AIÜB-25/2007.
(AIÜB-49/2006-2010.)
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2007. június 19-én, kedden, 10.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
A napirend ismertetése és elfogadása*
Dr. Draskovics Tibor kormányzati koordinációért és az államreform összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása*
Dr. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszterjelölt expozéja*
Dr. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszterjelölt válaszai*
Dr. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszterjelölt reflexiói*
Dr. Draskovics Tibor kormányzati koordinációért és az államreform összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke, valamint
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) dr. Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP) dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz) dr. Navracsics Tibornak (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz) dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) megérkezéséig dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP) dr. Rubovszky Györgynek (KDNP)
Dr. Draskovics Tibor kormányzati koordinációért és az államreform összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 2 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülését megnyitom. Üdvözlöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, a sajtó érdeklődő képviselőit, és külön tisztelettel dr. Draskovics Tibor kormányzati koordinációért és az államreform összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt urat.
Ismertetem a helyettesítések rendjét: Rubovszky György helyettesíti Salamon Lászlót, Navracsics Tibor Mátrai Mártát, Simon Gábor Szép Bélát, Csiha Judit Toller Lászlót, Tóth András Hajdu Attilát, Bárándy Gergely Kovács Szilviát, Csákabonyi Balázs Faragó Pétert, Gál Zoltán Steiner Pált, Kontrát Károly Szakács Imrét, Répássy alelnök úr Vitányi Istvánt.
Megállapítom, hogy a bizottság ülése határozatképes.
A napirend ismertetése és elfogadása
Az új változatban most kiosztott napirendi javaslatot teszem majd föl szavazásra: dr. Draskovics Tibor kormányzati koordinációért és az államreform összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatására kerül sor. A Házszabály 132. § (3) bekezdése szerint a jelölt miniszterré történő kinevezésének támogatásáról a bizottság majd nyílt szavazással határoz.
Megkérdezem, van-e valakinek észrevétele a napirendi javaslattal kapcsolatosan. (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, hogy nincs.
Kérem, aki a napirendet elfogadja, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy a bizottság a napirendi javaslatot elfogadta.
Rátérünk a napirend tárgyalására. Először - szokásainkhoz híven - miniszterjelölt úrnak adom meg a szót; kérem, tájékoztasson minket elképzelésiről. Azt követően pedig lehetőség lesz kérdések föltevésére, illetve észrevételek megtételére.
Parancsoljon, miniszterjelölt úr!
Dr. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszterjelölt expozéja
DR. DRASKOVICS TIBOR tárca nélküli miniszterjelölt: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen fontos poszt betöltése előtt az alkotmányügyi bizottságot tájékoztathatom a kormány és a kormányfő e tisztség létrehozásával kapcsolatos szándékairól és természetesen a magam szakmai törekvéseiről. Bízom benne, hogy ezek támogatásához meg tudom nyerni a bizottságot.
A kormányfő kiindulópontja ennek az új tárca nélküli miniszteri tisztségnek a létrehozásánál az volt, hogy tegyünk eleget két nagyon fontos kihívásnak, vagy ha úgy tetszik, a kormány legyen képes reagálni két, a kormányzati munkában felmerült fontos tapasztalatra. Az egyik, hogy a kormányzati munka által ellátandó feladatok bár jórészt leírhatók az egyes ágazati minisztériumok, miniszterek feladataival, jellemzően azonban több tárcát, szükségképpen több tárcát érintenek. Az élet dolgai messze összetettebbek, mint ahogyan azt a kormányzati struktúra szervezetszerűen le tudja képezni. Ez egy nem magyar, hanem nemzetközi tendencia. Ehhez a tendenciához a kormányzati munkának, ha hatékonyan akar működni, igazodnia szükséges.
A másik, hogy a kormányzati törekvések, szándékok, bár legtöbb esetben törvényalkotás formáját öltik, esetleg más, a kormány hatáskörében kiadandó jogszabályt igényelnek, azonban nemcsak jogi eszközökkel valósíthatók és valósítandók meg; ezek az eszközök kiterjednek pénzügyi, szervezeti, személyi feltételek megteremtésére egyaránt. A tapasztalat ugyanakkor az, hogy a kormányzati szándékok nagyon sok esetben a törvényalkotáson túli területeken nem, vagy legalábbis nem az eredeti szándéknak megfelelően, nem teljeskörűen érvényesülnek, és ennek természetesen az a vége, hogy az adott életbeli változásokat a kormány, ha törvényalkotásról van szó, akkor az Országgyűlés törvényben kifejeződő támogatásával és felhatalmazásával, nem teljeskörűen tudta elérni.
Ezért született olyan szándék és ennek megfelelő miniszterelnöki javaslat, hogy jöjjön létre egy olyan, kormányzati koordinációval, ha igazán pontos akarnék lenni, a kormány igazgatási tevékenységének koordinációjával foglalkozó tárca nélküli miniszteri funkció, amely ennek a két kihívásnak való megfelelésben tud a kormány számára segítséget nyújtani. Ha ezt más oldalról akarom leírni, egységes folyamatát kell annak kialakítani, hogy a tervezéstől kezdve egészen a végrehajtásig egy egységes folyamatban kezeljük a megoldandó problémákat és az ezekre adandó kormányzati válaszokat.
Joggal vetődik fel a kérdés természetesen: mi a viszonya az egyes minisztereknek, az ő megkérdőjelezhetetlen felelősségüknek és a tárca nélküli miniszter feladatának és felelősségének? A képlet, úgy gondolom, elvileg világos, a gyakorlatban természetesen nagyon sok részlet tisztázását igényli. Az egyes miniszterek a statútumukban előírt feladatok megoldásáért viselnek felelősséget, és adnak erről számot az Országgyűlés előtt is. Ugyanakkor közöttük az összhang megteremtése - igazgatási értelemben legalábbis - az új tárca nélküli miniszternek és a mögötte álló, egyébként meglehetősen kis létszámú, létszámnövekedéssel nem járó, hanem más kormányzati intézményekben ma meglévő személyi állomány egy helyre csoportosításával létrejövő szervezeti egységnek lesz a dolga. Tehát egymást kiegészítő, s nem egymással konkuráló feladatokról lesz szó.
Tisztázandó természetesen az új tárca nélküli miniszter és a szükségképpen átalakuló feladatkörű Miniszterelnöki Hivatal, illetve Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter egymáshoz való viszonya is. És itt térnék vissza arra a megjegyzésemre, hogy a tárca nélküli miniszter feladatköre alapvetően az igazgatási típusú koordináció, hiszen a kormányzati struktúrában tervezett változtatások másik iránya, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter politikai típusú koordinációs felelősségét és ennek szervezeti és személyi feltételeit teremtse meg. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ebben az új felállásban, mintegy megszabadulva az adminisztratív típusú teendők egy jelentős részétől, arra tud koncentrálni, hogy politikai értelemben teremtse meg a társadalmi-gazdasági kihívásokra válaszolni képes kormányzati tervezés és döntéshozatal politikai feltételeit. Természetesen a kormány akkor fog jól működni, ha a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és a kormányzati koordinációért felelős tárca nélküli miniszter egymással nagyon szoros összhangban, egymást kiegészítve működnek, hiszen mindkettejük célja az, hogy az összkormányzati szempontok következetesen érvényesüljenek a kormányzati munkában.
Feladatköröm másik része hasonlóképpen összehangoló, koordinációs természetű, azonban van annak egy világos körülhatárolása: ez pedig az államreformmal kapcsolatos kormányzati teendők összehangolása. Ez nyilván egy átmeneti feladat, nem a mindenkori kormányok természetes működésének része, hanem egy olyan időszakban, amikor jelentős, az európai szakirodalom által strukturálisnak tekintett lépések - nálunk ezt reformnak vagy államreformnak szoktuk nevezni - előkészítése és végrehajtása központi kérdésévé válik a kormányzati munkának, akkor felmerült annak az igénye, és az elmúlt egy esztendő ezt az igényt, úgy gondolom, messzemenően visszaigazolta, hogy legyen a kormányban egy olyan pont - ezt eddig kormánybiztosként láttam el, ha az Országgyűlés majd támogatja a miniszterelnök erre vonatkozó javaslatát, akkor tárca nélküli miniszterként -, egy olyan pont, amely szervezi, programozza a reformok előkészítését és végrehajtását, gondoskodik a különböző tárcák által kialakított reformelképzelések közötti összhang megteremtéséről, és maga is kezdeményezéseket tesz, amikor úgy ítéli meg, hogy valamilyen területen a tárcajavaslatok nem fedik le a megoldandó kérdések teljességét. Ezzel a munkával kapcsolatban jó néhány tapasztalat halmozódott fel az elmúlt időszakban. Ezek egyike volt például az, hogy egy olyan testület, amelyben belső kormányzati tisztségviselők, miniszterek és külső szakemberek együtt ülnek, és operatív jellegű döntéseket - még ha azok csak ajánlások is a kormány számára - kellene hoznia, nem a leghatékonyabb munkaforma. És most ennek a következtetéseit is levonja a miniszterelnök. De ezen túlmenőn is világossá vált, hogy egy ilyenfajta összehangoló funkcióra, amikor egyszerre sok területen hatással bíró, egymással szoros összefüggésben lévő lépéseket kell tenni, bizony szükség van.
Ami az államreformmal kapcsolatos tartalmi kérdéseket illeti, úgy gondolom, itt a kormány szándékai már jó ideje meglehetősen világosak, és e tekintetben semmilyen változás nem várható. Mindazokon a területeken, és ezek tulajdonképpen a nagy közszolgáltatási rendszerek, következetesen szeretné érvényesíteni a reformok hármas célját: teremtsünk fenntartható finanszírozást, növeljük ezeknek a közszolgáltatásoknak a minőségét, és tegyük igazságosabbá az ezekhez való hozzáférést. Minden olyan lépés, amelyet a reformokkal összefüggésben a kormány, a parlament megtett az elmúlt esztendőben, ezt szolgálta.
Nem vagyunk ennek a folyamatnak a végén természetesen, jelentős területeken történtek átfogó és úgy gondolom, rövidesen nyilvánvaló eredményre vezető intézkedéssorozatok; ilyennek említhetném például a közigazgatást vagy a felsőoktatást; az egészségügy területén megtörtént egy sor lépés, de világos, hogy sok más lépés szükséges még ahhoz, például a biztosítási rendszer átalakítása, de nem csak az, hanem a szolgáltatói intézmények működésében is jó néhány változást kell létrehozni, hogy együttesen ezek az intézkedések azokat a hatásokat váltsák ki, amelyeket elképzelünk. S bizonyos területeken előttünk van, nem a munka, mert ennek jó részét már elvégeztük, hanem a munka eredményének politikai, társadalmi megvitatása és aztán a megfelelő intézkedések kiválasztása. Ilyen például és kitüntetetten a nyugdíjrendszer, ahol annak rövid távú, ahogy ezt a szakemberek mondják, parametrikus, és hosszú távú, elvi rendszerszerű átalakításával egyaránt foglalkoznunk kell. A kormány erre az évre elfogadott egy átfogó, nagyon sok részletre kiterjedő reformprogramot, ennek a reformprogramnak a végrehajtása ütemesen halad. Természetesen vannak ebben kisebb csúszások, például az egészségbiztosítás dolgában ez közismert: jó lett volna már tavasszal döntésre jutni, de úgy látom, közel vagyunk ehhez a politikai döntéshez, és ez a menetrend egészét nem hátráltatja. Nos, ennek a reformprogramnak a végrehajtását kell nekem - ha elnyerem az önök támogatását, akkor tárca nélküli miniszterként - továbbszerveznem.
Talán bevezetőként, ha a tisztelt bizottság megengedi, ennyit mondanék. Készséggel állok kérdéseik, megjegyzéseik elébe.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Azt javaslom, hogy először, amennyiben vannak kérdések, azokat tegyük föl, és amikor arra válaszolt miniszterjelölt úr, utána lesz lehetőség arra, hogy ha bármelyik frakció a későbbi szavazását indokolni akarja, azt megtegye.
A kérdések következnek tehát. Csákabonyi képviselő úr!
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Én egy régen húzódó és csak félig-meddig megoldott problémára szeretném a figyelmét felhívni. Ez a parlamenti patkó mindkét oldalát érinti, napi problémákat jelent, és annak ellenére, hogy az elmúlt években tapasztaltunk kedvező jelenségeket, maga a probléma nem megoldott még ma sem. Ez a következő.
Időben aránytalan a parlament terhelése, tehát a törvényjavaslatok benyújtásának időpontjai, amelyek sokszor jelentős mértékben eltérnek a kormány féléves jogalkotási programjától. Éppen ezért számtalan esetben előfordult, hogy például szeptember-október hónapban vagy február-március hónapban, tehát az ülésszak kezdő hónapjaiban szinte üres a parlament, alig van bent törvény, amelyet tárgyalunk, amelyekben határozatokat hozunk. Ugyanakkor az ülésszak zárása előtt pedig tömegével érkeznek be a törvényjavaslatok, és szinte áttekinthetetlenné teszik a munkát. Ezt azért vetem fel, mert ez ugyan látszólag formai kérdésnek tekinthető, azonban ennek nagyon komoly tartalmi konzekvenciái vannak a minőségibb jogalkotás tekintetében.
Örömmel nyugtázom azt, hogy az igazgatási tevékenységgel történő koordinációval is foglalkozni fog, miniszter úr. Azt hiszem, e területen az egyik feladatot jelentheti önnek az ezzel kapcsolatos eddigi hiányosságok javítása és fokozott munkafegyelemre szoktatása a tárcáknak és a különböző törvény-előterjesztő szerveknek.
Köszönöm a kérdés lehetőségét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! A bizottsági meghallgatás előtt magam igyekeztem megállapítani azt, hogy önt milyen feladatra nevezik ki miniszternek, tekintettel arra, hogy egyelőre csak sajtónyilatkozatokat lehetett hallani; illetve most az ön rövid ismertetéséből lehetett hallani arról, hogy nagyjából mi lesz az ön feladata. Ezért nekem az a kérdésem és alapvető kérdésem - és sajnos a meghallgatásunk eredményességének egyik akadálya -, hogy megszületett-e már az a jogszabály, kormányrendelet vagy más formában, amely az ön feladatait pontosan megjelöli.
Odáig sem jutottunk el, tegnap a házbizottságban magam is szembetalálkoztam ezzel a problémával, nem tudták megjelölni, hogy önt tulajdonképpen milyen tárca nélküli miniszternek fogják nevezni. Tehát a megnevezéssel is probléma van. Beláthatja, hogy az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága előtt azért főleg a jogszabályok által körülírt feladatait kellene mindenekelőtt megvizsgálnunk. Szeretném kérdezni, miniszter úr, hogy mikorra várható ez a jogszabály, és nagyjából mi lesz a tartalma. Mert amit ön elmondott, azok részben az eddigi tevékenységére vonatkoztak, részben pedig bizonyos kormányzati célokra vonatkoztak, de a hatáskörét, a feladatait én magam nem látom jogszabályban. Nagyon nehéz így az ön feladatra való alkalmasságát megítélni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai képviselő úr?
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Részben csatlakozva, amit Répássy alelnök úr mondott, átlapoztam a miniszterjelölt úr nyilatkozatait - háttéranyagként rendelkezésünkre bocsátották. Az egyik egy évvel ezelőtti, tehát mondjuk, a kormány hivatalba lépése utáni első nyilatkozatok egyikében ön azt nyilatkozta, hogy kettő, azaz kettő év szükséges ahhoz, ebből eltelt több mint egy, tehát tulajdonképpen ebből az egész nehezen pontosítható feladatmennyiségből a fele lehet már hátra. A második két évben vagy a még hátralévő években mégis mi lenne a feladata? Én is szeretném ezt pontosan tudni, valamilyen jogilag rögzített módon.
A tárca nélküli minisztereknek is az én tapasztalataim és ismereteim szerint van valamilyen portfóliójuk, valamilyen jogi szabályozást, kereteket, működést elősegítő legalábbis kormányzati döntés. Én is erre lennék kíváncsi, hogy ez hol van. Mert gondolom, az ember úgy vállal miniszteri tisztséget, hogy tisztában van azzal, mit kell csinálnia. Mi eddig még ezt nem tudjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Navracsics képviselő úr?
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nekem több kérdésem is lenne. Az első engem már régóta kínzó kérdés, amire miniszterelnök úrtól soha nem kaptam még eddig választ: mikor alakult meg valójában a Államreform Bizottság? Ugyanis 2006 júniusában Gyurcsány Ferenc egy televíziós szereplése során azt mondta, hogy az egészségügyi reform alapkoncepcióját a 2005 őszén létrejött Államreform Bizottság dolgozta ki; önök viszont következetesen 2006 nyári megalakulásról beszélnek. Ez a misztikum lengte be az Államreform Bizottság egész eddigi létezését, mígnem most aztán megint csak egészen misztikus módon megszűnt.
Ehhez kapcsolódik a másik kérdésem: a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület is meg fog-e szűnni, illetve annak tagjai is tárca nélküli miniszterek lesznek-e? Vagy csak ön részesül ebben a privilégiumban?
Ehhez kötődően harmadik kérdésem. Említette, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter feladata a politikai koordináció, az öné a közigazgatási koordináció. Itt kétfelé ágazik a kérdésem. Az egyik: hogyan tudja elválasztani a politikai koordinációt a közigazgatási koordinációtól? Ha esetleg néhány szemléletes példával ezt tudná illusztrálni, azért külön hálás lennék. A másik pedig: mit csinál Horn Gábor a Miniszterelnöki Hivatalban, aki a politikai koordinációért felelős államtitkár? Ő akkor miért kapja a fizetését?
Azt szeretném még megkérdezni, milyen apparátusra kíván támaszkodni. Említette, hogy különböző minisztériumokból átcsoportosítással alakítja majd ki a hivatalát. Helyileg hol lesz ez a hivatal? Körülbelül hány fővel számol? Milyen szintű beosztottjai lesznek? Vagyis önnek lesz-e államtitkára, lesznek-e szakállamtitkárai? Mert most már egy trópusi őserdőt megszégyenítő burjánzással dzsumbujosodik el a kormányzati szféra a kormányzati reform jegyében.
Ehhez kötődő következő kérdésem: nem érzi-e totális kudarcnak a tavaly nyáron önök által kormányzati reformnak nevezett lépéssorozatot, amelynek az egyik markáns lépése elvileg a miniszterek számának csökkentése volt, másrészt pedig a közigazgatási államtitkári pozíció megszüntetése? Ha jól sejtem, az ön személyében most egyrészt egy új minisztert tisztelhetünk, másrészt pedig egy szuper-közigazgatási államtitkárt vagy közigazgatási szuperállamtitkárt.
A következő kérdésem. Ön 2007. január 15-én a Népszabadság on-line-nak már azt mondta, hogy levonták a tanulságokat az első félévből, és rengeteg javítanivaló van a kormányzati munkán. Ehhez képest erre a lépésre, amelyet ön is úgy nevez meg, és az újságírók is úgy jelölnek meg, mint komoly lépés, legalábbis annak a szándéka, hogy a kudarcokat legyőzze, hogy most már összefogottabb kormányzati munka legyen, erre fél évet kellett várni. Mi történt ebben a fél évben?
A következő kérdésem - ha még nem terhelem túl. Ön 2006. augusztus 29-én egy kérdésemre - talán emlékszik rá, a konvergenciaprogram egyeztetése volt; miniszterelnök úr nagylelkű ajánlatával két nappal a leadási határidő előtt az előzetes változatát megismerhettük a konvergenciaprogramnak, és amikor azt kértem, hogy esetleg majd a végleges változatot is küldje el miniszterelnök úr, akkor megígérte, hogy a brüsszeli elküldéssel együtt e-mailen elküldi nekünk, és valóban meg is érkezett szeptember 1-jén délután -, nos, ekkor, augusztus 29-én, amikor én felvetettem, hogy egy kormányzati reform első lépéseként az én megítélésem szerint egy állami feladatkatasztert kellene felállítani, akkor ön azt mondta, hogy ez rövidesen meglesz. Azóta olvastam újságban, hogy önök megbízták a KPMG-t ennek összeállításával. Kíváncsi lennék, hány forint volt a megbízás összege, mikorra készül el ez az állami feladatkataszter, és tudják-e, mit kell vele csinálni, ha esetleg ez összeáll; főleg úgy, hogy azt mondja, hogy lendületesen folytatják a kormányzati reformot, tehát lehet, hogy mire elkészül az állami feladatkataszter, addigra már nem lesz mit átalakítani a központi kormányzaton, mert önök imaginárius kataszterek alapján gyakorlatilag már kész helyzetet idéznek elő.
További kérdésem lenne: mi az ön véleménye Sárközy Tamás központi közigazgatási koncepciójáról, amelynek jegyében önök elvileg nekivágtak a kormányzati reformnak, és amely határozottan tiltakozik részben a kormánybiztosok, részben pedig a tárca nélküli miniszterek pozíciója ellen?
S végül: az ön rövid, de emlékezetes pénzügyminiszteri pályafutása részben az áfavisszatartásról, részben pedig a költségvetési hiányadatokkal kapcsolatos megtévesztő adatok közléséről emlékezetes, legalábbis Gyurcsány Ferenc számára. Azt szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt bő egy évben rendezték-e már személyes kapcsolataikat Gyurcsány Ferenccel, van-e már Gyurcsány Ferencnek önben bizodalma, vagy valamilyen más kényszerítő hatásra kénytelen önt alkalmazni újra és újra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki kérdést föltenni? Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön a közigazgatás reformjáról, illetőleg az azzal kapcsolatos elképzeléseiről beszélt. Azt szeretném megkérdezni, hogy ma Magyarországon mennyi a közszolgálatban dolgozó közszolgák száma, a hivatásos állományúaktól a köztisztviselőkig, közalkalmazottakig bezárólag. Mennyi volt egy évvel ezelőtt, tehát a kormány, a második Gyurcsány-kormány megalakulása óta hány ember vesztette el ezt a közszolgálati jogviszonyát? Illetve, ha az ön elképzelései megvalósulnak az államreform kapcsán a továbbiakat illetően, akkor ez a létszám - amelyre vonatkozó adatot most, remélem, meg fogok ismerni - mennyivel fog csökkenni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki kérdést föltenni? (Nincs ilyen jelzés.) Amennyiben nem, akkor én szeretném átadni az elnöklést Hankó Faragó alelnök úrnak, mert én is szeretnék kérdést föltenni.
(Az ülés vezetését dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm. Elnök úr, tessék!
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A magam részéről messzemenően üdvözöltem azt a javaslatot, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr megtett, hogy az eddigi kormánybiztosok miniszterként folytatják tovább tevékenységüket. Én ugyanis másképp gondolkodom a miniszteri tisztségről, mint Navracsics képviselő úr: ő privilégiumnak tekinti, én pedig a miniszteri felelősség szempontjából közelítem meg a kérdést. És fontosnak tartom, hogy azok a vezetők, akik nagyon fontos területek irányítását végzik, az ő felelősségük megvalósuljon a Magyar Országgyűlés felé mint miniszterek.
Úgy gondolom egyébként, hogy ez lehetőségeket is ad természetesen a jövőben majd a miniszteri tisztséget betöltők számára, és a kérdéseim elsősorban erre fognak irányulni. De azért előtte szeretném azt elmondani, hogy amellett, hogy a miniszteri felelősség megvalósulása is örömmel tölt el, én Draskovics Tibort, ha jól számolom, harminchárom-harmincnégy éve ismerem, ismerem az életútját is, és ezen életút alapján meggyőződésem, hogy ezt a feladatot kiválóan fogja teljesíteni, amihez sok sikert szeretnék majd kívánni.
A kérdéseim. Kormánybiztosként kevésbé volt lehetősége arra, hogy nagyobb társadalmi-politikai támogatottságot szerezzen a programjának. Szerintem miniszterként erre nagyobb lehetőség lesz. Mennyire próbál együttműködni majd az ellenzéki pártokkal, frakciókkal ebből a célból?
Ön is említette bevezetőjében, hogy ezeknek a reformoknak a megismertetése milyen fontos feladat. Erre lennék kíváncsi, hogy milyen elképzelései vannak ezzel kapcsolatban, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei megismerhessék ezeket az elképzeléseket, és esetleg a támogatásukat ehhez megnyerni.
Végül említette az egészségügy átalakítását és ezen belül a biztosítási rendszer átalakulását. Az elmúlt időben több sajtóértesülést kaphattunk arról, hogy tulajdonképpen igazából két elképzelés maradt a porondon: az egyik az, amit miniszterelnök úr a múlt héten bejelentett, és az Államreform Bizottság is kidolgozott egy javaslatot. Esetleg, ha ez tényleg így van, akkor ez utóbbi javaslat mennyiben szolgálhatja azt, hogy megegyezés szülessen, és a kormányoldal teljes támogatottságát bírja majd egy javaslat?
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, kinek van kérdése, észrevétele még a továbbiakban. (Nincs ilyen jelzés.)
Amennyiben jelentkező nincs, kérem miniszterjelölt urat, hogy az elhangzott kérdésekre a válaszokat megadni szíveskedjék. Köszönjük.
(Az ülés vezetését dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke veszi át.)
Dr. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszterjelölt válaszai
DR. DRASKOVICS TIBOR tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket, és természetesen külön köszönöm elnök úr támogató szavait.
A kormány törvényalkotást előkészítő munkájával és a parlament leterhelésével kapcsolatban Csákabonyi képviselő úr által feltett kérdést én abszolút nem technikai vagy formai kérdésnek tekintem. Ez egy nagyon fontos tartalmi ügy, arról szól ugyanis, hogy kellően tervezett, jól programozott-e az a kormányzati döntés-előkészítő munka, aminek eredményeképpen az önök asztalára jó törvényjavaslatoknak kell kerülniük, olyan időpontban, hogy azokat kellő részletességgel a parlament meg tudja vitatni. Szerintem, ha visszatekintünk az elmúlt tizenöt esztendőre, azt látjuk, hogy e tekintetben a különböző kormányok teljesítménye meglehetősen hullámzó volt. Az a fajta időbeli összecsúszása a törvényjavaslatoknak, ami ősszel szinte kezelhetetlen túlterheltséget állított elő a parlamentben, azt hiszem, ez szinte minden kormányzati ciklus minden esztendejére, bár változó mértékben nyilván, de jellemző volt.
Azt tudom ígérni, hogy feladataimnak része: tervezettebbé, szervezettebbé tenni a kormány döntés-előkészítő tevékenységét. Ez nemcsak arról szól, hogy jól gondoljuk végig, mihez mennyi időre van szükség, és a törvényalkotási tervben ennek megfelelően tüntessük fel a különböző javaslatokat, hanem jelenti azt is, hogy valószínűleg határozottabban kell szelektálni: mely ügyekben kíván a kormány törvényjavaslatot előterjeszteni egy-egy időszakban, még akkor is, ha tudja, hogy sok más fontos kérdés vár még rendezésre. Hozzáteszem, valószínűleg határozottabb szelekcióra van szükség a tekintetben is, hogy vajon minden kérdés, amelyet ma különböző törvényekben javasol szabályozni a kormány, valóban igényli-e olyan részletességgel a törvényalkotást, hol lehet az alkotmányos követelmények messzemenő figyelembevételével a kormány számára nagyobb szabályozási mozgásteret adni, és ezen keresztül a parlamentet tehermentesíteni. Ez mind olyan kérdés, amit - és köszönöm, hogy képviselő úr kimondta - a minőségi jogalkotás vagy a mainál minőségibb jogalkotás folyamatában kell következetesen érvényre juttatni.
Szeretném tájékoztatni az alkotmányügyi bizottságot, bár ez csak közvetetten a tárca nélküli miniszter feladatkörébe tartozó kérdés, hogy a kormánynak van programja az adminisztratív terhek egész gazdaságra és társadalomra vonatkozó csökkentésére, és ennek egyik elemeként a minőségi jogalkotás szervezeti, személyi, technikai feltételeinek megteremtésére. Tehát egyszerre két irányban fogunk dolgozni: ezen meg egy tudatosabb, alaposabb tervezésen és előkészítésen. A kettő eredménye, úgy gondolom, egy-két éven belül látszani fog a parlament elé kerülő javaslatok időzítésében és tartalmában is.
Nagyon köszönöm Répássy alelnök úr kérdését. A helyzet pontosan az, mint valamennyi más miniszterjelölt esetében: a statútumok, ahogyan az minden kormányalakításkor és kormányátalakításkor történt, a miniszterek eskütételét követően készülnek el. Szeretném megnyugtatni képviselő urat, hogy természetesen ez az előkészítő munka folyik. Itt van előttem a tárca nélküli miniszter feladat- és hatáskörére vonatkozó kormányrendelet tervezete, ahogyan itt van előttem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter feladat- és hatáskörére vonatkozó rendelet tervezete is. Ezeknek az egyeztetése tartalmi és kodifikációs értelemben most folyik. Rövid bevezetőmben megkíséreltem összefoglalni a legfontosabb pontjait a rám vonatkozó statútumtervezetnek, de bármely részletkérdésben szívesen állok képviselő úr rendelkezésére.
Igen, újszerű a konstrukció, természetesen, és értem, hogy ez felvet egy csomó kérdést. Ami szerintem elég egyértelmű, és ez megnyugtathatja a tárca nélküli miniszter feladatkörével kapcsolatban bizonyosan alappal aggályokat megfogalmazó képviselőket, lényegében arról van szó, hogy az eddig egy intézményben, a Miniszterelnöki Hivatalban, illetve az azt vezető miniszter felelősségében meghatározott feladatokat a kormány több szereplő részvételével kívánja megoldani. Ennek alapvetően az az oka, hogy ha több szereplő van, akkor ők egy-egy feladatra jobban tudnak fokuszálni, világosabban elkülöníthetők a jellegüket tekintve eltérő feladatok. Ha visszatekintünk a rendszerváltás óta eltelt több mint másfél évtizedre, látható, hogy különböző kormányok különböző megoldásokkal kísérleteztek a tekintetben, hogy hogyan lehet az összkormányzati szempontokat a kormányzati működésben érvényesíteni. A mindenkori miniszterelnökök meglehetősen nagy szuverenitással szervezték a munkát; van, aki a központosítást helyezte előtérbe, van, aki más megoldásokat alkalmazott. A miniszterelnök úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyenfajta feladatmegosztás látszik célszerűnek.
Ha szabad, akkor Navracsics képviselő úr, frakcióvezető úr kérdései közül egyet most idekapcsolnék, mert talán tematikailag idevág, ez a bizonyos "mekkora szervezet jön majd létre, és honnan jönnek az itt dolgozó kollégák". Az előbbiekből következően a tárca nélküli miniszter háttérapparátusa egyébként nem lesz egy önálló hivatal, hanem a jogszabályoknak megfelelően a Miniszterelnöki Hivatal szervezetén belül működő egyes szervezeti egységek felett kap irányítási jogot a tárca nélküli miniszter, nos, ebből a válasz is adódik: a Miniszterelnöki Hivatal ma meglévő létszáma és szervezetei oszlanak majd meg a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és a tárca nélküli miniszterek között. Ebből automatikusan adódik természetesen, hogy létszámnövekedés nem jöhet szóba. Én ma egyébként úgy számolok - de kérem, ezt tekintsék nagyon előzetes kalkulációnak -, hogy körülbelül száz főre tehető a létszáma azoknak a kollégáknak, akik ma a Miniszterelnöki Hivatalban dolgoznak, és a jövőben a tárca nélküli miniszter irányítása alatt működnének majd. Zárójelben mondom: látok ésszerűsítési lehetőségeket ezen a területen is. Hogy ezeket most vagy később lehet-e realizálni, erre most nem tudok válaszolni.
Ami Balsai képviselő úrnak azt a kérdését illeti, hogy én kormánybiztosként két évre terveztem, mi most a szándékom és a helyzet, a válasz a következő. Két évre terveztem, két okból. Egyrészt mert a törvény a kormánybiztosok megbízatását két évben maximálja, de ez inkább egy formai válasz. A tartalmi válasz az, és e tekintetben a helyzet nem változott, hogy úgy gondolom, és ez a kormányfő álláspontja is: a nagy közszolgáltatási rendszerek átfogó átalakításában az e kormányzati ciklusban megtehető lépéseket a kormányzati ciklus első két esztendejére célszerű ütemezni; ez körülbelül egy esztendő múlva, 2008 nyarán telik le. Ez alól, úgy gondolom, egy jelentős kivétel lehet: a nyugdíjrendszer paradigmatikus átalakításával kapcsolatos viták és előkészítés valószínűleg messze meghaladják ezt az időhorizontot. De miután abban a témakörben arról van szó, hogy majd 2020-25-30 után milyen nyugdíjrendszer működjék, itt egy-két év késedelem nem okoz súlyos károkat. Paradigmatikus nyugdíjrendszeri ügyekben akkor lehet dönteni, ha megérik a társadalom egészében annak a kérdésnek valamilyen módon való eldöntése. Nem véletlen egyébként, hogy az 1998-2002 közötti periódusban is felvetődtek ezek a kérdések, és nem jutott el a döntésig, éppen azért, mert itt nagyon bonyolult kérdésekről van szó.
Egyébként ami azt a ki nem mondott kérdést illeti, hogy és akkor mit fog csinálni a tárca nélküli miniszter 2008 nyara után, akár egy klasszikust is idézhetnék arról, hogy a hídon való áthaladásról mikor kell dönteni. De miután a tárca nélküli miniszter feladatainak csak egy része az államreformmunkák összehangolása, feladatainak nagyobb részét a kormányzati koordináció teszi ki, úgy gondolom, a kérdés valójában nem kérdés.
Köszönöm Navracsics frakcióvezető úr megtisztelő figyelmét személyem és az Államreform Bizottság különböző megnyilvánulásai iránt. Igyekszem tételesen válaszolni a kérdésekre, és köszönöm a lehetőséget, hogy ezek szerint fellebbenthetem a fátylat néhány, eddig homályban lévő részletről.
Az Államreform Bizottságot a kormánynak egy tavaly nyáron kiadott határozata hozta létre. Az államreformmal összefüggő munkák különböző szervezeti keretekben természetesen ezt megelőzően is folytak; úgy gondolom, a miniszterelnök jó okkal hivatkozott arra, hogy komoly gondolkodás, előkészítő munka, hozzáteszem: még csak nem is az előző kormányzati ciklusban, hanem azt megelőző kormányzati ciklusokban is folyt. Úgy gondolom egyébként, semmifajta titok nincs sem az Államreform Bizottság, sem az Államreform Bizottság titkársága körül. Hozzáteszem: nemhogy titok nincs, ennek a testületnek a tevékenységét jóval nagyobb nyilvánosság övezte, övezi, mint a kormány más, egyébként hasonló státusú döntés-előkészítő, javaslattevő szerveinek tevékenységét. Én például még nem sok kérdést hallottam, illetve cikket láttam azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági kabinet vagy a társadalompolitikai kabinet mikor ülésezett, mivel foglalkozott. Megértem, hogy a reformok ügye a közfigyelem középpontjában áll, ez így van jól. Nekem meg az a dolgom, hogy minden kérdésre készséggel válaszoljak.
Ami a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület jövőjét illeti, a testület változatlanul megmarad. Tagjainak közjogi státusát illetően tudomásom szerint nincs az asztalon semmilyen javaslat.
Ami a politikai és közigazgatási koordináció összefüggését és a MeH-ben ma működő koordinációs politikai államtitkár dolgát illeti, úgy gondolom, az elnevezésekben lehet némi redundancia, a tartalomban azonban nincs. Teljesen világos, hogy Horn Gábor államtitkár úr a Szabad Demokraták Szövetségének mint az egyik kormányt alkotó pártnak a képviseletében gondoskodik arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége minden kormányzati kérdésben kellő átlátással és felkészültséggel tudja kialakítani az álláspontját, és megfelelő módon a különböző testületekben azt képviselni tudja. Ez a konstrukció 2002 óta működik, hozzáteszem: amit módom volt ebből látni különböző tisztségeimben, jól és eredményesen működik.
Természetesen nem tudok abba a csapdába belesétálni, amelyet Navracsics frakcióvezető úr állított merő jó szándékból nekem az állítólagos tavalyi kudarcok el- és beismerésével kapcsolatban, merthogy szerintem azok a lépések, amelyeket tavaly a kormány kezdeményezett, megtett a központi közigazgatás és általában a közigazgatás szervezését illetően, ezek helyes lépések voltak. Ennek eredményeképpen mind a központi közigazgatás létszáma mérséklődött, mind pedig belső szervezete és szerkezete lényegesen egyszerűsödött. Ennek egyik fontos következménye volt az, hogy a szervezeti egységek száma és ezen keresztül a vezetők száma drasztikusan csökkent, főosztályvezetői és szakállamtitkári szinten jelentős csökkenés következett be, ami nem egy mennyiségi kérdés önmagában, hanem tükrözi azt a szándékot, hogy a korábbi, borzasztóan erős szervezeti széttagoltsággal szemben integráltabb szervezetek, az életben felmerülő problémák átfogó jellegének megfelelő szervezetek jöjjenek létre. Úgy gondolom tehát, hogy ezek a lépések hasznosak és sikeresek voltak.
Természetesen a kormány nemcsak ezt tette közigazgatás területén, hanem például elindította a dekoncentrált szervezetek egyébként régóta indokolt regionális átszervezését. Ez megint csak a hatékonyabb és olcsóbb működés egyik jelentős feltétele volt.
Tehát semmiképpen sem ítélném meg negatívan, ellenkezőleg, pozitívan azt a változást, ami végbement.
Ennek egyik markáns, bár meggyőződésem szerint alaptalanul túlhangsúlyozott eleme volt a közigazgatási és politikai államtitkárok elkülönítésének megszüntetése. Nem arról volt szó ugyanis, hogy a közigazgatási államtitkári pozíció szűnt meg, hanem a közigazgatási és politikai államtitkári funkciók közül mindkettő megszűnt, és helyette egy, a szervezetet irányítani képes, ámde politikai felelősséggel is rendelkező államtitkári státus jött létre. Hogy ez mennyire nem a politikai államtitkárok átnevezése volt, azt a személyi összetétel is mutatja: jó néhányan közülük korábban közigazgatási feladatot láttak el. Hozzáteszem, hogy ez a modell nem egy magyar innováció, jó néhány országban működnek hasonló módon kormányok, és működnek természetesen úgy, hogy a közigazgatási és a politikai irányítás egymástól markánsabban elválik. De éppen azért, hogy ez ne vezessen, ne vezethessen még véletlenül sem a közigazgatás indokolatlan átpolitizálódásához, a közigazgatásban bizonytalanság, politikai értelemben vett bizonytalanság kialakulásához, tette a kormány azt a javaslatot - és bízom benne, hogy ez a parlament végső támogatását is el fogja nyerni -, hogy a közigazgatás, a minisztériumi közigazgatás derékhadát illető főosztályvezetői kart lehessen hosszabb távra stabilizálni, kormányoktól függetlenül, határozott időre szóló kinevezéssel világos perspektívát nyújtani azoknak a vezetőknek, akik a szakmai munkát alapvetően viszik a vállukon.
Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ha én januárban azt mondtam, hogy levontuk a tanulságokat, akkor miért történik most változás, erre legalább két válasz adódik.
Az egyik, hogy szerintem a normális emberi gondolkodás és kormányzati működés folyamatosan értékeli és ennek nyomán korrigálja önmagát. Tehát tapasztalatokat nem egyszer, hanem folyamatosan kell levonni. A januári nyilatkozatom elsősorban arra utalt, hogy szüksége van a kormánynak - és ezt a szükséget a kormány felismerte és ennek megfelelően cselekedett - egy olyan átfogó reformprogramra, ami az adott időszakban elvégzendő feladatok, elérendő célok összességét programozottan, felelősökkel, határidőkkel, résztémákkal tartalmazza, mert enélkül ez a borzasztóan összetett folyamat nem szervezhető jól. Most egy szervezeti típusú lépést tesz a miniszterelnök, hasonlóképpen az eddigi időszak tapasztalatai alapján.
Borzasztóan örülök, hogy szóba került az állami feladatok - én szívesebben használom azt a kifejezést, hogy a közfeladatok - kataszterének összeállítása. S külön örülök annak, hogy képviselő úr a kérdésében maga is ezt hangsúlyozta, mert ilyen módon akkor világos, hogy azok az egyes pártok szóvivői által tett nyilatkozatok, miszerint ez egy miniszterelnöki PR-akció lenne, tudniillik ezeknek a feladatoknak a feltérképezése, összegyűjtése, áttekintése, az nyilvánvalóan a badarság kategóriájába sorolható. Magam is így gondolom, örülök, hogy képviselő úr is így látja ezt.
Nos, ami a kérdés tartalmát illeti: igen, teljesen jogos volt az az Állami Számvevőszék elnöke által, kormánypárti és ellenzéki képviselők által meg szakemberek által is rendre felvetett igény, hogy lássunk egyszer tisztán: mi is az, amit közfeladatként csinálunk, és ez a csinálás minden esetben biztosan azt jelenti, hogy pénzt költünk rá. Hogy egyébként mit tesz még az állam azzal a feladattal kapcsolatban, az nagyon változó; van, ahol maga látja el, van, ahol csak megrendelő a feladat tekintetében. Ez a munka jól halad. Olyannyira jól halad, hogy maga a lista, amely sok ezer tételt tartalmaz, elkészült. Olyannyira elkészült, hogy rövid időn belül az interneten nyilvánosságra fogjuk hozni, egy olyan keretrendszerben, ami szintenként, egyre mélyebbre és mélyebbre haladva, értelmes csoportosításban tartalmazza ezeket a feladatokat. Majd látni fogják, ennek van egy jópofa, színkódos rendszere, hogy először csak a legátfogóbb feladatok látszanak, és utána lehet azoknak a mélyére haladva egészen az elemi feladatokig eljutni.
De természetesen a munka, amit vállaltunk és elvégzünk, az ennél több. Nemcsak a listát készítjük, hanem most folyik a tárcák, a külső szakértők és az Államreform Bizottság munkatársainak részvételével ezeknek a feladatoknak az áttekintése. Az áttekintés nem szubjektív szempontok alapján történik, hanem a nemzetközi irodalomban kimunkált módszertan alapján. Hat tesztkérdés-sorozatra keresünk választ minden közfeladat kapcsán, azt megítélendő, hogy valóban közfeladatról van-e szó, úgy kell-e ellátni, ahogy eddig elláttuk; mi azzal kapcsolatban az állam felelőssége a finanszírozáson kívül; milyen külső partnerek vehetnek vagy célszerű, hogy részt vennének annak a feladatnak az ellátásában; jó helyre van-e telepítve az állami intézményrendszeren belül. A kormány által korábban elfogadott határozatnak megfelelően ezt a munkát úgy kell szervezni, hogy az első eredmények már a jövő évi költségvetés előkészítése során felhasználhatók legyenek.
Ami pedig azt illeti, hogy a tanácsadó mit és mennyiért csinál, úgy gondolom, semmi akadálya nincs, hogy megismertessük vele képviselő urat, merthogy egyébként ez egy nyilvános közbeszerzési eljárás volt, azzal a kiírással, amelynek alapján a KPMG-IFUA-Telkes konzorcium - azt hiszem, jól mondom a cégneveket - elnyerte ezt a megbízást, amelyet az Európai Unió finanszíroz. Csak zárójelben mondom, hogy ez a legelső szerződés, amely létrejött az Új Magyarország fejlesztési terv keretében. Ennek az összege - és bocsánat, ha százezer forintok tekintetében nem vagyok teljesen pontos - 84 millió valahány-százezer forint.
A Sárközy-féle kormányzati közigazgatási koncepció és a kormányzati gyakorlat. Nagy tisztelője vagyok Sárközy professzornak magam is, nemcsak hogy olvasom műveit, hanem igyekszem rendszeresen konzultálni vele. Például amint megkaptam a miniszterelnök megtisztelő felkérését erre a funkcióra, másnap egy hosszabb beszélgetést kezdeményeztem Sárközy professzorral, mert nagyon fontosnak tartom a véleményét. Azt azonban tudni kell - és szerintem frakcióvezető úr még nálam is jobban tudja -, hogy nincs ország, ahol a kormányokat tudományos művek alapján szerveznék. Komoly országban felhasználják a tudósok véleményét, de a politikai döntéshozatal nem a tudósok dolga, hanem az erre felhatalmazott választott politikai tisztségviselőké; a miniszterelnök is ennek megfelelően jár el.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral kifejezetten jó személyes és munkakapcsolatban dolgozunk.
Ami pedig pénzügyminiszteri működésemet illeti, én mindenkinek figyelmébe ajánlom azokat a statisztikákat, amelyek az elmúlt évek államháztartási folyamatait mutatják be. Pénzügyminiszteri működésem volt a egyetlen esztendő például, amikor az államháztartási hiány érdemlegesen csökkent.
Kontrát képviselő úr kérdésére: elnézést, nincsenek nálam a részletes számok. De miután az Államreform Bizottság éppen ma tárgyalja beszámolónkat annak a kormányhatározatnak a végrehajtásáról - ez a bizonyos sokat emlegetett 2118. kormányhatározat -, amely a kormány irányítása alatt működő szervezetek átalakításáról szól, nagyon pontos kimutatások vannak. Ezeket képviselő úrnak készséggel még a mai délután folyamán elküldöm. Annyit hadd mondjak elvileg: körülbelül 800 ezren dolgoznak ma a különböző közszolgálati törvények, köztisztviselői, közalkalmazotti szolgálati, illetve a honvédségre vonatkozó szolgálati törvények hatálya alatt. Ez megítélésem szerint nagyon magas szám. Két összefüggésben is érdemes ezen elgondolkoznunk. Az egyik, hogy valóban minden feladatra ennyi közszolgára van-e szükség; a másik, hogy mindenkinek, aki ma ezeknek a nagyon sok kötöttséggel működő foglalkoztatási rendszereknek a hatálya alatt áll, ott van-e a helye. Hogy mondjak konkrét példát: az egyetemek, a kórházak, túl azon, hogy közszolgáltató funkciót látnak el, óriási üzemek, ha úgy tetszik, nagyvállalatok, sok tízmilliárdos költségvetéssel. Ráadásul olyan nagyüzemek, amelyeknek bizony piaci versenyben kell megállni a helyüket. Úgy kell megállni a helyüket, hogy a versenytársak egy része sokkal rugalmasabb foglalkoztatási viszonyok közepette alkalmazza a munkavállalóit. Tehát nekünk azon is gondolkoznunk kell, hogy az a kilencvenes évek elején kialakított konstrukció minden tekintetben helyes-e, nem kell-e szűkíteni ezeknek a törvényeknek a hatályát, és bizonyos foglalkozási csoportokban a munkavállalókra, a munka törvénykönyve szerinti munkavállalókra vagy ahhoz hasonló szabályok szerinti foglalkoztatásra kellene átállni.
Igen, az elmúlt egy esztendőben csökkent a közszolgák száma, mert - és én nagyon határozottan fogalmaznék itt - a közszférában történő foglalkoztatásnak nem az a célja, hogy sok embernek állása legyen, hanem hogy a polgárok számára színvonalas szolgáltatásokat hatékonyan nyújtsunk. És olyan kevesen dolgozzanak ezekben a rendszerekben, amilyen kevesen csak lehet, ők pedig nyújtsák a lehető legnagyobb teljesítményt, mert ez a polgárok érdeke. A kormány reformjai éppen azt szolgálják, hogy jelentős hatékonyság- és teljesítménynövekedés következzék be a közszférában.
Ami Avarkeszi elnök úr kérdéseit illeti, különösen az elsőt nagyon köszönöm: a reformokhoz szükséges társadalmi támogatással kapcsolatos kérdést, ezen belül az ellenzék részvételét ezekben a folyamatokban. Az egyik nagy tanulsága, úgy gondolom, az elmúlt egy esztendő reformmunkájának, hogy a legnagyobb hiányunk nem az államháztartási hiány, vagy mondjuk, a fizetési mérleg deficitje. Meggyőződésem szerint a legnagyobb hiányunk együttműködésből van. És itt a kormány eddig is, és most szeretném megerősíteni, hogy a jövőben is messzemenő nyitottságot kíván tanúsítani. Sokszor elmondtam, és úgy gondolom, ez itt jó alkalom arra, hogy újra megerősítsem: nagyon szeretném, nagyon szeretném, ha az államreformmunkák képletes asztalán ott sorjáznának az ellenzéki politikai erők vagy hozzájuk köthető szakmai szervezetek, jeles személyiségek átfogó javaslatai, elemzései a helyzetről és az arra vonatkozó megoldási javaslataik. Mert közös ügyeinkről van szó, fontos ügyekről van szó, és egy percig nem gondolom, hogy csak azok a megoldási változatok lehetségesek, amelyek a kormány által irányított, ezen belül esetleg az általam irányított munkákból kijönnek. Egyáltalán nem. Akkor jár jobban az ország, ha sokféle alternatíva közül lehet, világos értékek és célok alapján választani. Ha ebben egy új kört tudnánk kezdeni, ha ebben az én miniszteri kinevezésem a legkisebbet is segíteni tud, nagyon boldog leszek, mert azt szeretném, hogy minden irányból - ezt szakmailag és politikailag egyaránt értem: minden irányból - jöjjenek felvetések és javaslatok, és ezeket ne aszerint vitassuk meg, hogy ki mondta őket, hanem hogy mi azoknak a tartalma. És én nagy határozottsággal merem vállalni, ha az ellenzék oldaláról jön olyan javaslat, amely megítélésem szerint jobban szolgálja azokat a célokat, amelyeket el akarunk érni, mint a saját javaslatunk, bizonyosan a mellé fogok állni. Ezért tanulmányoztuk például nagy érdeklődéssel a biztosítási rendszerre vonatkozóan 1998 és 2002 között kidolgozott különböző alternatívákat, mert nagyon sok tanulsággal szolgáltak, mind a lehetséges előnyök, mind pedig a lehetséges kockázatok tekintetében.
Szóval a nyitottságot szeretném hangsúlyozni. A kormányzat nyitottságát mutatja egyébként annak a három kerekasztalnak a létrehozása is, amelyek a nyugdíjrendszer, az oktatás, illetve a versenyképesség problémáival foglalkoznak. S nagyon örülök, hogy végül is, némi bizonytalankodás és hezitálás után az ellenzék által delegált képviselők is részt vesznek ezekben a munkákban, mert így lehet teljes a kép. Arra fogunk törekedni, hogy minél több ügyben, minél szélesebb körben legyen mód vitára. Ezeknek a vitáknak rengeteg fórumuk lehet, a különböző szűk körű szakmai work-shopoktól kezdve a nagy nyilvános konferenciákig, a szakértőkkel folytatott négyszemközti vagy szűk körű konzultációktól az internetre föltett anyagokra várt és beérkező reflexiók alapos földolgozásáig terjedhet ez.
Nos, ez szorosan összefügg a másik kérdéssel, hogy a reformok társadalmi megismertetéséről hogyan vélekedem. Ebben voltunk meglehetősen kevéssé sikeresek - ezt kár lenne tagadni - az elmúlt esztendőben. Holott, és ennek szerintem egyszerre van szakmai és politikai tanulsága, meggyőződésem: ha világosan beszélünk, elmondjuk, mi az a probléma, amire megoldást keresünk, elmondjuk, hogy az az ügy, kérdés ma mibe kerül, ki viseli annak a számláját, kinek jó és kinek rossz, és mi a válaszunk erre a problémára, szerintünk a jövőben ki viselje a felelősséget és ki viselje a költségeket - mert tulajdonképpen, ha belegondolunk, a közszolgáltatásokkal kapcsolatos reformok lényegen mind erről szólnak -, akkor ezt meg lehet értetni, és úgy gondolom, jelentős részben el lehet fogadtatni az emberekkel. Nem véletlen, hogy azokban a kérdésekben, ahol ezt jobban tettük, és a dolog könnyebben exponálható és átlátható, például abban a kérdésben, hogy indokoltnak tartják-e az emberek, hogy az egészségügyi ellátást megelőzően megtörténjék a biztosítási jogviszony jogosultsága meglétének ellenőrzése, azért, hogy kiszűrjük azokat, akik nem tesznek eleget elemi kötelezettségeiknek, a megkérdezettek 85 százaléka azt mondja, hogy igen. Ez világosan mutatja, hogy ha úgy tudunk elmondani egy problémát, hogy az megérthető, akkor ezt az emberek megértik, és jó részük támogatására is lehet számítani.
Én magam azon fogok dolgozni, hogy ezt minél több ügyben és minél sikeresebben megtegyük. De természetesen, ahogy a reform egésze sem egyetlen kormánybiztos vagy miniszter feladata, hanem a kormány egészéé, itt csak egy kitüntetett szervező, összehangoló feladat van, úgy ezeknek a megértetése, megismertetése, elfogadtatása is a kormány egészének feladata. Persze, ha nemcsak a kormány, hanem az ellenzék is világosan beszélne, ő maga is elmondaná, hogy azok a problémák léteznek-e, amiről a kormány beszél, és szerintem ilyen pozitív megoldások kínálkoznak, azon kívül, hogy ne tegyünk valamit, ez sokat segítene. Én értem természetesen, hogy az ellenzéknek nem dolga, nem tiszte, hogy a kormány munkáját segítse, ezt nem is várom. Hogy az országot segítse, az, úgy gondolom, felelőssége minden politikusnak, kitüntetetten kormánypártinak, de az ellenzékieknek is.
Ami pedig az egészségügyi reformmal összefüggő kérdéseket illeti, a sajtóban olvasom én is, hogy két javaslat van az asztalon. Ez természetesen egy virtuális asztal, hiszen egyébként nagyon sok, önmagában koherens elgondolás van az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatban. Volt már ilyen több-biztosítós elgondolás Selmeczi államtitkár asszony által jegyzetten is, és azóta is nagyon sok más. Az a két javaslat, amiről most elnök úr beszélt, mintegy 90 százalékban átfedésben van egymással. Mindkettő abból indul ki, hogy igen, kell szervezeti tagoltságot és versenyt létrehozni az egészségbiztosításban is, természetesen úgy, hogy a társadalmi szolidaritást és a nemzeti kockázatközösséget nemhogy ne sértsük vagy bontsuk fel, hanem ellenkezőleg: erősítsük meg. Ennek a kifejeződése az, hogy a nemzeti egészségbiztosítási rendszer és ennek pénzügyi alapja, a nemzeti Egészségbiztosítási Alap része mind a két javaslatnak. Mind a két javaslat abból indul ki, hogy figyelemmel nagyon sok körülményre, egyelőre állami többséget indokolt ezekben a versengő biztosítási intézményekben, egészségbiztosítási pénztárakban létrehozni. Mind a kettő azt tartalmazza, hogy az állam részvétele mellett indokolt magánbefektető részvételét is lehetővé tenni.
Amiben eltér egymástól a két javaslat, az az, hogy az induló pozíciót hogyan hozzuk létre. Az a javaslat, amely az Államreform Bizottság titkárságának szakmai munkacsoportjában kialakult, különböző megfontolások alapján arra a következtetésre jutott, hogy a ma meglévő tervezési-statisztikai régióktól eltérő, deregionális módon kellene szétosztani az induló pillanatban a biztosítottakat ezek között az intézmények között. Mi egy olyan formulát javasoltunk, ami a különböző egészségi állapotú és intézményekkel való ellátottságú megyéket kombinálja egy-egy egészségbiztosítási pénztár portfóliójában, a miniszterelnök úr által tett, de a Szocialista Párt elnöksége által támogatott javaslat pedig az induló pillanatban a tervezési-fejlesztési régiók területi kereteihez igazítottan kívánja ezeket az egészségbiztosítási pénztárakat létrehozni. Tulajdonképpen ez a különbség van a két javaslat között, amit én, megmondom őszintén, nem tekintek elvi, hanem egy praktikus különbségnek. Ennyiből ezek nem egymástól lényegesen eltérő javaslatok.
Nagyon szépen köszönöm az eddigi kérdéseket, és természetesen, ha vannak továbbiak, készséggel állok azok elébe.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Közben Hankó Faragó alelnök úr visszaadta nekem az elnöklést.
Rátérünk a második körre: Csiha Judit jelezte, hogy szólni kíván.
DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én most már nem kérdést szeretnék megfogalmazni, hanem az álláspontunkat próbálom megindokolni.
Abból indulnék ki, hogy Draskovics Tibort mindannyian ismerjük, és nem tegnap óta. Egy miniszteri meghallgatásnál, azt gondolom, azt kell mérlegre tenni, hogy alkalmasnak tartjuk-e a jelöltet arra a feladatra, amire őt jelölték. Ilyenkor végig kell gondolni, különösen egyszerű ez, ha ismerjük a jelöltet, hogy vezetői képességei vannak-e, hogy az ellátni szándékozott területet ismeri-e; van-e központi igazgatási tapasztalata, elkötelezettsége érzékelhető-e az iránt a terület iránt, amivel később meg akarják bízni, és ilyesmiket.
Még egyszer hangsúlyozva, hogy évek óta ismerjük Draskovics Tibor tevékenységét, azt gondolom, hogy ha igazán elfogultságmentesen értékeljük a vezetői képességeit és tulajdonságait, akkor a patkó bármely oldalán lévők, ha őszinték önmagukhoz, alkalmasnak kell hogy tartsák a miniszteri tisztség betöltésére Draskovics Tibort. Természetesen nem vagyok naiv, elég régóta vagyok országgyűlési képviselő; vannak politikai erők, akiknek meg kell találniuk az úgynevezett gyenge pontokat, támadható pontokat, és nyilván meg is találják, legalábbis úgy minősítik őket. A magam részéről úgy látom, és azt gondolom, tárgyilagosan mondom, amit mondok, miniszteri feladat ellátására Draskovics Tibor alkalmas.
Hallottuk itt a kérdésekre adott válaszok kapcsán azokat az indokokat, terveket, lefolytatott vitákat, elért eredményeket, amelyek a központi igazgatás átalakításában végzett eddigi munkáról szólnak. Ezekben nagyon sok olyat hallhattunk, ami a fülünknek szokatlan. Én azt gondolom, ez azért van, mert mi, országgyűlési képviselők is kényelmesen megszoktuk azt, hogy a központi igazgatás feladatai és struktúrája, szerkezete, szervezete igazán II. József óta nem sokat változott. Aminthogy nem sokat változtak a közfeladatok sem, mert soha senkinek nem volt kedve, bátorsága, ereje áttekinteni, hogy a XXI. században, egy olyan szituációban, amikor Magyarország egy európai családnak, politikai családnak is a tagja, aminek következtében bizonyos igazgatási változtatásokra egyébként kötelezettséget is vállalt, hogy vajon igazán milyen feladatok tartoznak a közszolgálathoz, és ezt milyen struktúrában lehet és kell ellátni. A megalakult Államreform Bizottság erre a feladatra vállalkozott, ez a kormány erre a feladatra vállalkozott, és vannak és lesznek még olyan eredmények és tételek, amelyek szokatlanok lesznek. De azt gondolom, hogy ha ezt a munkát nem végezzük el, az úgynevezett állami feladati vagy közfeladati katasztert nem készítjük el, akkor azt az alkalmazkodóképességünket gyengítjük saját magunknak, ami ahhoz szükséges, hogy az európai és világversenyben helyt tudjunk állni. S ha erre a feladatkörre létezik egy, mondhatnám, igen rutinos, központi igazgatásban jártas jelölt, akkor ennek okán is az alkalmassága megállapítható és megállapítandó.
Jól értjük, hogy az Államreform Bizottságnak, mondjuk, erre a parlamenti ciklusra tervezett feladata lényegében a jövő év nyarára befejeződhet. Én viszont azt gondolom, hogy miután gyors és folyamatos alkalmazkodásra vagyunk késztettek, ezért ezt a munkát nem lehet elvágólag befejezni 2008-ban, hiszen lesz 2009, 2010 és azt követő évek is, és bármilyen kormány lesz, ezt a feladatot nem spórolhatja meg ezentúl magától.
Összefoglalásképpen tehát a szocialista képviselőcsoport nevében is mondhatom, hogy az eddigi életút, az eddig elvégzett munka, a vezetői képességek és a terület ismerete és az az iránti elkötelezettség okán támogatni fogja és támogatja Draskovics Tibor miniszterré jelölését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Navracsics képviselő úr!
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Bocsánat, elnök úr, egy pontosító kérdést szeretnék csak föltenni.
ELNÖK: Tessék!
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Az előbb miniszterjelölt úr - ha nem idézem pontosan, kérem, javítson ki - azt mondta az Államreform Bizottság, illetve Gyurcsány Ferenc által előterjesztett egészségbiztosítási reform javaslatára, hogy ön is a sajtóból ismerte meg, hogy kettő van. (Dr. Draskovics Tibor ingatja a fejét.) Akkor elnézést - akkor pontosan hogyan hangzott el?
DR. DRASKOVICS TIBOR tárca nélküli miniszterjelölt: Szabad, elnök úr?
ELNÖK: Igen, miniszterjelölt úr, parancsoljon!
DR. DRASKOVICS TIBOR tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Azt akartam mondani, hogy az, hogy két javaslat van az asztalon, egy sajtóbeli állítás. Ehhez tettem hozzá, hogy egyébként nagyon sok konzisztens javaslat van az asztalon vagy forog közkézen. Természetesen az Államreform Bizottság titkársága által készített javaslatot - hiszen azt kollégáim az én közreműködésemmel készítették - jól ismerem. Természetesen a miniszterelnök által tett, a Szocialista Párt elnöksége által támogatott és megerősített javaslatot is jól ismerem.
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Répássy alelnök úr?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A Fidesz álláspontját szeretném ismertetni. Nagyon egyszerű lenne azt a magas labdát leütni, amit Csiha Judit feldobott, hogy mi is régóta ismerjük önt, és ezért nem tartjuk alkalmasnak a miniszteri feladatra, de szeretnék ennél bővebben érvelni.
Amire utaltam az elején, hogy nincs meg pontosan az ön hatásköre, nem látjuk pontosan azt a feladatkört, amelyet ön el fog végezni, ez azt mondatja ki velünk, hogy pillanatnyilag ön egy bizonytalan hatáskörrel rendelkező, bizonytalan feladatra kinevezett tárca nélküli miniszter. Ez azért elég komoly aggály, elég komoly... (Közbeszólás: Kinevezendő.) - igen, de azt tudjuk, hogy a kinevezésig már nem fog megszületni ez a jogszabály; úgy mondta miniszterjelölt úr, hogy csak ezt követően. Tehát ebben a pillanatban ezt a bizonytalanságot nem tudom, nem tudjuk kiiktatni a véleményünkből. Ha jól értjük a szavait, akkor ön nagyjából ugyanazt fogja csinálni, mint eddig, csak nem kormánybiztosként, hanem miniszteri rangban fogja ugyanezt a tevékenységet végezni. Ezért szerintünk nem indokolt miniszteri kinevezést kapnia, tehát amit eddig csinált, azt nyugodtan végezhetné tovább kormánybiztosként is.
Mi az, amit eddig végzett? Ez a bizonyos államreform-tevékenység. Ha megint csak egy régi vicc jut eszembe, és ezt szeretném kissé elferdíteni, akkor az jut eszembe, hogy ami az elmúlt egy évben történt, ez az államreform, vagy még lesz rosszabb is. Ha ez a folyamat folytatódik, akkor ezt sem kormánybiztosként, sem miniszterként nem tanácsoljuk, hogy ezt folytassa. Egyszerűen elégtelennek tartjuk azt, amit ön államreform címén folytat, pontosabban a kormánynak azt a tevékenységét, amelyet ön államreformnak nevez. Ez egy elégtelen tevékenység a mi megítélésünk szerint.
S éppen ebből adódik az a másik probléma, hogy ha valódi reformok zajlanának, akkor ahhoz egyébként az ellenzék is partner lenne. Ön tehát abban téved szerintünk, hogy mi nem úgy ítéljük meg azt, ami zajlik a kormányban, hogy az egy valódi reform lenne. Most nem akarom minősíteni, nagyon sokszor elmondtuk, hogy hogyan látjuk, hogy az államháztartás helyzetét javítandó milyen intézkedéseket tesznek, de ez nem államreform. Először is ez nem reform, és különösen nem államreform, ami zajlik pillanatnyilag.
Tehát összefoglalva: szerintünk nem érdemes azért miniszteri kinevezést kapnia, hogy ön ugyanazt folytassa, amit eddig. Ezért az eddigi életpályáját, illetve eddigi politikai tevékenységét vagy korábbi miniszteri tevékenységét is figyelembe véve, nem tartjuk alkalmasnak a miniszteri feladat ellátására.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Miniszterjelölt úr kíván-e reagálni az elhangzottakra?
DR. DRASKOVICS TIBOR tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr, ha megengedi, talán a bizottság állásfoglalását követően mondanék még két mondatot.
ELNÖK: Természetesen ennek nincs akadálya.
A határozathozatal előtt szeretném még jelezni, hogy Balsai István helyettesíti Turi-Kovács Bélát.
Ahogy a bizottsági ülés elején jeleztem, bizottságunknak arról kell döntenie, hogy a miniszterré történő kinevezést támogatjuk-e. Fölteszem tehát a kérdést, hogy az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság támogatja-e dr. Draskovics Tibor kormányzati koordinációért és az államreform összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterré történő kinevezését. Kérem, aki támogatja, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 16 igen. Ki nem támogatja? (8) 8 nem; miután több bizottsági tag nincs a teremben, ezért a tartózkodást nem nézem meg.
Megállapítom, hogy a bizottság támogatta dr. Draskovics Tibor miniszterré történő kinevezését.
Gratulálok, miniszterjelölt úr, sok sikert kívánok, s akkor megadom önnek a szót.
Dr. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszterjelölt reflexiói
DR. DRASKOVICS TIBOR tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném megköszönni a bizottság támogatását, természetesen különösen azokét a képviselőkét, akik e támogatás mellett szavaztak.
És köszönöm Répássy alelnök úr nyíltságát, amikor az álláspontját megfogalmazta. Egyetlen reflexióm lenne ezzel kapcsolatban. Itt és most szívesen teszek kezdeményezést arra, hogy üljünk le, beszéljük meg akkor azt, milyen reformokat javasol az ellenzék. Melyek azok a problémák, amelyekre reformokkal kellene válaszolni, és hogyan kellene azokat csinálni? A kormány abszolút nyitott, én magam személyesen is nyitott vagyok arra, hogy erről beszéljünk. Ugyanazokat a problémákat látjuk-e súlyosnak, és azokra milyen válaszokat szeretnénk adni? Ezek a viták bizonyosan előrevinnék az országot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt bezárom a bizottság ülését, szeretném jelezni, hogy hétfőn egészen biztosan kell ülést tartanunk, részben valószínűleg lesz számos olyan törvényjavaslat, amelyeknél záróvitát kell előkészítenünk, másrészt tudomásunk szerint köztársasági elnök úr a mai napon fogja ismertetni, hogy kit jelöl az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, és nagy valószínűséggel a jelöltet is meg kell hallgatnunk. A pontos időpontot nem tudom még, nyilván minél előbb szeretném majd tájékoztatni meghívóval a bizottság tagjait.
Köszönöm szépen még egyszer az aktív részvételt. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 30 perc)
|
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea