AIÜB-13/2007.
(AIB-38/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. április 17-én, kedden, 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők *
Határozatképesség megállapítása *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú beszámoló általános vitája *
Dr. Lenkovics Barnabás kiegészítése *
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Lenkovics Barnabás válaszadása, reagálása *
Dr. Takács Albert válaszadása, reagálása *
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló J/2099. számú beszámoló általános vitája *
Dr. Kaltenbach Jenő kiegészítése *
Képviselői kérdések, vélemények *
Dr. Kaltenbach Jenő válaszadása, reagálása *
Az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló J/2100. számú beszámoló általános vitája *
Dr. Péterfalvi Attila kiegészítése *
Képviselői kérdések, észrevételek *
Dr. Péterfalvi Attila válaszadása, reagálása *
1. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú beszámoló általános vitája
2. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló J/2990. számú beszámoló általános vitája
3. Az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló J/2100. számú beszámoló általános vitája
Elnököl: Dr. Fodor Gábor (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Csiha Judit (MSZP) 10.00 óráig dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) dr. Szép Bélának (MSZP)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP) dr. Rubovszky Györgynek (KDNP)
Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP) dr. Fodor Gábornak (SZDSZ)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) 10.00 órától dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Turi-Kovács Bélának (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
Dr. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 37 perc)
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ), a bizottság alelnöke (a továbbiakban ELNÖK): Tisztelt Bizottság! Elkezdjük a mai ülést, és elnézést kérek a kis késésért, de meg kellett várnunk, míg a helyettesítésekkel együtt határozatképes lesz a bizottság ülése. Rögtön kezdem is most ezzel, hogy a jegyzőkönyv számára a helyettesítések rendjét ismertetem.
Bárándy Gergely képviselő úr helyettesíti Csiha Judit képviselő asszonyt, Répássy Róbert képviselő úr, alelnök úr Szakács Imre képviselő urat, Csákabonyi Balázs képviselő úr Frankné Kovács Szilviát, Tóth András képviselő úr Toller Lászlót, Szép Béla képviselő úr Gál Zoltánt, Mátrai Márta képviselő asszony Navracsics képviselő urat - akinek ezúton is jobbulást kívánunk -, Balsai István képviselő úr Vitányi István képviselő urat, Rubovszky György képviselő úr Salamon László képviselő urat, magam pedig Avarkeszi Dezső elnök urat helyettesítem. Közben még befutott két helyettesítés: Wiener György képviselő úr helyettesíti Steiner Pál képviselő urat, és Szabó Éva képviselő asszony helyettesíti Simon Gábor képviselő urat.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Határozatképesség megállapítása
A mai ülésünk napirendje ismert a tisztelt bizottság előtt. Szeretném megkérdezni, hogy van-e ehhez a napirendhez valamilyen javaslat, kiegészítés, kommentár. (Nem jelentkezik senki.) Amennyiben nincs képviselőtársaim részéről, akkor szeretném megkérdezni, kik azok, akik elfogadják a mai napirendet. (Szavazás.)
Egyhangúlag elfogadtuk a napirendet, így az előzetesen kiküldött napirendi javaslatunk alapján fogjuk a mai bizottsági ülést lefolytatni.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számú beszámoló általános vitája
Az első napirendi pontban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságáról fogunk dönteni. Hagyományaink szerint itt meg szoktuk kérni az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és általános helyettesét, ha szükségesnek tartják, akkor egy rövid felvezetéssel az írásbeli beszámolót egészítsék ki, és ezután kerülhet sor a kommentárokra és kérdésekre.
Lenkovics Barnabásnak adom át a szót, igen, bólintott, hogy ő kezdi. Tessék!
Dr. Lenkovics Barnabás kiegészítése
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Vagy elnök úr?
ELNÖK: Alelnök.
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Ez a beszámoló annyiban különleges, hogy az utolsó teljes naptári évről szól abból a hatéves ciklusból, amit a jelenlegi négy országgyűlési biztos együtt teljesített. Ilyen értelemben egyfajta összegzés is, nemcsak egy évről, hanem hat évről is szól. 2001-ben, amikor minket megválasztottak, azt ígértük, hogy az első hatéves ciklusban az alapok lerakásán túljutva ezt az intézményt megpróbáljuk tovább építeni, tovább erősíteni mind a jogállami struktúrában elfoglalt helyét megszilárdítani, mind pedig a politikai szféra és a társadalom körében az elfogadottságát növelni. A beszámolóban a 208-211. oldalig egy ilyen értelmű összegzés olvasható, és talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondjuk, hogy ezt a 2001-ben vállalt feladatunkat sikerrel teljesítettük.
A 2006-os évről tényleg csak kiegészítő jelleggel és röviden: már '98-ban, majd 2002-ben, és így 2006-ban is tapasztaltuk, hogy amikor országgyűlési, majd önkormányzati választások is vannak, akkor az állampolgárok figyelme és érdeklődése nagy súllyal átterelődik a választási kampányokra, és csökken a beadványok száma. Ez a tendencia 2006-ban is folytatódott, ámbár megjegyzem, hogy míg 2002-ben - 2001-hez képest - 1400-zal csökkent a beadványok száma, jelentős volt, 2006-ban ez csak ennek a fele, 700-as csökkenést jelentett, de így is több mint 4 ezer panaszbeadvány érkezett. Csak az arányok kedvéért mondom, hogy a kisebbségi biztoshoz 500 és az adatvédelmi biztoshoz mintegy 2500 beadvány érkezett. Ellenben 1995 óta több mint 65 ezer panaszt vizsgált ki, illetve válaszolt meg az általános biztos és helyettes, és ezekben mintegy 80 ezer jogsérelem merült fel, és ezek orvoslásában közreműködtünk.
A 2001-2006 közötti hat évben nagyjából évi hatezres átlagban érkeztek hozzánk a panaszok. Amit első helyen, a panaszokon belül ki kell emelni, hogy 2006-ban az egészségbiztosítás, a nyugdíjbiztosítás és a munka világa ügycsoportot érintően érkezett a legtöbb panasz; ez áll első helyen. Ez az összes panasznak 11,2 százaléka, tehát közelíti a 700-at. Ez azért kiemelendő, mert kiválóan tükrözi, hogy az állampolgárok számára az ő szabadságjogaik, illetőleg gazdasági, szociális és kulturális jogaik köréből mit tartanak nagyon fontosnak, és ha azt sérelem éri, akkor az ombudsmant is igénybe veszik. Ez tehát a nagy elosztórendszereket és az azok által finanszírozott gazdasági és szociális jogaikat érintő kör, az egészségügyi ellátás, a nyugdíj biztonsága és a munka biztonsága, a munkavédelem és a munkahely védelme.
Ami a bepanaszolt szerveket illeti, most is ugyanaz a helyzet, ahol közvetlenül találkozik az állampolgár a hatósággal, azaz a közhatalom és az állampolgár közvetlen jogviszonyba kerül. Ilyenek a helyi polgármesteri hivatalok, a bíróságok és a rendőrség; ez a három szerv az, amelyikkel szemben a legtöbb panaszt nyújtják be. Itt megint ki kell emelni a bíróságokat, különösen azért, mert 2006-ban csak hozzám több tucat panasz érkezett a szeptember 18-i és az október 23-i eseményeket követő bírósági eljárásokkal kapcsolatban az előzetes letartóztatások sorozata miatt. Itt azt is megjegyeztem, hogy a 2001-es ombudsmantövény-módosítás a negatív hatásköri listában kifejezetten megtiltotta az ombudsmanoknak, hogy a bíróságok eljárását vizsgálják. Ezzel nincs különösebb probléma, ámbár ebben a bizottságban is megemlítettük, hogy például a svéd vagy a holland ombudsmannak - tehát nem feltétlenül az albánt vagy a moldovait kell említeni - van joga a bírósági eljárást vizsgálni. A nagyon fejlett demokratikus országokban, tehát még egyszer mondom, Svédországban vagy Hollandiában is így van ez. Az egy más kérdés, hogy nem az érdemi döntését vizsgálhatja, hanem az eljárást, merthogy abban az eljárásban miért ne fordulhatna elő hasonló emberi jogsértés akár sértő, megalázó bánásmód egy bírói tárgyalóteremben, mint egy rendőrségi kihallgató szobában vagy egy jegyzői birtokháborítási ügyben.
De tegyük fel, hogy Magyarország ezt nem igényli, és a bíróságok függetlensége és a harmadik hatalmi ág különállása nagyon szigorú követelmény. Akkor sem volna kizárt, hogy ilyen kritikus időszakban és egy-egy ügycsoportban, ha nagyszámú panasz érkezik, akkor legyen egy együttműködő alkotmányosságnak nevezett kapcsolódás az ombudsman és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács között, hogy legalább a szignalizáció szintjén és egy kommunikáció szintjén a jogi problémákat megbeszéljék. Így szélesedik a kör abban a tekintetben, hogy ha vita van a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság között, adott esetben a jogegységi határozatok felülvizsgálhatósága kérdésében, vagy alapvető jogértelmezési különbség merül fel, mondjuk a rendőrség és a bírósági gyakorlat körében ugyanazon szabadságjog tekintetében, ennek az úgynevezett együttműködő alkotmányosság intézményes kereteinek megteremtése szükséges volna. A jogállam, ahogy az Alkotmánybíróság utalt rá, nem egy intézkedés, az nem egy máról holnapra bevezetett, hatályba léptetett törvény vagy jogszabály. A demokratikus jogállam alapvető értékei és a többi az egy megvalósulási folyamat, valójában ezt elkezdtük, de nem lehet lezártnak tekinteni. Volna tehát itt javítanivaló ezen a területen.
A másik ilyen kiemelendő körülmény, hogy növekedett - 3,9-ről 4,7 százalékra - a gazdálkodó szervezetek elleni panaszbeadványok száma. Ezek tipikusan a bankok, a biztosítótársaságok, a nagy monopolszervezetek, közszolgáltatók. Ez a százalékos arány nem tűnik soknak, de hogyha az egy százalékról évről évre mindig csak fél százalékkal emelkednek - most megközelíti már az 5 százalékot -, akkor ez megint azért figyelemre méltó, mert míg az adatvédelmi biztos adatkezelési szempontból vizsgálhatja az összes nagy gazdálkodó szervezetet, addig, ha ugyanaz az emberi méltóságot sérti, az emberi személyiséget sérti, akkor az általános ombudsman miért nem vizsgálhatja?
Hasonló kérdést tettem már föl a médiával kapcsolatban. Számos elektronikus vagy nyomtatott média lényegében az emberi méltóság lábbal tiprásából él, amennyiben a személyiségi jogokat és az emberi méltóságot sértő szenzációhajhászásból, pankrációkból szándékosan provokál ilyeneket, vagy az emberek legintimebb belső titkait tárja a legszélesebb nyilvánosság elé pénzen vett szereplőkkel és így tovább. Ez a másik olyan terület, a gazdasági hatalmasságok mellett a médiahatalmak, amelyekkel szemben az alapjogi kontroll legalább is megfontolandó. Médiaombudsman sok országban működik, vagy földarabolva médiánként, vagy a médiahatóság keretében. Itt megjegyzem csak, hogy az ORTT hatásköre is - e tekintetben majd Takács úr nyilván mond valamit - enyhén szólva gyenge, és akkor még a teljes médiáról nem is beszéltünk.
A következő megjegyzésem még az, hogy a panaszoknak változatlanul nagy száma, közel 50 százaléka nem az érdemi döntést, hanem a bánásmódot, az eljárást, az eljárás során a panaszosnak, az ügyfélnek az ember mivoltának figyelmen kívül hagyását sérelmezi akár azáltal, hogy packáznak vele, durva hangnemet használnak, akár azáltal, hogy semmibe veszik, nem válaszolnak és így tovább. Ez változatlanul fontos tanulság. Fordított oldalon alig egyötöde a panaszoknak az, amelyik magát az érdemi döntést kifogásolja, amelyik hiba mögött pedig, és ez is körülbelül 7 százalékra tehető, nem a döntő fórum, hanem az alkalmazott jog hibáját, hiányosságát sérelmezik. Az ombudsmannak ilyen értelemben egy gyorsabb és egyszerűbb normakontroll funkciója van, hiszen éppen akár az Országgyűlés, akár a kormány által alkotott normáról van szó, ezt az ombudsman rövid úton, direkt módon jelzi, és nem kell egy nagy kerülő úton az Alkotmánybírósághoz fordulni, és annak döntését bevárni.
Végül egy utolsó megjegyzés: 2001-ben, akkor azért, mert Polt Péter már 9 hónapja legfőbb ügyész volt, és hiányzott az általános helyettes, mintegy 1800-as ügyhátralékkal vettük át a hivatalt. Most 2005-ös ügyünk, befejezetlen ügyünk nincs, 2006-os folyamatban lévő, 2007-re áthúzódó ügyünk van mintegy 500, ez azonban a folyamatos működés rendes részét alkotja, vagyis azt mondhatjuk, hogy lényegében ügyhátralék nélkül tudjuk átadni az új ombudsmanoknak a hivatalunkat úgy, hogy a folyamatos működésbe kell belépniük, reméljük, minél kisebb zökkenővel.
Én a magam részéről szeretném megköszönni az alkotmányügyi bizottságnak ombudsmanként a hatéves együttműködést és a személyem iránti bizalmat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen Lenkovics Barnabásnak a beszámolóhoz tett kiegészítését, és Takács Albertet szeretném megkérdezni, hogy van-e hozzáfűznivalója az írásbeli beszámolóhoz. Tessék!
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék néhány kiegészítő megjegyzést tenni, hiszen az idei beszámolónk és annak melléklete jó áttekintést ad arról, hogy a 2006-os év során milyen ügyekkel és milyen módon foglalkoztunk.
A 2006-os évet, és talán az azt megelőzőt is úgy látom, hogy a hozzánk érkezett panaszok egyre bonyolultabbakká és jogilag egyre nehezebben eldönthetővé válnak. Ezt azért említem meg, mert 2001 óta mindig is azon az állásponton voltam, hogy az ombudsman lehetőleg a szó poliszi értelmében vett politikai tevékenységet ne végezzen. Tehát ahol céloknak, módszereknek, értékeknek a konfliktusáról van szó, és ezeket kellene mérlegelni, ott lehetőleg az ombudsman ne fejtse ki véleményét. Számomra az elmúlt év, és talán a 2005-ös is azért volt egy kicsit szokatlanabb vagy nehezebb, mint a többi, mert ezt a tiszta felfogást nem minden esetben lehetett képviselni, tudniillik a panaszosnak valamit válaszolni kellett.
A jogrendben én két problémát vagy két fejleményt látok - nem is biztos, hogy probléma -, ami ezt a fajta ombudsmani eljárást szükségessé teszi. Az egyik, hogy mára a jogszabályaink olyan mértékig telítetté váltak - juttatásokkal, kedvezményekkel, megvonásokkal, kivételekkel -, hogy óhatatlanul ez a fajta aprólékos szabályozás, amelyet nyilvánvalóan az esetek többségében a jó szándék vezet, ez valakinek az igazságérzetét mindig sérti. Tehát minél inkább erre a területre tér át a jogalkotás, annál inkább keletkeznek panaszok adott összefüggésben. Példaként szeretném megemlíteni a 2006-os évben nagyon nagymértékben megnövekedett adó-, illeték- és pénzintézeti panaszokat, ahol a pénzügyi szolgáltatások természete olyan, hogy valaki kap, valaki nem kap, valaki sokat, valaki keveset, és aki valamilyen módon kimaradt a számára legkedvezőbb megoldásból, az mindig sértettnek érzi magát. A nagyon nehéz kérdés az, hogy eldöntsük, eldöntsem, hogy ilyenkor emberi jogi sérelem valójában van-e egy ilyenfajta jogi szabályozásban.
A másik, még ennél is érdekesebb és messzebbre vivő probléma, hogy az állami juttatások, az állam pénzügyi, anyagi támogatása egy olyan sötétszobában zajlik - megítélésem szerint egyre inkább -, ahol bizonyos prioritások eldöntetlenül maradnak. Egy nagyon demagóg fölvetéssel szeretném ezt érzékeltetni, de talán éppen a túlzás miatt mutatja, hogy mire is gondolok. Lakástámogatásra igen sok pénz, ezermilliárd forint feletti pénz áll rendelkezésre, eközben nincsen kétmilliárd forint a pszichiátriai betegek sorsának jobbra fordítása vagy magasabb szintű kezelése érdekében. A számuk is, a mögötte meghúzódó szempontok is azt mutatják, hogy valamilyen módon az ilyenfajta juttatásoknak, szolgáltatásoknak, állami aktivitásoknak a mértéke, célja nem egészen tisztázott.
Természetesen nyilvánvaló, hogy mindenre pénzt fordítani nem lehet, és minden igényt kielégíteni nem lehet, csak az előbbi példával azt szeretném érzékeltetni, hogy az a fajta értékválasztás, hogy kinek adjuk meg a segítséget és milyen módon, az szerfölött tisztázatlan. És a régi mondásom - természetesen nem tőlem származik, csak gyakran szoktam idézni - jut erről eszembe, hogy miután szemünk elől tévesztettük a célt, megkettőzzük erőfeszítéseinket, és ez általában nem szokott jóra vezetni. Ezt a két esetet azért említem, mert a panaszok nagy része ebben a közegben keletkezik. Tehát amikor olyan állami magatartást, olyan állami célokat kifogásol valaki, amelynek nagyon nehezen megfogható emberi jogi vagy alkotmányossági tartalma van. Az én tevékenységemet 2006-ban jórészt az ilyen problémákkal való küszködés jellemezte.
Fölírtam néhány jellegzetes esetet, amely az emberi jog értelmezése szempontjából talán tanulságos lehet. Ezek ismertetésétől külön érdeklődés hiányában most eltekintenék, mert nem biztos, hogy a tisztelt bizottságot azok a konkrétumok érdeklik, amelyek engem. A beszámolóból bőségesen van muníció a kritikáknak, dicsérő szavaknak és a kérdéseknek a megtételéhez, ezért én inkább arra tartanám fönn a rendelkezésemre álló időt, hogy az önök érdeklődését kielégítsem, és a kérdéseket megválaszoljam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Takács Albertnek a kiegészítését, és ezután a tisztelt bizottságé a szó. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e valakinek kérdése, hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz. Répássy Róbert alelnök úr jelentkezett elsőnek.
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Nem annyira kérdésem van, hanem inkább a beszámolóval kapcsolatos álláspontunkat szeretném kifejteni, bár nyilván fogok olyat mondani, amire majd esetleg reagálni fognak.
Igyekeztünk az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolóját teljes egészében értékelni. Mivel nyilván egy nagyon nagy munka áll a 2006-os tevékenységben, és a korábbi évek tevékenységében is, éppen ezért kifogásaimat ehhez képest fogom megfogalmazni, tehát elismerve azt, hogy egy jelentős munka zajlott, és általunk is pozitívnak értékelt munkát végeztek a biztos urak, amely mindenképpen elismerésre méltó. De a beszámoló viszonylag röviden foglalkozik a 2006. évi szeptemberi és októberi zavargások során felmerült állampolgári bejelentésekkel, illetőleg panaszokkal, és mondjuk úgy, hogy nekünk komoly fenntartásaink vannak a beszámolónak ezzel a részével.
Igaz, előrebocsátom, hogy én is úgy látom, ahogyan itt egyébként jelzi is a beszámoló, így szól szó szerint: "A gyakran hangsúlyozott rendőri túlkapások tárgyilagos megítéléséhez hozzátartozik, hogy ellenőrizhető, konkrét panaszok viszonylag kis számban érkeztek hozzánk." - mondja a beszámoló. Azt is tudjuk, hogy ezekben az ügyekben bírósági eljárások is vannak, részben ügyészségi, részben bírósági eljárások vannak folyamatban, tehát tisztában vagyunk azzal, hogy egyelőre még nem tudunk teljes körű képet kapni arról, hogy itt valóban történtek-e törvénysértések, vagy legalábbis olyan rendőri túlkapások, amelyek egy országgyűlési biztosnak a figyelmét fel kell, hogy keltsék. Ezzel együtt is meglehetősen soványnak és meglehetősen visszafogottnak tűnik ez az értékelés, gyakorlatilag a beszámolóból nem tükröződik az, hogy a rendszerváltás óta a legsúlyosabb rendőri törvénysértések gyanúja merült föl ezekben az ügyekben, hiszen tömegesen fordultak elő olyan rendőri túlkapások, amelyeknek lehetnek büntetőjogi következményei is.
Azt előre szeretném bocsátani, és gondolom, nem árulok el ezzel nagy titkot, hogy képviselőtársaink, főleg az emberi jogi bizottságban ennél még élesebben is fognak fogalmazni, ők valószínűleg komolyabb kritikával fogják illetni a beszámolónak ezt a részét, de itt is, ebben a bizottságban is szükségesnek tartottam kifejteni, hogy nem tűnik teljes körűnek. Igazából, hogyha valaki meg akarná tudni, hogy mi történt 2006 szeptemberében és októberében az állampolgári jogok szempontjából, akkor az ombudsmani beszámolóból ez nem derülne ki, vagy legalábbis nem kapna teljes körű képet. Még egyszer mondom, tisztában vagyok azzal jogászként is, az alkotmányügyi bizottság tagjaként is, hogy folyamatban lévő ügyekről beszélünk. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna, hogyha a beszámoló egyáltalán nem tér ki erre, vagy legalábbis azt jelzi, hogy itt folyamatban lévő ügyek vannak, és nem tartalmaz viszonylag leegyszerűsített és sommás megállapításokat.
Azzal együtt, hogy itt egyfajta hiányosságot látok, a beszámoló elfogadását fogom javasolni képviselőtársaimnak, de mondom, ne lepődjenek meg, ha más szakbizottság ettől eltérően fogja értékelni, legalábbis más szakbizottságban a Fidesz képviselői eltérően fogják ezt értékelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács Béla képviselő úr a következő, utána Csiha Judit képviselő asszony jelentkezett még.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az elmúlt évek egy olyan területéről szeretnék néhány gondolatot elmondani, és azokra kiegészítő választ is kapni, amelyek most előtérbe kerültek, nevezetesen, hogy szükséges-e, és milyen mértékben szükséges az országgyűlési biztosok jelenlegi rendszerét megváltoztatni, illetve, hogy ez a változtatás valamiféle további bővítést igényel-e, olyan bővítést, amely egy-egy speciális területen - most éppen a jövő nemzedék megjelölésével - került előtérbe. Azért kérdezem, hogy ez szükséges-e vagy sem, mert különösen nagy hangsúllyal és jelentősen jelenik meg - korábban is, de most még inkább - a környezetvédelem ügye.
Hosszú évek tapasztalata alapján merem mondani, hogy a jelenlegi rendszeren belüli összes lehetőséget az én megítélésem szerint az általános biztosok kimerítették. A hiba és a baj meggyőződésem szerint nem azzal van, hogy nem kívánták a lehetőségeket kellő mértékben kihasználni és a kellő válaszokat megadni, hanem inkább a jogosítványokban mutatkozott. Éppen azokban a jogosítványokban, amely jogosítványokat most éppen más helyre kívánnának telepíteni. Személy szerint nem látom ennek különösebb értelmét, sőt, inkább úgy látom, hogy az efféle kezdeményezések beláthatatlan folyamatokat indítanak el, hiszen ezt követően mondjuk a nyugdíjasok jövőre vonatkozó ombudsmanjának is helye lehet, de egyes társadalmi rétegek is úgy gondolhatják úgy, hogy nekik külön társadalmi rétegképviseleti jogosítványokkal fölruházott ombudsmanokat kellene biztosítani. Ez egy veszélyes irány. Meggyőződésem szerint a jelenlegi rendszer működését tovább kell segíteni, de ezt a jogalkotásnak azzal kellene biztosítania, hogy egy egységesebb és erőteljesebb jogosítványt biztosít az ombudsmanok számára. Egy konkrét elképzelést is szeretnék a tisztelt bizottság elé tárni, és erről véleményt is kérnék a jelen lévő általános biztosoktól.
A jogalkotás területén a jogalkotás kezdetétől történő közreműködésre ez idő szerint kevés lehetősége van az ombudsmanoknak; ez a környezetvédelem területén is így van. Van ugyan a környezetvédelemben egy OKT nevű, Országos Környezetvédelmi Tanács nevű szervezet, amelynek a jogalkotás kezdetétől kellene részt vennie az előkészítésben, számára még jogosítványok is vannak, de az már egy másik kérdés, hogy mennyire él, vagy mennyire nem él ezzel. Azt gondolom, ha itt az ombudsmanoknak egy jogosítványuk, lehetőségük lenne, az egyébként is hármas felosztású OKT-n belül megjelenne egy olyan szervezet is, amely más szempontok szerint, az általános szempontok figyelembevételével is a jogalkotást tudná segíteni. Ez egy jelentős előrelépés lehetne.
Azért beszélek erről, mert ennek a bizottságnak van erre bizonyos rálátása, sőt, azt kell mondanom, talán még kezdeményezési lehetősége is. A jövőre nézve tehát én nagyon fontosnak tartanám, hogy e tekintetben kialakuljon egy egységes álláspont, és a kezdeményezéseket, amely kezdeményezések meglátásom szerint a jelenlegi rendszer szétfeszítését is jelenthetik, ezeket próbáljuk meg egységesen, politikai szempontoktól, talán azt is mondhatnám, azok figyelmen kívül hagyásával előkészíteni és elbírálni.
Arra szeretnék választ kapni, vajon hogyan ítélik meg a jelenlévő országgyűlési biztosok annak lehetőségét, hogy milyen mozgásteret lehetne, vagy kellene biztosítani az ombudsmanok számára a következőkben annak érdekében, hogy a jogalkotás területén, majd ezek végrehajtása területén is a lehetőségeik bővüljenek. És azok a helyzetek, amelyekre egyébként itt utalás történt, amikor a válaszok, finoman szólva is nemcsak hogy nem kielégítőek, hanem inkább elutasítóak, hogy ezek elkerülésére is megadjuk a lehetőséget. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen képviselő úr kérdését és hozzászólását. Csiha Judit képviselő asszony az utolsó jelentkező, aki jelezte, hogy szólni akar. Tessék!
DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Urak! Először is azt szeretném leszögezni, hogy a szocialista frakció természetesen támogatni fogja a jelentést, a beszámolót az Országgyűlés plénumán is.
Többen megfogalmazták már az elismerő szavakat a jelentéssel és azon keresztül az egész tevékenységgel kapcsolatban, ezért ezt nagyon nem ismételném meg, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy az intézmény alkotmányos helyzetéből adódóan a jelentést igen alaposnak, tárgyilagosnak és részletezőnek tartjuk. Annak a szerepnek felel meg összességében, amit a jogszabályok ennek az intézménynek lehetőségként és kötelezettségként szabnak és adnak. Így van ez akkor is, hogyha a biztosok egynémely észrevételét, javaslatát a politika nem mindig veszi jó néven. Ez néha kellemetlen a politikának, bármelyik oldalról legyen is szó, néha kifejezetten bosszantó. Mégis azt kell mondanom, hogy az intézménynek ezt az utat kell járnia tovább, hiszen azért létezik ez az intézmény, hogy jelzéseket adjon, és felhívja a figyelmet azokra a lehetséges alkotmányos visszásságokra, vagy megvalósult alkotmányos visszásságokra, amitől a jogállam erősíthető és erősödik. Ebben a tevékenységében további bíztatást adnék a biztosoknak, a biztosi intézmények.
Nagyon örültem annak a megjegyzésnek, amit Takács Albert tett, hogy igyekszik az intézmény és a hivatal a vizsgálatai és a panaszok intézése során távol tartani magát a politikai jellegű megnyilatkozásoktól. Ez így is van rendjén, még akkor is, ha nem mindig könnyű. És nemcsak azért nem mindig könnyű, mert hiszen mindenkinek vannak véleményei, világnézeti meggyőződései meg talán indulatai is, de ennek a lehetőségnek a hárításában az intézmény jól vizsgázott mindeddig. Másodikként arra szeretném felhívni a figyelmét a következő időszakban működő biztosoknak, hogy tartsák meg ezt a jó szokásukat. Mondom ezt talán azért is az indokoltnál hosszabban, mert azzal találkozunk napról napra, hogy olyan hivatalok, intézmények is eltévednek időnként a politika útjára, akiknek nagyon távol kellene magukat ettől tartani. Nem érzek még a biztosi hivatalban ilyen veszélyt, de a figyelemfelhívás fontos és jogos. Akkor tartja meg az évek során kivívott tekintélyét és megkerülhetetlenségét az országgyűlési biztosi intézmény, hogyha szigorúan ragaszkodik az alkotmányos helyzetéből fakadó feladataihoz és véleménynyilvánításához.
Összegzésképpen egy fél mondat még: igen értékesnek, igen jónak tartjuk a beszámolót, és elfogadásra javasolni fogjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel több képviselő nem jelentkezett, engedjék meg, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevében én is köszönetet mondjak a munkáért. Erre azért is szükség van, mert ahogy a vitában is hallottuk, utaltak már rá képviselőtársaim, hogy egy ciklus lejártával ülünk egymással szemben a biztos urakkal, és biztos, hogy ez a köszönet mindannyiuknak kijár. Egyúttal szeretném én is előre jelezni, és a szót nem szaporítani ebben az ügyben, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatni fogja a beszámolókat, hiszen ismert elkötelezettségünk a jogintézmény mellett, és ismert az az álláspontunk is, hogy a biztosok munkáját alapvetően jónak tartjuk, az intézményt pedig olyannak tekintjük, amely beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A jogok érvényesítése, az emberi jogok megerősítése és az erről való gondolkodás megjelenítése a közéletben és a közvéleményben való megjelenése az alapvető emberi jogoknak egy fontos szempont számunkra, liberálisoknak, és ezek érvényesítésében az ombudsmani intézmény az elmúlt évtizedben nagyon sokat tudott tenni. Emiatt is köszönet a jelenlévőknek, akik öregbítették az intézmény hírnevét, és sokat tettek szintén a jogtudatos gondolkodás meghonosításáért Magyarországon.
Nos, ennyi megjegyzéssel lezárnám a kérdések és megjegyzések körét. Mielőtt szavaznánk, szeretném megadni először Lenkovics Barnabás országgyűlési biztos úrnak a szót, hogy reagáljon az elhangzottakra. Tessék!
Dr. Lenkovics Barnabás válaszadása, reagálása
DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Ami az őszi eseményeket illeti, amikor azt mondtam, hogy a demokratikus jogállam maga is egy megvalósulási folyamat - ugye, a megvalósítás alatt érthetjük azt is, hogy fejlődési folyamat -, akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a 2006. év bizonyos értelemben fordulópont. Fordulópont, mert sok mindenről, nagyon sok mindenről másként kell gondolkodnia a politikának is, az állami szerveknek és intézményeknek is, a jogvédőknek is. Ami konkrétan a beszámolónkban való megjelenítést illeti, valóban a lényeg az, hogy itt folyamatban lévő ügyekről van szó. De a kritikát annyiban jogosnak érzem, hogy amit szóban elmondtam kiegészítésként, hogy például a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez kísérőlevéllel, aztán szóbeli kiegészítéssel a hozzám érkezett panaszokat áttettem, azt nem tudom megmondani, hogy a politikai, illetve sajtókritikák hatására, vagy az ombudsman áttételének hatására, de azt mindannyian tapasztaltuk, hogy a másodfokú felülbírálati eljárásokban 130-ból több mint 110-et hatályon kívül helyeztek az elsőfokú bírósági döntések köréből az előzetes letartóztatásokat tekintve. Tehát maga a bíróság már az első- és a másodfok fázisában másként gondolkodott ugyanarról.
Továbbá elmondom önöknek, hogy az emberi jogi bizottság kihelyezett ülést szervezett a Nagy Ignác utcai fogházban, ahol Péterfalvi Attilával, Takács Alberttel mindhárman jelen voltunk, mint érintett ombudsmanok. Ott kifejezetten csak mi, hárman meghallgattunk személyesen egy fogva tartottat is, míg az emberi jogi bizottság tagjai a könyvtárat vagy az imaszobát ellenőrizték, hogy van-e. Nem kifejezetten azt kellett volna, de én nem akarom kritizálni az emberi jogi bizottságot, várjuk az ő kérdéseiket is, oda megyünk délután meghallgatásra. Ami azonban itt a leglényegesebb kérdés, az egy hatásköri kérdés. Az ombudsmantörvény azt mondja, hogy az ombudsman politikai tevékenységet nem folytathat, és politikai nyilatkozatot nem tehet. Az őszi események kapcsán rendkívüli mértékű átpolitizálódásról volt szó. Egyfelől az utcai események gerjesztettek politikai demonstrációkat is, helyszínét tekintve ugyanott, majd fordítva is érte a vád, a politika megjelenése az utcán gerjeszti a további utcai demonstrációkat.
Ezzel csak érzékeltetni kívántam, hogy mennyire rendkívül kényes helyzetben volt az ombudsman a törvény kifejezett tiltó rendelkezése kapcsán. Vagyis ezt az előzményi részét, tekintve, hogy megint csak utalok a 2001 novemberi módosításra, amely a közhatalmi szervek helyett a közigazgatási szerveket iktatta be hatáskörünkbe, közhatalmi szervekként például a parlamenti pártok magatartását még vizsgálhatta volna az ombudsman, de 2001 novembere óta már nem vizsgálhatja. Ezt az előbb nem említettem, most megemlítem utólag, hogy nagyon súlyos esetben, kritikus esetben talán az ombudsman nagy súllyal, mint szószóló szót emelhetne bizonyos ügyekben, de így most ezt nem teheti meg. Kérem szépen, hogy ezt is vegyék tekintetbe. A második fázisa a dolognak, ami azonban egy utólagos reagálás, a már benyújtott panaszok vizsgálata egy további részletkérdés, és erre majd Takács úr ki fog térni.
A jövő generációk ombudsmanjával kapcsolatban itt is, az emberi jogi bizottság előtt két ízben is, külön az oktatási jogok biztosáról is, ez a négy biztos kifejtette álláspontját, és azóta ez nem változott. Tudniillik például a nyugdíjasok esetében akár az elmúlt generációk jogairól és ombudsmanjáról lehetne szó, a gazdasági, szociális, kulturális jogok területén a jelen generációk jogairól, és ma már köztudomású még a zöldek világában és ideológiájában is, hogy gazdaságfejlesztés nélkül nincs szociális biztonság, gazdaságfejlesztés és szociális biztonság csak a természetvédelem, környezetvédelem követelményeivel összhangban lehet, és ezt együtt nevezzük a fenntartható fejlődés követelményeinek. Nem lehet kiemelni egyet, és szembeállítani a másik kettővel. Aki ismeri a Stockholmi, a Riói és a Johannesburgi folyamatot - Láng István professzor úr, az OKT elnöke erről egy nagy tanulmányt írt -, az tudja, hogy a környezetvédelmi mozgalmak is azon a harcos, ideologikus múltjukon már túlléptek annyiban, hogy belátják, lehetetlen a társadalom és a gazdaság működtetése és a szociális biztonság és kulturális, művelődési és egyéb jogok fenntartása, ha nincs fejlesztés. Az már más kérdés, hogy hogyan lehet ezt összhangba hozni a természetvédelem és a környezetvédelem követelményeivel.
Ilyen értelemben tehát változatlan meggyőződésünk, hogy nem szabad ebből az intézményből kiemelten kezelni egyet, mert komplexek ezek a kérdések. Azt viszont be is nyújtottuk egy ízben, épp az emberi jogi bizottsághoz - Hegyi Gyula és Szili Katalin törvénymódosító javaslata nyomán - az ombudsmantörvény és a környezetvédelmi törvény együttes módosításával a kettőbe szét lehet rakni a védegylet által készített törvénytervezet szövegét, érdemi, tartalmi elemeit, megerősítve a jelenlegi ombudsmani intézményt ebben az irányban, és akkor álláspontom szerint - és szerintem ez mind a négyünk álláspontja - ez a probléma így megoldható.
A politikai reagálásokra: a dán ombudsman 50 éves jubileumot ünnepelt, és meghívta Európa ombudsmanjait, és előadásának tárgya és címe az volt, hogy "Az ombudsman és a politika". Pontosan erről beszélt, hogy ha az ombudsman bírálja a kormányt, akkor annak nagyon örül az ellenzék, ha az ellenzéket bírálja, annak nagyon örül a kormányoldal, és egyáltalán, ha bármit mond, az valakinek tetszik, másnak nem tetszik, és az kritizálni fogja. És hogy egyáltalán hogyan viszonyuljon ezekhez a kérdésekhez az ombudsman, azt tanácsolta, mint 50 éves intézmény képviselője, és nagy tapasztalat birtokában, hogy erre nem szabad tekintettel lenni. Tehát az ombudsman tartózkodjon a direkt politizálástól, maradjon meg a szakszerűség és a hatáskör korlátai között, ott legyen nagyon alapos, legyen markáns és határozott, és ne törődjön azzal, hogyan fogja fogadni a politika. Ezt csak szerettem volna megerősíteni, mert hogyha ez az intézmény nem akar belesüllyedni és esetleg elcsúszni egyik-másik irányba a politikai közegben, akkor valóban ezt én is fontosnak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Takács Albertnek szeretném megadni a szót.
Dr. Takács Albert válaszadása, reagálása
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden én is szeretnék reagálni az elhangzottakra.
Az elmúlt ősztől kezdve, emlékeim szerint még ez év márciusában is folyamatosan érkeztek panaszok hozzánk a szeptemberi és októberi eseményekkel kapcsolatban. Azt el kell mondanom ezzel kapcsolatban, hogy biztosan Lenkovics Barnabás is kapott ilyen beadványokat, de a hivatalon belül a rendőrség működése, tevékenysége az én ügycsoportomba tartozik, tehát a beszámoló mennyisége és minősége e tekintetben kizárólag az én művem, ezért én tartozom felelősséggel.
Az érkezett panaszok két csoportra oszthatók. A panaszok egyik része általában kifogásolta a demokratikus normák felrúgását, rendőrterrorról beszélt, és más hasonló észrevételeket tett. A panaszok másik csoportja a konkrét rendőri túlkapásokkal foglalkozott, hogy megverték, lelőtték, leszúrták, ilyen állítások voltak benne. A második csoportba tartozó panaszokat, miután itt bűncselekmény gyanúja merül föl, úgy, ahogy kell, áttettük az ügyészségnek, és az ügyészségi nyomozó hivatal foglalkozik ezekkel. A kevésbé nagy port felkavart ügyekkel kapcsolatban azonban tudni kell, hogy az ilyen ügyek kivizsgálása nagyon nehéz, mondhatom azt, hogy szinte lehetetlen.
Ha az adomázásnál tartok, és ezzel nem a bizottság éber figyelmét szeretném elaltatni, egy rendőri túlkapás alkalmával ellátogattam az ügyészségi nyomozó hivatalba, és ugyan hatásköröm nincs, de az együttműködés jegyében próbáltam tájékozódni, hogy ők mit, milyen módszerekkel vizsgálnak. Például a tényállításokat illetően a következő dolog derült ki: a fotóst verő rendőr, ahogy megjelent az újságban, az ügyészi nyomozó hivatal finomabb bizonyítékai birtokában a következőképpen nézett ki, a botját ütésre emelő rendőrön volt kesztyű, és az a következő kép, amelyik az ütés aktusát mutatja, pontosabban, hogy a rendőr botja hozzáér a fotóshoz, azon pedig nem volt kesztyű. Ez a dolog el kell, hogy gondolkoztassa az embert, amikor ilyen ügyekben állást foglal, hogy azt a tényállást, amely alapján én valamit csinálok vagy nem csinálok, azt mennyiben fogadom el valósnak. Ezt azért mondom, mert nagyon nagy szerencsém, hogy azt a 30-40 konkrét panaszt, amely ilyen sérüléssel vagy rendőri túlkapással kapcsolatos dolgot panaszolt, azt módom volt áttenni az ügyészségi nyomozó hivatalhoz, és ők majd videofelvételekkel, vagy nem tudom, mivel csinálják, de ebben az ügyben nem is tehettem mást.
Sokkal nehezebb dolog, és nem szeretném megkerülni a kérdésnek ezt a részét, amely az események általános minősítésével foglalkozik. Kezdettől fogva, én 2001-től fogva sokszor elmondtam, hogy a gyülekezési jognak az a szabályozása, ami Magyarországon van, nem jó. Ennek egészen egyszerűen az a magyarázata, hogy amikor a gyülekezési törvényt elfogadták, mindenki arra számított, hogy esetleg a visszatérő - ezt a kifejezést már elfelejtettük, hogy a visszarendező - pártállammal szemben lehetőleg szabad véleménynyilvánítás legyen az utcán is. A gyülekezési törvény ezt a fajta pontatlanságot tükrözi.
Bizonyos dolgokat a gyülekezési törvény keretei között jogszerűen, törvényesen kezelni ma Magyarországon nem lehet. Idő közben, miközben ezt a fajta meditációmat folytattam, számos civil és kormányzati testület kifejtette véleményét a szeptemberi és októberi eseményekről; ezt én is meg fogom tenni. Igaz, hogy a 2006-os beszámolóban ez nem szerepel, de nem tudhattam, hogy a bizottság ilyen gyorsan, illetve a parlament ilyen gyorsan napirendre tűzi a beszámolónkat, és ezúttal is ígérem, hogy július 1-je, amikor a mandátumom lejár, nem fog úgy bekövetkezni, hogy a saját álláspontomat ne fejtsem ki ebben a dologban. Ez egy hasonló jellegű tanulmány lesz, mint ami a különféle testületektől napvilágot látott, amely azzal a kérdéssel fog foglalkozni, hogy a gyülekezési jog mire használható, mi fér bele, mi az, ami nem fér bele, és a rendőrségnek itthon és Európa-szerte milyen intézkedési lehetőségei vannak. Tehát ezt csak arra mondom, hogyha valaki arra kíváncsi, hogy én személy szerint a hat évem alatt hogyan kezeltem ezt a kérdést, az legkésőbb a következő beszámolóban, amelynek ez része lesz, meg fogja tudni, mert el fog készülni.
Joggal lehet föltenni azt a kérdést, hogy miért nincs még itt ez az asztalon. Azért nincs az asztalon, mert ezt a jelentést az első szótól az utolsóig magam írom, természetesen kedves munkatársaim segítségét igénybe veszem az anyaggyűjtéshez, de minden "a" betű, pont és vessző az én munkám lesz benne, és mint ahogy elhangzott, hogy milyen nagy mennyiségű más ügy is van, ezt természetesen nagyon fontosnak tartom. Nem érzek benne olyan sürgetést, hogy ezt el kellene kapkodni, de azt itt a bizottságnak megígérem, hogy legkésőbb július 1-jén ez napvilágot fog látni, tehát meg fog születni az én értékelésem a dolognak arról a részéről, amely az általános állításokkal kapcsolatos.
A többi megjegyzés, amely érintett bennünket, engem: a jövő generáció ombudsmanjával kapcsolatban nekem az a személyes véleményem, hogy ilyet természetesen lehet csinálni, de nem a fönnálló struktúrában. Ahhoz, hogy ehhez az általános biztos és némi külön biztosi konstrukcióhoz még egyet hozzáillesszünk, azt működésében, folyamataiban kifejezetten rossznak tartanám. Lehet más modellt kialakítani, amelyben esetleg egy környezetvédelmi vagy jövő generációjának ombudsmanja is szerepet kaphat, ez azonban a jelenlegi rendszer teljes átalakítását igényli. Erre a kabátra szerintem nem lehet még egy gombot fölvarrni.
Azzal, hogy a politikától távol kell tartani magunkat, amely figyelmeztetés volt talán nekünk is, maradéktalanul egyetértek, és ha valamiben mérlegeltem az elmúlt hat évben, hogy több választási vagy megszólalási lehetőség közül melyiket kövessem, az mindig az volt, hogy igyekeztem a kisebb baj irányába menni. Tehát az a fajta vehemencia, hogy két napra tévésztárrá váljak valamilyen ügyből kifolyólag, engem soha nem vezérelt, és igyekeztem mindig békítőleg közreműködni. Ezt egyébként az is alátámasztja talán, és ezt is szeretném megemlíteni, nyilván az ember a jelentésben ilyen életrajzi adatokkal nem foglalkozik, hogy az októberi eseményeknél természetesen a tűzvonalba nem engedtek oda, de számos rendőrségi irányítási ponton megfordultam, pontosan azért, hogy a helyszínről lássam a dolgokat. Ezt csak arra szeretném mondani, hogy nem mindig a látványos része domborodik ki a tevékenységünknek.
Annak ellenére, hogy tudom, a mai nap nem a legkönnyebb napja lesz hivatalunknak, nem érzek semmiféle szorongást vagy félelmet a saját jövőm miatt, és ezúton is szeretném megköszönni a bizottságnak a jóindulatot, a segítséget és a támogatást is. Teljes őszinteséggel elmondhatom, hogy mindenkivel, olyanokkal is, akik adott esetben más véleményt képviseltek, mint én, nagyon jó volt ez az együttműködés, és ha lesz majd időm erre, egy nagyszerű könyvet fogok írni a magyar ombudsman tevékenységéről, és ezt nagyon köszönöm az alkotmányügyi bizottságnak is, hogy számomra lehetővé tette. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Takács Albert megjegyzéseit és szavait. Most eljött az a pillanat, amit már az előbb meg akartam előlegezni, nevezetesen, hogy szavazunk az általános vitára való alkalmasságról. Mielőtt ezt megtennénk, idő közben újabb helyettesítések futottak be, úgyhogy a jegyzőkönyv számára ezt jelezni kell: Csiha Judit képviselő asszony Faragó Péter képviselő urat helyettesíti, Turi-Kovács Béla képviselő úr Dorkota Lajos képviselő urat, Horváth Zsolt képviselő úr pedig Kerényi János képviselő urat helyettesíti.
Az így tisztázott helyettesítésekkel együtt szeretném most kérdezni a bizottság véleményét, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolót. Aki igen, azt kérem, jelezze! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen, és ezek után elengedjük Lenkovics Barnabást és Takács Albertet.
Második napirendi pontként Kaltenbach Jenőt szeretnénk felkérni arra, hogy az írásbeli beszámolóhoz, ha szükségesnek lát rövid szóbeli kiegészítést, akkor azt tegye meg.
Dr. Kaltenbach Jenő kiegészítése
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdjem. Én valóban búcsúzni jöttem, hiszen a második ciklus lejártát követően önök majd az ismert bölcsességgel egy utódot fognak választani, ezért ebben a minőségemben ma itt utoljára szerepelek. Ezért szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy a búcsúra néhány másodpercet legalább rászánjak. Tudom, hogy ez csak nekem érdekes, és senki másnak nem, de nekem az. Szóval búcsúzom, és kívánom, hogy önök a továbbiakban is ellássák fontos feladatukat a polgárok és csak a polgárok érdekében.
Az a kísértés is nagyon nagy, hogy ilyenkor az ember mérleget vonjon, de ez nagyon sokáig tartana, úgyhogy ennek a kísértésnek most ellenállok. Nyilván nekem is lesz alkalmam arra, Takács Albert kollégámhoz hasonlóan, hogy kifejtsem az ezzel kapcsolatos gondolataimat írásban. Én nem tudom ígérni, hogy ez július 1-jére elkészül, de ilyen határidőt nem is szabtam magamnak.
Ami a dolog érdemi részét illeti, itt két eset lehetséges. Miután az elnök felszólított arra, hogy legyek rövid, ezért kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezt én megkísérlem ugyan megtenni, és mondhatnám azt, hogy a bizottságnak túl sok mondanivalóm nincs. Ezt tehetném azért, mert ugyan volt két olyan esemény 2006-ban, amelyik nagyon is megérdemelne egy hosszú vitát, akár itt is, hiszen ki lenne illetékes alkotmányossági kérdésekben Magyarországon, az Alkotmánybíróságon kívül, mint az alkotmányügyi bizottság. Mert azért volt 2006-ban egy kisebbségi választás, és volt egy vizsgálatunk, az írásos anyagból ez nyilván kiderül, amelyik egy meglehetősen izgalmas témát igyekezett nem először górcső alá venni, ez tudniillik az oktatási rendszer és az ezzel kapcsolatos, szűnni nem akaró anomáliák. Ez annyira közismert, hogy szinte már unom magamat, hogy újra és újra visszatérek erre. Mindkettőre érvényes ez egyébként, tehát mondhatnám azt, hogy a tisztelt bizottság figyelmét felhívom az ezzel kapcsolatos megállapításaimra, de hogy itt ne fejeződjön be a mondókám, engedjék meg, hogy legalább néhány gondolat erejéig kitérjek erre a két, szerintem nagyon komoly és nagy témára, amelyik kétségkívül alkotmányossági kérdéseket, méghozzá nagyon súlyos alkotmányossági kérdéseket vet föl.
Ami a választási rendszert illeti, csak egy számadatot szeretnék mondani. A tavaly októberi helyi önkormányzati, illetőleg kisebbségi önkormányzati választáson mintegy 120 - egészen pontosan 119 - olyan kisebbségi önkormányzat alakult, ahol a 2001-es népszámlálás szerint nem vallotta magát a kisebbséghez tartozónak senki. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy ez egy anonim felmérés, illetőleg népszámlálás volt. Borzasztóan ügyeltünk annak idején az adatvédelmis kollégával együtt, hogy az összes adatvédelmi igénynek a legteljesebb mértékben megfeleljen az a mód, ahogy ez a népszámlálás történt. Tehát, ha lett volna valakiben a kisebbségi identitás bármely pislákoló lángja, akkor feltehetően a rendszer nem tartotta volna vissza attól, hogy ezt anonim módon megvallja. Még akkor sem, hogyha tudom, és sajnos ez tény, ami úgy tűnik, a visszájára kezd fordulni, hogy Magyarországon éppen elég dolog történt, tegnap éppen a holokausztról emlékeztünk meg annak érdekében, hogy a kisebbségek ne nagyon merjék megvallani azt, hogy azok. Ennek ellenére ezeken a településeken kisebbségi önkormányzatok alakultak.
Mondok egy másik alkotmányos finomságot is ebből a rendszerből. A kisebbségi névjegyzék összeállítása, az egész folyamat és annak kezelése semmilyen alkotmányos igénynek nem felelt meg, hiszen teljesen ellenőrizhetetlen, utólag rekonstruálhatatlan a folyamat. A hozzám érkező panaszok ezt elég jól demonstrálták, hiszen számos esetben fordult elő, hogy a kisebbséghez tartozó, ismert közéleti személyiség, aki, mióta a rendszer létezik, benne van, nem került be a névjegyzékbe egyszerűen azért, mert a jelentkezése eltűnt. Utólag nem lehet ezt semmilyen módon rekonstruálni, hiszen itt a bedobós módszert választották, és utólag teljesen ellenőrizhetetlen, hogy tényleg bedobta-e, vagy nem dobta be, egyáltalán, ha bedobta, mi történt vele. Ad abszurdum véletlenül se akar ez valamiféle vád lenni természetesen, csak a tényt szeretném közölni. Hogyha a jegyzőnek, aki a folyamat leginkább meghatalmazott őrzője volt, úri kedve úgy tartotta volna, hogy mondjuk a "b" betűsöket kiveszi a névjegyzékből, akkor ez senkinek sem tűnt volna fel, legfeljebb a "b" betűsöknek, mert utólag ezt sem lehetett volna rekonstruálni.
Egy olyan eljárást iktattunk be egy alapjog érvényesítésével kapcsolatban - még egyszer mondom, egy alkotmányos alapjog érvényesítésével kapcsolatban -, amelyik semmilyen alkotmányos jogállami, jogbiztonsági követelménynek nem felel meg. Ráadásul utólag semmit nem lehet korrigálni, hiszen a névjegyzék titkos, és soha nem is fog kiderülni, hogy ki van a névjegyzékben, hiszen azt utána megsemmisítik. Nem tudom, hogy lehet az, hogy ebben az országban annyi alkotmányjogász kényes ízlését ez egyáltalán nem zavarja. Erre következtetek abból, hogy a hosszas vizsgálódásunk eredményeképpen produkált közel 40 oldalas jelentés a legkisebb izgalmat sem váltotta ki az illetékesekben. Hogy csak egy álláspontot idézzek: "A jogi szabályozás jelen formájában megfelelő." - ez a lakonikus válasza az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, de idézhettem volna más hasonló válaszokat is.
Egyetlenegy hivatalos, számomra elfogadhatónak tűnő válasz érkezett az adatvédelmis kollégámtól, aki elég demonstratív módon cáfolta meg azt az örökös hivatkozást, amire újra és újra hivatkoznak, hogy tudniillik azért nem lehet ezt rendesen csinálni, mert ez adatvédelmi akadályokba ütközik. Nos, hát nem hiszem, hogy van Magyarországon az adatvédelemnek hivatalosabb fóruma, mint az adatvédelmi biztos, aki a leghatározottabban kijelenti, hogy ez nem így van. De úgy tűnik, ez senkit nem zavar, sem a jogalkotót, sem a jogalkalmazót, ő továbbra is kitart amellett az álláspontja mellett, le is írják, hogy ezt nem lehet megcsinálni úgy, ahogy kell, ahogy például teljesen természetesen a helyi önkormányzati választáson és a parlamenti választáson történik, és minden tisztességes országban, minden tisztességes választási rendszer szerint történik, hanem csak így lehet megcsinálni, ahogy nem lehet megcsinálni. Persze még nagyon sokat lehetne beszélni a választási rendszer szörnyűségeiről, de úgy gondoltam, hogy talán a két legabszurdabbat emelném ki.
A másik vizsgálatunk, amelyik szintén egy közel 50 oldalas jelentést produkált, ez az oktatási integrációs programmal kapcsolatos vizsgálatunk volt. Az ombudsmani vizsgálatnak ritkán oka az, hogyha valamivel egyetért, többnyire akkor szokott vizsgálódni, ha úgy érzi, hogy valami baj van. Nos, mi azért kezdtünk vizsgálódni az oktatási integrációs programmal kapcsolatban, mert a céllal a legmesszebbmenőkig egyetértünk, és éppen azt akartuk megvizsgálni, hogy ez a cél ezen a módon, ahogyan történik, ahogy a programban szerepel, elérhető-e, vagy sem, és ha nem, akkor hogyan lehetne ezen javítani.
Tehát abszolút konstruktív, pozitív, segítő szándékkal nyúltunk ehhez a dologhoz, mert abszolút alapvető kérdésnek tartjuk, méghozzá nem a romák szempontjából. Ez ugyan elegendő indok lenne, hiszen végül is az ország lakosságának 5-6-7 százalékáról van szó, ami pedig a különböző szociológiai felmérések adatait illeti, ezek szerint 2008-ban az általános iskolában tanulók 15 százaléka lesz roma. Tehát éppen elég indok lenne ez is, de hangsúlyozom, nem erről van szó, itt nem egy kirekesztett, marginalizált kisebbség speciális problémájáról van szó, hanem a magyar iskolarendszer egy alapvető kérdéséről, amely nemcsak az iskolarendszerre vonatkozik, hanem - ezt túlzás nélkül állíthatom - az egész magyar társadalomra, sőt az egész magyar gazdaságra.
Azt hiszem, ma már nem kell ezt magyaráznom talán az ebből a szempontból nem szakbizottságnak számító alkotmányügyi bizottságnál sem, hogy milyen népgazdasági hatása van az oktatási rendszernek, hogy ma a tudás állítólag a legfőbb értékteremtő; és ez most nem valamiféle szlogen, hanem ez így van. A tudásgazdaság korszakában vagyunk, ahol a képzettség egészen nyilvánvalóan aprópénzre váltható, és egy ország sikeressége - ezt a siker dolgot az utóbbi időben nagyon sokat hallom - elsősorban azon múlik, hogy milyen az oktatási rendszere, hogy képes-e az összes érintett számára egy versenyképes, konvertibilis tudást adni, vagy produkál egy viszonylag szűk elitet azzal, hogy az egyébként is meglévő társadalmi hátrányokat tovább mélyíti. Ugyanis most ez történik és a többi, és a leszakadók számára egy kilátástalan, eladhatatlan munkaerőtömeget állít elő, aminek eltartására, ha csak nem akarunk más módszerekhez folyamodni, és gondolom, hogy nem, a társadalom terhe lesz.
Nos, ezért tartottam nagyon fontosnak, hogy megnézzük ennek az egyébként pozitív szándéknak az érvényesülési esélyeit. Ezzel kapcsolatban sem fogok a részletekbe belemenni, de azért két megjegyzést hadd tegyek, ez ugyanis nagyon tanulságos volt számunkra. Az egyik, és ez akár közhelyszerűen is hangozhat, hogy az iskola nem sziget. Ezt úgy értem, hogy a szegregáció közismert jelensége, azt hiszem, ma már nem vitatja senki, hiszen tényszerűen bizonyítható, nem egy iskolai probléma, és nem is egy iskolai oktatási jelenség, hanem egy társadalmi jelenség, helyi társadalmi és össztársadalmi jelenség. Nem az iskola szegregatív, hanem a társadalom szegregatív, helyben és országosan egyaránt. Ez egyben rávilágít annak a kísérletnek a hiábavalóságára is, hogy az oktatási rendszeren keresztül próbálunk orvosolni egy problémát, amely messze túlhalad az oktatási rendszer keretein.
Vizsgálatunk megállapításainak az a része, amelyik a sikertelenség egyes elemeit igyekezett a középpontba állítani és megvilágítani, ezt a tételt sikerült valamelyest demonstrálni, ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy hiába teszünk különböző erőfeszítéseket az iskolai jelenség kezelésére, miközben ennek a jelenségnek a gyökere nem az iskola, és nem is a pedagógus, hanem az a környezet, amelyben az iskola működik helyben és országosan egyaránt. Ennek összes következménye csak úgy változtatható meg és orvosolható, ha nem az iskolát emeljük ki ebből a kontextusból, ebből az összefüggésrendszerből, hanem szembenézünk a probléma teljes dimenziójával, és ennek megfelelően teszünk változtatási javaslatokat. Hogy egy példát mondjak, ugye, teljesen nyilvánvaló, hogy a fenntartó - ez esetben az önkormányzat - ezzel kapcsolatos paramétereinek górcső alá vétele szintén elengedhetetlenül szükséges. Ezzel kapcsolatban nekem van egy 8 éves javaslatom a helyi választási rendszer korrekciójára, amire a reakció körülbelül hasonló volt, mint ami a kisebbségi választási rendszerrel kapcsolatos.
A másik megjegyzésem, ami szintén sem az én szakmai, sem a bizottság szakmai profiljába nem tartozik, de a jelentősége nagyon nagy, ez az, hogy az az integratív pedagógiai módszer, amit ebben a jelentésben preferálunk, az messze nem arról szól, hogy egy kirekesztett, marginalizált csoportra vonatkozóan speciális pedagógiai eljárásokat kellene kitalálni, hanem az egész oktatási rendszerben követendő normáról van szó. Tehát amikor azt javasoljuk, hogy ne az eddig megszokott pedagógiai módszereket alkalmazzuk, akkor nem csak azt értjük alatta, hogy a romákra, az érintett csoportra, hanem egyáltalán az oktatási rendszerre, hogy az oktatási rendszer ne szegregatív, a pedagógiai módszer ne sikerorientált és lemaradással szemben neutrális vagy közömbös legyen, hanem befogadó, integratív és az adott problémákkal kapcsolatban érzékeny legyen. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen a szóbeli kiegészítést Kaltenbach Jenőnek. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy lenne-e kérdés vagy hozzászólás. Szabó Éva képviselő asszonyt látom jelentkezni. Tessék!
Képviselői kérdések, vélemények
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kérdésem ugyan nem lenne, de lehet a hozzászólás is ebben a körben, ugye?
ELNÖK: Igen, természetesen.
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Ombudsmanok! Mivel nem olyan régen tárgyalta a parlament az országgyűlési biztosok 2005. évi beszámolóját, amikor szintén nagyon tartalmas és nagyon részletes beszámolóval volt dolgunk, és néhányan emlékszünk rá, hogy a parlamenti vita igen hosszúra nyúlt, volt alkalom kifejteni a biztosok működésével kapcsolatos véleményeket, és feltételezem, hogy ez most sem lesz másként. Ezért én részletes véleménynyilvánításba most nem bocsátkoznék, csupán egyetlen dologra szeretném a figyelmet felhívni, vagy inkább csak erősíteni a biztos úr véleményét is, amit jelez bevezetőjében.
A szóbeli kiegészítésében két nagy problémakörrel foglalkozott, én egy harmadikra is felhívnám a figyelmet. A beszámolóból is kiderül, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság megalakulása óta a biztos úrhoz érkezett egyéni panaszok száma fokozatosan csökken, míg információm szerint az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz érkezett panaszok száma pedig jelentősen nő. Itt felmerül, és jelzi a bevezetőben a biztos úr is, hogy a két intézmény közötti joggyakorlat összehangolásának szükségszerűsége egyre nyilvánvalóbbá válik. Történtek ugyan lépések, de ezeknek a lépéseknek a továbberősítését én is nagyon lényegesnek tartom.
Mindezek figyelembevételével az MSZP frakciója a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy Róbert alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Úr! A beszámoló elfogadását támogatjuk, és tekintettel arra, hogy valóban törvényi akadály folytán már önnel, mint biztossal nem fogunk találkozni a jövőben, ezért szeretném megköszönni az elmúlt 12 év - jól mondom? - 12 éves tevékenységét.
Amit elmondott, ha nem haragszik ezért a szubjektív megjegyzésért, egy kicsit keserűséget éreztem az itt elmondott szavaiból. Úgy tűnik, vannak olyan témák, amelyekben úgy érzi, hogy nem tudott igazán változtatni a két cikluson keresztül meglévő problémákon. Részben jogosnak tartom a kritikáit, ami a választójogi törvényre, tehát a kisebbségi választási törvényre vonatkozik, de itt azért arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez egy nagyon bonyolult egyeztetési mechanizmus. A különböző kisebbségi szervezeteknek a véleményét folyamatosan figyelembe veszi a politika, és ezek a vélemények nem mindig esnek egybe, sőt, kifejezetten ellentmondó vélemények is vannak.
Ami pedig a szegregációval kapcsolatban elmondott vélemény, ez is egy rendkívül érdekes vélemény volt, de fogalmazzunk úgy, hogy politikailag korrekt véleményt nehezen tudok nyilvánítani, mert ugyan azt mondja, hogy maga a társadalom szegregál, és ebben a pillanatban nagyon nehéz egy politikusnak azon elgondolkodnia, hogy nekem tulajdonképpen mit is kell képviselnem, hiszen én a nép képviselője vagyok. Most azt nem tudom eldönteni, hogy vajon ezek után a szegregációt kellene valamilyen törvényes mederben tartani, vagy pedig kifejezetten el kell utasítani, de az a helyzet, ahogyan ön mondja, hogy az erre irányuló törekvések nem vezettek sikerre. Tehát a jelenlegi és valószínűleg a korábbi kormányok minden egyes erőfeszítése a szegregáció elleni küzdelemben nem vezetett sikerre, sőt, ezek szerint fokozódik a szegregáció. Ezek persze olyan kérdések, amelyek meghaladják ennek a beszámolónak a terjedelmét.
Én a frakcióm nevében is szeretném megköszönni a munkáját, és a beszámolót elfogadásra ajánlom a tisztelt bizottságnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úr szavait. Mivel nincs több jelentkező, engedjék meg, hogy én is most itt, a vita végén, ahogy az előzőekben is, kifejtsem azt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a beszámoló általános vitára való alkalmasságát, és az elfogadását is; én megelőlegezem ezt is. Magam is, csatlakozva alelnök úrhoz, szeretnék köszönetet mondani Kaltenbach Jenőnek a munkájáért. Azt gondolom, nemhogy keserűségre nincs oka, hanem igazán emelt fővel, büszkén és megbecsülten tud felállni erről a posztról, hiszen rendkívül komoly teljesítményt nyújtott a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosaként.
Vagyunk itt jó néhányan, akik emlékszünk rá, hogy milyen nehezen indult és milyen nehezen teremtődött meg ez az intézmény, mennyi szkepszis volt azzal kapcsolatban, hogyan fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ha volt terület, ahol azonnal látható volt, hogy rendkívüli jelentősége van az országgyűlési biztosoknak, ez pont a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosítása volt, és ebben Kaltenbach Jenőnek rendkívül komoly szerepe volt. Az ember úgy van ezzel a foglalkozással, amit mi is űzünk, és részben az ombudsman is idetartozik, hogy nemigen van olyan pont, amikor azt mondhatja, az ember elégedetten feláll, és azt mondja, hogy ezt elvégezte, és rendben vannak a dolgai. Mindig jönnek folyamatosan, állandóan az ügyek és az új helyzetek, az embernek sajnos ezzel tisztában kell lennie, és ez egy nagyon nehéz lelki terhe ennek a foglalkozásnak, hogy soha nincs vége, egy örök körforgás, állandóan ügyek-ügyek és újabb problémák merülnek fel.
Szeretnénk bíztatni a most távozó kisebbségi ombudsmant, hogy semmi ok sem keserűségre, sem szomorúságra. Köszönjük, hogy együtt dolgozhattunk, és azt gondolom, hogy méltán lehet büszke a munkájára.
Tisztelt Bizottság! Most szeretném megadni a szót Kaltenbach Jenőnek a rövid válaszra, és utána döntünk az általános vitára való alkalmasságról.
Dr. Kaltenbach Jenő válaszadása, reagálása
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Bizottság! A keserűség egy nagyon személyes érzelem, az ügyhöz nincs köze, és hogyha netán ez átérződött volna a mondanivalómon, akkor tekintsék ezt egy kevésbé érzelemmentes megnyilvánulásnak, amit időnként persze nehéz elkerülnie az embernek. Itt nem arról van szó, hogy én hogyan viszonyulok ehhez a dologhoz, hanem az ügyről, azokról a problémákról van szó, amit igyekeztem kifejteni. Ennél nyilvánvalóbban már elég nehéz volna, legalábbis az én képességeim itt véget érnek, hogy ennél nyilvánvalóbbá tegyem, hogy itt súlyos alkotmányos gondok vannak.
Ami az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz való viszonyunkat illeti, a két intézmény közti esetleges összehangolási igényt illeti, itt azért egy dologról nem szabad megfeledkeznünk, ez pedig az, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság egy közigazgatási szerv, és mint ilyen, ombudsmani ellenőrzés alatt áll. Ezt mi azért nem tettük meg eddig, mert mindenkinek tisztességes joga, a szokásjog szerint legalábbis mindenkinek alkalmat kell adni arra, hogy először bizonyítson. Ez egy nagyon friss intézmény, nem akartunk azonnal rámászni holmi ellenőrzéssel, de előbb-utóbb nyilván az utódomnak ezt meg kell tennie, hogy az ellenőrzési körébe vonja az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Akkor egy elég érdekes helyzet fog előállni, de ez legyen már az ő gondja.
A Répássy képviselő úr által felvetettekre annyiban szeretnék reagálni, hogy persze mindig fölvetődik az egész világon, hogy a politikusnak mi a szerepe, hogy fusson az események után, vagy esetleg valamiféle iránymutató jelleggel élen járjon. Ez ízlés dolga, de én azt gondolom, minden vezetőnek dolga, hogy pozitív folyamatokat megerősítsen, és a negatív folyamatok ellen pedig föllépjen. Ez nagyon is összeegyeztethető a politikusi funkcióval, sőt, ha ezt egy politikus a tőle elvárható módon teszi, akkor ez a dolga.
Ami a bonyolult egyeztetési mechanizmust illeti, alkotmányos alapkérdésekben nincs egyeztetési mechanizmus. Alkotmányos alapértékekben nincs egyeztetési mechanizmus, ezt az alkotmány mondja ki.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat. A szavazás következik. Kérdezem a bizottságtól, hogy kik azok, akik általános vitára alkalmasnak tartják a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolót. Kérem, jelezzék! (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönjük szépen Kaltenbach Jenőnek a megjelenést.
Az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló J/2100. számú beszámoló általános vitája
Most Péterfalvi Attila úrnak adnám át a szót a 3. napirendi pontban, hogy az adatvédelmi biztos beszámolójával kapcsolatban vannak-e szóban elmondandó, rövid észrevételei. Tessék!
Dr. Péterfalvi Attila kiegészítése
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Abban a sajátságos helyzetben vagyok, hogy az én megbízásom is ebben az évben jár le, viszont év végével, tehát ebben a formában a ciklusom utolsó beszámolóját terjesztem a bizottság elé. Viszont azt gondolom, hogy lesznek olyan törvénymódosítások, illetőleg új törvények, amelyek kapcsán még találkoznunk kell a bizottsággal, így búcsúzkodni nem fogok most, viszont szeretném megköszönni ezt az együttműködést, amely az elmúlt 6 éves, vagy 5 és fél éves időszakra vonatkozik.
Az elmúlt évi beszámolóhoz szóbeli kiegészítésként, hozzáteendőként mindjárt azzal kezdeném, hogy hivatalunkat is elérte egyrészt az elektronikus információszabadságról szóló törvény hatása, másrészt a megszorító intézkedések és e kettő együttes hatására változott a beszámolónk, hiszen egykötetes lett a beszámoló, nem készítettünk külön kötetet az egyes ügyekről. Teljes egészében megújult az elektronikus információszabadság-törvénynek megfelelően a honlapunk. Honlapunk minden olyan ügyet tartalmaz, amely benne lenne a 2. kötetben, és a honlap alapján egy egyszerű rákattintással az ügyszámra, azonnal megjelenik a teljes állásfoglalás. Viszont ehhez képest a beszámoló egy kicsit hosszabb és olvasmányosabb lett, részletesen taglalja az egyes ügyeket.
Természetesen erős lenne az indíttatás arra, hogy valamiféle összegzőt adjak az elmúlt hat évről, azonban ezt nem teszem, egyrészt idő hiányában sem, másrészt azért sem, mert magának a beszámolónak egyébként a szerkezete és a lényeges súlypontjai mutatják azt az elmozdulást, amely a hagyományos ombudsmani szerephez képest az adatvédelmi biztos pozíciójában, hatáskörében és feladataiban is a megváltozott helyzetet tükrözi. Ez azt jelenti egyébként, hogy az egyes ügyek kapcsán lehet értékelni azt, hogy tulajdonképpen megváltozott az állammal szembeni bizalmatlanság és az a tendencia, hogy az állami adatkezelők, szervek adták a bepanaszolt szervek többségét. Most ez a tendencia megváltozott, és egyre inkább a magánszektor, magánszféra adatkezelését sérelmezik az állampolgárok.
Azt is megemlíthetem, hogy nem igazából az egyes adatkezelések, hanem nagyon sokszor azok a módszerek kifogásolhatók, amelyek részben az új technikai fejlődés kapcsán kialakulnak, és ezek az állampolgárok ellenérzéseit váltják ki. Gondolok itt a biometrikus azonosítókra, a rádiófrekvenciás azonosítókra, a kamerarendszerekre, vagy akár az olyan adatelemző egyszerű hazugságvizsgálati szoftverekre is, amely megvalósulhat például a telefon hangja alapján, vagy a telefonbeszélgetésre rákapcsolva egy szoftvert a stressz vagy az igazmondásra vonatkozó következtetéseket lehet levonni.
A beszámoló azt is mutatja egyébként, én a megválasztásom után is jeleztem, hogy fokozott figyelmet kívánok fordítani a jogalkotásban való közreműködésre. Azt gondolom, az adatvédelmi biztosnak ez nagyon fontos szerepe, hiszen nemcsak egyes panaszügyeket tud ezen keresztül orvosolni, illetőleg megelőzni. Elkészült egy nyomon követő rendszer, illetőleg egy teljesen új iktatási rendszerünk, amely alapján grafikákat, különböző határidőket lehet bemutatni; ezt külön tartalmazza most a beszámoló. Sajnálatos módon a nyomdában a 2005-ös és a 2006-os évszámot, illetőleg a színeket összecserélték, viszont ez a szövegből jól olvasható. Tehát megpróbáltuk szemléletessé tenni, hiszen az adatvédelmi biztos más helyzetben van, mint a többi országgyűlési biztos, külön jogszabály említi a jogszabály-véleményezési kötelezettségét, és ebből a szempontból fontosnak tartottam az országgyűlési képviselőket tájékoztatni az adatvédelmi biztos jogszabály-véleményezési tapasztalatairól.
Külön foglalkozik, elég vaskos fejezete a beszámolónak a nemzetközi kötelezettségeinkkel, nemzetközi ügyeinkkel, én ezt tartom a másik olyan területnek, amely nagyon hangsúlyosan megváltozott az adatvédelmi biztos tevékenységében. Ebből a szempontból az elmúlt év kiemelkedő jelentőségű, hiszen Magyarország rendezhette meg az európai adatvédelmi biztosi konferenciát, az európai információszabadság konferenciát, és emellett számtalan kétoldalú megbeszélésre került sor, sok külföldi biztos munkatársát fogadtuk, az információszabadság vonatkozásában magas rangú kínai delegációt is fogadtunk, és részt vettünk, sajnos sikertelenül egy twinning-programban is. Talán azzal nem sikerült csak nyernünk, hogy Magyarországnak nincsen tengerpartja, de egyébként szakmailag nagyon jó anyagot tettünk le, viszont a Bulgáriával kapcsolatos twinning-programot a görögök nyerték.
Természetesen a beszámoló ez évben is tartalmazza az elmúlt év legfontosabb statisztikai adatait. Az ügyiratok száma némileg csökkent, ez azonban a jogszabály-véleményezések miatt következett be. A panaszügyek száma nem csökkent, a jogszabály-véleményezéseknél viszont figyelembe kell venni azt, hogy az elmúlt év választási év volt, és nyilván csökkent a jogszabály-tervezetek száma. Miután viszont választási év volt, ez magával hordozta az elmúlt évben a választásokkal kapcsolatos akár adatvédelmi, akár közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos ismételt kérdéseket. Változatlanul várat magára a politikai marketing törvényi szabályozása. Azt gondolom, hogy talán a beszámoló tapasztalatait felhasználva még a következő választásokig megszülethet egy ilyen törvény.
Új dolog, hogy az adatvédelmi biztos hatóságként léphet fel, bár 2004 óta, uniós csatlakozásunk óta van ez a jogosítványom, mindössze három esetben éltem hatósági jogkörrel, hiszen állásfoglalásaimat az adatkezelők akceptálják, nincs szükség a hatósági jogkör gyakorlására. Két esetben mégis alperes voltam bírósági perben. Az egyik az RTL Klub által indított Anyacsavar című műsor volt, ugyanakkor olyan fázisában kerültem perbe, hiszen olyan fázisban perelt be az adatkezelő, amely még megelőzte a hatósági döntés meghozatalát, ezért a bíróság ezt a keresetet idő előttinek minősítette.
A másik per egy közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos per volt. Miután a szcientológia egyház kérte tőlem az e-méterrel kapcsolatos vizsgálatomhoz felhasznált, a Nemzeti Nyomozó Iroda által készített szakvéleményt, amely arról szólt, hogy az e-méter alkalmas-e hazugságvizsgálókénti működtetésre. Miután még nem nyilatkozott a szcientológia egyház, hogy az állásfoglalásomat elfogadja-e vagy sem, egyebekben én ezt a szakvéleményt döntés-előkészítő anyagnak tekintettem, nem adtam át, és ezért indított pert a szcientológia egyház velem szemben. Akkor, amikor a per során nyilvánvalóvá vált, hogy az állásfoglalásomat nem fogadja el, akkor természetesen a tárgyaláson átadtam a szakvéleményt, ezért aztán a keresetet a bíróság elutasította, de megjegyzem, hogy ez egy másodfokú eljárás alatt van, hiszen a szcientológia egyház felperes, mivel a bíróság ítéletét megfellebbezte. Miután az egyházakkal kapcsolatban több beadvány érkezett a hivatalomhoz, ezért ez az elmúlt évi beszámoló külön alfejezetben foglalkozik ismételten az egyházakat érintő adatkezelésekkel.
A közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az elmúlt év végén ajánlást adtam ki annak érdekében, hogy észleltük, hogy az a fajta törvényi szabályozás, amely az adatvédelmi törvényben jó, hogy a közfeladatot ellátó személy feladatával összefüggő adata nyilvános, ezt az egyes szektorális törvényekben rendezni kellene. Csak zárójelben utalnék arra, hogy például a teljesítményértékeléssel kapcsolatban minden egyes eltérítés nyilvános lesz-e a jövőben vagy nem, én azt gondolom, hogy eddig sem volt az a jutalmazás összege. Azt gondolom, szétzilálná az államigazgatást, ha minden egyes jutalmazás, amely a munkatársak vagy a köztisztviselők jutalmazását érinti, nyilvánosságot kapna, mert akkor a panaszos kérhetné, hogy az ügyét kire szignálják, aki esetleg jobban dolgozik, aki több jutalmat kapott. Valamilyen szabályokban meg kellene állapodni.
Az ajánlásom első megközelítésben nem váltott ki osztatlan sikert, azonban a Miniszterelnöki Hivatal részéről, észlelvén a probléma súlyát, egy személyes konzultációt folytattunk. Most már arról tájékoztathatom a bizottságot, hogy fogadókészségre talált az ajánlás, és megindultak a szakmai egyeztetések. Konkrétan meg kellene határozni, ha másként nem, kizárási módon, hogy melyek azok az adatok, amelyek viszont nem tartoznak a feladatkörrel összefüggő adatok közé. Nem fordulhat elő egy olyan sajnálatos, és azt kell, hogy mondjam, érthetetlen felvetés, mint ami tegnap a sajtópáholyból érkezett, amikor a sajtó egyik képviselője azt mondta, hogy miért küldte ki őket a Ház elnöke, hiszen a képviselő feladatával összefüggő adat az, hogy az ülésteremben fotózzák, akkor is, ha éppen rosszul van. Mondtam, nagyon helyesen tette a házelnök, hogy a sajtónak nem engedte meg ezeknek a képeknek az elkészítését, és hogy kiutasította a fotóst a teremből.
A jövővel kapcsolatban azt szeretném elmondani, köztudott, hogy az általános biztos és köztem van némi ellentét. Nem szeretem egyébként az ellentéteket hangsúlyozni, de ebben a körben ismert, és nyilván ismert is lesz, ha a bizottság elé kerül a pozitív adós-nyilvántartási rendszerrel kapcsolatos elképzelés, hogy én nem támogatom ezt a fajta törvényi szabályozást. Az alkotmányos alapjogok szempontjából nem látom elkerülhetetlennek, és nem látom alkalmasnak sem ezt a szabályozást, de természetesen ez viszi előre az élet dolgait, hogy az eltérő álláspontokat ütköztetni kell, és ebből majd valamilyen megoldás születik. Valószínű, hogy a végső szót úgyis az Alkotmánybíróság fogja kimondani.
A másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy többször fölmerült már, de mindig csak a sajtó érdeklődése szempontjából, bár én többször is nyilatkoztam, hogy nem tartom megvalósíthatatlannak, egy korrekt törvényi szabályozás mellett igenis lehetőség van a futball-huliganizmus szereplőinek valamiféle adatbázisba rendezésére. Én azt gondolom, ez elkerülhetetlen lesz, főleg, hogyha sikerül megrendeznünk a bajnokságot, elnyerjük ezt a lehetőséget, de ehhez már idejében meg kell, hogy szülessen a megfelelő törvényi szabályozás. Zárójelben jegyzem meg azt is, hogy épp a prümi egyezmény kapcsán, mert ez az a pont, ahol nekünk nincsen ilyen adatbázisunk, és az ehhez való csatlakozást sem tudjuk biztosítani.
Említettem már, ezért részletesen nem szólnék nemzetközi ügyeinkről, de nagyon fontos, és szeretném hangsúlyozni, hogy kiemelten fontos feladatnak tartottam mindig is a schengeni térséghez való csatlakozásunkat. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy ez zökkenőmentesen megvalósuljon. A beszámoló külön foglalkozik azzal, hogy schengeni értékelő bizottság látogatott Magyarországra, többek között az én hivatalomat is vizsgálta. Nagyon szép eredmények születtek, nagyon jó visszhangot kapott ez a látogatás, és külön örült a bizottság annak, hogy végiglátogatom azokat a konzulátusokat, amelyek a legnagyobb vízumkiadó helyek. Ebből a szempontból külön érdekes lesz ebben az évben a kisinyovi látogatás, hiszen ott uniós központ, vízumkiadó központ leszünk, és nem találtam semmilyen problémát a vízumkiadás rendszerében.
Miután a csatlakozásunk is sajnálatos módon az eredetihez képest csúszott, azt szeretném megjegyezni, hogy az értékelő bizottság is javasolta, hogy miután új feladatokat, nem is kis feladatot kapott hivatalom a schengeni csatlakozásunkkal, ehhez tisztelettel kérem, hogy amikor az anyagi eszközökről dönt az Országgyűlés, akkor a javasolt juttatást erre valamilyen szinten építsék be a költségvetésünkbe. Ez jelenleg nem történt meg, sőt, tulajdonképpen a megszorító intézkedések miatt igazából még abból a létszámból is vissza kellett venni, amely az egyéb megnövekedett feladatokkal - Europol, Joint Supervisory Body of Europol - a közös európai ellenőrző munkacsoportban való részvételünkkel járna.
A nemzetközi fejezet azt is tartalmazza, hogy nagyon sok esetben a vizsgálatokat az adatvédelmi hatóságok azonos módon, vagy az európai adatvédelmi biztosok közös elhatározás végzik, ilyen volt például az Eurodac-os bírósági bűnüldözési együttműködés keretében megvalósuló ellenőrzésünk.
Befejezésül szeretném felhívni arra a tisztelt bizottságnak a figyelmét, bár ez is igazából nemzetközi vonatkozású ügy, hogy nagyon fontosnak tartják az európai adatvédelmi biztosok, hogy a harmadik pillérben, tehát az igazságügyi, bel-, bűnüldözési, biztonsági együttműködés keretében is hasonló szigorú adatvédelmi elvek épüljenek ki az Európai Unióban, mint az első pilléres irányelv. Erre kérték az adatvédelmi biztosok a nemzeti kormányok képviselőit is, hogy ne csak magára az adattovábbításokra, hanem magára az adatkezelésekre is ilyen szigorú szabályok vonatkozzanak.
Konkrét ügyeket az idő rövidsége miatt én most nem emeltem ki a beszámolóból, de természetesen hogyha kérdést kapok, akkor válaszolni fogok rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e valakinek kérdése, észrevétele. Szép Béla képviselő úr jelentkezett.
Képviselői kérdések, észrevételek
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Biztos, ami biztos, próbáltam gyorsan jelentkezni, mert az előző napirendhez is szívesen szóltam volna, de olyan gyorsan történt a napirend lezárása, hogy ezt a lehetőséget most nem gyakorolhattam. Ellenben adatvédelmi biztos úr beszámolójához én három fő gondolatot szeretnék személyes véleményként elmondani, de még ezt megelőzően a tisztelt bizottságot tájékoztatom, hogy a szocialista frakció, illetve a bizottság szocialista tagjai az általános vitára való alkalmasság tekintetében támogató szavazatot fognak leadni, mindezen túl a plenáris vitában a beszámoló elfogadását tartjuk helyes és indokolt lépésnek.
Ez a három kérdés, ami számomra valamilyen okból külön érdekességet jelent, a következő: az első, hogy egy sajátos ív található a beszámolóban, amely egyébként nincs tudatosan összefűzve. Lehet, hogy a jövőben az összefüggés keresése is célszerű dolog lenne, ez pedig a technika fejlődésével összefüggésben felmerülő adatvédelmi kérdések sajátosságaival kapcsolatos. Ha visszaemlékszünk, nemrég történt, a 2005-ös beszámoló kapcsán elég komoly terjedelmet kapott a közterületi kamera-elhelyezés, és a kamerákból nyert felvételek sorsa, amely a technika fejlődése következtében egy lehetőségként merült föl. Ennek használhatósága, elterjedése tekintetében némi véleménykülönbség alakult ki közöttem és a biztos úr között, mint ahogy tapasztalhatók voltak a használhatóság tekintetében egyéb véleménykülönbségek is.
Viszont sajátos, új helyzetet jelent az internet elterjedése, amivel most az ez évi beszámoló foglalkozik részletesebben. Ennek van egy nagyon komoly sajátossága, hogy itt az önkéntesség érvényesül, ellentétben a közterületi kamerák kérdésével. Való igaz, hogy aki közterületen sétál, az nem választhatja meg, hogy a kamera által készített felvételnek részese lesz vagy sem, ugyanakkor tény az is, hogy aki jogkövető magatartást tanúsít, aki békésen, mosolyogva sétál, annak semmiféle félnivalója nincs attól, hogy ez a felvétel elkészüljön. Ellenben alkalmas arra, hogyha jogsértő magatartás rögzítésére kerül sor, akkor kvázi tanúként működik.
Az internet más, az önkéntesség lényeges dolog, és nagyon helyesnek tartom azt a megállapítást, amit biztos úr a beszámolójában nyomatékosan ír, hogy az önkéntességet olyan körülmények között gyakorolhassuk, hogy tudjuk, mihez adjuk hozzájárulásunkat, tudjuk, hogy mik a feltételek, mik a követelmények, és természetesen ez menet közben megváltoztatható, visszavonható legyen, ami a feliratkozás-leiratkozás elég sajátos követelménye mellett megteremthető.
De van egy harmadik dolog, amiről a beszámoló szintén szól, és ez is szintén technikai feltétel következtében állt elő, hogy egyáltalán beszélhetünk róla. Én egy kicsit más fogalmat használnék, biztos úr a rádiófrekvenciás technikáról beszél, én pedig azt mondanám, hogy követő rendszerekről van szó, hiszen nemcsak rádiófrekvenciával, chipekkel, kártyákkal, hanem akár mobiltelefonunkkal és egyéb módszerekkel is minden mozgásunkat, cselekedetünket követhetővé és ellenőrizhetővé tevő technikai lehetőségek alakultak ki. Ebben a kérdésben úgy gondolom, nagyon fontos és nagyon hasznos, hogyha alapos, elmélyült vizsgálatok fogják meghatározni, hogy mik ebben a kockázatok, veszélyek és elkerülendő buktatók.
Természetesen, ahogy az életünk, és a jogszabályok is fejlődnek, az ezáltal kínált előbb említett buktatókat jó lenne elkerülni, akár jogalkotással is. Azért jutott ez eszembe, mert ha jól emlékszem, emlékeimben úgy van, hogy talán valamelyik skandináv országban egy sajátos büntetés-végrehajtási módszerként jött létre, amikor a csukló- vagy bokapánt, mint jeladó működött, és jelezte, hogy az engedélyezett területet elhagyta-e vagy nem hagyta el a büntetésben részesülő személy. Mostanra elérjük azt, hogy bármelyikünk bármit tesz, bárhová megy, ez a fajta ellenőrzés megvalósulhat fölötte. Én itt komoly feladatot látok, és kérem is, hogy a jövőben erre terjedjen ki az adatvédelmi biztos figyelme.
Egy második kérdés, amiről szeretnék szót emelni, és amely engem helyben is érint, hiszen az ukrán határ, a majdani schengeni határ jelentős része választókerületem részét képezi, és a legnagyobb határátkelőhely, Záhony az én választókerületemhez tartozik. Ezért az ungvári főkonzulátuson, illetve a beregszászi kirendeltségen tett látogatás számomra nagyon fontos, hogy megtörtént, és az is megnyugtató, hogy alapvetően rendet talált a biztos úr, a felhívásainak pedig eleget tettek. Ez azért fontos, mert meggyőződésem, hogy az a gyakorlat, amit mi mutatunk a schengeni határ mögött, és ott elsősorban azoknak az ukrán állampolgároknak, akik magyar nemzetiségűek, és Magyarországgal való kapcsolatuk természetes, mindennapos volta is követeli, egy példaadás.
Be kell látnunk, Ukrajnában, illetve a Schengenen túli területeken még nem feltétlenül alakultak ki azok a garanciák, mechanizmusok, amelyek már a mi életünket jellemzik, és ez a fajta példa, amit, ha jól mutatunk be, akkor az ottani jogfejlődésnek, az ottani szokások megteremtésének is példájául szolgálhatnak. Ezért is fontos, hogy ez a figyelem meglegyen, és összefoglalóan, jó példával járjunk elöl.
Van egy harmadik rész, ami most a szóbeli kiegészítésben elsősorban úgy jött szóba, hogy kevesebb jogalkotással kapcsolatos feladata volt az elmúlt évben az adatvédelmi biztos úrnak, viszont a választási év sajátos ügyei visszaköszönnek a beszámolóban is. Meggyőződésem, hogy nagyon fontos, hogy ennek körében ne alakulhasson ki, vagy ne váljon természetessé az a gyakorlat - itt most a politikai marketingre és a választási év sajátosságaira gondolok -, hogy bármit szabad. Ezt nem szabad megengedni, mert vannak, akik azt mondják, hogy aztán jó napot, én meg úgy gondolom, hogy ez megengedhetetlen. Éppen ennek kapcsán, de az első általam felvetett kérdés kapcsán is ezúton kérem ellenzéki képviselőtársaim bölcs belátását, konstruktivitását, hogy a fejlődést ne akadályozzák kétharmados törvények módosítása tekintetében, mert az élet már csak ilyen, fejlődik, és ha nem követjük, akkor nem haladunk, hanem lemaradunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy Róbert alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Nagy a kísértés, hogy Szép Bélának válaszoljak, de ettől most eltekintek. Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Támogatjuk a 2006-os beszámoló elfogadását, és szokás szerint igen alapos tárházát adja az adatvédelmi problémáknak, illetve az azokban az ügyekben meghatározott állásfoglalásoknak. Én egy konkrét kérdéssel szeretnék önhöz fordulni, amely csak részben van érintve a beszámolóban. A 2006-os őszi események nemcsak az állampolgári jogok biztosának adtak feladatot, hanem az adatvédelmi biztosnak, és ezt önök le is írják, hogy milyen problémákkal fordultak önökhöz. De én a következőt figyeltem meg, és kíváncsi vagyok arra, hogy önnek mi az álláspontja ebben, egyáltalán megfelelőnek tartja-e az eljárást.
A következő problémát szeretném önnek elmondani: miközben az őszi zavargások kapcsán két gyanúsítotti, ha úgy tetszik, bűnelkövetői körrel állunk szemben, az egyik a tüntetők bűncselekményei, a másik pedig a rendőrök bűncselekményei. Ennek a körnek az adatvédelme, finoman szólva egyáltalán nem egyformán valósult meg. Gondolok arra, hogy miközben a tüntetők és esetleg bűncselekményt elkövető tüntetők személyes adatai a teljes nyilvánosság előtt zajlottak, a becenevüktől kezdve a lehallgatott telefonbeszélgetésekig, az arcképük és minden egyes személyes adatuk megjelent, eközben például a mai napig egyetlenegy eljáró rendőr nevét nem lehet megismerni, hogy kik azok, akik ellen például büntetőeljárás van folyamatban. Nem is beszélve arról, ami a médiában megfigyelhető, hogy míg a bírósági tárgyalásokon a tüntetők esetében - talán a fiatalkorúakat leszámítva, de - minden esetben bemutatják azt, hogy kiről van szó, eközben a rendőrök, akik mégiscsak hivatalos személyként jártak el ezekben az eseményekben, mindenféle kitakarással, eltorzított hangon és egyéb módon jelennek meg.
Engem az érdekel, hogy nincs-e itt valamifajta visszásság, hiszen az egyik egy magánszemély, aki, még ha bűncselekményt követett is el, vagy pontosabban ennek gyanúja fennáll, hogy ezzel vádolják, neki a személyiségi adatait nem tartják tiszteletben, ellenben a hatósági személyeknek, akiknek mégiscsak nagyobb toleranciával kellene, hogy ezekben az esetekben rendelkezzenek, ezeknek a személyeknek pedig a teljes anonimitása látható. Ha egy kicsit sarkítani akarok, akkor nemcsak hogy azonosító jelvény nélkül léptek fel, hanem gyakorlatilag arctalanul, egy csomó anonymusz követte el ezeket a gyanú szerinti bűncselekményeket.
Azért hangsúlyozom ezt, mert 170 feljelentés érkezett, és ebben több mint 37 esetben meggyanúsított rendőrökről van szó. Még egyszer mondom, minthogyha a mai napig is óriási titokban tartanák ezeket, amit én nem értek, hogy miért van, hiszen hogyha például az MSZP kongresszusán üdítőt elcsent rendőröket azonnal felfüggesztették a szolgálatból, akkor vajon a másik esetben, akik ennél jóval súlyosabb bűncselekményt követtek el, ezekben az esetekben ez mitől nem merül föl? Nyilván többek között, hogyha ezeknek a személyeknek a kiléte ismert lehetne, akkor ez felmerülhetne, hogy velük szemben felfüggesztést is alkalmazzanak.
Összefoglalva: ez egy nagyon bonyolult ügy abból a szempontból, hogy egyenlőtlennek látom itt a felek harcát, pedig a jog szempontjából ugyanolyan gyanúsítottakról van szó, hangsúlyozom, a jog szempontjából ugyanolyan gyanúsítottakról van szó, adott esetben, hogyha elítélik, akkor azt kell mondanunk, hogy bűncselekményt elkövető személyekről van szó, függetlenül attól, hogy rendőrként voltak érintettek ezekben az akciókban vagy tüntetőként voltak érintettek. Ha ez ebben a pillanatban nem dönthető el, akkor nyugodtan mondja azt, hogy nem dönthető el ebben a pillanatban, de hogyha erre lehet valamilyen magyarázatot és egzakt állásfoglalást mondani, akkor szívesen meghallgatnám.
Összefoglalva tehát támogatjuk a beszámolóját, és a 2007. esztendőben további jó munkát kívánunk önnek!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lezárva a vitának ezt a részét, annyit hadd tegyek hozzá, hogy mi is, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében támogatjuk a beszámoló elfogadását és az általános vitára való alkalmasságot is. Azt gondolom, hogy itt is egy kiváló munkával állunk szemben az adatvédelmi biztos úr részéről. Várjuk rövid válaszait a felvetettekre.
Dr. Péterfalvi Attila válaszadása, reagálása
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen. Szép Béla képviselő úrnak: nem emlékszem egyébként vitára közöttünk, de én általában csak a jóra emlékszem. Amit én hiányolok, és változatlanul hiányolok, én magam mondtam egyébként, hogy én azt gondolom, a rendőrségi térfigyelő kamerák üzemeltetésével valamit kezdeni kell. Ez egy kétharmados törvény. Amikor találkoztam az országos rendőrfőkapitánnyal, azt is elmondtam az elmúlt év elején, hogy amikor megszületik egy szakmai módosítási koncepció, én azt bevállalom, hogy lobbizni fogok a parlamenti oldalaknál, hogy egy szakmai szempontból elfogadható megoldás szülessen, mert ez, ami most van, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem jó.
Időnként mi is a homokba dugjuk a fejünket, és tulajdonképpen az a megoldás, hogy egyfajta végtelenített szalag van, mert rajta kell lennie az előkészületi cselekménynek, ezeket rendesen kéne szabályozni. Igen, csakhogy nem tudjuk elkerülni azt, hogy ha hozzányúlunk a szabályozáshoz, és nagyon erős nyomás van arra, hogy legalizálni, hogy mindent fölveszünk, de senki nem nézheti meg. De akkor hol van az adatvédelem alapelve és az Alkotmánybíróságnak az a határozata, hogy készletező adatgyűjtés tilalma az elkerülhetetlenség-alkalmasság és a többi, hogy viszonyul egymáshoz a bűnüldözés meg a bűnmegelőzési érdek?
Változatlanul mondom, valamit tenni kéne, de nagyon fontosnak tartanám egyébként akár a közvélemény megnyugtatása, akár az országgyűlési képviselők hiteles tájékoztatása érdekében, hogy szülessen végre egy átfogó tanulmány, amely a kamerarendszerek működésének hatékonyságát elemzi, és nemcsak azét az egy utcáét, amelyikbe most kamerát helyeztek, hogy ott most megszűnik-e, vagy hogy alakul át a bűnözés, mert lehet, hogy csak a másik utcába megy át, de lehet, hogy egész tömbrehabilitáció is volt, és amiatt is csökken a bűnözés. Tehát egy átfogó tanulmány kellene, beleértve a költségelemzés hasznosságát is. Ilyen nem született még Magyarországon. A civil szervezetekkel is fölvettem már ez ügyben a kapcsolatot, de mindenki szegény, és nem tud megfinanszírozni egy ilyen tanulmányt, pedig fontos lenne, hiszen akár az elkerülhetetlenséget, akár az alkalmasságot csak akkor lehet megnyugtató módon törvényben rendezni, kötelező adatkezelés esetén, ha azt alátámasztják szakmai érvek.
Az RFIT-nál, a nyomon követésnél valóban egyetértek, mi külön figyelünk erre a területre, és azt kell mondanom, hogy ahol törvény születik, ott nagyon szép eredményeket tudunk elérni. Most az egy másik kérdés, hogy a koncepcióval egyetértünk-e vagy sem, de a biometrikus azonosítói útleveleknél például mi kezdeményeztük azt a törvényi módosítást, hogy kerüljön be a törvénybe, hogy ez a technológia mindig olyan módon kerül alkalmazásra, mert gyakorlatilag kizárja azt, hogy idegen távolról leolvashassa ezeket az azonosítókat. De valóban, mindig azt hangoztattam, hogy az adatvédelemmel szemben két nagy kihívás van, az egyik a technika fejlődése - akár első pilléres, akár harmadik pilléres következményei lehetnek -, illetve a harmadik pillér a bűnüldözés elleni küzdelem, figyelembe véve azt, ami a nemzetközi kötelezettségünk. Ezért is szerepel mind a két terület hangsúlyozottan az elmúlt évi beszámolóban.
A politikai marketinggel kapcsolatos felvetést köszönöm, én is azt gondolom, hogy előbb-utóbb tényleg elkerülhetetlen lesz egy törvényi szabályozás, amely figyelembe veszi azokat a változásokat is, amelyek a technikai fejlődésben bekövetkeztek, és megkönnyíti az állampolgároknak a teljes magánszférához való jog felszámolását. Ezért szoktam én mondani, hogy a politikai marketing vonatkozásában most már a hálószobában vannak a politikusok, nemcsak az előszobában.
Répássy képviselő úr felvetésére csak azt tudom mondani, hogy egyrészt a médiának van szerepe abban, hogy kiről és milyen adatokat hoz nyilvánosságra, illetőleg az, hogy a büntetőeljárásnak melyik fázisában milyenfajta nyilvánosság követendő, azt adott nyomozási szakban a nyomozóhatóság vezetője jogosult eldönteni. Azzal általánosságban maximálisan egyetértek egyébként, hogy a közfeladatot ellátó személy feladatával összefüggő adata nyilvános, tehát előbb-utóbb egyébként a bűncselekményi fázisban ki kell derülnie annak, hiszen ez feladattal összefüggő adat, de a nyomozási szakban a nyomozóhatóság vezetőjének a kompetenciája, hogy milyen mértékben ad tájékoztatást.
Korábban egyébként még az előző adatvédelmi biztos és az előző általános helyettesnek volt egy megállapodása, egyeztetése az akkori legfőbb ügyésszel, mely az volt, hogy a monogrammal lehet. És akkor lehet nyilvánosságra hozni a teljes nevet, amikor már az a bíróság előtti szakban van. A bíróság előtt egyébként a tárgyalóteremben való fényképezésre és hogy mit mutathat be a média, szintén ugyanazok a szabályok érvényesek, nem függ attól, hogy ki a gyanúsított vagy a vádlott, ez gyakorlatilag a bíró mérlegelésétől függ. Az viszont biztos, hogy - leszámítva a közszereplőket, a bíróságot és az ügyészt - az összes többi érintett kérheti azt, hogy őt a kamera ne vegye föl. Tehát a szabályok ugyanazok ezen a területen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen adatvédelmi biztos úrnak a válaszokat. Azt kérem a tisztelt bizottságtól, döntsünk arról, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e a beszámolót. Aki igen, kérem, jelezze! (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag elfogadta. Köszönöm szépen a megjelenést a mai ülésen, és mindenkinek kellemes napot kívánok! Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 42 perc)
|
|
Dr. Fodor Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika