AIÜB-18/2008.
(AIÜB-88/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2008. május 14-én, szerdán, 10.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend kiegészítése és elfogadása *
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének tájékozódó jellegű meghallgatása *
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének bemutatkozó expozéja *
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének reflexiói *
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5651. szám, új változat a T/5593. szám helyett); általános vita, első helyen kijelölt bizottságként *
Dr. Rajmon Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Rajmon Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reflexiói *
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI., valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5594. szám); általános vita, első helyen kijelölt bizottságként *
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai *
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5011. szám); Pettkó András (MDF) képviselő önálló indítványa; módosító javaslatok megvitatása *
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5656. szám); általános vita *
Dr. Gál Krisztina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5657. szám); általános vita *
Dr. Nagy Gabriella (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Nagy Gabriella (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válasza *
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Javaslat - a Tanács kerethatározata az utas-nyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról (COM (2007) 645; CNX/2007/237); bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B § (4) bekezdése alapján *
Lévayné Dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
1. Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének tájékozódó jellegű meghallgatása
2. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5651. szám, új változat a T/5593. szám helyett)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
3. A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI., valamint a Kossuth-díjról és Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5594. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
4. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5656. szám)
(Általános vita)
5. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5657.)
(Általános vita)
6. Javaslat - A Tanács kerethatározata az utas-nyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról (COM(2007)654; CNS/2007/237)
(Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. § (4) bekezdése alapján)
Elnököl: Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke, valamint
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) dr. Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) dr. Balogh Lászlónak (MSZP)
Dr. Csiha Judit (MSZP) dr. Avarkeszi Dezsőnek (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) távozása után dr. Hajdu Attilának (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz) dr. Szakács Imrének (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) távozása után dr. Vitányi Istvánnak (Fidesz)
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Lévayné dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Gál Krisztina osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Nagy Gabriella osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Pettkó András képviselő (MDF)
Dr. Wallacher Lajos jogi irodavezető (Gazdasági Versenyhivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 4 perc)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülését megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait és meghívott vendégeinket.
Ismertetem a helyettesítések rendjét: Tóth András helyettesíti Ipkovich Györgyöt, Gál Zoltán Faragó Pétert, Balogh László Csákabonyi Balázst, Balsai István Navracsics Tibort, én helyettesítem Csiha Juditot, Szabó Éva Szép Bélát, Szakács Imre pedig Kerényi Jánost. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A napirend kiegészítése és elfogadása
A kiküldött napirendhez képest egy módosítást javaslok: javaslom 4. napirendi pontként fölvenni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot; Pettkó András önálló indítványát T/5011. számon kaptuk kézhez. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor; ezzel, ha minden igaz, elkerüljük azt, hogy hétfőn bizottsági ülést kelljen tartanunk.
Van-e valakinek észrevétele a módosítással kapcsolatban? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok ilyet.
Kérem tehát, aki a napirendet elfogadja, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással elfogadta a napirendet.
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének tájékozódó jellegű meghallgatása
Rátérünk az 1. napirendi pont tárgyalására: dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének tájékozódó jellegű meghallgatása.
Mint képviselőtársaim bizonyára tudják, törvény nem írja elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjét az alkotmányügyi bizottság meghallgassa, de mintegy szokásjogként javasoltuk napirendre venni, hiszen korábban Lomnici Zoltán elnök urat is meghallgatta a bizottság megválasztása előtt (Jelzésre:), és ahogy ezt Salamon képviselő úr jelzi, Solt Pál elnök úrnál hasonló eljárást alkalmazott az alkotmányügyi bizottság.
Mint nyilván valamennyien tudják, a köztársasági elnök úr dr. Baka Andrást jelölte a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Jelölt urat meghallgatta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, és álláspontot alakított ki. Ott a szavazásnál a kellő számú támogatást a jelölt úr nem kapta meg.
Szokásainkhoz híven azt javaslom, először adjuk meg a lehetőséget, hogy a jelölt kifejtse elképzeléseit a betöltendő tisztséggel kapcsolatban, s ezt követően lesz lehetősége a bizottság tagjainak, hogy kérdést tegyenek föl.
Tisztelt Professzor Úr, Bíró Úr, Jelölt Úr! Fölkérem, ismertesse elképzeléseit az alkotmányügyi bizottsággal. Parancsoljon, öné a szó.
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének bemutatkozó expozéja
DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen a bizottságnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy elképzeléseim lényegét önökkel megosszam.
A rendelkezésemre álló anyag szerint önök megkapták háttéranyagként szakmai önéletrajzomat. Én ezzel kapcsolatban csak néhány megjegyzést szeretnék tenni.
Úgy gondolom, a szakmai tevékenységem különböző szakaszokra volt osztható. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében kezdtem a pályafutásomat, itt voltam tudományos kutató; abban az intézményben, amely a rendszerváltozás idején öt alkotmánybírót és azóta már három nemzetközi bírót adott. Itt szereztem tudományos fokozatot, és itt kaptam kutatómunkámért, tudományos munkámért akadémiai ifjúsági díjat.
Pályám második állomása az Államigazgatási Főiskola volt, amely egy milliárdos ingatlanvagyonnal rendelkező, több százmilliós költségvetésű intézmény volt, ennek egyszemélyi felelős vezetője voltam nyolc évig. Az intézményi tanács bizalmából a megbízatásomat az első ciklus után kétharmados többséggel meghosszabbították. Én úgy érzem, hogy az Államigazgatási Főiskolát jobb állapotban, jobb szakmai és anyagi helyzetben adtam át, mint ahogy átvettem.
Végezetül pályám leghosszabb, közel tizenhét évig tartó szakaszában az Emberi Jogok Európai Bíróságának a tagja voltam.
A rendszerváltozástól számítottan minden kormány jelöltjei között szerepeltem, és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése választott meg három alkalommal, három ciklusra a testület tagjává.
Bíró voltam, bírósági tevékenységet folytattam, ugyanúgy, mint más hazai bírók vagy a nemzeti bírók. Aktát olvastam, megállapítottam a tényeket, ellenőriztem a tényeket, megállapítottam az alkalmazandó nemzeti jogot és joggyakorlatot, így a magyar jogot és a magyar joggyakorlatot ezekben az ügyekben, és a strasbourgi esetjog sztenderdjét alkalmaztam ezekben a kérdésekben. A kollégáim bizalmából 2000-től 2008. január végéig több alkalommal választottak a bíróság egyik vezetőjévé, tehát bírósági vezetői, adminisztratív funkciót is gyakoroltam. Azt hiszem, nem veszik szerénytelenségnek, hogy a bíróság nemzetközileg ismert és elismert tagja voltam.
E rövid kiegészítés után engedjék meg, hogy a továbbiakban a jövőt érintő kérdésekkel foglalkozzam, a magyar bírósági rendszer problémáival. A problémák felvetése önmagában azt az elképzelést erősíti, hogy én bármilyen vonatkozásban kritikával szeretnék élni e rendszer felett. Én kritikákat fogalmazok meg. Nem célom sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjainak, sem a hivatal munkatársainak, sem egyetlen bíró kollegám tevékenységének a bírálata. Méltánytalan lenne ez a szerep, és úgy gondolom, hogy nem vagyok jogosult a bíráló szerepre, ezt szeretném előrebocsátani. Világossá kívánom tenni, hogy az igazságszolgáltatás hatékonyságának, minőségének és társadalmi megítélésének javítása csak a folyamatosság jegyében képzelhető el. Nem rombolni, építeni szeretnék, az elképzeléseimben ezért minden eddigi tartható és elért eredményre építeni kívánok.
A továbbiakban a kiindulási pontjaimat ismertetném, ahonnan a problémák kezelését vizsgálom. Az első kiindulási pontom az, hogy időszerűnek tartom az 1997-es bírósági reform átfogó értékelését, a következtetések levonását, és az ezzel kapcsolatos cselekvési program kimunkálását. Tudomásom van róla, hogy ez a munka nemcsak elkezdődött, hanem lassan a befejezéséhez érkezik. Ennek a munkának voltak eredményei, immár egy évtizede jogszociológiai tanulmányok jelennek meg Magyarországon Fleck Zoltán jogszociológus nevéhez köthetően. Három tudományos műhely a közelmúltban átvilágította az igazságszolgáltatási rendszer szervezetét és működését, és javaslatokat tett a megoldásra. Ezeket a javaslatokat az igazságszolgáltatási tanács 2008 elején megvitatta, és állásfoglalásokat hozott a javaslatokat illetően. Ezen állásfoglalásokkal egyetértek, erre építek. Tudomásom van arról is, hogy az alkotmányügyi bizottság közel egy évvel ezelőtt nyílt napot rendezett erről a kérdésről, erre a nyílt napra meghívta az érdekelteket, és ezen az igazságszolgáltatási rendszer legfontosabb problémáinak áttekintésére került sor. Ezek az anyagok rendelkezésre állnak, ezeket ismerem.
A második kiindulási pontom az, hogy bár elméletileg mind az igazságügy-miniszter hatásköre alá, hatáskörébe szervezett, mind pedig az önálló igazgatásnak létjogosultsága lehet - Európában erre számos példát találunk -, a jelen helyzetben Magyarországon az elkülönült igazgatásnak van realitása, kétharmados törvények szabályozzák. Nem lenne célszerű az igazságügyi igazgatás egyik rendszeréről a másikra átmenni. Úgy gondolom, hogy a bírói kar egésze - hiszen az elmúlt években, az életrajzomból is kitűnően, rengeteg előadást tartottam bíróságokon, megyei szinten, országos szinten, táblabíróságokon, a Legfelsőbb Bíróságon -azon a véleményen van, hogy jelen pillanatban realitás a külön szervezett igazságszolgáltatás.
Határozott véleményem, és ez a következő kiindulási pontom, hogy az 1997-es bírósági reformot az értékelések függvényében folytatni kell. Ezen hatalmi ág önigazgatásának meg kell felelni ugyanúgy, mint az igazságügy-miniszter alatt szervezett igazgatásnak is, a professzionalitás követelményeinek. A minőség, a hatékonyság, az eszközökkel való ésszerű gazdálkodás, az igazságszolgáltatási hivatal szolgáltató szerepének erősítése, a bíróságokhoz való közelebb hozása követelmény. A vezetői felelősségnek, a számon kérhetőségnek és az ellenőrzésnek következetesen érvényesülnie kell. Szükséges, hogy a stratégiai kérdések a központi igazgatás keretében maradjanak, bizonyos operatív kérdésekkel azonban, amelyekkel a hivatal foglalkozik, talán nem szükséges a hivatal szintjén foglalkozni.
Alaptétel és kiindulási pontom, hogy a bírósági igazgatásban és az ítélkezés területén a nyilvánosságot és az átláthatóságot növelni kell. Ez a tevékenység közfeladatot lát el, közpénzt használ fel, a nyilvánosságnak pedig ellenőrző és minőségjavító funkciója van mind az ítélkezés, mind pedig az igazgatás vonatkozásában.
Az alaptételeket követően a továbbiakban az igazságszolgáltatás legfontosabb problémáira térnék rá. Az időszerűséget, az ügyhátralékot, a területi különbséget tekintem az első kérdésnek, a magasabb színvonalat, a minőség javítását a másodiknak, a jogegységet a harmadiknak, és a szervezetet szándékosan a negyedik kérdésnek veszem.
Az ítélkezés időszerűsége, az ügyhátralék és a területi különbségek csökkentése. Azt hiszem, hogy ebben a körben a bizottság tagjai előtt nem kell külön részleteznem, hogy az ítélkezésnek ésszerű határidőn belül kell történnie, az ésszerű határidők be nem tartása - és ez strasbourgi követelmény is - a polgárok és a vállalkozások bizonytalanságát, személyi és vagyoni helyzetben való bizonytalanságot eredményez. Talán nem erős úgy fogalmazni - és én köztudomásúan szigorú álláspontot foglaltam el az ésszerű határidő kérdésében Strasbourgban -, nem túlzás úgy fogalmazni, hogy az ésszerűtlenül hosszú ideig tartó ügyintézés lényegében az igazságszolgáltatás egyfajta megtagadását jelentené. Nem hiszem, hogy tarthatók az ügyforgalmi statisztikákból kitűnő területi különbségek. Ezek a területi különbségek persze európai tendenciát is jeleznek, a nagyvárosokban jelentős az ügyszám. Magyarországon is a fővárosban, Pest megyében, Komárom-Esztergom megyében és Győrben jelentős lemaradások vannak.
Milyen eszközöket lehet itt felhasználni? Nyilván az eszközök kézenfekvő és közvetlen módja az, hogy adjanak több pénzt, adjanak több anyagi eszközt. Ezek az extenzív erőforrások, ezekre szükség van. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint, és a nemzetközi elemzések szerint is a magyar igazságszolgáltatási rendszer alulfinanszírozott, tehát a több pénz nyilvánvalóan egy követelmény. Ugyanakkor látni kell, hogy a több pénznek mindenütt akadályai vannak, soha nincs annyi forrás az igazságszolgáltatás működtetésére, amennyi szükséges. Ezért nagyon fontosak a belső erőforrások, az intenzív erőforrások erősítésével történő eszközök, amelyek pénzt nem igényelnek, viszont az igazságszolgáltatás erőfeszítéseit jelzik, hogy a hatékonyságot, a minőséget javítsa. Mire gondolok itt? A vezetői munka erősítésére, az ügyintézési határidők szigorú betartatására. Azt hiszem, hogy a jelenlegi jogállási törvény megfelelő lehetőséget biztosít, tehát a jelenlegi törvényi keretek is megfelelő lehetőséget biztosítanak erre. A nem peres eljárások felfutása köztudomású. A nem peres eljárások további elektronizálása a cégbírósági eljáráshoz hasonlóan szükséges. A nem peres eljárások 70 százalékát teszik ki a fizetési meghagyási eljárások.
Azt hiszem, különösebb probléma a fizetési meghagyási eljárások további elektronizálása előtt nincs. Azt hiszem, egy év alatt vagy talán még rövidebb idő alatt is le lehetne tenni az asztalra a szükséges javaslatokat.
Az eljárási törvények módosítása - büntető- és polgári eljárási törvényekről is beszélek - a bírósági titkároknak nagyobb szerepet kell hogy juttasson az ítélkezés területén és a bírák tehermentesítése területén.
Az illetékességi területek meghúzása, megváltoztatása - az ítélőtáblák vonatkozásában ez a gondolkodás elkezdődött. Szükséges, hogy az OIT keretében működő, úgynevezett hatásköri bizottság folytassa munkáját, és a szintek között a különbségek csökkentésére javaslatot tegyen.
A második kérdés, amiről beszélni szeretnék, az ítélkezés minőségének javítása, a színvonal emelése, magasabb szakmai színvonal elérése. A képzést és a továbbképzést teljesen új alapokra kell helyezni. Úgy gondolom, nem tartható az a szemlélet, hogy a bírók képzése és továbbképzése szabad választás függvénye; ha valaki úgy érzi, hogy képzésre van szüksége, akkor részt vesz tanfolyamokon; ha valaki úgy érzi, hogy nincs szüksége képzésre, ő mindent tud, akkor nem vesz részt a tanfolyamokon. Én azt hiszem, hogy egy kötelező jellegű képzést kellene bevezetni, az ingyenesség megtartásával, amely kreditrendszerűen, megfelelő rugalmasságot biztosítana arra, hogy mindenki bekerüljön ebbe, és bizonyos idő alatt ezeket a kurzusokat elvégezze. Ennek lehetnének kötelező elemei, minden bíró és minden ügyintéző vonatkozásában - természetesen más tartalommal -, és lehetnek szabadon választott elemei, amelyet a bíró a szakágának vagy ügycsoportjának megfelelően, szakosodva kaphatna meg. A lényeg az, hogy bizonyos időn belül, öt éven vagy tíz éven belül vagy meghatározott időn belül - ez nyilván anyagi erőforrások kérdése - ez a képzés befejeződjön. A képzés teljesítését figyelembe kellene venni az értékelések során, tehát a bírói munka értékelése során, az előmenetel során és így tovább.
A minőség javításának második eszköze, hogy a bírói tevékenységet minél jobban mentesíteni kellene az adminisztratív feladatoktól. Egészen a legutóbbi időkig, bár tudtam, hogy jelentős a bírói munkára rakódó adminisztratív tevékenység, de az európai uniós csatlakozási tárgyalásokkor folyó úgynevezett monitoringjelentés azt mondja - és itt szó szerint idéznék a bizottság tagjainak -: "a bírák idejük 70 százalékát olyan adminisztratív feladatokra fordítják, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban az ügy tárgyalásával". Azon a véleményen vagyok, hogy a monitoringjelentés óta eltelt időben sem történt lényeges változás, annak ellenére, hogy belépett a bírósági ügyintéző kategóriája. Tehát jelenleg is nagy a bíróra nehezedő adminisztratív tevékenység. Ez a legdrágább megoldás; a bírósági szervezetben a legdrágább élőmunka a bírói munka, ezt nem kellene adminisztratív feladatokra fecsérelni.
Szolgálati bíróság létrehozásának szükségessége a harmadik elem, amely szintén a minőségjavítás egyik eszköze. Úgy gondolom, a jelenlegi fegyelmi bíróságok helyett Magyarországon egy szolgálati bíróságot kellene létrehozni. Ez a bíróság az elképzeléseim szerint 5-7 tagból állna, viszonylag kis költséggel létrehozható, és ez a bíróság lehetne hivatva arra, hogy a bírók munkajogi, fegyelmi, alkalmassági és etikai ügyeiben állást foglaljon. Előnye lenne egy ilyen bíróságnak, hogy egy lenne az országban, egységes szabályokon, egységes elveken alapulva, egységes erkölcsi és szakmai megítélést biztosítva dönthetne ezekben a kérdésekben. A szolgálati bíróságtól fellebbezni a jelenlegi szisztéma szerint a Legfelsőbb Bíróságra lehetne.
A harmadik nagy kérdés a minőségjavítás után a jogegység kérdése. A közelmúltban hallottam Tölgyessy Péter nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy Magyarországon ebben a kérdésben egyfajta céhes viszonyok uralkodnak, a méter egyes helyen csak 60 centi, más helyen 80 centi - én ezt a megközelítést kicsit túlzásnak tartom. Azonban az biztos, hogy a jogegység kérdése, az országban az ügyek egységes megítélése új probléma. A jogegység kérdése minden országban kiemelkedő, és emlékszem, strasbourgi bírói tevékenységem során, ahol öt tanács működik párhuzamosan, a jogegység, a harmónia megteremtése milyen óriási problémát jelentett; egy országban ez még különösebben fontos kérdés. A kiszámíthatóság múlik ezen, a kiszámíthatóság és a sztenderdizálás, az azonos megítélés. A jogegység kérdésében mindenkinek van feladata, minden bírósági szintnek, a helyi bíróságoktól kezdve a Legfelsőbb Bíróságig. Nem mondhatjuk azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint a jogegység alapvető gazdája az egyetlen és kizárólagos gazdája lenne. Jogegységet kell tartani a megyében, jogegységet kell tartani az ítélőtábla területén és az országban egységesen. A jogegység Legfelsőbb Bíróságra eső problémáit a Legfelsőbb Bíróságra vonatkozó résznél szeretném továbbfejteni.
A bíróságok igazgatásával kapcsolatos legfontosabb kérdés az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és Hivatala. Szándékosan hagytam ezt a kérdést előadásom végére. Határozottan az a véleményem ugyanis, hogy a bíróságok belső szervezeti mechanizmusával kapcsolatos kérdések, annak ellenére, hogy a bírálatok középpontjában állnak - és ezt érzékelni lehet a publicisztikából, érzékelni lehet a tanulmányokból -, ezek csupán közvetve állnak összefüggésben az ítélkezés minőségével. Ez a probléma azonban - és az utóbbi napokban volt alkalmam tapasztalni - tüzes parázs is, amelyet ha megragad az ember, óhatatlanul megégeti magát. Ezeket a kérdéseket, az OIT összetételét, belső viszonyait kétharmados törvények szabályozzák. Parlamenti pártoknak kell kimunkálni, hogy milyen változásokat tartanak indokoltnak. Én úgy gondolom, nekem itt a változások irányára kellene rámutatnom, a részletekben való spekuláció nélkül.
A magam részéről támogatnék minden olyan változást, amely megerősíti az OIT elnökének és tagjainak felelősségét, a szélesebb nyilvánosság számára nyilvánvalóvá teszi a testületen belüli álláspontokat kulcsfontosságú igazságszolgáltatási kérdésekben. A régiókat és megyéket érintő kérdésekben pedig a szakma előtt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ki milyen álláspontot foglalt el. Ezt mindenképpen biztosítani kell az OIT üléseire, és ezzel kapcsolatban a nagyobb nyilvánosságot minden olyan kérdésben, amelyben ez megtehető.
A bíró tagok az OIT összetétele vonatkozásában; én a külső tagok összetételével itt nem foglalkozom. Felvethető egy olyan álláspont, hogy a külső tagok erejét és érvényesítő képességét erősíteni kell; felvethető az átalakítás szükségessége. Én fontosabbnak tartom, hogy a bíró tagok vonatkozásában gondoljuk át a rendszert. A jelenlegi hatéves OIT-mandátummal szemben érdemes lenne támogatni egy olyan megoldást, amely a bíró tagok vonatkozásában a fix terminus helyett egyfajta rotációs rendszert vezetne be, amelyben az OIT bíró tagjainak egyharmada minden két évben kicserélődne. Ez a rotációs elv kombinálható azzal a kiegészítő elvvel, hogy az OIT mindenkori testületében a különböző bíróságokon keresztül, tehát a különböző szinteken keresztül az ország minden régiója egy időben képviselve legyen. Mondom, nem akarok e téren improvizálni; mindenkinek van szervezeti javaslata, és szervezeti javaslatokon hihetetlen viták alakulnak ki. Nem akarok improvizálni, de azt látni kell, hogy minden szervezeti változásnak következménye van a belső és külső tagok befolyása, az elnöki jogkör terjedelme, az OIT-nak mint testületnek a hivatalhoz való viszonya vonatkozásában. Itt nem szabad rögtönözni, az igazságszolgáltatási rendszert, amely működőképes, nem szabad destabilizálni.
Szükségesnek tartom az OIT vonatkozásában, hogy az OIT határozatait, szabályzatait vessük vizsgálat alá, hogy mindenben megfelelnek-e a törvényesség követelményeinek, és folytatni kell a nagyon nagy számú OIT-szabályzat területén a deregulációs folyamatot, át kell nézni, mi az, ami kell, mi az, ami nem kell, mi az, amit változtatni javasolna az OIT. Szükségesnek tartom - és ezt már említettem -, hogy az OIT működését a nyilvánosság szempontjai szerint is tekintsük át, és a nagyobb átláthatóságot biztosítsuk.
A hivatal vonatkozásában - nem akarok a részletekben elmerülni - a hivatal bíróságokhoz közelítését, az információáramlás nagyobb biztosítását, a hivatal szolgáltató jellegének erősítését javaslom. Elképzelhetőnek vélem, hogy a hivatal bizonyos anonimizációs folyamatokat átvesz az ítélőtábláktól és a Legfelsőbb Bíróságtól, az ítéletek közzétételére vonatkozó anonimizációs feladatokat. A hivatal vezetői vonatkozásában pedig megfontolandónak tartom, hogy a jelenlegi határozatlan időre szolgáló vezetői megbízásokat határozott idejű megbízássá alakítsuk.
Tekintve, hogy én nemcsak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének is számítok, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjeként csak néhány megjegyzést szeretnék tenni. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési, jogegységi és jogszabály-véleményezés feladatokat lát el. Mindhárom funkció szükséges, egyik sincs meg a másik nélkül. Ugyanakkor azt látni kell, hogy az ítélkezési funkció a Legfelsőbb Bíróság tevékenységében a változásokkal, az ítélőtáblák belépésével némileg csökkent. Jelentős, de némileg csökkent. Az ország érdekei és az igazságszolgáltatás ugyanakkor azt kívánják, hogy a jogegységi feladatok ellátását a Legfelsőbb Bíróság a jelenleginél jobban tudja ellátni. Itt két kérdést szeretnék említeni. A jogegység kérdése egy hihetetlenül fontos probléma. Jelenleg az öt, vagy más esetben hét fős jogegységi tanácsok döntenek kötelező jelleggel, kötelező erővel a jogegységi kérdésekben. Szükségesnek tartanám, hogy a legnagyobb kérdések tekintetében ne az öt-hét tagú, ad hoc jelleggel összeállított tanácsok döntsenek, hanem megfontolásra érdemesnek tartom azt, hogy az egész kollégium, a polgári, a büntető és más kollégium együtt döntsön a legnagyobb súlyú jogegységi döntések tekintetében. Kisebb kérdésekben természetesen a jogegységi tanácsoknak is megmaradna a szerepük.
A második kérdés, amelyet a Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatban mondanék, az, hogy a jogegységi munka elemző munka. Elemezni kell az ítélkezés alakulását, a hazai, és adott esetben a nemzetközi tendenciákat, és erre az igazságszolgáltatásban, az ítélkezésben leterhelt bírók nem biztos, hogy képesek. Az ő tevékenységüket meg kellene erősíteni. Szükségesnek tartanám, hogy a Legfelsőbb Bíróságon ezen feladatok ellátására egyfajta tanácsosi kategóriát hozzuk létre, akik munkájukkal, elemző tevékenységükkel segíthetik a Legfelsőbb Bíróság bíráinak ide vonatkozó tevékenységét.
Azt hiszem, hogy bemutatkozásnak, programelemzésnek, a program bemutatásának ez megfelelt, és nagyon hálás vagyok a bizottságnak a figyelméért és a meghallgatásért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, jelölt úr. Most a bizottság tagjaié a lehetőség, hogy kérdéseket tegyenek fel. Kérdezem, hogy ki kíván kérdést feltenni.
Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnökjelölt Úr! Ön azzal kezdte a bemutatkozását, pontosabban a programjának ismertetését, hogy kritikát nem kíván megfogalmazni, nem kíván a bírálója lenni a bíróknak, de mások azért megfogalmaznak kritikákat, tudjuk jól, hogy nemcsak az ön által említett publicisztikák, hanem ennél komolyabb tanulmányok és értékelések is. Egy-két témában fontosnak tartanám, hogy megismerjük az ön álláspontját, hogy mennyiben tartja reálisnak a felvetett kritikákat.
Az egyik legfontosabb kritika az átláthatóság kérdése, minden tekintetben. Például - de talán ez nem a legfontosabb - abban a tekintetben, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülései hogyan zajlanak. Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy az ön meghallgatása egy számunkra, parlamenti képviselők számára rejtélyes OIT-ülésen történt. Azért mondom, hogy rejtélyes, mert azóta már annyiféle értelmezését és elemzését hallhattuk és olvastuk, hogy ott mi történt, mi nem történt, hogy már magunk is kíváncsiak vagyunk arra, hogy miért nem tekinthetjük meg ezeknek az OIT-üléseknek a jegyzőkönyvét. Nem is értem, miféle szolgálati titkot képezhet az, hogy egy elnökjelöltnek feltesznek kérdéseket. Konkrétan azt szeretném megkérdezni - mert szerintem ezzel ön nem sért semmiféle titkot -, hogy azon a bizonyos OIT-ülésen fogalmazódott-e meg kritika az ön által elmondott programmal vagy annak egyes elemeivel kapcsolatban, tehát volt-e valamilyen kritika, amelyből ki tudnánk találni, hogy milyen szakmai alapokon áll az OIT elutasító döntése.
A másik vetülete ennek a nyilvánosság, minden más tekintetben, kezdve a bírói kinevezések, a bíróvá válás szempontjainak a nyilvánosságával, addig, hogy mennyire átjárható a jogászi szakma vagy a bírói pálya, illetve, ön szolgálati ügyeknek nevezte, de itt fegyelmi ügyekről is beszélhetünk, ezeknek a fegyelmi ügyeknek a nyilvánossága. Mennyiben gondolja azt, hogy ezek, vagy legalább ezek lényege nyilvánosságra hozható? Én fontos szempontnak tartom a nyilvánosság kérdését. Kérném, ha erről van elképzelése, akkor fejtse ki.
Nagy figyelemmel hallgattam az OIT bíró tagjaira vonatkozó elképzelését. Ma már szerintem senki sincs azon az állásponton, hogy mindennek maradnia kell a régiben. Azt nem tudjuk még, hogy pontosan hogyan kell változtatni, de úgy látszik, hogy a változásra megérett ez a testület. Ön jól érzékelte, hogy ez inkább törvényhozási kérdés, tehát erről nem is kívánok kérdést feltenni, de van egy fontos kérdés, ez a bizonyos önigazgatás, hogy önmagát ellenőrizi-e az OIT. Mennyiben tartja szerencsésnek ezt a szituációt, és ön szerint valóban gondokat okozhat-e akár az átláthatóság szempontjából, akár a munkakövetelmények, vagy általában véve a teljesítménykövetelmények szempontjából?
Azt is feltételezem önről, hogy ismeri ezeket a kritikákat, amelyeket kutatóintézetek és független kutatók fogalmaznak meg. Ezek között szerepel olyan megfogalmazás és olyan felvetés, amelyet ön itt visszaigazolt. Mindjárt mondom, hogy mire gondolok: az egyik a bíróképzés fejlesztése - ezt örömmel hallottam, úgyhogy ezt nem is kérdésként teszem föl, csak nyugtázom, hogy ezek egybevágnak ezekkel a független kutatásokkal -, és az, hogy a középfokú szakemberek, tehát a bírókat segítő adminisztrációnak részben a létszámának növelésének, részben a fejlesztésének is be kell következnie.
Elfogadhatónak tart-e egy olyan változást, hogy például bírósági vezetők továbbra is részt vegyenek az ítélkezésben? Talán nem szerencsés a mostani gyakorlat, hogy elszakadnak... Bár esete válogatja, nem minden bírói vezetőre vonatkozik ez, de talán célszerűbb lenne az ítélkezésben részt venniük ezeknek a bíráknak.
Még egy szempont, hogy a bíróságon belüli előmeneteli rendszer ma úgy néz ki, hogy kizárólag egy karrierlehetőség van a bírák előtt, az, hogy lehetővé válnak. Látja-e annak értelmét, hogy magában az ítélkezési munkában jelentkezzen egy karrierlehetőség? Akár úgy, hogy a bírák teljesítménye alapján magasabb besorolásba kerüljenek, hogy ne az legyen, hogy vagy ítélkezik egy bíró, vagy vezetővé akar válni, hanem a kettő között legyen egy másik karrierlehetőség, egy valódi szakmai karrier, tehát nem vezetői igazgatási karrier, hanem egy szakmai karrier.
Egyelőre ennyi kérdést kívántam feltenni, és tényleg, ha megengedi, egy megjegyzést tennék ehhez a bizonyos OIT-üléshez. Mindannyian jobban járnánk, ha ennek az OIT-ülésnek az iratanyaga vagy jegyzőkönyve nyilvánosságra kerülhetne. Ez nem az ön döntése; kivéve, ha esetleg önt megválasztják a Legfelsőbb Bíróság elnökének és az OIT elnökének, akkor talán ön dönthet majd arról, hogy vajon ezek az iratok továbbra is szolgálati titkot képeznek-e, de ez jelen pillanatban még nem az ön hatásköre. Azt hiszem, a bizottságunk számára ez nagyon fontos információkat tartalmazna. Kis színes ebben a képben, hogy a bizottságunk egy tagja tagja az OIT-nak, de ez az egy tag nem tud beszámolni a bizottságnak, legalábbis azt feltételezzük jelen pillanatban, hogy nyilván azért nem tudja tájékoztatni a bizottságunkat, merthogy őt is kötik azok a titkok, amik egyelőre nem tudom, hogy milyen titkok, de talán szolgálati titoknak minősül, ami ott elhangzott. De mondom, ezt nem annyira az ön irányában fogalmazom meg kritikaként, csak sokkal okosabbak lennénk, ha tudnánk, hogy nagyjából milyen kritika merült fel ezen a bizonyos OIT-ülésen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó alelnök úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnökjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, nyugodtan mondhatom mindannyiunk nevében, hogy nagy figyelemmel hallgattuk az ön bemutatkozó előadását és rövid helyzetértékelését, illetve bizonyos tekintetben a jövőre mint lehetséges legfelsőbb bírósági, országos igazságszolgáltatási elnöknek az elképzeléseit a tevékenység folytatására, lehetséges megújítására. Nem véletlenül használom ezt a "megújítás" szót. Azt hiszem, ma már abban senki nem vitatkozik önnel, hogy egyrészt szükség van arra, hogy az 1997-ben elindított és hosszú éveken keresztül folytatott igazságszolgáltatási reform megfelelőségét, sikerességét, áttekintsük és mindenképpen folytassuk.
Az ön helyzetértékelése alapjaiban véleményem szerint minden bizonnyal megegyezik mindazoknak a véleményével, akik ismerik a mai magyar igazságszolgáltatás helyzetét, mert nagyon sok pozitívum mellett - és ezeket sem szabad semmiképpen sem elhallgatnunk - hazudnánk, ha nem jelentenénk ki, vagy nem kellene kijelentenünk azt, hogy vannak bizony problémák. Ezekre a problémákra részben ön is utalt, volt egy-két terület, ahol konkrétan fogalmazott, volt egy-két olyan probléma, amellyel kapcsolatban konkrét felvetéseket is tett, és ezek egy részével, úgy gondolom, könnyű egyetérteni, mert reálisan ítélik meg a mai magyar viszonyokat. Egyrészt nem a teljesség igényével és nem az ön által elmondottak sorrendjében szeretnék néhány kérdést feltenni és egyúttal óhatatlanul magam is véleményt is nyilvánítani.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyzetét most már évek óta egyre erőteljesebb figyelem kíséri a jogászi és egyébként is a magyar közélet részéről. Ön is elmondta, hogy készültek tanulmányok; ezek a tanulmányok valóban megerősítik azt, hogy a lehetséges két fő megoldás közül, vagyis visszatérni egy igazgatási jellegű, az Igazságügyi Minisztérium igazgatása alá tartozó szervezetrendszerhez, vagy megtartani az önállóságot, ennek kérdésében szakértők többnyire az utóbbi mellett foglalnak állást. Ma már valóban nem tűnik reálisnak, hogy ezen változtassunk, és nem is biztos, hogy szükséges, hogy ezen változtassunk. Kétharmados törvények, több is, de feles elfogadottságú törvények is szükségesek ehhez a változtatáshoz.
Ön hogyan látja - amellett, hogy tudom, említette, hogy itt a parlamenti pártok együttműködése óhatatlanul szükséges a kétharmados körben -, lehet-e jogszabály-változtatás nélkül is érdemi változtatásokat elérni az OIT tevékenységének esetleges javításában? Vagy a jelenlegi jogszabályi keretek között erre nem lát esélyt?
Egy másik terület, amire talán most nem tért ki, de nem is feltétlenül kellett kitérjen jelölt úr, mert nyilván egy komplexebb kérdésről van szó, de engem nagyon érdekelne az ön véleménye a jogászi hivatásrendek átjárhatóságáról Magyarországon. Ez nagyon különbözőképpen néz ki Európa különböző országaiban, itt a közösségi jog ilyen szempontból nem determinál bennünket. Van lehetőség arra, hogy másképpen csináljunk dolgokat; van német megoldás, és vannak más európai vagy akár a világ bármely részén tapasztalható jó megoldások. Természetesen nem véletlenül kérdezem, mert az látszik, hogy egyrészt a jogászképzés kicsit nagyra duzzadt Magyarországon; éppen a napokban lesz egy konferencia erről a nagyon izgalmas kérdéskörről. Ma már ott tartunk, hogy nagyon nehéz a frissen diplomát szerzett jogászok számára megfelelő karrierpályát nyújtani, mert az ügyvédi szakma igen nagy számban vett fel frissen végzett vagy máshonnan átkerült kollégákat; a bírói pálya viszonylag zárt, és itt a szónak részben akár pejoratív értelmét is használhatjuk. Mert ma azt látjuk, hogy egyirányú, kizárólag egyirányú a mozgás a bírói pályán: az azt elhagyók számára ez egy lehetőség; oda bekerülni már jóval kevésbé lehetséges. Pedig vannak olyan megoldások, mondjuk, az angolszász megoldások közül lehet említeni egyet-kettőt, ahol bizony az a tapasztalat, hogy akik más, különböző szakmai területeken nagy tudásra és tapasztalatra tesznek szert, azok esetleg bekerülhetnek a bírói karba, mert erre alkalmassá válnak. Nálunk most csak fordított irányú folyamat van. A bíróképzés, fogalmazóképzés nagyon fontos terület, de az is lényeges szerintem, hogy a hivatásrendek közötti átjárhatóság hogyan néz ki.
Másik téma: ön beszélt az elhúzódó eljárásokról, a hátralékok feldolgozásának lehetőségéről. Ez évről évre visszatérő probléma, hol sikerül rajta javítani, hol nem. A jogalkotó mindig azt a módszert próbálja alkalmazni, hogy szigorít a határidőkön, részben elektronikus eljárások bevezetésével. Ön megemlítette a fizetési meghagyásos eljárást: ha nem vagyunk kellően gyorsak, akkor lemaradunk a parlamenti vita elejéről, amely a plenáris ülésen fog kezdődni, hiszen az igazságügy-miniszter úr előterjesztésében éppen a fizetési meghagyásos eljárások és a kis értékű ügyek eljárásának gyorsítását szolgáló törvényjavaslat kerül elénk, és bevezetjük az elektronikus fizetési meghagyásos eljárást, részben német példa alapján, amely nagymértékben gyorsít. De a problémát nem ebben látom, mert a törvényes határidőket igazából csak a számok kisebbre vételével is könnyen lehet változtatni. A baj ott van, hogyha ezeket a határidőket nem vagyunk képesek betartani, illetve esetlegesen az azt alkalmazó szervek. Tehát a jogszabály sok mindent elbír, ugyanakkor meg azt tapasztaljuk, hogy jogkövetkezmény nélkül lehet igen jelentős határidőket mulasztania esetlegesen a bíróságoknak. Nem hanyagságból feltétlenül vagy szándékosan, hanem mondjuk, a bíró leterheltsége okán, de ezen akkor is változtatni kell, mert az állampolgár, ha időben nem férhet hozzá az igazságszolgáltatáshoz, az majdnem olyan, mintha nem kapna helyt a kérelme.
Ön néhány konkrét megoldást is fölvázolt; kimondottan szimpatikusnak tűnik a szolgálati bíróságra vonatkozó, nagyon röviden vázolt elképzelése. Valami hasonlóra - vagy akár esetleg erre - feltétlenül szükség van, ebben egyértelműen osztom az ön véleményét.
A rotációra vonatkozó elképzelés, hogy a hatéves fix időszak helyett kétévente egyharmad-egyharmad arányban cserélődő vezetés kapjon megbízatást, ez is szimpatikus lehet.
Alapvetően röviden ennyit első körben; ha esetleg szükséges, második körben további kérdéseket is szívesen föltennék.
Köszönöm szépen előre is a válaszát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Turi-Kovács képviselő úr!
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy hosszú évek alatt talán a leginkább összefogott, felkészült előadást volt szerencsénk szerintem hallani. Egész egyszerűen elsősorban azért, mert nem kizárólag valamiféle általánosságokat hallhattunk, hanem problémák és olyan témák felvetését, amelyek hosszú-hosszú ideje lappanganak, időnként előkerülnek, tudományos cikkekben megjelennek, de amelyeknek a megoldására javaslatok, elsősorban javaslatok nemigen hangoztak el.
Nagyon röviden talán két témáról szeretnék szólni, illetve kérdezni. Az egyik, amelyet én magam is úgy ítélek, hogy talán az igazságszolgáltatás megítélésében is az egyik legfontosabb kérdés: az ügyek és perek ésszerű határidőn belüli befejezése. Talán a legtöbb kritikát ez váltja ki, elsősorban a laikus közönség, de úgy gondolom, a jogásztársadalom berkeiben is.
Összefügg ez szorosan több témával, mindenekelőtt azzal, amit a jelölt úr igen pontosan mondott el, ez pediglen a bírói képzés ügye. Az én kérdésem arra irányul, hogy vajon a bíró úr, a jelölt úr megítélése szerint - most nem a bírói képzésnek a bírói kinevezés utáni időszakáról beszélnék - vajon a bíróvá válás előtti időszak megfelelő-e, kellő felkészültséget ad-e egy bírónak ahhoz, hogy ügydöntő legyen, és különösen kellő felkészültséget ad-e ahhoz, hogy ezt követően akár például a perelhúzó szándékokat is meg tudja akadályozni. Az én meglátásom és tapasztalatom szerint ugyanis perelhúzásra döntően akkor kerülhet sor, ha a bíró vagy nem kellően felkészült, vagy a maga részéről nem tud kellő erélyt tanúsítani, és ez rendszerint megint összefüggésben van a felkészültséggel, ezért ez lenne az első kérdésem.
A második kérdés, amelyet legalább ilyen fontosnak tartok, és amelyről ma nem hangzott ugyan el semmi, a nyilvánosság kérdése az igazságszolgáltatással összefüggésben. A kérdésem arra irányul, vajon helyesnek tartja-e azt a Magyarországon ma már elég általánosnak tekinthető helyzetet elsősorban a büntetőügyekben, ahol az történik, hogy a büntetőügyekről a tájékoztatás elsősorban egy oldalról történik, onnan szinte korlátlanul, míg ezzel szemben a másik oldalról - és nevezzük néven -, a vádhatóság részéről gyakorlatilag szinte nincs tájékoztatás. Ezért aztán a kérdésem arra irányul, hogy ez nem jelent-e később igen nagy hátrányt a bírói eljárás során éppen a váderedményesség tekintetében. Tudom, hogy ezt a kérdést a legfőbb ügyészhez kellene elsősorban intéznem, de azt gondolom, hogy mégis nagy szerepük lehet maguknak a bíróságoknak is abban, hogy mennyiben érvényesülhet az a fajta nyomásgyakorlás, amely időnként és időszakonként konkrét ügyekben érződik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Szilvia képviselő asszony.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Az előadásában a bíróságok hatékony működése érdekében tervezett intézkedéseiről is tájékoztatta a bizottságot. Gondolom, hogy ez nem volt teljes körű.
Turi-Kovács képviselőtársunk lappangó témákról beszélt, én is egyet szeretnék megemlíteni, ez pedig a bíróságok úgynevezett szolgáltatási funkciója. Lássuk be - azt gondolom, nem vagyok ezzel a véleményemmel egyedül -, hogy a bíróságnak bizonyos körben igenis van szolgáltatási funkciója. Itt természetesen érintőlegesen megjegyezhető a határidő pontos betartása, az ügyhátralék kérdésköre, de én magam ide sorolom az ítélkezési körülmények javítását, illetőleg az ítélkezési körülmények felmérését, mert azt gondolom, hogy abban is van egy kis tennivaló. Ön mit tenne annak érdekében, hogy a bíróságok szolgáltatási funkciója minőségileg jobbá váljon? Talán ennyi most, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hajdu Attila képviselő úr.
DR. HAJDU ATTILA (MSZP): Tisztelt Jelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Igen régóta beszélünk már olyan kérdésekről, mint például az igazságszolgáltatás, és ezzel kapcsolatosan el lehet mondani jót, el lehet mondani rosszat, hiszen egy nagy szervezetről van szó, amely hozza magával a társadalom összes jelenségét. Zárt szervezet természetszerűen, hiszen úgy van szervezve, az is a feladata, és a funkcióját úgy tudja ellátni: fogalmazóként kezdenek, titkárként, majd elsőfokú bíróként kezdenek dolgozni az ott dolgozók, és majd befutnak egy karrierpályát. Ezt nem is tartom annyira rossznak, de természetesen mindenütt vannak diszfunkcionális hatások.
Egy dologra szeretnék rákérdezni azzal összefüggésben, hogy valóban a társadalom összes jelensége megjelenik itt, az pedig az ítélőtáblák vezetőinek nyilatkozata. Hiszen bár az államhatalmi ágak el vannak választva, és erről mindenféle tapasztalataink meg ismereteink vannak, de a jelölés és a választás mégiscsak egy politikai folyamat. Ezért szeretném ezzel kapcsolatosan tudni az ön véleményét, hogy nem tartja-e különösnek, hogy egy politikai folyamatban a bíróságok vezetőinek egy csoportja politikai nyilatkozatot tesz, ahol a jelölés és a választás eredményességét kívánnák befolyásolni.
Másrészt ebben a nyilatkozatban, amelyet megkaptunk az ülés elején, elég sarkosan állapítják meg az ítélőtáblák vezetői, hogy mind az ön személyi, mind a szakmai alkalmasságával tisztában vannak, ezt ismerik. A másik kérdésem ezzel összefüggésben az lenne, hogy milyen módon tudtak ők erről úgy meggyőződni, hogy ezzel kapcsolatosan politikai nyilatkozatot tegyenek.
A következő kérdésem az ön bemutatkozó beszédének elejére vonatkozik. Azt mondta, hogy ön bíró volt, és mivel az eddigi gyakorlat az, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökei ítélkezési gyakorlatot is folytatnak, azt szeretném megkérdezni, hogy kíván-e ítélkezni az esetleges megválasztása esetén, milyen ügyszakban, és milyen pozícióban.
Mint bírósági vezetőtől, mint szervezeti vezetőtől - említette, hogy ebben is van tapasztalata - szeretném megkérdezni, mivel köztudott, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyik elnökhelyettesének a mandátuma az év végén vagy a jövő év elején lejár, de a felmentési ideje ennél sokkal korábban veszi kezdetét, hogy az esetleges megválasztása esetén kit ajánlana, kit jelölne elnökhelyettesnek, milyen ügyszakos bírót, és honnan. A kérdéseim összefüggésben vannak azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének személye milyen konkrét napi tevékenységet végez vagy végezhet mint bíró, összefüggésben van azzal, amit ön is említett nagyon helyesen, hogy a jogegység egy nagyon fontos funkciója a Legfelsőbb Bíróságnak, és ebből a szempontból nem tartom lényegtelennek azt a kérdést, hogy a megüresedett elnökhelyettesi pozícióra kit jelölne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki kérdést feltenni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt.
Átadnám az elnöklést Hankó Faragó alelnök úrnak, mert én is szeretnék néhány kérdést feltenni.
(Az elnöklést dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm. Tessék, elnök úr!
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, nem azzal a programmal kapcsolatban tennék fel kérdéseket, amelyet az elnökjelölt úr ismertetett velünk, azt is megmondom, főleg azért, mert ezeknek a túlnyomó többségével én egyetértek, és mint aki valamennyire foglalkozott a témával korábban az igazságszolgáltatási reform előkészítése során, illetve például annak a nyílt napnak az előkészítése során, amelyet a jelölt úr is említett, azt hiszem, van némi rálátásom a témára. Ennek ellenére három másik kérdést kívánok feltenni. A jelölt úr jelölésével kapcsolatban különböző kritikák fogalmazódtak meg elsősorban a sajtóban, és ezekkel kapcsolatban tenném fel a kérdéseimet.
Az egyik, hogy ön mint strasbourgi bíró bizonyos elemzések szerint meglehetősen konzervatív volt - volt, aki a rendpárti kifejezést használta -, és a döntéseiben inkább az állam mellett fejtett ki például különvéleményt. Ön is így látja-e, hogy helytállóak-e ezek az elemzések?
A másik az, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban nem kapta meg a kellő támogatást, és volt, aki ezt úgy interpretálta, hogy a bírák összességében elutasítják az ön jelölését. Ezt ön hogyan látja, ez valóban így van-e az ön ismeretei szerint?
Végül a harmadik kérdés. Többen kifogásolták, hogy ön a Fővárosi Ítélőtábla bírája lett a közelmúltban, mintegy úgy felvetve, hogy ezt csak egy ugródeszkának lehetne tekinteni. Korábban is volt-e olyan elképzelése, hogy miután Strasbourgból hazajön, akkor bíróként kíván dolgozni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, ki kíván még szólni. (Nincs jelentkező.) Amennyiben szólásra jelentkező nincs, akkor visszaadnám a jelölt úrnak a szót és a lehetőséget a kérdésekre, észrevételekre történő reagálásra, illetve az elnök úrnak az elnöklést.
(Az elnöklést dr. Avarkeszi Dezső (MSZP), a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon! Kérem, hogy válaszoljon a felvetett kérdésekre.
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének reflexiói
DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. A kérdések száma önmagában jelzi az igazságszolgáltatás felé irányuló érdeklődést.
Répássy képviselő úr megkérdezte, hogy fogalmazódott-e meg kritika az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén.
A válaszom az, hogy nem fogalmazódott meg. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács meghallgatása után közölték az eredményt, mindenféle kommentár nélkül.
Ez a kérdés összefüggésben van egyébként Avarkeszi képviselő úréval, engedjék meg, hogy ezt összevonjam: úgy látom-e, hogy a bírók elutasították? Kérem szépen, nem tudom, miről döntöttek az OIT ülésén, hiszen én indokolást nem kaptam, és tudomásom szerint, ahogy láttam az OIT közleményét, abban semmiféle indokolás nem volt. Én csak azt tudom mondani, hogy én hogyan fogom fel az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szerepét ebben a kérdésben. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak meg kell hallgatni a jelölt koncepcióját, elképzeléseit, és a koncepció alapján állást kell foglalni, hogy támogatja-e ezt. Nem az alkalmasság kérdése vagy egyéb kérdések forognak itt fenn; ez nem vizsga. Mindannyian levizsgáztathatjuk egymást különböző területekből - ez nem vizsga. Ez egy koncepció megítélése, és a koncepcióra lehet azt mondani, hogy ez jó koncepció, vagy azt lehet mondani, hogy ez nem jó koncepció, vagy az elemeinek a többségével nem értek egyet. De azt nem lehet mondani, hogy a jelölt alkalmatlan, mert ez nem az alkalmasság megítélése - ahogy Karinthy fogalmaz a vizsgáról a "Tanár úr, kérem"-ben. (Szórványos derültség.)
A nyilvánosság kérdése - ezt Répássy képviselő úr kérdezte. A nyilvánosságon én a tárgyalótermek nyilvánosságát értem, egyik oldalról - ez biztosított. Nem vagyok ugyanakkor biztos abban, hogy a tárgyalótermekben tumultuózus jeleneteket kell rendezni. A tárgyalóterem munkahely, ahol minden szónak jelentősége van, egy arcizomrándulásnak, egy szemmozdításnak jelentősége lehet, tanúk meghallgatása során például, bizonyítékok értékelésénél. Én tehát úgy gondolom, ott nem szabad a tárgyalás rendjét zavarni. A nyilvánosság követelményét viszont érvényesíteni kell, tehát biztosítani kell különböző technikákkal, hogy erről a nyilvánosság képet kapjon. Ma már minden bíróságon vagy majdnem minden bíróságon megvannak a zárt láncú televíziós kamerák, erre rá lehet csatlakozni; webkamerákkal lehet akár az internetre is feltenni, ahogy ez Strasbourgban van, vagy a tárgyalás bizonyos részeit. Tehát megvannak rá a technikák, a tárgyalást nem szabad zavarni, de a tárgyalásnak nyilvánosnak kell lenni, persze bizonyos, törvényben megszabott kivételtől eltekintve.
A nyilvánosság azonban máshol, az igazgatásban is fontos. És az OIT-meghallgatás pregnáns példája annak, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket talán nyilvánosan kellene megfogalmazni. Én személy szerint hozzájárulnék az OIT anyagának a közzétételéhez, de azt mondom, itt egy szabályozás kell: tegyük nyilvánossá azokat a kérdéseket, amelyek a széles közvélemény érdeklődésére biztosan számot tartanak, ezeknél ez nem kérdés, és nézzük át az OIT határozatát, összes dokumentumát, hogy hogyan lehet a nyilvánosságot biztosítani.
Szakmák közötti átjárhatóság; ez is felmerült több kérdésben, Hankó Faragó képviselő úr is kérdezte ezt. Itt különböző rendszerek vannak. Az angolszász rendszerben a bírói szakma nyitottabb; Amerikában akár politikus is válhat bíróvá, sőt magas szintű bíróvá. A kontinentális jogrendszerek jóval zártabbak, a bírói rendszer, bírói előmenetel karrier rendszerű. Az ebbe való bekerülés, a képzés, a bíróvá válás hosszú folyamat. És én ezt vallom: a bíróvá válás hosszú folyamat. Egyetértek azonban azzal, hogy ezt bizonyos pontokon ki lehetne nyitni, és nyitottabbá kellene tenni a rendszert, de ugyanakkor azt látni kell, hogy ennek a kinyitásnak a kontinentális jogrendszerek területén vannak korlátai. Ha úgy tetszik, a rendszert nyitogatjuk, hiszen ma már a strasbourgi bíró Magyarországon lehet bíró. (Derültség.)
Az OIT bíró tagjai; ellenőrzi-e önmagát az OIT? Kérem szépen, ez felvetődött számos tanulmányban, hogy az OIT önmagát ellenőrzi, és ez nem helyes. A látszatra is adni kell. Adott esetben az ellenőrzéseket úgy kellene lefolytatni - én ezt pontosan nem tudom, hogy az OIT ezt hogyan folytatja le, de az ellenőrzéseket úgy kellene lefolytatni -, hogy valamilyen rutin szerint, tehát valamilyen eljárás szerint, periodikusan vagy ad hoc jelleggel, de az ellenőrzésben részt vevő személy ezekben a kérdésekben ne vegyen részt az OIT működésében, semmiképpen; nem szavazhat, azt tudjuk, de ne vegyen részt. A probléma nem az, hogy az OIT önmagát ellenőrzi; a probléma az, ha egyfajta klikkesedés indul meg az OIT-on belül, és a klikkesedés eredményeképpen bármilyen ellenőrzés meghiúsul. Erre jó a rotációs rendszer, mert megakadályozza, élővé, frissé teszi a bírói tagságot. Nem biztos, hogy helyes, hogy hosszú ideig ott ülnek az OIT-ben bizonyos bírósági elnökök. Itt egyfajta frissítés, egyfajta mozgás szükségeltetik.
A bírósági vezetők részt vegyenek-e az ítélkezésben? Nagyon határozott véleményem az, hogy igen. A bírósági vezető elszakad az ítélkezéstől, ha nem vesz részt benne valamilyen formában. Azt azonban látni kell, hogy a vezetési tevékenység hihetetlenül bonyolult dolog, és hihetetlenül sok időt vesz el, ennek tehát vannak korlátai. De hogy ne vegyen részt egyáltalán az ítélkezésben, akár évtizedekig, az szerintem elfogadhatatlan - nem bíró az, aki nem ítélkezik.
Hankó Faragó képviselő úr: lehet-e jogszabály-változtatás nélkül eredményeket elérni az OIT-ben és azon kívül? Én azt mondtam, hogy lehet jogszabály-változtatás nélkül eredményeket elérni, a javaslataim egy jó része azt mondja, hogy jogszabály-változtatás nélkül is lehet eredményeket elérni. Ha minden változás és javítás kétharmados kérdések végeredményétől függene, akkor azt mondjuk, hogy kérem szépen, nincs javítási lehetőség ebben a szervezetben. Lehet; a meglévő eszközök, a jogállási törvény, a határidők betartása és a vezetői funkció gyakorlása, ezek olyan tevékenységek, hogy lehet eredményeket elérni. A határidők betartása és betartatása vezetői feladat. Lehet, hogy vannak betarthatatlan határidők, én nem zárom ki, hogy betarthatatlan határidők is vannak, ezt jelezni kell. Ugyanakkor viszont az ésszerű és hosszú idő óta fennálló határidők betartása vezetői feladat.
Turi-Kovács képviselő úr szintén a nyilvánosság kérdéséről beszélt, igazgatási és tárgyalótermi vonatkozásban, és hogy a büntetőügyekben való tájékoztatás egyoldalú, mennyiben nyomásgyakorlás ez. Tudomásul kell venni, sajnos tudomásul kell venni, hogy bizonyos értelemben a bíró kiszolgáltatott. A tevékenysége bírálat tárgyát kell hogy képezze, az nagyon fontos; a bírói tevékenység is egy közfunkció - kritika tárgyát kell hogy képezze, nem a bíró személye, de a bíró tevékenysége. A bírói tevékenység kritikájára ugyanakkor a bíró nem válaszolhat, a jelenlegi szabályok szerint nincs válaszolási lehetőség. A bíró folyamatban lévő ügyekről nem nyilatkozhat; ugyanakkor tudja, hogy a jogi képviselő nyilatkozik adott ügyben, és azt mondja, hogy igazuk van, és mondja a magáét; a sajtó is hajlamos prejudikálni az ügyeket. A bíró folyamatban levő ügyről nem nyilatkozik. A jelen szabályok szerint a bíró a saját befejezett ügyeiről sem nyilatkozhat. Alkotmánybíróság előtt van ez a kérdés, és azt hiszem, úgy gondolom, az Alkotmánybíróság nyitott lesz a változtatásokra.
Hogy a bíró véget nem érő vitákba keveredjen a meghozott ítéletét illetően, én ezt nagyon nem javaslom. A bíró jogilag nyilatkozhasson, de mint bírói gyakorlattal rendelkező ember, azt mondom, hogy lehetőleg ne magyarázzon, ne kezdjen az ítéletei magyarázásába a sajtó, a nyilvánosság előtt és tévéshow-kban, mert ellentétbe kerülhet az indokolással, olyan területen működik, ahol idegen, a nyilvánosság területén. A tanácsom az lenne, hogy ne nyilatkozzon. Ha az ítélet jó, akkor nincs szükség nyilatkozni, ha az ítélet rossz, akkor semmilyen nyilatkozat nem segít rajta.
A bíróvá válás előtti időszak. Turi-Kovács képviselő úr kérdezett a bíróvá válás előtti időszakról, hogy azt hogyan lehet elősegíteni. Már kötelező fogalmazóképzés, és egy központi fogalmazói rendszer van Magyarországon. Azt hiszem, hogy ez jelentősen javít. Érdeklődtem, és tudomásom szerint a fogalmazóképzés jó. Ahol lehetnek problémák, az az, hogy a fogalmazó végigmegy bírósági ügyszakokon, különböző szinteken, tapasztalatot szerez, egyfajta "leckekönyve" van, ahova beír a tutor bíró, ha úgy tetszik, de az a kérdés, hogy nem vált-e ez formálissá, ezek az ellenőrzések nem válnak-e formálissá.
Az ítélkezés. Kovács Szilvia képviselő asszony kérdezett a bíróságok szolgáltatási funkciójáról, az ítélkezés körülményeinek javításáról. Úgy tudom, hogy az OIT a jelenlegi rendszerében a bírósági épületeket például öt kategóriába sorolja, amelyben az 1-es kategória a legjobb, és az 5-ös kategória az összedőlés előtti, de még használható épületeket jelöli. Ilyen van. Méltánytalan helyzetben vannak bizonyos bíróságok. A pest megyei bíróságra gondolok, a debreceni bíróságra, és még sorolhatnám, hogy mely bíróságokra. Ezt sajnos nem lehet megkerülni, ez pénzt igényel. Az, hogy a bíróság épületének tisztának, nettnek, átláthatónak lenni, ahol ki kell fejezni, hogy ott milyen munka folyik, az igazságszolgáltatás tekintélyéhez is hozzá tartozik. Egyetértek a képviselő asszonnyal, hogy itt javításokra lenne szükség.
Hajdu Attila képviselő úr vetette fel, hogy a főbíró megválasztása egy politikai folyamat. Azt hiszem, hogy is-is. A főbíró megválasztása egyik oldalról politikai kérdés, a politikai pártok és az Országgyűlés dönt, tehát ebben a vonatkozásban politikai kérdés. A másik oldalról a főbíró megválasztásának folyamata, ahogy én gondolom, egy szakmai kérdés is, ahol a szakmával konzultálni kell, és a szakmával konzultálnak. Az én olvasatomban az ítélőtáblák nyilatkozata nem politikai döntés, hanem egy szakmai állásfoglalás. Hogy erről hogyan győződnek meg: azt hiszem, hogy az ítélőtábla az a része a bírósági rendszernek, ahol a strasbourgi ítéleteket, a strasbourgi jogot leginkább alkalmazzák, leginkább alkalmazni kell. Említettem azt, hogy számtalan - de ezt tessék így venni: számtalan - vagy megszámlálhatatlanul sok előadást tartottam bíróságokon, végigjártam az országot, amikor hazajöttem Strasbourgból, egy előadást valamelyik bíróságon mindig tartottam, ítélőtáblán Győrben, Budapesten és máshol ugyanígy. Élő kapcsolatom van a bíróságok vezetőivel. Azt hiszem, hogy részben a bírói tevékenységemen, részben pedig ezen élő kapcsolatokon keresztül ítélhették meg azt, hogy ki vagyok.
Hogy milyen ügyekben akarok ítélkezni, ez eldőlt: a Fővárosi Ítélőtábla bírája vagyok, polgári ügyszakban. A polgári kollégium, nem tudom pontosan, 48:44 arányban szavazott meg, két tartózkodással.
ELNÖK: Elnézést, hogy közbeszólok, 48-ból 44 igen volt, tehát nem 48:44, ha jól emlékszem.
DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje: Igen, így volt, tehát 48-ból 44 igen volt. Elnézést kérek.
A képviselő úr azon kérdésére, hogy kit jelölök elnökhelyettesnek: azt hiszem, a jelölt egyelőre egy másik akadályt kíván venni, tehát messze időelőtti elnökhelyettest jelölni. Egy valamit biztosan mondanék, hogy korai. Tudomásom szerint az elnökhelyettes úr mandátuma valamikor a jövő évben jár le, tehát az előtt beszélni arról, hogy ki lesz a helyettese, a funkció aláásását jelenti. Még valamit világossá kívánok tenni: ezzel kapcsolatban mindenféle találgatás elindult, de egyetlen általam ismert találgatásban szereplő személy neve nem szerepel, sem a Fővárosi Ítélőtábla elnökéé, sem más személyeké. Ezekre nem is gondoltam. Minden találgatásnak elejét venném. Azt hiszem, ezt egy hosszú szakmai konzultációnak kellene megelőznie, és azt is, hogy az elnökhelyettesnek mi legyen a funkciója, mert a jelenlegi szisztémában nem igazán látom az elnökhelyettes funkcióját. Talán jogkört, valami funkciót kellene adni, és talán ehhez a funkcióhoz is kellene választani személyt, aki alkalmas ennek a feladatnak az ellátására.
Avarkeszi képviselő úr: konzervatív, rendpárti. Erre csak azt tudom mondani, hogy a strasbourgi bíróság tagjaira, bárki legyen az, nem szokták azt mondani, hogy konzervatív, rendpárti. A strasbourgi bíróság egy olyan intézmény, amely Európában nagyon nagy tekintéllyel rendelkezik. Ott nincs az, hogy liberális vagy konzervatív. Van, aki konzervatívabb álláspontot visz, van, aki liberálisabbat, a kettő eredményéből alakul ki az a zsinórmérték, amelynek Európában érvényesülni kell. Ha ott mindenki szélsőséges liberális lenne, akkor mindig a panaszos nyerne, ha ott mindenki konzervatív lenne, akkor mindig az állam nyerne. Viszont ez bíróság, vagy a panaszos nyer, vagy az állam nyer, ebből következik, hogy ez egy bonyolult mechanizmus.
Hogy az én ítélkezési tevékenységemet hogy ítélik meg: egy biztos, különvélemények alapján nem lehet az ítélkezési tevékenységet megítélni. Ha én több ezer ügyben bíráskodom, és ebből kiragadnak negyvenvalahány különvéleményt, az nem ad átfogó képet az ítélkezési tevékenységről, mert nem tükrözi például azokat az ügyeket, amelyekben én szigorúbb álláspontot fogalmaztam meg, de a kisebbség ezzel nem értett egyet. Különösen ilyenek a szekciókban például az eljárás elhúzódására vonatkozó kérdések. Az eljárás elhúzódását én nagyon fontos dolognak tartom, és ebben a bíró kollegáimnál szigorúbb elveket és szigorúbb határidőket fogalmaztam meg. Különösen nem lehet a különvéleményeket elemezni, ha az nem a teljesség igényével történik. Vannak olyan ügyek, máig is idéznek olyan ügyet, amelyben én különvéleményt fogalmaztam meg, és ez a különvélemény liberálisabb volt - ha úgy tetszik, ezt a kifejezést használva -, mint a bíróság többi tagjának véleménye, de a bíróság ezt nem fogadta el, mert azt mondta, hogy én túlmegyek. Konkrét ügyet is tudok idézni, de természetesen nem idézek. Ennyit a liberális, konzervatív, állampárti felfogásról. Ezek egy kicsit magyar kategóriák, és rögtön érezhető rajta egyfajta beskatulyázás. Liberális vagy állampárti, kulák vagy nem kulák, szerintem ezek a skatulyázások elviszik az embereket a való élettől és az igazi megítéléstől.
Miért lettem a Fővárosi Ítélőtábla bírája, volt-e bírói elképzelésem: volt. Nem akartam tovább külföldön maradni, bár van külföldi állásajánlatom is, mindenképpen az volt az elképzelés, hogy hazajönni, és itt tevékenységet vállalni. Bejegyzett ügyvéd vagyok, de nem akarok ügyvédi tevékenységet folytatni, mert az nincs összhangban azzal, amit eddig csináltam. Nem akarok állami szolgálatba állni, mert az a másik oldal. A bírói állás kézenfekvő volt, és nyilván felvetődött vagy felvetődhetett egy alkotmánybírói jelölés kérdése, de ehhez persze nyilván én nem vagyok eléggé ismert a pártok előtt.
És felvetődött bírói állás is, ezt éppen Lomnici elnök úr vetette fel egy évvel ezelőtt, aki azt mondta, hogy szívesen látna a Legfelsőbb Bíróságon bíróként. Egy évvel ezelőtt én ezt a javaslatot elhárítottam magamtól, azt mondtam, hogy a Legfelsőbb Bíróság a strasbourgi bíróság egyik nagy kuncsaftja, etikátlan tőlem elfogadni vagy erre választ adni, hiszen akkor hogyan vagyok én pártatlan és független. Azt mondtam neki, hogy térjünk vissza erre a kérdésre később. Amikor a megbízatásom lejárt vagy közel lejárt, akkor Lomnici elnök úrral egy újabb beszélgetést folytattunk, és azt mondta, hogy február elején én hazajövök, de ő majd csak szeptembertől vagy októbertől tud nekem bírói állást biztosítani. Az egyetlen megpályázható bírói állás a Fővárosi Ítélőtábla állása volt, és azt mondom, nem derogál az ítélőtábla szintjén bírói tevékenységet folytatni, mert ezen a szinten komoly elemző, értelmező, értékes és végső döntő munka folyik sok ügyben, a legtöbb ügyben. Vagyis ez volt az egyetlen, és ez az egyetlen magyarázata annak, hogy én elfogadtam ezt az állást.
Biztos vagyok benne, hogy nem válaszoltam teljes kimerítő igénnyel, és hogy minden kérdésre biztosan nem adtam választ, kérem, mégis elégedjenek meg ezzel a válasszal.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, jelölt úr. Azt hiszem, valóban kimerítő válaszokat kaptunk. Azért megkérdezem a rend kedvéért, kíván-e még valaki kérdést föltenni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Miután nincs törvényi kötelezettségünk a meghallgatásra, és állást sem kell foglalni, ezért természetesen nem szavazunk a kérdésben.
Jelölt úr, köszönöm szépen, hogy rendelkezésünkre állt, hogy ismertette velünk programját, és válaszolt a kérdéseinkre. Minden jót kívánok, köszönöm szépen.
A napirendi pont tárgyalását lezárom, és félpercnyi technikai szünetet szeretnék kérni, amíg elköszönök a jelölt úrtól. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytassuk munkánkat! Ezt megelőzően jelzem, hogy Simon Gábor helyettesíti Bárándy Gergelyt, Mátrai Márta pedig Dorkota Lajost.
Tisztelt Bizottság! Soron következik 2. napirendi pontunk tárgyalása: a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet T/5651. számon, új változatban a T/5593. szám helyett kaptunk kézhez. Az általános vitára kerül sor, első helyen kijelölt bizottságként.
Kérem a kormány képviselőjét, hogy szokásainkhoz híven nevének és beosztásának jelzése után mondja el rövid szóbeli kiegészítését. Köszönöm szépen.
Dr. Rajmon Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. RAJMON BALÁZS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok! Rajmon Balázs vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetőjogi kodifikációs főosztályának vezetője.
A tárgybeli törvényjavaslat a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény módosítását célozza meg. A törvény 2004. május 1-jén lépett hatálya, és azóta ennek módosítására több mint négy éve nem került sor.
Tulajdonképpen két nagyobb kör van, ami miatt a törvény módosítása elengedhetetlen. Egyrészt az azóta a gyakorlatban felgyűlt tapasztalatok, illetve a tapasztalok hiánya okán szükséges a törvény alkalmazhatósági körét szélesíteni, másodsorban pedig a büntetőeljárásban a 2006. évi LI. törvénnyel bekövetkezett változásokat szükséges átvezetni a törvényen. Ez azt jelenti, hogy a természetes személyekkel szemben folytatott büntetőeljárásban a harmadfokú eljárás bevezetésre került, ugyanezt kell megteremteni a jogi személyek esetében is.
Nagyon röviden két-három pontot emelnék ki a törvényjavaslatból, amely elsősorban, hangsúlyozom, arra irányul, hogy a törvény alkalmazhatóságát szélesítse, hiszen több nemzetközi szervezet is, köztük az Európa Tanács korrupcióellenes bizottsága, illetőleg az OECD is az ajánlásaiban megfogalmazott Magyarország felé olyan kéréseket, hogy a törvény alkalmazhatósága céljából jogalkotási lépéseket tegyen.
A legfontosabb két változás mindenképpen az, hogy a hatályos törvény arról rendelkezik, hogy kizárólag akkor lehet alkalmazni a jogi személlyel szemben intézkedést, illetve akkor lehet büntetőeljárást ellene folytatni, ha az elkövetett bűncselekmény vagyoni előny szerzését okozta vagy azt célozta. Ezt szélesíti a törvényjavaslat azzal, hogy ezt nem szűkíti a vagyoni előnyre, hanem minden jellegű előny esetében lehetővé teszi a büntetőeljárás megindítását. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy nem minden esetben mutatható ki közvetlenül a vagyoni előny, hanem bizony egyéb előnyökről is lehet beszélni.
Nagyon fontos másik változása a törvényjavaslatnak az, hogy ez idáig az ügyész diszkrecionális jogköre volt azt eldönteni, hogy ha egy természetes személlyel szemben büntetőeljárás volt folyamatban, és ott felmerült esetleg valamely jogi személlyel szembeni büntetőeljárás folytatásának a lehetősége, akkor diszkrecionális jogköre volt eldönteni, hogy ezt kiterjeszti-e ennek a kapcsolatnak a vizsgálatára. Ezt jelenleg a törvényjavaslat kötelezővé teszi minden ilyen esetben, tehát kötelező a jogi személlyel szemben is folytatni a büntetőeljárást.
Kiemelném még azt, hogy a törvényjavaslat tartalmazza a büntetőeljárási törvény módosítását a biztosíték jogintézménye vonatkozásában - ennek részleteire most nem térnék ki -; illetőleg a törvényjavaslat tartalmazza az Alkotmánybíróság ez év eleji döntése okán a szabálysértési törvény módosítását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. Megnyitom a vitát, kérdezem, ki kíván hozzászólni.
Hankó Faragó alelnök úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nehéz megszólalni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, mert meg kell hogy mondjam őszintén: utálom. (Derültség.) Utálom, mert egyszerűen egy olyan jogász számára, aki tanult büntetőjogot - márpedig azt gondolom, hogy mindannyian így vagyunk -, ez a törvény nem lehetne hatályban. Minden létező büntetőjogi ismeretünket meg kell erőszakolnunk ahhoz, hogy azt mondjuk, erre a törvényre szükség van.
Én általában szívesen veszem, ha azt mondjuk, hogy az európai jogfejlődés érdekében, a jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítése érdekében nincsenek, nagyon gyakran nincsenek mérlegelési lehetőségeink, és muszáj bizonyos jogszabályokat megalkotnunk. Annak idején, amikor ez a jogszabály megszületett, egyébként neves büntetőjogász kolléga keze munkájaként, ő maga azt mondta, kicsit szégyelli is, hogy egy ilyen törvényjavaslat a kezéből kikerült. Ezzel kapcsolatban azóta sem biztos, hogy megváltozott a vélemény; és semmiképpen nem az ő személyét akarom ezzel bántani, hiszen egyébként a törvényt, akik itt ülünk, azt hiszem, mindannyian megszavaztuk, amikor megszületett. Talán felesleges is volt ez a bevezető, mert nem erről beszélgetünk most, csak egyszerűen nehéz megállni, hogy az ember ne tegye ezt szóvá.
Az az egy kérdésem van, mi az a gyakorlati tapasztalat, ami azt indokolja, hogy a vagyoni előny elhagyása helyett bármilyen előny szankcionálható legyen. Mert ez egy sokkal, de sokkal szélesebb körű alkalmazási lehetőséget és kötelezettséget ír elő.
Én egy kicsit tartok attól, hogy ennek lehetnek olyan következményei, amikor igazából közvetlen ok-okozati összefüggés nélkül lehet majd esetlegesen szankciókat, nagyon súlyos szankciókat alkalmazni cégekkel szemben, és azzal, hogy a vagyoni jelző elmarad, ez a kör beláthatatlanul szélessé válhat.
Szeretném megkérdezni a változtatás konkrét indokait, esetegesen korábbi tapasztalatokat, hogy korábbi jogalkalmazási tapasztalatok feltétlenül szükségessé tetté-e ezt a változtatást. Azzal, hogy vannak ajánlások, mindannyian tisztában vagyunk, de az a kérdés, hogy a mai magyar valóság ezzel szemben hogy néz ki.
ELNÖK: Köszönöm az alelnök úr érzelemdús hozzászólását és kérdéseit. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Bocsánatot kérek.) Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt.
Kérem a főosztályvezető urat, hogy reagáljon az elhangzottakra. Nem kell reagálni az érzelmi részére. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Elnézést érte.)
Dr. Rajmon Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reflexiói
DR. RAJMON BALÁZS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. A vagyoni előnyt illető kérdésre annyit szeretnék elmondani, hogy gyakorlati tapasztalatokról azért nem nagyon lehet beszámolni, mert a törvény 2004. május 1-jei hatályba lépése óta meglehetősen kevés számú büntetőeljárás folyt jogi személyekkel szemben, - és akkor elég finoman fogalmaztam. Ugyanakkor többek között a nemzetközi szervezetek által, és más európai államokban alkalmazott jogi személyekkel szembeni törvények vizsgálata során fogalmazódtak meg azok az ajánlások és elképzelések, hogy ezt a vagyoni előnyt mindenképpen fel kell váltani az előny fogalmával. Egyébként a Btk. közélet tisztasága elleni fejezetében lévő tényállásokban ismerjük ezt a fogalmat, és a bírói gyakorlat ezt megfelelően letisztultan alkalmazza, tehát ennek okán kerül sor a vagyoni előny felváltására az előnnyel. Azt hiszem, az nem igazán kérdőjelezhető meg, hogy az ilyen jellegű korrupciós bűncselekményeknél klasszikusan ténylegesen nem mindig, és nem minden esetben vagyoni előnyről lehet szó, lehet szó személyes, és egyéb olyan előnyről, amelyek legalábbis indukálhatják vagy motiválhatják ezeket a korrupciós cselekményeket. Köszönöm szépen.
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A határozathozatalra kerül sor. Kérem, hogy aki általános vitára alkalmasnak találja az előterjesztést, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Tizenöt igennel és tizenegy tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen.
Soron következik a 3. napirendi pont tárgyalása: a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI., valamint a Kossuth-díjról és Széchenyi-díjról szól 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/5594. számon kaptunk kézhez. Első helyen kijelölt bizottságként az általános vitára kerül sor.
Üdvözlöm Papp Imre szakállamtitkár urat, és kérem, hogy mondja el rövid szóbeli kiegészítését.
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A 47/2007-es alkotmánybírósági döntés szól arról, hogy a köztársasági elnököt valódi döntés illeti meg a kitüntetések adományozása tekintetében. Egy konkrét alkotmányértelmezés zajlott le, ezt próbáljuk a törvényjavaslatban szerepeltetni, megfeleltetni, azzal, hogy nem a döntés tartalmi feltételeit kívánjuk a szövegben megjeleníteni, hanem azokat az eljárási feltételeket, amelyek az előterjesztés útját vagy sorsát jelenítik meg. Azt tudniillik, hogy mikor kell az előterjesztést előterjeszteni, kinek kell azt megtenni, az államfőnek mikor kell véleményt nyilvánítania róla, illetőleg mikor kerülhet sor az ellenjegyzésre még a folyamat viszonylag kezdeti stádiumában. Azt reméljük, hogy az alkotmányos mulasztás felszámolásával egyértelműbbé válik az, hogy a kitüntetés alapításának, illetve adományozásának rendje miként történik, és az eljárásban résztvevők, azok szereplői között a szabályozás hiányosságából fakadó ellentétek megszűnnek.
Emellett pontosítjuk valamennyi elismerésalapítás vonatkozásában a jogalkotási felhatalmazásokat, illetőleg az adatkezelési szabályok reformját végezzük el a javaslatban. Ezt ajánljuk a tisztelt figyelmükbe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Balsai képviselő úr kért szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény nem túl mélyreható tanulmányozása után úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy időutazás a múltba, a 25 évvel ezelőtti kodifikációba, bár nem akarom megsérteni őket, mert jobbakat csináltak.
Egy dolgot tudnánk elfogadni, az 1. szakasz első felét, a 4/B szakaszt, amely - ahogy ön is mondta, államtitkár úr - az Alkotmánybíróság döntésének tesz eleget. Erre lenne szükség, semmi másra.
Például azt, hogy vissza kell vonni attól, aki érdemtelenné vált, bocsánat, ki fogja megállapítani? Mi az, hogy érdemtelen? Lehet, hogy már börtönben van, aki adta, és az utódja... Van erre egy bírósági eljárás, jól tudjuk, tehát mi szükség van erre?
A következő: önök "felvizezik", kibővítik a kitüntetéseket adható szervezeteket. Csak néhányat mondanék, ami a legnevetségesebb: a Gazdasági Versenyhivatal elnöke - már elnézést -, a Magyar Nemzeti Bank elnöke - már elnézést, miért? -, az Állami Számvevőszék elnöke - már elnézést, miért? -, a legfőbb ügyész, a kormány tagja. Már a kormánytagon is gondolkodnék. A gyakorlatból, a saját tapasztalataimból tudom, nem biztos, hogy állami kitüntetéssel kell a kormány tagjának a lehetőségeit kibővíteni. Kinek adja? Hány miniszter van? A kormány tagja mindig változik. Miért?
Ez a törvény az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a részleteket illetően szabályozásra szorul. Önök ezt úgy oldották meg - ami tényleg elképesztő -, hogy úgynevezett mellékletet illesztettek egy törvényhez. Hatáskörre, területre, és nem tudom, milyen földrajzi dolgokra szokás mellékletet odabiggyeszteni, hogy melyik település hová tartozik, vagy melyik bíróság illetékessége alá. Ehhez hozzá vagyunk szokva, de ahhoz nem, hogy egy mellékletben az legyen leírva, hogy "nem lehet javasolni olyan személyt kitüntetésre, akit bűncselekmény elkövetése miatt elítéltek". Ezt tegyék bele a törvénybe! Mi az, hogy melléklet? Itt alkotmányos dolgokat szeretnének egy mellékletben szabályozni.
Ha most lennék húsz évvel fiatalabb, akkor ezt a törvényt belevettük volna abba paktumba, mármint hogy kétharmados jóváhagyásra szoruló törvényként fogadjuk el. Nem gondoltam, hogy ide fogunk eljutni, hogy ilyet mellékletben fogunk szabályozni, meg érdemtelenség miatt visszavonásra a törvény ad lehetőséget, nem tudom, kinek, és hogy így felbővítenek egy állami kitüntetési hierarchiát. Az önkormányzaton lehet gondolkodni, bár nem tudom, hogy az állami kitüntetés-e. Az önkormányzat dönt valamiről; nem tudom, hogy ennek ebben a törvényben van-e szerepe és lehetősége. Egyáltalán ez például nem kétharmados része a törvénynek. Ez egy kérdés.
Ennyit szeretnék röviden mondani. Teljes mértékben alkalmatlannak találjuk - a frakcióm nevében mondom ezt - általános vitára a törvényt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Gábor képviselő úr!
DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem szeretném elvenni a kormány képviselőjének kenyerét, de az MSZP-frakció nevében néhány megjegyzést én is szeretnék tenni.
Úgy kezdte a képviselőtársam, hogy nem túl mélyrehatóan tanulmányozta a benyújtott módosító javaslatot. Ez a hozzászólásából világosan kiviláglott számomra, illetve azt gondolom, mindenki számára, aki viszont alaposan áttanulmányozta.
Mondom ezt azért, mert például az érdemtelenség szabálya, azt gondolom, egy viszonylag egyszerűen és magyarul megfogalmazott mondat, részletesen szabályozva, ráadásul a törvényszövegben, és nem a mellékletben. Hozzáteszem, a korábbi, '91-es szabályok is mellékletként szabályoztak bizonyos kérdéseket. Idézem ezt a mondatot: "Visszavonásra az adományozásra és annak előkészítésére vonatkozó hatásköri és eljárási szabályokat kell megfelelően alkalmazni." Mivel a 4/B pontban az adományozásra vonatkozó szabályokat rögzítjük, rögzítjük a köztársasági elnök és egyéb szereplők eljárási szabályait, a határidőket, ugyanezeket kell természetesen az érdemtelenség megállapításánál alkalmazni. Ezt megfelelőképpen tartalmazza az előttünk fekvő módosítás.
A 47/2007-es alkotmánybírósági döntésnek, amelynek két jelentős mozzanata van, egyrészt a köztársasági elnök megtagadási jogát tartalmazza ez a törvény, megfelelően kifejtve, az alkotmányból levezetve tagadhatja meg, másrészt pedig az Alkotmánybíróság azt is előírta, hogy az eljárási határidőket a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés miatt szabályozni kell, és ezt is megfelelően tartalmazza. Azt mondhatom, hogy álláspontunk szerint az Alkotmánybíróság döntésének mindenben megfelel.
Az természetesen vizsgálandó kérdés, hogy az Alkotmánybíróság döntésén érdemes-e vagy kell-e túlterjeszkedni. Én a magam részéről egyetértek az előterjesztő kormány képviselőjével, hogy érdemes túlterjeszkedni, ugyanis amit a képviselő úr felsorolt, és adományozásra jogosult személyekként, illetve szervezetekként felsorolt, azt rögzíthetjük, hogy ők most is adományoznak ilyen díjakat. Tehát nem egy unikumot fogunk kitalálni, hanem most is adományoznak, sőt a rendszerváltás óta folyamatosan adományoznak ilyen díjakat, például az ön által említett Gazdasági Versenyhivatal is. A kérdés az, hogy ezt belső szabályban rendezi, hogy kinek, mikor és hogyan adományozhat egy szervezet, vagy pedig a jogalkotó úgy foglal állást, hogy az alapszabályait törvényben kell rögzítenünk. Azt gondolom, hogy mivel széttagolt az eljárási rend, és a különböző hivatalok eltérő módon szabályozzák ezeket a kérdéseket, mindenféleképpen célszerű, hogy ezeket a kereteket a jövőre nézve törvényben szabályozzuk. Ez önmagában szerintem nem jelent unikumot, azonban azt elismerem, hogy ez az Alkotmánybíróság előírásain túlterjeszkedik, azonban ha hozzányúlunk egy ilyen törvényhez, akkor ez talán így célszerű is.
A melléklethez annyiban én is hozzászólnék, hogy a nyilvántartás vezetése és a törlés számomra nem teljesen egzakt. Itt egy harmincéves határidőt ír elő a melléklet. Nem tudom, miért szükséges a nyilvántartásból a törlést elvégezni ezen határidő bekövetkezte után. Ezt az előterjesztőnek kérdésként tenném fel.
Összefoglalóan, általános alkalmasnak tartom a módosítást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő kért szót.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Azt gondolom, hogy mégis az lenne a helyes, ha a törvényjavaslat azoknak a problémáknak az orvoslására szorítkozna, amelyeket az Alkotmánybíróság előírt az Országgyűlés számára. Anélkül, hogy belebocsátkoznék a vitaként felmerült kérdésbe, olyan kérdéseket rendezni feles törvénnyel, amelyekben nincs konszenzus, és vitafelületet nyitnak, akkor, amikor gyakorlati problémákkal nemigen találkoztunk eddig, nem tartom célszerűnek. Nem tartom célszerűnek, hogy esetleg az történjék, hogy ez a törvény mondjuk két év múlva egy újabb módosításon menjen keresztül, és megint mások legyenek a szabályok. Ezt általánosságban mondanám minden olyan vitás kérdésről, amely nem az Alkotmánybíróság határozatán alapul.
Egy kérdésre külön kitérnék érdemben, az önkormányzatok kitüntetések tekintetében. Csak kérdéseket teszek fel, gondoljuk végig! Ne felejtsük el, hogy a kitüntetések alapítása önkormányzati alapjog. Az Alkotmány 44/A szakaszában megjelent alapjog, amelyről tudni kell, hogy az Alkotmánybíróság nem azonosítja az alapvető jog vagy az alapjog fogalmával, hanem az önkormányzáshoz való joghoz rendelt hatáskörcsoportoknak tekinti az alkotmány 44/A szakaszában szereplő felsorolásokat. Mindenesetre ezeket az alapjogokat - most hadd nevezzem alapjognak, ahogy az alkotmány nevezi - csak kétharmados törvénnyel lehet korlátozni. Kérdés, hogy az, ha törvényi szinten keretet szabunk ezen kitüntetések adományozásának, anélkül, hogy erre az alkotmány felhatalmazna - ezt is hozzá kell tegyem -, nem sértjük-e, nem korlátozzuk-e ezt az önkormányzati alapjogot, és nem fog-e alkotmányellenes helyzet létrejönni. Ne felejtsük el, hogy ha végignézzük az alkotmány 44/A szakaszát, ott, ahol kerettörvény van, utal az alkotmány szövege is arra. Például a helyi adók kivetése tekintetében úgy fogalmaz az alkotmány, hogy a törvény keretei között megállapítja a helyi adók mértékét. Kvázi maga az alkotmány tartalmaz a törvényalkotónak egy felhatalmazást, hogy kerettörvényt alkalmazzon. Ilyen a kitüntetések alapítására nézve nincs.
Anélkül, hogy nagyon markánsan állást foglalnék, bennem vannak alkotmányos aggályok a kifejtettek és a feltett kérdések okából az önkormányzati kitüntetésekkel kapcsolatos eme passzust illetően. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai képviselő úr kért szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Nem kértem volna szót, ha Simon Gábor képviselő úr hozzászólásának első mondataiban a személyemet érintően nem tett volna olyan megjegyzést, amelyet vissza kell utasítanom. Ez az egyik dolog. Ugyanis azt mondta, ha visszaemlékeznek rá a képviselőtársaim, hogy látszik a felszólalásomon, hogy felszínesen olvastam el. Azért elolvastam, képviselő úr, és elég régen működöm ebben a bizottságban, hogy a mondanivalóm érvrendszerét is meg tudjam még önnek is magyarázni.
Teljesen világos, hogy az vonja vissza, aki adta. A kérdésem az volt, hogy milyen alapon vonja vissza. Mi az, hogy érdemtelenné válik valaki? Miért, hogyan, ki állapítja ezt meg? Talán bíróság fogja ezt megállapítani? Jön egy kormány, egymást váltják, vagy jön - hogy ne mindig kormányban gondolkozzunk - a Magyar Nemzeti Bank elnöke, más ember, ő nem ért azzal egyet, hogy az elődje X-et, Y-t kitüntette, sőt utálja ezeket az embereket, szerinte érdemtelenek... De nem megyek ebbe bele, mert megy az idő.
Mi arra szeretnénk választ kapni, hogy az Alkotmánybíróság szigorú előírásait és a szabályozatlanság tényét ismerve ezen túlmenően mi indokolja azt, amit az imént elmondott Salamon László, hogy a kétharmadosságot is magába foglaló alkotmányos fércszabályozást adjunk olyan dolgokra, amelyek alapvetően konszenzust igényelnek. Ez lenne a tiszteletteljes kérdésem.
Változatlanul fenntartjuk, hogy ezt a legegyszerűbb lenne visszavonni, és az 1. szakasz első fele megtartható lenne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt.
Kérem az államtitkár urat, hogy válaszoljon az elhangzottakra.
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm az elhangzottakat. Az 1. § első fele önmagában nem áll meg, sem az alkotmánybírósági döntés alapján, sem a törvény logikája szerint.
Mi nem kívántunk egyetlen egy új kitüntetést sem alapítani, tehát a Magyar Köztársasági Érdemrend, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt, a Nagy Imre Érdemrend változatlanul ezeknek a törvényeknek a hatálya alatt áll, jelesül a '91. évi XXXI. törvénynek, a Kossuth-díj, illetve a Széchenyi-díj pedig a '90. évi XII. törvény részeként jelenik meg. Ezért nincs új törvény. Nem akartuk a kitüntetési terület átfogó szabályozását elvégezni, nem is volt ilyen szándékunk. Ezek a törvények, mint elhangzott, '90-ben, '91-ben születtek meg. Nyilván mást gondol erről Balsai képviselő úr, és másként tekintünk mi ezekre a törvényekre.
A jogi szerkesztettsége valóban elég atipikus ezeknek a törvényeknek, de mellékletekben szabályoznak. Erről ma a kodifikátor nem nagyon tehet. Ma ez a jogalkotási technika nem működik. De ha nem akarjuk a törvényt kidobni, nem akarjuk a kitüntetési rendszert átszabni, akkor nem tudunk mást tenni, törvénymódosítás révén csak a hatályos törvényekbe tudunk beleírni. Azt készséggel elismerem, hogy nem szép a mellékletben történő szabályozás, de mind a két törvényre ez jellemző.
Amit elmondanék, és közjogi viták forrása volt, hogy az állami szektoron kívül ki, hogyan kaphat elismerést vagy valamilyen elismerést: közjogi viták forrása volt, hogy kaphat-e egy alkotmánybíró, vagy éppen egy bíró, vagy a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, sérti-e a jegybanki függetlenség elvét az, ha a Magyar Nemzeti Bank valamelyik munkatársa elismerést vagy kitüntetést kap a kormánytól, és sorolhatnám ezeket a kérdéseket. Ma is kap a Magyar Nemzeti Bank tisztségviselője, a Gazdasági Versenyhivatal elnökétől a Gazdasági Versenyhivatal beosztottja ilyen elismerést, csak éppen a jogállamiság alaptételét képező, világos norma hiányában. Nemhogy norma nincs ezen a területen, hanem sok esetben még belső szabályzat sincs. Ez a javaslat azt rendezi, hogy az alkotmánybírósági határozatban az alkotmány értelmezésnél előírt szempontrendszer szerint történjék meg ennek az alkotmány 2. §-ával való összehozatala.
Ami a helyi önkormányzatok kérdését illeti, nincs szó semmilyen alkotmányos visszásságról. Amit Salamon képviselő úr elmondott, az valós. Önkormányzati alapjogról van szó. Az Alkotmánybíróság értelmezése is az volt, amit a képviselő úr elmondott. Itt egy felhatalmazó rendelkezés pontosítására kerül sor, konkrétan annak a nevesítésére, hogy a helyi önkormányzat ezt az alkotmányban biztosított jogát milyen keretek között gyakorolhatja a helyi rendeletalkotások között. Ami itt szerepel a 3. §-ban mint felhatalmazó rendelkezés, pontosan megmondja azt, hogy mit kell szabályozzon az a helyi önkormányzati rendelet ahhoz, hogy az alkotmány 2. §-ában megjelenített normavilágossági követelménynek eleget tegyen. Azt mondom, hogy az alkotmánybírósági döntés tartalmi részét megítélésem szerint nem szabályozhatja az Országgyűlés, tehát az, hogy tartalmilag mit mérlegel az előterjesztő, illetve mit mérlegel a döntésre jogosult, azt, hogy a köztársasági elnök milyen okból tagadja meg valakinek a kitüntetését, az előterjesztéshez kapcsolódó döntésében szerepelni fog.
Egyébként az alkotmánybírósági döntés olvasata kapcsán érdemes arra felhívni a figyelmet, hogy nemcsak a kitüntetés adományozása, hanem a kitüntetés visszavonása esetére is meg kell állapítani az alkotmányossági kritériumokat, amit mi a legegyszerűbben úgy végzünk el, hogy az eljárási szabályok azonosak, a tartalmi szabályok megítélése pedig az előterjesztőn, illetőleg magán a döntéshozón múlik.
Kérem mindezek alapján, hogy támogassák a javaslat általános vitára bocsátását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balsai úr kért ismételten szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Államtitkár úr, vagy önnél van egy másik példány, vagy nálam. Mind a kettő lehetséges. Ön azt mondja, hogy nem alapít új kitüntetéseket, hanem marad, én azt olvasom ennek a javaslatnak - az önök számozását követve - 2. szakasza (1) bekezdésében, hogy "feladatkörében (...) alapíthat és adományozhat", és akkor van egy hosszú felsorolás. Ne mondja nekem azt, hogy ez a törvény nem alapít új kitüntetést. Bocsánatot kérek, itt van feljogosítva a legfőbb ügyész, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az Országgyűlés elnöke arra, hogy alapítson és adományozzon. Elnézést kérek, a szavak általánosan elfogadott értelmét ne magyarázzuk félre! Alapíthat és adományozhat.
Az más kérdés, hogy a köztársaság jelenlegi érdemrendjét, érdemkeresztjét, és a Nagy Imre érdemrend bevezetését követően ezekre nyilván nem jogosult, de ennek a kitüntetési rendje eddig is lezajlott, tett javaslatot, aztán a kormány vagy adott, vagy nem, a köztársasági elnök vagy kezet fogott, vagy nem. Ez most szabályozva lett, még egyszer mondom, az 1. szakasz első felében. Lehet, hogy ez így önmagában nem áll meg. Meg lehet természetesen csinálni, hogy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően, amint a köztársaság elnöke kérte ezt a döntést, önöknek ez lett volna a feladatuk, de nem az a feladatuk, hogy felbolygassák, és boldog-boldogtalan hatóságot, szervezetet feljogosítsanak kitüntetésalapításra, amikor ezt megoldották - ahogy ön is tudja - oklevéllel, pénzzel, nem tudom, milyen elismerésekkel. Rendben van ez a dolog, ne devalválják ezt a jogintézményt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy a jegyzőkönyvből pontosan visszaolvasható, hogy az államtitkár úr azt mondta, hogy a törvény nem alapít új kitüntetést. (Dr. Balsai István: Lehetőséget ad boldog-boldogtalannak.) Képviselő úr, megadom a szót. Nem is kívánok természetesen tartalmilag hozzászólni, csak az elhangzottakra akartam utalni.
Az államtitkár úr kíván reagálni az elhangzottakra.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem kívánok különösebb vitába bocsátkozni. Még egyszer elmondom, hogy sem a Kossuth-díj, sem a Széchenyi-díj, sem a magyar köztársasági érdemrend, sem a magyar köztársasági érdemkereszt, sem a Nagy Imre-érdemrend mint kör nem bővül ki. Nincs újabb állami kitüntetés.
Amit a képviselő úr felolvasott, az pontosan az, amit az indoklásában említett: "kitüntető címet, díjat, oklevelet, plakettet, vagy más elismerést (a továbbiakban elismerést) alapíthat". Amit ön mondott: igen, az Alkotmánybíróság elnöke ad egy alkotmánybírósági emlékplakettet, és így tovább, az összes többi szerv is. Ennek van a jogi leképezése ebben a törvényben. Nyilván lehet ezt más törvénybe tenni, de a szabályozási tárgykör azt indokolja, hogy ide kerüljön, mint ahogy itt jelenik meg az összes olyan szereplő - többek között a helyi önkormányzat is -, akinek ilyen jogosultsága az alkotmányból nem vitásan van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárhatom a vitát? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy igen.
Mielőtt határoznánk, szeretném jelezni, hogy Vitányi István helyettesíti Turi-Kovács Bélát.
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem, hogy ki tartja a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Hat igen és tizenegy nem ellenében a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen.
Soron következik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/5011. számon kaptunk kézhez, Pettkó András képviselő úr önálló indítványa. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Az ajánlás tervezete két pontból áll, mind a kettőt Hankó Faragó Miklós képviselő úr nyújtotta be.
Üdvözlöm Pettkó András képviselő urat. Kérem, hogy az első ponttal kapcsolatban tájékoztasson minket arról, hogy támogatja-e.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Támogatom a benyújtott javaslatot. Megköszönöm a képviselő úrnak azt a módosítási javaslatot, amellyel olyan kompromisszumot tudnunk - remélem - elfogadni, amely mind az öt parlamenti párt által támogatható lesz majd a végszavazás során. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Papp Imre államtitkár urat, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk, igen.
ELNÖK: Mind az előterjesztő, mind a kormány támogatja. Kérdezem a bizottságot. (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 2. pontról kérdezem a képviselő úr véleményét.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezt is támogatja. A kormány?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány is támogatja. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. Köszönöm szépen. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Soron következik az 5. napirendi pont, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/5656. számon kaptunk kézhez. Az általános vitára kerül sor.
Kérem a kormány képviselőjét, hogy a nevének és beosztásának jelzése után a rövid szóbeli kiegészítését mondja el.
Dr. Gál Krisztina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Üdvözlöm a tisztelt képviselőket. Gál Krisztina vagyok, az Igazságügyi Minisztérium közbeszerzési és versenyjogi osztályának vezetője.
A törvénymódosítás egyrészről egyszerűsítést, gyorsítást, az átláthatóság erősítését tűzi ki célul a közbeszerzési eljárásokban, másrészről a törvény alkalmazása során tapasztalt értelmezési, alkalmazási nehézségek kiigazítására törekszik, harmadrészt pedig a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó jogorvoslati rendszer módosítása a célja.
A jogorvoslati rendszer kapcsán kiemelném, hogy tavaly decemberben az Európai Közösség elfogadta a közösségi közbeszerzési irányelvek módosítását, így a törvényjavaslat ennek az irányelvnek az átültetésére is törekszik.
Az egyszerűsítés kapcsán csak néhány példát mondanék: a jelenlegi három eljárásrend helyett a törvényjavaslat két eljárásrendet vezetne be, megszüntetné az úgynevezett nemzeti eljárásrendet, és e helyett egy új, egyszerű eljárást vezetne be, amely rugalmasabban és gyorsabban tenné lehetővé a közbeszerzések megvalósítását. Az adminisztratív terhek csökkentésére is törekszik a törvényjavaslat, így például a kizáró okok igazolása kapcsán nem minden egyes ajánlattevőnek minden közbeszerzési eljárásban kellene a vonatkozó dokumentumokat benyújtania, hanem csak a nyertes ajánlattevőnek, és csak azokat, amelyeket az ajánlatkérő maga közhiteles elektronikus nyilvántartásból nem tud ellenőrizni.
A gyorsítással kapcsolatban kiemelném azt, hogy 2009. július 1-jétől kötelező lenne az elektronikus hirdetményfeladás. Ez teszi lehetővé azt, hogy a közösségi eljárásrendben is a közbeszerzési eljárások gyorsabban bonyolódjanak le, hiszen a közösségi eljárásrendben a határidőket a közbeszerzési közösségi irányelvek határozzák meg, amelyek elektronikus hirdetményfeladás esetén határidő-rövidítést tesznek lehetővé, ezzel szeretne most élni a törvényjavaslat.
Az átláthatóság kapcsán kiemelném azt, hogy az ajánlatkérőnek a törvényjavaslat szerint közbeszerzési eljárásonként a közbeszerzési eljárásával kapcsolatos minden információt annak megkezdésétől kezdve az esetleges jogorvoslati eljárás befejeződéséig közzé kellene tennie.
Az értelmezési, alkalmazási nehézségek kapcsán kiemelném az alvállalkozó fogalmának a Ptk.-beli alvállalkozó fogalomhoz közelítését, az erőforrást nyújtó szervezetre vonatkozó szabályok módosítását.
A jogorvoslat kapcsán pedig kiemelném azt, hogy bár eddig is ismerte a közbeszerzési jog az úgynevezett szerződéskötési moratórium intézményét, a jogorvoslati irányelv ezt a jogintézményt bevezeti a közösségi jogba is, némileg eltérő szabályokkal, ezt veszi át a törvényjavaslat, így ez a szerződéskötési moratórium jogorvoslat esetén az elsőfokú eljárás végéig húzódna ki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, osztályvezető asszony. Megnyitom a vitát. Megadom a szót Hankó Faragó Miklós alelnök úrnak.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A közbeszerzési eljárás egy nagyon bonyolult folyamat, mindannyian tudjuk. Terjedelmes jogszabályok, így a törvény is igen nagy terjedelemben foglalkozik a kérdéssel, és nagyon egyszerűvé, nagyon könnyen érthetővé nem is lehet tenni, ezt nem is várhatjuk el tőle. Az azonban, hogy eddig túlzottan bonyolultak voltak Magyarországon a közbeszerzési eljárások, és számos probléma merült föl, egy valóságos probléma. Azért kértem szót, mert mindenképpen szerettem volna az elismerésemet kifejezni a tárcának.
Nemcsak arról van szó, hogy egy egyszerűsítő törvényjavaslatot elénk tett a tárca, hanem a törvényjavaslat benyújtását egy közel kétéves, másfél éves munka előzte meg. Egy közbeszerzési reformbizottságot hozott létre a tárca másfél évvel ezelőtt, amelyben kiváló gyakorlati szakemberek is helyet kaptak, mind az ügyféloldalról, mind a hatóság oldalárról egyaránt nagyon sokan kifejtették a véleményüket, és lépésről lépésre előrehaladva próbálták a hatályos törvény rendelkezéseinek egyszerűsítését. Biztos, hogy ezen is lehet még javítani, de úgy gondolom, jelentős előrelépést sikerül a törvényjavaslattal megtenni annak érdekében, hogy azok számára, akiknek közbeszerzési eljárásban valamilyen szerepet kell betölteniük, értelmezhetővé, érthetőbbé, világosabbá váljon a jogi szabályozás. A javaslat ezt a célt véleményem szerint eredményesen tűzte ki célul és elérte, ezért számunkra a törvényjavaslat elfogadása alapjaiban támogatható.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Gondolom, nem kíván erre különösebben reagálni az osztályvezető asszony. (Dr. Gál Krisztina nemet int.) Köszönöm szépen.
A határozathozatal következik. Előtte jelzem, hogy Hajdú Attila képviselő úr helyettesíti Wiener György képviselő urat.
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen.
Soron következik a 6. napirendi pont, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet T/5657. számon kaptunk kézhez. Az általános vitára kerül sor.
Kérem a kormány képviselőjét, hogy nevének és beosztásának jelzése után mondja el rövid szóbeli kiegészítését.
Dr. Nagy Gabriella (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. NAGY GABRIELLA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Üdvözlöm a tisztelt képviselőket. Nagy Gabriella vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium civilisztikai szakállamtitkárságának osztályvezetője. Jelen van a Gazdasági Versenyhivatal jogi irodájának vezetője, Wallacher Lajos is.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény módosítására a GVH kezdeményezésére került sor, elsősorban a gyakorlati tapasztalatokra tekintettel. A javaslat elsődleges célja, hogy a versenyjogi jogsértések elleni hatékonyabb fellépést tegyen lehetővé egyrészt a GVH eszközeinek hatékonyabbá tételével, másrészt pedig a magánjogi jogérvényesítés elősegítésével. E célra tekintettel a módosítás három javaslatcsomagot tűzött ki célul.
Az első ilyen javaslatcsoport a kartellek elleni hatékonyabb fellépést tenné lehetővé. Itt kiemelném egyrészt a vezető tisztségviselők személyes jogi felelősségének bevezetését, illetve az engedékenységi politika törvényi szintű szabályozását. A második ilyen javaslatcsomag a jogkövetkezményeket, illetve a szankciókat tenné egyrészt szigorúbbá, másrészt ki is bővítené azokat. A harmadik ilyen javaslatcsomag pedig a GVH belső szervezeti felépítését, feladatkörét, hatáskörét érintené.
A módosítás előkészítése során volt egyfajta munkamegosztás a tárca és a GVH között, ezért az esetleges kérdések során előfordulhat, hogy a GVH egyik vezetőjét kérném meg, hogy válaszoljon a kérdésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Wallacher Lajoshoz:) Kérném, hogy foglaljon helyet az előadói asztalnál.
Megnyitom a vitát. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nagyon örülök annak, hogy a kormány tehetetlensége leplezésére az igazságügyi minisztériumban elfekvő, fiókok mélyén lévő törvényjavaslatok is előkerülnek, mert így legalább kiváló szakmai javaslatok kerülhetnek a Ház elé, és legalább megoldódhatnak egyes problémák.
Egyébként kíváncsi lennék, hogy mikor vetődtek fel ezek a gondok, és mi az aktualitása ennek a törvényjavaslatnak, vagy ha eddig nem került elő, akkor miért nem került elő. Ezek olyan természetű problémák, amelyekkel nem először találkozunk, szinte minden egyes elemzés, beszámolási időszak után elhangzik ilyen problémákra való figyelemfelhívás. Örülök annak, hogy ez elénk került, de tudni kell, hogy ennek politikai okai vannak. Hangsúlyozom, örülök annak, hogy az igazságügyi minisztérium mindig készen áll arra, hogy törvénytervezeteket tartson készenlétben, de szeretnék a törvényjavaslat konkrét, aktuális vonásaira és a megoldandó problémák sürgősségére egy kis magyarázatot kapni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt.
Kérem, hogy az osztályvezető asszony reagáljon az elhangzottakra.
Dr. Nagy Gabriella (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válasza
DR. NAGY GABRIELLA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a kérdést. Először is azt szeretném elmondani, hogy a versenytörvény legutóbbi, szakmai jellegű részletesebb felülvizsgálatára 2003-ban került sor, 2005-ben a Ket.-tel kapcsolatos módosításokra került sor, tehát egyrészt az eltelt öt év adott olyan tapasztalatokat, olyan, a gyakorlati alkalmazás során előjövő problémákat, amely alapján most megérett arra, hogy kezeljük. Másrészt az Európai Unióban is folyik egy folyamat, amely elsősorban a magánjogi jogérvényesítést jelenti, és az elmúlt év végére gyűltek össze olyan szinten a javaslatok a GVH részéről is, ami indokolta azt, hogy egy nagyobb arányú módosítást készítsünk elő.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A határozathozatalra kerül sor.
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérem, hogy aki általános vitára alkalmasnak tartja a tervezetet, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy a bizottság nagy többséggel általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen.
Soron következik a 7. napirendi pont tárgyalása, a Tanács kerethatározata az utas-nyilvántartási adatok, PNR bűnüldözési célú felhasználásáról, bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B § (4) bekezdése alapján. A vélemény tervezetét a képviselőtársaim kézhez kapták.
Kérem a kormány képviselőit, hogy nevük és beosztásuk jelzése után tájékoztassanak minket arról, hogy az elkészített véleménnyel egyetértenek-e.
LÉVAYNÉ DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban megkaptuk az európai utas-nyilvántartási kerethatározattal kapcsolatos bizottsági véleményt. Tekintettel arra, hogy a kormányálláspont nagyban hasonló a bizottság által meghozni kívánt véleménnyel, azzal teljes mértékben egyetértünk.
Egyébként Fazekas Judit vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium európai uniós jogi szakállamtitkára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném jelezni, hogy a bizottsági vélemény kialakítása, az előkészítés során együttműködtünk az Országgyűlési Biztosok Hivatalának adatvédelemmel foglalkozó munkatársaival is.
Megnyitom a vitát. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelzést.
A határozathozatalra kerül sor. Kérem, hogy aki támogatja a vélemény elfogadását, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangú szavazással elfogadta a véleményt.
Köszönöm szépen a szakállamtitkár asszony és munkatársai segítségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az ülést bezárnám, szeretném néhány dologra felhívni a figyelmüket. Előreláthatólag hétfőn nem kell ülést tartanunk. Kedden 10 órakor az ellenőrző albizottság tart ülést. Balsai képviselő úr, az ellenőrző albizottság elnöke kiküldte a meghívót, részben a Legfőbb Ügyészség tájékoztatója szerepel napirenden több kérdésben, részben pedig a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény módosításának előkészítése. Tisztelettel kérem a bizottság tagjait, ha lehetséges, ne csak az albizottság tagjai, hanem a bizottság tagjai is vegyenek részt az ülésen.
Szeretném jelezni továbbá, hogy szerdán 10 órakor a bizottságnak ülést kell tartania, újból meg kell hallgatnunk az ombudsmanjelölteket. Bár korábban már sor került az ő meghallgatásukra, de most ez új jelölésnek számít.
Engedjenek meg végül néhány személyes gondolatot. A miniszterelnök úr államtitkárnak javasolt engem, és ha minden igaz, a következő napokban átveszem ezt az új tisztséget. Ez azt jelenti, hogy a bizottsági tagságom és a bizottsági elnökségi tisztségem megszűnik. Én a lehető legőszintébben, tisztelettel megköszönöm az elmúlt időszakban azt az együttműködést, amelyet a bizottság valamennyi tagjától kaptam. Nagyon szerettem végezni ezt a munkát. Engedjék meg, hogy a bizottságnak további jó munkát és sikereket kívánjak. (Taps.)
A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 13 perc)
|
Dr. Avarkeszi Dezső |
Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Takács Aliz