AIÜB-3/2008.
(AIÜB-73/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2008. február 18-án, hétfőn, 11.00 órakor
az Országház földszint 1. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend kiegészítése és elfogadása *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt expozéja *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt válaszai *
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló törvényjavaslat (T/4856. szám); döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról a Házszabály 96. § (3) bekezdése alapján *
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4857. szám); döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról a Házszabály 96. § (3) bekezdése alapján *
Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges további kormányzati intézkedésekről szóló 53/2005.(VI.4.) OGY határozatban megjelölt feladatok teljesítéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/4914. szám); módosító javaslatok megvitatása *
A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2785. szám); döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról *
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről (COM(2007)51, 2007/0022/COD); bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. § (4) bekezdése alapján *
Az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/4116. szám); döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról *
1. Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló törvényjavaslat (T/4856. szám)
(Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról a Házszabály 96. § (3) bekezdése alapján)
3. Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4857. szám)
(Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról a Házszabály 96. § (3) bekezdése alapján)
4. Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges további kormányzati intézkedésekről szóló 53/2005.(VI.4.) OGY határozatban megjelölt feladatok teljesítéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/4914. szám)
(Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság önálló indítványa)
(Módosító javaslatok - előterjesztőként történő - megvitatása)
5. Zárószavazás előkészítése
- A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2785. szám)
(Dr. Bárándy Gergely, dr. Avarkeszi Dezső, dr. Csákabonyi Balázs, dr. Suchman Tamás, dr. Szabó Zoltán, Arató Gergely (MSZP) képviselők önálló indítványa)
(Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról)
6. Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről (COM(2007)51, 2007/0022/COD)
(Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. § (4) bekezdése alapján)
7. Az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/4116. szám)
(Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gál Zoltán (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) távozása után dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz) távozása után dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) távozása után dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP) dr. Salamon Lászlónak (KDNP)
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Kajdi László szakmai tanácsadó (Pénzügyminisztérium)
Dr. Bánsági Györgyi szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Tordai Csaba államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 10 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az Alkotmányügyi, ügyrendi és igazságügyi bizottság ülését megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait és meghívott vendégeinket. Engedjék meg, hogy először külön köszöntsem Ipkovich György és Balogh László képviselő urakat, akik a mai ülésünkön vesznek részt először a bizottság új tagjaiként az ülésen. Köszöntöm Draskovics Tibor miniszter urat, miniszterjelölt urat.
A napirend elfogadása előtt szeretném jelezni, hogy Tóth András képviselő úr helyettesíti Gál Zoltán képviselő urat, valamint Salamon László képviselő úr helyettesíti Rubovszky György képviselő urat. A bizottság ülése határozatképes.
A napirend kiegészítése és elfogadása
A kiküldött javaslathoz képest három módosítást indítványozok. Javaslom kiegészíteni a napirendet az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló törvényjavaslattal, az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal; mindkét napirendi pontnál bizottsági módosító javaslat benyújtásáról kellene döntenünk. Illetve szintén szeretném kiegészíteni a napirendi javaslatot az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslattal, amelynél szintén bizottsági módosító javaslat benyújtásáról kell döntenünk.
Van-e valakinek észrevétele a napirend kiegészítésével kapcsolatban? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok ilyet.
Kérem, aki elfogadja a napirendi pontokat, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság nagy többséggel elfogadta a napirendi javaslatunkat.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Rátérünk az 1. napirendi pont tárgyalására: dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása a napirendi pont. Megadom a szót miniszterjelölt úrnak. Parancsoljon!
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt expozéja
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagy megtiszteltetés itt ülni önök előtt. Úgy gondolom, jogász számára a pálya egyik lehetséges csúcsa, ha az alkotmányügyi bizottságban ilyen tisztsége előtti meghallgatásán bemutatkozhat.
Igazodva az alkotmányos követelményekhez és a kialakult szokásokhoz, röviden szeretném összefoglalni, melyek azok a súlypontok, amelyek miniszteri működésemet szándékom szerint jellemzik majd; melyek azok az eszközök, amelyeket ezeknek a céloknak az elérése érdekében használni szeretnék; és persze bízom abban, hogy ehhez a munkához meg tudom nyerni az önök egyébként elengedhetetlen és megtisztelő támogatását.
Három súlypontot szeretnék jelezni, három olyan irányt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tevékenységében, amely persze nem előzmények nélküli, de annak jelentőségét, súlyát, meghatározó szerepét a jövőben érvényesíteni gondolom.
Az első: következetes, kiszámítható és természetesen szigorúan a törvényt követő állami magatartás, jogérvényesítés valamennyi állami intézmény működésében. Ez nyilván az igazságügyi és rendészeti miniszter tekintetében jogalkotási teendőket jelent és azokat jelenti elsősorban, és az irányítása alá tartozó intézmények, különösen a rendőrség tekintetében pedig az irányítási jogok olyan alkalmazását, ami világossá teszi, hogy a rendőrség ennek megfelelően járjon el.
A másik ilyen súlypont az egyszerűbb, gyorsabb, kényelmesebb ügyintézés, jogérvényesítés lehetősége állampolgárok és vállalkozók számára egyaránt. Ez több mint dereguláció, ez több mint minőségi jogalkotás, ez az ügyintézés, jogviták eldöntése egész rendszerének olyan modernizálása, ami az ügyfelet és nem a hatóságot helyezi a szabályozás és az eljárás középpontjába.
A harmadik ilyen súlypont pedig - és talán ez igazságügy-miniszterként meglepő, tőlem viszont, úgy gondolom, természetes -: a jogalkotás révén segíteni kell a gazdaság és a társadalom egészének versenyképességét. Az adminisztratív terhek mértéke és kiterjedtsége ma Magyarországon versenyképességet rontó tényező, ezen változtatni elemi kötelessége a kormánynak és az illetékes miniszternek.
Milyen eszközök használatát látom én szükségesnek azért, hogy ezeken a területeken érdemi változás legyen, tudva, hogy mind a három cselekvési irány hosszabb távú, nemcsak jogalkotási, nemcsak kormányzati feladat, hanem jelentős kulturális hagyományokkal összefüggő vonatkozásai is vannak, de el kell kezdenünk, és néhány területen, úgy gondolom, gyors eredményeket is lehet majd elérni. Szóval az eszközökről:
A joghoz való hozzáférés mai szabályainak megváltoztatásával biztosítani azt, hogy egyszerűbben, gyorsabban lehessen megismerni a hatályos jogot. Itt már történtek jelentős lépések a jogszabályok elektronikus közzétételében, itt továbbiakat szeretnék kezdeményezni annak érdekében, hogy ingyenesen, nyomtatható formában is, közhitelesen, kereshető módon a hatályos jogszabályszöveg mindenkinek rendelkezésére állhasson.
A második ilyen eszközrendszer a megkezdett dereguláció immár tartalmi elemekkel kiegészített, nagyon határozott folytatása. Óriási lépés történt tavaly, amikor több száz idejét múlta, nem vagy alig alkalmazott jogszabályt kisöpörtünk a jogrendszerből; ez technikai dereguláció volt. Most jön az érdemi dereguláció, amikor egymás után ügycsoportok tekintetében végig kell menni a jogszabályokon, és ezeknek a szerkezetét át kell alakítani, modernizálni kell. Itt valójában folyamatszabályozásról van szó, olyan folyamatszabályozásról, aminek eredményeképpen a jogalkotás minősége is érdemben változik. Erre nézve el fogunk indítani egy európai uniós forrásból finanszírozott jelentős projektet, amely a hatásvizsgálattól kezdve a jogalkotás informatikai alátámasztásán keresztül, egészen az utólagos hatásvizsgálatig áttekinti a jogalkotás folyamatát, és garanciákat épít be arra, hogy a mainál színvonalasabb, következményeiben jobban előrelátható jogszabályokat alkothasson az Országgyűlés, a kormány, a miniszterek.
Említettem már az informatikát. Úgy gondolom, mind a jogalkotásban, mind pedig különösen a jogalkalmazásban meg kell teremtenünk az informatika használatának legszélesebb lehetőségét. És itt nemcsak arról van szó, és nem elsősorban arról van szó persze, hogy számítógép felhasználásával készüljenek a beadványok: elektronikusan lehessen ügyeket intézni, mert ez teszi lehetővé, hogy az állam számára költségvetési kiadás megtakarításával, az ügyfelek számára pedig társadalmi költség megtakarításával lehessen megtenni a szükséges eljárási cselekményeket. Hozzáteszem, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium feladatköre miniszteri kinevezésem kapcsán némileg kibővül: kibővül a közigazgatás fejlesztéséért való általános ágazati felelősséggel és az elektronikus közigazgatás szabályozási kérdéseiért viselt felelősséggel. Ennek azért van jelentősége, mert ezek az új hatáskörök teszik lehetővé, hogy végre egy intézményből lehessen a magyar közigazgatás fejlesztésével foglalkozni, egy kézben legyenek azok a szabályozási eszközök, amelyek kellenek ahhoz, hogy az elektronikus közigazgatásban érdemi áttörést lehessen elérni.
Fontos eszköznek tekintem a célok elérése érdekében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium horizontális felelősségének megerősítését a jogalkotásban. Ezt ma a jogszabályok világosan rögzítik, tartalmi értelemben azonban legalábbis nem volt egyenszilárd ennek az érvényesülése. Az a szándékom legyen világos: ott, ahol az igazságügy-miniszter egyetértése szükséges tervezeteknek a kormány elé kerüléséhez, ott ez egy érdemi közreműködést jelent, jelentsen érdemi közreműködést ezeknek a céloknak az elérése érdekében, érdemi közreműködést azért, hogy minden egyes jogalkotási lépés szervesen, konzisztens módon illeszkedjék a jogrendszer egészébe.
Szeretném új alapokra helyezni a jogszabályok előkészítése során a szakmai és társadalmi konzultációk rendszerét. Szándékosan nem az egyeztetés vagy érdekegyeztetés kifejezést használom; ehhez ma sok pozitív és negatív konnotáció társul. Azt szeretném, ha minden fontos jogalkotási kérdésben lenne mód arra - úgy, ahogyan ez egyébként az Európai Unióban szokásos -, hogy modern technika felhasználásával is a szakmai közvéleményben, és ha a kérdés olyan, akkor az annál szélesebb közvéleményben érdemi konzultációra kerülhetne sor. Ennek érdekében szeretném bevezetni azt, hogy a változások, jogszabályváltozások koncepciójáról már nyilvános vita folyjék, majd ezt követően a konzultáció tapasztalatai alapján átdolgozott koncepció ismét nyilvánosságra kerülne, az ennek alapján kidolgozott tervezetről széles körben vita folyhatna, leginkább egyébként az internet nyújtotta lehetőségek kihasználásával.
Fontos eszköz, és úgy gondolom, parancsoló aktualitás az általam vázolt célok elérése érdekében az, hogy körülbelül tízesztendős az igazságszolgáltatási reform. Itt az ideje, hogy megkezdődjék a tapasztalatok nagyon komoly elemzése és értékelése. Ezt elindította az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, és ez szerintem nagyon jó lépés volt; kormányzati intézmények is megkezdték ezt az elemző munkát. Úgy gondolom, Országgyűlésnek, igazságszolgáltatásnak, kormánynak egyaránt felelőssége, hogy ezt nagyon alaposan végezzük el, és ha ennek alapján szükségesnek látszik a jogszabályok, a kialakított keretek némi korrekciója, akkor erre a kormány megfelelő javaslatot fog tenni. De ettől függetlenül is van jogalkotási lehetőség, és ezzel én miniszterként, ilyen jogszabályok kezdeményezésével élni kívánok, amelyek az igazságszolgáltatásban is a mainál hathatósabban érvényesítik azokat a követelményeket, amelyek az eljárások gyorsaságához, egyszerűségéhez fűződnek. Egyébként rövidesen az Országgyűléshez be fogjuk nyújtani a polgári perrendtartásról szóló törvény ilyen tartalmú módosítását.
Remélem, az eddigiekből érezhető volt a szándékom. Ahogyan - és szándékosan mondom az analógiát, hogy könnyebben érthető legyen - teret nyert Magyarországon a közpénzügyi fegyelem és felelősség fogalma, szeretném, hogy a jogalkotási fegyelem és felelősség fogalma is nyerjen teret. Ez természetesen nemcsak a kormány felelőssége, a kormányon belül pedig nemcsak az igazságügyi és rendészeti miniszteré; ez elsősorban a törvényalkotó, következésképpen a parlamentet alkotó politikai erők felelőssége, de az előkészítés dolga nyilván az enyém, és én ennek megfelelően szeretnék eljárni. Ezért is tartanám nagyon fontosnak, hogy a jogalkotási törvény megújításában létrejöjjön egy olyan politikai és szakmai konszenzus, ami ennek a jogalkotási fegyelemnek és felelősségnek az alkotmányos jogi kereteit, úgy, ahogy ez a XXI. század elején egy demokratikus jogállamban szükséges, megteremti.
Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen nagy jogalkotási teendőkben gondolkodom: megérett a helyzet - és tisztelet mindenkinek, aki az előkészítésben kezdeményezőként, a javaslatok kidolgozásában részt vevőként közreműködött - a polgári törvénykönyv megalkotására. Külön köszönöm természetesen a Vékás Lajos professzor vezette bizottságnak ezt a munkát. Bízom benne, hogy a még szükséges konzultációk lefolytatása után ebben az esztendőben a parlament elé terjeszthető ez az egész társadalom és gazdaság működése szempontjából meghatározó kódex, és ebben sikerül nagyon következetesen érvényre juttatni a minőségi és távlatosan időtálló jogalkotás valamennyi követelményét. Mert ha valahol, akkor értelemszerűen a Ptk. esetében ezeket nagyon szigorúan érvényesíteni kell.
Az IRM változó feladatkörének megfelelően fogjuk előterjeszteni a közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény módosítását még ebben a félévben. Egy olyan átfogó módosításban gondolkodunk, amely az elmúlt négy év tapasztalatait felhasználva, immár az elektronikus közigazgatás követelményeit nagyon szigorúan érvényesítve modernizálja és igazítja a megszerzett tapasztalatokhoz ezt az ügyfelek számára döntő fontosságú jogszabályt.
És a nagy kodifikációk sorába illeszkedik a büntető törvénykönyv megújítása. Én úgy látom, hogy az előkészítő munkák eljutottak abba a fázisba, hogy széles körű konzultációt lehessen, legalábbis az általános rész és a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás megújításáról folytatni. S ha ezek a konzultációk megerősítik azt a reményemet, hogy a kialakult szakmai elgondolások alkalmasak arra, hogy egy modern büntető törvénykönyv alapját képezzék, akkor ezt a kormány és utána, remélem, az Országgyűlés elé lehet majd terjeszteni.
Ha a kormányzati ciklus következő két esztendejében ezt a három nagy jogalkotási feladatot meg tudjuk oldani, és ez valamennyi politikai erő közös lehetősége és felelőssége, akkor úgy gondolom, hogy a magyar jogrendszer fejlesztése érdekében nagyon jelentős lépést tudtunk együtt tenni. S emellett ott van a tömérdek más jogalkotási feladat, melyeket én aszerint szeretnék majd fontossági sorrendbe állítani, hogy azokat a célokat, amelyeket a bevezetőben említettem, hogyan szolgálják. Ennek keretében például a versenyképesség erősítése érdekében fogom az Országgyűlés elé terjeszteni a közbeszerzési törvény átfogó, a vállalkozói érdekképviseletek és a Közbeszerzési Tanács támogatását is bíró jelentős módosításának tervezetét, és készítünk elő egy olyan szabályozást - ennek szintje még természetesen kérdéses -, amely más európai tapasztalatokhoz hasonlóan, az adminisztratív terhek, a jogszabályok által létrehozott adminisztratív terhek növekedésének megakadályozására bevezetné azt, hogy jogszabállyal új adminisztratív terhet, előírást, kötelezettséget akkor lehet bevezetni, ha azzal legalább azonos súlyú más adminisztratív teher megszüntetésre kerül. A GDP körülbelül 6,5 százalékát fordítjuk társadalmi költségként ezeknek az adminisztratív kötelezettségeknek a teljesítésére. Elemi érdekünk, hogy ez a pénz ott maradjon a vállalkozások és az emberek zsebében.
Természetesen ezer más aspektusa van az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkájának, a klasszikus igazságügyi minisztériumi funkciókon túl, amelyeknek itt a dolog természeténél fogva csak egy részét tudtam érinteni, a rendészeti tevékenységgel kapcsolatos sok-sok kérdés. Ezekről módom volt a rendészeti bizottságot részletesen tájékoztatni. Természetesen, ha van ezzel kapcsolatban kérdés, akkor ez ügyben is állok a bizottság rendelkezésére.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mielőtt rátérnénk a hozzászólásokra, kérdésekre, szeretném jelezni, hogy Horváth Zsolt helyettesíti Dorkota Lajost.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, ki kíván hozzászólni, illetve kérdést feltenni. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! A kialakult gyakorlatnak megfelelően a jelölt terveire, illetőleg a jelölt életútjára, szakmai életútjára is lehet kérdéseket föltenni, s azt gondolom, az ön tervei és az ön eddigi állami vezetői tevékenysége összefüggést mutatnak. Tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy ha ön megfogalmaz egy olyan célt, mint amit a február 17-i, tehát vasárnapi híradások szerint ön egy televízióban mondott - és ha jól tudom, ezt ma reggel is megerősítette -, hogy változtatni akar azon, hogy az országban sokan következmények nélkül szeghetik meg a szabályokat, ez mindenképpen egy dicséretes cél. Az a kérdés, hogy ön hiteles személy-e ennek a célnak a megvalósítására.
Azért vetem ezt föl, miniszter úr, mert az ön eddigi állami vezetői, tehát miniszteri, illetőleg államtitkári működése során olyan ügyek történtek, amelyekben ez a bizonyos következmény érvényesítése nem történt meg, vagy legalábbis így is értelmezhetőek ezek az ügyek. Ha megengedi, akkor mondanék néhány esetet, és azt szeretném kérni, nyilatkozzon majd arról, hogyan látja ön az akkori szerepét, illetőleg ezt a bizonyos szempontot, mármint a következmények érvényesítését utólag kielégítőnek találja-e vagy sem.
Az első ilyen ügy egy viszonylag régi történet: annak a bizonyos Q8-as benzinkúthálózatot működtető cégnek az ügye. Ha valaki talán nem emlékszik erre az ügyre, itt arról döntött a vámhivatal, hogy megbírságolnak egy benzinkúthálózatot, amiért nem rendelkezett a megfelelő engedélyekkel, 100 ezer forintos bírságra. Ezt utána megváltoztatták, 83 millió forintos bírságot szabtak ki. Az ügyben folyt egy nyomozás, amelyben arra a megállapításra jutottak többek között a nyomozók, hogy "az operatív információk szerint a PM két vezetője - amiről utólag kiderül, hogy egyrészt önre értették ezt a megjegyzést - a cég érdekeinek megfelelő határozat meghozatalát szívügyének tekintette, ezért több alkalommal is személyesen beszéltek telefonon a VPOP döntésre jogosult vezetőivel". Tudjuk, hogy ebben az ügyben már Arnold Mihály úr is nyilatkozott. Én azt szeretném kérdezni itt a bizottság színe előtt, miniszter úr, hogy adott-e utasítást vagy bármilyen módon gyakorolt-e nyomást a VPOP-ra annak érdekében, hogy megváltoztassák ezt a bizonyos 83 millió forintos bírságot. A történetnek az lett a vége egyébként, hogy nem fizetett bírságot ez a cég, de ennek már az volt az oka, hogy tulajdonost cserélt a cég.
A másik ügy, amelyről mindenképpen beszélnünk kell, az ennek a bizonyos áfavisszatartásnak az ügye. Az Állami Számvevőszék 2005. szeptember 1-jei vizsgálata szerint egy összességében 383 milliárd forintos áfa-visszautalást érintett ez a bizonyos áfa-visszatartási történet. Ez pénzügyminisztériumi utasításra történt, és az adóhivatal tartotta vissza ezeket az összegeket. Nem akarom felolvasni az állami számvevőszéki vizsgálatot, csak a summáját akarom: "A pénzügyminiszter által elrendelt vizsgálat a jelzett időpontban 2,9 milliárd forinttal rontotta a költségvetés egyenlegét, kedvezőtlenül hatott az APEH működésére, és likviditási gondot okozott az adózók egy részének." Ezt mondja az állami számvevőszéki vizsgálat. Tehát effektíve ennek az utasításnak az lett a következménye, hogy ilyen mértékben romlott a költségvetés helyzete.
De Gyurcsány Ferenc "Útközben" című könyvéből azt is tudjuk, egy érdekes történetet mesél el Gyurcsány Ferenc: amikor ő miniszterelnök lett, az ön által jelzett hiányprognózis 4,6 százalék volt; hosszasan győzködte önt arról a miniszterelnök, hogy ez nem megfelelő, nem tartható, és végül 5,2 százalékos hiánycélra tornászták föl - ezt mondta tehát a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc könyvében ilyen megjegyzések szerepelnek az ön szerepéről: "Nekem itt nem mondanak igazat, én itt át vagyok verve" - mondta erre a bizonyos hiánycél-megjelölésre.
Miniszter Úr! Érez-e személyes felelősséget abban a költségvetési hiányban és államháztartási helyzetben, amit aztán később egyébként a miniszterelnök többször ostorozott, és azt mondta, hogy egy olyan romlás, olyan pénzügyi egyenlegromlás következett be ezekben az években, amelyet a miniszterelnök ma a kiigazításának az egyik alapjául jelöl meg. Azt szeretném tehát kérdezni, hogy ön mint volt pénzügyminiszter érez-e felelősséget; megint csak a következményekről szeretném kérdezni.
Miniszter Úr! Az előbb említette ezt a bizonyos deregulációs célkitűzést. Itt az előzőekhez képest kisebb súlyú, de azért számunkra jelentős problémát okozó kérdésről szeretnék beszélni, és szeretném kérni a véleményét. Az utóbbi időben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium úgy oldja meg ezt a deregulációt, hogy a jogszabályokban már eleve elhelyez egy olyan klauzulát, amely egy rövid időn belül hatályon kívül helyezi a módosító jogszabályt; én ezt csak önmegsemmisítő klauzulának szoktam nevezni. Több olyan alkotmánybírósági döntés volt, amelyből az következik, hogy az Alkotmánybíróság nem tud mit kezdeni azzal a problémával, hogy az így hatályon kívül helyezett jogszabály felülvizsgálatára nincs lehetősége, vagy legalábbis nagyon korlátozott lehetősége van. Én értem azt a szándékot, hogy ne utólag kelljen deregulálni a jogszabályokat, hanem ezt már eleve elrendezze a módosító jogszabály, de ez több alkotmányjogász véleménye szerint aggályos, amiatt, hogy gyakorlatilag nem lehet a jogszabályt rekonstruálni. Ez utóbbi ügy valóban egy kisebb ügy, de azért, mivel ez a gyakorlat folyik most, és ön a deregulációt említette, kérem, hogy mindenképpen szóljon róla.
Miniszter Úr! Én ennyi kérdést kívántam föltenni. Majd a kérdések után nyilván a véleményünk megfogalmazására is lesz lehetőség.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Éva képviselő asszony kért szót.
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr, Miniszterjelölt Úr! Nagy örömmel hallgattam az expozéjában, hogy a miniszteri munkássága során különösen nagy hangsúlyt szeretne fektetni a jogalkotás folyamatának szabályozottságára és az egyes kiemelt területeknek a szabályozására.
Szeretném megkérdezni, amellett, hogy a négy nagy területet, amelyet felsorolt, én is különösen fontosnak tartom, de hogy a tömérdek más jogalkotási téma között az ön véleménye vagy szándéka szerint beleférhet-e a közeljövőben a program programjába, illetve a törvényalkotás menetrendjébe egy átfogó, komplex hitelezővédelmi szabályozás, esetleg egy hitelezővédelmi kódexnek a megalkotása. Itt nem elsősorban a bankok, illetve az állam mint hitelező védelmére gondolok, hanem a vállalkozói szféra és a munkavállalók védelmére.
Tudom, hogy az elmúlt évek során különböző törvények módosításával - csődtörvény, gazdasági társaságokról szóló törvény - a felszámolás szabályozása terén nagyon sok szigorítás történt, és ezzel jelentős javulás következett be ezen a területen, de az egyes törvényeknek az úgy gondolom, nem kellő összehangoltsága miatt még mindig jelentős a visszaélési lehetőség. S úgy gondolom, ez nemcsak a vállalkozások biztonsága vagy a vállalkozási biztonság érdekében, hanem a társadalmi morál szempontjából is nagyon fontos lenne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Szilvia képviselő asszony!
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Én is örömmel hallottam, hogy a jogalkotási fegyelem térnyerése fontos kérdés az ön elképzelései között, továbbá nagyon lényegesnek tartom, hogy az igazságszolgáltatási reform tapasztalatait elemezni fogják az elkövetkezőkben. Én azt hiszem, vannak olyan pragmatikus vélemények és a pragmatizmust elősegítő változtatásokra igény, ami indokolttá teszi, hogy ezt a kérdéskört ön megemlítette az expozéjában.
Azonban én egy ennél talán pragmatikusabb kérdést szeretnék önnek feltenni, ez pedig az, hogy miniszterként, az eddigi gyakorlatot ismerve, hogyan képzeli a bizottsági üléseken a kormány, illetőleg a minisztérium álláspontjának a közvetítését és képviseletét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó alelnök úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt Úr, Miniszter Úr! Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Meghallgatva a miniszter úr jövőre vonatkozó elképzeléseit, én egyértelműen biztatónak és támogatandónak gondolom azokat az elképzeléseket, amelyeket itt fölvázolt előttünk. Csak nagyon röviden néhány, megközelítésében talán kicsit más, néhány részletkérdésre irányuló kérdést és észrevételt szeretnék tenni.
A nyitott jogalkotás tekintetében nagyon egyetértek, hogy önmagában a jogszabálynak az internetre való elhelyezése jó, de még nem feltétlenül elég. Egy új jogalkotási törvény elengedhetetlenül szükséges. Ezt a törvényjavaslatot annak idején a tárca 2003-ban, ha jól emlékszem, április 18-án fölhelyezte a honlapjára, és több mint egy évig tárgyaltunk a parlamentben a különböző frakciók között - akkor sajnos meghiúsult a törvény elfogadása. Nyilván felül kell vizsgálni a tartalmát, de egy hasonló tartalmú törvény nagyon jót tenne a magyar jogalkotásnak, és szerintem a parlament minden pártjának elemi érdeke lenne, hogy megvalósuljon. Lát-e esélyt arra, hogy ezt a tárgyalássorozatot egy új törvényjavaslattal felújítsuk? Tudom az iméntiekből, hogy az elképzelései között szerepel, de nyilván itt majd össze kell tudni egyeztetni a kétharmados törvényhez szükséges álláspontokat.
Említést tett a közbeszerzésre vonatkozó új javaslat benyújtásáról. Egy közbeszerzési reformbizottság állt fel, amely az elmélet, a gyakorlat, a jogalkotás különböző szakembereit foglalja magába, és azt gondolom, igen hasznos tapasztalatokkal bírnak. Úgy gondolom, érdemes hasznosítani majd a benyújtott javaslat során az elképzeléseiket.
Már nagyon régóta téma, amikor a kilencvenes években egyébként szinte az összeomlás határán volt a cégeljárás Magyarországon, akkor az akkori kormány elhatározta, hogy ezen alapvetően változtatni kíván. Most ott tartunk, hogy valóban, ma Magyarországon egy órán belül akár céget lehet alapítani, jó egynéhány cégbíróságon ez semmiféle problémát nem jelent. Azonban sokkal vonzóbbá Magyarország ettől még nem feltétlenül tud válni abban az esetben, ha az utána következő eljárások szörnyűséges helyzetbe hozzák a cégeket. Gondolok arra, hogy ötven-egynéhány adófajtával kell fölvennünk a versenyt, mondjuk, egy Norvégiában egy kézen megszámolható adófajtához képest; vagy sok-sok más hatósági eljárási területen szinte alig változtak a dolgok. Tehát önmagában egyetlen elemnek a nagyon korszerűvé tétele még nem elegendő ahhoz, hogy vonzóbb környezetet alakíthassunk ki.
Szó esett arról, hogy a közigazgatási eljárási törvény vonatkozásában jelentős módosítások várhatóak a közeljövőben. Ezzel nagyon egyet tudok érteni, mert azt látom és azt tapasztalom, hogy a mai napig nem sikerült megoldani teljes mértékben, hogy ha a hatóságok mulasztanak vagy hallgatnak, akkor annak milyen jogkövetkezményei legyenek. Én ezt rendkívül problematikus dolognak tartom. Ma Magyarországon a hatóságok egy jó része teljesen következmények nélkül mulaszthatnak. S bizony itt nagyon csendben és óvatosan jegyezném meg, hogy nagyon remélem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban elindított reform az ilyen típusú bírói mulasztásokra is talál majd megfelelő mulasztást.
Szó esett az új polgári törvénykönyv benyújtásáról - ismerjük a sorsát. Csak egyetlen elemet szeretnék kiemelni, amely nekem, bevallom őszintén, vesszőparipám is. Annak idején a tárca nagyon sok kísérletet tett arra, hogy meggyőzze a kormányzatot és a parlamentet is akár arról, hogy az ingatlan-nyilvántartásnak bírói kézben lenne a helye. Erre vonatkozóan Ausztriában egy rendkívül korszerű megoldást találtak, és ez működik, évtizedek óta kiválóan működik. S miután az osztrák jogrend a mienkhez legközelebb állók közé tartozik, nemcsak azért, mert kontinentális, hanem a közös múltunkból eredően is, véleményem szerint meg lehetne oldani különösebb megrázkódtatás nélkül, és anélkül, hogy egyébként az ingatlan-nyilvántartásban dolgozóknak félniük kellene az állásuk elvesztésétől, a bírói kontrollt kellene intézményesen fölé helyezni. Legjobb tudomásom szerint egyébként Vékás professzor úr bizottsága ezt az egyik legfontosabb elvi kérdésként kezelte hosszú időn keresztül; kíváncsi vagyok, hogy ez szerepel-e még majd a tárca elképzelései között. Mi szívesen támogatnánk, ha így lenne.
Nagyjából ennyi a kérdéseim száma, és támogatjuk a miniszter urat a munkájában.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szép Béla képviselő úr!
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter, Miniszterjelölt Úr! A kérdés, amit szeretnék önnek föltenni, akkor jutott eszembe, amikor Répássy alelnök úr bizonyos történeteket ismertetett velünk. Nekem egy másik történet jutott eszembe, az a történet, hogy az ön volt munkatársai azt mondták, hogy ön szigorú, nagyon szigorú és következetes ember. Azt szeretném kérdezni, hogy ha igaz ez az állítás, ön hogyan vélekedik és milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy az a fajta, a mindennapjainkat, a hivatalok munkáját is átlengő gyakorlat, amit én "indexjelenségben" tudok összefoglalni, vagyis hogy a közutakon ha kanyarodnak, nem használják az indexet, ha szabálytalanul állnak meg, akkor meg mind a két oldalit használják; tehát ez az eluralkodott gyakorlat, hogy a szabályok tisztelete nem feltétlenül uralja a mindennapjainkat, ön hogyan ítéli meg ezt a helyzetet, és ha negatívan, akkor mit kíván tenni ellene.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai István képviselő úr!
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Meglehetősen sajátos az a helyet, amit valamennyien észlelünk és tudunk, hogy ön, aki egy percet nem töltött sem az Igazságügyi Minisztérium tágabb értelemben vett szférájában, sem pedig az úgynevezett Belügyminisztérium vagy a másik, a Rendészeti Minisztérium intézményeinek, bármilyen formájú intézményeinek az életében, most jelölést kapott a miniszterelnöktől ennek a két tárcának, illetve ennek a két feladatnak a vezetésére.
Az első kérdésem az, hogy most, amikor láthatóan nyolchavonta cserélték az ön két elődjét, tehát bő másfél év alatt ön a harmadik miniszterjelölt ennek az összevont tárcának az élén, most is úgy látja-e, mint amikor a kormánymegalakítást megelőzően ön volt az egyik kidolgozója annak, hogy ezt a két tárcát ily módon egyesítsék. Annál is inkább kérdezem ezt, mert a két elődjének a kudarca nyilvánvalóan nagymértékben erre vezethető vissza. Most is úgy látja-e, hogy a politikai államtitkári funkció megszüntetése életképes megoldást eredményezett, figyelemmel arra, hogy az államtitkára mérnöki végzettséggel rendelkezik? Ami nem baj egyébként, ezt szeretném mondani, csak mégis azért a magyar alkotmányos szokásoknak és a gyakorlatnak valamennyire ellentmond ennek a tárcának az élén államtitkári beosztásban lévő személy tekintetében. Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem. Elhangzott az ön bemutatkozása során és egyéb nyilatkozataiban egyfajta progresszív gondolatként az ügyek elintézésének, az állam működésének egyfajta gyorsabb és szakszerűbb működése. Ezen felbuzdulva kérdezem, mit szól ön ahhoz és milyen tervei vannak azzal kapcsolatban, hogy hetekkel ezelőtt fejeződött be egy tíz éve húzódó büntetőeljárás egy nagy kereskedelmi bank egykori igazgatójával, vezetőjével szemben. Pontosan tíz évig tartott az ügy, nyilván mindenki tudja. S ezt követően egy-két héttel később egy kilenc éve húzódó, ugyancsak nagy nyilvánosságot kapott büntetőügynek... - itt vonogatja a vállát néhány képviselőtársam, aki úgy látszik, jogászként azért meg van ezzel elégedve. Tehát mit kíván annak érdekében tenni, hogy egy-egy büntetőügy ne tartson kilenc-tíz évig Magyarországon? De ezt elmondhatnám a polgári ügyekre is, mert jelenleg olyan gyakorlatot alakított ki az igazságszolgáltatásnak a bíróságra tartozó ügyeiben, különösen a polgári bíróságra tartozó ügyeiben az élet - vagy nem tudom, ki; de erre önnek lesz erre módja, ha az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban szerepel -, hogy például a Legfelsőbb Bírósághoz a jogerős ítéletekkel kapcsolatban benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálása több mint egy évet vesz igénybe. Kedves képviselőtársaim, aki ezzel szembesül, az nyilván tudja, aki nem szembesül, akkor az most hallja meg: tehát a jogerősen befejezett ügyekről van szó, amelyeknek a jogerős befejezése történetesen egy új eljárás kezdeményezése is lehet. Nem tudnak hozzáfogni az új eljáráshoz a bíróságok, mert tíz-tizenegy hónapig csücsül elintézetlenül a Legfelsőbb Bíróságon egy úgynevezett felülvizsgálati kérelem. Ezt én személyesen tudom, ha kívánja, adatokkal is megokolni.
A másik kérdésem: mit kíván mint miniszter, mint a két funkciót egyesítő miniszter annak érdekében tenni - az ön közvetlen elődje, aki emberi jogokkal foglalkozott, Takács Albert miniszter úrnak mindössze néhány hónapja volt arra, hogy semmit se valósítson meg abból, amit megígért (Szórványos derültség.) -, az olyan emberi jogok védelmében megtenni, ami például most már közel két évvel ezelőtt történt, amikor egyenruhás rendőr személyek nagyon súlyos bűncselekményeket követtek el, és sem a vezetőik, sem az értük felelős miniszter, miniszterek, mondhatom így, semmit nem tettek annak érdekében, hogy ez a valóban közfelháborodást kiváltó és azóta sem rendezett kérdés ne olyan csúfos eredményekkel járjon, mint a minapi bíróság tárgyalás, hogy a bírónak kellett azt a megállapítást tenni, hogy sajnos a hamis tanúzás miatt nem tud az ügyekben egyébként nyilvánvalóan bűncselekményt elkövető rendőrökkel szemben ítéletet hozni. Röviden tehát az a kérdésem, hogy ebben az el nem intézett körben, amikor több száz ember igen súlyos sérülést szenvedett el sértettként - most nem akarok az országgyűlési képviselőtársamra hivatkozni, ami szintén nevetséges dolog önmagában, hiszen nem hiszem, hogy Kenyában ez előfordulhatna a mostani napokban, hogy mentelmi joggal rendelkező parlamenti képviselőt úgy bántalmaznak, hogy az súlyos sérülést okoz, és utána két évvel később még mindig nincs felelősségre vonás -, a kérdésem tehát átfogóan az, hogy mit kíván ezekben az ügyekben tenni.
ELNÖK: Köszönöm. Salamon László!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Jó néhány miniszterjelölt meghallgatásán estünk mi már át, akár ebben a ciklusban, akár korábbi ciklusokban azok, akik az alkotmányügyi bizottság tagjaiként az igazságügyi tárca várományosait meghallgathatták. Általános és közös tapasztalatunk az, hogy ilyenkor a jelöltek voltaképpen vonzó és mindenki számára elfogadható, sőt kívánatos célkitűzésekről beszélnek, elveket hangsúlyoznak, ígéreteket tesznek. Aztán a meghallgatás után a gyakorlat valahogy mindig másképp alakul. Az én kérdéseim és észrevételeim az ön meghallgatásával kapcsolatosan kapcsolódni fognak a most elhangzott hasonló felvetésekhez, de nem öncélúan. Azt szeretném elérni és azzal a várakozással teszem meg hozzászólásomat, hogy észrevételeimre reflektál, és reményeim szerint pozitívan értékelhető ígéreteket is fog ezzel kapcsolatosan tenni.
Az egyik dolog, amiről beszélt, a jogalkotás színvonalának a kérdése. Nos, ez egy igen összetett kérdés, és valóban több tényezőn is áll, hogy milyen a jogalkotás színvonala a törvényalkotás területén, legalább annyira a kormányon, mint amennyire magán az Országgyűlésen, a parlamenten is. De mi az, amit én úgy érzek, a tárca rendre elmulaszt vagy rosszul csinál ebben a tekintetben?
Az egyik az, hogy megkapjuk minden ülésszak elején a kormány jogalkotási programját, parlamenti viszonylatban a törvényalkotási programot, és azt kell rendre tapasztalnunk, most már többedik ülésszakon, hogy ennek a nagyjából négy hónapig terjedő periódusnak az első két hónapja érdemi törvényalkotási munka nélkül telik el, hadd mondjam így egyszerűen: szinte technikai természetű törvények születnek csak meg. Majd az igazán vaskos, súlyos kérdések a maradék két hónapra zsúfolódnak, amikor a kormány beömleszti egymás után a törvényjavaslatait, egy teljesen képtelen és a törvényalkotási munka megfelelő színvonalára alkalmatlan és egyébként is méltatlan tempót diktál, amihez sajnos a parlamenti többség partner, ami önmagában ezeknek a nagy súlyú törvényeknek az alapos megtárgyalását, egyáltalán annak a vitának a kibontakoztatását és érveknek az ütköztetését, amire a parlament intézménye szolgál, nem teszi lehetővé. Gyakori probléma az, hogy egy törvényjavaslat pénteken megküldésre kerül a Háznak, és hétfőn már szavazunk a sürgős tárgyalásba vételről - mást nem is ismerünk, csak sürgősséget, pedig az egy kivételes intézmény lenne -, majd jó esetben egy hét múlva elkezdődik a javaslat tárgyalása. Ez, még egyszer mondom, méltatlan a törvényalkotáshoz, azokhoz a feladatokhoz, amelyeket nekünk meg kell oldani a törvényalkotás során. S bizony ez önmagában is magában rejti a selejt lehetőségét.
Egyébként is az én véleményem szerint általánosságban az a jelenség, hogy nálunk, Magyarországon egy törvényhez egy-kétévente rendre hozzá kell nyúljunk, és a törvényeket állandóan módosítgatjuk, ez önmagában is képtelenség, mert az én fogalmi gondolkodásom szerint, az én felfogásom szerint a törvények attól törvények, hogy tartós szabályait adják a társadalmi viszonyoknak. Ez megint nem pusztán egy öncélú szempont, hanem a jogkövető közönség szempontjából és a jogalkalmazó szempontjából alapvetően fontos követelmény. Nem lehet alkalmazkodni olyan jogrendhez, amelynek az előírásai rendre és általánosságban magas szinten, törvényi szinten állandóan változásban vannak.
A másik, amit említenem kell a jogalkotás színvonala kapcsán, úgy mondjuk itt mi jogi-politikai zsargonban, hogy a salátatörvények. Most már ott tartunk, hogy rendre elénk kerülnek a kormány részéről olyan javaslatok, amelyek egy adott téma megjelölésével egyszerre számos, nem ritkán több száz törvényt módosítanak. Áttekinthetetlen, a törvényalkotó számára is áttekinthetetlen, de még inkább áttekinthetetlen ez a jogalkalmazók számára. Úgy gondoljuk, hogy a jogállami követelményekkel ez a fajta jogalkotási mód összeegyeztethetetlen.
Miniszter úr egy olyan szófordulatot használt, hogy nem szereti az "egyeztetés" szót használni. Ennek a kitételének én nem örülök, mert valóban problémák vannak az egyeztetéssel. Feles törvényeknél, tehát az olyan törvényeknél, amelyet a Ház egyszerű szótöbbséggel fogad el, még azt lehetne mondani, hogy a kormánytöbbségre kell hogy támaszkodjon a kormány, és a kormánytöbbség úgyis támogatni fogja ezeket a törvényeket. Hozzáteszem, hogy ezzel a mentalitással sem értek igazán egyet, mert egyszerű többséggel is rendezésre kerülnek olyan kérdések, amelyeknél ekkor is indokolt széles körű egyeztetések lefolytatása a politikai ellenoldallal, az ellenzékkel, amelyekben a döntés valóban többségi alapon születik, illetve nem mellőzhető a különböző társadalmi szervezetekkel, civil szervezetekkel való részletes, alapos egyeztetés sem. Nagyon sokszor olyan fontos kérdések dőlnek el, amelyek a társadalom állapotára, viszonyaira lényegesen kihatással vannak. Például a polgári törvénykönyv is - persze tudom, hogy ettől messze vagyunk - egy olyan törvény, amely alapvető jelentőségű, és a magyar társadalom életét, ennek az országnak az életét alapvetően meg fogja határozni.
De különösen tarthatatlan a helyzet a kétharmados törvények tekintetében, ahol az egyeztetés hiánya általában azzal járhat, hogy nem születnek meg ezek a kétharmados törvények. Hiszen a dolog természeténél fogva szükséges lenne az ellenzék legalább egy részének a támogatását megszerezni, hogy ezek a törvények megszülethessenek. Különféle tapasztalatok vannak itt. Nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy végigvittek egy egyeztetést, volt olyan is, hogy itt a megfelelő egyeztetés megtörtént. Azonban nemegyszer előfordult az, hogy elindult egy egyeztetés, majd egyszerűen a kormány elvesztette a türelmét, benyújtotta a törvényjavaslatot abban az állapotában, ameddig az ezzel a felemás egyeztetéssel eljutott, és utána többnyire egy értelmetlen kommunikációs csatába torkollott a törvényalkotás a parlamentben. Azt gondolom, ezen is változtatni kellene.
A társadalmi szervezetek viszonylatában említeném, hogy az interneten történő megjelenés önmagában az egyeztetést nem válthatja ki. Megkerülhetetlen az érintettekkel, az érdekeltekkel, az érdekképviseletekkel való közvetlen tárgyalás, közvetlen egyeztetés, amit ez a szó jelent, annak a tényleges lefolytatása.
Végül ennek egy speciális megnyilvánulásával szeretnék foglalkozni, a jogalkotási törvénnyel. A jogalkotási törvény egyébként mintapéldája volt annak, amiről most beszéltem. Az elmúlt ciklusban az én emlékeim szerint mintegy két évig elhúzódó olyan egyeztetésre került sor, ahol nem sikerült jó néhány ponton egyetértésre jutnunk. Én azt gondolom, nem volt kellő készség az ellenzéki felvetések figyelembevételére; lehet, hogy a kormány azt fogja mondani, hogy ő ugyanezt látja fordítva. Viszont az a furcsa helyzet keletkezett, hogy amikor azt javasoltuk ellenzéki oldalról, hogy ha nem is tudunk egy teljesen új jogalkotási törvényt alkotni, mert ahhoz jó néhány ponton hiányzik az egyetértés, akkor legalább azokban a pontokban, amelyekben egyetértünk, végezzünk el egy részleges javítást, mert a jogalkotási törvénynek egészen anomálikus pontjai vannak, erre a kormány duzzogott, és azt mondta, hogy ha az egészet nem, akkor a részekről sem lehet szó. Hanem ehelyett az történt, hogy a múlt év augusztusában egységes szerkezetbe foglalás címén megjelentették a jogalkotási törvényt, és beleírták - megjegyzem, a törvényszöveg önkényes átírásával -, hogy a köztársasági elnök törvényerejű rendeletet alkot. Ha nem lenne egy ilyen alkotmányos szellemet tisztelő köztársasági elnökünk, még talán az a fura eset is megeshetne - hipotetikusan mondom, mert nyilván Sólyom elnök úrtól távol áll az ilyesfajta komolytalan lépés -, hogy azt az egészségbiztosítási törvényt, amelyet most az alkotmány értelmében a mai napon köteles lesz aláírni, a hét végén egy törvényerejű rendelettel hatályon kívül helyezze.
Amikor én interpelláltam ez ügyben, és kértem a korábbi minisztert, hogy valamit csináljunk, ezt a passzust vegyük ki, ez képtelenség, meg van rökönyödve az egész jogásztársadalom, akkor egy olyan választ kaptam, hogy hát ez egy bonyolult dolog. S most ott tartunk, hogy kénytelen voltam az Alkotmánybírósághoz fordulni, hogy ezt a nyilván alkotmányellenes rendelkezést vegyék ki. Arról nem beszélve - és akkor ezzel a kérdéssel fejezném be, és kérem, hogy erre válaszoljon -, hogy joga volt-e a tárcának arra, hogy a jogszabály egységes közzétételének az ürügyén az Országgyűlés által megfogalmazott törvényszöveget önkényesen átfogalmazza. Kérem, hogy erre külön térjen ki, és adjon választ.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Abból a célból, hogy a bizottság minél kevésbé veszítse el türelmét, tisztelettel kérem a hozzászólókat, hogy picit összefogottabban próbáljuk meg kérdéseinket föltenni.
Turi-Kovács Béla következik.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! A kérdés egyik része tulajdonképpen már elhangzott, az arról szólt, hogy mi az ön álláspontja a gazdasági perekben mértéktelenül elhúzódó időtartamra vonatkozóan. Önnek mi az álláspontja, mi a lehetősége - ezt a kérdést ugyan nem tették föl, de én föltenném -, lát-e lehetőséget arra, hogy ebben változás legyen?
Talán legalább ilyen fontos vagy még fontosabb ezekben az ügyekben: mi az álláspontja önnek az ott meghozott ítéletekről, az ítélkezési gyakorlatról? Kellően szigorúnak látja-e azokat az ítéleteket, amelyek megszülettek? Van-e ezeknek visszatartó ereje? Úgy gondolom, valahol majd az Országos Igazságszolgáltatási Tanácson keresztül e tekintetben is lehet bizonyos lépéseket tenni.
A kérdésem másik része: itt a deregulációról már több kérdés is elhangzott. Legalább ilyen fontosnak vélem és tartom, lát-e ön arra lehetőséget, hogy az egyes tárcáknál meghozott és igen gyakran már amikor keletkeznek ezek a jogszabályok, már akkor látszik, hogy ezek sem tartósak nem lesznek, sem igazán végrehajthatóak, hogy ebben bizonyos változás legyen, és az igazságügyi tárca ezen a területen valamilyen eredményt tudjon elérni. Gondolok itt például arra, ami az agrártárcánál folyamatosan előfordul, ahol úgy jelennek meg a pályázati lehetőségek, hogy ott a kisebb pályázóknak, finoman fogalmazva is, alig-alig van lehetőségük arra, hogy éljenek is azokkal a lehetőségekkel, amelyeket pedig a pályázat célként maga elé tűzött.
S végül, de nem utolsósorban: ön tapasztalta-e, figyelemmel kísérte-e, hogy van olyan feszültség is, amely kifejezetten a bírói karon belül mutatkozott meg? Lát-e valamilyen lehetőséget arra, hogy ezen belül, akár egy kiegyenlítő, akár más szerepben az igazságügyi tárca meg tudjon jelenni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Úgy gondolom, egy állami vezetőnél, illetve egy államivezető-jelöltnél a szavahihetőség, a hitelesség, az, hogy ura a szavainak, az ígéreteinek, ez egy alapvető dolog. Nem tudom, ön így gondolja-e. Ön is így gondolja? (Dr. Draskovics Tibor: Persze.) Akkor folytatom.
Itt tartom a kezemben az ön, kormányzati koordinációért és államreform összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölti meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet, amely meghallgatást az alkotmányügyi bizottság 2007. június 19-én folytatott le. Ezen a bizottsági ülésen én egy fontos, de úgy gondolom, nem túl bonyolult kérdést tettem föl: afelől érdeklődtem, a jegyzőkönyv tanúsága szerint is, hogy a közszolgálatban mennyire csökkent a közszolgálat létszáma, hogyan alakul, ha az önök által elképzelt reformokat végrehajtják, mennyivel csökkent a korábbiakhoz képest. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ön a válaszában azt mondja, hogy "ezeket képviselő úrnak készséggel még a mai délután folyamán elküldöm". Ez nem történt meg. Néhány héttel ezután az egyik munkatársa fölhívott, hogy küldi az anyagot, a kérdéseimre a konkrét választ. Ezeket a mai napig nem kaptam meg. Ez látszólag nem egy súlyos kérdés, de mégis azt gondolom, hogy ha egy miniszterjelölt valamit egy képviselőnek egy nyilvános bizottsági ülésen - vagy akár nem nyilvános bizottsági ülésen - megígér, akkor annak úgy kell lenni.
Azt kérdezem, miniszter úr, hogy mi történt, mi az oka ennek - mennyire hihetünk önnek?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Navracsics Tibor frakcióvezető úr!
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, igyekszem nagyon tömör lenni. Miniszter úr a leggyakoribb vendége a mi miniszterjelölti meghallgatásainknak, hiszen júniusban egyszer már itt meghallgathattuk mint kormányzati koordinációért felelős tárca nélküli minisztert, és nyilván sokoldalúságát bizonyítja, hogy Lamperth Mónika mellett most már a másik olyan ember, aki ennek ezt a kiváló teljesítményt felmutató kormánykoalíciónak az egyik oszlopos tagja.
Megtudhattuk a kormányszóvivőtől, hogy ez nem kormányátalakítás, hanem kormányzati szerkezetátalakítás. Első kérdésként azt szeretném kérni miniszter úrtól, röviden vázolja nekünk, mi a különbség a kormányátalakítás és a kormányzati szerkezetátalakítás között.
Másrészt azt szeretném kérdezni, igazak-e azok a napilapokban megjelent hírek, miszerint azért volt szükség erre a kormányzati szerkezetátalakításra, mert ön egy kormányülésen úgy összeveszett Horn Gáborral, hogy ezt követően közölte Gyurcsány Ferenccel, hogy sem írásban, sem szóban nem hajlandó vele ezentúl érintkezni, így önnek egy új helyet kellett keresni - Takács Albert bánta ezt az összeveszést.
Harmadik kérdésként ehhez kapcsolódóan kérdezném meg, hogy mi a véleménye Takács Albert kirúgásának módjáról.
Negyedik kérdésként azt szeretném megkérdezni, hogy Vékás Lajos kirúgásának módjáról mi az ön véleménye. Az jogosít fel erre a kérdésre, hogy az előbb örömmel hallottam, hogy megköszönte Vékás Lajos eddigi tevékenységét. Én azt hiszem, szükség lenne rá a jövőben is a Ptk. kodifikációja kapcsán, mégis körülbelül két hónappal ezelőtt önök, illetve az ön elődje meglehetősen furcsa módon kirúgta őt.
Még egy kérdésem lenne - ha már itt a tárca és a kormány ügyeinek rendbetételéről van szó, van itt egy kínosan húzódó per. 2006. augusztus 20-án halálos tömegszerencsétlenség történt a tűzijáték ideje alatt; bizonyára önök is tudnak róla. A jogszabályok és az ombudsmani jelentés is egyértelműen a Miniszterelnöki Hivatalt tette meg felelősnek a halálos tömegszerencsétlenségért. Van néhány károsult, akik tulajdonképpen azt mondanám, hogy költségvetési szempontból jelentéktelen összegű kártérítést szeretnének kapni. Önök az utolsó csepp vérükig küzdenek egy per során. Nem gondolja-e, hogy elegánsabb lenne, már csak humanitárius szempontokból is, ha peren kívül kifizetnék ezeknek az embereknek a kárát? Ők valóban személyi sérülést szenvedtek, valóban kárt szenvedtek, valóban az önök felelőssége, egészen pontosan a Miniszterelnöki Hivatal felelőssége volt, hogy ezek a sérülések és ezek a károk így bekövetkezhettek. Elegánsabb lenne talán és szép kezdete lenne egy miniszteri pályának, ha peren kívül megegyeznének, és kifizetnék az áldozatoknak ezt a pénzt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel javaslom, hogy az alkotmányügyi bizottságban, ahol túlnyomó többségben jogászok ülünk, próbáljunk pontosan fogalmazni, és miniszteri felmentés helyett ne használjunk más kifejezéseket.
Bárándy Gergely képviselő úr!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Említette több kódexnek az aktualitását, nevezetesen, hogy az Országgyűlés elé kívánják benyújtani. Én ezek közül a büntető törvénykönyvvel kapcsolatban szeretnék föltenni három rövid kérdést.
Az egyik, hogy miniszter úr egyetért-e azokkal az elvekkel, amelyeket a kodifikációs bizottság, illetve a most működő munkacsoport egyébként a részben már lezajlott társadalmi vita után megfogalmazott. Egyetért-e továbbá is abban, hogy az általános részt - ahogy egyébként a tárca eddigi álláspontja nyilvánvalóvá vált - külön kívánja benyújtani az Országgyűléshez? Illetve, mint ahogy említettem, a társadalmi vita legalábbis a jogelvek vonatkozásában már lezajlott, hiszen a most működő munkabizottság éppen ezeket összegezve készítette el tudomásom szerint a tervezetet. Lát-e esélyt arra, miniszter úr, hogy még a tavaszi ülésszak során ez a - talán szerencsésebb, hiszen általános részről beszélünk - törvénymódosító javaslat beérkezhet az Országgyűléshez? Többek között azért, hogy legyen idő kitárgyalni, ahogy Salamon képviselő úr említette az ilyen nagy jelentőségű törvények kapcsán.
A másik kérdésem pedig az lenne, hogy partner lesz-e - erre részben már utalt miniszter úr, én a módjára lennék kíváncsi -, partner lesz-e és hogyan a bíróságokat érintő jogszabály-módosítások elfogadtatása területén. Hiszen mind a bírák védelmében, mind pedig a bírói munka színvonalának a növelése érdekében szükségesnek mutatkoznak jogszabály-módosítások az Országos Igazságszolgáltatási Tanács álláspontja szerint is, erről éppen most fog tárgyalni.
Összefoglalva tehát: az ilyen tárgyú jogszabály-módosítások terén miniszter úr partner lesz-e?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több jelentkezőt nem láttam. Miniszterjelölt úr, öné a szó.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt válaszai
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy megtiszteltetés, hogy a bizottság tagjai ilyen nagy számú és izgalmas kérdést vetettek fel. Az időkeretre tekintettel engedjék meg, hogy viszonylag röviden válaszoljak, azzal, hogy bármely részletesebb kifejtést igénylő kérdésben később is készséggel állok a bizottság rendelkezésére.
Külön örülök annak, hogy Répássy képviselő úr föltett néhány nagyon egyenes kérdést, mert ez lehetővé teszi, hogy egyenes választ adjak: nem, a Kuwait Petroleum ügyében sem, ahogy más ügyben sem adtam jogszabálysértő utasítást. Egyébként biztos vagyok abban, hogy a vám- és pénzügyőrség vezetői jogszabálysértő utasítást nem hajtottak volna végre. Egyébként azt, hogy ez egy jogértelmezési vita volt, mint a nemrégiben nyilvánosságra került dokumentumok is bizonyítják, az az operatív nyomozás-előkészítő, információgyűjtő folyamat is megerősítette, amelyet Pintér országos főkapitány úr irányítása alatt végeztek, és amely megállapította, hogy a büntetőjogi felelősség fel sem merülhet.
Ami a képviselő úr kérdésében áfavisszatartásként aposztrofált ügyet illeti, mindnyájan tudjuk, hogy az uniós csatlakozás után a megváltozott szabályok és körülmények miatt drámai módon visszaesett az áfabefizetés, megnőtt az ezzel kapcsolatos visszaélések aránya. Erre, úgy gondolom, megfelelő ellenőrzéssel kell reagálni. Ma már látható, hogy ez az ellenőrzés túlságosan széles körű volt. Ha lettek volna olyan információink, ami alapján jobban körülhatárolható az a kör, ahol kiutalás előtt ellenőrzést kell végezni, ez lett volna a célszerűbb megoldás.
Ami azt a kérdést illeti, hogy az elmúlt években folytatott költségvetési politikáért terhel-e engem felelősség: természetesen igen, még akkor is, ha abban az esztendőben, amikor a költségvetés végrehajtásáért felelősséget viseltem, volt a legalacsonyabb az államháztartási hiány a megelőző kormányzati ciklusban.
Hogy ki hogyan emlékszik a 2004 őszén történtekre, az egyébként a dolog természeténél fogva egy szoros együttműködésben és bizalmi viszonyban, akár mint egy házasságban is, utólag bizony többféle lehet. Egy dolog teljesen világos, és ezt mindenki, aki államháztartási ügyekkel foglalkozik, pontosan tudja: egy megcélzott hiánymértékhez adott esetben intézkedések tartoznak. Lehet szeretni a megcélzott mértéket, de ha valaki nem szereti hozzá az intézkedéseket, akkor az nyilván nem elérhető. A kettő kéz a kézben jár.
Ami azt a nagyon érdekes jogalkotási gyakorlatot illeti, amit képviselő úr önmegsemmisítő klauzulaként emlegetett, megmondom őszintén, nagy meglepetéssel láttam, amikor először szembesültem egy jogszabály záró rendelkezései között ezzel. Tervezem, hogy az új kollégáktól rövidesen részletes tájékoztatást kérek arról, hogy miért ezt a gyakorlatot folytatjuk. Finoman szólva is furcsa, még akkor is, ha annak törvényessége vagy alkotmányossága ismeretem szerint alkotmánybírósági döntések által is megerősíttetett. Szeretnék ebben tájékozódni, mert furcsának találom magam is; hadd ne foglaljak állást a tájékozódás előtt, hogy ezt fönt kívánom-e tartani vagy sem.
Ami Szabó képviselő asszony kérdését illeti a hitelezővédelem dolgában, ez beleillik abba az irányba, amit én a versenyképességet javító jogszabály-alkotási lépések között említettem. Azt én most nem tudom, hogy egy átfogó hitelezővédelmi kódexet kell-e alkotni, vagy bele kell-e nyúlni azokba a jogszabályokba, amelyek elsősorban a hitelezővédelemmel foglalkoznak. Egy bizonyos: hogy mindazoknak, akiknek ma követelésük van - most a gazdasági forgalomról beszélek leginkább -, bizony nehéz a helyzetük, mert abban az esetben, ha üzleti partnerük rossz gazdasági körülmények közé kerül, ne adj' isten még tisztességtelen is, hát bizony nagyon nehezen tudnak hozzájutni a követelésükhöz. Ez egyébként nem csak hitelezővédelmi kérdés, elvezet bennünket ahhoz a kérdéshez, amelyet Balsai és Salamon képviselő urak részletesen kifejtettek, hogy mire végül is van egy jogerős ítélet, és a végrehajtó elkezdené a végrehajtást, általában már az adós sincs meg, de ha esetleg megvan, a vagyona már biztosan nem, és közben a szerencsétlen hitelező akár tönkre is mehetett. Nagyon örülök, hogy a bizottságban ez az igény megfogalmazódott. El fogunk indítani egy munkát ennek az áttekintésére, és utána lássuk majd meg, hogy ezt egy kódexben vagy törvénymódosításokban kell-e megoldani.
Nagyon fontosnak tartom a bizottsággal való szoros együttműködést. Ezért szeretnék több alkalommal, amikor a téma ezt megkívánja, személyesen is részt venni a bizottsági ülésen, de elemi követelménynek tartom azt, hogy a tárca szakállamtitkárokkal, és ha szükséges, a szakállamtitkár mellett megfelelő szakértők részvételével képviseltesse magát, és ott mindig világos és egyértelmű álláspontot tudjon képviselni. Nem elfogadható, ha nem ez történik.
Itt hadd hozzam szóba azt a kérdést, amit Kontrát képviselő úr felvetett. Megmondom őszintén, nem volt tudomásom arról, hogy ön ezt a választ nem kapta meg, ezért megkövetem természetesen. Amint arról a bizottsági ülésről visszatértem, kértem a kollégáimat, hogy ezt a nagyon egyszerűnek látszó számot állítsák elő. Az alakult ki, és ez bizony sokkal súlyosabb problémákra utal, mint pusztán az a tény, hogy ön nem kapott a kérdésére választ - ami önmagában is egyébként súlyos -, hogy a pénzügyi, az igazgatási, a KSH-nál lévő, a kincstári - és sorolhatnám még - adatok közötti konzisztencia finoman szólva is csekély, jelentős ellentmondások voltak és időnként vannak ezekben a számokban. Azért kértem az ön türelmét, hogy ezeket az ellentmondásokat tisztázni lehessen. Azért vagyok szomorú, hogy nem kapta meg a választ, mert a kollégáim később visszatértek azzal, hogy sikerült megnyugtató számokhoz jutni. Ezek szerint elmaradt az, hogy önnel ezt megismertessük; ezért még egyszer elnézését kérem.
Amit Hankó alelnök úr felvetett a jogalkotási törvénnyel kapcsolatosan, ez aztán több kérdés kapcsán is előkerült. Nagyon fontosnak tartanám, pont azért, hogy ezt a bizonyos jogalkotási fegyelmet és felelősséget alkotmányos módon, kétharmados törvényben rögzíteni tudjuk. Anélkül, hogy most részletekbe belemennék, én azt tervezem, hogy a minisztériumban értékeljük a mintegy két esztendőn át folyt egyeztetéseken elhangzottakat. Ennek figyelembevételével meg az azóta hozott alkotmánybírósági döntésekre is tekintettel áttekintjük a 2003-as tervezetet, és politikai egyeztetést fogok kezdeményezni a jogalkotási törvény megújításáról, lehetőség szerint új jogalkotási törvény megalkotása érdekében. Magam is nagyon rossznak tartom azt a helyzetet, ami egyébként kormány és parlament együttműködésével a jogalkotási törvény szövegében előállott. Szerencsére az alkotmány azért kizárja, hogy törvényerejű rendeletet köztársasági elnök alkosson, de ettől még ez egy fönntarthatatlan és elfogadhatatlan helyzet, teljesen egyetértek Salamon képviselő úrral. Az a közbeszerzési törvényjavaslat, amelyet benyújtani tervezek, jelentős részben annak a reformbizottságnak a munkájára épít, amire képviselő úr utalt.
Nagyon örülök, hogy szóba került a cégeljárás megújítása, mert én ezt egy példaértékű lépésnek tekintem. Példaértékű lépésnek azért, mert a korábbi gondolkodási és megoldási keretekből kilépve azt mondtuk, hogy ha a világon van, ismeretem szerint két ország, Szingapúr és Portugália, ahol 60 percen belül lehet céget alapítani, akkor Magyarország számára nem lehet más mérce, mint egy, a vállalkozások számára fontos ügyben a legjobb nemzetközi példa követése. És a tekintetben is példa ez az ügy, hogy történt törvényalkotás, indult egy uniós forrásokból finanszírozott projekt, hogy ennek az informatikai feltételeit meg lehessen teremteni, mert a kettő együtt hozhatja azt az eredményt. No, ugyanezt a megközelítést szeretnénk érvényesíteni a most éppen munkában lévő anyakönyvezéssel, születéssel, halálozással, gépjármű-ügyintézéssel kapcsolatos ügyekben, és fokozatosan eljutni oda, hogy mindabban a húsz ügycsoportban, ahol az Európai Unió ajánlása szerint egyébként az elektronikus ügyintézés feltételeit meg kell teremteni, ne csak technikai értelemben elektronizáljunk, hanem szabjuk újjá a folyamatokat, pont azért, hogy kényelmesebben, gyorsabban, egyszerűbben lehessen ezeket az eljárásokat lebonyolítani.
Ennek része az is, és én nagyon remélem, hogy a Ket. módosítása során ennek ésszerű körben érvényt tudunk szerezni, hogy bizony a hatóság hallgatása, különösen a szakhatósági közreműködés körében, legyen beleegyezés. Bár hozzáteszem, nagyon vigyáznunk kell, mert mondjuk, egy többmilliárdos beruházással kapcsolatos környezetvédelmi szakhatósági ügyben valószínűleg nem szabad azt a kockázatot vállalni, hogy az ügyintéző valamiért elalszik, és ez lehetővé tegye egy egyébként kockázatos beruházás elindítását. Tehát itt nagyon ügyesen kell ennek a határait meghúznunk, de úgy gondolom, hogy ennek a módszernek is több más mellett lehet szerepe. Szakhatósági közreműködéssel egyébként, azzal az igénnyel, hogy drámaian mérsékeljük a szakhatósági közreműködések számát, foglalkozunk.
Az ingatlan-nyilvántartás ügye és annak hol léte évtizedes vitakérdés. Megmondom őszintén, számomra a fő kérdés nem ez. A fő kérdés az: eleget tesz-e tartalmi értelemben az ingatlan-nyilvántartás a közhitelesség követelményének, és olyan gyors-e, ahogy azt ma az ingatlanforgalom, a gazdaság megköveteli? Úgy gondolom, az első kérdésre a válasz határozott igen. Úgy gondolom, a második kérdésre, minden fejlődés ellenére, határozott nem. Következésképpen én most az energiát és a szükséges pénzt arra koncentrálnám, hogy az ingatlan-nyilvántartás legyen naprakészebb; egyébként nagyon sok megyében ez már megvalósult, Budapesten van e tekintetben inkább lemaradás. De ahogy 60 percet csináltunk a cégnyilvántartásnál, nem mondom, hogy pont 60 percet, de hasonlóan rövid időt kellene elérni az ingatlan-nyilvántartásnál is. Ha van arra megoldás, hogy az ingatlan-nyilvántartás átszervezése nélkül - mert úgy gondolom, hogy egy átszervezés ártana annak a nagyon fontos közszolgáltatásnak, amit csinálni kell - erősíteni lehet a bírói kontrollt, akkor én ezt pártolom. De úgy gondolom, most az időszerűség, a gyorsaság az, ami a legfontosabb ezen a területen.
Közlekedési szabályok széles körű megszegése. Igen, úgy gondolom, hogy ez önmagában is egy fontos ügy, és jó terepe annak, hogy világossá tegyük a társadalom számára, hogy változást akarunk a jogkövetésben, hogy ne lehessen következmények nélkül megszegni a szabályokat. Az, amit az Országgyűlés döntött gyorshajtás és néhány más szabálysértés dolgában, új felelősségi rendszer, ehhez kapcsolódó szabályok, szerintem mind ebbe az irányba mutatnak. Nagyon bízom benne, hogy május 1-jétől ez a rendszer lehetőséget ad arra, hogy jelentős rendőri erők más célú felhasználásának lehetőségét megteremtve, elejét vegyük a gyorshajtások, a szabálytalan sávváltások és sok más, nagyon nagy kockázatot hordozó közlekedési szabálysértés, szabályszegés ilyen elterjedtségének. Csak felidézem, mert a képviselők tudják: 1200 ember hal meg az utakon egy évben Magyarországon, ennek a fele gyorshajtás és ittas vezetés miatt. Ausztriában kevesebb, mint 500, pedig egy sokkal inkább motorizált ország. Ez egy elfogadhatatlan helyzet. Nagyon határozottan a jogalkotásban is meg a rendőrség irányítása során is szeretnék ez ügyben fellépni.
Balsai képviselő úr kérdéseire válaszolva, amit azért is tartok fontosnak, mert képviselő úr hosszan viselte azt a nehéz miniszteri tisztséget, amire én most készülök, a következőket tudom elmondani. Egyrészt, bár nem a dolog érdeméhez tartozik, nem vettem részt a 2006-os szervezeti döntések előkészítésében. Úgy gondolom egyébként, hogy legalább annyi összefüggés van a klasszikus igazságügyi minisztériumi feladatok és a rendészeti feladatok között, mint az önkormányzati és a rendészeti feladatok között. Nem tekintem perdöntőnek azt, hogy mely más feladatokkal együtt van a rendészet irányítása. Nemzetközi tapasztalat van erre is, arra is. Megmondom őszintén, nem gondolom, hogy az egyébként sajnálatosan gyakori személycserék az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium élén ennek lettek volna betudhatók.
A politikai államtitkári, illetve közigazgatási államtitkári tisztség megszüntetése egy más irányítási modellt hozott létre a minisztériumokban. Erre is van nagyon eredményesnek, pozitívnak tekinthető nemzetközi példa. Ahol ez gondot okozott, én úgy gondolom, azért okozott gondot - és ez nyilván nem elfogadható, de megérthető -, mert a működési mód nem igazodott egyes minisztériumokban ehhez az új irányítási modellhez. Most az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban kisebb szervezeti lépésekkel, amelyeket holnap fogok ismertetni a tárca vezetőivel, teljes mértékben igazodni fogunk ehhez a modellhez. Egyébként Juhász államtitkár úr munkájára messzemenően számítok. Azért nem ül itt egyébként, bár tervezte, mert az elmúlt hetek terrorcselekményeivel kapcsolatban van egy fontos megbeszélés (Derültség, közbeszólások az ellenzéki képviselők részéről: Hol vannak terrorcselekmények?), és ezért kimentette magát. Nagyon bízom benne egyébként, hogy az alkotmányügyi bizottságban helyet foglaló képviselők, pártállásra tekintet nélkül ugyanolyan határozottsággal ítélik meg és ítélik el azokat a demokratikus berendezkedés alapjait kikezdeni kívánó cselekményeket, amelyeket az ügyészség terrorcselekménynek minősített.
Ami azt a kérdést illeti, hogy általában elfogadhatónak tartom-e, helyeslem-e, hogy akár nagy fontosságú, a közvéleményt nagyon izgató, akár kis értékű és éppen csak a feleket nagyon izgató ügyben hosszú időre elnyúljanak az eljárások, akkor erre, úgy gondolom, csak egy tisztességes válasz adható: nem. Ez nem az, ahogyan a bíróságok ítélkezését a közvélemény joggal elvárja. Konkrét ügyeket, úgy gondolom, igazságügy-miniszterként nagy hiba lenne minősítenem, erre nem is vállalkozhatok. Arra viszont igen, hogy a már eddig végzett elemző és jogszabály-előkészítő munka eredményeképpen egy hónapon belül az Országgyűlés elé terjesszem a polgári eljárásról szóló törvény olyan módosítását, amely egy nagyon tömeges - merthogy kis perértékről van szó - ügycsoportban az eljárási szabályok érdemi átalakításával lényegében kizárja azt, hogy nagyon hosszú, elfogadhatatlanul hosszú időre elnyúljanak az eljárások. Ez kis perértékű polgári ügyekben fő szabállyá kívánja azt tenni, hogy a második tárgyaláson ítélet legyen hozható. Ennek persze van terhe a felekre nézve, hiszen másként kell előadniuk keresetüket, másképp kell bizonyítékaikat a bíróság elé tárni. Hasonló szabályokat fog tartalmazni a közbeszerzési törvény módosítása.
Azonban ez bizonyosan nem elegendő. Úgy gondolom, az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal szoros együttműködésben kell elemeznünk azt, mi akadályozza a perek gyorsabb befejezését, hozzátéve, hogy a közvélemény jogos kritikáját kiváltó, nagyon hosszan elnyúló perek mellett a statisztikák az én ismeretem szerint javuló tendenciát mutatnak, de ez természetesen nem nyugtatja meg azokat, akiknek nagyon hosszú időre elnyúlik az ügye. Ha kell, akkor én kész vagyok a szükséges jogszabályokat előterjeszteni, mint az államreform operatív program ágazati felelőse kész vagyok uniós forrásból finanszírozott projekteket indítani technikai fejlesztésre annak érdekében, hogy a bíróságok gyorsabban tudjanak bizonyos cselekményeket elvégezni. Meggyőződésem, hogy Magyarország azt várja az államtól - és nyilván a közvéleményt nem nagyon izgatja, hogy ez éppen melyik hatalmi ág -, hogy a jogvitákat ne folytassák, hanem tisztességes módon, törvényesen lezárják. Az igazságügy-miniszternek az a dolga, hogy ehhez minden feltételt megpróbáljon biztosítani.
Ami a 2006. őszi események megítélését és következményeit illeti, néhány elvi kiindulópontot hadd rögzítsek, ahogy én ezekhez a kérdésekhez viszonyulok. Az egyik, magától értetődő módon: aki megsértette a törvényt, annak kelljen szembenézni az összes törvényes következménnyel, abban az eljárásban, amelyet a köztársaság törvényei előírnak. Ha ezt rendőr teszi, akkor tudjuk, hogy fokozott felelősséggel tartozik, hiszen tőle a jogok védelmét és nem megsértését várja el a társadalom. Következésképpen a kormánynak vagy az igazságügyi és rendészeti miniszternek egy alapvető kötelessége van: nem tehet semmi olyat, ami az ebben illetékesek, ügyészség, bíróság eljárását a legkisebb mértékben is akadályozza. Ellenkezőleg: ha tud valamit tenni annak érdekében, hogy az igazság teljeskörűen kiderüljön, azt természetesen - és itt leginkább a rendőrség vezetőinek lehet teendője - meg kell tenni.
Természetesen ugyanaz a védelem kell hogy megillesse a rendőröket, mint minden más polgárt. Ugyanaz a védelem akkor, ha bántják vagy megtámadják őket. És azokat, akik a rendőröket bántják vagy megtámadják, ugyanaz alá a törvényes eljárás alá kell vonni, azzal a fokozott felelősséggel, amely azokat terheli, akik hivatalos személlyel fordulnak szembe. És ugyanúgy megilleti az ártatlanság vélelme mindazokat a rendőröket, akiket megvádolnak, eljárás alá vonnak; és gondolom, együtt hiszünk abban, hogy akkor tekinthetők ők bűnösnek és akkor bűnösnek tekinthetők, ha ezt a bíróság jogerősen megállapította. Én egyébként bízom benne, hogy ha a Magyar Köztársaságban bármely bíró azt tapasztalja, hogy valaki hamis tanúzást követ el, akkor úgy jár el, ahogyan egy bűncselekmény tudomásra jutásakor egy hivatalos személynek, különösen egy bírónak el kell járnia.
Ami a Salamon képviselő úr által felvetett, nagyon izgalmas kérdéseket illeti, valóban, a parlament leterheltsége nem egyenletes, jobb ütemezésre lenne szükség. Az eddig betöltött tárca nélküli miniszteri tisztségemben volt ezzel dolgom. Anélkül, hogy most szerénytelenkedni szeretnék, a mutatók tekintetében lényeges javulás tapasztalható. A kormány sokkal nagyobb arányban nyújtott be a jogalkotási törvénynek megfelelő időben és tartalommal törvényjavaslatokat, mint korábban. Úgy gondolom, hogy ebben munkatársaimnak is volt némi szerepük. De hogy itt nagyobb fegyelmezettségre van szükség, azzal mélyen egyetértek.
Hasonlóképpen vélekedem egyébként a gyakori változások dolgában is. Nem elfogadható, hogy ilyen gyakran nyúlunk hozzá a jogszabályokhoz. Ennek egyébként az egyik oka nyilván a jogszabályok nem kellő színvonala, a másik oka pedig az, hogy talán túl gyakran keresünk jogszabályi megoldást az életben felmerülő problémákra. Zárójelben teszem hozzá: azért a parlamenti ellenzék - úgy gondolom, a mindenkori parlamenti ellenzék - sokszor szokott jogalkotásért kiáltani akkor, amikor valamivel nincs megelégedve, és ez bizony időnként a kormányt arra készteti, hogy akkor is a jogalkotás eszközéhez folyamodjon, ha nem ez a legcélravezetőbb megoldás.
Ami ezt a bizonyos salátatörvény-ügyet illeti, megmondom őszintén, úgy gondolom, itt egy valódi dilemma van. S nagyon örülnék, ha egyszer az alkotmányügyi bizottságban - nem tudom, van-e ilyen műfaj - lehetne egy kötetlen beszélgetést folytatni arról a szerintem fontos kérdésről, hogy mi a helyes eljárás: ha valamilyen átfogó szempontot szeretnénk a jogrendszerben érvényesíteni, akkor egy törvénnyel nyúljunk hozzá az összes érintett törvényhez, és ezzel tegyük világossá, hogy itt milyen szempont érvényesítéséről van szó sok más jogszabályban - például ez igaz akkor is, amikor egy új jogintézményt vezetünk be -, vagy adott esetben jogszabályok tucatjait önállóan módosítsuk, azért, hogy ezeknek az ilyen különálló, egy-egy intézményre szabott jellege ne szenvedjen csorbát? Folytassunk erről egy konzultációt, én szívesen venném a bizottság iránymutató segítségét ebben az ügyben.
Csak a pontosság kedvéért, képviselő úr: nem az egyeztetés helyett, hanem a társadalmi egyeztetés helyett használtam a konzultáció kifejezést. A parlamenti erők közötti egyeztetés dolgában szerintem nincs közöttünk érdemi véleménykülönbség. Talán csak annyit tennék hozzá az ön által elmondottakhoz, hogy a felelős közreműködés az egyeztetésben nemcsak a tipikusan kezdeményező szerepet betöltő kormány dolga, hanem a mindenkori ellenzék dolga is, hogy ne csak egyeztessünk, mert az az igazság, a társadalmat mélyen nem érdekli, hogy mi itt jó vagy rossz beszélgetéseket folytatunk-e, hanem hogy eredményre jussunk; magyarán: azokat a társadalmi problémákat, amelyeket kétharmados törvények révén kell megoldani, azokat sikerrel meg is tudjuk oldani. De ha ebben van szándék, egyébként például rendészeti ügyekben van itt pozitív tapasztalat, akkor úgy gondolom, ez nagy optimizmusra ad okot. Én egyébként abszolút nyitottan, kezdeményezően fogok ebben az ügyben föllépni. Van már egy kis listám azokról az ügyekről, amelyekben ilyen egyeztetést szeretnék kezdeményezni.
Még a jogalkotási törvénnyel összefüggésben csak egy egyenes kérdésre egyenes válasz: ha valaki a parlament által megállapított törvényszövegtől eltérő szöveget tett volna közzé, az természetesen elfogadhatatlan. (Dr. Salamon László: Pedig ez történt.)
Úgy gondolom, Turi-Kovács Béla képviselő úr gazdasági perek elhúzódására vonatkozó kérdését egy más kérdés kapcsán már érintettem. Különösen a gazdasági perekben okoz nagyon súlyos gondot az, hogy a gazdaság szereplői úgy érezhetik, hogy nem a törvény útja az, ami a jogviták rendezésének eredményes és számukra megfelelő végkifejlettel kecsegtető módja, és ez nagyon kedvezőtlen következményekkel jár. Azokat a lépéseket szeretném tenni, amelyeket már említettem.
Megmondom őszintén, ezt az FVM-es pályázatos ügyet nem értettem képviselő úr kérdésében, de ha akár külön beszélünk erről, én készséggel tájékozódni fogok.
Navracsics frakcióvezető úr kérdéseire válaszolva, bár nem tisztem a kormányszóvivők megnyilatkozásainak kommentálása, úgy gondolom, ami itt izgalmas, az az, hogy a miniszterelnök úr döntött: visszaemeli az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumba azokat a funkciókat, amelyek különböző okoknál fogva, több éven keresztül folyamatosan kiszivárogtak - most nem az információkiszivárgás értelmében mondom ezt - a minisztériumból, hozzáteszem, többek között egyébként a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterhez, és mintegy a két funkció egyesítésével alakítja a kormányzati szerkezetet, teszi azt egyszerűbbé. Egyébként nemcsak ez az a pont, ahol a miniszterelnök azt várja tőlem, hogy azokat a kezdeményezéseket, amelyeket elindítottam tárca nélküli miniszterként, vigyem tovább, hiszen azért mertem itt a közbeszerzési törvénytől a Pp.-módosításig személyes ügyemként és javaslatomként említeni néhány előkészületben lévő munkát, mert ezeket a tárca nélküli miniszteri pozíciómból kezdeményeztem, és az Igazságügyi Minisztérium dolgozóival, munkatársaival együtt dolgoztunk ezen.
Semmilyen kormányülésen lefolyt vitának nincs összefüggése a kormányzati szerkezetben és egyes kormányzati tisztségekben a miniszterelnök által kezdeményezett változásokhoz. Nem tudok arról, hogy Takács miniszter úr felmentése kapcsán bármilyen törvénysértés történt volna.
Ami pedig Vékás professzor közreműködését illeti, én nemcsak a múltra vonatkozóan köszöntem azt meg nagy tisztelettel és jó szívvel, hanem számítok Vékás professzor közreműködésére, és mindazoknak a közreműködésére, akik a kodifikációs bizottságban dolgoztak. Azt tervezem, hogy néhány napon belül személyesen is konzultálok professzor úrral, és azt szeretném, hogy a kodifikációs bizottság tekintse át azt a tervezetet, ami a minisztériumban a kodifikációs bizottság munkája alapján készült, s lássuk, hogy van-e nézetkülönbség. Egyébként hozzáteszem, szerintem nem ördögtől való, ha van nézetkülönbség, csak akkor lássuk világosan, hogy mi annak az alapja.
Nem ismerem a 2006. augusztus 20-i időjárási körülmények nyomán bekövetkezett tömegszerencsétlenség sérültjeivel kapcsolatos pereket, ezért engedje meg, frakcióvezető úr, hogy ebben ne nyilvánítsak véleményt. De készséggel továbbítom a felvetését a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek.
Ami az új Btk. dolgait illeti, még nem volt módom részletesen megismerkedni a tervezettel, ezért csak nagyon előzetes véleményt tudok mondani. Az általam megismert alapelvek, például határozottabb differenciálás a súlyos és enyhébb cselekmények között, a sértett, áldozat szerepének - nem is azt tudom mondani, hogy megerősítése, hiszen ma nincs szerepe a büntetőjogban valójában a sértettnek - a behozatala a büntetőjogba, és a büntetésnek reparatív jelleg adása, úgy gondolom, olyan szempontok, amelyeknek az érvényesítése igencsak helyénvaló, és valószínűleg egy komoly társadalmi igényt is kielégítene. Én tehát azt szeretném, ha természetesen személyes tájékozódásomat követően, a szakmai közvéleménnyel folytatott konzultációk után, amibe én egyébként készséggel beleértem az alkotmányügyi bizottság ez iránt érdeklődő tagjait is, tudnánk arról dönteni, hogy aktuális-e az új Btk. megalkotása, és ilyen alapelvek alapján. Jó lenne, ha az új Btk.-t, figyelemmel annak a szükségképpen hosszú tárgyalási idejére, ebben a kormányzati ciklusban meg lehetne alkotni, amihez az kellene, hogy ez még ebben az évben mindenképpen a Ház elé kerüljön. Én erre fogok törekedni.
Nagyon szeretnék együttműködni az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal, nemcsak a tízéves igazságszolgáltatási reform tapasztalatainak értékelésében, hanem mindazoknak a problémáknak a megoldásában, amit a képviselő urak felvetettek, és amit magam is problémának látok. Nyilván van itt jogalkotási kérdés, itt a kezdeményezés az enyém, a döntés felelőssége a tisztelt Házé; és van igazgatásszervezési teendő is nem kevés, ez meg értelemszerűen a bíróságok belső igazgatásának a dolga. Ezért tehát együtt kell ebben a dologban működni. Holnap már módom lesz találkozni a bírói kar vezetőivel, és elkezdjük az ezzel kapcsolatos konzultációkat.
Ami a bíróságok védelmét illeti, úgy gondolom, ez nem elsősorban jogalkotási kérdés. Szerintem a jogi védelem rendben van; inkább szervezési teendőkről van szó. Az ehhez szükséges segítséget a rendőrség természetesen meg fogja adni. Arra nyilván nem lehet vállalkozni, de erre szükség sincs, hogy minden tárgyalóteremben mindig rendőr álljon. Kockázatelemzést kell a bírósági vezetőknek végezni, úgy gondolom, és kezdeményezni a szükséges védelem biztosítását akkor, amikor a kockázat meghalad egy előre egyeztetett szintet. Erre a rendőrség fel lesz készülve.
Nagyon bízom benne, hogy röviden bár, de sikerült minden kérdést érintenem. Ha bármi tisztázatlan maradt, akkor készséggel állok a jövőben is a bizottság rendelkezésére.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr.
Tisztelt Bizottság! Az elmúlt időszakban kialakult egy olyan gyakorlat a miniszteri meghallgatások és egyéb személyes meghallgatások során, hogy azok a frakciók, amelyek az első körben nem indokolták meg szavazatukat, egy második körben ezt megteszik. Azt kérem, aki ezzel kíván élni, az idő előrehaladtára tekintettel próbálja ezt viszonylag röviden megtenni.
Alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, igyekszem rövid lenni. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszter úr ismerheti a sajtóból a képviselőcsoportunk véleményét az ön kinevezésével kapcsolatban, és ez már ez előtt a bizottsági ülés előtt is nyilvánosságra került, tehát nem hiszem, hogy meglepetés lesz, hogy nem támogatjuk az ön igazságügyi és rendészeti miniszterré történő kinevezését.
Ez a bizottsági ülés és az ön meghallgatása ebben az álláspontunkban megerősített minket. Bár részben - és ennek örülök - ön az általunk felvetett problémákra olyan válaszokat adott, amiben, úgy gondolom, a céljait tudjuk támogatni, de egy alapvető probléma a bizonyos hitelesség kérdése, amiről már az elején szóltam. Tehát az, hogy amit ön célként és támogatandó célként fogalmazott meg, hogy változtatni akar azon, hogy az országban sokan következmények nélkül szeghetik meg a szabályokat, nos, ebből a szempontból ön hitelesen tudja-e megvalósítani ezt a célt.
Miniszter úr, csak hogy emlékeztessem önt arra, hogy Gyurcsány Ferenc hogyan emlékszik vissza erre a bizonyos áfa-visszatérítési ügyre, azt mondja: "Ebben az összefüggésben érdekes az év végi áfatörténet is" - meséli Gyurcsány Ferenc az "Útközben" című könyvében - "2004 őszén, amiről én nem tudtam. Nem tudtam, hogy elindítja ezt az áfaügyet," - mármint ön - "a sajtóból tudtam meg, hogy megy ez az ellenőrzés. Amikor megtudtam és számon kértem, hogy mi a bánat ez, akkor ő az egészet pusztán az európai uniós csatlakozással, a megváltozott áfa-intézményrendszer gondjaival-bajaival magyarázta. Először elhittem neki ezt a magyarázatot. Később, lényegesen később, hetek múlva esett csak le a tantusz, hogy itt nem erről van szó, vagy nemcsak erről van szó. Hogy ez a fiú valójában annak a lehetőségét teremti meg magának, hogy ha kell, akkor az év végi hiányt, akár mesterségesen is, a kitűzött célon belül tudja tartani." Nos, nem én mondom: Gyurcsány Ferenc mondja, írja, hogy ön az áfavisszatartás ügyében amit tett, azért tette, nem ezekkel a szavakkal mondja Gyurcsány Ferenc, de ezt úgy hívják, hogy kozmetikázza a költségvetési hiányt. Ön ezt ezért tette, semmi másért.
És miniszter úr, ahogy az előbb idéztem az Állami Számvevőszék jelentéséből, a Számvevőszék szerint "ez 2,9 milliárd forinttal rontotta a költségvetés egyenlegét, kedvezőtlenül hatott az APEH működésére, és likviditási gondot okozott az adózók egy részének". Tehát az adózók tekintetében konkrét kárt okozott ez a döntés.
Miniszter úr, ennek a döntésnek semmilyen következménye nem volt. Semmilyen következménye nem volt! Azt kell mondjam, miniszter úr, hogy ön személyében testesíti meg a következménynélküliséget, ön a következménynélküliség szimbóluma. Ilyen kinevezéshez ezért nem járulhatunk hozzá, ez az álláspontunk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Csákabonyi képviselő úr!
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Anélkül, hogy itt politikai vitát kívánnék lefolytatni a mai meghallgatáson, a mi képviselőcsoportunk és munkacsoportunk véleményét kívánom tolmácsolni miniszterjelölt úr felé.
Sem a személyes hitelességével, sem pedig az ön által elmondottakkal kapcsolatban problémánk nem vetődött fel. Sőt, különösen az a szakmai felkészültség, amiről most, még igazságügy-miniszterré válása előtt tanúbizonyságot tett itt a mai meghallgatás során, ez mintegy biztosítékot képez a szemünkben arra, hogy miniszteri feladatait az elmondottaknak, a magyar alkotmánynak és mindannyiunk elvárásainak megfelelően fogja ellátni.
Támogatjuk az ön kinevezését. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Miniszterjelölt úr kíván-e még reagálni?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm, csak egy mondat. Abban bízom, hogy miniszterként úgy tudok működni, hogy az eloszlassa alelnök úr kételyeit, vagy legalábbis azoknak egy részét.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a határozathozatalra sor kerülne, tájékoztatom önöket, hogy Répássy Róbert helyettesíti Navracsics Tibort, Mátrai Márta helyettesíti Kerényi Jánost.
A Házszabály 132. § (3) bekezdése alapján arról kell döntenünk, hogy a bizottság a jelölt miniszterré történő kinevezését támogatja-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) 16 igen. Ki nem támogatja? (12) 12 nem. Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság támogatta dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterré történő kinevezését.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm a bizottság támogatását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Draskovics Tibor és a napirendhez érkezett vendégek távoznak a teremből.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat.
Soron következik a 2. napirendi pont tárgyalása: az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló törvényjavaslat, melyet T/4856. számon kaptunk kézhez; döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról a Házszabály 96. § (3) bekezdése alapján. Előttünk fekszik a módosító javaslat tervezete.
Kérem a kormány képviselőit, hogy nevük és beosztásuk jelzése után tájékoztassanak minket a kormány álláspontjáról.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Kajdi László szakmai tanácsadó vagyok, a Pénzügyminisztériumból.
DR. BÁNSÁGI GYÖRGYI (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Dr. Bánsági Györgyi szakmai főtanácsadó, Szociális és Munkaügyi Minisztérium.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A módosító indítványt támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezést.
Akkor aki egyetért a módosító indítvány benyújtásával, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy a bizottság többsége támogatja.
Köszönöm szépen.
Soron következik az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/4857. számon kaptunk kézhez; ugyanígy bizottsági módosító indítvány benyújtásáról van szó.
Előttünk van a módosító javaslat; a kormányt ugyanazok képviselik, mint az előző napirendünknél. Kérdezem álláspontjukat.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Akkor aki egyetért a módosító indítvány benyújtásával, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy a bizottság többsége támogatja.
Itt jelzem, hogy Bárándy Gergely helyettesíti Ipkovich Györgyöt. Köszönöm szépen.
Soron következik a 4. napirendi pont: az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges további kormányzati intézkedésekről szóló 53/2005.(VI.4.) országgyűlési határozatban megjelölt feladatok teljesítéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, melyet H/4914. számon kaptunk kézhez; módosító javaslatok megvitatásáról van szó.
Bárándy Gergely képviselő úr nyújtott be a határozati javaslathoz egy módosítást, mely szerint új 2. ponttal kívánja kiegészíteni azt.
Kérem a kormány képviselőit, hogy nevük és beosztásuk jelzése után tájékoztassanak minket álláspontjukról.
DR. JUHÁSZ EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Juhász Edit főosztályvezető-helyettes vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
A módosító javaslat tárgyában pillanatnyilag tárcaálláspontot tudok mondani: támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Megkérdezem, a bizottság támogatja-e a módosító indítványt. Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy a bizottság többsége támogatja a módosító javaslatot.
Köszönjük szépen.
Zárószavazás előkészítésére kerül sor: a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/2785. számon kaptunk kézhez; Bárándy Gergely és más képviselők indítványa.
Bárándy Gergely adott be egy módosító indítványt, amely a hatálybalépést kívánja megváltoztatni. Kérem a kormány képviselőjét, hogy nevének és beosztásának jelzése után tájékoztasson minket álláspontjáról.
DR. RAJMON BALÁZS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok! Rajmon Balázs vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetőjogi főosztályának a vezetője.
A kormány az alapjavaslatot nem támogatja. Amennyiben azonban az a javaslat elfogadásra kerül, így ezt természetszerűleg támogatja, hiszen a 2008. január 1-jei hatálybalépés, illetve a 2007-es hatálybalépés már nem lehetséges.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Most nincs arra idő, hogy itt is felhívjam a figyelmet arra, de ebben is benne van az a bizonyos önmegsemmisítő klauzula. Gondolják meg, hogy ez a törvényjavaslat várhatóan az Alkotmánybíróság elé fog kerülni - ezt talán nem túlzás kijelenteni -, és mit fog kezdeni az Alkotmánybíróság azzal a problémával, hogy már nem lesz hatályban ez a törvény akkor, amikor az Alkotmánybíróság megvizsgálja. (Közbeszólások.) Beépül a Btk.-ba, de ugye tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság csak negatív értelemben alkothat jogot, tehát pozitív jogot nem alkothat.
Mindegy, tényleg nem akarok belemenni ezekbe a részletekbe, csak fel akarom hívni a figyelmüket, hogy ez a szöveg most adekvát az IRM gyakorlatával, de szerintem a probléma egyre inkább valamilyen jogszabályi rendezést igényelne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács képviselő úr?
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nekem egy kérdésem lenne: jól látom a módosításból, tulajdonképpen csak két napig lesz hatályban ez a törvény?
ELNÖK: Rosszul látja, képviselő úr. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Szavazásra teszem föl: ki az, aki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság többsége támogatta.
Köszönjük szépen.
Soron következik a 6. napirendi pont: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről; bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. § (4) bekezdése alapján. A tervezetet kézhez kapták képviselőtársaim.
Kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Megkérdezem, ki az, aki egyetért az előterjesztéssel; kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság nagy többsége elfogadta az előterjesztést.
S végül az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, melyet T/4116. számon kaptunk kézhez; bizottsági módosító javaslat benyújtásáról kell döntenünk, első helyen kijelölt bizottságként.
Kérem a kormány képviselőjét, hogy nevének és beosztásának jelzése után tájékoztasson minket álláspontjáról.
DR. TORDAI CSABA államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Tordai Csaba vagyok, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára.
A kormány támogatja ezt a pontosító javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok ilyen jelzést.
Megkérdezem, van-e valakinek kifogása, hogy a hét pontból álló módosító javaslatról egyben szavazzunk. (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok ilyet, akkor egyben szavazunk. Kérem, aki támogatja, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság többsége támogatta.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt bezárnám ülésünket, szeretném felhívni figyelmüket, hogy holnap 10 órakor bizottsági ülést tartunk, nem itt, hanem a szokásos helyen, a főemelet 58-as teremben: az ombudsmanjelöltek meghallgatása lesz a napirendi pontunk.
Köszönöm szépen, a bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 6 perc)
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea