AIÜB-26/2008.
(AIÜB-96/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2008. szeptember 9-én, kedden, 15.05 órai kezdettel
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló T/5594. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként *
A polgári törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat általános vitája első helyen kijelölt bizottságként *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter hozzászólása *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter reflexiói *
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M3 Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló H/5897. számú határozati javaslat *
Módosító javaslatok megvitatása *
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló T/5656. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslatok megvitatása *
A Házbizottság megkeresése a közigazgatási hivatalokról szóló 177/2008.(VII.1.) kormányrendelet alkotmányellenessége tárgyában *
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) felvetése *
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Dr. Papp Imre (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) hozzászólása *
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) ügyrendi javaslata *
b) Az országgyűlési képviselők jogállásáról, valamint juttatásairól szóló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5986. szám)
(A Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság sürgősségi javaslattal benyújtott önálló indítványa)
c) A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994.(IX.30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/5985. szám)
(A Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság sürgősségi javaslattal benyújtott önálló indítványa)
(Állásfoglalás kialakítása)
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Balogh László (MSZP) 16.55 órától dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP) 15.50 óráig dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) dr. Hajdu Attilának (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Csákabonyi Balázsnak (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP) 17.40 órától Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) 16.00 órától dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP) 17.40 órától dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) 16.45 órától dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) 16.15 órától dr. Szakács Imrének (Fidesz)
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Mocsári-Gál Krisztina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Szűcs Júlia (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke Tari Sándor, a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője útján
Dr. Szili Katalin, az önkormányzat elnöke
Az Európai Parlament magyarországi képviselői
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Ferencz Lászlóné (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Víg Éva (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Puch László államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Soósné dr. Dobos Mária (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Géczi József Alajos, az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságának elnöke
Dr. Kemény Péter (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Susán Judit (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 05 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a mai bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat, akik között külön örömmel üdvözlöm újra Csákabonyi Balázs képviselőtársunkat (Taps. - Dr. Csákabonyi Balázs: Köszönöm szépen.), aki hosszú hónapok után tért vissza közénk, aminek nagyon örvendezünk, és köszöntöm a jelen lévő, nem képviselő vendégeinket is. Mai ülésünket megnyitom. Megállapítom, hogy ülésünk a helyettesítésekkel együtt határozatképes. Ismertetem a helyettesítési rendet: Balsai István Kerényi Jánost, Csákabonyi Balázs Simon Gábort, Hajdu Attila Ipkovich Györgyöt, Frankné Kovács Szilvia Faragó Pétert, én Bárándy Gergelyt, Répássy Róbert Navracsics Tibort, Rubovszky György pedig Dorkota Lajost helyettesíti.
Javaslatot teszek a napirendre. A kiküldött meghívóhoz képest egy változtatást javaslok: a kiküldött napirendi pontok közül az 5-öst nem tárgyalnánk, mert az előterjesztő visszakérte kodifikációs problémák okán, és újra be fogják nyújtani. Ehhez képest öt napirendi pontunk lenne. Kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a napirendet. Aki igen, kérem, jelezze. (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk a napirendet.
A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló T/5594. számú törvényjavaslat
Módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként
A napirendi pontok sorrendjében változtatást javaslok, tekintettel arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülése ezek szerint még nem ért véget, és az előterjesztő miniszter úr még nem ért át, de már úton van - ezt jelezte. Ezért azt szeretném kérni, hogy a 2. napirendi ponttal, a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló '91. évi XXXI., valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló '90. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak a megvitatásával kezdjük. Üdvözlöm az előterjesztő képviseletében megjelent Papp Imre szakállamtitkár urat.
Az ajánlás két pontból áll, mindkét pont előterjesztője Balsai István képviselőtársunk. Kérdezem először az előterjesztőt, hogy az 1. módosító indítványról mi az álláspontja.
DR. PAPP IMRE, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára: Nem támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e hozzá? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tizenkettő. Ki nem támogatta? (Szavazás.) Tizenkettő. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Három. A többséget nem kapta meg a javaslat.
A 2. pontról kérdezem az előterjesztő álláspontját.
DR. PAPP IMRE, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára: Nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm. Az előterjesztő nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenkettő igen. Ki nem támogatta? (Szavazás.) Tizenöt nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy. A javaslatot elvetettük.
Ennek a napirendi pontnak a tárgyalását lezárom.
Következne a 3. napirendi pont: az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján az M3-as Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló határozati javaslat módosító javaslatainak a megvitatása. A kormány, az előterjesztő képviselője nincs jelen - kapom a jelzést -, úgyhogy akkor ezt most nem tudjuk tárgyalni.
Akkor egy újabb indítványt vennénk elő: a közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztőjének a képviselője jelen van-e? (Senki nem jelentkezik.) Ő sincs itt. Mindenki azt gondolta, hogy később kerülnek sorra.
Akkor nem tudok bölcsebbet, mint hogy az 5. napirendi pontot tárgyalnánk: a Házbizottság megkeresése a közigazgatási hivatalról szóló... (Közbeszólás: Nincs itt az előterjesztő képviselője.) Ő sincs itt.
Kedves Képviselőtársaim! Tekintettel a kialakult helyzetre tíz perc szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)
A polgári törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat általános vitája első helyen kijelölt bizottságként
Folytatjuk a bizottsági ülést. Köszöntöm a bizottsági ülésen Draskovics Tibor miniszter urat. Örülök, hogy a bizottság ülésén személyesen képviseli az előterjesztőt, hiszen egy olyan törvényjavaslatról kezdjük meg a vitát, amely az őszi ülésszaknak talán a legfontosabb, legjelentősebb törvénye lehet.
Ha a reményeink nem csalnak, és sikerül ezt a törvénykönyvet zárószavazással elfogadni, akkor mondhatjuk, hogy ötven év után egy új kódexe lehet Magyarországnak. Ezért is gondoltuk, hogy e törvény parlamenti tárgyalását úgy kezdjük, hogy az általános vitára alkalmasságról szóló bizottsági napirendnél a miniszter úr tegye meg az előterjesztését. Még egyszer köszöntöm! Megadom a szót a miniszter úrnak.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter hozzászólása
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretnék bocsánatot kérni az udvariatlannak tűnő késésért - egyetlen mentségem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tart most ülést, ahol szintén egy igazságügyi minisztériumi előterjesztés volt napirenden. Ennek a tárgyalását nem sikerült időben lezárni. Még egyszer elnézést! Egyidejűleg tolmácsolom Bárándy képviselő úr bocsánatkérését, aki még a szavazásig ott marad, de természetesen részt fog venni az ülésen.
Azért kértem azt a lehetőséget, hogy személyesen képviselhessem a kormányt e meggyőződésem szerint történelmi jelentőségű parlamenti tárgyalás kezdetén, mert szeretném, ha a tárgynak megfelelő méltósággal, komolysággal és ennek megfelelő szervezéssel folyhatna majd a parlamenti vita az új polgári törvénykönyvről.
Úgy gondolom, hogy bizonyos értelemben a rendszerváltás befejezése lesz az új Ptk. elfogadása, legalábbis a polgári jogviszonyok szabályozásában. Ha a parlament megalkotja ezt a törvényt, akkor felteszi a koronát a modern polgári Magyarország jogrendszerére. Az eddigi toldozás-foldozás, kiigazítás helyett annak összes tapasztalatát felhasználva megalkotja azt a polgári törvénykönyvet, amely - immár hasonlóan egyébként a kontinentális jogrendszerű európai országok többségéhez - a korábbi, ma hatályos Ptk. szabályozási tematikájánál lényegesen szélesebben, a polgári jogviszonyok majdnem teljes területét átfogóan olyan modern, de egyidejűleg a ma hatályos Ptk. valamennyi tartósnak bizonyult megoldását tovább vivő szabályozást alkothat, amely megítélésem szerint hosszú-hosszú évtizedekre alapját jelentheti a polgári jogviszonyoknak.
Pusztán persze az emelkedettség okán nem lenne célszerű új polgári törvénykönyvet alkotni - teljes egyetértésben a Vékás professzor vezette kodifikációs bizottsággal. Szeretném megragadni ezt az alkalmat is arra, hogy itt és most megköszönjem mindazoknak, különösen természetesen Vékás professzornak, de mindazoknak, akik a bizottság tagjaként egy évtizeden keresztül dolgoztak, a munkájukat, egyetértve velük, az új Ptk. megőrzi a kódexszerű szabályozás valamennyi előnyét. Ugyanakkor képes, hogy olyan értékeket jelenítsen meg, közvetítsen, amelyek a rendszerváltozás óta fokozatosan kristályosodtak ki a magyar jogrendszerben, és ma már úgy gondolom, széles körű társadalmi támogatottságot élveznek, nem vitatva persze, hogy egyes kérdésekben hol politikai nézőpontból, hol különböző szakmai megfontolásokból egyes alaptételek bizonyos mértékig vitathatóak.
A legfontosabb, hogy ez a Ptk. a mainál egyértelműbben juttatja kifejezésre az ember, a polgár autonómiáját, személyiségének és tulajdonának védelmét, arra a körre szorítja az államot, ahol az állam jelenléte, cselekvése valóban indokolt, ami elsősorban azokat a területeket illeti, ahol valamifajta esélykiegyenlítő szerepet kell betöltenie vagy azért, mert aki a polgári jogviszony alanya, az ilyen vagy olyan szempontból hátrányos helyzetben van, vagy azért, mert elsősorban információs aszimmetria okán - gondolok itt elsősorban a fogyasztóvédelemmel összefüggő kérdésekre - nagyon nehezen tudná a jogait érvényesíteni azokkal a szereplőkkel szemben, akik lényegesen több információval rendelkeznek nála. Erre a két pillérre támaszkodva alakítottuk ki az új Ptk. szabályait, természetesen nagyon részletesen elemezve mindazokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak a jogalkalmazásban; egészítettük ki olyan új szabályozási területekkel, amelyeket a gazdasági fejlődés hozott - elég itt utalni a faktoringra, mindenki ezt a példát szokta mondani; hol volt faktoring, amikor a Ptk. született? -, tudva persze, hogy ilyenfajta deficitjei az idő előrehaladtával bizonyosan lehetnek az új törvénynek is, hiszen a gazdaság újabb és újabb jelenségeket fog kitermelni, újabb szabályozási megoldások iránt fog igényeket támasztani. Az a megközelítés, hogy az egyén, a polgár, a tulajdonos autonómiája a mainál szélesebb körben érvényesülhessen, jelenik meg az alapítványrendeléstől kezdve a közös tulajdonnal kapcsolatos szabályok sok-sok pontjáig.
A vitában majd nyilván rengeteg olyan kérdés fog felvetődni, hogy vajon miért választottunk itt vagy ott ilyen vagy olyan szabályozási megoldást. Ezek mögött mindig ilyenfajta elvek, elvi megfontolások húzódnak meg. És persze ugyanilyen elvi megfontolásokból erősítettük meg azokat a jogi eszközöket, amelyek a valamilyen szempontból hátrányos helyzetben lévők számára nyújtanak többletlehetőségeket, hivatottak kiegyenlíteni azokat a hátrányokat. Gondoljunk csak az ilyen-olyan okból gondnokság alá helyezettekre vagy azokra, akiknek a gondnokság alá helyezését kezdeményezték!
Külön vitakérdés lehet, és nyilván lesz majd erről szó a vitában, hogy indokolt-e, eltérően az immár több évtizedes magyar hagyománytól - hiszen ez az '50-es évek eleje óta így van - a családi jognak a Ptk. szabályozási körébe vonása. Én úgy látom, hogy a szakma teljes egyetértésben van a tekintetben, hogy ez a helyes megoldás, a nemzetközi tapasztalatok is elsősorban erre utalnak, tudva persze, hogy a család szerepe nem szorítható - nincs is senkinek ilyen szándéka - az anyagi viszonyok szabályozására. A család ennél sokkal fontosabb, összetettebb jelenség, amely az alkotmánytól kezdve sok-sok szabályban kiemelt védelmet élvez, ugyanakkor az alapvető szabályok mégis csak a polgári jog rendszerébe illeszkednek a megítélésünk szerint. Ezért fenntartjuk azt a javaslatot, hogy ez itt kerüljön szabályozásra.
Az új Ptk., ha a parlament hosszas, kimerítő vita után - és azt javaslom, hogy legyen hosszas és kimerítő vita erről - megszavazza majd, természetesen nem tud rögtön hatályba lépni. Ez egy olyan jogszabály, amely a szokásosnál is hosszabb felkészülési időt, javaslatunk szerint legalább egyesztendős felkészülési időt igényel majd, úgy, hogy ebben az egy esztendőben meg kell alkotni egy vagy több olyan törvényt, amely a jogrendszer egészét hozzáigazítja a polgári törvénykönyv új szabályaihoz, egy vagy több Ptké.-t kell tehát alkotni. A jogalkotásra vonatkozó kormányzati elképzelés az, hogy támaszkodva arra a már megkezdett munkára, amely a Ptk.-tervezetet veti össze a hatályos, más jogszabályi rendelkezésekkel, a Ptk. parlamenti megszavazását követően rövidesen előterjesztenénk azt a törvényt vagy törvényeket, amely, amelyek ezt az összeillesztést elvégeznék, hogy azok hatálybalépésétől is legalább 8-9 hónap álljon rendelkezésre a felkészülésre. És hogyha ez a parlamenti döntés a Ptk.-ról még ennek a félévnek a végén meghozható, akkor a Ptk. és a kapcsolódó jogszabályok 2010. január 1-jén hatályba léphetnének. Itt természetesen nem az vezet bennünket, hogy valamifajta, valamikori időponttól mért kerek évfordulókat kövessünk, hanem körülbelül ez következik a jogalkotási menetrendből. De azt hiszem, hogy ebben az ügyben a parlamenti vita alaposságának kell megadni az elsődlegességet.
Arról szeretném még tájékoztatni a testületet, hogy egy neves és kikezdhetetlen tekintélyű szakértőkből álló bizottságon túl ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésében rengeteg társadalmi, érdekképviseleti szervezet vett részt általában nem a javaslat egészéről, hanem az őket érintő részkérdésekről, szabályozási megoldásokról vitázva, egyeztetve. Úgy gondolom tehát, jogos az a megállapítás, hogy az asztalra kerülő törvényjavaslatok zöménél szélesebb körű társadalmi és szakmai egyeztetés, meggyőződésem szerint a választott megoldások zömében konszenzus övezi ezt a javaslatot, de természetesen elképzelhető, hogy ilyen-olyan érdekcsoportok újabb javaslatokat vetnek fel majd ebben a parlamenti vitaszakaszban. Ezekkel kapcsolatban is és természetesen a tisztelt képviselő hölgyek és urak majdani módosító javaslataival kapcsolatban is azt az alapállást szeretném jelezni, hogy a benyújtott javaslat tükrözi a kormány értékválasztását, és tükrözi az előkészítő apparátusok szakmai tudását. Szavamat adom, hogy a kormány minden olyan módosító javaslatot támogatni fog, jöjjön az a Ház bármely oldaláról, amely azoknak az értékeknek az alapján, amelyeket a kormány a magáénak vall, a leírtaknál jobb szabályozási megoldásokra tesz majd javaslatot.
Ha van az Országgyűlésben tárgyalandó törvényjavaslatok között nem pártpolitikához kötődő, akkor bizonyosan a Ptk. ezek közül az egyik legfontosabb.
Mi ezt alapvetően szakmai, az ország gazdasági fejlődését, a polgárok életét hosszú távra meghatározó javaslatnak tekintjük, ahol a legjobb megoldások kialakítására kell törekedni, teljesen függetlenül attól, hogy ki az, aki ezt a legjobb megoldást az asztalra teszi.
A kollégáim, a minisztérium vezetői, én magam személyesen is készen állunk arra, hogy sok-sok alkalommal álljunk a frakciók, bármely bizottság és kiemelten természetesen az alkotmányügyi bizottság rendelkezésére, hogy a legjobb javaslatot lehessen majd zárószavazásra bocsátani.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Megnyitom a vitát. A bizottság feladata most az, hogy az általános vitára való alkalmasságról döntsünk. Ki kér szót? (Több képviselő jelzi felszólalási szándékát.) Rubovszky képviselő úr, utána pedig Répássy alelnök úr, majd pedig Salamon képviselő úr következik.
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Én nem véltem felfedezni azokat az újdonságokat és újszerű megoldásokat ebben a javaslatban, amit a miniszter úr itt említett. Nem tisztem a tudóstársaság munkáját kritizálni, de nekem az az érzésem, hogy e törvényjavaslat elfogadásával nem előre visszük a dolgot, hanem gyakorlatilag helyben járunk, sőt a kialakult helyzeten rontunk is.
Miért mondom ezt? Van két olyan pontja a törvényjavaslat I. kötetének, két olyan fejezete, amely a Kereszténydemokrata Néppárt számára elfogadhatatlan, és gondolom, többen fogják osztani ezt az álláspontunkat. Az első kérdés, amit szeretnék felvetni, a gyűlöletbeszéd kérdése. A gyűlöletbeszéd kérdése benne van ebben az anyagban, némi változtatással a 2007 végén elfogadott törvény szövegéhez, de nem elég változtatással. Az indoklás kitér arra, hogy a köztársasági elnök úr alkotmányossági panaszát figyelembe vette a jogalkotó, amikor ezt a törvényszöveget megalkotta, vagyis a javaslat szövegét megalkotta, de döntés hiányában nem tudta bevárni az alkotmánybírósági döntést. Ez egy nagyon nagy hiba volt, tisztelt miniszter úr, mert mint kiderül, a leglényegesebb kifogás tekintetében nem sikerült önöknek orvosolni azt a kérdést, amit a köztársasági elnök úr kifogásolt, és a számtalan megismételhető perek tömkelegét nyitja meg ez a javaslat is, amely egyébként a legnagyobb alkotmányossági kifogás volt, és mint ismeretes, az Alkotmánybíróság erre való tekintettel a legutóbbi Ptk.-módosítást már meg is semmisítette.
Nagyon reménykedem abban, hogy egy következő fejezet hasonló áldozatként fog jelentkezni, ez pedig a bejegyzett élettársi kapcsolat. A bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatos Ptk.-módosítást elfogadta ugyan az Országgyűlés, de szeretném hangsúlyozni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja a törvénymódosítás ellen Alkotmánybírósághoz fordult. Éppen a mai napon kaptuk meg az Alkotmánybíróságtól az értesítést, hogy a panaszunkat nyilvántartásba vették, és majd fogják tárgyalni, amiről fognak értesíteni. No tehát gyakorlatilag abban a függő helyzetben, ami a köztársasági elnök úr által megfogalmazott kifogás volt, nem volt szerencsés dolog egy szinte változatlan törvényszöveget törvényjavaslatként beterjeszteni. Nekünk az az álláspontunk, hogy ugyanez a kérdés megismétlődhet a bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatban is. Tehát mi ezt nem fogjuk támogatni. A törvényjavaslat többi részével kapcsolatban Salamon László képviselő úr fogja kifejteni a KDNP képviselőcsoportjának az álláspontját. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Répássy alelnök úr következik.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Én magam is abból a szempontból vizsgáltam a törvényjavaslatot, és a képviselőcsoportunk is abból a szempontból vizsgálja, hogy vannak-e a javaslattal szemben esetleg alkotmányossági aggályok, és ezen túlmenően második körben vizsgáljuk az egyéb szakmai alkalmassági vagy szakmai szempontokat. Az a két szabályozás, az a két rész, amelyről beszélt Rubovszky képviselő úr, megítélésünk szerint valóban alkotmányossági aggályokat vet fel. Ebből az egyik része az úgynevezett gyűlöletbeszéd elleni szabályok és azoknak a személyiségi jogi fejezetben való elhelyezése, részben az Alkotmánybíróság éppen két hónappal ezelőtt kihirdetett határozatával részben megalapozott kifogásnak tűnt. Úgy gondoljuk, hogy azt az alkotmánybírósági határozatot nemcsak betűjében, hanem szellemében is át kell vezetni a polgári törvénykönyvön. A személyiségi jogi fejezet nem alkalmas a személyiségvédelem, kisebbségvédelem funkciójára. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy az ilyen szemléletű és korábban a parlament által tavaly elfogadott polgári törvénykönyv módosításával kapcsolatos szabályoknak vagy az azzal rokonszabályoknak ki kell kerülniük a polgári törvénykönyvből.
A másik ugyanúgy, ahogy a kereszténydemokraták is, mi magunk is a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályait tartjuk aggályosnak. Egyszerű javaslatom van, de nyilván ezen nem fog meglepődni, ha a kormány túl fogja tenni magát ezen a javaslaton. Érdemes lenne megvárni az Alkotmánybíróság határozatát a bejegyzett élettársi kapcsolat kérdésében. Amennyiben zöld utat enged az Alkotmánybíróság, akkor természetesen már csak a mikéntjéről, a módjáról vitatkozhatunk, de magának a jogintézménynek az alkotmányossága már nem fog felmerülni. Azért gondolom, hogy meg lehetne várni, mert ahogy a miniszter úr is mondta, az új kódex hatályba lépése jócskán hagyna erre időt. Még a családjogi törvény módosítása sem lépett hatályba, amely tartalmazza a bejegyzett élettársi kapcsolatot.
Viszont az látható, hogy mindezen a kódexen végigvonul a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő szabályok polgári jogba való beépítése. Volt szerencsém találkozni az Igazságügyi Minisztérium egyéb tervezeteivel, így például azzal a - mondjuk úgy - rendészeti csomaggal, amelyben a bigámia szabályai közé a büntető törvénykönyvbe kívánja beépíteni a kormány ezt a javaslatot, lényegében egyenjogúsítva a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házassággal.
Nos, mindezekkel a törvénymódosításokkal egy kicsit várnunk kellene. Ki kellene várnunk azt az alkotmányossági vitát, eljárást, amely ezt az egész kérdéskört övezi. Itt is szeretném leszögezni, mert azt hiszem, szerencsés felidézni a családjogi törvény módosítása során képviselt álláspontunkat, hogy nem önmagában az élettársi kapcsolat regisztrálásával, az élettársi kapcsolat valamilyen módon való állami elismerésével van a problémánk, hanem azzal van problémánk, hogy a most elfogadott szabályozás és a polgári törvénykönyv tervezetében lévő szabályozás egyenjogúsítja a házasságot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot, lényegében kvázi házasságként jelenik meg az élettársi kapcsolat. Ezt a megoldást vitatjuk, és ezt elutasítjuk. De ahogy mondtam, még egy alkotmányossági aggály is felmerül vele szemben. Érdemes lenne megvárni ennek az elbírálását.
Összefoglalva, azon a szinten, ahol az általános vita szintjét kell kezelnünk, és még nem belemenve a részletekbe, két alkotmányossági problémára kell először választ adni. Ha ezek az alkotmányossági akadályok elhárulnak, akkor szerintem utána lehet a további részleteket is tárgyalni. Álláspontunk szerint ez viszont azt igényelné, hogy az Országgyűlés semmiképpen se zárja le túlságosan gyorsan e törvény vitáját. Szerencsésebb lenne, ha még az általános vita szakaszában várná be az Alkotmánybíróság döntését ez a törvény, de ha ez nem megy, akkor legalább a zárószavazását mindenképpen el kellene halasztani addig, amíg a családjogi kérdésben nem dönt az Alkotmánybíróság.
Ez nem pusztán formalitás, és lehetne azt mondani, hogy a törvénytervezetek nem szokták bevárni az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollját - ez igaz. De itt egy alapvető családjogi intézményről van szó.
És ahogyan mondtam, végigvonul az egész törvénykönyvnek, az egész kódexnek a tervezetén végigvonul ez az intézmény, a bejegyzett élettársi kapcsolat, és ahogy mondtam, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, részben egy logikus folyamat részeként, elkezdi végigvezetni a jogrendszeren a bejegyzett élettársi kapcsolatnak az intézményét.
Kérem, miniszter úr, fontolja meg, hogy egy ilyen alkotmányossági kérdést mint előkérdést várjunk be, és hogyha ez az előkérdés úgy dől el, hogy ez a jogintézmény vagy ez a családjogi intézmény alkotmányos a magyar jogrendszerben, akkor van csak értelme a mikéntjéről és a részletszabályokról vitatkozni.
Egyébként pedig ki fog derülni a vita során, hogy a tervezet mennyiben tükrözi a szakmai és tényleg nagytekintélyű polgári jogászok és magánjogi professzorok munkáját, ez ki fog derülni. Megítélésem szerint az, hogy Vékás professzor úr nem vitte végig ezt a munkát, az mindenesetre intő jel, és mindannyian meg fogjuk vizsgálni ebből a szempontból is, hogy vajon sikerült-e egy egységes szemléletű kódexet alkotni. Biztos, hogy nincs olyan kódex, különösen ilyen nagy kódexek esetén nincs olyan kódex, amely teljes egészében szakmai, tudományos konszenzuson alapulna, legfeljebb akkor tudnánk ilyen tervezetet látni, hogyha egy ember csinálta volna az egészet, és az végigvinné a saját szemléletét, a saját tudományos szemléletét.
Azt azért túlzás állítani, hogy a polgári törvénykönyv tervezetével kapcsolatban szakmai konszenzus alakult volna ki. Ha a miniszter úr olvashatja a saját internetes portáljukon vagy a más fórumokon megjelent véleményeket, látszik, hogy komoly szaktekintélyek a mai napig is vitatnak még bizonyos részletszabályokat. Tehát nem állítható az, hogy kialakult volna egy szakmai konszenzus. Ahogyan mondtam, lehet, hogy az illúzió, hogy egy ilyen szakmai konszenzus kialakuljon, de ez az érv sajnos nem érv a törvény mellett, mert sajnos nem valós az az érv, hogy itt valamifajta szakmai, tudományos konszenzus alakult volna ki.
Ezekkel együtt szívem szerint azt mondanám, hogy bárcsak ne kellene szavaznunk, mert abban bízom, hogy a kormány megfontolja az álláspontunkat, és megvárja ezt a bizonyos alkotmánybírósági határozatot, de mindaddig, amíg ez az előkérdés el nem dől, addig nem tudjuk támogatni az általános vitára való alkalmasságot. Tehát mindaddig, amíg az Alkotmánybíróság nem dönt a bejegyzett élettársi kapcsolat alkotmányossága kérdésében, addig a magunk részéről értelmetlennek tartjuk még a parlamenti vitáját is ennek a kódexnek.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Salamon László jelzésére:) Salamon képviselő úré a szó.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Abban, azt hiszem, valamennyien egyetértünk, hogy a polgári törvénykönyv megalkotása egy olyan különleges pillanat, ami a jogászok körében is csak a szerencsések számára adatik meg, és ugyanez igaz a politikusokra is, akik ilyen munkában és ilyen vállalkozásban részt vehetnek. Talán azt szeretném hozzátenni, hogy Magyarországon az első nagy kísérlet a magánjogi törvény megalkotására az első világháború előtt kezdődött, és a különböző kodifikációs munkák átértek a '20-as évekre, majd 1928-ban az Országgyűlés, az akkori Országgyűlés végül is nem szavazta meg, tehát egy több évtizedes munka és egy többéves parlamenti munka után nem szavazta meg ezt a törvényt. Ennek az egyik, talán leglényegesebb indoka egyébként az volt - Wiener képviselő úr biztos meg tud ebben erősíteni, vagy esetleg pontosítani, ha nem pontosan mondom -, hogy az utódállamokban, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában meghagyták a magyar szokásjogot, és azt mondta a magyar parlament, hogy ha mi most egy írott chartában kodifikáljuk a polgári jogot, akkor mi vagyunk azok, akik saját kezűleg tépjük szét az a jogegységet, ami a Szent István-i Magyarországot ma is jellemzi, már az 1928-as Magyarországot, a trianoni béke után és ellenére. Így az Országgyűlés akkor nem fogadta el a törvénytervezetet, de minden bírónak ott volt a fiókjában, és akkor már az volt a szokásjog, tehát azt alkalmazták igazából. Ez után került sor egy 1953-tól '59-ig tartó kodifikációs munka eredményeként a most hatályos polgári törvénykönyv megalkotására, amely ugyan természetesen magán viseli a diktatúra politikai megrendelésének a nyomait, de ennek a kódexnek a védelmében hozzá kell tenni, hogy nagyon sok mindent meg tudott őrizni a régi római jogi alapokból. És akkor jogtörténetünk során ez az újabb nekifutás.
Egyébként egy jogrendszerben valóban az alkotmány, a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv a három legfontosabb kódex, azt kell tehát mondjam, hogy a vállalkozás a rendszerváltozás utáni legnagyobb jogászi vállalkozás. Amikor ezt előrebocsátom, azt is szeretném ehhez hozzátenni, hogy én magam abban az alapállásban közelítettem ehhez a törvényjavaslathoz, jogászként jól ismerve a polgári jog dogmatikáját, és tudva azt, hogy itt olyan jogintézményekről van szó, amelyeknek az alapjai legkevesebb másfél ezer évvel ezelőttre - a Justinianusra gondolunk -, de további nagy részében még ezt megelőzően is, legalább kétezer éves múltra nyúlnak vissza, tehát ezek azok a dolgok, hogy most egy kicsit ne annyira emelkedett stílusban fogalmazzak, amelyekhez olyan hirtelen felindulásból képviselői módosító javaslatokat nemigen hiszem, hogy illik tenni. Én tehát most nem arra számítok, hogy a kézi zálogjog vagy az elbirtoklás szabályait illetően stiláris vagy ahhoz közelálló természetű módosító javaslatokat fogunk benyújtani, mert úgy gondolom - félre ne értse senki! -, hogy kicsik vagyunk mi ehhez.
Különösen akkor vagyunk kicsik ehhez, hogyha e mögött a munka mögött valóban minden tekintetben egy megkérdőjelezhetetlen kompetenciájú tudományos grémiumnak a munkája áll. Az én számomra akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot értékelem, az első kérdés az, hogy mennyiben igaz ez. Mint tudjuk, a Vékás Lajos professzor úr által vezetett kodifikációs bizottság gyakorlatilag tíz éven át dolgozott ezen, a megbízását még a Horn-kormány utolsó napjaiban kapta, tehát az a bizottság átívelte a különböző politikai kormányzati korszakokat, az Orbán-kormány alatt változatlanul fennállt a megbízatása, a Medgyessy-kormány alatt is, mígnem tavaly augusztus végén került sor ennek a bizottságnak az elbocsátására. Ez a bizottság elkészített egy rendkívül alapos és rendkívül igényes szakmai anyagot, amely azóta a jogászi köztudatban is ismertté vált, mert kiadták azt, a Komplex Könyvkiadónál be lehet szerezni A polgári törvénykönyv szakértői javaslata címmel. Nekem megadatott az a szerencse - és külön köszönöm, hogy most a kormány figyelemmel volt arra, hogy nem a törvényjavaslat tárgyalása előtti hetekben, hanem már a nyár végén a rendelkezésünkre bocsátotta, tehát benyújtotta a parlamentnek a javaslatot -, hogy módom volt bizonyos összehasonlításokat tenni a szakértői javaslat és a mostani javaslat között. És sajnos azt kell hogy mondjam, hogy lényeges eltérés van a szakértői javaslat - hadd nevezzem így röviden a Vékás Lajos vezette nagytekintélyű kodifikációs bizottság munkáját! - és az előttünk fekvő törvényjavaslat között.
Ha most nagyon leegyszerűsítve és a szavakat nem válogatva szólnék, akkor azt mondanám, hogy a kormányzat alaposan beletenyerelt ebbe a munkába, és bennem a munka egészét illetően kétségek vannak az előttünk fekvő kódexjavaslat szakértői legitimációját illetően. Már az az alázatnak is nevezhető közelítés, hogy a szakaszokat úgy olvasgassuk, mint egy teljesen megkérdőjelezhetetlen szöveget, az bennem az összevetés eredményeként egy kicsit meggyengült. Itt tehát különböző problémák merülnek fel, és engedjék meg, hogy mivel itt az általános vitára való alkalmasságról van szó, tényleg csak az átfogó jellegű problémákra, illetőleg bizonyos, egyes részkérdésekre csak példálózóan utaljak, mert nem lehet elveszni a részletekben.
Tudjuk azt, hogy a szakértői javaslat, a kormány által elfogadott koncepció alapján készült el. A kormány az 1003/2003-as kormányhatározatában állapította meg a polgári törvénykönyv koncepcióját, azt nem tárgyalta meg az Országgyűlés, és nem is merült fel ilyen igény, nem követeltük ezt.
Megjegyzem: most, hogy látom, hogy a javaslat eltér a koncepciótól, mármint a kormány által benyújtott javaslat eltér a kormányhatározatban foglalt koncepciótól, én magam is azt mondom, mégiscsak jó lett volna egy koncepcionális vitát folytatni. Mióta a rendszerváltás volt, eddig ez egyszer fordult elő, amikor az új alkotmány megalkotásán kísérleteztünk, '94-ben és '98-ban, tehát pontosabban kétszer fordult elő abban a tárgyban, az új alkotmány megalkotásának tárgyában koncepcionális vita. Ez az úgynevezett kétfordulós tárgyalás. Nem a kétolvasatos, hanem a kétfordulós tárgyalás.
Egy törvénynél, különösen akkor, ha a koncepciótól el akarunk térni, a kormány által elfogadott koncepciótól, nem ártott volna lefolytatni koncepcionális vitát. Mindenesetre a Vékás-féle szakértői javaslat a koncepcióhoz hűen tartotta magát és tartja magát, a kormány által 2003-ban - egyébként az MSZP-SZDSZ-es kormány, tehát a kormányváltás nem játszik bele ebbe a dologba - elfogadott kormánykoncepciótól az előttünk fekvő Ptk.-javaslat eltér. Ezt érdemes lenne azokban a kérdésekben végigtárgyalnunk. Én személy szerint és a KNDP is nyilván kíváncsi arra, hogy mi magyarázza ezeket az eltéréseket. Kérem szépen, az a koncepció egyébiránt, hogy a polgári törvénykönyv a magánjogot a lehető legnagyobb terjedelemben igyekezzen átfogni, ez a mi ízlésünkkel és a jogi felfogásunkkal is találkozik. Ezért már most jelzem és nagyon örülünk, és támogatjuk, hogy a családjog bekerül ebbe a szabályozási körbe.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, kérdésként vetem fel, nem is vitatkozva, hogy az eredeti kormánykoncepcióhoz képest a Vékás-féle szakértői javaslatba, ugyanide beépítendő gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás most miért maradt ki? Merthogy kimaradt, és ebben ez a javaslat eltér a Vékás Lajos vezette szakértői javaslattól és a kormánykoncepciótól.
Összevetve a javaslatokat, bennem komoly gondot okozott az is, hogy miért nem kerül sor a telekkönyvi jog megfelelő kodifikálására. Valamennyi politikai párt, ha jól tudom, a kormányhatározat és a kormánykoncepció is, a Vékás-féle szakértői javaslat is azon az állásponton volt és van, hogy a telekkönyvet bíróságok alá kell rendelni. Nem akarom ezt a témát részletezni. Ebben mindenki egyetértett. Számunkra megmagyarázhatatlan módon, mióta a Vékás-féle bizottság útjára lett engedve, ez a kérdés lekerült a napirendről, és bizony ebben a törvényjavaslatban nyoma sincs annak, hogy ezt a megoldást a törvényjavaslat meg akarná valósítani. Márpedig mi lehet alkalmasabb ennek az évek óta felmerülő égető kérdésnek a rendezésére, mint az, amikor a magánjogunkat újra kodifikáljuk? Ennél jobb alkalom arra, hogy visszaállítsuk a telekkönyv megfelelő vezetését, a telekkönyvi jog megfelelő szabályait kialakítsuk, és biztosítsuk a telekkönyvezés - hogy mondjam - bírói kézbe való letételét, ennél jobb alkalom aligha lehet.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem tisztázódik világosabban a szellemi alkotások jogi szabályozása és a polgári törvénykönyv kapcsolata. Úgy tűnik számomra, hogy az a kevés kapocs is, amely ma fennáll a szellemi alkotások jogi szabályozása között - tudjuk, hogy ez külön törvény tárgya -, és fennáll a most hatályos Ptk. között, a tervezet ezt a kapcsolatot is megszünteti.
Egyre inkább olyan kérdésekhez érek, amelyek már nem annyira koncepcionálisak, hanem ennek az óriási jogterületnek egyik vagy másik részkérdései, és szeretném előrebocsátani, hogy ezek példálózó jellegűek, az álláspontunk alátámasztásának a megokolására szolgálnak, messze nem a teljesség igényét jelentik az észrevételeinknek, de egy általános vitával kapcsolatos polémiának nem is lehet a feladata.
Kérdésként merül fel bennünk. Megint nem állásfoglalásként, hanem egyáltalán kérdésként, hogy miért került elvetésre a szakértői javaslatnak a nem tulajdonostól való szerzés szabályaival kapcsolatos elképzelése. Gondolom, valahányan érteni fogjuk, azt hiszem majd' mindenki jogász itt, a "nemo plus iuris" szabályának a módosítására tesz a szakértői bizottság bizonyos fokig javaslatot, a jóhiszemű vevő szerzését akarja jobban támogatni. Nem tudom, hogy ez-e a jó, és nem itt kell megtárgyalni, csak nem látom a magyarázatát, hogy a szakértői javaslatban szereplő, egyébként nagy jelentőségű, ilyen természetű felvetést milyen okból mellőz a mostani javaslat, hasonlóképpen újszerű javaslatot találunk a Vékás-féle szakértői javaslatban a házastárs és a szülők törvényes öröklésének a rendezését illetően. Azon szabályoktól javasolt elmozdulást a szakértői bizottság javaslata, hogy ha gyermek nincs, akkor minden állagot teljes egészében a házastárs örökli, és a szülőt csak özvegyi jog örökli meg. Ötven év tapasztalatai alapján felmerült más megoldások keresése is. Rendkívül jelentős kérdés ez a polgári jog és az öröklési jog világában. Nem azt állítom, és most nem is tudtam kialakítani ezzel kapcsolatban álláspontot. Ahhoz ez tényleg óriási anyag, hogy minden kérdésben végleges érdemi szakmai álláspontunk legyen. Azt látom át, hogy ez egy nagy horderejű javaslat.
Kérdezem, mi az oka annak, hogy ez a javaslat elvetésre került. Ha szabad említeni, én problematikusnak érzem a cselekvőképesség szabályozását. Úgy gondolom, hogy a most hatályos szabályozáshoz képest a törvényjavaslatban szereplő szabályozással bizony gondok merülnek fel.
A családjogot érintő rész kapcsán csak példálózó jelleggel. A házasság közjegyző általi megszüntetése bizony az én egyetértésemmel nem találkozik. Ez egyébként így nem szerepelt szintén. Nem is annyira az én jogi és nyilván értékrenden alapuló jogi meggyőződésemről van szó, hanem megint abban az összehasonlításban hozom a bizottság elé példaként ezt a kérdést, hogy a Vékás-féle szakértői javaslat ezt a megoldást nem tartalmazta. Ez egy olyan újszerű újítás, amelyre Európában nincs példa. Tudjuk jól, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatnál ezt a megoldást javasolja, illetve honosította meg az a törvény, amely az alkotmánybírósági utólagos normakontroll alatt áll, de semmi nem indokolja, függetlenül attól, hogy ennek a normakontrollnak mi lesz a vége. Ezt minden európai példa nélkül, minden nemzetközi példa nélkül a házasságokra nézve Magyarországon megvalósítani - vagy egy teljesen elvi jellegű észrevétel: a most hatályos jogban is szerepel a házastársak közötti hűség kötelezettsége. Lehet, hogy a XXI. század elején sokakat megmosolyogtatásra késztet. Én azonban azt gondolom, hogy indokolatlan ennek az elhagyása a törvényből. Más kifejezéssel próbál valami hasonlót mondani a javaslatunk, amely szerintem ezt nem elégíti ki.
A képviselőtársaim már utaltak az alkotmányossági kérdésekre, tehát a regisztrált élettársi kapcsolattal, illetve a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyeket illetően. Ebbe én nem bocsátkozom bele. Egyetlenegy dolgot hadd jegyezzek meg. Képzeljék el, hogy ezt a kódexet így, ahogy van, vagy legalábbis a gyűlöletbeszéd, illetve bejegyzett élettársi kapcsolat intézményekkel elfogadjuk. Az egyiknél már tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a korábbi törvényben ezt. Ha így elfogadjuk, akkor eleve biztos, hogy egyszer módosítani kell ezt a dolgot. Ez most már nem az a kérdés lesz, hogy politikailag hogyan vélekedünk a dologról, hanem alkotmányossági kényszer.
Az Alkotmánybíróság döntése, hogy így a gyűlöletbeszéd problémáját szabályozni, ahogy azt a Bárándy-kezdeményezésű törvény - bocsánat, ha tévedek - szabályozta, úgy nem lehet. Ha ez bekerült, és előttünk van, ezt olvashatjuk a lényeget illetően a jelenlegi törvényben, akkor lesz egy módosítási kényszer, mielőtt ez a nagy Ptk. hatályba lépne.
És hogyha az Alkotmánybíróság kimondja a bejegyzett élettársi kapcsolat mostani szabályozásának a tarthatatlanságát, alkotmányellenességét - és most megint nem arról van szó, hogy a Kereszténydemokrata Néppártnak erről mi a felfogása -, akkor a parlament valamennyi pártján és az Országgyűlésen megint egy módosítási kényszer van. Hadd fogalmazzak már flaszterzsargonnal: nagyon snassz lenne, nagyon snassz lesz egy ilyen törvényt hatálybalépés előtt alkotmányellenesség miatt kétszer módosítani. Azért ezt tényleg el kellene kerülni.
Van egy további dolog is, amiről nem volt szó, a naturális obligáció, vagyis a bíróság előtt nem érvényesíthető követelések szűkítése. Azt az egyébként a római jogból folyamatosan élő szabályt, hogy játékból és fogadásból eredő követeléseket bíróság előtt nem lehet érvényesíteni, vagyis hogyha valaki nem fizeti ki a pókerparti után a kártyaadósságát, ezért nem lehet perre menni a bírósághoz, ezt a szabályt kidobja a javaslat. Ez elfogadhatatlan morálisan is és praktikusan is. Csak nem képzeljük, hogy kártyacsatákból és más játékokból eredő követelésekkel terheljük majd a bíróságot! Azzal az érveléssel dobja ki ezt a javaslat, hogy diszkriminatív, mondja a javaslat indoklása, diszkriminatív az, hogy viszont az állam által szervezett játékoknál, lásd totó, lottó, azok bíróság előtt érvényesíthetőek. Nagyon jól tudjuk, miért tesz a jogszabály különbséget a különféle játékok és fogadások között, szerintem itt nincs semmi diszkrimináció, de ha ez valakit zavar, akkor azt javaslom, hogy szüntessük meg a totó- és lottójátékok bíróság előtti érvényesíthetőségét is, hogyha egyenlő kezelést akarunk. Nyilvánvaló, hogy ezeknél az állam által szervezett játékoknál nem fog felmerülni a bíróság előtti érvényesítés kérdése, de ez most már tényleg nagyon részkérdés.
Tisztelt Bizottság! Nekem feltétlenül jeleznem kell, hogy szakmai körökben lehet olyan kritikát hallani, és én magam is találkoztam ilyennel, amely a javaslatot, a törvényjavaslatot azon részeiben, amennyiben az az utóbbi hónapokban átdolgozásra került, tehát amennyiben a Vékás-féle javaslattól eltér, bizony problémák vannak fogalmakkal, pontatlanok azok a jogi fogalmak, sőt találkoztam olyan kritikával is, hogy nem minden megfogalmazás üti meg azt a mértéket, azt a színvonalat, amely egy ilyen törvényhez, egy ilyen kódexhez méltó lenne. Mindezekre tekintettel azt tudom mondani, hogy ebben a formájában ez a törvényjavaslat a mi számunkra elfogadhatatlan. Egy sor kérdés kérdésként merül fel, ami megválaszolásra vár és megválaszolást kíván. Úgy gondoljuk, jó néhány kérdést újra kell gondolni, az alkotmányossági természetű problémákban pedig, amelyek tulajdonképpen ténylegesen mindenféle szempontból a legfontosabb előkérdéseket illetik, nyilván illő és helyes lenne bevárni az Alkotmánybíróság döntését. Mindezekre tekintettel ebben a formájában - és csak megerősíteni tudom, amit már Rubovszky képviselőtársam elmondott - a Kereszténydemokrata Néppártnak nem áll módjában ezt a törvényjavaslatot támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Frankné dr. Kovács Szilvia jelzésére:) Frankné Kovács Szilvia képviselő asszonyé a szó.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Én kizárólag azon kérdésekkel kívánnék foglalkozni, amelyek az általános vitára való alkalmasság szempontjából fontosak és lényegesek, tehát részletkérdésekkel nem foglalkoznék, pedig lenne mire reagálni, de nem szívesen tenném meg ezt a bizottsági tárgyalás e szakaszában. Ahhoz az értékválasztáshoz szeretnék visszatérni, amire a miniszter úr is hivatkozott, hiszen azt gondolom, hogy a polgáritörvénykönyv-javaslatban több olyan koncepcionális elem szerepel, amely jelzi nemcsak a kormány, hanem a szocialista frakció értékválasztását is.
Az, azt gondolom, tökéletesen és teljességgel elvárható a kódex alkotóitól, már az előkészítő szakaszban is, hogy egy társadalmi egyeztetés eredményeként szülessen meg egy magánjogi kódex, amely tényleg igyekszik a magánjogi terület nagy részét átfogni. Azt gondolom, hogy az elmúlt tíz évben lehetőség és mód volt arra, hogy az érintett társadalmi szervezetek, egyéb szervezetek, de akár magánszemélyek is megfogalmazzák és eljuttassák a javaslataikat akár a kodifikációs főbizottsághoz, akár pedig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz. Nem szívesen tölteném azzal az időt - ez talán nem is az én tisztem -, hogy felsoroljam, milyen egyeztetések, milyen konferenciák, milyen ad hoc munkacsoportok alakultak a vélemények kezelésére; ez, azt gondolom, a kormány-előterjesztésből tökéletesen érezhető és látható. De azt kell mondjam, hogy azzal a fajta értékválasztással, amelyet ez a kódex rögzít a magánjogi jogszabályok területén, azonosulni tudunk, koncepcionálisan és alapjaiban mindenképpen.
Nagyon fontos az, hogy a részletszabályok módosítására - mint ahogy azt a miniszter úr is elmondta, és ezt magam is így gondolom - bármikor, akár az általános vita, akár a részletes vita során lehetőség nyílik. Ez persze lehetővé teszi az alkotmányos problémák megoldását is részben, én azt gondolom, és itt főként természetesen a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos alkotmánybírósági állásfoglalásra gondolok.
Ha megnézzük, mi is ennek a kódexnek a célja, az, azt hiszem, nemcsak az alapelvek megfogalmazásából következik, hanem az egész kódex tartalmából: hogy erősíti a jogbiztonságot, hogy segíti az önkéntes jogkövetést az állampolgárok számára, és hogy megkönnyíti az eligazodást a magánjogi szabályok között mindazok számára, akik jogban járatlan emberek. Itt hivatkozhatnék magára a kódex szerkezetére is, hiszen egy teljesen más szerkezetű kódexszel állunk szemben, mint a jelenleg hatályos Ptk., és mi szakemberek tudjuk, milyen nehéz egy-egy jogintézményre vonatkozó szabályokat áttekinteni a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvben. Azt gondolom, ez is egy nagyon fontos célja volt a kódexnek, amit az én meglátásom szerint sikerült elérni. És az sem kisebb feladat, én azt gondolom, hogy a jelenleg hatályos polgári jogi jogszabályok, szabályok és az új szabályok közötti összhangot meg kell hogy teremtse ez a kódex. Én úgy gondolom, hogy ezt sikerrel kísérelte meg a kódex tervezetét elkészítő bizottság és az igazságügyi minisztérium is. Jellemzően elmondható, hogy a kódex átfogja a magánszemélyeknek, a közélet és az üzleti élet szereplőinek a magánjogi jogviszonyait, kimondhatjuk, hogy javítja a vállalkozások versenyképességi feltételeit, javítja a természetes személyek és a mikrovállalkozások esélyegyenlőségi feltételeit is.
Azt gondolom, nagyon fontos felhívni a figyelmet arra a törekvésre, amely több új jogintézménynél tetten érhető és a régi jogintézmények módosítása kapcsán is, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogi pozícióját egyértelműen segíti, megkönnyíti azokat az eljárásokat, és egyben lehetővé teszi az olyan jogintézményekhez való hozzáférést, amit a jelenleg hatályos szabályok nem biztosítanak. Itt én is csak példaként sorolnám fel a járadékszerű követelések kapcsán az érvényesíthetőségi időtartam 6 hónapról 5 évre történő megnövelését, de azt gondolom, az elévülési idő szabályai is javítanak ezen a helyzeten. Természetesen azt gondolom, hogy fontos az új jogintézmények bevezetése is - és itt igazából a Rubovszky képviselő úr által elmondottakra utalnék, hogy bizony nagyon sok új jogintézmény található ebben a kódexben. Az, hogy politikailag vagy szakmai szempontból melyikkel tudunk egyetérteni, melyik vitás kérdésben tudunk egyetérteni és melyikben nem, hogy ezt eldöntsünk, nyilvánvalóan az általános és a részletes vita feladata, de tagadhatatlan, hogy egy teljesen új irányt láthatunk a kódex első és második könyvében, akár a cselekvőképességgel kapcsolatban, akár a gondnokság alá helyezési szabályok megújításában, de ugyanígy mondhatjuk például a szerződésen alapuló haszonélvezeti jog átruházását is - én is csak példaként sorolnám fel ezeket. Vagy ilyen az olyan új jogintézmények megfogalmazása, amelyek már egyébként a gazdasági és pénzügyi világban fellelhetőek, ilyenek a faktoringgal vagy a lízinggel kapcsolatos szabályok megjelenése a kódexben.
De visszaköszön a háború előtti jogalkotás is. A magánjogi szabályok terén például a végrendeleti végrehajtóval kapcsolatban, de nagyon fontos szabályok a hagyatéki gondnoki jogintézménnyel kapcsolatban is fellelhetőek. Azt gondolom, hogy mindenféle szempontból ez egy olyan irányt és értékrendet fogalmaz meg, ami mindenképpen fontos a számunkra, továbbá tőlem gyakorló ügyvédként - de azt gondolom, nem vagyok ezzel egyedül - a jogalkalmazók, az állampolgárok joggal várhatják el azt, hogy a jelenlegi életviszonyokat szabályozza egy magánjogi kódex. Úgy gondolom, nem dughatjuk a fejünket a homokba, és nem tehetünk úgy, mintha nem lennének bizonyos élethelyzetek, amelyek szabályozásra szorulnak.
Azt hiszem, viszonylag széles körben ezt a törvényjavaslat megteszi, biztosítja annak a lehetőségét, hogy ezekre az utóbbi, főként 15-18 évben megjelenő gazdasági-társadalmi változásokra választ adjon, és éppen ezért a szocialista frakció általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó alelnök úr következik.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Most akár meg is rémülhetnénk, és hazamehetnénk, mert egy polgári törvénykönyvet újrakodifikálni, új polgári törvénykönyvet alkotni bizony óriási felelősség, és azt gondolom, hogy mindannyian átérezzük ennek a súlyát. Az is igaz azonban, hogy amióta a pályán vagyok - több, mint húsz éve -, nem emlékszem olyan alkalomra, hogy amikor ilyen jellegű témáról bármilyen szakmai körben vitatkoztak volna, ne hangzott volna el valaki részéről az, hogy szükség lenne egy új Ptk.-ra, mert bizony a hatályos már elavult. Ez tényleg mindig így volt. Egyszer persze ennek el kell következnie, és bele kell vágni egy ilyen munkába.
Ha azt nem kellő felelősséggel, nem kellő megalapozottsággal, a szakma, a kihívás iránt nem kellő alázattal végzi bárki is, akkor persze sokkal többet árthat, mint használhat. Polgári jogi jogviszonyok milliói köttetnek vagy keletkeznek Magyarországon és persze mindenhol máshol a világon is, és a nap döntő hányadában nem is gondolunk arra, hogy éppen egy polgári jogi jogviszonyba léptünk be, keletkezett, vagyunk részesei vagy szakítunk meg egy ilyen jogviszonyt, vagy lépünk ki ebből.
Sokan - fene tudja, miért, de éppen a polgári jogászok közül - azt mondják, hogy fontosabb törvény, mint az alkotmány, mert sokkal inkább áthatja a hétköznapok lényegét, az apró és a nagyon fontos dolgokat egyaránt. Ez így van. Tényleg minden okunk megvan az alázatra is és esetleg a megrémülésre is. De ha azt vesszük alapul, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elénk kerülését megelőző időben valóban egy évtizedes munka mutatható ki nagyon-nagyon sokféle területen, nemcsak Vékás professzor és bizottsága adott sokat ehhez a törvényjavaslathoz, hanem természetesen az elméleti megfontolásban, megalapozásban az elméleti szakemberek, az a milliónyi gyakorlati tapasztalat, amely akár bírói döntésekben, de akár csak a hétköznapok egyszerű jogalkalmazásában keletkeznek, vagy a kodifikátoroknak a több lépcsőben sokszor átírt, kijavított, újragondolt, újraírt munkája vagy a szakmai viták, amelyek már a részben tervezett, részben nagyon szűk elképzelésekben vagy akár a konkrét normaszöveg szintjén létező javaslatra vonatkozóan folytak. Az a rengeteg hozzászólás, rengeteg észrevétel. És persze ha keresnénk két polgári jogászt Magyarországon, mondjuk két kiváló polgári jogászt, és azt kérnénk tőlük, hogy írjanak egy Ptk.-t, minden bizonnyal összevesznének rajta. Nem tudom elképzelni, hogy két jogász egyforma módon gondolkozzon egy ilyen dologról.
Mégis azt gondolom, hogy időnként az ilyen jellegű kérdésekben ha a vita megfelelően megalapozott, ha azt jó lelkiismerettel végigvisszük, ha a törvényjavaslat, amely elénk kerül, megfelelően megalapozott, akkor tudni kell azt mondani, hogy az élet igenis meghaladta a hatályos polgári törvénykönyvet. A miniszter úr valahogy úgy fogalmazott, hogy ezen a téren ez a törvény az, amely befejezi, beteljesíti a rendszerváltást.
Igen, ez a kijelentés minden bizonnyal helytálló. De minden egyes kitétel, minden egyes mondat kell, hogy növelje a felelősségtudatunkat, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen polgári törvénykönyv kerül ki a parlamentből, és majd jó egy év múlva, ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy a kormány pillanatnyilag tervezi, hatályba fog lépni, akkor óriási változásokat hozhat Magyarországon. Ahogy ma nagyon sokunk tudatában nem biztos, hogy tudjuk, mi a Ptk. 339., de amikor alkalmazni kell, még a nem jogászoknak is sok minden eszébe jut a polgári törvénykönyvből. Benne él az emberek tudatában. Ahhoz, hogy egy új polgári törvénykönyv beépüljön az állampolgárok tudatába, nagyon sok mindennek kell történnie. Időnek kell eltelnie, és nagyon sokat kell tenni annak érdekében, ha ez a törvény kihirdetésre kerül, akkor az megfelelően eljusson az állampolgárokhoz, képesek legyenek mindannyian felkészülni, nemcsak a jogászprofesszorok az egyetemen, hogy újat kell tanítani, hanem az életben minden téren képesnek kell lennünk elérni azt, hogy meg kell tennünk azt, hogy az állampolgárok képesek legyenek elsajátítani a törvény tartalmát.
Természetesen én sem tudom azt mondani, hogy minden tekintetben egyet tudok érteni a törvényjavaslattal. Ilyen nem lesz. Egyszerűen el kell felejtenünk. Azt azonban tudom mondani, hogy amióta országgyűlési képviselő vagyok vagy az ügyvédi pályámon egyaránt tapasztalom, de az előző ciklusban az igazságügyi tárca államtitkáraként is azt tapasztaltam, hogy akik ezzel a törvényjavaslattal, annak bármilyen kezdetleges elképzelésével kapcsolatba kerültek, nagyon komolyan vették azt, hogy itt egy új polgári törvénykönyv kezd formálódni. Egyáltalán nem mondom azt, hogy nem lehetnek megalapozottak különböző aggályok. Részben meg is fogalmazták a kollégáim egyikét-másikát, azt is nyilván messze nem a teljesség igényével. Hogy csak az egyikre térjek vissza én is: az ingatlan-nyilvántartás jelenlegi változatában, a jelenleg hatályos verziójában való megmaradása számomra is nagyon fájó szakmai kudarc. Amióta ezen a területen dolgozom országgyűlési képviselőként, ez a téma például szintén napirenden volt. Nem ismertem olyan mértékadó jogászköröket, ahol ne hangzott volna el az, hogy bizony az ingatlan-nyilvántartás bírói kontrollját vissza kell állítani, meg kellene teremteni újra Magyarországon.
Amikor az igazságügyi tárcánál dolgoztam, elmentünk, és megvizsgáltuk, hogy ezt Ausztriában hogy csinálják, amely ország jogrendje, jogalkalmazása nagyon hasonló a mienkhez. Nos, elképesztően jó statisztikai adatokkal tudtak szolgálni, és karikacsapás módjára megy a dolog. Bírói kontroll alatt áll, és az ügyek 50-60 százaléka néhány napon belül intéződik, és az a pár ügy, amely egy hónapon túl húzódik, arra külön vizsgálatot folytatnak le - nem fontosak az adatok, amelyeket mondtam, csak nagyságrendileg. Persze minden számítógépen van stb., stb. Nem azért, mert az osztrákokat kellene követnünk, hanem azért, mert azt látom, hogy például az ingatlan-nyilvántartás terén nem állt helyre igazán a rend. Óriási erőfeszítéseket tett az FVM, hogy a lemaradásokat helyrehozza, de az a probléma, hogy ahol elvi megalapozottsági hiány van, ott nem lehet ügyintézési határidők rövidítésével helyrehozni a problémát. De attól tartok, hogy ha ebbe én nem tudok beletörődni, akkor azt kell tudomásul vennem, hogy vagy így, ahogyan a jelenleg benyújtott törvényjavaslatban elfogadom, hogy így marad az ingatlan-nyilvántartás, vagy nem fogadom el, de attól még nem fog megváltozni, mert pillanatnyilag a különböző dolgok együtthatása azt mutatja, hogy ez nem valósítható meg Magyarországon. Sok oka van, de egyelőre, úgy tűnik, nem megy. Ez csak egy példa volt.
Nagyon nehéz döntések és vita előtt állunk. Én úgy gondolom, hogy ha a Házszabály szerinti döntés kritériumait vesszük alapul, hogy alkalmas-e a törvényjavaslat általános vitára, akkor jó szívvel lehet azt mondani, hogy igen, ez a törvényjavaslat alkalmas általános vitára, mert egy nagyon komoly munka áll mögötte, és a végeredménye, úgy gondolom, alkalmas arra, hogy a törvény a megváltozott viszonyokhoz igazodva megváltozott módon szabályozza a polgári jogi jogviszonyokat. Biztosan lesznek módosító javaslataink, biztosan nagyon sok probléma fog felvetődni, ezeket remélhetőleg sikerül majd normális mederben tartani, és valamilyen módon megegyezésre jutni, és én bízom abban, hogy ha elfogadjuk majd a törvényt, és lesz törvény, majd hatályba is fog lépni, akkor alkalmas lesz arra, hogy felváltsa a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvet.
A frakciónk még nem tudta kialakítani az álláspontját, mert a nyáron nem tartottunk frakcióülést, gondolom, ez viszonylag rövid időn belül nagyjából megtörténik. Mi is érdeklődve várjuk, hogy az Alkotmánybíróság mit mond a kollégák által felvetett kérdésekben. Nem tudjuk, egyáltalán nem tudjuk, hogy mi várható. Ez nyilván befolyásolni fogja a végeredményt, nem tudom elképzelni, hogy ne befolyásolja, de ezt a vitában valamilyen módon majd kezelni fogjuk. Én bízom benne, hogy végül is mindannyiunk megelégedettségére fog zárulni a vita és fogjuk elfogadni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Répássy Róbert jelzésére:) Répássy alelnök úré a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, és elnézést kérek, hogy még egyszer szólok, de egy látszólag technikai kérdést szeretnék még tisztázni, amely egy kodifikációs kérdés. Tudjuk jól, hogy a kodifikáció a jogi szakmának egy olyan területe, amelyet, ha jól tudom, nem oktatnak (Közbeszólások: De igen!), csak a gyakorlatban lehet elsajátítani, éppen ezért azért vannak a kodifikációnak bizonyos szabályai, bizonyos, többé-kevésbé elfogadott és minden kormány időszakában betartott szabályok. Nagyon egyszerű a kérdés: ezeknek a bizonyos szakaszoknak a számozásáról van szó. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy miért így számozzák a szakaszokat, mert, gondolom, a magyarázat megvan rá, hanem arra, hogy az nem merült-e fel, hogy nem kellene-e erről valamilyen döntést hozni. Mert az a helyzet, hogy ez egy teljesen újfajta számozás. Számtalan más jogszabálynál is előállhatna az az igény, hogy nem folyamatos sorszám szerint, hanem mondjuk fejezetek szerint számozzák. Én nem vagyok annak a híve, hogy... Vannak bizonyos esetek, különösen a jogban, amikor az innováció nem kívánatos dolog. Én azt gondolom, hogy a szakaszok számozásában sem kellene erőltetni ezt az innovációt. Aki mondjuk bibliaolvasó, aki Bibliát forgat, annak könnyű ezt így megjegyezni, mert könyvenként újrakezdődnek a számozások, de eddig nem ez volt az általános. Nem is beszélve arról a problémáról, hogy egyébként, ha jól értem, akkor ennek a törvénynek azt a címet kellene hogy adjuk, hogy: polgári törvénykönyvek, merthogy nem egy könyvről van szó, hanem több törvényről. Félretéve ezeket a viccelődéseket én azt tartanám fontosnak, hogy ha ebben a kodifikációban nem lépnénk át bizonyos szokásokat, szokásjogi szabályokat.
A jogalkotási törvény valószínűleg nem tartalmazza, nem tudom, írott norma, jogszabály tartalmazza-e azt, hogy hogyan kell számozni vagy sorszámozni a törvényeket, de ezzel az erővel vissza lehetett volna térni a törvénycikk elnevezésekhez is - tudjuk jól, hogy a corpus jurisnak a törvénycikkei voltak az egyes szabályok. Most itt nálunk nem ez a helyzet, de azért ennyire nem kellene erőltetni az innovációt, vagy akár visszatérni egy korábbi gyakorlathoz. Amellett, hogy értem, miért így vannak számozva, sorszámozva ezek a szakaszok, szerencsésebbnek tartanám azt, ha az egész magyar joganyagban használatos folyamatos sorszámozást tartalmazná a törvény, mert ennek így nem sok teteje van, hogy ennél a törvénynél másként sorszámozunk, aztán majd egy következő törvénynél meg azt kell magyarázni, hogy miért úgy; persze majd ott is elő lehet jönni azzal az okoskodással, hogy mert az nem törvénykönyvekből áll. De azért lássuk be, valamifajta szabályokat be kellene tartani ebben a sorszámozásban, és én azt tartom még mindig a legbiztosabbnak, hogyha az eddig kitaposott ösvényen járunk tovább, még akkor is, ha nem tudom - önök biztosan jobban tudják - hány szakaszból áll, lehet, hogy már ezer fölötti számozásra lenne szükség. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy a folyamatos sorszámozás a jelenlegi magyar joganyaghoz adekvát megoldás, szemben ezzel a megoldással. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Mátrai Márta jelzésére:) Mátrai Mártáé a szó.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Túl azon, amit képviselőtársaim, Rubovszky György, Salamon László és Répássy Róbert képviselőtársaim itt elmondtak, engedjenek meg még néhány gondolatot, és hogy feltegyek még néhány kérdést a törvénykönyvvel kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül, csak példálózva.
Figyeltem a miniszter úr kiegészítését, aki egy modern polgári törvénykönyvről beszélt előterjesztőként. Valóban - attól függ, hogy ki mit ért a "modern" szó alatt - ennek a gyökerei fellelhetők ebben a törvénykönyvben, amit a magam részéről én nem igazán tudok elfogadni. Aztán kiemelte azt is, hogy az egyén, a polgár és a tulajdonos autonómiája domborodik ki. Átolvasva a törvényjavaslatot - azt nem mondom, hogy teljesen belemélyülve, belemélyedve ebbe a törvénybe, hiszen, azt hiszem, hosszú időt vesz még igénybe, amíg mindenki részleteiben meg tudja azt ismerni - engedje meg, hogy elmondjam, hogy nem kevesebbet kerestem a törvény szövegében, betűi között, mint magát a polgárt, tehát azoknak az értékeknek az őrzését, aztán megszilárdítását, kiteljesítését, amelyek valóban ezt a szót jelentik, illetőleg azokat az értékeket, amelyekhez vissza lehet nyúlni, amely értékek megőrzése a múltban és a jövőben is, azt hiszem, kapaszkodót jelenthetnek, és amelyeket ez a törvény összecsomagol, és azt kell mondjam, hogy majdnem hogy kidob az ablakon.
Példálózva fel kell hogy tegyek néhány kérdést, különös tekintettel arra, ami a családjogi törvénnyel kapcsolatban elhangzott, és én is üdvözölni tudom, hogy itt egységes szerkezetben találjuk meg a polgári törvénykönyvben a családjogi törvényt is. A család szerepe. Ahogy a családi kapcsolatok védelmét olvastam a 40. oldalon, mindjárt szemet szúrt nekem az, hogy az alapelvek közül hiányzik a házasság védelmének az elve. Ön kiemelte a család szerepét, hogy az az alkotmányban kiemelt helyet foglal el, de ugyanúgy kiemelt helyet foglal el a házasság védelme is, hiszen az alkotmány 15. §-a a házasság és a család védelmét valóban kiemelten kezeli. De nem léphetünk túl azon, hogyha egy polgári törvénykönyvről tárgyalunk, hogy a családjogi fejezetben, a családi kapcsolatok védelmében egyszerűen átlépjük, kihagyjuk a házasság jogintézményének a védelmét, mintha ez nem is lenne egy olyan fontos dolog ebben a mai rohanó világban. Én a magam részéről ezt rendkívüli módon nehezményezem, ez rossz üzenet a jogalkotó, a törvényalkotó részéről.
Aztán ugyanúgy elhangzott itt képviselőtársaim részéről a házasság közjegyzői megszüntetése. Mi motiválta egyáltalán a törvény alkotóit ennek a jogintézménynek a bevezetésénél? Annál is inkább kérdezem ezt, mivel a házasság megszüntetése azért egy rendkívül komoly dolog volt. Ebben az esetben, ha konfliktus keletkezik, és ha az ebben foglaltak betűinek megfelelnek, akkor leszaladnak a sarokra, a közjegyzőhöz, és úgy csinálnak, mintha semmi nem történt volna. Én azt gondolom, hogy két fiatal életében egy házasságkötés és egy válás, a házasság felbontása ennél egy sokkal nagyobb üzenet, sokkal nagyobb értéket jelent egy házasságkötés, mint hogy egy közjegyzői megszüntetéssel egy okiratot alkotunk, és utána az egyik jobbra, a másik pedig balra halad tovább.
Sérelmezem továbbá azt is, és kérdezem is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatnál, a 69. oldalon találtam egy, számomra eléggé megdöbbentő dolgot. De még előtte hadd kérdezzem meg a házasság közjegyzői megszüntetésével kapcsolatban, hogy... (Dokumentumaiba pillant.) Ja nem, ez világos. Tehát a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésénél, a 3:90. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy önök ezt végül is hogy gondolták. Én azt hiszem, hogy az élettársi kapcsolat megszüntetésének az ilyenformán való törvénybe iktatása egy rendkívüli történet, és én azt hiszem, hogy nagyon furcsán fog visszaköszönni a társadalom életében, hiszen nem hiszem, hogy erre az emberek ily módon fel vannak készülve, és hogy ezt várták ennek a törvénynek a megalkotása során.
Hiányolom továbbá a jegyességet is ebből a törvényből, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a német jogrendben, valamint az angolban is megtalálható. Ez a 30 napos várakozási idő is kimaradt, ami a korábbi törvényben bent volt és a hűség fogalma, ami már itt elhangzott, hiszen még az 1952-es családjogi törvényben is fellelhető volt. Nem hanyagolnám el annak az összefoglalóját sem, hogy sokan hivatkoztak arra a kodifikációs szerkesztőbizottságra, amelyet Vékás Lajos professzor úr vezetett. Ez a 9 tagú kodifikációs bizottság azonban Vékás professzor úron kívül egy olyan grémiumot tartalmazott, amelynek tagjai voltak Zlinszky János, Petrik Ferenc, Sárközy Tamás, Kisfaludy András, Weisz Emília, Kőrös András, Lábady Tamás, Boytha György, neves bírák, egyetemi tanárok. Tíz éven keresztül dolgoztak azon, hogy egy olyan polgári törvénykönyv kerüljön a régi és "elavult" polgári törvénykönyv helyére, amely megkönnyíti az emberek életét, amely halad a korral, és amely olyan jogokat és kötelezettségeket állapít meg a polgárokra, az emberekre, amely eligazodást jelent a hétköznapi életben. Nos, ezzel szemben megkaptuk ezt a törvényanyagot, amely itt szerepel az asztalon, amely az összes kritikai észrevétellel együtt, ami itt elhangzott, való igaz, hogy köszönőviszonyban sincs azzal, mint amit Salamon úr megpróbált röviden összefoglalni.
Azt gondolom, sokkal többre lett volna érdemes, és én is csatlakozom azokhoz a képviselőkhöz, akik azt mondják, hogy általános vitára biztosan alkalmas lesz, hiszen a túloldal meg fogja szavazni, de én további átgondolásra tennék javaslatot, illetőleg megvárva azokat az alkotmánybírósági döntéseket, alkotmányossági aggályokat, amelyekről az előttem szólók beszéltek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki kíván még szólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.
Az előterjesztő miniszter úré a szó.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter reflexiói
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Nagyon szépen köszönöm. Úgy gondolom, nagyon izgalmas szakmai beszélgetéseknek, vitáknak nézünk elébe. Én előre élvezem. Sok érdekes dolog hangzik majd el. Az elhangzott megjegyzések alapján úgy gondolom, leginkább két alapkérdésre kell válaszolnom, aztán majd néhány, egyébként nagy jelentőségű, de részletkérdésre szeretnék kitérni. Az egyik: mi a viszonya a javaslatnak, az előterjesztőnek a már meghozott és meghozandó alkotmánybírósági döntéshez. Úgy gondolom, a dolog elég világos. Ezt a javaslatot a kormány benyújtotta. Nem a nyár végén, hanem a tavasz végén, májusban, még mielőtt az Alkotmánybíróság döntött volna a gyűlöletbeszédes Ptk.-módosításról, következésképpen az előterjesztőnek procedurálisan nem volt módja átvezetni az alkotmánybírósági döntés következményeit az asztalon fekvő javaslaton. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a benyújtott javaslat az alkotmánybírósági döntés fényében - természetesen ebben a körben - nem tartható. De nincsen akadálya annak, hogy ismerve az Alkotmánybíróság döntését, amely az alelnök úr szavaira reflektálva mondom, nem azt mondta, hogy polgári jogi eszköz nem alkalmazható, úgy nem, ahogyan az megszületett, mert egyébként éppen más alkotmánybírósági döntések mondták azt, hogy büntetőjogi eszköz nem alkalmazható, mert az nincsen arányban, de rendelkezésre állnak polgári jogi eszközök. Csak zárójelben jegyzem meg: a kormány egyébként az alkotmánybírósági döntés nyomán most az őszi ülésszak kezdetén új törvényjavaslatot fog benyújtani ebben a témakörben, eleget téve az Alkotmánybíróság iránymutatásának.
Tehát ezt majd ki kell igazítani. Nincs mire várni természetesen. Mi a szükséges szakmai segítséget meg fogjuk adni azoknak a képviselőknek, akik ezt tőlünk igénylik, hogy módosító indítványokkal az alkotmánybírósági döntéssel összhangba lehessen hozni az új polgári törvénykönyvet. Ha erre várnánk, az idők végezetéig várhatnánk, mert ez magától nem fog megjavulni.
Ami a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő kérdést illeti. Ha bízhatunk az Alkotmánybíróság nemcsak tartalmi, hanem procedurális bölcsességében is, és én messzemenően bízom, akkor világos, hogy az Alkotmánybíróság még ezen az őszön, figyelembe véve az arról szóló törvény január 1-jei hatályba lépését, döntést fog hozni ebben a nagy jelentőségű ügyben, következésképpen összejönnek a dolgok. Még a Ptk. parlamenti vitája során figyelembe lehet venni az Alkotmánybíróság majdani döntését, amely reményeim és szakmai meggyőződésem szerint kedvező lesz abban az értelemben, hogy alkotmányosnak minősíti a parlament korábbi döntését. Persze ha egy picit cinikus szeretnék lenni, akkor abban a mai, meglehetősen szabályozatlan módban, ahogy az Alkotmánybíróság működik, bizony nem lehet tudni, hogy tíz nap vagy tíz esztendő múlva születik döntés ebben az ügyben. A várakozás, úgy gondolom, mindenképpen alaptalan lenne, és leginkább azt a célt szolgálná, hogy ne szülessen meg az új Ptk. ebben a kormányzati ciklusban. Ha az Alkotmánybíróság nem hoz döntést ebben az évben, akkor ez a törvény hatályba fog lépni január 1-jén. Erre készül egyébként az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Ezért fogjuk előterjeszteni a szükséges kapcsolódó törvénymódosításokat, és akkor igen, ha a jövő év során kell esetleg igazítani a Ptk. már elfogadott rendelkezéseit. Ez nem jó, de úgy gondolom, hogy megoldható. Azt hiszem tehát, hogy nincsen valódi ok várni, figyelni az Alkotmánybíróság döntéseire természetesen nemcsak jogi kötelezettség, hanem szakmai követelmény is.
Ami a másik kérdést illeti, a Vékás-bizottság munkájához való viszony. Szerintem ez elég világos. A kormány még '98-ban - és ezt hol közvetlenül, hol ráutaló magatartással az összes azt követő kormány megerősítette - felkért egy nagy tekintélyű szakértői testületet arra, hogy készítsen elő egy ilyen javaslatot. A kormány a maga felelősségét nem ruházta és nem is ruházhatja át közjogi értelemben sem szakértőkre. Ez a testület meggyőződésem szerint nagyon komoly, nagyon alapos, nagyon tiszteletre méltó munkát végzett. Az volt az alapja a kormány által készített törvényjavaslatnak, de természetesen a kormány nemcsak a szakértői bizottság javaslatára támaszkodott, hanem más nagyon fontos intézmények és személyek javaslataira is.
Salamon képviselő úr vetette fel, azt hiszem, a "nemo plus iuris" elv érvényesítésével kapcsolatos eltérést a szakértői bizottság javaslatára. Igen, mert a bíróságok és a Legfőbb Ügyészség egybehangzóan azt javasolta, hogy tartsunk ki a hatályos szöveg és a mögötte meghúzódó jogi konstrukció mellett, és a kormány úgy ítélte meg, hogy ebben a vitában érdemes a kijegecesedett, egyértelmű jogi megoldás mellett állást foglalni.
Tulajdonképpen van egy tematikai természetű vita és néhány részkérdést illető vita a szakértői bizottság javaslatával szemben. Az egyik a tematikai természetű: a társasági jog és az ingatlan-nyilvántartás bevitele vagy nem bevitele az új kódexbe. Hogy mennyire bonyolult ez a dolog, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kodifikációs bizottság javaslata tavaly augusztusban nem tartalmazta a társasági jogot. Már amikor szakértői javaslatot készítettek az érintettek, akkor ők belefoglalták. Egyszerű a magyarázat: a kodifikációs bizottságban nem jött létre egyetértés arról, hogy a társasági jogot inkorporálni kell az új Ptk.-ba. Aztán Vékás professzor a Komplex-féle kötetbe betette, mert jó szakmai meggyőződése szerint ez volt a kívánatos. Én magam egyébként úgy gondolom, hogy elvileg igen, az lenne helyes, ha a polgári törvénykönyv ezt a területet is felölelné. Figyelemmel azonban arra, hogy 2006-os a társasági törvény és arra is, hogy valószínűleg a társasági jog, jórészt egyébként az európai jogfejlődésre is tekintettel gyakoribban változik, nem lenne célszerű ezzel terhelni a Ptk.-t Persze ha a társasági jog nem része a Ptk.-nak, akkor a jogi személyekre vonatkozó általános és különös szabályokat sem lehet olyan rendszerben megalkotni, ahogy azt Vékás professzor, egyébként nagyon konzisztens módon, javasolta.
Ami az ingatlan-nyilvántartás, telekkönyv dolgát illeti, én egyrészt örülök, hogy Salamon képviselő úr a kormány 2003-as határozatát kéri rajtunk számon - jogosan, teszem hozzá. 2003 óta az ingatlan-nyilvántartás dolgában rengeteg minden történt. Ennek a közhitelessége, időszerűsége nem összevethető azéval, ami 5-8 esztendővel ezelőtt volt, ami részben annak is a következménye, hogy az a drámai változássorozat, ami a földtulajdon-viszonyokban végbement, az nagyjából, meg köszönhetően annak, hogy rengeteg pénzt és szervezőmunkát tett bele a kormány.
Az ingatlan-nyilvántartás Magyarországon - és ezt azoknak mondom, akik esetleg félreértenék Hankó képviselő úr szavait - természetesen bírói kontroll alatt áll, hiszen az ingatlan-nyilvántartási határozatok a bíróság előtt megtámadhatók. Amit a képviselő úr keres, az egy közvetlen bírói kontroll, ami egy elképzelhető megoldás, magam sem szeretném ezt kizárni. Úgy gondoltuk, hogy nincsen készen, nincsen kimunkálva az erre vonatkozó részletes jogi megoldás. Ezt, ha egyébként e tekintetben egyetértés van, meg lehet tenni a Ptk.-n kívül is, senki sem gondolja, hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó összes szabálynak a Ptk.-ban lenne a helye. Magam egyébként úgy gondolom, hogy nem az a központi kérdés, hogy milyen közvetlen a bírói kontroll, hanem hogy kellően gyors, vagyis időszerű-e, és közhiteles-e az ingatlan-nyilvántartás. Ezen kellene még tovább dolgozni.
Ami az egyéb kérdéseket illeti, hadd kezdjem azzal a formai dologgal, amit Répássy képviselő úr vetett fel, a számozás dolgával! A kérdés abszolút jogos. Ha most egy picit játszani szeretnék a szavakkal, akkor mondhatnám, hogy könnyen kerülhetnénk egy van sapkája, nincs sapkája helyzetbe, mert itt most követtük a Vékás-féle bizottság javaslatát, és ez számon kéretik rajtunk; ha nem követtük volna, lehet, hogy az kéretne rajtunk számon. De komolyra fordítva a szót: a bizottság azért javasolta ezt a megoldást, mert egy több mint 1100 paragrafusból álló törvényjavaslat esetén úgy ítélték meg, és mi osztottuk ezt a megítélést, hogy áttekinthetőbb, kezelhetőbb akkor, hogyha a számozásból rögtön világos, hogy a törvény melyik része, a javaslat terminológiája szerint melyik könyve az, amelyikről éppen szó van. Lehetne ezt természetesen másként is csinálni. Polgári törvénykönyv egy van, mondotta a Vékás-féle bizottság, és ez nemcsak egy triviális megállapítás, hanem a Ptk. valódi szerepének, jelentőségének a kiemelése is, és úgy gondolom, a súlya és a terjedelme miatt indokolható lehet egy ilyen megoldás, amit magam sem gondolok egyébként egyedül üdvözítőnek.
Ami néhány más, itt elhangzott kérdést illet, a szellemi alkotások jogával való összefüggést nem szünteti meg ám a Ptk., valamennyi, a szellemi alkotásokra vonatkozó külön törvény utal arra, hogy annak a mögöttes joga a polgári törvénykönyv - és ebben semmiféle változás nincsen, nem is javasolunk ilyet.
A cselekvőképességre vonatkozó szabályok tekintetében két megfontolás munkált. Egyrészt van egy ENSZ-egyezmény, amelynek eleget kellett tenni, amely némileg eltérést tett szükségessé a ma hatályos szabályoktól. Másrészt pedig egyébként éppen az érintettek szervezetei - és ezen el kell gondolkodni, és rájuk ugyanúgy kell figyelni, mint mondjuk a bírákra vagy a kodifikációs szakértőkre - mondták azt, hogy a mainál differenciáltabb szabályozásra van szükség, mert a ma gondnokság alá helyezettek, cselekvőképességükben korlátozottak nagyon sokfélék, például a tekintetben is, hogy nem biztos, hogy valamennyi akaratnyilvánításukban korlátozottak. Lehet, hogy bizonyos tekintetben igen, ott érdemes és szükséges a gondnokság alá helyezésük, más tekintetben viszont képesek a megfelelő akaratképzésre és -kinyilvánításra. De természetesen ez is az egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeket hosszan lehet vitatni.
Naturális obligáció. Jól járunk-e el akkor, ha azt mondjuk, 2008-ban, hogy csak az állam által szervezett szerencsejátékkal kapcsolatos igények, követelések érvényesíthetőek bíróság előtt? Ha egy koncessziós társaság csinálja, az nem olyan, nem ugyanolyan jellegű? Miért csak azokat a követeléseket lehet érvényesíteni, amelyekből az államnak bevétele származik? Nem akarom azt mondani, hogy ezekből a kérdésekből csak az a megoldás következhet, amelyet most a javaslat tartalmaz, csak arra szerettem volna utalni, hogy a dolog meglehetősen bonyolult. Ahogy ez eddig volt a Ptk.-ban, úgy gondolom, nem volt tartható. Hogy kell-e egy ennél finomabb megoldást alkalmazni? Lássuk meg, és én magam biztosan támogatni tudom, hogyha egy ennél finomabbat tudunk majd kialakítani.
Ami a házassággal, a házasság védelmével, a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő kérdéseket illeti, itt, kár tagadni, van egy világos értékválasztási kérdés, ami egy törésvonalat jelent a parlament különböző pártjai között és persze a társadalmon belül is. A kormány és a parlamenti többség is nagyon határozottan, a világnézeti semlegesség talaján állva, az egyéni autonómiát szem előtt tartva döntött a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályozás kialakítása mellett - ezt viszi tovább a javaslat. Mi úgy gondoltuk, hogy a házasság védelmét a Ptk. családjogból átemelt, illetve újonnan létrehozott szabályai testesítik meg, a deklaratív szabályt tartalmazza az alkotmány. Amit a képviselő asszony keresett, ha én jól értettem, az egyfajta deklaráció a Ptk.-ban. Ezt természetesen meg lehet tenni, ennek nincsen nagy gyakorlati jelentősége, hacsak - hacsak! - a részletszabályokat illetően nincsen más javaslat vagy elgondolás. Szerintem először azokat érdemes megnézni, és majd utána érdemes azon gondolkodni, hogy esetleg be kell-e tenni a családjogi könyv elejére, az alapelvek közé valami ilyesmit.
Ami a közjegyzői bontást - és talán ez az utolsó kérdés -, már a házasság közjegyző előtt történő megszüntetését illeti nem történik más, mint a mai gyakorlatból adódó következtetések egyértelmű levonása. Ott, ahol nincsen gyerek, és a felek mindenben megegyeznek, ott a bíróság ma sem mérlegel semmit, felbontja a házasságot - ez pusztán a felek döntése. De egyébként, ha belegondolunk, ez egy olyan sajátos per, ahol a felek ugyanazon az állásponton vannak, mert mindenben megegyeztek, nincs is másik fél az eljárásban; a bíró tulajdonképpen annyit tesz - és ezt a közjegyző is el tudja végezni -, hogy megállapítja, hogy azok és azt mondták-e, akiknek és amit mondaniuk kellett, azt megfelelő formában tették-e, és ha igen, meghozza a döntést. Ezt a közjegyző is meg tudja tenni. Ez nem le- vagy felértékeli a házasságot, ez, ha úgy tetszik, egy szervezési kérdés: tehermentesítsük a bíróságot bizonyos olyan feladatok alól, amelyek megfelelő módon máshol is elláthatók.
Hallva az itt elhangzottakat és köszönve a dicsérő megjegyzéseket is, én még egyszer szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy megköszönjem mindazoknak, elsősorban természetesen a Vékás-bizottság tagjainak, de azoknak az ügyészeknek, bíróknak, társadalmi szervezeteknek, szakértőknek is a közreműködését, akik az elmúlt évtizedben ezen dolgoztak, és talán kicsit formabontó módon hadd köszönjem meg ezen a fórumon is azoknak az igazságügyi minisztériumi kollégáknak a munkáját, akik szintén egy évtizeden keresztül szokatlan folyamatosságról tanúbizonyságot téve dolgoztak ezen a javaslaton, mert én úgy gondolom, hogy bár nyilván sok változtatás lesz majd a parlamenti vitában, nagyon komoly, szakmailag igényes javaslatot tettek az asztalra.
Kérem a bizottságot, hogy támogassa a javaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. A napirend vitáját lezárom.
Az új helyettesítési rendet felolvasom: Bárándy Gergely helyettesíti Varga Lászlót, Szakács Imre helyettesíti Vitányi Istvánt, Szabó Éva helyettesíti Szép Bélát és Tóth András Gál Zoltánt. (Dr. Gál Zoltán: Másfél órája itt vagyok. - Derültség.) Bocsánat, ez közben okafogyottá vált.
A határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a benyújtott törvényjavaslatot. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhét igen. Ki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Tizenhárom nem szavazat. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Senki nem jelentkezett.
Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.
Miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk, előadót kell állítanunk. A többségi vélemény előadására javaslom Veresné Szabó Évát, ha a bizottság elfogadja. Kérdezem, hogy kisebbségi előadót állít-e a bizottság. (Közbeszólás a Fidesz részéről: Salamon Lászlót javasoljuk!) A kisebbségi véleményt Salamon László képviselő úr fogja előadni a tisztelt Házban. Erről nem kell szavazni, csak ha nagyon erőteljes tiltakozással találja magát szembe az elnök, akkor igen. Ezzel a napirend tárgyalását lezártuk. Köszönöm a miniszter úrnak és az államtitkár úrnak a jelenlétét. (Dr. Draskovics Tibor: Köszönöm szépen a bizottság támogatását.) A továbbiakban is szívesen látjuk önöket! Köszönöm. Viszontlátásra!
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M3 Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló H/5897. számú határozati javaslat
Módosító javaslatok megvitatása
A 3. napirendi pont keretében tárgyaljuk az államháztartásról szóló törvény alapján az M3-as Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakasz koncesszióba adásáról szóló javaslat országgyűlési határozat módosító javaslatait. Az ajánlás három pontból áll. Köszöntöm a napirend tárgyalásánál az előterjesztő képviselőit. Azt fogom kérni, hogy amikor az előterjesztő álláspontját kérdezem, akkor a nevüket és a beosztásukat szíveskedjenek a jegyzőkönyv számára bemondani a válaszadás előtt.
Az 1. pont Fónagy János, Czomba Sándor és Tilky Attila képviselő urak módosító javaslata. Kérdezem az előterjesztőt, hogy mi az álláspontja.
DR. SZŰCS JÚLIA (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Szűcs Júlia vagyok, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium főosztályvezetője; mellettem dr. Kemény Péter referens foglal helyet. A kormány a módosító javaslatot nem támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztő nem támogatja. Kérdezem, hogy kérdés, észrevétel van-e ezzel kapcsolatban. (Nincs jelentkező.) Nincsen.
Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhat nem szavazat. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodás. A bizottság a javaslatot elvetette.
A 2. pont Fónagy képviselő úr indítványa. Kérdezem az előterjesztőt.
DR. SZŰCS JÚLIA (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy ki támogatja a 2. pontot. (Szavazás.) Tizenhárom igen szavazat. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhat nem szavazat. A bizottság nem támogatja.
A 3. pont következik. Előterjesztő?
DR. SZŰCS JÚLIA (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdezem, hogy ki támogatja. (Szavazás.) Tizenhárom igen szavazat. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhat ellenszavazat. A bizottság elvetette.
Az ajánlás végére értünk. Köszönöm szépen az aktivitásukat. Ezt a napirendet is lezártuk.
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló T/5656. számú törvényjavaslat
Módosító javaslatok megvitatása
Áttérünk a közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló törvény módosító javaslatainak megvitatására.
Üdvözlöm az előterjesztő képviselőjét. A kérésem ugyanaz: amikor az előterjesztő álláspontját kérdezem, az első megszólalás előtt a nevét és a beosztását legyen szíves bemondani a jegyzőkönyv számára.
Az a javaslatom - tekintettel arra, hogy aki előtt ott van az ajánlás, láthatja, milyen sok módosító javaslatról van szó -, hogy csomagban szavazzunk a javaslatokról. Kérdezem, hogy van-e ezzel ellentétes álláspont vagy egyéb észrevétel. (Nincs jelentkező.) Nincsen. Kérek egy szavazást erről. Aki egyetért ezzel a szavazási móddal, kérem szépen, hogy jelezze. (Szavazás.) Látható többség.
Ezt úgy fogjuk tenni, hogy megkérdezem az előterjesztőt, hogy melyek azok az ajánlási pontok, amelyeket az előterjesztő támogat. A második kérdésem pedig arról szól, hogy melyek azok a nem támogatott indítványok, amelyekkel kapcsolatosan a bizottság tagjai közül valakinek kérdése van. Ezeket kivesszük a nagy csomagból, ami marad, azokról szavazunk, és úgy megyünk tovább, ha ez így elfogadható.
Kérdezem az előterjesztőt, hogy mely ajánlási pontokat támogatja.
DR. MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Üdvözlöm a tisztelt képviselőket! Mocsári-Gál Krisztina vagyok, osztályvezető; a kolléganőm pedig Susán Judit tanácsos. Szeretném előrebocsátani, hogy az ajánlással kapcsolatban még nem került kialakításra kormányálláspont, tehát az általam képviselt álláspont még változhat. A támogatott ajánlási pontok a következők: 5., 6., 9., 13., 14., 16., 25., 27., 33., 37., 41., 59., 64., 77., 81., 85., 86., 88., 91., 112., 113., 114., 115., 126., 131., 133., 134., 136., 137., 139., 142., 145. 147., 151., 152., 154., 155., 157.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az eddigiek szerinti, elfogadott indítványokból azt veszem ki, hogy a képviselők jól dolgoztak. Úgyhogy akkor úgy értjük ezt a felsorolást, hogy ezeket támogatja az előterjesztő elmondott indítványok, amelyeket pedig nem olvasott fel, tehát a többieket nem támogatja.
Van-e a nem támogatottak között olyan indítvány, amelynek kapcsán képviselőtársaink közül valaki kérdést kíván feltenni. (Dr. Hankó Faragó Miklós: A nem támogattak?) A nem támogatottak, hogy kivegyük... (Dr. Hankó Faragó Miklós: Fordítva, a támogatottakra rá lehet kérdezni, hogy miért támogatja...) Nem, arról külön szavaznánk. Ha a nem támogatottak közül valamelyikre nézve valaki megkérdezi, hogy miért nem támogatja a kormány, erre kap egy meggyőző választ vagy egy nem meggyőző választ, és ha a bizottság mégis úgy dönt, akkor nem marad ki a végén egy sem. Tehát a nem támogatottakból... (Dr. Gál Zoltán: Vagy esetleg a válasz következtében visszavonja!) Vagy például, igen. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Az mit csináljon, akinek baja van azzal, hogy valamelyiket támogatja a kormány?) Majd a végén leszavazza.
Tehát ilyen értelmű kérdése van-e valakinek? (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, nincsen. Akkor szavazás következik. Aki a támogatott indítványsort elfogadja, az, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tizenhat igen. Ki nem támogatta a támogatott sort? (Szavazás.) Olyan nem volt. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenhárom tartózkodás mellett a támogatott sort elfogadtuk. (Dr. Répássy Róbert jelentkezik.)
Répássy alelnök úr következik.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Két perc szünetet kérnék szépen, mert elképzelhető, hogy a nem támogatott javaslatok közül néhányról külön szeretnénk szavazást kérni, csak meg kell hogy nézzük, hogy mely javaslatok ezek.
ELNÖK: Jó. Két perc szünetet rendelek el.
(Szünet: 17.05 - 17.18.)
ELNÖK: Azokat az ajánlási pontokat, amelyekről a Fidesz külön szavazást kér, Horváth Zsolt képviselő úr fogja ismertetni. Parancsoljon, képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnézést, hogy csak a számok ismertetésére kaptam mandátumot, és ezen túlterjeszkedek. Szeretném elmondani, hogy lett volna ennek egy kicsit bonyolultabb, de egyszerűbb eljárási módja is, bár az is igaz, hogy mi is megszavaztuk azt, hogy ilyen formában nézzük meg a módosító javaslatokat. Azt gondolom, ez elsősorban a mi feladatunk lett volna, és nem a parlamenté, hogy később majd ide-oda szavazgassunk a módosító javaslatokról. Ráadásul azt is szeretném előre jelezni, hogy a közbeszerzési törvény módosításáról hosszú időszak óta folyik egyeztetés a pártok között, külön albizottságban folyt egyeztetés erről. Ott jó néhány olyan kérdésben is megállapodtunk, amely frakciótól függetlenül volt. Mivel ilyen eljárási módot választottunk, ennek ez a következménye, hogy most egy hosszú számsort szeretnék felolvasni.
Szeretnénk, hogy ezekről külön szavazzunk. Ez az ajánlás 1., 2., 8., 11., 15., 18., 20., 22., 23., 24., 28., 29., 31., 32., 35., 36., 39., 40., 51., 60., 62., 65., 66., 67., 68., 70., 74., 75., 78., 83., 84., 87., 89., 90., 92., 93., 94., 95., 99., 100., 102., 104., 117., 122., 123., 130., 140., 143., 144., 146., 148., 150., 156., 158.
És ha szabad még egyetlenegy, pontosabban két megjegyzést hozzátennem! Az egyik, hogy lett volna jó néhány olyan pont, amelyet ugyan nem támogatott az előterjesztő, vagy lehet, hogy még támogat, de itt azért lett volna néhány szakmai jellegű kérdés is - erre most már sajnos nem kerül sor. A másik pedig az, hogy az általam felsoroltak között is jó néhány olyan pont van, amelyet nemcsak fideszes képviselők, hanem adott esetben szocialista, illetve fideszes, KDNP-s, szocialista és szabad demokrata képviselők nyújtottak be közösen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor tehát ez az ajánlásipont-sor azok között az ajánlási pontok között található, amelyeket a kormány nem támogatott. Most erről történik szavazás, ezt is csomagban teszem fel szavazásra. Aki az előbb felsorolt, és a kormány által nem támogatott indítványokkal egyetért, az, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tizenhárom. Ki nem értett velük egyet? (Szavazás.) Tizennégy. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenöt... Az indítványokat elvetettük, de egyharmadot... (Dr. Répássy Róbert: Bocsánat, egy tartózkodás volt!) Igen, egy tartózkodás volt. (Dr. Répássy Róbert: Csak tizenötöt tetszett mondani.) Igen, 1 tartózkodással az indítványokat elvetettük, de egyharmadot kaptak. Ezzel zárjuk le ennek a napirendi pontnak a tárgyalását... (Közbeszólások.)
Bocsánat, még egy szavazás hátravan. Aki ezeknek a kivételével a többi nem támogatott indítványt támogatja, az tegye fel a kezét! (Szavazás.) Ilyen nincsen. Az indítványt tehát elvetettük, egyharmadot sem kapott.
Most zárom le a napirendi pontnak a tárgyalását, köszönöm szépen a részvételt.
A Házbizottság megkeresése a közigazgatási hivatalokról szóló 177/2008.(VII.1.) kormányrendelet alkotmányellenessége tárgyában
Rátérünk az utolsó napirendi pontunkra, a Házbizottság megkeresésre a közigazgatási hivatalokról szóló 177/2008. számú kormányrendelet alkotmányellenessége tárgyában. Amíg az érintett minisztérium képviselői megérkeznek (Közbeszólások: Itt vannak!) - szeretettel köszöntjük őket, foglaljanak helyet a terem végén! -, elmondanám emlékeztetőül, hogy a futárpostában előzetesen kiküldtem képviselőtársaimnak a házelnök asszony levelét a Házbizottság üléséről szóló jegyzőkönyvvel, és rendelkezésükre áll még az Alkotmánybíróság 90/2007. számú határozata is. Ha egyetértenek vele képviselőtársaim, akkor az itt kialakult álláspontot a Ház tájékoztatójában fogjuk közzétenni.
Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásánál az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium képviselőjét, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkárát. Kérem, hogy az előterjesztésüket megelőzően nevüket és beosztásukat a jegyzőkönyv számára szíveskedjenek bemondani.
Az írásos anyagból ismertek tehát a dilemmák. Elsőként a két minisztérium jelen lévő képviselőjét, hogy ismertessék az álláspontjukat. (Dr. Répássy Róbert jelentkezik.) Mindezeket megelőzően Répássy alelnök úrnak adok szót.
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) felvetése
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, elnézést kérek, hogy ügyrendi észrevételt szeretnék tenni, de álláspontom szerint bár a kérdés megtárgyalása két oldalról közelíthető meg, de a bizottságunk nem azt vizsgálhatja, hogy a kormányrendelet alkotmányellenes-e, hanem azt, hogy valóban az Országgyűlés hatáskörébe tartozott volna-e az ilyen szabályozásnak a meghozatala. Én tehát azt gondolom - bár, mondom, elvileg a két dolog ugyanannak a problémának az egyik és a másik olvasata -, hogy próbáljuk így megközelíteni. Mert amit most csinálunk, az egy precedens jellegű dolog, ilyen még nem volt: egy kormányrendelet-alkotásról mondunk úgy véleményt, hogy az törvényhozási tárgykör lett volna-e vagy nem. Szerintem próbáljunk ennél a szigorú értelmezésnél maradni, mert különben óhatatlanul belecsúszunk abba, hogy az egyébként folyamatban lévő alkotmánybírósági eljáráshoz adunk valamifajta..., pontosabban azt az alkotmánybírósági beadványt vagy annak a megalapozottságát véleményezzük.
ELNÖK: Köszönöm szépen az észrevételt. A kérdés az, hogy elvonta-e a kormány az Országgyűlés törvényalkotó hatáskörét, igen vagy sem. Erről van egy állítás, amit írásban megkapott a Házbizottság. Én úgy gondoltam, hogy először meghallgatnánk erről a tárcák álláspontját, utána pedig megvitatnánk (Dr. Répássy Róbert: Persze!), de a képviselő úrnak, alelnök úrnak más a véleménye, én abban is szívesen partner vagyok, hogy fordítsuk meg, és előbb beszéljük meg, hogy megtörtént-e az elvonás vagy nem, és a végén kérdezzük meg a tárcaálláspontot. (Dr. Répássy Róbertnek:) Akkor tessék javaslatot tenni!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, én szívesen elmondom azt az álláspontot - ugyanis a Házbizottságot a Fidesz-frakció kereste meg, ha jól emlékszem, vagy a Fidesz és a KDNP közösen -, és el tudom mondani, hogy mi miért gondoltuk, hogy elvonta a kormány az Országgyűlés hatáskörét, de egyébként ez benne van a házbizottsági kivonatban. Hogyha ez az írásbeli előterjesztés elegendő, akkor meghallgathatjuk egyből a kormány véleményét - de úgyis meg fogjuk fordítani, mert akkor meg a kormány álláspontjáról fogunk vitatkozni, tehát nincs semmi akadálya.
ELNÖK: Jó, akkor megpróbálom úgy átvágni a gordiuszi csomót, hogy előterjesztőnek tekintem a Fideszt, és akkor azt kérdezem meg először, hogy ahhoz képest, ami a beadványban le van írva, van-e kiegészítenivaló, utána erről kezdünk vitatkozni, és e közben hallgatjuk meg a kormány képviseletét - ha ez így rendben van. (Dr. Répássy Róbert: Igen.) Jó. Akkor ebben a rendben fogunk tehát tárgyalni.
Elsőként a Fidesz képviseletében az alelnök úrnak adok szót.
Dr. Répássy Róbert (Fidesz) szóbeli kiegészítése
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tényleg igyekszem rövidre fogni a mondandómat, mert akik itt ülnek, azok közül nagyon sokan tudják az előzményeket, de esetleg vannak, akik nem.
A regionális közigazgatási hivatalok létrehozása a kérdés, az a kérdés, hogy azzal a kormányrendelettel, amelyben regionális közigazgatási hivatalokat hozott létre a kormány, azzal vajon törvényhozási hatáskört vont-e el a kormány, tehát regionális közigazgatási hivatalokat létre lehet-e hozni kormányrendelet szintjén. Az én megítélésem szerint vagy a mi megítélésünk szerint a válasz az Alkotmánybíróság határozatában található.
Az Alkotmánybíróság ugyanis megvizsgálta a korábbi kormányrendeletet, amely már nem hatályos, mert már egy új kormányrendelet van hatályban, de a korábbi kormányrendelet is létrehozott regionális közigazgatási hivatalokat. Az Alkotmánybíróság 90/2007. határozata tartalmaz egy mondatot, amely a megítélésem szerint kulcsfontosságú. Azt mondja az indoklás, hogy mivel a regionális közigazgatási hivatalok létrehozása, illetőleg létrehozásuk törvényi alapjainak megteremtése kétharmados többséggel elfogadott törvényi szabályozást igényelt volna, az alkotmányos törvényi alapok hiánya a kormányrendeletet is alkotmányellenessé teszi. Az indoklásnak ez a mondata tehát azt mondja, hogy a regionális közigazgatási hivatalok létrehozása, de legalábbis a törvényi alapok megteremtése az önkormányzati törvény módosítását igényelte volna, ezért nem lehet kormányrendeletben megalkotni ilyen szabályokat, illetve az Országgyűlés hatáskörébe tartozott volna az, hogy ilyen regionális közigazgatási hivatalokat létrehozzon.
Nem akarom a hosszú okfejtést elmondani, csak megint emlékeztetem önöket, hogy volt egy alkotmánymódosítás, amely lehetővé tette, hogy a közigazgatási szervek elnevezését akár feles többséggel is meg lehessen változtatni. A vita abban áll, hogy itt vajon a szerv elnevezéséről van szó, vagy annál jóval többről. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint itt nem pusztán elnevezés az, hogy fővárosi és megyei, hanem ez egy koncepcionális kérdés volt az önkormányzati törvényben. Ezért nem lehetett volna feles többséggel sem megváltoztatni, hát még nem kormányrendelettel nem lehetett volna megváltoztatni ezeket a szabályokat. Számomra egyértelmű a helyzet, de nyilván a kormánynak is vannak érvei, és a vitát végül is az Alkotmánybíróság fogja eldönteni. Abból a szemszögből nézve, hogy itt törvényhozási hatáskör van-e, vagy sem, irányadónak tartom az Alkotmánybíróság előbb idézett mondatát, mely szerint csak egy kétharmados törvény módosításával lehet a regionális közigazgatási hivatalok törvényi alapjait megteremteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most kérdezem a kormány képviselőinek az álláspontját az állításról.
Dr. Papp Imre (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) hozzászólása
DR. PAPP IMRE, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Nagyon nehéz egy-egy alkotmánybírósági döntésből egy-egy mondatot kiragadni, hiszen az a mondat, amit az alelnök úr ismertetett, kétségtelenül része az alkotmánybírósági döntésnek. A jogi helyzet azonban egy kicsit más az alkotmánybírósági döntéssel érintett kormányrendelet és a jelen kormányrendelet között.
A különbség abban ragadható meg, hogy az akkori jogi konstrukcióban az ÖTV szabályozott a közigazgatási hivatalokra, és az Alkotmánybíróság által nem vitatottan egy statuáló szabály jelent meg az ÖTV 98. §-ában. Ez az ominózus mondat, amely megsemmisítésre került az alkotmánybírósági döntés következtében. A jogi konstrukció másik része arról szólt, hogy az ÖTV mellett létezett a kormányrendeleti szabályozás. Ez azonban az ÖTV felhatalmazására született norma volt. Ez a 297/2006. kormányrendelet. Értelem szerint ha az Alkotmánybíróság logikai álláspontja az volt, hogy a közigazgatási hivatalokkal kapcsolatos kérdés az ÖTV-ben rendezendő, akkor az a kormányrendelet már nem terjeszkedhetett túl az ÖTV-beli szabályokon. Ez tiszta sor.
A jogi helyzet annyiban változott meg megítélésem szerint az alkotmánybírósági döntés után, hogy az ÖTV-ben ez a szabály egészen pontosan 2008. június 30-a éjfélig volt hatályban. Július 1-jén nulla órakor bekövetkezett az a helyzet, hogy nem volt olyan ÖTV-beli szabály, amely a közigazgatási hivatal statuálásáról szólt volna. Tehát ha azt az elvi tételt elfogadjuk nem vitatottan, hogy az Országgyűlés jogalkotói hatásköre teljes és korlátlan, ráadásul a kormány irányában nyitott, akkor az Országgyűlés megteheti azt, hogy minden olyan tárgykörben - amit jelen pillanatban a kormány eredeti jogalkotói hatáskörénél fogva szabályoz - ezeket az ügyeket a törvényhozás szintjén szabályozza és törvényeket alkot ezekről a kérdésekről, ezáltal ezek a kormányrendeletek alkotmányos alapjuktól megfosztatnak, és értelem szerint a jogforrási hierarchia elvének megfelelően kerülnek abba a helyzetbe, aminek egy útja van, a hatályon kívül helyezés. Ez a rendelet, amely megjelent, a 177/2008. kormányrendelet, a kormány eredeti jogalkotói hatáskörében született meg, és július 1-jén nem volt olyan statuáló szabály, amellyel ez ellentétben állt volna.
Egyébként az alkotmánybírósági döntésből én is tudok egy mondatot idézni, amely meglehetősen furcsa, mindent figyelembe véve. A közigazgatási hivatal kormány alá rendelt államigazgatási szerv, amelyre nézve az alkotmány nem tartalmaz rendelkezést. Nincs olyan alkotmányi szabály, amely a közigazgatási hivatal jogállására vonatkozó szabályozáshoz minősített többséget kívánna meg. Kétharmados törvényi szabályozás a közigazgatási hivatal olyan feladat- és hatásköreinek szabályozásához szükséges, amelynek gyakorlása kétharmados törvényi szabályozást igénylő, emberi jogokat vagy önkormányzati alapjogokat érint. Azt szeretném elmondani, hogy nyilvánvaló, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki a végső szót ebben az ügyben, ahogy az alelnök úr rámutatott, és azt a megoldást szeretnénk a továbbiakban is keresni, amelyet kerestünk július 1-je előtt is. A teremben ülők közül számosan részt vettek azokon az ötpárti egyeztetéseken, amelyek arról szóltak, hogy az ÖTV szabályozási koncepcióját nem érintő módon kerüljön olyan jogi megoldás kialakításra, amely nem veszélyezteti a közigazgatási hivatalok mindennapi működését.
Még egy mellékmondat, amely megjelenik a kormányrendeletet illetően: ez az önkormányzati törvény 17. §-ának (2) bekezdése, amely komoly fejtörést jelentett számunkra is, hiszen ez a rendelkezés arról szól, hogy a jegyző megküldi a képviselő-testület üléséről szóló jegyzőkönyvet a kormány által rendeletben kijelölt szervnek - zárójelben szerepel: közigazgatási hivatal.
Szóval, van-e értelme ennek a szabálynak akkor, ha egyébként megyei, fővárosi a közigazgatási hivatal. Akkor a kormány rendelete pusztán arra vonatkozna, hogy megjelölje a részletes illetékességi szabályokat? Ez nem annyira szokás olyan esetben, amikor az illetékességet a megyei vagy a fővárosi jelleg önnön magában kijelöli. A 17. § (2) bekezdését illetően "a kormány által rendeletben kijelölt szerv" megfogalmazást mi nem tekintettük olyan egyértelműnek, hogy felhatalmazást adott volna a kormány számára a rendelet kibocsátására. Tehát hangsúlyozom, hogy a kormány eredeti jogalkotói hatáskörében alkotta meg, az Országgyűlés törvényalkotási szabadságát nem sértve kifejezetten július 1-jén ezt a rendeletét, vagyis nyilvánvalóan június 30-án sem alkothatta volna meg. Június 30-át megelőzően sem alkothatta volna meg ezt az eredeti kormányrendeletet, de megítélésünk szerint ezt július 1-jén megtehette.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csákabonyi Balázs ügyrendi kérdésben kért szót.
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Nem ügyrendi kérdés.
ELNÖK: Bocsánat! Tessék!
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) ügyrendi javaslata
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Véleményem szerint hibát követett el a Házbizottság akkor, amikor érdemben tárgyalta ezt a kérdéskört. Megítélésem szerint a Házbizottságnak nincs hatásköre annak az eldöntésére, hogy vajon alkotmányellenes-e egy kormányrendelet, egy jogszabály. Kizárólag az Alkotmánybíróság döntheti el. Időközben tudomásom szerint meg is keresték az Alkotmánybíróságot ennek az eldöntése végett.
Ugyancsak nincs hatásköre az Alkotmányügyi bizottságnak, hogy törvény vagy kormányrendelet alkotmányosságát vagy alkotmányba ütközését megállapítsa. Éppen ezért én azt indítványozom vagy javaslatom, hogy a tisztelt alkotmányügyi bizottság ne foglaljon állást ennek a kérdésnek a megválaszolására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mégiscsak ügyrendi javaslat volt... (Dr. Csákabonyi Balázs: A vége ügyrendi volt, igen! - Derültség, közbeszólások. - Dr. Hankó Faragó Miklós: Ügyes! - Derültség.) Mégiscsak ügyrendi javaslat volt, úgyhogy először erről az ügyrendi javaslatról kell vitáznunk és döntenünk, és csak utána fogunk tudni továbbmenni.
Az ügyrendi javaslatra vonatkozó szabályok szerint kérdezem... (Dr. Salamon László jelentkezik.) Látom Salamon képviselőtársamat, csak nálam Rubovszky György és Wiener György neve van felírva mint bejelentkezett felszólalók. Őket kérdezem, hogy az ügyrendi kérdésben kívánnak-e szólni. (Dr. Rubovszky György és dr. Wiener György: Nem. - Dr. Rubovszky György: Én a tartalmiban!) Salamon László képviselő úré a szó.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Csákabonyi képviselő úrnak akkor lenne igaza, hogyha a feladatunkat úgy fognánk fel, hogy azt gondolnánk, hogy mindjárt meg is semmisítjük a kormányhatározatot - de nem gondoljuk ezt. Azzal vitatkozom tehát az érvelésében, hogy nekünk mint bizottságnak ne lenne jogunk véleményezni azt a kérdést, hogy valamilyen megoldás alkotmányellenes-e vagy sem. (Dr. Rubovszky György: Nem ez a kérdés! - Dr. Csákabonyi Balázs: Nem ez a kérdés! - Dr. Rubovszky György: Hanem hogy elvonták-e az önkormányzat hatáskörét vagy nem vonták el, ez a kérdés!) Az Országgyűlés hatáskörének a megvonására értem ezt - az is alkotmányellenes lenne egyébiránt. De, bocsánat, rendben van, ne haragudjatok, már elnézést, az alkotmányügyi bizottság minden napirendi pontnál nap nap után ötvenszer is állást foglalhat, hogy valamilyen kérdés alkotmányos-e vagy sem, azon vitatkozunk, törvényi megoldásokon; például egy módosító javaslatnál, egy kormány-előterjesztésnél vagy egy más, képviselői előterjesztésnél arról folyik a vita, hogy pontos legyek: arról is folyhat a vita, hogy alkotmányos-e vagy sem. Ez a kérdés, hogy elvonják-e az Országgyűlés törvényalkotói hatáskörét vagy sem, ez is alkotmányossági kérdés. Miért ne lehetne ezzel foglalkozni? Nem azt fogjuk kimondani, tehát a mi határozatunk, a mi állásfoglalásunk senkit nem fog kötelezni, tehát, hogy így mondjam, nem konstitutív jellegű, nem semmisít meg semmilyen döntést. A Házbizottság, én úgy értelmeztem a jegyzőkönyvet, abban kéri az alkotmányügyi bizottság véleményét, hogy a kormányrendelet megalkotása elvonja-e az Országgyűlés törvényalkotói hatáskörét vagy sem. Miért ne nyilváníthatnánk ebben véleményt? Azért, mert alkotmányos kérdés? Annak ellenére is nyilváníthatunk benne véleményt; állandóan azt tesszük, azért alkotmányügyi bizottság a nevünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Répássy Róbert jelzésére:) Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Azt kell mondjam, hogy formailag Csákabonyi Balázs javaslatára hozható olyan döntés, hogy nem foglal állást az alkotmányügyi bizottság, de én nem értek egyet az indokaival. Tehát dönthet úgy az alkotmányügyi bizottság, hogy nem foglal állást, számtalan megkeresés esetén hoztunk már olyan döntést, hogy valamilyen ügyben nem foglaltunk állást, de azt én vitatom, hogy ne lenne meg a jogunk vagy a hatáskörünk erre. Szerintem igenis van hatáskörünk abban, hogy döntsünk ebben. Hogy egy ilyet mondjak: az úgynevezett törvényhozási tárgyakat, tudjuk, a számos sebből vérző 1987. évi XI. törvény felsorolja, tehát nagyjából tudjuk, hogy mi tartozik a törvényhozási tárgyak közé; azért mondom, hogy nagyjából, mert azért az a törvény, a jogalkotási törvény nem konkretizálja. De mi értelmezhetjük ebben az esetben a törvényt, és értelmezhetjük úgy, hogy ez törvényhozási tárgy, már csak azért is értelmezhetjük így, mert az Alkotmánybíróság általam előbb idézett határozata ezt mondja ki, hogy erről az Országgyűlésnek kell döntenie.
Szerintem itt arról van szó, hogy nekünk abban kell állást foglalnunk, hogy regionális közigazgatási hivatalok létrehozása az önkormányzati törvény módosítása nélkül lehetséges-e vagy sem, tehát hogy csak az önkormányzati törvény módosításával lehetséges-e regionális közigazgatási hivatalokat létrehozni. Ebben a kérdésben állást foglalhatunk. Én változatlanul azt mondom, hogy ennek nincs olyan következménye, amire Salamon László is utalt, nincs olyan következménye, hogy ezáltal automatikusan hatályon kívül helyezné vagy megsemmisítené a kormány rendeletét. Mellesleg azért hogyha az Országgyűlés azt mondja valamire, hogy egy bizonyos kérdés törvényhozási tárgy, és abban törvényt kell hozni, akkor persze a kormány értelmezheti ezt úgy, hogy neki hatályon kívül kellene helyeznie a rendeletet, de ha nem teszi, akkor legfeljebb az Alkotmánybíróság újabb döntése után lehet a politikai felelősséget számon kérni rajta. De a lényeg az, hogy azt, hogy mi tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, azt szerintem az Országgyűlésnek joga van értelmezni. Tehát hogy mi tartozik a saját hatáskörünkbe, a saját hatáskörünknek, az Országgyűlés hatáskörének az értelmezése igenis az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, és ki más lenne, aki ebben mondjuk valamilyen véleményt mondhatna, mint az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó bizottsága?
Abban igaza van Csákabonyi Balázsnak, hogy a Házbizottságnak ilyen kérdésre nincsen hatásköre, de a Házbizottság nem is foglalt állást ebben a kérdésben; a Házbizottság, egészen pontosan Szili Katalin elnök asszony továbbította ezt a kérést az alkotmányügyi bizottságnak. Nem is egyszer fordult már elő, más esetben is előfordult, hogy az alkotmányügyi bizottságtól kért állásfoglalást az elnök asszony. Ez ugyanolyan kérdés, mint mondjuk a kétharmadosság kérdésében való döntés, ahol az alkotmányügyi bizottság mond egy álláspontot vagy egy véleményt.
Összefoglalva: szerintem van lehetőségünk arra, hogy érdemben foglalkozzunk ezzel, én ezért az indokaival, amit Csákabonyi Balázs mond, messzemenően nem értek egyet. Persze az is sokat elárul egyébként, hogy a kormányoldal nem akar erről állást foglalni, gondolom, bölcsen teszik, mert kivárják az alkotmánybírósági döntést, ami mondjuk azért 90 százalékban megjósolható. De a lényeg az, hogy azzal nem értek egyet, hogy a bizottságunknak nincs erre hatásköre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Wiener György jelzésére:) Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A felmerült javaslat, amelyet Csákabonyi Balázs képviselőtársam fogalmazott meg, megalapozott. Ennek az az oka egyfelől, hogy természetesen az Országgyűlés is és annak bizottsága is értelmezhetnek alkotmányt, és állást foglalhatnak olyan kérdésekben, mint amelyeket a Házbizottság most megküldött az alkotmányügyi bizottságnak, ennek azonban - miként ezt Salamon képviselőtársam is megfogalmazta - semmiféle jogi következménye nincs; ha bizottság dönt, akkor az a bizottság tagjaira nézve kötelező, amennyiben a plenáris ülés dönt az értelmezéssel kapcsolatosan, akkor a plenáris ülésre kötelező, de semmiféle erga omnes hatálya ennek nincs.
Répássy alelnök úr analógiája szerintem nem teljesen megalapozott. Ennek az az oka, hogy amikor például a kétharmadosság kérdésében születik döntés, akkor erre van valamiféle házszabályi felhatalmazás, tehát olyankor van lehetőség arra, hogy a bizottság döntést hozzon, amivel a plenáris ülés tevékenységét befolyásolja, ha erre vonatkozóan a Házszabályban kifejezett rendelkezés található. Ez a helyzet akkor, amikor módosító, kapcsolódó módosító indítványokról dönt a bizottság, ez a helyzet akkor, amikor általános vitára alkalmasságról dönt a bizottság, amikor tárgysorozatba vételről dönt a bizottság, s a többi, nem akarom valamennyit felsorolni. Az állásfoglalás tehát csak annyiban létezhet, amennyiben egy ilyen döntés a bizottságra mint testületre kötelező, ilyen értelemben tehát túlzottan nagy jelentősége mindennek nincs.
Én mégsem javaslom azt, hogy ne vitatkozzunk erről a kérdésről - tudom, hogy képviselőtársaim egy jelentős része ezt szeretné, mert az idő előrehaladt -, mert nem kívánom ellenzéki képviselőtársaimat abba a rendkívül kényelmes helyzetbe hozni, hogy nem tudunk vitatkozni, és a mögé a jogértelmezés mögé menekülünk, hogy csak a bizottságra nézve lehet kötelező egy ilyen állásfoglalás. Mivel megvannak a megfelelő jogi érveink álláspontunk alátámasztására, ezért én nem zárkóznék el attól, hogy ezekkel a jogi érvekkel mind kormánypárti, mind pedig ellenzéki képviselőtársaimat kellő mértékben fárasszam (Derültség.), aztán pedig engem fárasszanak ellenzéki képviselőtársaim, mert azt még el tudom viselni. (Derültség.) A vitát tehát lefolytatandónak tartom, ugyanakkor Csákabonyi Balázs jogi érvelésével is egyetértek, de politikai szempontok alapján úgy ítélem meg, hogy a vitát vállalnunk kell.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi kérdésben egy frakció csak egy felszólalást engedhet meg magának. Megkérdezem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége részéről kíván-e a képviselő úr felszólalni. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Nem.)
Akkor döntenünk kell az ügyrendi kérdésben. A javaslat úgy szólt, hogy tekintettel arra, hogy a bizottságnak ezen állásfoglalás kialakítására nincs hatásköre, ezért ne is tárgyaljunk, és ne hozzunk ebben döntést. Aki ezzel egyetért, kérem szépen, hogy jelezze! (Szavazás.) Látható kisebbség. Ki nem értett egyet ezzel a javaslattal? (Szavazás.) Látható többség. Volt még néhány tartózkodó szavazat is.
Folytatjuk a vitát. A kormány képviselőjének az előterjesztését követően megnyitom a vitát. Kérdezem, hogy ki kér szót. (Dr. Gál Zoltán jelentkezik.) Nálam eddig jelentkezett Wiener György és Rubovszky György. Gál Zoltán is jelentkezett?
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök asszony, ügyrendi javaslatot szeretnék tenni, és talán nem kezdődik vita róla. Az előbbi ügyrendi vitára tekintettel úgy gondolom, majd le lehet rövidíteni a tartalmi vitát. (Derültség az MSZP részéről.) Csak ezt szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim.
ELNÖK: Köszönjük szépen a finom figyelmeztetést. Elsőként Wiener György következik, majd őt követi Rubovszky György. Gál képviselő urat nem írtam fel a felszólalók listájára. Wiener Györgyé a szó.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Répássy alelnök úr megkönnyítette a bizottság feladatát, tudniillik nem abban a kérdésben kell állást foglalnunk, hogy alkotmányos-e a kormányrendelet, vagy sem, mert ez semmiképpen nem lenne hatáskörünk, hanem csak abban a kérdésben kell, hogy elvonta-e a parlament hatáskörét a kormány, vagy sem. Ez utóbbi témakör tárgyalása sokkal egyszerűbb. Kifejtem, hogy miért. Először is meg kell állapítanunk, hogy a parlament is jogellenes állapotot idézett elő, tudniillik június 30-óta mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség állapota áll fenn. Ilyen értelemben a parlamentnek mindenekelőtt, mielőtt még a kormányt bírálná, önmagát kellene bírálnia, hogy nem tudta a rendelkezésre álló időt felhasználni arra, hogy konszenzus szülessen, és ezáltal megtörténjen a megfelelő statuáló jogszabály, pontosabban rendelkezés megalkotása, mivel ez nem történt meg, ennek következtében, ahogy erre a szakállamtitkár úr is utalt.
Jelen pillanatban nincs hatályban semmiféle statuáló rendelkezés, legalábbis ha első közelítésben nézünk az önkormányzati törvényre. Ha az önkormányzati törvényre második közelítésben is ránézünk, akkor világosan láthatjuk, hogy az ÖTV 17. §-ának (2) bekezdése, továbbá a 95. §-ának a) pontja, valamint a 98. § (1) bekezdésének hatályban maradt rendelkezése, továbbá a 98. § további bekezdése és a 99. § a közigazgatási hivatalról szól, és mindezeket a rendelkezéseket az Alkotmánybíróság nem tartotta alkotmányellenesnek. Ezek ma is léteznek, ennek következtében a közigazgatási hivatal a statuáló első mondat ellenére is létezik jogilag, különös tekintettel a szakállamtitkár úr által kiemelt 17. § (2) bekezdésére. Tehát elkerülhetetlen volt az, hogy a kormány rendeletet alkosson, mert ellenkező esetben alkotmányban megjelölt feladatának, amelyet az alkotmány 30. § (1) bekezdés d) pontja állapít meg, nem tudott volna eleget tenni. Tehát a kormány akkor követett volna el alkotmánysértést, ha nem alkotja meg ezt a kormányrendeletet, teljesen függetlenül attól, hogy magának a kormányrendeletnek a tartalma alkotmányos, vagy sem.
Nekem is az a meggyőződésem: nagy valószínűséggel az Alkotmánybíróság álláspontja az lesz, hogy a kormányrendeletnek komoly alkotmányossági problémái vannak. Ennél nagyobb probléma azonban csak akkor lenne, ha nem létezne egy ilyen kormányrendelet.
Hoznék egy analógiát, hogy az időt húzzam és azért is, hogy a jogi érvelést jobban alátámasszam. Az Alkotmánybíróság már került olyan helyzetbe, hogy akármiképpen is dönt, valamiféle alkotmányellenes helyzet következik be a döntése folytán, tehát a kisebbik rosszat kell választania az alkotmányellenességek közül. Ez volt '92-ben, illetve '93-ban a 37/1992., illetőleg a 17/1993. alkotmánybírósági döntések esetében, amelyek az 1047/1974. kormányhatározat 6. pontjával voltak kapcsolatosak. Ez a pont a rádió és a televízió kormányfelügyeletéről szólt.
Először felfüggesztette az Alkotmánybíróság azt az eljárást, amely a hatályon kívül helyezés, a megsemmisítés időpontjának meghatározására vonatkozott, majd úgy döntött, miután a parlament akkor is a mulasztásos alkotmányellenesség állapotában volt e tárgykörben, hogy egészen addig az amúgy alkotmányellenes pont hatályban marad, ameddig nem születik meg a médiatörvény, és 1993. március 19-től - akkor született meg, illetőleg akkor tették ki a 17/1993. AB-határozatot - egészen az 1996. évi I. törvény hatályba lépéséig alkotmányellenes állapot állt fenn. Miért? Azért, mert a jogbiztonság megkövetelte azt, mint nagyobb probléma, hogy egy alkotmányellenes rendelkezés alapján történjen a rádió és a televízió kormányzati felügyelete.
Hasonló a helyzet ebben az esetben is. Függetlenül attól, hogy alkotmányos, vagy nem alkotmányos a kormányrendelet, a kormányrendelet az előfeltétele annak, hogy a kormány egy alkotmányos kötelezettségének eleget tudjon tenni, ennek következtében nincs is annak értelme, és nincs is hatáskörünk rá, amint erre Répássy alelnök úr nagyon pontosan utalt, hogy vizsgáljuk a kormányrendelet alkotmányosságát.
Marad a második kérdés. Elvonta-e a hatáskört a kormány, vagy nem? Ennek kiindulópontja az volt, amit korábban már említettem, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség állapotában van maga az Országgyűlés is. Ugyanakkor korábban nem volt semmiféle felhatalmazó rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a kormány a közigazgatási hivatalokról rendeletet alkosson. Így született meg például a 191/1996. kormányrendelet, és így született meg az 1994-es kormányrendelet is.
Abban az egyben vitatkoznék a szakállamtitkár úrral, hogy van-e most felhatalmazás. Úgy ítélem meg, hogy az önkormányzati törvény 17. § (2) bekezdése akár felhatalmazó rendelkezésként is felfogható, és ebben az esetben kifejezetten köteles a kormány arra, túl azon, amiket eddig elmondtam, hogy a rendeletet megalkossa. Tehát a helyzet az, hogy nem vonta el az Országgyűlés hatáskörét, egyfelől azért, mert ahogy ezt a szakállamtitkár úr pontosan kifejtette, jelenleg nincs olyan rendelkezés hatályban, amely ezt a rendeletalkotást megakadályozta volna. Sőt, olyan rendelkezés van hatályban, legalábbis az én értelmezésemben, amely felhatalmazást ad a kormánynak, bár az kétségtelen, hogy a rendelkezés a felhatalmazás pontos terjedelmét nem állapítja meg, de ennek ellenére - mint erre már korábban utaltam, és a szakállamtitkár úr is hivatkozott erre - az Alkotmánybíróság a 17. § (2) bekezdést alkotmányosnak tartotta. Ezzel kapcsolatosan semmiféle alkotmányos aggályt nem fogalmazott meg.
A helyzet tehát teljesen egyértelmű. Akár saját feladat- és hatáskörben döntött a kormány - ahogy ezt a szakállamtitkár úr mondja -, akár az én értelmezésemet nézzük, hogy van egyfajta, bár nem teljesen pontos felhatalmazás, a helyzet az, hogy hatáskörelvonás nem történt, egyébként a jogalkotási törvény nem ad ebben a tárgykörben semmilyen eligazodást. Annyit mond, hogy az állami, társadalmi szervezetek esetében szükséges a törvényalkotás, de ezek nincsenek nevesítve. A közigazgatási hivatal, mint intézmény, az ÖTV korábban általam már hivatkozott rendelkezései tulajdonképpen megteremtették, lehetne vitatkozni azon, hogy melyik a statuáló rendelkezés. Ha azt nézzük, kodifikációs technikai szempontból, ami egyébként a Ptk.-törvényjavaslat kapcsán felmerült, hogy először hol jelenik meg az ÖTV-ben a közigazgatási hivatal, akkor egyértelmű, hogy a 17. § (2) bekezdésében jelenik meg. Tehát azt követően már lehet vitatkozni, hogy statuálunk-e, vagy pedig nem. Lehetne vitatkozni azon is, hogy hogyan értelmezzük az alkotmány 34. § (2) bekezdését.
Itt az alelnök úr egy pontatlan szóhasználatára hívnám fel a figyelmet. Ha elnevezésről, megnevezésről lenne szó, akkor teljesen egyértelmű lenne a helyzet, és nem lehetne vitatkozni szakmailag - nyilván politikailag igen - az Alkotmánybíróság 90/2007-es határozatán, de ott nem elnevezés vagy megnevezés van, hanem megjelölés. A megjelölés mint fogalom nem szerepelt eddig az alkotmányban, és ennek az átfogó alkotmánybírósági értelmezése nem történt meg. Ebben az esetben egy konkrét ügyben ez megtörtént egy nagyon erőteljesen megszorító jelleggel.
Végezetül egyetlenegy mondat lenne még. Többen beszéltek arról, hogy felelőtlen volt a kormány, illetőleg hogy egyfajta puccs történt. Puccs akkor történt volna, hogyha nem tudott volna a közvélemény és az ellenzék arról, hogy ilyen kormányrendelet születik, de már a korábbi ötpárti tárgyalásokon volt arra hivatkozás, hogy kormányrendeletet kell alkotni. Felelőtlenség pedig az lett volna, hogyha a kormány ezt a rendeletet nem alkotja meg; egyébként súlyos alkotmányos mulasztást is elkövetett volna a kormány ebben az esetben. Viszont hogy mi a tartalma ennek a kormányrendeletnek, azzal mi nem foglalkozhatunk, Répássy alelnök úr is ezt fejtegette, tehát mi nem foglalhatunk állást a kormányrendelet alkotmányosságát vagy alkotmányellenességét illetően, abban viszont nyugodtan állást foglalhatunk, hogy hatáskörelvonás nem történt. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Rubovszky György jelzésére:) Rubovszky György következik.
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm szépen. Én rendkívül rövid leszek tisztelettel. Közismert az az alkotmánybírósági álláspont, hogy amilyen szakterületet egyszer törvény rendezett, azt nem lehet később alacsonyabb szintű jogszabállyal rendezni. (Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: Hacsak nem keletkezett vákuum!) Hogyha az önkormányzati törvény 98. §-át megsemmisítették, akkor ott nem keletkezett vákuum, hanem az Országgyűlésnek törvényalkotási kötelezettsége lett volna, és az Országgyűlésnek törvényt kellene alkotni, és az alkotmánybírósági határozat szerint nem lehet kormányrendelettel megoldani ezt a kérdést. Emlékeztetőül szeretném elmondani, hogy Csizmár Gábor államtitkár úr kizárólag azzal vitatkozott az ötpárti frakcióvezetők jelenlétében, hogy azért volt kényszerhelyzetben a kormány, mert nem kapta meg az ellenzéktől a kétharmados támogatást. Hát ez is egy jogi érv. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Répássy Róbert jelzésére:) Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Én is csak röviden szeretnék szólni. Akkor tehát a feltett kérdés az, hogy elvonta-e az Országgyűlés hatáskörét a kormány, illetve hogy törvényhozási tárgy-e a kormányrendeletben szabályozott kérdéskör - mondjuk nagyon leegyszerűsítve, de az a kérdés, hogy törvényhozási tárgy-e. Én megint az Alkotmánybíróság határozatához szeretnék visszanyúlni, nem csak azért, mert én magam is elmondanám ezt a hivatkozást, de jól le van írva benne, aki kíváncsi rá, ez ennek a határozatnak a 10. oldalán, a lap alján található: "A kétharmados törvényben történő szabályozás igénye az alkotmány 44/C §-ának azon a rendelkezésén alapul, amely szerint a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához és az önkormányzatok alapjogainak korlátozásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A helyi önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzés az önkormányzati alapjogok szabad gyakorlása korlátozásának lehetőségét is magában rejti, ezért a törvényességi ellenőrzés gyakorlására jogosult szerv hatáskörét kétharmados törvényben kell szabályozni.". Elég világos a helyzet, tehát az a helyzet, hogy mivel az önkormányzati alapjogokat korlátozhatja a közigazgatási hivatal, ezért csak kétharmados törvényben lehet a közigazgatási hivatal hatáskörét szabályozni, tehát ilyen tárgyban kormányrendelet, felhatalmazás nélkül, kétharmados törvényben foglalt felhatalmazás nélkül nem lehetséges.
Én tényleg azt kérem a kormánypárti képviselőktől, hogy teremtsenek precedenst; tudom, hogy ez lehetetlen ebben a helyzetben, de teremtsenek precedenst! Nem olyan kérdés ez, amelytől megremegne mondjuk a népszerűségük vagy amely miatt a választók nagy arányban elfordulnának, de teremtsenek precedenst, tehát mondjuk azt a kormánynak, hogy ebben a kérdésben az Országgyűlésnek kell döntenie! És ne csak az ötpárti egyeztetések háttérbeszélgetéseiben mondják azt, hogy bizony kétharmados törvényben kellene dönteni, hanem mondják ki az alkotmányügyi bizottság szintjén is, hogy itt ez a szabály, kétharmados törvényt kell hozni róla! Gondoljanak bele, itt nem egyszerűen az történt, hogy nem kétharmados törvényben, hanem feles törvényben alkottak regionális közigazgatási hivatalokat, hanem még eggyel lejjebb, egy kormányrendelet szintjén alkottak regionális közigazgatási hivatalokat.
Itt szeretném felhívni Wiener képviselőtársam figyelmét arra, aki a 17. §, azt hiszem, (3) bekezdését... (Dr. Wiener György: (2) bekezdését!)..., (2) bekezdését említi mint felhatalmazást, hogy szerintem az ön által idézett szakasz nem értelmezhető úgy, hogy a kormány olyan közigazgatási szervet is kijelöltek a jegyzőkönyvek megküldése céljából, amely közigazgatási szervet ő fog ebben a rendeletben statuálni. Tehát csak a létező közigazgatási szervek közül mondhatja meg, hogy kinek kell megküldeni, ez a felhatalmazás nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy egy új közigazgatási szervet statuáljon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Wiener György jelzésére:) Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Először is azt kell jeleznem, hogy nincs semmi probléma a hatáskörökkel. Az önkormányzati törvény mindazon rendelkezései, amelyek megállapítják a közigazgatási hivatalok legfontosabb feladat- és hatásköreit, hatályban vannak. Ha ilyen rendelkezést tartalmazna a kormányrendelet, akkor valóban elvonta volna az Országgyűlés hatáskörét, tehát ha nem lenne benne az önkormányzati törvényben az, amit a 95. § a) pontja mond ki, hogy a közigazgatási hivatalok útján történik azon kormányzati feladatnak a gyakorlása, hogy a kormány ellátja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, ha nem részleteznék a szabályokat, a hatásköri rendelkezéseket a 98. §, a 99. § megmaradt rendelkezései, abban az esetben tökéletesen igaza lenne Répássy alelnök úrnak, a hatásköri szabályok azonban az önkormányzati törvényben találhatók meg. Az, hogy a kormány kijelöli a szervet, amelynek meg kell küldeni a jegyzőkönyveket, ez a kormány számára ad felhatalmazást, de annak alapján ad felhatalmazást, hogy az Ötv. más rendelkezései - lehet, hogy kodifikációs szerkezeti szempontból nem tökéletes az Ötv. felépítése ebből a szempontból - a közigazgatási hivatallal kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket tartalmazzák, ebből pedig az következik, hogy meglévő hatáskörökhöz kell részletes eljárási, működési szabályokat hozzátenni. Egyébként tartalmi szempontból más téren sincs gond, mert ahol a közigazgatási hivatalnak egyéb feladatairól van szó, tehát az ellenőrzési és koordinációs jogosítványainak a gyakorlásáról, ott is megvan az önkormányzati törvénynek a megfelelő felhatalmazása. Itt egyedül az illetékességi területről van szó, a vita ezen folyik, és valóban voltak kísérletek, nem is eredménytelen kísérletek arra, hogy az illetékességi terület esetében szülessen konszenzus - azt mi nagyon sajnáltuk, hogy végül is a Fidesz két képviselője visszavonta azt a törvényjavaslatot, amelyhez bizottsági módosító indítvány benyújtásával egy megfelelő kompromisszumos álláspontot el lehetett volna fogadtatni, ez, mint közismert, május 19-én történt. Tehát csak egyetlenegy dolgot tudunk mondani: hogy nem háríthatjuk a kormányra annak az ódiumát, hogy az Országgyűlés a mulasztásos alkotmányellenesség állapotában van, a kormánynak - nem akarom magam ismételni - kötelessége volt az, hogy ezt a rendeletet megalkossa, máskülönben nem lehetett volna az Ötv. hatályban lévő rendelkezéseit alkalmazni, nem lehetett volna a 95/A §-t, a 98. § (1) bekezdés második mondatát, a 98. § (2)-(4) bekezdését, a 99. § 17.2-t, és így tovább, alkalmazni.
Az Alkotmánybíróság döntése szerintem szakmai vita tárgya lehet - erre utaltam -, politikai vita tárgya természetesen nem lehet. Várjuk az Alkotmánybíróság döntését. Én nem tudom, hogy pontosan hogyan fognak dönteni, három-négyféle döntési lehetőségük is van, amelyeket azért nem akarom megelőlegezni, mert akkor az alkotmánybírákat arra ösztönzöm, hogy úgy ne döntsenek. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Répássy Róbert jelzésére:) Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Wiener képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy nagyon impresszív az az érvelése, hogy a kormánynak kötelessége volt ilyen rendeletet alkotni, ez nagyon impresszív, csak egy probléma van ezzel: hogy az biztos nem volt kötelessége, hogy egy addig nem létező regionális szervet hozzon létre.
A kötelessége legfeljebb odáig terjedt volna, hogy a létező és alkotmányos szervrendszerbe ossza szét azokat a feladatokat, és így az állampolgárok jogait, jogbiztonságát szavatolja. De hogy egy új szervet alapítson, ez biztos nem volt kötelessége. Ez az egyik.
A másik: szemben Wiener képviselő úrral, hogy milyen döntései lehetnek az Alkotmánybíróságnak, úgy gondolom, hogy ha a saját korábbi határozatához következetes az Alkotmánybíróság, akkor meg fogja semmisíteni ezt a kormányrendeletet.
Ezért én amikor készültem erre a mai napirendre, akkor hogy hogyan fognak önök dönteni, az egyik menekülési útvonalat azt láttam, amit Csákabonyi képviselő úr felvázolt, hogy inkább sehogyan sem fognak dönteni, de már ezen túlvagyunk. Ha jól értem, most egy érdemi döntést fogunk hozni. Felhívom a figyelmüket arra, hogy akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, eléggé nagy biztonsággal megjósolható az Alkotmánybíróság döntése. Én még viszonylag kevés olyan jogásszal találkoztam, aki azt mondta volna, hogy az Alkotmánybíróság ezt teljesen helyénvalónak fogja találni, és a kormányrendeletet alkotmányosnak fogja tartani. Csak egy baráti javaslatom az, hogy a saját szakmai hitelességünk megőrzése érdekében, mivel most már nem tudnak kibújni a döntéshozatal alól, mert az előbb elutasítottuk az ügyrendi javaslatot, javaslom, mégis fogadják el, hogy az Országgyűlés hatáskörét elvonta a kormány. Ez egyébként még nem jelenti azt, hogy a rendeletről véleményt mondtak volna. Azt majd az Alkotmánybíróság meg fogja tenni. Fontolják meg. Nem jó dolog szembesülni két hónapon belül azzal, hogy az ember foggal-körömmel ragaszkodott egy teljesen buta és alkotmányellenes állásponthoz.
ELNÖK: Köszönöm. Szakács Imre képviselő úr!
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Inkább csak a jegyzőkönyv számára mondanám. Nem szeretnék senkivel vitatkozni - Répássy alelnök úr gondolatát folytatva -, már csak azért sem, mert ez az egész vita egy nagyon buta és konok politikai, valamelyik magas döntéshozó fejében megszületett irányvonal mentén zajlik, nevezetesen hogy regionalizáljunk. Volt egy javaslat, amelyben a megyéket megszüntették, mármint a megyei önkormányzatokat. Időben kiderült, hogy nem érdemes a parlamenten keresztülverni, mert úgyis alkotmányellenessé nyilvánítják. Nem sikerült, valljuk be. Azt látom, hogy emiatt felesleges ilyen vitákba belemenni. Vannak olyan állami hivatalok a közigazgatásban, amelyeket lehetett minden további nélkül regionális szervezésben meghozni, és vannak, amelyeket nem. Például a rendőrséget sem tudták regionális kapitányságok alá hozni vagy a katasztrófavédelmet. Valamiért a közigazgatási hivatalokban erre volt egy politikai igény.
Nem irigylem a jogi szakma képviselőit a minisztériumokban, a szakállamtitkár urakat és a munkatársait, mert jogászként mindannyian tudjuk, ahogy Wiener képviselőtársunk is mondta, az Alkotmánybíróság ebbe nagy valószínűséggel bele fog kapaszkodni. Tovább megyek: a közigazgatási hivatalban dolgozó jogászok is tudják, hogy milyen lehetetlen a helyzetük. Nap mint nap úgy bemenni a hivatalba, hogy ők nagyon jól tudják, hogy alkotmányellenes az a hivatal, amelyben jelen pillanatban dolgoznak, még ha megyei volna, minden további nélkül menne, azt gondolom, hogy ez is elég kellemetlen és méltatlan. Azt gondolom, hogy a kép teljességéhez talán még ez is hozzátartozott. Elnézést, hogy kicsit hosszabban szóltam a kelleténél.
ELNÖK: Köszönöm. Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Répássy alelnök úr megjegyzésére reagálnék először. Én azt mondtam, nagy valószínűséggel az Alkotmánybíróság a korábbi döntését meg fogja ismételni. Ezt három-négyféleképpen is megteheti - erre vonatkozott a megjegyzésem. Arra utaltam, hogy én nem kívánnám elmondani, hogy erre vonatkozóan milyen variációk állnak rendelkezésre. Nem volt véletlen, hogy a 37/92. és a 17/1993. AB-határozatokra hivatkoztam, ahol nagyon érdekes módon reagált egy igen alapvető jelentőségű kérdésben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tartott rendelkezései tekintetében - nem jogszabály, hanem az állami irányítás egyéb jogi eszközei kategóriájába tartozott, lévén, hogy ott kormányhatározatról volt szó.
Tehát én nem érzem úgy, hogy a szakmai presztízs forogna kockán. Az akkor forogna kockán, ha kijelenteném, hogy az Alkotmánybíróság egészen másként döntött - ilyet egyébként nem szabad mondani. Az Alkotmánybíróság számtalan esetben olyan értelmezéseket hajtott végre, olyan döntéseket hozott, amelyek esetről esetre történtek, és az esetről esetre történés esetében hátha a Max Weber-i értelemben vett Káldy-bíráskodás irányába történik elmozdulás a formális, racionális jogértelmezés helyett. De ezt minden Alkotmánybíróság és minden Legfelsőbb Bíróság, ahol ilyen intézmények működnek, így csinálja, csak ott mindenki pontosan tudja, hogy kinek milyen a politikai funkciója. Tehát az Amerikai Legfelsőbb Bíróságnál pontosan lehet tudni, hogy ki a konzervatív legfelsőbb bírósági bíró, ki a liberális, a Német Szövetségi Köztársaságban pontosan lehetett tudni, hogy ki a szociáldemokrata bíró, ki a konzervatív, kereszténydemokrata vagy keresztényszociális bíró, ki a liberális bíró, ki a zöld - mert esetleg ez is előfordulhat. Nálunk is persze pontosan lehet tudni, de úgy csinálunk, mintha ezt nem lehetne tudni - ez a mai magyarországi politikai közgondolkodás része, ezért én most nem kívánok névsort olvasni, hogy ki kicsoda. Pontosan tudjuk természetesen, hogy ki kicsoda, de nem a mi feladatunk ezzel foglalkozni.
Buta dolog-e a regionalizálás. Azt tudnám mondani, hogy a regionalizálást először a Fidesz vetette fel. Sokszor elmondtam - ez szintén nagyon unalmas -, az 1052/1999. és az 1057/2001. kormányhatározatokban a regionális államigazgatás mellett foglalt állást, legalábbis annak megvizsgálási lehetőségét vetette fel a Fidesz. Ami pedig az alkotmányellenességet illeti, azt tudom mondani, hogy nemcsak a közigazgatási hivatalok esetében, hanem számos államigazgatási szerv esetében megtörtént a regionalizálás. Volt kísérlet arra, hogy az indítvánnyal ezek alkotmányellenességet kimondassák. A közigazgatási hivatal esetében sikerrel járt az indítványozó kísérlete. Számos más esetben viszont nem járt sikerrel. Azt is világosan látni kell, hogy itt több, mint tíz államigazgatási szerv regionalizálását kívánták megtámadni az indítványozók. Egyszer ez bejött értelmezés nyomán, a többinél nem jött be. A regionalizálás egyébként a modernitás útja. Ezzel kapcsolatosan a 2006. parlamenti vitában kifejtették a szocialista és akkor szabad demokrata képviselők is ez irányú felfogásukat. Ez az álláspontunk nem változott meg.
Még egyetlenegy mondat: Répássy alelnök úr azon felvetésére reagálnék, hogy miért kellett regionális szinten fenntartani ezeket az intézményeket. Ha ezek megyei, fővárosi szinten működnének, még a statuáló szabály hiányzik, akkor is ugyanolyan alkotmányossági problémák lennének a képviselő úr felvetése szerint, tudniillik nem áll helyre az eredeti állapot egy megsemmisítéssel. Ezt kell teljes világossággal látni. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Ez jó érv!) Ha a statuáló szabály valóban a 98 - ezen vitatkoznék, de ugye az AB ezt mondta -, és ez hiányzik, akkor semmilyen formában a kormány a statuáló szabály nélkül nem tud tökéletesen alkotmányos szabályt alkotni. Egyetlen megoldás van: szülessen olyan kompromisszum, amely alapján a közigazgatási hivatalok most már teljes mértékben az AB döntése szerint alkotmányos szabályok alapján működhetnek, egyébként most is alkotmányosan működnek, tehát nem kell annyira izgulniuk a közigazgatási hivatal vezető és nem vezető köztisztviselőinek. Világos, hogy lehet olyan hangulatot kelteni, hogy ezek a szervek nem is léteznek. Nem akarom magam ismételni: nem léteznének, ha végig kiiktatta volna az ezen szervre vonatkozó törvényi rendelkezéseket az önkormányzati törvényből az Alkotmánybíróság, de nem ezt tette meg. Szükség van egy kompromisszumra, amely kompromisszum alapján a mostani kormány regionális, a következő kormány, a másik oldal kormánya lesz egy megyei, fővárosi rendszert hozzon létre, bár az sem kizárt, hogy addigra a Fidesz is visszatér Stumpf István eredeti álláspontjához, amelyet ő először '98 végén fejtett ki, és amelyek aztán megjelentek az általam előbb említett kormányhatározatokban is.
Ami pedig a dolog lényegét illeti, akár hozunk állásfoglalást, akár nem, miként ezt egyébként Salamon László képviselőtársam nagyon pontosan megfogalmazta, ennek semmiféle konstitutív hatálya nincs. Mégis ezt a vitát nem lehetett megtakarítani. Érdemi eszmecserére volt szükség. Semmiképpen nem látjuk úgy, hogy nekünk egy egyébként valós és jogilag teljesen reális ügyrendi felvetés mögé kellene bújnunk.
Egyébként Csákabonyi Balázs képviselőtársamnak, mint már korábban jeleztem, száz százalékosan igaza van jogilag, de politikailag úgy ítéltem meg, és nem csak én ítéltem meg így a szocialista képviselők közül, hogy ezt a jogi helyzetet most nem használhatjuk fel. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Turi-Kovács Béla jelzésére:) Turi-Kovács Béla!
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm. Ügyrendi javaslatot szerettem volna már az előbb előterjeszteni, amely a vita lezárására irányult volna. Ámde ha nincs több felszólaló, akkor ezt is visszavonom. (Derültség. - Dr. Répássy Róbert jelentkezik. - Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: De van!)
ELNÖK: Az indítványtevőnek még azért szót adnék.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Arra gondoltam, hogy talán az lenne a helyes, ha indítványtevőként megfogalmaznék egy határozati javaslatot, hogy mégis miről szavazzon a tisztelt bizottság. Megpróbálok egy olyan határozati javaslatot megfogalmazni, amely határozati javaslatot szerintem azok is megszavazhatják, akik egyébként nem akarnak az ellenzék itt kifejtett álláspontjával egyetérteni. Ez a határozati javaslat nem más, mint hogy az általam idézett alkotmánybírósági határozat indokolásának azt a részét erősítse meg a bizottság, mégpedig azt javaslom, hogy mondja ki a bizottság, hogy: a regionális közigazgatási hivatalok létrehozása, illetőleg létrehozásuk törvényi alapjainak megteremtése kétharmados többséggel elfogadott törvényi szabályozást igényelt volna. Én azt javaslom, hogy erről döntsön a bizottság. Mondom, el lehet utasítani, de az bizottság ezt a verdiktet egyszer már kimondta. (Dr. Csákabonyi Balázs: Ez most ügyrendi?) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én csak arra szeretném felhívni az alelnök úr figyelmét, hogy amivel a Házbizottság hozzánk fordult, az egy pontosan megfogalmazott kérdés (Dr. Csákabonyi Balázs: Arra kell válaszolni!), amely úgy szól, hogy: "Foglaljon állást abban a kérdésben, fennáll-e az a helyzet, miszerint a kormány az említett rendelet megalkotásával az Országgyűléstől törvényalkotói hatáskört vont el.". (Dr. Csákabonyi Balázs: Erre kell válaszolni!) Erre - nem leszünk udvariatlanok - akár egy egyszavas válasz is adható: igen vagy nem.
(Dr. Répássy Róbert jelzésére:) Igen, tessék!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Értem, elnök asszony, de én azért javasoltam ezt a kompromisszumos megoldást, mert - mint ahogy mondtam - ezt azok is megszavazhatják, akik úgy gondolják, hogy a Fidesznek a kérdésfelvetése nem volt jogos. Azért, mert a problémát az is megoldja, hogyha pozitívan fogalmazzuk meg ezt a kérdést, és pozitívan csak úgy fogalmazzuk meg, ahogyan én mondtam, hogy a közigazgatási hivatalok létrehozása milyen jogalkotói döntést igényel. És akkor ebből sok minden következhet, mondhatják önök azt, hogy de ezzel nem vont el semmit az Országgyűléstől, mert - ahogy Wiener György kifejtette - nem is volt előírva, hogy ez a hatásköre, mi pedig továbbra is érvényesíthetjük azt az álláspontot, hogy erről az Országgyűlésnek kellett volna döntenie, és a jövőben is az Országgyűlésnek kell döntenie. Én nem gondolom, hogy ez problémát jelentene, hogy a Házbizottság felkérésére nem azt az egyszavas igen vagy nem választ adjuk, hanem valamilyen tartalmi választ adunk - én ezt a tartalmi határozati javaslatot terjesztem elő. De, elnök asszony, ha jól értem, ez egy ügyrendi természetű felvetés a részemről, és hogyha önök azt az ügyrendi javaslatot teszik, hogy igennel vagy nemmel válaszoljunk, akkor a részünkről megválaszolható ez a kérdés, merthogy mi tudjuk, hogy hogyan szavaznánk ebben a kérdésben. Én csak egy másik határozati javaslattal próbálkoztam, és fenntartom azt a határozati javaslatot, amit az előbb tettem.
ELNÖK: Természetesen erről a javaslatról is szavazni fogunk, és természetesen nem egyszavas választ gondoltam küldeni a Házbizottságnak, hanem egy indokolt választ, de az meg nem lehet más tartalmában, mint hogy vagy igen, vagy nem, az "is" ebben a kérdésösszefüggésben szerintem nem értelmezhető, bármennyire is méltányolom az alelnök úr jó szándékát. De miután elhangzott egy konkrét javaslat, arról is szavazni fogunk, és fel fogom tenni szavazásra szó szerint azt a kérdést is, amit az elnök asszony megfogalmazott, arról is szavaznunk kell, aztán természetesen az itt lefolytatott vita összegzésével együtt fogjuk tájékoztatni erről a Házbizottságot, illetve jelentetjük meg a tájékoztatóban.
Aki azzal a javaslattal ért egyet, amit Répássy alelnök úr tett, nevezetesen hogy az Alkotmánybíróság általa idézett határozatának azt a bizonyos bekezdését válaszoljuk mint a bizottság állásfoglalását a Házbizottságnak, az, kérem szépen, jelezze ezt. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Közben mondom a helyettesítési rendet: Tóth András helyettesíti Szabó Évát, Wiener György pedig Szép Bélát. Ki nem értett ezzel egyet? (Szavazás.) Tizenhat nem. Tartózkodás? (Szavazás.) Kettő. Ezt az indítványt tehát nem fogadtuk el. És akkor most... (Dr. Répássy Róbert: Elnök asszony, bocsánat, a szavazati arányok nem jók! - Közbeszólások: Tizennégy nem!) Bocsánat, 14 nem, 2 tartózkodás - bocsánat, egy dupla szavazatot elszámoltunk.
És akkor most azt a kérdést teszem fel, amely a megkeresésben szerepelt...
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Bocsánat, csak egy ügyrendi természetű kérdésem lenne. Ilyenkor a kisebbségi vélemény hogyan érvényesül? Belekerül a tájékoztatóba?
ELNÖK: Igen, természetesen.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Jó, mert akkor majd utána elmondanám, hogy a kisebbségi vélemény álláspontom szerint micsoda. (Dr. Csákabonyi Balázs: Benne van a jegyzőkönyvben!)
ELNÖK: Természetesen, a tájékoztatónak az egy elengedhetetlen eleme, hogy ha van kisebbségi vélemény, akkor az is megjelenik.
A Házbizottság kérdését olvasom, és erről kérek szépen egy szavazást: "Foglaljon állást abban a kérdésben, hogy fennáll-e az a helyzet, miszerint a kormány az említett rendelet megalkotásával az Országgyűléstől törvényalkotói hatáskört von el.". Akinek azokkal az indokokkal, amelyeket hallottunk, az a véleménye, hogy fennáll az a helyzet, magyarán elvonta a kormány az Országgyűlés hatáskörét, törvényalkotói hatáskörét, az tegye fel a kezét! (Szavazás.) Tizenhárom. Aki ezzel nem értett egyet, ezzel egyszersmind azzal értett egyet, hogy nem vonta el? (Szavazás.) Tizenhat.
A tájékoztatóban természetesen mind a két álláspont megjelenik. Abban kérem szépen az alelnök úr együttműködését, hogy ennek a megszövegezésében működjön közre, ha ez nem nagy kérés. Jó? (Dr. Répássy Róbert bólint.) Köszönöm szépen.
Napirendi pontjaink végére értünk. Mielőtt bezárom az ülést, tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy hétfőn délelőtt lesz a legközelebbi ülésünk, igyekszünk nem elkezdeni 11 óra előtt, de e pillanatban még nem tudjuk, hogy mennyi munka vár ránk. Jelenleg legalább két törvényről tudunk, amelyben döntenünk kell, de lehet, hogy még jön hozzá.
Köszönöm szépen a türelmüket és a közreműködésüket. Mindenkinek szép estét! Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 18 óra 28 perc)
Dr. Csiha Judit
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Molnár Emese és Vicai Erika