AIÜB-39/2008.
(AIÜB-109/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2008. november 12-én, szerdán, 10.00 órakor
a Fővárosi Ítélőtábla épületében
(Budapest V., Markó utca 16.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Dr. Lukács Zsuzsanna, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke *
Dr. Kertészné dr. Princzinger Márta, a polgári kollégium vezetője *
Dr. Gál Judit, a polgári kollégium kollégiumvezető-helyettese *
Dr. Matheidesz Ilona, a közigazgatási kollégium vezetője *
Dr. Czine Ágnes, a büntető kollégium vezetője *
Hozzászólások, kérdések, észrevételek, reflexiók *
Dr. Csiha Judit elnök összegzése, reflexiói *
Tájékoztató a Fővárosi Ítélőtábla és Kollégiumai munkájával, működésével kapcsolatos tapasztalatokról
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Dr. Lukács Zsuzsanna, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke
Dr. Czine Ágnes kollégiumvezető (Fővárosi Ítélőtábla, büntető kollégium)
Dr. Kertészné dr. Princzinger Márta kollégiumvezető (Fővárosi Ítélőtábla, polgári kollégium)
Dr. Gál Judit kollégiumvezető-helyettes (Fővárosi Ítélőtábla, polgári kollégium)
Dr. Matheidesz Ilona kollégiumvezető (Fővárosi Ítélőtábla, közigazgatási kollégium)
Dr. Fazekas Sándor, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökhelyettese
Dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke
Dr. Uttó György, a Magyar Bírói Egyesület elnöke
Dr. Mohácsy Zsuzsanna, a Fővárosi Ítélőtábla elnökhelyettese
Simon Tiborné főosztályvezető (Fővárosi Ítélőtábla, gazdasági hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 5 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm mai kihelyezett bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat, vendéglátóinkat és meghívott vendégeinket. Engedjék meg, hogy a név szerinti köszöntéstől egyenként eltekintsek.
Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadták meghívásunkat olyan tisztségviselők és nagy tekintélyű bírák is, akik általában a bizottság üléseire nem szoktak meghívót kapni. Úgyhogy ezt külön hálásan köszönöm.
Külön köszönöm a lehetőséget a Fővárosi Ítélőtáblának ahhoz, hogy a mai ülésünket itt tarthatjuk, hiszen olyan hagyományt folytatunk vagy talán lezárunk, amelyet még Vastagh Pál miniszter úr indított el, nevezetesen hogy az ítélőtáblákat egyenként a bizottság meglátogatja közvetlen tapasztalatszerzés okán, a tekintetben, hogy az ítélőtáblák hogyan működnek, mi az, ami jó, mi az, ami nem jó, és a jövőre nézve van-e a törvényhozásnak dolga általában az igazságügyi reformmal és különösen az ítélőtáblával kapcsolatosan.
A mai tanácskozásunkat úgy szerveztük és terveztük - és elnök asszonynak külön köszönet a remek szervezésért -, hogy a kiküldött írásbeli anyagokon kívül meghallgatjuk a tábla vezetőinek rövid tájékoztatását, s nagyjából kötetlen módon folytatnánk a beszélgetést közös dolgainkról. Nem is szaporítanám tovább a szót. Még annyit, hogy körülbelül délig tervezzük ezt a beszélgetést.
Rögtön át is adom a szót Lukács Zsuzsanna elnök asszonynak, még egyszer megköszönve a meghívást.
Dr. Lukács Zsuzsanna, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke
DR. LUKÁCS ZSUZSANNA, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Magam és vezetőtársaim nevében megtiszteltetésnek vesszük, hogy az alkotmányügyi bizottság kihelyezett ülését a Fővárosi Ítélőtáblán, a Markó utcában tartja. Annál is inkább köszönetet érte, mert az öt ítélőtábla közül a legnagyobb, Fővárosi Ítélőtábla az utolsó, amely ezt a megtiszteltetést kapta, tekintettel arra, hogy a korábbi felállítás időszakában a vidéki ítélőtáblákon az elnök asszony elődei már a kihelyezett ülést megtartották.
Engedjék meg, hogy először is bemutassam vezetőtársaimat. Tudom, hogy önök most megkapták azt a rövid összefoglalót, amely az ítélőtábla felállításától kezdve a legfontosabbakat tartalmazza, és azt pár szóval én kiegészíteném, és lehetőséget biztosítanánk arra az elnök asszonnyal történt előzetes megbeszélés alapján, hogy a kollégiumvezető társaim, a szakmai irányítók is az ítélőtábla működése során szerzett tapasztalatokat, a fellebbviteli bíróság ítélkezési tapasztalatait megosszák önökkel, amely elsődlegesen természetesen arra is fog irányulni, hogy mi az, ami szerintünk a jogalkotókat a legjobban érdekli.
Először is hadd mutatkozzunk be: én Lukács Zsuzsanna vagyok; Mohácsy Zsuzsanna elnökhelyettes asszony; Kertészné Princzinger Márta, a polgári kollégium vezetője; a polgári kollégium gazdasági szakágának helyettes szakmai irányítója, Gál Judit; a büntető kollégium vezetője, Czine Ágnes; és Matheidesz Ilona, a közigazgatási kollégium vezetője. Pénzügyi vezetőnk, a mi pénzügyminiszterünk pedig Simon Tiborné, akit szintén megkértem arra, hogy legyen körünkben.
Nemcsak azért szeretnék pár szót szólni arról, hogy anno 2003-ban milyen rövid idő alatt kellett az ítélőtáblát megalakítani, mert itt most bennünket mint hölgyeket látnak, és gondolom, bizonyos fokban kissé rendhagyó is, hogy ilyen nagy létszámban vagyunk ítélőtábla- és bírósági vezetők. '92-ben kerültem én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság élére, és akkor a megyei bíróságok elnökei közül három elnök asszony volt a húsz megyei bírósági elnökből. Már akkor reprezentálta ez az arány az elnőiesedett bíróságokat, de hat év elteltével már a megyei elnökök között hat elnök asszony volt, tehát megduplázódott a számuk. Így jutok el odáig, hogy amikor a Fővárosi Ítélőtábla 2003 júliusában megkezdte működését, megállapítható, hogy a 86 bíróból több a nő, vezetőtársaim pedig hölgyek.
Tudniuk kell, és azt hiszem, ezeket a személyes élményeket, amelyeket most megosztok önökkel, csak azért teszem, mert ez a közelmúlt, mégis már történelem, de mindenképpen ismerniük kell azt, hogy én 2002 novemberében kaptam megbízást Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bírósági elnökként, hogy állítsam föl a Fővárosi Ítélőtáblát, tekintettel arra, hogy az ítélőtáblára kiírt pályázat mindkét esetben eredménytelen volt. Ezért a törvény úgy szól, hogy akkor megbízás alapján kell a bíróságot egy évig vezetni, ebbe az időszakba tartozott az, hogy ez az új szervezeti rendszerbe illeszthető ítélőtábla, a legnagyobb, a Fővárosi Ítélőtábla felállítása történjen meg.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalában dolgozó főosztályvezető és osztályvezető asszony, a jelenlegi elnökhelyettes és a pénzügyi vezetőnk volt az, aki a hivatalban végzett munkájuk mellett segítettek nekem. Tehát mindhárman úgy állítottuk fel az ítélőtáblát a kezdeti időszakban, 2003. január-februárban, hogy emellett főállásban más feladatot is elláttunk.
Épülete nem volt a Fővárosi Ítélőtáblának, azért is vagyunk most itt, mert jelenleg sincs, de a Legfelsőbb Bíróság a feladatcsökkenése miatt az ítélőtábla részére 55 helyiséget, közel 1100 négyzetméter területet bocsátott a rendelkezésünkre, és ebből már lehetett látni, hogy itt csak a igazgatási-szervezeti egység és a büntető kollégium elhelyezése biztosított. Ezért 2003 januárjában közbeszerzéses eljárást indítottunk. Először is szakértői bizottságot állítottunk fel, az előkészítő bizottság harminc ingatlant tekintett meg, végül is két ajánlat érkezett, és így került sor a bérelt épületnek, a Fekete Sas utcai ingatlannak a kialakítására. Ezt azért mondom, hogy kialakítása, mert ez egy üres épület volt, amelyet belülről a mi bírósági igényeinknek funkcionálisan megfelelő módon és egyéb, picit az ítélkezés különlegességét is figyelembe véve kellett ezt kialakítani. Közben a bútorozást megoldani mind ebben az épületben, mind pedig a Fekete Sas utcai épületben. Mindezekkel párhuzamosan természetesen gazdálkodó szervezet, önálló költségvetési egység lévén KSH, társadalombiztosítás, postai szolgáltatásokhoz szükséges szerződések megkötése, és a tárgyi feltételeken túl a személyi feltételek biztosítása - azt hiszem, ez volt a legfontosabb.
Nem voltunk abban a helyzetben - nem úgy, mint a vidéki ítélőtáblák -, hogy már hosszabb ideig arra készült a nagy tapasztalatú bírói kar, hogy amennyiben az ítélőtáblák felállításra kerülnek, megvan az a csapat, amelyik a táblára kerül. Ennélfogva az OIT álláshirdetése kapcsán kollégiumvezetőként a jelenlegi vezetőtársaim nyerték el az OIT véleménye és kinevezése folytán a mostani kollégiumvezetői státusokat. De mindenképpen szólnom kell róla - és itt térek vissza erre -, nem volt férfi bírókolléga, aki a vezetői posztot megpályázta volna. Tehát itt vagyunk mi, a hölgyek, akik a Fővárosi Ítélőtábla megalakításában közreműködtünk. Miért is?
A kollégiumvezetők április 1-jétől álltak munkába, kaptak kinevezést. A munkába állás persze nem így igaz, mert már előző két hónapban a pályázatokat írtuk ki. 85 bírói állás került betöltésre és 123 igazságügyi alkalmazotti álláshely. Ez azt jelentette, hogy fogalmazók, titkárok közül mintegy 80 pályázó volt, ügyintézői, igazságügyi alkalmazotti álláshelyekre majdnem 200 jelentkező volt, a bíróira is több mint 120. Ezt csak azért említem, mert a pályázók személyes meghallgatását a kollégiumvezetőkkel közösen bonyolítottuk.
Május 1-jétől a bírókollégák munkába álltak. A Legfelsőbb Bíróságról 9 bírókolléga került pályázat nélkül, 11 kolléga pedig pályázattal a Fővárosi Ítélőtáblára. Ez a táblabíróság az, ahol a legtöbb legfelsőbb bírósági bírókolléga, a címüket is megtartva és a régi ítélkezési tapasztalatot is ítélőtáblára hozva, működik.
Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy akkor a legkritikusabb problémát és a legnagyobb feszültséget a Legfelsőbb Bíróság többéves hátralékának felhalmozódása jelentette, és a legtöbb aktát a Fővárosi Ítélőtábla kapta meg, Szeged és Pécs mellett. A Legfelsőbb Bíróságtól április 1-jétől fogadtuk az ügyeket és az aktákat. A szakmai elvárás a felállításnál az volt, hogy két-három év alatt kíséreljük meg a folyamatos ügyérkezés mellett az átvett hátralékot feldolgozni. A Legfelsőbb Bírósággal a Fővárosi Ítélőtábla peres mintegy 2000, nemperes pedig mintegy 2300, tehát összesen 4300 ügyet vett át, és 2004. december 31-én a Legfelsőbb Bíróságtól átvett ügyek közül mindössze három maradt, amiből kettő volt közigazgatási, egy büntető. De azt mindenképpen meg kell jegyeznem, és nem akarom számokkal terhelni önöket, hogy 2003-ban júliustól már a megyéktől is vettünk át ügyeket - tíz megyei bíróság tartozott akkor a Fővárosi Ítélőtábla illetékességébe -; 1700 peres, 2000 nemperes, illetőleg 2004-ben 4000 peres és 4800 nemperes ügy érkezett.
Ezt előzetesen azért szerettem volna elmondani, hogy tulajdonképpen három hónap állt a Fővárosi Ítélőtábla vezetői számára rendelkezésre ahhoz, hogy megkezdjük a bíróság működését, mert április 1-jétől már az irodák megindították a munkát, május 1-jétől már a tanácselnökök a Legfelsőbb Bíróságtól átvett ügyeket kiosztották a bíróknak, akik megkezdték annak áttanulmányozását; július 1-jén pedig hivatalosan is, ünnepélyes megnyitó után megkezdtük a működésünket.
Úgy gondolom, azzal, hogy 2004. december végéig a Legfelsőbb Bíróságtól átvett ügyeket sikerült befejezni, és ez Szegedre és Pécsre is igaz, a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési ügyeket tekintve lényegében hátralékmentessé vált. Nem is véletlen, hogy tulajdonképpen az igazságszolgáltatási reformnak ezen részét, mely az ítélőtábla felállítását mutatja, mindig sikertörténetként említette az OIT elnöke, Lomnici elnök úr, a Legfelsőbb Bíróság hátralékmentessé tétele, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla zökkenőmentes megindítása kapcsán is.
Mindezt azért szerettem volna elmondani, mert egyrészt nem találkoztunk a felállítást követő rövid időn belül, másrészt pedig azért, mert gyors menet volt, nem volt könnyű, de úgy gondolom, a tapasztalható lelkesedés segítet mindebben. Itt akarok arra kitérni, hogy a bírókollégák többsége a Legfelsőbb Bíróságról, Fővárosi Bíróságról, Pest Megyei Bíróságról érkezett, nagyon kevesen voltunk azok, köztük a Békés Megyei Bíróságról jött Kertészné Princzinger Márta, én magam a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságról, de a többség a fővárosból, tehát a Budapesten működő bíróságokról érkezett. Ennek ellenére rendkívüli lelkesedést okozott, az újdonság erejével hatott, hogy nekünk lehetőségünk van arra, hogy egy új bírósági szervezet felállításában közreműködjünk, hogy a felállítást követően megpróbáljuk minél hamarabb az átvett ügyeket befejezni, és ugyanilyen lelkesedéssel majd a későbbiekben a szakmai együttműködést megteremteni a táblákkal és a megyei bíróságokkal.
A lelkesedéshez, mindannyian tudjuk, önök is tudják, azért szükséges az igazgatással együtt járó szervezeti, pénzügyi szabályok megteremtése és megalkotása, és természetesen az igazgatási tevékenységgel együtt járó olyan irányítási és ellenőrzési rendszer kialakítása, amely függetlenül attól, hogy a korunknál fogva, fellebbviteli bíróságról lévén szó, minden bíró tudja önmagától, hogy mit és hogyan kell tenni, a maga függetlenségében természetesen az ítélkezést megvalósítani, de mi, vezetők pedig azt is tudtuk, hogy bizonyos fokú elvárás is van, és az idősebb, tapasztalt kollégáknak is jó az, ha a szervezeti és működési szabályzat, a belső utasítási rendszer, az irányítási, ellenőrzési rendszer előre ismert és működik is. Ennélfogva kezdettől már kialakításra került, hogy bizonyos kimutatások állnak a rendelkezésünkre, a mai napig, különböző jelentéseket kapunk, így függetlenül attól, hogy két épületben működünk, és az igazgatás szempontjából ez picit nehézkessé teszi az igazgatási vezető számára a feladat elvégzését, de úgy gondolom, a közvetlen és napi tapasztalatokon és észleléseken túl a különféle kimutatások pontos képet adnak arról számunkra is, az igazgatási vezetők számára is, hogyan állunk mind statisztikailag, hogyan állunk a Legfelsőbb Bíróságtól átvett, felülvizsgált ügyek kapcsán szakmailag. De az OIT döntésének megfelelően az öt éven túli ügyekről is kimutatást kapunk, mégpedig a kereset és a vádirat benyújtásától, beadásától számított öt éven túl folyamatban lévő ügyekről minden esetben perkivonatot kérek az adott bírói tanács elnökétől. A statisztikus elkészíti a havi ügyforgalmi statisztikát, emellett a bírák egyéni teljesítménymutató külön házi statisztikáját. Ez utóbbi tartalmazza azt, hogy a bírák által - fellebbviteli bíróságról lévén szó - előadóként, illetve szavazóként hány ügyet bírálnak el, hányat fejeznek be, és helyettesként, miután beosztásra kerülnek helyettesi minőségben, milyen a többlettevékenységük, valamint kimutatást kapok a távollétekről is. A kezelőirodák folyamatosan jelzik a 60 napon túl bírói tanácsnál lévő, 30 napon túl írásba foglalatlan határozatokat, a 9 hónapon túli, éven túli peres és nemperes ügyeket tanácsonként. Ezzel is megpróbáljuk ténylegesen és folyamatosan figyelni az időszerűséget.
Ugyanakkor az aktuális távollétekről is rendszeres kimutatást kapunk, pénzügyi vonatkozásban pedig a gazdasági hivatal adja folyamatosan a tájékoztatást. Ezen belül csak annyit, hogy a Fővárosi Ítélőtáblának nincs bevétele; a bevételünk abból áll, hogy a havi telefonhasználati kimutatásból állapítjuk meg, illetőleg fizetnek a kollégák, és mindössze ez a bevételünk.
Havonta tartunk vezetői értekezletet, és a tanácskozáson bevált gyakorlat a bírói kar számára, úgy tűnik, tetszetős is, érzik azt, hogy közvetlenül is figyelemmel kísérjük az ő tevékenységüket. Természetesen az érdemi döntést ide nem értve, az adott időszakokban a tanácselnökök a tanács tagjainak jelenlétében tájékoztatást adnak az általuk vezetett tanács működéséről.
Úgy gondolom, a statisztikai adatokkal nem terhelem önöket, egyébként is majd a szakmai vezetők ismereteim szerint bizonyos fokban lehet, hogy egy-két adatot rendelkezésre bocsátanak, illetőleg amennyiben önök igénylik. De azt el kell mondanom, hogy a kollégiumok, mind a civilisztika, tehát ezen belül a polgári és gazdasági szakág, közigazgatási kollégium, büntető kollégium ítélkezése időszerű. Ahogy az összefoglalóban is írtuk, ez alatt az idő alatt, szeptember végéig számítottuk ki, mennyi az összérkezésünk 2003. július 1-jétől: ez 50 536 ügyet jelentett, ide nem értettük a kirendelést.
Szólnom kell két mondattal a kirendelésről. Ez a kirendelés azt jelenti, hogy miután 2004 végére a Legfelsőbb Bíróságtól átvett ügyek is befejeződtek, és megpróbáltunk időszerűen ítélkezni, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács döntése alapján az ítélőtáblák a Fővárosi Bíróság folyamatban levő ügyeinek letárgyalásában segítettek. Ez a Fővárosi Ítélőtábla vonatkozásában azt jelentette, hogy 2005. január 1-jétől féléves időtartamra ki voltunk rendelve; polgári és gazdasági ügyet 220-at, büntetőt pedig 80 peres ügyet kirendelés alapján tárgyaltunk le. A büntetőügyekben történt egy pici meghosszabbítás, de időben be is fejeztük. Úgy gondolom, ezzel hozzájárultunk a Fővárosi Bíróság akkori hátralékának ledolgozásához, amiért egyébként mind az OIT, mind pedig a Fővárosi Bíróság elnöke köszönetet is mondott.
A kollégiumaink számos jogkérdésben foglaltak állást. Úgy gondolom, tevékenységüket nemcsak az én megállapításom szerint, hanem a többi ítélőtábla, megyei bíróságok kollégiumainak visszajelzése alapján is az igényesség és a Legfelsőbb Bíróság jelzése alapján a jogegységre törekvés jellemezte. Így úgy gondolom, hogy az ítélkezésben a táblabíróság, az ítélőtáblák a demokratikus jogállami berendezkedésnek szerves részeivé váltak.
Ezzel én be is fejezném a kiegészített tájékoztatómat, és kérem arra a kollégiumvezetőimet, elsődleges Kertészné Princzinger Mártát, miután ő a legnagyobb kollégium vezetője, hogy adjon rövid tájékoztatást a képviselő hölgyeknek, uraknak. Parancsolj, Márta!
Dr. Kertészné dr. Princzinger Márta, a polgári kollégium vezetője
DR. KERTÉSZNÉ DR. PRINCZINGER MÁRTA, a polgári kollégium vezetője: Valóban a legnagyobb szervezeti egysége ennek az ítélőtáblának a polgári kollégium. Ez egy 50 bíróból álló szervezeti egység. Az 50 bíró 16 tanácsba szervezve működik és látja el feladatát, a számokból is következően ez háromtagú tanácsokat jelent.
A polgári kollégium - más néven szólva civilisztikai kollégium - magában foglal két szakágat: a hagyományos értelemben vett polgári klasszikus és a gazdasági szakágat. Azt hiszem, már itt meg lehet állni egy pillanatra, hogy mi a megkülönböztetés alapja, az elhatárolás lényege. Ugyanis a közvéleményben gyakran felmerül olyan megfogalmazás, hogy az úgynevezett gazdasági ügyek, az úgynevezett gazdasági perek tárgyalása, tárgyalásának gyorsítása, gyorsításának igénye. A gazdasági perek kategória valamikor a polgári eljárásjogban akkor volt ismeretes, amikor külön fejezet vonatkozott a gazdasági perekre, amikor léteztek ilyenek az eljárásjogunkban, hogy a gazdasági perek külön szabályai, ezek egy 1972-re visszanyúló Pp.- módosításnak az eredményeként könyvelhetők el a valamikori gazdasági döntőbizottságok utóéletének a megvalósulása gyanánt.
Az utóbbi két évtizedben azonban a Pp. nem tartalmaz külön szabályokat a gazdasági perekre. Ezért nekünk az az álláspontunk, hogy a jogalanyok szerinti megkülönböztetés létjogosultsága legalábbis megkérdőjelezhető, és a Legfelsőbb Bíróság szellemével és az ott követett gyakorlattal egyezően valamennyi ítélőtáblán egységes civilisztikai kollégiumként működik a polgári kollégium. Az, hogy mégis van a legnagyobb ítélőtáblán, csak nálunk gazdasági szakág, ennek az a magyarázata, hogy van egy olyan jól körülhatárolható jogterület, amely a társasági joggal, a cégjoggal, a felszámolás- és csődjoggal jellemezhető, amelynek a területén adódó ügyek intézését van értelme - hogy így mondjam - egy szakági körbe csatornázni, és ennek a szakágnak a szakmai irányítója az a helyettesem, aki egyben a gazdasági és cégbírák ismert országos egyesületének az elnöke is. Ezért ő szakmailag teljhatalmú felügyelője ennek a szakterületnek, ennek a jogterületnek. Hangsúlyozottan tehát nem a jogalanyok szerinti megkülönböztetést jelenti ez a szakág szerinti megosztás, hanem az alkalmazott joganyag, a már ismertetett társasági jog, cégjog, csődjog alkalmazása indokolhatja azt, hogy külön kezeljük.
Magyarországon ismeretes, hogy nincs külön gazdasági bíráskodás, nincsenek, úgymond, kereskedelmi bíróságok, mint több szomszédos vagy nyugati jogrendszerben. Egységes eljárásjog alapján, egységes joganyagot alkalmazunk. Éppen ezért a jogalkotónak az utóbbi években fel-felbukkanó olyan elképzeléseivel szemben, amikor próbálkozott azzal, hogy a gazdasági perekre külön szabályokat vezessen be a gyorsításra, minden alkalommal az volt az észrevételünk, hogy lehet bármilyen próbálkozással élni, azonban ennek az az elvi alapja, hogy előbb tisztázni kell annak a definícióját, mit is értünk gazdasági perek fogalma alatt. Tapasztalatom szerint ez most éppen kialakulóban van, hiszen eddig azt a fogalmat használta a Ptk. is, hogy "gazdálkodó szervezetek". Ezt vettük át egy ügyviteli szabályban gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereinek a külön betűjellel történő megkülönböztetése során. Ez az átalakulóban lévő változás viszont abba az irányba mutat, hogy a Ptk.-tervezet már nem gazdálkodó szervezeteket, hanem vállalkozásokat vezet be definícióként, és úgy néz ki, hogy egy általunk ismert mostani Pp.-módosítás is igyekszik igazodni ehhez az elképzeléshez, tehát a jövőben valószínűleg a vállalkozás definícióra képzelhető el valamifajta önálló szabályfelállítás vagy jogalkotás.
Magának a gazdasági szakágnak - e hosszú bevezető után - a belső működéséről majd a kolléganőm fog részleteket közölni önökkel, különösen ami a jelenleg aktuális cégeljárás, elektronikus eljárás bevezetésével kapcsolatos problémák között felmerül.
Én most visszatérnék ahhoz, hogy ebben a szervezeti felállásban egy kollégiumnak a működése tulajdonképpen mit is jelent. Ez két síkon történik, két vetülete van egy kollégium működésének. Egyrészt a már említett, itt működő 16 tanács ellátja a konkrét, egyedi ügyekben a döntések meghozatalát. Ezek tükröződnek azokban a számokban, ami, azt hiszem, az összefoglaló anyag mellékleteként is ismeretes, és ami a tavalyi évben a kollégium munkáját tekintve 5500 ügy befejezését jelentette. Általában az elmúlt öt év alatt mindig befejeztünk ugyanannyi ügyet, mint amennyi ügy érkezett, annak ellenére, hogy 2005-től egy kimondottan ugrásszerűnek tekinthető ügyérkezés-emelkedés mutatkozott, ez olyan 15-20 százalékos volt; ez már eléggé érezhető egy szervezet munkájában. Az ugrásszerű emelkedés olyan értelemben megállt, hogy újabb ugrás nem következett be, de a folyamatos, lassú emelkedés most is tart. Ennek az alapja természetesen az, hogy ha megnézzük, honnan, milyen bíróságokról érkező ügyeket bírálunk el másodfokon, az állandó beszállítóink az ország két legnagyobb bírósága: a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság.
Azt hiszem, mindenki előtt ismeretes az elmúlt heteknek az az eseménye, hogy milyen megsegítő intézkedés született a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság ügyhátralékának feldolgozására, ami, tudjuk, több évtizedre visszanyúló és eddig meg nem oldott probléma. Tehát olyan bírói létszámmennyiséget kapott ez a két bíróság, amelynek a betöltésével - nagyon egyszerűen és logikusan számolva - arra kell felkészülnünk, hogy ha a betöltött státusokban működni kezdenek első fokon ezek a bírák a Fővárosi Bíróságon és a Pest Megyei Bíróságon, akkor bizony a Fővárosi Ítélőtáblán ismét egy ugrásszerű érkezésemelkedéssel kell számolni.
Eddig az időszerűség tekintetében álltuk a sarat, a statisztikai kimutatások szerint az ügyeknek több mint a fele fejeződik be fél éven belül, ami nagyon jó arány egy fellebbezési bíróságon, és még mindig elenyésző a száma azoknak, amelyek esetleg egy éven túlra húzódnak. Ennek az oka általában az ügy olyan sajátosságában rejlik, ami vagy egy külföldi kézbesítést, vagy pedig egy szakértői véleményre várást jelent.
A konkrét ügyek intézésén túl a kollégiumi munka másik vetülete az elvi-elméleti munkája a kollégiumnak, ami úgy valósul meg, hogy egy munkaterv alapján előzetesen elhatározott témákat elvi síkon körbejárva megvizsgálunk, elméleti anyagok készülnek, ezek egy kis tudományos tanulmányként, dolgozatként foghatók fel, kollégiumi előterjesztés néven futnak, és ezekben az adott témára vonatkozó bírói gyakorlat elemzése is megtörténik.
Nos, ezekben a kollégiumi munkákban a Fővárosi Ítélőtábla az én meglátásom és értékelésem szerint - hiszen most egy ötéves ciklus lezárása történik, a hatodik évbe lépés van nálunk is lassan -, úgy látom, hogy mi elsősorban az eljárásjogi kérdések felvetésében és megoldásának keresésében vagyunk egy élenjáró ítélőtábla. Ez onnan fakad, hogy amikor elkezdtük a működést 2003 júliusában, akkor természetesen ennek az új intézménynek valahogy be kellett illeszkedni a meglévő szervezeti rendszerbe, mint a fogaskerekeknél a fogazatnak, össze kellett csiszolódni azzal az eljárásjogi szabályrendszerrel, ami akkor létezett. Az nem is volt elvárható, hogy minden részletszabályt előre a jogalkotó kiszámíthasson és tudjon, így a gyakorlat vetett fel olyan elemi kérdéseket, mondjuk, a működésünk megkezdésének első hetében, hogy például az ügyvédjelölt az ítélőtábla előtt eljárhat-e. Ez volt az első, amire emlékszem, hogy azonnal tanácselnöki értekezleten kellett kezelni a helyzetet; de számos ilyet tudnék mondani, mint például a kötelező jogi képviselettel összefüggő egyéb kérdések. Kiderült, hogy a Pp. hiányos abból a szempontból, hogy a kötelező jogi képviselet hiánya jogkövetkezményének, a hatálytalanságnak a kezelése miként történhet. Nos, ezekben a kérdésekben először mindig egy kollégiumi anyag készült, és utána tapasztaltuk azt, hogy a jogalkotó a jogalkotásban legtöbbször visszatükrözte ezeket a kezdeményezéseinket, mert Pp.-módosítások formájában több kollégiumi anyagunk jogszabályi alakot öltött, tehát jogszabályi alakban öltött testet.
A felsorolásba kívánkozik a perköltség-biztosíték kérdése EU-s kitekintésben, hogy például EU-s polgártól vagy EU-s szervezettől vagy EU-s társaságtól sem követelhető meg a perköltség-biztosíték; ezt mi mondtuk ki elsőként kollégiumi ajánlás formájában, majd megjelent Pp.-jogszabályként. De ilyen volt az, hogy foglalkoztunk az ügyvédi munkadíj kérdésével; foglalkoztunk a hatásköri kérdések pontosításával, precizírozásával az ítélőtábla felállítását követő időszak vonatkozásában, amikor átrendeződött a helyi és a megyei bíróságok közötti hatásköri szabály. Foglalkoztunk a perbeli jogutódlás kérdésével, és ezeket általában a Pp.-módosítások keretében, mint mondtam, örömmel tapasztalva láttuk, hogy jogszabályi formává váltak.
Még egy jó illusztráció arra, hogy az elnök asszony által is említett kirendelés, amikor a Fővárosi Bíróság ügyeiből kaptunk egy bizonyos mennyiséget, azzal járt, hogy olyan pereket is tárgyaltunk, amely a hatásköri szabályok alapján nem feltétlenül kerülne ítélőtáblához; ezek között voltak a parkolási díjjal összefüggő esetek. Az ítélőtáblai tanácsok megízlelték ezeknek a parkolási díjjal kapcsolatos ügyeknek a belső tartalmát és jellegét, és ekkor, mutatva azt, hogy egyébként a kollégiumon belül milyen az együttműködés, a tanácselnökök jelzése alapján döntöttem úgy, hogy kollégiumi ülés napirendjére tűzzük ezt a témát. Komoly előterjesztés készült ebben a parkolási díjjal kapcsolatos ügykörben, amely utána, úgy tudom, elég kapóssá vált az országban, mert elég sok telefon érkezett jogi képviselők részéről is, hogy szeretnék ezt az anyagot megismerni. De természetesen ezt is feltettük az internetre, mint minden szakmai anyagunkat. A témával való foglalkozás oda vezetett, hogy az Igazságügyi Minisztériumban akkor egy jogszabály-módosítás iránti kezdeményezéssel éltünk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény módosításaként sikerült azt az egyébként abszolút életszerű és az ügy jellegéhez igazodó szabályozást kialakítani, hogy az ötéves általános elévülési idő helyett ezekre az ügyekre az egyéves elévülési idő vonatkozzon, és kötelező jogvesztő 60 napos írásbeli felszólítás előzze meg ezt az igényérvényesítést.
Ezek azok, amelyekre ha visszatekint az ember, akkor azt mondja, hogy tényleg van értelme annak, hogy dolgozzon, és belefektesse azt a munkát ezekbe az anyagokba, amelyeket utána viszontlát.
Ugyanezekkel az említett eljárásjogi kérdésekkel való foglalkozás folytatódott akkor, amikor az Igazságügyi Minisztérium által készített eljárásjogi törvénytervezeteket rendre megkaptuk észrevételezésre. Úgy gondolom, ott is komoly szakmai tényezőnek vagyunk tekinthetők, ha megfigyeljük azt a jelenséget, hogy általában amit pozitív irányban felvetünk, azt utána visszatükrözésképpen megtaláljuk a jogszabályban, a negatív irányból pedig amit mi elvetünk, azt pedig általában elfogadva, nem kapjuk még egyszer viszont a következő törvény tervezeteként. Azt tudjuk, hogy az elmúlt három évben sokszor nekifutottak a kodifikátorok részéről egy-egy ilyen gyorsító csomagnak. Komoly szakmai ellenérveinket általában elfogadva került most a júniusi Pp.-módosítás egy olyan stádiumba, hogy az ügyeknek egy nagy szeletére vonatkozóan gyorsított eljárás fog bevezetésre kerülni, szerintem kísérleti jelleggel, aztán majd meglátjuk, hogy ez hova fog vezetni.
Úgy gondolom, ez kölcsönös elvárás, hogy mi is igényeljük, hogy a kodifikációban észrevételezési, véleményezési hatáskörrel részt vehessünk; ugyanezt elvárja tőlünk természetesen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium is. A megvalósuláshoz azonban természetesen az kell, hogy a feltételek meglegyenek. Tudjuk, hogy ilyenkor nagyon rövid az idő, őket is szorítják a határidők; minket legalább annyira, mert ezt a napi munkánk mellett végezzük. Ennek ellenére az a kérésünk tulajdonképpen, hogy ez a jövőben is így maradjon, mert úgy gondoljuk, hogy ki, ha nem az az ítélőtáblai rendszer, amelyik a mindennapok munkájában érzi a jogalkotás színvonalának a milyenségét, a megvalósulását, és természetesen a hatékonyságát rajtunk keresztül lehet lemérni.
Erre egy negatív példát is tudok mondani: az eljárás elhúzódása miatti kifogásra vonatkozó jogintézménynek sajnos a mi meglátásunk szerint úgy sikerült a kodifikációja, hogy az bizony sok mindenre alkalmas az intézményt visszaélésszerűen használó felek részéről, arra az egyre nem alkalmas, hogy gyorsítsa, és az eljárásnak azt a felgyorsító jellegét elérje vele a bíróság, mint amire a kodifikáció készítette.
Ami a jövőt illeti, többször hangsúlyoztuk, a Legfelsőbb Bíróság szakmai észrevételeivel teljesen azonos módon, hogy meglátásunk szerint megérett a helyzet egy új eljárásjogi kódex megalkotására. Ennek azonban olyan komoly előkészítés lenne a feltétele legalább, mint az anyagi jogi kódexnél, a Ptk.-nál. Mindenképpen azt szoktuk hangsúlyozni, és ezt az alkalmat is megragadva feltétlenül el kell itt mondanom, hogy egy eljárási törvénynek a stabilitása alapkérdés egy bírósági eljárásban. Mert természetesen az anyagi jogi szabályok változása sem kívánatos túl gyakran és túl gyorsan, de az eljárásjogi szabályoknál ez már szinte megengedhetetlen. Mert a felek részéről, a jogi képviselők munkájának végzése során is az az alapkövetelmény, hogy az eljárásjog azonos értelmezéssel, azonos módon érvényesüljön valamennyi bíróság előtt, ne legyenek benne olyan hézagok és olyan jogértelmezést felvető problémák, amelyek miatt esetleg olyan kép alakul ki rólunk, hogy az egyik bíróságon ez a szokás, a másikon pedig esetleg más.
No, ennek is a kivédése érdekében már a megalakuláskor úgy döntött a három ítélőtábla, hogy igen szoros együttműködésben fogjuk végezni a munkát, ami a kollégiumi életet illeti természetesen. Ez azt jelenti, hogy összehangoljuk mind időben, mind tárgyban, mind térben azoknak a kollégiumi vizsgálatoknak a tematikáját, amelyeket napirendre tűzünk. Talán megállapítható, hogy a Szegedi Ítélőtábla az, amelyik inkább az anyagi jogi kérdéseket kezeli a Ptk.-kodifikáció kapcsán, mi, ahogy említettem, az eljárásjogi kérdéseket, a Legfelsőbb Bírósággal maximálisan együttműködve ugyancsak közös témákat dolgozunk fel, mindezt a jogegység elősegítése érdekében.
Köszönöm szépen, én ennyiben gondoltam rövid tájékoztatást adni.
DR. LUKÁCS ZSUZSANNA, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen, Márti.
Juditot kérem, amit Márta amúgy is fölvetett, az érdeklődésre számot tartó téma kapcsán kérlek szépen. Parancsolj!
Dr. Gál Judit, a polgári kollégium kollégiumvezető-helyettese
DR. GÁL JUDIT, a polgári kollégium kollégiumvezető-helyettese: Igen, rövid leszek. Köszönöm szépen.
A gazdasági szakág működésével kapcsolatban csak annyit tennék kiegészítésképpen hozzá, hogy értelemszerűen és természetesen az itt működő hét tanács természetesen nemcsak felszámolási és céges és társasági jogi ügyeket intéz, ez a munkájuknak egy részét teszi ki. De tekintettel arra - és ez a szerencsés abban, hogy egy kollégium keretein belül működünk -, hogy a két szakágban, tehát a polgári és a gazdasági szakágban dolgozó tanácsok ugyanazzal a szakértelemmel rendelkeznek, természetesen minden tanácsnak van némi specialitása, amihez a többieknél jobban értenek, de vannak egymást kiegészítő ismeretek. S miután a fő törekvésünk az, azon túl, hogy a szakmaiságot megtartsuk, és hogy tényleg színvonalas és lehetőleg egységes ítélkezést biztosítsunk a lehetőségekhez mérten, de azért, hogy az időszerűség meglegyen, hogy a lehető leggyorsabban elintézzük ezeket a hozzánk érkezett ügyeket, az érkezett ügyek szignálásánál a kollégiumvezető asszonnyal összedolgozva rendszeresen figyeljük, hogy melyik tanácsnak mi a munkaterhe, s ha nagyon sok megbízási ügy jött, akkor az biztos, hogy függetlenül a felek személyétől, attól, hogy igazából gazdálkodó szervezetek vagy vállalkozások perei vagy magánszemélyeké, ahhoz a szakághoz szignáljuk, amelyiknél éppen van egy kicsit több szabad kapacitás. Ez az utolsó mentsvárunk, mert a leterheltségünk meglehetősen komoly.
Ezzel még tudunk játszani valameddig, de kétségtelen - és örömmel tapasztalom, hogy lesz hátralékfeldolgozás a gazdasági ügyszakban is a Fővárosi Bíróságon, és látom, a Pest megyein is, létszámokat kapnak -, hogy felszámolási ügyekből eddig is sok volt. A felszámolási ügyek száma sajnos a recesszió következtében is nyilvánvalóan emelkedni fog, tehát sajnos nagyon sok cég fog csődbe menni, illetve pontosabban felszámolás alá kerülni. Ha ezt még egy felduzzasztott bírói létszám dolgozza fel a hozzánk tartozó megyei bíróságokon, illetőleg a fővárosin, bizonyosan egy ugrásszerű érkezésre kell számítanunk, és nem nagyon van már szabad keresztmetszetünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy nyilván nem lehet úgy felduzzasztani egy bíróságnak vagy ítélőtáblának a létszámát, hogy nem tudom, egy-két-három évig tartó hátralékfeldolgozás után mit csinálunk azokkal a kollégákkal, akik odakerültek, tehát a realitásokat látjuk. De az biztos, hogy tartok attól, hogy a nagy érkezés azzal fog együtt járni, hogy a mostani időszerűségünk valamennyit romlani fog.
Akkor, amikor átvettük a Legfelsőbb Bíróság ügyeit, talán az ügyvéd kollégák emlékeznek rá, másfél-két-három évig is eltartott egy fellebbviteli ügy intézése felszámolási meg cég ügyszakban is, nem a Legfelsőbb Bíróság hibájából, de ez volt a helyzet. Mi ezt elrendeztük. Ma már ott tartunk, hogy a viszonylag csúcsra járásunk ellenére is olyan négy hónap körüli a felszámolási ügyszakban, amennyi idő alatt elintéződnek a fellebbezések, és természetesen a kiemelten sürgős ügyeknél előfordulhat, hogy soronkívüliséget kap az adott ügy, ha nagyon-nagyon meg tudja indokolni. Ugye, minden ügyben nem lehet soronkívüliséget adni, mert akkor ugyanott tartunk, mint ha senkinek sem volna. Ettől tartok tehát, hogy ez az idő megint romlani fog; ha nagyobb az érkezés, arra számítsanak, hogy bizony lehetséges, hogy akkor öt-hat hónap is kell ahhoz, hogy elbíráljuk ezeket az ügyeket, de igyekezni fogunk. Mint ahogy igyekeztünk az indulásnál, és azóta is folyamatosan.
Úgy nézem, mi olyan jolly joker szerepet játszunk; úgy látszik, a törvényhozás is keresi a helyünket, hogy mi a feladatunk. Nem biztos, hogy ez az egyetlen jó megoldás, ha előhúznak minket, mint a nyuszit a kalapból. Csináljuk természetesen, hiszen az a dolgunk, és igyekszünk, és minél gyorsabban igyekszünk. De szeretnénk megtartani azt az egyetlen előnyünket, ami a sikertörténetünkhöz tartozik, azt, hogy gyorsak vagyunk, viszonylag gyorsak vagyunk.
A cégügyekben ugyanez a helyzet. Ott most érdekes módon, talán az újfajta eljárástípus miatt, eléggé megnövekedett érkezést tapasztalunk. A törvényességi felügyeleti ügyek most fognak jobban beindulni, mert ha megállapodnak a cégbejegyzési ügyeknél a kedélyek, és mindenki beletanul az eljárásba, vélhetően egyre kevesebb lesz majd ott a fellebbezés. Most nagyon sok van, viszonylag sok az eddigiekhez képest. Igyekszünk, amennyire lehet, előrevenni, és egy-két hónap alatt elintézni ezeket az ügyeket. De az biztos, hogy itt is ügyérkezés-emelkedés várható.
A lényeg azonban az, hogy én is két kérést szeretnék megfogalmazni; két és felet, hogy rövid legyek, és ígérem, hogy ez már csak egy bővített mondat lesz, de az talán hosszú.
Mindenki előtt ismeretes, hogy az elsőfokú eljárásban a cégbíróságokon az elektronikus eljárás korlátlanná és kizárólagossá vált, és meglehetősen gyors ügyintézési határidők vannak. Nagyjából megkapták vagy remélhetőleg hamarosan megkapják azokat az eszközöket, amelyekkel ezt valóban el lehet érni, és tartani lehet. Nem nagyon esik szó azonban arról, hogy a cégügyek fellebbvitelét intéző ítélőtáblák ebbe a rendszerbe nincsenek bekapcsolva. Tehát ugyan minden elektronikával rendelkezünk, de az a program, az a szoftver, azok az elektronikus aláírások hiányoznak. Elvileg tehát megvolna a technikai feltétele, és szerintem viszonylag szerény ráfordítással hozzá lehetne kapcsolni az ítélőtáblákat meg a Legfelsőbb Bíróságot ehhez a rendszerhez. És akkor nem az a furcsa helyzet volna, ami most, hogy elektronikus az elsőfokú eljárás, egy munkaórás, 15 munkanapos, ilyen-olyan rettenetes gyorsaságú eljárás folyik, azután, amikor egy fellebbezést beadnak, a mai pillanatig nem eldöntött, illetve most már valamelyest jogszabályi alapja van, hogy hogyan lehet beadni a fellebbezést, mert hogy most írásbeli vagy elektronikus ez a fellebbezés, az azon múlik, hogy minek tekintem: az elsőfokú eljárás utolsó stációjának vagy a fellebbviteli eljárás kezdetének. Jó, a jogalkotó eldöntötte, hogy bármelyik jó, meg a bírók is összejöttek, és azt mondták, teljesen mindegy, hogyan adják be a fellebbezést, ha beadják, ezt befogadjuk és elbíráljuk, bármilyen formában. No de ehhez, miután a mai szabályozás szerint papíralapú a fellebbviteli eljárás, az tartozik, hogy az elsőfokú bíróság fegyelmezetten kinyomtat mindent, aztán szépen vagy postára adja, mondjuk, Heves megyéből - hogy a mi példáinknál maradjunk -, vagy pedig szépen gépkocsival az elérhető helyekről fölhozzák. Aztán mi ítélkezünk, mondunk valamit, és azután visszaküldjük, megint csak papír alapon, ott aztán beszkennelik, és akkor szépen, fegyelmezetten kézbesítik a félnek elektronikusan. Ez egyszerűen időrabló, illogikus; ezen előbb-utóbb változtatni kell. Tudom, hogy kevés a pénz, de hadd említsem meg, hogy ez azért nem olyan rettenetes nagy tétel. De nonszensz, hogy egy gyors elsőfokú eljárásnak az esetleges fellebbviteli része hónapokig tartson.
A másik viszont az, hogy ha ezt elrendelik - hiszen ez szerintem viszonylag rövid idő kérdése, hiszen most is készülőben van egy olyan tervezet, amelyet láttunk, és amelynek eredményeképpen valószínűleg azért egy-két éven belül ez bekövetkezik -, azonban arra gondolni kell, hogy abban az esetben, ha bekapcsolnak minket ebbe a rendszerbe, nyilván az ítélőtáblán vagy ítélőtáblákon, ahol ezeket másodfokon elbírálják, ott sem egy hónap, két hónap, mert ha az elsőfokú eljárás egy munkaórás, akkor nyilván az ítélőtáblákra is természetesen valamiféle nagyon rövid határidőt fognak mondani. Azonban a mostani ügyérkezésünk és a mostani munkaterhünk mellett, legalábbis a Fővárosi Ítélőtáblán azt tapasztalom, hogy nem tudom, ebben 2009-ben vagy 2010-ben hogyan tudunk helytállni. Úgyhogy arra majd gondolni kell, hogy lehetőség szerint olyan terheket kapjunk, amelyeket képesek is vagyunk továbbra is emelt fővel és kacagó ajakkal viselni, mert nekünk nagyon fontos az, hogy büszkék vagyunk arra, amit eddig csináltunk, és azt hiszem, szeretnénk is büszkék maradni. És ehhez az önök segítségét is kérjük, hogy ezekre gondoljanak majd, amikor ezekben az ügyekben döntenek.
Egyetlen utolsó mondat - és ez a fél kérés -, az a bizonyos tervezett cégtörvény-módosítás, ami nem tudom, bejutott-e már a parlamentbe, milyen állapotban van; valószínűleg nem - ez a TEÁOR-ral kapcsolatos jogalkotás. De ha már bent van, akkor nagyon-nagyon komoly dömpingtől kellene megszabadulnia elsődlegesen a megyei bíróságoknak, Fővárosi Bíróságnak mint cégbíróságoknak. Nyilván időbe telik, nyilván számos nagyon fontos feladatuk van önöknek, de legalább kommunikálni kellene, hogy ne induljanak neki az ügyvédek karácsony előtt a nagy szerződéskötéseknek. Éppen túl vagyunk a nyári dömpingen, úgy tudom, a cégbíróságok nagyrészt feldolgozták, ami nyáron bezúdult. Nem kellene egy másikat generálni, azt hiszem.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
DR. LUKÁCS ZSUZSANNA, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen. A civilisztikai ügyszakról és kollégiumvezetők beszámolójáról áttérünk a következő területre; mint látom, a lehetőséget a büntető kollégium vezető asszonya átadta a közigazgatási kollégium vezető asszonyának.
Hadd mutassam be Matheidesz Ilonát, és megkérlek, Ilona, tartva az időt, tájékoztass bennünket.
Dr. Matheidesz Ilona, a közigazgatási kollégium vezetője
DR. MATHEIDESZ ILONA, a közigazgatási kollégium vezetője: Tisztelettel köszöntöm önöket. Azt hittem, legkisebb kollégiumként legutoljára maradok, mint ahogy ez általában be szokott következni.
Arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla közigazgatási kollégiuma ugyan a legkisebb kollégium az ítélőtáblán, mégis szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy talán a leghatékonyabban működő szervezeti egység, kényszerűségből is. Mint ahogy arról is szót kell ejtenem, hogy a közigazgatási kollégium az ítélőtáblák működésén belül egy igen egyedülálló és sajátos szerepet is tölt be, de ez az egész bírósági szervezet tekintetében érvényes rá. Egyedülálló azért, mert másodfokú bíróságként az egész országra kiterjedő hatáskörrel, illetőleg illetékességgel rendelkezik; ugyanakkor sikerült az elmúlt években két olyan ügycsoport tekintetében elsőfokú hatáskörre is szert tennünk, amelyek szintén sajátossá és egyedivé teszik a közigazgatási kollégium működését.
Csak utalnék arra, hogy ezek az elsőfokú hatáskörben érintett ügyek azok, amelyeket a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény értelmében a közigazgatási hatóságok pozitív, illetve negatív összeütközésével kapcsolatosan bízott ránk, amikor is nemperes eljárásban, egy végzéssel dönt az ítélőtábla közigazgatási kollégiuma első és végső fokon arról, hogy melyik közigazgatási szervnek kell eljárnia.
A 2008. január 1-jével hatályba lépő műsorterjesztési és digitális átállásról szóló 2007. évi LXXIV. törvény 40. §-ának (11) bekezdése egy újabb elsőfokú hatáskörrel, immár peres eljárásra szólóan tisztelte meg a Fővárosi Ítélőtábla közigazgatási kollégiumát, miszerint is egy országgyűlési bizottság által felügyelt pályázati eljárás során született határozatokkal, illetőleg hatósági szerződésekkel kapcsolatban benyújtott keresetlevelekről kell döntenünk.
Sajátos annyiban a közigazgatási kollégium szerepe az egész bírói szervezeten belül azért is, mert tulajdonképpen minden közigazgatási perben fellebbezhető végzés tekintetében fellebbezési fórum. Ugyanakkor csak azoknak az ítéleteknek a fellebbezése felülbírálatában jár el, amelyeket országos hatáskörű szervek hoznak egyfokú eljárásban, és olyan döntések ezek, amelyeket a bíróság megváltoztathat. Hogy példaként említsem, ide tartoznak a Gazdasági Versenyhivatal határozatai, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatai, a Nemzeti Hírközlési Hatóság, a PSZÁF határozatai, és most legutóbb a kárpótlási ügyek újbóli elővételével kapcsolatosan az Igazságügyi Hivatal határozatai is, de a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak az előbb említett pályáztatási eljárás keretében hozott határozatai is ide tartoznak.
El kell mondanom önöknek, hogy ilyen illetékességi és hatásköri jogszabályi háttérrel állt fel a közigazgatási kollégium 2003. július 1-jével, két ítélkező tanáccsal. Ugyanekkor megkaptuk a Legfelsőbb Bíróság 1270 darab ügyét, ami azt jelentette, hogy tanácsonként ekkor 635 folyamatos üggyel indult meg egy-egy tanács. Ebben az évben 1024 ügyet fejezett be ez a kicsiny kis kollégium, mégsem sikerült elérni, hogy a folyamatos ügyek száma jelentősen csökkenjen, hiszen közben érkeztek azok az ügyek, amelyek hozzánk tartoztak eredetileg is és a törvény rendelkezése folytán, és 2003. december 31-ével még mindig azt tapasztaltuk, hogy a két tanácsnak egyenként 434 folyamatos ügye van. Aki picikét ismeretes bírói leterhelést illetően, beláthatja, hogy ezek olyan számok, amelyek viselhetetlenek. Ezt belátva az Országos Igazságszolgáltatási Tanács újabb bírói tanács felállításáról gondoskodott, és így három bírói tanács teljesít most már 2004. július 1-je óta szolgálatot a közigazgatási kollégium keretében.
Elmondom önöknek, hogy 2003. július 1-jétől egészen 2008. október 31. napjáig 10 722 ügy érkezett kicsiny kis kollégiumunkhoz, és ebből 10 362-t hősies munkával be is fejeztünk. Ez azt jelentette, hogy most már csak 360 folyamatos ügye van az egész kollégiumnak, vagyis tanácsonként most már normális, 120-as folyamatos ügyszámmal kell megbirkózni. Történt mindez amellett, hogy évente 1700, illetve 1900 ügy érkezett ebbe a kollégiumba.
Úgy gondolom tehát, hogy a Fővárosi Ítélőtábla közigazgatási kollégiuma minden tekintetben igazolta azt, hogy az ítélőtáblák felállítására nagy szükség volt. Szükség volt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati bírósági pozíciójának megteremtésére, és szükség volt arra is, hogy a fellebbezett ügyekben ilyen módon a közigazgatási kollégium részt vegyen.
Tulajdonképpen ezzel a sikeres beszámolóval itt be is fejezhetném a mondandómat, el kell azonban mondanom, hogy a polgári kollégiumvezető asszony által említett és sikeresnek vélt Pp.-novella a közigazgatás tekintetében nem mondható oly sikeresnek. Hiszen a jogalkotó beépítette a Pp. 340/A. §-ának (2) bekezdését: 2009. január 1-jével hatályosan az akkor folyamatos ügyekben elrendelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási ügyekben 120 napon belül döntsön. Ez azt jelenti, hogy nem gondolták át teljes mértékben, úgy gondolom, nem volt elég körültekintő a jogalkotó, amikor ezen lépésével nyilván az ügyintézést akarta újabb határidő megszabásával fölgyorsítani, de nem volt tekintettel arra, hogy tulajdonképpen a felülvizsgálat az egy rendkívüli perorvoslat. Van már jogerős ítélet, van már jogerős döntés abban az ügyben, amiről szó van. Tehát nincs jogbizonytalanság, és nincs vagy nem volt a jogérvényesítésnek gátja, hiszen történt egy bírósági döntés, és az jogerős lett.
A következő, amit úgy gondolok, hogy ennek a szabálynak a bevezetésekor figyelmen kívül hagytak, hogy ez a határidő nem biztosít arra lehetőséget, hogy az Európai Bírósághoz olyan előzetes döntéshozatal tekintetében forduljon a Legfelsőbb Bíróság, amikor ezt igényli maga az ügy. De hozzáteszem, kizárja azt is, hogy a saját jogegységi határozatának felülvizsgálatát kezdeményezze.
Figyelmen kívül maradt szerintem ennek a mondatnak a megszületésekor az is, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál éppen azért, mert a fellebbezési lehetőségek korlátozottak, a fellebbezést tulajdonképpen a felülvizsgálat váltotta ki. Bár ez látható és prognosztizálható volt előre is, a Legfelsőbb Bíróság ügyeinek száma - a felülvizsgálati ügyekre gondolok - jelentősen megnövekedett, amivel nem tudott lépést tartani a befejezések száma. Tehát mi ugyan be tudunk számolni arról, hogy nálunk a folyamatos ügyek száma lefelé csökken, tehát kevesebb lett a Legfelsőbb Bíróság közigazgatás kollégiumánál a folyamatos ügyszám, az viszont jelentősen megemelkedett. S ebben az időszakban, amikor ezt az új mondatot olvastuk a Pp. 340. §-ában, akkor a helyzet úgy állt - talán felhatalmazás nélkül is mondhatom -, hogy bizonyos ügyeket a Legfelsőbb Bíróság egyéves határidővel tudott kitűzni. Ez arra késztette a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási kollégiumát, hogy lépéseket tegyen annak érdekében, hogy ez a hátralék feldolgozható legyen. Az én tudomásom az, hogy igen komoly ígéretet kaptak arra, hogy nyolc bírói álláshelyet létesítenek. Ugyanakkor megindult egy olyan közös gondolkodás, amely a jogorvoslati fórumrendszernek az újbóli átgondolása, az illetékesség, hatáskörök újbóli feltérképezése és igényekhez való igazítása körében megindult, amelyben mi természetesen partnerek vagyunk. De ami számunkra fontos - és ebben szeretném az önök segítségét kérni -, az az, hogy ha belegondolunk, ez a nyolc bírói álláshely megfelel a Fővárosi Ítélőtábla jelenleg betöltött nyolc bírói álláshelyének, ez az álláshelyszám a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási kollégiumának létszáma felét jelenti, ha továbbmegyek és megnézem, hogy országosan a kimutatások szerint 61 bíró az, aki közigazgatási ügyekkel foglalkozik, ez a nyolcas létszám ennek több mint 10 százalékát jelenti, és ha arra gondolok - és eddig ez volt a gyakorlat -, hogy a közigazgatási bírák előmenetele igen szigorú szabályok és követelményrendszerek mellett történt, akkor ez jelentősen felbolydíthatja a mi közigazgatási kollégiumunk életét. Mert arra kellene talán biztatnom a kollégáimat, hogy pályázzák meg ezeket az állásokat, továbbmegyek: talán nem sikertelenül, hiszen közülük hárman legfelsőbb bírósági bírók, ketten Legfelsőbb Bíróságra beosztott bíróként működtek korábban, tehát úgy gondolom, országosan a jelenleg rendelkezésre álló szakemberekből predesztináltak arra, hogy előrelépjenek. Akkor viszont hatalmas kérdőjel marad bennem, hogy mi lesz a Fővárosi Ítélőtábla közigazgatási kollégiumával.
Úgy gondolom, ha lépéseket lehetne az önök segítségével abban az irányban tenni, hogy ennek az egy mondatnak a hatálybalépését, ami még nem lépett hatályba, hiszen csak jövő év január 1-jével lépne hatályba, kitoljuk vagy eltoljuk, megvárva egy olyan helyzetet, amikor ezt valósággal meg lehet lépni, vagy hatályon kívül helyezni ezt a még nem hatályos rendelkezést, akkor talán orvosolni és megelőzni lehetne ezt a nemcsak bennünket érintő dolgot, hiszen a továbbgyűrűző hatása a Fővárosi Bíróság tekintetében is jelentkezik, hiszen sajnos a virtuális bíráskodást még nem találták fel, ennek a kora még nem érkezett el, tehát a bíró, mondhatom önöknek, röghöz kötött, olyan értelemben, hogy a tárgyalóterméhez, a bíróságához és a lakóhelyéhez kötött. Nem számíthatunk tehát arra, hogy ha akár a Legfelsőbb Bíróság meghirdeti ezt a tetemes álláshelymennyiséget, akkor országosan lesznek rá jelentkezők; elsősorban a szívóerő nyilván a mi irányunkba hat és a Fővárosi Bíróság irányába, ahol már most jelentős szakemberhiánnyal küzdenek; illetve vannak megfelelő számban bíróik, azonban még kellő közigazgatási bírói tapasztalattal még nem rendelkeznek.
Úgyhogy én szeretném az önök segítségét kérni. Köszönöm szépen.
DR. LUKÁCS ZSUZSANNA, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen, kollégiumvezető asszony. Meg tudom erősíteni a kollégiumvezető asszonyt abban, hogy valóban, az ítélőtáblák elnökeit meghívás alapján a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási kollégiumvezető ura tájékoztatta arról a Pp.-módosításról, amelynek kezdeményezését előzőleg a nyári szabadságolásokra figyelemmel vagy arra történő hivatkozással előzetesen nem kaptunk meg. Most, utólag a minisztérium, miután megkapta ezt a Pp.-módosításra tett javaslatot, amely kizárólagosan arra irányul, hogy a felülvizsgálat helyett fellebbezések formájában történjen a jogorvoslat, bizonyos esetekben szűkítve a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati körét, illetőleg az ítélőtáblák fellebbezési jogkörét - most azért táblákat mondtam, mert az elképzelés, vagy mondjam azt, bizonyos ötlet abból is áll, hogy több táblabíróság hatáskörébe tartozzon a közigazgatási ügyek fellebbezési elbírálása -, e megbeszélés után kialakult egy közös álláspont, mely közös álláspont azt tartalmazza, hogy a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási kollégiumvezetőjével egyetértve, valóban a Pp.-módosítás tűnik elsődlegesen indokoltnak, ennek a hatályba nem lépő rendelkezésnek a hatályon kívül helyezésére irányul ez a kérés és ez a felvetés. Azon túlmenően, hogy hosszú távon valóban el kell dönteni - erre én is azt mondom, amit Gál Judit -, hogy az ítélőtáblák felállításakor valóban elsődlegesen fellebbezési bíróságként kerültek felállításra, tehát a cél az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyett a fellebbezéseket elbírálja, a Legfelsőbb Bíróság a jogegység megteremtése érdekében, illetőleg a felülvizsgálati eljárásokban járjon el. Ehhez képest valóban most már bizonyos törvénymódosítások kapcsán elsőfokú és harmadfokú hatáskör - amiről egyébként most majd szó lesz a büntető kollégium részéről - és most a Legfelsőbb Bíróságnak a valóban meglévő hátraléka miatt felmerült, hogy a 120 napot nem tudják tartani. Ennélfogva majd fellebbezés elbírálása során a 120 napot feltételezhetően, ha bent marad, akkor hosszú távon a tábláknak vagy kizárólagos illetékesség megmaradása mellett a Fővárosi Ítélőtáblának kell tartani.
Ennyi kiegészítés után a büntető kollégium vezető asszonyának adom át a szót. Köszönöm szépen.
Dr. Czine Ágnes, a büntető kollégium vezetője
DR. CZINE ÁGNES, a büntető kollégium vezetője: Én is köszönöm szépen a szót, végül, de nem utolsósorban, annál is inkább, merthogy a civilisztikai ügyszakhoz képest a büntető ügyszak egészen más terület.
Először is tisztelettel köszöntöm a bizottság elnök asszonyát és a bizottság valamennyi meghívott rendes tagját és rendkívüli tagját is.
Ferenc József mondta, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Ez egy nagyon szép és ismert mondás, és én azt tudom mondani, hogy sok mindennel meg vagyok elégedve, s van, ami kevésbé szép és kevésbé jó.
Hogy mivel vagyok megelégedve, és a kollégium tagjai nevében is ezt mondhatom: először is azzal, hogy amikor 2003. július 1-jén - itt már többször elhangzott - a három ítélőtábla egyikeként és legnagyobb ítélőtáblaként létrehozták a Fővárosi Ítélőtáblát, s azon belül is a büntető kollégiumot, akkor a Legfelsőbb Bíróságtól átvett ügyek száma - tényleges peres ügyeket mondok csak - 464 volt, és fél év alatt a kollégium befejezte az ügyek több mint kétharmadát, egy éven belül pedig az összes ügyet.
Meg vagyok elégedve a mennyiségi és a minőségi mutatókkal, azzal a ténnyel, hogy ha jelenleg nézzük, hogy az ideérkező ügyek hogyan fejeződnek be, láthatjuk, hogy az ügyek 92,67 százaléka fél éven belül befejeződik. Ez mennyiségi mutató, és számarányaiban nézve ez sokat elárul; sokat elárul abból, hogy az állampolgárok ügyei igenis nagyon hamar befejeződnek, és amikor önök megszavazták, hogy létrejöjjenek az ítélőtáblák, akkor jól döntöttek, az állampolgárok oldaláról szemlélve is.
Az ítélőtábla, a Fővárosi Ítélőtábla is speciális abból a szempontból, hogy egyrészt itt már elhangzott többször, a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróság ügyei tartoznak ide, és ezen kívül még van három kisebb megye, Heves, Fejér és Nógrád megye. Ott más a helyzet, kevesebb az ügyszám, kisebb lélekszámúak ezek a megyék; önök pontosan ismerik ezt a helyzetet. A fővárosból és Pest megyéből érkezett ügyek viszont speciálisak abból a szempontból, hogy ezek sokkal bonyolultabbak, összetettebb ügyek, és önök, mint akik naponta olvassák az újságot és nézik a televíziót, látják, hogy nap nem telik el úgy, hogy be ne mondanák, hogy a Fővárosi Bíróságon, a Pest Megyei Bíróságon és utána pedig az ítélőtáblán milyen büntetőügyet tárgyaltak. Az ügyek egy része, azon túl, hogy a hatásköri szabályok folytán ott kezdődik, hogy 15 évig vagy életfogytig tartó, mivel nagyon sok ügyvéd van a bizottságban, nem kell ezt mondanom, és a súlyos, 500 millió feletti vagyon elleni bűncselekmények kerülnek ide, nagyon sok kábítószerrel visszaéléses ügy kerül ide, nagyon sok gazdasági ügy; olyan ügyek, amelyeknek a tárgyalása is első fokon sokszor fél évet, egy évet, sőt van olyan ügyünk, amikor két évig tárgyalják első fokon, és úgy kerülnek ide ezek az ügyek. Ezen túl érdekességként idetartoznak a közélet tisztasága elleni bűncselekmények közül a vesztegetések, tehát idetartozik például, ha rendőrnek 500 forintot akar adni az állampolgár, hogy ne jelentse föl, és idetartoznak a nagyon súlyos, élet elleni cselekmények és gazdasági bűncselekmények. Ez egy másik kérdés, ennek a jogosultsága, hogy kell-e ezt egy fellebbviteli bíróságnak másodfokon tárgyalni, de önök így döntöttek, nekünk ezt kell tenni.
Miért speciális a Fővárosi Ítélőtábla büntető kollégiuma? Azért is, mert van olyan terület, nevezetesen a külföldi ítélet érvényének elismerése és az átvétel, amely csak a Fővárosi Bírósághoz és másodfokon pedig a Fővárosi Ítélőtáblához tartozik, és ezen ügyek nagy része itt köt ki másodfokon. Ez azt jelenti, hogy külföldön a magyar állampolgárt elítélik, és nekünk meg kell vizsgálni, hogy valóban el tudjuk-e ismerni magyar ítéletként, utána pedig át tudjuk-e venni. Ezek annyira speciális ügyek, egyrészt a bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény, de most sorolhatnám, hogy hány jogszabály, törvény rendelkezik arról, és mit kell figyelembe venni - ez egy kifejezetten speciális terület, és ezzel kapcsolatban azért vannak problémáink. Többször tanácskozunk, és próbáljuk a véleményünket kialakítani, illetőleg az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs osztályával együtt már a javaslatunkra számos esetben a bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt is módosították.
Miért speciális még ezen túlmenően? Egyébként ezeknek az ügyeknek azért van jelentősége, mennyiségükben is számosak, tehát az igazságügy-miniszter veszi át, és utána történik a megkeresés, de azért is, mert egyre inkább az a tendencia, hogy egyrészt a külföldi elítélés a magyar elítéléssel azonos hatályú, tehát úgy kell kezelni, és bejegyzik a bűnügyi nyilvántartóba, mint ha itt egy magyar bíróság, mondjuk, a Pesti Központi Kerületi Bíróság vagy más bíróság ítélte volna el, és ennek jogkövetkezménye van, és nagyon fontos, hogy valóban megfelelően, szakmai alapokon oldjuk meg ezeket az ügyeket. Másrészt pedig azért is speciális büntető szempontból, ugyanis az országban itt van egyetlenegy katonai tanács, amely az egész országban megvalósuló úgynevezett katonai ítélkezésnek a fellebbviteli fóruma. S érdekes, mert itt viszont nem követi az általános illetékességet, tehát az öt megyét, hanem az egész ország területéről - öt ilyen katonai tanács van a megyei bíróságok mellett, Szegeden, a fővárosban, Somogy megyében, Debrecenben és Győrben - ezek a katonai ügyek, vagyis a Magyar Honvédségnek a hivatásos állományú tagjai, a rendőri és a büntetés-végrehajtási szervezet, valamint a polgári biztonsági szolgálati hivatásos állományba tartozók ügyei is ide tartoznak, és itt is megfelelő iránymutatást nyújt a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa.
Miért speciális még? Speciális, mint az elnök asszony említette, a harmadfokú eljárásban, ami azt jelenti, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon például egy garázdaság esetén elítélik a vádlottat, a Fővárosi Bíróság azt mondja, hogy nem, ez nem bűncselekmény, felmenti - most konkrét ügyről beszélek -, és utána fellebbezni lehet, és idejön a Fővárosi Ítélőtáblához. Ez büntetőügyekben van, polgári ügyekben nincs; gondolom, ennek is oka van, mert azért ez a polgári ítélkezést jelentősen megnehezítené, ha harmadfok, tehát két fellebbvitel lenne. Ez büntetőügyekben van, tehát az ellentétes döntések esetén, és tudom, ez köztudomású, hogy nem sok, de több olyan ügyben volt ellentétes döntés, amely önöket arra indította, hogy végül is erre a harmadfokú eljárásra is sor kerüljön, és harmadfokon mondja ki a bíróság az utolsó szót. Vannak ilyen ügyeink, kiszámíthatatlan, hogy milyen mennyiségben, ugyanis ennek az alapja az, hogy ellentétes döntés szülessen, tehát elítélés-felmentés, megszüntetés-elítélés történjen, tehát négy ilyen eset van. Vagyis ezért is speciális. Ez viszont maga után vonja azt, hogy ha jól számoltam, 262 bűncselekmény van ma a büntető törvénykönyvben, akkor ennek a teljes skálájával szakmailag teljes egészében tisztában kell legyen a Fővárosi Ítélőtábla büntető kollégiumának tagja, tagjai, a bírák. Tehát nemcsak a rendes hatáskör folytán az élet elleni, gazdasági, s a többi ügyek tartoznak ide, hanem minden bűncselekmény idetartozhat, és ezekkel kell foglalkoznunk a harmadfokú elbírálás kapcsán. Ez tehát még fokozottabb szakmai tudást és felkészültséget igényel.
Mi ebben a kollégium szerepe? Az a szerepe, hogy egyrészt rendszeresen kollégiumi ülések kapcsán beszélünk számos kérdésről. Amikor készültem erre a tájékoztatóra, elővettem a korábbi éves beszámolókat, és azt láttam például, hogy 15 esetben jogszabálytervezetekre tettünk javaslatot. Azt hiszem, ez elég magas szám, de ez minden évben rendszeres. Tehát egyrészt a jogszabálytervezetek; másrészt pedig mi azokat a kérdéseket tárgyaljuk meg, amelyekben nem egységes a joggyakorlat. Ennek számos eredménye volt, még módszertani levelet is alkottak pont a javaslataink alapján, és ezen túlmenően, azon túl, hogy a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozataiban is közzétesszük a határozatainkat, létezik egy - és ez nem a reklám helye - Ítélőtáblai Határozatok, ez az országgyűlési könyvtárban is megtalálható, és ebben is közzétesszük a határozatokat. Épp tegnap volt kollégiumvezetői ülés, és éppen egy határozatunk kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleményt fog alkotni, és a mi álláspontunkat fogadta el. Tehát számos szakmai sikerünk van, a mennyiségi és a minőségi mutatók mellett.
A minőségi mutatókról még annyit, hogy 2006-ban 148 esetben fordultak az állampolgárok a büntető kollégiumban befejezett jogerős ügyek miatt felülvizsgálattal a Legfelsőbb Bírósághoz, és ebből 134 esetben helyben hagyta a Legfelsőbb Bíróság ezeket a határozatokat, 9 esetben elutasította, 2 esetben megváltoztatta, 3 esetben pedig mellőzte a határozathozatalt. Tehát ezek a minőségi mutatók a Legfelsőbb Bíróság oldaláról vizsgálva. Nagyon érdekes a számarány, 2007-ben már csak 88 esetben adtak be felülvizsgálatot az ítélőtáblai határozatokkal szemben, tehát majdnem a felére csökkent a felülvizsgálati határozatok aránya, és itt is egy esetben mellőzték a határozathozatalt, egy esetben megváltoztatták, két esetben helyezték hatályon kívül a Fővárosi Ítélőtábla büntető kollégiumának határozatait, a többi esetben helyben hagyták. Ez a minőségi mutató, hogy így mondjam.
Ezen túlmenően, tudom, hogy nagyon rövid az idő, de arról is szeretnék beszélni, hogy az önök jogalkotása folytán számunkra számos feladat adódott. Először is azzal, hogy a büntetőeljárási törvény, amelyet még 1998. március 23-án alkottak meg, csak öt év múlva lépett hatályba, és pont az ítélőtáblák felállításával egy időben. Addig három esetben módosították. (Derültség.) Azért ez már jelent valamit, hogy egy olyan törvény, amelynek a hatálybalépésére öt év van, már addig többször módosították, és nekünk még nem is kellett alkalmazni. Ezt követően 29 alkalommal módosították most. Mivel foglalkozom közösségi joggal, európai joggal, tudom, hogy számos esetben, például a kerethatározatot alkalmazni kell, be kell építeni, és számos olyan ajánlás, irányelv van, amelynek meg kell jelennie a büntetőeljárásban az anyagi és az eljárási jogban is. Van tehát ilyen tendencia, ez kötelező. Csak gondoljunk az európai elfogatóparancsra, vagy a korrupcióval kapcsolatos bűncselekményekre; ott is kötelezettsége van az uniós csatlakozást követően Magyarországnak, illetőleg a jogharmonizáció kapcsán is számos jogszabály-módosításra került sor. De olyan intézmények kerültek bevezetésre, például az óvadék, amely még a háború előtt volt, aztán teljesen új jogintézmény a távoltartás, a mediáció, vagy akár a pótmagánvádló fogalma, amikor - most nagyon egyszerűen mondom - megszünteti az ügyészség a büntetőeljárást, illetőleg a nyomozást megszünteti, és utána a sértett, pont a sértett érdekeinek a védelmében fordulhat a bírósághoz közvetlenül. Tehát olyan jogintézményekkel találkoztunk, amelyek korábban nem voltak, és ezeket mind tartalommal kellett kitölteni. Számos javaslatunk eredményeként, akár az óvadékra vonatkozó rendelkezéseket is módosították.
De ezen túlmenően gondoljunk csak az elektronikus információszabadságról szóló törvényre, amely nemcsak a bíróságokra, hanem más szervezetek vonatkozásában is kötelezettségeket ad. Számunkra például az egyik kötelezettség, hogy az ítéleteinket anonimizálni kell. Ez jelentős munkateher. Ez pontosan megszervezett, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz aztán el kell juttatni, és önök is bármikor megnézhetik az interneten. De ha végiggondolják, ez azért időbe telik, mert a személyiségi jogokat szem előtt kell tartani, és a törvény pontosan előírja, hogy milyen kötelezettségekkel jár. De természetesen ez is a nyilvánosság és az ellenőrizhetőség, a transzparencia, az átláthatóság irányában hat, és azért alkották önök ezeket a törvényeket.
A bírói feladatok azonban nemcsak így növekedtek, hanem például olyannal is találkoztunk, ami élő dolog: kép- és hangfelvétel. Akár védőként, akár vádlottként kérhetik azt, hogy a tárgyalás anyagáról készüljön hangfelvétel, és akkor fölveszik az egész tárgyalást, bennünket, és hazavihetnek bennünket az állampolgárok, a vádlottak. Tehát egy ilyen új jogintézmény, új lehetőség is van. És egy másik, aminek jelentős a költségvonzata, az pedig az, hogy a vádlott, a védő, a törvényes képviselő is kérhet a bírósági eljárás során iratmásolatot, és az iratmásolat, az egyszeri iratmásolat kiadása számára ingyenes. Ez azt jelenti, hogy van konkrétan olyan ügyünk, amelyikben tízezer oldal van, és a tízezer oldalnak a fénymásolását kérték. És ezt nekünk fegyelmezetten, a törvény alapján teljesíteni kell. Azt nem is mondom, hogy ez idő, energia és pénz, és ez a bírósági költségvetésből megy természetesen, de hát ez egy törvény, és végre kell hajtani.
Annyit szeretnék még elmondani a jogszabályalkotással kapcsolatban, hogy az én kérésem az lenne, hogy ha lehetőség van arra - és tudom, hogy ez nem kívánságműsor, nagyon egyszerűen megfogalmazva, de a legtöbb jogszabály július 1-jén lép hatályba. Ez pont egy olyan időszak, amikor nekünk egyrészt kötelező a szabadságunknak a kétharmad részét kivenni, tehát nem azért, mert most nyaralni szeretnénk, és nem a jogszabályokkal ismerkedni és életünket és vérünket a jogszabályok magyarázatára áldozni, hanem egyszerűen törvénykezési szünet van, és ez a tábla felállítása kapcsán is, amikor hatályba lépett az eljárási törvény, akkor is jelentős problémát okozott, de ez országos szintű, tehát nemcsak a Fővárosi Ítélőtábla kérése.
Másrészt pedig a jogszabályalkotás kapcsán az a kérés, amelyet itt már a kollégiumvezető-társaim megfogalmaztak, hogy legyen idő, elegendő idő arra, hogy mi is egyrészt észrevételt tegyünk, másrészt pedig próbálják megérteni és figyelembe venni azt, hogy amit a gyakorlatban mi látunk, utána pedig megfogalmazunk, annak az a célja, hogy egyrészt gyorsabb legyen az eljárás és egyértelműbb legyen, egyértelműbb jogszabályok legyenek. Ugyanis ha nekünk állandóan jogszabályokat kell értelmezni különböző szinteken, akkor az nem a jogbiztonság felé hat.
Köszönöm szépen, és elnézést az időtúllépésért.
DR. LUKÁCS ZSUZSANNA, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke: Én is köszönöm szépen. Úgy gondolom, elnök asszony is, képviselő hölgyek, urak is, leszámítva azokat a vendégeket, akik ezekkel a mindennapi működéssel együtt járó problémákkal, gondokkal, sikerekkel már találkoztak, és többször hallották - láttam több esetben Solt urat, aki ezt már érzékelhetővé tette, hogy igen, ennek tudatában van és ismeri a helyzetet -, de mi azt szerettük volna, hogy azokat a képviselő hölgyeket és urakat is megfelelő módon, lehet, hogy kimerítően is tájékoztassuk a mindennapjainkról, akik ilyen mélységben nem ismerik az ítélőtáblák, a Fővárosi Ítélőtábla mindennapjait. Köszönöm szépen a megértő türelmüket és figyelmüket, és még egyszer azt, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy tájékoztassuk önöket.
Elnök asszony, köszönöm.
Hozzászólások, kérdések, észrevételek, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen, a tájékoztatásokat is. Azt hiszem, ha egy jogrendszerben, egy igazságszolgáltatási rendszerben reformértékű változások következnek be, és annak elindulásától öt év eltelik, akkor az a minimum, hogy értékeljük egy olyan egységben, amely a táblák között a legnagyobb, és nagyon sok olyan speciális feladata is van, amelyek más tábláknál esetleg nincsenek. Én nagy élvezettel hallgattam, és bennem is felmerültek kérdések, nagyon remélem, hogy másoknak is, és a bizottság tagjai közül és vendégeink közül is jó néhányan akár észrevételeket, véleményeket fűznek az elhangzottakhoz vagy kérdéseket tesznek föl. Azt gondolom, a hátralévő időnket erre nagyon ügyesen föl tudjuk használni.
Úgyhogy megnyitom a vitát a bizottsági ülésen. Balsai István képviselő úrnak adok szót.
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretnék valamire utalni. Persze kedves házigazdáink minket a törvényhozás tagjaiként nagyon helyesen úgy tekintenek, mint akik érdemben az itt felsorolt problémákat nemcsak ismerik, hanem meg is oldjuk. De azért ne felejtsük el, hogy az ágazattal kapcsolatos törvényalkotási folyamatnak a 99,9 százaléka a jelen nem lévő miniszter és munkatársai kezében van és a parlament többségének - kormánypárti..., vagy nem tudom, most hogyan kell mondani, de tény, hogy azoknak a képviselőknek, akik támogatják a kormányt.
A következő javaslatom lenne. Én már elég hosszú ideje vagyok tagja ennek a bizottságnak, és lehet, hogy már elmondtam, de ilyen fórum előtt nem; és most nem azért mondom, mert ellenzéki, jelenleg még ellenzéki képviselő vagyok, hanem azért, hogy ne ötévenként kerüljön sor arra, hogy az önök álláspontját, szakmai álláspontját a működéssel, jövendővel, jelennel kapcsolatban megtudjuk: találjanak arra módot, hogy a képviselőket közvetlenül tájékoztassák annak az egyeztetési folyamatnak az önök véleményét jelentő részéről, amely a minisztériumot is természetesen eléri. Ez egy önálló hatalmi ág, a törvényhozás is, gondolom, egyelőre még az. Legyen írásbeli lehetőségük önöknek a mindenki által könnyen elérhető képviselők tájékoztatására, legalább a bizottság tagjai részére. Ez egy javaslat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Nagyon hasznos megbeszélésnek gondolom ezt, és ez nemcsak kincstári fordulat, hanem tényleg úgy éreztem magam végig, amikor hallgattam a különböző tájékoztatókat és problémafelvetéseket, hogy nagyon sok olyan újat hallottunk, ami nem jut el hozzánk. Hallottunk olyat is, ami nekünk is eszünkbe jut anélkül is, hogy a tájékoztatók eljutnának hozzánk, de tényleg az lenne a jó és szerencsés, ha folyamatosabbak lennének ezek az impulzusok, amelyek minket érnek.
Nos, ennek a formája külön kérdés. Valóban, a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyát illetően ezt nem könnyű rendezni, illetve szabályozni, normalizálni. Az egyik dolog, azt gondolom, a tárca felelőssége, a kodifikációért felelős tárcának be kell tudnia csatornázni ezeket a véleményeket. Hogy egyébként mi közvetlenül hogyan kapjunk ilyen véleményeket, erre nekem ebben a pillanatban nincs határozott elképzelésem, de azt mondanám, egyelőre, óvatos megközelítéssel, hogy az ilyen természetű találkozókat - és most természetesen nemcsak a Fővárosi Ítélőtáblára gondolok, hanem más, a magyar igazságszolgáltatásban frekventált szerepet betöltő bíróságokra is, Legfelsőbb Bíróságra, esetleg más ítélőtáblákra is -, tehát az ilyen természetű találkozókat lehetne esetleg gyakorítani. Nem mintha nem lenne ennek előzménye, hiszen ha jól emlékszem, a Debreceni Ítélőtáblánál volt tavaly a bizottságunk...
ELNÖK: Minden táblánál voltunk már, csak itt nem.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Igen, valóban; de nem is ez a leglényegesebb dolog. Nagyon örültem annak a kifejezésnek, ami itt elhangzott, hogy nyáron törvénykezési szünet van. Ezt föl kellene erősíteni hangszórókon, rádióban, televízióban és az újságírókkal is közölni, mert ezt nagyon sokan tévesen alkalmazzák, amikor arról beszélnek, hogy a honatyák hogyan törvénykeznek, hiszen mi nem ítélkezünk, mi törvényt hozunk.
Amit Matheidesz Ilona kollégiumvezető asszony mondott, most a magam nevében beszélhetek: engem meggyőzött a problémát illetően. Azon leszek a magam részéről, hogy mozdítsuk elő ennek a kérdésnek a megoldását.
S még egy érdemi észrevételem van annak kapcsán, ami a büntető kollégium vezetője részéről elhangzott. Én is azt gondolom, hogy ez általános egyébként, nemcsak a büntetőjogra vonatkozik, de ott is nagyon erőteljesen tetten lehet érni; szóval ez a sűrűségű törvényváltozás kontraproduktív, és pont ellentétes hatást gyakorol. Azt gondolom, hogy egy egyszeri állampolgár joggal gondolhatja, tételezheti fel azt, hogy ha büntetőjogi szabályok havonta változnak, akkor azok nem is komoly szabályok. Annak nem lehet valóságos morális, filozófiai vagy nem tudom, milyen alapja. Úgyhogy ezzel csak aláássuk a jogrend tiszteletét és becsületét. Én magam egyébként, bár volt törvényjavaslatom nekem is képviselőtársammal, amelyik a büntető törvénykönyvet érintette, de ezt kifogásként mindig el szoktam mondani. Nagyon sokallom azt az ötletelést, ami megjelenik, és nemcsak a képviselők oldaláról; úgy gondolom, a kormányzat oldaláról is bizonyos problémáknak, amelyeket jól tudunk, a kormány neki akar menni, az Alkotmánybíróság mond valamit, akkor egy másik megközelítés, egy harmadik megközelítés... Én úgy látom, a megfogalmazás majdnem ugyanaz, nem oldja meg azt a problémát, amit az Alkotmánybíróság szeretett volna, hogy megoldjunk... Ezek a dolgok ártanak a jogállamba vetett bizalomnak.
A magam részéről tehát szemléletileg teljes mértékben elfogadom azt, ami itt ezzel kapcsolatban elhangzott, és mint ahogy egyébként eddig is igyekeztem, a jövőben is azon leszek, hogy fékezzük a törvények indokolatlan és gyakori, sűrű változtatását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, ki kér még szót? Hajdu képviselő úr!
DR. HAJDU ATTILA (MSZP): Mindenkit örömmel üdvözlök, már csak azért is, mert nagyon sokukkal, sokatokkal évtizedek óta ismerjük egymást.
Itt most a hozzászólásokban nagyon sok fontos kérdés merült föl, de azért ne felejtsük kicsit visszaigazolni annak a munkának az értékét, amelyről beszámoltak a bíróság vezetői. Tulajdonképpen megszerveztek egy ítélőtáblát, gondolom, korántsem optimális feltételek között, mert ilyen még Magyarországon sehol nem történt, hogy optimálisak a feltételek, és mindenkinek csak azzal kell foglalkoznia, ami a munkakörébe tartozik. Nagyon eredményes és nagyon frappáns munkáról szóló beszámolót hallgathattunk meg mindenki részéről. Én nem tartottam hosszúnak, még akkor is, ha nehéz végigülni, mert hát nehéz végigülni, de ez nem azért nehéz, mert a mondanivalónak nincs értéke, hanem azért, mert az ember abból van, hogy negyvenöt percig bírja vagy addig sem - becsöngetéstől kicsöngetésig. (Derültség.) De nagyon hasznos volt végighallgatni. Nemcsak azért, mert persze mi a statisztikákat meghallgatjuk, és ettől nem leszünk okosabbak, mert el is felejtjük, hanem azért, mert a bíróság vezetőinek az üggyel, a bírósággal és az ítélkezéssel kapcsolatos elkötelezettsége derült ki ebből számunkra. Úgyhogy elnézést a kolléganőtől, ha úgy érzékelte, hogy valaki már úgy gondolta, hogy hosszú, amit mondott. Nem volt hosszú, sőt ezekről a kérdésekről sokkal többet is lehetne beszélni.
Én osztom Balsai képviselőtársamnak azt a felvetését, hogy hiátus van itt a jogalkalmazás és a jogalkotás között. Önök címeztek most nekünk bizonyos dolgokat, és persze most mi is el tudnánk mondani, hogy igen, persze, ez így van, de hát egyébként meg nem így van, hanem azért van egy lojalitás, és az ember bele van kényszerítve egy csatornába, és akkor azon aztán végigmegy, és igazából, ha nem figyel oda, nem is nagyon tudja megragadni a folyamatnak azt a részét, amikor még esetleg beleszólhat. Úgyhogy én kevésnek tartom azt, hogy időnként itt találkozzunk. Ez a felvetés, hogy milyen körben tudnánk ezt továbbfolytatni, ha már itt államhatalmi ágakról beszélünk, ezt a párbeszédet hogyan lehetne intézményesíteni, ez egy érdekes téma lenne, mert a jogalkotás az én véleményem szerint valóban, jelen pillanatban kicsit a végrehajtó hatalom által befolyásolt, a dolog technológiája miatt és a politikai berendezkedés miatt. Ez által befolyásolt, és ha akarjuk, ha nem, nagyon sok esetben megyünk ebben előre, és mások is csak követik, véleményt küldenek, üzennek, ilyen beszélgetésekkor mondunk valamit. De mégis a jogászi szakmának kellene megtalálni, hogy ebben hogyan lehetne intézményes megoldást találni. Nem arra, hogy most már előre megígérjük egymásnak, hogy a másik véleményét el fogjuk fogadni, hanem hogy az információ a különböző jogalkotási kérdésekkel kapcsolatosan folyamatos legyen. Merthogy itt érdekes dolgok merülnek föl, mint hogy a jogszabályok július 1-jén lépnek hatályba, amikor kiürül az ország, viszont rengeteg tennivaló lenne. Ki gondol erre? Ugye, senki nem gondol erre, mert mindenki benne van egy másik technológiai folyamatban, és azt gondolja, hogy na jó, most eredményesen végeztük a munkánkat, és kiderül, hogy igazából rengeteg problémát okoztunk másoknak.
Azzal egyetértenék, hogy nagyon sok a jogszabály-alkotási kezdeményezés. Ha Dabason találnak tíz mázsa romlott húst, akkor már azonnal Btk.-t akarunk módosítani; meg aztán a sajtótájékoztatón még azt mondja valaki, hogy akkor most szigorítsunk meg valamit, merthogy a romlott húst még mindig nem kobozták el. De más oldalról azt is kell látnia mindenkinek, aki jogalkotásban, jogalkalmazásban van, hogy az a válasz, hogy persze, csak tetten kellene érni, jobban kellene dolgozni, sok esetben nehezebben megoldható, mint hogy egy jogszabály-módosítással vagy annak a kezdeményezésével jelezni a közvélemény számára, hogy bizony, mi ott vagyunk az ügyek élén, mindenre odafigyelünk. Valóban nagyon sok a jogszabály-módosítás, a jogszabály-módosításra irányuló kezdeményezés, ez jön minden irányból. De én sokkal fontosabbnak tartanám, hogy ha ez ilyen nagyüzemben megy, akkor - rossz a kifejezés - üzemszerűen történjen valahogy a jogszabály-előkészítésben a véleménycsere, párbeszéd a parlament, parlamenti képviselők vagy az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság, nem tudom most mondani a megoldást, és az önkéntes jogkövetésen kívül mégis a jogalkalmazás legfontosabb területén dolgozó bíróságok, bírók között.
Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Tóth András!
TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a hozzászólási lehetőséget. Élvezettel hallgattam a beszámolókat, a vitát. Azt hiszem, ha másra nem, arra rávilágított, hogy többé-kevésbé mindnyájan a magunk struktúráinak vagyunk a foglyai. Mindenkinek megvan a maga intézményrendszere, amelynek keretén belül él, dolgozik, és úgy néz ki, az ezek közötti átjárhatóságok nincsenek meg, és ennek nagyon komoly következményei vannak, akár a törvényalkotás vonatkozásában, de a törvények alkalmazása tekintetében is.
Úgy gondolom, néhány esetben egy egyszerű, nagyobb levegővétellel problémák megoldhatók. Mert hát azt gondolom, nem sérti közvetlenül a hatalmi ágak függetlenségét egy olyan technika vagy megoldás, hogy ha van valami olyan ügy vagy gond, amely a törvényhozást érinti, akkor arra közvetlenül kap egy jelzést akár a bírói ágtól a törvényhozás. Történetesen amit most meg tudunk beszélni ebben a formában egymás közt, egy levél formájában, mondjuk, a bizottság elnöke miért ne kaphatna egy tájékoztatást? Ugyanis nálunk az a gyakorlat, hogy az ilyen megkereséseket a bizottság elnöke mindenkor elküldi a bizottság tagjainak, tehát közvetlen értesülünk, hogy van egy jelzés, egy felszólamlás, és ebben az esetben, azt gondolom, rövidre lehet zárni olyan ügyeket, amelyeket ha hivatali utakon viszünk végig, lehet, hogy egy ciklus eltelik, mire abból valamifajta érdemi intézkedés következik be. Tehát ezt meg lehet spórolni, és ha ezeket a felismeréseket itt kölcsönösen konstatáljuk, akkor azt gondolom, ennek a mai megbeszélésnek van értelme.
Salamon képviselőtársam beszélt a törvényalkotás néhány anomáliájáról; a hirtelen felindulásból elkövetett törvényalkotás nem ismeretlen a magyar parlament életében sem. De én azt gondolom, például vannak olyan ügyek, nem célzott a példa, de lehet, hogy talál, mondjuk, a színesfém-kereskedelemmel kapcsolatos törvényalkotás vagy törvények dolga, ahol tényleg az van, hogy ha végigmegyünk az egész folyamaton, akinek szerepe van a színesfém-kereskedelem anomáliáinak kezelésében, mindenki a maga területén pontosan el tudja mondani, hogy ő korrektül, tárgyszerűen, a jogszabályok keretei között teszi a dolgát, csak egy van: hogy a végeredmény társadalmi szinten nem elfogadható. Ilyenkor jön aztán, hogy tényleg mindenki próbál valami törvényhozási megoldást keresni, akkor a Btk.-t módosítsuk, és akkor a Btk. módosítása majd megold valamit. Persze az sem old meg valamit, de ezek a jelenségek hozzák magukkal azt, hogy végeredményben a szükségesnél nagyobb mértékű törvényalkotási gyakorlat alakul ki. Tehát ezekben is érdemes lenne, lehet, hogy szakmai konferenciák keretében lehetne ezeket a kérdéseket időnként összegyűjteni, rendezni, végigmenni rajta, és a következtetését mindenki a maga szakterületén levonva tudja meghozni.
A magam részéről köszönöm, hogy részt vehetek ebben a munkában, mert ez számomra rendkívül hasznos, és azt hiszem, ezt a gyakorlatot valóban érdemes kellő sűrűséggel, a szükségesnél nyilván nem sűrűbben, de kellő sűrűséggel folytatni, mert mind a két oldalnak hasznára válik.
Köszönöm a felszólalási lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A magam nevében is szeretném nagyon megköszönni a meghívást és az érdekes és értékes beszámolókat.
A törvényalkotás folyamatában, amikor a kormány terjeszt elő egy javaslatot, akkor ennek megvan az intézményesített formája. Nagyon örülök annak egyébként, hogy kollégiumvezető asszony azt mondta, hogy ez az intézményesített forma működik is, tehát a bíróságok javaslatait meghallgatja a kormány, adott esetben a bíróságoktól származó javaslatokat pedig nyitottsággal fogadja.
Amit problémának és nagyobb problémának látok, azon kívül, hogy valóban, néha jogos az a kritika, hogy későn kapják meg a bíróságok, ügyvédi kamara, s a többi, tehát a jogalkalmazók és társadalmi szervezetek a módosítási javaslatokat, nagyobb problémának érzem azt, hogy ugyanez az intézményesített forma, nem az igazgatási vonalon, mert ott megvan az OIT képviselő tagjai és a bizottság, illetve a parlament között, hanem a jogalkotási munkában nincs meg. Tudjuk, hogy ha beterjeszt, mondjuk, a kormány egy javaslatot, akkor annak nagyon lényeges tartalmát tudja egy-egy képviselői módosító javaslat befolyásolni. Ezekre a képviselői javaslatokra pedig értelemszerűen nem tesz és talán nincs is meg a lehetősége arra a bíróságnak, hogy megtegye a javaslatait. Olvasható ez az interneten mintegy másfél órával később, mint ahogy ezt az országgyűlési képviselő benyújtotta, de nincs meg annak a rendszere, hogy ez a visszacsatolás megtörténjen, hogy a bírák lehet, hogy el tudják olvasni vagy a kollégiumok el tudják olvasni, de részemre biztos, hogy nem érkezett még soha visszajelzés. Gondolom, nem véletlenül. Másrészt ugyanez a kommunikáció nincs meg a képviselői önálló indítványok vonatkozásában. Tehát ha egy képviselő akár egy nagyobb terjedelmű javaslatot benyújt, ami nem ritka, hogy akár politikai okból nem kormány-előterjesztés születik, hanem önálló indítvány, ott sincs meg a bíróságoknak, ügyvédi kamarának, és nem sorolom, a véleményezési lehetősége; a joga megvan, de a rendszer nincs kialakítva, hogy ez hogyan történjék meg.
Azt gondolom, e vonatkozásban érdemes konkrét tárgyalásokat folytatni, és nagyon érdekelne engem személy szerint, hogy a bíróságoknak van-e véleménye és milyen véleménye van ebben a körben. Én egyszer próbáltam meg, és nagyon éles kritikát kaptam az alkotmányügyi bizottságban, amikor egy Fidesz-KDNP-s módosító javaslattal kapcsolatban az OIT-hoz fordultam, és arra kértem a testületet, hogy a kollégiumok véleményét kérje ki erről a javaslatról, mert a mi frakciónk ennek a tudatában és ismeretében kíván állást foglalni. Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb forma, de akkor találjuk meg!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kíván még szólni - vendégeinkre is nézek, fölszólaló kollégiumvezető asszonyokra is nézek. Fazekas elnök úr, tessék!
DR. FAZEKAS SÁNDOR, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökhelyettese: Köszönöm szépen, és nagyon szépen köszönöm a meghívást.
A szakmai felvetések kapcsán az OIT nevében természetesen számos kérdésre, a táblák munkaterhére, munkateherarányaira reflektálhatnék, de az idő előrehaladtára figyelemmel ezt most nem fogom megtenni. Azonban az OIT és az alkotmányügyi bizottság esetleges együttműködésének kérdését szeretném fölvetni.
A jövőben, úgy gondolom, kapcsolódási pont lehet az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, mert az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem csupán igazgatási tevékenységet és munkát végez és szervez, hanem azokat a szakmai észrevételeket, véleményeket is begyűjti a jogalkotásról alkotott kép végleges kialakítása során, a vélemény kialakítása során, amelyek pont a táblák, a megyei bíróságok kollégiumaitól érkeznek. Én tehát határozottan úgy érzem, hogy kapcsolódási pont lehet az OIT és az alkotmányügyi bizottság között. Úgyhogy javaslom, hogy ebben a kérdésben a jövőben konzultáljunk és gondolkozzunk el.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Solt elnök úr!
DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Talán mondhatom, hogy egyedül én vagyok személyes jogcímen jelen, mert semmi olyan hivatalom nincs, amely erre feljogosítana, ezért külön köszönöm Csiha Juditnak, hogy engem is meghívott.
Bizonyos nosztalgia természetesen keletkezik bennem, amikor a sikertörténetet hallom. Valóban annak találom. Én nagyon büszke vagyok a Fővárosi Ítélőtábla elnökére és vezetőire. Azért is merem mondani, mert ha személyes részem nem is volt abban, hogy ők ilyen kiválóak, de gondolok arra, hogy a vetés idején közreműködtem. Nagyon sokszor van, hogy az aratás nem azé, aki vetett; ez így helyes az életben - ezt biblikus alapon is állíthatom, hogy fontos, hogy vessünk, aztán vagy mi, vagy más arasson. Most ez az aratásnak az ideje, a gondokkal együtt. Hát ennyit a nosztalgiámról.
És annyit, hogy miután nincs diplomáciára kiképzett arcberendezésem, ezért tűnt Lukács Zsuzsanna számára úgy (Derültség.), hogy talán én nem elég érdeklődéssel figyelem a kedves kolléganőket, ami teljesen téves, mert számos olyan új elemet hallottam, ami, miután már nem követtem ezt olyan szorosan, engem is érdekelt.
Szeretnék arról néhány szót szólni, hogy minden ilyen találkozásnak a jellemzője egyrészt a lelkesedés, és azt mondani, hogy akkor majd mit fogunk csinálni. Ez lelohad, de marad is belőle azért. Akkor gondolnunk kell arra - és ebben megelőzött Fazekas Sándor -, hogy ezt valamilyen intézmény folytatja. Ez most az ország egyik bírósága, igen jelentős, ha jobban tetszik vendéglátóinknak, akkor az egyik legjelentősebb bírósága, de az egyik. Tehát amikor a közvetlen kapcsolatokról van szó a jogalkotásban, akkor erre mindenképpen figyelni kell.
Úgy gondolom, van egy szó, amiről itt beszélni kell, ez a jogpolitika. Régen ez egyfajta szitokszó volt, akik idősebbek kicsit - a férfitársaim azok, akik itt kicsit idősebbek -, tudják, hogy a jogpolitikának volt egy elhasznált értelme, de a jogpolitikát már egy magyar jogtudós 1905-ben is alkalmazta az írásaiban. Mi a jogpolitika? A jogalkotás jogpolitikája nagyon sokat javíthat vagy ronthat azon, amiről itt beszélünk, az eseti jogalkotás. Meg kell mondanom, hogy a rendszerváltozás óta végig - és én nem látok nagy különbséget - megtörténik ez a "romlott hús" szindróma; tudnék ennél jobbakat is mondani. Mindenki ismer olyanokat, hogy jogalkotással megoldani akut és eseti társadalmi jelenséget, csak azért, mert bizonyos körökben ez nagy felháborodást okozott.
A törvényhozás és a bíróságok kapcsolata természetesen mindig nagyon érdekes, mert közvetlen kapcsolatok nem lehetnek és nincsenek. Tudnunk kell, hogy nem így működik a világ. Azt is tudnunk kell, hogy van egy hierarchia; a szuverén jogalkotó, a törvényhozó törvényeit mi alkalmazzuk. Ez nem alsóbbrendűségi hierarchia, hanem funkcionális hierarchia. És ez itt szóba is került, hogy mi fegyelmezetten végrehajtjuk, de azért az jó, ha elhangozhatnak olyan szavak, amelyek mutatják, hogy olyat kell végrehajtanunk, szintén fegyelmezetten, aminél viszont a lelkesedést már nehéz hozzáadni. Mert itt sok olyan - hogyan nevezte Lukács Zsuzsanna - hölgy bíró, hölgy vezető van, akinek a személyes lelkesültsége talán még most is kiderül, de én nagyon jól ismerem, hogy rossz jogszabályok iránt lelkesedni nehéz. Hogy mindenki mondjon egy példát, ez az információszabadságról szóló, végletekig elhibázott - én már ilyet mondhatok (Derültség.) ebben az életkorban -, tulajdonképpen bizonyos intézmények rossz lelkiismeretéből fakadó törvény, amihez hozzáillesztettek egy háromoldalas közzétételi listát, hogy már annyira félünk, nem tudom, kitől, az ombudsmantól, vagy a nem tudom, kitől, hogy mindent közölni kell. Most az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet kimutatta, hogy a minisztériumok fele egyáltalán nem hajtja végre, egyáltalán nem; tehát olyan törvények vannak, amit egyáltalán nem hajtanak végre. Mi végrehajtjuk kínnal-keservvel, anonimizálni kell az ítéletet; valószínűleg olyan programmal, ahol a Bősze elnevezésű bíróból csak "ze" marad, mert a "Bős"-t kiveszi a program, mert ezt felismeri mint helységnevet, és a helységneveket ki kell venni, (Derültség.) Tehát egy őrült manuális munka van vele. És csak egy dolog, hogy mitől rossz a törvény nekünk nagyon: minden ok nélkül és teljesen értelmetlenül hozzátette, hogy nem elég a jogerős ítéleteket megjeleníteni, hanem az alapul szolgáló alsó fokú ítéleteket is végig meg kell. Ennek azért nincs semmi értelme, mert a magyar bíráskodási rendszerben nem utalások vannak, hanem ismertetések vannak, tehát a felső bírói ítéletből meg lehet ismerni a szükséges mértékig a tényállást. S ezért itt be kell várni egy folyamatot, és milliós halmaz fog keletkezni. Kérdezem: ki olvassa ezeket? Senki sem olvassa.
Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Azt kell mondanom, hogy ez a fokozott törekvés a transzparenciára meg a nyilvánosságra mindig akkor van, amikor egy Farkas Péter nevű ember a bíróságról elszökik. Itt viszont hallottuk, hogy itt küzdünk a csatasorban ezer, kétezer meg háromszázezer üggyel, amire a kutya nem kíváncsi. De ez nem olyan nagy baj, mert mi nem szeretnénk, ha a bulvárban ki lennénk állandóan téve, csak tudnunk kell, hogy a bírósági munka nem egy-egy ügy, meg azért, mert csiklandós a kép, mert valami olyan név van benne, akit hallani szeretnénk. Most tehát a hétköznapokról volt szó.
Én személyesen még egyszer köszönöm, hogy itt lehettem, és még egyszer átélhettem egy ilyen bírósági értekezletet. És gratulálni szeretnék Lukács Zsuzsának és vezetőtársainak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Uttó György úr!
DR. UTTÓ GYÖRGY, a Magyar Bírói Egyesület elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Három bővített mondatot legyen szabad elmondanom.
Úgy gondolom, azt kell elsőként elmondanom, hogy a jövő évi költségvetést illetően nemcsak a köztisztviselők és a közalkalmazottak, de a bírói kar is nagyon komoly aggodalommal tekint a jövő esztendőre. Ami nagyon különös, a 13. havi, a bírák számára - és kizárólag a magyar bírák számára - ki nem fizetett összeg mikénti sorsát illetően nagyon nehéz a bíró kollégákat írásban, szóban meggyőzni arról, hogy van egy kétharmados törvény, amely biztosítja számunkra is, tehát nemcsak a háromnegyed millió, már havonta ebben részesült magyar munkavégzők, és ebben a körben döntően a köztisztviselők, közalkalmazottak, hanem a 2800 magyar bíró részére is biztosítja egy összegben a hatályos kétharmados törvényünk ezt a javadalmazást. Valóban az történik, hogy hozzám írásban, szóban fordulnak, én írásban, szóban válaszolok, hogy mi ennek a garanciája, és aztán a legközelebbi forduló az, hogy valamilyen illetékes - ugye, nem mondják a kollégák, hogy ki az az illetékes - rögzítse, mert hiszen most a gazdasági-pénzügyi válság közepette sok minden előfordulhat. Azt gondolom, ennek a jelenségnek a létét indokolt volt nekem itt, ebben a körben is elmondanom, annak ellenére, hogy mindenki tudja, valóban, ez a kétharmados törvény a január végi és ez évire vonatkozó kifizetést mindenképpen biztosítja. És az én ismereteim szerint a készülő költségvetésekben is ez mindenütt rendelkezésre áll. De még egyszer mondom, az aggodalom, az aggály fennáll, és azt hiszem, a képviselő hölgyek és urak jó, ha tudnak erről a jelenségről.
Szeretném a bizottság fogadókészségét megköszönni, ami a különböző jogszabálytervezetekkel kapcsolatos, időnként előforduló véleményünk fogadására vonatkozik. Nem nagy siker, azt el kell mondanom, de ma már többször szó volt arról, hogy a felülvizsgálati eljárás háromszor 30 napja, ami tehát 90 nap, tartotta magát hosszú ideig, és az én ismereteim szerint e bizottságnak jelentős szerepe volt abban, hogy ez a 90 nap 120 napra emelkedett. Ez egy pici többlet, de nem lebecsülendő, annak ellenére, hogy ezzel egyáltalán nem lehet egyetérteni, hiszen az az álláspontunk, hogy a célt sem éri el ez a bizonyos négy hónapos befejezési határidő, amellett, hogy ez mindenképpen igényel valamilyen és gyors, másfajta megoldást.
Szeretném még azt is kérni, ha a bizottság a következő hetekben, hónapokban az esetleg az új Ptk.-val kapcsolatos észrevételeinket, javaslatainkat is támogatólag fogadná, azaz figyelembe venné azokat. Tény, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium számos kompromisszumra eddig is hajlandó volt - néha, az én személyes meggyőződésem az, hogy indokolatlan is egyik-másik -, ugyanakkor vannak olyan témák, olyan megoldások, olyan jogintézményi hiányok meg többletek, amellyel kapcsolatban a jogalkalmazók, pedig a bírók a legtöményebben jogalkalmazók, évtizedes tapasztalatai ellenére is fenntartják azt, amit eddig egyszer már rögzítettek. Ha ebben a bizottság, akkor persze, ha kellő indokkal és kellő érvekkel alátámasztva tájékoztatást adunk, úgy gondolom, ennek a megvizsgálása, értékelése hozhat valamit az új Ptk. minőségi javulásához.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kér még szót. (Nincs ilyen jelzés.) Ha senki, akkor elnök asszonyt kérdezem, kíván-e reflektálni az elhangzottakra. Parancsoljon!
DR. LUKÁCS ZSUZSANNA, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke: Köszönöm szépen, de úgy gondolom, a képviselő urak által felvetettekre az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelenlegi és jelen lévő elnöke megadta a választ. Én is úgy gondolom, hogy a jogalkotási folyamatban az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak és a Legfelsőbb Bíróságnak van elsődlegesen szerepe.
Természetesen lehetőséget látok arra, amit képviselő úr említett, hogy szakmai konferenciákon bizonyos jogkérdésekre vonatkozó álláspontok megismerhetővé váljanak. De amennyiben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az alkotmányügyi bizottság kapcsolata a jövőben az elkezdetteknek megfelelően gyümölcsöző lesz, úgy gondolom, nincs elzárva attól a bizottság bármely tagja, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács rendelkezésére bocsátott jogszabályi észrevételünket megismerhesse, mert valóban, ha úgy kérik, mert van, amikor az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közvetlenül is kér jogszabályra észrevételeket tőlünk, de mostanában már párhuzamosan az arra adott válaszokat megküldjük az OIT Hivatalnak is. Tehát egy adott bírósági szervezet és intézmény szakmai álláspontját közvetlenül is megismerhetővé tudja tenni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács.
Köszönöm szépen, ennyit kívántam hozzáfűzni.
Dr. Csiha Judit elnök összegzése, reflexiói
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjenek meg néhány mondatot, visszaélve az elnöki jogkörrel, és azzal, hogy alelnökök nincsenek jelen, úgyhogy nem tudom kinek átadni addig az elnöklést, de muszáj néhány mondatot mondanom.
Az első mondatom a köszöneté a vendéglátóink türelméért és azért a lehetőségért, hogy ezen a mai ülésen ebben a körben vehettünk részt.
A második mondatom: többen fölvetették annak szükségességét, hogy legyen folyamatosabb információáramlás a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalom között abban a tekintetben, hogy a már meghozott jogszabályok hogyan hatályosulnak, illetőleg a még meg nem hozott jogszabályok hogyan lehetnének jobbak. Fölmerült, hogy ebben nagyon jó közvetítő maga az OIT, annál is inkább, miután az OIT-nak két olyan országgyűlési képviselő tagja van, akik közül az egyik itt ül velünk Bárándy Gergely személyében, mint alkotmányügyi bizottsági tag küldöttként, a másik pedig Molnár Albert, aki a költségvetési bizottság tagja. Tehát ilyen értelemben van egyfajta kapocs, még ha áttételes is ez a kapocs, az OIT összetételében. Amellett, hogy az OIT-tól rendszeresen meg szoktuk kapni azokat a javaslatokat, kezdeményezéseket, amelyekkel ők foglalkoznak. Hogy most csak egyet mondjak, ez a bizonyos nyolc álláshely és a négy adminisztratív munkaerő létszámbővítés, amely - és ez talán megnyugtatja kollégiumvezető asszonyt - azon a kereten felül értendő, ami az OIT által jóváhagyott költségvetésben szereplő létszámbővítésen felül van. Tehát amikor a lehetséges létszámbővítésekről dönteni kell, akkor persze érdemes lesz figyelni arra, és talán lobbizni is az OIT-nál, ha lehet, hogy hova milyen létszámok jussanak. Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy ezt a módosító indítványt én jegyzem a nyolc státusbővítéssel kapcsolatosan, de ez azon felül van, ami már eddig is szerepelt a költségvetési tervezetben.
Létezik az alkotmányügyi bizottságon belül egy, a jogszabályok hatályosulását vizsgáló albizottság, amely albizottság vezetője Balsai képviselő úr, mely albizottságnak éppen az a feladata, hogy azoknak a jogszabályoknak, amelyeket egyszer már meghoztunk vagy megváltoztattunk, jól vagy rosszul, a hatályosulását folyamatosan vizsgálja. Tehát impulzusokat akár közvetlenül ennek az albizottságnak is lehet küldeni. És nem elhanyagolható eszköz erre az együttgondolkodásra, ami a bizottság lehetőségei között szerepel, bizottsági nyílt nap szervezése. Ezt én magam tervezem is. Egyre több olyan információ érkezett a bizottságunkhoz, ami az igazságügyi reform óta változásra érett vagy valami újnak a megalkotására érett. Úgy tervezem - és ebben a körben erről hadd beszéljek -, hogy ha az igazságszolgáltatási, igazságügyi reform legtöbb szereplőjétől összegyűlt már annyi impulzus, amire lehet már egy konferenciát szervezni, én ezt a január-februári időszakra teszem, akkor egy bizottsági nyílt nap keretében váltanánk erről szót, ahol természetesen minden olyan fölvetést, érkezzék az akár a bírói oldalról vagy akár az Igazságügyi Szakértő Kamarától, azokat a nézeteket lehessen kicsit szintetizálni ütköztetés után, hogy abból a törvényhozó levonhassa azt a következtetést, hogy neki e tekintetben mi a dolga.
A teljesség igénye nélkül, őszintén megmondom, igazán elgondolkodtatott ez a július 1-jei hatálybalépés; ezt már többen érintették itt képviselőtársaim. Ezt én magamra nézve olyan értelemben is kötelező vizsgálatnak érzem, hogy e pillanatban a törvényhozás asztalán van vagy nyolcvan törvényjavaslat. Úgyhogy akár hétfőn rögtön elkezdhetjük, kedves képviselőtársaim, ilyen szemmel áttekinteni az asztalon lévő törvényjavaslatokat, amellett, hogy természetesen jelezzük az illetékes minisztériumoknak is, hogy erre tessék folyamatosan figyelni, amikor hatálybalépésről akarunk dönteni, mert tényleg úgy van, ahogy valamelyik képviselőtársam mondta, hogy erre nem szoktunk figyelni. Még azok sem szoktunk figyelni, akik egyébként a jogalkalmazói szférában is előfordulunk, és mégsem figyelünk rá. Úgyhogy köszönjük ezt a figyelemfelhívást.
Amit elvi alapvetésként én érzékeltem ebből a mai beszélgetésből, az az az elemi igény, hogy adjuk vissza a táblának a megszületése pillanatában odaadott legfontosabb funkcióját, a fellebbviteli funkciót. Tehát érdemes lesz olyan szemmel áttekinteni a hatályos joganyagot, hogy meg lehet-e szabadítani a táblát olyan funkcióktól, ami ennek ellenében hat - nyilván véglegesen és száz százalékban nem -, és ezt a funkcióját erősítené a táblának. Nyilván ez is törvényhozást, illetve jogszabály-módosítást igényel, de ha nem akarunk változtatni azon az alapelven, hogy a tábla egy fellebbviteli fórum elsősorban és legfontosabb módon, akkor a törvényhozásban erre figyelemmel kellene vagy illene lenni. Nem biztos, hogy én ezt jól értettem, de lehet, hogy ez is lehet az egyik témája akár a nyílt napnak.
A következő, amit még szeretnék megemlíteni, ez az országos illetékesség problematikája, mert ez több helyen előfordul és felmerül. Meg kell valljam kedves vendéglátóinknak, hogy éppen a közelmúltbeli hetekben kerültünk kisebb konfliktusba saját kormányunkkal kormánypárti képviselőként is, amikor is egy jogszabályban országos illetékességet állapított meg egy szervezeti egységre, és mi azt mondtuk, hogy semmi nem indokolja a koncentrációt, nincs az a speciális szakértelmet jelentő igény vagy más körülmény, aminek következtében országos illetékességű eljáró szervet kellene egy törvényben kijelölni. S bizony ezt megtettük. Én azt gondolom, hogy ha kapunk ilyen jelzéseket, hogy hol kell ezeken javítani, változtatni, koncentrálni vagy éppen dekoncentrálni, azt megfelelő konzultációk után tehetjük.
Végezetül még egy utolsó mondatom lenne. Én azt tervezem, és azért is kértem jegyzőkönyvezést a mai bizottsági ülésen, hogy az itt elhangzott javaslatokat kigyűjtve a felszólalásokból, ezeket eljuttatom az igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak is, kérve az ezzel való foglalkozását, és természetesen a folyamatos együttműködés keretében erre folyamatosan visszatérnénk.
Ezek jutottak eszembe itt, hallgatva az igen tanulságos beszélgetést. Megköszönöm még egyszer a lehetőséget, hogy itt lehettünk, azt gondolom, képviselőtársaim nevében is mondhatom ezt, pártállásra tekintet nélkül is. S azt mindenképpen tudom ígérni, hogy azokon a fórumokon, ahol lehetőségünk van nézetekről eszmét cserélni és ütköztetni, illetőleg megegyezni bizonyos dolgokban, ezeket a fórumokat a jövőben működtetni fogjuk, lehet, hogy kicsit nagyobb intenzitással.
Köszönöm szépen. Ezzel a mai bizottsági ülést berekesztem, kedves képviselőtársaim. Hétfőn 11 órakor lesz a legközelebbi bizottsági ülés.
Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 20 perc)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea