AIÜB/20/2007.
(AIÜB-45/2006-2010.)
az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. május 30-án, szerdán 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Távozása után helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Megjelent *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Takács Albert bevezetője *
Kérdések *
Dr. Takács Albert válaszai *
További hozzászólások *
Határozathozatal *
1. Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Faragó Péter (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Steiner Pálnak (MSZP)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP) dr. Rubovszky Györgynek (KDNP)
Távozása után helyettesítési megbízást adott:
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Simon Gábor (MSZP) dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Géczi József Alajos (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc.)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Bizottság! A bizottság ülését megnyitom. Köszöntöm az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tagjait, az érdeklődő megjelenteket, és külön tisztelettel köszöntöm Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt urat.
Ismertetem a helyettesítések rendjét. Rubovszky György helyettesíti Salamon Lászlót, Szabó Éva Szép Bélát, Wiener György Hajdu Attilát, Mátrai Márta Vitányi Istvánt, Tóth András Faragó Pétert, Bárándy Gergely Simon Gábort, Csákabonyi Balázs Kovács Szilviát, Steiner Pál Toller Lászlót, Balsai István Navracsics Tibort, Répássy Róbert Szakács Imrét.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. A kiküldött napirendnek megfelelően teszek javaslatot napirendünkre, melynek egyetlen pontja dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Kérdezem, hogy van-e valakinek észrevétele ezzel a napirendi javaslattal kapcsolatban? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Akkor azt kérem, hogy aki a napirendi javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással napirendi pontunkat elfogadta.
A Házszabály szerint a miniszterjelölteket kinevezés előtt az illetékes bizottságok meghallgatják, és a jelölt miniszterré történő kinevezésének támogatásáról a bizottság majd nyílt szavazással határoz.
A házbizottság a következőket javasolta a miniszterjelöltek meghallgatásáról. "A miniszterjelölt rövid bemutatkozása - ennek keretében életrajzának és eddigi pályafutásának ismertetése -, majd a tárcára vonatkozó elképzeléseinek vázolása szerepel a meghallgatás során, ezt követően a bizottsági kérdések az életútra, az ágazati, tárcavezetési elképzelésére, programjára, egyúttal a személyes program ismertetésére terjedhetnek ki."
Tisztelettel azt szeretném javasolni mind a miniszterjelölt úrnak, mind pedig a bizottság tagjainak, hogy a mai meghallgatás elsősorban a tárcának az igazságügyi területre vonatkozó feladataival legyenek kapcsolatosak. Természetesen az egyéb kérdések feltevését sem fogom megakadályozni, illetve a válasz megadását sem.
Ezek után tisztelettel felkérem a miniszterjelölt urat, hogy elképzeléseiről tájékoztasson minket. Parancsoljon!
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem olyan régen más minőségben ültem ebben a teremben, és tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő leforgása alatt ismét ennél az asztalnál foglalhatok helyet. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy erre a meghallgatásra sor kerülhetett, és érzem a felelősségét annak, hogy ennek az igen nagy jelentőségű, a kormányzat és a társadalom szempontjából is alapvető jelentőségű tárcának az irányítása közelébe kerülhettem, és remélem, hogy a bizottsági meghallgatás olyan eredménnyel fog zárulni, hogy alapvetően szándékaimban, célkitűzéseimben, másrészről felkészültségemnél fogva erre alkalmas vagyok.
Személyemről önéletrajzi adatokat nem sokat mondanék, hiszen az elmúlt időben az Országgyűlés és a bizottság rendelkezésére álltam, így a legfontosabb dolgok ismertek. Annyit szeretnék mégis mondani, hogy 52 éves vagyok, különböző oktatói pozíciók és ügyvédi gyakorlat után kerültem az ombudsman székébe, amelyről megbízatásom lejárt volna 2007. július 1-jén, de az átfedéseket és az esetleges összeférhetetlenségeket elkerülendő, azon a napon, a mikor a miniszterelnök bejelentette jelölésemet erre a posztra, vagyis május 24-én, erről a tisztségemről lemondtam, és ezt az Országgyűlés elnökénél is bejelentettem.
Ami az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal kapcsolatos elképzeléseimet illeti, abból szeretnék kiindulni, hogy a minisztérium szerepe nemcsak a funkciók és feladatok összevonása és halmozódása miatt növekedett meg, hanem azért is, mert az utóbbi időszak közjogi reformjai meglehetősen nagy feladatot róttak erre a szervezetre. Miközben a jogalkotásnak valószínűleg ritkán látott mennyisége hárul a minisztériumra, alapvető feladat, hogy a jogalkotás minőségét és nem utolsósorban a szívemhez igen közel álló alkotmányosságát minden körülmények között biztosítani tudja.
Az én elképzelésem az, hogy a minisztérium olyan jogszabályok megalkotásában működjön közre, amelyek egy élhetőbb, egy az emberekhez közelebb álló joganyagot eredményeznek. Az utóbbi időben - és ez a fejlődés valószínűleg elkerülhetetlen - nagyon sok bonyolult, technikai és az állampolgárok szempontjából lényegtelen, lélektelen és céljukban nagyon nehezen azonosítható jogszabály született, és szeretném, ha a jogalkotás menete tartalmában és formájában is olyan lenne, hogy az állampolgár számára orientációt jelenthessen.
Valószínűleg ugyanazokhoz a dolgokhoz többször vissza fogok térni, de már itt szeretném említeni, hogy nekem nagyon szimpatikus és nagyon helyesnek tűnik az a kodifikációs eljárás, amelyet a polgári törvénykönyv új szövegváltozata követ, amikor az egyes rendelkezések, az egyes paragrafusok önálló címmel vannak ellátva, mert ebből a jogkereső közönség - akár a laikus is - rögtön is tudja, hogy a szabályozásnak mi a rendszere és hogyan épül föl.
A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, a dereguláció előmozdítása. Mint ahogy egy fát, a növényeket is úgy tudjuk egészségesen életben tartani, ha időnként megmetsszük ágait, úgy a jogrendszer is akkor tud valóban élő szerves egész maradni, ha a benne fölöslegessé vált, elhalt részeket időnként kigyomláljuk.
Jelenleg is folyamatban van a dereguláció úgynevezett formai része, amely bizonyos hatályba léptető, egyszeri intézkedéseket tartalmazó, egyszeri végrehajtást igénylő jogszabályok formális kigyomlálását jelenti a jogrendszerből. Ez a katalógusban szereplő joganyag számának, mennyiségének csökkenésével jár. Sokkal nagyobb feladat azonban a tartalmi dereguláció, amikor arról kell állást foglalni, hogy egy szabályozás tartalmilag, tárgykörileg idejétmúlt-e, indokolatlanul részletező-e, párhuzamos-e, fölösleges-e. Ez a 2007. év vége és a 2008. év feladata, és nagyon nagy örömömre szolgálna, ha ebben az átvilágításban, ebben az áttekintésben részt vehetnék, mert azt gondolom, hogy a jogrendszert illetően néha igaz a kevesebb több elve.
Ami az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szervezetét és a hozzá tartozó ágazatok szervezeti vonatkozásait illeti. Nagy feladat, amelyet jól szeretnék vezényelni, az az integráció, amely részben a schengeni csatlakozással, részben más megfontolásokkal összefüggésben a rendőrségnek és a határőrségnek az egybeolvasztását, integrálását jelenti.
Itt is szeretném hangsúlyozni azt, hogy nem arról van szó, hogy a kiterjedtebb, nagyobb létszámmal rendelkező rendőrségbe betagolásra, beolvasztásra kerül a határőrség, hanem egy új struktúra létrehozásában gondolkodom, amely ennek a két egyenrangú szervezetnek az összeolvasztásával jönne létre, nemcsak szervezeti összeolvadásról, hanem feladatoknak, gondolkodásmódnak és bizonyos értelemben a személyzetnek is újfajta szerkezete keletkezne ezzel.
Ami a minisztérium szervezeti részéhez tartozik még. Nagyon szeretném, ha az a kommunikációs stratégia, amely ennek az intézménynek eddig sajátja volt, intenzívebbé, elmélyültebbé, dinamikusabbá válna. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy-egy jól működő szervezetnek, hatóságnak a tevékenysége a nyilvánosság előtt, a valóságnak megfelelően vagyis úgy jelenjen meg, hogy annak a pozitívumai is kitűnjenek.
Tudom, hogy a közérdeklődés és a média természete olyan, hogy inkább a kellemetlen, inkább az ütősebb hírértékű dolgokra koncentrál, de ennek a minisztériumnak a tevékenységében nagyon sok olyan pozitív, példamutató elem van, amely nemcsak tényleges hatásnál fogva, hanem - ha szabad így mondani - társadalomelméleti értelemben is jelentős. Majd ki fogok térni néhány olyan elemre, amely a szolidaritás és az esélyegyenlőség új dimenzióját veti föl.
A minisztérium által gondozott nagy jogalkotási ágazatokban szeretnék említeni néhány fontos közjogi területet, amely a szívemhez különösen közel áll. Ugyan pillanatnyilag úgy gondolom, hogy új alkotmány elfogadása nem időszerű, illetőleg esélyét nem nagyon látom annak, hogy ilyenre sor kerülne, de biztos vagyok abban, hogy egy ilyen típusú szervnek, ilyen típusú minisztériumnak folyamatosan kell munícióval rendelkeznie arra, hogy egy új alkotmány, ha annak a politikai szükségessége fölmerül, viszonylag gyorsan létrejöhessen.
Tehát azokkal a kísérletekkel, azokkal a próbálkozásokkal, azokkal a vázlatfogalmazásokkal személyesen is fogok foglalkozni, amelyek egy új, korszerű alkotmány tárgyköreinek és formájának kialakításához hozzájárulhatnak. A nagy közjogi szabályok reformja körében szeretném megemlíteni - hiszen ez személyemmel kapcsolatban régóta ismert - bizonyos szabadságjogi tárgyú rendelkezések revízióját.
Ezek körében az elmúlt idők eseményeivel összefüggésben is úgy gondolom, hogy nem elhamarkodottan, nem elkapkodva, nem első indulatból, nagy egyetértés, nagy konszenzus alapján érdemes higgadt párbeszédet folytatni arról, hogy a gyülekezési jogban mi az illúzió és mi a valóság. Itt szeretném megemlíteni, hogy ebben én mindig mindenkinek partnere leszek, úgy a kormányoldal szakérőinek, képviselőinek, mint ahogy az ellenzékieknek.
És minthogy a kormányzat részéről valószínűleg több konfliktusom, több nézeteltérésem lesz az ellenzéki oldal személyiségeivel, magam is fogom kezdeményezni azt, hogy egy tematikus megbeszélés az általam elképzelt jogszabály-változásokról minél előbb létrejöjjön.
A nagy kodifikációs törekvések közjogi világát elhagyva nagyon fontosnak tartom azt a reformcsomagot, amely a civilisztika területén látszik kibontakozni. Említettem már a polgári törvénykönyvet, amely számomra egy olyan alkotás, amely a XXI. század tartalmi és technikai követelményeinek megfelel. Nagyon nagy büszkeséggel töltene el - és pályafutásom egyik csúcspontja lenne -, ha az én hivatali időm alatt ezt a kódexet sikerülne teljes egészében tető alá hozni és hatályba léptetni.
A polgári törvénykönyv gondolatvilágából szeretnék néhány olyan dolgot - apróságokat - kiemelni, amelyek eddigi ombudsmani tevékenységemben is szerepet játszottak; kicsit más oldalról, de ugyanazzal a mentalitással, ugyanazzal a megközelítéssel nyúlok most is ezekhez a dolgokhoz. A Ptk. új koncepciójában igen jelentős szerepet játszik a korlátozottan cselekvőképes személyek védelme. Nagyon fontos üzenetnek és törekvésnek tartom, hogy a rászorultak ilyen körének a jogalkotásban megfelelő védelme legyen.
Az ombudsmani gyakorlatban is sok problémát okozott az ingatlanért életjáradék konstrukció alkalmazása. Nagyon örömmel látom, és elő fogom mozdítani, hogy a polgári jog szabályai szerint az új koncepcióban ez minél inkább a biztosítási jogviszony irányába mozduljon el, és ezzel elkerülhetőek lesznek azok a lehetetlen és kiszolgáltatott helyzetek, amelyek az ingatlanokat felajánló személyeket az elmúlt időben értek.
Nagyon fontos a civilisztikai, magánjogi körben a vállalkozóbarát környezet kialakítása és olyan egyszerűsítések elvégzése, amelyek a vállalkozóvá válást, a cégalapítást elősegítik. Mindezek összefüggésben állnak azzal is, hogy a bírósági eljárások legyenek gyorsabbak. A magam részéről elképzelhetőnek és támogathatónak tartom azt, hogy az általában irányadó garanciális eljárási szabályokhoz képest kisebb jelentőségű, bagatell jellegű ügyekre speciális eljárási formák alakuljanak ki. Azt hiszem, ez nagymértékben gyorsítaná az igazságszolgáltatás működését, és csökkentené az eljárással járó terheket.
Igen fontosnak tartom annak felmérését és ennek nyomán intézkedések megtételét, hogy a bíróságok közötti munkaterhek aránytalanságai csökkenjenek. Mint ahogy a jogvitákat vagy a jogszabályok alkalmazását illetően is van egy földrajzi centralizáció, az ügyek elhelyezkedése a bíróságok között meglehetősen aránytalan. Ezen változtatni kell, mert ez valamilyen mértékben az állampolgári egyenjogúságot, a törvényes bíróhoz való egyenlő hozzáférés elveit is érinti.
Az államreform jogalkotási problémái keretében szeretném megemlíteni azt a törekvést, amelyet nagyon is kedvezőnek, nagyon is jónak tartok, s amelyet úgy nevezünk, hogy civilesítés. Mindazokban a jogágakban, ahol hivatásos állományú és különleges szolgálati viszony jogszabályainak hatálya alatt álló személyek voltak, indokolt felülvizsgálni azt, hogy ezeknek a tulajdonképpen privilegizáló szabályoknak a fenntartása indokolt-e, és át kell tekinteni azokat az álláshelyeket, azokat a munkaköröket, amelyekben civil alkalmazottak alkalmazása kedvezőbb. Természetesen itt is azon az állásponton vagyok, hogy ez nem egy kampányszerű akció része kell hogy legyen, hanem valóban egy államreform céljait kell hogy szolgálja a rugalmasabb, a teljesítményorientáltabb közigazgatás kialakítása érdekében.
A folyamatosság, az átmenet megteremtése nagyon fontos. Mindezekben a kérdésekben, a reform kérdéseiben mindig is az volt az álláspontom és a jövőben is az lesz, hogy a jogbiztonság érdekeit alapvetően szem előtt kell tartani az előreláthatóság, a kiszámíthatóság, az érintettek lehető legmagasabb fokú jogvédelme a jogalkotásban mindenképpen helyet kell hogy kapjon. Mindemellett bizonyos illúziókkal, bizonyos megrögzött szokásokkal, azt hiszem, szakítani kell.
A magyar közszolgálati jog az 1920-as évek német mintája alapján alakult ki, ahol a weimari köztársaság sajátosságaira tekintettel a német köztisztviselői karnak egy különleges, védett, privilegizált helyzetét ismerték el, és bizonyos értelemben ez a mai napig is fennáll. Ennek nagyon sok előnye van. Utalok csak a politikamentességre, amelyet ez a rendszer meglehetősen magas fokon képes biztosítani.
De még egy szempontot figyelembe kell venni egy korszerű társadalomban, egy korszerű államban, hogy miközben a társadalom egészét áthatja a teljesítményelv, a piacgazdaság követelményrendszere, ez az állami szektort sem kerülheti el. Szorgalmazni kell tehát azoknak az objektív teljesítményértékelő módszereknek az alkalmazását, elterjesztését a közszolgálatban is, amelyek rugalmasabbá, dinamikusabbá, hogy úgy mondjam, kockázatvállalóbbá teszik ezt a szektort, és azt hiszem, hogy a jogalkotás előkészítésében a tárcának e tekinteten igen nagy szerepe van. Annak az elvnek, amelyet egyébként a jogalkotási eljárási törvényünk régóta tartalmaz, hogy egyes szabályozások szükségességét, indokoltságát, hatékonyságát, gazdaságosságát vizsgálni kell, annak maradéktalanul szeretnék érvényt szerezni, és megpróbálom a legnagyobb erőket koncentrálni arra, hogy ezek a hatásvizsgálatok valóban be is következzenek.
Ennek igen érdekes összetevőjének gondolom azt, hogy a szokásos - hogy úgy mondjam - oktrojált jogalkotással szemben - a rohamtempóban készülő jogszabályok szükségszerű velejárója - megpróbálom a minisztérium kapacitásait olyan irányba fejleszteni, hogy a gondolat fölmerülésétől kezdve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az érintett civil szervezetekkel, társadalmi szervezetekkel, politikai szervezetekkel itt a parlamentben már kapcsolatban álljon, tehát az alapelvek, a koncepciók kialakítása is közös gondolkodás, közös munka eredménye legyen.
Ami a minisztérium tevékenységének egy számomra nagyon szimpatikus és a modern Magyarország követelményeinek megfelelő részét jelenti, ez a jogi segítségnyújtás különféle formája. A jogalkotás, a jogalkalmazás bizonyos értelemben a mai napig a represszív mintákat követi. A jogszabályban a büntető-megtorló gondolkodás elve van alapvetően jelen, miközben a társadalmi gyakorlatban is - és nem utolsósorban az állam erőforrásait, kapacitásait illetően is - ennek az elvnek a maradéktalan alkalmazása, úgy tűnik, meghaladott. Szükséges olyan alternatív mechanizmusok beépítése, amelyek az államnak ezt a fajta kikényszerítő hatalmát bizonyos körben feleslegessé teszi.
Természetszerűen ez nem az állami funkciók leépítését jelenti, hanem a szónak a hagyományos értelmében vett alternatív lehetőségek felkínálását. Nagyon fontosnak a megtorló igazságszolgáltatás helyett a helyreállító igazságszolgáltatás elvének hangsúlyozását, és a tárca működésében ennek nagyon-nagyon sok kedvező jelét látom.
Az eddigi igazságügyi tárca tevékenységének számomra az egyik, nem annyira látványos, de a dolog lényegét és mélyét érintő sikertörténete a jogi segítségnyújtás keretében a nép ügyvédeinek tevékenysége. A szabadságjogoknak, az emberi jogoknak az 1800-as évek elejére visszanyúló problémája, hogy természetesen ezek mindenki számára rendelkezésre állnak, csak az emberek nem egyformán vannak abban a helyzetben, hogy ezeket érvényesíteni is tudják, és hogy ezeket gyakorlattá tudják tenni.
Szükség van azokra a mechanizmusokra, amelyek az embereket segítik ügyes-bajos, jogi, adminisztratív ügyeik elintézésében, és e tekintetben a nép ügyvédjei hálózat igen kiváló teljesítményt nyújtott idáig is. Nagy előrelépés és ennek az intézménynek a fejlesztése várható a következő évtől kezdve, amikor is az eddigi, alapvetően technikai, iratszerkesztői, jogi tanácsadói segítségtől eltérően peres eljárásokban és nem peres eljárásokban való jogi segítségnyújtás is lehetővé válik, és ez valóban rendkívül hatékony hozzájárulás lehet ahhoz, hogy az állampolgárok jogbiztonsága, illetőleg állampolgári tudatossága növekedjen.
Ugyanezen tekintetben szeretném említeni az áldozatsegítés rendszerét. Az előbb említett és nem lekicsinyellt, de nem is túlságosan fölmagasztalt represszív szemlélet azt eredményezi, hogy az állam jól megbüntet valakit, aki erre alkalmassá válik, de az áldozattal általában kevésbé szoktak törődni. Nagyon fontos, nagyon humánus, nagyon jelentős társadalmi üzenetet hordozó törekvés az, ha egy kormány és annak a minisztériuma erre a területre nagy súlyt helyez. Ez a társadalmi szolidaritás nagyon fontos összekötő kapcsává is válhat.
A harmadik ebben a körben említendő terület, amely a fölkészülés során számomra kicsit furcsa eredményt hozott, a lobbitevékenységgel kapcsolatos jogszabályok áttekintése. Meglehetősen nagy várakozás övezte ennek a joganyagnak és ennek az intézményrendszernek a létrehozását. Azt tapasztaltam, hogy a tényleges eredmény meglehetősen kevés. Információim szerint hivatalosan két szervezet működik ilyen körben. Miután egy érdekes összetevője az állami működésnek a lobbitevékenység, ezért meg fogom nézni, hogy mit lehetne ezen a területen tenni, mi az, ami akadályt jelent.
Röviden szeretnék szólni a rendészet állapotáról, a rendészet helyzetéről, amelyben a legfontosabb kérdés a rendőrségnek és a határőrségnek a zökkenőmentes integrálása, és ennek megfelelően ezáltal is a schengeni folyamat elősegítése. Ez a jogalkotási feladat nagyrészt alapelemeiben már elvégzésre került, nyilván apróságok, finomítások továbbra is szükségesek, és ez nagy feladatot fog jelenteni.
Igen lényeges a rendészet körébe tartozó humánpolitika megfogalmazása, annak hatékonyabb tartalmi és formai képviselete. Miközben nagyon fontos, hogy egy olyan szervezet, mint a rendészet, annak intézményei, szervezetüket és funkciójukat tekintve rendben legyenek, azt hiszem, hogy ez az a terület, ahol a leginkább érvényes az a közigazgatás-tudományokban gyakran hangoztatott igazság, hogy egy viszonylag nem jól szervezett egység, egy nem pontos funkciókkal működő egység is kiváló, jó teljesítményt tud nyújtani, ha a személyzete, a személyi állománya rendben van. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a rendészet területén a karriertervezés, az életpályakép, a teljesítményértékelés, a felelősség telepítése és az ezzel kapcsolatos ellenőrzési elvek egyértelműek, világosak nemcsak a személyi állomány, hanem a társadalom számára is áttekinthető és világos legyen.
Ugyan még hivatalosan nem sok mindent tudok tenni, hiszen változatlanul jelölt vagyok, szeretnék azonban kicsit konkrétabban említést tenni egy olyan kérdésről, ami az utóbbi időben bizonytalanságot és válsághangulatot idézett elő a rendészeti intézmények bizonyos szervezeti egységeinél, különösen a rendőrségnél és a büntetés-végrehajtási intézményekben. Ez pedig a létszámcsökkenésnek az a várható, nagy hulláma, amely a tervezett nyugdíjszabályok változására vezethető vissza.
Egy személyi állomány mozgása soha nem egy tényező eredménye. De be tudom jelenteni itt most azt, hogy a minisztérium a vezetésem alatt a legrövidebb időn belül megkezdi azoknak a jogszabályoknak a kidolgozását, jogi feltételek kialakítását, amelyek lehetővé teszik a rendészet területén dolgozók nyugdíjának megállapítását a nyugdíjjogosultak számára az ez év végi állapot szerint. Remélhetőleg ezzel sikerül nekik azt a biztatást megadni, hogy pusztán anyagi okokból munkahelyüket, állásukat ne hagyják ott, hanem dolgozzanak tovább, és ha a saját szándékaiknak megfelelő nyugdíjbamenéskor számukra kedvezőbb nyugdíjszabályok érvényesek, akkor természetszerűen aszerint is választhatnak. De ennek a törekvésnek az az üzenete, hogy a jövő évtől várható kedvezőtlenebb változások miatt önmagában véve nem kell a személyi állománynak ezt a megoldást választania, mert az ez év végi állapotnak megfelelően egyfajta biztonságuk garantálható.
A rendészet körében szeretném megemlíteni - bár az kevésbé az igazságügy-miniszter dolga, de irányítói jogkörében meglehetősen nagy szerepe van - a rendőrségen belül a felelősségi viszonyoknak az egyértelmű és pontos tisztázását. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nem osztom azok álláspontját, akik azt gondolják, hogy a rendészeti szervek, a rendőrség elsősorban általános olyan válságban lenne, amely miatt a harangokat meg kell kongatni.
Kétségkívül vannak kedvezőtlen jelek, amelyeket határozott intézkedésekkel, elsősorban a rendőrség belső személyi vezetése útján kell megoldani. A rendőrségi vezetők dolga az, hogy olyan utasítási rendszer és olyan ellenőrzési rendszer működjön, hogy a feladatok világosak, egyértelműek legyenek, és az is egyértelmű legyen, hogy aki jogsértést követett el, az következmények nélkül nem maradhat. E tekintetben azt vállalom, azt szeretném tenni, hogy a rendőrségnek a nyugodt szakmai tevékenységét biztosítsam.
Mindent el fogok annak érdekében követni, hogy a rendőrségen belül se keletkezzenek politikai konfliktusok, a rendőrség ne váljon politikailag megosztott szervezetté, és annak érdekében is mindent meg fogok tenni, hogy se ilyen, se olyan politikai nyomás a rendőrségre ne nehezedjen. Tulajdonképpen a jogalkotás előmozdításán túlmenően ez a második nagyon röviden összefoglalható célkitűzés, amelyet magam elé állítottam.
Az európai uniós integrációs feladatok a minisztériumra rendkívül nagy terhet rónak, hiszen az uniós jogszabályoknak mind a mennyisége, mind a minősége a magyarországi jogalkotó és jogalkalmazó előtt idáig ismeretlen volt Óriási joganyag, és rendkívül bonyolult szabályokat tartalmaz. Ezek átültetése a hazai jogrendszerbe nem egyszerű, de a dolog természetéből következik, hogy az esetek nagy részében az átültetés fő felelőse nem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, hanem az a szakminisztérium, amelynek működési területét érinti. Itt természetszerűen információval, kodifikációs segítséggel a minisztérium az ágazatok rendelkezésére áll, de a tényleges átültetési folyamatot itt viszonylag nehéz követni.
Közben kedves kollégám jelzi, hogy a szószátyárság vétségébe kezdek esni, ezért valószínűleg kérdések formájában az EU-integráció területéről sok kérdés fog érkezni. Egy dolgot szeretnék megemlíteni. Az uniós joganyag átültetése elkerülhetetlen, fontos és szép dolog. Kevésbé nyilvánvaló azonban valószínűleg az európai szervek felé, hogy ez milyen adminisztratív terhekkel jár a tagállamra nézve. Én megpróbálok kiépíteni és működtetni egy olyan információs rendszert, amely azt a visszacsatolást is tartalmazza, hogy az a megfelelés, amelyben bizonyos tekintetben Magyarország az átültetésben a második, más tekintetben a negyedik, összességében a 11. helyen áll - tehát nem rossz a mezőnyben -, az ország számára milyen adminisztratív és igazgatási terhekkel jár, mert nem árt, ha Unió-szerte ezt is tudják.
Elnézést kérek, ha egy kicsit bőbeszédűbb lettem volna, csak - teljesen őszintén mondom - a feladat nagysága, a tárca nagy kiterjedése, a feladatok sokasága és az engem fölkészítő munkatársaim szorgalma okozta ezt, hogy nem tanúsítottam önkorlátozást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Mi szívesen hallgatjuk önt. Az időkorlát csak annyi, hogy önnek ma még két bizottság előtt meg kell jelennie, és nyilván nem szeretnénk, ha a következő helyről sokat késne a miniszterjelölt úr.
Megnyitom a vitát. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Csákabonyi képviselő úr, utána Répássy alelnök úr, majd Hankó Faragó alelnök úr.
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Örömmel hallottam, hogy sok magvas mondanivalója között külön is kitért a jogi segítségnyújtás intézményrendszerére, intézményére, amit ugye mi egyszerűen a nép ügyvédje intézményének tartunk és nevezünk.
Bizottságunk több alkalommal foglalkozott már ennek létrehozása óta az eddig elért eredményekkel, és azonos a megállapításunk, hogy az egyik legjelentősebb, jogszolgáltatást továbbfejlesztő intézményrendszerként tartjuk nyilván ezt az egész rendszert. Említette miniszterjelölt úr, hogy a továbbfejlesztés a közeljövő kérdése, amit szeretnénk szorgalmazni és nyomatékosan kérni. Ugyanis valóban jelen állapotában még féloldalas ez a rendszer, hiszen csak a tanácsadásra, beadványok szerkesztésére, okiratok szerkesztésére alkalmazható, azonban a peres eljárásokban eddig jogi képviselet nyújtására nem adott a rendszer lehetőséget, annak ellenére, hogy az eredeti törvény szerint ezt már korábban be kellett volna vezetni, így különböző meggondolásokból és mondjuk költségvetési szempontból is ennek az elhalasztására került sor.
Az elmúlt év decemberében az ez évi költségvetés vitája során éppen bizottságunk egyik tagja, a mellett ülő Bárándy képviselő úr terjesztette elő egy módosító indítványt, hogy ez évben már álljon rendelkezésre plusz 170 millió forint annak érdekében, hogy az intézményrendszer továbbfejlesztéséhez szükséges létszámemelési gondok november hónaptól kezdődően megoldódhassanak, hiszen a peres ügyek előkészítése hosszabb időt vesz igénybe, és magának az intézményrendszernek, az apparátusnak a kialakítása is lényeges dolog.
Szeretném megkérdezni a miniszterjelölt úrtól, hogy ezt a bizonyos 170 millió forintot valóban erre a célra kívánja-e a tárca fordítani az elkövetkezendő hónapok folyamán, mert hallottunk olyan meg nem erősített híreket, hogy esetleg ez az összeg zárolásra kerülne, amivel igazán nem tudnánk egyetérteni.
Ha ezzel kapcsolatosan rendelkezik már valamilyen információval, akkor azt szívesen hallanám, annál is inkább, mert megítélésünk szerint ez az intézményrendszer nemcsak magának a jogi segítségnyújtásnak az eszközrendszere, hanem a jogkövető magatartásra nevelésnek is egyik nagyon fontos intézményrendszere, ami a célkitűzéseink megvalósítása érdekében szükséges. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak a történelmi hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy Bárándy képviselő úr nem egyedül nyújtotta be azt a módosító indítványt, a másik benyújtó Avarkeszi Dezső képviselő volt. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Dr. Csákabony Balázs: És a bizottság is támogatta.) És a bizottság valamennyi tagja támogatta egyébként. Répássy alelnök úr! Őt követi Hangó Faragó alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Elnézést kérek Csákabonyi képviselőtársamtól a megjegyzésemért, de úgy gondolom, hogy nem a nép ügyvédje program válsága miatt ülünk itt, hanem a rendőrség morális válsága miatt, tehát - bármennyire is az igazságügyi és alkotmányügyi bizottságnak csak részben tartozik a feladatai közé - mégiscsak alapvetően a rendőrséggel kapcsolatos problémák azok, amelyek a mai miniszterjelölti meghallgatást okozzák.
Nos, ön tett erről egy említést, tett erről egy megjegyzést pontosabban, hogy nem ért egyet azzal, hogy itt valamifajta általános válság lenne a rendőrségnél. Azt gondolom, hogy természetesen a rendőrségnek vannak olyan egységei, amelyek egyelőre még intakt módon megmenekültek ettől a válságtól - vagy akár a határőrség egységei ilyenek -, de a rendőri bűncselekmények vezettek oda, hogy távoznia kellett az igazságügy-miniszternek, távoznia kellett az országos rendőrfőkapitány, a budapesti rendőrfőkapitánynak és a Rebisz vezetőinek.
Én tehát alapvetően azt szeretném öntől megkérdezni, hogy ön szerint milyen okai vannak, milyen folyamatok vezettek oda, hogy ezek a rendőrségi bűncselekmények egy ilyen fajta válsághelyzetet idéztek elő, esetleg lát-e kifejezetten olyan szervezeti okokat vagy valamilyen, jogszabály-módosítással megváltoztatható állapotot, amely némileg segítené, hogy ez a fajta morális válság megoldódjon vagy legalább enyhüljön. Tehát a rendőrségi bűncselekmények lenne az első kérdésem.
Ennek egyébként a büntetőjogi vetülete vagy egyáltalán mint jogsértések vetülete a mi bizottságunkra tartozik, ez nem pusztán rendészeti kérdés, hanem alkotmányossági és igazságügyi kérdés is.
A második kérdésem arra vonatkozik miniszterjelölt úr, hogy ön az ebben a minőségében tett első megnyilatkozásakor is és most is hangoztatta azt, hogy - szó szerint próbálom idézni - "mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a rendőrséget politikai befolyás vagy politikai támadás ne érje."
Ez egy nagyon szimpatikus gondolat, de az lenne a kérdésem, hogy hogyan. Tehát hogyan kívánja ezt elérni, hogy se politikai befolyás, se politikai támadás ne érje a rendőrséget? Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmét és kíváncsi vagyok, hogy osztja-e a véleményemet, hogy a politikai befolyás és politikai támadás egymást feltételezik, tehát valószínű, hogy politikai támadás akkor érheti a rendőrséget, ha politikai befolyás alá kerül, hiszen másként a dolognak nincsen értelme, szerintem.
Tehát az ön mondataiból - ha nem haragszik - azt hallom ki, hogy ön szerint ilyen politikai befolyás történt az elmúlt időszakban, hiszen nem lenne értelme annak az ön által hangoztatott nézetnek, hogy meg fogja védeni a rendőrséget a politikai befolyástól.
Ha nem haragszik, megkérdezném, hogy milyen konkrét jelei voltak ennek a politikai befolyásnak ön szerint, és mégis hol érhető tetten ez a politikai befolyás? Itt hívnám föl arra a figyelmét - ezt ön jobban tudja, mint én -, hogy a legutolsó nyilvánosságra hozott OBH-jelentésében, amelyet még helyettes ombudsmanként tett, a 2006-os szeptember-októberi közterületi rendezvényekkel kapcsolatos jelentésében van egy nagyon figyelemre méltó megfogalmazás, melynek - nem fogom az egészet idézni, de ön biztosan ismeri az idézetet - az a lényege, hogy a gyülekezési joggal kapcsolatos bejelentések, illetve be nem jelentett demonstrációk értékelésében és kezelésében a rendőrség bizonytalan és a dolog természeténél fogva nem alkotmányossági megfontolásokat, hanem politikai kockázatokat mérlegel döntése meghozatalakor.
Ön azt mondja egyébként, hogy erre a gyülekezési törvény módosítása vagy annak reformja jelenthetne megoldást. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan kívánja ezt megvalósítani, hogy a rendőrök ne politikai kockázatokat mérlegeljenek egy gyülekezés során, hiszen ez egy alapvető alkotmányossági és jogbiztonsági kérdés, hogy kizárólag végrehajtási szempontokat mérlegelhetnek és politikai szempontokat nem.
Végezetül azt szeretném elmondani és egyben kérdezni is, hogy egy nagyon különleges helyzetben kerül ön miniszterjelölti pozícióba, hiszen a mai napig is jogvédőként, ombudsmanként dolgozott, így számos ajánlást fogalmazott meg ombudsmanként; többek között magának az igazságügyi és rendészeti miniszternek fogalmazott meg ajánlásokat. Épp az előbb említett szeptemberi-októberi eseményekkel kapcsolatos jelentésében ha jól számolom, 11 ajánlást fogalmazott meg. És ezt mondjuk így kezdődik: ajánlom az igazságügyi és rendészeti miniszternek, hogy a gyülekezési jog reformjának részeként fontolja meg a spontán demonstrációkra vonatkozó külön szabályok meghatározását.
Nagyon érdekes helyzetbe került, mert tulajdonképpen önmagának tette most ezeket az ajánlásokat, és kíváncsi vagyok, hogy ezeket az ajánlásokat, amelyeket ombudsmanként megfogalmazott, hogyan kívánja végrehajtani. Idecsatlakozik, hogy nem csak a rendészeti területről venném ezeket az ajánlásokat. Nagy port kavart fel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása, illetve az ezzel kapcsolatos problémák.
Ön ott kifejezetten alkotmányos visszásságot állapított meg, alkotmányosan visszásnak ítéli meg ezt a helyzetet. Kíváncsi vagyok arra, hogy miniszterként mit kíván tenni a kormány tagjaként, hogy ez a visszásság megváltozzon. Egyelőre dióhéjban ennyit kívántam kérdezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Hankó Faragó alelnök úr kért szót. Őt követi Turi-Kovács képviselő úr.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon sok mindenről hallhattunk már miniszterjelölt úr rövid előadásában, és tudom, hogy az idő szorítása ilyenkor mekkora kényszert jelent, és sok mindenre nyilván kitért volna. A kérdések talán alkalmat nyújtanak arra, hogy néhány részletkérdésre visszatérhessünk, illetve új területet érinthessünk.
Ön bizonyára pontosan tudja azt, hogy az elmúlt években a parlament előtt feküdt néhány olyan törvényjavaslat, amely részben kétharmados törvényeket jelentett, részben pedig egy olyan közjogi csomagot képezett, amelynek az előkészítésével, lehetséges elfogadásával kapcsolatban éveken keresztül tárgyaltunk a parlamentben, csak részben sikerrel a feles támogatást igénylő törvényeket sikerült elfogadnunk, de a kétharmadosok közül több mindent nem.
Ezek között szerepelt a jogalkotásról szóló törvény. Ön a meghallgatása elején is nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a közjogi területen jelentős eredményeket szeretne elérni. Szeretném megkérdezni, hogy mik az elképzelései arra vonatkozóan, hogy lát-e szükséget arra, hogy egy új jogalkotási törvény kerüljön elénk, hiszen a minőségi jogalkotás, amelyet a tárca meghirdetett, e nélkül az új törvény nélkül szinte elképzelhetetlen, és miután talán nem jelent politikailag nagyon érzékeny területet, még akár a siker reményében is lehetne egy ilyen javaslattal előállni. Szeretném röviden hallani erről az elképzeléseit.
Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy mit gondol arról, hogy az előzetes és utólagos hatásvizsgálatokkal kapcsolatban a jogalkotás jogalkalmazás terén minden rendben van-e. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha erre sikerülne nagyobb energiákat fordítani, akkor a jogalkotás minőségét és főleg az utólagos hatásvizsgálattal annak hatékonyságát, az alkalmazás hatékonyságát jelentősen lehetne javítani.
A kérdéseim és az észrevételeim természetesen nem fontossági sorrendben hangoznak el, de egy más területre, a civilisztikára visszatérve. Ön is említette, hogy a polgári törvénykönyv kodifikációja korábban az igazságügyi tárcán kívül egy szakmai bizottság keretei között folyt, és most már lassan bekerül a Házba, és innentől kezdve a kormány feladata lesz az, hogy ezt a törvényjavaslatot elénk hozza és aztán hamarosan hatályba léptethessük részletenként.
Tudom, hogy ha most Vékás professzor itt ülne a bizottság elnökeként, hevesen bólogatna és örömmel hallaná, de én is nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy kitérjek röviden arra, hogy ez a kiváló szakmai előkészítettségnek örvendő mű egy jelentős hiányosságban szenved, és megtörik egy komoly elv, mégpedig az az elv, hogy az ingatlan-nyilvántartás bírói felügyelet alá kerülhessen vissza, ahogy az korábban volt.
Tudom, hogy a tárcának ezzel kapcsolatban hosszú évekre visszamenőleg teljesen egységes volt az álláspontja, függetlenül attól, hogy éppen a jelenlegi ellenzékben lévők vagy jelenlegi kormányon lévő véleményét hallhattuk-e, a szakma teljes egyetértését élvezi, mégsem lehetett keresztülvinni, hogy ez az ingatlan-nyilvántartás a jogelveknek megfelelően, a Ptk. által vállalt jogelveknek megfelelően újra bírói kontroll alá kerüljön. Lát-e esélyt arra, hogy ezeket az elképzeléseket a leendő hatályos Ptk.-ban meg lehet majd valósítani.
Egy másik nagyobb területről még egy nagyon rövid kérdés. Folyik a büntető törvénykönyv kodifikációja. Ez is egy óriási és nagyon szép feladat. Ön említést tett arról, hogy mekkora jelentősége van egy szemléletváltásnak a megtorló és helyreállító büntetőpolitika terén. Ha ez a fontosabb, akkor azt gondolom, megkerülhetetlenül vizsgálnunk kell azt, hogy az alternatív büntetési módokra milyen lehetőség nyílik egy ilyen új büntető törvénykönyv büntetési rendszerében. Ha nagyon röviden szólna arról, hogy mi a véleménye az alternatív büntetési módokról, hiszen a helyreállító büntetőpolitikának ez nagyon fontos eszköze lehet. Ha röviden hallhatnák arról, hogy mit gondol erről. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács képviselő úr kért szót, őt követi Bárándy képviselő úr. Ű
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, valamennyiünk előtt nyilvánvaló, hogy rendkívüli helyzetben került sor a minisztercserére. Aligha vitatható, hogy ez közvetlenül visszavezethető a rendészeti szerveknél mutatkozó egyfajta válságjelenségre. Mégis az én kérdéseim nem kizárólag erre kívánnának szorítkozni, és ezzel kapcsolatban is úgy gondolom, hogy érdemes más aspektusból is vizsgálni ezt az ügyet.
Az én fenntartásaimat és aggodalmamat két irányból szeretném meghatározni. Nincs kétségem, hogy a miniszterjelölt úr felkészültsége alkalmassá teszi a miniszteri funkció betöltésére. Az előélete is teljes mértékben igazolja ezt. Azt szeretném hozzátenni, hogy a lehetséges és kiválasztásra megjelölt személyek közül úgy gondolom, hogy az sem kétséges, hogy a legalkalmasabb az, aki ezt a tisztséget betöltheti.
Van azonban néhány olyan terület, amelynél azt hiszem, az aggodalmakat később kell eloszlatni vagy majd lehet eloszlatni. Ilyen a rendészettel kapcsolatos ügy is. Az a bizonyos előzmény, amelyet itt még szó szerint ugyan senki nem idézett, de amely nyilvánvaló, hiszen ez sajtóban már a bizottság előtt egy korábbi meghallgatáson megjelent, ez azt igazolja, hogy egy állásfoglalást, amelyet különösen az ellenzék és ezen belül mi kisgazdák is nagyon nehezen vettünk tudomásul, illetve nem tudtunk tudomásul venni, ez pediglen a rendőrség helyzetének és szerepének a megítélése.
Ennek az erkölcsi és a jogi oldalára vonatkozó kérdések folyamatosan fölmerülnek - ma is ez történt -, és korábban erre vonatkozóan éppen az ombudsmani meghallgatásnál a miniszterjelölt úr is kitért. Van ennek azonban egy olyan aspektusa, amely csak belülről, belső vizsgálódás útján állapítható meg: az a fajta kontraszelekció, amely kialakult a rendőrségnél, nem föltétlenül most, hanem hosszú időn keresztül.
Ez a kontraszelekció - ha tetszik, ha nem -, visszavezethető oda, hogy ma kétirányú probléma van. A kiválasztásnál, már a rendőr kiválasztásánál, a büntetés-végrehajtási szerveknél történő kiválasztásnál behatárolja azt, hogy kit és milyen módon lehet fölvenni és alkalmazni, hogy milyen az a darab kenyér, amelyet egyáltalán tudnak neki biztosítani. Magyarul az erkölcsi igények és azok a magas erkölcsi követelmények, amelyek okkal és joggal jelennek meg ezekkel a szervekkel szemben... - hiszen ők olyan pozícióban jelennek meg, ahol ez egy elvárás.
Itt azonban a társadalomnak is vannak bizonyos kötelezettségei: azoknak a feltételeknek a megteremtése, amely a szelekciót az alkalmasság szerint és nem a jelentkezés szerint teszi lehetővé. Az aggodalmam e tekintetben nem az, hogy ezt esetleg nem látja vagy nem véli a miniszterjelölt úr, hanem kérdés, hogy lesz-e elég politikai súlya, hogy az elkövetkezendő időben a szükséges jogszabályi és egyéb változtatásokon túlmenően azoknak az anyagi kondícióknak a feltételeit is meg lehessen teremteni, amelyek egyébként csak egyféle dologgal járhatnak: az elkövetkezendő időben újra és újra ki lehet szűrni egy-egy olyan elkövetőréteget, amely mögött azonban ott van potenciálisan a következő, aki ilyen vagy olyan okból, az esetek jelentős részében nem pusztán elvetemültségből rá fog kényszerülni vagy el fog követni bizonyos cselekményeket.
Ezt annyira fontosnak gondolom és tartom, hogy e tekintetben azt gondolom, támaszkodnia kellene majd miniszterjelölt úrnak mindkét oldal támogatására, de elsősorban persze a kormányoldaléra, hogy ezek a feltételek megteremtődjenek.
A másik aggodalmam az, ami a mostani miniszterjelölti expozéból is kivehető volt. Az elmúlt öt esztendő gyakorlatilag sok szempontból arról szólt, hogy a közigazgatási szféra meggyengítése különböző elméletek mögéállítása mentén folyamatos volt. A közigazgatási szférán belül ma meggyőződésem szerint soha nem látott bizonytalanság uralkodott el, miközben megszüntetnek egyfajta rendszert, nem látszik, hogy mi lesz ténylegesen az a következő rendszer, amihez majd a közigazgatásiaknak igazodniuk kellene vagy lenne szükséges.
Ez civil szférával nem váltható ki, miniszterjelölt úr, ez meggyőződésem. A hazai civil szféra ugyanis sem nem elég szervezett, sem nem elég felkészült, bizonyos közigazgatási szférákat ki tudjon váltani. Erre még hosszabb idő kell. Ez majd szükséges lesz, de ennek a kondíciói és feltételei most nem adottak. A magam részéről ezért és ezt a saját kisgazda vonulatom nevében is tudom mondani, tartózkodó szavazattal kísérlem meg azt, hogy egyfajta bizalmi tőkét is tudjunk nyújtani, ugyanakkor a fenntartásainkat is kifejezzük.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy képviselő úr, utána Balsai képviselő úr!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A kérdésem egy részét Hankó Faragó alelnök úr elmondta már a Btk.-val kapcsolatban az alternatív szankciókra vonatkozóan. Én egy picit technikaibb, de annál fontosabb kérdést tennék föl a büntető törvénykönyv tervezetével kapcsolatban.
Nevezetesen: beszélt a polgári törvénykönyv kapcsán arról, hogy minisztersége idején szeretné, ha ezt el tudná fogadni a parlament. Ugyanezt kérdezem a büntető törvénykönyv kapcsán. Lehetségesnek, reálisnak tartja-e miniszterjelölt úr azt, hogy ez a törvény még ebben a ciklusban elfogadásra kerüljön, illetve ha nem vagy kétségei vannak ezt illetően - és előrevetem, hogy én ezt a megoldást kifejezetten jónak tartanám -, lehetségesnek tartja-e a miniszterjelölt úr azt, hogy az általános részt természetesen harmonizálva a jelenlegi különös résszel, külön benyújtásra kerüljön az Országgyűléshez és ezt az Országgyűlés külön tárgyalni tudja.
Mondom én ezt azért, mert a büntető-eljárásjogi törvény kapcsán tanúi lehetünk annak, hogy mi történik egy törvénnyel akkor, ha két parlament tárgyalja különböző összetételben. Nem kívánok kitérni arra, hogy melyik büntetőpolitikai elképzelés a jobb, csupán arra, ha a kettő összessége fogja alkotni a hatályos törvényt, az biztos, hogy a legrosszabb verzió. A kérdés tehát erre irányul. Lehetséges-e, hogy ez elkészül, lehetséges-e, hogy ez még időben benyújtásra kerül, illetve ha nem, akkor külön benyújtásra kerülhet-e az általános rész.
A második, ennél rövidebb kérdésem. Elkészült, illetve a múlt évben az Országgyűlés elfogadta a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről, illetve ennek az eljárásáról szóló törvényt, amely azonban számos kérdést nyitva hagyott, számos olyan rendelkezést tartalmazott, amelyet 2008. január 1-jével hatályba kéne léptetni. Lehetségesnek, illetve reálisnak tartja-e miniszterjelölt úr, hogy ez megtörténjen és a törvénymódosítás 2008. január 1-jével hatályba tudjon lépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai képviselő úr!
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. A miniszterjelölt úr említést tett arról, hogy nem látja időszerűnek az alkotmánnyal kapcsolatos parlament elé terjesztendő anyagot, ennek ellenére kötelességnek érzi, hogy ahogy próbálom idézni, korszerű alkotmány kidolgozása iránt tevékenykedjenek az ön által felügyelt Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban.
Ezzel kapcsolatban arról szeretném megkérdezni, hogy mit értünk korszerű alkotmány alatt elvileg, néhány szóban összefoglalva, másrészt, hogy tud-e arról, hogy az ön hivatali elődje 2005 januárjában még az előző kormány minisztereként azzal lepte meg a közvéleményt, hogy annak az évnek a végére, 2005 végére alkotmányt fog letenni az Országgyűlés asztalára. Ennek az alkotmánynak a sorsáról nemcsak hogy nem tudunk, hanem arról tudunk, hogy pert indított egy civil szervezet a minisztérium ellen, talán így lehet pontosan tudni -, hogy ugyan hozza már nyilvánosságra azt a bizonyos alkotmánytervezetet az ön hivatali elődje. Kíváncsi lennék, hogy önnek ebben mint utódjának mi az álláspontja: megvárja a bíróság döntését, vagy tényleg hajlandó az adófizetők pénzén ezek szerint valamilyen szinten elkészített tervezetet a nyilvánosság elé bocsátani.
Egy másik hasonló ügy van, az ugyan nem az igazságügy-miniszter ellen került benyújtásra. Ugyanez a társaság - a Társaság a Szabadságjogokért elnevezésű felperes - egy másik pert indított hasonlóképpen a tárca tevékenységi körébe tartozó úgynevezett gyülekezési törvény előkészítésében a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által megnevezett előkészítő bizottság - nem tudom, milyen bizottság - munkájának nyilvánosságra hozatala érdekében. Ezt a pert ugyan a felperesek nem nyerték meg, de a bíróság megállapította többek között Tölgyessy Péter tanúvallomása alapján, hogy szó nem volt semmiféle bizottság felállításáról, munkájáról. Azt szeretném megkérdezni, hogy ennek a bizonyos gyülekezési törvénynek, törvénytervezetnek, jogszabály-előkészítésnek a kapcsán - mivel ön is szóba hozta ezt a törvényt, sőt ombudsmanhelyettesi minőségében is több alkalommal ennek a szükségességéről nyilatkozott és már volt kérdés is ezzel kapcsolatban -, hogy mi az ön szakmai álláspontja az ilyen bejelentések, az ilyen pereskedések a tárca munkájához kapcsolódó hatásáról.
Azt szeretném továbbá megkérdezni - ez másik terület lenne -, hogy ön holnap kinevezésre kerül - ha jól értjük a sajtóhíreket -, hogy ön igazságügyi és rendészeti miniszterként fog működni. Már fölmerült Petrétei úr egyik szereplése kapcsán részemről, de mások részéről is, hogy finoman fogalmazva rendőrminiszter, mert kitérünk arra, hogy a minisztérium nem magyar elnevezése kifejezetten rendőrminiszternek jelölik meg a tárca birtokosát, hogy esetleg közjogi értelemben összeférhetetlen a miniszter rendőrminiszterkénti személyének - ami a nyomozóhatóságként működő rendőrség fölött miniszteri felügyeletet és irányítást is gyakorol - a részvétele az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban.
Mi ezzel a véleményünkkel nem teljesen magunkra maradva, az Alkotmánybírósághoz fordultunk. A szokásos, nyilván túlterhelt Alkotmánybíróság a dolgok mai állása szerint valószínűleg néhány ciklust követően fog döntést hozni ebben, de nem teszünk le arról a szándékunkról, hogy ennek az alkotmányellenes helyzetnek az Alkotmánybíróság elé terjesztése és fogadtatása kapcsán erre rámutassunk. Kíváncsi vagyok az ön véleményére ezzel kapcsolatban.
Valamint arra szeretnék még választ kapni, hogy bár ön nyilván megörököl egy helyzetet, és amikor önt bemutatta az elmúlt hét pénteken a miniszterelnök mint lehetséges miniszterjelöltet, nyilván kevés alkalma volt arra, hogy személyesen állást foglaljon a kormányprogram, annak folytatása és általában a folyamatok tekintetében és inkább csak a rendőrséggel kapcsolatos helyzetre szorítkozott, ami nyilván a közvéleményt jobban érdekli. Mégis megkérdezném, hogy azzal a döntéssel, amelyet éppen az ön hivatali elődje terjesztett a parlament elé és a parlament többsége - el nem ítélhető módon - el is fogadott, hogy fölszámolt 16 éves jogintézményt, a közigazgatási államtitkári intézményt, amivel lényegében teljes mértékben átpolitizálta a kormányzati munkát szakállamtitkárig, sőt még alacsonyabb szintig is.
Vajon ez az ön alkotmányos elképzeléseivel egyezik-e; lát-e arra lehetőséget, hogy ennek az alapos áttanulmányozása után esetleg a helyzet megváltoztatása iránt az Országgyűléshez forduljon. Egyelőre ezek a kérdéseim.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki kérdést feltenni. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt. Akkor tisztelettel megkérem a miniszterjelölt urat, hogy válaszoljon a fölvetett kérdésekre.
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megköszönni az észrevételeket. Amikor legutóbb helyettes ombudsmanként ültem itt, akkor azt mondtam, hogy mindig szerettem ez előtt a bizottság előtt lenni, mert rengeteg muníciót kaptak akkor is, és most is köszönöm a nagyon lényegre törő, szakmailag is, emberileg is fontos kérdéseket fölvető megjegyzéseiket.
Ha nem veszik rossz néven, a kérdések elhangzásának sorrendjében haladnék. Csákabonyi képviselő úr kérdésére az a válaszom, hogy a nép ügyvédje intézményének továbbfejlesztése folyamatban van, ennek lehetőségei adottak. Részben amit említettem is, a perbeli képviselet lehetőségeinek bővülésével tudom ezt alátámasztani.
Másrészt információim szerint az a pénz, ami ennek a financiális hátterét képezi, rendelkezésre áll, sem elvonásra, sem föl nem használhatósági zárolásra nem kerül, tehát ebből azokat a szervezeti és főleg személyi fejlesztéseket el lehet végezni, amelyek kibővítik ezt a tevékenységet.
Répássy alelnök úr utalt arra, hogy vannak intakt rendőri egységek, amelyeket a bűnözés nem fertőzött meg. Magam is nagyon remélem, hogy ez így van, és az ő álláspontjától eltérően azt gondolom, hogy többségben ezek az egységek vannak.
A bűnözésnek az okai nagyon összetettek és sokféle magyarázattal lehet szolgálni. Én azt tudnám erre mondani, hogy a rendőrség egy hierarchikus szervezet. Ha a rendőrségben ezt a hierarchikus elemet gyengítjük, tehát a rendőrség gyengül, akkor a bűnözés ott üti fel a fejét. Erre vannak utaló jelek és ezt alátámasztó megállapítások.
Én tehát azt hiszem, hogy a hierarchikus működésnek olyan új feltételeit kell megteremteni, amikor a felelősségi, ellenőrzési viszonyok egyértelmű, világos, hierarchikus struktúrába rendeződnek. Úgy nem lehet ilyen hierarchikus szervezetet működtetni, hogy az összes ellenőrzés valamilyen nagyon távoli vezetői szintről történik. De meggyőződésem, hogy a struktúra erősítése a bűnözők behatolásának vagy a rendőri bűnözés elterjedése megakadályozásának fontos eleme.
A politikai befolyást, politikai befolyásolást nem feltétlenül úgy értettem, hogy valaki politikai utasítást ad, amelyet végrehajtanak.
10
Tné 11-20. Takács Albert folyt.
A politikai befolyásnak a kategóriájába soroló, annak a közhangulatnak az előidézését, annak a politikai véleményformálásnak az elterjedését is, amikor indokolatlanul általánosítóan, megalapozatlanul a rendőrség a gyanúsítgatás tárgyává válik.
Egyébként a politikai befolyás, a politikai befolyásolás az olyan, hogy én azt hogyan fogom elhárítani?, erre nagyon egyszerű a válaszom: ha ilyen befolyást kapok, akkor azt fogom rá mondani, hogy "nem" - ilyen egyszerű ennek a módszere.
A gyülekezési törvénnyel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy a helyzet valóban furcsa, hogy saját megállapításaink, saját állásfoglalásaink engem találnak majd meg.
Amit a legutóbbi időszak rendőri eseményeivel kapcsolatban korrigálásra alkalmasnak tartottam, azok ebben a többször idézett jelentésben vannak, és ezt az álláspontot természetesen fogom képviselni az új pozícióban is: hogy rendezni kell a bejelentés nélküli demonstrációk kérdését, rendezni kell az ugyanarra a területre bejelentett demonstrációk kérdését, rendezni kell a demonstrációk határidejét. Azt mondtam, hogy ez egy olyan kényes dolog, amiben valóban társadalmi érdek, hogy egy józan beszéd keletkezzen; én mindenkinek a rendelkezésére állok abban, hogy elmondom erről az álláspontomat, véleményemet, mert azt hiszem, hogy sok félreértés vagy torzítás látott napvilágot ezzel kapcsolatban az utóbbi időben.
Nagyon érdekes dolog, hogy helyettes ombudsmanként tettem ajánlást valóban az OPNI-vel, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel kapcsolatban, amely aggályokat vetett fel. Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék mondani. Az intézményi reformot illetően én nem intézményekhez ragaszkodom; a kifogásom az volt, hogy az a folyamat úgy tűnik, hogy a betegellátásra, a legmagasabb szintű egészségügyi ellátásra emberi jogi szempontból nem nyújt megfelelő garanciákat. A kormányban erre a feladatra szakminiszter létezik. Egy demokratikus kormány olyan kollektív testület, ahol különböző vélemények vannak, amelyek néha meg is ütköznek egymással. Én a kormányban is, hiszen ezt bemutatkozó beszédemben is mondtam - nemcsak a kormányon kívül, hanem a kormányon belül is - az alkotmányosság őre leszek, tehát ha azt tapasztalom, hogy ezeknek az elvárásaimnak valami nem felel meg, akkor a demokratikus döntéshozatal szabályai szerint azoknak természetesen hangot fogok adni.
A jogalkotási törvénnyel kapcsolatban, amit Hankó Faragó képviselő úr kérdezett, nagyon fontosnak tartom az előzetes és utólagos hatásvizsgálatokat; ennek nagyon kiterjedt gyakorlata van. Tudni kell azt, hogy ez a fajta megközelítési mód az angolszász jogrendszerek sajátja, ez ott alakult ki, az angol jogi kultúra velejárója. Miközben erről sokat beszélünk, nem olyan egyszerű ennek a gyakorlatát meghonosítani egy egészen más jellegű jogrendszerrel rendelkező országban. De azt az elvet - ha nem is tudjuk elvégezni azt a költséghaszon elemzést, amit az Egyesült Államokban ilyenkor csinálnak -, hogy egy jogi szabályozásnak a fő szempontjai operacionalizálhatóak legyenek, azt hiszem, meg kell tenni, mert az ilyen módon analizált, elemzett jogszabály kerülhet abba a helyzetbe, hogy bizonyos hiányosságai kimutatkoznak - ezt én mindenféleképpen szorgalmazni fogom, hogy legyen erőteljesebb.
A polgári törvénykönyvvel kapcsolatban. Abból a szempontból is egy különleges jogszabálynak tartom, hogy azt hiszem, hogy ilyen volumenű társadalmi egyeztetés - szakmai-tudományos egyeztetés - jogszabályt illetően még nem volt; a tapasztalatokat a tárca folyamatosan elemzi, figyelemmel kíséri, dolgozza fel. Egy olyan jellegű megoldással, amit a képviselő úr felvetett, hogy az ingatlan-nyilvántartás ismét bírói felügyelet alá kerüljön, elvileg egyet tudok érteni és látom ebben a garanciális elemet.
A büntető törvénykönyvet illetően az alternatív büntetési módok általában megfelelnek annak a humánus és élhető jogfelfogásnak, amelyet képviselek - természetesen a magunk körében ezt nagyon fontosnak gondolom, hiszen vannak olyan bűncselekmények, ahol ilyen elterelést vagy alternativitást nem lehet megengedni.
Turi-Kovács Béla képviselő úr a rendészet körében tett megjegyzéseket. A kontraszelekciót illetően nyilván egyik napról a másikra eredményt nem lehet elérni. Miután civil emberként meglehetősen hosszú időt töltöttem akadémiai körökben, elég határozott és világos elképzeléseim vannak, hogy a képzésnek, annak a szintjeinek, milyen módon kell felépülni; mi az, amit felsőfokú rendészeti képzésre, mi az, amit technikai-gyakorlati rendőri szakmai képzésre kell fordítani, mert valóban látok abban gondot, hogy a tapasztalt rendőrök - különösen az alsó szintekről - hiányoznak, ez képzési feladat, nagy figyelmet fogok rá fordítani.
Valamelyest a rendőri magatartást befolyásolja, bár önmagában véve ettől csoda nem várható, de valahogy az irányításnak és az ellenőrzésnek a részévé válik; szorgalmazni fogom nagyon betartható, nagyon számon kérhető etikai kódexnek a kidolgozását, amely a társadalom számára is nyilvánvalóvá teszi, eligazítja, hogy egy rendőri fellépés, egy rendőri intézkedés mikor felel meg nemcsak a jogszerűség, hanem a civilizált viselkedés elvárható követelményeinek.
A közszféra, civil szféra viszonyát illetően magam is azt gondolom, mint a képviselő úr, Turi-Kovács Béla képviselő úr mondott, hogy nagy óvatosságra van szükség. Én inkább azt szerettem volna a civil jelleg kidomborításával hangsúlyozni, hogy azok a bebetonozott mentességek, amelyek a közszféra bizonyos részét jellemzik, azok meggondolandó, hogy ilyen módon fenntarthatók-e; szükséges a közfeladatok áttekintése olyan körben, hogy mi az, ahol fent kell tartani ezt a hagyományos bürokratikus rendet és mi az, ahol ettől rugalmasabb körben el lehet térni - tehát egyfajta profiltisztítás. Egyébként ez a mai közszolgálatban is így van, hiszen a köztisztviselőkhöz képest a közalkalmazottak, és a szerződéses szakértői réteg egyre inkább mutat a piaci viszonyok beszüremkedése arányába.
Bárándy Gergely képviselő úrnak a kérdésére az lenne a megjegyzésem, hogy a büntető törvénykönyvnek az általános része tulajdonképpen vitára alkalmas állapotban van, különös része kevésbé. Nagyon érdekes lenne elvégezni azt a kísérletet, hogy egy ilyen speciális kódexnek a két könyvét külön-külön tárgyalás alá vegye a parlament, de én ezt nem tartanám jónak; itt annyira összefüggő kérdésekről van szó, hogy sajnos én azt gondolom, hogy meg kell várni, amíg az egész együtt van, és az egészet csak együtt lehet Országgyűlés elég hozni.
A közvetítői tevékenység, a mediáció egy nagyon népszerű téma. Magam minden divatos témával kapcsolatban egy kicsit óvatos vagyok, de azért abban látok igen komoly lehetőségeket a büntetőügyek csökkentésében, hogy ez a mediációs eljárás kivitelezhető legyen, és ma már a pártfogó felügyelők mellett megvan a lehetősége annak is, hogy különleges képesítéssel rendelkező ügyvédek részt vegyenek ebben a tevékenységben, és talán ez a színvonalat emeli.
Balsai István képviselő úrnak a több megjegyzése nagyon közelről érint. Alkotmány korszerűsítése, korszerű alkotmány; itt a korszerűségen én azt értem, hogy egy alkotmány megalkotásakor bizonyos kategóriák között választani kell. Számomra az a korszerű alkotmány, ahol világos, hogy ez egy technicizált alkotmány, vagy nem annyira részletes alkotmány; hogy ez programokat tartalmazó alkotmány, vagy egy garanciális jellegű alkotmány; hogy ez egy emberi jogi irányultságú alkotmány, vagy egy államszervezeti alkotmány. És a jogalkotás menetében ezek az elvek nem mindig jelennek meg olykor-olykor még az alkotmányozás szintjén sem. Azt gondolom az alkotmány-előkészítésben fontosnak, hogy világos legyen, hogy milyen kategóriájú alkotmány készül, tehát csak ebben az értelemben értettem azt, hogy korszerű.
Hogy van-e alkotmány koncepció és hogy az kell-e? Megmondom őszintén, hogy lehet, hogy az Igazságügyi Minisztériumban, ha van, van - nekem is van otthon a fiókomban kettő; ezt legtöbb jogász életpályája bizonyos szakaszában el szokta végezni, hogy csinál egy olyan alkotmányt, amit szíve szerint elkészítene - nyilván, ami hivatalos vitatásra alkalmas, az nem ilyen zsebalkotmány kell, hogy legyen.
Ezekkel a kérdésekkel azért szükséges foglalkozni, mert úgy egy alkotmányozásnak a munícióját nem lehet előállítani, hogy előáll az alkotmányozási helyzet, és akkor különféle bizottságok ezt gyorsan összehozzák. Itt nagyon sokfajta tapasztalatnak elméleti ilyen-olyan elemzéséről van szó, ez azt jelenti, hogy ha a minisztériumnak van egy elképzelése, ami senkit semmire nem kötelez, ez nem egy cél, nem egy irány; de én azt gondolom, hogy az nem rossz, ha egy Igazságügyi Minisztérium csiszolgatja, finomítgatja, gazdagítgatja, és ha szükség van rá, akkor előáll, vagy pedig nem áll elő vele.
A jogszabályok nyilvánossága. Én a teljes nyilvánosság híve vagyok mindaddig, amíg a nyilvánosság bizonyos jogalkotási előkészítési érdekeket nem sért, tehát akkor, amikor egy tervezet a megfelelő személyi döntésére előkészítetté válik, akkor ennek a nyilvánosságát biztosítani kell; addig, amíg ezek különféle vázlatok, piszkozatok, addig nem.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagságával kapcsolatban az a véleményem, hogy az OIT-nak nemcsak a végrehajtó hatalomhoz tartozó tagjai vannak, hanem másik hatalmi ágból is vannak benne képviselők. Tehát, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy tisztán megvalósul-e a bírói függetlenség, akkor nemcsak az igazságügyi miniszter miatt nem valósul meg, hanem más miatt sem. Önmagában véve így, miután a bírósági igazgatás egy jól működő szervezet, nekem az a véleményem, hogy tisztelettel várjuk az Alkotmánybíróság erre irányuló határozatát és természetszerűen annak megfelelően fogunk viselkedni azt követően.
Közigazgatási államtitkári tisztség megszüntetése. Több modell van egy minisztérium vezetésére. Annak idején, amikor ez átvételre került, akkor a német minta honosodott meg, mint nem egy esetben a politikai államtitkár, aki a parlamenti kapcsolatokban segít, adminisztratív államtitkár, aki tulajdonképpen a ház vezetője. Ennek a modellnek egy átalakítása zajlott, érdemes megfontolni annak a tapasztalatait, hogy az egy vagy a két államtitkáros modell-e a jó, mindenféle észrevételre én nyitott vagyok, hajlandó vagyok megfontolni; önmagában véve sem az egyiket, sem a másikat nem látom eleve jobbnak vagy rosszabbnak, nyilván a személyeken múlik, akik ezt működtetik, hogy mi történik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Répássy alelnök úr jelezte, hogy hozzá kíván még szólni, parancsoljon!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt úr! Nyilván úgy kerek a történet, ha a kérdéseink után elmondjuk az álláspontunkat is az ön miniszteri kinevezésével kapcsolatban. Most nem fogok nagy titkot elárulni, nem támogatjuk a miniszteri kinevezését.
Ennek alapvetően az az oka, mert - és szeretnék pontosan fogalmazni, és azt hiszem, hogy pontosan fogalmaztam akkor is, amikor ezt az álláspontunkat bejelentettük - önt alkalmatlannak tartjuk a rendészeti feladatok ellátására abban a tekintetben, hogy úgy látjuk, hogy a rendőrségnél kialakult helyzet rendbetételére önnek nincsen meg a felkészültsége részben, nincsenek meg az eszközei arra, hogy a rendőrségnél a kialakult válsághelyzetet vagy válságtüneteket orvosolni tudja. Ettől még akár lehetne kiváló igazságügyi miniszter is, de ez a tárca pillanatnyilag az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és itt ebben a tárcában a rendészeti feladatok jóval számosabbak és sokkal inkább meghatározzák a tárca karakterét - ráadásul most az aktuális problémák éppen a rendészeti vonatkozásban vannak.
Ha megengedi még, ide szeretném emelni azt a problémát is, amelyre nem véletlenül kérdeztem rá, erre a bizonyos politikai befolyás és politikai támadás kérdésére. Ön nagyon egyszerűen és nagyon világosan azt mondta, hogy "nemet" fogok mondani, ha ilyen politikai befolyást tapasztalok. Az a helyzet, hogy nem hisszük el, hogy ön "nemet" tud mondani Gyurcsány Ferencnek, amennyiben ilyen politikai befolyásra törekedne a miniszterelnök. Egyszerűen a helyzetből, az ön, ha úgy tetszik politikai helyzetéből, mármint abból, hogy gyakorlatilag nem pártpolitikai mezőből érkezik, ebből a helyzetből adódóan úgy látjuk, hogy nem fog tudni a miniszterelnöknek "nemet" mondani, amennyiben a miniszterelnök befolyásolni kívánja a rendőrséget. És hogy megtörtént ez a dolog, erre bizonyíték a szeptember 18-ai este; akkor is volt igazságügyi és rendészeti minisztere az országnak, mégis világos, Gyurcsány Ferenc saját maga által egy televízió műsorban elismert módon, ő maga közvetlenül Szabadfi Árpáddal, az országos rendőrfőkapitány-helyettesével tartotta a kapcsolatot és ő maga adott utasításokat, kiiktatva, kikapcsolva az igazságügyi és rendészeti minisztert. Ön ezt nem fogja tudni megakadályozni miniszterjelölt úr, és ezért nem támogatjuk a miniszteri kinevezését. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Csiha Judit képviselő asszony kért szót, parancsoljon!
DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A szocialista képviselőcsoport természetesen támogatja Takács Albert miniszterré történő kinevezését. És nemcsak azért támogatjuk - egyetértve Turi-Kovács Bélával: az életút mutat -, mert az életút önmagában is alkalmassá tenné a miniszterjelölt urat arra, hogy miniszter legyen. Ezen túlmenően, mi úgy szoktunk végső álláspontot kialakítani, hogy meghallgatjuk először a jelöltet arról, hogy mit kíván tenni, mit kíván másképp tenni az adott ismeretek birtokában a tárca élén, és nem a sajtóhír napján vagy másnapján már eleve kijelentjük, hogy nem fogjuk támogatni. Ezt is lehet, senki nem tiltja, csak úgy gondolom, hogy felelősebb politikai magatartás az, ha először meggyőződünk arról, hogy akit valamilyen posztra jelöltek, az vajon, képes lesz-e ezeket a feladatokat ellátni.
Amit itt hallottunk a miniszterjelölt úrtól, az azt mutatja, hogy alapos ismereteket szerzett arról az elmúlt néhány napban, hogy milyen munka folyik a tárcánál, és azt gondolom, hogy a tárcánál meglévő - még mindig újnak mondható feladatcsokrot - a rendészeti munkával kapcsolatos feladatcsokrot is az irányítása alatt lévő tárca az ő vezetésével megnyugtatóan fogja ellátni.
Mindig veszélyes olyan eseményekből messzemenő következtetéseket levonni, amelyikre nem volt példa. Ami az ellenzéki képviselőtársaim ellenkezését kiváltja, az egy olyan eseménysor, amivel nem szembesült még a rendszerváltás óta Magyarország szerencsére és nagyon reméljük, hogy nem is fog. Nem gondolom, hogy ott olyan dolgok történtek, ami személy szerint akár Takács Albert alkalmasságát bármilyen irányban befolyásolhatná a miniszteri székre. Egyébként is türelmes ember vagyok, és azt gondolom, hogy az lenne a helyes ebben a jelenlegi helyzetben, hogy annyi türelmet tanúsítsunk a jelölt iránt, hogy azokat az elképzeléseket, amiket megfogalmazott, amikről minket meggyőzött - engem legalábbis - azokat hogyan fogja tudni megvalósítani.
Az előélete, az általános ombudsmanhelyettesi tevékenysége és az itt elmondottak alapján én minden tekintetben nyugodt szívvel ajánlom mindannyiunknak az ő támogatását, és ezt kérem képviselőtársaimtól is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Rubovszky képviselő úr kért szót, parancsoljon!
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Sajnos azt kell mondjam, hogy a Keresztény Demokrata Néppárt sem fogja támogatni és szeretném megmagyarázni, különösen a tegnapelőtti sajtónyilatkozatunk után.
Nagyon pozitívnak ítéltük a 2007 tavaszi nyilatkozatait és a rádiónyilatkozatból azt olvastuk ki, hogy ön ezen az alkotmányos úton kíván továbbhaladni. Most a Répássy alelnök úr kérdésére tett válaszból arra kell következtetnem, hogy önnek a széke döntötte el a nyilatkozatok irányát és helyettes ombudsmanként ajánlásokat fogadott el és tett nyilatkozatokat arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenni és most pedig miniszterjelöltként ezekből ki kíván hátrálni.
A kérdés ugye a Pszichiátriai Intézettel kapcsolatban az volt, hogy a betegek alkotmányos joga sérül a betegelhelyezések terén. Erre ön most nem azt mondta, hogy oda fog figyelni, hogy hogyan tovább, hanem megmagyarázta nekünk, hogy a kormányon belül ennek van egy felelős minisztere, oldja meg ő, és ön majd általánosságban vigyáz az alkotmányosság betartására. Tné 20.
BB 21 (Rubovszky György)
Ez nekünk kevés, úgyhogy ezzel kívánom indokolni azt, hogy most a nyilatkozatunk nemleges. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Wiener képviselő úrnak megadom a szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Látom az arckifejezésből, hogy jó lenne túlesni ezen a meghallgatáson, úgy ítélem meg azonban, hogy az utóbb elhangzott két ellenzéki álláspont némi reflexiót igényel kormányoldalról.
Először is teljesen természetes, ha az ellenzék nem támogatja egy miniszter kinevezését, ezt tehát egyáltalán nem lehet meglepőnek tekinteni. Azt lehet meglepőnek tekinteni, ha kivételesen egy miniszter személyével kapcsolatosan mégis olyan álláspont alakul ki az ellenzék részéről, hogy hallgatólagosan támogatják - tehát tartózkodnak - vagy netán meg is szavazzák a támogatást. Ez nagyon ritkán fordul elő. Nem mondom, hogy kizárt, de nem ez jellemző a parlamentáris rendszerekre.
Második megjegyzésem az volna, hogy Répássy alelnök úr némiképp félreérti a magyar alkotmányos rendszer működését. A magyar alkotmányos rendszerben a miniszterelnöknek van kormánya. Ezt a konstrukciót egyébként az MDF és az SZDSZ paktuma alakította ki. Az 1990. évi XXIX. Törvény alapján a miniszterelnök tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek a miniszter kinevezésére, illetve felmentésére, a 48/91-es AB-határozat szerint pedig a köztársasági elnöknek bizonyos kivételes szituációktól eltekintve alá kell írnia az előterjesztést. Tehát nem tud mást tenni egy miniszter a magyar alkotmányos rendben, mint hogy a miniszterelnök elvárásainak megfelelően viselkedik. A korábbi rendszerben, '89-'90 között ennek persze volt bizonyos esélye, a mikor a minisztert a parlament választotta meg, illetve mentette fel, persze miniszterelnöki előterjesztésre.
Ezen túlmenően szerintem van némi félreértés abban a kérdéskörben is, hogy milyen is valójában a rendőrség irányítása, mennyire politikai jellegű, mennyire nem. Az alkotmány kimondja, hogy a honvédséget, illetőleg a rendvédelmi szerveket a kormány irányítja, és azt mondja az alkotmány, hogy a működését irányítja. Ha ez így van, akkor elkerülhetetlen, hogy az irányításban politikai elemek is megjelenjenek.
1990 és '94 között a rendőrség esetében, '90 és '93 között a néphadsereg, illetőleg a honvédség esetében más volt a helyzet. Ott nem volt a miniszterelnöknek, illetőleg a kormánynak és a miniszternek utasítási joga. Éppen a jobbközép kormány harcolta ki '93-ban a honvédség, '94-ben a rendőrség esetében azt, hogy visszaállítsák a kormány utasításadási jogát. Ha pedig a kormánynak utasításadási joga van, akkor teljesen egyértelműen az a helyzet, hogy a kormány jogosult arra, hogy akár politikai szempontokat is mérlegelve adjon utasításokat, természetesen az alkotmány és a törvény keretei között. (Simon Gábor elhagyja a termet.)
Ezért viseli a politikai felelősséget a választók és a parlament előtt, de önmagában az, hogy politikai jellegű az irányítás, az nem kifogásolható. Ha a másik oldalnak az az álláspontja, hogy ez a jelenlegi berendezkedés nem megfelelő, akkor olyan előterjesztést kellene tennie, hogy válasszák le ismét a honvédséget, illetőleg a rendőrséget a végrehajtó hatalomról, és a kormánynak ilyen jellegű irányítási jogát szüntessük meg, illetve az alkotmányból vegyük ki a működésirányításra vonatkozó megjegyzéseket. Ezt a működésirányítást egyébként az általam előbb már említett 48/1991-es AB-határozat teljesen egyértelműen értelmezi, és ennek alapján a kormány politikai jogosítványait megerősíti.
Ugyanakkor én megerősítem azt, amit Csiha Judit képviselő asszony mondott, hogy a szocialisták maximálisan támogatják a miniszterjelölt miniszterré történő kinevezését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai képviselő úr kért szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Eszem ágába nem jutott volna szót kérni, de mivel ennek a bizottsági ülésnek elég nagy a nyilvánossága, és minden elhangzott kijelentésnek bizonyos súlya van - bár talán Wiener képviselő úrral kapcsolatosan a súly szó nem biztos, hogy jó (Dr. Géczi József Alajos: Jaj!)-, úgy gondolom, hogy az általa használt, paktumnak minősített....
ELNÖK: Géczi képviselő úr, kérem, hogy bekiabálásokkal ne zavarja a bizottsági munkát!
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Azt hiszem, nem is tagja a bizottságnak a képviselő úr, ha jól tudom. Tehát általa - aki tudományos képzettséggel és ilyen gyakorlattal is rendelkezik - paktumnak minősíteni ezt az alkotmányos szerződést, ami 1990 májusától a mai napig hatályban van, függetlenül attól, hogy a parlamentben az erőviszonyok hogyan alakultak, tehát például a Wiener képviselő úr által ismert MSZP-frakciónak és az akkori SZDSZ-frakciónak bőven lett volna módja ennek az alkotmányos szerződésnek a felülvizsgálatára és megváltoztatására. Úgy gondolom, hogy ezt akkor kellett volna kifejtenie. Mindenképpen visszautasítom a paktum szót a Szabad Demokraták Szövetsége nevében is, hiszen ezt az alkotmányos szerződést az MSZP kivételével - akkor harmincvalahány képviselője volt - (Dr. Wiener György: Harminchárom!), igen, 33 képviselő kivételével valamennyi párt, tehát a Független Kisgazdapárt, a KDNP, az MDF és a Fidesz is elfogadta.
Szeretném még egyszer, hangsúlyozottan elmondani, hogy (Dr. Gál Zoltán közbeszól.) csak Wiener képviselő úr - Hogy is mondjam csak? Nem akarom minősíteni - által paktumnak emlegetett alkotmányos szerződésre kívántam reagálni. Azt hiszem, hogy Wiener képviselő úr akkor már tagja volt az Országgyűlésnek, bár nem vagyok ebben biztos. (Jelzésre:) Voltak már alkotmányjogász tagjai 1994 és '98 között. Volt, aki miniszter is volt annak idején, most éppen nagykövet, volt, aki az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke, tehát módja lett volna a 72 százalékos többség alapján az MSZP-nek azt indítványozni, amit nem indítványozott. (Dr. Bárándy Gergely elhagyja a termet.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Látom Wiener képviselő úr jelentkezését. A következőt szeretném elmondani. Az ülés elején felolvastam a házbizottság ajánlását a miniszterjelölti meghallgatásokkal kapcsolatban.
Ez kérdésekre ad lehetőséget. Az teljesen természetes volt számomra, hogy lehetőséget adtam arra, hogy a képviselőcsoportok kifejthessék azt is, hogy milyen módon fognak szavazni a miniszterjelölt támogatásáról. Ezt már túlléptük azzal, hogy Wiener képviselő úr vitába szállt az itt elhangzottakkal. Ezek után természetesen megadtam a szót Balsai képviselő úrnak is, hogy erre reagálhasson.
Ezért kérem Wiener képviselő urat, hogy álljon el a hozzászólási szándékától. (Dr. Wiener György szólásra jelentkezve: Egy mondat!) Megadom a szót Wiener képviselő úrnak.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Balsai képviselőtársam teljesen félreértett. A paktum szónak semmilyen negatív jelentése nincs. A paktum szerződést jelent.
ELNÖK: Tárgyratérésre szólítom fel, képviselő urat!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Így van, erről volt szó.
ELNÖK: Nem tartozik a meghallgatás tárgyához! Kérem, fejezze be!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): A meghallgatás tárgyához Balsai úr hozzászólása sem tartozott. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Helyes!)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Megkérdezem, hogy a miniszterjelölt úr kíván-e reagálni az elhangzottakra.
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a határozathozatalra kerülne sor, szeretném ismertetni a helyettesítések rendjében bekövetkezett változásokat. Gál Zoltán helyettesíti Bárándy Gergelyt, és én helyettesítem Simon Gábort.
Mint ismertettem a Házszabály rendelkezését, a kijelölt bizottságnak a jelölt támogatásáról kell döntenie.
Azt kérem tehát, hogy aki támogatja dr. Takács Albert miniszteri kinevezését, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Tizenhat igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Tíz. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy.
Megállapítom, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság dr. Takács Albert miniszteri kinevezését támogatja. Gratulálok miniszterjelölt úr, és sok sikert kívánok.
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 39 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezetők: Turkovics Istvánné és Barna Beáta