AIÜB-22/2007.
(AIB-46/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. június 5-én, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők *
Határozatképesség megállapítása *
Az országgyűlési biztosnak javasolt személyek meghallgatása az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 4. § (2) bekezdése alapján *
Dr. Majtényi László tájékoztatása *
Dr. Kállai Ernő kiegészítése *
1. Az országgyűlési biztosnak javasolt személyek meghallgatása
(Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 4. § (2) bekezdése alapján
a) Dr. Majtényi László, az állampolgári jogok országgyűlési biztosjelöltje
b) Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosjelöltje
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) dr. Steiner Pálnak (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Hajdu Attilának (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) dr. Dorkota Lajosnak (Fidesz)
Dr. Salamon László (Fidesz) dr. Rubovszky Györgynek (Fidesz)
Dr. Wiener György (MSZP) megérkezéséig dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Majtényi László, az állampolgári jogok országgyűlési biztosjelöltje
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosjelöltje
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Dr. Vargáné dr. Jobbágy Julianna (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Papp Imre, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára Dr. Juhász Edit (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Tóth Attila (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Farkas Judit (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Tisztelt Bizottság! A bizottság mai ülését megnyitom.
Köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, a meghívottakat, és külön tisztelettel köszöntöm Majtényi László és Kállai Ernő professzor urakat, akiket a köztársasági elnök úr jelölt országgyűlési biztosnak.
Ismertetem a helyettesítések rendjét: Balsai István helyettesíti Répássy Róbertet, Dorkota Lajos helyettesíti Vitányi Istvánt, Hajdu Attila helyettesíti Simon Gábort, Steiner Pál helyettesíti Bárándy Gergelyt, Tóth András helyettesíti Toller Lászlót, Gál Zoltán helyettesíti Faragó Pétert, Szabó Éva helyettesíti Csiha Juditot, Csákabonyi Balázs helyettesíti Kovács Szilviát, Rubovszky György helyettesíti Salamon Lászlót, Mátrai Márta helyettesíti Navracsics Tibort, Horváth Zsolt helyettesíti Turi-Kovács Bélát, én helyettesítem Wiener György urat.
Határozatképesség megállapítása
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A kiküldött meghívónak megfelelően teszek javaslatot ülésünk napirendjére. Az országgyűlési biztosnak javasolt személyek meghallgatása az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 4. § (2) bekezdése alapján. Kérdezem, hogy van-e valakinek észrevétele a napirenddel kapcsolatban. (Nem jelentkezik senki.) Nincs. Akkor azt kérem, hogy aki a napirenddel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság nagy többséggel elfogadta mai ülésünk napirendjét.
A köztársasági elnök úr levélben fordult Szili Katalin házelnök asszonyhoz, és a levélben jelezte, az Országgyűlésnek javasolja, hogy dr. Majtényi Lászlót válassza meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, és dr. Kállai Ernőt válassza meg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának. Ennek megfelelően Szili Katalin elnök asszony levélben fordult hozzám, amelyben kérte, hogy az országgyűlési biztosjelölteket bizottságunk hallgassa meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény értelmében a javasolt személyt, személyeket az Országgyűlés alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottsága, továbbá az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága, valamint a külön biztosra tett javaslat esetében az Országgyűlés illetékes szakbizottságai is véleményezési jogkörrel meghallgatja. Ez azt jelenti, hogy a meghallgatás végén szavazni fogunk arról, hogy támogatja-e a bizottság a jelölt országgyűlési biztossá választását.
Szokásainknak megfelelően először meghallgatjuk külön-külön a jelölteket, kérdéseket lehet föltenni a jelöltekhez, véleményt lehet nyilvánítani, utána megadjuk a lehetőséget arra, hogy a jelöltek válaszoljanak a kérdésekre, észrevételekre, majd utána kerül sor a határozathozatalra. Ennek megfelelően tisztelettel felkérem először Majtényi László urat, akit a köztársasági elnök úr az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölt, hogy tájékoztatását tartsa meg. Professzor úr, öné a szó.
Dr. Majtényi László tájékoztatása
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Vendégek! Élve az elnök úr által biztosított lehetőséggel, bevezetőmben a következő témaköröket szeretném érinteni: először is szeretnék nagyon röviden bemutatkozni, másodszor szeretném vázolni, hogy ez a mai döntés szerintem, a magyar alkotmányosság szempontjából miféle jelentőséggel bír, harmadszor beszélnék arról, hogy milyen módon vezetném az országgyűlési biztosi hivatal hatáskörömbe tartozó részét, amennyiben önök megválasztanak, és milyen változtatásokat gondolnék az ombudsmani szerepfelfogásban. Végül szeretnék reagálni arra a két ellenzéki frakció által megfogalmazott véleményre, mely szerint nem volnék pártatlan; tehát erről szeretnék beszélni. Hozzáteszem, hogy innen szép nyerni, tehát köszönöm a figyelmüket.
Az első kérdés az, hogy bemutatkozzam. Ezt szeretném nagyon rövidre fogni, mert mondhatnám azt is talán, hogy tudom, hogy önök ismernek engem, mint a rossz pénzt; az én életem meglehetősen nyilvános hosszú ideje.
Az ombudsman intézményével a rendszerváltás előtt kezdtem foglalkozni. Egy szerencsés véletlen folytán életemben először a rendszerváltás előtti évben, amikor tengeri joggal, tengeri fuvarjoggal foglalkoztam, kaptam egy ösztöndíj-lehetőséget Norvégiába a Nordisk Institutt for Sjőrettbe, a Norvég Tengerjogi Intézetbe. Éppen előtte fejeztem be egy könyvet a tengeri fuvarjogról, és meg kell hogy mondjam, hogy végtelenül unalmasnak találtam a tengeri fuvarozásnak és a tengeri hajóbérleti szerződéseknek az ezeroldalas rémesen unalmas jogkönyveit. Éppen recsegett-ropogott a pártállam, bár azt gondoltam, hogy még jó pár évig fenn fog maradni. Azt gondoltam, hogy az országunk humanizálásához szükséges intézmény, amelyről akkor szinte semmit nem tudtam, az ombudsmani intézmény, tekintetve, hogy skandináv dolog, ott ezt majd tanulmányozhatom és talán a hazámnak ezzel a tudással hasznára lehetek. Három hónappal később, mikor hazajöttem, azt tapasztaltam, hogy a téma elsőszámú szakértője vagyok, hiszen már Oslóból cikkeket küldözgettem az akkor liberális Magyar Nemzet című újságnak, ami az egyetlen elviselhető újság volt a magyar napilappiacon.
Ezt követően számos cikkben, tanulmányban, rövid, hosszabb újságcikkben, televíziós és rádiós műsorban beszéltem az ombudsman intézményéről. A kandidátusi értekezésemet az ombudsman intézményéről írtam, amit 1992-ben védtem meg. Ezért nem volt akkora meglepetés, hogy önök személy szerint, illetőleg részben az önök elődeinek a bizalmából 1995-2001 között az adatvédelmi biztosi ombudsmani posztot betölthettem. Magamról nagyjából ennyit. Mondjuk azt még mondhatom, hogy tényleg alig lehet megszámolni a publikációmat, amelyek az ombudsmani intézményekről szólnak.
A második kérdés szerintem rendkívül fontos. Több helyen is írtam, foglalkoztam azzal, hogy a jogállami forradalmat és az 1848-as forradalmat összehasonlítottam. Nagyon érdekes következtetések jönnek. Az egyik rendkívül érdekes következtetés az, hogy mennyire nem látszik egy ilyen jogállami forradalomban a nép, különösen, ha összevetjük az 1848-as forradalommal. Most ebbe nem akarok belemenni, de annyit azért mondanék, hogy valójában esett ugyan pár szó a népről Monoron, ha valaki még emlékszik erre, de ezt a hagyományt többé-kevésbé a rendszerváltás eltörölte, a nép megkapta az actio popularist. Tehát ha egy jogszabály nem tetszik neki, akkor akár az Alkotmánybírósághoz is fordulhat. Másfelől egyet tett a néppel a jogállami forradalom, népvédő ombudsmanokat, sőt rögtön négyet is választott, igaz, egy kis Spät-tel, egy kis késéssel, akiknek az a feladatuk, hogy a hatalommal, a közigazgatással szemben védelmezzék az emberek, a nép jogait, ha úgy tetszik.
Nem véletlenül hozom ezt a fordulatot, hiszen számos ombudsmani intézménynek kifejezetten a címe is az, hogy népvédő vagy népügyész, Volksanwalt, illetőleg defensor del pueblo spanyolul, vagyis ez a megközelítés amúgy is él, annál is inkább, mivel a forrásvidék is, a 18. század elején XII. Károlyt rettenetesen megveri Nagy Péter Poltavánál, Pesten keresztül egészen Isztambulig fut, és ott lát egy udvari bírót, amely a porta és a portának beszállító egyszerű emberek jogvitáiban foglal állást. A király távol van, Svédországban eléggé arcátlanokká válnak a bürokraták, a hivatalnokok, és ez a justitia council az első ombudsmani intézménynek az előzménye, vagyis az igazságosság, a méltányosság keleti jogi szempontját egyesíti a nyugat-európai formális joggal, amely nem igazságot, hanem csak formális jogot tud szolgáltatni az embereknek.
Az ombudsman intézménye a '20-as években és az '50-es években is, Skandináviában az '50-es években jelenik meg Dániában az ombudsman intézménye, valamint a '60-as években Nyugat-Európában, Új-Zélandon, és azokban az országokban, ahol már létrehozzák az intézményt, igen erősen a szegények ügyvédje szerepet játssza, azt a szerepet, amely azoknak az embereknek a védelméről szól, akiknek nincs szavuk, nincs papjuk, nincs ügyvédjük. Nyugat-Európában ez a szerep mélységesen elhalványult, a mi fogalmaink szerinti szegénység ugyanis idő közben többé-kevésbé megszűnt. Ezt a szerepet a magyar ombudsmannak szerintem fel kell vállalnia, hiszen a megalázottak, a szegények talán többségben is vannak ebben az országban, ebben a pillanatban. Remélem, már nem sokáig, és remélem, hogy ez a szerep meg is szűnik.
Tehát amikor önök döntenek, most nem arról van szó, hogy rólam döntenek, hiszen demokráciában pótolhatatlan ember nincs, de amikor döntenek, akkor igen fontos döntést hoznak a Magyar Köztársaság jelene és közvetlen jövője szempontjából. Ez a döntés kihat arra is, hogy mi az önök felfogása a demokratikus ellenőrző intézményekről, mit üzennek az Alkotmánybíróságtól a Számvevőszéken keresztül az ügyészi szervezetig, mik azok a tulajdonságok, amelyek alapján ma Magyarországon valaki betölthet alkotmányos funkciót.
Rátérnék a következő témakörömre, hogy mit képzelek én az ombudsmani intézményről. El kell önöknek mondani, hogy ugyan ma Magyarországon nagyon nagy kultúrája van annak, hogy az ember kötelezően dicséri az elődeit, de én ezt most nem fogom megtenni. Ha nem lettem volna biztos abban, hogy színvonalasabb munkát kell végeznem, mint amit az előző hat évben az ombudsmani hivatalban láttam, el sem vállaltam volna köztársasági elnök úr egyébként nagyon megtisztelő felkérését.
Az első nyilatkozatomban azt mondtam, hogy az intézmény jogi karakterét szeretném emelni. Ez alatt a következőket értem: a világban, tekintettel arra, hogy hatáskör nélküli intézményről van szó, ellentétben egyébként az adatvédelmi és információszabadság ombudsman intézményével, amelyet az én időmben is hatósági jogkörök jellemeztek, majd a törvény további hatósági jogköröket biztosított számára, és amely intézmény az állam és a politikai hatalom, a pártok közvetlen érdekeit sokkal élesebben sérti, különösen az információszabadság ombudsman.
Ha egy ötmásodperces kitérőt megengednek, az információszabadság első jelentkezése az európai kultúrában szerintem 1640-ben Angliában történt, amikor is a londoni nép felháborodottan követelte Jakab királytól, hogy nevezze meg gonosz tanácsadóit, akiknek tanácsára ennyire rosszul kormányoz. Egyébként ennek a következménye az lett, hogy 1641-ben London főterén lord Stepfordot, a király főtanácsosát nyilvánosan felakasztották. Ezért mondom, hogy az információszabadságnak a közhatalomra meglehetősen közvetlen befolyása van.
Az a poszt, amelyre engem most a köztársasági elnök úr jelölt, sokkal távolabb áll ettől, ha úgy tetszik, úgy is mondhatom, hogy kevésbé kell tőlem félni, mint 12 évvel ezelőtt kellett volna, ha az akkori döntéshozók tudták volna, hogy milyen döntést hoznak akkor, amikor engem szíveskedtek megválasztani. De az általános hatáskörű ombudsmannak nincsenek hatósági jogkörei, semmi mást nem tud, mint beszélni, hozzáteszem, hogy amikor azt mondom, hogy a jogi karaktert növelni szeretném, akkor az egyik része ennek a problémának az, hogy ha megnézik azt az egy-két idegen nyelvű említést, amely a magyar ombudsman intézményéről szól, mindenütt, mint alkotmányos jogvédő intézményt említik. A magyar ombudsman gyakorlatán ezt sokkal kevésbé lehet észrevenni.
Egy másik ombudsmani modell a közszolgáltatók és közigazgatási szervek jó szándékú, jogszabályokra korrekten kevéssé hivatkozó intézményét valósították meg az ombudsmanok az elmúlt években. Én ezt a jelleget nem megszüntetve erősíteni szeretném a jogi, azon belül az alkotmányjogi, szabadságjogvédő szerepét az ombudsman intézménynek. Hozzáteszem, hogy ez jelenti egyfelől azt, hogy precíz jogi indoklásokat szeretnék adni az ombudsmani állásfoglalásoknak, a jelenleginél precízebbeket. Nagyon is ügyelnék a hatáskörömre, tehát a jelenlegi gyakorlattal szemben betartanám a hatásköri szabályokat.
Harmadrészt pedig azt szeretném elmondani, hogy az ombudsmani intézménynek ezt az alkotmányjogi jellegét szívesen emelném. A jogi jelleghez hozzátartozik, hogy a magyar Alkotmánybíróság rendkívül széles hatásköréből sajnálatos módon hiányzik az alkotmányjogi panasz intézménye, ami azt jelenti, hogy bíróság vagy hatóság - az ombudsman esetében csak a hatóság - olyan döntéseket hoz, amelyek ugyan alkotmányos jogszabályokon alapulnak, azonban maga a döntés alkotmánysértő. Ezt az egyébként fájóan hiányzó intézményt egy kis részben az ombudsman intézménye pótolhatja, mondom, a hatósági döntések tekintetében.
Nagyon fontos az ombudsman szerepfelfogása, én a követő jogvédelem elvét tartom helyesnek. Az ombudsmani intézmények történetét jelentős részben maguk az állampolgárok írják, az állampolgári panaszok fogják az ombudsman ajánlásainak tárgykörét és tartalmát is jelentős mértékben meghatározni. Mindazonáltal az ombudsmannak van hatásköre hivatalbóli vizsgálatra, ezt én másodlagosnak tartom, bizonyos értelemben kivételnek, bizonyos értelemben hozzáteszem, hogy teszteknek kell megfelelni akkor, hogyha az ombudsman ezzel a hatáskörével élni akar. Én mindenekelőtt azoknál a tárgyköröknél élnék ezzel a hatáskörömmel, amelyekre egyébként a nemzetközi irodalomban szakosított ombudsmanokat szoktak kinevezni, vagy választani, de amely intézmények Magyarországon nem léteznek; ilyen a börtönügy, ilyen a pszichiátria, az elmeszociális otthonok, ilyen a gyerekjog, de egyéb példát is lehetne mondani. Ezzel azt akarom mondani - József Attilát parafrazálva, hogy a szegény a legszegényebb, a kétszeresen szegények, a jogban szegények, azok, akik a jogaikat korlátozó helyzetben vannak, illetőleg olyan helyzetben vannak, amelyekben formálisan a jogaikat nem korlátozzák, azonban a jogaik érvényesítésében vannak erősen korlátozva.
Engedjenek meg egy rövid gondolatkísérletet: van négy elmeszociális otthon vagy négy pszichiátriai intézet, ebből háromból rendszeresen jönnek panaszok az ombudsmani hivatalba, a negyedikből soha. Ebből nem azt a következtetést kell levonni helyes szerepfelfogás esetén, hogy biztosan abban a negyedik intézetben hibátlanul mennek a dolgok, hanem nagy valószínűséggel ott hivatalból indított vizsgálatot kell folytatni.
Hadd említsek egy neuralgikus kérdést, a rendőrség esetét, az elmúlt hónapokban önök rengeteget vitatkoztak a rendőrségről. Tavaly ősszel, tudjuk, Budapesten tüntetések voltak, és nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a tüntetések folyományaként a rendőrségi fogdákban jogellenes bántalmazások is történtek. Hadd emlékeztessem önöket az egyik első jogi adatvédelmi tárgyú ajánlásomra, amelyben a Magyar Igazság és Élet Pártjának a tüntetőit Kuncze Gábor belügyminiszterrel szemben, pontosabban ezeknek a tüntetőknek a jogait védtem meg a liberális belügyminiszter és a liberális belügyminiszter rendőrfőkapitányával szemben; talán emlékeznek erre az esetre. Én azt gondolom, hogy ennél az eseménysornál az ombudsmanok nem álltak feladataik magaslatán, nem foglalkoztak ezzel az üggyel. Én ezt azonnal szóvá tettem, és a hivatalban lévő ombudsman - utána lehet nézni - a Kossuth Rádió egyik műsorában az utána megkérdezett Lenkovics Barnabás ombudsman el is ismerte, hogy a bírálatomban van tartalom, és van, amivel egyetért. Hozzáteszem, hogy az ellenzéki sajtónak fél év kellett ahhoz, hogy észrevegye, hogy az ombudsmanok ez alkalommal nem viselkedtek tökéletesen.
Egy rövid gondolatkísérletet hadd tegyek! Mi lett volna akkor - amit egyébként szerintem meg kellett volna tenni -, ha a fogdákban a kihallgatásokon személyesen az ombudsman, illetőleg munkatársai jelen lettek volna. Az történt volna, hogy a kormánypártok nagyon haragosak lettek volna abban a pillanatban. De vajon most hol tartanánk? Egyrészt nyilván az ellenzéknek mindig muníciót ad az ellenőrző ombudsman, másrészt nem vadultak volna el talán a viszonyok a mostani szintre. Tehát meggyőződésem, hogy a játszma mindenki számára és különösen az ország számára pozitív végkifejlettel zárult volna.
Azt szívesen megígérem, hogy ha megválasztanak, akkor a totális intézményeket, ideértve nem utolsó sorban a rendőri szerveket, megfelelően ellenőrizni fogom.
Végül hadd térjek ki a pártatlanság hiányának a vádjára. Azt hiszem, miután ez bizonyos fokig azt kell mondjam, hogy becsületet érintő ügy, várhatom, hogy részletezve lesz ez a vád. Például még azt sem tudom, hogy az ellenzéki pártok az ő javukra vagy az ő kárukra megfigyelhető pártatlanság hiányára gondolnak. Az én életem meglehetős nyilvánosság előtt zajlott, hatévi esetjog önök előtt van, tehát nagyon jól ellenőrizhető, hogy a pártatlanság megfigyelhető a viselkedésemben vagy nem. Hozzáteszem, hogy abban a rendkívüli szerencsében volt részem, hogy ombudsmani tevékenységem első három évében, ha úgy tetszik, hogy a nemzetközi irodalom egy szokásos fordulatát hozzam, a Horn-kormánnyal éltem egy fedél alatt belső ellenségként, majd a következő három évben az Orbán-kormány idején töltöttem be majdnem napra pontosan ugyanazt az időt. Tehát meg lehet nézni, hogy kivel voltam engedékenyebb, toltam-e valakinek a szekerét vagy sem. Azért is mondom, hogy ez a pártatlanság dolog nagyon fontos, hiszen itt többről van szó, mint az én személyemről. Az elején már utaltam arra, szó van arról, hogy önök milyen tulajdonságokat követelnek meg eljövendő választásokon.
Különösen megfontolandó ez a pártatlanság hiányának a vádja abban az összefüggésben, tudom, régen volt, néhány nappal ezelőtt, de Takács Albertet konszenzussal ombudsmannak akarták nemrég jelölni, az elmúlt néhány napban Takács Albert kapott már hideget is, meleget is. A rendőri túlkapások vizsgálatában Lenkovics Barnabás sem jeleskedett jobban. Úgyhogy ha politikai elfogultságról szól ez a pártatlanság hiánya, azt kénytelen vagyok visszautasítani.
Van ennek egy másik dimenziója is, amelyben a vád lehet, hogy egy kicsit megalapozottabb. Az ombudsman mindig az állampolgár, az indítványozó állampolgár vagy a kényszerű helyzete miatt indítványt írni képtelen állampolgár és a hatóság közötti pozíciót foglalja el. A bíró helyes esetben mindig középen áll, a vád a vádat képviseli, nem feltétlenül az ember oldalán van, az ombudsman pedig mindig úgy nyúl egy panaszhoz, egy indítványhoz, hogy nem kizárt, hogy igaza van. Tehát amikor mondjuk ombudsmani vizsgálat arról szólna, hogy egy fiatal lány azt állítja, hogy rendőrök megerőszakolták, akkor az ombudsman attitűdje soha nem lehet az, hogy a mi rendőreink ilyet soha nem tesznek, hanem mindig a lehető legkomolyabban értékeli azt a lehetőséget, hogy az állampolgárnak van igaza.
Az egyik legnagyobb sikeremnek tartom azt, amikor kaptam egy levelet adatvédelmi biztosként, egy állampolgár a rendőrség egyik intézkedését kifogásolta. Megírtam neki, hogy a rendőr intézkedése teljesen jogszerű volt. A válasz az volt, hadd mondjam el, tényleg ez talán a legnagyobb sikerem, hogy azt mondja: "Tisztelt Majtényi Úr! Önnek elhiszem, elfogadom, hogy ez az intézkedés akkor talán mégis jogszerű lehetett."
Tehát ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy az ombudsmannak ugyan pártatlannak kell lenni, de nem teljesen középen áll a rendőr és az állampolgár vitájában. Hozzáteszem, hogy megváltoztatja a dimenzióját a vitáknak. A rendőrséget a tüntetők oldaláról rendszerint pribékeknek nevezik, a másik oldal pedig a tüntetőket igen gyakran csőcseléknek minősíti. Az ombudsman változtat ezen a nézőponton, és egyik oldalon és másik oldalon is jogokkal rendelkező individuumokat lát.
Köszönöm a szíves figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Megnyitom a vitát. Kinek van kérdése, hozzászólása? (Tóth András jelentkezik.) Tóth András kért szót.
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Röviden az MSZP képviselőcsoportja nevében kívánok véleményt nyilvánítani azzal az indító mondattal, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői támogatják az ön jelölését, és a szavazáson igennel fognak szavazni.
Ennek az a kiindulópontja, hogy mi döntően azt a szakmai munkát értékeljük, azt a nemzetközileg is mérhető és elismert munkát, amelyet Majtényi László jogvédőként felmutatott, akár ombudsmanként, korábban adatvédelmi ombudsmanként, akár az Eötvös Károly Intézet igazgatójaként. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból teljesen indifferens az, hogy konkrétan egyik vagy másik álláspontja, állásfoglalása, eszmefuttatása egyezik-e történetesen az én véleményemmel vagy a pártom véleményével, hiszen nem erről van szó. Ha az a feladat és az a szándék, hogy valaki olyan jelöltet keres, akivel egyet tud érteni, az gondolom, nem az ombudsmani poszton kell megkeresni vagy találni, erre vannak más műfajok, más lehetőségek, gondolom, párton belül nagyobb eséllyel lehet ilyen személyt találni.
Én magam úgy gondolom, hogy Majtényi László erre a feladatra alkalmas. Elnézést a kiszólásért, nem egy kényelmes ember és nem egy kellemes ember a partnereknek, hiszen természetéből adódóan egy konfrontatív típus. De azt gondolom, hogy ezen sem kell csodálkozni, hiszen egy jogvédőnek a mai Magyarországon van oka, hogy kényelmetlenséget okozzon, van oka, hogy adott esetben a mindenkori kormány ellenzékének szerepkörében bizony olyan dolgokat vessen fel, és olyan kérdéseket vessen fel, amelyek kényelmetlenek a kormányzatnak. De azt tartom, hogy ennek az intézménynek pont ez a funkciója, pont ez a rendeltetése, és ezért kell olyan típusú embert választani erre a tisztségre, amilyen Majtényi László.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy ha őt a parlament meg fogja választani, akkor vélhetően lesz vele vitánk, de azt gondolom, hogy ez már a működés kérdéskörébe tartozik. Ma itt az állásfoglalásnak arra kell szorítkoznia, hogy az az életút, az a szakmai felkészültség és az az elkötelezettség, amelyet a jogvédelem iránt Majtényi László kifejez, alkalmassá teszi őt erre a tisztségre. Nekünk az a válaszunk erre, hogy igen. Köszönöm a meghallgatást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó alelnök úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelöltek! A magyar Országgyűlés bizottságai rendszeresen tartanak meghallgatásokat, amikor egy-egy pozícióra vonatkozóan egy elénk kerülő jelöltnek életútját, tevékenységét, leendő hivatására vonatkozó elképzeléseit meghallgatjuk, és aztán utána dönteni szoktunk az esetek nagy részében. Általában az történik, hogy ilyenkor, megismerve a jelölt korábbi tevékenységét egy olyan új pozícióra jelentkezik legtöbbször valaki, amelyre vonatkozóan igazából csak a bizalmat megelőlegezni tudjuk, hiszen nem tudjuk, hogy miniszterként majd valaki hogy fog tevékenykedni, vagy bármilyen más pozíciót a későbbiek során hogy fog betölteni.
Most egy alapvetően más helyzetben vagyunk, hiszen pontosan tudhatjuk azt, hogy esetünkben Majtényi László jelölt úr korábban adatvédelmi biztosként milyen tevékenységet végzett. Én azt gondolom, nem lehet kérdés számunkra, a Szabad Demokraták Szövetsége számára legalábbis biztosan nem kérdés, hogy egy maximálisan alkalmas, a lehető egyik legjobb jelöltet sikerült a köztársasági elnök úrnak megtalálnia, és mi minden további nélkül tudjuk a támogatásunkat biztosítani.
Nehéz nem beszélni arról az egyébként véleményem szerint méltatlan helyzetről, amely kialakult. Részben méltatlan Majtényi László személyét érintően, részben méltatlan ahhoz a hivatáshoz képest, amely nagyon fontos hivatást most éppen betölteni szeretnénk az ombudsmani intézményhez képest, hogy ez a helyzet így kialakult. Én erről hosszabban semmiképpen nem szeretnék itt most fejtegetéseket tenni, mert úgy gondolom, hogy a jelöltek sem, illetve Majtényi László jelölt úr sem érdemli meg azt, hogy egy ilyen politikai vitát itt, az ő jelenlétében ennek kapcsán így most lefolytassunk. Azt azonban sajnálatosnak tartom, hogy az íratlan szabályokat, a véleményem szerint legalábbis létező íratlan szabályokat nem feltétlenül figyelembe véve történik mindaz az eljárás, aminek mi most részesei vagyunk. Hogyha ez másképpen is történhetne, akkor talán érdemes megfontolni, hogy történjen másképpen, mert ebből mindannyian okulhatnánk és okulhatunk.
Tehát én úgy gondolom, hogy Majtényi László jelölt úr az adatvédelmi biztosi tevékenysége során az állásfoglalásaival, megnyilvánulásaival, egész tevékenységével a magyar joggyakorlatot jelentősen alakító személyiség volt az elmúlt évtizedben, irányt szabott a magyar jogalkalmazásnak. Ebből mindannyian, bármilyen pozícióban is voltunk, de valamilyen módon közel álltunk, vagy közel kerülhettünk a joghoz, nagyon sokat tanulhattunk. Lehet sok esetben vitatkozni azokkal az állásfoglalásokkal, azokkal a megnyilvánulásokkal, ez teljesen rendjén való is, bizonyos helyzetekben, bizonyos személyeknek erről lehet vitákat lefolytatni, az azonban véleményem szerint megkérdőjelezhetetlen, hogy nagyon nagy mértékben járult hozzá az ő tevékenysége ahhoz, hogy az adatvédelemre, az ombudsmani intézményre vonatkozóan Magyarország a korszerű európai országok közé sorolhassa magát. Ezt mi mindenképpen, úgy gondolom, korábban is, de most is maximálisan elismerjük, a jelölt urat maximálisan alkalmasnak gondoljuk a pozíció betöltésére, és a magunk részéről támogatni fogjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitában, vagy kérdést feltenni. (Nem jelentkezik senki.) Miután nem látok jelentkezőt, szeretném átadni az elnöklést Hankó Faragó alelnök úrnak, mert szeretnék hozzászólni.
(Az elnöklést dr. Hankó Faragó Miklós, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Parancsoljon!
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Professzor Úr! Majtényi professzor úr számára talán ismerős lesz az a néhány mondat, amellyel a hozzászólásomat kezdem, mert 1998-ban, amikor az Országgyűlés tárgyalta az akkori ombudsmanok beszámolóját, a plenáris ülésen én képviseltem a kormány álláspontját, és ott is azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy amikor a Dél-Afrikai Köztársaság Alkotmánybírósága megsemmisítette a kormány egyik rendeletét, amelyik a választójoggal volt kapcsolatos, akkor Nelson Mandela elnök azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság roppant módon megnehezítette a kormány dolgát ezzel a döntésével, de a legtermészetesebb, hogy a kormány tudomásul veszi ezt a döntést, és a következő döntéseit ennek megfelelően fogja meghozni. Elmondtam, hogy Nelson Mandela ezen álláspontjának zsinórmértékül kell szolgálnia minden demokratikus kormány számára és nemcsak az Alkotmánybíróság döntéseivel kapcsolatban, hanem valamennyi olyan alkotmányos szerv döntésével, véleményével, álláspontjával kapcsolatban, melyek a fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerét képezik egy demokratikus országban, és így kell gondolkodnunk az ombudsmanokkal kapcsolatban.
Ahogy professzor úr elmondta, ő adatvédelmi biztosként nagyjából hasonló időt szolgált az egyik oldal által alkotott kormány, ahogy ő mondta, fizetett ellenségeként, és a másik oldal alkotta kormány fizetett ellenségeként. És én jól emlékszem, hogy voltak olyan kérdések, amelyekben kormányon mi sem értettünk tökéletesen egyet döntésével, de tudomásul vettük, sőt, volt, amikor az ellenzéki oldalon sem értettünk egyet minden állásfoglalásával, hiszen akkor is voltak olyan állásfoglalásai, amelyek elvben annak a politikai oldalnak nem tűntek megfelelőnek.
Azt hiszem, hogy amikor döntenünk kell egy ombudsmanjelölt személyéről, akkor figyelmen kívül kell hagyni azt, hogy egyes döntései milyen kényelmetlenségeket okozhatnak, és elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy azok az elvek, amelyek alapján működik, azok megfelelnek-e a demokratikus jogállamról alkotott általános elveknek, és a mi ezzel kapcsolatban elfogadott elveinknek.
Professzor úrnak nemcsak adatvédelmi biztosként végzett tevékenysége, hanem jogtudósként, közíróként végzett tevékenysége meggyőződésem szerint az elmúlt 17-18 évben erősítette a magyar demokratikus jogállam kialakítását. Ennek megfelelően megerősítem azt, amit Tóth András képviselőtársam mondott, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának jelenlevő tagjai is támogatni fogják a jelölt úr megválasztását, és a parlamenti szavazáson is igennel fogunk szavazni.
Azt azért még én szeretném elmondani, hogy nekem nagy csalódást okozott, hogy azon frakciók képviselői, akik tegnap bejelentették, hogy nem támogatják a megválasztást, most nem mondták el érveiket, és ezzel megfosztották Majtényi professzor urat attól a lehetőségtől, hogy ezekre az érvekre válaszoljon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, ki kíván még hozzászólni? (Nem jelentkezik senki.) Amennyiben hozzászóló nincs, visszaadom az elnöklést elnök úrnak.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem professzor urat, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra.
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr, nem kívánok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatal következik. Szeretném jelezni, hogy Kontrát Károly helyettesíti Szakács Imrét.
Megkérdezem, hogy a bizottság támogatja-e Majtényi László megválasztását az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze, és számolni fogjuk. (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenkettő nem szavazat.
Megállapítom, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága támogatta Majtényi László megválasztását az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. Köszönöm szépen.
Rátérünk napirendi pontunk második felére, és tisztelettel megadom a szót Kállai Ernő professzor úrnak, akit a köztársasági elnök úr a nemzeti és etnikai, kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelölt. Parancsoljon, professzor úr, öné a szót.
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti, etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosjelöltje: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Örülök, hogy itt lehetek. Engedjék meg, hogy bemutatkozásomat egy kicsit rendhagyó módon kezdjem. Én nem szeretném ismertetni szakmai önéletrajzomat, aki foglalkozott ezzel a kérdéssel, mindenki számára ismert és nyilvánvaló, hogy mi mindent tettem már életben. Inkább egy nagyon rövid történetet szeretnék elmondani önöknek, hogy talán jobban megismerjék az én személyiségemet, és hogy mit gondolok erről az egész kérdésről.
Valamikor 8-10 éves koromban egy idős cigányember azt mondta nekem, hogy fiam, én egész életemben raboskodtam. Csodálkozva néztem rá, és mondta, hogy nem rendes börtönben voltam én, hanem egy olyan helyen, olyanban, ahová általában a cigányokat szokták zárni. Azt mondta, hogy hiába sebesültem meg a háborúban, harcoltam, akkor is mindig csak cigány maradtam. Amikor valamilyen munkahelyen dolgoztam, építkezésen, mindig az udvaron ettem, mindig vigyáztak arra, hogy ne lopjam el a szerszámokat, mindig megnézték azt, hogy megvannak-e még a munka után, amikor én dolgoztam ott. Én kisgyerek voltam, nem nagyon értettem, hogy mit mond nekem ez az öregember. Csak aztán később kezdett nyiladozni az értelmem egy kicsit.
Például, csak egyetlen példát mondok, amikor egyetemre jártam és mondjuk büntetőjogot tanultam, gyakran volt olyan eset, és nemcsak velem esett meg, ahogy ezt barátaim elmesélték, hogy amikor a Btk. különböző tényállásait elemeztük, gyakran kezdődött úgy, hogy "amikor egy cigány elkövető", és elemeztük a tényállást. Nagyon sokan, akik jóérzésű emberek voltak, nagyon kínosan mosolyogtak. Furcsa volt ez. Most azt gondolja mindenki, hogy akkor én hősiesen tiltakoztam, és azt mondtam... Nem, nem tiltakoztam, nem voltam én se hős természetesem, mert túlságosan mélyről érkeztem ahhoz, hogy esetleg az önérzeteskedésemmel megnehezítsem a diplomaszerzésemet. Viszont ezek voltak azok a momentumok, amelyek rávilágítottak arra, hogy senki sem kerülheti el a számára kijelölt utat.
Hogy miért mondom én most el ezt önöknek? Most tekintsenek el attól, hogy valaki cigány származású vagy nem cigány származású. Ezt azért hangsúlyoztam elsősorban, mert tudom azt, hogy mennyit számít olyan embereknek, tartozzon bármilyen kisebbségi csoportba is valaki, mennyit számít az, ha azt látják, hogy mégis van esély. Aki engem ismer, pontosan tudja, hogy én soha nem melldöngetve mentem be az ajtón és az identitásomra vagy származásomra hivatkozva kértem volna bármit is azért, hogy ismerjék el, hogy én milyen nagyszerű ember vagyok és mennyire értek valamihez. Azt gondolom, hogy az eddigi teljesítményemmel, a tudásommal, a tanulásommal értem el azt, amit elértem. Most viszont ebben a helyzetben, amikor megtudtam, hogy az elnök úr jelölni fog, átgondoltam, és tudom azt, hogy azoknak az embereknek, köztük sok cigány embernek szüksége van arra, hogy legyen valamilyen remény, legyen valamilyen remény arra, hogy lássák azt, hogy nem lehetetlen a dolog, és ebből a szempontból tartom fontosnak hangsúlyozni most ebben a szituációban az identitásomat.
Nem gondolom azt, hogy meg fogok oldani minden ilyen kérdést. Ez nem egy kisebbségi ombudsman feladata, ez egy össztársadalmi feladat, amiben önök, politikusok játszhatják a legnagyobb szerepet természetszerűleg. De mégis úgy gondolom, hogy a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa egy olyan, napi pártpolitika felett álló személy, aki egyrészt már túllépett a saját félelmein kisebbségi származása okán, és a kisebbségi közösségek védelmén és a helyzetük javításán szeretne dolgozni.
Ennyit csak bevezetésként, amit szerettem volna mindenképp elmondani.
Rendkívül szerencsés helyzetben leszek, ha támogatnak és megválasztanak erre a pozícióra. Természetesen nem a semmiből kell elkezdenem a munkát. Kaltenbach Jenő beírta magát a magyar történelembe azzal, hogy az ombudsmani tevékenységével megteremtette ennek a tisztségnek a presztízsét, kidolgozta mindazokat a határokat, például nagyon érzékenyen húzta meg azt a határt, amely a napi politizálást elkülöníti például egy olyan eseménytől, amelyben mindenképp meg kell szólalnia egy kisebbségi ombudsmannak. Mégis ő nem keveredik be soha abba, hogy róla azt mondhassák, hogy a napi politika mentén valamelyik párt oldalán avatkozna be ebbe a kérdésbe. Úgy gondolom, hogy nagyon buta ember lennék, ha nem rendszerezném, foglalnám össze és használnám azokat a tapasztalatokat és eredményeket, amelyek az elmúlt 12 év során jöttek létre. De természetes módon azt sem ígérhetem meg, hogy pontosan ugyanolyan leszek, mint ő, hiszen nem Kaltenbach Jenő vagyok, hanem Kállai Ernő, és nekem is megvannak a saját tapasztalataim és céljaim. Erről szeretnék most még néhány szót beszélni, nem hosszan, hanem csak röviden elemezve ezt a kérdést.
Mi is egy kisebbségi ombudsman feladata szerintem? Én az első nagy egységbe sorolnám azt, hogy a jogsértések elleni nagyon határozott fellépés. Azt gondolom, hogy a 21. században Magyarországon az Európai Közösség tagjaként nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol elfogadott és feltáratlanok a kisebbségi származású személyek közösségek elleni jogsértései. Az teljesen természetes, hogy egy "több évezredes hagyományt" nem lehet megszüntetni néhány év alatt, de szeretnék mindent elkövetni, ugyanis azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak az egyik rákfenéje a diszkrimináció, a kisebbségi jogok megsértése.
Nem akarok most elméleti fejtegetésbe bonyolódni, de például meggyőződésem az, és ahogy ezt néhány elméleti munkában is kifejtettem már, annak, hogy egy átlagos ember meghatározza önmagát és meghatározza a személyiségét, mindig két oldala van. Egyrészt van a pozitív oldala, amelyben elmondja azt, hogy én milyen nagyszerű ember vagyok, milyen pozitívumokkal rendelkezek, milyen kultúrához tartozom, mi mindent értem el az életben. Sajnos ennek van egy negatív oldala is, ezt már több évszázada tapasztalhatjuk, amikor az ember azt mondja, hogy ez vagyok, lehet, hogy nagyon szegény vagyok, lehet, hogy rossz körülmények között, de azért olyan nem vagyok, mint mondjuk az a csoport, az a kisebbségi csoport, azért én nem szeretnék oda lecsúszni. Ennek a félelme fogalmazódik meg nagyon sok emberben, és itt nemcsak a cigányokra kell gondolni. Minden országnak megvannak a saját cigányai. Németországban a törökök, Franciaországban az arabok, és sorolhatnám ezeket, az összes többi országot, ahol ugyanezekkel a problémákkal küzdenek, csak másképpen nevezik ezt a fajta társadalmi integrációs problémát, és más forrásból fakadnak ezek.
Azt gondolom, hogy megalkuvást nem tűrve szeretnék fellépni az ilyen diszkriminációs jelenségek ellen. Ez az egyik fontos dolog. Azt hiszem, hogy a kisebbségi ombudsman egyrészt rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek ehhez szükségesek, de a határait szeretném egyrészt a meglévő jogi keretek között bővíteni, vagy megfelelő támogatás esetén - és ez önökön fog majd múlni természetesen - akár azok bővítésével is tágítani ezeket a lehetőségeket. Ez jelentheti a különböző együttműködést a civil szférával, a meglévő szervezetekkel, de nagyon szeretném, és az én gondolataimban benne van az is, hogy a kisebbségi ombudsman pozícióját olyan módon tágítsuk, erősítsük egy kicsit, hasonlóan az egyenlő bánásmódról szóló törvényhez, hogy a magánszféra bizonyos területén is meg kellene jelennie az ombudsmannak a jogvédelem területén, ugyanis a diszkriminációs jelenségek jelentős része ott történik. Tehát nagyon fontosnak érezném, hogy ilyen módon egy picit gondolkodjunk ezen a területen is.
A megítélésem szerint az kisebbségi ombudsman egy másik, de nem kevésbé fontos feladata a lehető legszélesebb és legaktívabb társadalmi párbeszéd. Ez magába foglalja a kapcsolattartást a kisebbségi közösségekkel, a civil szervezetekkel, a politikai szférával, de az egész társadalommal is. Nekem ez egy alapvetésem, és hiszek abban, hogy a kisebbségi kérdés nemcsak problémák halmaza, hanem az egész társadalom számára megismerésre méltó értékek tömegét is jelenti. A tudatlanság gyanakvást, a gyanakvás pedig előítéleteket szül. Tehát az ombudsman egy olyan közszereplő, akinek szerepet kell vállalnia az ilyen típusú előítéletek kialakulásának a megakadályozásában, és aktív közszereplésével tenni kell az ellen, hogy ne fokozódjanak, sőt csökkenjenek.
Ezt azért merem állítani, mert tanárként is dolgozom, és bármennyire hihetetlen, nekem jó tapasztalataim vannak, ha valaki ezt hitelesen, aktívan csinálja. Én kisebbségszociológiát tanítok az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. A félév elején csodálkozva rám néznek a hallgatók, hogy na, ezt most minek tanuljuk, most egy új tárggyal több, és egy újabb töltelék, valami, amin túl kell esni a diploma megszerzéséhez? Mondom, hogy kérem, hallgassák meg az előadásokat, vegyenek részt a szemináriumokon, majd a végén nyilvánítsanak véleményt. Nekem annál nagyobb sikerem nincs, amikor most szóba került a jelölésem, és többen felhívtak telefonon, hogy tanár úr, most mi lesz ezekkel az órákkal. Mondtam, hogy nyugodjanak meg, ilyen könnyen nem szabadulnak meg tőlem, természetesen legközelebb a vizsgákon fogunk találkozni.
Az a siker, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni ezen a kérdésen, az, hogy szakdolgozatot írnak erről a kérdésről, pedig tudják, hogy én nem úgy kezelem ezeket a tárgyakat, amelyeket tanítok, hogy na, jó, majd ezen is átcsúszunk, nálam meg is lehet bukni, bármennyire furcsa is ez a mai világban. Ennek ellenére szeretnek jönni hozzám, és nem tudok mindenkit megváltoztatni, nem is ez a célom, de legalább gondolkodó embereket próbálok nevelni, és ez rendkívül fontos. Azok, akik úgymond átesnek rajtunk ezen a főiskolán, és egy nagyon fontos területen, a pedagógus pályán fognak majd elhelyezkedni akár tanítóként, akár óvónőként, talán egy kicsit már gondolkodnak, és nem az lesz az első reakciójuk, hogyha bármilyen kisebbségi közösségbe tartozó emberrel találkoznak, hogy azt mondják, hogy nem, erről nem, hanem elkezdenek gondolkodni, és elkezdik használni azokat a technikákat, amelyeket megpróbálunk nekik tanítani a kisebbségi közösségben végezhető munka esetében.
Mindezek mellett természetesen fontosnak tartom azt, ha csak említésszerűen is, hogy beszéljek néhány szakkérdésről is, ami közvetlenül befolyásolja és érinti a kisebbségi ombudsman tevékenységét. Kaltenbach Jenő mondta, hogy a legtöbb kérdés, amivel már ő is foglalkozott, ugyanis ő a legtöbb kérdést megvizsgálta természetszerűleg az elmúlt 12 év alatt, ami a kisebbségi jogok esetében érinthető, de a legtöbb kérdés búvópatakként, vándormotívumként újra és újra megjelenik, valamennyire átalakulnak, de sajnos soha nem tűnnek el. Tehát mindig vannak olyan kérdések, sőt a legtöbb kérdés olyan, amit tovább kell vizsgálni, és megfelelő módon megkeresni azokat a megoldásokat, vagy legalábbis megpróbálni javasolni azokat a megoldásokat, amelyekben esetleg előrelépés történhet egy konszenzus esetén.
Mindenképpen szükségesnek tartanám a kisebbségi törvény csiszolását; idézőjelbe téve. Nagyon nagyszerű dolog, hogy létezik egy ilyen törvény, az is nagyszerű dolog, hogy ennek volt módosítása, de én azt gondolom, hogy itt nem kellene majd megállni, és a kisebbségi ombudsman a kisebbségi közösségekkel karöltve esetleg javaslatokkal hozzájárulhat ahhoz, hogy tovább finomítsuk ezt a területet. Azt gondolom, pozitív módon kellene végre nyugvópontra juttatni a kisebbségek parlamenti képviseletét, vissza kellene bizony térni a kedvezményes mandátumok ügyéhez, amely nagyon sok kisebbségi közösségtől vette el azt a lehetőséget, hogy a helyi közpolitikában egyáltalán komolyan vegyék őket. Vissza kellene térni a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának szabályaira is.
Úgy gondolom, folyamatosan vizsgálni kell a kisebbségi autonómia elemeinek meglétét, és ezek tényleges működését. Én annak a jogszociológiai iskolának vagyok a híve, amelyik azt mondja, én csak és kizárólag azokban a jogszabályokban hiszek, amelyek meg is valósulnak, amelyek működnek is igazából. Én azt gondolom, nem irreális elvárás a XXI. században, hogy a kisebbségi identitás megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges intézmények létrejöjjenek és fejlődjenek. Minden kisebbségi közösség fennmaradásához, mindegyikhez szükség van színházra, közgyűjteményekre, nemzetiségi iskolákra, ha ezt akarják a kisebbségi közösségek. Azt gondolom, azok a közösségek, amelyek meg akarják őrizni az identitásukat, komolyan szeretnék ezeket az intézmények megőrizni és fejleszteni.
Természetesen a nemzetiségi iskola nem keverendő össze egy pillanatra sem a szegregált oktatással, amely a magyar társadalom jövőjét teszi tönkre megítélésem szerint, nagyon jól el kell választani a kettőt. A nemzetiségi oktatás az önként választott, az identitás megőrzéséhez és fenntartásához választott lehetőség, amely senki számára nem kötelező; lásd az európai szintű pécsi Gandhi Gimnáziumot, amelyre azt hiszem, hogy Magyarország joggal büszke lehet. Ezzel szemben ott van az erőszakos szegregáció, amely viszont azt idézi elő, hogy tömegesen termeljük újra azokat az embereket, akik piacképes tudás nélkül lépnek vagy lépnének be a munkaerőpiacra. Ez egy nagyon komoly filozófiai döntés lesz az állam részéről, hogy megállítjuk-e ezt a folyamatot, vagy pedig fokozatosan újra- és újratermeljük ezeket az embereket Magyarországon.
Beszélhetnék itt még a munkaerőpiaci szegregációról, amely a társadalmi integráció egy másik gyilkosa szerintem Magyarországon. Képzeljék el önök azt a helyzetet, hogy azt mondják egy hátrányos helyzetben lévő kisebbségi közösség tagjának, hogy nincs semmi baj, tanuljál, ha tanulsz, lesz munkád, és ugyanolyan módon élhetsz, mint a társadalom többi tagja. És mit érezhet az az ember, amikor megteszi azt, amit elvárnak tőle, és azért nem kap munkát utána, mert valamelyik kisebbségi identitást vallja, valamelyik kisebbségi közösséghez tartozik. Azt gondolom, hogy ez nem megengedhető, és ez ellen mindent meg kell tennie a politikai közösségnek Magyarországon és a kisebbségi ombudsmannak is. Ezért is mondtam, hogy feltétlenül érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a munkavállalás területén például a magánszféra esetén is legyenek jogosítványai a kisebbségi ombudsmannak a jövőre nézve.
Beszélhetnék még nagyon sok mindenről, a lakóhelyi szegregációról, a kisebbségi közösségek reprezentációjáról a médiumokban. Ami minket, kutatókat is foglalkoztatott már az elmúlt években, hogy például elkerülhetetlen lesz annak vizsgálata, hogy például az egészségügyi rendszer a kisebbségi és hátrányos helyzetű közösségek életében, vagy akár a nyugdíj kérdése hogyan alakul. Egyelőre még csak tippelni lehet, de azok az emberek, akik a rendszerváltozás után állás nélkül maradtak, és tartósan munkanélkülivé váltak, lassan a nyugdíjkorhoz érnek, de lesz-e nekik például nyugdíjuk, és hogy ez milyen módon érinti az ő alkotmányos jogaikat. Ezt nagyon érdemes lenne esetleg megvizsgálni a jövőre nézve. Vagy nagyon érdekesnek, sőt riasztónak tartom azt, hogy például egy cigány férfi ma Magyarországon átlagosan 56 évig él. Tehát azt gondolom, hogy ezen azért van mit elgondolkodni, és meg kellene nézni, hogy valóban érvényesülnek-e azok az alkotmányos jogok, amelyek mindenki számára biztosítva vannak ma Magyarországon.
Összefoglalva úgy gondolom, és engedjenek meg most egy analógiát ebből a szempontból, a kisebbségi joganyag olyan, mint egy repülő. Ha a földön áll, akkor gyakorlatilag haszontalan alkatrészek garmadája, a levegőbe emelkedve azonban már hasznos funkciókat tölt be. Ahhoz viszont, hogy fönnmaradjon, állandóan előre kell haladnia, és ha nem így tenne, akkor leesne. Én úgy gondolom, hogy a kisebbségi joganyag lényege is a működés és a folyamatos fejlesztés, fejlődés, ugyanis a kisebbségi közösségek társadalomban való elhelyezkedése, betöltött szerepe adja meg azokat a kihívásokat, amelyhez a kisebbségi joganyagnak is idomulnia kell. Én ennek a működésnek szeretnék lenni egyrészt az ellenőre, másrészt a továbbfejlesztéséhez szeretnék hozzájárulni. Erre reményeim szerint minden lehetőségem meglesz, ha önök támogatnak.
Biztos vagyok abban, hogy Kaltenbach Jenő kitűnő hivatalt hagy maga után, illetve bátran támaszkodhatom azokra a kutatói és oktatói szférában dolgozó emberekre, sokaságra, akik az elmúlt években is együtt dolgoztak velem, és biztosítottak arról, hogy a jövőben is megpróbálnak minden szellemi energiát mozgósítani annak érdekében, hogy ha kis lépésekben is, de bizonyos áttöréseket érjünk el a kisebbségi közösségek életében, jogfejlődésében. Kisebbségi ombudsmanként nem - idézőjelbe téve - akcióhős szeretnék lenni, hanem az a személy, aki a kisebbségi közösségek érdekében segít megtalálni a legjobb megoldásokat. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, professzor úr. Megnyitom a vitát, kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Hajdu Attila képviselő úr.
DR. HAJDU ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Jelölt Úr! Először is előre szeretném bocsátani, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja az ön jelölését. Ez tulajdonképpen egy közlés, és ezen túlmenően néhány személyes megjegyzést engedjen meg.
Nagyon imponáló az ön életútja, publikációi, nagyon tetszett az az egyszerű válasz, amit arra a kérdésre adott egy interjújában, hogy önt támogatják a cigányság jelesei, akik között, tudjuk, azért vannak ellentétek, mégis mi az oka, hogy támogatják. Erre a kérdésre egy nagyon egyszerű választ adott, hogy mindenki ismeri önt, és már akkor ismerték, amikor nem voltak politikusok, már akkor ismerték, amikor ön nem volt jelölt. Úgy gondolom, hogy ez a válasz és a szituáció jelzi, hogy ön ennek a területnek nemcsak ismerője, hanem ebben él és a szereplőknek egy nagyon fontos résztvevője.
Az ismertetőjében mondott egy kijelentést, hogy ez a kérdés össztársadalmi feladat. Úgy gondolom, hogy ennek a feladatnak itt van a csapdája, mert ami össztársadalmi feladat, annak nem nagyon szoktuk megtalálni a felelősét. Már most boldogan szavazunk és megválasztjuk önt, de szeretném én is, ha nemcsak ön lenne a felelőse ennek a problémának és ennek a kérdésnek. Azt kérem, hogy ne hagyja elaludni a mi lelkiismeretünket.
Nagyon sok feladatot felvázolt, ebből nekem nagyon tetszett, amit a munkaügyi szegregáció megszüntetésével kapcsolatosan mondott. Egy kicsit hiányoltam is a publikációs listából és a kutatásokból, mert valóban én is azt látom, azt mondjuk, hogy az oktatás az egyik olyan eszköz, ami segít kiemelkedni hátrányos helyzetből fiataloknak, de tudjuk, hogy valahol a munkaerőpiac várja ezt a kiemelkedést. A kisebbségi kutatások, illetve publikációk, amennyire ismerem, kevéssé foglalkoznak a munka világa és a kisebbség léttel, bár az a történet is, amivel kezdte a beszámolóját, a munka világából eredeztető történet.
Azt gondolom, hogy ha ez össztársadalmi feladat, akkor akik itt ülünk és akik a parlamentben ülnek, nekünk is ebben nagyon sok feladatunk van. Amellett, hogy a megválasztása esetére nagyon sok terhes feladatot és ambicionáló sikereket kívánok, még egyszer kérem, hogy ne hagyja a mi lelkiismeretünket nyugodni, és találjuk meg azt az együttműködést, amelyben a parlamenti képviselők, a frakciók, a parlamenti pártok ebben az igen-igen fontos társadalompolitikai vagy össztársadalmi feladatban tudnánk együttműködni és eredményeket is tudnánk elérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hankó Faragó alelnök úr kért szót.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kállai Ernő Jelölt Úr! Nagyon érdekes volt hallgatni az ön részbeni életpályájára, részbeni elképzeléseire vonatkozó gondolatait az iménti percekben. Engem nagyon megragadott egy fél mondat, amelyet elmondott, ha szabad idéznem, talán tudom pontosan idézni. Valahogy úgy vezette föl az egyik gondolatát, hogy túllépett saját félelmein kisebbségi származása okán. Ez bizony nagyon elgondolkoztató volt, és mindenképpen nagyon figyelemreméltó, engem nagyon megragadott.
Az ön esetében, ahogyan az előző jelölt esetében épp a fordítottját mondtam, itt most természetesen egy megelőlegezett bizalomról van szó, de azt gondolom, hogy a liberális párt, az SZDSZ jó szívvel előlegezi meg ezt a bizalmat. Nincsenek félelmeink abban a tekintetben, hogy ez egy túlzottan is megelőlegezettség, hiszen láthatjuk az ön életútját, részben hallhattuk most kiegészítve is szóban, ismerhetjük az ön tevékenységét, publikációit és egyebeket. Azt gondolom, hogy nyugodt szívvel szavazhatunk majd igennel, amikor erre sor fog kerülni a jövő héten a parlament plenáris ülésén.
Beszélt arról, hogy nagyon határozott fellépést ígér a jogsértésekkel szemben. Majd aztán néhány perccel később beszélt az előítéletekről, arról a falról, arról a láthatatlan falról, az előítéletek faláról, amelynek lebontása sokkal nehezebb, azt gondolom, mint a konkrét jogsértések kiküszöbölése. Ha mind a kettőnek a terén, főleg ez utóbbiak, az előítéletek falának ledöntése terén sikerül eredményeket elérni, és gondolom, biztos vagyok benne, hogy ezeket az eredményeket csak közös erőfeszítésekkel lehet elérni, részben a politikának, részben sok mindenki másnak a magyar közélet tényezői közül, ebben együtt kell működnie önnel. De ha ön ennek az ügynek az élére tud állni, és maga mögé tudja állítani a társadalom meghatározó tényezőit, akkor remélhetőleg ezek a falak ledönthetők vagy legalábbis nagymértékben meginoghatnak. Kívánom, hogy ez így legyen, és kívánom, hogy az ön tevékenysége hasonlóan sikeres legyen, mint ahogy az ön által is említett Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman tevékenysége példamutatóan jó volt. Nagyon sok sikert kívánok hozzá! Szívesen támogatjuk az ön jelölését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt. Megkérdezem professzor urat, hogy kíván-e reagálni az elhangzottakra.
DR. KÁLLAI ERNŐ nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlésibiztos-jelölt: Én csak szeretném megköszönni a biztatást, és annyit tudok ígérni, hogy nem fogom hagyni, hogy elaludjon a lelkiismeret. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatal előtt szeretném jelezni, hogy Wiener György helyettesíti Szép Bélát.
Ezek után a határozathozatalra kerül sor. Támogatja-e az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága dr. Kállai Ernő nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosává történő megválasztását? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással támogatta a jelölt megválasztását. Köszönöm szépen.
A bizottság ülését bezárom, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy a bizottság ülése után ülést tart a bizottság Ellenőrző albizottsága, kérem ezen a részvételt. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 18 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezetők: Bihariné Zsebők Erika és Földi Erika