AIÜB-31/2008.
(AIÜB-101/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2008. szeptember 29-én, hétfőn, 15.00 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki megnyitó *
A napirend módosítása és elfogadása *
Az MSZP képviselőcsoportjának megkeresése a Tibet ügyében címmel H/5677. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslat tárgyában (AIÜB/1-3/2008.); állásfoglalás kialakítása *
Hozzászólások *
Szavazás az állásfoglalás-tervezetről *
A "Megegyezés - Magyarország megújításának lehetséges irányairól" című program elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/6240. szám); döntés tárgysorozatba-vételről *
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
1. Az MSZP képviselőcsoportjának megkeresése a Tibet ügyében címmel H/5677. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslat tárgyában (AIÜB/1-3/2008.)
(Állásfoglalás kialakítása)
2. Döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről
a) A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat (T/6205. szám)
(Dr. Sándor Klára, dr. Magyar Bálint (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
b) A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat (T/6306. szám)
(Dr. Sándor Klára, dr. Magyar Bálint, dr. Kóka János, Gusztos Péter, dr. Hankó Faragó Miklós, Geberle Erzsébet (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
c) A "Megegyezés - Magyarország megújításának lehetséges irányairól" című program elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/6240. szám)
(Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) képviselő sürgősségi javaslattal benyújtott önálló indítványa)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Kerényi János (Fidesz) dr. Szakács Imrének (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP) dr. Navracsics Tibornak (Fidesz)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 20 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság mai ülésén képviselőtársaimat és a megjelent vendégeinket.
Az ülést megnyitom. Megállapítom, hogy határozatképesek vagyunk. Ismertetem a helyettesítés rendjét: Szakács Imre helyettesíti Kerényi Jánost, Navracsics Tibor Rubovszky Györgyöt, én pedig Csákabonyi Balázst.
A napirend módosítása és elfogadása
Javaslatot teszek a napirendre. A kiküldötthöz képest a 2. számmal jelzett a Sándor Klára és Magyar Bálint képviselők által benyújtott két törvényjavaslatot - a választási eljárásról szóló, valamint a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslatot - az előterjesztők kérésére a napirendről levenném. Más változtatást nem javasolok.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy a napirenddel kapcsolatosan van-e észrevétele valakinek. (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Szavazás következik. Aki elfogadja a napirendet, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez egyhangú.
Elsőként tárgyaljuk tehát az MSZP képviselőcsoportjának megkeresése a Tibet ügyében címmel H/5677. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslat tárgyában című napirendet. E napirenddel kapcsolatosan képviselőtársaim kézhez kaptak egy állásfoglalás-tervezetet, amelyhez kiegészítést külön nem fűznék.
Megnyitom a vitát. Kérdezem, ki kér szót. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Az eseti jellegű állásfoglalás-tervezet, amelyet az elnök asszony kiküldött, szerintem abban a tekintetben nem megalapozott, hogy a bizottságunknak a H/5677. számú képviselői indítvány tárgyalásának ebben a szakaszában - pillanatnyilag már a módosító javaslatokról való szavazás szakaszában járunk - ilyen természetű döntést hozni, amely átminősít lényegében egy országgyűlési határozatot politikai nyilatkozattá, szerintem házszabályellenes. Azt nem lehet megtenni, hogy ebben a vitaszakaszban egy ilyen döntést hozzunk. Ezt a tárgysorozatba-vételnél lehetett volna megvizsgálni. Ebben a szakaszban már csak azért sem lehet, mert az Országgyűlés már döntött a részletes vitára bocsátásról, és a részletes vitára bocsátás szabályai megegyeznek a határozati javaslat elfogadásának szabályaival, azaz ugyanolyan többséggel kell részletes vitára bocsátani, mint amilyen többséggel a fő döntést, a zárószavazást meg kell tenni. Ez is mutatja, hogy már elkésett ez a döntésünk. Tehát álláspontom szerint ez már elkésett, ebben a szakaszában a vitának ez már nem vizsgálható.
Amit vizsgálhatna az ügyrendi bizottság, hogy a javaslat egészének vagy egyes részeinek elfogadásához milyen többségre van szükség. Emlékeznek rá, hogy még zárószavazás előtt is szoktunk arról dönteni, hogy a javaslat valamely része milyen többségű döntést igényel. Azt gondolom tehát, amennyiben önöknek az a szándéka - ami egyébként szerintem önmagában is példátlan, de a mai napon ez már elkoptatott szó, de hát önmagában is példátlan -, hogy átminősítenek egy feles többségű indítványt kétharmados többségűvé, ha ez a szándékuk, akkor azt csak úgy tudják megtenni, ha az elfogadáshoz szükséges határozati arányt állapítja meg a bizottság. Az, hogy önálló indítványt minősítsen át menet közben a bizottság, erre szerintem nincs lehetőség.
Azért is aggályos a dolog, mert a politikai nyilatkozat és az országgyűlési határozati javaslat elhatárolására nincs a Házszabályban megfelelő támpontunk. Emlékezzenek csak vissza, hogy számtalan esetben fogadtunk már el egyébként politikai nyilatkozat természetű országgyűlési határozati javaslatot, amelyet a benyújtó szándéka szerint egyszerű többséggel fogadtunk el. Tehát nem lehet azt állítani, hogy ebben következetes gyakorlat alakult volna ki. Van példa arra is, hogy kétharmados politikai nyilatkozatként fogadtunk el ilyen politikai tartalmú kijelentéseket, és van példa arra is, hogy egyszerű többséggel.
Én tehát megfontolásra kérem önöket, hogy ha már mindenáron meg akarják változtatni - amivel nem fogunk egyetérteni, mármint hogy ez kétharmados szavazati aránnyal kerüljön elfogadásra -, legalább ne ezt a technikáját alkalmazzák, mert ez végképp házszabálysértő. Én azt javaslom, hogy a kevésbé házszabálysértő megoldás (Derültség.), ha lehet ilyet mondani, vagy a kisebb aggályokat felvető megoldás az, ha az elfogadás arányáról dönt a tisztelt bizottság. Egyébként valószínű, hogy ezt a plenáris üléstől majd kérjük, hogy vizsgálja felül ezt a döntést, pontosan azért, amit elmondtam, hogy szerintünk nincs a Házszabályban arra nézve egyértelmű utalás, hogy mely esetben kell politikai nyilatkozatnak tekinteni, és mely esetben országgyűlési határozatnak tekinteni az ilyen tartalmú nyilatkozatokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó Miklós alelnök úré a szó.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én ezt egy elég barátságtalan dolognak gondolom, hogy annak érdekében, hogy valamilyen módon mindenáron megakadályozza jelen esetben éppen az MSZP-frakció azt, hogy elfogadásra kerüljön ez a javaslat, olyan házszabályi megoldással él, amely véleményem szerint nem áll jogában sem a többségnek, sem a kisebbségnek. Ez egy országgyűlési határozati javaslat. Ezt az előterjesztők döntik el, hogy ebben a minőségben kívánták előterjeszteni. És ha ők országgyűlési határozati javaslatot nyújtottak be, akkor azt ekként kell kezelni. Az pedig egyértelműen egyszerű többségű támogatást igénylő javaslat lehet.
Meg lehet azt csinálni, hogy megpróbálja az alkotmányügyi bizottság átminősíteni azzá, ami nem, de ez nagyon rossz precedens lenne. Lehet azt mondani, hogy bármilyen szempontok alapján úgy gondolja az egyik frakció a parlamentben, hogy helytelen lenne ilyen javaslatot elfogadni. Ezt nyilván érdemes megfontolni. De ilyen módon megakadályozni, hogy a határozat elfogadásra kerüljön, véleményem szerint a Házszabály megerőszakolása; nehezen tudom elfogadni, hogy ez bármilyen szempontból is alátámasztható legyen házszabályi rendelkezésekkel. És úgy gondolom, nagyon rossz következményei lehetnek, ha ez így lesz.
Arra kérem tehát az MSZP-frakciót, hogy ha úgy gondolják, hogy ezt szeretnék előterjeszteni, ezt is fontolják meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Első közelítésben igazat fogok adni Répássy alelnök úrnak - második közelítésben nem. (Derültség.)
Az első közelítésnek az a lényege, hogy a Házszabályból valóban nem derül ki, hogy mi különbözteti meg az országgyűlési határozatot a politikai nyilatkozattól. Ez teljesen egyértelmű. Ennek azonban az az oka, hogy az országgyűlési határozat definíciójának nem a Házszabályban kell lennie. A politikai nyilatkozat definíciójának természetesen igen, lévén, hogy az nem jogforrás. Az országgyűlési határozat definíciója a jogalkotási törvényben található, a jogalkotási törvény 46. §-a tárgyalja ezt a formát.
Teljesen egyértelmű, hogy az Országgyűlés milyen tárgykörben hozhat határozatot. Az Országgyűlés határozatot hozhat az általa irányított szervek feladatait illetően, saját működését illetően, és megállapíthatja az Országgyűlés feladatkörébe tartozó terveket. Hozzá kell tennem, hogy az eddigi parlamenti gyakorlat nem ragaszkodott igazán a jogalkotási törvényhez, hanem számtalan alkalommal, már '90-94 között is és azt követően is az Országgyűlés mintegy feladatokat szabott meg a kormánynak, "felkérte a kormányt", ez volt a leggyakoribb formula.
Saját álláspontom alátámasztására azt el tudom mondani, hogy amikor az emberi jogi bizottságban egy ilyen dokumentummal találkoztam, sikerült rávenni a másik oldalt is - meg persze a kormánypárti képviselőtársaimat is - arra, hogy ilyen stílusban ne fogalmazzunk, tudniillik az 1989. évi XXXI. törvény óta nincs Országgyűlésnek jogilag alárendelt kormány. Ebből pedig az következik, hogy az Országgyűlés határozatot hozni a saját bizottságaira nézve, saját tevékenységére vonatkozóan, de még az is vitatható, hogy az állampolgári jogok biztosára, illetőleg a különbiztosokra vagy akár a Számvevőszékre is milyen tartalommal, milyen terjedelemben hozhat határozatot. Mivel teljesen egyértelmű, hogy ennek a dokumentumnak a tartalma politikai nyilatkozat körébe tartozik, és teljes mértékben szemben áll a jogalkotási törvény 46. §-ának (1) bekezdésével, ezért van alap arra, hogy itt változtassunk. Hozzá kell tennem, hogy ha megnézzük a 46. § (2) bekezdését, az azt mondja: "e rendelkezés nem érinti az egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogot", de itt nem egyedi határozatról van szó, hanem egy meghatározott politikai álláspontnak a kifejtéséről.
Ugyanakkor azt is világosan látnunk kell, hogy ha most a Házszabályt nem figyelembe véve - mert nem azt tartom az erre vonatkozó rendelkezésnek -, hanem a jogalkotási törvény követelményeit szem előtt tartva így döntünk, akkor a jövőben nagyon szigorúan kell minden egyes esetben megvizsgálnunk, hogy a határozati javaslat valóban megfelelő tartalommal rendelkezik-e, nem arról van-e szó, hogy a határozati javaslat olyasmit foglal magába, ami a jogalkotási törvénnyel szemben áll.
Egyébként ha megtörtént volna az új jogalkotási törvény megalkotására történő sikeres kísérlet - ami nem következett be ellenzéki képviselőtársainknak a 2002-2006-os ciklusban kifejtett tevékenysége miatt -, akkor lehetséges, hogy ezt a vitát most nem így folytatnánk le, mert az államirányítás egyéb jogi eszközeire vonatkozó rendelkezéseket is gyökeresen átalakítottuk volna. Ám ez az idejétmúlt törvény mégis hatályban van, a rendelkezéseit tiszteletben kell tartanunk, és az legyen a precedens, hogy ezentúl nem engedünk be a plenáris ülés elé olyan határozati javaslatot, amely tartalmát tekintve szemben áll a jogalkotási törvénnyel.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy - folytatva egyébként Hankó Faragó Miklós érveit - nagyon veszélyes precedens lenne az az elgondolás, hogy az országgyűlési irományokat, úgymond, a tartalmuk alapján - persze hogy aztán majd ki ítéli meg a tartalmukat, az jó kérdés, de a tartalmuk alapján - át lehet minősíteni. Mert az egy garanciális kérdés, hogy milyen többség szükséges az elfogadáshoz, egy garanciális alkotmányos kérdés. Most mondok egy példát. Léteznek olyan törvények, amelyek nem feltétlenül normatív szabályokat tartalmaznak, hanem úgynevezett emléktörvények. Van is ilyen egyébként, az Országgyűlés elfogadott 1990-ben ilyet az 1956-os forradalomról; ha jól emlékszem, elfogadtunk ilyet 2000-ben, a millennium évében. Most képzeljék el azt, hogyha egy parlamenti többség úgy döntene, hogy mondjuk, egy törvényt átminősít a tartalma alapján országgyűlési határozatnak, egy feles törvényt átminősít a tartalma alapján kétharmados törvénynek, egy alkotmánymódosítást átminősít egyszerű többségű törvénynek, és a többi, és a többi.
Tehát ez a logika, amelyet ez az állásfoglalás tartalmaz, hogy úgymond, a tartalma alapján szabadon átminősíthető egy iromány, egy beadvány, egy képviselői önálló indítvány, ez veszélyes precedens. A mindenkori többség visszaélhet ezzel. Kérem, hogy ne induljanak el ezen az úton. Kérem, fontolják meg azt a javaslatomat, hogy inkább az elfogadási arányról döntsön a bizottság; mondom, nem fogunk vele egyetérteni, de ez önöket nyilván csak korlátozott mértékben fogja befolyásolni. De ne ezt a technikát válasszák, mert ez visszaélésre ad alkalmat.
Én értem a szándékot, nem örülünk ennek, és ahogyan mondja Hankó Faragó Miklós, ez enyhén szólva sem elegáns, de ne teremtsünk arra precedenst, amely precedenssel utólag egy mindenkori többség visszaélhet.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth András!
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Én azért megpróbálok a Házszabályból kiindulni és a Házszabály szövegéből következtetéseket levonni.
Azt gondolom, a vita szempontjából három olyan önálló képviselői indítvány van, amely szóba jöhet: törvényjavaslat, határozati javaslat és politikai nyilatkozattervezet. Nos, én megnéztem az elmúlt időszak gyakorlatát: ettől a Tibetre vonatkozó határozati javaslattól függetlenül minden ilyen jellegű, ilyen karakterű, ilyen tartalmú indítvány politikai nyilatkozattervezetként került benyújtásra.
Szeretném arra is felhívni a tisztelt bizottság és tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy nem véletlenül tesz különbséget a Házszabály politikai nyilatkozattervezet és a határozati javaslat között. Hiszen ha ezek átjárhatók lennének szabadon, ahogy képviselőtársaim itt elmondták, akkor, elnézést kérek, a politikai nyilatkozattervezetnek gyakorlatilag nincs funkciója. Nincs funkciója; ezzel szemben, ha megnézik képviselőtársaim, volt politikai nyilatkozat a demokratikus Kubáért, tipikusan ilyen jellegű, mint ami most itt van; volt a burmai helyzetről a Magyar Országgyűlésnek politikai nyilatkozata, szintén ebbe a kategóriába sorolható; vagy hogy saját földrészünkről mondjak egy példát, politikai nyilatkozattervezet került benyújtásra Szerbia európai perspektíváinak támogatására. Mindegyik tartalmában is szinte ugyanaz: felkéri a magyar kormányt bizonyos ügyeknek a képviseletére. És természetes, azt gondolom, annak van jelentősége, hogy egy politikai nyilatkozattervezet vonatkozásában kétharmados elfogadáshoz köti a Házszabály ezeknek a dokumentumoknak a jóváhagyását, hiszen pont azt kívánta a jogalkotó elérni, hogy a politikai nyilatkozat, amely ilyen jellegű, ha a Magyar Országgyűlés ezt elfogadja, akkor nyilvánvaló többséggel és nyilvánvaló támogatással rendelkezzen.
Abban én nem vitatkozom Répássy képviselőtársammal, nyilván szerencsésebb lett volna egy korábbi időszakban ezt a hibát fölfedezni, de azt gondolom, egy hiba elkövetése és annak reparálása nem attól függ, hogy a vita milyen szakaszában teszi meg az Országgyűlés, hanem ha ezt most került szóvá tételre, észrevételre, akkor még mindig kisebb kárt okozunk, ha ezt most detektáljuk és ennek megfelelő döntést hozunk, mint hogy utána ebből végeláthatatlan politikai viták alakulnának ki.
Ennek alapján én az elnök asszony által benyújtott határozati javaslatot, illetve házszabály-értelmező javaslatot elfogadom és elfogadásra tudom ajánlani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Én még az utolsó szó jogán szót kérnék. Azt szeretném megkérdezni, hogy önök szerint akkor ma már a parlament elfogadta a napirendjét, napirendre vette ezt a határozati javaslatot, napirendre vette a módosító javaslatokról való szavazást: önök szerint az egy normális eljárás, hogy most itt fél 4-kor meghozunk egy ilyen döntést, és 5 órakor az eredeti napirendtől eltérően politikai nyilatkozatról fog szavazni a Ház? Szerintem az eredeti napirendet nem lehet megváltoztatni, úgyhogy országgyűlési határozati javaslatként fog róla szavazni a Ház, feles többséggel.
Azért mondtam, hogy szerintem a szavazás módjáról lehetne állást foglalni, mert az az elnököt orientálja, viszont ez az állásfoglalás az elfogadott napirendhez képest már későn érkezik, a napirendet már nem változtathatja meg. Azt gondolom, zavar fog keletkezni. Persze megtehetné az elnök asszony, hogy saját hatáskörében eltér a napirendtől, de ezzel akkor ő fogja megsérteni a Házszabályt. Ha az Országgyűlés napirendre vette, korábban már részletes vitára bocsátotta feles többséggel, ez így szerintem ilyen menetrendben el sem képzelhető, mondom, a napirend meghatározása miatt sem.
Mondom, az utolsó szó jogán tettem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és jó döntést kívánok mindenkinek. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kér-e még valaki szót? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Szavazás az állásfoglalás-tervezetről
Szavazás következik. Aki az állásfoglalás-tervezettel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 15 igen. Ki nem értett egyet? (14) 14 ellenében az állásfoglalást elfogadtuk.
Következőként tárgyaljuk a "Megegyezés - Magyarország megújításának lehetséges irányairól" című program elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát.
Külön is üdvözlöm a napirend tárgyalásánál az előterjesztő Navracsics Tibor frakcióvezető urat. Kérdezem, előterjesztőként kíván-e indokolást hozzáfűzni. Tessék!
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) szóbeli kiegészítése
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Talán ha ez előtt a vita előtt került volna még sor erre a napirendi pontra, akkor lehet, hogy némi illúziót fűztem volna ahhoz és valamilyen indokolást is, amelyben megpróbáltam volna meggyőzni a szocialista többséget arról, hogy van értelme szavazni a Megegyezés című programról, hiszen abból kiderülne, hogy a kisebbségi kormánynak van-e támogatottsága a parlamentben vagy nincs. Ámde ez után a vita után vagyunk, úgyhogy úgy gondolom, teljes illúzió lenne bármilyen érvet is felsorakoztatni.
Úgyhogy csak azt kérem a szocialistáktól, fontolják meg még egyszer, hogyan szavaznak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megnyitom a vitát. Kérdezem, ki kér szót. Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Én elmondok néhány érvet, noha pontosan tudom, hogy Navracsics frakcióvezető urat és más ellenzéki képviselőtársaimat nyilvánvalóan nem tudom meggyőzni ezekkel, annak ellenére, hogy most minden egyes érv valamilyen alkotmányos normából vagy elvből lesz levezetve, tehát akár még meg is lehetne fontolni.
Első közelítésben azt mondanám, hogy nem kormányprogramról van szó. És a problémát az továbbfokozza, hogy a beterjesztett határozati javaslat normaszövegrésze sem használja a "kormányprogram" kifejezést, ugyanakkor az indoklásban van egy olyan értelmezési lehetőség, amely lehetővé tenné azt, hogy ezt a dokumentumot akár kormányprogramnak is tekinthetnénk. Ez egy nyilvánvaló ellentmondás, amelyet az előterjesztő nem kíván kiküszöbölni. De ez a legkisebb probléma.
A nagy probléma az, hogy kormányprogramot a hazai alkotmányos rendben kizárólag a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személy terjeszthet elő, más nem. Hivatalban levő miniszterelnök sem teheti ezt meg. Az alkotmány 33. §-ának (3) bekezdése tartalmazza ezt a szabályt; nem utal még a konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló alkotmányos rendelkezés, a 39/A. § (1) bekezdése sem arra, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítványnak utalnia kellene arra, hogy a miniszterelnöknek javasolt személy programját is ezzel a szavazással, ha megkapja az abszolút többséget, a parlament elfogadja.
Mi az oka annak, hogy ezt a megoldást választotta a magyar alkotmány? Ennek az egyik oka az, hogy a portugál alkotmányból átvette azt a rendelkezést, amely a kormányprogramnak kiemelt jelentőséget tulajdonít. Átnézve az európai uniós alkotmányokat - 24 alkotmányt néztem át; Ciprust nem, mert az egy speciális prezidenciális, elnöki-köztársasági rendszer -, a 24 alkotmány közül 16 teljesen hallgat a kormányprogramról, több érintőlegesen foglalkozik vele, a portugál tárgyalja a legrészletesebben, és ott valóban, az ellenzék előterjeszthet ez olyan javaslatot, hogy a nemzetgyűlés utasítsa el a kormányprogramot, újat azonban nem terjeszthet elő ott sem, hogy fogadja el, mégpedig azért terjesszük elő azt, hogy fogadja el, hogy elérjük az elutasítást.
A hazai alkotmányos rendnek van egy olyan sajátossága is, hogy a miniszterelnöknek van kormánya és kormányprogramja. Ezt nem Gyurcsány Ferenc alakította ki, hanem az 1990. évi XL. törvény. Ez abból is egyértelműen kiderül, hogy a miniszterelnök megválasztását és egyben a kormányprogram elfogadását követően kerül sor a miniszterek előterjesztésére, illetve köztársasági elnök általi kinevezésére. Ez a helyzet még akkor is, hogy a miniszterelnöknek van kormánya, illetőleg kormányprogramja, ha az alkotmány tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint a kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg.
Tehát szó sincs arról, hogy itt a Megegyezés bármiféle kormányprogram-jellegzetességgel rendelkezne. Tulajdonképpen még programjellegzetessége sincs. Az, hogy cselekvési programnak hívja esetenként a miniszterelnök is, annak az az oka, hogy Fodor Gábor, az SZDSZ új elnöke ezen a címen kért a Szocialista Párttól, illetőleg az egypárti kormánytól egy dokumentumot, és ezt az elnevezést tovább lehet vinni. De ennek a programnak természetesen a kormányprogramhoz mint alkotmányjogi kategóriához az égvilágon semmi köze nincs, és csak abban az esetben lehetne kormányprogramról vitatkozni, illetőleg arról szavazni, ha a köztársasági elnök új miniszterelnök-jelöltet nevezne meg, és ez az új személy ideterjesztené a maga kormányprogramját.
A helyzetet tovább-bonyolítja az, hogy amikor az Országgyűlés határozattal dönt a miniszterelnök megválasztásáról és a kormányprogram elfogadásáról, akkor a határozat szövegében nincs benne az, hogy jóváhagyja vagy elfogadja a kormányprogramot, csak az van benne, hogy megválasztja a miniszterelnököt; meg kell ehhez nézni a 15/2006-os egyedi országgyűlési határozatot, amely Gyurcsány Ferencet második alkalommal egyébként miniszterelnökké választotta.
De további problémák is felmerülnek, ezek már nem alkotmányjogiak, hanem politikaiak. Ha valaki a Megegyezést nem azzal a szándékkal olvassa el, hogy ab ovo elutasítsa, hanem azért, hogy megértse, mi van benne, emellett pedig vállalja azt a gyötrelmet, hogy egy kormányprogramba beleolvasson - ami nem egy kellemes, könnyed olvasmány, hanem eléggé száraz szöveg -, tehát megnézi az "Új Magyarország - szabadság és szolidaritás" elnevezésű, 2006-ban elfogadott kormányprogramot, akkor láthatja, hogy a Megegyezés nem irányokat szab meg, hanem konkretizálja azt, ami az "Új Magyarország - szabadság és szolidaritás" című dokumentumban szerepel. Erre egy példát hoznék időkímélés céljából, a leginkább vitatott elemét a Megegyezésnek: az adóreformra, az adópolitikára vonatkozó elképzeléseket. A 2006-os kormányprogramban az szerepel, hogy a kormányzati ciklus vége felé lehetőség nyílik egy mérsékelt adócsökkentésre - nem egy radikális adóreformra. Hogy ennek mi a tartalma, azt jórészt a Megegyezés bontja ki, amely tehát konkretizálja, de nem írja felül a kormányprogramot, nemcsak a szó alkotmányjogi, hanem politikai értelmében sem. Ilyen értelemben tehát amikor Gyenesei István arról beszélt, hogy az önkormányzatoknál nincs felülírva az eredeti program a Megegyezés által, akkor nem fogalmazott teljesen pontosan, mert egyetlenegy pontban sem írja felül a Megegyezés az eredeti kormányprogramot. Ha valamit felülírt, az legfeljebb egyes elemeiben a tavaly június 30-án vagy július 1-jén megkötött MSZP-SZDSZ kormányprogram kiegészítő dokumentuma, amely azonban alkotmányjogi, de tulajdonképpen politikai értelemben sem tekinthető kormányprogramnak.
Világosan látnunk kell tehát, hogy semmiféle alapja annak nincs, hogy erről a dokumentumról mint kormányprogramról történjen szavazás. Ha viszont nem ebben az értelemben szavazunk róla, akkor ennek nincs semmilyen funkciója.
Amit Navracsics frakcióvezető úr, képviselőtársam elérni kíván, az annak a bebizonyítása, hogy a kisebbségi kormány kisebbségben van. Ez egy tautológia; mindenki tudja, hogy a kisebbségi kormánynak nincs meg mindig és minden egyes esetben a többsége. A kisebbségi kormányzásra az a jellemző - ezt minden politológiai szakkönyv részletesen tárgyalja -, hogy döntésről döntésre, esetről esetre kell a többséget biztosítani, és az is előfordulhat, erre is hoztam példát például a 2008. május 5-ei parlamenti felszólalásomban, hogy volt olyan skandináv kisebbségi kormány, amelynek több mint harminc törvényjavaslatát a parlament leszavazta - de attól még a kormány továbbra is működött.
Végezetül, amit elmondtam az országgyűlési határozati formával kapcsolatosan az előző napirendnél, az itt is helytálló: nem lehet külön határozati javaslat formában ilyen döntést hozni, csak akkor, ha ez összekapcsolódik a miniszterelnök-jelölt megválasztásával, és ebben az esetben valóban az alkotmány egy ponton felülírja a jogalkotási törvény 46. §-át.
Mindezekre tekintettel én azt javaslom, hogy ezt a dokumentumot ne vegyük tárgysorozatba. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ellenzéknek megvannak a maga eszközei, hiszen az alkotmány 39/A. § (1) bekezdése alapján 78 képviselő aláírásával bármikor konstruktív bizalmatlansági indítványt be tudnak nyújtani az új miniszterelnök-jelölt személyének megjelölésével, és ha ezt a személyt megtalálják és a 78 aláírást összegyűjtik, akkor természetesen a parlament erről vitatkozni fog, és akkor tizenegy nap múlva vagy lesz új kormánya Magyarországnak, vagy nem lesz - én feltételezem, hogy nem lesz, de lehet erről másképp is gondolkodni.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Én csak annyit szeretnék hozzátenni, örülök annak, hogy végre Wiener György már nem azt a nevetséges érvet hozta fel, amire a szocialisták eddig hivatkoztak: valamifajta szerzői jogi problémára hivatkoztak. Szerencsére Wiener György ilyen érveket már nem mondott. Köszönöm szépen neki, hogy ezt a blődséget legalább az alkotmányügyi bizottságban nem mondta el.
Köszönöm.
ELNÖK: Én úgy emlékszem, Wiener képviselő úr ilyesmit máshol sem mondott. (Dr. Répássy Róbert: Persze, nem is ő mondta ezt a blődséget!) Jó.
Van-e még valakinek hozzáfűznivalója? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor az előterjesztőt kérdezem, kíván-e reagálni.
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Ezek után, elnök asszony, nem, köszönöm.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
ELNÖK: Nem kíván. Ez a szavazás két részből áll: először döntenünk kell a tárgysorozatba-vételről, és utána az általános vitára alkalmasságról.
Aki tehát a tárgysorozatba-vétellel egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) 13 igen. Aki nem értett egyet? (15) 15 nem; így tehát az általános vitára való alkalmasságról nem kell döntenünk.
Más napirendünk nem lévén, amennyiben nincs közérdeklődésre számot tartó bejelentenivaló, közlendő, a mai ülést bezárom.
Várhatóan hétfőn délelőtt egy rövid ülésünk lesz adótörvényügyekben. Köszönöm szépen, a viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 55 perc)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea