AIÜB-9/2007.
(AIÜB-34/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. március 20-án, kedden, 10.00 órakor
az Magyar Bíróképző Akadémián (1122 Budapest, Tóth Lőrinc u. 6. sz.) megtartott
kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:*
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők*
Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének tájékoztató előadása*
Képviselői kérdések, megjegyzések*
Dr. Lomnici Zoltán válaszadása*
További kérdések, megjegyzések*
Dr. Lomnici Zoltán válaszadása*
1.Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének tájékoztató előadása
Képviselői hozzászólások, kérdések
Válaszadás
2.A Bíróképző Akadémia épületének megtekintése
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke
Dr. Solt Pál, a Bíróképző Akadémia vezetője
Dr. Uttó György, a Magyar Bírói Egyesület elnöke
Szelényiné dr. Roszik Erzsébet, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának hivatalvezetője
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Fluckné dr. Papácsy Edit, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kabinetfőnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10.00 óra)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottsági Tagok! Kedves Vendéglátóink! A Magyar Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának kihelyezett ülését megnyitom.
Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait és nagyon köszönöm, hogy ilyen szép számmal eljöttünk a bizottság ülésére. Nagy tisztelettel köszöntöm Lomnici Zoltán urat, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét. Tisztelettel köszöntöm Solt Pál urat, a Bíróképző Akadémia vezetőjét, Szelényiné Roszik Erzsébet asszonyt, az OIT hivatalvezetőjét és valamennyi vendéglátónkat.
Abban állapodtunk meg Répássy alelnök úrral, hogy miután a kihelyezett ülésen határozatot nem fogunk hozni, a formalitásokat kerülnénk, így a napirend és a határozatképesség megállapítását nem kezdeményezem, hanem megkezdjük a munkát.
Engedjék meg, talán éppen a kötetlenség miatt, a tegezés most megbocsátható, úgyhogy engedjétek meg, hogy először Solt Pál úrnak adjam meg a szót, aki köszönteni kívánja az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság jelenlévő tagjait. Parancsolj, elnök úr!
DR. SOLT PÁL (Magyar Bíróképző Akadémia): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr, Elnök Urak! Tisztelt Képviselő Asszonyok, Képviselő Urak! Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy a Magyar Bíróképző Akadémia még csak féléves fennállása idején körünkben köszönthetjük a Magyar Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságát kihelyezett ülésén. Köszönjük a figyelmüket, amit ránk fordítanak, és alkalom lesz arra, hogy ezt az épületet is a bizottsági ülés után a maga fizikai valóságában megismerjék, ahol ebben a pillanatban is legalább 3-4 oktatási és egyéb rendezvény zajlik. Kívánjuk, hogy érezzék jól magukat! Mi mindent megteszünk ezért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ezt követően tisztelettel fölkérem Lomnici Zoltán urat, hogy tájékoztasson minket részben a Bíróképző Akadémia ügyeiről, feladatairól, másrészt pedig a bíróságok helyzetével kapcsolatos aktuális kérdésekről. Parancsolj, elnök úr.
DR. LOMNICI ZOLTÁN, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Kedves Kollégák! Nagy öröm számunkra, hogy ezen a kihelyezett ülésen a bizottság tagjaival találkozhatunk, és úgy gondolom, hogy ez a találkozó azért is fontos, mert az alkotmányunk nemcsak a hatalommegosztásról, hanem a hatalmi ágak együttműködéséről is szól.
Ugyancsak rendkívül fontos, hogy a bíróságokat érintő kérdésben az illetékes bizottság tájékozódhasson, és bármilyen felmerülő kérdésre választ kaphasson. Mi a költségvetésből gazdálkodunk, a parlament felhatalmazása alapján, tehát eszerint elszámoltathatóak is vagyunk. A függetlenség nem jelentheti azt, hogy a bíróság azt tesz, amit kíván. Éppen ezért nagyon lényegesnek tartom a találkozást, és szeretném azt is megköszönni a bizottság tagjainak és az egész parlamentnek, hogy az elmúlt évek során rendkívül korrekt volt közöttünk a kapcsolat, az ítéleteket még akkor sem bírálták, ha ennek meglett volna alapja. Ezt mi a tisztelet jelének és a hatalom megosztása elvéhez való ragaszkodásnak tekintjük. Tisztában vagyunk azzal, hogy számos döntésünk vitatható, de törekszünk arra, hogy az ellentmondó ítéletek száma csökkenjen.
Mielőtt a Magyar Bíróképző Akadémiáról egy viszonylag részletesebb tájékoztatást adnék, néhány dolgot szeretnék elmondani, amit fontosnak tartok általában a bíróságok működésével kapcsolatban. Tudom, hogy lesz a Parlamentben egy igazságügyi nyílt nap, ezért túlságosan mélyre nem akarok ásni, viszont, ha bármilyen kérdés ezzel kapcsolatban felmerül, nagyon szívesen válaszolok minden kérdésre.
Fontosnak tartom, hogy az országgyűlési képviselők közvetlen impressziókat nyerjenek, ne csak a sajtóból tájékozódjanak, hiszen nagyon sok mítosz, nagyon sok téves információ szerepel az újságokban, amit óhatatlanul elolvasnak. Éppen tegnap az alkotmánybíró-választáson ültem a parlamentben, és láttam, hogy minden képviselő előtt ott vannak az újságok, tehát ezek az információk önökhöz is eljutnak, de ezek időnként a valóságtól igen távol állnak.
Gyakran hallunk arról, és nem minden alap nélkül, hogy a bíróságok ítélkezése lassú. Fontosak persze a statisztikai adatok, és fontosak az impressziók is, amelyekről az ügyvédek, bírák beszámolnak, de azért van 2-3 olyan tény, amit érdemes figyelembe venni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy az Európai Unió Bizottsága, amely több ízben a belépés előtt vizsgálta a magyar igazságszolgáltatást, azt állapította meg, hogy a magyar bíróságok ítélkezése európai összehasonlításban viszonylag gyors. Ez a bizottsági jelentés azért is figyelemre méltó, mert nemcsak a bíróság által szolgáltatott adatokat dolgozta fel, hanem a civil szervezetektől és a legkülönbözőbb hatalmi tényezőktől érkezett adatokat is beépítette jelentésébe.
Jelentős tény az is, hogy a belépést - más, csatlakozásra váró országokkal szemben - a bíróságok állapota nem hátráltatta, és nagyon fontos az a tény, hogy a perek 86 százaléka az elmúlt évben és az azt megelőző évben is egy éven belül lezárult. Ez azért alakulhatott így, és most a peres ügyekről beszélek, mert az ügyek döntő többségében nem fellebbeznek az ügyfelek, elfogadják a bíróság döntését.
Azt mondják sokan, hogy a perek általában évekig elhúzódnak. Szeretnék arra utalni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága legfrissebben nyilvánosságra hozott, 2006-os adatai szerint a 12 új uniós tagállam közül a legkevesebb panasz Magyarországról érkezett, 528, ez körülbelül az egy százaléka az összes érkezésnek. Nagyjából 50 ezer ügy érkezik Strassbourg-ba évente, úgyhogy ez mindenképpen egy kedvező adat. Nagyon kedvező az a tény is, hogy 15 év után a Legfelsőbb Bíróság naprakész, azokban az ügyekben, ahol korábban 2-3 évet kellett várni a döntésre, most 6-8 hónapon belül tudunk már határozatot hozni.
Nagyon fontos dolog az is, hogy az öt éven túli ügyek száma jelentősen csökkent. Két évvel ezelőtt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács valamennyi öt éven túli ügyben soronkívüliséget rendelt el, és elrendelte azt is, hogy a bíróknak havonta kell tájékoztatást adni ezeknek az ügyeknek az állásáról, s arról, hogy mit tesznek a mielőbbi befejezés érdekében. Van olyan megye, ahol szankciót alkalmaznak akkor, ha a bíró nem tesz meg mindent, például nem kap otthondolgozási kedvezményt. Mindezek eredményeként, az öt éven túli ügyek száma két év alatt 1500-ról 1200-ra csökkent. Azt is őszintén meg kell mondani, hogy az 1200 öt éven túli ügynek a többsége, csaknem 90 százaléka a Fővárosi Bíróságon, illetve a Pest Megyei Bíróságon folyik. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok olyan megye van az országban, ahol nincs öt éven túli ügy, vagy mindössze 1-2 ilyen üggyel találkozhatunk.
Gyakran hallunk arról is, hogy a bírák nincsenek leterhelve. Szeretném jelezni, hogy tavaly 1 millió 343 ezer 317 ügy érkezett, ebből 396 ezer 691 volt a per, ez az a rész, ahol a 86 százalék egy éven belül befejeződik. A 900 ezer nem peres ügy értelemszerűen 1-3 hónapon belül lezárul. Most egy olyan jogszabály-tervezet készült, amely például a nem peres ügyek egy részénél már 1-2 órára csökkenti a bejegyzési időt. Szeretném elmondani azt is, hogy a nem peres ügyekkel is viszonylag sok munka van. Amikor megnyitották a szabálysértési ügyek előtt a bírói utat, évente 40 ezer üggyel számoltak, ezzel szemben s csak a tavalyi évben 180 ezer szabálysértési ügy érkezett. Ezek túlnyomó része közlekedési szabálysértési ügy, de egyéb ügyek is vannak; most aktuálpolitikai kérdésekről természetesen, mint egyébként sem, nem kívánok beszélni.
Nagyon fontos kérdés az is, hogy bízik-e a lakosság a bíróságokban. Nagyon sok ezzel kapcsolatos negatív hírt, tényt hallunk. Figyelemre méltó, hogy az összes mérésnél 50-60 százalékpont körül mozog a bíróságok bizalmi indexe, és évek óta változatlan, egy-két százalékpont eltérés van. Talán ismert az a tény is, hogy független felméréseket is végeztek, Fleck Zoltán egyetemi oktató és Halmai Gábor, az Alkotmány és Jogpolitikai Intézet vezetője együttesen készítettek egy reprezentatív felmérést. Eszerint is a lakosság 56 százaléka bízik, 4 százalék nem bízik a bíróságok működésében, 10 százaléknak nincs véleménye, és további 30 százalék nem nyilatkozott. Ez a mai viszonyok között, amikor romlik az állami szervek megítélése, általában véve nem rossz adat. A napokban volt egy nem reprezentatív felmérés, 900 válaszolót kérdeztek meg, hogy a móri ügy után tudnak-e még bízni a bíróságokban. 71 százalék igennel válaszolt, a fennmaradó 29 százalék nemmel, ez olvasható ki az országos felmérésből. Tehát úgy vélem, hogy ezek az adatok megnyugtatóak.
Olyan kifogások is felmerültek az elmúlt évek során, hogy a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák, illetve az OIT nem végzi megfelelően a munkáját. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egy reprezentatív felmérést rendelt meg, közbeszerzési pályázat alapján választotta ki a Szonda Ipsost, és három ütemben mérték a lakosság, a jogi szakemberek és a bírák körében az adatokat. A szakemberek úgy vélték, tehát az ügyészek, az ügyvédek, szakértők, nyomozók, hogy a Legfelsőbb Bíróság jól látja el feladatát, 69 százalékpontot kapott, a táblák pedig 67-et, a bírák esetében ez a mérőszám 74, illetve 64 volt. Mivel ez reprezentatív felmérés, és azok között végezték, akik értenek is hozzá, ezért nagyon fontos. A lakosság egyébként a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság teljesítményét ugyanazon pontszámmal jutalmazta; ezen persze lehet vitatkozni. Érdekes módon a bíróságoknál sokkal kevesebb pontot kapott, 67 volt az Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság, és 64 pontot kaptak a bíróságok, ügyészségek.
Nagyon érdekesek ezek az adatok, és ha a bizottság bármely tagja igényt tart rá, akkor most az ülés folyamán is nagyon szívesen át tudom adni a felméréseket áttanulmányozásra, de ha igénylik, akkor lemásoljuk, és elküldjük a bizottság tagjainak. Nagyon sok tanulságos adat és tény szerepel bennük.
Eme rövid bevezető után, ha nincs ezekkel kapcsolatban kérdés, akkor rátérek a fő témára. (Elnök: Majd a végén, egyben lesznek a kérdések, ha így megfelel.)
Ezután a mai fő témáról, a Magyar Bíróképző Akadémia létrehozásáról és működéséről fogom önöket tájékoztatni. A bírósági törvény szerint, ezt önök pontosan tudják, a központi oktatási feladatok ellátása az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörébe tartozik. A bírák javadalmazásáról, jogállásáról, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvény meghatározza az oktatás tartalmát is, és azt mondja ki, hogy képzéssel biztosítani kell a bíró számára az ítélkező tevékenység gyakorlásához szükséges ismeretek megszerzését. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács annak érdekében, hogy a törvényi elvárásnak megfeleljünk, arra törekedett, hogy a korábbinál magasabb szinten biztosítsa ezt a lehetőséget, tehát célként tűzte ki a bírák, bírósági dolgozók képzésének korszerűsítését.
Az Európai Unió több dokumentumában határozottan állást foglalt az intézményesített bíróképzés fejlesztése mellett. Szeretném jelezni, hogy 2002-ben, amikor elnökké választottak, és az ezt követő évben több ízben Brüsszelből magas rangú tisztviselők hívtak fel telefonon, és jeleztek, hogy valamennyi környező országban, és a nyugat-európai országokban kivétel nélkül mindenhol van bíróképző intézet, ezért nagyon fontos volna, hogy mi is állítsunk fel egy ilyen oktatási központot. Ők a működéshez, sőt a felszereléshez is támogatást adnának. Ez évente mintegy 0,5 milliárd forintot jelentett volna. Amikor már a második-harmadik alkalommal is megkerestek, természetesen erről az OIT-ot is tájékoztattam, erre a pénzügyi tárgyalások során is hivatkoztam, hiszen az OIT már 2000-ben döntött arról, hogy szükség lenne erre az intézményre. Végül is az ország anyagi helyzetét figyelembe véve, nem volt ez egy egyszerű feladat, de a lényeg az, hogy lassan meg tudtuk tenni az első lépéseket az intézet megalakításában.
A bírák és ügyészek európai uniós jogi képzése Phare-twinning program keretében, 2003-ban külföldi szakértők megvalósíthatósági tanulmányt készítettek egy magyar, országos bírósági és ügyészségi oktatási központ felállításához, valamint egy dokumentációs központ létrehozásához. Ez a tanulmány 2004 februárjára készült el. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2004. október 5-i ülésén döntött arról, hogy az akadémiát fel kell építeni, de jeleztem, hogy 2000-ben már megvolt az elhatározás, tehát az OIT-határozat már akkor megszületett, csak pénz hiányában nem valósulhatott meg. A kivitelezés 2005 áprilisában kezdődött el, majd 2005. május 4-én került sor az ünnepélyes alapkőletételre, ahová meghívtuk Szili Katalin elnök asszonyt, az Országgyűlés elnökét, ezzel is jelezve a hatalmi ágak együttműködésének fontosságát.
Az épület átadására 2006. szeptember 1-jén került sor, akkor kezdődött meg itt a munka és a képzés. 16 hónap alatt készült el a létesítmény, a teljes beruházási költség 2,4 milliárd forint. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a 2004. évi központi beruházási keretből 400 milliót, 2005-ben 800 milliót, 2006-ban pedig 1,2 milliárd forintot fordított az akadémia létrehozására a költségvetési pénzekből.
2003-ban pályázatot nyújtottunk be az Európai Unióhoz az átmeneti támogatások programra Bíróképző iskola létrehozása címmel. A pályázatot a magyar kormány 2018/2005. számú határozatában támogatta a bel- és igazságügyi együttműködés keretében, és az átmeneti támogatást 2005-ben prioritásként határozta meg. Az Európai Unió átmeneti támogatása alapjából - és ez az, amiről beszéltem az előbb, hogy az Európai Unió is támogatást adott ehhez -, a Bíróképző Akadémia létrehozására 2005 júniusában 1,78 millió eurós támogatást kaptunk, ebből 930 ezer eurót fordítottunk az intézmény informatikai és oktatástechnikai eszközökkel való felszerelésére, belsőépítészeti berendezésekre, további 350 ezer eurót pedig az e-learning rendszer kifejlesztésére; ez még jelenleg is folyik. További 500 ezer euró jut a szakértői segítség igénybevételére.
Az Európai Unióhoz 2005 októberében 3 intézmény nyújtott be támogatást, a német, a spanyol igazságszolgáltatási tanács és a görög Igazságügyi Minisztérium, ahol a német cég nyert. Azt hiszem, itt is a bölcs megoldást választottuk, mert a spanyol szakértők segítő partnerként beléptek, tehát csak egy csalódott pályázó maradt a végén.
Maga az akadémia épülete, amit ma megtekintünk, három különválasztható egységből áll. Az egyik az oktatási szárny, a második a szállodai szárny és a harmadik - hiszen a XXI. században vagyunk - a rekreációs szárny. Vidékről jönnek a bíró kollégák, és ha valaki szaunázni akar, vagy esetleg teniszezni, akkor természetesen erre is lehetőség van. Az új épület alatt parkolót létesítettünk, azt hiszem, ez is nagyon fontos, hiszen a parkolás mindenhol nagy probléma.
A korábbi elképzelések szerint a Magyar Bíróképző Akadémia önálló jogi személyiséggel bíró, részben önálló gazdálkodó költségvetési szervként működött volna. Egyébként ezt javasolta több egyetemi oktató is, azt mondták, ez biztosíthatja csak az igazi függetlenséget. Azonban itt egy nagyon komoly pénzügyi akadály mutatkozott, ezért az ország költségvetési helyzetére tekintettel az OIT úgy döntött, hogy a legtakarékosabb megoldás az lenne, ha az akadémia az OIT Hivatalának szervezeti egységeként, főosztályként kezdené meg a működését. A hivatal korábbi személyi állományának, a teljes kapacitás kihasználtsága mellett, ésszerű munkaerő-átcsoportosítással összesen 36 fő látja el a feladatokat. Ha önálló szervként határoztuk volna meg az akadémiát, akkor a működtetéséhez optimális esetben 154 főre lenne szükség. Ez jelentős költségvetési többletet eredményezett volna, de természetesen ezen még lehet változtatni, ha a szükséges források rendelkezésre állnak, de egyelőre ez tűnik a jobb módszernek.
A szakmai és gazdasági tevékenységért az OIT Hivatalának vezetője felel, a hivatal látja el az akadémiára vonatkozó költségvetési tervezést, pénzkezelési és költségvetési gazdálkodási feladatokat. Az akadémia helyi felelőse Solt Pál elnök úr, ő az itt folyó képzési, továbbképzési tevékenységet koordinálja, és az intézet jelenleg 41 fő kiszolgáló személyzettel működik.
Az akadémiánál osztályszervezetben működik az oktatási kabinet, a tájékoztatási és dokumentációs központ, az üzemeltetési iroda. Az oktatási kabinet végzi a bírák és igazságügyi alkalmazottak központi továbbképzésével kapcsolatos feladatokat, például előkészíti a központi képzési tervet, az ahhoz kapcsolódó koncepciókat, és intézkedik azok végrehajtásáról. Öt bíró és öt tisztviselő látja el ezeket a feladatokat.
A tájékoztatási és dokumentációs központ működteti az akadémia könyvtárát, segédanyagokkal támogatja az oktatási program végrehajtását; itt hat fő dolgozik. Az akadémia tevékenységének megkezdésével egyidejűleg kezdődött meg a könyvtár berendezése, egy ilyen új intézménynél nagyon fontos szerepe van a könyvtárnak, de természetesen az elektrotechnikában fellelhető tudásnak is. Az üzemeltetési iroda pedig az akadémia képzési programjaihoz kapcsolódó vendéglátási feladatokat látja el, hiszen az étkezést is biztosítani kell a részt vevők számára.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2004-ben határozta meg a bírák és igazságügyi alkalmazottak képzéséhez szükséges reform irányelvét. A célkitűzések között szerepelt az általános módszertani megújulás, a bírói utánpótlás reformja, az intézményesített képzés kereteinek kidolgozása, a képzés-önképzés támogatása, a tájékoztatási és dokumentációs központ létrehozása. Mindezen célok megvalósításához tehát az intézményi keretet a Magyar Bíróképző Akadémia, a magyar igazságszolgáltatás első saját továbbképző intézménye biztosítja. Az intézmény nemcsak hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű.
Az OIT, a képzési korszerűsítés szükségességét felismerve, az oktatás szakmai színvonalának javítása érdekében tanácsadó, illetve iránymutató testületként 2006-ban létrehozta az OIT Oktatási Tudományos Tanácsát, ennek mindenkori elnöke a Legfelsőbb Bíróság és az OIT elnöke, 3 OIT által választott tag és 3 egyetemi tanár vesz részt a munkában. Itt egyébként a francia példát követtük.
A cél tehát az, hogy az oktatás a bírói hivatás szellemiségéhez méltó, a társadalmi-gazdasági folyamatokat jól ismerő, az emberi jogok érvényesítésére érzékeny, szakmai tudásban elismert jogi szakemberek képzésével járuljon hozzá a jól képzett bírói kar kialakulásához. A bírák a szervezett képzés keretein belül megismerkedhetnek a bírói kognitáció technikájával, az érvelési és döntéshozatal mechanizmusával. Itt szót kell arról is ejteni, hogy az egyik kifogás az, hogy a bírók jelentős része bár tisztességesen dolgozik, de elég sok az alkalmatlan bíró.
Napjainkban már olyan megfogalmazásokat is hallhatunk, hogy a bírák szakmailag gyengék - egyéb megállapítások is elhangoztak már, például hogy fasiszták -, de a lényeg az, hiszen a bírói kar csaknem 40 százaléka kezdő vagy kisebb gyakorlattal rendelkező bíró, hogy valamit hozzátegyünk az egyetemi képzéshez, mert sok esetben azok a fiatal kollégák, akik bekerülnek a rendszerbe, gyakorlati ismeretekkel egyáltalán nem rendelkeznek. Azt szoktam mondani, hogy a bírói kar színvonala és az egyetemi oktatás színvonala valamennyire összefügg egymással. Az a tapasztalatunk, éppen azért, mert ezek fiatal kollégák, nem lehet arra hivatkozni, hogy 5 év alatt jól megtanulhatták a hivatást, tehát amikor hasonló kijelentéseket hallunk az egyetemi oktatóink részéről, akkor gondolniuk kell arra is, hogy ők milyen munkát végeznek.
Arra törekszünk, hogy minden igazságszolgáltatásban dolgozók számára elérhető legyen a feladatának ellátásához szükséges valamennyi ismeret megszerzése. Itt nemcsak a bíróképzésről van szó, hanem igazságügyi alkalmazottakat is oktatunk itt, titkárokat, fogalmazókat, informatikusokat, gazdasági hivatalvezetőket, könyvtárosokat és cégszerkesztőket; a továbbképzés feltételei biztosítottak számukra is.
2007-től kezdődően valamennyi előadó írásban is rendelkezésre bocsátja előadásának anyagát, amely felkerül az akadémia honlapján található dokumentumtárba, így az egyes előadások írásos anyaga elvben valamennyi bíróhoz eljuthat. Most már ott tartunk, hogy a bírói kar több mint 90 százalékának van számítógépe, és be van kapcsolva a központi rendszerbe, tehát elvileg ezekhez az információkhoz hozzájuthat mindenki, az is, aki nem vett részt személyesen az oktatásban. A hallgatók a tanfolyamok végén az egyes előadókat az előadás tartalma és minősége alapján minősíti, és az így nyert információk segítenek abban, hogy kiválasszuk, kit hívjunk meg előadónak.
Az európai uniós elvárásoknak megfelelően kiemelkedően fontos feladatunk a bírói kar uniós jogi és nyelvi ismereteinek fejlesztése. Ehhez az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 140 ezer eurós támogatást nyert el. A projekt keretében 80 bíró és bírósági titkár számára nyílik lehetőség angol, német és francia nyelvi szemináriumokon való részvételre. A témaköröket is meghatározták, az előzetes döntéshozatali eljárás, itt elsősorban a polgári és kereskedelmi, közigazgatási ügyekről van szó, és esetleg büntetőügyek is érintettek lehetnek, az igazságügyi együttműködés ugyanezen a területen, az Európai Unió kerethatározatai büntetőügyekben, európai elfogatóparancs, videokonferencia, a külföldi hatóságok által végzett közvetlen bizonyítás felvétele büntetőügyekben. Tehát ezeken a területeken kapnak képzést és nyelvi képzést is hallgatóink, a bírák, a titkárok és a fogalmazók. A képzések bentlakásos szemináriumok formájában kerülnek megrendezésre. Az előadók kézikönyvet állítanak össze a résztvevők számára, amely tartalmazza a kapcsolattartás formanyomtatványait, és minden dokumentum angol, német, francia és magyar nyelven kerül közzétételre.
A program célja, hogy a résztvevők a képzés során megszerzett ismereteik birtokában a többi bírót is segíteni tudják, tehát visszatérve az adott bíróságra, ha ilyen probléma felmerül, akkor lehessen hozzájuk fordulni. Az OIT törekvése összhangban van az Európai Bizottság legújabb célkitűzéseivel is, amelyek között szerepel - idézem - "...a nyelvi képességek javítása annak érdekében, hogy az igazságügyi hatóságok közvetlenül kommunikálhassanak egymással, mint ahogy azt a jogi eszközök többsége előírja." A bizottság álláspontja szerint ugyanis az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kommunikáció elve rendszeresen sérül a szakemberek nyelvi képességének elégtelen volta miatt.
Itt szeretném megemlíteni azt, hogy a magyar bíróságok, az OIT, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság kezdeményezése alapján igyekeznek az uniós tagállamokkal szoros kapcsolatokat kiépíteni ezeken a területeken is, és részt veszünk a nemzetközi szervezetek munkájában. Itt jelen van a bizottság ülésén a Magyar Bírói Egyesület elnöke, dr. Uttó György úr, aki a Legfelsőbb Bíróság vezetői ülésein is részt vesz, az ő világszervezetük, a bírói egyesületek szövetsége tavaly éppen Budapesten tartotta konferenciáját. Ezen túlmenően részt veszünk a legfelsőbb bírósági elnökök európai uniós szervezeteinek tevékenységében. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt második alkalommal alelnökké választottak. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezzel a magyar igazságszolgáltatás eredményeit ismerték el, hiszen teljesen ismeretlenként mentem Párizsba. Részt veszünk az államtanácsok és legfelsőbb közigazgatási szervezetek világszervezetének munkájában, és itt is igazgatótanácsi tagságot nyertünk. Mindez nagyon jó alkalom arra, hogy a konferenciákon az információkat rendszeresen ki tudjuk cserélni. Itt egy-egy fontos kérdéssel foglalkozunk mi magunk is, ami az Európai Unióban a bírákat foglalkoztatja, és külön állásfoglalásokat, ajánlásokat hozunk, amit a tagállamok bíróságai követnek. Itt külön hangsúlyt helyezünk a bírósági titkárok képzésére. Ezzel kapcsolatban az OIT 2006-ban adott ki egy szabályzatot, ez a 7. számú szabályzat. Ha bármilyen anyagra a bizottság tagjainak szüksége van a kérdéssel kapcsolatban, akkor a hivatal nagyon szívesen eljuttatja önökhöz, ha érdekli önöket, hogy milyen döntéseket hozott az OIT ezzel kapcsolatban. Talán hasznos is lenne egy ilyen összeállítás elkészítése, ami utólag megküldésre kerülne a bizottsági tagok számára; azt hiszem, ennek nem lesz akadálya.
A cél a bírói pályára, hivatásra való felkészülés, ezért a tantárgyak összeállításában azok a szakterületek szerepelnek, amelyek a bíróképzésben eddig nem kaptak kellő hangsúlyt, de a mindennapi munka során elengedhetetlenek. A bírósági titkárok pszichológusok közreműködésével helyzetgyakorlatokon keresztül sajátíthatják el az alapvető konfliktuskezelési módszereket, stresszkezelési technikákat, és foglalkoznak a büntető és polgári perek pszichológiájával. Azért tartom ezt hallatlanul fontosnak, mert az OIT elnökeként és a Legfelsőbb Bíróság elnökeként is évente sok panaszt kapok, és ezek hátterében egyrészt persze az elhúzódó perek vannak, másrészt pedig a bírói magatartást kifogásolják, és ez lényegében összefügg azzal, hogy eddig sem az egyetemen, sem a bíróságon nem kaptak felkészítést a fiatal kollégák arra, hogy hogyan kell emberekkel bánni.
Az már külön probléma, hogy empátiakészség nélkül szerintem nem lehet ítélkezni, és ez az alkalmasságnak egy nagyon fontos kérdése, amit a jelenlegi egyetemi oktatás és a mi korábbi képzésünk sem tudott megfelelően kezelni. Láthatjuk, hogy a túlképzés miatt egyre kevesebb kapcsolatba kerülnek az oktatókkal a diákok. Sok az írásbeli vizsga, a teszt, a felvételi, és ez mind-mind hátrányt jelenthet egy felvételi vizsgánál. Erről lehet vitatkozni, de én úgy gondolom, nagyon-nagyon fontos kérdések merülhetnek föl a munka során, és arra kell törekedni, hogy már a bíróvá válás szakaszában kiszűrhetők legyenek azok, akik alkalmatlanok a pályára. Később sok konfliktus forrása ez, azt hiszem, ebben egyetérthetünk.
A másik nagyon fontos kérdés az, hogy a fogalmazók képzése tekintetében a korábbinál hatékonyabbak legyünk. Utaltam arra, hogy az Európai Unió országjelentése, főleg az utolsó, a belépést megelőző, alapvetően pozitív képet mutatott a magyar igazságszolgáltatásról, de több hiányosságot is megjelölt. Ezek között szerepelt az átfogó monitoringjelentésben az az aggály, hogy a bírói kinevezés és előléptetés nem átlátható. Ezért azt indítványozta az Európai Unió, hogy az eljárást tisztázottabb és szabványosítottabb kritériumrendszerét dolgozzuk ki, hogy ezek az elvárások érvényesülhessenek, és hogy a kiválasztás rendszere korrektebb legyen. A bírói életpálya minden egyes szakaszában, a kiválasztástól kezdve az előmenetelig a társadalom számára átláthatónak kell lennie, és meg kell felelnie a legmagasabb etikai követelményeknek. Mivel a bíró kezében óriási hatalom van, emberi sorsokról, szabadságról dönt, ezért nagyon fontos, hogy csak az arra alkalmasak kerülhessenek be.
Most, itt, ezen alkalommal is szeretném fölhívni a figyelmet arra a problémára - amit fölvetek majd a nyílt napon is -, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok és a nemzetközi egyezmények alapján a feladatra alkalmatlan bírák kiszűrése szinte lehetetlen. Több alkalommal felvetődött már bírósági vezetők részéről, hogy nagyon-nagyon nehéz kiszűrni az alkalmatlanokat, éppen ezért a felvétel nagyon fontos. Azonban azon is gondolkodni kell, hogy az idevágó jogszabályokat úgy kell finomítani a tapasztalatok fényében - és persze nem visszaélve a jogokkal -, hogy meg tudjon válni az igazságszolgáltatás azoktól, akik nem képesek feladataikat megfelelő színvonalon ellátni.
Szeretném elmondani, hogy Európa csaknem valamennyi országában gondot okoz ez, hiszen utaltam a nemzetközi egyezményekre, amelyek kifejezetten védik ezen személyek érdekeit, azonban az sem megoldás, hogy olyan bíróknál, ahol sorozatos a panasz, szinte semmit ne tudjunk tenni, mert ez már nemcsak a bíróság ügye, hanem társadalmi probléma is, amit valamilyen módon kezelni kell. Mi magunk is megpróbálunk ezen a téren javaslatokkal előállni, de mindenképpen szeretnénk ehhez a bizottság tagjainak segítségét is kérni, hogy közösen gondolkodjunk el ezekről a kérdésekről. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés.
Az egyik országgyűlési képviselő a bizottság tagjaként járt, ha jól tudom, Örményországban, Grúziában, elmondta, hogy ott is voltak hasonló próbálkozások, és majdnem kizárták őket az Európa Tanácsból. Tehát borzasztóan nehéz a helyzet, és messzemenően tiszteletben kell tartani a bírói függetlenséget, de őszintén kell arról is beszélni, hogy valamilyen megoldást találni kell. Ennek kérdése az OIT-ban is többször fölmerült, és véleményem szerint nem megkerülhető ez a kérdés.
Az Európa Tanács 1994-ben egy ajánlást fogalmazott meg, amely a következőket tartalmazza: "Minden döntés, amely a bírói életpályát érinti, a jelöltek kiválasztásától kezdve, a szakmai előmenetelen át, tényszerű, konkrét teljesítményen kell, hogy nyugodjon, vegye figyelembe a képzettséget, a hatékonyságot, a szakmai alkalmasságot. Csak az ilyen döntések alkalmasak arra, hogy a másik két hatalmi ág és a jogkereső polgárok szemében a bíróság működése, valamint az általuk hozott határozatok a legmagasabb szakmai színvonalat képviseljék, továbbá megfeleljenek a legszigorúbb erkölcsi, etikai követelményeknek." Szintén az Európa Tanács tette azt a megállapítást, amely szerint: "Az igazságszolgáltatás minősége elsősorban a leendő bírák kiválasztásán, illetve az ezt szolgáló eljárás szakszerűségén múlik."
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bíróvá válás feltételeit már az Országgyűlés a tapasztalatok fényében az elmúlt években szigorította, pszichológiai, pszichiátriai, általános orvosi vizsgálatot vezettek be; ez jelentős előrelépést jelentett. Azt is őszintén meg kell mondani, hogy tulajdonképpen már az elmúlt 15-20 évben volt lehetőség válogatni a jelentkezők között. A legtöbb fiatal, aki most itt tevékenykedik - és a 70 százaléka fiatal -, cum laude vagy summa cum laude végzett, és ennek ellenére jelentkeznek komoly problémák, ami megint csak összefügg a bírói képzéssel, az oktatással szemben megfogalmazódó kritika, amiből le kell vonni a tanulságokat.
Nagyon fontos az objektív követelményrendszer, hogy ne lehessen visszaélni a vezetői hatalommal. Nagyon lényeges az is, hogy olyan módszert válasszunk, amikor két megoldás kínálkozik, az egyik a versenyvizsgák útja, a másik a független bizottság által lefolytatott felvételi vizsga. Mind a kettő mellett szólnak érvek és ellenérvek, ezért nagyon nehéz a kettő közül választani. A magyar helyzet vizsgálata után a bizottság egyértelmű javaslatot tett egy állandó eljáráson alapuló, országos szintű, szelektív felvételi rendszer kialakítására, melynek keretében az egész országban egységes bírálati szempontok alapján független bírálóbizottság választhatja ki a fogalmazókat. Lehet, hogy ez támadható megoldás, de végül is egy ilyen megoldás született.
Ezen szempontok figyelembevételével 2005 októberében egy OIT-határozat született, amely a bírósági fogalmazók központi felvételi eljárásának bevezetéséről szólt, aztán 2006-ban az eljárási rendet szabályozó OIT-szabályzat született meg. Ettől az évtől szeretnénk tehát bevezetni a központi felvételt, ennek azonban van egy jogszabályi feltétele, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvény módosítása adna erre lehetőséget. A törvény módosításának tervezete elkészült, az Országgyűlés 2007. március 12-13. napján tartott ülésén volt az általános vita, a Polgári perrendtartás módosításával egy törvényben van, és ha elfogadják, akkor van ennek bevezetésére lehetőség.
A Bíróképző Akadémia központi oktatási tervében szerepel, hogy a hazai és külföldi egyéb partnerintézményekkel is tartja a kapcsolatot. Ezek sorát nem szeretném felolvasni, de a francia követségtől kezdve a német bíróképző intézetig sorolhatnám, tehát nemzetközi kapcsolataink is igen aktívak.
Ennyit szerettem volna szavakban elmondani bevezetésként, és munkatársaimmal együtt bármilyen felmerülő kérdésre nagyon szívesen és őszintén válaszolok, azokra is, amelyek itt nem hangzottak el, mert azt hiszem, hogy a bizalom az egyik legfontosabb eleme, ha őszintén válaszolok a felvetődő kérdésekre. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, a nagyon részletes tájékoztatást. Úgy gondolom, hogy messzemenően hasznos volt a bizottság tagjai számára az az információ, amit kaptunk. Ahogy elnök úr is említette, lehetőség van a vita témakörben bármilyen kérdés megfogalmazására, és mint említette, erre nemcsak ő, hanem munkatársai is nagyon szívesen válaszolnak.
Engedjétek meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem Papácsy Edit kabinetfőnök asszonyt, sokan ismerik körünkben Uttó György elnök urat, és ha olyan kérdés merül föl, akkor ők is nagyon szívesen részt vesznek a válaszadásban. Tiétek a szó. Salamon László kért szót elsőként.
Képviselői kérdések, megjegyzések
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm az elnök uraknak a lehetőséget. Nekem két kérdésem lenne. Két olyan információ hangzott el az elnök úrtól, ami számomra külön jelentőséggel bír, és felkeltette a figyelmemet. Az egyik a bírókiválasztás kérdésköre, ahol, ha jól értettem, az Unió részéről kritika érte a magyar jogi szabályozást. A bírói kinevezési eljárásról van itt szó, ha jól értem, és szeretném megismerni részletesebben, hogy mik a problémák, milyen problémák vetődtek fel ezzel kapcsolatosan; ez az egyik.
A másik az alkalmatlanság kérdése. A jogi szabályozást én, íróasztal mellől és egyetemi oktatói pozícióból ismerem, hasonlóképpen az előző kérdést, a jogi szabályozást is. Az alkalmatlanság tekintetében én úgy érzem elméletileg, hogy nincs probléma, mert az alkalmatlanság intézményét ismeri a törvény. Időszakonként vannak, és a törvény rendelkezése értelmében kell is felülvizsgálatot tartani, és ha probléma merül fel, kijelölt bíróval le lehet folytatni ezt felülvizsgálat. Az érintett bírósághoz fordulhat, de gyanítom, az elnök úr nem mondta ki, mással kapcsolatban vetette föl a problémát, a vezető részéről valamilyen konfliktuskerülő magatartás is lehet a háttérben. Ez egy kérdés, hogy a jogi szabályozásban van-e itt a probléma, vagy pedig arról van szó, hogy kényelmetlen ezt a kollégával szemben felvállalni, vagy is-is? És ha a jogi szabályozással kapcsolatban probléma van, akkor érdekelne, hogy milyen irányban gondolkodjunk el ennek megoldásában. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, hogy gyűjtsük össze a kérdéseket, és utána hallgassuk meg a válaszokat. Répássy alelnök úr, parancsoljon!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Nekem részben az elhangzottakhoz van kérdésem, de kérdeznék olyan el nem hangzott témával kapcsolatban is, amely alapvetően összefügg a bírói tevékenységgel.
Az egyik kérdésem az elnök úr által említett bíróvá válás problémájával függ össze, kapcsolódva Salamon képviselő úr kérdéséhez, azt szeretném megkérdezni, hogy milyen a viszonyuk ahhoz a problémához, hogy azok a szakvizsgázott jogászok, akik nem bíróként kezdték a pályájukat, hanem más szakmában, akár egy évtizedet eltöltöttek máshol, nekik milyen a fogadtatásuk, amennyiben bíróvá kívánnak válni. Ez elég nagy probléma nálunk, de tudjuk jól, hogy vannak jogrendszerek, ahol például hosszas más szakmai tapasztalat előzi meg, hogy valaki bíróvá válhasson. Ennek alapvetően van egy olyan értelme is, hogy megszerez egyfajta tapasztalatot, és utána egy szakmai és élettapasztalat birtokában válik bíróvá. Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem, és innentől olyan kérdéseim lesznek, amelyek részben jogalkotási kérdések is, de fontosak ebből a szempontból, de miután nagyon kíváncsi vagyok, hogy önöknek mi az álláspontja erről, ezért felteszem valamennyit, mert nyilván akkor lehet nekünk a jogalkotásban gondolkodni.
Ön említette, elnök úr, azt a problémát, hogyan lehet az alkalmatlan bírókat kiszűrni. Tisztában vagyok azzal, hogy első hallásra nagyon meredek lesz, amit mondok, de azt gondolom, ennek egyik megoldási módja lehetne, ha a nyilvános tárgyalásokat - hangsúlyozom, csak a nyilvános tárgyalásokat - videóra rögzítenénk. Számos dolog ugyanis nem derül ki a jegyzőkönyvekből, nem derül ki, hogy a bíró nem rendelkezett empátiakészséggel, vagy nem derül ki az sem, hogy milyen módszereket alkalmazott a tárgyalási rend fenntartása érdekében. Ez csak akkor derülhetne ki, hogyha utólag visszaellenőrizhető volna videofelvételekről a bíró tevékenysége. A tárgyalások 80-90 százaléka zárt tárgyalás, ez más kérdés, de valójában, ha nyilvános a tárgyalása, akkor ez a fajta rögzítés nem egy ördögtől való gondolat.
Ide tartozik egy olyan kérdés, amire most térek rá, egy jogalkotási probléma. A múlt héten hallgattuk meg az egyik alkotmánybíró-jelöltet, Lévai Miklóst, aki azt vetette fel, hogy a fiatalkorúak elleni eljárásokban a zárt tárgyalásnak főszabálynak kellene lennie. Azt mondta, az európai gyakorlat szerint a fiatalkorúak érdekeire való tekintettel ezt főszabályként kellene alkalmazni, és nagyon kivételes esetben lehet nyilvános tárgyalást tartani. (Közbeszólás: Nem így mondta. - Elnök: De igen, így mondta.) Én legalábbis így értettem, bocsánat, lehet, hogy nem értettem jól. Kíváncsi volnék, elnök úr hogy látja ezt a problémát.
A másik kérdés, amit szeretnék még fölvetni, ez pedig a bíróságok biztonságának kérdése, egyrészt a bíróság épületének védelméről van itt szó, másrészt a bíróságon folyó munka biztonsági problémáiról. Megmondom őszintén, hogy számomra nagyon visszatetsző, hogy magán őrző-védő cégek védik az állami igazságszolgáltatás épületeit. Tisztában vagyok azzal, hogy itt kapacitásbeli problémák, pénzproblémák és hasonlók merülnek föl, de azért én fölvetem, hogy mit szólnának egy olyan megoldáshoz, hogyha az erre szánt összeg - mert hiszen ez egy jelentős összeget képez az Országos Igazságszolgáltatási Tanács büdzséjében - inkább valamifajta állami biztonsági őrzés lenne. A kormányőrség mintájára valamifajta egyéb igazságügyi védelemre gondolok, tehát egy olyan állami biztonsági fegyveres szervezet, fegyveres testület védelmezné a bírósági épületeket, amelyre persze a költségvetési forrásokat meg kellene teremteni, de talán mégiscsak szerencsésebb lenne, hogyha nem civil biztonsági szolgálatok védenék az épületeket. A kormányőrséghez hasonló mintára, az összes bíróság esetében ez indokolt lehet, ami egyrészt biztonsági kérdés, mert egyre égetőbb kérdés a biztonság mindenhol, és szerintem a civil őrség nem teljesen ugyanazt jelképezi az állampolgárok számára, mintha egyenruhás, fegyveres és állami védelem lenne, és ilyenek védenék a bíróságokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdése valakinek a témával kapcsolatban. Hajdu képviselő úr.
DR. HAJDU ATTILA (MSZP): Próbáltam figyelni az előadást a bírói kiválasztással kapcsolatos erőfeszítésekről, és az a benyomásom támadt, hogy igazából az eljárás, az igénybe vett eszközök mind-mind szimulálni próbálják a gyakorlatot. Úgy vélem, a tárgyismeret hiánya nem befolyásolja az éleslátását egy bírónak, de a bírói életpályamodell csak úgy kezdődik most is, hogy valaki először gimnazista, aztán egyetemre kerül, fogalmazó, majd titkár lesz, később bíró. A bírói kar 70 százaléka fiatal, és ez egyben kérdés is, hogy igen jelentős köztük a nők aránya, a társadalmi diszkrimináció áttevődik azokra a szakmákra, ahol többségében nők dolgoznak.
Én is hiányolom azt, hogy a merítés azokból a körökből is lehetővé váljon, akik más joggyakorlatot kezdtek, más joggyakorlatot folytatnak. Néhány eseti ismeretem is van arról, hogy aki elment a bíróságról, majd utána visszajött néhány év után, nem igazán veszi vissza a szervezet, ami egyben szervezeti értékrend kérdése is. Húsz évvel ezelőtt egy tiszteletre méltó, idős kolléga azt mondta - hangsúlyozom, ez húsz évvel ezelőtt volt -, hogy az ő véleménye szerint a bíró nem más, mint sétáló kislány magnóval. Mindnyájan emlékszünk, hogy abban az időben a bíró kollégák a magnót rakták-cipelték a folyosón, és mentek a tárgyalóterembe, és rögzítették az ott elhangzottakat. Majd ezután a leíró irodában leírták az elhangzottakat.
Tudom, hogy az informatika azóta már előrehaladt, de úgy gondolom, hogy azért általában a bírói alkalmasság, a bíróságokat ért kritika, a kiválasztással kapcsolatos problémák, hogy pszichológus közreműködik, tehát elég sok hivatalos segéderő felhasználásával, és erről úgy fogalmaztak, hogy szimulálják a gyakorlatot, amit persze a leginkább akkor lehet megszerezni, ha az ember a saját kockázatára, saját megélhetésének kockázatára folytat joggyakorlatot. Az ügyészség is más, az ügyvédi joggyakorlat is sokkal kockázatosabb, mint jogtanácsosként dolgozni. Úgy gondolom, egy picit lefelé kellene nyitni, hogy milyen eljárásrend van arra, hogy ki alkalmas a pályára. Mert ez a legnagyobb probléma, az alkalmasság bizonyítása, mert ha az ember ebbe belekezd, akkor nagyon hamar kudarcot vall, mert olyan nehéz bármit is bebizonyítani. És azt is tudom, hogy ez nálunk nem valósítható meg. Amerikában hallgattam néhány előadást az ottani gyakorlatról, és nálunk ötévenként választják meg a bírókat. Említetted, elnök úr, a független bizottságot, de az is kérdés lehet, hogy ki a független, ki választja ki, kit és mikor, milyen helyzetben. Ez szerintem nagyon nagy probléma.
Amellett lennék, hogy jobban meg kellene nyitni az utat azok előtt, akik más pályáról szeretnének bírók lenni. Több tízezer ügyvédként dolgozó kollega van az országban, és ismerjük azt az előítéletet is, hogy betegre keresik magukat, ami persze nem igaz, de az ügyvédi életpályába belefér, hogy valaki egy szakmai előmenetelnek tartja, hogy bíróvá válik később.
Én szintén elolvastam, ami elénk került, és a bíróságokat ért kritikával kapcsolatosan, főleg te, elnök úr, véded a bírói függetlenséget, nagyon helyesen. Én már elég régen jártam egyetemre, de jogtörténeti tanulmányaim kezdetére még emlékszem, hogy Szent László király idején milyen gyakran szabályozták a lopással kapcsolatos törvényi tényállást. Akkor a tanár úr azt mondta, hogy ez azért van így, mert nagyon gyakran előfordult, ezért sokat kellett vele foglalkozni. Ebből adódóan, amikor mindig fölmerül a védekezés, hogy védeni kell a bírákat, mert támadás éri őket, erről úgy gondolom, hogy valóban, a probléma az probléma, és olyan támadások, mint amilyenek a bírákat érik, mindnyájunkat érik, de más a nyilvánosság.
A múlt héten találkoztunk a bírói etikáról szóló könyv előadásán, és ott egy bíró kollega hozzászólt, elküldte nekem hozzászólását, ami nagyon érdekes volt: "A bíró munkavégzése, ítélkező tevékenysége, annak során tanúsított magatartása, szakmai felkészültsége, az emberekhez, a felekhez való viszonya mutatkozik meg a társadalom tagjai számára, mert az ítélkezés színtere a nyilvános tárgyalási tér." Valóban ezt tartjuk, és azt mondjuk, és tudjuk, hogy ez egy alapelv, de a mai világban a nyilvánosság színterében az a nyilvánosság, amit mi a bírósági tárgyalások nyilvánosságának gondolunk, nagyon marginális.
A bírósági tárgyaláson elhangzottak, a bíró ítéletének indokolása nem kerül ma a széles körű és folyamatosan napi híreket gyártó nyilvánosság színpadára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bíró szerepeljen televízióban, újságokban, és védje az ítéletét, csak azt látom, hogy miközben az általam nagyon tisztelt bíró kollégák meg vannak győződve arról, hogy a bírósági tárgyalás nyilvánossága önmagában elég nyilvánosság ahhoz, hogy az ítélkezéssel kapcsolatos lényeges kérdések a társadalom megítélő közege elé kerüljenek. Én úgy gondolom, hogy ez nem így van. Nem tudom a megoldást, csak azt látom, hogy fölkapott hírek alapján történik ez, és persze méltánytalan az is, aki leírta, az is, aki kinyomtatta. Mások kiragadnak eseményekből, s ebből újságcikk lesz. Nekem volt szerencsém olyan eseményeken részt venni, amelynek szereplője voltam, de másnap az újságból már nem ismertem rá, egészen másról szólt az egész.
Tehát én azt gondolom, nincs meg, hiányzik az a transzformációs közeg az ítélkezés, az igazságszolgáltatás és a nyilvánosság között, ami szakszerűen tudná ezt kezelni. Én úgy érzem, igyekszem elolvasni minden olyan újságcikket, ami ezzel megpróbálkozik, de azért ez nehéz. Nem tudják, mert nehéz feladat, ha valaki tájékoztatást ír egy bírósági tárgyalásról. Azt sem hiszem, hogy ez a bíróságnak vagy a bíróknak lenne feladata, de úgy gondolom, és egy kicsit visszatérek a gyakorlat szimulálásához, ha nem lenne annyira belterjes a szakma, hogy csak gimnázium és egyetem, majd onnan szabályozott iskolarendszeren keresztül lehetne bíró valaki, hanem maguk a bírák is a joggyakorlatból jönnének, akkor talán ennek a szakmai hivatásnak a társadalmi bázisa is széles körben emelkedne. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Elnök úr jelezte, hogy szeretne erre a néhány kérdésre válaszolni, úgyhogy először neki adom meg a szót, és utána folytatjuk a kört, nekem is lesz majd kérdésem a végén.
Dr. Lomnici Zoltán válaszadása
DR. LOMNICI ZOLTÁN, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Röviden szeretnék válaszolni a felmerült kérdésekre.
Salamon László képviselő úr vetette fel, hogy kritika fogalmazódott meg az Európai Bizottság jelentésében a bírák kiválasztásával kapcsolatban. Utaltam arra, hogy amikor a bizottság elkészítette jelentését, nemcsak a bíróságokkal, a minisztériummal, hanem civil szervezetekkel is tárgyalt, akik felvetették, hogy Magyarországon - ez még arra a korábbi időszakra vonatkozott, hiszen most jelentős változások vannak - nem átlátható a bíróvá válás feltételrendszere, nem lehet tudni, hogy kiből, miért lesz bíró. Az egyik rejtett mondatban utalnak rá, hogy például nagyobb bizalommal fogadják a bíró szülők gyermekét leendő bírónak; ez már szállóigévé vált. Abból indultak ki, hogy nem lehet pontosan tudni, vajon tényleg a legtehetségesebbek kerülnek-e bírónak, vagy valamilyen háttér-megállapodás, protekció van esetleg mögötte. Ezért volt nagyon fontos, hogy ezen a rendszeren változtassunk, mert valóban visszaélésre adhatott okot.
Ebbe a körbe tartozik például az a kérdés is, hogy amikor a bírók szavaznak arról, hogy ki legyen a bíró - mert erre van lehetőségük -, akkor az esetleg jobban felkészült kollégával szemben, aki több évtizedet eltöltött a gyakorlatban, azt a fogalmazó, titkár kollégát választják, akit már ismernek, megismertek, még ha a paraméterek egyébként rosszabbak is. Ennek a lehetősége fennáll, és ezért érhette az a kritika, hogy belterjes ez a kiválasztási mód, mert így hátrányba kerülnek azok, akik a gyakorlatból jönnek. Én mindenképpen jogosnak tartottam ezt a kritikát, és az OIT-ban is többször fölszólaltam annak érdekében - utoljára a legutóbbi ülésen is -, hogy nagyon-nagyon kell ügyelni a központi kiválasztásra és átláthatóságra, hogy ne érjen minket olyan vád, hogy nem korrekt a kiválasztási rendszer.
Mi lehetne a megoldás az esetleges alkalmatlanság elkerülésére? Amire panaszkodnak a kollégák, és most is folyik egyébként ilyen eljárás, hogy ha egy panasz miatt munkaügyi bíróságra kerül az ügy, a munkaügyi bíróságon szinte biztosra vehető, hogy megnyeri az ügyet a bíró, mert elmondja, hogy 80 ügyet tárgyal egy héten, mennyit fejezett be, és a bíróságok majdnem minden esetben nekik adnak igazat. Azt hiszem, egy kézen meg lehet számolni, hogyha más, a bírót elítélő ítélet született. Hogy mi lehetne a megoldás, és mit lehetne tenni? Egy központi fegyelmi bíróság is megoldás lehetne, amelyre volt már példa a magyar jogtörténetben, és több országban ma is működnek ilyenek, ahol nagyobb szigorúsággal járnak el. Ez egy felvetett vélemény, amit elmondtam, de természetesen, ha lehetőségük lesz rá, ezt a kérdést áttekinthetjük részletesen, és konkrét javaslatokkal élünk a bizottság felé, hogy valamilyen módon oldjuk meg ezt a kérdést. Ugyanis vannak olyan problémák, amelyek szakmaiak, és vannak emberi alkalmatlansággal kapcsolatosak, tehát vannak, akik emberileg alkalmatlanok a pozícióra. És nem engedhetjük meg magunknak, hogy néhány ilyen bíróval kapcsolatos ítélet a bírósági munka színvonalát lerontsa. Pusztán ezért feszegettem ezt a kérdést, mert minden egyes esetben megfogalmazódik a civil szervezetek részéről is, de mi magunk is érezzük, hogy itt valamit változtatni kell. A kollégák arra hivatkoznak, hogy itt más módszerrel lehetne előrelépni, de mindenesetre színvonalasabbá kell tenni az igazságszolgáltatás munkáját.
Azt is szeretném elmondani, hogy amikor külföldi példákat vizsgálunk - utaltam rá, hogy több ízben volt módom erre, hiszen a legfelsőbb bírósági elnökök szervezetében visszatérő kérdés, az új tagállamoknál, érdekes módon, hogy nem egymásra épültek a rendszerek. Például Csehországban, ahol a vizsgáztatás módszerét alkalmazzák csak 30 százalék kerül vissza újra, de Lengyelországban is vannak ehhez hasonló megoldások. Csehországban például teljesen kicserélődött a bírói kar, és mégis azt mondják, hogy van probléma. Most nem akarom idézni, ami a konferencián elhangzott, de azt láthatjuk, hogy ez máshol is gondot okoz, és elsősorban az új demokráciákban.
Ezekkel is őszintén szembe kell nézni, és amikor arra utaltam, hogy nagyon sok a fiatal, nagyon sok a szülőképes korú nő, ez mind-mind ennek a problémarendszernek a része. Amikor például öt bíró megy el szülni, vagy beteg lesz, az ügyeket átvenni, áttanulmányozni nem egyszerű feladat, s mindez nemcsak presztízsvesztéssel jár, hanem egy-egy konkrét ügyben az ügyfélnek nagyon nagy sérelem lehet, és ez is a minőség kérdése.
A Répássy képviselő úr által felvetett kérdésekkel kapcsolatban én is úgy gondolom, hogy az angolszász rendszer jó, ahol 15-20-25 éves jogi praxis után kerül valaki erre a posztra. De azt azért szeretném elmondani, hogy ennek nagyon sok feltétele van, és anyagi feltételei is, természetesen. Elég, ha csak arra utalok, hogy a magyar legfelsőbb bírósági bíró és angol kollégája között a szorzószám majdnem tíz. Tehát ahhoz, hogy egy ügyvéd váltson, noha csökken a jövedelme, azért vonzóvá kell tenni ezt a pályát anyagilag is. Ezt a kérdést fölvetette a köztársasági elnök úr is, amikor a Legfelsőbb Bíróságon járt, és mi kiszámoltuk akkor, hogy az elmúlt öt évben felvett kollégák 20 százaléka rendelkezett ügyvédi vagy ügyészi gyakorlattal, az azt megelőző tíz évben ez a szám még magasabb, körülbelül 30 százalék. Tehát megkockáztatom, hogy a ma alkalmazottak mintegy 30 százalékának van közigazgatási, ügyvédi, ügyészi, közjegyzői - bár közjegyzői talán nem -, de valamilyen gyakorlata, tehát ez igazolható. Ettől azonban még nem lett jobb az igazságszolgáltatás, ezt őszintén meg kell mondani.
Ugyanazok a gondok, strukturális problémák nálunk is jelentkeznek ugyanis, az ügyészeknél, ügyvédi karnál, és ezért nehéz mondjuk egy angol vagy egy spanyol jogrendszerrel való összehasonlítás, ami annyira más, mert ott tényleg közjogi méltóság egy városi bíró is. És most nem akarok a történelmi hagyományokra utalni, de kétségtelen tény, hogy egy járásbírót annak idején megsüvegeltek, ez ma már Németországban sincs így. II. Vilmos korát emlegettem, és csak utalok rá, hogy Németországban is más már a helyzet, és az biztos, hogy a hatalom óriási, ezért a minőségre mégiscsak törekedni kell.
A nyilvános tárgyalások rögzítése: azt hiszem, el kell jutni oda Magyarországon, és ezzel kapcsolatosan folytattam tárgyalásokat Bajnai Gordon úrral, hogy kapjunk az európai pénzekből informatikai fejlesztésekre, hogy a tárgyalásokat fel tudják venni DVD-re. Minden utólagos panaszt, vitát tisztázni lehetne ennek alapján egy kis ráfordítással. El lehetne jutni oda is, hogy a keresetlevelet elektronikus aláírással küldjék be. Franciaországban például nincs akta, az ügyvédekkel elektronikus úton leveleznek, de az alsóbb bíróságokról is elektronikus úton érkezik az akta. Képzeljék el, hány embert lehetne kiváltani ezzel, és milyen egyszerű lenne a bíróságok együttműködése, ha mindent el lehetne küldeni DVD-lemezen on-line rendszerben; és ez nemcsak pénzkérdés.
Én egyetértek azzal, hogy a tárgyalásról készüljön felvétel, és azt hiszem, a jövő útja az e-bíróság. Most, ezen a héten kötjük meg azt a megállapodást, hogy a kormányzati informatikai gerinchez csatlakozzunk, mert körülbelül 30-40 milliárd forint megtakarítást jelent, amit megnyerünk, ha nem kell nekünk egy újabb rendszer kiépítenünk. Tekintettel arra, hogy az ítélkezésben függetlenek vagyunk, az információk kódoltan futnak, tehát biztonságos, és mások nem tudnak ebbe belenyúlni. Ez óriási előnyt jelent és pénzmegtakarítást jelentene. Többek között az olaszok is ezt a megoldást választották, mert így például egy rendőrautóból bármilyen adatot le lehet kérni, lakcím, magántelefonszám és a többi.
A fiatalkorúakkal szembeni eljárások zárt tárgyalásként történjenek: azt hiszem, ennek most is megvan a lehetősége. Komoly érvek szólnak mellette, és nyilván összefüggenek egyéb más dologgal is, például családjogi ügyekkel. Június 1-jétől a Legfelsőbb Bíróság és a táblabíróságok döntései felkerülnek az internetre. De itt is vigyázni kell, hogy mi az, ami kikerül, mert pontosan a családjogi ügyeknél azt hiszem, kell a beleegyezés ahhoz, hogy fel tudjuk tenni az anyagot az internetre. Bár nagyon fontos a nyilvánosság, hogy elérhetők legyenek ezek az ügyek akár a jogkereső közönség részére is persze, de ügyelni kell mindenre.
Természetesen az is fontos, hogy az ügyvéd, aki az üggyel foglalkozik, keresgélhessen ezekben az adatbázisokban. Szeretném elmondani ezzel kapcsolatban azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság intranetes adatbázisán 192 ezer döntés található. Nagyon jó volna forrást találni arra, hogy ezt az anyagot valaki megszerkesztve kiadja, hogy az ország ügyvédei számára elérhetővé váljon. Eddig erre nincs pénz, és mondjuk úgy, elég problematikus lesz az új rendszer beindítása is június elsejétől.
Az őrző-védő szolgálatok ügye: több ízben jeleztem és kértem, hogy legalább azokon a bíróságokon - megyei és táblabíróságokon -, ahol büntetőügyeket tárgyalnak főként, bár probléma mindenütt lehet, mert összeverekedhetnek akár egy családjogi vagy birtokvitán is, legyenek rendőrök, intézkedésre jogosult rendőrök. Azok a kollégák, akik jelenleg az épületeket őrzik, nagyon tisztességesen látják el a feladataikat, de nem jogosultak intézkedni. Ma még Magyarországon szerencsére kivételesen fordul csak elő, hogy egy bírót megtámadnak, vagy ügyészt. Azt hiszem, hogy ennek ellenére nem kellene megvárni, hogy valamilyen tragédia következzen be ahhoz, hogy ezt megoldjuk, mint például Németországban vagy Olaszországban, de ez is pénzkérdés.
Egyébként a rendőrség nyitott erre, bár őszintén megmondom, hogy 50 százalék a kedvezmény, de még így is nagyon sokba kerül. Három bíróságon vezették be kísérleti jelleggel, hogy rendőrök látták el az őrzést, de egy év után mind a három bíróság azt mondta, hogy ezt a 15-20 millió forintot nem tudja kigazdálkodni, és lemondtak róla, pedig szükség lenne rá. Ha bármilyen probléma adódik ma egy bíróság épületében, a tragédiát nem tudják megakadályozni, mert nincs intézkedési joguk. Ha Európában körülnézünk e téren, akkor azt mondhatjuk, hogy mindenütt őrzik az épületeket, és gyakorlatilag mindenhol rendőrök. Franciaországban, Ausztriában, Németországban a magasabb bírósági épületeket mindenütt rendőrök őrzik. Igenis, el kell oda jutni, hogy az ország erről is döntsön, mert a biztonság nagyon fontos.
A Hajdu képviselő úr által elmondottakkal is egyetértek, mert én is úgy gondolom, az, hogy külsősök is bekerülhessenek, nagyon fontos. Ezért a kiválasztás központosítása nagyon fontos és lényeges, szükségünk van arra a tapasztalatra, amit más területen szereztek, és az sem kizárt, hogy valamikor eljutunk oda, hogy mindenkinek lesz egy kis jogi gyakorlata, mielőtt bíróvá válik. Szeretnék utalni a monarchia időszakára, amikor 10-15 évet is kellett várni a kinevezésre, mielőtt a gyakorlatot megszerezték, és mire odajutottak, már mindent tudtak. És volt ebben az időszakban olyan is, amikor nem is fizettek érte, tehát díj nélkül végezték ezt az életutat a rendszerben.
A független bizottság kérdése a kiválasztásnál: én is azt mondom, hogy ez támadhatóbb, mint az objektív vizsga, de ezen nyilván lehet még finomítani. Még az OIT is megfontolja, milyen módszert válasszon. A szubjektivitás ellene szólhat, de ez volt az egyszerűbb megoldás, viszont lehet másik lehetőség is.
A bírák védelmének kérdése: a kritikát jogosnak tartom, mert ha egy-egy bírót támadnak például a sajtó részéről, akkor nem én, hanem az adott bíróság elnöke dönt arról, hogy lép-e vagy sem. Ha általában a bírói kart éri támadás, emlékszünk rá, mint Tamás Gáspár Miklós esetében, elhangzott, hogy rasszista volt a bíró, én minden esetben, amikor szükséges volt, felléptem. De arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt a nemzetközi példáknak jelentősége van, mert amikor két évtizeddel ezelőtt Franciaországban a L'Humanité című lapban két bírót és az ügyészséget bírálták, az igazságügyi miniszter feljelentette az újságírókat, a köztársasági elnök nyomban sajtótájékoztatott tartott és tiltakozott. De ez nemcsak akkor volt így, hanem körülbelül két hónappal ezelőtt Nicolas Sárközy a bírói ítéleteket bírálta, azt mondta, túl enyhe ítéleteket hoznak, Jacques Chirac nyomban sajtótájékoztatót tartott, elment a legfőbb ügyészhez, és Sárközy elnézést kért kijelentéseiért. Ez dokumentálva van nálunk. Olaszországban hasonló eset volt Berlusconi esetében is történt ilyen, vagy Finnországban tavaly, a legnagyobb emberi jogi szervezet elítélte Finnországot, az Európai Helsinki Szövetség, mert az igazságügy-miniszter a Legfelsőbb Bíróság már lezárult ítéleteit bírálta. A miniszternek távoznia kellett, és az ombudsman rögtön vizsgálatot tartott, és az elnök kollegám ott is rögtön tiltakozott. Tehát erre vannak nemzetközi példák.
Szeretném még felhívni a figyelmet, hogy az emberi jogi egyezményben szerepel, hogy a közszereplők között különbséget kell tenni. Többet kell eltűrnie a közszereplőnek, de mivel a bíró nem tud védekezni, válaszolni, ezért fokozottabb védelmet kell számukra biztosítani. Ezért a bírói védelemmel kapcsolatos alkotmánybírósági dokumentumban külön fejezet a bírák védelme, hiszen a magyar jogszabályok ennek a követelménynek nem felelnek meg, és mi is csatlakoztunk az európai egyezményhez. A bíróság több döntésében szerepel az olasz ügyben is, hogy a bírák védelmét biztosítani kell. Volt olyan ügy is, amikor azt mondta ki az emberi jogi bíróság, hogy a bíróság tekintélyének büntetőjogi védelme nem ellentétes az emberi jogi egyezménnyel. Ma Magyarországon olyan teljes a szólásszabadság, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság elnökéről azt írnák le az újságokban, hogy eurót lop a kasszából, följelentést is tehetne, mint ahogy tett is más esetben, eljárást is indíthatna, de az illetőt mindössze 30 ezer forint pénzbírsággal sújtanák. Két hét múlva 500 ezer forintra elmarasztalnák személyiségi jogsértés miatt, és az újság közben mintegy 30 millió forint nyerhet az ügyön, ami tényleg érdekes dolog. Ezért mondtam azt, hogy tehetetlenek vagyunk.
Ezért fontos nagyon a nemzetközi gyakorlat is, mert láthatjuk, hogy ilyen esetekben nem a bírók védik meg magukat. Fontos tudni azt a lehetőséget, hogy az ügyvédi szervezetek is felléphetnek ilyenkor a bírák védelme érdekében, és volt már erre példa. Ha olyan súlyos az eset, akkor a köztársasági elnök vagy a parlament alkotmányügyi bizottsága is megteheti, de az mindenesetre nagyon fontos, hogy az alkotmányos intézmények tekintélyét büntetlenül ne lehessen rombolni. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy az adott állítás igaz, akkor le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat, de az, hogy mindenféle sértő megállapításokat lehet tenni tulajdonképpen veszély nélkül, hogy a szankció veszélye nélkül megtehessen valaki ilyet a nagyobb nyilvánosság előtt, ez nem helyes dolog.
A bíróság és a nyilvánosság ügye: régi kedvenc témám, és minden esetben hivatkozni szoktam arra, hogy Solt Pál elnök úr után én voltam az ország első szóvivő bírója, mert fontosnak tartottam, hogy magyarázzuk meg az ítéleteket, hiszen az ügyek valóban csak az ügyfeleknek szólnak, de érdeklik a társadalmat, a közvéleményt, és a nyilvánosság az átláthatósággal van összhangban. Ebből a szempontból nem vizsgáztunk jól az elmúlt években, nem tudtuk elfogadtatni ítéleteinket, számos olyan döntés van, ahol jó lenne, ha lehetőséget kapnánk arra, hogy elmagyarázhatnánk, egy-egy döntés hátterében mi van. Most legutóbb a hóvirággal kapcsolatos határozat volt egy ilyen, mert senki nem fogadja el a döntést, pedig csatlakoztunk az Európai Unióhoz, védett növény lett, hárommillió az elkövetési érték, természetkárosítás és a többi, mindegy mit mondunk. Mondhatjuk azt, hogy ez nevetséges, de amikor az egyik újságíróval vitatkoztam, hogy ha valaki mondjuk az utolsó kerecsensólymot lelőné Magyarországon, akkor indokoltnak tartanák-e, akkor azt mondta, hogy igen, az állatnál elfogadja, a növénynél már nem. Ez is egy olyan döntés, amit nem tudunk elfogadtatni az emberekkel.
A további kérdésekre is szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Horváth Zsolt kért még szót. Parancsolj, tiéd a szó, utána Bárándy Gergely kap lehetőséget.
További kérdések, megjegyzések
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. A képzéshez visszakanyarodva szeretnék kérdezni és véleményt mondani. Elnök úr már felvázolta a képzés általános keretével kapcsolatos dolgokat, ez teljesen világos számomra, de szeretnék néhány gyakorlati kérdést ezzel kapcsolatban feltenni. Milyen tematika alapján állítják össze a következő időszakban a képzés anyagát? A tematikán belül az elmélet és a gyakorlat milyen szórás alapján fog megvalósulni? A következő az, hogy van-e súlyozás a leendő bírák, illetve a már hivatalban lévő bírák képzését tekintve? Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? Ezzel kapcsolatban elnök úr említette, hogy az európai uniós joganyag elsajátítása is fontos szempont lehet, és itt is felvetődik a kérdés, hogy milyen tematika fogják ezt megvalósítani, és milyen gyakorisággal?
A következő időszakban a képzéseken való részvételnek, illetve a képzési anyag elsajátításának mi lesz a mérőszáma? Gondoltak-e már erre, illetve van-e ezzel kapcsolatban elképzelés? Magát a jelenlétet fogják regisztrálni, vagy azt, hogy a képzésen elhangzott anyagokat elsajátították-e a bírák. A következő kérdésem az, hogy mindenki számára kötelező lesz-e a részvétel, és minden hivatalban lévő bíró részt vesz-e ezeken a képzéseken, vagy más kiválasztási forma van? Ez hogyan valósul meg a gyakorlatban?
Még egy elméleti jellegű kérdésem volna arra, hogyha van egy ilyen akadémia, amely vélhetően a következő időszakban magas színvonalú munkát végez, felvetődött-e az, hogy nemcsak bírákat, hanem adott esetben más ág területén pályakezdőket is képeznének esetlegesen? Tervezik-e például az ügyvédjelöltek képzését? Emlékszem arra, hogy amikor én voltam ügyvédjelölt, akkor a megyei bíróság átvállalta, azt hiszem, az ügyvédi kamarával történt megállapodás alapján, hogy a bírósági fogalmazók mellé az abban a térségben lévő ügyvédjelöltek is csatlakozzanak. Ez akkor megvalósult, most van-e ilyen szándék? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy képviselő úr, parancsoljon!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Nem kérdezni, hanem hozzászólni szeretnék többek közt az egyrészt itt elhangzott témákhoz, alapvetően a bíróságok és bírák védelmével kapcsolatban, illetve a felelősségre vonással kapcsolatban.
Két részre bontanám a kérdést. Én úgy gondolom, hogy a bíróságok megvédése a közvélemény felé is szükséges, elsődleges jelentőséggel bír, és ez egy kiemelten fontos ügy. Ugyanis hogyha nem sikerül ezt a tekintélyt megóvni, megvédeni, és a közvéleményben az a vita alakul ki, hogy a bíróságok nem végzik megfelelőképpen a munkájukat, ez egyrészt óriási károkat okoz; gondolok itt esetleg arra, hogy valaki nem megy el a bíróságra, hanem az önbíráskodási esetek száma fog tovább gyarapodni. Másrészt pedig én úgy gondolom, hogy elég nehezen állítható vissza a bizalom. Ha egyszer elveszti a társadalom a bíróságokba vetett hitet és bizalmat, ennek visszaállítása lehet, hogy évtizedek kérdése. Éppen ezért nem tartom szerencsésnek, hogyha valaki akár interpellál, vagy más módon a kritikáját fejezi ki egy még el nem döntött üggyel kapcsolatban; és itt nemcsak a móri ügyre gondolok, hanem bármi másra.
Itt elhangzott már több érvelés a tekintetben, hogy a belső kontroll nagyon fontos. Az, hogy kifelé mindenki egységesen védi a bíróságok tekintélyét, de befelé nem biztos, azt gondolom, hogy ennek az egyik alapvető feltétele az, hogy valóban és ténylegesen működjön a bírói felelősségre vonás, tehát az alkalmatlan bírák kiszűrése, ugyanis a mundér elvtelen védelme azt gondolom, inkább visszájára fordul, mint használ. Tehát, ha a közvélemény azt látja, hogy magyarázhatatlan szituációkat próbálunk magyarázni, és elvtelenül védeni próbálja valaki a bíróságok működését úgy, hogy egyébként semmi nem történik, akkor nem fogják elhinni, hogy alapos ez a védelem. Hogyha viszont azt látják, hogy mindenki védi, és azt mondja, hogy ez az egész rendszer jól működik, de látom azt, hogy idő közben vannak olyan esetek, amikor - és ez nyugodtan sajtónyilvános is lehet - bírálnak egy bírót, kizárják egy ügyből, vagy adott esetben elbocsátják a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel, akkor ő is elkezd bízni abban, hogy a kontroll is működik. Nem is beszélve arról, hogyha a kontroll tényleg megfelelőképpen működik, akkor azt gondolom, az ítélkezés színvonala is javulni fog.
Amit Répássy úr említett, a bekamerázási ügy, erről azt gondolom, abszolút jogos, és elnök úr is utalt rá, hogy ez egy megfelelő módszer lenne. Sőt, én továbbmegyek, mert alelnök úr azt mondta, hogy csak a nyilvános tárgyalások bekamerázása, én azt mondom, hogy a zárt tárgyalásoké is. Hiszen ezeket a felvételeket ugyanúgy lehet őrizni, mint olyan egyéb dokumentumokat, amelyek a zárt tárgyaláson keletkeztek. Tehát egy videofelvétel vagy hangrögzítés nem azt jelenti, hogy az mindenki számára nyilvános és hozzáférhető. Tehát én azt gondolom, hogy a zárt tárgyalásokon, minden egyes tárgyaláson egy felvétel vagy minimum hangrögzítés szükséges lenne.
Azt mondom, ez talán fontosabb és jelentőségteljesebb dolog, minthogy a fegyelmi eljárások - Salamon képviselő úr is utalt erre - egyébként zártnak tűnő rendszerén valahogy változtassunk. Lehet, hogy kell, sőt, az én meggyőződésem az, hogy igen, érdemes módosítani rajta, de gondoljuk el azt, hogy még a mostani rendszerben is, ha akár a bírósági elnök bírálja, vagy az adott bíróságon működő bírói tanács, fegyelmi tanács bírálja el azt, hogy ki kell-e zárni egy bírót, vagy adott esetben fegyelmi felelősség terheli-e, akkor, ha ő vissza tudja nézni azt, hogy mi történt a tárgyaláson, döntő lehet. Ha megnézzük az ügyvédi beadványok vagy a felektől származó beadványok tartalmát, akkor, ha az igaz az, amit leírtak, nem kizárni kell a bírót, hanem megszüntetni a bírói státuszát. Most a fegyelmi eljárásban kizárólag a bíró szavára alapozzák ezeket a döntéseket, és ő pedig nem fogja nyilván azt mondani, hogy persze, igaz, amit leírtak. Ha van egy objektív nyomon követhetőség, akkor én azt gondolom, a problémának 90 százalékát meg tudja oldani, orvosolni tudja.
A bírák mentális támadásával kapcsolatosan annyit szeretnék hozzátenni, hogy a verbális támadás is ide tartozik, és úgy tudom, hogy például az Egyesült Királyságban fél év szabadságvesztésre ítélik, aki a bírósági tárgyaláson így támad. Az, hogy a bírósági tárgyalások jogszerűen és rendben tudjanak folyni, ahhoz szükséges a bírók messzemenőkig történő megvédése. Azt gondolom, hogy nem ellenkezne a büntetőjogi szabályozással, ha egy ilyen szabályozás születne, természetesen hozzátéve azt, hogy a bíráknak is olyan módon kell a tárgyalást vezetniük, hogy méltónak kell lenniük a bizalomra. Ennyit szerettem volna hozzátenni, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csákabonyi képviselő úr következik.
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden utalnék ezzel a témakörrel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság elnökének, Bihari elnök úrnak a tegnap esti tévéinterjújára; nyilván van itt közöttünk olyan, aki látta ezt a műsort. Ezen felvetődött a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos korábbi alkotmánybírósági állásfoglalásnak az esetleges korszerűsítése, felülvizsgálata is. Az elnök úr egyáltalán nem zárkózott el ez elől, ő egy országgyűlési kezdeményezés kapcsán elképzelhetőnek tartja, hiszen a kezdeményezésnek mindig onnan kell kiindulnia.
A gondolatot te adtad, Gergő, az előbb, a tárgyalást vezető bírák megsértésével kapcsolatban. Mi idősebbek valamennyien emlékszünk rá, hogy volt egy olyan Büntető törvénykönyvi tényállás, hogy tilos a személy megsértése. Ezt a tényállást az Alkotmánybíróság később megsemmisítette, és nem azt mondom, hogy kifejezetten azzal a tartalommal, azoknak a kondícióknak megfelelően, vagy azokkal az elkövetési magatartásokkal kell visszahozni, de igenis el lehetne indulni ezen az oldalon is, az állampolgári fegyelem javítása érdekében. Ez a javítás nyilván szorosan összefügg a bíróság tekintélyének megóvásával, mert tényleg megengedhetetlen dolog, magam is tapasztaltam, hogy sokszor kell visszafogni a feleket, hogy beszéljen tisztességesen, vagy hallgasson el. A bíróság sem tudja sokszor megvédeni magát, mert a rendelkezésére álló eszközök nem mindig megfelelőek. Azt gondolom, foglalkozni kell annak gondolatával, hogy ezen a téren próbáljunk meg valamit csinálni.
És végül egy kérdés, elnök úr: néhány hónappal ezelőtt Vásárhelyi Máriának volt az Élet és Irodalomban egy cikke a sajtóperekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról. Ezzel kapcsolatosan alakított-e ki valamilyen véleményt a bíróság vezetése?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőbb megadnám Szép Bélának a szót, hadd kérdezzem meg, hogy ki kíván még esetleg kérdést föltenni, vagy hozzászólni. Ha más nem, akkor még megadom a szót Szép Bálának, és utána én tennék föl néhány kérdést, majd utána válaszolnátok a föltett kérdésekre. Parancsolj!
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, mindenképpen megérte eljönni erre a kihelyezett ülésre, és nemcsak azért, mert ezt a gyönyörű épületet a maga fizikai valóságában is láthatjuk, hanem számomra azért is, mert rendkívül őszinte és a helyzetet jól ismerő értékelemzést hallhattunk elnök úrtól.
Amikor ide jöttünk, azon törtem a fejem, hogyan lehet kellő udvariassággal fölhívni a figyelmet arra, hogy vannak olyan bírók, akiknek működésével kapcsolatban az ügyfelek, illetve a jogi képviselők részéről vannak kifogások. Ehhez képest, elnök úr, te magad hoztad föl ezt a témát, és azóta ez a kérdés már szinte az önmarcangolásba hajlik, mert azért azt meg kell mondani, hogy a bírák többsége nagy felkészültséggel, emberi tisztességgel végzi el munkáját, nehogy az legyen a végkicsengése, hogy a bírák többsége nem ilyen. Vannak arra tapasztalatok valóban, hogy gyakran hiányzik az empátiakészség, a kellő tisztelet, miközben az idősebbek esetében pedig - saját korosztályomat is ide sorolnám - mi, akik az előző rendszerben szereztük a diplománkat, nem feltétlenül a bíróság felé vezetett az utunk, hanem teljesen más terület felé. Hogyha ezt kontraszelekciónak nevezzük, akkor lehet, hogy idejönnek olyan bírák, akik a mai szakmai, pszichológiai feltételeknek nem feleltek meg akkor sem és azóta sem, viszont látom a törekvést arra, hogy ez javuljon.
Viszont ami miatt mégis úgy gondoltam, hogy szólnom kell, az az, hogy itt nagyon sok minden elhangzott, például a kép- vagy hangrögzítéssel kapcsolatosan, de látni kell, hogy az elektronika alkalmazására tett intézkedések a tárgyalások előkészítése során is rengeteget segíthetnek. De mégis van egy gondolat, ami engem foglalkoztat. 20-25 évvel ezelőtt inkább éreztük a partnerséget a jogi képviselő és a bíró között, amikor azt megtette például a fővárosi bíró - én 300 km-re élek Budapesttől, és kénytelen vagyok egy-egy ügy kapcsán felutazni -, hogy felhívott előtte, ha a másnapi tárgyalás elmaradt, hogy ne tegyem meg feleslegesen azt a 600 km-t. Ma meglehetősen hűvös, rideg elutasítással találkozhatunk, ha éppen nem éppen személyes ismerős vagy barát a bíró.
Persze ennek az is alapja és oka lehet - tapasztalom -, hogy a bírók körében nagyon rossz a megítélés a jogi képviselők emberi, szakmai kvalitásairól. És ez megint az alkalmatlanság kérdése, mert valóban nagyon sok alkalmatlan személyt hoznak be az ügyvédi karba. A belső védelmi rendszerei az ügyvédi kamarának még kevésbé működnek, mint a bíróság esetében, ami megnehezíti a valódi partnerséget. De ha ezeken a képzéseken és az említett tréningeken részt vesznek a bírók, javasolom, hogy ezt a feladatot is a szakmai és az emberi partnerség jegyében tegyék, mert az nem lehet, hogy eltérjünk az eljárási szabályoktól.
Egy dolgot szeretnék még megkérdezni, mert tegnap döntöttünk a Házban a cégeljárási szabályok módosításáról, amelyben az egyórás cégbejegyzés követelménye is szerepel. Érdekelne, hogy ennek feltételei megteremtődtek-e, vagy megteremthetők-e? Nyilvánvalóan véleményezték ezt a javaslatot, de talán közvetlenül is megismerhetnénk, hogy amikor a döntés helyzetébe kerülünk, akkor kellő információk birtokában tudjuk támogatni ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nagyon röviden a végén én is föltennék néhány kérdést, először elnök úrnak. Az egyik téma kicsit örökzöld, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság közötti hatásköri vita. Szeretném Vastagh Pál elődömet és barátomat idézni, aki azt mondta, úgy oldotta meg ezt az Alkotmánybíróság, hogy elvi éllel hatáskört állapított meg magának. Ezt a helyzetet hogyan lehetne feloldani? Nem igazán hiszem, hogy a Legfelsőbb Bíróság számára ez a helyzet elfogadható lenne.
A másik, elnök úr, említetted, hogy milyen erőfeszítéseket tesztek az e-bíróság megvalósítása irányában, amit én messzemenően támogatok, és egyetértek vele. Tudom, hogy nekünk, képviselőknek lenne a legnagyobb szerepünk abban, és most kérdezni akarok, hogy nem lesznek-e nagy számban olyan helyek, ahol aládúcolt épületekben működik majd az e-bíróság. Hogy álltok az egyéb, hagyományos infrastruktúrával ? - ez volna a kérdésem.
A harmadik kérdésem az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal kapcsolatos két kérdésem. Mint Bárándy Gergely elődje, néhány éven keresztül az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja lehettem, és én úgy látom, bár lehet, hogy ti másképp látjátok, hiszen a külső tagok egy kicsit mindig másképp látják a dolgokat, hogy érdemes lenne esetleg gondolkodni az OIT összetételén. Nem érzed-e úgy, hogy a bíró tagok között túlreprezentáltak a bírósági vezetők. A másik: tapasztaljuk - gondolom, azóta nem változott -, hogy alkalmanként 25-30 napirendet tárgyal az OIT. Nem kellene-e esetleg elgondolkodni a hatáskörök ésszerű változtatásán?
Szerettem volna néhány kérdést föltenni Solt Pál elnök úrnak is, de Horváth Zsolt képviselő úr részben feltette a kérdéseket az elméleti és gyakorlati képzés kapcsolatáról. Azt szeretném megkérdezni, hogy a kihasználtsága milyen ennek a teremnek? Valaki felvetette már, lehet, hogy szintén Horváth Zsolt, hogy más jogászi szakmák részére is lehetne-e képzést nyújtani. Ily módon a különböző funkciók együttélése mennyire valósult meg gördülékenyen? Gondolok itt arra, hogy ez az épület szállodaként, étteremként is működik.
Uttó elnök úrtól szeretném kérdezni, itt szóba került többször a bírákat ért támadások kérdése. A bírák ezt hogy érzékelik? Hozzátok, az egyesülethez ez milyen módon jut el? Mennyire igénylik a bírák, illetve ebben milyen szerepe lehet az egyesületnek, milyen szerepe lehet az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak?
Végül hivatalvezető asszonytól is hadd kérdezzek! Erzsébet, te nem olyan régen vetted át ezt a feladatot, és korábban elég sok bírálat érte a hivatalt, voltak olyan vélemények, hogy egy kicsit túlburjánzott, nagy létszámú maga a hivatal, voltak összeütközések például a megyei bíróságok és a hivatal között. Hogy látod ezt, ezek a kritikák mennyire voltak reálisak, és ha igen, akkor milyen módon tudjátok ezt kezelni, vagy tudtok ezen változtatni? Köszönöm szépen.
Ezek után átadom elnök úrnak a szót, hogy elsőként ő válaszoljon a feltett kérdésekre.
Dr. Lomnici Zoltán válaszadása
DR. LOMNICI ZOLTÁN, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke: Köszönöm szépen.
A Horváth Zsolt képviselő úr által felvetettekre részben elnök úr és a hivatalvezető asszony is fog válaszolni, mert ők tudják ezt pontosabban. Annyit mondhatok, hogy a képzés tematikája több fórumon is megvitatásra kerül, tehát az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az Oktatási Tudományos Tanács is vizsgálja. Mint említettem, három egyetemi tanár is részt vesz a munkában. Tehát olyan személyiségek - mint például a jogi kar dékánja - vesznek részt ebben a munkában, akik nagy gyakorlattal rendelkeznek; itt Máté Gáborról van szó, természetesen, akit bizonyára mindannyian jól ismernek. Ők is véleményezik ezeket az anyagokat, melynek során nagyon sokféle kérdés és szempont fölmerülhet, de mindenképpen azt kell mondanom, hogy a jogszabályi változások a feladatok jórészét kijelölik, hiszen, ha a Btk.-t módosítják, akkor alapvető, hogy a büntetőbírók ezeket a kérdéseket tekintsék át és beszéljék meg, vagy ha a cégjogszabályok változnak, a Ptk. módosul, és nem akarom most tovább sorolni. Tehát a tematikát az élet is alakítja.
Az európai uniós joganyag elsajátításának ügye: tudni kell, hogy valamennyi magyar bíró alapképzésben részesült, ezt az Unió is támogatta. Ez a belépésig megtörtént, és úgynevezett trénerbírák kiképzésére is sor került. Ezek a bírák segítik kollégáikat, minden bíróságon, minden megyében ott vannak ezek a bírák, akik a felmerülő kérdésekre válaszolnak. Őket az Európai Unió külön is képezte, számos tanulmányúton vettek részt, ők vizsgáztak is, ezért nagyon jó szakembereknek számítanak.
A képzésben való részvétel mérése nagyon nehéz kérdés. Nyilván erre is van lehetőség, de alapvetően itt tanfolyamokon vesznek részt a bírák, vizsga nélkül. Azért ehhez hozzá kell tennem, hogy egy egészen konkrét javaslatom van, lesz majd a nyílt napon, az igazságügyi nyílt napon arra, hogy a bírák vizsgálata ne álljon meg 45 éves koruknál, hanem ez élethosszig tartson. Ennek egyik mérési lehetősége az is, hogy a vizsgálatnál mit fognak megállapítani.
A kötelező részvétel ügye: erről mindenütt vitatkoznak, a német úgy fejezi ki, hogy Recht oder Flicht, tehát jog vagy kötelesség. Nálunk azt tudnám erre mondani, hogy inkább a kötelesség irányába mozdul el, mert ezen a képzésen részt kell venni, de örömmel vesznek részt a bírák, tehát ez különösebb problémát nem okoz. Inkább a németeknél volt ez gond, mert ott voltak olyanok, akik ettől elzárkóztak, és azt mondták, ha nem akar, akkor nem lehet mit tenni, nem lehet kötelezni a részvételre.
A más területeken dolgozók részvétele: nagyon fontos ez a kérdés, és úgy emlékszem, másik kérdés is felmerült ezzel kapcsolatban. Az együttműködés nagyon fontos a többi hivatásrenddel, az ügyészekkel, közjegyzőkkel és ügyvédekkel, és nincs akadálya annak, hogy ők is részt vegyenek a képzésben. Én tagja vagyok az ELTE Jogi Továbbképző Tanácsának, és úgy tapasztaltam, hogy ők elsősorban nem velünk, hanem a jogi továbbképzővel szeretnének együttműködni e téren. Ez abból is fakadhat, hogy korlátozottabbak a lehetőségek, az ügyvédek képzése, mivel csaknem tízezren vannak már, nem egyszerű dolog, ezért azt nem lehet központilag megoldani. De nyitottak vagyunk erre, kötöttünk is egy együttműködési megállapodást Bánáti elnök úrral, úgyhogy biztosan lesz ennek valamiféle eredménye a továbbiakban.
Bárándy képviselő úr a bírák védelmének ügyéről szólt. Arra nagyon kell vigyázni, és nyilván több hibát elkövettem én is az elmúlt évek során, hogy csak a valóban súlyos támadásokra kell odafigyelni. Hogyha valaki megfogalmaz egy kritikát, és azt mondja, hogy a bíró nem ért hozzá, nem jó az ítélet, nem feltétlenül kell az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének fellépnie. Erre az utóbbi időben nagyon vigyáztam, és az ilyen típusú megnyilvánulásoknál nagyon körültekintően jártam el.
Azt például sokan elismerték, hogy Tamás Gáspár Miklós megállapítása egy hivatásrendet sérthetett. Kende Péter közírónál is olyan megállapítások hangzottak el több helyen, a tévében is, hogy fasiszta beállítottságúak a bírók, alacsony a tárgyalások szakmai színvonala, egy másik nyilatkozatában azt mondta, hogy fasisztabarát az ítélkezés, jobbra húznak a bírók satöbbi. Itt is gondolkodtunk azon, hogy mit lehetne, vagy mit kell tenni, de ez nagyon nehéz kérdés, mert hogyha pert indítunk, reklámot csinálunk, ha válaszolunk az újságokban, kiforgatják a szavainkat. Tehát nincs végleges döntés. Azt kell mondanom, hogy ebben a másfél hónapban 25 összbírói értekezleten veszek részt, tehát a magyar bírói kar 95 százalékával találkozom, és minden megyében fölvetődik ez a kérdés, azzal, hogy jól esne, ha más hatalmi ágaktól jönne egy-két jó szó. A lényeg az, hogy arra is hivatkoznak, hogy nem szabad elvtelenül eljárni, tehát kifelé védeni kell a bírókat a súlyosabb támadásoknál, de befelé a problémákra rá kell mutatni, és fel kell lépni.
Szeretném elmondani, hogy a 2006. évben 16 bíró részesült írásbeli figyelmeztetésben, 14 bíróval szemben fegyelmi büntetést szabtak ki, egy szabálysértési és két büntetőeljárást indítottunk. Az írásbeli figyelmeztetések száma 19-ről 16-ra csökkent, tehát ez jó eredmény, hogy kevesebb, és csökkent a bírák ellen indított fegyelmi eljárások száma is, ez 19-ről 14-re változott. A szabálysértés 3-ról egyre, a büntetőeljárás 4-ről 2-re csökkent. Tehát van ebben egy pozitív tendencia, és bár mindenki azt hiszi, a bíró bármit megtehet, de ez jelzi, hogy volt néhány elmarasztalás is az elmúlt esztendőben.
Csákabonyi képviselő úrnak is szeretnék választ adni: a hivatalos személy megsértése bűncselekmény volt, amit ön említett, és ami kikerült az alkotmánybírósági döntés kapcsán. Mi erről többször tárgyaltunk, és azt mondtuk, hogy nem a hivatalos személyt kellene védeni, hanem a bíróság tekintélye a védendő cél. Ezért fontos a Sarkady-ügy, mert ott kimondta az emberi jogi bíróság, hogy a bíróság tekintélyét az indokolatlan támadásokkal szemben védeni kell, és a büntetőjogi eszközök alkalmazása nem ellentétes a bírósági védelemmel, ezt el kell fogadni, hiszen mi csatlakoztunk az európai emberi jogi egyezményhez.
A következő kérdés, ami ide kapcsolódik, hogy Magyarországon most a szólásszabadságnak egy olyan liberális felfogása van, ami az Amerikai Egyesült Államokéhoz hasonlítható. Igen ám, valóban lehet antiszemita beszédeket tartani, de ott vannak milliós kártérítési perek. Amiről én beszélek, hogy itt nálunk 300 ezer forint, ha bármely képviselőnek a becsületét, tisztességét tönkreteszik, egyszerűen nevetséges, ez vicc. Ezt többször elmondtam, erre a Nyilvánosság Klub azt mondta, hogy a magas kártérítésekért kampányolok. Ez koránt sincs így, mert bátran vállalom, hogy egy ember becsületének a tönkretétele nem 300 ezer forint, azért sokkal nagyobb kártérítési összeget kellene megállapítani.
A bírók erre egyébként azt mondják, hogy jogszabályi változtatás kellene, mert nálunk a kártérítés jelenleg a baleseti kártérítéshez igazodik, és ahhoz, hogy valaki 5 millió forintot kapjon, legalább le kell rokkannia. Ha ezt úgy közelítenénk meg, hogy az a sajtótermék, amelyik ilyen alaptalan vádat enged megjelentetni, ott egy közérdekű bírságot hoznánk be, amely esetleg az ő alaptőkéjéhez igazodik - ez már egy más szankcionálás - akkor nem borulna fel az egyensúly az egyes kártérítési perekben. Beszéltem olyan volt főszerkesztővel, aki elmondta, hogy bármit nyugodtan leírhat, mert ez a 3-500 ezer forint vicc, nekik meg többmilliós az alaptőkéjük.
Valamit a jogalkotó is kitalálhatna, mert nemcsak arról van szó, hogy valakinek a becsületét teszik tönkre, hanem ezáltal a közhangulat is folyamatosan romlik. A verbális erőszak már olyan mértéket ért el, hogy egyszerűen kezelhetetlen, mert ma már semminek nincs súlya. Ez szerintem egy nagyon rossz közhangulathoz, közállapothoz vezet, és nem mehetünk el tétlenül amellett, hogy ebből a szempontból a társadalom hangulata, a néplélek tovább romoljon. Lehet, hogy van egy pozitívabb álláspont, de én azt mondom, hogy ha nem teszünk semmit, egyre rosszabb lesz a helyzet.
Sajtóperek: a Fővárosi Ítélőtáblát érintette ez, mert nagyon sok kritika fogalmazódott meg. Jelenleg két tanács tárgyalja ezeket az ügyeket, ebbe sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, sem a Legfelsőbb Bíróság nem szólhat bele. És ha már az Élet és Irodalom szóba került, több mint száz bíróságot támadó cikk jelent meg, többek közt a Legfelsőbb Bíróság elnökét pöffeszkedő főbírónak nevezték. Nem tudom, hogy ez mennyire szakmai kritika, de aki követte az eseményeket, az tudja, hogy ez napjainkban is folyik tovább, folyamatosan történnek ilyen és hasonló események. Tehát nagyon nehéz igazságot tenni, és mi nem szólhatunk bele az ítélkezésbe. Abból kell kiindulni, hogyha ez a kritika szakmailag korrekt, akkor tessék.
A következő a partnerség kérdése az ügyvédekkel. Teljesen egyetértek, együtt kell működniük a hivatásrendeknek. Külföldön egészen más a kapcsolatrendszer, viszont nálunk az, hogy nincs korrupció, fontos szempont, mert tényleg elmondható, hogy nem jellemző az ügyvédi karra a korrupció.
Az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság hatásköri vitája: azt hiszem, hogy megpróbálok a Legfelsőbb Bíróság elnökeként nagyon visszafogottan reagálni az Alkotmánybíróság döntéseire. Amivel nem értettem egyet, hogy az Alkotmánybíróság saját magának állapít meg hatáskört. Ha mi megállapítottuk volna, hogy nekik nincs hatáskörük, egyébként megtehette volna ezt a Legfelsőbb Bíróság, akkor érdekes helyzet állna elő. Nem örülünk ennek, és ezért kértem, minden frakcióvezetőnek írtam levelet és a kamara elnökének, hogy a kötelező elemet vegyük ki az alkotmányból, és így az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül a határozatainkat. Magyarországon alkotmányossági normakontroll van, Németországban egy más típusú rendszer működik. Ráadásul mi a büntetőügyekben konkrétan dönthetünk, és ha beleszól az Alkotmánybíróság, az igazságszolgáltatás alkotmányos rendszere csorbulhat. Mindenesetre én az együttműködés lehetőségét keresem, és úgy vélem, hogy alkotmánymódosítással ez a kérdés megoldható.
Az e-bíróság és az épületek állapota: azt tudom mondani, hogy 2002 óta, amióta én vagyok a fejezetgazda, 31 épületet adtunk át, ebből 6 új épületet. Valóban vannak életveszélyes állapotban lévő épületek, például a kazincbarcikai bíróság épületének állapota tragikus volt. Három országgyűlési képviselőnek megmutattuk a bíróságot. Olyan kezelő iroda volt, ahol az iratot úgy tudta tanulmányozni az ügyvéd, hogy bement egy kis szobába, ha lehajtották az asztalt, akkor leülhetett, és még az ajtóban jelen volt egy bírósági dolgozó, de más az asztalnál már nem fért el, és ez volt az irattanulmányozás. Tehát vannak még ilyen és hasonló épületeink. A bírók ellátottsága a technika tekintetében 0,99 százalék, és ha ezt a 0,01 százalékot még ki tudjuk cserélni, megoldódik a kérdés.
A bírói kar összetétele: viták forrása az, hogy helyes-e, hogy a bírók között csaknem mindenki bírósági vezető, azt is vitatták, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke egyben az OIT elnöke is. Tudni kell, hogy az OIT egy új modell, amit a megalakuláskor választottak. Általában azt mondhatom, hogy más országokban az erősebb OIT esetében az elnök a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Ahol bírók maguk közül választják az elnököt, általában nem tekintik vitapartnernek az országgyűlési bizottságok. Például Lengyelországban, ahol kétévenként választják az OIT elnökét, a pénzügyi tárgyalásokra a Legfelsőbb Bíróság elnöke megy el, mert ő a közjogi méltóság, és ő a partner. Sok olyan ország van, ahol korlátozzák, vagy kizárják a bírósági vezetők részvételét. Szerbiában például a Legfelsőbb Bíróság elnöke az OIT-elnök, de nem lehet tag egyetlen bíróságnak a vezetője sem. Ennek az a hátránya, hogy olyan bírók kerülnek be, akiknek nincsen igazgatási tapasztalatuk, ezért gyakorlatilag mindenben a Legfelsőbb Bíróság elnöke dönt. Ezért egy olyan kompromisszum elképzelhető lenne, ha a parlament úgy döntene, hogy 50 százalékban korlátozza a bírák számát. Ez is elképzelhető, de mint mindennek, ennek is megvan az előnye és a hátránya is.
Kétségtelen, hogy az erős OIT-ban vannak bírósági vezetők, és most a spanyol példát hozhatnám ide, vagy Szlovákiát is lehetne még említeni. Csehországban ezt nem vették át, ott a német modellt alkalmazzák. Minden ilyen vitánál tudni kell, és ebben a körben azt hiszem, ezt őszintén elmondhatom, hiszen már az OIT létrehozásáról is vita volt a parlamentben, akkor egyesületi elnökként ott voltam, és akkor az is elhangzott az OIT-tal kapcsolatban, hogy a magyar közjogi rendszertől idegen. Tehát lehetnek viták, lehet kompromisszum a vitás kérdésekben, mindenre nyitottak vagyunk, javaslataink is vannak, csak el kell döntenünk, hogy milyen körben mozogjunk, ahhoz, hogy tisztességes válaszokat találjunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Solt Pál elnök urat szeretném megkérni arra, hogy az akadémiával kapcsolatban fölmerülő kérdésekre válaszoljon.
DR. SOLT PÁL, a Magyar Bíróképző Akadémia vezetője: Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, hogy nagyon rövid leszek, mert Horváth Zsolt képviselő úrral kezdődött azoknak a kérdéseknek a sora, amelyekre válaszolnom kell, de elnök úr már nagyon sok mindent elmondott. Biztos volna olyan részlet, amelyet részletesebben is elmondhatnék, de most inkább Schlagwort-okban válaszolnék a fennmaradó kérdésekre a képzési tematikával, a fő iránnyal és gyakorlati képzéssel kapcsolatban.
Abból indulunk ki, és ez minden felnőttképzésnek az alapja, az akadémia elnevezéssel szemben, amelyik arra utalna, hogy ez inkább elméleti képzés. Az európai tendencia az, hogy a továbbképző intézmények az egyetemre alapozva gyakorlati jellegűek legyenek. Ezért a mi összes törekvésünk arra irányul, hogy legnagyobb súlyban igazán nagy szakmai gyakorlattal rendelkező szakemberek képezzenek. Abból indulunk ki, hogy az elméleti rész már ismert, és mi a gyakorlati ismereteket építjük rá.
A képzési tematikát először is az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hagyja jóvá, azzal a metódussal, amit elnök úr már jelzett, de megmondom, hogy a következő évhez már most kezdjük gyűjteni az ország összes bíróságáról azokat a javaslatokat, amelyek természetesen sokszorosan haladják meg a lehetőségeket. Az ilyen típusú képzés tematikája annyira pontos, hogy meg tudom mondani már most is, hogy szeptember 8-án ebben a teremben milyen képzés lesz, amit már jóváhagytak.
Igyekszünk figyelembe venni a leendő bírók és a már képzett bírók arányát. Magyarországon a bírósági jogász apparátust fogalmazókra, titkárokra és bírókra lehet osztani. A fogalmazóképzés az állami képzés keretében történik, hiszen ez a szakvizsgára való felkészülés, ami a megyei bíróságokon van, és nem az akadémián. A már szakképzett titkárok most először, az egy évvel ezelőtt kinevezett bírók 4x1 hetes modulban vesznek részt egy év alatt a képzésünkben. A jövő héten kezdődik az első modul, ami nagy áttörés akar lenni az eddigi képzésben, mert itt nagyon sokféle elemet bevettünk: pszichológusok, retorikával foglalkozó beszédtanároktól kezdve mindenféle - nem akarom mindet elmondani - szakemberek vesznek részt benne.
Csak visszautalok egy kérdésre, amely a partnerségről szólt. Itt a partnerséget annyira komolyan vesszük, hogy a jövő heti modulban hat olyan kerekasztal-beszélgetés lesz, ahol az ügyvédi kamarától, az ügyészektől, szakértőktől hívtunk ügyészeket, ügyvédeket, szakértőket, hogy a jövendő bírók pályaképére nézve ők mondják el, mint az igazságszolgáltatásban részt vevők, de mégis hozzánk képest kívülállók, mondják meg, hogy milyennek látják a bírót. Ez az első modul a bírói kihatásról, mint olyanról szólna, etikával és egyebekkel.
Az európai uniós joganyaggal kapcsolatos kérdésre válaszolt az elnök úr, csak hozzáteszem, hogy a mi könyvtárunknak, amely része a tájékoztatási és dokumentációs központunknak, egy jeles feladata, hogy az európai joggal kapcsolatos anyagra információs bázis legyen. Bárki ide fordulhat hozzánk ezzel kapcsolatosan.
A képzési anyag elsajátításával kapcsolatban pillanatnyilag a regisztrációnál tartunk, tehát ott, hogy részt vesz valaki a képzésben. Azt hiszem, itt jogalkotási feladat is lehetne az, hogy a bírói életpályában az előrelépést bizonyos képzésekhez lehetne kötni. Ez más szakmában nem ismeretlen. Ennek körvonalai természetesen még nagyon halványak, ebben a pillanatban a részvételt úgy tekintjük, hogy az egy értékes részvétel. Mi egyébként tájékozódunk, minden hallgatónktól kérünk olyan értékelést, hogy milyennek tekinti a saját gyakorlatában a hallottakat, hasznosíthatónak, mennyire, vagy nem hasznosítható. A hallgatóink osztályozzák az előadókat, ami néha nem kellemes dolog, de igyekszünk igazodni a visszaigazolásokból érkező igényekhez.
Hogy mások is képzést kapjanak, ez nem lehetetlen, de ennek a neve Magyar Bíróképző Akadémia, ami elég jellegzetes. Ez a vita fölmerült már, elnök úr ezt is említette, hogy miért nem csinálunk közös képzést az ügyészséggel. Természetesen igényt tarthatnak arra, hogy itt megjelenjenek, de mindez inkább kapacitás kérdése, semmint elméleti kérdés. Ez egy szép épület, de nem túl bő kapacitással.
Végezetül a kihasználtság kérdése, amely az előzővel éppen összefügg, erről azt tudnám elmondani, hogy oktatási szempontból a kihasználtság teljes. Az, hogy önök itt most viszonylag nyugodtan, bár nem a parlamenti méltóság környezetében legyenek, ehhez az kellett, hogy az Országos Büntető Kollégium vezetőinek szervezett 3 napos tanácskozás délelőtti szekcióját kicsit szűkösebbre szorítottuk, és elnézésüket kérve egy másik terembe osztottuk be őket. De délután, ha véget ér az ülés, visszajönnek ide, mert csak ez az egyetlen olyan termünk van, amelyik elég nagy. Tehát a kapacitásunk ki van használva.
Végezetül fölmerült az egyéb részlegeink kihasználtsága, a szolgáltatási tevékenységünk. Természetesen nekünk, bíróknak rendkívül új, de az ülés után itt ebédelünk, megmutatom, és megnyugtatom önöket, hogy szakácsok főznek nálunk, és nem bírók. Tehát szakemberek végzik az egyéb szolgáltatások ellátását. A szállodai kapacitásunk, amit a bejárás során még látni fognak, amikor bejárjuk az épületet - szeretnénk megmutatni egy-egy szobát is, hogyan néz ki -, itt 55 szoba van, amely 80 ember elhelyezésére alkalmas, 1-2 ágyas szobákkal; ez az egyik szekció. Itt a kihasználtság, miután ez egy bentlakásos továbbképző intézmény, és nem egy szálloda, amelynek képzési részlege is van, nagyon fontos számunkra, és igyekszünk egyensúlyt tartani. Szeretnénk kinyitni, mert bevétel volna, és a költségvetési terheket csökkentené, és a törvény szerint a szabad kapacitásokat bizonyos mértékig értékesíthetjük. Ebben természetesen nagyon óvatosak vagyunk, és nem mindig írjuk ki, hogy szálloda, de más intézmények számára nyitottak vagyunk. Például a versenyhivatalnak a Magyar Regionális Oktatási Központja itt tartja egész évben azokat a nemzetközi tanfolyamait, amelyekre Kazahsztántól kezdve a régióból mindenhonnan jönnek versenyjogi szakemberek. Lesz a katonai ügyészeknek is rendezvénye nálunk. A bírói kar számára, természetesen csak bírósági dolgozók számára ez szállodaként működik. Egész évben minden nap vannak itt, egy-ketten még szilveszterkor is itt voltak, mert olyan jó a szállodánk ellátottsága. Ez még nem terjedt el olyan nagyon, de szeretnénk majd jobban kihasználni. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Uttó György elnök urat kérem meg, hogy válaszoljon.
DR. UTTÓ GYÖRGY, a Magyar Bírói Egyesület elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Rendkívül ritka alkalom, hogy a Magyar Bírói Egyesület elnökeként ilyen fórumon szót kapok. A magyar bírák szakmai érdekképviseleti szerve vagyunk, de én azt hiszem, nem kell indokolnom a mi érdekvédelmi tevékenységünket. Az ehhez rendelkezésünkre álló eszközök sajátosak, szűk körűek, és - hogy kapcsolódjak a bírói védelemhez - a magyar média, az írott és elektronikus sajtó a mi számunkra igen ritkán biztosít lehetőséget, hogy beszéljünk. Mi ugyanis, az egyesület, azt halljuk, hogy a bíró nincs hallgatásra ítélve, beszélhet a bírói munkáról, a bírói út nehézségeiről, örömeiről és nagyon sok-sok mindenről. A saját döntésében mindent megindokolhat, de nincsen szó egyébként semmiféle hallgatási kötelezettségről.
Igen ám, de amiről mi beszélni szeretnénk, az általában nem bír a sajtó számára hírértékkel. Csak egy momentumot hadd említsek! A tavalyi esztendőben 300 bíró jött Magyarországra 60 országból, óriási megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Nemzetközi Bíró Egyesület nálunk tartotta a soron következő kongresszusát. A bírók fele legalább olyan országból jött, hogy csak a térképről tudott arról, hogy van egyáltalán Magyarország. Az országot mutattuk be, rendkívül sok szakmai megbeszélést tarthattunk, és egészen kivételes helyzetbe kerültünk a Magyar Országgyűlés elnökének jóvoltából azáltal, hogy a felsőházi teremben is tarthattunk egy teljes nap szakmai megbeszélést. Ez az 59. kongresszus volt, tehát 59 éve tart ennek a nemzetközi szervezetnek a tevékenysége, de ez volt az első, hogy valamely ország parlamentjét nem megnézve az általános szokások szerint, hanem a parlamenten belül tarthattunk megbeszélést, vitát. Egyúttal az Országgyűlés elnöke, miután az 50. évforduló volt - az '56-os évforduló alkalmából -, a megemlékezést is megtarthatta.
Tehát nagyon komplex, mindenre kiterjedő programunk volt. Úgy gondoljuk, és a részt vevők így is jelezték ezt számunkra, hogy ez olyan esemény, amelyről azért a magyar sajtó, ha nem is nagyon-nagyon részletesen, de legalább néhány mondatban megemlékezzen. Az összes létező hírügynökség, az összes létező hírszerkesztő részére, az újságok részére még időben elküldtük a programot, meghívtuk őket, és egyetlenegy újság írt róla 3-4 mondatot. Utána megkérdeztük, hogy mi történhetett, miért nem jöttek és tudósítottak, és erre azt mondták, hogy nem volt ennek az eseménynek hírértéke.
Tehát a mi érdekvédelmi tevékenységünk ilyen formában működik. Mi azonban most találkozunk egy olyan módon, és ez kicsit úgy tűnik, mintha fordítva ülnénk a lovon, tudniillik egy olyan érdekvédelmi tevékenységnek a fórumát állapította meg, fogadta el az országos választmány, amelyik, az első látásra úgy tűnik, mintha a bírák ellenére tevékenykedne. Az országos választmány az etikai kódex elfogadását követően egy évvel ezelőtt létrehozta a Magyar Bírák Etikai Tanácsát. Összesen 12 főből álló választott bírói tanács ez, és az etikátlan bírói magatartások elbírálása a bírói tanács feladata.
Olyan megfontolásból tette ezt, hogy a bírói magatartásoknál a bírák többsége etikusan, megfelelően jár-e el, de számos esetben észlelünk etikátlan, nem elfogadható magatartást is. Úgy gondolta a Magyar Bírói Egyesület, hogy a támadásokkal szembeni egyik nagyon jó védekezés az, hogy ebben a sorozatban felállva, a kifogásolható eljárások, kifogásolható megnyilatkozások a tárgyalóteremben, és minden, ami helytelen, mi magunk merjük minősíteni, ha az valóban etikátlan. A lényeg itt nem az, hogy az ilyen és ilyen nevű bíró ekkor és ekkor, ilyen ügyben, hanem sokkal fontosabb az, hogyha olyan magatartások kerülnek be, amely magatartások gyakrabban előfordulnak, tehát nem feltétlenül egyediek, amelyek megelőzése mindenki számára nagyon fontos, ami mércét jelent a bírák számára általában is.
A sajtó persze ezt is fanyalogva hozta, ugyanis közzétettük a Bírák Lapjában, a Bírósági Közlönyben is, pontosan abból a megfontolásból kiindulva, hogy ezt nem belsőleg, némiképp titkosan kell megtenni, hanem a nyilvánosság előtt vállaljuk. Vállaljuk azt, hogy szembe merünk nézni saját hibáinkkal. A sajtóban megjelent, hogy az igazi az lett volna, ha leírjátok, hogyan történt ez, ki követte el és így tovább, akkor mi is közzétettük volna, de így, hogy volt olyan bírói magatartás, így nem. A közvélemény szempontjából tehát ez még így is kevés volt, de ez a mi számunkra nagyobbrészt azt jelenti, hogy ez a próbálkozás, ez a forma, amelyre nem találtunk Európában példát, hogy egy bírói testület úgynevezett társadalmi alapon mond véleményt, persze úgy, hogy védi a személyiségi jogokat, az adatvédelemre figyelemmel van, de meri azt mondani, hogy ez a magatartás méltatlan egy bíróhoz, etikátlan. Azt gondoljuk, ha nem is egy döntő védelmi eszköz ez, de van olyan értéke, ma már mondhatjuk azt, hogy haszna is, hogy erről én most úgy gondoltam, hogy itt mindenképpen szerettem volna megemlékezni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Végül hivatalvezető asszonyt kérem meg, hogy válaszoljál légy szíves.
SZELÉNYINÉ DR. ROSZIK ERZSÉBET (Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala): Köszönöm szépen, elnök úr. Korábban voltak mindenféle kritikai vélekedések a hivatallal és a hivatal működésével kapcsolatban, de én úgy gondolom, hogy elindult egy másfajta hivatalvezetési koncepció ebben az időszakban. Itt a cél az, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács döntéseit mindenben előkészítse a hivatal, hiszen ez a munkaszervezete, és a döntések végrehajtásában tevékenyen részt vegyen, segítse a bíróságok, táblabíróságok, megyei bíróságok igazgatási munkáját. A hivatal azért van, hogy a bíróságokat kiszolgálja, minden segítséget megadjon azoknak, akik hozzá fordulnak.
Idő közben megindult a hivatal átvilágítása, egy létszámcsökkentés és egy új szervezeti struktúra kialakítása. Ezt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a márciusi ülésén tárgyalta már. Ezen az ülésen döntött arról is, hogy az előterjesztéssel egyetértve a létszámokat átcsoportosítja nemcsak a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróságra. Átcsoportosításra került két bíró a Fővárosi Bíróságra, két bíró a Pest Megyei Bíróságra, valamint 6 tisztviselő állását is átcsoportosítottuk. Megjegyzem, hogy összesen 37 bírói állásról volt szó a hivatalban, és 141 fő a hivatal apparátusa, amelyből ezt a létszám-csökkentést a hivatal márciusban megvalósította. Az áprilisi ülésen kerül sor a hivatal szervezeti és működési szabályzatának megtárgyalására, és remélem, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ezt elfogadja. Én bízom abban, hogy a jövőben jó lesz a kapcsolatunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, hivatalvezető asszony. Tisztelt Bizottság! Engedjétek meg, hogy a nevetekben is még egyszer megköszönjem elnök úrnak, elnök uraknak, hivatalvezető asszonynak, kabinetfőnök asszonynak a részvételét, segítségét, elnök úr előadását, mindnyájuknak a kérdéseinkre adott válaszát, egyben a bizottsági tagoknak is megköszönöm a bizottsági ülésen való aktív részvételt. Úgy gondolom, hogy lesz folytatása a dolognak, elnök úr többször említette a nyílt napot. Május második felére tervezzük azt a nyílt napot, amely az igazságszolgáltatással foglalkozna, de ezt már az Országgyűlésbe, a felsőházi terembe szervezzük, hiszen meg kívánjuk hívni erre a bírósági vezetőket, az ügyészségi vezetőket, az ügyvédi kamarák vezetőit, a jogi oktatásban részt vevő karok vezetőit. Úgy gondolom, méltó és jó folytatása lesz ennek a mai rendezvénynek.
Úgy vélem, ez a mai megbeszélés nagyon hasznos volt számunkra, éppen azért, mert sok kérdésben információhoz jutottunk, amiről esetleg nem volt tudomásunk, és azt hiszem elindulhat egy olyan gondolkodás is, hogy nekünk jogalkotóknak milyen lehetőségeink vannak arra, hogy segítsük az igazságszolgáltatás munkáját. Azt hiszem, érdekes lesz ezeket a kérdéseket a közeljövőben átgondolni.
Egy kicsit tovább tartott ez a beszélgetés, mint eredetileg terveztük, de azt hiszem, hogy mindannyian kíváncsiak vagyunk az épületre, szívesen megnézzük, és élni kívánunk ezzel a lehetőséggel.
A bizottsági ülés hivatalos részét ezzel bezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 55 perc)
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika