AIÜB-1/2009.
(AIÜB-119/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2009. február 12-én, csütörtökön, 15.30 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Szavazás a napirend kiegészítéséről *
Szavazás a napirend elfogadásáról *
Konzultáció a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által bejelentett közjogi törvénymódosítási csomagról *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter expozéja *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter válaszai *
További észrevételek, reflexiók *
Konzultáció a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által bejelentett közjogi törvénymódosítási csomagról
Meghívott:
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) távozása után dr. Csiha Juditnak (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) dr. Balogh Lászlónak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) dr. Szép Bélának (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP) dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) dr. Gál Zoltánnak (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz) dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) dr. Navracsics Tibornak (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) dr. Szakács Imrének (Fidesz)
Dr. Salamon László (KDNP) dr. Rubovszky Györgynek (KDNP)
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 35 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az idei év első bizottsági ülésén képviselőtársaimat és a bizottsági ülésen megjelent kedves vendégeinket.
A mai ülésünket megnyitom. Ismertetem a helyettesítési rendet: Répássy Róbert helyettesíti Mátrai Mártát, Balogh László Faragó Pétert, Bárándy Gergely Simon Gábort, Gál Zoltán Varga Lászlót, Szép Béla Frankné Kovács Szilviát. Megállapítom, hogy az ülésünk határozatképes.
Mielőtt a napirendre javaslatot teszek, szeretném bejelenteni, hogy korábbi munkatársunk, Sári Ibolya nyugdíjba ment. Szeretném bemutatni a bizottságnak új munkatársunkat, Simkóné Borit. Hozzá lehet fordulni mindenféle segítségért és információért. Érezd jól magad közöttünk, igyekszünk nem nehezíteni a munkádat.
Még napirend előtt szeretném azt elmondani, hogy akik jelentkeztek a pozsonyi együttes szlovák-magyar alkotmányügyi bizottsági ülésre, azok számára ma munkatársaim kiosztják a felkészítő anyagokat. Az indulásról és a részletes programról pedig a későbbiekben, az elkövetkező napokban küldjük az értesítést. Az várható, hogy 24-én, kedden reggel 7 órakor indulunk innen a Ház elől, és az esti órákban érkeznénk vissza.
Most javaslatot teszek a napirendre a kiküldött meghívó szerint. Úgy gondolom, néhány mondatban ezt a ritkán előforduló műfajt indokolni szükséges.
Valóban ritkán fordul elő, hogy bizottsági ülést konzultációs céllal hívjunk össze. Most mégis fontosnak érzem, hogy beszéljünk arról, ami az országot és a politikusokat is benne évek óta foglalkoztatja, nevezetesen, hogy milyen legyen az ország parlamentje, hány képviselővel, hogyan választódjanak ők ki, és ezzel egyenértékűen ugyanolyan vitatéma a közéletben, de mondhatom, a mindennapi életben is az, hogy az önkormányzatok összetétele, választási módja, lehetőségei és egyáltalán működése megfelel-e ma már a XXI. század követelményeinek, kell-e rajta változtatni, ha igen, akkor milyen módon, milyen mértékben és milyen tartalommal. Tudjuk és közismert, hogy az elmúlt években számos politikai vita és parlamenti egyeztetés, benyújtott törvényjavaslatok, majd visszavont törvényjavaslatok próbáltak megfelelni annak az igénynek, hogy az ország és a népessége méreteihez jobban igazodó, hatékonyabban működő és a jelenleginél olcsóbb parlament jöhessen létre. S ugyanez az ilyen tartalmú vita zajlik a politikusok között az önkormányzati szféra tekintetében is. Számos olyan javaslat született, amely ezeknek a céloknak a megvalósítását tűzte ki célul. Ezek azonban az esetek többségében, ha ugyan nem mindegyikében részmegoldásokat jelentettek.
A képviselőtársaim számára a napirendhez kiküldött javaslat egy komplex, átfogó törvényjavaslat, amelyet a Szocialista Párt parlamenti frakciója a kormánnyal közösen dolgozott ki. Ezt a javaslatot a benyújtás előtt szeretnénk megbeszélni, megtárgyalni az alkotmányügyi bizottságban, attól a nem titkolt céltól vezérelve, hogy reményeink szerint lehet találni a javaslatban olyan pontokat, olyan megoldásokat, olyan intézményeket, amelyek a valamennyi párt által megcélzott és hangoztatott cél szolgálatába állítva létrehozhatnak egy kisebb, hatékonyabban működő, olcsóbban üzemelő parlamentet.
Ebben a reményben, hogy ez a beszélgetésünk ilyen eredménnyel fog járni, teszek javaslatot a kiküldött napirendre. Kérdezem, van-e észrevétel. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Én azt a szokatlan kérdést teszem föl - de maga a napirend is szokatlan, legalábbis formailag szokatlan -, hogy miniszter úr nem akar-e másról is konzultálni az igazságügyi és alkotmányügyi bizottsággal.
ELNÖK: Itt és most?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Itt és most. Elég ritka alkalom, hogy a miniszter úr részt vesz a bizottsági ülésünkön személyesen, és azt gondoltam, volna megbeszélnivalónk más témakörökben is. Gondolok arra, hogy az elmúlt napokban-hetekben történt egy-két olyan esemény, amely izgalomba hozta az egész országot, joggal. Természetesen az embereket bizonyára nagyon izgatja ez a téma is, amelyről konzultálni kíván a miniszter úr velünk, de felteszem a kérdést, hogy mondjuk, egy második napirendként nem akar-e más természetű dolgokról is beszámolni, vannak-e jogalkotási tervei az Igazságügyi Minisztériumnak, és a többi, és a többi.
Elnök asszony, ez egy nyitott kérdés a részemről, merthogy az egész konzultáció is egy ilyen nyitott műfaj. Szívesen meghallgatjuk a közjogi javaslatokat, gondolom, a szocialista frakció számára nagyon érdekes lesz - ők már körülbelül negyedszerre hallják -, de mi biztosan újdonságokat fogunk hallani. Ezért gondoltam, hogy egy második napirenddel is egészítsük ki esetleg a bizottsági ülést.
ELNÖK: Alelnök úrral én egyetértek abban, hogy a konzultáció egy sajátos műfaj a bizottsági munkában, azonban nem helyettesíti a napirendet. És én azt is feltételezném, hogy ha ezt napirend-kiegészítési javaslatként kellene értékelni - a bólintásból azt veszem ki, hogy igen... Vagy nem volt bólintás? Mert azért van egy forma.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, én kérdésként tettem fel a miniszter úrnak, mert nyilván ahhoz, hogy mondjuk, az elmúlt napok eseményeiről és az ebből az igazságügy számára levonható következtetésekről beszéljünk, kérdés, hogy felkészültek-e erre a jelenlévők. Én nem akarom ráerőltetni a miniszter úrra, hogy most konzultáljon erről, de szerintem ez egy olyan téma, amelyet az alkotmányügyi és igazságügyi bizottságban is meg kellene tárgyalni, amennyiben van egyáltalán már az igazságügyben elképzelés arról, hogy milyen irányokba lehet lépéseket tenni.
ELNÖK: Újra felteszem a kérdést, hogy a napirend kiegészítésére irányuló javaslatként értékeljem-e az iménti felszólalást.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen, bár nem tudom, hogy miniszter úr felkészült-e erre, de feltételezem, hogy felkészült, hiszen az elmúlt napokban már foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Azt javaslom tehát, hogy egy második napirendi pontként az elmúlt napok-hetek bűnözéssel kapcsolatos eseményeivel, illetve az azokból levont következtetésekkel - mert számunkra inkább az érdekes - foglalkozzunk.
ELNÖK: A Fidesznek napirend-kiegészítési javaslata van, amihez - formabontó módon - előzetesen kíváncsi arra, hogy a miniszter úr óhajt-e ezekről a kérdésekről a bizottsági ülésen tárgyalni. Mielőtt erről megkérdezem miniszter urat, felhívom a figyelmet, hogy a jövő héten két ülésünk is lesz, s én hasznosabbnak látnám, ha erről a témáról vagy a hétfői, vagy a szerdai ülésünkön beszélnénk, ugyanis erre is fel kell készülni, mert a sima beszélgetésen túl ebben a kérdésben is tennünk kellene valamit.
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Miniszter úr azokon az üléseken is jelen lesz?
ELNÖK: Ezt meg fogjuk kérdezni a miniszter úrtól. Miniszter úr, parancsoljon!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Megtisztelő alelnök úr kérdése és a felkínált lehetőség. Természetesen bármikor készséggel állok a bizottság rendelkezésére. A bizottság előbb-utóbb bizonyára napirendre tűzi a rendes éves meghallgatást, amelyen sok kérdésről tudunk majd konzultálni.
Ha alelnök úr megjegyzése arra vonatkozott, hogy a közbiztonságot érintő kérdésekről lenne célszerű konzultációt folytatni, akkor jelzem, hogy tegnap a rendészeti bizottságban több mint négy órán keresztül nagyon sokoldalúan, kimerítően, számomra megnyugtatóan és hasznosan tudtunk erről a témáról beszélni, s a közvélemény széles körben kapott tájékoztatást. Úgy gondolom, a parlamenti pártok ezen keresztül hozzájuthattak azokhoz a részletes információkhoz, amelyekre joggal tartanak igényt.
A kormány a tegnap lefolytatott vita nyomán is dolgozik egy olyan, a közbiztonságot megerősítő programon, amelynek természetesen lesznek jogalkotási vonatkozásai is. Nagy megtiszteltetés lenne, ha ennek a programnak az elkészülte után az alkotmányügyi bizottságban az elnök asszony, illetve a bizottság által meghatározott keretben - szívesen venném, ha akár még a törvényjavaslatok benyújtását megelőzően - konzultációs jelleggel is szót lehetne ezekről ejteni, mert az minden bizonnyal alaposabbá tenné a tárca törvény-előkészítő munkáját. Ha a bizottság most ezeket a nem teljesen körülhatárolt kérdéseket napirendre tűzi, akkor én alávetem magam a demokrácia uralmának, és a legjobb tudásom szerint válaszolok a kérdésekre, de őszintén szólva se tartalmilag, se a napirendet tekintve nem így készültem.
ELNÖK: A napirend elfogadásáról nem szoktunk vitát nyitni, mert a Házszabály arra nem ad módot. Meghallgattuk a napirend kiegészítésére vonatkozó javaslatot és az egyenes kérdésre adott egyenes választ. Ezek után a napirendről, illetve a napirend kiegészítéséről kell döntenünk.
Szavazás a napirend kiegészítéséről
Ki ért egyet azzal, hogy itt és most a Répássy Róbert alelnök úr által javasolt témában második napirendként tartsunk konzultációt? (9) Megállapítom, hogy a napirend kiegészítésére irányuló javaslat nem kapta meg a többséget.
Szavazás a napirend elfogadásáról
Ki ért egyet az eredeti napirendi javaslattal? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság túlnyomó többsége egyetért a napirendi javaslattal.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felvetett kérdéskörről a közeli napokban ne folytathatnánk konzultációt, de a felvetett téma igényli azt, hogy egy önálló napirend keretében beszéljünk róla. Azt megígérem, hogy a nagyon közeli napokban sort fogunk erre keríteni.
Konzultáció a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által bejelentett közjogi törvénymódosítási csomagról
Rátérünk az egyetlen napirendi pontunkra, melynek címe: "Konzultáció a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr által bejelentett közjogi törvénymódosítási csomagról". Ismételten üdvözlöm Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter urat, valamint Avarkeszi Dezső és Papp Imre államtitkár urakat.
Elsőként megadom a szót miniszter úrnak, hogy tegye meg szóbeli kiegészítését.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter expozéja
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Közel húsz esztendővel a köztársaság kikiáltása után több mint indokolt végiggondolni, hogy az alapvető alkotmányos intézmények működésére, szervezetére, választására vonatkozó szabályok minden tekintetben kiállták-e az élet próbáját, ma is ugyanúgy alkalmasak-e a demokratikus jogállam működtetésére, mint akkor, amikor létrejöttek. Úgy gondoljuk, ez minden egyéb megfontolás mellett is több mint indokolttá tesz egy átgondolást.
Ugyanakkor a parlament és az önkormányzatok, tehát a demokrácia választott alapintézményeinek választási módja, mérete évek óta a politikai viták és a közbeszéd középpontjában áll, s nem véletlenül. Nem véletlenül, mert ez egyrészt anyagi kérdés - ugyanis a választott önkormányzati és országgyűlési képviselők száma érdemben meghatározza azokat a költségeket, amelyeket az adófizetőknek viselniük kell -, másrészt pedig ezek egyfajta jelképek is. Jelképei annak, hogy a demokrácia milyen költségekkel, milyen mértéktartással működik. Amikor egy világgazdasági válsághelyzetben kell helytállnia az országnak, különös súllyal vetődik fel, hogy az állam minden polgára és az országban működő minden szervezet számára tegye világossá: nagyobb mértéktartásra és önkorlátozásra, ha úgy tetszik - kicsit pénzügyesen fogalmazva - a hatékonyság növelésére van szükség. Ezzel kapcsolatban minden politikai erő hosszú-hosszú idő óta - és lehetne sorolni a nyilatkozatok garmadáját - tett, ha úgy tetszik, egymásra licitáló radikalizmusú javaslatokat a méretek csökkentését illetően.
A szocialista frakció és a kormány tulajdonképpen az eddigi felvetéseket mintegy ötvözve, nagyon radikális javaslatot tett az asztalra, elfogadva azokat az ellenzék részéről korábban tett javaslatokat, felvetéseket, hogy itt a mérce nem kis lépések, hanem a felezés kell hogy legyen. Ennek megfelelően mind az Országgyűlés, mind pedig az önkormányzati képviselők tekintetében közel felére javasolja az elgondolás csökkenteni a képviselők számát, hangsúlyozom, részben azért, mert ez közvetlen pénzügyi kérdés. Az előzetes kalkulációk szerint egy négyéves parlamenti ciklusban ez mintegy 100 milliárd forintos megtakarítást tenne lehetővé a választás költségeinek mérséklődésével, a különböző képviselői tiszteletdíjakra fordított összegek mérséklésével, és természetesen a politikai rendszer egészének működési költségei csökkennének, hiszen nyilván az egyszerűbb választási rendszer rövidebb kampánnyal, ennek megfelelően kisebb kampányköltségekkel is párosul.
Ugyanakkor a korábban asztalra került javaslatok, melyek hasonló méretre vágták volna vissza az Országgyűlést, nem tartalmaznak semmilyen további szabályt arra nézve, hogy milyen módon álljon elő ez a kisebb összetételű Országgyűlés. Nos, ez a javaslat immár teljes körű, következésképpen elvileg alkalmas arra, hogy megfelelő eljárást követően ebből törvény szülessen, és érdemi javaslatot tesz a választási eljárás megváltoztatására. Olyan, a kisebb létszámhoz igazodó, de az alkotmányos elveket messzemenően kielégítő választási eljárásra tesz javaslatot, amely egyébként nemcsak hogy olcsóbb működtetést és olcsóbb választást tesz lehetővé, de képes arányosabbá tenni a mai választási rendszert. A választói akarat és az Országgyűlés összetétele között közvetlenebb összefüggést teremt, miközben azt a magyar hagyományt, amely az országgyűlési képviselők többségének bizonyos területi kötődését tételezi fel, azt változatlanul megőrzi, ennek teret enged.
Hasonló logika érvényesül az önkormányzati testületek esetében is: érdemi létszámcsökkentés és a választási eljárás ehhez igazodó korrekciója. Az önkormányzatokat illetően van egy érdemi elem, amely ezen túlmegy: az a javaslat, hogy a jövőben a megyei városok választópolgárai is részt vehessenek a megyei közgyűlések tagjainak megválasztásában. Úgy gondoljuk, hogy ha a megyei önkormányzat - amely természetes módon nem felettes önkormányzata, hiszen ilyenfajta hierarchia nincs és nem is lehet az önkormányzatok között - alapvetően az adott térségben működő intézmények fenntartója, miközben egyben reprezentálja az adott megye lakosságát is, akkor célszerű, hogy azok a polgárok, akik egyébként intézmények sokaságát tartják fönn a megyei városokban, részt vegyenek ennek az önkormányzatnak a megválasztásában, és ilyen módon a megyei önkormányzat alkalmas partnere legyen a megyében működő megyei város vagy városok önkormányzataival szoros együttműködésben egy ésszerűbb intézményi struktúra kialakítására.
Ez a javaslat logikusan kiegészül azzal, amit nem az asztalon fekvő törvényjavaslat, hanem jogtechnikai okokból az önkormányzati törvény módosítása tartalmazna, amely a mainál lényegesen magasabban húzza meg azt a határt, ahol a polgármestereknek főállásban lehet, illetve kell betölteniük a tisztségüket, megint abból kiindulva, hogy váljék olcsóbbá, mértéktartóbbá, az ország helyzetéhez és a feladatokhoz jobban igazodóvá a polgármesteri tisztség betöltése. Kisebb településeken, ott, ahol a feladat nem teszi szükségessé a főállást, ott ez társadalmi megbízatásban, egyéb teendők mellett láttassék el.
A javaslat közvetlenül nem tartalmaz rendelkezést a képviselők díjazására, költségtérítési rendszerére. Ugyanakkor közismert, a miniszterelnök nyilatkozataiból ez világossá vált, hogy úgy ítéli meg, hogy azokat az elveket, amelyeket az alkotmányos intézmények megújítása kapcsán érvényesíteni javasol a kormány, célszerű és helyes lenne érvényesíteni az országgyűlési képviselők javadalmazása tekintetében is. Átlátható, világos, privilégiumokat nem tartalmazó rendszer létrehozása illeszkedne legjobban ahhoz, amit most a köztársaság polgárai ebben a válságos helyzetben a politikai elittől, a politikai pártoktól várnának.
Bízom abban, hogy a mai konzultáció során jobban tisztázódnak az álláspontok. Bizonyára valamennyi jelen lévő politikai párt megerősíti azt a többször hangsúlyozott elkötelezettségét, hogy érdemi csökkentést kíván a politikai alapintézmények tekintetében. S ha ez az egyetértés fönnáll, akkor én bizonyos vagyok benne, hogy a részletek tekintetében, nyilván megfelelő tárgyalásokat követően, kialakítható olyan kompromisszum, amely egy pozitív döntéshez vezethet.
Nagyon szépen köszönöm, és természetesen készséggel állok munkatársaimmal együtt az esetleges kérdések elébe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kér szót. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a napirendi javaslatot elolvastam, ugye, ott az szerepel, hogy a miniszterelnök közjogi javaslatai, akkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy melyik közjogi javaslatairól fogunk beszélgetni.
Biztosan ismeri miniszter úr ezt a dokumentumot (Felmutatja.), ez annak a kormánynak a programja, amelynek ön tagja, ez a Gyurcsány-kormány programja. A Gyurcsány-kormány programját 2006. június 9-én fogadta el az Országgyűlés, és ennek a kormányprogramnak, amely jogilag a mai napig hatályos, a 6. oldalán, a "Reformok az új Magyarországért" cím alatt "Megújuló politikai intézmények" alcím alatt a következő mondatok szerepelnek: "A köztársaság kormánya ezért kezdeményezi, hogy a parlamenti pártok konszenzusával döntsünk az alábbi kérdésekben. Csökkenjen 300 fő alá az országgyűlési képviselők száma. Az egyéni választókerületek megőrzése mellett legyen arányosabb, a választói akaratot jobban kifejező választási rendszer."
A kormányprogram vitájáról szóló országgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint, amikor Gyurcsány Ferenc a kormányprogram vitájában az expozéját mondta, a következő javaslatot tette: "Több felelősség, kevesebb privilégium" - tehát hogy pontosítsam: a 2006. június 8-ai ülés jegyzőkönyvéből olvasok -, "Több felelősség, kevesebb privilégium; igen, magunkkal kell kezdeni. Igen, legyen kisebb a parlament. Fogadjuk el az ellenzék javaslatát! Ha azt mondja, hogy legyen 200 fő, legyen kettőszáz! Tegyük hozzá: legyen egyfordulós választás és legyen vegyes választási rendszer. Ezt meg fogadják el ők, és meg tudunk egyezni nagyon gyorsan."
Miniszter úr, nekem csak egyetlen kérdésem lenne: mi változott 2006 júniusa óta, hogy most megváltoztatta a kormány az álláspontját? Azon kívül, hogy az önök népszerűségi mutatói szerint pillanatnyilag nem tudnának egyéni választókerületeket nyerni. Mi változott? Mi az a választójogi filozófiai értékítéletük, ami önök szerint megváltoztatta a kormány álláspontját? Azon túlmenően, hogy most jogilag a kormányprogramban foglaltak mennyire kötelezőek még a kormányra nézve a mai napon, erről persze politikai véleményem van, de most hangsúlyozom, jogilag: tényleg, mi változott, miniszter úr? Miért tértek át a vegyes választási rendszerről a tiszta listás választási rendszerre? Megdöbbentő módon a kiküldött anyagból számomra most derült ki és nem a miniszterelnök bejelentéséből, hogy még az önkormányzati választásokon is eltörölnék az összes egyéni körzetet, tehát mind a budapesti kerületekben, mind pedig a városokban eltörölnék az egyéni kerületeket. Tényleg, azon kívül, hogy a felmérések szerint önök a közelgő választásokon nem fognak tudni egyéni választókerületeket megnyerni, mi indokolja azt, hogy megváltozott a miniszterelnök által olyan nagyvonalúan felkínált egyezség az ellenzéknek, hogy egyezzünk meg, nagyon egyszerű a dolog, mi fogadjuk el, hogy egyfordulós legyen a választás, ő meg azt mondja, hogy legyen vegyes a választási rendszer, fogadjuk el - mondja a miniszterelnök, mondja 2006 júniusában. Mi változott, miniszter úr?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Bizottság! Az eredeti elképzelés - miként azt Répássy Róbert alelnök úr igen pontosan tudja - az volt, hogy a német modellnek megfelelő legyen a vegyes rendszer. Tehát akkor sem az volt az elképzelés, hogy az egyébként is aránytalan szisztémát tovább torzítsuk, hanem az, hogy szülessen egy kisebb parlament, és bizonyos létszámcsökkentéssel még fenntartható a vegyes rendszer. Megtörtént az erre vonatkozó kísérlet, ilyen értelemben kár a kormányprogramra hivatkozni. A kormány a programjának megfelelő törvényjavaslatot 2006 nyarán benyújtotta, és lezajlott annak a tárgyalása. Az ellenzék közölte, hogy hallani sem akar ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásáról, amit többek között azzal indokolt, hogy túl magas a létszám - 298 fő plusz többletmandátum - és nem tud egyetérteni egy arányosító formával. Akkor nem az egyéni választókerületeken volt a hangsúly, hanem a létszámon és a mostani aránytalanság megőrzésén.
Hogy a miniszterelnök úr a programbeszédében a vegyes rendszert milyen értelemben használta, az persze elemzés tárgya lehet, de ha megvizsgáljuk a benyújtott törvényjavaslatot, akkor világosan látszik, hogy a vegyes rendszert abban az értelemben használta, ahogy azt az előbb próbáltam megfogalmazni. E törvényjavaslat vitája során Balsai István képviselő úr, Salamon László képviselő úr és mások felszólalásaiból egyértelműen kiderült az ellenzék elutasító álláspontjának a lényege, míg a kormánypárti képviselők felszólalásaiból, így az enyémből is az tűnt ki, hogy a vegyes rendszert a német arányosító szisztémában képzeljük el - ahogy ezt a németek és az angolok hívják: ez egy megszemélyesített arányos képviselet -, de mint ahogy az előbb már jeleztem, az igazi vita nem az egyéni körzeteken, illetve a listás megoldáson volt, hanem azon, hogy a rendszer arányosítható legyen-e vagy ne legyen arányosítható.
Répássy Róbert alelnök úr igen keményen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy az MSZP jelen pillanatban egyetlen egyéni választókerületben sem nyerne. (Dr. Répássy Róbert: Nem ezt mondtam.) Azt mondta, hogy nem nyerne az egyéni választókerületekben. Mivel a peremfeltételek nem voltak pontosan megfogalmazva, szavait akár így is érthetnénk. Azonban nem erről szól a történet, hanem arról, hogy egy bizonyos létszám alatt lehetetlen egy vegyes szisztémát fenntartani. A 200 fő fenntartható lenne a német modellben, de a választási rendszerrel kapcsolatosan elvárható feltételek közül csak az egyik érvényesülne, az, hogy a rendszer ne torzítson nagymértékben, illetve hogy az arányosság, a képviselet elve érvényesüljön, de nem érvényesülne az a szempont, hogy a választókerületekben közvetlen kapcsolat létezhessen a választott képviselők és a választópolgárok között, lévén, hogy az egyéni választókerületek létszáma, területe, településszáma hallatlanul magas volna.
Most nem a kormányprogramnak ehhez a pontjához kellene visszatérni, mert a történelem azon már túlhaladt abban az értelemben, hogy megtörtént a törvényjavaslat benyújtása és a kormány eleget tett a kormányprogramban foglalt kötelezettségének. Nincs értelme ugyanazt a törvényjavaslatot még egyszer benyújtani. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes lenne megnézni a Fidesz-FKGP-MDF-kormány programját és azt, hogy abból milyen törvényjavaslatok következtek, és mely elképzelésektől álltak el nagyon gyorsan. Ilyen volt például a több pénztáras rendszer, bizonyos megfogalmazások szerint a több biztosítós rendszer bevezetése, amitől a Fidesz már 1999-ben elállt. Aztán ilyen volt az az elképzelés, hogy a közigazgatást regionalizálni kell, amire halvány utalások voltak a kormányprogramban és nagyon határozott utalások a kormányhatározatokban. Tehát nem érdemes ezen a vonalon haladnunk, mert akkor érdemben semmit nem fogunk megoldani.
Arra a kérdésre kellene Répássy Róbert képviselőtársamnak válaszolnia, hogy vajon miért ilyen magas létszámú a jelenlegi magyar parlament. Akik részt vettek az ellenzéki kerekasztal munkájában, illetve a háromoldalú tárgyalásokon, pontosan tudják, a vegyes rendszer idézte elő, hogy 304, majd 374, végül pedig 386 fős lett a parlament létszáma. Az egész akkor dőlt el, amikor az ellenzék két álláspontjának egyeztetése érdekében Antall József azt indítványozta, hogy az egyéninek és a listásnak is legyen 50 százalékos részesedése. Ekkor született meg a 304 - 152 plusz 152 - fős parlamentre vonatkozó elképzelés, s ehhez az akkori MSZMP hozzátette a maga 70 fős kompenzációs listáját. Az pedig eléggé ismert a közvélemény számára is, hogy miként lett a létszám végül is 386. A lényeg, hogy ahol a vegyes rendszert alkalmazzák, ott mindenhol magas a parlamenti létszám, és nem véletlenül. Romániában, ahol most tértek át egy vegyesnek nevezhető szisztémára, 300 feletti a létszám, a németeknél 598 plusz Überhangmandat, az olaszoknál - ahol a második köztársaság létrejötte óta szintén vegyes a rendszer - 630 fős a parlament létszáma. Mindezekből egyértelműen látható, hogy a vegyes rendszer magas létszámot igényel. Ha radikálisan csökkenteni kívánjuk a létszámot, akkor egyéni választókerületi rendszer kell, ami Európában csak a briteknél létezik, mégpedig egyfordulós szisztémában, illetve a franciáknál az abszolút többségi elv alapján, mindenhol máshol vagy vegyes rendszer, vagy listás szisztéma van; a 27 európai uniós tagállam csaknem kétharmadában valamilyen listás rendszer működik, és csak öt tagállamban van vegyes szisztéma.
Abból kellene kiindulni, hogy a miniszterelnök úr tett egy gesztust, aki levitte a számot 199-re. Azért nem 200-ra, hogy páratlan legyen a parlament létszáma. Nem érdemes azonban a számokon vitatkozni, csupán a választási rendszer jellegén, hiszen úgy tűnik, a számokban a két nagy párt között megvan a konszenzus, és az MDF 150-200 fős elképzelése sem áll távol ettől a megoldástól. Tehát a választási rendszerről kell vitatkozni, és azt kell megvizsgálni, hogy a Fidesz egy, az álláspontjában meghatározó eleműnek tartott követelmény megvalósulása esetén is miért tartózkodik attól, hogy elálljon a saját választási rendszerrel kapcsolatos felfogásától. A kérdést tehát így kellene feltenni és nem úgy, hogy mi szerepelt a kormányprogramban, mert ami a kormányprogramban szerepelt, az sajnos nem valósult meg. Egyébként nem kiugróan magas a magyar parlament létszáma, a középmezőnyben vagyunk akkor, ha azt nézzük, hogy egy képviselőre hány választópolgár, illetve hány állampolgár jut, de társadalmi igény van a radikális csökkentésre, és ennek tegyünk eleget. A Fidesz elnöke is a Financial Times-interjúban az általa felvetett strukturális reform körében ezt tette az első helyre. S akár meg is valósulhat ez az első helyre tett követelmény, ha a választási rendszerben meg tudunk egyezni, és nem a további aránytalanítás irányába megyünk el.
Köszönöm a figyelmet és nem zárom ki, hogy még hozzá fogok szólni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó Miklós alelnök úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Miniszter Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Mindig szívesen veszek részt az alkotmányügyi bizottság ülésén, amikor értelmes és hasznos vita folyik, mert az elmúlt húsz év tapasztalata azt mondatja velem, hogy ebben a bizottságban lehet értelmes, hasznos és jó vitákat folytatni, s erre kölcsönösen hosszan tudnánk sorolni a különböző helyzeteket. A mai vitát azonban értelmetlennek látom. Értelmetlennek látom, mert évek óta s egyre intenzívebben zajlik a nyilvánosság előtt egy olyan vita, amelynek van néhány fontos tartalmi eleme a Magyar Országgyűlés lehetséges struktúrájának, a választási rendszernek az átalakításával kapcsolatban.
Ezek többnyire a kisebb, arányosabb, esetlegesen egyfordulós választási rendszerrel megalakuló új Országgyűlésről szólnak. De aztán ez a vita alapvetően, leginkább mostanában is, de korábban is volt erre példa, inkább a közvélemény előtti egyfajta népszerűségi licitről szól. Népszerűségi licitről, mert úgy dobálózunk a számokkal, és arról a lehetséges 386 főről, amelyet nagyjából plafonnak tekint mindenki, arról indulunk lefelé, és nem győz egyik oldal a másikhoz képest kisebb számokat mondani, túllicitálni, részben annak reményében, hogy ez népszerű lesz. Kétségtelen tény, hogy ebben a licitálásban az tud népszerűbbé válni, aki kisebb számokkal áll elő, és aztán ebből lassan a nullához is el lehet jutni akár.
Én tehát azt gondolom, nem lehet ezzel a kérdéssel ilyen módon foglalkozni. Nem lehet azt sem megtenni, mert ugyanúgy nem vezet eredményre, mint az ilyen, alapvetően a népszerűségi kérdésekkel összefüggő licitálás, hogy ha rendre olyan javaslatokkal áll elő bárki is, amelyről világosan és egyértelműen lehet tudni, hogy a másik oldal számára elfogadhatatlan. Megint csak ugyanez a helyzet véleményem szerint azzal, amit most tapasztalunk.
A két legnagyobb parlamenti frakció javaslata, már amennyire az megismerhető és körvonalazható - részben egy törvényjavaslat formájában ez előttünk áll -, teljesen világosan, láthatóan mindenképpen elfogadhatatlannak látszik a másik oldal számára. Mert a másik oldal pozícióit gyengítené. De ugyanígy igaz ez a másik oldal által előterjesztett vagy legalábbis nagy vonalakban ismertetett véleményre is. Így, azt gondolom, esélye sincs a Magyar Országgyűlésnek arra, hogy ez a vita valamilyen pozitív végeredménnyel, netán egy elfogadott törvénnyel vagy több elfogadott törvénnyel záruljon.
A Szabad Demokraták Szövetsége részéről évek óta, természetesen ahogy más is a parlamenti frakciók közül, megpróbálunk úgy részt venni ebben a vitában, hogy érdemi álláspontot foglaljunk el. Számos javaslattal, számos konkrét javaslattal álltunk elő. Például 2005-ben modellszámításokat végeztünk az általunk előterjesztett javaslatról, és ha már Wiener képviselő úr az ellenzéki kerekasztalban megfogalmazódott eredeti javaslatról beszélt, akkor én is annyiban utalnék arra, hogy mi is 152 egyéni képviselői hellyel, tehát vegyes rendszerrel, de megyei listák nélküli 98 fős országos listával számolva készítettünk el egy javaslatot. Váltig állítom, hogy az a javaslat, ha most előttünk az feküdne, és nem éppen ez a törvényjavaslat, amelyet megkaptunk a kormánytól, nagyobb eséllyel bírna abban a tekintetben, hogy a két nagy parlamenti párt számára elfogadhatóbb, mint a másiknak a javaslata.
Én tehát úgy látom, ez a vita most azért is értelmetlen - még egy további szempontot hadd tegyek hozzá -, mert nem veszi figyelembe azt az egyébként '90 óta követett, hallgatólagos szabályt vagy megegyezést, hogy a parlament státusára, az országgyűlési képviselők státusára vonatkozóan, általában, ha sikert szeretne elérni valamelyik oldal, akkor az a kezdeményezés nem a kormány részéről történik. Ez hagyományosan a parlamenten belüli frakciók által lefolytatott, néha gyors, néha nagyon izzasztóan hosszú ideig és nehezen megszülető, de parlamenti egyezséggel szokott megvalósulni. Természetesen lehet kivételt tenni alóla. Ha van esély arra, hogy a parlamenti pártok ebben a tekintetben egymás véleményét elfogadva megegyezzenek, akkor önmagában még, nyilvánvalóan közjogi értelemben semmilyen problémát nem jelent, hogy a kormány terjeszti elő a javaslatot. Csak lehet tudni húsz év tapasztalatából, hogy többnyire eleve kudarcra ítéltetik az ilyen javaslat.
Egyeztetésre van szükség, értelmes egyeztetésre a parlamenti frakciók között. Én azt tudom ígérni, hogy mi a magunk részéről ebben konstruktívan szeretnénk részt venni. Természetesen számunkra több változat is elfogadható, többféle megoldással is egyet tudunk érteni. Mi magunk is tervezzük, hogy előállunk olyan javaslattal, amellyel kapcsolatban abban bízunk, hogy mások számára is esetleg elfogadható lehet.
Az önkormányzatok kérdéskörére nagyon röviden kitérve annyit szeretnék hozzátenni, hiszen miniszter úr is kitért rá, és maga a javaslat is sok mindent tartalmaz erre vonatkozóan: indokoltnak tartjuk az átalakítást ott is. Ahogyan egyébként természetesen a parlament esetében is indokoltnak tartjuk az átalakítást. Arra azonban mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, sok-sok minden kevésbé lényeges dolog mellett arra a szerintem egyik legfontosabb dologra, hogy hibát követünk el akkor, ha a hatékonyabban, esetlegesen olcsóbban működő önkormányzati struktúra figyelembevételekor csak az önkormányzati képviselő-testületek méretében, az önkormányzati képviselők számában gondolkozunk. Több megoldás is lehet, több minden is jó lehet; egy dolgot ne felejtsünk el: nem a képviselők tevékenysége az igazán drága az adófizetők állampolgároknak, hanem a hivataloké. Elképesztő méretekre duzzadtak az önkormányzati képviselő-testületek mellett működő hivatalok. Ha ismereteim nem csalnak, akkor például Szombathely tekintetében 1990-ben 140-en dolgoztak a városházán, most 340-en. Ez a drága dolog! Ez a nagyon drága dolog, és ezzel a létszámmal arányosan nagyjából a bürokrácia is körülbelül ilyen módon nő. Az állampolgárok nem azt utálják nagyon, ha egy faluban nem három, hanem mondjuk, öt képviselőjük van, hanem valószínűleg az az értelmetlen és teljesen felesleges, hogy minimális nagyságú települések önállóan működtetnek drága apparátusokat és hivatalokat. Ezt kellene valószínűleg megváltoztatni. Mert az, hogy az önkormányzat elve a demokráciában nagyon fontos követelmény, és biztosítanunk kell azt a lehetőséget, hogy civil szervezetektől kezdve egy-egy személyben megnyilvánuló szimpátia az állampolgárok részéről az önkormányzati képviselő-testület működésében is megjelenjen, megnyilvánuljon, ez egy természetes dolog. A költséges oldalát a dolognak sokkal inkább a hivatalok jelentik.
Mi tehát nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra. Azt hiszem, ha valóban szeretnénk kisebb parlamentet, akkor nem feltétlenül alkotmányügyi bizottsági ülésen, de frakciók közötti egyeztetésekkel kell folytatni a munkánkat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót? Szép Béla!
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Engedtessék meg először egy megjegyzés, ami tudom, hogy legcsekélyebb mértékig sem tartozik a bizottsági tag feladatkörébe: itt a bizottság rendjével kapcsolatban szeretném fölhívni arra a fizikai tényre a figyelmét képviselőtársaimnak, hogy attól, hogy elbújnak függöny mögé vagy sarokba, attól még a hangjuk ugyanúgy hallatszik, és zavarja az éppen hozzászóló beszédének megértését. Úgyhogy kérnék ebben egy kis együttműködést. A folyosó sokkal alkalmasabb a menet közbeni telefonálások lebonyolítására.
Ami a mai megvitatandó témával kapcsolatos kérdéskört érinti, alelnök úr hozzászólásának, véleményének végéhez csatlakozva én szeretnék egy értelmes vitát kialakítani és ennek érdekében két dolog tekintetében kérdést intézni miniszter úrhoz.
Az első. Miniszter úr tájékoztatójában szó volt arról, hogy a takarékosság és hatékonyság szempontjai jelentős részben vezérelték azt a javaslatot, amely előttünk fekszik. Ugyanakkor a tájékoztatóban megállapításként volt arról szó, hogy az önkormányzati körben a képviselői költségtérítés, illetve még inkább tiszteletdíjrendszer megváltoztatását, átgondolását nem végezték el. És az anyagban van egy ilyen mondat, hogy a becsült számítás azon a feltételezésen alapul, hogy amilyen arányban csökkentjük a képviselők számát, olyan arányban csökkennek a tiszteletdíjak is. Azt a tapasztalati tényt alapul véve, hogy a települések legnagyobb részében nem használták ki a törvény adta legmagasabb kereteket a tiszteletdíjak megállapításához, hanem igyekeztek egy középarányos mértéket megállapítani, ez lehetővé teszi annak a fennállását, hogy mondjuk, amennyiben egy 13 tagú képviselő-testület 7 főre csökken, akkor pontosan ugyanannyi költséget tudjanak fölhasználni, amennyiben a keretet most már teljesebben, akár maximálisan kihasználva állapítják meg az egy képviselőre jutó tiszteletdíjat.
Magam helyi önkormányzatban 12 évig voltam képviselő, tudom, hogy egy település közérdekének, közügyeinek megjelenítésében messze nincs annyi elfoglaltság és nem merül fel szükségszerűen olyan költség, amely a kvázi fizetésszerű tiszteletdíj fenntartását indokolttá tenné.
Nem tervezik-e mégis a tiszteletdíjak indokoltságának az átgondolását, azt, hogy a tiszteletdíjak nagysága összhangban álljon a tevékenységgel összefüggésben felmerült valódi költségekkel? Ha tanulmányútra küldenek egy képviselőt egy környező, nagyobb tapasztalattal rendelkező országba, akkor a költségeit nyilvánvalóan meg kell téríteni, de ez csak igazolt formában történhessen és a szükséges mértékű legyen, s akkor az előterjesztés utolsó rovatában szereplő megtakarítás szinte azonos lesz az első rovatban szereplő tiszteletdíj összegével. A maximális eredmény csak így érhető el, a takarékosság és a hatékonyság követelményei a legteljesebben így teljesülhetnek.
A második dolog, amit jelezni kívántam - alelnök úr azonban megelőzött ebben -, hogy a kistelepüléseken működő hivatalok indokoltsága szintén megérhetne egy alaposabb vizsgálatot, mégpedig egyszerre két dolgot alapul véve. Az egyik: a kis hivatalokban a szakszerű működés feltételei ugyanolyan nehezen vagy egyáltalán nem biztosíthatók, mint a kisiskolákban a magas színvonalú oktatás feltételeinek a megteremtése, mert egy nem felsőfokú végzettségű, "betanított" köztisztviselő nyilván nem tud úgy megfelelni a törvényességi, szakszerűségi és gyorsasági követelményeknek, mint a szakfeladatokat felsőfokú végzettséggel ellátó köztisztviselő. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartom a polgármesteri hivatalok és a jegyzői jogkörök áttekintését - erre már hosszabb ideje ígéret van - és a felesleges munkaterhet jelentő, más módon is elvégezhető munkafolyamatok, a másol vezetett nyilvántartások egyszerűsítését. Ezek együttesen eredményezhetnek olyan megtakarítást, amik a közigazgatás működésének a költségeit mérhető módon csökkentik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát Károly képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Az 1994. december 11-i úgynevezett ezüstvasárnapi választáson került először alkalmazásra az MSZP-SZDSZ-koalíció által módosított választójogi törvény, amely azóta is hatályban van, és amely a megyei jogú városok polgárait kivette a megyei önkormányzatokra szavazó választópolgárok listájából. Magyarán: a megyei önkormányzati képviselők választásában a megyei jogú városok lakói nem vehettek részt. Az akkori módosítás során nagyjából hasonló indokokat lehetett hallani, mint ma.
Egyetértek Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal abban, hogy a hivatalok költségei nagyon jelentősek. Én tizenkilenc éve vagyok önkormányzati képviselő Pápán egy egyéni körzetben, ennek következtében elég jól ismerem az önkormányzati rendszert és tudom, hogy nemcsak a testületek vagy a hivatalok működési költségei, hanem az önkormányzati intézmények költségei jelentik a summapénzt, azt, amit az állami költségvetésnek, az önkormányzati büdzsének és a polgároknak hozzá kell tenni ennek a rendszernek a fenntartásához. Ha a rendszerben valóban mélyreható változásokat és jelentős költségmegtakarítást szeretnénk elérni, akkor át kell gondolni, hogy a központi kormányzat, a parlament a törvényekkel, illetve a kormányhatározatokkal milyen feladatokat testál az önkormányzatokra, és hogyan biztosítja azok költségeit. A választási költségek a testületek költségeinek csak az egyik részét - nem azt mondom, hogy jelentéktelen, de a kisebbik részét - jelenik országos szinten. Ha érdemi változást akarunk elérni, meg kell nézni, hogy mekkora az ország teherbíró képessége, hogy az ország miként tudja fenntartani a közszolgáltatásokat, milyen segítséget tud nyújtani a központi költségvetés és milyen feladatokat, terheket kell vállalniuk a helyi önkormányzatoknak. Akárki is áll ennek neki, ezek nélkül csak félmegoldás születhet. A jelenlévők figyelmébe ajánlom, hogy ezek a tényezők sokkal jelentősebbek annál, mint amiről beszélünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács Imre képviselő úr!
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Csatlakozom Répássy Róbert alelnök úr gondolataihoz és utalok miniszter úrnak a társadalmi igények kielégítését célzó javaslatára is. A közvélemény-kutatási adatok alátámasztják - de ezt megtehetik az egyéni országgyűlési képviselők is -, a választópolgárok részéről az olcsóbb állam működése mellett nagyfokú igény van arra is, hogy a parlamentben őket képviselő személy valamilyen módon kötődjön az adott településhez, illetve a választókerülethez és elszámoltatható legyen. Sőt nem egy esetben azt is követelik, hogy visszahívható is legyen az egyéni képviselő. Ha már társadalmi elvárásokról beszélünk, akkor erre is érdemes figyelemmel lenni. Komoly állampolgári akarat van a tekintetben, hogy az állampolgár az egyéni képviselőjét beszámoltathassa, az adott település érdekében végzett munkáról megkérdezze és feladatokat adjon számára. Engem mint egyéni országgyűlési képviselőt számtalanszor megrónak a győri képviselők azért, mert megyei önkormányzati tisztségemből fakadóan megyei jellegű érdekeket is megjelenítek a parlamentben. Ezzel oda akarok kilyukadni, hogy amikor csak tisztán listás választást emlegetünk, érdemes azt is megvizsgálni, nagy a társadalmi elvárás a tekintetben, hogy az egyéni országgyűlési képviselő elszámoltatható legyen és jelenítse meg az adott település érdekét.
Wiener György képviselőtársam azt mondta, azért 199 a javaslat, hogy ne 200 legyen, tehát a képviselők száma ne páros legyen. No de az elnök amúgy sem szavaz, tehát ha minden képviselő jelen van, akkor 198-an szavaznak és szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Ez a javaslat engem sokkal inkább arra emlékeztet, mint amikor a multinacionális cégek vevőcsalogatóként a kerek szám helyett egy picivel kisebbet mondanak, és 199,90 forintért adnak valamit. Az érvelés során ezt is meg kellene gondolni.
Messzemenően egyetértek Hankó Faragó Miklós alelnök úrral abban, hogy az önkormányzati képviselői létszám felezése a demokráciát nem sújtaná agyon, költségoldalról pedig nem hozna jelentős megtakarítást. Győr-Moson-Sopron megye a maga 182 településével egy viszonylag gazdag, jómódú megye, mégis a 182 településnek mintegy a felében a képviselők nem vesznek fel tiszteletdíjat, önként lemondanak arról. Olyan nehéz helyzetben vannak elsősorban a pár száz fős vagy ezer fő körüli települések, hogy a képviselőknek "nincs pofájuk" tiszteletdíjat felvenni, de a tiszteletdíj felvételét nem is tolerálná a falu. Sőt, nemhogy a képviselő nem vesz fel tiszteletdíjat, hanem a polgármesterek java része is társadalmi megbízatású polgármesterként végzi a munkáját, tehát minimális tiszteletdíjban részesül, vagy ő maga sem veszi ezt fel. Ez is egy szempont, amikor ezekről a dolgokról beszélünk.
S talán még egy gondolat Kontrát képviselőtársam hozzászólásához. Valóban, ezek az annak idején, a '94-es kétharmados parlamenti többség birtokában meghozott MSZP-SZDSZ-döntések megjelennek a megyei jogú város, illetőleg a megye tekintetében. Mindig az volt az indok, hogy a megyei jogú város azért megyei jogú, mert ugyanazokat a kötelező feladatokat el kell látnia, mint a megyei önkormányzatnak és viszont. De mégis a megyei jogú város súlyánál fogva ő sem szól bele a megye dolgába, a megye se szóljon bele az övébe. Nem hinném, hogy csak ezt az aspektusát kellene nézni, és nem megvizsgálni azt, ami jelentős megtakarítást hozhatna az önkormányzati szférában, ez pedig a párhuzamos hatáskörök, párhuzamosan ellátott feladatok ésszerű szabályozása. Nem biztos, hogy jó, ha egy megyében - ismét elnézést kérek, én a Győr-Moson-Sopron megyei példát hozom fel - két megyei jogú városunk is van, Győr és Sopron plusz a megyei önkormányzat, mind a hárman fenntartanak múzeumot, gyermekvédelmi intézményt vagy olyan egyéb hálózatot, ami a megyei jogú vagy a megyéhez kapcsolódó hatás- és feladatkör. El kellene dönteni, mert elég, ha a három közül egy megoldja ezt és fenntartja az intézményt, főleg a létszámadatok tekintetében, hiszen az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a gyermeklétszám csökken az iskolákban, hanem adott esetben egyes szociális vagy egyéb ellátó ágazatban is csökkennek a gondozotti létszámok. Ha ezeket is figyelembe vesszük, és azt mondjuk, hogy tényleg olcsóbb államot akarunk, tudom, hogy ez nem mind a közjogi csomaghoz kapcsolódó dolog, amit elmondtam, de talán érdemes figyelembe venni ezeket is.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kér szót. Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Egy mellékesnek látszó kérdéssel kezdeném. Ketten is azt mondták, hogy 1994-ben jött létre az a megoldás, hogy a megyei jogú városok nem választanak a megyékbe - ez 1990-ben jött létre. Úgy látszik, nagyon rég volt. Ha megnézzük, kik voltak akkor a megyei közgyűlésben levők, döntő többségükben függetlenek, akkor világosan láthatjuk, hogy a már pártosodott megyei jogú városok hatása a megyékben teljesen hiányzott; de mondom, ez egy mellékes kérdés.
Viszont amit Szakács képviselőtársam felvetett, az egy komoly és valódi probléma. A magyar társadalom egy igen jelentős része az egyéni választókerületi képviselőhöz ragaszkodik. Csakhogy ehhez akkor érdemes ragaszkodni, ha valódi egyéni választókerületek léteznek. Abban az esetben, ha megfelezzük a létszámot, tehát tételezzük föl, hogy 193 fős a parlament, még csak nem is 199, akkor 88 egyéni választókerület létezik, 76 területi listás hely van és mindössze 29 kompenzációs mandátum. Ebben az esetben, ha még az Alkotmánybíróságnak az arányosítási követelményét is figyelembe vesszük, akkor egyes megyékben a választókerületek száma mindössze kettő lenne. Ez lenne a helyzet Nógrád megyében, Tolna megyében, Vas megyében, Zala megyében. Valóságos egyéni választókerületek ezek? Semmiképpen nem. Gondoljuk csak meg, hogy például Zala megyének mekkora a kiterjedése! Tehát itt már csak fiktív egyéni választókerületek lennének. Ha pedig az arányossági szempontot is beemeljük a vizsgálódásba, akkor azt láthatjuk, hogy 76 területi listás helyet arányosítva úgy tudunk csak elosztani, hogy hat megyében mindössze két mandátum lenne megszerezhető - ezek már valójában többmandátumos egyéni választókerületek lennének -, és lenne egy olyan megye, Nógrád, amelynél e bizonyos elosztási módszer alkalmazása esetén a területi listás helyek száma mindössze egy volna. Tehát nem érvényesülne az a követelmény, hogy a mostanit vigyük tovább, mert az egy-, illetőleg kétmandátumos területi választókerületek valójában egyéni többségű választókerületekként viselkednének, tehát 119-120 lenne az egyéni, illetőleg egyéni jellegű választókerületeknek a száma, és a tényleges listás helyeké 73-ra csökkenne. Ez egy radikális átalakítása lenne a választási szisztémának. És mint az előbb már jeleztem, ráadásul több megyében is az egyéni választókerületek nem tényleges egyéni választókerületekként léteznének, és ami előny ebből származhatna, az nem az egyéni körzet lenne, hanem a többségi elv.
Ha abból indulunk ki, hogy ragaszkodunk az egyéni választókerületekhez, de arányosítani is akarunk és kisebb létszámot is akarunk, akkor persze a német modell az, ami megoldást jelent. Ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy 200 körüli legyen a létszám - egyébként a 199 nem ilyen multicéges megfontolás alapján született szám, hanem valóban annak alapján, amit mondtam -, lehet 201 is, ha ez a vita tárgya, akkor természetesen nem ez az a kérdés, amelyben az MSZP álláspontja hajthatatlan lenne.
Röviden utalnék arra, amit Hankó Faragó alelnök úr mondott. Nagyon sok kérdésben egyetértettünk, néhány kérdésben nem értettünk egyet. Ez a kérdés, amit ő most felvetett, azok közé tartozik, amiben nincs közös álláspontunk. Ha meggondoljuk, hogy a kisebb parlament 1991 óta napirenden van, és többek között a Fidesz mellett éppen az SZDSZ volt az a párt, amelyik nagyon erőteljesen szorgalmazta a létszám radikális csökkentését, akkor azt kell hogy mondjam, hogy minden erről folytatott vitának megvan a maga értelme, akkor is, ha az nem vezet eredményre. Egyébként más országokban is a kisebb parlamentről folyó vitákat általában nem a teljes siker jellemzi; egy példát hadd mondjak. Írországban az ezredforduló körül a kormányzó Fianna Fáil párt - ez a legerősebb párt, egyben egy jobbközép nacionalista párt - javasolta azt, hogy a 166 fős parlamenti létszámot vigyék le 100-ra. Természetesen nem született ebben a kérdésben konszenzus, a Dáilnak ma is 166 képviselője van.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, ki kér még szót. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nem, akkor miniszter urat illeti a szó.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter válaszai
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen. Magam is úgy gondolom, hogy a vitának, különösen ha az konzultációs jellegű, nem lehet más célja, mint az álláspontok tisztázása. Nem feltétlenül közelítése, de tisztázása. És egy ilyen politikailag hosszú ideje napirenden lévő ügyben talán az is érdekes, hogy világosabbá válhat, ki gondolja komolyan azt, amit korábban egy-egy ügyben mondott, és ki nem.
Őszintén, azt az álláspontot, amely mellett tényszerű, megragadható javaslat, hogy tudniillik akkor hogyan is választassanak a képviselők, nincs, azt nagyon nehéz komoly javaslatként kezelni. Ami az asztalon van, úgy gondolom, kerek, világos logikát tükröz. A kormány sem feltételezi, hogy ez az egyetlen célszerű és lehetséges megoldása ennek a mindenki által megoldani kívánt problémának, de szerettük volna mintegy katalizátorként segíteni azt, hogy ebből a vitából valami eredmény bontakozzék ki.
Répássy képviselő úr nem kevés gonoszkodással és iróniával tett föl kérdést, hadd válaszoljak hasonló iróniával és talán valamivel kisebb gonoszkodással. Azért úgy gondolom, a Fidesznek kellő rutinja van a közvélemény-kutatások megnyerésében - ebből még nem kell feltétlenül extrapolálni választási eredményeket. Hasonlóképpen az álláspontok rugalmas változtatásában is komoly tapasztalatokkal bír. Úgy gondolom, hogy ha egy miniszterelnök azt látja, hogy eredeti álláspontja nem vihető keresztül, bár ennek korrektül nekifogott, akkor megpróbál olyan álláspontot kialakítani, amelynek nagyobb esélye van a sikerre. Ennyiben tehát a kormány eredeti programjában meghatározott konkrét megoldástól való eltérés, úgy gondolom, inkább az eredeti szándékhoz való ragaszkodást mutatja: legyen a parlament létszáma 300-nál kisebb. Ha nem úgy, ahogy eredetileg gondoltuk, hanem másképp lenne ez lehetséges, próbáljuk meg azt a másik utat. A kormányfő tehát e tekintetben teljesen elhatározott. A képviselők kezében van a döntés lehetősége, természetesen.
Nagyon örülök, hogy a megszólalók mindegyike úgy ítélte meg: tovább kellene menni, s nemcsak az önkormányzati képviselők, hanem az önkormányzatok működéséhez kapcsolódó adminisztráció tekintetében is lenne mit tenni. Ezt a kormány maga is így gondolja. Előkészületben van az a törvényjavaslat, amely mintegy nyolcvan, az önkormányzatok számára meghatározó törvényt módosítana azzal a szándékkal, hogy érdemben mérsékelje az önkormányzatok által ellátandó feladatokat. Ez természetesen nemcsak adminisztrációs, hanem pénzügyi könnyebbséggel is járna. Dolgozunk egy adminisztratív tehercsökkentési programon, amelynek jó néhány eleme - a telephely-engedélyezéstől kezdve a szakhatósági rendszer átalakításáig - már meg is valósult, és mind az önkormányzatokra háruló terheket, feladatokat kívánja mérsékelni.
Az elhangzottakból kiéreztem a biztatást, azt, hogy gondoljuk meg, lehet-e olyan javaslatot előterjeszteni, amely - hadd fogalmazzak így - legalább két követelményt egyszerre kielégít: tegye ésszerűbbé és minőségileg jobbá az önkormányzatok által végzett igazgatási jellegű feladatok ellátását, ugyanakkor - bár ez nem hangzott el, de felteszem, hogy ebben egyetértés van - ne vigye túlságosan messzire a polgároktól az igazgatást, ne hagyja magára a kistelepüléseket. E két követelmény együtteséből lehet - sőt kell is - olyan javaslatot kialakítani, ami ki tudja elégíteni az érdemi megtakarítása irányuló igényt. A kormány-önkormányzatok egyeztető fóruma keretében erre nézve sok-sok konzultáció volt már.
Szeretném komolyan venni azt, amit Kontrát Károly képviselő úr mondott a képviselők létszáma és az igazgatási apparátus mérete tekintetében, valamint hogy nézzük meg az intézményeket, a közszolgáltatások ellátásának módját. Az elmúlt három esztendőben a kormány erre vonatkozó javaslatai viszonylag kevés támogatást kaptak, de nagyon örülök annak, hogy mára változott az álláspont és elkezdődhet egy olyan konzultáció, amely érdemi megtakarításokat tesz lehetővé az önkormányzat és ezen keresztül valamennyi adófizető számára.
A megyei jogú városok, illetve a megyei önkormányzatok dolgát illetően a bevezetőben én is valami hasonlóra próbáltam utalni, mint amit Szakács Imre képviselő úr mondott. Tetszik, nem tetszik, párhuzamos intézményrendszerek működnek. Szerintem ez inkább nem tetszik ma már, s itt érdemi racionalizálásra mindenféle presztízsszempont félretételével lenne lehetőség. De amíg a megyék és a megyei jogú városok szomszédvárakként, a saját önállóságukat állandóan megerősítendő vesznek részt ebben a vitában, kicsi erre az esély. Ezért gondoltunk arra, hogy érdemes lenne az intézményes megoldáson is változtatni, s akkor ez tágabb teret adhatna a megegyezésen alapuló ésszerűsítéseknek. Abban nem hiszek, hogy központilag, törvénnyel lehetne kitalálni, Győr-Moson-Sopronban így, egy másik megyében meg úgy legyen. Ezt csak helyben lehet kitalálni, ehhez pedig az intézményes kereteken is célszerű lenne változtatni.
Mindezek alapján azt tudom ígérni, hogy a kormány a szocialista frakcióval együtt elgondolkozik mindazon, ami a mai vitában elhangzott, s esetleg kisebb mértékben korrigálja, de mindenképpen kiegészíti ezt a javaslatcsomagot, s nem feltétlenül ebben a törvényjavaslatban, hanem esetleg más törvényjavaslatokban eleget tesz az itt megfogalmazott képviselői igényeknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy Róbert alelnök úr!
További észrevételek, reflexiók
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): A konzultáció nyilván azt jelenti, hogy interaktív a beszélgetésünk. Ha jól értettem, miniszter úr arra a kérdésre, hogy miért változtatta meg a kormány, illetve a kormányfő a 2006-os vegyes választási rendszerre és a kisebb parlamentre vonatkozó elképzelését listás és arányos választásra, a következő magyarázatot adta: úgy gondolja a miniszterelnök, hogy ennek a javaslatnak talán nagyobb esélye van, miután az a javaslata nem ért célt. Nagyon kérem önt, ha a kormány ülésén vagy a miniszterelnök úrnak beszámol erről a konzultációról, mondja el, hogy ennek a javaslatának sokkal kisebb az esélye, mint a 2006-osnak. Annak az üzenetnek az átadására kérjük önt, hogy a 2006-os miniszterelnöki álláspont - mely szerint legyen a parlament 200 fős, a választási rendszer pedig vegyes, illetve egyfordulós - sokkal közelebb áll a megvalósuláshoz, mint a mostani. Arra kérjük önt, segítsen abban, hogy a miniszterelnök úr visszataláljon a kormányprogramban megfogalmazott közjogi javaslathoz. Mit mondott Gyurcsány Ferenc 2006-ban? Azt mondta, hogy 200 fő, rendben, vegyes választási rendszer, rendben, egyfordulós rendszer, rendben. S mit mond a Fidesz? Azt, hogy 200 fős parlament vegyes választási rendszerben. Mi ugyan azt mondjuk, hogy két fordulóban, de ha már csak ennyi vita lenne köztünk, akkor lehet, hogy már akár 2010-ben is az új rendszer szerint tudnánk választani. Miniszter úr rosszul összegezte az elhangzott véleményeket, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a mostani javaslatuknak sokkal nagyobb az elfogadási esélye.
Gyakran mondják, hogy az önök által javasolt rendszer arányosabb és igazságosabb lenne. Nos, egy sajtótájékoztatón azoknak, akik nem értenek a választójoghoz, ezt el is lehet adni, de itt és most azért szögezzük le, ha megyénként választják a képviselőket és ugyanannyit választanak, mint ahány egyéni kerület van most a megyékben, akkor egyik-másik megyei listán négy-öt-hat mandátum szerezhető. Könnyen kiszámolható, hogy egy párt ilyen feltételek mellett mikor szerezhet mandátumot: akkor, ha a szavazatok egyhatodát, egyötödét, egynegyedét megkapja. Ez azt jelenti, hogy a 10 százalék alatti pártoknak nincs esélyük arra, hogy megyei listákon szerezzenek mandátumot, legfeljebb a nagyobb listákon, a budapestin vagy a Pest megyein van esélyük. Az ott ki nem osztott mandátumok persze felcsúsznak a kompenzációs listára, de mivel a kompenzációs lista jóval kevesebb mandátumot tartalmaz, a kompenzációs mandátumok sokkal drágábbak lesznek, sokkal több szavazat kell ahhoz, hogy a kompenzációs listán a pártok mandátumot szerezzenek, ezért a kis pártok arányos képviselete nemhogy javulni fog, hanem egyenesen romlani. A korrekt az lenne, ha a választási javaslatok mellé mindenki modellezni tudná az eredményeket, az azonban biztos, hogy az a megoldás, amelyben csökken a mandátumok száma és majdnem minden mandátum területi listákon szerezhető, nem kedvez sem a kisebb pártoknak, sem az igazságosabb elosztásnak. De ez csak elméleti vita és konzultálhatunk arról, hogy melyik az ideális választási rendszer. Azt kérem, miniszter úr, fontolják meg, hogy a vegyes választási rendszer, tehát az egyéni kerületek megtartása mellett próbáljanak létszámcsökkentést elfogadni.
Miniszter úr szerint a leglényegesebb kérdésben már nagyon közel áll a Fidesz és az MSZP álláspontja, mert a miniszterelnök úr azt mondta, hogy 199, a Fidesz meg azt, hogy 200 fős legyen a parlament. Mi egész pontosan azt mondtuk, hogy maximum 200, ebben tehát benne van a 199 is. Kézenfekvő lenne elfogadni azt az alkotmánymódosítást, amely 200 főben maximálja a parlament létszámát, mi erre tettünk javaslatot, ez az alkotmánymódosítási javaslat van az Országgyűlés előtt. Ha jól értettem, önök azt állítják, a két nagy pártban már biztos megvan a szándék, hogy ezt a létszámot elfogadják, és ettől kezdve egy megfelelő határidő kitűzésével - a megfelelő alatt azt kell érteni, hogy a politikai konszenzus kialakításához szükséges időnek kell az alkotmánymódosításban szerepelnie - van lehetőség arra, hogy a pártok magukra nézve elfogadják és tudomásul vegyék, hogy csökkent az Országgyűlés létszáma, ergo meg kell alkotniuk a kisebb parlamentet eredményező választójogi reformot.
Szóval, miniszter úr, mivel régóta politizálunk mindannyian, akik itt az asztalnál ülünk, régóta dolgozunk ezek között a közjogi javaslatok között, és tudjuk, hogy mely közjogi javaslatok elfogadásának van realitása, és melyeknek nem, ez, amit a miniszterelnök letett az asztalra, amit a miniszterelnök javasolt, tudjuk, hogy a minimális politikai realitást sem jeleníti meg ez a javaslat. Meggyőződésünk egyébként, hogy a miniszterelnök nem is azért tette, hogy ez a javaslat elfogadásra kerüljön, hanem azért, hogy nemet mondjon valamire az ellenzék, nemet mondjon valamire a Fidesz, és utána ujjal lehessen mutogatni rá, hogy ő nem fogadta el.
Nézzék, értjük mi ezt a játékot, régóta csináljuk a politikát. Az a helyzet, hogy nem úriemberi magatartásra utal az, ha egy évvel a választások előtt önök azt mondják, hogy változtassuk meg a játékszabályokat. Ezek között a választási szabályok között csináltuk végig az elmúlt választást is meg az azt megelőzőket, majdnem mindegyik választást e játékszabályok alapján játszottuk végig. Azt gondolom, hogy a játékszabályokat így megváltoztatni, egyoldalúan, bár tudunk rá példát Európában, de hozzáteszem, hogy a mi rendszerünkben ez a kétharmadosság korlátjába ütközne, de tudunk persze példát arra, hogy megváltoztatják a választási szabályokat az éppen kormányzó pártok - azt kell mondjam, ez nem elegáns. Tehát a miniszterelnök javaslata blöffnek jó, de semmiképpen sem elegáns. Egy: nem elegáns a játékszabályokat felrúgni, a választások előtt egy évvel; kettő: olyan javaslatot tenni, ami az elfogadásnak a minimális esélyével sem kecsegtet, ez a miniszterelnöktől mint közjogi méltóságtól nem elfogadható magatartás.
Még egy mondat arról, hogy ugyan miért merül fel ez az egész. Mert a miniszter úr beszédéből próbáltam kihallani, mi ennek az egész javaslatcsomagnak az oka; érdekes, hogy egyetlenegy szót nem hallottam: a "válság" szót. Mert azért azt ne felejtsük el, hogy Gyurcsány Ferenc ezt a válságra való megoldásként melegítette fel most 2009 januárjában. Előállt azzal, hogy a válság megoldására tett lépései között ez az egyik vagy talán számára az első lépés volt. Miniszter úr nem mondta ezt. Húsz év után érdemes végiggondolni, kiállták-e az élet próbáját - ilyeneket mondott a miniszter úr. Illetve mondta az anyagi szempontokat, miniszter úr, én ezt hallottam, de az a megközelítés, hogy ez a fajta választójogi reform vagy közjogi reform majd megoldja a válságot vagy enyhíti a válság tüneteit, ez teljesen valótlan és teljes mértékben a blöff kategóriájába tartozik.
Miniszter úr volt pénzügyminiszter, tehát pontosan tudja, mit jelent az, amit mondott, hogy négy év alatt 100 milliárd forintot lehet megtakarítani. Jó, hogy ezt négy évre vetítették ide; ez valójában évi 25 milliárd forintot jelent. De ebben már minden benne van, benne van ebben az önkormányzati képviselők számának megfelezése, benne van az országgyűlési képviselők létszámának radikális csökkentése, és a többi, tehát az egész költségmegtakarítás benne van. Megjegyzem, ha nem haragszik, én ezt hasraütéses számnak tartom, mert egyetlenegy számadatot nem tudtak letenni, hogy miért pont 25 milliárd az a 25 milliárd. De tételezzük föl, hogy ez 25 milliárd. Miniszter úr, mondom, ön volt pénzügyminiszter: mennyi az a 25 milliárd forint a válságkezelés szempontjából? Mennyi ez a 25 milliárd forint, amikor, ha jól emlékszem, egy hónap alatt a kormány 500 milliárd forint hitelt vett föl? De bocsánat, nem vagyok a számok embere, csak jogász vagyok, de úgy hallottam, nagyjából ilyen nagyságrendű hitelt vett most föl a kormány, pontosabban ilyen hitelkeretet kért az Európai Uniótól. Mennyi az a 25 milliárd forint? Érdemes-e azért az egész közjogi rendszerünket átalakítani?
Persze, minden fillér számít, igen, minden fillér számít, ez igaz. No de 25 milliárd forintot, gondolom, máshonnan is lehet találni! Ha most azt mondta a kormányfő, hogy egyik napról a másikra csak a minisztériumoktól 60 milliárd forintot fog megspórolni, azt mondta, hogy az összes minisztériumot 60 milliárd forint megtakarítására kötelezi - hát ha ez ilyen egyszerű, akkor ehhez nem kell húszéves választójogi törvényeket megváltoztatni!
Még egy utolsó gondolat - de gondolom, a konzultációba talán belefér, hogy több dologról van véleményem - a Kontrát Károly és Szakács Imre által felvetettek kapcsán, hogy az önkormányzatok feladatai, az önkormányzatok feladatellátása mennyibe kerül. Miniszter úr, ez is egy misztikus történet. Hallottam, Gyurcsány Ferenc vagy talán Lendvai Ildikó mondta azt, hogy 3200 miniállamot nem lehet finanszírozni. Azt szögezzük le, hogy az önkormányzatok állami feladatot, állami közszolgáltatást látnak el, állami közszolgáltatásokat tartanak fenn, és ezt szolgáltatják az adófizetőknek. Kérem szépen, ha ezeket a közszolgáltatásokat elvesszük, azt mondta, 80 kötelező feladatot, 80 önkormányzati feladatot fognak elvenni - de hát valaki úgyis el fogja látni azokat a feladatokat! Tehát attól, hogy elveszik az önkormányzattól, majd ellátja a közigazgatási hivatal vagy a területi államigazgatási hivatal! Az is pénzbe kerül! Úgy csinálunk ezzel, mintha az önkormányzatok, ezek az úgynevezett miniállamok a saját jókedvükre meg a saját hasznukra látnának el milliárdos feladatokat. Holott ez nem igaz; valójában a parlament, a törvényhozás osztotta ki rájuk azokat az állami feladatokat, a közszolgáltatások fenntartását, amit most a parlament vagy a politika, a központi politika számon kér az önkormányzatokon, hogy milyen sokba kerülnek az önkormányzatok. Azért kerülnek sokba, mert egy csomó feladatot lelökött az állam az önkormányzatoknak. Ki fogja ellátni ezeket a feladatokat, ha azt mondja miniszter úr, hogy majd mentesítjük ezektől a feladatoktól az önkormányzatokat - és ki fogja ellátni? Hát csak az állam fogja ellátni! Vagy egy másik lehetőség, hogy az állampolgárok bizonyos közszolgáltatásokhoz nem fognak hozzáférni; eddig hozzáfértek, ezentúl nem fognak hozzáférni. De akkor persze az ezzel járó következményeket fel kell vállalni egy kormányzatnak, hogy nem arról van szó, hogy tehermentesítette az önkormányzatokat, hanem arról van szó, hogy megszüntetett közszolgáltatásokat az állam.
Összefoglalva, bocsásson meg, miniszter úr, hogy ezt mondom, mert végül is ezekben a javaslatokban természetesen nekünk is részünk van, mi is javasoltuk már a kisebb parlamentet, de eszembe jut az, hogy Körössényi András, az ELTE egyetemi tanára 2006 januárjában írt egy nagyon megszívlelendő cikket - majd odaadom önnek, miniszter úr -, az a címe, hogy "Közjogi populizmus - kisebb parlament, választásirendszer-reform". Arról szól ez a cikk, hogy ez a politika játékszere, és hogy valójában mennyire nincs reális alapja annak, ahogy a pártok dobálóznak az ilyen különböző javaslatokkal. S ennek persze az a következménye, amit egy ilyen nyilvános konzultáción is érdemes megbeszélnünk, hogy valójában ezekkel a javaslatokkal saját magunknak, úgymond, a politikának a presztízsét romboljuk, mindannyian, közösen. Azzal, hogy mennyi költségtérítést kapunk, azzal, hogy miért így kapjuk a költségtérítést, azzal, hogy miért így kapjuk a tiszteletdíjat, ezzel a politika presztízsét romboljuk, magunk alatt vágjuk a fát. Miniszter úr, ne értse félre, én ügyvéd vagyok, én, ha nem leszek politikus, akkor majd mást fogok csinálni, és meg fogok belőle élni. No de ki fog elmenni politikusnak? Manapság nem érdemes elmenni politikusnak, mert tényleg, ha azt mondják, hogy majd megszüntetik az önkormányzati tiszteletdíjat vagy ezt jelentős mértékben csökkentik, vagy van egy javaslatuk, amely szerint egy bizonyos lélekszám alatt a polgármesterek nem kapnának tiszteletdíjat, hanem társadalmi munkában végezzék el - miniszter úr, olcsójánosok lesznek polgármesterek! Tényleg erre van szükség? Most tényleg a demokrácia, a magyar demokrácia huszadik évében azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne megint visszahozni azt a rendszert, amikor díszképviselők, díszpolitikusok ültek ezekben a pozíciókban?
Szerintem 1989-90-ben volt egy világos választás. Ez a világos választás az volt, hogy Magyarországon lehetővé tesszük, hogy professzionális politikusok legyenek, olyanok, akik értenek ahhoz, amit csinálnak. És szerintem a polgármesterek - mondjuk, most tényleg nem parlamenti képviselőkről beszélek, de a polgármesterek -, akik nyolc-tizenkét éve csinálják, bizonyos mértékben értenek hozzá, az egy szakma, polgármesternek lenni. Ezt most teljesen lebecsüli az a gondolkodás, amikor arról beszélünk, hogy majd lássák el ingyen. Nem is beszélve ennek a korrupciós kockázatairól. Miniszter úr, ön igazságügyi és rendészeti miniszter. Micsoda korrupciós nyomás lesz azokon a képviselőkön, polgármestereken, akik nem kapnak egy fillért sem azért, hogy egyébként a településük 40-50-60 millió forintjáról vagy esetleg még többről döntsenek? Szerintem ez tapasztalati tény, felesleges arról beszélgetnünk, hogy igaz-e az, hogy ha majd nem kapnak érte pénzt vagy nem fogják őket megfizetni, akkor nagyobb lesz-e rajtuk a korrupciós nyomás.
Tapasztalati tény, hogy a közszolgálatban mindenütt rosszabbul vannak megfizetve a rendőrök, az adóellenőrök - bár ők most éppen nem -, és minél rosszabbul vannak megfizetve, annál nagyobb rajtuk a korrupciós nyomás. Miért a politikusok lennének ez alól kivételek? Így is elég nagy a korrupciós nyomás rajtuk, a mai híreket figyelve ezt pontosan láthatjuk, és ezt pártszínek nélkül mondom. Fontolják meg, hogy hova vezet ez a folyamat! Azt nem tudom, hogy lehet ezt megállítani. Úgy tűnik, ma az a társadalmi igény, hogy a képviselők ne kapjanak tiszteletdíjat, a politikusok ne kapjanak fizetést, az egyéni körzetekben ugyanúgy megtalálhatók legyenek, mint a társasházi közös képviselők és így tovább. Tudjuk, hogy mi a társadalmi elvárás. De ha mindenben a társadalmi elvárások után mennénk, akkor ma lenne halálbüntetés Magyarországon. S nem kellene Seres Mária ahhoz, hogy megtudjuk, a halálbüntetés visszaállítására mennyi aláírás gyűlne össze. Tényleg csak a közös demokráciánk védelme érdekében ajánlom a figyelmükbe Körössényi Andrásnak a közjogi populizmusról írott gondolatait. Körössényi Andrásnak persze vannak olyan mondatai, amelyekkel nem értek egyet, ettől függetlenül ez egy eléggé fontos szempont.
Végezetül ha tényleg a megegyezés szándékával akarnak ilyen javaslatokat előterjeszteni, akkor kövessük figyelemmel egymás korábbi álláspontjait és azt, hogy ezek az álláspontok mikor és miért módosultak - mert azt nem állítom, hogy sosem módosultak -, és a nyers politikai érdekeket próbáljuk meg lehántani ezekről a javaslatokról. Mindannyiunk előtt világos, hogy az arányos választási rendszer ma mely pártok érdeke. Avarkeszi Dezső államtitkár úr azt mondja, hogy ez a választók érdeke. Ebben sok igazság van, de például a parlamentarizmus hazájában, Nagy-Britanniában - ahol tiszta egyéni választókerületekben tiszta többségi választási elv van - is jól megvannak a demokráciával, s nyilván azért, mert nem a választási rendszer minőségén múlik az, hogy érvényesül-e a demokrácia vagy sem. A demokrácia az egyéb tartalmi elemeken múlik és nem azon, hogy listán, arányos vagy vegyes rendszerben választják meg a képviselőket.
Miniszter úr, kérem tolmácsolja a miniszterelnök úrnak, ha most kellene arról döntenünk, hogy elfogadjuk-e a miniszterelnök 2006 júniusában tett ajánlatát, akkor - bár nem vagyok felhatalmazva arra, hogy ezt mondjam - elfogadnánk. Azt, hogy legyen 200 fős parlament, valamint egyfordulós vegyes választási rendszer. Kérem figyeljék, hogy mikor van értelme az álláspontok változásának. A Fidesz szempontjából a kétfordulós rendszernek ma már nem sok értelme van, mégpedig azért nincs értelme, mert mára annyira polarizálódtak a választók, hogy a két forduló a legtöbb helyen szinte értelmetlen. Nem mindenütt, mert van egy-két hely, ahol megváltozik az első forduló eredménye, de a nagyobb pártoknak ma már nem elemi érdekük, hogy fenntartsák a kétfordulós rendszert. A vegyes rendszer és a 200 fő - amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr 2006. június 9-én javasolt - komoly tárgyalási alap lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Amikor hosszú fejtegetésre kell reagálnom, általában az egyszerűbbtől haladok a bonyolultabb felé. Most is így teszek.
Elhangzott Körössényi András neve. Most nem mennék bele abba, hogy mi a populizmus, mert Magyarországon ezt a fogalmat nem használják teljes pontossággal. Az persze felvethető, hogy ha 200 főre vagy az alá akarjuk levinni a parlament létszámát és ezt alapvető jelentőségű reformnak tekintjük, akkor ez most a magyar szóhasználatban - nem a teljes tudományos tartalmat nézve - populizmus-e vagy sem, illetve ha az egyik fél mondja, akkor populizmus, ha viszont a másik, akkor a nemzet megmentése érdekében felajánlott rendkívül jelentős strukturális reform. Azért volt helyes, hogy Körössényi András neve elhangzott, mert ő volt az első, aki a Fidesz számára a választási rendszerrel kapcsolatban javaslatot tett, még 1989-ben. Ő akkor a tiszta listás megoldást javasolta, valamint az átmenet sajátosságaira figyelemmel egy olyan megoldást is felvetett, hogy legyen egy kombinációja az egyéni és a listás megoldásnak, amit természetesen csak az első választás esetében tartott reálisnak.
Alelnök úr azt is felvetette, hogy ne a nyers politikai érdekek alapján döntsünk - a politikában természetesen politikai érdekek alapján szoktak dönteni -, és nézzük meg, hogy az álláspontok hogyan változnak. Ha megnézzük, hogy az álláspontok hogyan változnak, világosan láthatjuk, hogy a Fidesz Körössényi javaslatát nagyon gyorsan elejtette és az 1989-es tárgyalásokon az SZDSZ-hez hasonlóan egy kétharmad-egyharmados egyéni listás arányt tartott volna helyesnek. Tölgyessy Péter ennél sokkal határozottabb volt, ő 200 egyéni választókerületben és 50 fős kompenzációs listában, illetve egy másik verzióban 250-300 egyéni választókerületben és 50-100 fős kompenzációs listában gondolkodott. Ezt követően 1991-ben, amikor 220-250 fős parlamentet javasolt a Fidesz a magyar Moncloa keretében - a leírt dokumentumban ugyan nem volt benne, de a nyilatkozatokban a tiszta arányos listás elvről volt szó -, akkor azt az MDF és az FKGP nem kívánta támogatni. 1994-ben a kisebb parlamentet javasolta a programjában, de ennek a pontos peremfeltételeit nem dolgozta ki. 1996-97-ben a Fidesztől sem állt távol, hogy a német modellt, a megszemélyesített arányos képviselet elvét elfogadja. 1998-ban egy olyan elképzelést vázolt fel Stumpf István és néhány más vezető fideszes politikai tényező, hogy 220 fős legyen a parlament, 150 egyéni választókerülethez kapcsolódjon 70 listás hely, de a listás helyek ne megyeiek, hanem regionálisak legyenek. Ezt követően a Fidesz azt vetette fel, hogy a parlament 276 fős legyen 176 egyéni választókerülettel és olyan 100 fős országos listával, amelyre szavazni is lehet, és amelyen a töredékszavazatokat is összegyűjtenék. Ezt követően - miután Salamon László látta, hogy ez egy rendkívül aránytalan rendszer lenne - 152:138-ra módosította az arányokat, majd 2005-ben a 138 fős országos kompenzációs lista - amelyre szavaztak volna - fel lett osztva egy 60 fős listára, amelyre szavaznak és egy 78 fős listára, amelyen a töredékszavazatokat gyűjtik össze. 2004-ben Répássy Róbert alelnök úr is aláírt egy olyan határozati javaslatot, hogy 220-250 fős legyen a parlament, majd 2005. október 16-án, miközben a Salamon-féle újabb verzióval - amire az előbb utaltam - foglalkozott a négypárti tárgyalás, a Fidesz elnöke, Orbán Viktor a Felvonulási téren vetette fel először, hogy meg kell felezni a képviselők számát. Én soha nem szoktam használni a "populizmus" kifejezést és nem véletlenül. Orbán Viktor azt mondta, az új állam lényege az, hogy meg kell felezni a bürokráciát, a köztisztviselők számát, az új gazdaság lényege a radikális adó- és járulékreform, az új politika lényege pedig az, hogy a testületek létszámát felezzük meg. Ha benyújtjuk azt az alkotmánymódosító törvényjavaslatot, hogy legfeljebb 200 fős legyen a parlament, akkor Körössényi megközelítése szerint a közjogi populizmus mocsarában süllyedünk el és olyan javaslatokat teszünk, amelyek nem lényegesek. Ha pedig ezt a reformok első helyére állítjuk, akkor még inkább elgondolkodtató, hogy nem én, hanem mások milyen megjegyzéseket tudnak mindehhez fűzni. Ennyit Körössényiről és a múltról.
Azt is feszegette alelnök úr, hogy mi volt a miniszterelnök célja. Nos, miniszterelnök úrnak semmiképpen nem az volt a célja, hogy ezt a javaslatot elvessék, hanem az, hogy ez a javaslat tárgyalási alapot képezzen, és egy ehhez közeli megoldás szülessen.
Amikor miniszter úr arra utalt, hogy nagyobb esélyt lát a kormány arra nézve, hogy egy ilyen javaslatot elfogadnak, mint a korábbit, akkor arra utalt az én olvasatomban, hogy jóval alacsonyabb a létszám, vagy a létszám ahhoz áll közel vagy azzal egyezik meg, amit a Fidesz is javasolt, tehát már lenne egy közös pont, és utána lehet a választási rendszeren gondolkodni. Az viszont lehetetlen, hogy beírunk egy számot az alkotmányba, nincs választási rendszerünk, nem tudunk utána megegyezni, mert akkor nem lehet alkotmányosan választani. Ezt az általános vitában tavaly ősszel egyébként elég részletesen ki is fejtettem. Ha pedig 200 fős lenne a parlament létszáma legfeljebb, akkor mindenképpen hozzá kell nyúlnunk a választási rendszerhez, mert ha megfelezzük az egyes elemszámokat, akkor - miként ezt korábban próbáltam levezetni - a rendszer radikálisan átalakul, és a tényleges többségű egyéni választókerületek vagy kvázi egyéni választókerületek száma 120 körülire ugrana, attól függően, hogy milyen létszámot veszünk figyelembe, mondjuk, egy 193 fős parlamentben. És akkor még inkább kiéleződne az a probléma, amit Répássy alelnök úr az alacsony magnitúdójú, tehát alacsony mandátumszámú területi választókerületek, területi listák esetében mondott.
Kifejtette azt is alelnök úr, hogy nem lenne ez a javasolt választási rendszer igazságosabb, és nem kedvezne a kis pártoknak. De ha elvégzünk számításokat - és én végeztem számítást -, akkor azt látjuk, hogy ez azért nem teljesen megalapozott vélemény, sőt, ha keményebben fogalmaznék, azt is mondhatnám, hogy ez egy vélekedés, ami nincs számításokkal alátámasztva. Én elvégeztem a számítást, mint erre az előbb már utaltam. Annyiban nem vettem figyelembe a javaslatot, hogy nem hajtottam végre egy arányosítást a 176 területi választókerületi mandátum esetében, tehát azt vettem figyelembe, mintha olyanok maradnának a számok, kicsit felnagyítva, mint ahogy jelenleg, pedig valójában egy kisebb átrendezés az arányosítási követelmény miatt, amit az AB-határozat ír elő, ebben az esetben elkerülhetetlen lenne. Ha ezt a kis szépséghibát zárójelbe tesszük, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy az MSZP 83 területi listás helyet szerezne és 5 országos listásat, és lenne összesen 88 mandátuma a 2006-os választási eredmények alapján. A Fidesznek 80 területi listás eredménye lenne - 71-69 volt, mint tudjuk, az eredeti és a tényleges -, és 5 helyet szerezne a kompenzációs listáról, tudniillik a kompenzációs listára fel kellett juttatnom azt a 6 mandátumot, amely feljutott 2006-ban, tehát nem 23-as, hanem 29-es a keret; ez a mandátumfelcsúszás, illetőleg töredékszavazat-felcsúszás ebben a rendszerben is létezne. Az SZDSZ esetében a helyzet úgy nézne ki, hogy 5 területi listás helyet kapna és 10 kompenzációs helyet, összesen 15-öt. Az MDF helyzete lenne a legérdekesebb, tudniillik ugyanazt a 11 mandátumot kapná, mint jelenleg. Ebből teljesen egyértelműen látni lehet, hogy a kis pártok vagy középpártok számára ez a rendszer mennyire kedvező, és mennyire el tudja hárítani a teljes kétpártosodással kapcsolatos problémákat. Tudniillik az MDF 2 területi listás helyet szerezne ebben is, egyet Budapestről, egyet pedig Pest megyéből, és 9 kompenzációs helye lenne, így jönne ki a 11. A kormányzással nem lennének gondok, amennyiben megmarad a koalíció (Derültség.), mert abban az esetben - de az, hogy van-e koalíció vagy nincs, független a választási rendszertől - a kormányoldalon 103 mandátum lenne 2006-os relációban, az ellenzéki oldalon pedig 96. Az arányosság mértéke a Loosemore-Hanby-index szerint 96,8 százalék, a torzítás foka tehát 3,2, ez Európa egyik legarányosabb választási rendszere lenne. A német modell egyébként ennél valamivel arányosabb, de jóval nagyobb mandátumszámmal.
De én azt javaslom, hogy alelnök úr is és a körülötte levő szakértők végezzenek számításokat, mert legalábbis ezt az egy érvét, hogy ez nem lenne megfelelőbb, nem lenne arányosabb és nem lenne igazságosabb, ezt felül kellene bírálnia.
Megjegyzem, az MSZP 1997 óta mindvégig az arányosítás mellett áll, annak ellenére, hogy 1994-ben a 176 egyéni választókerületből 149-ben megszerezte a mandátumot. Gondoljuk csak el: ha ez egy egyéni túlsúlyt jelentett volna a választási rendszerben, akkor mi lett volna a többi párttal, mi lett volna például a Fidesszel vagy más politikai erőkkel? Semmiképpen nem célszerű olyan rendszert kialakítani, ami nagyon erősen torzít, mert volt olyan kormánypárt, mondjuk, Kanadában, amelyik a kormányzati teljesítménye alapján az azt követő választáson a 301 fős parlamentben 2 mandátumot tudott szerezni tiszta egyéni választókerületi, egyébként angol, tehát relatív többségű szisztémában. Olyan megoldást kell találnunk, amely valamennyi politikai erőnek az alapvető érdekeit, amelyek persze mértékadóak és bent vannak a parlamentben vagy be tudnak oda kerülni, az érdekeit figyelembe veszi. Egy arányos rendszer semleges - ezt nagyon sokszor elmondtam - politikai szempontból, nem kedvez valójában senkinek, hanem megpróbálja érvényesíteni a választói akaratot a parlamentben.
Ami pedig a demokratizmust illeti, az egyéni választókerületi rendszerhez való ragaszkodás az a területi kijáráshoz való ragaszkodást jelenti. Többpárti parlamentben pedig ennek az esélye nem igazán nagy. Az angoloknál a XIX. században, amikor ez a rendszer a virágkorát élte, olyan választókerületek voltak tömegesen, ahol nem is volt verseny, mert voltak tiszta konzervatív választókerületek, ahol egy jelölt indult, és voltak tiszta liberális választókerületek, ahol szintén egy jelölt indult. A tömegpártosodás hozza magával az arányos képviseletet. A tömegdemokráciát persze lehet bírálni, ezt tette Max Weber is és sok mindenki más, de a demokrácia szempontjából ez az egyetlen ma létező megoldás, ami elfogadhatónak látszik. Egyébként a britek is szakítanának a jelenlegi relatív többségi rendszerrel. A két nagy pártnak, a Labournek és a konzervatívoknak ez nem érdeke; a liberális demokratáknak viszont nagyon is érdekük, mert ők éppen azért nem tudnak itt labdába rúgni, mert soha nem tudják megkapni a támogatottságuknak megfelelő vagy ahhoz közeli mandátumarányt. Egyébként a briteknél is volt már választási reformkísérlet áttérni az arányosságra, 1931-ben, ennek a részleteibe én most nem mennék bele.
Nem véletlen azonban, hogy az Európai Unióban, ahogy ezt az előbb már jeleztem, a domináns a listás megoldás. Egyébként a listás megoldásnál is lehet egyénekre szavazni. A finn választási rendszer 1906 óta mindig tiszta listás és arányos, annyi változás történt, hogy 1948-ban a svéd kisebbségnek az Aland nevezetű szigetcsoportnál egy mandátumot adtak - az egyébként egy egymandátumos többségi, relatív többségi egyéni választókerület -, viszont ábécérendben vannak a jelöltek, és nemcsak a listára szavaznak, hanem a jelöltekre is, és a jelöltekre leadott szavazatok alapján történik a bekerülés a parlamentbe. Egy preferenciális rendszer elképzelhető egy ilyen megoldásnál is; hozzá kell tennem, hogy ez már egy másodlagos kérdés, illetőleg részletkérdés, de nagyon fontos kérdés.
Ha pedig nagyon nagyok azok az egyéni választókerületek - erre Répássy alelnök úr nem reflektált -, mint amelyek egy 200 fős vagy 193 fős parlamentben létrejönnek, akkor ott sincs valódi kapcsolat. Viszont ha preferenciális a rendszer, akkor a területi választókerületben is minden terület, egység egy adott régión vagy megyén belül meg tudja találni a maga megfelelő képviselőjét, be tudja számoltatni. Egy többpárti parlamentben egyébként nem lehet úgy kijárni ügyeket, mint ahogy a nyolcvanas évek magyar parlamentjében, amikor a területi képviselet erre épült; az már nem volt annyira jelentéktelen, mint az ötvenes vagy a hatvanas évek parlamentje. Nem lehet elvárni egy többpártrendszerű szisztémában ezt, mert a pártfegyelem is köti, a kormány-ellenzék ellentét is köti a képviselőt.
Tehát én azt javaslom Répássy alelnök úrnak, hogy fontolja meg mindezeket az érveket, és például reflektáljon arra, hogy a nagyon nagy kiterjedésű egyéni választókerületekben, ahol például egy megye két körzetre oszlik, ott egyáltalán ez a kapcsolat reálisan hogyan létezhet.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Csak nagyon röviden, köszönöm szépen. Az elhangzottak után, azt hiszem, a kérdés végtelenül leegyszerűsödik: ki gondolja komolyan, amit mond?
Hallatlan érdekes volt alelnök úr okfejtése, egy sor ponton még nagyon közel is állnak a nézeteink egymáshoz. Csak akkor, miután én elvállalom az üzenetközvetítést természetesen, hiszen ez itt része a szerepnek, azt javaslom, hogy alelnök úr pedig tájékoztassa a Fidesz elnökségét arról, hogy meg kellene mondani a népnek: csak vicceltünk. Klassz volt a poén, de csak vicceltünk. Szerintem egyetlen fizetett hirdetés egy magyar újságban és egy nemzetközi lapban, mondjuk, a Financial Timesban, hogy "nem is gondoltuk komolyan", elég lenne. És akkor világos, hogy mi a Fidesz álláspontja. Mert nem gondoltuk komolyan, de azonnal tessék megszavazni azt az alkotmánymódosítást, ami nyilvánvalóan alkalmatlan bármire is, mert nem következik belőle semmi - az egy elég nehezen értelmezhető álláspont!
Ez a vita, a miniszterelnök kezdeményezése pontosan arra alkalmas, hogy legyen világos, kinek mik a valódi szándékai. Ezeket tessék a parlament és az ország nyilvánossága elé tárni, s akkor a választók megítélhetik, hogy ki gondolja komolyan a kisebb parlamentet, az arányosabb választási rendszert, és ki az, aki valami másban töri a fejét.
Egy-két megjegyzés csak azért, hogy ne maradjon félreértés a kormány szándékaival kapcsolatban. 1. Nincs az asztalon javaslat az önkormányzati képviselők tiszteletdíjának a mérséklésére; lásd olcsójános-gondolatmenet. 2. Az a készülő törvényjavaslat, amely az önkormányzati feladatok esetében jó néhány törvénybe nyúlna bele, természetesen nem arról szól, hogy pénz nélkül tologassunk feladatokat ide-oda, hanem a feladatok ellátásának módjára vonatkozó szabályokat alakítaná úgy, hogy nagyobb legyen az önkormányzatok mozgási szabadsága, magyarán ha nincsenek anyagi forrásaik, akkor ne kelljen bizonyos kötelezettségeknek eleget tenniük. Ez messzemenően egybevág azzal, amit megyei önkormányzatok, települési önkormányzatok, polgármesterek hosszú ideje - szerintem jogosan - követelnek. De erről majd akkor lesz érdemes beszélni, amikor az asztalra kerül a javaslat. Mivel mind a hét önkormányzati szövetség egyetértett ezzel a javaslattal, bízom benne, hogy a parlamentben is támogatást fog kapni, hiszen ha az önkormányzati világ egyöntetűen ezt kívánja, akkor a parlamenti pártok nyilván nem fognak szembemenni vele. Az üzenetet pedig természetesen át fogom adni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy Róbert alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Nem tudom, miniszter úr melyik mondatomból vonta le azt a következtetést, hogy a Fidesz nem gondolta komolyan a javaslatát, ezért megismétlem a javaslatunkat: az alkotmány rögzítse azt, hogy legfeljebb 200 fő legyen az országgyűlési képviselők létszáma. Ha jól emlékszem, a Szocialista Párt egyszer azzal utasította el ezt a javaslatot, hogy ennek elfogadása esetén csak egyfajta választási rendszer tudná kiadni a 200 főt, magyarul borzasztóan meg lenne kötve a pártok keze a tekintetben, hogy hogyan állítható elő a 200 fős parlament. Azóta kiderült, hogy ez nem egészen így van, és van olyan javaslat, amely szerint tiszta listás rendszerben, és van olyan javaslat, amely szerint vegyes rendszerben érhető el a 200 fő. Sőt technikailag elő lehet állítani egy többségi elvű választási rendszert is, amelyben csak egyéni választókerületek vannak, bizonyos kompenzációs mandátumok mellett. Tehát nem igaz az az állítás, hogy ha az alkotmányba bekerülne a parlament létszámának a maximálása, akkor abból csak egyfajta választási rendszer következhet.
Az eddigi próbálkozások mindig zátonyra futottak, mert úgy egyeztettünk, hogy mindenkinek volt egy, a saját politikai érdekeinek megfelelő javaslata, egy kedvenc választási rendszere, amiket nem lehetett összeegyeztetni. Mivel ez a tárgyalási metódus nem vezetett eredményre, azt javasoltuk, hogy fordítsuk meg a tárgyalási eljárást, és azt rögzítsük az alkotmányban, amiben egyetértés van, nevezetesen hogy legyen kisebb a parlament létszáma, és utána egy megfelelő törvényhozási technika alkalmazása - ilyen például az, hogy akkor lép hatályba, ha két egymást követő parlament jóváhagyja - a 200 fős alkotmánybeli szabály után egy konszenzusos választási rendszerhez vezethetne. Ez volt a javaslatunk, miniszter úr.
Még egyszer mondom, a vegyes választási rendszerben is elő lehet állítani a 193 főt, a mai létszám felét. Természetesen tudom, hogy milyen torzításai vannak ennek a rendszernek, hogy nagyobbak lesznek az egyéni választókerületek, ha csökkentjük a parlamenti képviselők számát. Társadalmi nyomás van arra, hogy legyen kisebb a parlament létszáma, de a társadalmi nyomás hangoztatóinak azt is tudomásul kell venniük, hogy kevesebb képviselőhöz tudnak fordulni. Eddig nagyjából 50 ezer ember fordulhatott egy képviselőhöz, ezentúl majd 100 ezer fog. Persze ez sem valami lehetetlen dolog, mert ennél nagyobb lélekszámú városoknak is csak egy polgármesterük van, aki szintén egy személyben megválasztott vezető, és ő is tud fogadóórát tartani és a választók rendelkezésére tud állni. Nem akarok belemenni abba a vitába, hogy az egyéni képviselőnek mennyivel másabb a szerepe és a választókkal való kapcsolata, mint a pártalapon választott képviselőnek, mert mindannyian tudjuk, egészen mást várnak el a választók az egyéni képviselőtől, mint a listán a parlamentbe jutott képviselőtől. Lényegesen más az egyéni képviselő munkája, mint a listás képviselőé. Bár az alkotmány és a választójog szerint a mandátum forrása szerint nem tehető különbség a képviselők között, de a gyakorlati munkában, a választókkal való kapcsolattartásban komoly különbség van közöttük. Ezt nem szabad eltitkolni és nem tehetünk úgy, mintha ez a különbség nem létezne.
Örülök, ha ez a konzultáció a miniszter úr számára sikerrel kecsegtet. Bízzunk abban, hogy mindenki azért nyújt be törvényjavaslatot, mert azt komolyan gondolja. Riogathatjuk egymást azzal, hogy valamelyikünk igent mond a másik javaslatára. Tehetünk ilyen kísérletet, játszhatunk egy orosz ruletthez hasonló játékot, hogy melyikünk fog igent mondani. Kérem, hogy vegyék napirendre a mi javaslatunkat is, és majd meglátjuk, hogy szavaznak róla. Ha megszavazzák, az alkotmánymódosítási javaslatunk hétfőn már napirendre kerülhet. Lehet, hogy mindannyian meglepődnénk, ha az Országgyűlés elfogadna egy ilyen törvényt, de ha komolyan gondoljuk, akkor a következményeit is komolyan kell gondolni. Az MSZP-nek is komolyan kell gondolni annak következményével, ha csökkentjük az önkormányzatok számát, és nekünk is. Akik ismerik a pártok működését, azok tudják, hogy a pártok különböző kisebb-nagyobb rendű és rangú helyi politikusai valamilyen módon az önkormányzatokban is dolgoznak - vagy képviselőként, vagy bizottsági tagként, vagy önkormányzati cégeknél -, azaz a magyar pártrendszer és az önkormányzati rendszer működése teljesen egybeesik. Ez persze alkotmányos. A pártok nem gyakorolhatnak közvetlen közhatalmat, de annak semmi akadálya, hogy a tisztségviselőiket és a segítőiket önkormányzati képviselethez juttassák. Nagyon komoly következménye lenne annak - mi ezzel is számolunk -, ha a nagy létszámú testületeket lecsökkentenénk. De aki A-t mond, az mondjon B-t is. Ebben az esetben a politikusoknak számolniuk kell azzal, hogy kevesebb segítőjük lesz a helyi ügyek intézésében. Az országgyűlési képviselők jelentős része ma is úgy dolgozik, hogy a helyi önkormányzati képviselőkkel kapcsolatban áll, sőt az sem ritka, hogy egy országgyűlési képviselő egyben önkormányzati képviselő is. Csak zárójelben jegyzem meg itt az összeférhetetlenség problémáját. A saját pártomban is kisebbségben maradnék azzal a javaslattal, hogy úgy lehetne csökkenteni a parlament létszámát, ha kimondanánk az összeférhetetlenséget, és mindenkinek el kellene döntenie, hogy helyi politikus akar-e lenni vagy országos politikára adja a fejét. De ez csak egy kis kitérő, mert - mondom - a saját pártomban is kisebbségben vagyok ezzel a javaslatommal. De ez csak egy kitérő, mert mondom, én magam is kisebbségben lennék vagy vagyok ezzel a javaslatommal.
Összefoglalva, miniszter úr, ne vonjuk kétségbe egymás javaslatainak a komolyságát! Amiről én beszéltem, és azért mondom, szerintem félreértette, amit mondtam, én azt mondtam, hogy a miniszterelnök olyan javaslatot tett le, amelynek az elfogadásának nincs realitása. Én elfogadom, hogy ez egy komoly javaslat, ki van dolgozva; gondolom, hogy az Igazságügyi Minisztériumban sokat dolgoztak vele, kiszámolták, így legyen, úgy legyen. Bár egyébként nem egy bonyolult javaslat, azért hadd tegyem hozzá. Ha mindenütt csak egy listás választás van, akkor elég könnyen elő lehet állítani ezt a választási rendszert. De elfogadom, hogy ez egy komoly javaslat. Az más kérdés, hogy van-e ennek politikai realitása. Ebben a helyzetben, egy évvel a választások előtt, úgy, hogy az előzmények ismertek, hogy az MSZP, maga a kormányfő vegyes választási rendszert támogatott, ennek a mostani fordulatnak, ami beállt az MSZP álláspontjában vagy a miniszterelnök álláspontjában, ennek a fordulatnak az a következménye, hogy csökkent az elfogadás esélye.
Tehát, miniszter úr, köszönöm szépen, hogy elviszi a miniszterelnök úrnak az üzenetünket. Nem áll messze a mi álláspontunk Gyurcsány Ferenc 2006. júniusi álláspontjától. Majdhogynem azt mondhatnám, hogy tulajdonképpen pillanatnyilag az MSZP vagy Gyurcsány Ferenc 2009-es álláspontja áll szemben Gyurcsány Ferenc 2006-os álláspontjával. Tehát nem a Fidesz és az MSZP álláspontjai állnak szemben, hanem a miniszterelnök két időpontban elmondott álláspontjai állnak szemben egymással.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács Imre! (Dr. Szakács Imre: Visszavonom.) Visszavonta.
Kér-e még valaki szót? Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Egy nagyon rövid kérdést tennék fel Répássy Róbert alelnök úrnak. Vegyes választási rendszernek a miniszterelnök az én olvasatomban, és különös tekintettel az akkor benyújtott törvényjavaslatra, a német modell alkalmazását tekintette, ahol valóban ugyanannyi az egyéni választókerület, mint amennyi a listás hely. Hatalmas torzulást jelentene az egyéni választókerületi szisztémában, ha radikálisan lemennénk 100 egyéni választókerületi szám közelébe vagy az alá. De tételezzük fel, hogy alámennénk; én nem kaptam erre semmiféle felhatalmazást, csupán egy gondolatkísérletet végzek, mint ahogy úgy érzem, alelnök úr is ilyesmikkel próbálkozott. Vegyes választási rendszer alatt érti-e a Fidesz a megszemélyesített arányos képviselet elvére felépülő német megoldást, amely ugyanolyan arányos, mint a most beterjesztett javaslat? Érti-e ez alatt, vagy mást ért vegyesen? Tudniillik korábban mást értett; a mai megszólalásokból azt a következtetést vontam le, hogy nem annyira precízen ragaszkodik a Fidesz sem a korábbi felfogásához, mint ez régebben jellemző volt. Tehát kérdezem, érti-e ez alatt a német modellt is, amelyik tulajdonképpen vegyes rendszer.
ELNÖK: Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Közben átalakulunk egy ötpárti tárgyalássá, csak az MDF nem tud részt venni benne, mert nincs tagja a bizottságban.
ELNÖK: Kaptak meghívót.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): De nincs tagja a bizottságban, csak ezt akartam mondani.
Felelőtlenség lenne a részemről azt mondani, hogy persze azt értjük ez alatt, mert pontosan nem tudom, ezt hogyan kellene modellezni, amit Wiener György elmondott. A vegyes választási rendszer alatt, amiről egyébként a frakcióvezetőnk egy sajtótájékoztatót tartott, mi azt értjük, hogy az egyéni választókerületek maradjanak meg. Legalább ugyanolyan arányban maradjanak meg az egyéni választókerületek, mint a jelenlegi választási rendszerben. Ha jól emlékszem, most a képviselők 45 százalékát egyéni választókerületben választják, tehát legalább ilyen arányban maradjanak meg az egyéni választókerületek. Az már más kérdés, hogy ennek a másik oldala, tehát a kompenzáció oldala hogyan nézne ki.
Abban önnek igaza van, hogy amennyiben megmarad ez a háromkomponensű vegyes választási rendszer, tehát az egyéni, a direkt listás és a kompenzációs listás megoldás, akkor minél jobban csökkentjük a létszámot, annál inkább torzul ezeknek az elemeknek a hatása. Én ezzel tisztában vagyok. Salamon Lászlónak voltak olyan köztes javaslatai, ahol valamelyik elemét ennek a három komponensnek vagy kivette a rendszerből, vagy legalábbis lényegtelenné tette, tehát valamelyik irányba elmozdult. Úgyhogy én nem tartom kizártnak, hogy ha az a tárgyalási alap, hogy maradjanak meg az egyéni kerületek, vagy legalább ilyen arányban maradjanak meg, akkor innentől kezdve már az egyéb részletekről beszélhetünk. Hozzáteszem, hogy azért az nem részletkérdés, hogy megyei listán választják-e a képviselőket vagy mondjuk, országos listán; hogy az országos lista kompenzációs lista-e vagy direkt lista, tehát szavaznak rá. Ezek nem lényegtelen kérdések.
Az egyértelmű, hogy matematikailag előállítható a mai rendszernek a lekicsinyítése 193-ra, de ez torzulásokhoz vezet. De hangsúlyozom, ezek a torzulások abból is adódnak, hogy ez a társadalmi igény. Azért bocsánatot kérek, most egy olyan vitában vagyunk, amikor arról beszélgetünk, hogy arra társadalmi igény van, hogy kisebb legyen a képviselők létszáma. Arra is társadalmi igény van, hogy kisebb legyen a képviselők fizetése, vagy ne legyen költségtérítés, s a többi. Ezekre mindre társadalmi igény van - csak mindennek van következménye! Tehát semmi probléma! Én azt szoktam mondani például, nem is kezdtünk bele abba a harmadik témába, a képviselői tiszteletdíjak ügyébe nem is nagyon kaptunk bele, de én azt szoktam mondani, hogy én a magam részéről teljesen elfogadhatónak tartanám, hogy ne fizessenek tiszteletdíjat, ingyen lássák el a feladatukat a képviselők. Ennek van egy következménye: az, hogy mindenki visszamehet a saját civil munkájához, abból van a jövedelme, és mondjuk úgy, mint az önkormányzati testületek, havonta egyszer egy napot összeülünk. Csak milyen parlament lesz abból?! Milyen parlament lesz abból a havi szabadnapon, mondjuk, egy szombati vagy vasárnapi napon tartott, havonta egyszer összeülő parlamentből? Micsoda parlamentarizmus meg micsoda ellenőrzés, a végrehajtó hatalomnak milyen ellenőrzése?
Mindennek megvan a következménye. Azért mondom, hogy a társadalmi igényekhez valamelyest a következményeket is hozzá kell tenni. Ha nemcsak ránk igaz, pártokra, hogy aki á-t mond, az mondjon b-t is, akkor a társadalomra is igaz, a nép elvárásaira is: ha az a nép elvárása, hogy a képviselők kevesebbet keressenek vagy esetleg semmit ne keressenek, akkor ennek az a következménye, hogy elláthatják közben a saját munkájukat, mármint a civil foglalkozásukat űzhetik. Nincs összeférhetetlenség, és nincs elvárás, hogy a képviselők egy héten hány napot dolgozzanak, meg milyen bizottsági üléseken üljenek. Lehet így is dolgozni. Valószínűleg ez a demokrácia egyik csúfsága lenne, ha Magyarországon ebbe az irányba haladnánk, mert Európában ilyen modell nem tudom, hogy van-e valahol; lehet, hogy Grönlandon van ilyen, vagy nem tudom, hol, ahol hobbiból űzik a politikusok a tevékenységüket, de egyébként máshol Európában nem ismerek ilyen rendszert. De akár ide is el lehet jutni.
Úgyhogy a vegyes választási rendszerben lecsökkenteni 193 főre az Országgyűlés létszámát, ez egy létező, előállítható termék, megszavazható, ennek a közjogi következményei... Nem is a közjogi, mert a közjogi következményei nem annyira érdekesek, hanem a politikai következményeivel persze számolni kell. Torzul a rendszer, további torzítások kerülnek bele. Ez van. Ha ez a társadalmi igény, akkor lám, állunk elébe. Seres Mária aláírásgyűjtéséről is az a véleményem, hogy a nép akaratának alá fogjuk vetni magunkat, nem? Hát ha azt akarja a nép, hogy ne legyen költségtérítés vagy elszámoltatható legyen, akkor így lesz. Szerintem ez egy normális demokrata hozzáállása. Mindenki eldöntheti persze, hogy majd akkor innentől kezdve akar-e képviselő lenni vagy sem, de ez egy teljesen normális hozzáállás. Szerintem az országra igaz, hogy olyan vezetői vannak, amilyen maga az ország. Ha így várja el az ország, hogy így lássak el a képviselők a tevékenységüket, akkor így fogják ellátni a képviselők. Egy bizonyos határon túl nem érdemes ennek a nyomásnak ellenállni. Nem érdemes szerintem. Én úgy látom, én vagyok annyira, úgymond, demokrata - most ezt tényleg így kell idézőjelbe tennem: vagyok annyira "demokrata" -, hogy ha a nép azt akarja, hogy ingyen dolgozzanak a képviselők, akkor lesznek olyan képviselők, akik ingyen dolgoznak. Vagy ha azt akarja a nép, hogy legyen, aki 200 ezer forintért képviselő, akkor lesznek olyanok képviselők, akik 200 ezer forintért képviselők. És ha még a kormány javaslatát komolyan is vesszük, akkor nagyjából ilyen képviselőkből fog állni a parlament. Akkor tényleg nincs szükség egyébként 386-ra, csak csöndben jegyzem meg, akkor elég 100 is. Majd 100 ott fog ülni 200 ezer forintért. Lehet ilyeneket találni, volt ilyen parlament, ebben az épületben ültek ilyen emberek. Tudjuk, hogy az milyen rendszer volt.
ELNÖK: Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tényleg csak nagyon röviden reflektálnék Répássy Róbert alelnök úr felvetéseire.
Nem akarja senki, hogy 200 ezer forint legyen a tiszteletdíj. Jelen pillanatban az a javaslat, hogy a bruttó átlagkeresetnek a háromszorosa, ez olyan 550-560 ezer forint között van; a következő években ez nyilván magasabb lesz. Tehát ez nem merült fel.
Egyébként a demokratikus berendezkedésnek mindig alapvető jellegzetessége volt, hogy fizetnek. Csupán az arisztokratikus-oligarchikus rendszerekben nem fizettek semmit. Aki még emlékszik a középiskolai tanulmányaira, az tudja, hogy az athéni népgyűlésen való megjelenésért is napidíjat fizettek, hogy elmenjen a nép a saját gyűlésére. Tehát fel sem merül az, hogy ingyen dolgozzanak a képviselők. Ettől egyébként nem lenne nagyobb a társadalmi támogatottság. Franciaországban a XV. században a Poulette-rendszerben a köztisztviselő azért fizetett, hogy köztisztviselő lehessen, viszont a megszerzett állami bevételek nagy része az övé lett, ez tehát egyfajta befektetésként működött.
Ha az az alapvető követelmény, hogy a helyeknek legalább a 45 százaléka egyéni legyen, akkor a Fidesznek támogatnia kellett volna a 2006-os javaslatot, amely szerint a képviselői helyek 50 százaléka egyéni lett volna, sőt az Überhangmandattal ez még 50 százalék fölé is emelkedhetett volna. Az valóban fontos kérdés, hogy megyei, területi, regionális lista legyen-e vagy országos. A 2005-ös MSZP-s koncepcióban területi listák voltak, a 2006-os kormányjavaslatban pedig országos lista. De nem ez az alapkérdés. Az alapkérdés az, ha a Fidesz számára az a döntő szempont, hogy megmaradjanak az egyéni választókerületek akár úgy is, hogy azok félmegyényi területre terjednek ki, akkor mi a véleménye arról, hogy az arányosított modellt, a német megoldást vegyük át, amelyben 50 százalék az egyéni választókerületek aránya. Tudniillik ha a Fidesz elfogad egy ilyen javaslatot, akkor ez akár tárgyalási alap is lehet, de a Fidesz ezt 2005-ben is és 2006-ban is a lehető legmerevebben elutasította, csakúgy, mint 1999-2000-ben, és mindig olyan konstrukciókat hozott elő, amelyek vagy olyan aránytalanok voltak, mint a mostani, vagy még aránytalanabbak. Ha komolyan vesszük a tárgyalásokat, akkor először arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy a mostani torzító hatás megtartása-e az alapvető szempont a Fidesz számára, vagy az, hogy a mandátumoknak legalább a 45 százaléka egyéni választókerületekben keletkezzen. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár urak közül kíván-e valaki szólni? Avarkeszi Dezső államtitkár úr!
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Azzal szeretném kiegészíteni a Wiener György képviselő úr által elmondottakat, hogy az MSZP álláspontja a kisebb parlamenttel kapcsolatban meglehetősen következetes, mi ugyanis ezt néhány szempont figyelembevételével kívánjuk megoldani. A leglényegesebb szempont valóban az, hogy az új rendszer ne legyen aránytalanabb a jelenleginél. A jelenlegi rendszer meglehetős aránytalanságok lehetőségét rejti magában. Hadd utaljak csak arra, hogy 1994-ben és 1998-ban az MSZP nagyon hasonló választási eredményt ért el a listás szavazásokkor, de amíg 1994-ben ez 54 százalékos parlamenti mandátumot eredményezett, 1998-ban csak 34 százalék körülit. Ez is azt mutatja, hogy mennyire benne van az aránytalanság lehetősége a jelenlegi rendszerben is. Ha megfeleznénk az egyéni választókerületek, a területi listán és az országos listán megszerezhető mandátumok számát, vagy ezt a rendszert megtartva bármilyen módon kisebbé tennénk az Országgyűlést, akkor még nagyobb aránytalanságok lehetősége rejlene a rendszerben, ami számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan. Ezért az egyik szempont az, hogy arányos legyen a rendszer.
A másik szempont a következő: ha megmaradnak az egyéni választókerületek, akkorák legyenek, hogy azokat belátható időn belül be lehessen járni. Nagyon nehezen tehető meg ez akkor, ha egy választókerülethez több mint száz település tartozik - ma is van ilyen választókerület -, ha pedig még több település, akkor ezt még nehezebben lehet megtenni.
S ehhez járulnak azok a szempontok, amelyeket Wiener képviselő úr is megemlített: a jelenlegi rendszer lekicsinyítésével nemcsak a választókerületek változnának, hanem a területi listás választások is. Ha abból indulunk ki, hogy 200 fős körüli parlamentet kell létrehozni - szerintem nem kellene ezt kőbe vésni, ezért javasoltuk 2006-ban azt, amire Wiener György képviselő úr utalt -, akkor ezt igazán jól vagy a tiszta listás választókerülettel lehet megoldani, amire az előttünk fekvő normaszöveg tesz javaslatot, amely az arányosságot majdnem tökéletesen biztosítja, vagy a német megoldáshoz hasonló választási rendszer átvételével, amelyik megtartja az egyéni választókerületeket, de az arányosságot is szinte teljes mértékben biztosítani tudja. Ez persze egy 200 fő körüli parlamentnél a mi egyik kívánalmunkat nem teljesíti, mert túl nagyok lennének az egyéni választókerületek, mégis lehet egy olyan tárgyalási alap, amiről érdemes beszélni, esetleg úgy is, hogy nem ragaszkodnánk mereven a 200 főhöz, hanem lehetne valamivel több a képviselők száma, hogy a választókerületek egy kicsit kisebbek legyenek. Ha a Fidesz számára a tiszta listás választás nem elfogadható, akkor ezen érdemes lenne elgondolkodni. Hadd ne gondoljak most rossz szándékokra, például arra, hogy a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok miatt ragaszkodnak ahhoz, hogy aránytalan legyen a rendszer. Tehát ha a Fidesz számára a tiszta lista nem elfogadható, gondoljuk át közösen, hogy egy vegyes, de teljesen arányos rendszert hogy lehetne létrehozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megpróbálom négy-öt mondatban összefoglalni a mai konzultációt. Először is szeretném leszögezni, hogy minden ellenkező vélekedéssel szemben a mai vita értelmes volt. Volt értelme annak, hogy találkoztunk és volt értelme annak, hogy erről a kérdéskörről beszéltünk. Jó jelnek tekintem, hogy előjöttek olyan új szempontok, amiket a vitatkozó felek mindegyike megfontolásra érdemesnek tart. Tisztázódtak azok a kérdések, amelyekről úgy tűnt, hogy feloldhatatlan ellentét van a különféle vélemények között, ezért azt gondolom, hogy a javaslat további átgondolásához és finomításához megfelelő munícióval szolgált a mai konzultáció. Nagyon köszönöm a bizottság tagjainak, hogy vállalkoztak erre a napirendre. Ha hasonlóan értelmes vitát tudunk folytatni arról a témakörről is, amiről a napirend kiegészítése kapcsán szó esett, akkor egy új fejezet nyílhat az alkotmányügyi bizottság életében és munkájában.
Köszönöm szépen a részvételt, legközelebb jövő hétfőn találkozunk.
Az ülést bezárom, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 50 perc)
|
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Soós Ferenc