AIÜB-16/2008.
(AIÜB-86/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2008. május 6-án, kedden, 10.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Határozatképesség megállapítása *
A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény módosításáról szóló T/5606. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása (Új változat a T/5615. szám helyett) *
A módosító javaslatok megvitatása *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/5016), az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/5634. szám) együttes általános vitája *
Az adatvédelmi biztos 2007. évi beszámolója (J/5014. szám) és az adatvédelmi biztos beszámolója 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/5635. szám) együttes általános vitája *
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Szabó Máté válaszadása, reagálása *
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló J/5015. számú beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló H/5633. számú beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája *
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Kállai Ernő válaszadása, reagálása *
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/5590. számú törvényjavaslat, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/5591. számú törvényjavaslat, valamint az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló T/5592. számú törvényjavaslat együttes általános vitája *
Dr. Sárkány Rita kiegészítése *
Képviselői kérdések, megjegyzések *
Dr. Sárkány Rita válaszadása *
1. A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény módosításáról szóló T/5606. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása (Új változat a T/5615. szám helyett)
2. a) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/5016),
b) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/5634. szám) együttes általános vitája
3. a) Az adatvédelmi biztos 2007. évi beszámolója (J/5014. szám)
b) Az adatvédelmi biztos beszámolója 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/5635. szám) együttes általános vitája
4. a) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/5015. szám)
b) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/5633. szám) együttes általános vitája
5. a) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló számú törvényjavaslat (T/5590. szám)
b) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5591. szám)
c) Az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló törvényjavaslat (T/5592. szám) együttes általános vitája
6. Egyebek
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Balogh László (MSZP) távolléte idejére Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) dr. Szép Bélának (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) távolléte idejére dr. Balogh Lászlónak (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) távolléte idejére dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz) dr. Navracsics Tibornak (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz) dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP) dr. Rubovszky Györgynek (KDNP)
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Freidler Gábor (Országgyűlési Biztos Hivatal)
Dr. Tordai Csaba, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára
Dr. Sárkány Rita (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Péterfalvi Attila, az Országgyűlési Biztos Hivatal vezetője
Dr. Juhász Edit (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Nyárádi Gabriella (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 4 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, (a továbbiakban ELNÖK): Tisztelt Bizottság! Kérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el helyüket. Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülését megnyitom.
Határozatképesség megállapítása
Szeretném ismertetni a helyettesítések rendjét: Wiener György helyettesíti Simon Gábort, Szabó Éva Ipkovich Györgyöt, Horváth Zsolt Dorkota Lajost, Tóth András Gál Zoltánt, Csiha Judit Faragó Pétert, Balsai István Vitányi Istvánt, Kovács Szilvia Balogh Lászlót, Szép Béla Csákabonyi Balázst, Rubovszky György Salamon Lászlót, és én helyettesítem Bárándy képviselő urat. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Az új változatban kiküldött meghívónak megfelelően teszek javaslatot napirendünkre. Kérdezem, hogy van-e valakinek észrevétele a napirenddel kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Ki fogadja el a napirendünket? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással elfogadta a napirendet.
A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény módosításáról szóló T/5606. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása (Új változat a T/5615. szám helyett)
Az első napirendi pont tárgyalására térünk rá, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, melyet T/5615. számon, új változatban a T/5606. szám helyett, kaptunk kézhez. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Négy pontból áll az ajánlás tervezete.
Üdvözlöm Tordai Csaba államtitkár urat, aki a napirendi kormányt képviseli tudomásom szerint. (Dr. Tordai Csaba: Igen.) Köszönöm szépen.
A módosító javaslatok megvitatása
Az 1. pontban Gyenesei István indítványa szerepel, összefüggésben a 2. és a 3. pontokkal. Kérdezem államtitkár urat, hogy a kormány támogatja-e ezt a három módosító indítványt.
DR. TORDAI CSABA, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára: A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.)
A bizottság sem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 4. pontban Répássy Róbert indítványa szerepel. Kérdezem a kormányt.
DR. TORDAI CSABA, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára: A kormány nem támogatja.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Hét igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenöt. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy.
A bizottság nem támogatta, egyharmadot sem kapott.
Köszönöm szépen, a napirendi pont tárgyalásának végére értünk.
Soron következik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről, az adatvédelmi biztos 2007. évi tevékenységéről és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló megtárgyalása. Tisztelettel üdvözlöm napirendi pontjaink előadóit, Szabó Máté és Kállai Ernő ombudsman urakat.
Azt szeretném javasolni, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről és az adatvédelmi biztos tevékenységéről szóló beszámolókat, ha lehet, akkor az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mondja el egyben, és egyben is vitassuk meg, de természetesen szavazni külön fogunk róluk.
Parancsoljon, öné a szó.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Igazán megtisztelő, hogy éppen ebben a bizottságban újra szerepelhetek, amelyik volt kedves, nem is olyan régen, mintegy hat hónapja, a jelölésemnél is fontos szerepet játszani. Ez a szereplés egy kissé sajátos, a kétfejű sas pozíciója, amit már ismerhetünk a történelemből, az egyik viszonylag állandó, hatéves, a másik pedig havi meghosszabbítású helyettesítés, de immáron lassan az is több hónapja. Ez jelzi az én kapcsolatomat is a két jelentéssel, az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak jelentésével, tudniillik ötünkről van szó, és ez olyan, mint egy kft., amelyiknek én vagyok az utolsó felszámolója.
Volt két pozíció, az általános biztos és helyettese pozíciója, ők ismert módon hamarabb abbahagyták ezt a tevékenységet, és az alkotmányügyi bizottság, valamint az Országgyűlés is úgy döntött, hogy egy egységes általános biztosi pozíció jöjjön létre. Azt követően két helyettes - egy rövidebb ideig Kaltenbach Jenő, majd hosszabb ideig Péterfalvi Attila - látta el az általános biztosi pozíciókat, így tehát nagyrészt az ő tevékenységük, az ő munkájuk az, amit az általános biztosi jelentésben olvashatunk. Néhány ügy, néhány gyorsabban lefutó téma az, amelyik az én tevékenységemhez kötődik. Ez persze a szokások szerint nem akadályozza meg azt, hogy én legyek a jelentés szignálója, a jelentésért felelős országgyűlési biztos, de kérem azért, hogy vegyék tekintetbe ezt a sajátos helyzetet.
A másiknál a helyzet még sajátosabb, de még világosabb, hiszen nyilvánvaló, hogy az egész évi tevékenységet adatvédelmi biztosként Péterfalvi Attila végezte és látta el, tehát a jelentés az elejétől a végéig az ő munkáját dicséri, én magam pedig helyettesként jegyzem és helyettesként prezentálom, ami még sajátosabb helyzet.
Röviden mondanám a mondandómat, és kérem majd, hogy hozzászólásaiknál és kérdéseiknél mindig határozottan és világosan mondják azt, hogy melyik pozícióra vonatkozik, mert egy másik bizottságban volt már erre vonatkozóan negatív tapasztalat. Esetleg mondják, hogy a kék könyvnek vagy a sárga könyvnek az 50. oldala, mert mégiscsak ebben az állampolgári jogi biztosi tevékenységben vannak erősen közös vonások is, amelyek még azon kollegák számára is megnehezítették az azonosítást, akik magukat a jelentéseket írták.
Ami az általános biztosi tevékenység fő vonalait jellemzi, azt lehet mondani, főleg, hogyha egy érdekes lapot ütnek fel a kék jelentésben, mégpedig az utolsót - sokszor ott kell kezdeni a dolgok olvasását -, ott egy társadalomtudományi felmérés két oldalát találjuk. A Szonda Ipsossal végeztettük el ezt a felmérést, amelyet tíz évvel ezelőtt Gönczöl Katalin, az első és megalapító országgyűlési biztosnő végeztetett. Tehát ugyanazt a kérdéssort kérdeztük végig, egy pici kiegészítéssel, ugyanazon a mintán, amelynek a teljes anyagát a honlapunkon olvashatják; ezt szerintem érdemes is elolvasni.
Nagyon jól látszik ezen a felmérésen, de még azon a pár adaton is, amit itt megtalálhatnak, hogy az országgyűlési biztosi intézmény az utóbbi 10-11 évben egy elfogadott, ismert és bevett intézménnyé vált, értve ezalatt mindegyik szakbiztos tevékenységét, és természetesen az ismertsége nagyon megnövekedett, a belevetett bizalom és a legitimációs index rendkívül magas. Ez, attól tartok, inkább abból adódik, hogy az egyéb intézményeknek roppant mértékben csökkent az elfogadottsága az állampolgárok körében, így ez a harmadik legnagyobb és legerősebb elfogadottságú intézmény. Azt gondolom, hogy az összes többi igen-igen jelentős veszteséget szenvedett el a tíz év alatt, és ennek köszönhető ez a viszonylag magas elfogadottság.
Nagyon sajátos az, hogy a hozzáfordulás és a megalapozott ismertség, az intézmény lehetőségeinek és korlátainak ismertsége elsősorban a magasabb műveltségű, vezető beosztású, nagyobb településeken élő emberek körében széles körű, tehát nagyon határozott szociális, kulturális és tőkeszelektivitással érvényesül. Ennek következtében a panaszok száma csökkenő tendenciát mutat az utóbbi 10-12 évben, és ez évről évre tapasztalható. Ez azonban, amint a felmérés adataival bizonyíthatjuk, nem jelenti azt, hogy az intézmény maga válna kevésbé elfogadottá, sőt ez még sokkal erőteljesebben ismert és elfogadott.
Véleményem szerint arról van szó, hogy ez alatt az évtized alatt állampolgári panasztestületek sokasága jött és jön létre. Gondoljuk csak például a független rendőri panasztestületre, amelyik napjainkban a szó szoros értelmében is kezd működni. Szinte évről évre álltak fel ilyen központi hatóságok melletti panasztestületek, fórumok és egyebek. Továbbá utalhatok a nép ügyvédjére és a civil szervezetek és jogvédő szervezetek kialakult profi hálózataira, akik nagyon hatékonyan látják el a feleknek, a hozzájuk forduló állampolgároknak a képviseletét.
Mindez a széles mező a '96-os alapításkor ebben a formában még nem állt fenn, tehát abban az időben az ombudsmani intézmény ugyan nem egyedül, de eléggé monopolhelyzetben vette fel a panaszokat. Tehát a panaszszám csökkenése az állampolgárok számára nem az intézmény kevésbé érdekes és fontos voltát jelzi szerintem, hanem inkább ennek a mezőnek a kitágulását, és egy bizonyos fokú munkamegosztást mutat a panaszok ellátásában.
De a hozzáfordulásban is egyfajta profizmust mutat, ami főleg a civil szervezetek számára jelent nagy elismerést, hiszen gyakran könnyebben és gyorsabban tudnak artikulálni egy-egy állampolgári panaszt, lévén, hogy őket nem köti meg a bennünket megkötő kötelezettség, hogy azt az ügyet teljes jogi hátterével, adminisztratív hátterével dolgozzuk fel, és arról felelős jelentést adjunk például az Országgyűlésnek és az Országgyűlés bizottságainak. A civil szervezet megteheti, hogy egyből exponálja a problémát, robbantja, és azt mondja, hogy itt egy hatalmas igazságtalanság történik, és erre a sajtó rá is kap. Utólag esetleg kiderül, hogy nem is volt akkora az igazságtalanság, de ez nem baj, mert a probléma ettől még előtérbe kerül. Tehát más funkció ez mindenképpen.
Ennek a nem hiátusnak, de mindenképpen tendenciának a ledolgozására kezdtem el állampolgári jogi biztosi minőségben a havi megyei vagy megyei nagyvárosi látogatást, ahol panaszokat veszünk fel, találkozunk a helyi, korábban tett nagyobb, komolyabb ügyek képviselőivel, civil szervezetekkel, magánszemélyekkel. Ezek a látogatások, mint ahogy az első debreceni látogatás tapasztalatai mutatták, jelentősen megnövelték az adott területről beérkező panaszok számát. De azt gondolom, ezek olyan panaszosok, akiknek például az internetes, illetve az e-mailes panaszfelvétel problémát okoz, és ilyen bőven vannak ma még Magyarországon.
A nálunk ebből a szempontból jóval fejlettebb Írországban és Ausztriában, a kisebb lakosságszámú országokban az ombudsmanok folyamatosan, rendszeresen és évtizedek óta megteszik ezeket a vidéki munkalátogatásokat vagy panaszfelvételeket, dacára annak, hogy ott az e-mailes kommunikáció sokkal erőteljesebb. Tehát látszik, hogy van egy panaszos állampolgári kör, aki személyes meghallgatást kíván, és akinek az e-mailen való nagyon egyszerű és könnyed panaszfelvétel problémát okoz. Ilyen értelemben proaktív módon próbálunk utánamenni azoknak a panaszoknak, amelyek ezeken a területeken, ebben a szociális körben keletkezhetnek.
Ugyancsak egy ilyen kategória a cselekvőképességgel nem rendelkező, vagy kizáró gondnokság alatt lévő, vagy totális intézményben lévő potenciális panaszosok köre, hiszen nem mondhatjuk azt, hogy ha innen kevés panasz érkezik, vagy nem érkezik panasz, akkor itt feltehetőleg nincsenek is alapjogi problémák. Ezekben az esetekben ugyancsak proaktív módon vizsgálatokkal, sokszor be nem jelentett látogatásokkal igyekszünk a börtönökben, a fiatalkorúak börtönében, a pszichiátriai intézetekben jelen lenni, amennyire a kapacitások ezt lehetővé teszik, hiszen az általános biztosi irodának a tevékenységét összesen mintegy 30 ember látja el.
Lehet osztani, szorozni, hozzáadni a hivatalból azt a részt, aki nekünk dolgozik, mondjuk százalékban, de ez az a potenciál, amelyikkel a vizsgálatokat folytathatjuk. Ez jelentősen korlátozza tevékenységi lehetőségeinket, ugyanakkor koncentrációt és fókuszálást tesz szükségessé, ezért projektekben - de lehetne fókuszoknak is nevezni - próbálunk évente egy-egy nagyobb témakörre koncentrálni, ahol ezeket a vizsgálatokat folytatjuk, és ahol különböző rendezvényeket tartunk, félig tudományos, félig közéleti jellegűeket.
Ezek a projektek ebben az évben a gyermeki jogok kérdése köré fókuszálódtak, és ennek minden bizonnyal stabil projekttémának kell maradnia, hiszen önök jól tudják, hogy az ENSZ ajánlása szerint önálló gyermekjogi biztosokat kellene, vagy volna szükséges létrehozni; szerintem ez szükséges is lenne. Ahhoz, hogy a gyerekekkel specifikus módon, az ő jogi, alapjogi panaszaikkal - amelyek nyilván egészen máshogy fogalmazódnak meg, mint a felnőtt embereké - egy intézmény komolyan tudjon foglalkozni, ahhoz egy önálló, megfelelően professzionális hátterű, nem csupán jogászi hátterű intézményre volna szükség, aki önkéntesek százainak sokaságával jut el a különböző iskolákba, gyermekintézményekbe, és ott különleges, a gyermekekhez szóló módszerekkel próbálja őket megszólaltatni problémáikról.
Tanulmányoztam külföldön ilyen modellt, ez egy önálló gyermekjogi biztosi intézményt igényelne. Amíg ilyen nincs Magyarországon, addig az általános biztosi irodában jómagam igyekszem ezt a témát a felszínen tartani, és fókuszba helyezni, azonban a lehetőségeink nagyon korlátozottak ebben a vonatkozásban. Nemsokára a honlapunkon - amit szerintem érdemes látogatniuk, mert folyamatosan frissítjük, és érdekes anyagok találhatók benne - egy gyermekjogi úgynevezett mini side-ot fogunk megnyitni. Ez a gyermekeknek a maguk sajátos nyelvén és módszereivel, játékosan, könnyedebben, szimbólumokkal próbálja közel hozni az alapjogok problematikáját, és próbálja bevonni őket tesztekkel és hasonló játékokkal abba, hogy esetleg a saját problémájukat vagy a környezetük problémáit artikulálják, hogy egyáltalán közel juthassanak ehhez a szférához. Ez egy olyan tevékenység, amelynek folyamatos projekttémának kell lennie, én úgy gondolom.
A másik ez évi projektünk a gyülekezési jog kérdése, amelyet nem kell indokolnom, hogy miért fontos ma Magyarországon, meg tegnap is fontos volt, és úgy tűnik, hogy holnap is az lesz. Jómagam ezen a területen elég régóta tudományos munkát folytatok, épp ezért óvakodtam attól, hogy egyből ebbe a projektbe vágjunk bele, de az élet kikényszerítette, és nem vonulhattam vissza ebből a frontvonalból. Ez nem az én személyes elkötelezettségemnek, hanem valóban a téma aktualitásának következménye. Nemsokára, május 19-én rendezünk egy projektmegbeszélést, amelyre az itt lévők közül is többeket meg fogunk hívni, és reméljük, hogy el is fognak jönni, és hozzá is fognak szólni. Reméljük, hogy ajánlásokban fog konkludálni ez a feltehetőleg hosszabb távú projektünk is.
A harmadik projektünk, amelyik egyben a névadó projektünk, a hajléktalansággal foglalkozik. Ez nem annyira ennek, mint inkább a szociális bizottságnak a témája volt. Csupán röviden jelezném, hogy nemsokára már a második projektmegbeszélést tartjuk ebben a vonatkozásban. A hajléktalanság témája adta az emblémánkat is, az ez évi emblémánkat, ami lehet, hogy hosszabb távú emblémánk lesz, amely az "Emberi méltóság korlátok nélkül" mottót viseli. Szimbóluma egy olyan pad, amelynek nincsen középen könyöklője, tehát végigfekhet rajta valaki, akinek esetleg nincsen szállása; ismerjük Anatole France mondását, hogy mindenkinek egyformán joga van a híd alatt aludni.
Tehát az emberi méltóságot ezzel a paddal jelképezzük, azokét, akik amúgy is igen nehéz helyzetben vannak. Nemkívánatosnak tartjuk ezeket a korlátokat, hogy elválasszák a többségi és a kisebbségi társadalmat, kisebbség alatt értve természetesen ebben a vonatkozásban azokat, akiknek állampolgári jogérvényesítését szociális, kulturális vagy intézményi helyzetük korlátozza. Nyilvánvalóan az ombudsmani tevékenységben, az állampolgári jogok egyenlő módon való biztosításában az állampolgári jogok országgyűlési biztosának mindig a gyengébb oldalon kell állnia, és azokat a kisebbségeket kell támogatnia, akik erre rászorulnak. Sokszor felvetődik a többségi társadalom jogának a kérdése, de erre az egész intézményrendszer épült rá. A speciális jogvédő szervezeteknek kifejezetten a veszélyeztetett jogállásúak érdekeit kell képviselniük közvetlenül, nem a többségét, akiről az egész intézményrendszer szól.
Tehát röviden az állampolgári jogi biztosi tevékenység tapasztalatairól és terveimről ennyit szerettem volna mondani. Önök látják ezt a beszámolót, amelyet kitűnő munkatársak sokasága készített, véleményem szerint az eddigi standardoknak megfelelő, tehát olyan, mint amit korábban is megismerhettek. Kérdéseikre, hozzászólásaikra természetesen az ő segítségükkel akkor is igyekszem majd választ adni, hogyha - hangsúlyozom - magának a beszámolónak a létrehozásában értelemszerűen aktívan nem vehettem részt, csak bizonyos kis részében.
Áttérnék, ahogy kérte az elnökség, az adatvédelmi problematika jóval rövidebb bemutatására, hiszen nem kívánok idegen tollakkal ékeskedni, és itt van köztünk Péterfalvi Attila, aki hivatalvezetőként dolgozik tovább és segíti az összes biztos munkáját.
Az adatvédelmi biztos tevékenységében ügyszám-növekedés a jellemző, tehát két tendenciát látunk magunk előtt a kék és a sárga könyvben, a sárga könyv az adatvédelem növekvő tendenciáját mutatja. Ha visszaemlékeznek, önök jóval régebben kísérik figyelemmel a biztosok tevékenységét, mint én, aki szinte csak úgy belecsöppentem ebbe a dologba, az adatvédelem egy új típusú, posztmodern állampolgári jog, amelynek a bázisát és a tartalmát a modern technológia és a kommunikáció fejlődése nap, mint nap feszegeti és fejleszti tovább. Magának a jogosultságnak a létrejötte a modern ipari társadalmakban vezetett oda, hogy ez az érzékenység a vállalatokhoz, intézményekhez, civil szervezetekhez, állampolgárokhoz is eljut.
Érdekes tendencia egyrészt a növekedés, másrészt a címzettek alanyainak az átalakulása. Most már nem elsődlegesen és elsősorban állami közhatalmi alanyokkal szemben lépnek föl a panaszosok, hanem egyre markánsabban megjelenik a címzettek körében a magánvállalkozás, a gazdasági vállalkozás. Tehát ebben az adatvédelmi területben nem minden esetben az egyén és az állam konfliktusával találkozunk, hanem az egyénnek és a nagy gazdasági szervezeteknek vagy a nagy, személytelen, szolgáltató szervezetnek a konfliktusával, amely szervezet nem minden esetben közhatalmi jellegű, de olyan korlátozásokat, olyan visszásságokat hozhat az állampolgárok életébe, amelyek orvoslására az adatvédelmi biztoshoz fordulnak.
Az adatvédelmi biztoshoz történő fordulás eleve szociálisan és kulturálisan nagymértékben szelektív. Nyilvánvaló, hogy itt nem arról a tevékenységről van szó, és azt kell benne csinálni, mint amit a hat évre választott funkciómban, tehát az állampolgárok szegény és kevésbé művelt rétegeinek a megközelítését tendenciaszerűen, hiszen ilyen jellegű témafelvetések és megfogalmazások eleve szinte e-mailen, szinte profi kidolgozásban, szinte eleve jogi-technológiai megalapozottsággal kerülnek az adatvédelmi biztos látókörébe. Tehát a hozzá fordulók benne vannak ebben az életviszonyban, és egy kvalifikáltabb, hogy úgy mondjam, elit társadalmi körhöz, réteghez tartoznak, sokszor nem is egyének, hanem nagymértékben civil vagy gazdasági szervezetek. Ilyen értelemben a tevékenység kiterjesztésére nincs szükség, hiszen az ügyszám szépen növekszik, és az igény a társadalomban egyre világosabban érezhető.
Egy nagy téma a kamerázás kérdésköre, ami szintén már nemcsak állami kamerázás, nemcsak állami megfigyelés, tehát nemcsak az 1984. szindrómája, hanem a magánvállalkozások, magánszemélyek is gyakran úgy helyeznek el bűnüldözési, bűnmegelőzési célból kamerákat, hogy azok zavarják más állampolgárok, más csoportok alapjogait, érdekeit. Ilyen értelemben itt is megfigyelhető a tendencia, hogy nemcsak az állami és a rendőrségi megfigyelés okoz problémákat, hanem mindenféle kamerázás problémákat okoz.
Nagyon fontos az adatvédelmi biztosi irodának és munkatársainak nemzetközi tevékenysége. Ez a tevékenység eleve európai keretek között jött létre, fogalmazódott meg, nagyjából egy ütemben a hasonló európai tendenciákkal, sokszor a fejlett nyugati demokráciák tendenciáival, tehát a nemzetközi beágyazottsága ennek a tevékenységnek úgy gondolom, a biztosok tevékenysége között a legerőteljesebb és legnyilvánvalóbb. Közvetlen kapcsolatok vannak az Európai Unió, de a globális szervezetek tendenciáival, határozataival, javaslataival is. A nemzetközi vonatkozású ügyek száma is nagyon jelentős, de külön ki kell emelni a schengeni információs rendszerhez való csatlakozással kapcsolatos tevékenységet, amelyet az adatvédelmi iroda ellátott és ellát, az eddigiek szerint nagy elégedettségre és nemzetközi elismerésre is szolgálva.
Fontos tevékenység, azt mondanám, hogy fontosabb tevékenység, mint az általános biztosi tevékenység, a jogszabályok véleményezése, hiszen az általános biztosi irodához az ügykör általánossága következtében - amelyet az eddig kettő, majd három speciális biztos tevékenysége korlátoz - mindenféle jogszabálytervezet elérkezik, és a 30 kolléga ennek a dömpingnek a feldolgozására nem éppen alkalmas. Tehát inkább szelektív az, amit az általános biztosi irodán belül a jogszabály-véleményezésben tenni tudunk. Ellenben a jogszabályok az adatvédelmi irodához egy speciális szempontból kerülnek, adatvédelmi szempontból, amelyhez hozzá tud, hozzá kíván szólni, és el is várják. Sok esetben be is fogadják ezeket a javaslatokat, amelyek a jogszabálytervezetek véleményezésénél előkerülnek.
Tehát én úgy gondolom, kvázi, mint külső és mint belső, de inkább külső szemlélő az adatvédelmi területen, hogy az adatvédelem területe a múlt évben Péterfalvi Attila vezetésével nagyon jó teljesítményt nyújtott, nagyon erőteljes teljesítményt, ami semmiképpen sem marad alatta az előző évek teljesítményének. Nyilvánvalóan elődeim tevékenységét az általános biztosi irodában nem kívánom, és nem is lenne ildomos értékelni. Én az ő tapasztalataikra és hagyományaikra építek, és örömmel használom azt a jól felépített, jól szervezett munkaszervezetet, amelyet kialakítottak, és amelyet egy rövid idő óta én irányítok. Remélem, hogy jövőre, amikor már a saját tevékenységem beszámolójára, egyre fog sor kerülni, akkor koncentráltabban tudok önöknek válaszolni, mint most, amikor négy elődöm munkásságát fogom majd védeni vagy tálalni, de igyekszem természetesen ezt is megtenni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, országgyűlési biztos úr. Megnyitom a vitát. Szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni országgyűlési biztos úrnak arra a nagyon jogos kérésére, hogy hozzászólásaikban jelöljék meg, hogy az általános biztosi beszámolóhoz vagy az adatvédelmi biztosi beszámolóhoz szólnak hozzá. Megnyitom a vitát, kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Répássy Róbert alelnök úr!
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Úr! Mindkét 2007. évi tevékenységről szóló beszámolót, illetve annak elfogadását támogatjuk, de ha megengedi biztos úr, én az állampolgári jogok biztosának munkájával kapcsolatban szeretnék egy témáról kérdést feltenni. A 2007. évi beszámoló - megkeresem a pontos oldalszámát - a 147. oldalon tartalmazza még Takács Albert azon intézkedését, amelyben felkérte az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy fontolja meg a spontán demonstrációkra, spontán gyülekezésre vonatkozó külön szabályok meghatározását. Már eleve érdekes szituáció, hogy utána Takács Albert betöltötte azt a miniszteri posztot, amelyben ezt a felkérést, ajánlást megfontolhatta volna, de nem tudunk róla, hogy végül is itt milyen intézkedés történt.
Ön személyesen, biztos úr, az előbb említette a gyülekezési joggal kapcsolatos vizsgálatát, de magam is emlékszem arra, hogy talán két-három héttel ezelőtt is, azon a bizonyos Hollár Ernő utcai spontánnak nevezett gyülekezésen talán részt is vett biztos úr. (Dr. Szabó Máté: Nem vettem részt.) Bocsánat, biztos úr, elnézést kérek. Úgy emlékszem, előfordult már, hogy országgyűlési biztos személyesen is kíváncsi volt...
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Október 23-án ellenőrizni, de nem tüntetni.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Világos, nem is úgy értettem. Mindenesetre ön utána véleményt fejtett ki, egy nagyon markáns véleményt, mely szerint a rendőrség meglehetősen önkényesen alkalmazta itt a jogszabályokat, ha jól értettem az álláspontját. Nos, éppen arra vagyok kíváncsi, biztos úr, hogy mi az álláspontja a spontán gyülekezés ügyében. Ön szerint felmerül-e, hogy a rendőrségi gyakorlat alkotmányos visszásságot mutat? Az én álláspontom szerint egyrészt nem következetes ez az intézkedési gyakorlat, ez a magatartás. Másrészt lát-e problémát a gyülekezési törvénynek a be nem jelentett demonstráció feloszlatására vonatkozó szabálya és - mondjuk úgy, hogy - az alkotmányos alapjogok ütközése szempontjából? Erre akartam konkrétan rákérdezni, de mind a két beszámolót egyébként támogatjuk a parlamenti elfogadás során.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Szilvia képviselő asszony kért szót.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Én a kék könyvből szeretnék kérdést feltenni, illetőleg véleményt nyilvánítani az ott leírtakkal kapcsolatban. Először a büntetőeljárási ügyekkel foglalkoznék talán abban a körben, hogy a biztos hatáskörének hiánya miatt nem, vagy csak korlátozott vizsgálati jogkörben járhat el a büntetőeljárások jelentős részében a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróságok esetében. Ezen ügyekben részben áttétellel élt a biztos, részben a folyamatban lévő nyomozások esetén mellőznie kellett a vizsgálatot.
A beszámoló azt is tartalmazza, hogy együttműködési megállapodást kötött a Legfelsőbb Bíróság elnökével; nyilvánvalóan itt a kiemelt jelentőségű panaszokról van szó. Szeretném megkérdezni, hogy eredményesnek tartja-e ezt az együttműködést, tekintettel arra, hogy az együttműködés keretében a kivizsgálás lehetőségét nyitotta meg ez az együttműködés. Legjobb tudomásom szerint ennek eredményeként ön tájékoztatást is kapott a Legfelsőbb Bíróságtól bizonyos ügyekben. Eredményes volt-e ez az együttműködés? Ha ezt eredményesnek tartja, lát-e arra lehetőséget, hogy hasonló körben a legfőbb ügyésszel, illetőleg az országos rendőrfőkapitánnyal is kössön hasonló együttműködési megállapodást?
A másik kérdés, amihez szeretnék kapcsolódni, amivel ön is kezdte a szóbeli kiegészítését, ez a beszámoló 1. számú mellékletének 10. és 11. táblázatához kötődik. Egy formai megjegyzésem lenne: a 10. táblázat, ahol a panaszos ügyek befejezés szerinti megoszlását látjuk, az én értelmezésemben nem szerencsés, mert itt három évet összegeztünk, és úgy bontottuk meg a 11. táblázatban az elutasított panaszok megoszlásánál. Szerencsésebbnek tartottam volna a 2007. évi adatokra vonatkozóan az elutasított panaszok megoszlását, bár összehasonlító adatként értelmezhető a 2005. és 2006. évi adat is.
Itt kapcsolódnék mindjárt a Szonda Ipsos elemzéséhez is, mert a 10. táblázatban az értelmezhető, hogy 2007-ben rendkívüli módon megugrott a panaszok mennyisége. Itt a 2005. évi 453, a 2006-os 1490 és a 2007. évi 4049 szám is ezt mutatja.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Ez a befejezett panaszos ügyek számát mutatja. Tehát 2007-ben 4 ezer.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Számomra nem igazán volt értelmezhető ez a táblázat, de mindenféleképpen utalnék arra, hogy a Szonda Ipsos 2008. februári felmérése szerint az ombudsmani intézmény aktív ismertsége - '98-ban 15 százalékos volt, ahogy ön is mondta - 2008-ban 32 százalékra emelkedett. Ön elégedett-e ezzel az emelkedéssel? Tekintettel arra, hogy 2008-ban ön egy szervezeti átalakítási intézkedéscsomagot vezetett be, biztosítja-e ez a csomag, szolgálja-e ez az intézkedés az ombudsmani jogvédelem gyorsaságát, olcsóságát, könnyű elérhetőségét, hozzáférhetőségét? Biztosítja-e azt, hogy az emberek számára érthető és átlátható legyen ez a rendszer, mert számomra a statisztikai adatok kevésbé támasztják ezt alá. Szükségesnek tart-e további intézkedéseket azért, hogy ez az intézmény valóban alternatívája legyen egyéb jogérvényesítési eszközöknek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy ki kíván még hozzászólni? Szép Béla képviselő úr.
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. A dolgok rendjéből következik, hogy a sárga könyvről is illenék szót ejteni. Ennek kérdéskörében az állampolgári jogok országgyűlési biztosától ugyan kaptunk tájékoztatást, hogy milyen feladatmegosztás is történt a beszámoló elkészítése kapcsán, amely gyakorlatilag azt jelentette számomra, hogy az előszó az, ami Szabó biztos úr terméke, és a bevezetőtől kezdve a további 280 oldal a korábbi adatvédelmi biztos munkája, nem pusztán a 2007. év nagy részében végzett munkája, hanem magának az anyagnak az elkészítése tekintetében is. Ennek kapcsán szeretném megkérdezni azt, tudva, hogy a hivatal vezetőjeként szoros közelségben tevékenykedik Péterfalvi úr, ez jelenti-e azt, hogy érdemi biztosi munkát is végez, vagy ez az elhatárolás meglehetősen szigorú?
A következő kérdés kínálja magát az első érdemi oldalon, hiszen - és én nem befejezném, hanem kezdeném, mert az anyag is így tesz - 2007-ben összesen 2724 vizsgálat indult, ami minden korábbi számot jelentős mértékben felülmúlt. Maga az anyag is úgy fogalmaz, hogy ez egy hatalmas ügyszám, ugyanakkor néhány oldallal később, mert ilyenkor az ember elkezdi keresni az okságot, hogy mi is volt ennek a kiváltója, azt lehetett olvasni, hogy "Nem is próbálkozunk meg az ügyszámnövekedés lehetséges okainak elemzésével." - és ez most egy idézett mondat volt. Én úgy érzem, úgy gondolom, hogy ha bármely szervezet munkájában lényeges változás áll be, akkor indokolt és szükséges vizsgálni, hogy ennek mi van a hátterében, mi váltotta ki, hiszen lehet, hogy egy nagyon súlyos társadalmi feszültség feltárására kerülhet sor, amennyiben ezt a vizsgálatot elvégezzük. Őszintén mondom, hogy miközben ez a beszámoló a múltról szól, a 2007. évről, én a véleményemet, kérdéseimet és felvetéseimet elsősorban a jövőnek szentelve mondom el, hogy a jövőben ezek az általam hiányosságnak vagy hibának nevezett kérdések ne ismétlődjenek, ezek a mulasztások ismételten ne valósuljanak meg.
Ha már az ügyszám kérdéskörén túllépünk, akkor számomra is, mint ahogy ön említette, az első kiemelt kérdéskör, hiszen tavaly és tavalyelőtt is az éves beszámolóknak ez volt az egyik legizgalmasabb területe, a kamerakérdés. Tavaly és tavalyelőtt elsősorban a közterületi kamera elhelyezése, illetve a keletkezett felvételek, képek sorsa volt az, ami megítélés tárgyát képezte, és különösen a tavalyi évi beszámoló kapcsán volt egy olyan érzésem, hogy jó irányba mozdulunk el, hogy nem kizárni, hanem rendeltetésszerű korlátok között alkalmazni lehessen ezt a lehetőséget.
Az ez évi beszámolóban ugyanakkor a minden tagadás gondolatát látom, gyakorlatilag csak negatív érveket hoz az anyag. Meg kell mondanom, személyes véleményem szerint teljesen alkalmatlan megoldásokra tesz javaslatot, amelyek éppen a szükségesség és az arányosság alkotmányos követelményeit nem elégítenék ki. Az anyag azt mondja, hogy nem helyes elhelyezni például öltőzőben, egyéb helyen kamerát, és ebben egyetértünk, de azt a javaslatot, hogy ezt követően személyi ellenőrzés útján történjen meg ugyanez az ellenőrzés, ezt ugyanolyan aggályosnak tartom. Ha technikával nem lehet kukkolni például az öltőzőben, akkor nem lehet személyesen sem kukkolni, és nyilvánvalóan ez nem felel meg sem a szükségesség, sem az arányosság követelményének. Tehát én úgy hiszem, hogy inkább a tavalyi útra kellene visszatérni, és hogyha új területként merül föl nem a közterületi, hanem most már a magánszféra környéki vagy az azon belüli felvételkészítés, kamerázás kérdésköre, akkor ott is a szabályozás keretek közé szorítása, és ne az általános tilalom legyen a követendő út.
Valahol ezzel összefüggésben, a technika alkalmazásával kapcsolatban az elmúlt évi beszámoló kapcsán volt egy nagyon pozitív kezdeményezés, amit reméltem, hogy az ez évi vita, illetve a vita alapjául szolgáló beszámoló továbbvisz, hiszen a technikai fejlődés kínálja ezt a problémát. Ez az elektronikus követhetőség kérdésköre, a csipes nyomkövetés, valami hasonló fogalmakat használtunk erre az elmúlt évben. Ennek vizsgálatával, szabályozásával, feltételeinek kérdéskörével és esetlegesen a korlátok között tartásával kapcsolatban semmilyen megállapítást, javaslatot nem tartalmaz a beszámoló. Ezt én komoly hiányosságként tudom megállapítani.
Ugyanakkor örülök annak, hogy a jogszabálytervezetek véleményezése tekintetében nem pusztán annak megállapítására került sor, hogy 2007-ben minden korábbinál több jogszabálytervezetet véleményezhetett a hivatal. Ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy egyetlenegy esetben sem számolt be olyan problémáról, hogy mellőzték volna a hivatalt, hogy ne kérték volna a jogszabály-alkotási tárgykörökben a véleményüket, ami érintette a tevékenységüket; ezt nagyon pozitívnak ítélem meg, alapvetően a hivatal munkája, illetve a jogszabály-alkotásban közreműködő szervezetek munkája tekintetében is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth András képviselő úr!
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Én csak azért szólok hozzá, mert van egy kérdés, amelyben Péterfalvi Attila volt adatvédelmi biztos úr fejt ki egy véleményt, és megmondom őszintén, számomra ez a vélemény egy kicsit meglepő volt. Ezért szeretnék rákérdezni, hogy ez a vélemény valóban az adatvédelmi biztosi hivatal és maga az intézmény általános véleménye, vagy ez egy általános véleményként jelenik meg, habár ezt kétlem, hiszen a biztosi beszámolóban van benne.
A dolog arról szól, hogy a terrorizmussal kapcsolatban leírja Péterfalvi Attila úr, hogy a nyomozó hatóságok egyre több jogot kívánnak maguknak, és az egyre több jog alkalmazása számára aggályos, hiszen, mint írja, aggályos, hogy titokban, minimális garanciákkal adatokat gyűjthessenek bárkiről, bárhogy. Természetesen én megértem, hogy egy adatvédelmi biztos számára az a jelenség, amely jelenség a világot és adott esetben a Magyar Köztársaságot is érintő biztonsági kockázatokban ölt testet, aggályokat vet fel.
Ugyanakkor azt gondolom, az az összehasonlítás, hogy ez többé-kevésbé azonos azzal, mint ami volt akár Magyarországon '89 előtt, amikor az állam legfőbb eszköze a polgárok ellenőrzése volt, én azt hiszem, ez az összekapcsolás enyhén szólva nem felel meg a valóságnak. Egyrészt azért nem felel meg, mert azt állítom, hogy Magyarországon biztosan törvényes úton, törvényes eszközökkel, az arányosság és szükségesség elvét betartva történik ez az ellenőrzés, másrészt azt gondolom, hogy az ország, a közösség biztonságának megteremtését vagy védelmét szolgálja. De azt gondolom, az Európai Unió egészében hasonló felfogás van, és lehet, hogy egyébként ma sok tekintetben az adatvédelem filozófiája és a biztonsági kihívásoknak való megfelelés nem találkozik.
Én el tudom képzelni, hogy van egy ilyen konfliktus, de nem hiszem, hogy ennek az a megválaszolása, hogy ebben az esetben a terrorizmus elleni küzdelemben közreműködő állami szervezetek működését ilyen kritikával illessék, hiszen azt gondolom, ez a kritika igaztalan és értelmetlen, hiszen a kihívásokra egy ilyen megközelítéssel nagyon nehéz válaszolni. Márpedig az a kör, amelyik terrorista szervezetekhez köthető, és ilyen tevékenységet folytat, azt gondolom, nem a törvényes eszközök betartásáról híres, és nem jellemző rájuk, hogy jogkövető magatartást folytatnának. Ezért számomra ez a gondolatmenet, megmondom őszintén, elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Megkérem országgyűlési biztos urat, hogy válaszoljon a felvetett kérdésekre.
Dr. Szabó Máté válaszadása, reagálása
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Nem lesz könnyű, főleg az adatvédelmi biztosi minőségben nem, de mivel én Péterfalvi Attilát nagyon kedvelem, és nagyon sokra tartom a tevékenységét, nem lesz nehéz azonosulni a véleményével sok vonatkozásban. A végén kezdeném.
Az ön megfogalmazása, Tóth úr, szerintem aggályos alkotmányos szempontból; ezt most a másik minőségemben mondom. Egy olyan logikát tükröz, amit egy bizottság egy másik képviselője, nem tudom, hogy melyik pártból, mert nem is indikálom a vitát, de egy folyosói beszélgetésben azt mondta, hogy az illegális szemétlerakókkal szemben legális eszközökkel nem lehet eljárni, hanem illegálisan kell elhelyezni a kamerát. Ez a kis méretű, mikroméretű logika globális méretben is érvényesül; nyilván nem Magyarország a fő aktora ennek a tevékenységnek, hanem bizonyos nagyhatalmak, az Egyesült Államok, Oroszország és még sorolhatnánk.
2007. szeptember 11. után nem egyedül Péterfalvi Attila volt és akkori adatvédelmi biztos fogalmazta meg a dilemmákat és az aggályokat a terrorizmus elleni küzdelem és az emberi jogok viszonyáról. A Magyar Rendészeti Szemlében olvashatott nagyon érdekes tanulmányokat, például Finszter Gézának a tollából, aki áttekintette a nemzetközi szakirodalmat, ennek a dilemmának és fenyegetésnek a problémáit. Az állampolgári jogok biztosai dilemmákat és problémákat fogalmaznak meg, és ez egy dilemma, egy globális dilemma, és Magyarország egy icipici aktor ebben a dilemmában.
Akkor, amikor a világ békéjét és közrendjét a terrorizmus fenyegeti, az erre felhatalmazott és eszközökkel rendelkező - nem Magyarország elsősorban, hanem más - nagyhatalmak elég komoly tendenciát mutatnak az emberi jogok és az alkotmányos jogok megsértésére és túllépésére. Saját kutatási területemből azt a példát tudnám felhozni, hogy a globalizáció kritikus tüntetéseivel kapcsolatosan kivétel nélkül - Svédországban, Olaszországban, Svájcban, Kanadában, az Egyesült Államokban - a régi, bevett demokráciákban, amelyekhez képest Magyarország a bébibumm elején van, mindenütt durván sértették a rendőrhatósági szervek, állambiztonsági szervek az állampolgári jogokat tömegesen. Ezek bizonyított tények és ismert eredmények, és nem Magyarország áll ennek a konfliktusnak az előterében.
Én úgy gondolom, hogy nem Péterfalvi Attila megfogalmazása volt értelmetlen, és nem is tudom, ön milyen jelzőket használt még, de ez egy olyan dilemma, amelyben el kellene mélyedni önnek is meg sokaknak. Magyarországon, azt gondolom, tényleg nem ez az ország az, ahol ez a konfliktus elsődlegesen lecsapódik. Hozzánk inkább ennek a globális, negatív trendnek, nagy földrengésnek az utórezgései érnek el, ami az emberi jogok vonatkozásait illeti, és amelyeket a nemzetközi civil jogvédő szervezetek is nagy súllyal szerepeltetnek a jelentéseikben, és nem Magyarországot nevezik meg elsődlegesen ebben a vonatkozásban.
Ahogy szokták volt mondani, a történelemben valahol egy tragédia komédiába is fordul. Például helyettesi minőségben a sárga postai csekkeknél a terroristaellenes küzdelem miatt a személyazonosítással kapcsolatban kellett aggályosságokat megfogalmazni, hiszen nem a magyar, 2-300 ezer forintot befizető embereknek a problémájáról van itt szó. Részei vagyunk egy globális és európai rendszernek, ahol bizonyos hangsúlyeltolódás következik be a jogi normák egy igen-igen széles spektrumában, és ez a hangsúlyeltolódás bizony dilemmás, bizony aggályos, és nem a Péterfalvi Attila szerint egyedül, és nem először, hanem a világ jogásztársadalma, és a politikailag gondolkodónak számító emberek egy jó része jelezte ezeket a dilemmákat, amelyeket ön itt értelmetlennek minősített. Én megfontolásra javasolnám önnek azt, hogy ez egy igen aggályos dolog.
Azt a logikát nem szabad követni, hogy az illegálissal szemben illegálisan kell eljárni, és erre sok példát lehetne hozni. A világsajtóban, napilapokban olvashatunk titkos szállításokról, börtönökről, hasonlókról, a CIA vallatási módszereinek átalakításáról, de nyilvánvalóan nem a magyar nemzetbiztonságról van itt szó.
Amit pedig az 1989. előtti állapottal kapcsolatosan említett, szerencsés dolog, hogy az országgyűlési biztosok hatásköre nem visszamenőleges. Nagyon örültem akkor, amikor jelöltek erre a dologra, hogy nem kell majd történeti hivatalként működni, hanem az 1989. október 23. utáni ügyekkel kell foglalkozni. Ilyen értelemben esetleg az összehasonlítása a '89. előttivel valóban sántít, hiszen az egy már rosszul működő, válságos diktatúra volt, ma pedig kitűnően működő, globális, az 1984. című regénynek nagyszerűen megfelelő technológiai rendszerek korlátozzák az emberi és az állampolgári jogokat szerte a világon. A biztosokat azért találták ki, hogy az ilyen tendenciák ellen határozottan és egyértelműen fellépjenek, legyen az akárkitől megfogalmazva.
Az adatvédelem megszervezésével kapcsolatosan Szép úr több kérdést tett fel. Igen, Péterfalvi Attila hivatalvezetőként működik. Kállai Ernő javasolta az ő hivatalvezetőként való alkalmazását. Nekem voltak különböző fenntartásaim, az egyik fenntartásommal kapcsolatos kérdésem az volt hozzá, hogy hány biztos lesz akkor majd az irodában. Ő megszámolta, és azt mondta, hogy ha megválasztják a jövő nemzedékek biztosát, akkor négy. Tehát a hivatalvezető nem működik közre biztosként, de természetesen a szakértelmét és a tudását nem hagyjuk parlagon heverni, mert például sok esetben segít nekem az egyéni megkeresésekben. Én mindig örülök a segítségének, és megköszönöm azt, hogyha valaki, aki hat évig ilyen kitűnő munkát végzett, továbbra is hajlandó segíteni az adatvédelem és az állampolgári jogi biztosi tevékenységben is.
Reflexió arra, hogy növekszik az ügyszám. Ezt a reflexiót én a szóbeli kiegészítésemben kíséreltem meg pótolni, unalmas lenne most még egyszer elmondanom, talán emlékszik néhány pontjára. Azt említettem meg - hogy röviden összefoglaljam Szép úr számára -, hogy ez egy újgenerációs emberi jog, a gründung fázisában van még, nem úgy, mint a gyülekezési jog, amelynek van egy párszáz éves története, hanem ez egy tízegynéhány éves történettel rendelkező valami. Ennek következtében még az extenzív felhalmozási periódus van, jönnek az ügyek egyfolytában. Továbbá, amire ön is utalt, a technológia fejlődése és az új technológiák bevezetése napról napra új érzékenységeket, dilemmákat és problémákat termel az adatvédelem területén.
Természetesen az egyéb területeken is létrejönnek ezek a társadalmi problémák, azonban mivel az általános biztosi tevékenységgel kapcsolatosan a nagyon sok állami, civil, félállami intézményrendszer nagyon helyesen, a növekvő tendenciát mutató revíziós rendszer számtalan lehetőségeket biztosít, az adatvédelemnél ez a fókusz egyedül Magyarországon és másutt is. Mondhatjuk azt, hogy viszonylag centralizált pozícióban van még ez a hivatal, amellett, hogy például olyan civil szervezetek, mint az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, amelynek az eddigi igazgatója, most ORTT-elnök, korábban adatvédelmi biztos volt, szintén szenzibilisen működött az adatvédelem területén. Vannak más civil szervezetek is, akik eljárnak, de ez a mező még messze nem olyan széles, mint az általános állampolgári jogok területe.
Tehát az ügyszám növekedése részben ebből a modern, posztmodern fejlődésből, részben pedig a technológia által folyamatosan felvetett problémákból adódik, valamint abból, hogy az adatvédelemnek abból a jellegéből következik - és ez valóban nincsen benne az írásban, de szóban elmondtam -, hogy akik itt panaszt tesznek, azok eleve ezen a területen érdekeltek, elkötelezettek és nagyobb szakmai tudással rendelkeznek, tehát a szenzibilitásuk nagyon nagy. Nem várhatjuk ugyanazt a szenzibilitási küszöböt a sokmillió magyar állampolgártól, mint a pár tízezer technológiailag, jogilag nagyon magasan kvalifikált embertől, akik az adatvédelem területén egyáltalán kérdést tudnak megfogalmazni. A kérdés megfogalmazása az adatvédelem területén már nagyon magas kulturális, szociális, műveltségi küszöböt jelent, míg az általános állampolgári jogok területén ez hozzátartozik a mindennapi létükhöz. Ilyen értelemben a bevezetőmben, a szóbeli kiegészítésben azt hiszem, válaszoltam a kérdésre. Nem látom a súlyos társadalmi problémát, hanem azt látom, hogy egy jól működő, hatékony szervezet a hozzá intézett problémákra megfelelően dinamikusan tud reagálni.
Kérem esetleg a segítséget a kamerákkal kapcsolatos kérdésekben, mivel ezek az előző évi jelentésekre irányultak, amelyekre én nem tudok válaszolni. Miben különbözik a kamerákkal kapcsolatos ez évi állásfoglalás a korábbitól?
DR. FREIDLER GÁBOR (Ombudsmani Hivatal): Jó napot kívánok! Freidler Gábor vagyok, az adatvédelmi főosztály vezetője az adatvédelmi biztos irodáján belül.
Az adatvédelmi biztosi álláspont azt kell, hogy mondjam, nem változott, hanem továbbra is ugyanaz, nevesen, hogy kamerákat alkalmazni a szabályok keretei között, tehát törvényesen és célhoz kötötten kell. Tehát ugyanaz az álláspontunk következetesen. A probléma az, hogy egyrészt nincsenek szabályok, mert különösen a magánszférára, a munkáltatókra nincsenek olyan szabályok, amelyek keretei közé lehetne szorítani a munkáltatókat.
A másik probléma pedig, hogy a célhoz kötöttség elve a mai napig nem tisztázott. Miközben folyamatosan halljuk azt az érvet, hogy a kamerák nagyon jók a bűnözés ellen, csökkentik a bűnözést a megfigyelt területeken, sem a rendőrség, sem a szaktárca, senki nem próbálta meg föltárni azt, hogy egyrészt megszünteti-e a bűnözést, vagy csak áttolja más területre, illetőleg hogy más eszközökkel, amelyek ugyanannyiba kerülnek - mondjuk a kamerák helyett több rendőrt az utcákra - mennyivel lennének hatásosabbak a módszerek. Az adatvédelmi biztos évek óta, mindig ezeket a tényezőket kifogásolta, és ebben az álláspont nem változott.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Az volt a kérdése Szép úrnak, hogy most csak negatív a jelentés, mondta ő, illetve, hogy egy olyan javaslatot tartalmaz, amely a megfigyelés helyett a személyi motozást javasolja. Erre válaszoljon még!
DR. FREIDLER GÁBOR (Ombudsmani Hivatal): Igen. Ez a munkáltatók részéről merült fel. Ez annyiban más, hogy a munkavállalók ellenőrzése kamerákkal oldható meg a legjobban, és erre mondták azt, hogy ez végül is nem más, mintha személyesen figyelné meg a munkáltató a munkavállalót. Erre volt az a biztosi álláspont, amely talán a beszámolóban nem került kellő részletességgel kifejtésre, nevesen, hogy nem ugyanaz a kettő, hiszen a kamerás megfigyelés mindenképpen egy mélyebb, személytelenebb, sérelmesebb helyzetet teremt, mint az a helyzet, amikor a munkáltató személyesen ellenőrzi a munkavállaló munkavégzését.
Az öltözők bekamerázásával kapcsolatos ügyre akkor a konkrét válasz az volt, hogy vagyonvédelmi okokból indokolt az öltözők megfigyelése. Egyébként itt egy igen-igen nagy vállalatról, külföldi tulajdonú vállalatról van szó. Erre mondta azt az adatvédelmi biztos, hogy amennyiben valóban a munkáltató ennyire nem bízik meg a munkavállalóiban, akkor dolgozzon ki olyan munkaszerződési módszereket, hogy a munkavállalónak ne legyen lehetősége vagyon elleni bűncselekményeket elkövetni. Mondjuk például legyenek szigorú számadással nyilvántartva az eszközök, illetve a személyi ellenőrzésnek megvannak a jogszerű eszközei. Például, ha megalapozottan feltehető, hogy vagyon elleni bűncselekmény történt, akkor lehet rendőrt hívni. Vagy, ha önként aláveti magát minden korlátozás nélkül - hangsúlyozom - a munkavállaló az ellenőrzésnek, mondjuk megmutatja a táskáját, mert azt mondja, hogy számára még a feltételezés is sértő, de hogyha a munkáltató úgy gondolja, nézzenek bele a táskámba, akkor ez is járható út bizonyos korlátok között. De az, hogy bekamerázzák az öltözőket, az elfogadhatatlan.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Elektronikus követhetőséggel kapcsolatos múlt évi állásfoglalás?
DR. FREIDLER GÁBOR (Ombudsmani Hivatal): Az elmúlt évben és az azelőtti évben egy-egy technológiai újdonságra próbálta felhívni a beszámoló a figyelmet. A múlt évben a rádiófrekvenciás azonosító csipek, előtte pedig a biometrikus azonosítás volt napirenden. Ezek olyan problémákra mutattak rá, amelyek jellemzője az, hogy a technológia hónapról hónapra fejlődik. Kérdés az, hogy a technológia ellen kell küzdeni, ami elég nagy és talán értelmetlen célkitűzés lenne, vagy a technológia alkalmazása ellen.
A biztos az elmúlt évben felvetette a rádiófrekvenciás azonosítás problémáját, miként előtte a biometrikus azonosítókét azzal, hogy nyilván a technológiát ismerni kell, tudni kell, hogy itt van, és amikor konkrét célra alkalmazzák, akkor kell gondolkodni azon, hogy az adott célra ez alkalmazható-e vagy nem. A biometrikus azonosítással a mai napig foglalkozunk, vannak visszatérő ügyek, elsősorban a bejuttató rendszerekből. Az elmúlt évben a rádiófrekvenciás azonosítással kapcsolatban újdonság nem volt. Nem voltak konkrét panaszok, bár ötletek voltak egyébként különböző szervezetek részéről.
A technológiai újítás és az elektronikus követhetőség pedig folyamatosan szem előtt van. Az idén is probléma, és a jövő évi beszámolóban mindenképpen nagyon kiemelt figyelmet fog élvezni az interneten való nyomon követhetőség, a közösségi oldalak, keresőoldalak és a többi, és a többi, amelynek már nemcsak az általános technológiai vonatkozásai érdekesek, hanem konkrét, súlyos jogsérelmekről is be lehet számolni.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Szép úr két általános kérdésére, hogy milyen úton kíván haladni az adatvédelem, én azt javaslom, hogy ezt majd azon a meghallgatáson legyen szíves föltenni, amikor a következő jelölttel találkoznak, és azt érdemes lesz megfontolni. Ha nekem ilyen elképzelésem lenne, az nem lenne jó, mert én egy helyettes vagyok, és havonta történnek jelölések - csak hogy lássuk, milyen az adatvédelem helyzete -, akkor látszik egy olyan dinamika, hogy az ott dolgozó 30-40-50 kolléga elgondolkodik majd azon, hogy ezzel a biztossal hogyan fog kijönni. Én közben ott vagyok, aki közben ellátja az ügyeket, de nyilvánvalóan és érthetően az ő egzisztenciális érdeklődésük arra irányul. És nagyon jó lenne, hogyha hamarosan ez az érdeklődésük kvázi kielégítést is nyerne, hogy egy hat évre megválasztott adatvédelmi biztossal együttműködve hogyan, milyen úton viszik tovább az adatvédelem ügyét. Erre én nekik nem is próbálok meg választ adni, és nem is lenne ildomos, ha ezt tenném.
Egyébként az ott dolgozó kollegák és a korábbi adatvédelmi biztos nevében köszönöm szépen a pozitív, elismerő véleményét a jogszabály-véleményezéssel kapcsolatosan. Ez is mutatja az adatvédelem elfogadottságának növelését, hiszen már nem kell arról panaszkodni, mint korábban, hogy nem juttatják el hozzájuk a megfelelő szervek véleményezésre a jogszabályokat, hanem igenis eljuttatják, és hellyel-közzel a megfelelő kereteken belül tekintetbe is veszik ezt a véleményt. Lehet mondani, hogy ez az adatvédelemnek az elfogadottsága, amely egy olyan pontra jutott el, hogy anélkül nem lehet lépni ezen a területen, tehát ez egy jó dolog.
Ha lehetne, a vendégszereplésből hazatérnék rövidesen, bár ott is részben, egyötödben vagyok csak otthon, a többi négyötödöt négy másik embertől kellene megkérdezniük. A spontán demonstráció kérdése nagyon differenciált dolog. Nyilván nem lesz rá idő és mód, hogy ezt részletesen taglaljam, de mindenesetre fő vonalakban csak azt húznám alá, hogy a Hollár Ernő utcai ismert tüntetés abban az időben történt, amikor semminemű magyarországi szabályozás hatályban nem volt, de azóta már van. Egy új igazságügyi miniszter kiadott már egy ilyen új rendeletet nemrégiben, tehát most már van a spontán demonstrációkkal kapcsolatosan szabályozásunk; egy Draskovics Tibor nevű igazságügy-miniszter adta ki. A Takács Albert nevű igazságügy-miniszter, aki korábban valóban biztoshelyettes volt, előkészítette ezt a jogszabályt.
Volt alkalmam ezt, mint előkészítés alatt álló szöveget olvasni. A két szövegben most nem vagyok teljes mértékben annyira ott, hogy azt mondhassam, a Takács-féle előkészítés hogyan viszonyul a Draskovics-féle döntéshez. Ezt most nem tudom megmondani itt, helyben, de köze van a kettőnek egymáshoz, és mind a kettőnek köze van a strassbourgi bíróság döntéséhez is. Láthatjuk tehát azt a tendenciát, hogy a strassbourgi bíróság döntéseinek igyekszik megfelelni a magyar igazságügy és rendészet, tehát próbálkozik ezzel.
Hogy tud ennek megfelelni? Mit jelent az, hogy spontán demonstráció? A spontán demonstráció azt jelenti, amire a buktaügyben is utaltak, állampolgárok felháborodva egy bizonyos állami aktus miatt összegyülekeznek valahol, nincs idejük és módjuk bejelenteni, nincs céljuk, nincs közös platformjuk, nincs deklarációjuk, nincsen vezetőjük, nincsen szervezetük, ők egyénenként ott vannak, mert valahogy tudomást szereztek róla. Ha szigorúan vesszük a szervezettség és a spontaneitás különbségét, akkor abban a percben, hogyha a demonstráció transzparens van, akkor azt előkészítették, írták, megfogalmazták. Ha ott szónok van, akkor valaki őt felhatalmazta arra, kvázi informálisan valaki vezetővé választotta. Hogyha itt elektronikus kommunikáció van, amit Flash Mob sajátosságnak tekintenek, akkor azt már megszervezték. Tehát ez egy igen érdekes jogi kérdés lesz majd a gyakorlatban. A rendőrhatóság ezt elég egyértelműen fogja megválaszolni.
Ezzel kapcsolatosan az a véleményem, hogy ez bizony az önkényességre nyújt lehetőséget, visszás helyzetet teremt, de ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy akik nem tartották be a 72 órás bejelentési határidőt, akkor ezt a nagyobb kockázatot kénytelenek viselni azért, hogy az eddigi jogállapothoz képest mégiscsak elismert jogi státuszba juthassanak. Tehát valóban kiteszik magukat a rendőrhatóság szubjektív vagy saját megítélési alapú döntésének, amelyet ebben a szakaszban a bíróság nem tud felülvizsgálni. Az lesz majd nagyon érdekes, amikor lesz egy csomó ilyen jogeset, és ezek bírósághoz fordulnak majd, mert az új rendelet nem teszi ezt lehetővé, de ők megint elmennek Strassborugba, és kialakul egy bírói gyakorlat, hogy mi történik ezekkel a 72 órán belül feloszlatott gyűlésekkel kapcsolatosan, az ott létrejött jogsértéseket hogyan fogja vagy hogyan nem fogja elbírálni a bíróság. Ez nagyon érdekes lesz.
Tehát azt mondanám, hogy a jelenleg kialakult szituáció a spontán demonstrációkkal kapcsolatosan egy utat nyit efelé, mert a spontán demonstrációkat intézményesíteni, ha spontánok, akkor nem lehet, hogy nekik valamilyen királyi, valamilyen különleges utat adunk, mert ők úgymond spontánok voltak, ott nem rendelkeznek a demonstrálók azokkal a garanciákkal, mint a 72 órákkal azelőtt bejelentettek rendelkeznek. Tehát a rendőrségi, a bírósági gyakorlat fogja majd megmutatni, hogy ez az új kezdeményezés - amely még a néhány hetesnél is frissebb - milyen gyakorlattal fog rendelkezni.
Sokan bírálják ezt már, jómagam is egyébként, de azt mondom, hogy egyelőre álláspontom nincs, nem is lehet, és szerintem, ha más azt mondja, hogy van, akkor csak gondolja, hogy álláspontja van, mert nem ismeri a gyakorlatot. Lássuk meg, hogy ez a paragrafus hogyan fog a gyakorlatban érvényesülni, és vajon nyitott-e új kapukat az igazi spontán demonstrációk előtt, és vajon kiszűrte-e azokat a demonstrációkat, amelyek tényleg a közrendet veszélyeztetik a spontaneitás látszatát a magukénak tekintve. Tehát egy igencsak érdekes dilemma, amellyel kapcsolatban természetesen Répássy urat várjuk a május 19-i szeánszunkra, ahol erről majd szó lesz.
A büntetőeljárással, illetve a bíróságokhoz való áttétellel kapcsolatosan meg kell jegyeznem - értékelés és értelmezés nélkül -, hogy két elődöm, tehát az általános biztos és helyettese gyökeresen eltérő és szembenálló gyakorlatot követett. Egyikük az áttét híve volt, a másik annak, hogy nem teszik át ezt a Legfelsőbb Bírósághoz. A magam részéről Lomnici úrral együttműködve valóban létrehoztuk ezt a megállapodást.
Az ön kérdésére az eredményesség vonatkozásában azért nem tudok még válaszolni, mert ez még csak néhány hónap. A hozzánk befutó, bíróságra tartozó ügyeknek mondjuk ezres a nagyságrendje, abból néhány százat bizonyos szelekció alapján, a fontosabb kivizsgálást érdemlőket, a perspektivikus ügyeket áttesszük hozzájuk, de még arról feedback-kel nem rendelkezünk, hogy azokkal mi is történt. Ezt majd egy év múlva esetleg látni fogjuk, jobban tudjuk követni. De valóban megállapodás szól a visszajelzésről, de ez még nem történt meg. Most még, mint tudjuk, új legfelsőbb bíró is lesz, tehát még a másik oldal is változni fog ilyen értelemben.
Én azt válaszolnám önnek, hogy ez perspektivikus, perspektivikusabb, minthogyha azt mondjuk az ügyfélnek vagy a panaszosnak, hogy kérem, mi nem, keresse máshol az igazát, ahol tudja. Van egy áttételi lehetőség, ott lehet még valamit tenni, a Legfelsőbb Bíróság megfelelő szervei eldöntik, hogy tudnak-e valamit tenni, és érdemes-e valamit az adott állampolgári ügyben tenni, de ezzel mindenképpen növekszik az állampolgár rendelkezésére álló újabb felülvizsgálati fórumlehetőségek száma. Ennyiben perspektivikusnak tartom ezt, de hogy eredményes lesz-e, az már más kérdés. Lehet, hogy a sok száz ügyből egy vagy kettő lesz eredményes, de ez is egy minőség, annak az embernek ez száz százalék, és nem a több százat kérjük rajta számon ilyen értelemben.
A statisztika: az a probléma, hogy van egy kis tolvajnyelve az Ombudsmani Hivatalnak, például az, hogy az ügy és a panasz különbözik. A befejezettség is más, mert lehet, hogy például 2005-ből származik az ügy, de 2007-ben fejezik be, tehát ez egy kicsit nehezen áttekinthetővé teszi, és nem teszi elég transzparenssé az egyébként nagy erudícióval és gyakorlattal készített anyagot. De itt van az úr, aki ezt készítette, a szünetekben szívesen fog majd válaszolni, sőt akár írásban is fog majd feljegyzés formájában választ adni az ön kérdésére. Az a véleményem, hogy ez egy kicsit szerkesztési probléma, tehát valójában nincs mögötte igazi probléma.
De köszönöm szépen a kritikai megjegyzést, és valóban olyan statisztikai mellékleteket kell majd a jelentéshez odatenni, amit majd én szerkesztek, és oly mértékben kell odatenni, hogy az mindenki számára átlátható, áttekinthető legyen, és ne csak az Ombudsmani Hivatal munkatársainak tolvajnyelvét tükrözze, akiknek a logikájához képest nyilván az olvasó, az állampolgár logikája teljesen más. Itt tudjuk, arról van szó, hogy az ügyek mikor keletkeznek, és mikor fejezzük be őket, ami nagy különbség, mert elhúzódnak és hosszúak ezek az eljárások.
A magam részéről, mint adatvédelmi helyettes, mint országgyűlési biztosi, egyötöd felszámoló, köszönöm szépen a hozzászólásaikat és megjegyzéseiket, amelyekre év közben, permanensen is, legalábbis mint állampolgári jogi biztosi minőségben szívesen számítok. Azt kell mondanom, hogy a hat hónap alatt nem sok képviselő keresett meg közvetlenül. Aki megkeresett, annak javaslatára foglalkoztuk az adott ügyekkel, odafigyeltünk azokra a témákra, amelyeket ők fontosnak tartottak. Tehát az út nyitva áll önök előtt is, tudom nagyon jól, hogy sok panasz érkezik önökhöz, amelyeket saját hatáskörükben próbálnak orvosolni. Természetesen szívesen állunk mindenkor az önök rendelkezésére nemcsak az éves beszámoló megvitatásakor. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Úr! Csak egy félreértésre szeretném felhívni a figyelmet. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nem fogadott el, nem adott ki jogszabályt, hanem pusztán egy sajtóközleményt adott ki arról, hogy hogyan értelmezi a spontán gyülekezés helyzetét. Ha jól tudom, ezt a sajtóközleményt vissza is vonta ráadásul, de lehet, hogy ez már téves információ, de nekem újságírók ezt állították. Május 2-án az MTI-nek adott ki egy közleményt, amelyben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium álláspontját tolmácsolta. Azért fontos ezt a félreértést tisztázni, mert gyakorlatilag nincsen jogi norma, ami a spontán gyülekezésre vonatkozna, ezért ebből a szempontból talán érdemes ezt még külön vizsgálat alá vonni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyival szeretném csak kiegészíteni alelnök urat, hogy ugyanakkor ötpárti megbeszélések folynak a témában, amelyen egyébként alelnök úr is részt vesz. Tóth András képviselő úr kért még szót.
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Országgyűlési Biztos Úr! A válaszát is köszönöm, de én azt gondolom, abban az ügyben van vitánk, hogy a leírt szövegben, amikor azt írják, hogy alig-alig különbözik az a modell, amelyiket ezen a területen alkalmazunk - és én mindig Magyarországról beszélek -, a '89. előttitől eltér. Nekem ebben van vitám. Azt gondolom, hogy a filozófiájában, törvényességi alapjában és közösségi céljában van különbség, semmi másban egyébként. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárhatjuk a vitát? Kíván-e még ezekre reagálni, biztos úr?
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatalokra kerül sor. Először a J/5016. számú jelentést teszem fel szavazásra, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta.
Most az ezzel kapcsolatos emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsági önálló indítványról döntünk, amelyet H/5634. számon kaptunk kézhez. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Ezt is egyhangú szavazással fogadtuk el.
Most az adatvédelmi biztos beszámolóját teszem fel szavazásra, melyet J/5014. számon kaptunk kézhez, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e. (Szavazás.)
Köszönöm szépen. A bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta.
Végül az erről szóló emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsági önálló indítványt teszem fel szavazásra, melyet H/5635. számon kaptuk kézhez. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy ezt is egyhangú szavazással fogadta el a bizottság. Köszönöm szépen.
Köszönjük szépen a segítségét, országgyűlési biztos úr.
Rátérünk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámolójának tárgyalására, melyet J/5015. számon kaptunk kézhez. Megadom a szót Kállai Ernő országgyűlési biztos úrnak. Parancsoljon!
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Szabó Máté átadja az elnöknek és az alelnököknek az ajándékot, majd távozik az ülésteremből.) Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Szabó kolléga szolidaritási elvonulása után belekezdek én is a mondandómba. Tisztelettel köszöntök mindenkit! Az jutott eszembe, amikor idejöttem, hogy egy évvel ezelőtt, tavaly nyáron, amikor jelölt voltam, akkor nagyon jogosan mondta Hankó Faragó alelnök úr, hogy egy biankó felhatalmazást ad a bizottság a támogatásával, mert nem tudhatják, milyen munkát fogok végezni. Azt gondolom, eljött most az ideje, hogy kiderüljön, milyen árfolyamon lehet beváltani ezt a csekket. Remélem, hogy nem rosszul.
Természetesen a 2007. évi beszámolóban fél év az én tevékenységemet, az előző fél év az előző biztos tevékenységét mutatja be, de én nem hivatkoznék arra, hogy ki, mit csinált, melyik hónapban, természetesen én vállalok mindent az elmúlt évvel kapcsolatban.
Mint ahogyan látják is, a beszámolót is átterveztettem megjelenési formáját tekintve. Úgy éreztem, hogy 12 év után minden pozitív érték ellenére szükség van bizonyos megújulásra, és úgy gondoltam, hogy például most már ne az a soha fel nem növő kislány szerepeljen a címlapon, aki eddig mindig rajta volt, hanem valami újat hozzunk ebből a szempontból. A 2007. év második felétől, azt gondolom, egy új intézményi filozófiát sikerült kialakítani a kisebbségi biztos tevékenységében, és ennek része egyébként a megjelenés áttervezése is. Ha esetleg belepillantanak a megjelent CD-ROM-ba, amely most már nemcsak Word-dokumentumokat tartalmaz, mint régen, hanem egy multimédiás CD ebből a szempontból, láthatják. Nagyon büszke vagyok rá, és nem tudom kihagyni, kolléganőim ezt úgy dicsérték meg, hogy olyan szép, mint egy AVON-katalógus. Nagyon örülök neki, hogy ez így van. Megpróbáltam egy kicsit újjáformálni ezeket a tevékenységeket, még hatékonyabbá, még szakmaibbá tenni, természetesen figyelembe véve azokat a pozitív eredményeket, amelyek az elmúlt 12 év alatt felhalmozódtak.
Ez a tevékenység, azt gondolom, már most is mutat eredményeket, bár ez a beszámoló még csak egy féléves időszakról szól, amely az enyém volt, de ebben a félévben 35 százalékkal emelkedett az ügyek száma, 18 százalékkal több panaszos fordult hozzánk. Annyi jogalkotási javaslatot, kezdeményezést, ajánlást tettünk, mint az elmúlt két évben összesen. Ennek valószínűleg két oka is van, megelőzve képviselő úr kérdését, mert teljesen jogosan kérdezi, hogy mi ennek az oka, hogy ilyen nagy számban emelkednek az ügyek. Ennek egyrészt az is oka, hogy van egy új ember, ami érdekesség a sajtóban, látják, hogy hogyan és mint tevékenykedik, másrészt én érzékelek egyfajta társadalmi változást is a kisebbségek helyzetében.
Van egyfajta olyan helyzet, amit még szociológiailag valószínűleg elemezni kell, de a vidéki Magyarországon megjelenő kisebbségi problémák úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás után 18 évvel most kezdenek újra előtérbe kerülni. Ezt azért merem bátran állítani, mert az elmúlt évtizedben tudományos kutatóként dolgoztam, és tanulmányoztam ezt a kérdést. Volt egyfajta nyugalmi periódus az elmúlt 8-10 évben, amikor úgy tűnt, hogy a kisebbségi ügyek jó úton haladnak, és most mintha egy kicsit megbillent volna ez az egyensúly. Ennek okait persze még vizsgálni kell, és kívánom is vizsgálni egyfajta társadalomelemzés keretében, de talán néhány adalékot tudok már mondani a beszámolóval kapcsolatban is erről.
Az új elképzelések között olyasmiket találtunk ki, amelyek közelebb viszik az emberekhez ezt az intézményt. Nekem mindig is az volt az elképzelésem, hogy ne egyfajta Nádor utcai jogvédelmet folytassunk, és üldögélve a szép irodában, ha valaki betéved, akkor rendelkezésére állunk. Olyan vidékjárást terveztünk meg mi is, ami több annál, mint amit hagyományosan csináltak eddig az ombudsmanok. Nem egyszerűen csak panaszfelvételre járok ki vidékre, hanem különböző megyéket, régiókat olyan szempontból látogatok meg, ahol a helyi kisebbségi közélettel, a helyi közigazgatási vezetőkkel találkozom. Részt veszek nagyon sok olyan eseményen, ami szintén valami okot adhat arra, hogy miért gondolják úgy az emberek nagy számban, hogy bizalmat szavaznak, és hozzám fordulnak problémás ügyeikkel kapcsolatban.
Nagyon sajnálatos, hogy például nincs vidéki hálózata az Ombudsmani Hivatalnak. Ezek a fajta látogatások és panaszfelvételek nem pótolhatják természetszerűleg azt a hiányt, amit ez jelent, ezért én például kötöttem egy együttműködési megállapodást az Esélyek Háza hálózatával. Ez minden megyében megtalálható, hetente több alkalommal is kifejezetten olyan segítséget, panaszfelvételi lehetőséget kapnak a kisebbségi ügyekkel odaforduló emberek, amely eddig még nem volt meg. Ugyanígy találkozót szerveztünk nagyon hosszú évek óta először a közigazgatási hivatalok vezetőivel, és egy újfajta együttműködést kezdtünk kialakítani velük. Kinyitottuk a kapukat a civil szervezetek felé is, és különböző ügyekben együttműködve nagyobb találkozók, tudományos események tekintetében is megpróbálunk szélesebbre tárt kapukkal velük együttműködni.
Most néhány olyan ügyről szeretnék önöknek beszélni ebből a hosszú beszámolóból, amelyek talán az alkotmányügyi bizottság figyelmét is felkelthetik. Már csak azért is gondoltam, hogy ezt a néhány szempontot kiemelem, mert az elmúlt évek munkájának tapasztalatából kiindulva tudom, hogy az alkotmányügyi bizottság mindig sok segítséget adott az ombudsmanoknak, ezen belül is a kisebbségi ombudsman munkájához. Nagyon bízom a jövőben is abban, hogy ez a fajta kapcsolat megmarad.
Az egyik dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet, az az, hogy az egységes joggyakorlat nem nagyon alakult ki az elmúlt évtizedben azzal kapcsolatban, hogy hogyan és milyen módon lehet együttműködni az állami kormányzati szerveknek, jogalkalmazó szerveknek a kisebbségi biztossal, különös tekintettel a minőségi jogalkotás vonatkozásában. Ennek egyik eleme, hogy a kisebbségi biztos egyik lehetősége az ombudsmani törvény 25. § alapján, hogy ha a biztos által tett ajánlások megvalósítása nem lehetséges olyan módon, csak úgy, hogy jogszabályt kell változtatni, alkotni, akkor jogalkotási javaslattal él az ombudsman annak érdekében, hogy feloldható legyen az az adott helyzet.
Ha a megkeresett szerv, amelyiket megkeressük ezzel a jogalkotási javaslattal, egyet is ért azzal, hogy erre szükség van, egyáltalán nem biztos, hogy történik érdemi jogalkotás ebben a kérdésben. Tehát például egyetlenegy esetet mondanék, ami rögtön a hivatalba lépésem utáni egy-két napon belül meginduló ügy volt, ez a csörögi iskolaügy. Itt a vizsgálat alapján sikerült felderíteni azt, hogy jelenleg Magyarországon nincs olyan jogszabály, amely arra kötelezné bármelyik önkormányzatot, hogy ha az éppen adott önkormányzat nem tudja ellátni valamilyen oknál fogva a közoktatási feladatait, akkor más önkormányzatnak kötelessége lenne ezt megtenni.
Ezt érzékelve mi tettünk is egy jogalkotási javaslatot, amit az adott minisztérium örömmel is fogadott - kis túlzással, de örömmel fogadott -, és kialakult egyfajta javaslat, de jogalkotás még mindig nem történt ebből a szempontból. Az önkormányzati törvényt kell hozzá módosítani. Lassan megint nyár van, és nagyon tartok attól, hogy hasonló eset fog előállni, mint tavaly nyáron, és szintén nem lesz jogi megoldása ennek a dolognak.
Volt olyan eset is, egy hajdúböszörményi eset, amikor két különböző minisztériumhoz fordultunk jogalkotási javaslattal, és mindkét minisztérium kizárta a saját hatáskörét ebben a kérdésben. Tehát gyakorlatilag senki nem vállalta az ügyet, hogy hozzá tartozna a kérdés, majd, mivel mégiscsak mondani kellett volna valamit erre a kérdésre, az önkormányzati autonómiára hivatkozva elutasították a jogalkotás lehetőségét. Azt gondolom, hogy a jogalkotási javaslatainkat azért terjesztjük a jogalkotók elé, mert úgy érezzük, hogy szükség van ezekre a javaslatokra, és segíteni kívánjuk az állam hatékonyabb működését. Talán érdemes volna valamiféle mechanizmust kidolgozni erre.
A közigazgatási egyeztetési eljárásban való ombudsmani részvételről nem tudok annyira pozitívan beszámolni, mint az adatvédelmi biztos esetében szó volt. Nem tudom, hogy ez mi miatt alakult ki olyan módon, hogy megküldenek minden egyes javaslatot. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy vannak olyan minisztériumok, amelyek minden egyes előterjesztést megküldenek véleményezésre, mások meg akkor sem keresik meg az ombudsmant, ha nyilvánvalóan a hatáskörét érintő kérdésről van szó. Az adatvédelmi biztos esetében arra tudok gondolni, hogy az adatvédelmi törvény 25. szakaszában szabályozva, hogy mikor kell őt megkeresni. A kisebbségi ombudsman esetében nincs szabályozva ez a kérdéskör.
Egyetlen példát mondanék: ugyanis nem lett volna baj, hogyha ebben esetleg kikérik a véleményemet, mert nem kerültem volna abba a helyzetbe, mint amikor a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvényről volt szó, amikor itt tárgyalták, és akkor szót kértem, a veszett fejsze nyeleként próbáltam utána dobni valamit, és mondani, hogy esetleg milyen jogi megfontolásokat lenne érdemes beépíteni ebbe a javaslatba, hogy működőképesebb jogszabály legyen. Majd meglátjuk, hogy az Alkotmánybíróság hogyan dönt ezekről a javaslatokról, de szívesen tettünk volna ebben is észrevételeket már csak azért is, mert nekünk magunknak is van egy saját javaslatunk. Úgy látszik, most nagy felfutása van ennek a lehetőségnek, de mi is gondolkodtunk ezen, hogy hogyan és milyen módon lehetne, és a jövőben exponálni is fogjuk ezt a dolgot. Tehát célszerű lenne, hogyha valamilyen szabályozás keretében megfontolnák azt, hogy az ombudsmant, legalábbis a hatáskörét érintő kérdésekben sokkal aktívabban be kellene vonni a közigazgatási egyeztetési eljárásba.
Még egy dologról szeretnék beszélni, az intézmény-átszervezésekről, amelyek a 2007. évben nagy számban történtek, kizárólag csak a kisebbségi jogi vonatkozásokat figyelembe véve. Akkor van kisebbségi jogi vonatkozásai egy intézmény-átszervezésnek, ha kisebbségi önkormányzat veszi át a helyi önkormányzattól a közoktatási intézmény fenntartói jogát. Jeleztük többször, és itt is szeretném jelezni, hogy a kisebbségi törvény újragondolása során, ami a 2005-ös módosítás során bekerült, van egyfajta olyan probléma, eltérés, amikor harmadik félként a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat mellett belépteti harmadik félként az országos kisebbségi önkormányzatot is ebbe a megállapodásba, csak nem egyenrangú felekként. Hogyha megnézzük, az országos önkormányzatoknak lényegesen nagyobb jogosítványai vannak ezen a területen, mint a helyi közösségnek, a helyi kisebbségi önkormányzatnak.
Ezt nemcsak elvi kérdésként mondom, hanem konkrét ügyek kapcsán, ugyanis vannak viták a helyi kisebbségi önkormányzat és az országos kisebbségi önkormányzat között egyazon nemzetiségi csoporton belül egy-egy intézmény átvétele vagy át nem vétele ügyében. Tehát konkrétan olyan gimnázium-átvételi ügyben is próbálunk mediálni jelen pillanatban is, amelyben a helyi és az országos önkormányzat vitatja ennek szükségszerűségét vagy lehetőségét. Tehát mindenképp figyelembe kellene venni a jövőben, hogyha erről a kérdésről a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban tudnánk beszélni.
Aztán van egy olyan téma, amivel nagyon sokat bosszantottam önöket, a parlamentet és az egész politikai szférát, ez a kisebbségek parlamenti képviselete. Tudom, hogy ez egy rendkívül bosszantó téma, de engedjék meg, hogy néhány mondat erejéig most is tovább bosszantsam önöket. Csak azt teszem, amit ígértem megválasztásom idején, hogy mindig itt leszek, hogy egy kicsit csípjem a szemüket ezekben az ügyekben. Ez bizony egy nagyon nagy adóssága a magyar politikának, még akkor is, hogyha természetszerűleg mindenki ismeri azokat a körülményeket, hogy miért szeretne, vagy miért nem szeretne parlamenti képviseletet.
Attól megkímélem most természetesen önöket, hogy részletesen ismertessem ezeket a szabályokat, mert ezt már többször, több fórumon megtettem, de nagyon fontos dolog az, hogy létrejött az úgynevezett második kisebbségi kerekasztal. Tudomásom szerint még a jelen pillanatban is az a fajta kompromisszumos megoldási javaslat, amit a 13 kisebbségi önkormányzat és én közösen kidolgoztunk, élvezi mind a 13 közösség támogatását Magyarországon, és erről azért most már kellene mondani valamit már csak azért is, mert február 5-én átnyújtottuk a kormány képviselőjének ezt a javaslatot, Gémesi államtitkár úrnak. Nagyon várjuk, hogy meginduljon egy ötpárti egyeztetés, vagy valami egyáltalán meginduljon ebben az ügyben, akár az, hogy azt mondják a tisztelt képviselők, hogy nem kell, nincs ilyen, az is elképzelhető alternatíva, de most már valamit kellene mondani.
Ebben az évben 15 éves a kisebbségi törvény, ami vagy jó, vagy nem jó - ezen nem érdemes most gondolkodni vagy vitatkozni -, de lassan megint jubilálunk, hiszen régóta megvan, és valamit kellene mondani ebben az ügyben is. Ezt most nem ismertetem részletesen, mert mindenki által ismert talán már az, hogy ez egy olyan elképzelés, olyan kompromisszumos javaslat, amely esélyt - nem lehetőséget - nyújtana minden kisebbségi közösség számára a parlamenti képviseletre. Hosszú elemzésben bizonyítottuk be, hogy azok a kezdeményezések, amelyek akár a kooptálásra, a delegálásra vagy bármilyen más megoldásra vonatkoznak, azok jelen pillanatban ütköznek azokkal a jogszabályokkal, amelyek hatályosak. Csak egy tényleges képviselet jöhetne létre, amennyiben a parlament ebben meg tudna egyezni.
Beszélek azért néhány olyan kérdésről is, amely ennél még fontosabbnak tűnik. A kisebbségi önkormányzati rendszer időszerű problémáiról is érdemes volna néhány szót ejteni. A 2007. évi országos és területi kisebbségi önkormányzati választásokról szóló beszámolót nem részletezem hosszasan, mivel az emberi jogi bizottságban egy külön ülésen sikerült bemutatni és megtárgyalni ezt a kérdést, de a választások tapasztalataiból is látszik, hogy a 2005-ben elfogadott új törvényi szabályozások csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket sok tekintetben.
A kisebbségi választói névjegyzék bevezetése ellenére az összes 2045 megalakult települési kisebbségi önkormányzatnak mintegy 6 százalékát olyan településen választották meg, ahol a 2001. évi népszámlálás adatai szerint nincs is kisebbségi közösség. Tehát ebből is következik az, hogy valószínűleg tovább kell finomítani a választói névjegyzék elképzeléseit. Ezt nemcsak, mint kívülről kiabáló ember mondom, hanem erre is konkrét javaslatot dolgoztunk már ki, és juttattuk el a megfelelő helyre. Tisztelettel kérném, hogy ezt is tanulmányozzák esetleg, és elgondolkodni, vitatkozni rajta, esetleg visszautasítani vagy bármi mást csinálni kellene ezzel a javaslattal is.
Vannak olyan problémák is, hogy például az elektori rendszerben nem biztosított, hogy az egyes települések választópolgárai olyan szavazataránnyal vehessenek részt az országos kisebbségi önkormányzat megalakításában, amely megfelel a teljes választói közösségen belüli arányuknak. Egyetlen példát mondok, hogy ez érthető legyen: a magyarországi románság egyik központja Méhkerék, ahol több román választót vettek jegyzékbe, mint a fővárosban, ennek ellenére ezen a településen csak öt elektor adhatta le szavazatát, miközben Budapesten 75 elektornak volt választójoga. Ez erős aránytalanságot jelent a kisebbségi önkormányzati rendszerben, ezért ezekre a kérdésekre mindenképpen ki kellene térni, mert olyan későbbi problémákat jelentenek az országos önkormányzat működésében, ami nem tükrözi az országon belüli egy-egy kisebbségi közösség számarányát.
Nagyon sokan mondják, én is mondom, hogy a választási eljárás indokolatlanul hosszadalmas és költséges, úgyhogy ezt is át kell gondolni. El van csúsztatva, az őszi helyi kisebbségi önkormányzati választás után csak a következő tavasszal van országos önkormányzati választás. Ezek fölösleges pénzkiadásokkal és értelmezhetetlen dolgokkal járnak.
Az egyik nagy sérelem a kisebbségi közösségek esetében a helyi önkormányzatoknál a kedvezményes mandátum elvesztése. Mindenki tudja, hogy ez a 2005. évi kisebbségi törvény módosításakor olyan módon került be, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta ezt a kitételt és megsemmisítette. Az Országgyűlésnek van egy ígérete is, ha jól tudom, egy országgyűlési határozat formájában, hogy a lehető leggyorsabban megpróbálja visszaállítani ezt a kedvezményes mandátumot. Mi erre is dolgoztunk ki javaslatot, mert nekem az az elvem, hogy nemcsak mondjuk, hogy csináljunk valamit, hanem próbálunk konkrét javaslatot is tenni, kollégáimmal, a szakemberekkel megpróbáljuk körbejárni ezt a kérdéskört. Ez több száz képviselői hely elvesztését jelenti Magyarországon.
Más bizottságban is megkérdezték például, hogy milyen konkrét problémát jelent az, hogy nincsenek ilyen módon megválasztott kisebbségi képviselők egy helyi önkormányzatban. Egyetlenegy példát mondok rá, ami súlyos példa, mert több ilyen beadvány ügyében kellett valamiféle állásfoglalást kialakítanunk. Például, ha nincs helyi kisebbségi képviselő az önkormányzatban, nem kötelező létrehozni a kisebbségi bizottságot, és ezáltal nagyon sok olyan részvételi lehetőségtől esnek el a kisebbségi képviselők, amelyek legalább megvoltak eddig, és most ezek nincsenek meg. Mi erre is kidolgoztunk egy részletesebb javaslatot, amely teljesen alkotmányosnak tűnik. Érdemes lenne megfontolni a mielőbbi visszavétel szempontjából, hogy talán nem lenne baj, ezért tisztelettel ajánlom a figyelmükbe ezt is.
Egy másik fontos kérdés, és azért emeltem be ebbe a rövid észrevételbe a bizottság elé is, mert akármelyik bizottság meghallgatott eddig, és beszéltem több különböző témáról, akár a médiában meglévő jelenségekről, többen megkérdezték a Győzike-show szerepét, hogy ez mennyire jó egy kisebbségi közösségnek. Kérdezték, hogy a kisebbségi ombudsman miért nem mond valamit ezekben a kérdésekben, vagy a különböző sajtótermékekben az utóbbi időben kissé elharapózó, nemcsak cigány, hanem például sváb bűnözéssel kapcsolatosan miért nem foglal állást. Ilyenkor mindig visszakérdeztem, hogy miért nem adnak hozzá hatáskört, mert ilyenkor nagyon jó lenne, ha volna hozzá hatásköröm. Ezt a javaslatot is kidolgoztuk, a kisebbségi ombudsman hatáskörének bővítéséről szóló javaslatot.
Például a XXI. században egyre inkább tarthatatlan, hogy a privát szférára abszolút nem lehet kitekinteni. Most már ahány ombudsman van, annyiféle a hatáskör is. Tehát, ha lesz egyszer jövő nemzedékek ombudsmanja, neki is különböző lesz a hatásköre, az adatvédelmi biztosnak is más a hatásköre, az általános biztosnak és a kisebbségi ombudsmannak is. Egy kicsit aggályos ez a dolog, és nem lenne baj harmonizálni ezt, és nem feltétlenül negatív irányban.
A privát szférára való kitekintéssel kapcsolatban rengeteg panasz érkezik, és el kell utasítanom hatáskör hiányában. Különböző akták, dossziék állnak, amelyekben a sajtóban megjelenő olyan ügyek vannak, amelyekben nem tudunk eljárni, és amelyekben egyébként nagyon kellene valamit csinálni, de egyszerűen nem tudunk mit csinálni. Ezért is dolgoztuk ki azt, amellyel nem szeretnénk senkit bántani, semmilyen meglévő fórumrendszert, ami eddig létrejött, hogy hogyan kellene kiterjeszteni a kisebbségi biztos hatáskörét például valamennyi potenciális sértetti csoportra, azaz a 13 nemzeti és etnikai kisebbségi közösségen túl a hazánkban bármely jogcímen tartózkodó külföldiekre, illetve a magyar állampolgárok bármely nemzetiségű, származású csoportjára is. Ugyanis ilyen típusú védelmet jelenleg sem tudunk biztosítani, pedig szintén van rá igény Magyarországon.
Ugyanúgy a jogkövetkezmények kérdéskörében is szeretnénk valamilyen előrelépést tenni. Nem kívánunk hatósági jellegű kötelező döntéseket hozni, ezt nem győzzük hangsúlyozni, mert mindenki attól tart, hogy mi a hatóság szerepét szeretnénk játszani. Erről szó nincs egy pillanatig sem, olyan dolgokra gondoltunk csak, amit leírtunk már többször, mint például a mediációs jogkör kodifikálása. A felek békés megegyezését írásba foglalnánk, aztán a végrehajtható hatósági határozattal lenne ez egyenértékű például, vagy esetleg nevelő jellegű kooperatív szankciókat alkalmazhatnánk ebből a szempontból.
Hogyha még mindig nem működnek ezek az úgynevezett puha szankciók, akkor még mindig ott van a hatóság, akihez lehet fordulni, és aztán ő majd jól megbünteti őket. Bár a büntetés a mi tapasztalataink és elemzéseink szerint nem mindig szünteti meg a diszkriminációs jelenségeket. A munkaügyi bizottság diszkriminációellenes albizottságában folyamatosan teszik fel a kérdést, hogy miért nem járok el nagyobb hatékonysággal munkaügyi diszkriminációs ügyekben. Azért nem, mert a munkaügyi diszkriminációs ügyek 98 százaléka a privát szférában történik, és nincs rá hatásköröm. Tehát egyre kevésbé tartható ez a kérdés is.
Tettem említést már a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyekről, ezért ezekre nem akarok még egyszer kitérni, csak egyetlen dolgot szeretnék még mondani, hogy úgy hallottuk, és nagyon örülök neki, hogy az ombudsmanok elhelyezésére szolgáló épület sorsa lassan kezd körvonalazódni. Talán megkapjuk a felső két emeletet is, amelyet eddig nem sikerült megkapni. Nagyon nagy szükség lenne rá, mert ahogy kollégám talán említette, talán nem, nagyon szűkösen vagyunk. Ott van két üres emelet, mi pedig nagyon egymás hegyén-hátán ülünk. Az, hogy ilyen mértékben emelkedik az ügyszám, tavaly fél év alatt 35 százalékkal, nálam, még nincs félév, de már ennél még nagyobb százalékban emelkednek az ügyek, tehát előbb-utóbb szükségem lesz több emberre. Nem tudom, mit fogok csinálni, ha nincs több státusz, de egyszerűen nem tudok utóvizsgálatokat végezni, mert nincs több emberem. Tudják önök is talán, hogy az Ombudsmani Hivatalban az egy biztosra jutó munkatársak átlagos száma 35 fő. Ez az átlagos szám, és nekem összesen 15 munkatársam van, beleértve mindenkit tokkal-vonóval. Ez nem túl sok ember. Reméljük, ha rendeződik az épület sorsa, ezt valóban az ombudsmanok fogják megkapni, és nem más típusú hatóság, mert akkor aztán nem jutunk előrébb ebben az ügyben.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, köszönöm azt a segítséget és az észrevételeket, amelyeket eddigi munkámhoz megtettek, és természetesen számítok továbbra is az együttműködő munkára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, országgyűlési biztos úr. Mielőtt megnyitom a vitát, szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy már az előző szavazásoknál is Répássy Róbert helyettesítette Szakács Imrét, Navracsics Tibor Kerényi Jánost, amíg itt volt, és Mátrai Mátra helyettesíti Kontrát Károly.
Szabó Éva képviselő asszony kért szót.
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Tisztelt Bizottság! Én azzal kezdeném, hogy a szocialista frakció a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja, de nem megelőlegezve az általános vitát, röviden egy véleményt és egy kérdést szeretnék megfogalmazni.
Az az ön szóbeli kiegészítőjéből is kiderült, és olvasva a beszámolót, tapasztalható, hogy formailag ez ugyan beszámoló, de a helyzetből adódóan tartalmilag elsősorban, és főleg arányaiban újszerű, jövőbe mutató elképzelésekről szól, újszerű megoldásokat tartalmaz. Ez egy féléves működés után abszolút tolerálható, de azért én úgy gondolom, hogy mégiscsak egy teljes év munkájáról szóló beszámolóval kellene szembenéznünk. Én hiányolom belőle az első félév munkájával kapcsolatos információkat, illetve amilyen összefüggésben utalás történik az előd munkájára, azt, megmondom őszintén, nem tartom túlságosan szerencsésnek. Mindjárt a bevezető gondolatokban, tehát a legszembetűnőbb helyen, illetve a könyv hátoldalán lévő ajánlóban olyan szövegkörnyezetben utal az előd munkájára, kiemelve az újszerűségét az új tevékenységnek, amiből az olvasó számára az az érzés alakul ki, hogy az előd munkájában nem voltak pozitívumok.
Megmondom őszintén, ezt nem tartom szerencsésnek. Csak néhány jelzős szerkezetet kiemelnék ebből: "Az új ombudsman munkába állásával új korszak kezdődött." "Az év második felétől megindult egy új stílus, egy egészen más lendületben." "A jogvédelmi munka hangsúlyosabbá vált." "Az első félévben csökkent az ügyforgalom." Nem sorolom tovább, de úgy gondolom, hogy minden előd munkájában azért vannak pozitív értékek, amelyeket meg lehetne említeni, és természetesen az ő tapasztalataikat lehet használni.
A másik pedig, hogy egy kérdésem lenne. Ön is említette a média szerepét, illetve az első fejezetben az ombudsman feladatai és eszköztára között az első helyen, az első részben szerepel a nyilvánosság szerepének átértékelése az ombudsman gyakorlatában. Itt olyan megfogalmazást is használ, hogy "Az ombudsman legfőbb fegyvere a nyilvánosság." Itt a médiában való szereplés jelentőségére utal, érthető a cél, így elfogadható, ugyanakkor komoly kritikával illeti a médiát. Az elmúlt időszakban a média segítségével, az ön megfogalmazása szerint is, és osztom a véleményét, hogy a gyűlölet- és félelemkeltés olyan új eszköztára és módszerei alakultak ki, ami nem szerencsés.
Komolyan megfogalmazza a média felelősségét is, hogy "Nem akarjuk ugyan a felelősséget a sajtóra hárítani, de tény, hogy igazi hírértékük csak azoknak az eseményeknek van, amelyek felháborítják, sokkolják a közvéleményt, így különösen, ha bűncselekmény történik, vagy olyan eseményről van szó, amely alkalmas arra, hogy felkavarja az érzelmeket." Nekem az lenne a kérdésem, hogy lát-e arra garanciát, hogy változzon ez a helyzet, és milyen eszközökkel próbál meg változtatni ezen a helyzeten? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy Róbert alelnök úr következik.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Úr! Képviselőcsoportunk a beszámolót szakmai szempontból kielégítőnek és általános vitára alkalmasnak tartja, ezért támogatni fogjuk az Országgyűlésben annak elfogadását.
Ha megengedi, az előbb felmerült polémiával kapcsolatban hadd jegyezzem meg a személyes véleményemet. Szerintem valóban az új kisebbségi biztos új ambíciókkal érkezett ebbe a munkába, és ezek előnyére váltak az ombudsmani tevékenységnek. Kaltenbach kisebbségi biztos úr munkájával elégedettek voltunk, elfogadtuk a beszámolóit, de valószínűleg törvényszerű, hogy egy ilyen hosszú hivatalnak - két cikluson keresztül töltötte be ezt a hivatást - a vége felé kevesebb ambícióval rendelkezett a jövőre nézve, mint egy új ombudsman, és ez az új ombudsman ezeket az ambíciókat a tevékenységében ki is fejtette.
Mint mondtam, ez nem egy tartalmi szempont, inkább az látható, hogy aktív közéleti és aktív kisebbségvédelmi tevékenységet fejtett ki az új ombudsman. Szerintünk a váltás ilyen értelemben jókor jött, az más kérdés, hogy olyan közéleti ügyekkel is foglalkozik a kisebbségi ombudsman, amelyek a dolog komplexitásánál fogva jóval meghaladják a kisebbségi ügyek természetét, a kisebbségvédelem témakörét; a gyűlöletbeszéd szerintem ilyen. Bármennyire is elsősorban kisebbségek állnak a célkeresztjében a gyűlöletbeszédnek, de a gyűlöletbeszéd, mint jelenség szerintem túlmutat a kisebbségvédelmen, és alapvetően egy alkotmányos alapjogi problémával állunk szemben, úgy, mint a véleménynyilvánítási szabadság és más szabadságok ütközése esetén.
Ettől függetlenül nagyon helyesnek tartom, hogy ebben kifejtette a kisebbségi ombudsman az álláspontját, de az már más kérdés, hogy hatáskörének a korlátozottsága miatt ezekben az ügyekben inkább csak figyelemfelhívó szerepe lehet. Miközben sorolta azokat a problémákat, amelyekre nem terjed ki a hatásköre, érdekes módon az jutott eszembe, hogy ha egy civil jogvédő szervezet foglal állást ilyen ügyekben, a civil jogvédő szervezetet semmilyen hatásköri korlát nem köti, ezért akár például munkavállalási ügyekben is nagyon keményen tudnak és tudnának fogalmazni. Elképzelhető, hogy addig, amíg hatáskörének bővítésére nem kerül sor, addig bizony a kisebbségi ombudsmannak civil jogvédőkkel is kapcsolatot kell építenie, és amit a kisebbségi ombudsman nem tehet meg, e téren támogathatja a civil jogvédő szervezet tevékenységét.
Én a magam részéről elfogadhatónak tartom azt az irányt, hogy a kisebbségi ombudsman a privát szférában is tevékenykedhessen. Ugyanaz a helyzet, mint a jövő nemzedékek biztosának ügyében, hogy amikor arról gondolkodtunk, hogy a jövő nemzedékek biztosa milyen hatáskört kapjon, akkor életszerűtlennek tűnt, hogy csak az állami szférával szemben léphessen fel, hogy csak az állami szférával szemben fejthesse ki a tevékenységét egy környezetvédelmi ombudsman. Nyilván egy kisebbségi biztos esetén is ugyanez a helyzet. Tehát elvileg is egyetértek ezzel a magam részéről, és gyakorlatilag is támogathatónak tartjuk.
Azt nem tudom, hogy a politikai helyzet mikor érik meg arra, hogy például az egész ombudsmani törvényt felül tudjuk vizsgálni. Látjuk, hogy az ombudsmanok megválasztásával is - mondjuk úgy, hogy - a politika nem tud mit kezdeni, de ettől függetlenül szerintem a kisebbségi biztos úr hatáskörnövelésére vonatkozó igényeinek egy részével nyitott kapukat dönget, legalábbis ezen a térfélen.
A kisebbségek parlamenti képviseletének ügye tényleg nagyon régóta húzódik, és számos problémát vet fel, amelyben csak az egyik problémakör a politikai probléma. Én magam nagyon sok olyan tárgyaláson ültem, ahol már többször belekezdtünk abba, hogy milyen modellek képzelhetőek el, melyek azok, amelyek politikailag elfogadhatóak, de mindegyiknek volt valamilyen alkotmányossági problémája, hiszen nyilván, ahogyan ön is fogalmazott, az sem járható út, hogy automatikusan delegálnak a kisebbségek, hiszen lényeges számbeli különbség van az egyes kisebbségek között, és akkor az jelentene egy aránytalanságot, talán alkotmányos visszásságot.
Őszintén szólva én nem találkoztam azzal az anyaggal, de ez csak az én mulasztásom, biztos úr, amelyről azt mondta, hogy a 13 kisebbség által és az ön által elkészített választásitörvény-módosítás lehetséges, de ha jól értettem az irányt, azt, hogy valamilyen versengő alapon nyerhessék el a mandátumot, ezzel egyet tudok érteni. Tehát azzal egyet tudok érteni, hogy a kisebbségek nem delegálás útján vagy nem alanyi jogon, hanem választások útján nyerjenek mandátumot. Persze ennek a feltételeit úgy kell meghatározni, hogy az ne sértse az egyenlő választójog alapelveit.
Összefoglalva: a kisebbségi biztos úr belépője, az az időszak, amit eddig hivatalban töltött, ígéretesnek tekinthető, és remélem, hogy ez így folytatódik. Hozzáteszem, abban is teljesen újszerű a kisebbségi biztos hozzáállása, hogy a törvényhozásnak is feladatokat kíván adni; bár az előző biztos is mondott mindig, főleg elsősorban a kisebbségi önkormányzati választási törvénnyel kapcsolatban kritikákat, elég sokat, de úgy hiszem, hogy ha csak egy vagy két javaslat is megvalósul azokból a javaslatokból, amelyeket a kisebbségi biztos javasol, az mindenképpen javít a hazai kisebbségek helyzetén.
Támogatjuk a beszámoló elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mátrai Márta képviselő asszony kért szót.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Biztos Úr! Nem kívánok azokkal a gondolatokkal foglalkozni, amelyeket Répássy Róbert alelnök úr megfogalmazott, és azokkal sem, amelyekre választ kaptam, azokra az aggályokra sem térek ki, amelyek a kisebbségi önkormányzati rendszerrel kapcsolatban biztos úrban megfogalmazódtak. Viszont egy olyan beszámoló van előttünk, amelyben én nagyra értékelem azt a sajátos kettősséget, amit a bevezetőjében megemlít, valamint azt, amit a bevezető gondolatokban felvet, és mindjárt választ is ad rá, hogy a kisebbségi biztos munkájában nagyobb ügyszám jelenik meg, ezt sikerként értékeli, és ennek okát is kifejti.
Én megmondom őszintén, ha az ember azzal találkozik, hogy például a 2007. második félévében 35 százalékkal emelkedik az ügyszám, akkor annak oka nagy valószínűséggel az a bizalom, amely az új országgyűlési biztos felé megfogalmazódik, és én azt gondolom, hogy ez így helyes. "Az, hogy 40 százalékkal több jogszabályt véleményeztünk az elmúlt időszakban." - írja a beszámolójában, ez biztos, hogy nagyobb figyelmet jelent az országgyűlési biztos részéről azon jogszabályi környezet felé, amely érinti a kisebbségeket, érinti az ő életkörülményeiket, a társadalomban elfoglalt szerepüket. Én úgy gondolom, hogy ez ismét jelzés értékű, és hogyha ez a szám növekszik, akkor nagy valószínűséggel az életkörülmények javítása érdekében az országgyűlési biztosnak a szerepe és a munkája megfogalmazódik.
Én azonban szeretnék foglalkozni, mivel erről kevés szó esett, a 4., illetve a 6. fejezettel, amiben először is egy olyan gondolatsor található, amelyben biztos úr is hivatkozik az alkotmányra és hivatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló '97. évi LXXVII. törvényre. Valóban ez a törvény az, amelyik elismeri a 13 nemzeti és etnikai kisebbség kollektív és egyéni jogait, míg az alkotmány deklarálja és védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Hogy miért tartom fontosnak, hogy végül is foglalkozzunk ezzel a két fejezettel itt, az alkotmányügyi bizottságban? Azért, mivel egyrészt nagyon fontosnak tartom az oktatás területét, másrészt fontos a szociális, lakhatási kérdéseket és a munka világát megfogalmazni.
Ami szembetűnik, valamelyik fejezetben olvastam, hogy a kisebbségek közül, mivel 13 kisebbséget említ maga a törvény is, miért van az, hogy csak a roma kisebbség volt az, amelyik ilyen nagy ügyszámban jelentkezik az ő problémáinak megoldása érdekében? De visszatérve az anyanyelvi oktatásra, itt nagyon nagy figyelemmel kísértem azt, hogy megkereste az Oktatási és Kulturális Minisztériumot. A 124. oldalon írja meggyőződését arról, amivel én teljes mértékben egyetértek, hogy a szülők felelősségének körébe utalja azt a nyilvánvaló problémát, hogy minél rövidebb ideig vesz részt a tanuló a kisebbségi nevelésben és oktatásban, annál alacsonyabb szintű lesz a tőle elvárható nyelvi, népesedési ismereti tudás.
Ha az ember tovább olvassa a felsorolt pontokat, akkor megdöbbentő az a megállapítás a miniszteri tájékoztatóban, hogy a kibővített májusi ülésen - lábjegyzetben olvasható, hogy mindösszesen csak öt delegált vett részt - elutasítják ezt a kérdést, illetve az erre a kérdésre vonatkozó kérelmét magának a kisebbségi ombudsmannak.
Aztán, ha tovább lapozzuk a 6. fejezetet, akkor itt van az, amire hivatkoztam, hogy a szociális, lakhatási és gyermekjogok sérelme miatt 2007-ben kizárólag a roma kisebbséghez tartozó személyek fordultak az országgyűlési biztoshoz. Főleg a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élő romák fordultak elsősorban, és a foglalkoztatási problémákat érintették elsősorban, valamint a megélhetési nehézségeket. Egy dolgot azonban felvetett, ami megütötte a szememet, nevezetesen azt, hogy az átmeneti segélyek esetében - amit az önkormányzatok folyósítanak -, tudomásunk szerint nincs olyan önkormányzati rendelet, amely az "előleg" szót tartalmazná például az átmeneti segélyezésnél.
Én arra gondolok, hogy ha ilyen beiktatásra kerülne, elsősorban a központi források leosztása volna az, amelyik az önkormányzatok számára egy megoldási javaslatot jelentene. Mivel ott állunk, hogy következik az őszi időszak, kezdődik a költségvetés tárgyalása, tehát egy fokozott formában megjelenő, és az önkormányzatok irányában lehetőséget biztosító elkülönítést, vagy meghatározott soron való megjelölést javasolnék arra. Mert egyébként, hogyha az önkormányzatoknak leosztjuk ezt a feladatot, akkor ehhez forrást is kell biztosítani, hiszen egyébként is nagy zömében forráshiánnyal küzdenek, tehát nem fogják tudni megoldani ezt a kérdést.
Tehát az összefoglaló véleményem és a kérdéseim között szeretném hangsúlyozottan megkérdezni, hogy mit tud tenni, mint országgyűlési biztos elsősorban a foglalkoztatás és az oktatás terén? Én már lemennék egészen az olyan szolgáltatásig, mint a bölcsődei és az óvodai ellátás biztosítása, de főleg a gyerekek iskolába járása és a szakmai képzés fontos, valamint a szülők visszavezetése a munka világába, hiszen ez egy olyan példa a felnövekvő nemzedék számára, hogy ha ezt nem kapják meg, akkor ők sem fognak fókuszálni arra, hogy munka útján kellene a megélhetésüket a jövőben biztosítani. Én azt gondolom, nemcsak az országgyűlési biztos, hanem valamennyiünk felelőssége megfogalmazódik ebben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Nem látok jelzést, úgyhogy megkérem országgyűlési biztos urat, hogy válaszoljon az elhangzottakra.
Dr. Kállai Ernő válaszadása, reagálása
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Köszönöm az észrevételeket és köszönöm a bizalmat, amit érzek a munkám iránt. A felvetésekre sorban szeretnék reagálni, válaszolni.
Szabó Éva képviselő asszony felvetésével kapcsolatban én azt gondolom, hogy nekem nem feladatom, hogy hivatali elődöm munkáját értékeljem, ettől én mindig tartózkodtam. Én úgy gondolom, hogy ebben tények vannak leírva, az én munkámra vonatkozó tények. Egyetlenegyszer értékeltem egy konferencián - ami meg is jelent kötetben - hivatali elődöm tevékenységét, ahol az első 12 évet történelmi tettnek neveztem, elismerve az ő szerepét és az ő tevékenységét ebben az egész ombudsmani intézményrendszer kiépítésében, ismertté tételében. Változatlanul történelmi tettnek gondolom az ő szerepét Magyarországon, mint első kisebbségi ombudsman, a munkájára vonatkozóan pedig, mint ahogy Szabó Máté kollégám sem kívánta elemezni, minősíteni elődeinek a munkáját, ezt én sem kívánom megtenni. Amit itt leírtam, ezek egyszerűen az én munkámra vonatkozó tények és megállapítások.
Amit kérdez, hogy az első félév munkájának is benne kell lennie, ez benne van. Benne vannak azok az ügyek, azok az esetek, amelyek a 2007. év első félévében megtörténtek a hivatalban. Természetesen benne vannak, tehát nem hiányoznak azok sem belőle, de nem minden egyes ügyet írunk bele. Nem írjuk bele az összes ügyet, ami az én időmben indult, vagy azokat a vizsgálatokat, amelyek voltak, mert akkor többkötetes könyvet adnánk ki belőle, de benne vannak a fontos ügyek, és megvan az a fajta kontinuitás a kollégák között is, hogy természetesen, akik előtte foglalkoztak ügyekkel, azok is dolgoztak ennek a jelentésnek az elkészítésében. Tehát benne vannak mindazok a dolgok, amelyek fontosak. Nincs rossz lelkiismeretem, nem érzek semmi olyan lelkiismeret-furdalást, hogy én bármiféle rosszat elkövettem volna, nagyon szégyellném magam, ha így lenne, nem szeretnék ilyet tenni.
A legfőbb fegyver a nyilvánosság, ebben a vonatkozásban, hogy milyen eszközökkel próbálok változtatást elérni, hangzott el a kérdés. A nyilvánosságot én rendkívül fontosnak érzem, ahogy ön is kiemelte, mert valóban a hatásköri kérdések miatt is, de az ombudsmani ajánlások súlyát is úgy lehet fajsúlyosabbá tenni, hogyha a nyilvánosság is megismerkedik ezeknek a jelenségeknek a működésével. Ennek egy jelentős része a privát szférához, a privát médiához kötődik, ahol igazából állásfoglalásokat tudok kiadni.
Nem beszéltem erről itt a bevezetőmben, de én el is látogattam különböző médiumok szerkesztőségeibe, ahol főszerkesztőkkel tárgyaltam. Ahol igazán hatást tudok generálni, és szeretnék is generálni, és erről tudomásom szerint külön bizottsági ülés is lesz egy másik bizottság esetében, például a közszolgálati médiumok ügye. Ha itt van lehetőségem, nem terveztem, de szívesen felhívom a figyelmet arra, hogy ellátogattam mind a két közszolgálati médium akkor még hivatalban lévő elnökéhez, és folyamatosan próbáltam egyeztetni velük arról a kérdésről, hogy ha valóban nemcsak a negatívumokat szeretnénk bemutatni Magyarországon a kisebbségi közösségek ügyében - és most itt nemcsak a cigányokról beszélek, hanem a 13 kisebbségről -, akkor kinek lenne igazából feladata, ha nem a közszolgálatnak az, hogy nagyobb hangsúllyal, olyan hangsúlyos helyeken jelentessék meg a kisebbségi műsorokat, mint ami nem történik meg Magyarországon.
Úgy tűnik egyelőre, hogy például a közszolgálati televízió esetében fontosabbak az üzleti érdekek, mint a közszolgálati kritériumok, vagy legalábbis máshogy értelmezzük a közszolgálatiság fogalmát ebből a szempontból. Például a kisebbségi műsorokat, amelyek a kisebbségi közösségek életét mutatják be, és azokat a pozitívumokat, amelyek egy adott kisebbségi közösségben történnek, mondjuk ne hétfőn fél egykor kerüljenek bemutatásra, amikor még én sem tudom megnézni, mert dolgozom. Hogyha láthatatlan időben vannak kisebbségi műsorok a magyar közszolgálati médiában, akkor az van is, meg nincs is, betartjuk a törvény rendelkezéseit, csak minek?
Tehát ez egy kicsit a probléma megkerülése, és önök előtt itt áll most a lehetőség, mert nemsokára újra televízió elnököt fognak választani, és az önök képviselői ott lesznek, akik megválasztják ezeket az elnököket. Talán érdemes lenne ezt a szempontot is figyelembe venni, és megkérdezni az aspiránsokat, hogy ők milyen módon képzelik el a közszolgálatiság és a kisebbségi közösségek kapcsolatát. Vagy például meg lehet azt tenni a közszolgálati televízióban, azért, mert olimpia lesz augusztusban, ami nagyon fontos, természetesen én is fogom nézni majd, mert engem érdekel, de akkor egyszerűen nincs kisebbségi műsor. Nem hiszem, hogy emiatt bárki hiányt szenvedne a sportközvetítésekben, hogyha néha lennének kisebbségi műsorok.
Ezek valóban fontos dolgok, de egyelőre meglehetősen szélmalomharc az a küzdelem, amit folytatok ezen a területen, mert amikor még volt elnöke a Magyar Televíziónak, nagyon hosszasan és keményen vitatkoztunk erről a kérdésről, de nem jutottunk megfelelő álláspontra, és nekem nincs olyan eszközöm, amely segítségével meg tudnám őt győzni. Én mindent ígértem neki, azt is, hogy valamelyik parlamenti bizottság elé fogom citálni, hogy itt fejtse ki a véleményét majd a közszolgálatiság fogalmáról. De azóta már nem ő az elnök, és nem is lehet ezt megtenni. De ha lesz egy új elnök, kérem, vegyék figyelembe majd a küldötteik révén, hogy olyat válasszanak, aki igazából szeretne ebben valamilyen előrelépést.
Répássy alelnök úr észrevételeivel kapcsolatban: teljesen igaza van, nagyon sok olyan dolgot kell csinálnom, ami igazából nem a klasszikus hatáskörbe tartozó feladat. Erre igazából rákényszerülők, és megmondom őszintén, más bizottságokban a képviselőtársaik még kevesellték is ezt, hogy miért nem teszek többet ezeken a területeken. Bár így is néha - nagyon halkan mondom - túlterjeszkedek ezen a hatáskörön, már csak azért is, mert a társadalmi elvárás ezt szükségessé teszi.
A civil jogvédőkkel kapcsolatos ötletével kapcsolatban - úgy látszik, egy rugóra jár az agyunk, mert én ugyanezt találtam ki -, most májusban lesz két olyan találkozó a civil jogvédő szervezetekkel, ahol ilyesmiről szeretnék velük megállapodni és egyeztetni többek között. Nagyon örülök annak, hogy a hatáskör ügyében érzik ennek az elmozdulásnak a szükségességét. Ez nem az én lángoló exhibicionizmusomhoz tartozik, hogy én most szeretnék a privát szférában valahol nagyon okoskodni, hanem egyszerűen igény van rá. Nem az én személyem a fontos ebben a kérdésben, hanem a társadalmi elvárás és a társadalmi igény, amely megfogalmazódik ezen a területen is.
A parlamenti képviselettel kapcsolatban: ebben a beszámolóban benne van az a koncepció, amit javasolunk, körüljárva mindenféle alkotmányossági szempontot is, amit talán érdemes lenne megfontolni ebből a szempontból.
Amire utalt, hogy feladatokat adok a parlamentnek, én erre nem venném a bátorságot természetszerűleg, inkább csak javaslatokat, ötleteket fogalmazok meg, mert azt gondolom, ez az ombudsman feladata, hogy ha lát valami olyan problémát, amire érdemes felhívni a figyelmet, hiszen önök döntenek, vagy nem. Ezekben a kérdésekben önöknek kell megtenni ezeket a lépéseket, nekem az a feladatom, hogy felhívjam a figyelmet ezekre az ügyekre. És minél többször mondom, lehet, hogy ez bosszantó, de ez nem személy szerinti bosszantás, hanem azért teszem, hogy az ügy egy kicsit előbbre mozduljon. Ha ezt önök fontosnak tartják, akkor annak én csak örülök, és úgy érzem, hogy sikeresen mondtam ezeket a dolgokat.
Mátrai Márta képviselő asszony felvetésével kapcsolatban: először érintette az oktatás ügyét. A 124. oldalon a felmenő rendszerrel kapcsolatos ügyekről van szó a nemzetiségi oktatással kapcsolatban. Bizonyos szempontból vitában állunk az Oktatási Minisztériummal, mert szeretnénk kiterjeszteni a felmenő rendszer fogalmát. Jelenleg úgy lehet igénybe venni nemzeti oktatást, hogy valaki elkezdi az elején, és akkor végigmehet rajta, de később bekapcsolódni nincs lehetősége, felsőbb osztályba nem kapcsolódhat be. Pedig mi van akkor, hogyha arra a településre költöznek például kisebbségi származású emberek, és igény van ilyen típusú oktatásra. Valószínűleg lehetne ebben valamiféle elmozdulást tenni.
Mielőtt még általános módon válaszolnék a kérdésre, hogy mit javasolnék oktatás és munka esetében, felvetette a 6. fejezetet, hogy miért csak romák jelentkeznek ilyen nagy számban. Valóban a szociális ügyek tekintetében kizárólag roma ügyfeleink voltak, erre egy szociológiai adatot mondanék önöknek. Különböző megfogalmazásai és definíciói vannak a szegénységnek, amit használnak, az under class fogalma. A legmélyebb, legszegényebb réteg, azt nem én mondom, hanem a szociológiai kutatásokban, akadémiai körökben körülbelül 500 ezer főre teszik a legszegényebbek, a nélkülözők számát Magyarországon. Ebből az 500 ezerből szociológiai becslések szerint 250-280 ezer fő roma származású. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy ilyen nagy számban romák fordulnak ebben a kérdésben hozzánk.
Mit lehet tenni ebben az ügyben? Az a nagy probléma az én megítélésem szerint, hogy a rendszerváltozás óta lassan felnőtt egy olyan új generáció, akiknek az oktatásban való részvételük nem volt sikeres. Lehet vizsgálni az okokat, és tudjuk is nagyjából okokat, hogy miért az oktatás színvonala tekintetében, de ez egy komplex probléma, amelyben vizsgálni kell a pedagógusok, a család, a szülők viszonyát. Mindezeken a kérdéseken, akár a munka világába való visszavezetés, akár az oktatás kérdésében egyetlen módon lehet csak szerintem hatékony eredményt elérni, hogyha komplex módon próbáljuk megváltoztatni ezt az ügyet.
Ha kiemelünk valakit ebből a problémahalmazból, és azt mondjuk, hogy kapsz iskolatáskát, és tessék járni iskolába, mert ha nem jársz, akkor nagyon nagy baj lesz, és mondjuk, csodálkozunk, hogy ha az a közeg, ahol 20 éve nem dolgozik senki, és olyan példát sem látnak, hogy valaki dolgozna, az visszahúz, és akkor azt mondjuk, hogy nem érdemelte meg, és alapvetően ő tehet róla. Ebben van igazság, hogy ő is tehet róla, természetesen, de alapvetően a társadalmi közegtől nem lehet elvonatkoztatni. Itt egy komoly családgondozásra, munkahelyteremtésre, a lakáskörülmények megváltoztatására van szükség, tehát sok mindent, összetett módon kell megváltoztatni.
Tudjuk, hogy a rendszerváltás óta, különösen 1995 óta minden kormánynak volt valamilyen komplex, vagy középtávú, vagy átfogó, hosszú távú ötlete arra, hogy hogyan lehetne, hogyan kellene megváltoztatni ezt a helyzetet. Én azt gondolom, nagyon helyes, hogy van ilyen, csak jó lenne ezt még hosszabb távon átgondolni. Az a baj, hogy kormányváltások idején mindig más típusú program próbál megvalósulni ezekben a kérdésekben, ez viszont olyan kérdés, amelyiknél 20-30 év a minimum, és folyamatosan, konszenzus alapján kellene végigcsinálni, hogy valamilyen érezhető változás legyen akár az oktatás reformjában, akár a munkahelyteremtésben, akár a szociális ügyek reformjában. Három-négy év alatt nincsenek eredmények igazából, itt 20-30 éves befektetéseket kell tenni, hogy bármilyen elmozdulást láthassunk ebben a kérdésben.
Ez nagy befektetés, és kevéssé látható a vége, hogy lesz-e eredménye, de hogyha nem indulunk el ezen a területen, akkor az elkövetkező években ez egyre rosszabb lesz. Én azt érzem, hogy sok kisebbségi közösség tagja érzi úgy, különösen vidéken - hívják úgy is, hogy depressziós környezetben -, hogy valahogy róluk lemondott az állam. Vannak jó programok, amelyekkel sikerül kirángatni az embereket ebből a beletörődött, lemondó környezetből, de sok helyen ezt a fajta áttörést nem érzik. Hiába van meg a jó szándék a politikai élet részéről, nem érzik ennek hatását, az áttörést, a lényegét, hogy ez mikor, hogyan fog az ő helyzetükön valahogyan változtatni. És hogyha majd a társadalom is sok mindent ad hozzá, meg az emberek is, akik érdekeltek ebben, sok mindent tesznek érte, és ha ez a kettő majd találkozik, akkor lehet talán valamit várni, hogy valamilyen áttörés lesz. Ez az államnak, a társadalomnak egy fontos szempontja.
Tehát vagy segélyezünk embereket hosszú távon, ami nem kerül túl sokba, de azért mégiscsak pénzbe kerül, és látjuk, hogy ez azért működik valahogyan, mert nincsenek éhséglázadások, nincs semmi ilyesmi, de mennyivel jobb lenne megfordítani ezt a helyzetet, és mondjuk 10-20 év alatt adófizető polgárokká nevelni ezeket az embereket, mert van valamilyen jövőképük, munkahelyük. Az első generáció, amikor átesik egy normális iskoláztatáson, akkor már egy más jövőképpel rendelkezik, és nem munkaerőpiacra belépni képtelen tudással rendelkező emberről lenne szó. Tehát ez egy nagyon hosszú távú program, és szívesen gondolkodok erről, elkötelezett célom is az, hogy az én hatéves ciklusom alatt valamilyen olyan átfogó vizsgálatot, anyagot készítsek, amely talán ötleteket ad ehhez a munkához. Megoldást nem, mert a megoldás az önök kezében lesz majd, csak ötleteket ad, és feldolgozza azokat a jelenleg is futó jó ötleteket, amelyek jól működnek, és felhívja esetleg a figyelmüket arra, ami nem annyira jó. Köszönöm szépen.
Határozathozatalok
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatalok következnek. Először a J/5015. számú beszámolóról kell határozni. Kérem, hogy aki általános vitára alkalmasnak tartja, az kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)
Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag támogatta.
Most pedig az emberi jogi bizottság H/5633. számú határozati javaslatáról kell szavaznunk. Kérem, hogy aki általános vitára alkalmasnak tartja, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Ezt is egyhangú szavazással elfogadtuk.
Nagyon szépen köszönjük segítségét, országgyűlési biztos úr. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Soron következik az 5. napirendi pontunk, amelyik három törvényjavaslat vitáját tartalmazza, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi LIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/5590. számon kaptunk kézhez, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/5591. számon kaptunk kézhez, és végül az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló törvényjavaslat, melyet T/5592. számon kaptunk kézhez. Az együttes általános vitára kerül sor.
Kérem a kormány képviselőit, hogy nevük és beosztásuk jelzése után mondják el szóbeli kiegészítésüket. Ilyen hosszú vita után és az önök hosszú türelme után egy kicsit félve kérem, hogy viszonylag rövid szóbeli kiegészítéseket mondjanak el. Köszönöm szépen.
DR. SÁRKÁNY RITA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sárkány Rita, Nyárádi Gabriella és Juhász Edit vagyunk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
Elsőként néhány szót mondanék arról, hogy ez a három törvény miért együtt szerepel. Közvetlen összefüggés a három törvényjavaslat között csak néhány szakaszában van, tehát egymásra utaló vagy egymás rendelkezéseitől függő szakaszok vannak mindhárom törvényben. Ami összeköti őket, és ami miatt az együttes tárgyalását is kértünk, és amely miatt gyakorlatilag egy törvénycsomagként tárgyalta ezt meg a kormány, az a bennük tetten érhető jogalkotói cél, a bíróságok lehetőség szerinti tehermentesítése, a bíróságon belüli ésszerű munkamegosztás biztosítása, az olcsóbb és költségkímélőbb nem peres eljárások körének bővítése, az alternatív vitarendezési módok elterjesztése, elősegítése, illetve az elektronikus ügyintézés fejlesztése. Ez az, amit ez a három törvényjavaslat különféle pontokon, ügycsoportokban, területeken megragadott, ez köti össze őket.
Amit a polgári perrendtartás módosításáról tudni kell, a leghangsúlyosabb részét a fizetési meghagyásos eljárás reformja, illetve a fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakult eljárások speciális perrendtartási szabályainak megteremtése jelenti. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy olyan koncepciót kíván a törvényjavaslat megvalósítani, amely részben a bíróságokra is fokozottabb felelősséget és feszesebb határidőket szab, de a felek felelősségét is növeli, mert gyakorlatilag az első tárgyalásra kötelezi a feleket valamennyi peranyag szolgáltatására. Tehát itt próbálja megelőzni a perelhúzást.
Ami még fontos, hogy alkotmánybírósági határozatot teljesít a tanúvédelmi rendelkezések megalkotásával. Gyakorlatilag a büntetőeljárásban már a szabályozott intézmény megfelelően korrigált változatáról van szó. 2008. június 30-ig szabott határidőt az Alkotmánybíróság a szabályok megalkotására.
Ami még fontos és a nyilvánossággal függ össze szintén, hogy az igazságügyi tájékoztatásról szóló korábbi IM-BM együttes rendelet hatályon kívül helyezésével szükséges volt a tárgyalásról való felvétel szabályainak rögzítése, fontos volt az államtitok, a szolgálati titok, üzleti titok szabályainak kezelésével kapcsolatos szabályok kiegészítése. Továbbá az elektronikus másolatokkal kapcsolatban is van egy nagyon fontos rendelkezés a törvényjavaslatban, amely szintén adminisztratív terheket csökkentő módosítás abból a szempontból, hogy preferálja, ha a fél elektronikus formában rendelkezésre álló iratról elektronikus formában kér másolatot; ez nagyon fontos rendelkezés a polgári perrendtartásban.
Nem annyira a főszabályok között, de a végén van még egy fontos dolog, hogy a tanú költségtérítéséről szóló új rendelet kiadására is felhatalmazást tartalmaz. A '89-95. előtti jogszabályok hatályon kívül helyezése folytán kell új szabályt alkotni. Mind a polgári, mind a büntetőeljárásban csak polgári útja van, és erre nincs ma megfelelő felhatalmazás. Ilyen fontos részletkérdésekben is - a nagy koncepciók mellett - ez a törvényjavaslat feltétlenül igényli a tisztelt Ház támogatását.
A végrehajtási törvénynél három dolgot emelnék ki, az egyik szintén az elektronikus ügyintézés fejlesztése érdekében történő módosítás. Tavaly gyakorlatilag a jogügyletek biztonságának erősítéséről szóló törvényben nyitottuk meg annak lehetőségét, hogy végrehajtási cselekményeket lehessen elektronikus úton intézni. A Vht. 47. szakaszát, az adóskutatásról rendelkező szakaszt nyitottuk meg ebből a szempontból, és a nyilvántartást vezető hatóságok megkeresését tettük lehetővé. Most ez a törvényjavaslat tovább bővíti a nyilvántartást vezető szervezetek körét, és itt lehetséges majd egy jelentősebb előrelépés az adós adatainak elektronikus úton való beszerzése érdekében.
Ami még nagyon fontos, ami egy szó gyakorlatilag, ez az elektronikus árverés intézményének a megteremtése. Az elmúlt években szó esett már sok téma kapcsán arról, hogy a végrehajtási árveréseken az ajánlattevők biztonságát fokozni kell. Ennek egy modern, elektronikai lehetőségeket kihasználó ágazata ez az elektronikus licitálási lehetőség, aminek még egy fontos hozadéka van, az ingatlanértékesítések szabályozását ennek a lehetőségnek a kihasználásával egységesíti a törvényjavaslat. Egy olyan értékesítési módot fog ezután tartalmazni a törvény, ami mind szóbeli, mind elektronikus ajánlattételi lehetőséget takar.
Még fontos, hogy a perelhárításban, az egyszerűbb igényérvényesítési lehetőségekben a zálogtárgyakra vezetett végrehajtás szabályainak részbeni módosítása, részben új jogintézmény megteremtése. Visszautalva az országgyűlési biztosok beszámolójára, van egy olyan rendelkezése a törvényjavaslatnak, amellyel az országgyűlési biztos is foglalkozott, ajánlást fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy különösen a lakáshitel-tartozásokkal rendelkező adósok fokozottabb védelme, az egyéb tartozások folytán megnyitott végrehajtásokkal kapcsolatban annak megelőzése, hogy teljes mértékben ellehetetlenüljenek; itt kellett egy módosítást a törvényben eszközölni.
2000 óta van lehetőség arra, hogy a zálogjogosultak más hitelezők végrehajtásaiba bekapcsolódjanak azért, hogy a fedezet ne vesszen el. Ezt az előnyt, ezt a célt megtartva dolgoztunk ki egy olyan törvénymódosítási javaslatot, ami a lehető legkésőbbi időpontra teszi ezt a bekapcsolódást, úgy, hogy még a zálogjogosult is tudja a követelését érvényesíteni, a felosztási tervben tudjon szerepelni, de úgy, hogy lehetőség szerint ne induljanak felesleges bekapcsolódási eljárások a bíróságon, illetve egy néhánytízezer forintos tartozás miatt ne kelljen feltétlenül elárverezni az adós ingatlanát, hanem legyen több lehetősége az idő közbeni teljesítésre. Ez tehát az egyik vonala a zálogtárgyra vezetett végrehajtásos módosításoknak.
A másik pedig a Ptk.-ban található, a végrehajtáson kívüli igényérvényesítés, a zálogjogosult zálogtárgy értékesítésére vonatkozó joga. Ebbe illesztettünk bele egy új eljárási rendet, amely gyakorlatilag egy speciális nem peres eljárás, ötvözi azt a fajta szabadságot és rugalmasságot, amiért létrehozta a jogalkotó a Ptk.-ban a végrehajtáson kívüli igényérvényesítést, és ötvözi azokat az eljárási garanciákat, amelyeket a nem peres eljárásban a törvényességi kontrollt tud nyújtani, továbbá árverési vétel hatályával történő eladást tud nyújtani, illetve az azt követő birtokba helyezést kezeli. Ezt az összes előnyt próbáltuk összefoglalni ebben az új intézményben.
Egy mondatban még a benne foglalt jogharmonizációs módosításokról: év végén, illetve jövő év elején két új európai uniós rendelet is hatályba lép, a kis értékű követelések európai eljárása, illetve az európai fizetési meghagyás. Gyakorlatilag mindkettő alternatív igényérvényesítési mód a polgári perrendtartásban foglalt igényérvényesítési módok mellett. Emiatt nem kell polgári perrendtartást módosítási, de a végrehajtási törvény néhány szakaszát érinti ezeknek a rendeleteknek a hatályba lépése, mert ezeknek a határozatoknak ugyanúgy egy egyszerűbb végrehajtását kell a hazai jognak biztosítania, mint a nem vitatott követelések esetében. Tehát a közbenső eljárásokat ki kell iktatni, amely a hazai végrehajthatóság megállapításáról szól. Ez egy fontos része a javaslatnak.
Végül a harmadik, és próbálok továbbra is rövid lenni: a közjegyzői nem peres eljárásról szóló önálló törvényjavaslat már nem módosítás, hanem egy új törvény. Részben az volt a cél ezzel, hogy az alapvető kodifikációs, alkotmányossági követelményeket tudjuk érvényesíteni a közjegyzői nem peres eljárásokkal kapcsolatban. Jelenleg rendkívül széttagoltak a szabályai, IM-rendeletben, MT-rendeletben, törvényben, mindenütt találhatók ezzel kapcsolatban szabályok. Ez a törvény azt célozza, hogy azoknak a nem peres eljárásoknak, amelyeknek nincsenek más szabályai, itt meglegyenek a közös és lehetőség szerint a speciális szabályai is, illetve amelyekre vannak ugyan más jogszabályok, de nincsenek bennük konkrét rendelkezések, ahhoz ez háttérjogszabály lehessen. Körülbelül ennyit a kodifikációs célkitűzésekről.
Ami pedig az érdemét érinti ennek a törvényjavaslatnak, az egyértelműen az a jogalkotói célkitűzés, hogy a közjegyzőségnek a hatósági jogszolgáltató, illetve permegelőző, perelhárító funkcióját kívánja erősíteni a kormányzat. Azért konstruálta meg a jogalkotó ezeket az új igényérvényesítési lehetőségeket - perelhárító lehetőségeknek nevezném az előzetes bizonyítást, illetve a szakértő kirendelését -, amelyek már ma is létező jogintézmények a bíróságon, mert egy további lehetőséget kíván adni a jogosultaknak, hogy ezt közjegyzői nem peres eljárásban is kérhessék. Körülbelül ezt szolgálná ez a törvényjavaslat, és a kérdéseikre természetesen válaszolunk. Köszönöm szépen a türelmüket.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Megnyitom a vitát, Hankó Faragó alelnök úr kért szót.
Képviselői kérdések, megjegyzések
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ahogy hallhattuk és olvashatjuk is, akinek a türelme kiterjed odáig, hogy végigolvassa a három törvényjavaslatot, mert igen nagy terjedelmű módosítások, és egy új törvényről van szó. A liberális frakció nevében összefoglalva, bevezetőként azt az álláspontot tudom közölni, hogy mindhárom javaslatot alapvetően elfogadhatónak, szükségesnek, jónak, hasznosnak tartjuk, és fogjuk tudni támogatni. Szinte bizonyos, hogy lesznek módosító javaslataink, talán mindháromhoz, de egyébként úgy gondoljuk, hogy évek óta felgyűlt igényhalmaz az, amelynek az átültetése most a törvényjavaslatban elénk kerül. Mind a háromra egyaránt feltétlenül szükség.
Nem irigylem sem az országgyűlési képviselőket, sem a jogászkollegákat, mert lehet tanulni rendesen az új jogszabályi rendelkezéseket, ugyanis a két módosítás is igen terjedelmes, az új törvényről nem is beszélve, amely részben megismétel létező jogintézményeket, de bevezet újakat is, sőt több új kerül bevezetésre a közjegyzői törvény nem peres eljárásról szóló törvényében, mint amennyi eddig létezett. De azt hiszem, ezekre is elmondható az, hogy indokolt, és valószínűleg hozzájárulhat ahhoz, hogy egyszerűsödjenek és gyorsabbá váljanak az eljárások. Persze a megfogalmazások, a jogalkalmazókra háruló feladatok nagyon sokkal nem lesznek egyszerűbbek és könnyebbek, mert elég sok bürokratikus feladat marad így is mindenki nyakán.
Vannak olyan rendelkezések, amelyek nagyon rövid terjedelműek, és szintén jelentéktelennek tűnnek, mégis például engem országgyűlési képviselőként elég sokan megkerestek az apaság vélelmének megdöntése és a gondnokság alá helyezés iránti ügyeknél a költségviselés szabályainak eléggé fura, szinte méltánytalan megoldásával kapcsolatosan. Örülök neki, hogy a kormány ezen a téren belátja azt, hogy a jelenlegi szabályozáshoz képest más szabályokat kell bevezetni, és az állami költségviselés általános szabályát rögzíti a javaslat. Ez például pár sor az egész a terjedelmes javaslatban, mégis azt gondolom, hogy jelképesen is jelentős és fontos.
Jó a kis értékű perekre vonatkozó rendelkezések megjelenése a törvényjavaslatban, szoros összefüggésben a fizetési meghagyásos eljárásokkal. Örülök a határidők bizonyos mértékű rövidülésének is. Itt meg kell jegyeznem a jogalkalmazásnak egy óvatos kritikát, mert az egy örvendetes dolog, hogy a határidők jelentősen rövidülnek, ezt már láthatjuk például a cégeljárás kapcsán is, folyamatosan évek óta rövidülnek ezek a határidők, és ott úgy tűnik, a törvényes határidők betartása alapvetően rendben van. Bár itt, ezeknél a rendelkezéseknél, amelyek most kerültek elénk, egy kicsit szkeptikus vagyok, mert tartok attól, a bíróságok nem biztos, hogy minden esetben, minden tekintetben fogják tudni tartani ezeket a határidőket. Az automatikus fizetési meghagyásos eljárásnál a három nap, miután totális automatizmus fog egy csúsztatott hatályba lépéssel később bevezetésre kerülni, az olyan mértékben automatikus, hogy azt hiszem, ott tartható lesz majd a határidő, mert majdhogynem az adatbeviteltől kezdődően a gépek fognak dolgozni vagy egy központi szerver.
Az egyéb határidők tekintetében én egy kicsit attól tartok, örvendetes dolog, hogy ezek rövidülnek, de ezeket be is kell tartani, mert csak akkor érnek valamit, tehát hogyha a bíróság betartja őket. Természetesen a felek esetében ez egyszerűbb, mert a komoly jogkövetkezmények szinte automatikusan társulnak hozzá, ha nem tartják be ezeket a határidőket. Tehát ott mindenképpen rá lesznek kényszerítve arra, hogy eleget tegyenek törvényes kötelezettségeiknek, de ez a bíróságok tekintetében nem mindig szokott így lenni. Egyetértünk a Vht. módosításával is, jó, hogy az elektronikus ügyintézés szabályaiban az elektronikus árverés bevezetésre kerül, illetve részben megváltoznak a szabályok.
Összességében, hogy én is próbáljak kíméletesen bánni az idővel, azt tudom mondani, hogy mindhárom javaslatot támogatni tudjuk.
Még egy megjegyzés: az teljesen szándékos volt, és nem merült föl, hogy esetleg a hatályba léptetés ugyanaz legyen? Miután a polgári perrendtartásnál és a közjegyzői törvénynél egyaránt a generális hatályba lépés 2009. január 1., a Vht.-nél pedig a kihirdetést követő második hónap első napja, ha jól néztem. Igaz, hogy egymástól részben teljesen független javaslatokról van szó, de miután összefüggések is vannak, ahogy azt az előterjesztő szóbeli kiegészítéséből is hallhattuk, nem tudom, nem merült-e fel, hogy érdemes lenne összehangolni a hatályba lépést, vagy ez olyan mértékben esik távol egymástól, hogy értelmetlen? Ez csak egy apró megjegyzés, illetve részben kérdés. Támogatjuk a javaslatokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztők! Képviselőcsoportunk általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztéseket, a törvényjavaslatokat. Néhány módosító indítványt fogunk benyújtani, reméljük, hogy ezek támogatást nyernek majd.
Két kérdést szeretnék föltenni, az egyik az elektronikus árveréssel kapcsolatos. Egy nagyon érdekes intézmény ez. Aki rendelkezik felhasználói szintű internetes ismeretekkel, az tudja, hogy vannak már most is elektronikus árverések az interneten, persze nem a bírósági végrehajtás során, hanem más típusúak. Nem tudom, tudnak-e arról felvilágosítást adni, hogy hogyan fog kinézni ez az elektronikus árverés. Ha jól értem, egyetlen mondatban szerepel ennek a lehetősége. Lesz-e külön végrehajtási rendelet ezzel kapcsolatban, vagy mi lesz ennek a módja?
Megjegyzem, szerintem nemcsak az a fontos, hogy elektronikus árverés legyen, hanem az is, hogy ezeknek az árveréseknek a tárgyáról - hogy milyen típusú értéktárgyakról van szó - az interneten valamilyen gyűjtő blogban lehessen olvasni. Ha már internetes árverés, akkor ezekhez az interneten bárki hozzáférjen, és mindenki által hozzáférhető legyen egy helyen, adott esetben az ország egyik végében élő polgár tudjon egy másik megyében, egy bírósági végrehajtáson történő árverésen részt venni. Ez nagyban segítené ezeknek az árveréseknek a hatékonyságát.
A másik kérdésem: valószínűleg ez az én ismereteim hiánya, de nézzék el nekem, mert 10. éve vagyok képviselő, és 7. éve már szüneteltetem az ügyvédi tevékenységemet, hogy a törvényjavaslatban van egy olyan rész, hogy jogi képviselőnek kell tekinteni a fél képviseletét külön törvény rendelkezései szerint ellátó közjegyzőt. Azt szerettem volna tudni, hogy erre miért van szükség, amikor külön törvény előírja, hogy a közjegyző, mint jogi képviselő vesz részt a perben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Gábor képviselő úr.
DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az MSZP-frakció is támogatni fogja a benyújtott javaslatokat. Az általános vitára való alkalmasság megítélésénél először is azt kell megvizsgálnunk, hogy szükséges-e ez a fajta szabályozás. Erre az előterjesztő képviselője megfelelően kielégítő választ adott, hogy van egyfajta társadalmi szükségszerűség a szabályozásra, hiszen mindenki egyetért abban, hogy a bírósági eljárásokat gyorsabbá és hatékonyabbá kell tenni. Természetesen az mondható, hogy a mindenkori politika is felismerte ennek szükségességét, ezért ez a kormányprogramhoz is szervesen illeszkedik, hiszen a kormányprogramban szó szerint is megfogalmazásra került a célok között, hogy a gazdasági ítélkezés, illetve a bírósági eljárások gyorsasága és minősége javuljon.
Ha a szükségszerűséggel egyetértünk, márpedig úgy látom, hogy ebben vita nincsen, akkor magát a szabályozási kört kell megvizsgálnunk, azt a szabályozási kört, amelyik benyújtásra került. Azzal én magam is egyetértek, hogy rendkívül sokrétű, összetett módosítási javaslatokat tartalmaz elsősorban a polgári perrendtartásról szóló módosítás, bár nyilván fontos tartalmi módosítások szerepelnek a másik módosításban, és az új törvényben is előfordulnak szép számmal ilyenek. Ezeket a részletszabályokat, eltérően Hankó Faragó elnök úrtól, nem szeretném részletesen ismertetni, azért is, mert az előterjesztő ezt megfelelőképpen megtette. Én is azt gondolom, hogy néhány részletkérdés megvitatása még szükséges, amely módosító indítványokkal kezelhető, azonban általános vitára összességében mindhárom javaslat alkalmas, ezért én is és az MSZP képviselőcsoportja is támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szép Béla képviselő úr!
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem vitatva, hogy az alkalmasság tekintetében a véleményünk az előbb elhangzottnak megfelelő, de azért, hogy az én személyes meggyőződésem erősödjön, három kérdést szeretnék föltenni, éppen a szabályozás szükségessége, indokoltsága tekintetében, és annak érdekében, hogy ne a későbbiekben szembesülhessünk olyan helyzettel, amely ezt a fajta indokoltságot másképp ítélné meg.
Az első kérdésem: a 8. szakasz szabályozza azokat a díjakat, munkadíjat, költségtérítést, amelyet az ügyfélnek meg kell fizetnie, és külön jogszabály, gondolom, az a jelenleg is hatályos IM-rendelet, amelyik a díjak tekintetében tartalmaz rendelkezést. Többféle ügy esetében is próbaszámítások készültek, amelyek azt támasztják alá, hogy az ügyfelek számára nem azonos, nem csökkenő, hanem kifejezetten emelkedő költségszinttel, díjszinttel kell számolni. Ha ez így van, akkor mi indokolja, mi teszi szükségessé, hogy újabb ügyek tekintetében is magasabb díjszinten juthasson csak a jogkereső állampolgár a szolgáltatáshoz?
A másik kérdés, amire szeretnék választ kapni, ez az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartásával kapcsolatos. Mi tette ezt indokolttá? Ugyanis én nem szüneteltetett ügyvédi, kamarai tagság mellett egyetlenegy alkalommal nem tapasztaltam sem a nyilvántartást vezető bíróságoknál, sem a jogi képviseletet ellátó kollégáknál egyetlenegy kifogást sem a jelenlegi nyilvántartási rendszerben. Az indokoltságon belül egy külön kérdés, hogy mind a 38. szakasz, és ezt megerősítve a 43. § (1) bekezdése, illetve a felmondás-visszavonás hatályosulása tekintetében a nyilvántartásba való bejegyzést, illetve a nyilvántartásból való törlést tartalmazza. Nyilvánvalóan egy olyan időtartamot feltételez, amely alatt a megbízónak az akarata, bizalma és ebből következően az akarata már nem kívánja, hogy a korábban általános meghatalmazással feljogosított személy vagy szervezet eljárjon az ügyeiben. Ennek ellenére ennek a lehetősége változatlanul fennáll, hiszen érdemi ügyintézést igényel magának a bejegyzésnek, illetve a törlésnek az elvégzése, a nyilvántartásba való átvezetés. És ha áttekintjük azokat az új ügyeket, tárgyakat, munkamennyiséget, és szintén az ügyféli érdekek megóvása érdekében nem kívánnánk, hogy az időnként halasztott ügyekhez hasonlóan ez rendkívül elhúzódjon, hiszen még több ügy zúdul a jelenlegi közjegyzői hálózatra.
Az indokolás tartalmaz egy olyan megállapítást, hogy az egységes szolgáltatásnyújtás, illetve az ellenőrzött keretek között történő szolgáltatásbiztosítás indokolja, hogy változatlanul a közjegyzők száma és illetékességi területe szabályozott, gyakorlatilag zárt legyen. Ennek felülvizsgálatát éppen annak érdekében, hogy az ügyféli jogok érvényesüljenek teljesebben, vagyis a kialakuló korrekt, kontrollált és szakmai elvárásainkban garantált szolgáltatás nyújtásán túl a versengő szolgáltatók egy alacsonyabb díjszinttel, egyre rövidebb ügyintézési idő mellett végezhessék ezt a munkát, mert ennek elmaradása esetén ismét fölmerül, hogy indokolt-e, szükséges-e a szabályozás most előttünk fekvő elfogadása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Kérem, hogy reagáljanak az elhangzottakra!
DR. SÁRKÁNY RITA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Sorrendben az első kérdés, hogy szándékos volt-e az eltérő hatályba lépés. Igen, szándékos volt, azt az elvet érvényesítettük, hogy ha a szabályok jelentős része már egy korábbi időpontban lép hatályba, akkor ez legyen a fő hatályba lépési időpont, és itt számos olyan rendelkezés van, ami nem január 1-jei hatályba lépés. Csak az európai uniós rendelkezések és az elektronikus árverési rendelkezések azok, amelyek január 1-jei hatályba lépésűek.
Répássy képviselő úr kérdése, hogy milyen lesz az elektronikus árverés. Én erről hosszan tudnék beszélni, nagyon jól el tudnám magyarázni, de erre nem volt idő. A lényege az, ahogyan képviselő úr is lefestette nekünk, ez egy országosan egységes adatbázis, amelynek pont az a lényege, hogy bárhonnan, a világ bármely részéről elérhető legyen, és abban minden árverés feltüntetésre kerül. Tehát ingatlanok esetében ez az általános értékesítési forma, hogy mindegyikbe beépül az elektronikus licit. Ingók esetében más a helyzet, ott csak meghatározott ingóknak lesz elektronikus árverése, ahol ez célszerű és ésszerű. Viszont ettől függetlenül azok az ingó árverések is felkerülnek a hirdetményi rendszerre, amelyeknek nem lesz elektronikus árverése. Tehát a teljes kör kikerül a világhálóra és ingyenesen elérhető lesz. Ehhez regisztráció nem kell, a regisztráció, az előzetes személyazonosítás csak a licitáláshoz kell, azért, hogy később elkészíthető legyen az árverési jegyzőkönyv, úgyhogy ez ennyiben tudja szolgálni az ügyfélbarát ügyintézést. Ez is célja volt egyébiránt a módosításnak.
Amit a jogi képviselővel kapcsolatban jelzett a képviselő úr, valóban itt ez egy szerencsétlen beépítés a törvénybe, mert igazából nem peres eljárásokról van, és nem a polgári perrendtartásba kellett volna ezt beépíteni. A közjegyzői törvény 175. szakasza szabályozza azt az eljárást, amikor a közjegyző által elkészített okirat joghatásának kiváltása érdekében keres meg egy másik hatóságot, tipikusan a nyilvántartásba való bejegyzés érdekében. Itt kifejezetten nem peres képviseletről lenne szó. Amennyiben ezt az illetékes kollégákkal is megvitatjuk, és ők is célszerűnek tartják, akkor ez innen kikerülhet. Egyébként is a 73. C) § (1) bekezdés d) pontja alapján, amely külön törvényekben biztosít képviselői jogállást, bizonyos személyt ez alapján is lehet a peres és nem peres eljárásokban képviselőnek tekinteni, de nyilván itt csak a nem peres eljárások jönnek szóba.
A többi kérdés, ami elhangzott még képviselő úr részéről a közjegyzői nem peres eljárásokkal kapcsolatban: azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy az ügyfél magasabb díjszinten juthasson csak hozzá bizonyos szolgáltatásokhoz, két dolgot jegyeznék meg ezzel kapcsolatban, illetve két dologra mutatnék rá. Az előzetes bizonyítás, illetve a szakértői kirendelés továbbra is a bíróságoknál elérhető szolgáltatások, tehát itt nem olyan hatáskör-átcsoportosításra kerül sor, hogy az ügyfélnek kifejezetten csak közjegyzőhöz lehessen fordulnia. Továbbra is rendelkezésére áll a bírósági út is, ez egy alternatíva, el tudja dönteni, hogy neki melyik jobb, melyik van közelebb, mi a célszerű.
Nyilvánvalóan a díjak rendszerében sem az a célunk, hogy a bírósági eljárásnál magasabb díjak érvényesüljenek. Ha a nem peres eljárások 3 százalékos illetékéhez viszonyítunk, a közjegyzői nem peres eljárások díja ennél jóval alacsonyabb ma is, a díjrendelet szerint is. Akkor, amikor ezt a rendeletet hozzáigazítjuk az új szabályokhoz, erre természetesen figyelemmel leszünk. Nem cél, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a díja emelkedjen.
Az általános meghatalmazásokkal kapcsolatban: a szükségesség, a keletkezés, a megszűnés időbelisége, illetve az általános meghatalmazások száma. Valóban nem tipikus, nem jellemző. Akkor, amikor az egyeztetés lefolytattuk, valamennyi bíróság részéről azt a jelzést kaptuk, hogy ilyenek vannak, még ha nem is nagy számban. A tipikusabb a peres képviseletre adott meghatalmazás, a Ptk. szerinti ma sem tömeges. Nem is tömeges igények kiszolgálására jött létre, nem ilyen igények indokolták, egyszerűen az a helyzet, hogy tipikusan az általános meghatalmazás adása olyan esetre történik, amikor a meghatalmazás későbbi adásának szükségességénél előre látható vagy nagy valószínűséggel tudható, hogy ezt a meghatalmazást nem tudja majd elkészíttetni a fél, erről előre gondoskodik.
Az elektronikus nyilvántartás pedig úgy tudja szolgálni ennek a jogintézménynek az élővé tételét, a megfelelő hatályosulását, hasonlóan egyébként a peres meghatalmazáshoz, hogy azonnal elérhető lesz, okirat bemutatását nem teszi szükségessé, illetve országosan egységes adatbázisban fog megjelenni. Tehát a peres meghatalmazások sem csak egyetlen bíróságon - ahová bejelentették - lesznek érvényesek. Itt azért többféle olyan előny is összpontosul, még akkor is, ha nem egy olyan ügytípusról van szó, mint a polgári perrendtartásban a fizetési meghagyásokról, ahol 400 ezer ügyről tudunk beszélni, amelyre majd kihatással lesz.
Mi úgy gondoljuk, hogy ennél kevesebb ügyben is érdemes és kell is számolni ezekkel a hatásokkal. Ugyanúgy, ahogy az előzetes bizonyításoknál is, ma sem tömeges, a szakértő-kirendelés sem tömeges, de minden egyes olyan perelhárító fórumot gondol ez a három törvényjavaslat egyaránt kezelni és segíteni, ami bármilyen csökkenést okozhat a bírósági munka, a per szempontjából. Ez abból a szempontból is fontos, ahogy a képviselő urak is rámutattak arra, hogy a másik oldalon a bíróságok terhei, a határidők szigorodnak, tehát nekik is szükségük lesz a felszabaduló kapacitások használatára.
A hagyatéki ügyek, az elhúzódás veszélye fennáll, a hatásvizsgálat, az álláshelyek felülvizsgálata, versengő szolgáltatás: nyilvánvalóan egyértelmű álláspontja a kormányzatnak, hogy itt nem versenyjogi alapon kell a közjegyzői szolgáltatások azonos színvonalon történő nyújtását biztosítani, ez nem egy olyan intézmény, amelyre a versenyjogi szabályok vonatkoznak. Éppen ezért kívánja a kormányzat ezt a hatósági jogszolgáltató jelleget erősíteni, összhangban azzal, ahogyan az Európai Unióban is leginkább már elképzelhetőnek tartják a hatósági jogszolgáltatást. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne hárulna a jogalkotóra kötelezettség, hogy más eszközökkel ezeket a minőségi követelményeket biztosítsa.
Természetesen, amikor a törvényjavaslat készült, már azzal a szándékkal készült, hogy az álláshely-felülvizsgálat a jövőben még rendszeresebbé váljon. Nyilvánvalóan több lesz majd az ügytípus, amelynek az ügyérkezési mutatóit meg kell vizsgálni, és ezzel számolunk is, hogy rövid idővel a hatályba lépést követően ennek már az első tapasztalatai olyan értelemben adottak lesznek, hogy ez lehet egy országos felülvizsgálat. Nyilvánvalóan az illetékességi rendszert egyébként is majd a megváltozott szabályokhoz kell igazítani, tehát ezt általánosan alkalmassá kell tenni a többi nem peres eljárásra is. Tehát ebben még lehetnek a törvényhez kapcsolódó további jogalkotási munkák.
Gyorsan ennyit tudtam róla elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a határozathozatalokra sor kerülne, jelzem, hogy Balogh László helyettesíti Kovács Szilviát.
A vitát együttesen folytattuk le, de a három törvényjavaslatról külön szavazunk. Először a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatról szavazunk. Aki általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartottuk.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatról szavazunk. Aki általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Végül az egyes közjegyzői nem peres eljárásokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Aki általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartottuk.
Köszönöm szépen a segítségüket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném jelezni, hogy nagy valószínűséggel kedden ülést kell tartanunk, és a meghívót időben ki fogjuk küldeni. A főtitkár úrtól azt a tájékoztatást kaptam, hogy kedden egy órakor kezdjük a parlament ülését, ahogyan egyébként hétfőn szoktuk.
Köszönöm szépen aktív részvételüket, és kellemes pünkösdi ünnepeket kívánok a bizottság tagjainak és munkatársainak! Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra52 perc)
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika