottuk a tavalyi szakértői keret felhasználásáról szóló tájékoztatót. Ajánlom képviselőtársaim figyelmébe.
A másik pedig, hogy egy új szolgáltatásra lesz lehetőség: sms-ben kaphatunk tájékoztatást többek között bizottsági ülésekről, napirendekről. Kérem, hogy akit még nem keresett meg a bizottság munkatársa, meg fogja keresni, és nála lehetne jelezni, melyik telefonszámra kérik ezt az sms-t.
Várhatóan a héten nem kell tartanunk bizottsági ülést. A jövő hétfőn tartjuk a következő bizottsági ülést.
Köszönöm szépen együttműködésüket. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 40 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea