AIÜB-7/2007.
(AIÜB-32/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. március 13-án, kedden, 10.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
A napirend ismertetése és elfogadása*
Alkotmánybíró-jelöltek meghallgatása az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 7. § és 8. § (1) bekezdése szerinti eljárásban*
Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró-jelölt meghallgatása*
Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró-jelölt bemutatkozása*
Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró-jelölt meghallgatása*
Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró-jelölt bemutatkozása*
Alkotmánybíró-jelöltek meghallgatása az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 7. § és 8. § (1) bekezdése szerinti eljárásban
a)Dr. Lenkovics Barnabás
b)Dr. Lévay Miklós
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke és
Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Csiha Judit (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Fodor Gábornak (SZDSZ)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP) dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) dr. Vitányi Istvánnak (Fidesz)
Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró-jelölt
Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró-jelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 5 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottság ülését megnyitom.
Tisztelettel köszöntöm az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, és külön nagy tisztelettel dr. Lenkovics Barnabás és dr. Lévay Miklós professzor urakat. Mindkettőjüknél sorolhatnám az egyéb tisztségeket és címeket is, de ha megengedik, a professzor úr megnevezést fogom használni a bizottsági ülésünkön.
Mielőtt a bizottság ülését megkezdjük, ismertetem a helyettesítések rendjét. Vitányi István helyettesíti Szakács Imrét, Répássy Róbert Dorkota Lajost, Balsai István Kontrát Károlyt, Wiener György Steiner Pált, Szabó Éva Csiha Juditot, Horváth Zsolt Mátrai Mártát, Tóth András Szép Bélát, Csákabonyi Balázs Kovács Szilviát, Bárándy Gergely Simon Gábort, én pedig Fodor alelnök urat.
A napirend ismertetése és elfogadása
Javaslatot teszek az ülés napirendjére: az alkotmánybíró-jelölt urak meghallgatása az egyetlen napirendi pontunk. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele - úgy látom, nincs. Kérem, aki egyetért a napirendi javaslattal, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendjét.
Rátérünk a napirendi pont tárgyalására.
Mint ez a bizottság tagjai előtt ismert, az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai által jelölt képviselőkből álló jelölőbizottság tesz javaslatot. A jelölőbizottság a múlt heti ülésén a javaslatot megtette. Alkotmánybírónak javasolta dr. Lenkovics Barnabást, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, egyetemi tanárt, és dr. Lévay Miklóst, az ELTE általános rektorhelyettesét, egyetemi tanárt.
A törvény értelmében a javasolt személyeket az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága meghallgatja, erre kerül most sor.
Névsor szerint először Lenkovics professzor urat kérem meg arra, hogy röviden ismertesse velünk elképzeléseit az alkotmánybírói munkával kapcsolatban. Öné a szó, professzor úr.
Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró-jelölt meghallgatása
Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró-jelölt bemutatkozása
DR. LENKOVICS BARNABÁS alkotmánybíró-jelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elmúlt hat évben, mondhatnám, hogy megszokottá vált számomra a bizottságok előtti szereplés, mégis szokatlan ez a mai, hiszen nem ombudsmani minőségemben és a munkámról szóló beszámoló keretében vagyok itt, hanem mint alkotmánybíró-jelölt. Mégis ez is első ilyen eset, hogy ombudsmanból lesz alkotmánybíró, ezért egypár szóval visszautalnék erre a hat évre; aztán ennek egy-két tanulságát és átvezetését az alkotmánybírói megbízatás irányában említeném meg, amit fontosnak gondolok.
2001 júniusában szintén az alkotmányügyi bizottság hallgatott meg ombudsmanjelöltként. Annyit tudtam ígérni, hogy ennek az új intézménynek az első hatéves ciklusban kivívott társadalmi és politikai elismerését és rangját megpróbálom minimum szinten tartani, és ami erőmből telik, továbberősíteni. Az öt elfogadott beszámolónkról alkotott plenáris vélemény alapján azt mondhatom - és remélem, ez nem tűnik szerénytelenségnek -, hogy ezt a célt sikerült elérni. Egyúttal a magam részéről fölajánlom azt is, hogy bárki legyen majd az új ombudsman, maximálisan segíteni fogom a beilleszkedésében, illetve a munka folytatásában.
Az egyetemi tanári asztaltól, illetve kutatószobából az ombudsmani székbe való átülésnél az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy megpróbáljak különbséget tenni az addig általam is tanított polgári alanyi jogok védelme, érvényesítése és az alkotmányos alapjogvédelem között, ami nem ugyanaz a szint, nem ugyanaz a minőség, nem ugyanaz a feladat. Hatéves munkám tapasztalata alapján mondhatom, hogy nem az ombudsmani gyakorlat, hanem a jogi szabályozás, magának az alkotmánynak is a szabályozása és aztán az alkotmányos törvények hibája, illetve hiányossága, hogy ezt a két területet nem választja el egymástól egzakt módon. Egyetlen olyan dokumentum született már, az Országgyűlés által elfogadott új polgári törvénykönyv koncepciója és tematikája, amely szó szerint kimondja, hogy polgári bíró az ítéletét közvetlenül az alkotmányra nem alapozhatja. Az alkotmány a törvényhozót és más jogalkotó fórumokat kötelezi arra, hogy alkossanak az alkotmány értékrendjének és szellemének, az alapvető szabadságoknak és az emberi jogoknak megfelelő, azokat kibontó, részletező törvényeket és más jogszabályokat - ezeket hívjuk alkotmányos jogszabályoknak -, és aztán a jogalkalmazó fórumoknak, az általam ombudsmanként is kontrollált közigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak a feladata, hogy ezeket az alkotmányos jogszabályokat alkalmazzák közvetlenül a jogviszonyokban. Nos, azért tartom ezt ilyen fontosnak megemlíteni, mert ha kikerüljük ezt a hierarchikus rendet, és egyes pereket, igényeket nem alanyi jogsértésből származtatjuk, hanem közvetlenül az alkotmányból, akkor ideológiai-értékrendbeli nézetkülönbségek alapján szerveződnek pró és kontra felperesi-alperesi oldalon mozgalmak akár, hatalmas médiaerőket is mozgósítva - ez egyébként az Egyesült Államokból leszűrt tapasztalat -, és aztán egymással szögesen ellentétes érveléssel hozakodnak elő, és ez a szögesen ellentétes érvelés nem tesz jót sem az alkotmánynak, sem az emberi jogoknak. Ezért tehát az egzakt és pontos alkotmányos jogszabályok köre az, amelyre alapozni döntést, hatóságit vagy bírósági ítéletet lehet, és természetesen ha ott valakinek kifogása van, akkor az alkotmányos jogvédelem intézményeit veheti igénybe.
Itt csak megjegyzem, hogy a hatályba még nem lépett és el nem fogadott európai uniós alkotmányos szerződés készítői már tudatában voltak ennek a problémának, és az alapjogi chartát tartalmazó II. rész 112. cikkének az (5) bekezdése szó szerint ki is mondja, amit az előbb az új Btk. koncepciója és tematikája kapcsán említettem, hogy ez az alkotmány, alkotmányos szerződés a tagállamokat és a tagállamok törvényhozását, jogalkotó fórumait kötelezi arra, hogy hajtsák végre, alkossanak olyan nemzeti jogrendszert, amely megfelel az Unió alkotmányos szerződésének, és az alkotmányos szerződés rendelkezéseit legfeljebb az érveléshez, az indokláshoz lehet felhívni a helyes tartalom érdekében. No, ilyen értelemben mint alkotmánybíró is fontosnak fogom majd tartani azt, hogy az alkotmány értékrendjét és szellemét ebben a vonatkozásban a törvényekben, kormányrendeletekben és más jogszabályokban vizsgáljam, illetőleg próbáljam meg átvinni, érvényesíteni ezt az értékrendet.
A jogalkotás kontrollja, amely arra irányul, hogy a jogszabályok megfeleljenek az alkotmánynak, ez egy materiális vagy érdemi érvényességi feltétel. Ezt szokás úgy kifejezni, hogy egy jogszabály nem attól érvényes, hogy a fórum a rá vonatkozó eljárási rendben megalkotta és kihirdette - ez az alaki vagy formai érvényesség. Egy tartalmi érvényességi követelmény az, hogy megfeleljen az alkotmánynak, és ebben áll az alkotmány lényege.
S végül ezen a ponton egy lényeges különbség az ombudsman és az alkotmánybíró között, amennyiben az ombudsman egy személyes, egyszemélyes intézmény, még ha hatáskör szerint négyen töltjük is be ezt a funkciót, azaz az adott személy egymaga dönt álláspontjáról, kezdeményezéséről, javaslatáról és azt képviseli. S e tekintetben, mivel nem kötelező az ajánlása, kezdeményezése, szabadabb; szabadabban érvelhet, vitatkozhat, és vele is szabad vitatkozni, olykor kell is vitatkozni, s aztán a meggyőzőbb érvek - szerencsésebb esetben azok - érvényesülnek. Ezt fogalmaztam úgy egy interjúban, hogy puha jogosítványok, hatáskör, de kemény érvek azok, amivel az ombudsmannak élnie kell.
Más a helyzet azonban az alkotmánybíró esetében. Az alkotmánybíró csapatjátékos, minimum háromtagú tanácsban jár el vagy a teljes ülés keretében hoz döntéseket, vesz részt a döntéshozatal folyamatában. Ilyen értelemben az egyéni, személyes értékrendje, érvrendszere természetesen ott kifejthető, de mindig annak tudatában, hogy a teljesítmény a csapaté, s ebben az értelemben külön figyelmet kell arra fordítani, hogy erősítse ezt a csapatot; eltökélt szándékom, hogy ennek megfeleljek. S természetesen az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az Alkotmánybíróság döntése viszont mindenkire kötelező, következésképpen az a szabadság az érvelésben és az ajánlásokban szűkebb, az alkotmánybíróknak szorosabban kell kötődnie az alkotmány szövegéhez és annak helyes tartalmához, és szűkebb az az út, amelyen az Alkotmánybíróságnak járnia kell, de egyúttal egyértelműbb és egzaktabb is.
Ennek tudatában be is fejezem. Nagyjából fölvázoltam ars poeticámat, ha úgy tetszik, egy átmenetet az ombudsmani tisztségből egy alkotmánybírói tisztségbe, megköszönve egyúttal azt a támogatást, amelyet a jelölőbizottság részéről és a frakciók részéről eddig kaptam.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Megkérdezem, a bizottság tagjai közül kinek van kérdése, hozzászólása. Navracsics képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán kérdésem nincs, csak hozzászólásom.
Úgy gondolom, az eddigi, az előző fordulóban történt alkotmánybíró-jelölési folyamat is - amely hála a jó égnek sikerrel zárult, és bízunk benne, hogy ez is sikerrel fog zárulni - jól mutatja azt, hogy egyrészt az Országgyűlés frakcióiban megvan a jóakarat, a tárgyalódelegációkban is megvan a jóakarat, hogy az Alkotmánybíróság működőképességét és magas színvonalú munkáját is fenntartsa. De talán ennél is fontosabb az, hogy olyan jelölteket sikerült találni, akik megkérdőjelezhetetlenül, minden politikai vitán vagy világnézeti különbségen fölülállóan olyan szakmai teljesítményt tudnak letenni az asztalra, hogy nem vitatott a megítélésük a politikai paletta egyik oldalán sem.
Különösen így van ez a mostani jelöltek esetében is. Lenkovics Barnabás bizonyított már az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának civilisztikai oktatásában, és azt hiszem, többen vagyunk olyanok, akik hallgatói voltunk, előadásait hallgattuk, szemináriumait hallgathattuk, a szakmai munkáját jól ismerjük, ezt az ombudsmani tevékenysége során is bizonyította. A mellékelt önéletrajzhoz adott publikációs lista és konferencia-részvételei is azt bizonyítják, hogy magas szakmai kvalitásokkal rendelkező jelöltről van szó.
Részünkről a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a támogatásáról biztosítja Lenkovics Barnabást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván még hozzászólni? Megadom a szót Fodor alelnök úrnak, utána Csákabonyi képviselő úrnak.
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg a tisztelt bizottság, hogy azzal kezdjem, ha már Navracsics Tibor szóba hozta a személyes kapcsolódást, hogy természetesen nekünk is van személyes kapcsolatunk Lenkovics Barnabással, ombudsmani tevékenységét is ismerjük, és valóban, a jogi karról is ismerjük egymást. De az embernek ilyenkor a jelölésnél természetesen a személyes mozzanatokat félre kell tenni, mert én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretnék szólni, és így nyilván más szempontok is fölmerülnek. Viszont szeretném előrebocsátani: az SZDSZ támogatja a jelöltet.
Amit ehhez kommentárként hozzá szeretnék fűzni, az mindössze annyi, hogy mi az SZDSZ részéről mindig is törekedtünk arra, hogy tartsuk magunkat azokhoz az elvekhez, amelyek a jelölőbizottság tevékenysége során az elmúlt években kialakultak. Az egyik ilyen elv, hogy ha a kormányoldal és az ellenzéki oldal megállapodásaként kerülnek jelöltek elénk, akkor mi sohasem szoktuk vitatni az egyik oldal jelöltjét, természetesen elvárva azt, hogy a másik oldal se vitassa azt a jelöltet, aki a másik oldalról érkezik. Így mi mindig tudomásul szoktuk venni ezeket a jelöléseket, és jelen pillanatban is az a helyzet, hogy természetesen tudomásul vesszük, és azt gondoljuk, az Alkotmánybíróság működőképessége és erőteljes szakmai színvonala szempontjából is rendben van az a megállapodás, amely köttetett, úgyhogy az SZDSZ a maga részéről ezt támogatni tudja, és a szavazatait is adni fogja hozzá.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Csákabonyi képviselő úr, őt követi majd Salamon képviselő úr.
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Szocialista Párt képviselőcsoportja dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíróvá jelölését és majd a megválasztását is támogatja. Kiemelkedő szakmai tudása alapján méltónak tartja ennek a magas tisztségnek a betöltésére is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr, őt követi Turi-Kovács képviselő úr.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! A korábbi felszólalások méltatásait én megismételni a magam részéről nem kívánom. Azzal egyetértve a Kereszténydemokrata Néppárt nevében Lenkovics Barnabás jelölt úr alkotmánybíróvá megválasztását támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács képviselő úr!
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Lenkovics professzor úr okkal és joggal hivatkozott arra, hogy egy kivételes helyzet az, amikor ombudsmanból lesz alkotmánybíró. Én azt gondolom, az különösen fontos, hogy most itt azok a frakciók, amelyek megállapodtak, és azok a képviselők, akik ezt támogatják, egységesek legyenek a támogatásban.
Az ombudsmani pozíció ugyanis óhatatlanul ütközésekkel jár, különböző érdekek mentén kell föllépni, és ezek az érdekek igen gyakran bizonyos pozicionált lehetőségeket is érintenek. Azt gondolom tehát, valóban különleges helyzet az, amit, úgy gondolom, a jelölőbizottság nagyon helyesen megteremtett. Ezért az a véleményem, hogy amikor reményeim szerint nagy többséggel vagy egyhangúlag támogatjuk majd a professzor urat, akkor egyben azt is támogatjuk, hogy az előéletben mutatkozó azok a fajta, mindenki számára példamutató vagy példaértékű ütközetvállalások, amelyek egy ombudsmannál elkerülhetetlenek, nem akadályt jelentenek az elkövetkező időben, hanem éppen lehetőséget. Azt gondolom, ezt egy alkotmánybírónak kiválóan lehet majd hasznosítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, nem.
Professzor úr, kérdés ugyan nem hangzott el, de megkérdezem, kíván-e reagálni az elhangzottakra.
DR. LENKOVICS BARNABÁS alkotmánybíró-jelölt: Csak egy szóval: köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor a határozathozatalra kerül sor. Előtte ismertetem a helyettesítésekben beállt változásokat: Fodor alelnök úr helyettesíti Faragó Pétert, én helyettesítem Hajdu Attila képviselő urat.
Ezekután szavazásra teszem föl a kérdést: támogatja-e a bizottság dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíróvá választását? Kérem, aki egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja. Köszönöm szépen.
Áttérünk Lévay Miklós professzor úr meghallgatására. Professzor úr, öné a szó.
Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró-jelölt meghallgatása
Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró-jelölt bemutatkozása
DR. LÉVAY MIKLÓS alkotmánybíró-jelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megtisztelő számomra, hogy itt lehetek, és köszönöm a jelölőbizottságnak és a frakcióknak, hogy ezt lehetővé tették.
Azt hiszem, udvariatlanság lenne, ha nem mutatkoznék be, de az is, hogyha nagyon hosszan tenném. Ezért engedjék meg, hogy röviden néhány szót mondjak az eddigi tevékenységemről.
Azzal kezdem, amivel elnök úr, mert a kiadott írásos anyagban egyetlen tisztségem nem szerepel. 2006. augusztus 1-je óta az ELTE általános rektorhelyetteseként dolgozom. Egyébként az ELTE-n főállásban 2004. július 1-je óta vagyok, a jogi kar kriminológiai tanszékét vezetem, és az ELTE jogi karán alapvetően kriminológiát tanítok.
A pályafutásomat, az oktatói munkát a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán kezdtem. Előtte egy évig ügyészségi fogalmazó voltam itt a fővárosban. A Miskolci Egyetem jogi kara 1981-ben alakult, és ragyogó lehetőség volt, hogy Kratochwill Ferenc vezetésével néhányan, akkor pályakezdő fiatalok a Miskolci Egyetemre mentünk, és a szakmai fejlődésünkhöz minden segítséget megkaptunk. Én egyébként az ELTE jogi karán végeztem, és a Gönczöl Katalin vezette kriminológiai diákkörben kezdtem a bűnügyi tudományokkal, de inkább azt lehet mondani, hogy a bűnözés kérdéskörével való foglalkozást, Tökölön szabadságvesztés büntetésüket töltő fiatalkorúakat utógondoztam, és ebből nőtt ki aztán az, hogy az érdeklődésem először a kriminológia felé vezetett.
A Miskolci Egyetemen Horváth Tibor professzor úr volt a bűnügyi tudományok tanszékének megalapítója. Aki ismeri Horváth Tibor professzor úr munkásságát, az tudja, hogy nála a bűnügyi tudományok köréből nem a kriminológia van az első helyen. Ő büntetőjogász, élet elleni bűncselekmények, szankciórendszer kérdésköre a kutatási területe, ő volt a halálbüntetést ellenzők ligájának megalapítója, és az Alkotmánybírósághoz a halálbüntetés eltörlésére benyújtott indítvány az ő nevéhez fűződik. Nos, ő azt mondta, hogy kriminológiával inkább hobbiszerűen foglalkozzam, tanítsak csak büntetőjogot, és majd ha odaérek, akkor jöhet a kriminológia. Ily módon aztán ez a kettősség a mai napig is kíséri a pályafutásomat, mert részfoglalkozásúként változatlanul dolgozom a Miskolci Egyetemen, ott vezetői funkciót nem töltök be, a büntetőjog általános rész tárgy jegyzője vagyok, és büntetőjogból tartok előadásokat.
A szakmai érdeklődésem elsősorban a kábítószerkérdés, illetőleg a rendszerváltozás, büntetőpolitika összefüggései. Tény az, hogy elsősorban a kábítószerkérdéssel foglalkozva jutottam el a büntetőjog bizonyos alkotmányossági problémáihoz. Azt gondolom, a kábítószerkérdés elsősorban emberi és társadalmi probléma, de hogy milyen minőségűvé válik, az jelentős mértékben függ a jogi és különösen a büntetőjogi szabályozástól. A büntetőjogi szabályozásnak egy nagy dilemmája a kábítószer-fogyasztás megítélése, hiszen alapjogok ütköznek, részben az egyén önrendelkezési joga, ugyanakkor a jogállam tartalmából fakadóan az állam intézményvédelmi kötelezettsége, és ezen a területen rendkívül erőteljes a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettség. Ez számomra igazából a mai napig is jelentős dilemmát fogalmaz meg, és rátérve arra, hogy megválasztásom esetén az alkotmánybírói munkával kapcsolatban mi az, amit fontos dolognak tartok: az, hogy az úgynevezett alkotmányos büntetőjog fogalmát a bűncselekménnyé nyilvánítás, a kriminalizáció kérdésében hogyan lehet részben az elődök nyomán végigvinni - Szabó András, Straus János, Erdei Árpád. Ők sem teljesen azonos tartalommal oldották meg a szükségességi-arányossági tesztet, mindegyiknek az értékrendje, erkölcsi felfogása kicsit ott tükröződik.
S hogy a magam vonatkozásában mit tehetek ehhez hozzá? Hogy ne legyek nagyon talányos: én egyetértek azzal az alkotmánybírósági megközelítéssel, hogy a büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben végső eszköz, és akkor kell a büntetőjoghoz folyamodni, ha más jogágak megoldásai és intézményei nem segítenek. Ezt a végső eszköz szerepet, úgy gondolom, a bűncselekménnyé nyilvánításnál, és különösen, ha alapjogok ütköznek, mondjuk, az emberi méltósághoz való jog és a szólásszabadság, akkor érvényesíteni kell. Az azonban számomra egy feladat és gondolkodás, hogy azt hiszem, a büntetőjogi jogkövetkezmények, a szankciók tekintetében a büntetőjognak önmagán túlmutató, a megtorláson túlmutató szerepe is lehet; bizonyos elkövetői körben, bizonyos bűncselekményi körben valamifajta célszerűség, hasznosság az alkotmányos garanciák betartása mellett elképzelhető.
A másik kérdéskör, amivel foglalkozom hosszabb ideje, az a gyermeki jogok kérdésköre. Erre lehetőséget teremtett számomra, hogy létezik egy egyesület, ez tulajdonképpen a családon kívül, a nem vér szerinti családban élő gyermekeknek a szervezete. Ennek van hazai egyesülete és van nemzetközi szervezete, s egypár évig ennek a szervezetnek az alelnöke voltam, és a feladatom az volt, hogy a gyermekjogi kérdésekkel foglalkozzam. Jelenleg pedig a Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi Közalapítvány kuratóriumának tagjaként szerencsére ettől a területtől és problémától nem kerültem messze, és ma is foglalkozhatom ezzel.
Mi az, amit itt, nem is megoldásra várónak gondolok, mert azért egy alkotmánybírónak azon a szinten nem jogalkotási problémákat kell megoldani, de a jogalkotást segítenie. Az ENSZ gyermekjogi egyezménye, amely magyar jogszabály, úgy érzem, annak a szemléletét nem maradéktalanul tükrözi a gyermekekre vonatkozó hazai jogi szabályozás, illetőleg vannak lehetőségek, hogy szociális jogok, illetőleg az esélyegyenlőség tekintetében alkotmányos keretek között átgondoljuk azt, hogy maradéktalanul eleget teszünk-e a gyermekjogi egyezmény előírásainak. Egyetlen példát szeretnék mondani arra igazolásképpen, hogy a gyermekjogi egyezmény szemlélete és a hazai jogi megoldások - egy példát fogok mondani, egy területet - nem mindenben felelnek meg egymásnak. Az ENSZ gyermekjogi egyezményéről, annak a betartásáról, végrehajtásáról az egyezményhez csatlakozott országoknak ötévente be kell számolni az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága előtt. A 2006-os beszámolónál szakértőként tagja lehettem a magyar delegációnak, és ott a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásával kapcsolatos kérdésekből, a hazai szabályozásból kellett felkészüljek. Amikor a bizottság elnöke azt kérte, hogy foglaljam össze a hazai szabályozás lényegét, amikor odaértem a büntetőeljárás-jogi rendelkezésekhez, és említettem, hogy fiatalkorúak ügyeiben, ha a fiatalkorú érdeke ezt kívánja, akkor zárt tárgyalást kell tartani, de ez kivétel, mert a fő szabály a tárgyalás nyilvánossága, akkor megállított az elnök úr, aki egyébként egy nagyon neves holland, fiatalkorúak bírája, és azt mondta: pillanat, az egyezmény szellemiségéből nem ez következik, hanem az, hogy a gyermek érdekét az szolgálja, ha a fő szabály a zárt tárgyalás - kivételesen lehetne elrendelni nyilvános tárgyalást.
Szóval ezt csak azért érzékeltettem, hogy szemléletben, nem annyira a tételes jog szintjén - bár van, ahol esetleg a tételes jog szintjén, mint a példa mutatja -, de úgy érzem, a tizennyolc éven aluli korosztály, összefüggésben az alkotmány 67. §-ával, ad lehetőséget arra, hogy alkotmánybíróként mit lehet hozzátenni, hogy nem egyszerűen a gyermeki jogok, hanem a tizennyolc éven aluli korosztály helyzete jobb legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Megkérdezem, ki kíván a bizottság tagjai közül kérdést föltenni, hozzászólni. Répássy alelnök úr, utána Bárándy képviselő úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Urak! Nem kérdést szeretnék föltenni, hanem véleményt nyilvánítani a Fidesz képviselőcsoportja nevében. A Fidesz képviselőcsoportja támogatja Lévay Miklós egyetemi tanár úr alkotmánybíróvá választását.
Úgy gondoljuk - ezt az előbb a frakcióvezetőnk is elmondta -, szerencsés a mostani két alkotmánybíró-jelölés, hiszen a politikai megegyezésen túl, ami egyébként, tetszik, nem tetszik, de gyakorlatilag a ma működő Alkotmánybíróságnak egy alapfeltétele, hogy egy meghatározott felkészültséggel rendelkező jogászok köréből egyfajta politikai konszenzussal választják ki az alkotmánybírákat, mondom, tetszik, nem tetszik, ez a helyzet; ezen a politikai konszenzuson túlmenően mind a két jelölt tekintetében igaz az, hogy felkészült és rendkívül magas színvonalú jogászokról van szó, olyanokról, akik a saját szakterületüket kiválóan ismerik és kiválóan művelik. Emellett persze azt is tudomásul vesszük, hogy bizonyos kérdésekben talán nem egyezik a véleményünk Lévay Miklóssal büntetőpolitikai kérdésekben, de tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság egy testület, valószínű, hogy ezeket a vitákat már ott fogja folytatni Lévay Miklós, és nem a nyilvánosság előtt, hanem ebben a testületben, ahol nyilván eltérő szempontokat, eltérő véleményeket is fognak ütköztetni.
Mindezzel együtt, és kifejezve azt, hogy mindkét jelöltet kiválóan felkészült jogászoknak tartjuk, mind a két jelölt esetén, így Lévay Miklós esetén is támogatni fogjuk a megválasztásukat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy képviselő úr!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Professzor Urak! Én sem kérdést tennék föl, hanem véleményt mondanék.
Az Alkotmánybíróságon Erdei Árpád alkotmánybíró úr mandátumának lejártával jelen pillanatban nem lesz olyan alkotmánybíró, aki a büntetőjognak jó ismerője, magas szintű ismerője lenne. Lévay Miklós professzor úr személyében, azt gondolom, aki kicsit is otthon van a bűnügyi tudományokban, de aki nem, és elolvasta az önéletrajzát, illetve meghallgatta a bizottság előtt tett beszámolóját, illetve előadását, pontosan tisztában lehet azzal, hogy jobb jelöltet erre a pozícióra találni nem lehet. S azon felül, hogy miután professzorként a témának magas szintű ismerője, egyaránt otthon van a kriminológia területén, és egyaránt otthon van a büntető anyagi jog területén, ami, azt gondolom, az alkotmánybírói munka szempontjából kiemelt fontossággal bír.
Mindezek miatt az MSZP frakciója támogatja Lévay Miklós alkotmánybíróvá választását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fodor alelnök úr kért szót.
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném elmondani, hogy ahogy Lenkovics Barnabással kapcsolatban az előbb szintén előre jeleztem az SZDSZ támogatását, itt is szeretném elmondani, hogy Lévay Miklóst is támogatni fogjuk. Támogatni fogjuk, mert a jelöltet valóban kiválóan felkészült jogásznak tartjuk, és úgy érezzük, hogy vele, ahogy Lenkovics Barnabás esetében is az előbb említettem, ez is lényeges szempont, az Alkotmánybíróság működését, színvonalát, munkájának a minőségét, úgy gondoljuk, sikerül javítani, és emiatt is a Szabad Demokraták Szövetsége mellette van a jelöltnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja Lévay Miklós jelölt úr alkotmánybíróvá választását. Lényegében csatlakozni tudok azokhoz az érvekhez, amelyeket Répássy képviselőtársunk korábban kifejtett.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, hogy nem.
Akkor megkérem Fodor alelnök urat, hogy vegye át az elnöklést, mert szeretnék én is hozzászólni.
(Az ülés vezetését dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Engedje meg a bizottság, hogy megadjam a szót Avarkeszi Dezsőnek.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Lévay Miklós jelöléséhez szólok hozzá, de részben érinteni fogja Lenkovics Barnabás jelölését is.
A két alelnök úrral mindhárman részt vettünk az alkotmánybírákat jelölő bizottság munkájában, és egyébként Rubovszky képviselő úr is részt vett ebben a munkában a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében. Ennek során arra törekedtünk, hogy részben biztosított legyen nyilván a jelölőbizottságon belül a többség, hiszen ez feltétele annak, hogy valaki egyáltalán már ide kerülhessen, hogy az alkotmányügyi bizottság meghallgassa, majd az Országgyűlés szavazhasson róla. De nyilván arra is törekedtünk praktikus szempontból, hogy biztosított legyen a jelölteknél a kétharmados támogatás az Országgyűlésben is. Így jártunk el előző alkalommal, amikor Trócsányi Lászlót és Kiss Lászlót jelöltük, és most is így jártunk el, amikor Lenkovics professzor urat és Lévay professzor urat jelöltük.
Emellett az is célunk volt, és őszintén mondhatom, hogy a jelölőbizottság valamennyi tagja ebben gondolkodott, hogy járuljunk ahhoz hozzá, hogy a továbbiakban is magas szakmai színvonalon folyjon a munka az Alkotmánybíróságban, s ha lehet, akkor még ez a színvonal akár javuljon is. És olyan speciális szempontokat is igyekeztünk figyelembe venni, amit részben Bárándy képviselő úr említett, hogy lehetőleg valamennyi fontos jogág képviselete biztosított legyen az Alkotmánybíróságon belül, s itt kiemelten, hogy büntetőjogász, illetve polgári jogász is legyen az alkotmánybírók között. Úgy gondolom, mind Lenkovics professzor úr, mind Lévay professzor úr eddigi szakmai tevékenysége, tudományos-oktatói munkássága elismerésre méltó, és őszintén reméljük, hogy nagyban hozzá fognak ahhoz járulni, hogy az Alkotmánybíróság a következőkben is magas színvonalon végezze a munkáját.
Ennek megfelelően csak szeretném megismételni azt, amit Bárándy képviselő úr már elmondott, hogy a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja Lévay Miklós professzor úr jelölését, s mint ahogy az előbb már szavazatommal is igazoltam, nyilván támogatjuk Lenkovics professzor úr jelölését is.
Köszönöm szépen. Visszaveszem az elnöklést alelnök úrtól.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
(Az ülés vezetését dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm. Miután más jelentkező nem volt, ugyanazt mondom, hogy kérdés most sem merült fel, megkérdezem, Lévay professzor úr kíván-e reagálni.
DR. LÉVAY MIKLÓS alkotmánybíró-jelölt: Nagyon köszönöm a hozzászólásokat és a támogatásukat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor a határozathozatalra kerül sor. Megkérdezem, támogatja-e a bizottság Lévay Miklós professzor úr alkotmánybíróvá választását. Aki egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta.
Mindkettőjüknek gratulálok, a hétfői szavazásra sok sikert kívánok, és utána remélhetőleg az alkotmánybírói munkához is.
Köszönöm szépen. Legközelebb hétfőn találkozunk, a bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 47 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea